Étkező

*Még mindig hitetlenkedő szemekkel néz a másikra, de összeszorítja száját, nehogy valami újabb sületlenség csússzon ki a száján.*
- Ha te mondod, hogy egy alvás rendbe hoz, én hiszek neked - mosolyog, de látszik, hogy nem teljesen őszinte.
*A tünde annyira összeszedetlen és szétszórt, hogy az komoly ijedtségre ad okot, de nem mer tényleg semmit sem mondani. A kérdésre felkapja a fejét, és végig néz magán. Majd újra a lányra, és szemei tányér nagyságúra nyílnak, amikor meglátja a vigyort Cala arcán.*
~ Oké, itt tényleg nem stimmel valami. Nem láttam még őt vigyorogni, maximum diszkréten mosolyogni, de az idétlenség nem rá vall. Különben is, a cipőm nagyon kényelmes! ~
- Nem igazán voltam álmos, mostanában az álommanó elkerül jó messzire - jegyzi meg, miközben megissza az utolsó korty teáját is. - És nem volt kedvem felöltözni sem, mint ahogy mostanában egyszer sem, ha éjszakai kóborlásra indulok. Egyszerűen képtelen vagyok elfelejteni az erdő halott csendjét, és kell a zaj, különben az őrület határára sodródok, de közben meg fáradt vagyok, és szeretnék aludni, mert tényleg a kimerültség határán járok - beszél össze-vissza, majd felpillant és fáradtan legyint egyet. - De ne pont neked panaszkodjak igaz, hiszen rád is rád fér egy kis pihenés? És tényleg aranyos cipő - néz egy pillanatra élesen a tündére, majd halkan elneveti magát. - El sem hinnéd, milyen kényelmes - jegyzi meg, majd feláll a székről. - Jössz te is? Tényleg itt az ideje, hogy aludni térjünk - mosolyog Calára, és reméli, hogy a lány megindul vele, ki az étkezőből.
*Mert minél hamarabb elalszik a másik, annál hamarabb lesz újra a régi. Remélhetőleg...*

Silens lép be az étkezdőbe.Nagy most az étvágya,ezért sietős léptekkel a Pilluamuleto asztalához.Leül és elkezd lakomázni.Nincsenek ma sokan.

//Folytatom!//

[Kumiko]

*Mikor Kumiko felajánlja, hogy menjen majd el hozzájuk, mosoly terül szét az arcán.*
- De csak akkor, ha te is eljössz majd egyszer hozzánk. Akár apához, akár anyához.*Ajánlja fel ő is, újdonsült barátnőjét nézve. Mikor a lány megemlíti, hogy nehéz lehet neki, külön élni, csak egyszerűen elmosolyodik.*
- Már megszoktam. Ebben élek több mint 10 éve.*Mondja könnyedén, de ekkor jön az érdekes rész, Kumiko elkezd mesélni az ő családjáról. Figyelmesen, csöndben hallgatja őt, és elképzel mindent, amit a lány csak mesél neki. Az aktuális gondolata néha kiülnek az arcára, de hát ez ellen nem tud mit tenni.*
- Hát azért neked sem lehet valami könnyű. Bele is bolondulnék, ha valami olyat erőszakolnának rám, amihez nincsen kedvem és abba is, ha megtiltanának valami olyat, ami életem célja. Mi a bátyámmal mindig kisegítjük egymást, ha kell, falazunk egymásnak, ha kell segítünk meggyőzni apát, a másik igazában. És egyebekben is segítünk egymásnak. Én például dalokat írok az ő bandájának, meg meggyőzöm apát, hogy engedje el őt koncertekre, meg próbákra, ő pedig segített rávenni őt, hogy engedjen el engem ide a suliba. Mivel, mint mondtam, ő szinte teljesen felhagyott a varázslással, és úgy gondolja, hogy ez a világ számomra túl veszélyes.*Meséli, meg is lepődve saját magán, hogy ilyen sokat árul el már az első találkozáskor, de hát a lány nagyon szimpatikus neki, s reményei szerint jó barátnők lesznek.*
- Részemről a megtiszteltetés, Kisasszony!*Mondja a rögtönzött színi előadásukra, s mikor látja a lány szemforgatását, rögtön fölnevet.*
- Nálam szokásos, hogy túl gyakran kérek bocsánatot! Talán többször mondom ki, mint amit tényleg úgy is gondolok.*Kissé lesüti a szemét, de utána újra fölnevet.*
- Hát körbevezethetlek, de nem garantálom, hogy nem fogunk eltévedni!*Jelenti ki, majd föláll, s elindul kifelé az étkezőből, egyenesen ki a kert felé.*
- Megmutatom az istállót, szeretek oda kijárni, mert könnyebben megy a dalszövegírás ott!*Mondja, s ahány helyen áthaladnak, mindegyik helyen elmondja, hogy éppen hol vannak, s onnan merre mi található.*

