Kastély körüli park

Fló, Robi és Poli

Nagyokat pillog és nevetgél a két srácon, meg azon hogy milyen idióták is. Külön is, de együtt még inkább azok. Még Polikánál is pedig a csaj nehéz egy esett.*
-Csajszikám? Höhhh. Nem, tévedsz. Na jó nem leszek szemét, de akkor is. *Ölti ki a nyelvét Robira. Figyeli a két hülyét. Elvigyorodik. Nagyokat hümmög. És Polika eddig is itt volt, csak lehet hogy a srác nem vette észre, ja de mert köszönt is. Elhúzza a száját és egy csókot nyom Fló szájára. Nem mond semmit csak hümmög és figyel.*
-Szerinted nem merem? Na jó, akkor majd kipróbáljuk...Nagyot fogsz nézni. *Jelenti ki és a hangjába előbukkan a gonoszság.*
-Babám? Mi a szösz már? Megint unatkoztál és kitaláltál valamit? *Kérdi és húzogatni kezdi a száját. Még hogy Baba. Legközelebb mi lesz már?
-Na én megyek. Legyetek jók. Te meg Robi vigyáz magadra. *Mutogatja az ujját. EGY csók meg egy ölelés és int egyet már megy is tovább.*

Poli, Robi és Fló

*Fló sem különb, majd a földön fetreng.. vagyis a földön is fetreng..xD méghozzá Robával együtt.*
-ááááh... na jó elhiszem, hogy nem vagy. *vigyorodik el cinkosan, majd megrázza a fejét. még hogy Robi a király..*
-én nem merem bevallani? akkor te haver? *nevet fel és megböki a srácot. aztán a fejére vág, lazán.*
-bakker.. de hülyék vagyunk. hát nem te. *magyaráz és bólogat Robi szavaira. Polinak meg már elege lett belőlük, ezt gondolja.*
-igen Babám. egyforma jók vagyunk... ~vagy nem.. na jó de.. ~ *vigyorog magában és hallgatja ahogy veszekednek az emberkék.*
-héj, héj.. nyugiiiii! *kiállt fel, nem szeretné, ha rokona és barátnője nem lennének jóban.*
-elhiszem na. nem kell mentegetőzni..:p hülyék rokon! pacsiiit! *pacsiznak. aztán Fló polira néz.*
-igen, Babááám. ez tetszik. *igen, Polika a baba. Razz

ekkor a lány menni készül felpattan, a csók és az ölelés és int utána.*
-szia. te is légy, de ne jó, hanem rossz! *aztán a tesó felé fordul.*
-nem megyünk mi is be?

*Kissé későre jár már; a Nap jócskán távolabbi helyeken hozza el a hajnalt. Egy újabb hintó érkezik a kapuhoz, valószínűleg egy újabb diákot "ajándékozva" a mágusképzőnek. A kastély és parkja területén számos lámpához hasonló fényforrás biztosítja a világosságot, illetve azt, hogy az odakint sétálgatók az orruknál egy parányit tovább lássanak. A hintó ajtaján egy fekete kapucnis pulóvert viselő lány szökken ki. Magassága - bár ez esetben alacsonysága - akkor válik igazán feltűnővé, amikor bőröndjét maga mellett rángatva lép be a kapun, s tér rá az ösvényre.
Tény és való, hogy már az első nyári hónapot számláljuk, de egy hevesebb vihar így is képes lehűteni a levegőt, hogy az ember kénytelen legyen valami melegebb rongyot magára húzni. Sípcsontja közepéig érő szövetkockás nadrágja alól kilátszik világos bőre, elvégre lábbelinek csak egy egyszerű, rongyosra használt sötétkék tornacipőt szerkesztett magára. Félhosszú, gondosan kivasalt vörös tincsei itt-ott kikandikálnak a fekete kapucni alól, bár hajának színét esetleg a lámpa alatt lehet megmondani. A figyelmesebbek orra szegletében, valamint szemöldökében egy-egy felfénylő pontocskát vehetnek szemügyre: piercingek.
Törpillánk, anyakönyvezett nevén Hailey Allan, energikus léptekkel közelíti meg az ég felé nyújtózkodó épületet, mintha már ezredik alkalommal taposná az ösvény ezernyi kavicskáját-homokszemcséjét. Bőröndjével - mely majdhogynem vele megegyező méretű - nem vesződik sokat, egy laza lebegtető varázsigével megoldva a dolgot lezártnak tekinti az ügyet.
Talán a harmadik padig ér el, mire kicsit elbizonytalanodik. Természetesen nem túlságosan, de ahhoz éppen eléggé, hogy a sötétkék bőrönd tompán puffanva adja meg magát a gravitációnak, valamint hogy Hailey száját gondolkodóan elhúzva és szemöldökeit ráncolva megálljon.
Apja mindig is azt mondta, hogy amit gondol, az tökéletesen kiül az arcára. Bár a tűzijátékok eltűnésével kapcsolatban még mindig bizonytalan, hogy "égimeszelő" főhősnőnk volt-e a tettes... az utóbb említett lehető legnagyobb örömére.*
~Ilyenkor már köpött a maci, vagy mi a szösz?~ *Tanakodik magában, ahogy a kastély foghíjasan világító ablaksorait nézi végig. Végtére is, legjobb döntésnek azt találja, ha könyökével a bőröndre támaszkodik és fejét néha-néha ide-oda forgatva kutat valamilyen barátságos lény után. Vagy legalábbis valaki olyasmi után, aki képes szobát adni valamint társaságot szolgáltatni neki. Még a végén (alig tíz perce tartó) magányában depresszióba kényszerül zuhanni.*

