*Felébredt és nem tudta hol van. Aztán rájött, elaludt az erdöben egy kis tisztáson...*
- Te jó ég!*kapott a fejéhez, majd már szaladt is a klubhelységbe majd a szobájába egyenesen*

- Álmodhatnék neked is szárnyat, hogy velem repülj egy szép napon... sajnálnálak szárnyaszegetten, a földhöz kötne a megszokás... *Hallatszik az éneklés az erdőben, valahonnan. Nem angolul, ahogyan ebben a fránya iskolában mindenki beszél; a hang gazdája anyanyelvén énekel, egészen szép hangon.* - Fentről, hidd el, minden szép... *A végén leviszi a hangot, és bár a dal vége nem itt van, ő itt fejezi be, és innentől csendesen lépdel a fák között. Farmernadrág van rajta, valamint fekete póló, rövid ujjú, minta nélküli; a nyakában pedig sál, de nem olyan, ami melegít, inkább csak dísznek van. Szemei körül fekete, festett karikák díszelegnek, fekete haja kócosan, össze-vissza áll a fején. Egyébként hímnemű egyed, legalábbis így első ránézésre annak látszik, valahol a nadrágján pedig megtalálható az Extremusos jelvény, szorosan az "Örökké akarok élni - eddig még sikerült" feliratú kitűző mellett; a felirat természetesen magyar nyelven.* - Szállj velem, szállj velem... *Énekelget még kicsit, újra elkezdve, a rövid, alig néhány másodperces szünet után. Kezében a pálcáját forgatja az ujjai között, így lépeget, felfelé nézve, az ég felé.*

*Végül az éneklés dúdolgatásba csap át, és ő sem lépeget tovább az erdőben, csak az egyik fának támaszkodik, és lehajtott fejjel forgatja a kezében a pálcáját. Nem is igazán veszi észre a közelben lévő fiút, a haja is az arcába lóg, akadályozva ugyebár a látást. Aztán egy sóhajjal felemeli a fejét, és már menne tovább, mikor észreveszi diáktársát. Egy ideig meglepetten pislog rá, majd végül zavartan elmosolyodik, zsebrerakja a pálcáját, és közelebb sétál. Közben egyik kezével a hajába túr, másikat előre nyújtja, kézfogásra... naná, hogy ez az utóbbi a bal keze.* - Öhm... heló! Régóta ácsorogsz itt? Ne haragudj, nem is láttalak... *Féloldalasan elmosolyodik, majd ha a fiú megrázza a kezét, akkor gyorsan zsebrevágja azt, a másikkal együtt, és csak előre-hátra hintázik a lábán. Egészen jól beszéli az angol nyelvet, kénytelen volt megtanulni, ha már ide jött tanulni... de azért valamennyire érződik, hogy nem az anyanyelve.* - Amúgy Levente vagyok, Extremusos, és... asszem eltévedtem már egy ideje, szóval igazából fogalmam sincs, merre kellene kimenni, ezért is sétáltam össze-vissza, hátha véletlen megtalálom a kifelé vezető utat, de lehet, hogy csak még beljebb kóvályogtam, mint ahol eredetileg voltam... Bár pozitívum, hogy csak a közepéig mehetek befelé, aztán már úgyis kifelé haladok, szóval ha egyenesen elindulok valamerre, előbb vagy utóbb úgyis kijutok, csak nem biztos, hogy ott, ahol kellene... Meg nem is tudom, mekkora ez az erdő, általában a kastélyt szoktam járni, a szabadba ritkán jövök ki a kastély körüli parknál tovább. *Szómenése van, ahogy látszik... vagy talán csak egyszerűen... ilyen. Közben még mindig kissé zavartan mosolyog, és fekete szemeivel pislog a fiúra.*

*A fiú is tulajdonképpen szinte reflexből nyújtotta a kezét, arra meg már nem igazán figyelt, hogy melyiket; talán ha nem lenne ennyire zavart, tudná, hogy a jobbot kell, de így fel sem tűnt neki az apró baki. Szerencse, hogy diáktársának sem, vagy ha igen, hát nem mutatja. Levente minden bizonnyal már így is elég sok mínuszpontot gyűjtött be így az első benyomásnál... bár ki tudja. Általában első ránézésre inkább a mínuszpontokat szokta gyűjtögetni, mint a pluszokat, de talán Zacharias kivétel. Legalábbis a fiú ebben reménykedik, de a reménysugár elég hamar kialudna, hogyha hallaná azt a rövidke gondolatot. Fura... na igen, ezt már mondták rá jó néhányszor, és tudja is magáról, hogy talán nem mindenki számára megszokott a kinézete, de azért... bántaná a jelző, ha hallotta volna. A köszönés valahogy kimarad Zacharias részéről, de a fiú nem teszi szóvá, csak halványan mosolyog, még mindig kissé zavartan.* - Pugnax... az melyik kar is? Én örülök, ha a sajátomat tudom... tudod, a fekete-ezüst, vagy valami hasonlók a színek... a feketepárducos, na. Amelyik a Japán hetet csinálta most ezen a valamin. Egyébként meg fogalmam sincs, merre volt a Nap... én csak így jöttem, és... hát, nem igazán tudom, merre vissza. De majd akkor megyek veled, ha nem gond. *Egészen aranyos a kiskutyaszemeivel, amikkel most a fiúra pislog, tudja ő, hogy nem mindenkinek kellemes társaság, de azért mégis jó lenne, ha a Pugnaxos fiú engedné, hogy mellé szegődjön. Mikor végre el lesz engedve a keze, akkor gyorsan zsebrevágja, majd a kérdésre is felel.* - Magyarul... édesanyám anyanyelve, meg hát az enyém is, mert apám japán volt, de azt a nyelvet nem tanultam meg... Szóval... hát, magyarul, na. Tudod, Magyarország, Kárpát-medence...