**Hozzászólások** : 47 **Évfolyam** : Második

¤Lisianthus Shigure*

*Maoh ma délután nem olyan jókedvű és vidám, mint általában szokott lenni. Ennek oka nem más, mint a pár órája Sian szobájban történt incidense a lánnyal. Amióta megjött a suliba, csak Lisianthussal beszélgetett, de vele jó sokat. Nagyon élvezték egymás társaságát és a lány megengedte neki, hogy ott aludjon, de a reggeli ébresztő a lehető legrosszabbul sült el, így Maoh egyedül hagyta el a lányka szobáját. Egy darabig csak téblábolt a folyosókon, majd úgy döntött keres egy karvezetőt vagy valakit, aki majd beosztja őt egy szobába. De ahogy megindult volna e cél megvalósítása érdekében gyomra korogni kezdett. Hát igen, már elmúlt 1 óra és ő még semmit nem evett, így nincs min csodálkozni. Szervezete tápanyagért kiált. Már épp letenne a tanárkeresésről, amikor hirtelen összefut a karvezetővel, aki gyorsan be is osztja őt egy szobába, majd megy is tovább. Maoh szerencsésen járt, már szobája is van és nem kell sokáig nélkülőznie az ebédet. Mostmár azonban tényleg megindul az étkező felkeresésére, mert bizony elfelejtette megkérdezni a tanártól. Még sohasem járt ott, így kissé nehéz lesz megtalálnia. *
~Vajon hol lehet?~ *elmélkedik magában a srác, miután már vagy háromszor rossz helyen lyukadt ki. Ha nem lenne ilyen éhes, még talán örülne is neki, hogy így legalább valamennyire felfedezi új iskoláját, de most csak az a cél lebeg szeme előtt, hogy megtalálja az étkezőt.*
~Gondolkozz Maoh.~ *áll meg egy pillanatra, majd behunyja szemét.*
~Ha étkező lennék én hol lennék?~ elmélkedik. Na persze ez nem így működik, de azért miért is ne lehetne megpróbálni. A tréfát félretéve Matsuo ismét elindul, talán valamelyik útja végre sikeres lesz. Újabb negyed óra elteltével a kastély nyugati szárnyában csatangol, amikor végre valami finom illat üti meg az orrát.*
-Kaja! *kiált fel boldogan, majd lépteit felgyorsítva indul meg a folyosón. Az illatok egy hatalmas tölgyfa ajtóhoz vezetik a srácot. Amikor Maoh meglátja ezt a nem mindennapi ajtót, nem biztos benne, hogy ez lenne az étkező, de azért bekukkant. Ha már úgyis annyi helyet megnézett idefelé jövet, miért pont ide ne nézne be, hátha ez az amit keres.*
~Legyen ez az étkező, legyen ez az étkező...~ *mondogatja magában, majd csukott szemmel benyit az ajtón. Mikor az kitárul szemeit is kinyitja és elétárul végre amit keresett. Amit Matsuo lát, alig akarja elhinni. Még sose látott ilyen hatalmas étkezőt. A belső tere nagyon szépen van kialakítva, karonként 1-1 hosszú asztal látható. Lehetőség sincs összekeverni, hogy melyik asztal melyik karé, hiszen minden asztal fölé egy hatalmas, a karnak megfelelő zászló van kihúzva. A terem végében pedig keresztben a tanárok asztala látható, felette az iskolai címerrel.*
-Ez nem semmi... *mondja halkan Maoh és kerek szemekkel pillant körbe. A falak tele vannak fáklyákkal, amik ugyan most nem égnek, de így is nagyon hangulatosak. A falak mentén végig szobrokat helyeztek el, így a középkori hatás nagyon jól érvényesül. Maoh nézelődését gyomra újbóli korgása zavarja meg, így a srác odamegy az extremusos asztalhoz, kihúz egy széket, majd leül rá. Egy kis ideig még gondolkozik, hogy mit is egyen, de gyomra folyamatosan sürgeti, főleg, hogy most jobbnál jobb ételeken gondolkozik.*
-Rántott csirke, rántott gombával, sült krumplival és egy kis tartármártással. Üdítőnek pedig egy kis rostos körtelé. *mondja el, hogy mit is szeretne ebédelni, majd a kész ételek rögtön megjelennek előtte, így más neki is állhat enni.*
-Na akkor jó étvágyat nekem. *mondja, majd tenyereit összedörzsöli, persze óvatosan, mert picit még érzékenyek, majd nekilát a lakmározásnak.*