*Egy alak tűnik fel a sötétből. Egy alak, ami egy fiúhoz tartozik. Vagyis Raphael-hez. Haja még egy szénakazalon is túl tesz, és ez a rendezetlenség csak még inkább feltűnő lesz a kis szakállal az állán. Egy piros pulóverben nézelődik szét a parkban. A lábán pedig már a jól megszokott pizsamája, vagyis egy kék, hosszú szárú, 100%-ig pamut nadrág borít. A lábain pedig az időjáráshoz mérten egy papucs van. Látszik, hogy már nyugovóra térne, de mindig este jön, rá a mászkálhatnék, amiről persze jól tudja, hogy nem kéne, mert este 11 után már nem szabad kint lenni, de amit tiltanak azt csak még jobban vonzani fogja. Ahogyan rátér az egyik főútra, belekortyol a kezében lévő pohárból. A pohár tartalma nem más, mint egy kevésnyi kis tejeskávé, aminek jó háromnegyede tej, és a maradék egynegyede kávé. Gondolta jó altató lesz… Tévedett, ebből is látszik, hogy ember. Valakit észre vesz az egyik padnál. Enyhe leesett állal baktat oda hozzá.*
-Hello, hát te…- *Tekintete a bőröndre esik, és kicsit átformázva a kérdését, befejezi.*
-Új diák vagy, igaz?- *Végül is, még mindig jobb mint az eredeti elképzelése, ami az lett volna, hogy „Hello, hát te is ilyen örült vagy?”, mellékelve hozzá egy Orbit White-os mosolyt. E azért arcára még így is ki ül egy kisebb mosoly. Gyorsan átfutja a dolgot a fejében, hogy mégis mit kéne tennie, de eléggé le van lassulva.*
-Bocis, hogy nem mutatkoztam be, Raphael Wyld.- *Bal kezébe átveszi a poharat, majd a jobbját nyújtja a lánynak, egy kézfogásra.*

*Hatalmas bámészkodása közben gondolatai közelebbi-távolabbi vidékekre szárnyalnak, mint például kedvenc sárkányfigurája és -plüsse a táskájában, otthon sörözgető és hokimeccset néző apja, a nepáli levelezőtársa, aki igazából nem létezik viszont nagyot dobna az imázsán, ha lenne... végül, de nem utolsó sorban egy ismerős, csábító illat... kávé. Pár pillanat szükségeltetik, hogy az agyáig eljutott információt fel is fogja, s mint akit álmából keltettek fel, úgy pislog körbe.*
-Szia! *Kicsit meglepetten méri végig a pizsamás, 100 wattos vigyorú fiút. Furcsa egy első benyomás...*
-Igen, most jöttem. *Bólogat és ő is megereszt egy aprócska mosolyt. Ennek a mosolynak oka nem más, mint a fiú kezében lévő pohár. Pontosabban annak ízletes tartalma. Ártatlan tekintettel pillant fel a nála jóval magasabb kószáló-társára. Jobb kezével megrázza az elé nyújtottat, ahogy azt illik. Azonban eközben bal keze támadásba lendül, és egy egyszerű, természetesnek mondható mozdulattal veszi át a poharat, melybe jóízűen kortyol bele egy picit. Ugyanilyen könnyedén nyújtja vissza a poharat, melybe tényleg csak belekóstolt.*
-Te készítetted? Marhafinom lett, köszi. Tudod, kicsit hideg van és ilyenkor tényleg jól jön, ha van az embernél ilyen lötty. *Kezd bele beszédébe, mintha minden tökéletes rendben lenne. Elvégre, abban is van, nem?*
-Egyébként, Hailey Allan. *Biccent egyet Raphnak.*
-Izé, innentől nem tudod esetleg, hogy hogyan tovább? *Otthon érzi magát drága kis Piroskánk, nem zavartatja különösebben magát fecsegés téren.*
~A Magyar Mennydörgőre mondom, hogy már hallottam a Wyld nevet...~

*Miközben ő a kézrázással van, elfoglalva azt veszi észre, hogy a kezéből valami hiányzik. Csak akkor jön rá, hogy mi is hiányzik neki, amikor a lány visszarakja a kezébe a poharát. Még jó, hogy nem hatnak rá ezek a koffein bombák, különben már körbesprintelte volna a most ismert középkort. A kérdésre bólint egy aprót.*
-Az étkezőben kértem egy kis kávét, meg sok tejet aztán összeöntöttem, nem nagy művészet. De parancsolj, itt van, nyugodtan idd meg.- *Nyújtja át a poharat a lánynak, miközben a pulóvere zsebéből kiszed egy termoszt.*
-Ha kell még, akkor az üveg körülbelül a háromnegyedéig van. Az olyan négy-öt pohár még.- *Méregeti álmos szürkésbarnás szemeivel a termoszt, majd visszacsúsztatja a zsebébe. A névre bólint egyet jelezve, hogy megértette a dolgot. A kérdésre enyhén összevonja a szemöldökét, majd lassan válaszol.*
-Nos… Én nem vagyok prefektus, így nem oszthatlak be, meg amúgy sem tudom, hogy hol van üres szoba, és a legfontosabb…- *Hatásszünet… Felemeli a mutatóujját, a figyelem jeleképpen.*
-Melyik karba nyertél felvételt?- *Fejezi be a mondani valóját, miközben leengedi a kezét, amivel eddig figyelmet követelt magának.*
-De maximum annyit tudok tenni, hogy elkísérlek a vendégszobákhoz, hogy addig se kelljen itt kint töltened az estét, bár…- *Felpillant az égre, miközben kezeit a tarkója alá helyezi.*
-Szép esténk van, nem lenne rossz egy sátorozás.- *Kicsit elmerengett a csillagokba, majd egy apróbb fejrázással tér vissza a földre.*

