[Koni]


Mikor látja hogy a fiú követi, lelassít, hogy utol tudja érni. Az erdőben azonban megtorpan.
~Na és itt merre. Három ösvény, három féle út, három folytatás. Akkor az első.~
Elindul az eslső ösvényen, majd megáll és bevárja Konit.
-Mesélj valami vidámat. Fogsz járni Dalmágiára?
*Majd lassan megy tovább.*

*Mikor megvárja Sery örül neki hogy nem kell futnia.*
-Kösz hogy megvártál-*mondja lihegve*-én dalmágiára?Nem én nem fogok.Vidámat...
*Koni kicsit elgondolkodik.*
-Hát Augusztus 12.-én szerdán, kimentem a szökőkúthoz csak úgy írogatni.Már kb. tizenöt perce írtam amikor odajött egy lány.Barna szép haja és vörösesbarna szép szeme volt.Egyszerűen elvarázsolt a tekintetével.Ezért aztán arra gondoltam hogy nem tudom miért elteszem az irományaimat.Talán azért mert gáznak tartottam, talán azért hogy jobban tudjak a lányra figyelni.Mikor el akartam tenni véletlenül belelöktem a szökőkútba.A lány segítette rendbe hozni.Most te jössz!Te tudsz egy vidám történetet?
*Koni várja a lány reagálását.Hogy tudja-e miről beszél?*

-Elég fura történetek.De szerintem nyugodtan elmondhatod neki az érzéseid.Ha a barátja azt javasolja...
Szerintem hallgass rá.Mármint a barátjára.Hiszen rajtad kívül ő ismeri a legjobban.Legalábbis szerintem.
Miért akartál az erdőbe jönni?Én szeretem itt az állatokat és a kis zajokat.Azt hogy néha itt egyedül lehetek.És azt hogy veled lehetek.Te is hasonló okok miatt szereted?
*Most találkozik Sery tekintetével.Elveszik a szem labirintusában.Nem tud mit mondani ilyenkor.Most csak néz, és csak egy valamit lát:Seryt.*

*Mikor Sery megcsókolja, ő visszacsókol.*
-Én arra a fára?! Soha nem voltam az a mászó típus.De miért ne?
*Ügyetlenül elkezd mászni a fán Sery után.*
-Nem félsz hogy most is letörik egy ág?Mert én félek.-*Konidik mászik tovább sűrűn lepillantva. Mindig azon járnak a gondolatai hogy le esik valamelyikük. De Sery miatt tovább mászik a csúcs felé.*
-Te hogy tudsz ilyen jól mászni? Mert ez számomra majdnem képtelenség. Én eddig csak egyszer másztam fára. Apukámmal. Akkor is nagyon féltem de most, most még annál is jobban félek. Nekem tériszonyom van!-*nyavalyog egy kicsit és mászik tovább.*-Még meddig mászunk?
*Nagyon várja a választ mert nem tudja még meddig bírja ki.*

*Elfogadja a felé irányuló kezet.*
-Semmi baj. És ne, ne menjünk le csak miattam. Aszta ezt hogy csináltad?
*Ámul el Sery madaras mutatványán. Koni is lovagló ülésbe ül az ágon, Sery mögött.*
-Én is megtudom ezt csinálni? Vagy ezt csak te tudod? Remélem nekem is sikerül.
*Ezzel kinyújtja e mutató ujját hasonlóan mint a lány. De neki nem röppen semmi az ujjára.*
-Én ezt nem tudom megcsinálni. Megtanítod?
*Kérdezi érdeklődve Serytől. Reméli hogy a lány megtudja tanítani.*

*Konidik figyelmesen nézi a lányt. Amikor az ő kezére is rárepül egy madár nagyon meglepődik.*
-Köszönöm. Nélküled soha nem sikerült volna.-*nyugodtan mondja nehogy elrepüljön a madárka.
Nagyon örül a kis madárkának. Látszik ez az érzés a szemében. El is felejti hogy egy magas fán csücsül. És azt is hogy tériszonya van. Azt is hogy leszakadhatna alatta az ág. Szinte mindent. Csak ül elbűvölten. Nem jut szóhoz. De észbe kap.*
-Te mióta tudod ezt megcsinálni? Olyan jó itt. Nem is olyan félelmetes. Neked soha nem volt tériszonyod?
Mert nekem mindig volt.
*Ezt is nyugodtan mondja. Kicsit megremeg mert fáj a karja. De mosolyogva néz a lányra. Nem akarja megmutatni gyengeségét gyengeségét.*