**Hozzászólások** : 104 **Évfolyam** : Második

-- Matsuo --

*A mai nap a késői ébredés ellenére igen csak mozgalmas volt a lány számára. Maoht biztos, hogy soha nem tudja majd kiverni a fejéből, de hát lehet, hogy ez nem is nagy baj. Kedveli a srácot még mindig, annak a kis reggeli incidensnek az ellenére is. A ruhásszekrényéből most is egy szoknyát vesz elő, ahogy azt általában szokta, nem érdekli, hogy ha túl ugri-bugri, akkor esetleg be lehet látni alá. Csak nem fogja minden ember megkukkolni a kastélyban. Most egy fekete szoknyát vesz fel és hozzá egy szintén fekete toppot. Dereka kilátszik, de ez sose baj Siannal, így a divatos, na meg persze a kényelmes is. A vörös tincseket még egyszer átfésüli, majd miután tökéletesen egyenesen omlik vállaira, akkor végül elindul az étkező felé. Már egyszer elment a közelében, így csak nem fog eltévedni, na meg elég éhes már és még csak nem is reggelizett. Szóval gyorsan kinyitja a szobája ajtaját, majd kulccsal bezárja, átvág a nappalin, majd a klubhelyiségen és végül az alagsori folyosóra lyukad ki. Körbenéz, de sehol nem lát senkit, így gyors léptekkel indul meg felfelé, egyenesen a nyugati szárny felé haladva. Amikor már odaér, akkor megpillantja a hatalmas tölgyfaajtót, ami mögött egy remek hely található, ami nem más, mint természetesen az étkező. Kezével már nyitja is az ajtót és a már egyszer felfedezett helyen találja magát újból. Az öt asztal még mindig ott van és a szobrok is… és … és még valaki… egy ismerős fél-tünde, Maoh. A lány egy pillanatra megtorpan, amikor meglátja a srácot, majd végül arcán aprócska mosoly fut át. Nem lehetnek örökké haragban, hiszen most már ő is átgondolta a dolgot és elhiszi azt a srácnak, amit mondott, tehát hogy tévedés történt, nem direkt csinálta azt, amit. Elindul felé, majd egy aprócska mosollyal az arcán köszönti kartársát.*
- Szia Maoh. Jó étvágyat! *mondja, majd lecsüccsen mellé és jobb kezének mutatóujját az állához emeli.*
- Na lássuk csak, mit is egyek ma. *gondolkodik, gondolkodik, majd ránéz a fiúra, majd annak ebédjére és végül mondja. *
- Én kérek ma egy nagy adag milánói makarónit és hozzá egy kis rostos narancslevet. *hangzik a rendelés, majd pár másodperc elteltével már ott is van előtte a finomság. Villa a kézben és még mielőtt nekilátna a srácra mosolyog és utána enni kezd. Most pont olyan, mint amilyen szokott lenni, mint ha semmi se történt volna közöttük. Nem is akarja újból feleleveníteni a témát, egyszer úgy is sor kerül majd rá, de még ráér ilyesmivel foglalkozni. Most farkas éhes és előtte a nagy adag kajci, szóval neki is lát és csak eszik, csöndben, most kivételesen hozzá se szólva a mellette ülő sráchoz. Na persze most nem azért, mert haragszik rá, hanem csak azért, mert végre ehet.*

**Hozzászólások** : 47 **Évfolyam** : Második

¤Lisianthus¤

*Maoh bőszen falatozik, amikor újra nyílik a nagy tölgyfaajtó. A srác mit sem foglalkozik vele, mivel ez egy étkező, így elég sokan járnak ki-be az ajtón. Amúgy is túl éhes ahhoz, hogy ne a kajájával foglalkozzon. Így tehát nem veheti észre, hogy aki most lépett be az ajtón nem más, mint a hosszú vörös hajú lányka, Lisianthus. Sian is megindul az extremusos diákoknak kialakított asztal felé, hogy megebédeljen, de meglepő módon a reggel történtek után mégis Matsuo felé veszi az irányt. A srác halk lépteket hall maga mögött az asztal felé közeledni, de túl finom a rántott gomba, semhogy megforduljon. Csak akkor veszi észre a lánykát, mikor az ráköszön és leül mellé az egyik székre. Ekkor azonban meglepődve kapja fel a fejét nevére és az ismerős hangra.*
-Sian... *mondja kerek szemekkel, majd gyorsan lenyeli a szájában lévő falatot.*
-Szia! Köszönöm! *mondja röviden. Kissé megilletődött attól, hogy a lány szobájában lezajlott események után Sian ilyen könnyedén és mosolyogva köszönti őt. Arcáról ez jól le is olvasható, de talán szerencséje van és Lisianthus nem látja ezt rajta, mivel azon agyal, mit is ebédeljen. Amikor a lány kiböki végül menüjét, Maoh rámosolyog és biccent egyet.*
-Jó döntés, azt én is szeretem. *mondja. Nem tudja, hogy kezdjen-e el beszélni a reggel történtekről vagy inkább hagyja most a témát, de megszólal.*
-Sian... jó étvágyat! *úgy dönt, helyesebb inkább nem most felemlegetni, lehet, hogy még túl korai lenne, így inkább másként fejezi be mondatát. Visszafordul tányérjához, bekap pár sültkrumplit, majd az egyik gombát felveszi a tányérjáról és a mártásba kezdi mártogatni. Nem akar azonban kínos csendben ülni, így felvet gyorsan egy témát, látva, hogy Sian most nem szól semmit, csak tömi a hasát.*
-Van már valami programod délutánra? *kérdi a srác.*
-Találkoztam a karvezetőnkkel és beosztott már engem is egy szobába. Képzeld, pont ugyanabba a fekvésű szobába, mint téged. Ha van kedved megmutatom és akkor segíthetnél nézni ahogy pakolok. *mondja a lányra mosolyogva, majd beleharap a rántott gombába, bekap megint egy kis krumplit, majd visszafordulva ismét a lányt figyeli.*
-Persze csak ha nincs jobb dolgod. *mondja mosolyogva s gyorsan lenyalja a szája széléről a rákenődött mártást, majd kortyol egyet üdítőjéből. Nagyon éhes volt már, így most nagyon jól esik neki az étel.*