*Vándorol erre a haverjával. *
-Mit lökdösöl, haver? Ne már! *Löki arrébb a havert. *
-Össze hát... Nemtom miért hasonlitunk ennyire.. Majdnem mintha ikertesók lennnénk XD Az lenne csak a vicces. *Röhög. *
-Hát jóhogy rád kenem... Ismerhetnél már, haver! *Vigyorog rá a rokonra. *
-Hát akkor előszedjük a tartalékainkat és holnap kereseünk valakit, aki elvezet minket a konyháig. Viszont most irány eltévedni! *Mondja és tolja előre a havert. *

//fagy//

Silens sétál a parkba.Ez a jó nyári idő,tetszik neki.Most csak sétál a pázsiton pálcájával kezében leül egy padra,majd a pálcájával játszadozni.Társaságra vágy.

*Bittus épp esti sétáját tette a parkban, különösen, hogy ma este is járőr szolgálata lesz, s gondolta előbb kijön sétálgatni. Különösen egy ilyen szép nyári este. A napnyugta előtt. Csodálatos a kastély kartja, különösen a szökőkút. Majd miközben épp elmosolyodva néz a lenyugvó nap felé, észrevesz a padon egy fiút, aki ismerős neki gyógynövénytanról. Majd odamegy hozzá.*
-Szia. Hát te? Mi újság van veled?
*Kérdi, s arcára kedves mosoly ül ki. Nem nagyon buzgó, de kedves apró mosoly, ami a lányhoz tartozik, s mindig az arcát ékesíti. Ezzel is jó kisugárzást mutatva magáról. Majd ő is leül a padra, s a fiú pálcájára mutat.*
-Szerintem csak óvatosan bánj vele. Nem játékszer.
*Mondja Bittus, majd maga elé néz, s bámulja a tájat.*

//Nya de sztem Bittus átmegy NJK-ba, mert az user nemsokára lép//

Silens kicsit meglepődik a lány jelenlétén.
-Oh,helló! Ja semmi különös.És veled mi újság?-kérdi és visszamosolyog a lányra.A lány észreveszi,hogy a pálcájával játszadozik.
-Igen,igaz.-szól és felmerül benne egy kérdés:-Te prefektus vagy?Csak mer nagyon öntudatosan mozogtál órán.Ami azt jelenti,nem új vagy.-kérdi és a lányhoz fordul.Miután a lány válaszol megkérdi:
-Jössz sétálni?-kérdi és válasz nélkül feláll a padról.

*Hosszú volt az út az iskoláig, és bizony szegény Heather igen csak elfáradt. De ez sem szegi kedvét, és vígan lépdel be a kastély területére. Maga mögött halkan zárja be a nagy kaput, és a ládáját maga előtt lebegtetve elindul a kacskaringós, hosszú úton, közben megcsodál egy-egy kis állatot vagy egy szép fűszálat. Mert a fűszálak között is van, amelyik sokkal csodálatosabb az összesnél, ezt az álmodozó tekintetű lány is tudja. A gyenge szellő meglibbenti szoknyáját, ő pedig kuncogva inti jó modorra, a szerinte kóbor lelkecske, szemtelen akcióját. Bal kezében óvatosan tartja a kalitkáját, ami a körülötte sétáló diákok számára olybá tűnhet, mintha üres lenne. De csak ő tudja, hogy milyen kincset is tudhat a magáénak, és csak az arra érdemeseket szokta felvilágosítani a kis titkáról.
Vagy ezért, vagy pedig azért, mert azt motyogja magában Maradj mindig a sárga köves úton, kicsit csodálkozva, megütközve néznek rá, de ő már megszokta ezeket a pillantásokat, így nem sokat törődik velük.
Egy kék padhoz érve megszünteti a lebegtető bűbájt, majd a kalitkát lepakolja a padra és mellé huppan, zsebéből pár szem madáreledelt kotorász ki, majd beszórja az etetőbe a kis kedvencének. S mint aki jól végezte dolgát, arcát a nap felé fordítja lehunyt szemekkel, és várja, hogy a levél szerint, amit kapott, valaki kijöjjön elé, és felkísérje a kastélyba.