*Koni miközben Sery mesél megmozdítja a karját, hogy elrepüljön a madárka.*
-Aha értem. Légyszi csalogass ide egy mókust!
*Mikor sikerül a lánynak nagyon megdöbben. Viszonozza a csókot majd fejét oldalra fordítva nézi a mókust.*
-Nagyon ügyes vagy. Nem is hinné az ember mire vagy képes. Az apukád biztos remek ember volt. Az enyém jó fej de nem olyan szoros a kapcsolatunk mint neked volt a te apáddal. Mi csak köszönünk és néha beszélgetünk egy kicsit. Ennyit csinálunk. Most hogy nem látom hiányoznak a beszélgetések vele. Mikor idejöttem azért írtam sokat mert az rá, illetve a nagypapámra emlékeztetett. Most már nem írok annyit. Mert örülök hogy itt vagyok és barátaimmal, illetve VELED lehetek.-*A veled-et nagyon ki hangsúlyozta. Most ő csókolja meg a lányt. Utána hátralép és leül az ágra. Várja a lány reagálását. Közben nézi a mókust mely a vállán álldogál.*

*Mikor a fejére teszi a mókust Sery ő csak mosolyog.*
-Köszi!
*A csók után mikor odateszi a kezét Sery a mellkasára érezheti hogy gyorsan dobog a szíve. Mikor a fejét odahajtja akkor Koni átöleli.*
-Örülök hogy tudsz így szeretni. Rossz lehet szeretet nélkül élni.-*Most Koni úgy át helyezkedik hogy mindkét lábba egymás mellett lógjon a semmibe. Megsimítja Sery haját. Nagyon szerette ezt a mozdulatot.*
-Te sok embert ismersz a kastélyból? Én nem annyira.
*Konidik nézi a szép tájat. Utána Seryre néz. Nézi a lányt. Szép ruháját, haját, szemét. A szemnél leragad megint. De pár perc után föleszmél.*
-Nem akarsz följebb mászni?-*meg sem várva a választ elindul fölfelé a fán. Egy olyan ágig megy amin még lehet rendesen ülni, mert nem túl vékony.*
-Na jössz?-*kérdezi érdeklődve. Közben mosolyog Seryre.*

*Mikor Sery megcsúszik Koni megijed. De nagyon. Tehetetlensége miatt nagyon dühös magára. Megkönnyebbül mikor Sery fölhúzza magát. Aggódóan kérdezi.*
-Jól vagy? Remélem igen. Nem bocsátanám meg magamnak ha valami bajod esne!
*Amikor Sery Koni mellé ül a fiú átkarolja. Ad egy puszit az arcára.*
-Muszáj elmondanom neked valamit... Nagyon fontos. *Most megáll hogy a lány jobban figyekje és hogy nagyobb legyen az érdeklődése a mondandója iránt.*
-Én szeretlek, sőt mi több imádlak is!-*Most megcsókolja Seryt és várja a lány válaszát erre a kijelentésre*

-Te barátkozol más fiúkkal?-*mondja kicsi féltékenységgel a hangjában. De a mosolya leleplezi. Szinte biztos hogy nem zavarja ha más fiúkkal barátkozik a lány. Ő nem féltékenykedős.*
-Engem nem zavar ha más fiúkkal barátkozol. Főleg akkor nem ha megmondod. De ha nem az sem nagy baj. * Most Koni is hátradől és eszébe jut valami.*
-Most milyen színű a tetoválásod? Amit az apukádtól kaptál.
*Feszülten várja a választ. Felül, és Sery fölé hajol. Gyengéden megcsókolja.*
-Na milyen színű?-*Még mindig fölötte van. Legalábbis a feje. És mosolyog. Seryre. Nem mer a tetoválásra nézni. Majd a lány elmondja színét.*

-Ki az a Kory?Jah a mókus. Bocsi ha összenyomtam egy kicsit.
*Nevet a fiú. Eszébe se jutott hogy a kis mókust összenyomja.*
-Lehet hogy sok a "nyál ping pong" de engem nem nagyon zavar.
*Kicsit nevet a nyál ping pong kifejezésen. Még soha nem hallotta.*
-Én most lemászok ha nem baj. Ugye nem?
*A választ nem várva meg elkezd lefelé ereszkedni az ágakon. Mikor csak kettő méter választja el a földtől megcsúszik és leesik.*
~Auu! Van gy ötletem. Most megvicceljük Serykét. Remélem nem fog megsértődni.~
*Konidik nem kel föl és becsukja a szemét. Úgy nézhet ki mint aki elájult.*

-Nem kell böködni. Csak erőt gyűjtök a fölkelésre.
*A fiú megfogja a pálcát. Kinyitja az egyik szemét. Aztán a másikat. Aztán nagy nehezen fölkel.*
-Áu! Nagyon fáj a bal csuklóm. Ráestem.-*nyögi Konidik.*-Szerintem zúzódott. De legalább nem tört el.
-Bocs hogy fekve maradtam. Szar vicc volt.
*Konidik lesüti a szemét miközben jobb kezével szorongatja a bal csuklóját.*
-Már kezd tompulni a fájdalom. És mielőtt mondanád nem megyek föl a gyengélkedőre.
*El rúg egy kis fadarabot és várja a lány leszidását.A tekintetét még mindig lesüti.*