**Hozzászólások** : 104 **Évfolyam** : Második

-- Matsuo –

*Amikor meghallja a srác hangját, kicsit meglepődik, hogy kimondta a nevét. Hisz nemrég találkoztak, pár órája és valahogy nem érti, hogy miért néz rá olyan furcsán Maoh. Természetes dolog, hogy Sian is éhes, hiszen tegnap este se vacsorázott semmit, valahogy olyan jól elszórakoztak a fiúval, hogy csak úgy elrepült az idő. Na de nem is bánja, csak a reggeli dolgokat, de lehet, hogy túlreagálta… és ezt majd talán meg is osztja a fiúval, de még maga se tudja biztosan, hogy vajon ki is volt a hibás az egészben. Talán a véletlen űzött velük egy tréfát? Kicsit csúnya tréfa ahhoz, de hát bármi megtörténhet az ember, illetve tünde életében. Leül az asztalhoz, majd egy kis – vagy talán inkább hosszú – gondolkodás után már meg is rendeli azt, amire most igazán szüksége van, egy jó nagy adag milánóit és hozzá hideg finom, rostos üdítőt. Azok meg is jelennek előtte, majd amikor a fiú ismét kiejti a nevét, felé fordul, de szája még mindig tele van, lenyeli a falatot, majd mondja.*
- Tessék… oh, köszi szépen. *kezd bele, majd miután meghallja, hogy mit is akar neki mondani a fél-tünde, akkor elmosolyodik, majd folytatja tovább az ebédjét. Miután már jó pár falatot a gyomrában tud, kicsit lassít és most már kényelmesen lakmározik tovább, de közben persze figyel a mellette ülő emberkére is. *
- Hát … nem is tudom. Úgy gondoltam, hogy körbenézek a kastélyban, miért? *kérdi, majd közben ismét eszik és a fiú szavaira kicsit furcsán pillant rá. Nem gondolta volna, hogy Matsuo felhívja magához, hogy segítsen kipakolni neki. A mai nap se éppen úgy sült el, ahogy azt szerették volna, tehát lehet, hogy nem kéne már is felmennie hozzá. Egy pár percig némán eszik, gondolkozik a szentem, majd végül megfogalmazódik benne a válasz. *
- Rendben… de csak azért, mert te is segítettél nekem és mert megígértem. És amit én megígérek, azt be is tartom… *mondja, majd bekapja az utolsó falatokat és utána ismét a fiúra néz. *
- De csak semmi perverzkedés, mert akkor garantálom, hogy még jobban megtapasztalod, hogy mire is vagyok képes. *mondja és most az ő szemei kezdenek el vörösen izzani. Ez nem meglepő, tűzmágus, így ilyesmire ő is képes. Talán ezért se ijedt meg a sráctól, amikor ő csinált hasonlót. *
- Amint végeztél, mehetünk is. *mondja, majd kényelmesen hátradől, kezébe veszi a hideg narancslevet, majd lassan iszogatni kezdi, de közben azért figyeli a srácot, hogy vajon mikor végez az étkezéssel. Nem lepődik meg azon, hogy ő volt a gyorsabb, általában mindenkit leelőz. Ha a srác is végez az ebédével, akkor még megissza a maradék italát, majd elindul Maohval együtt, vissza az alagsorba.*

**Hozzászólások** : 47 **Évfolyam** : Második

¤Lisianthus¤

*Maoh szépen lassan, nyugodtan étkezik, de látja, hogy Sian valószínűleg nagyon éhes volt már, mivel kiválasztott étele nagyon gyorsan fogy a tényérjáról.*
-Én már kicsit körbenéztem, mire végre megtaláltam az étkezőt. *mondja nevetve a srác.*
-Annyit bolyongtam, hogy végül még szobát is kaptam, szóval azért megérte. *mondja, majd bekap egy újabb falatot s közben a lányt nézi, hogy mit válaszol a meghívására. Sian sokáig tűnődik, mire végül csak kiböki, hogy benne van.*
-Áhh, remek. Legalább ma se fogok unatkozni. *mondja mosolyogva a fiú, majd kerek szemekkel bámul a lányra.*
-Te máris végeztél? Ejjha. Később jöttél, mégis előbb befejezed az ebéded, mint én. Bele kéne húznom. *mondja, majd kissé gyorsabbra veszi a tempót az evésnél. Már neki is csak pár falat van hátra mikor a lány szavaira felemeli a fejét.*
-Nyugi, nem lesz semmi. Nem hátsó szándékkal hívlak a szobámba. És a bemutatódból is elég volt annyi, amit eddig mutattál. Legalábbis rajtam. *mondja, majd ökölbe zárja tenyereit a fájdalmas emlék miatt. Ekkor észreveszi, hogy a lány szemei vörösen izzanak, de erre csak vállat von.*
-Nagy cucc, ezt én is meg tudom csinálni. *szól a lányhoz, majd tényleg be is mutatja amit mond. Igaz ugyan, hogy a két mutatvány teljesen más, de az nem baj, a látvány most a lényeg.*
-Mondjuk az tény, hogy a tiéd hatásosabb. *mondja mosolyogva és gyorsan falatozik tovább. Mikor bekapta az utolsó darabka rántott húst is, hátra csúszik a székben és nagyot sóhajt.*
-Húúú, de jól laktam. Várj 2 percet, aztán mehetünk. *mondja Siannak, majd a poharáért nyúl és lassan elkezdi kortyolgatni belőle a körtelevet.*
-Amúgy te mindig ilyen gyorsan eszel? *kérdi a vörös hajú lánytól, hogy ne csak néma csendben teljen az idő. Hasát végígsimítja, megissza maradék üdítőjét, majd vesz egy mély levegőt és sóhajt egy nagyot.*
-Na jó. Indulhatunk! *mondja Lisianthusnak, majd felpattan a székéből, persze nem túl gyorsan és megindul a kijárat felé. Amikor a tölgyfaajtó elé érnek, Maoh kinyitja azt, majd kissé előrehajolva előre engedi a lánykát.*
-Hölgyem. Parancsoljon! *mondja, majd rávigyorog Sianra.*