*Paolo hosszas léptekkel indul meg a park felé, arcán teljes higgadtsággal, mikor utolsó lépteit teszi a kastély lépcsőfokain lefelé, egyenesen egy lányhoz.*
-Szép napot! Paolo Marquez vagyok, Természetmágia tanár. Hallottam érkezését, s most én kísérem fel a szobájába, mivelhogy a prefektusai, s karvezetője, illetve annak helyettese kissé elfoglalt. A csomagjait hagyja, azt megoldom.
*Mondja, s a táskák már lebegtek is egyenesen a Signumus klubhelyiség felé, azon belül is egy üres szobába. A férfi nem mondott túl sokat a lánynak, s ami meglepő, még Önözte is a fiatal hölgyeményt. Nem nagyon fordul a lány felé, s nem is kérdezősködik, mert ami azt illeti a férfinak lenne még dolga a tananyaggal, de hát mégsem hagyhatja itt az új leányzót.*
-Ha jól tudom Heather Barton. Nemde?
*Pillant kérdőn az új diákra, mag megvárja, hogy a lány kövesse a férfit, aki ma is szokásosan lazán öltözött fel, s kinek a léptei ma is hosszúra nyúlnak, s igencsak gyorsak. Pillanatok alatt ott találja magát a lépcsőfokoknál, amikoris hátrafordul, s megvárja a diákot, majd miután észreveszi, hogy a lány is sietősebb léptekkel jön, megy tovább, egyenesen a Signumus klubhelyiséget megcélozva.*

*A lendületes léptek zajára bágyadtan nyitja ki szemeit, majd lassan feláll a padról, csak hogy illedelmesen fogadhassa a férfit, aki minden kétséget kizáróan, legalábbis az övét, felé közeledett. A rideg fogadtatás hallatán furcsán méregetni kezdi a tanár fejét, aztán mindig álmodozó tekintete egy pillanatra felcsillan, mint aki már tudja, hogy mi a hiba, és sajnálkozó pillantást vet a férfira.*
- Önnek is szép napot! - köszön távoli, kissé magas hangján, majd kezébe fogja kalitkáját. - A kilimpimet viszem én, ha nem bánja, nem szereti a bűbájokat, kellemetlenül agresszív lesz tőle - súgja halkan, miközben engedelmesen követi Marquez professzort fel a lépcsőkön.
*Közben azért tovább fixírozza a férfi fejét és vállát, és megrázza fejét, amitől enyhén hullámos tincsei száz felé röpködnek.*
~ Szegény ember... Éjszaka biztosan nyitott ablaknál aludt, a rosszkedvet hozó mórgáncok pedig megharapták a fülét. Csak ettől lehet szegény olyan hűvös. ~
*Mivel nem ajánlották fel neki, hogy kérdezősködjön bátran, így csendben követi a tanárt, miközben néha mókás grimaszokat vág láthatatlan madárkájának.

//Heather-rel/

Bittus -ismét- sietve indult meg a kastély körüli parkban, megint szétszórtan. Kész rohanás az élete mostanság. De hát ez van. Ezt kell szeretni. Na szóval a lány ma teljesen lazán öltözött, s csak egy piros poló, s egy rövid farmernadrág díszeleg a lányon, na meg a Signumus talár, s a jelvények. Bár ilyen melegben ez is fullasztóan hat.
Na de térjünk a lényegre. Halk, féltündéhez méltó léptekkel suhan lefelé a lépcsőn hosszú lábaival kettő-kettő fokokat lépve, mikor megpillantja nyílni a bejárati csarnok ajtaját, s megpillantja egyik tanárját, Paolo-t, akin látszik, hogy nagyon fáradt, s nyűgös. De nem is ez a lényeges, hanem a mögötte siető lány. Bittus egyből kapcsolt. Új diák, s ahogy észrevette, Signumusos. Messziről feltűnt a jelvény a lánykának, majd odament a kartárshoz és a tanárhoz.
-Jó napot Mr. Marquez. Innentől átveszem.
Mondja, s egy kedves mosolyt intéz a tanár felé, aki ezúttal azonnal távozik is egy biccentéssel jelezve beleegyezését, majd Gewinn tovább lebegteti az új lány holmiját.
-Szia, Bitta Gewinn. Signumus. Téged hogy hívnak? Honnan jöttél?
Teszi fel érdeklődőn a lány, s arcára kedves mosoly ül ki. Majd indul felfelé a lépcsőn lassú léptekkel.
-Mellesleg eddig hogy tetszik a kastély?
Fűzi hozzá eddigi kérdéseihez a lány, majd elhallgat, s várja a válaszokat, na meg az esetleges kérdéseket.

//Olvadás, Robi és Fló//

*Kifelé jönnek az uszodából.épp valami kajálásra alkalmas helyet akarnak keríteni.*
-nem is lökdöslek na. Ne rinyálj!*ekkor ő is arrébb lesz lökve, amire csak annyit szól.*
-höh.. megmertél lökni? *vigyorodik el és a következő kijelentésen nagyot röhög. Elvannak ők aznélkül is.*
-ki tudja ki volt az igazi apánk..xD jah.. ikertesók.. na azért annyira nem vagyunk megtéveszthetők.. *mondja és közben haladnak befelé.hallgatja még azért a ~~lányt~~ fiút.*
-jó, asszem nekem is van egy kis kajám még. Menjünk be.*ekkor elkezdik tolni. Majdnem orra bukik.*
-nah! Ez kell neked? De ha én esek te is. *nevet fel megint és már benn is vannak. Azt még hogy hova lyukadnak ki nem tudják..Fló közben elgondolkodik, hogy mi lesz, ha nem találnak vissza. szegény már csak ilyen... ilyen hülye.^^*

