Erdő

Amikor saját bizonytalan keze alulra kerül, és Alex keze megnyugtatóan rajta pihen, akkor már érzi... Érzi, hogy mennyire hülye volt. Félszeg mosoly ül ki az arcára, és elpirul. Nem ő töri meg a csendet, ezt helyesnek érzi. A fejében valami olyanmód áll össze az események folyása, hogy veszekedtek, igen, rossz volt, fájt, de a vitából mégis csak én kerültem ki győztesen. De erről természetesen nem kell Alexnak tudnia, és Scarban is csak most kezd kibontakozni az érzés. Továbbra is félénk, de régi énje felbukkan két hét rejtekéből, és újfajta mosolyt csal az arcára. Félszeg, mégis erőteljes, szomorú, mégis vidám.
- Nem a te hibád volt. Tényleg házsártos vagyok, és túlságosan szeretek... Győzni. És uralkodni. Nehéz lehet velem. - Újabb félszeg mosoly, ahogy odafordul a fiú felé, és kihúzza kezét a keze alól, csak azért, hogy átrakja a válla fölött, és közelebb tudja magát hozzá. Kezéből a sokkhatás még mindig nem múlt el, és még szíve se hitte el félig se, hogy újra itt vannak, újra együtt. A fiú illata szokásosan megbódítja, keze felkalandozik Alex nyakához, és úgy húzza magához még közelebb, egészen addig, amíg az orraik össze nem érnek. Valahogy könnyebb úgy beszélni, ha csak a szemeit látja, mintha úszna az égszínkék vizű tengerben...
- Nagyon nagyon nagyon hiányoztál. - Folytathatná, hogy beletört a szíve, és nem találta a helyét, elmesélhetné, hogy miért is van az erdőben, de Scarlet marad önmaga, aki keveset beszél a saját érzéseiről, főleg azokról, amik igazán foglalkoztatják. Helyette az ajkai a fiúéval kezdenek játszani, óvatosan, tapogatózva, mintha életében először csókolná. Még mindig bizonytalan, benne van a kétkedés, úgyhogy inkább megszakítja műveletét, és kiböki az őt legesleginkább foglalkoztató kérdést, persze csak suttogva.
- Hány lányt fektettél meg az utóbbi két hétben? - Kicsit eltolja magától Alex arcát, épphogy csak annyira, hogy ne csak a szemeit lássa maga előtt, hanem az egész arcát, és annak minden egyes rándulását. Most tényleg hülye hogy megkérdezte? Nem tudna nyugodtan aludni, ha nem kérdezte volna meg. Sok-sok álmatlan éjszaka után jött volna még több, és még jöhet is, ha nem jó választ kap.
Összerezzen a külső hang hatására. Méghogy takarodó! Hagyjon már!

//jaj Lola xD és időn kívülibe megyünk //

[Kumiko]

- Áh, értem akkor, az nem is olyan rossz. Én még nem tudom, hogy mégis merrefelé menjek tovább, még azt sem tudom, hogy mire jó igazán ez az egész varázslósdi. - Igen, most buktatta le magát, hogy ő bizony mugli származású, szóval nagyon nem is tudott még erről az egész világról, mely együtt éli mindennapjait a természetes élettel, ami neki a modellkedés, és a kifutó világa. Ezt viszont itt nem tudja tanulni egyáltalán, nincs ilyen opciója, pedig biztos, hogy szüksége lenne az iskolának egy jó kis reklámarcra. Vállalná ő szívesen, már csak a kellemes fizetésért is, hiszen ebben van manapság a pénz: a fogyasztásban.
Leírja a levélméretről költött kis szöveget a saját jegyzetére. Ő is mugli iskolába járt, milyen meglepő, szülei még ma sem hiszik el, de amúgy ő sem, hogy ez egyik pillanatról a másikra így megváltozott. Pedig már tervezve lett egy szerződés, mellyel elmegy a világ különböző pontjaira reklámozni egy új ruhakollekciót, és élhette volna ezt a pompázó, mégis kissé stresszes életet, amikor bejelentették neki, egy kis levél kíséretében, hogy varázslást fog tanulni.
Micsodát?!
Mobiltelefon, laptop, mindkettőt el is hozta magával, és mit ad Isten, nem működik egyik sem. Volt is tombolás, nem is kicsi, de túlélte, nagy nehezen, ezt az összeomlást is. Annyira nem gyenge, maximum csak fizikailag, de lelkileg még mindig bírja a strapát. Kell is, hiszen nem mindig jöhet be minden az életben, ha az ember a szépségiparban próbál remekelni.
- Na, ezt még gyorsan leírom, és szerintem elég lesz, felkereshetjük Cassandra professzornőt - jelenti ki, elvégre a lány is invitálta már őt erre, szóval lassan feláll, és ő is elkezdi porolni magát, elvégre neki különösen fontos, hogy jó megjelenése legyen. Elkezd sétálni a lány után, egyenesen a tanárnő irodája felé, miközben néha belenéz a jegyzetbe, hogy mindent leírt-e, mert ha nem, akkor bizony majd igyekszik az ajtó előtt pótolni. De Kumikonak is körülbelül ennyi lehet leírva, elvégre együtt dolgoztak, szóval minden oké.

Tárgy: Re: Erdő Csüt. Aug. 06 2009, 11:42

*Kora reggel -már amennyire koránnak lehet nevezni a dél tájékát- egy lány már nem bír magával és úgy érzi muszáj kimozdulnia a szobájából. Fehér, lenge rövidnadrágot visel amit rózsaszín virágok díszítenek, ehhez pedig egy kék pólót talált a bőröndjében, amiből még lusta volt kipakolni.*
~Talán ideje lenne már normálisan berendezni az én részemet~
*A kék pólót közében fekete kriksz-krakszok ékesítik. Az erdőbe vezeti a sors vagy éppen ő maga kíváncsiskodik. Olvasott pár dolgot a kastély fontosabb személyeiről és pár helyről. Az erdő nagyon kíváncsivá tette. Vajon mit rejthet az erdő mélye? A lány elhozta a pálcáját is, ami most a kezében pihen. Lola Kalmen –ugyanis így hívják- lassú léptekkel, lehajtott fejjel, elmélázva megy halad előre a kitaposott ösvényen*
~’’Ne térj le az ösvényről!’’~
*Olvasta egy könyvben és mostanság csak ez jár a fejében*
~Vajon mi történhet ha letérek? Most kéne kipróbálnom, amíg még világos van. Most még csak nem történhet semmi veszélyes~
*Gondolkodik, de valami megzavarja. Hirtelen valami zajra lesz figyelmes. Gyorsan megfordul és pálcáját előre szegezi. A bokor mozgolódik…Lola izgatottan és kicsit félve várja az előbukkanó lényt. Aztán előtör a bokorból, de ahogy az lenni szokott, csak egy mókus volt a fenevad, ami már szalad is fel a fára. Az ifjú lány nagyot sóhajt és tovább indul, de egyenlőre még marad az ösvényen. Néha meg-megáll és megnéz egy fát ami elég öregnek látszik. A napsugarak áthatolnak a fák lombjain és ez így igen szép összképet mutat. Lehajol és egy szép virágot lát meg, amit a nap még szebbé tesz azzal, hogy megvilágítja.*
~Nagyon szép. Ha, majd újra ide tévedek meglátogatom…kíváncsi vagyok, hogy itt lesz-e akkor is még. De, hogy fogom megjegyezni, hogy itt van?~
*Erre a kérdésre sajnos nem talált választ, ezért újból kiegyenesedett és jól körülnézett. Megnézte magának a fákat, a leveleket, a bokrokat mindent, hogy később is emlékezzen erre a helyre. Mikor ez megvolt tovább indult, persze ugyan olyan lassú léptekkel és lehajtott fejjel, újból elgondolkodva*