[Oliver Wood, Amelie Clarkson]

*Korgó gyomra arcára pírt csal, ahogyan az ebédlő felé igyekezik egy könyvvel a kezében. Persze, már megint annyira elmerült egy regény olvasásában, hogy csak későn vette észre, lecsúszott az ebédről. Pedig reggelizni sem reggelizett, csak egy kávét ivott, mint minden reggel. Mást amúgy sem tudna, hiszen a gyomrának is kell idő míg felébred, nem csak neki, magának.
A hatalmas tölgyfaajtón belépve a Pugnax asztalához siet, és rá egyáltalán nem jellemző módon lehuppan az egyik székre középtájt, miközben kicsit hangosan puffan a könyve az asztalon. Hiába, a lendület. Aztán megszeppen, hirtelen azt sem tudja, hogy mit rendeljen. Szívesen ett volna egy kis gyümölcslevest, de két óra már elmúlt, így arra nem számíthat, hogy az majd megjelenik előtte. Végül behunyja szemeit, és egy szárítottparadicsomos ciabattát kér teavajjal megkenve, mozzarellával, paradicsommal, sóval, borssal, oregánóval ás bazsalikommal megszórva. Hozzá pedig egy pohár barackos jeges teát. Kinyitva szemeit elégedetten elmosolyodik. Szalvétáját jobb combjára fekteti, szendvicsét kettévágja és jóízűen falatozni kezd, miközben fellapozva könyvét folytatja az olvasást.*

**Hozzászólások** : 24 **Évfolyam** : Első

*Oliver is eléggé éhes, így kénytelen volt kimozdulni a szobájából. Pedig egyáltalán nem akart, sőt, az utóbbi időkben nem is nagyon lehetett látni őt. Jobbára csak reggeli-, ebéd-, és vacsoraidőben. Ma viszont még nem evett semmit, mert elég későn kelt fel. És ha ő elalszik, akkor utána csak az öltözködés fél óra. Nála ez így működik. Vállán szokás szerint ott van kis kedvence, a denevére, Luna. Ő kétségtelenül jobb bőrben van, mint gazdája, például nem lehet megszámolni a bordáitXD Mikor Oliver belép az étkezőbe, rögtön a Pugnax asztala felé fordul, ahol megpillant egy számára eddig ismeretlen lányt. Mivel nem akar különcködni, odasétál mellé, és helyet foglal.*
- Szia. Oliver Wood vagyok. *mutatkozik be, majd rendel magának egy sonkás szendvicset, narancsléval.*

*Már a szendvics második felénél jár, amit észre sem vesz olvasás közben, amikor valaki köszön neki. Felkapja a fejét, és látszik, hogy egy pillanatra nincs képben, és talán azt sem tudja, hogy hol van és mit csinál. Gyakran előfordul vele, ha olvas. Olyankor se kép, se hang, csak elmerül az író által kitalált világban, és sokszor úgy érzi, ő maga is a könyv egyik szereplője, és átéli azokat a csodálatos, vicces, veszélyes, izgalmas helyzeteket, mint a főhősök. Pislog párat, majd halvány mosollyal biccent a fiúnak.*
- Szia! Én pedig Amelie Clarkson vagyok - mutatkozik be ő is, miközben a fiút fürkészi egy kicsit. - Személyesen szerintem még nem találkoztunk, de biztos vagyok benne, hogy láttalak már valamelyik órán. Talán bájitaltanon vagy SVK-n? - morfondírozik, majd iszik egy kis jeges teát. - Ami vicces, mert ahogy látom, te is pugnaxos vagy - jegyzi meg vállát megvonva. - De jobb, ha nem mondok semmit, mi valahogy a saját hálókörletem lakóival is elkerüljük egymást, kivéve talán Emmel - magyaráz, majd összeszorítja ajkait. - Bocsi, fecsegek itt össze-vissza - mosolyodik el. A megjelenő étel láttán bólint egyet. - Jó étvágyat! - és már harap is bele a szendvicsébe. A falatot alaposan megrágva lenyeli, majd újra Oliver felé fordul. - Régóta vagy már az iskolában? - kíváncsiskodik, miközben megissza maradék teáját, és kér egy újabbat gondolatban.