*Halad még mindig kifelé a haverral. *
-Nem rinyálok, kikérem magamnak! *Kiabál a haverral, de persze viccből.. *
-Meg ám! *Röhög és lök még egyet a haverján. *
-Ki tudja... Lehethogy a postás.. *Majomkodik már megint, szokásához hiven. *
-Van? Akkor gyerünk! *Inditványozza és irányulnak befelé. *
-Ez hát... Jóhogy! Én nem esek, azt miből veszed? *És már mennek is.. Az eltévedés 100%-osan biztos.. XD Ez van, hülyék a srácok... xd *

Alistair MacMillen-nel

*Szegény kölyök még mindig kint van, Achane pedig még mindig nem jött ki elé, sőt, ami azt illeti nincs is túl sok kedve hozzá. Gerard még a helyreigazításoknál azt mondta, hogy nem kell olyan sűrűn kijönnie a diákok elé, arra van a két prefektusuk, hogy ezt megtegyék. De hol az istenben vannak ilyenkor a prefektusaik?!
Mérgelődve lépdel ki, majd ahogy meglátja a srácot, csípőre teszi a kezét és úgy szól oda.*
- Alistair MacMillen, ha még ma egy ágyban akar aludni, ne kint kóboroljon.
*Szólítja fel határozottan és keményen, mintha nem az ő hibája lenne, hogy eddig az új tanulónak kint kellett várakoznia. Felszegett állal fordul is abban a pillanatban, nem is igazán várja meg, hogy odaérjenek az ajtóhoz. Ha jön, akkor jön a srác, ha nem, akkor meg ott marad. Tipikusan japán cipőjében indul el befelé, amiben hát lássuk be, elég nehéz járni, mivel magasított. Másrészről a gésaruha csak egy könnyed öltözék, ennek ellenére kihúzva magát sétál határozottan és kemény tekintettel. Ha a srác bent van a bejáratnál, akkor legyint egyet, és az ajtó becsukódik Alistair mögött, hogy aztán csettintsen egy aprót és az új diák kezében találjon egy pergament.*
- A házirend. Akane Achironu a nevem, az Extremus karvezetőhelyettese, Átváltoztatástan, illetve Mitológiák és Vallások tanár, mindezek mellett pedig Királynő és Császárnő.
*Mutatkozik be fensőbbségesen, valószínűleg soha nem fog leszokni az utolsó két rang ismertetéséről mégha vissza is kerülnek a jelenkorba végre. Nagy léptekkel tart az Extremus Nagyterem felé, miközben mellékesen magyarázza.*
- Az Extremushoz méltó viselkedést várunk el. Gyarapítsa dicsőségünket!

A hozzászólásodat a második fiú hálókörletbe várom. ^^

//Music: Placebo - Running Up That Hill//

*Gondolatban jót mosolyog az előtte álló fiún, illetve annak ilyen magas fokú felkészültségén. Az addig tökéletesen rendben van, hogy az embernél legyen egy termosz, tele tejeskávéval, de hogy ilyenkor? Szökni készül...? Vagy nem is tejeskávé van a termoszban, hanem varázsital, melyet ha elfogyaszt valaki, akkor onnantól kezdve visszafelé mondja a szavakat és...?
Ebből a rövidke, és kissé értelmetlen gondolatmenetből egy újabb kérdés szakítja ki.*
-Mindjárt mondom. *Válaszolja, s pulóvere kenguruzsebéből egy meggyötört papírfecnit halászik elő. Bármiféle sietség nélkül hajtogatja szét a pergament, mely valaha a Hailey Allannek küldött felvételi értesítő lehetett.*
-Pugnax. *Jelenti ki büszkén, miután almazöld szemeivel végigpásztázta a sorokat.*
-A Wyld az mennyire elterjedt vezetéknév? *Kérdezi szemöldökét ráncolva, mely jelen pillanatban összezavartságát jelzi. Kísértetiesen ismerős neki Raphael neve, lassan kezd is kételkedni benne, hogy a fiú hús-vér lény. Meglehet, hogy valamelyik ex-barátja, akit így hívtak - bár nem emlékszik rá - nemrég meghalt és elhatározta, hogy kísérteni fogja élete végéig, vagy addig, amíg be nem ismeri, hogy hibás volt és mégsem ő a legszebb és legokosabb ember a világon...
Kirázza a hideg, bár ezt könnyen lehet a hűvöskés időjárásra fogni.*
-Öt éves koromban kora tavasszal elmentünk sátorozni és természetesen pont akkor esett az eső. Apám kitalálta, hogy menjünk túrázni, mert ilyenkor a legjobb. Ugye mondanom sem kell, hogy az első kiálló kavicsban elesett és eltörte a bal kezét...? *Forgatja a szemét, jelezve a helyzet tipikusságát, illetve, hogy ez igencsak várható volt apjától, aki egy szerencsétlen, kétbalkezes idióta a nap 25 órájában. Ennek ellenére - még ha nem is a legeslegjobb - de jó apa, hatalmas szívvel, melyet valamelyest lánya is örökölt. Ennek tudható be az is, hogy az iménti rövidke kis történetet megosztotta egy tök ismeretlen diákkal.*