Tárgy: Re: Erdő Csüt. Aug. 06 2009, 11:51

Szokásos reggeli séta a kastély körül. A kora reggeli séta kicsit elhúzódott, hisze már lassan ebédhez közeledik az idő, de kiscit elnézegette magát a tanerő. Járt Smaragdzöld tónál, hogy megnézze a diákokat, valamit elsétált a japán világ felé is. Most rengeteg látnivaló van, nem úgy mint tanév közben.
Szóval, Thierry, hátratett kézzel andalog a köves kis utakon keresztbe-kasul. Valahogy jól esik msot friss levegővel megtelítenie tüdejét, épp ezért elég mélyeket is lélegez.
Nem öltözött ki, de mégis elegáns. Egy egyszerű fekete nadrág van rajta, színben hozzáillő zakó, valamint egy könnyű napsárga ing. természetesen hétköznapi talárja is rajta van. Elég meztelennek érezné magát anélkül.
Ahogy halad előre, egy lányt lát sétálni az erdő felé. Egy pillanatra megáll, hogy vajon tényleg bemegy-e az erdőbe. És a lány tényleg bemegy.
-Sapristi! - morog egyet, majd megindul a lány után.
Nem szereti, ha a diákok az erdőbe mászkálnak. Túl veszélyesnek tartja alulképzett nebulókhoz, hogy csak úgy bemászkáljanak egy sötét erdőbe, ahol ki tudja milyen fenevadak vannak.
Hosszú lábaival nagyokat lép, és hamar el is éri az erdőt. Elindul a lány után. Annyira nem mehetett be még a mélyére, így Thierry megáll egy pillanatra, és hallgatja merre zörög a hely növényzete. Nincs túl messze tőle a lány, így megindul a hangok irányába.
Viszonylag hamar rálel a lányra. Megköszörüli torkát, hisz rég nem beszélt már, kicsit kiszáradt, majd megszólítja a kóborló diákot.
- Mi járatban erre Kisasszony? - kérdi némi szigorral az arcán.

Tárgy: Re: Erdő Csüt. Aug. 06 2009, 12:13

*A Signumusos diák már komolyan nem bírt magával*
~Mért ne térhetnék le a kitaposott útról? Ez marhaság semmi bajom nem lesz tőle ha kicsit másfelé megyek. Ráadásul itt a pálcám és szerintem meg tudom védeni magamat!~
*Gondolja magában. Arca közben határozott formára vált, bár tény, hogy a véleményével nem mindenki értene egyet. Igaz, hogy az erdőbe sok lény lehet, sőt az is előfordulhat, hogy a növények is veszélyesek, de most egy csepp sötétség sincs az erdőben. Semmi félelmet nem lehet találni ilyen kivilágosult formájában. Az igaz, hogy az előbb megrémült egy mókustól, de ő ezt inkább reflexnek könyveli el. Már épp letért volna arról a bizonyos kitaposott útról, amikor világossá vált számára, hogy nincs egyedül. Egy emberi hang zavarja meg. Lola megfordul és egy férfi alakot pillant meg, méghozzá egész helyes férfi alakot. Végigméri a fickót és most már teljesen megbizonyosodott róla, hogy ez a férfi, aki vélhetően egy tanár, egészen helyes. De ez a kérdőre vonás nem nagyon tetszik neki*
~Hogy érti hogy mi járatban vagyok? Tudtommal szabad ide menni…nincs megtiltva. De viszont tök aranyos amikor szigorúú~
*Gondolja magában és zavarában elkezdi csavargatni a haját.*
-Hááááth én csak körülnéztem errefelé. De tudtommal szabad ide a bejárás!
*Mondja neki hajcsavargatás kíséretében. Tekintete szelíd és jámbor, de mégis határozott.*
-Egyébként…mivan arra?
*Mutat a kezével kitaposott útról jobbra.*
-Nem akarja megmutatni?
*Mondja neki halvány mosollyal az arcán. Bár nem ajánlott még sem tilos letérni az ösvényről ezért a tanár ezt sem tilthatja meg Lolának. Legalábbis elvileg. Ő ezzel teljesen tisztában van, ezért el is indul ’’arra’’. Furfangos egy lány azt meg kell hagyni, bár kicsit elüt a Signumusos diákoktól. De a kivételekre mindig szükség van, ezért nem nagyon kell aggódni. Legalábbis reményeink szerint. Csak nem közösítik ki a Signuból azért mert ő egy kicsit más.*
~Tulajdonképpen…jobban jár ha velem marad. Legalábbis ha nem akarja, hogy bajom essen. Így elérem a célom, de ha faképnél hagy akkor is nyerek mert így is úgy is megnézem mi van arra fele.~
*Gondolja magában és büszke mosoly tűnik fel az arcán. Azért kicsit lassít a léptein, hogy a tanár utolérhesse. Reméli ez meg is történik, mert azért mégis jobb lenne ha egy tanár kíséretében menne erre a helyre*

Tárgy: Re: Erdő Csüt. Aug. 06 2009, 12:27

Thierry nagyon "bírja", hogy a diákok mindig tudják, hogy mit szabad, azt mondjuk kevés tudja, hogy mit nem szabad, de szinte egy sem tudja - persze tisztelet a kivételnek - , hogy mit kell csinálni. A különböző tárlatnézegetéseket ő bizonyos dolgokhoz kötné. Legyen az képzettség, vagy kor, vagy biztos megszabná, hogy kivel mehetnek ilyen helyre az emberkék. Nos, de mivel ő csak egy tanár, így magában elmélázgat a mit hogyan kérdésen. Tény, Az erdő szélén nincs sötét, sőt még a nap is kellemesen sütkérezik át a levelek között, az aljnövényzet is nagyon szép, de mivel mindenki kíváncsi, így megy befelé, ahol már egyáltalán nincs világos, sőt inkább nyirkos van, és az aljnövényzet sem valami látványos.
Sosem értette, hogy hogyan lehetnek ennyire kíváncsiak az emberek. Mindennek eljön az ideje.
- Nos, örülök, hogy tisztában van vele, hogy szabad. Bár őszintén szólva, én megtiltanám a diákoknak! - mondja még mindig szigorúbb hangvétellel.
- Sosem értettem, mi vonz embereket ilyen helyekben. Semmi érdekes nincs ott, maximum veszélyes. - önti szavakba gondolatait.
Az, hogy mi van arra nem nagyon tudja. Amikor ide jött, és körbevitték az egész birtokon, akkor persze megnézték az erdőt is, de nem ért rá még behatóan tanulmányozni, és amúgy sem szereti a nyirkos erdőket.
- Nem tudom, minden bizonnyal sötét, nedvesség és állatok.
Mondja a lánynak nem túl nagy érdeklődést mutatva. Majdhogynem féllvállról beszél az erdőről, de talán nem kéne, még a lány a végén azt gondolja, hogy mindent szabad.
~Azt hiszem felvetem Gerardnak, hogy jobban vizsgálja meg ezt az erdőkérdést.~ Egy pillanatra végigfuttatja magában, hogy mit is fog mondani, majd visszapillant a lányra. Keze még mindig hátul, testtartása tekintélyt parancsoló.
- Nem kívánom megmutatni, és Ön is jobban tenné, ha nem mászkálna arra felé.
Igyekszik rendre inteni a lányt, bár ahogy elnézi nem nagy sikerrel.