- Akkor most a ti hetetek van, nem? *Kérdezi kissé félredöntött fejjel, majd megvonja a vállát.* - Igazából a görög kultúra nem vonz annyira. A japán sokkal inkább, de a saját hetünkből sem vettem ki igazán a részem... mondjuk lehet, hogy nem ártott volna, de akkor is... Amúgy én tulajdonképpen csak az ezüstben meg a fekete párducban vagyok biztos. Meg mintha rémlene valami kelta kereszt, de lehet, hogy az már nem innen... vagy tévedek. Áh, mindegy. Nem szoktam ezzel törődni igazán. *Legyint, jelezvén, hogy lényegtelen az egész, ő ugyan nem vörösödik emiatt, de a fiú pirulását sem teszi szóvá. A fintort észreveszi, és inkább lehajtja a fejét, némán rúgdossa a földet, nem néz fel. Igen, tudja, hogy fura. Igen, tudja, hogy ezért nem mindig kelt jó benyomást az emberekben. Pedig ő próbálkozik, és tényleg kedves akar lenni, és barátokat szerezni, csak éppen... nem mindig sikerül. Márpedig megváltozni nem fog... ahhoz túl makacs.* - Tulajdonképpen ráérek, kijárási tilalomig, ami amúgy nem tudom, hánytól van, vagy van-e egyáltalán... a lényeg, hogy én bőven ráérek, csak mondjuk sötétedés után pláne nem kellene az erdőben lenni... és... szeretem csak úgy magamnak felfedezni a dolgokat, még ha el is tévedek. *A fiú szavaira megáll a lába a levegőben egy pillanatra. Felsóhajt, majd megrázza a fejét, de még mindig nem néz fel.* - Nem... igazából Budapest... de lényegtelen. Balhé meg mindig van mindenhol, ez ilyen világ.

*A bátorító mosolyt viszonozná talán, ha látná egyáltalán, de úgy ez nehézkes, hogy még mindig lefele bámul, aztán a kijárási tilalomnál mégiscsak felpislog, bár nem mintha annyira érdekes téma lenne... de végig mégsem maradhat lehajtott fejjel.* - Ühüm... hát, tizenegyig azért csak bekeveredek majd valahogy... vissza az alagsorba... brr... nem szeretek ott lenni, túl közel van Akane-sama terme... Jó, persze, ez órák előtt hasznos, mert legalább gyorsabban odaérek és nehezebb elkésni, de azért mégiscsak... a hideg ráz ki, ahányszor elmegyek a terem előtt. Voltál már bent Akane-sama óráján? Nekem szerintem jövőre lesz kínszenvedés... meg sem próbálom letenni a vizsgákat, mert idén nem jártam valami aktívan be az órákra, viszont ha elsőben maradok, egész biztos, hogy jövőre alaposan megkapom majd a magamét. Egyébként mit faragsz? Ügyesen csinálod... nekem nem menne, nem tudok ennyire aprólékos munkát végezni. Túlságosan... kapkodok. A varázsköröknél is nagyon kell figyelmen, hogy precízen tudjam megcsinálni. *Igen, már megint be nem áll a szája... de mikor ez benne is tudatosul, akkor inkább néma marad, és csak figyeli, ahogyan a fiú munkálkodik, majd megvonja a vállát.* - Tulajdonképpen semmilyen. Régebben a visual kei stílust próbáltam követni, de ezt nem igazán van képem annak nevezni, szóval... semmilyen. Így nézek ki, és kész. Vagy valami hasonló. Vagyok, aki vagyok. *A "fura jelenség" kifejezésre kissé összefacsarodik a szíve, de ez nem látszik igazán az arcán.*

- Én sem jártam be igazán, átváltoztatástanon voltam talán kétszer, mitológiák és vallásokon egyszer, meg talán... sötét varázslatok kivédése... egy-két alkalommal... de már ebben sem vagyok biztos, ennél több órán pedig biztos nem voltam. Bár eléggé az év végefelé jöttem, de azért mégiscsak... na mindegy. Mitológiák és vallások, átváltoztatástan... ezeket tanítja, és egyszerűen feláll az ember hátán a szőr attól a nőtől. Ezt... ezt nem lehet szavakkal leírni, egyszer be kellene ülnöd az órájára, máshogy nem lehet megérteni... de aki egyszer bemegy, azok közül szerintem mindenkinek van egy-két pillanata, amikor sikítva akar kimenekülni. *Jó, magából indul ki... de hát emberi tulajdonság, nem lehet elítélni érte. Elég sokan vannak így vele. A faragásra csak érdeklődve pislog, de már nem szól semmit azzal kapcsolatban. Szerencsés, hogy a gondolatokat nem hallja, mert minden bizonnyal bántanák. Valóban érzékeny, de emo-nak azért nem mondható, ő ugyan nem fog nekiállni az ereit vagdosni, mert csúnyán nézett rá valaki.* - Tulajdonképpen egy japán stílus... a lényege, hogy minél... feltűnőbb, sokkolóbb legyen a dolog...