[Hailey Allan, Raphael Wyld, Dorothea Bristow]

*A mai este újabb pergamennel a kezében sétált a lépcsőkön lefelé, de kivételesen nem bánta, hogy ismét késő este kell felkarolnia legújabb diákjukat. A nagykaput szokásos lendületével nyitja, mondjuk mágia nélkül nehézkes lenne neki máshogyan megbirkóznia vele, majd mélyet szippant a friss levegőből. Eddig észre sem vette, hogy esett, annyira elmerült az olvasásban.
Megigazítja fehér pulcsiját, és lesiet a maradék lépcsőn, fekete nadrágszoknyája pedig fodrozódik, ahogyan gyorsan kapkodja lábait. A pergamenre pillantva még egyszer megnézi gyorsan a lány nevét, majd a papírt gyorsan összehajtogatja és zsebre teszi, így keresgéli tovább a diákot.
Úgy látszik, ez a hölgy nem könnyíti meg a dolgát, nem úgy mint Miss Diamond, valahol leragadt a parkban, és nem sétált közelebb a bejárathoz.
De fürge lépteinek hála hamarosan megpillant egy hatalmas bőröndöt a messzi távolban, így még jobban megszaporázza lépteit. Ahogyan közelebb ér a padhoz, meglepetten látja, hogy nem egy, hanem két diák várakozik ott.
Megtorpan és gyorsan előkapja az előbb összehajtogatott pergament, de azon csak egy diák neve szerepelt. Vállat von, nem először fordul elő, hogy több diák érkezik egyszerre.
De ez az ötlete is megdőlni látszik, amikor a padhoz érve látja, hogy ez egyik diák már egy hete be lett osztva. Megáll mellettük és kérdőn a fiúra pillant.*
- Mr. Wyld! Igazán örülök, hogy nem hagyja egyedül ücsörögni legújabb diákunkat, de mondja csak, kapott engedélyt valamelyik tanártól arra, hogy tizenegy óra után a társalgón kívül tartózkodjon? - kérdezi felvont szemöldökkel, majd a lányra pillant.
- Ha jól sejtem, Miss Hailey Allan? Dorothea Bristow vagyok, a Pugnax karvezető-helyettese. Üdvözlöm iskolánkban. Kérem, fáradjon velem, felkísérem a szobájába, bizonyára már fáradt - mosolyog a lányra, majd egy pálca intésére eltűnik a lány bőröndje. - A szobájában majd megtalálja, ne aggódjon. És Mr. Wyld, jobb lesz, ha Ön is velünk tart, lehet, hogy más tanár nem lenne ilyen elnéző Önnel - mondja szigorúan, de az élt megtöri vidáman csillogó szeme. - Miss Allan, ha van valami kérdése, útközben felteheti - mondja a lánynak, miközben sietősen megindul, visszasietnek a kastélyba, aztán fel a sok lépcsőn a harmadik emeletre.

*Érdeklődve várja a választ, és amint meghallja, arcára széles mosoly kúszik, és a lány vállára rakja a kezét.*
-Nos gratulálok a lehető legjobb karba kerültél, és, hogy miért is? Mert én is ott vagyok, szóval, ha bármi kell, akkor tudok segíteni. Most is felkísérhetlek, hátha ott van valamelyik prefi.- *Egy pillanatra elmereng, amiből egy kérdés zökkenti ki.*
-Az, hogy Wyld… Hát olyan írásmódban, mint ahogy én szoktam, nem hiszem. Már, mint, hogy az „i” helyett „y”-t írok… De amúgy ha nem jársz éppen az edzésem közepén akkor nem. Wyld, mozogjon már! Wyld találja el azt a korongot! És a kedvencem: Wyld nem érdekel, hogy az apja a csapatkapitány, maga akkor sem tud jéghokizni.- *Idézetek sokasága az edzőjétől. Talán jobb is, hogy megszabadult onnan. De milyen szép emlék az, amikor az edző leüvölti a fejét, közben az apja ott áll az edző mögött, és a többi csapattag próbálja lefogni, hogy ne törje szét az edző összes csontját, és porcát. Igen, apucit nagyon szereti. És ha találkozna Hailey apjával biztos azt is bírná, ugyanis a történetre hangos nevetés fogja el.*
-Hát meg kell hagyni a te apád sem különb az enyémnél. De hát így szép az élet. Mindig ki kell találniuk valami olyan dolgot, amiből baj lesz.- *Alig, hogy kimondta ezt a szép mondatot, máris meghallotta a vezeték nevét a háta mögül. Enyhén hátra fordul, és kicsit megdermed benne az ütőér. Ugyanis nem más állt ott, mint a karvezető helyettes. Tudhatta volna, hogy ha nem öltözik be kommandósnak, akkor könnyen lebukhat. Bár inkább valami eltüntető varázslat kellett volna neki.*
-Kellemes jó estét, Miss Bristow! Ami az engedélyt illeti… Eh… A szobámban hagytam, pedig még papírra is leírattam.- *Mondja elég zavart hangnemben, valami hülyeséget csak összehozz. Lassan neki kezd az eloldalazásnak, de mire megfelelő távolságba kerül, újra hallhatja a nevét, mire megtorpan.*
-Persze tanárnő, máris sprintelek felfelé.- *Hát igen, amilyen jól indult a terve olyan balul sült el, de hát mind hiába, ő ilyen. Csendben baktat fel a padlásra, majd a klubhelyiségben még elköszön a karvezető helyettestől, és Haileytől, aztán felszívódik valamerre a padlás térségében.*