Tárgy: Re: Erdő Csüt. Aug. 06 2009, 12:58

*Lola félfordulatot vesz és úgy néz vissza a helyes tanár bácsira. Elgondolkozik szavain*
~’’Megtiltanám…maximum veszélyes’’~
*Szedi ki a kulcsszavakat a mondataiból és elgondolkozik rajta…most már 1000% hogy van valami ott…valami veszélyes lény. Biztos, hogy emiatt nem ajánlott oda menni. Egy két farkas miatt még biztos nem fújnák fel ennyire a dolgot. Nem olyan nehéz kitalálni, hogy az ilyen helyek pontosan a veszély miatt látogatottak. Nem is veszély a legmegfelelőbb szó, inkább a kalandok, hogy valami újat fedezhess fel. Lolát legalábbis ez vonzza ide és mivel valamennyi ember magából indul ki, ezért úgy véli, hogy a többiek is ezért járnak erre*
~’’Minden bizonnyal sötét, nedvesség és állatok’’. Tuti linkel a pasas. Ennyi…sötétség meg pár állat? Emiatt az a nagy hűhó?~
*Közben visszanéz a sötétségbe*
~Vagy csak nem tudja, hogy mi van arrafelé. De ha nem tudja…akkor mitől tart? Mér tart vissza engem, hiszen fogalma sincs, hogy mik lakoznak ott~
*Lola most már teljesen összezavarodott. Nem nagyon tudja felfogni az eseményeket. Kérdések halmozódtak föl benne, amire muszáj megtalálnia a választ különben egész nap ezen fogja törni a fejét. Meg kell néznie mi van ott!*
~Mindenképpen meg kell nézzem. De ha egyedül megyek…könnyen bajba keveredhetek. Talán szólnom kéne Alice-nak. Úgy könnyebben végére járhatnánk a dolgoknak. Ja, de elfelejtettem, hogy ő nincs benne az ilyesmiben…legalábbis a vizsgaidőszakig nincs. De addig nem fogok várni. Talán a könyvtárban találhatnék pár dolgot az erdőről. Nem az is sok időbe telne. Itt van a lehetőség és én meg is ragadom~
*Gondolja magában határozottan és eltökélten. Most már semmi sem akadályozhatja meg…még a tanár szigorú szavai sem*
~Ha nem akarod…akkor megyek egyedül~
*Aztán intéz pár szót a tanár felé*
-Sajnálom, de felemésztene a kíváncsiság ha most nem mennék oda!
*Jelenti ki aztán visszafordul és kimért lépésekkel elindul a sötétség és nyirkosság felé. Pálcáját most igénybe venné ezért elvégez egy pálcamozdulatot, majd kimondja a varázsigét*
-Lumen!
*Mondja ki és a pálcája hegyén fény jelenik meg*
~Úgy tűnik teljesen mindegy, hogy este vagy reggel mennék ide.~
*Gondolja magában kissé szórakozottan. A félelmet elűzi az izgalom így egyenlőre nem fél, bár még csak most kezd bele és ha hátranéz még látja a világosságot és persze a szigorú tanárt. Később, majd biztosan jobban megrémül*

Tárgy: Re: Erdő Csüt. Aug. 06 2009, 13:12

Igazából nem tudja mire vélni ezt a nagy csendet. Szívesen belelátna a lány fejébe, de az most nem lenne tisztességes vele szemben. Így csak vár, és vár, hogy kinyissa a cserfes száját. Hátratett kezét most már nadrágja zsebébe süllyeszti, és majdhogynem türelmetlenül, de elkezd egyik lábáról a másikra állni. Bár a kényelmesebb Zegna Couture cipője van rajta, de azért mégsem egy párnázott kis papucs, hogy csak így itt ácsorogjon, és egyébként is túl sok euroba került ahhoz, hogy csak így tönkretegye az erdő majdnemközepén. Persze nem pojáca Thierry, csak vigyáz a holmijaira.
Az, hogy félne, nem jellemző. Kevés dolog van, amitől Thierry tart, hiszen apja elég szigorúan kiképezte a várható eseményekre. De tény, nem szereti feleslegesen veszélyeztetni sem más, sem a saját maga testi épségét.
- Más is felemésztheti... - jegyzi meg a lánynak, ezt már félvállról.
Ha ő nem foglalkozik a saját testi épségével, akkor Thierry minek eméssze magát. De aztán mégis ott van benne az az ösztönös óvás, minden teremtény iránt. Bár az állatokat nem különösebben sajnálja, csak egy kettő van, amit kedvelhetőnek tart.
A lány elindul, Thierry meg egy ideig tanakodik. Mintha egyik vállán angyal a másikon pedig egy ördögfióka ülne. Tanakodik, hogy vajon utána menjen-e és visszatartsa, vagy utána menjen, és vele tartson, ha már ennyire nagy a kíváncsisága.
Hallja, ahogyan kimondja a lumen igét, aztán pedig leginkább a pálcája fényét látja. Végülis csak megindul a tanerő a lány után. Most már ő is előveszi pálcáját.
~infero~parancsol pálcájának, amint meglátja a lányt. A kötél mintha csak kiugrana a pálca hegyéből, hogy aztán a lány lábára tekeredjen. persze, ezzel megakadályozva őt a mozgásban.
- Nos Kisasszony, választhat. Vagy eloldozom, és a saját lábán jön ki az erdőből, vagy pedig a vállamon viszem ki innen. Nem szeretem a szófogadatlanságot. - mondja kis morr-ral a hangjában. Persze utóbbi nem túl megnyerő, hisz ha már egyszer Thierry megerőlteti magát, nem fogja annyiba hagyni.

Tárgy: Re: Erdő Csüt. Aug. 06 2009, 13:43

*Lola miközben egyre beljebb megy még elgondolkozik a tanár szavain*
~’’Más is felemészthet’’…na jó ehhez nem kell túl sok ész, de mégis megrémisztett vele.~
*Pedig erre magától is rájött, hogy akármi leselkedhet rá ott benn. Úgy tűnik a férfi ügyet sem vet arra, hogy a lány halál veszélybe keveredhet*
~Na szép…jó fej egy tanár…hagyja, hogy meghalljak…de attól még…helyes~
*Gondolja magában és kicsit el is pirul. Egyre beljebb halad és úgy gondolja bármikor találkozhat egy gonosz lénnyel. Ha viszont ez megtörténik valószínűleg futni fog, aztán pedig elújságolja mindenkinek, hogy ő bizony ilyen szörnnyel nézett farkasszemet. Aztán valami hirtelen a lábára tekeredik és a lány egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy a földön találja magát.*
~Máris elkapott valami…most aztán bajba vagyok…még elmenekülni sem tudok~
*A pálcája fénye kialudt és így most már teljes a sötétség. A lány már kezd pánikba esni, amikor ismerős hang üti meg a fülét. Ez biza a tanár úr hangja és akkor minden bizonnyal ő is kapta el. Lola ettől kicsit megnyugodott, bár így is bajban van. A tanár elég szigorú hangon szólal meg és szembesíti Lola előtt a lehetőségeit.*
~Na szép…de…nem tilthatja meg, hogy oda menjek…ez így nem fer.~
*Aztán valami motoszkálást lehetett hallani a sötétben. Valami vagy valaki van velük de a sötéttől sajnos nem lehet látni.*
-Tanár úr…hallja ezt?
*Mondja neki miközben a földön fekve tátott szájjal fülel. Valami morgást is fellehet fedezni a motoszkálás mellett és az most bizonyos, hogy ez nem csak egy mókus lesz. De nem csak ő motoszkál Lola hátrafordul és a lábát próbálja kikötözni, de ez egy igen furfangos csomó amit a sötétség még jobban akadályoz a kikötésben, főleg, hogy a szeme még nem szokott hozzá. Felnéz a tanár vélhető irányába*
-Segítene?
*Mondja neki és közben hátra pillant…mintha az a valami lassan közeledne. Lola ezt egyre félelmetesebbnek érzi, de megnyugtatónak tartja, hogy ott van mellette vagyis előtte vagy valamerre a professzor úr aki minden bizonnyal el tud vele bánni…legalábbis remélhetőleg*
-Talán el kéne menekülnünk…bár lehet már késő…de mi lehet ez? Az se biztos, hogy egyedül van!
*Mondja el a tanárnak a véleményét miközben egyre csak fokozódnak az érzelmek*