**Hozzászólások** : 24 **Évfolyam** : Első

*Látja Amelie-n, hogy megzavarta, így gyorsan bocsánatot kér.*
- Ne haragudj, nem akartalak megzavarni. Nyugodtan olvass csak tovább, ha úgy gondolod. *mondja, majd harap egyet a szendvicséből. Közben figyeli, ahogy a denevére (tisztességes rovarevőhöz cseppet sem méltó módon) a tányérjára hulló morzsákat eszegeti. Ezek szerint ő is éhes.*
- Te is ismerős vagy nekem. Szerintem SVK-n találkoztunk, mert bájitaltanra nem is járok. Azt hiszem. De nem biztos... *újabb harapás, ennek köszönhetően a szendvicsnek már eltűnt a fele.*
- Már elég régóta itt vagyok, egészen pontosan tavaly július óta, ha jól emlékszem. *feleli tele szájjal.*
- És te?

*A mentegetőzésre csak legyint egyet.*
- Semmi baj, könyvet máskor is olvashatok - legyint egyet, és hogy be is bizonyítsa, becsukja a könyvet, persze előzőleg a könyvjelzővel megjelöli, hol tartott.
*A denevérre egy picit nyikkan egyet, rögtön eszébe jut Scar leleményes támadása, amikor felhő csatáztak. De úgy látszik, hogy ez a kis állat nem szeretne a feje körül csapkodni. Addig, amíg nem megy a haja közelébe, nincsen vele semmi problémája. A javításra mosolyogva bólint egyet.*
- Tényleg SVK-n láttalak, akkor tanultuk a fizikai és mágikus úton történő támadások kivédését - bólogat, miközben megtörli száját a szalvétájában, majd behunyja szemeit, és gondolatban kér egy tányér nugát töltelékes apró sütit, és közéjük tolja. - Kérsz? - mutat a tányérra, majd ki is kap egyet onnan, hogy pillanatokon belül el is tüntesse.
- Én február elején jöttem az iskolába, de olyan, mintha ezer éve lett volna - mosolyodik el, miközben lassan tűnnek el az apró sütik a szájában. - Ha nem vetted fel a bájitaltant - gondolkozik hangosan -, akkor melyik csoportot választottad? - kérdezi felvont szemöldökkel.

**Hozzászólások** : 49 **Évfolyam** : Első

*Éppen most ébredt fel, az egész napot át aludta, valamiért mostanában nagyon fáradékony volt, de most már ébren van. Egyenesen az étkezőbe indul, hogy keressen valami ennivalót, ahogy belép az ajtón azonnal megpillantja Ameliet, és Woodot. Elmosolyodik, és végigsimítja haját. Elindul feléjük, majd leül Amelie mellé.*
- Szép napot Amelie, rég láttalak, kicsit elkerültük egymást.
*Egy szál vörös rózsát ejt a lány elé az asztalra, legjobb szokásához híven, mint mindig már megint van nála egy virág.*
- Mesél, mi újság veled? Mi történt veled azóta, hogy nem találkoztunk?
*Hátrasimítja haját homlokából amitől elővillan a nagy heg amit átszeli a fiú homlokát, és egy két ponton még homlokcsontja is kilátszik. Szinte teljes arca átrendeződik tőle, a barátságos kifejezést egy sötét komor veszi át, és így a barátságos mosoly is elég eszelősnek látszik.*
- Amúgy örvendek, Sebastian vagyok. *Kezet nyújt Woodnak, vállán hollója felborzolja tollait.*

*Éppen egy újabb nugátos sütit rágott volna meg, amikor egy régen látott kartársa lép be az étkezőbe. Hirtelen akar egyszerre nyelni és levegőt venni, ami egy aranyos köhögésbe megy át. Gyorsan a pohara után kap, és majdnem az összes jeges teát megissza, mire úgy érzi, képes lesz megszólalni. Közben Sebastian lehuppan a másik oldalára, és egy vörös rózsa hullik elé az asztalra. Nagyot nyel, és tétován megrázza a fejét.*
~ Fenébe, ezt nem fogadhatom el. És mégis, inkább négyszemközt kellene neki elmondani, hogy ilyet többet ne csináljon, maradjunk inkább barátok. ~
*Zavartan mosolyog csak, majd megissza az utolsó korty teát is, hogy addig is csináljon valamit, amíg a fekete hajú fiú bemutatkozik Sebastiannak.*
- Szia! - köszön halványan mosolyogva, véletlenül sem érintve meg a rózsát. - Elég sok minden történt velem, de a java részét inkább öhm... - zavartan pillant Oliverre -, négyszemközt beszélném meg veled.
~ Igen, kint van, nem is volt olyan nehéz. Csak ez a félelmetes mosolya ne lenne. Kellett nekem egyedül lejönni...Magammal hívhattam volna Emet, vagy Raphaelt... ~
*Kényelmetlenül feszeng, szeretne arrébb húzódni, de jelenleg fogalma sincs, hogy mit tegyen. A legjobb megoldásnak azt tartaná, ha gyorsan felpattanna és elszelelne, de akkor milyen pugnaxos lenne, ha elszaladna a problémák elől?!
És különben is, Raphael megérdemli, hogy semmi se árnyékolja be a kapcsolatukat, a szerelmüket.*