*Kíváncsian hallgatja a fiút, és egyre inkább kezd gyanússá válni annak családi környezete. Pontosabban édesapja.*
-Nem mondod, hogy... Paul Wyld fia vagy? *Döbben le egy pár pillanatra. Valahogy álmában sem gondolta volna, hogy kedvenc hokijátékosa, akit ráadásul egy időben az apja is menedzselt, pontosabban annak "ici-pici" fiacskája a kartársa. Így minimum egy aláírást és egy közös fényképet ki kell csikarnia Raphyból. Mármint nem a fiúból, hanem annak apjával.*
-Jó estét! *Köszön a számára szinte semmiből felbukkanó alaknak. Csak néhány másodperc alatt esik neki le, hogy egy, egy fejesse... azaz tanárral van dolga, kettő, 11 után csak a társalgóban lehet lenni, illetve három, hogy az illető a beosztása végett érkezett.
Ettől valamelyest megnyugszik, de egyben kíváncsivá is válik, hiszen halovány sárga sárkánypikkelye nincs arról, hogy miként is néz ki errefelé egy szoba, illetve milyenek a szobatársak. Az pedig az ő szemében igenis fontos dolog, hiszen amilyen alacsony, legalább olyan kis önérzetes.*
-Igen. *Bólogat közben a kérdésre, amit a személyazonosságával kapcsolatban tett fel a tanárnő. Eközben néhány kósza pillantást vet Raphyra, aki igencsak benne van a... mindenki tudja miben, bár láthatóan nem harapták le egyelőre a fejét. Átérzi a helyzetét, előző iskolájában előszeretettel gyártott igazolásokat és engedélyezéseket. Hiába, a jó kézírás aranyat ér...*
-Ó... *Taglózza le köddé vált bőröndjének - éppen nem- látványa. A teleportvarázslatok nem a kedvencei, elvégre is eligazodóképessége tízes skálán jó, ha az ötöt eléri. Nem is fűz túl sok reményt a hoppanálási vizsga száz százalékos eléréséhez.*
-Igazából már elolvastam a házirendet és mindent felfogtam. ~Az egy másik dolog, hogy mit tartok be belőle...~ *Bólint egyet, miközben a lépcsőn felfelé haladnak, a hálók felé haladva. A távozó fiúnak integetve elköszön, majd figyelmét újra a karvezető-helyettesnek szenteli. *
-Talán annyi mégis lenne, hogy... erre vannak házimanók?

[Scar, Amelie]

*Álmosan, kótyagosan, kissé zavaros fejjel battyog Scar mögött, többször is csak a korlát menti meg, miközben a lépcsőkön mászik le, nehogy kitörje a nyakát. De hát a kisasszony nem tudott aludni, és addig nyaggatta szegény Amelie-t, amíg fel nem kelt ő is, és indult el vele a parkba. Bár a lány kérte, hogy hozzon pálcát magával, el sem tudja képzelni, hogy mit tervezett ez a kicsit süke-bóka, mindig vidám lány.
Ahogyan Scar kinyitja a tölgyfaajtót, látványosan megborzong. Igazán nincs hideg, de annak, akit csak pár perce rángattak ki a meleg, pihe-puha ágyikóból, na annak ez egy rémálom. És ha még azt is hozzá tesszük, hogy Amelie pizsamában, egy mamuszban, és egy magára kapott talárban csattog a lány után, akkor úgy is mondhatjuk, hogy nem öltözött fel rendesen, és ráfázott. A lányra pillant és az orra alatt mormogja csak.*
- Remélem, hogy nagyon jó okod volt rá, hogy felébressz engem az éjszaka közepén, Scar. És csak hogy tudd, az adósom vagy - motyogja, miközben sikeresen megbotlik, de egy fának hála nem esik el, bár a bal kezét kissé lehorzsolja. Sziszegve nézi a tenyerét, majd szipogva a lányra néz.
- Megmondanád, hogy mi a szent szalamandrát keresünk a parkban éjnek évadján? És minek kellett pálcát hoznom? - kérdezi nyűgösen.
*Ez van, ha már Scar vette a bátorságot és felébresztette, viselje csak el a nyűgös, kicsit hisztis Amelie-t.*