**Hozzászólások** : 47

*Gyűlést tartottak éppen, amikor azt halk beszédfoszlányok zavarták meg. Szemeit szigorúan összehúzza, s kezének egy intése nyomán társai szétszóródnak, hogy a hangok forrásait pontosan körbe vegyék. Végül ő maga is elindul, hogy felfedje kilétét, s kérdőre vonja azokat, akik ilyen mélyre mertek hatolni az erdőben.
Lába alatt megreccsen egy-egy faág, és valahogy a fák is nyugtalanabbul hajladoznak, leveleik zajos zizegéssel adják az emberek tudtára, rosszkor vannak rossz helyen. Kezével elhúzza a hatalmas faágat, mely így látni engedi patáit, s az alatt átbújva egész testét és arcát.

*Kezében dárdával néz le a férfira és a gyermekre, kinek lábait kötél fonja át. Nyugodt, zöld szemeiben ádáz düh villan, barátságos arca méregről tanúskodik.*
- Megzavartátok gyűlésünket, emberek - nőies, mégis mély zengő hangja megrémiszti a legbátrabb embert is. - Még elnézném, hogy az erdőnek olyan részébe hatoltatok be, ahol semmi keresni valótok nincsen - hangja feljebb való, eszében sincs magázni őket -, de azt, hogy te egy gyermeket bántasz, nem nézhetem tétlenül - a dárda finoman Thierry szíve felé mutat, aki talán jobban teszi, ha nem a pálcájával próbál kiutat találni, hanem megpróbálja kimagyarázni magát a dologból.
- Ti mágusok azt hiszitek, hogy bármit megtehettek, amihez csak kedvetek van, de amondó vagyok, hogy olyanokkal kezdjetek, akik fel bírják veletek venni a versenyt, s nem olyan gyenge harmatokkal, kiknek tündöklésére még nem jött el az idő - ha eddig nem utasították volna rendre a férfit, hát most megkapja, talán többet is, mint kellene.
*Egyetlen intésére a sűrű bokrok és fák mögül kilép legalább húsz kentaur, tökéletesen körbe véve őket, meghiúsítva ezzel a szökés lehetőségét. Közülük a legfiatalabb Lolához sétál, kioldozza a kötelet a lábán, és felhúzva a földről elviszi a tanár közeléből, szorosan fogva a vállát, hogy nehogy menekülni próbáljon.*
- Ne nyugtalankodj, megvédünk tőle, bízz Seliában - suttogja a szinte még csikó, miközben megnyugtató dallamot kezd dúdolni a lánynak.
*Selia elégedetten bólint egyet, majd a férfi felé fordul.*
- Halljuk hát szánalmas mentséged, de elmés légy, mert csak egy lehetőséget kapsz a magyarázkodásra - hangja tisztán zeng, miközben patájával dobbant egyet, s várakozón a férfira mered.

Tárgy: Re: Erdő Csüt. Aug. 06 2009, 14:41

A lány pedig nem felel. Jobban tenné pedig, ha gyorsan eldöntené, hogy mit szeretne, mert Thierry is hallja a hangokat. gyorsan végigzongorázza, hogy mit tud az erdőben élő lényekről, legalábbis, amik ebben is megtalálhatóak. Igazából egyet nem szeretne, kentaurt. Mindig is nehezen értett szót a kentaurokkal, túlságosan felsőbbrendűeknek képzelik magukat.
Persze segít a lánynak, hogy kioldják a csomót. Nem vészes, Thierry már nem egyszer csinálta ezt. De miközben oldják a matróz fajtához hasonlítót csomót, a bokrok, fák tömkelege egyre jobban zörög. És igen, megjelent. Egy kentaur, ráadásul nőstény.
Nem is kíméli Thierryt, aki egyből egy dárdát kap mellkasához. Egészen pontosan a ketyegőjéhez legközelebb. reflexszerűen felteszi a kezét, hogy ő ugyan nem szeretne senkit sem bántani.
- Üdvözlöm! - köszön tisztelettudóan.
Tudja, hogy most fel kell vennie a jobbik modorát, ha nem szeretné, hogy az a dárda kiscit mélyebbre süppedve belehatoljon szívébe.
- Nem akartunk mi semmit sem megzavarni, elnézést kérjük. És a gyereket sem bántani akartam, hanem csak észhez téríteni.
Szabadkozik a tanerő. Most már biztos, hogy nagyon mérges a lányra, hogy ilyen helyzetbe hozzá, és amint lesz ideje rá, végig is gondolja, hogy mivel hálálja meg neki ezt a kis affért.
- Noss Miss Selia, nem tisztem a magyarázkodás. Thierry de Montmorency lennék, tanár az iskolában, és az egyik kar vezetője. Inkább elmondom mi a félreértés oka. Úgy kezdődött, hogy a láttam a lányt bejönni az erdőbe. mivel nem szeretem, ha diákok ilyen helyen mászkálnak, így utána jöttem, hogy figyelmeztessem, nem kéne beljebb mennie. De nem hallgatott rám, és elindult befelé. Mivel nem vagyok híve a testi bántalmazásnak, így cska egy kötelet csavartam a lábára, hogy ne tudjon tovább menni, és kivigyem az erdőből.
Mondja teljes őszinteséggel. Nem érzi vétkesnek magát, hiszen a jó indulat vezérelte. Az már más kérdés, hogy a lány pimaszsága kihúzta a gyufát Thierrynél. Ritkán veszi elő a pálcáját, nem szeret sem kérkedni, sem visszaélni tudásával, de ki lett hozva türelméből.