*Mire az étkezőbe érnek, már megbánt, hogy ő hozza a bőröndöt. Kicsit kifulladva leül, vagy inkább leesik (ahogy jobban tetszik - a szerk.) a pilluamuletosok asztalához. Egy jó nagy adag szalonnás rántottára gondol, három tojásból, meg egy bögre kakaóra, és a kívánt étel meg is jelenik előtte, majd elmagyarázza Rosinának, hogy hogyan is működnek itt a dolgok.*
- Csak gondolj arra az ételre, amit enni szeretnél, és az megjelenik előtted. Persze csak reggeli- ebéd és vacsoraidőben. Máskor csak szendvicsek vannak. *mondja, majd hozzálát a falatozáshoz.*

*Magában elmosolyodik, mikor látja, hogy kifullad segítője. Na persze, nem gonoszkodni akar. Nagy szemeket mereszt, mikor látja, hogy Melinda előtt csak úgy megjelenik az étel.*
- Óh, értem - *bólint, miután Melinda elmagyarázta neki a dolgokat.* - Ez esetben én is azt kérem, amit te.
* Erősen a Melinda előtti ételre és italra gondol, és egy szempillantás múlva már előtte is van a várva várt élelem. Rosina ajka széles mosolyra húzódik, majd kezébe veszi a villát, és beletúr a rántottába.*
- Egyébként mit jelent az, hogy prefektus vagy? - *kérdezte, miután lenyelt egy nagy falat tojást.*

//Mostantól időn kívüli//

*Pont észreveszi Rosina kis mosolyát, de nem túlzottan érdekli. Ha viccesnek találja, hát találja annak. Na mindegy. Egy ideig szótlanul figyeli a leányzót, és eszik, majd válaszol a kérdésre.*
- Alapjáraton azt, hogy nekem kell fogadnom az újakat. Persze, nem csak nekem, de többek között nekem... Tágabb értelemben pedig azt, hogy meg kell játszanom a stréber jókislány szerepét, ami egyáltalán nem való nekem, be kell járnom órákra, házit kell írnom, meg minden ilyesmi. Meg, tizenegy óra után néha őrjáratoznom is kell a folyosókon, meg a parkban, hogy elkapjam azokat akik megszegték a kijárási tilalmat, és elvigyem őket a karvezetőjükhöz, hogy ő aztán kiszabja rájuk a méltó büntetést... *teszi hozzá tréfásan az utolsó mondatot.*
- Szóval pédát kell mutatnom a diákoknak, ami eléggé nem megy, de ezt a karvezetőnk és a helyettese valószínűleg nem tudják.

*Rosina érdeklődve hallgatja Melinda beszámolóját.*
- Ezek szerint elég sok dolgod van - *Állapítja meg, majd elvigyorodik Melinda arra vonatkozó mondatán, hogy példát kéne mutatnia, bár nem nagyon megy neki. Idő közben a tányér már üressé vált, és Rosina teli hassal kortyolta ki a kakaó utolsó cseppeit. Végül, miután melinda is végzett a maga reggelijével, Rosina megkérdezte:*
- Akkor megmutatod a szobámat?
*Melinda után Rosina is felállt, ezúttal ő vette kezébe a bőröndöt. Természetesen neki sem volt pillekönnyű, és ekkor már ő is tudott bosszankodni saját butaságán, amiért két enciklópédiát, ráadásul az óriás atlaszt is eltette.*

//Oké, rendben:)//

**Hozzászólások** : 49 **Évfolyam** : Első

*Fürkésző tekintettel figyeli Amelie arcát, és gondolkodik, kicsit sértőnek találja, hogy nem fogadja el a rózsát, hiszen semmi hátsó szándék sincs benne, egyszerűen hozzá tartozik személyiségéhez ez a szokás, de ezt nem teszi szóvá.*
- Ahogy óhajtod.
*Feláll, és megvárja, hogy Amelie is felálljon, közben végigsimítja fekete haját. Nem tudja, hogy miről akar beszélni vele a lány, de eléggé zaklatottnak, és feszültnek látszik, ami kicsit őt is zavarja. Megvakargatja hollója fejét, és a lány után indul, hogy megbeszéljék, azt amit meg kell.*

Tárgy: Re: Étkező Szomb. Aug. 15 2009, 20:33

Egy lány sétál be az étkezőbe. A helyiség eléggé kihalt, legalábbis senki olyan nincs ott, aki a lányt érdekelné. Lehuppan a már megszokott helyére, és unottan körbenéz. Úgy döntött még nem eszik, csak üldögél egy kicsit, hátha valamelyik barátja csatlakozik hozzá. Elővesz egy levelet, melyet a nagymamájától kapott és olvasgatni kezdi.
~ Na persze menni vagy maradni... az a hülye esküvő, de ha nem megyek, a nagyi besértődik. - Nagyot sóhajt, majd elteszi a levelet, és inkább kíván valamilyen ételt.
- Legyen tejszínhabos eper. - suttogja, mire megjelenik előtte egy kis tál eper a tetején jó sok tejszínhabbal. Kamilla mosolyogva szója villára az első szemet, majd kíváncsian várja az összhatást.
- Hüm, finom. - Motyogja maga elé, miközben már egy újabbat szemel ki magának.