*Nos, ha a saját szemszögéből nézzük, semmiképp nem túlozza el. Egy erősebb idegzetű diák talán jobban bírná/bírja Akane-samát, de Leventének már a puszta jelenléte is sokkoló, és legszívesebben menekülne a közeléből, de tudja, hogy a nő tényleg képes megbuktatni, ha enged a vágyainak, és nem jár be az óráira. A nevetésre mindenesetre összeszorítja kissé az ajkait; na majd akkor nem lesz kedve nevetni a fiúnak, ha egyszer magára haragítja a nőt...! Ezt nem mondja ki hangosan, de tekintetéből kiolvasható, ha valaki jó emberismerő. Levente nem mondható túl jó színésznek. A következő szavakra szintén nem szól semmit, ő is él még... egyelőre, bár tény, hogy meghúzza magát az órákon. Tényleg... ha így jobban belegondolunk... vajon Kamilla és Salquë miért nem voltak ott azon a híres nevezetes utolsó órán...? Már a gondolatra is lefagy, és rémülten mered maga elé, kerek szemekkel.* ~ Basszus. ~ - A tanárokra általában nem vonatkoznak ezek a szabályok. Az utolsó órán kis híján megette az egyik lány baglyát, mert az zavarta az órát. *Jelenti ki síri hangon, még mindig sápadtan... és közben megfogalmazódik benne egy másik gondolat is.* ~ Akane-sama megette Kamillát és Salquë-t?! ~ *A következő szavak alig jutnak el az agyáig, akkor kap észbe, mikor Zacharias valami polgárpukkasztásról vagy miről beszél. Igyekszik olyan arcot vágni, mint aki tudja, miről is van szó.* - Aham... *Mondja végül értelmesen, majd kissé megköszörüli a torkát.* - Szóval... te melyik országból jöttél?

- Aham, lehet, hogy tényleg nem ártana... *Jegyzi meg zavart vigyorral, mikor Zacharias arról beszél, hogy sötétedik, nem ártana kimenni, és egyéb szépségek... szóval kihúzza a kezeit a zsebéből, meg aztán magát is kihúzza (nem a zsebéből)... Pipiskedik is egy kicsit, de csak amíg kinyújtózik, aztán persze rendesen visszaáll a talpára, és ha Zacharias elindul, akkor ő szépen ballag mellette, a kezeit maga mellett lógatva, lóbálva. Nem igazán tervezi az eltévedést, szóval elvan ő, majd mikor végre visszaérnek az iskolához, elégedetten veszi észre, hogy innen már tudja az utat. Zacharias el is köszön, szóval biccent neki, és kissé meg is hajol, olyan japán módra.* - Sayonara, oyasumi nasai. *Köszön el; a fiú minden bizonnyal nem érti a szavakat, de sejtheti, hogy elköszönés.* - Remélem, találkozunk még. Örülök, hogy megismerhettelek. *Teszi hozzá, immár angolul, és... őszintén. Igen, ő minden friss ismeretségnek örül, ez látszik halvány mosolyán, ahogy a fiú felé int, majd az alagsor felé siet el... pontosabban le.*

*Koni is elindul nagyokat lépve fehér sport cipőjében.Látja hogy a lány mezítláb van de ez nem zavarja Konit.Látja hogy az erdő felé mennek, már rég föl akarta fedezni azt.Most elhangzik az első kérdés és az első válasz.*
-Igen Rufus a legjobb barátom.Csak őt nevezném barátomnak minden ismerősöm közül.
-Neked van barátod?-*reméli hogy van és ha nincs akkor azt reméli hogy ezzel nm sérti meg a lányt.*
-Az erdőben nem fog zavarni a papucstalanság?-*Ezt nem úgy mondja hogy, húzza fel a papucsát most rögön!.Érdeklődés van a hangjában.Puszta érdeklődés.*
-Te már jártál az erdőben?Én még nem.Szeretem az erdőket, és te?
*Most behatolnak az erdőbe Konidikék.A fiú tovább megy, a földnek szegezi tekintetét.Néha, néha körülnéz.Lát fákat bokrokat madarakat.A fehér pólója amin nincs semmilyen írás, lógó, se semmi beleakad egy ágba.*
-Ajj,ezek a fák...-*mondja és kiakasztja pólóját.A továbbiakban csendben marad mert nem tud kérdezni.Várja a lány kérdezését.*
//Fagy//