Tárgy: Re: Erdő Csüt. Aug. 06 2009, 14:54

*Reccsen az ág. A léptek zaja pedig egyre hangosodnak. Lola szíve hangosan és gyorsan ver. Szinte érzi minden egyes dobbanását.*
~Vajon mi lehet?~
*Tanakodik magában. Lola úgy érzi, ez izgalmasabb mint egy tanóra. Bár még egyen sem volt, mivel szeptembertől kezdi meg tanulmányait, de ha így folytatja olyan dolgokkal ismerkedik meg amivel diáktársai még soha. Ezért kicsit örül is de nagyon fél. A titokzatos lény végül felfedte kilétét. Lola megdöbben és tátva marad a szája. Patákat lát és szőrt…egy ló lenne az? De aztán ez a valami megszólal…talán egy beszélő ló lenne?*
~Egy beszélő ló azért kicsit fura lenne.~
*Gondolkodik egy kicsit aztán felnéz és meglátja az emberi alakot. Szemei ingáznak a paták és az emberi nőies test között*
~Ez, hogy lehetséges? Egy ember akinek patái vannak a lábai helyén?.~
*Lola teljesen ledöbbent egy szót se tud mondani és teljesen lemerevedett. Még sosem látott ehhez hasonlót*
~Gyűlés?...Gyenge harmat? Héééj én jó varázsló vagyok!~
*Gondolja magában felháborodottan. Végül a csomó megszűnik a lábán. Aztán látja, hogy a lándzsát a férfi szívéhez szegezi ez a valami*
~Jaj, ne!~
*Aztán egyre több ilyen lény lesz. Lola teljesen pánikba esett. Úgy tűnik többet erre sem megy, csak ha nagy a szükség, már ha túlélik ezt a kalandot. De hát a saját kárából tanul az ember. Az egyik lény a legkisebb elvonszolja a tanár úrtól. Lola először nagyon megijed aztán leesik neki, hogy őt akarják megvédeni. Na de kitől is? Amikor a tanár elkezd magyarázkodni akkor erre a kérdésre is választ kap. Tehát a tanár úrtól akarták megvédeni ezek a valamik.*
~Na jó nekem végem. Most, hogy a kentaurok tudják, hogy mi történt tuti, hogy én fogok pórul járni. De ha túl is élem ezt a tanár úr biztosan nagyon mérges lesz rám…kellett ez nekem? Lehet, hogy egész életemben itt fogom tölteni a büntetésem folyósók kitakarításával~
*Persze erre azért nem sok esély van de bármi elképzelhető. A lány egyenlőre le van sújtva a döbbenettől de attól a dúdolástól kicsit megnyugszik de hang továbbra sem hagyja el a száját. Végül is annyira nincs nagy szükség, hogy beszéljen inkább hallgat. Ő eleve olyan lány aki nem beszél sokat hát még most. Egy két perc biztosan kell neki amíg megszokja a látványt. Addig is figyel és várja, hogy mi lesz a különös lények válasza*
~Remélem nem lesz ebből vérrontás~

**Hozzászólások** : 47

*Figyelmesen hallgatja az emberivadékot, de arcán nem lehet látni, hogy ez vajon elnyerte e a tetszését. Néha elnézően a lányra pillant, szemei tele vannak törődéssel, és megértéssel, hiszen az ő csikója is még fiatal, mégsem így próbálja megnevelni. A beszéd végeztével elsétál a férfi mellett, leeresztett dárdával, s Loláig meg sem áll.*
- Lágyan fénylő harmat, ki most rosszban sántikáltál, figyelj rám - szól a lányhoz gyengéden, amivel talán a tanárt is meglepi. - A fiatal szív erőtől teljes, kalandokra vágyik és tapasztalatra - zöld szeme fogva tartja a lányét -, de olykor, bármily nehéz, hallgatni kell az idősebbre és bölcsebbre, hiszen nem akar rosszat, csupán oltalmazni és megvédeni - lassan ellép a lánytól, és visszasétál a tanár elé. Komolyabb pillantást vet rá, s hangja csendüléséből érezni, hogy megint egy újabb bölcselettel és némi kioktatással lesz gazdagabb Thierry.
- De ez nem jelenti azt, hogy az erőnkkel kérkedve kell megvédenünk a gyermeket - hangja ismét mélyen zeng, nyoma sincs a korábbi lágyságnak. - Talán nem benne van a hiba, hanem benned - zöld szemeivel pásztázza a férfit, majd megállapodik pillantásán. - Szemeidben látom a gőgöt és a felsőbb rendűséget, amivel megmondom, nem sokat fogsz elérni. Egy gyermeket sokszor lehetetlen az eszén keresztül meggyőzni, és ha te tanárnak mondod magadat, akkor ezt tudnod kell - egyszerű kijelentés, mindenféle él nélkül, de az elég ahhoz, hogy a férfi önbecsülésébe gázoljon.
- El kell érned, hogy figyeljen és hallgasson rád, azt pedig csak akkor fogod tudni megtenni, ha lélekben visszaemlékszel arra, milyen volt tettvágytól égő szívű gyermeknek lenni, akit fűtött a tudás - és kalandvágy - talán tanácsot oszt, talán kioktat, csak a férfin múlik, hogyan fogadja el. Dárdáját egy pillanatra felemeli, amivel lehet, hogy megijeszti a férfit, de ő csak szélnek ereszti a társait, hogy egyedül maradhassanak, négyen.
- Bár válaszod túlcsordul az emberi bizonyosságtól, hogy amit tettél, helyes volt, nem nyerte el tetszésemet..., most mégis utadra engedlek - közelebb sétál hozzá. - De nem akarlak még egyszer ennek a helynek a közelében látni, mert felfogásod és tanítási módszered nem egyezik enyémmel, és minden, amit teszel, népem szemében elfogadhatatlan - szemei intően villannak meg. - De ha tanulsz hibáidból, és felül emelkedsz önnön magadon, az erdő ezen része is járható úttá válik számodra. Csak rajtad áll, hogyan alakítod életed és sorsod. Ne feledd, a csillagok megmutatják sorsodat, de te, csakis te döntöd el, hogy bevégeztetik e - sejtelmes szavai elhalkulnak, s csikója mellé sétál.
- Ideje mennünk - a fiatal kentaur anyja mellé sétál. - Te pedig gyermek, hagyd, hogy szíved szárnyaljon, de ne feledd, olykor az ész és higgadtság is segítségedre lehet - így búcsúzik el a lánytól, s alakjuk pár másodperccel később elveszik a fák rengetegében, csak patadobogásaik a bizonyítékok arra, hogy valóban erre jártak.

Tárgy: Re: Erdő Csüt. Aug. 06 2009, 15:51

Thierry pedig figyelmesen végighallgatja a kentaurt. Nem akar ő sem vitát, sem miniháborút, de mindazoktól függetlenül, amit monda a kentaur Thierry nem gondolja magát rossz tanárnak. Mindig a legjobbat hozta ki a diákokból, és igen, ha kell büntetett. Tény, a mentalitásán van mit csiszolnia, de ez már családi "hagyomány" náluk. Évszázadokon át örökölte a magabiztosságot, gőgőt és önteltséget. Miért éppen egy ló kedvéért változna meg.
- Értettem. - mondja némi alázattal a hangjában, mert bár nem különösebben hatja meg a kentaur prédikációja, attól még a fajt, és tudásukat elismeri. - És köszönöm...
Mondja még utólag. És megvárja, míg a kentaurok elvágtáznak onnan. Feláll, leporolja drága nadrágját, majd a lányhoz lép. megfogja a könyökénél fogva, hogy felsegítse onnan, de legalább annyira szorosan, hogy ne tudjon onnan kiszabadulni könnyedén.
- Azt hiszem Kisasszony, hogy ideje visszaindulnunk a kastélyba! És nincs apelláta, ne akarja még rosszabbra fordítani a helyzetét.
Mondja a lánynak teljes szigorral a hangjában.
Igazán kijött a sodrából, mondhatni forr a vére. Ha nem gondolna származására most minden bizonnyal szabadon enegedné haragját, de mivel ez nem megengedhető számukra, így nem teszi, hanem igyekszik kifelé az istenverte erdőből. Tudja ő jól, hogy miért nem szeret ide jönni, azt sem szereti, ha egy patás kioktatja, hogy hogyan kell tanítania a gyerekeket, és hogy milyen fegyelmezési módszereket alkalmazhat náluk.
- Meglátogatjuk Miss Kinget! - fűzi még hozzá mondanivalójához, aztán már csak kifelé az erdőből. Léptei sietősek, ezáltal is csökken kicsit haragja, de arca igencsak megfeszült az indulatoktól. csoda, hogy a kentaur előtt úgy tartotta magát. Bár azért az előnyére válik, hogy hideg fejjel is tud gondolkodni, és tud rangjához méltóan viselkedni.
De ez a lány... igazán mérges rá.