Tárgy: Re: Étkező Szomb. Aug. 15 2009, 20:41

* Edward lép be az ajtón, hiába idehozta a korgó hasa. És mit lát, csak nem az ellenségét? De igen Kamillát. Sunyi mosoly keretében lépdel a lányhoz. Mikor odaért az asztalhoz, kérdezés nélkül lehuppant a szembe lévő székre. Már egészen jól megy neki, hogy bosszantsa a lányt. Már csak annyival, hogy nem kérdez csak cselekszik. A tejszínhabos epert látva gonosz gondolatok jelennek meg a fejében. De inkább most nem cselekszik semmit csak Kamillát figyeli és, hogy mi lesz a reakciója először is, hogy megint összefutott vele. Azért egy köszönést mond neki. *
- Szia!
* Majd hátra dől a széken és bár tudja úgyis az lesz, hogy menjen innen a fenébe, de csak azt nézi ahogy Kamilla eszik. Mivel korog a gyomra, így egy tál somlói galuskára gondol. Mire hirtelen meg is jelenik előtte, majd együtt eszik a lánnyal. Kanalaz kettőt, majd nem bírja megállni, hogy ne idegesítse tovább a lányt, így megszólal. *
- Mit csináltál ma?
* Érdeklődik, majd tovább eszi az ételt. *

Tárgy: Re: Étkező Szomb. Aug. 15 2009, 20:55

Mint minden dolog ami jó egyszer a nyugodt eper evésnek is vége lesz. Megjelenik Edward, és szó nélkül leül mellé. Mivel a lánynak semmi kedve veszekedni, ezért nem szól neki, hogy engedély nélkül telepedett le mellé. Sőt próbálja levegőnek nézni a másikat, ami persze nem jön össze, mivel a srác egyfolytában őt bámulja. A lány fejében megfordul egy gondolat, miszerint milyen jól mutatna a tejszínhab azon a tenyérbe mászó képen, aztán letesz róla. Túl finom ahhoz, hogy egy ilyen bűnt elkövessen vele. Legnagyobb megdöbbenésére a fiú ráköszön, így illendő viszonoznia.
- Szia. - Nem túl bőbeszédű de az udvariasság minimális megadásának megfelel. Szerencséjére a srác lassacskán megunja azt, hogy őt bámulja, így rendel magának valamit. Szép csöndesen eszegetnek, mikor a fiú ismét megszólal.
- Semmi különöset, csak a szokásosat, fölkeltem, ettem, tanultam, ettem, tanultam és most itt vagyok és eszem.

Tárgy: Re: Étkező Szomb. Aug. 15 2009, 21:08

* Kamillának nem sok hozzáfűznie van arra, hogy engedély nélkül leült, ez kicsit bosszantja. Semmibe sem veszi a fiút és kezdi kicsit zavarni, hogy még ezzel se tudja bosszantani, így nem tud saját magának örömet okozni. Nem tud mit csinálni. De mégis szórakozni akar, így elkezdi enni a galuskát. Arra, hogy mit csinált ma Kamilla, hát….nem sokat. Még bele se tud kötni, mert a lány nem ad rá okot. Kezd felforrni az agyvize. Kicsi csoki öntetet hagy meg, majd feláll a székről. Kezébe kapva a tányért elindult Kamilla felé. Mikor melléért kis ügyetlenkedéssel a csoki öntetet ráönti a lányra. Nem is ügyetlenség volt, hanem természetesen akaratosan csinálta. Hiába még mindig él benne az ajtó becsapás. Mikor erre visszagondol, elkezdett sajogni az orra. Mikor leöntötte a lányt, letette az asztalra a tányért, majd elkezdett nevetni. Kicsit viccesen nézett ki Kamilla tiszta csokisan. Erre csak Edward egy szót tudott kinyögni a nevetés közepette. *
- Hupsz….
* Tovább nevetett a fiú és már azt várta, hogy Kamilla felrobbanjon. Kicsit abbahagyta, majd figyelte, hogy mit csinál. Esetleg visszatámadásnak kap egy desszertet az arcában, de ezt amúgy se hagyhatja ki, legalább jól szórakozik. Ha meg itt hagyja, akkor mehet a szobájába unatkozni, mert akkor fölösleges minden próbálkozása. De egy kajacsatában mindig szívesen benne van, elvégre nagy bajkeverő a fiú. *

Tárgy: Re: Étkező Szomb. Aug. 15 2009, 21:17

Kamilla már kezdi azt hinni, hogy megússza ezt a kis találkozót, és a fiú szépen lelép. De neeeeeem. Miért is menne valami simán? A srác mikor odaér mellé egy szép kis mozdulattal ráönti a maradék csokit a ruhájára. Kamilla első reakciója az, hogy menten felképeli a srácot. Aztán elszámol magában tízig.
- Hupsz? Esetleg elnézést? Bár tőled nem számítottam másra. Ég és föld vagytok a nővéreddel... - Ezt bizony sértésnek szánta, majd fölemelve a szalvétát elkezdi letörölni a csokit magáról. Persze a dekoltázs részhez érve nem bírja ki, hogy be ne szóljon egyet.
- Tudod, ha helyes lennél, azt mondanám takarítsd össze, amit idekoszoltál, de mivel nem vagy az esetem, sőt még helyes sem vagy ezért inkább hagyjuk ki. Nem akarom magam azzal égetni, hogy egy másodrangú kisfiúval lássanak együtt. - Már várja a reakciót, ami biztos, hogy eléggé heves lesz. Ki tudja, lehet még a saját kajája is a fején köt ki.