Tárgy: Re: Erdő Csüt. Aug. 06 2009, 16:24

*Az események különös fordulatot vettek. Lola azt hitt, hogy ezek után a furcsa lények dühösek lesznek rá hiszen a tanárnak igaza van. De nem ezek a valamik mellette állnak. Közelebb megy Lolához aki még mindig fél egy kicsit bár már tudna beszélni ha akadozottan is. A lény meglepően kedves volt és félelmetes külseje ellenére, amit a sötétség még csak még jobban fokoz, nem félt tőle. Érezte, hogy biztonságban van. A szemébe nézett és minden szavát értette.*
~Igen…ha nincs velem Thierry úr akkor valószínűleg engem hibáztatnak és akkor sokkal nagyobb bajba keverednék mint amekkorában most vagyok.~
*Gondolja magában, hálásan néz a professzor úrra. A lény most a tanár úrhoz lépdel és finoman szólva kioktatja őt*
~Ejha…ezt aztán jól megkapta…bár szerintem nem érdemelte meg…és most tuti megtudna folytani engem egy kanál vízben~
*Sóhajt egyet aztán a furcsa lények többsége eloldalog csak az a kis valami maradt ott és a nagy valami a két ember társaságában. Miután kioktatta a tanárurat még mond pár dolgot…inkább tanácsot a lánynak. Eléggé kétes tanács ezért Lola nem is tudja igazán felfogni*
~Tehát akkor most maradjak ilyen, de néha álljak ellent a kísértésnek?~
*Gondolkodik el magában de inkább hagyja a fenébe. Ezen később is ráér elgondolkodni. A lények végül faképnél hagyták őket. Lola szomorúan néz a professzorra. Neki nincs baja a tanár viselkedésével és modorával…szerinte egy tanárnak ilyennek kell lennie. Ha hagyja, hogy csak úgy, bemenjen oda, akkor lehet, hogy a kentaurok felnyársalták volna. A tanár felsegíti és bár mérges ezt mégsem mutatja ki. Nem ordibál Lolával csak az arcán látszik, hogy nagyon felment a pumpája.*
-Rendben!
*Mondja neki elismerően a kastélyra vonatkozóan. Amit ezután mond neki azt már kicsit se fogadja jól*
~Miss King? Na ne. Csak őt ne… ~
*Gondolja magában aztán elkeseredetten beletörődik a sorsába*
~Nekem végem van…kész ennyi volt…azért szép életet éltem…és hát láttam ilyen izéket~
*Ha már a gondolatai itt járnak fel merül benne egy kérdés, miközben haladnak fel is teszi azt*
-Mik voltak ezek? Ezek a valamik? Barátságosnak tűntek…
*Mondja a tanár úrnak aki valószínűleg ezzel csöppet sem ért egyet, hiszen majd nem leszúrta őt az egyikőjük. De végül is Lolával kedves volt, ezért barátságosnak, ám mégis veszélyesnek könyveli el őket magában*

Tárgy: Re: Erdő Csüt. Aug. 06 2009, 16:45

Thierry arca megfeszül mérgében. Száján is igencsak látni, hogy valami nincs rendben. Ahogy távolodnak el a helytől, egyre jobban megy fel benne a pumpa, hogy egy patás kioktatta őt. Nos, belegázoltak az önbecsülésébe, és még sok mindenbe kb 5 perc alatt. lassan közelednek az erdőből kifelé. A lányt nem engedi el egy pillanatra sem, annak ellenére, hogy azt mondta, rendben.
- nem mintha más választása lenne a Kisasszonynak! - mondja mély, érdes hangján.
Szemei szinte szikrákat szórnak a lányra. Hát ha szemmel átkozna, akkor minden bizonnyal Lolának annyi lenne. De nem csinál ilyet, nem is tud.
Igaz, még nem tudja, hogy mit fog mondani Cassandrának, de tuti, hogy a lány nem teszi zsebre ezt a mai napot. De az is lehet, hogy mire az iroda elé érnek, haragja tompul kicsit, és csak egy szóbeli megrovást ad neki. Bár, ha a pilluamuletoba járna, akkor nem úszná meg ennyivel. A közös helyiség takarítása mától az ő feladata lenne, és ez még csak a kisebbik rossz.
Nem tudni miért, de a pillusokkal aránytalanabbul szigorúbb, mint a többi ház diákjaival. Bár lehet, nem a legjobb, és más elfogultabb lenne, de ő túlzottan maximalista ahhoz, hogy ilyet megengedjen a karon belül.
A kérdés, amit hall a lánytól, még fel is háborítja.
- Hát még ezt sem tudja? És maga akart az erdőbe menni? - kérdi felháborodott hangon, miközben már majd kiértek az erdőből, legalábbis igencsak látszik a kijárat.
- kentaurok voltak. Nagyon kell velük vigyázni! - mondja kioktató hangon - De mielőtt legközelebb az erdő felé venné az irányt, ajánlom, hogy tanulmányozza az itt fellelhető állatokat, mágikus lényeket. Jó tisztában lenni, hogy mivel is találkozhat az ember, és melyikkel hogyan kell viselkedni.
Mondja a lánynak, bár a mondat végére már egyáltalán nem kioktató.
Mindenesetre kiértek az erdőből, ami jó jel, így nyugodtan vehetik a kastély felé az irányt. A karját még mindig nem engedte el.

**Hozzászólások** : 83 **Évfolyam** : Második

[Scarlet]

Alex szinte alig meri elhinni a lány közeledését, szíve már annyira ver, hogy majdnem kiugrik helyéről. Szája sarka akaratlanul is mosolyra húzódik, majd mikor végre átölelheti a lányt, egy mély sóhaj szakad föl tüdejéből. Eddig észre sem vette, hogy visszatartotta, és most, hogy végre, újra itt ülnek, együtt, és magához húzza a lányt, ez mindennél többet jelent a számára. Gondolataiban is csak ez az egy szócska ismétlődik: Igen, igen... igen. A bocsánatkérésre elhúzza száját.
- Hagyd csak, ha úgy jó, mindketten hibáztunk... viszont én olyannak szeretlek amilyen vagy. - Szorosan magához húzza a lányt, majd egy csókban forrnak össze. Igazából nem is sejtette, hogy mennyire hiányzott már neki a lány. Nélküle teljesen üres az élete, csak a megszokott, monoton napok egymás után, és semmi érzelem... na jó, maximum a keserűség és a bűntudat, hogy megbántott egy olyan lányt, akiért érdemes élnie. A kérdésre, miszerint hány lánnyal csalta meg a másikat, csak megcsóválja a fejét.
- Ha te azt tudnád... - Elkezdi rázni kezét, mintha valami megégette volna ezzel is rájátszva az előbbi beszólására. Mikor újra a lányra néz, nem tud ellenállni, és egy kósza tincset kisimít Scarlet arcából.
- Te vagy az egyetlen... és imádlak. Szörnyű volt nélküled... - Suttogja a lány fülébe, majd ismét közelebb hajol, hogy megcsókolja azokat a puha ajkakat. Azonban a kísérlet kudarcba fullad, mert egy kotnyeles kislány közbekotyog.
- Rendben drágám, de ha egyszer takarodó, akkor menj vissza szépen a hálókörletbe, és hagyd a nagyokat beszélgetni. - Kicsit durva volt? Lehet, de egyáltalán nem érdekli. Az egyetlen személy aki jelen pillanatban érdekli, és akit el tud viselni a közelében, az most ott ül mellette. egy ilyen kislány meg ne szóljon közbe az ilyen meghitt pillanatokba. Azzal a reménnyel hajol ismét közel a lányhoz, hogy a hívatlan vendég végre távozik. Először csak óvatosan ízleli meg a másikat, majd ahogy egyre közelebb húzza magához a lányt, a csók is egyre hevesebbé válik. Végül egyik keze a lány hajában köt ki, míg a másik az oldalát cirógatja. Szinte teljesen megfeledkezik magáról, és a körülötte lévő világról.

//bocs, Lola XD//

Tárgy: Re: Erdő Csüt. Aug. 06 2009, 17:06

*A lány megszeppent ártatlan képet vág. A karját erősen szorítják és úgy tűnik meg kell szokja az érzést, mert a tanár nem nagyon akarja elengedni…legalábbis még nem. Fel is szisszen kínjában és kicsit rossz neki, hogy ilyen gyors tempóban haladnak. A férfi valósággal dühöng*
~Hát…azért ez nem teljesen igaz. Választhatnám a halált is. Bár a helyzetem egyenlő a halállal szóval tök mind egy de akkor legalább nem kéne szenvednem~
*Gondolja magában elszomorodva. A helyzete kétségbeejtő. Lassan maguk mögött hagyják az erdőt. Lola meglátja a virágot, amit még jövet talált*
~Ég veled…többet nem láthatlak~
*Gondolja magában, mivel számára teljesen világossá vált, hogy ide többet bizony be nem teszi a lábát és Thierry-t is nagyívben kerülni fogja. Igaz, ez teljességgel lehetetlen, hiszen ő egy tanár és az óráján valószínűleg találkozni fognak. De addig sok idő eltelik még és talán megbékél addigra*
~Nem elég, hogy holnap fel kell mossak 3-kor még ez is valami melót varr a nyakamba…áhh mért sodrom magam mindig bajba?~
*Az erdőt elhagyták és lassan elérnek Miss King lakosztályához. Bár Lola még nem volt ott…remélte, hogy egy ideig nem is kell még oda kerülnie. De ez most még is megtörtént. Már azon gondolkodik, hogy inkább csak a szobájába marad és maximum a társalgóba megy el, amiből nem lehet semmi baj. A tanár úr leszídja őt és ezen Lola egészen felháborodik*
~Hogy érti hogy még ezt sem tudom? Hahó csak pár hete érkeztem…honnan tudhatnám? Az általánosban pedig nem emlékszem, hogy lett volna szó ilyenről. Unikornis…unikornis~
*Ismételgeti magában.*
~Különben is…az erdőben bármi lehet. Nem fogok minden fajjal megismerkedni, hogy aztán csak a felével találkozzak vagy még a negyedével sem. De elmegyek a könyvtárba, hogy megtudjak pár dolgot az unikornisokról~
*Határozza el magát, miközben tovább lohol a tanár után aki valósággal húzza őt maga után. Lola egyre gyakrabban szisszen fel de nem mer szólni mert attól fél azzal csak még jobban felmérgesíteni a professzor urat és minnél mérgesebb lesz, Lola annál nagyobb bajba kerül.*

Tárgy: Re: Erdő Pént. Aug. 07 2009, 00:34

*Egy lány lépked az erdőben. Öltözete most eltér a szokásostól. Egy barna háromnegyedes nadrág van rajta, és egy árnyalattal világosabb felső. Erre még az arabos köpeny, és a fején az a csukja, ami a kariképen is van. Vörös haja eltakarja a ciánszínű szemét, ami tompán csillog a holdfényben. Azaz csillogna, ha a hold nem bújt volna el a felhők mögé. Layla csendesen sétál a fák között, és hallgatja a természet zajait. Pontosan tudja, hogy nem kéne itt lennie, de nem érdekli. Neki bizony levegőznie kellett, és egyébként is, sosem érdekelték a szabályok. Most is csak császkálni jött ki, nem csinál semmi rosszat. Talán felzavar néhány hangyát, ahogy egyik mezítlábas talpát teszi a másik után. Kezén még mindíg ott van a virágmintás henna. Az övére felcsatolt szütyők tartalma néha megcsörren, de ezeken a zajokon kívül semmi zajt nem hall. Még...*
~Megint szép a táj. Már amit látok belőle... Talán a pálcával kéne fényt gyújtanom... De így sokkal izgalmasabb!~
*A lány ejt egy kis mosolyt a sötétségnek, de ez el is tűnik az arcáról, és visszajön a régi ridegség. Végülis, mikor elért egy szimpatikus fához, ami már eléggé az erdő mélyén van, szépen leül a tövébe. Mélyeket lélegzik, és becsukja a szemét, hogy még jobban tudjon koncentrálni a hangokra. Így biztosan meghallja, ha valaki közeleg.

Tárgy: Re: Erdő Pént. Aug. 07 2009, 00:54

*A fiú halk morgást hallat, ahogy lihegve nekidől az egyik tölgyfának, és kissé lejjebb csúszik, kezeit belemélyesztve a fába. A fiú egy eléggé divatjamúlt pólót visel, és egy szintén nem túl mai nadrágot, eldobható mind a két ruhadarab. A szájához emel egy eléggé gyanús bájitalt, és szépen, remegő kézzel beleönti.*
~ Behh… Gusztustalan… Be kéne mennem, mielőtt találkozom valakivel. Nem szabad így mutatkoznom… ~
* Teste tüzel, mint az izzó parázs, persze csak a hője nő meg, nem világít a sötétben. Felhők között a Hold, de akármikor előbukkanhat... Peter lassan, remegve támolyog, egyik fától a másikig, minden izma fáj, és görnyed, eléggé rendesen. Amikor észrevesz egy fényt, nem is olyan távol, ami éppen most gyúlt fel. Hátrálni kezd, hiszen ilyen állapotban nem szabadna mutatkoznia. Már túl közel került, és az aljnövényzet, is elárulta, hogy itt van, de azért néhány fával arrébb ugrik, hátrébb, és egy öles tölgy tövébe húzódik, bár nem egy aprócska termet, így igazán nem tud elrejtőzni, csupán a sötét segíthet, és az, hogy a tölgy törzse épp olyan félhold alakú, hogy bebújhat oda, mintha csak egy odú lenne. *
~ Francba… Ha megtalál… Csak ne vegyen észre… ~
* Elég érdekes lenne, hogyha a lány nem venné észre, ugyanis a fiú irtó hangosan liheg, és zilál, megviselt, és néha halvány morgó hang is felszakad a torkából. Hogyha a lány rátalál, egy fának dőlt, földön ült, izzó szemű fiút lát, aki igen csak rossz bőrben van. Lesüti a tekintetét, miközben ökleit összeszorítja, és fogcsikorgatva várja a bájital hatását. Nem tudja, hogy hogyan is hat, de meg kell tudnia majd. *

Tárgy: Re: Erdő Pént. Aug. 07 2009, 01:20

*Layla épp a gonolataiba merül, de erősen fülel a külső zajokra is, és eslőnek egy halk morgást hall meg kicsit távolabbról. Erre csak kipattan a szeme, és közbenéz, de nem lát semmit. Kicsit megynyugszik, de akkor újabb zajokat hall. Valaki zihál... És mostmár közelebb van. De távolabb is megy. Mindenesetre a lány talpra ugrik, és előkapja pálcáját, de még nem gyújt fényt. Lassan körbeforog, és közben fülel, hogy merről jönnek a hangok. A megfelelő irányba fordul, és egyik kezében a pálcája, másik kezét előre tartja, hogy bármikor használhassa a képeségét. Lassan lépked, és minnél halkabban. A cipője nem adhat ki hangot, hiszen mezitláb van. Talán az arab köpeny suhogása adhat ki hangot, vagy a kagylókkal díszített bokalánca csörren meg.*
~Ne most hártálj meg! Semmi baj nincs! Bizos csak egy állat, ami megsérült. Kicsit oylan mint egy... Farkas...~
*Erre a lány nyel egyet, és egy pillanatra megtorpan. Pillanatok alatt összeszedi magát, és bagabiztosan indul tovább. Kicsit nagyobb ívben kerüli meg a fát, hogy ne lehessen támadótávolságban, de amikor észreveszi, hogy egy fiú és ráadásul nincs jó bőrben, gondolkodás nélkül veti magát felé. Térdei jó nagyot nyekkennek a földön, de nem érdekli. Máris elteszi a pálcáját, és mindkét kezével a fiú felé kap. Azt sem tudja mit csinál, csak segíteni akar. Érdekes, mert pár hónappal ezelőtt nem nagyon érdekelte volna a srác szenvedése. De most valami itt tartja... Jobb kezével megtámasztja a fiú vállát, míg bal kezét Peter arcára teszi. Érzi, hogy a fiú forró, és verejtékezik.*
-Te úr isten... Mi történt? Mit keresel itt?
*Kérdezi Layla, és hangja elég rideg, de mégis cseng benne az aggódás.*

Tárgy: Re: Erdő Pént. Aug. 07 2009, 01:33

*A fiú lapul a falnak dőlve, bár nem lapul annyira, nem simul hozzá, hiszen minden érintés, minden mozdulat fáj neki. Még mindig sűrű a felhő réteg, de egyre jobban hat a fertőzés, az az ördögi betegség. Mert ő annak tekinti ezt, ilyenkor annak, emberként tökéletesen kijön vele. Mikor a lány megjelenik, és már rá is veti magát, vállára teszi egyik kezét, másikat pedig arcára, felhördülve ellöki magától, nagyon vissza fogta magát, de még így is a lány röpül a másik fáig, de nem csapódik be túl durván, főleg, hogyha ügyes. Felhördül, természetesen, mintha a fájdalomtól hörögne, hiszen attól is.*
- Beteg… Vagyok… Menj… El… *Mondja a fiú, minél érthetőbben, miközben megcsillan a szemében a mérhetetlen aggódás. Nem magáért kell aggódnia, hanem ezért a szerencsétlenért, aki ide keveredett. Szépen ellökte magától, pedig nem akart rosszat.* - Ne érj hozzám! *Mondja durván, miközben talpra erőlteti magát, de remegő vállain tetszik, hogy épp nem kéne ezt tennie. Nem kéne ellenkeznie. A bájital segít, de így még fájdalmasabb mindez, amin végig kell mennie.* - Sokat… Futottam… És kijött a betegségem! *Mondja az igazán buta kifogást, hát istenem, még nem volt ideje kitervelni, hogy mit is fog mondani az embereknek. Nem tervezte, hogy ilyen gyorsan eljön a Telihold. Talán néznie kellett volna Holdnaptárt, hiszen az az életének befolyásolója.*
~ Nem szabad itt lennie. Nem akarok ártani Senkinek! Engem elvisznek innen, hogyha bármi is történik… Miért éppen most jön fel az a nyüves… Az a Gyönyörű. ~ *Egyszerre kavarog benne a gyűlölet, és az állati szabadságra vágyás, a száguldás, az erő… Amit most el kell nyomnia. Ahogy feláll, karjait melle elé fonja, mintha csak tartaná a csontjait, mintha csak ölelné át a testét, hogy szét ne zuhanyjon. Persze ez csak az érzés, hogyha a bájital többnyire megóvja őt. De az érzés borzalmas, Kínzó átokkal vetekedő, és ez néha vicsorgó arcán is látszik.*

Tárgy: Re: Erdő Pént. Aug. 07 2009, 01:57

*Layla nem számít ennyi erőre a fiútól. Persze ő is látja, hogy nem olyan nyurga, de mégsem nézné ki belőle ezt az erőt. Szerencsére nem töri össze magát, mivel igyekszik lassítani magát a talpával. A földet kissé fel is szántja, de végül alig esik neki a fának. Legább a fejét nem törte be, a lába meg továbbra sem érdekli. Szemeiben még több aggódás kerül és a lányzoz nem illő módon most nem a saját irháját félti. Peterért aggódik... Sietősen feláll, majd a srác felé nyújtaná a karját, mikor durván rászólank. Visszarántja a kezét, de lép egyet előre, közelebb akar kerülni.*
~Mi lehet vele? Biztos nem a futástól van... De akkor mi történhetett? Talán bántotta valaki? Vagy inkább valami... Vagy...vagy...~
*Egyszerűen nem jut eszébe semmi, gondolatatit csak ez uralja: Segítenie kell... Azt se tudja mit csináljon, hiszen nem érhet a fiúhoz, megtiltotta neki. Ciánszín szemei tágra nyílnak, ő is kezd gyorsabban lélegezni. Lép még egy lépést közelebb, bár tudja, hogy nem kéne. Hangja szinte símogató, mikor a szavak elhagyják a száját.*
-Rendben, nem megyek közelebb, de Te ülj le! És mond el, hogy mi van veled! Mert... Tudok segíteni?...
*Kérdezi szelíden, miközben az adrenalin elönti az agyát. Ennek ellenére gondolatai még nyugodtak, és mindent átgondol, amit tesz. Csak kockáztat, mert segíteni szeretne. Segítenie kell! Nem hagyhatja itt a fiút, hiszen szenved! Mintha még lázas is lenne. És Peter izzó szemei sem túl bíztatóak.*

Tárgy: Re: Erdő Pént. Aug. 07 2009, 02:09

• A fiú enyhén fenyegetően fújtat a lány felé, amikor látja, hogy az nem óhajt semmiképpen se lelécelni, és halkan mordul, mikor a lány felé lép, de aztán megáll.* - Nem segít, hogyha ott megállsz! El kell menned! Vagy nekem kell elmennem! *Köpi oda, morogva, miközben továbbra is zilál. *
- Nem tudsz segíteni, hidd el, és ne is akarj. Veszélyben vagy velem. Inkább Menekülj! * Szinte ordítja az utolsó szót, de valami állati, mély hangon, mintha egy farkas üvöltés lenne bele keverve a saját hangjába, majd már talpon is van, és meglepően gyorsan cikázva elindul az erdőben, futva, de természetfeletti gyorsasággal, habár a fájdalma őrjítően hatalmas. * ~ Nem érhet utol és nem hagyhatok nyomokat... ~ *Hatalmasakat ugrik, minden lépte 3-4 méter öles ugrás, az erdő mélyére szalad, hiszen most nem szabad senkinek ártania, nem találkozhat senkivel. Eltűnik a rejtelmes erdőben, és a fekete éjsötétben már csak egy halk üvöltés sejteti, hogy merre is rohant, merre is található. Semmi nyomot nem hagy, csupán ezt, és az első lépéseknek zaját még. Sajnos az önfejű lány isutána veti magát, és eltűnik a sötétben a fák árnyai között... *

Tárgy: Re: Erdő Szer. Aug. 12 2009, 00:36

*Aremeh lassítja lépteit, az egész parkon átfutva az erdőhöz ért. Hallott már egy két dolgot erről az erdőről, de csak a saját szemének és tapasztalatának hihet, így beveti magát a fák közé. Ideje kicsit körülnézni...Hátha valami izgalom várja ezen a késői órán*