Scar nem csak úgy csinálta ezt. Mármint pontosan csak úgy felébresztette Ameliet, hogy lecipelje a parkba. És miért? Mert neki a saját meleg ágyikója nem nagyon hívogatta, és mert úgy pörög, hogy ha kerék lenne, elgurulna egészen Afrikáig. És ha egyedül van, unatkozik, nem tud aludni, és meglehetősen éber, mindig eszébe jut valami. Csak az volt a probléma, hogy általában ezeket a dolgokat vagy a középkori helyzet miatt, vagy úgy egyébként se tudná megcsinálni. Egyetlen egy esélye maradt a szórakozásra; de ahhoz szüksége volt valakire. Gondolkozott más karokból is barátokra, de ahhoz túl sok lenne a tennivalója. Nem csak meg kéne keresni pontosan a karok bejáratainak helyeit, hanem jelszóval is szórakozni, meg a felébredő, mászkáló diákokkal, és járőröző tanárokkal... Túl nagy kockázat. Így kiosont saját szobácskájából, körbenézni a szomszédos pugnaxosoknál. Egy Castor, egy Aido, egy ismeretlen, két ismeretlen, egy törpe... Egy Amelie. Amelieeeeeee!
Tehát szerencsétlen lány áldozatul esett a kóros álmatlansággal szenvedő fekete göndör hajúnak. Ő teljes öltözetben feszít, szoksásosában. Térdig érő fekete farmer, fehér, mintás póló, idióta göndör haj. Kezében hosszú pálcája, és hajgumi. Az utóbbit lejövetelük közben használja is, felteszi magas copfba a haját.
- A lényeg, hogy felhőkkel verekedünk. És kész. Tudod ez már majdnem olyan, mintha álmodban lenne... De egyáltalán, milyen ember álmodik felhőkkel való dobálódzásról? Mármint rajtam kívül? - Scar kicsit megint túl sokat beszél, a felét csak gondolni akarta, de ahhoz már túl fáradt, hogy visszafogja az elmélkedésének minden szálát.
- Tehát kérek egy kis lelkesedést, üdvrivalgást! Ha nem alszol el, jó lesz. És ha sikerül, akkor is. - Közben kiérnek a parkba, ahol csak pár lámpa világít. Nem zavarja, hogy nem sokkal múlt 17, még fél év és legálisan is kijárhat. Egyébként is, nem azért dobta a prefiséget, hogy ilyeneket csináljon?
- Nah hát mivel én lemaradtam az óráról, örülnék ha bemutatnád. Mert elolvastam hogy kell, de mégis jobb ha először te csinálod. - Mondja, amikor megáll egy pad mellett, és szembefordul Amelievel. Szélesen elvigyorodik.
- Azt hiszem el fogsz ázni. Vigyázz a mamuszodra! - Vigyora a füléig ér.

*Ledöbbent arccal nézi a folyamatosan beszélő Scart, és legszívesebben dobna rá egy némítóbűbájt, de azért a saját házából csak nem átkoz meg senkit. Bár lehet, hogy van valami olyan engedmény, hogy ha éjszaka kicsapják az ágyból, pizsiben lerángatják a parkba, kávét sem kap és még a sok locsi-fecsit is végig kell hallgatnia, akkor igen, biztosan megengedett pár kicsit átok. Mondjuk egy némító meg dermesztő átok pont elé lenne ahhoz, hogy a lány csendben legyen, és akkor talán még Amelie is vissza tudna menni aludni. És lenne olyan rendes, hogy Scart is visszalebegteti a társalgóba. De az az egy már biztos, hogy ha eljut a könyvtárig, keres új bűbájokat, amikkel felvértezve a szobát, nem léphet be az éjszaka közepén csak úgy akárki. Kezeit felemeli, miszerint jó, oké, értette, de most már elég a sok beszédből.*
- Felhővel harcolunk? Most? Éljen... - hallatszik a monoton üdvrivalgás, miközben szemei majdnem leragadnak. A többire csak bólogat, miközben eldönti magában, hogy ezt a lány még meg fogja bánni, hiszen Amelie-nek a víz az eleme, és ha egy kicsit felébred és formába lendül, akkor nem ő lesz az, aki itt el fog ázni. Az utolsó mondatra sértetten felkapja a fejét. - Ne köss bele macskás mamuszomba, mert megharaplak - fújja, mint egy macska, majd az egyik fa tövébe hajítja a talárját, és feltűri fekete pizsamájának ujját.
- Először is megidézek mindkettőnknek egy kis esőfelhőt - pálcáját felemeli és Scar feje fölé mutat. - Nibm Masc! - egy két méter átmérőjű felhő lebeg a lány feje felett. Majd elvégzi még egyszer a varázslatot, de a sajátját kicsit arrébb, maga elé idézi meg. - Ezután a kezünkkel és az akaraterőnkkel rá kell venni a felhőt, hogy szitáljon vagy éppen essen - magyaráz kissé frissebben, majd kezével int egyet a lány felhője felé, mire abból szitálni, majd esni kezd az eső, szépen lassan eláztatva Scart. Gonoszan vigyorog a lányra, majd újabb koncentrálás után abba marad az eső, és ő leereszti kezét. - Először gyakorolj a felhődön, próbáld ki, amit mondtam, és ha menni fog, akkor Scar, készülj fel arra, hogy úgy el fogsz ázni, hogy azt hiszed majd, hogy a ruhádból csöpögő vízzel feltöltheted a suli medencéjét - kacsint a lányra, majd a fának dől, úgy nézi a próbálkozásait.

- Na, kérek nagyobb lelkesedést! - Mondja a monoton éljenzés után. Gonosz kis vigyor kerül az arcára, és ha ez feltűnne az álmos Amelienek, már messzire járna. Pálcáját Amelie arca felé irányítja.
- Aqua Tergum. - A vízsugár Amelie álmos arcában köt ki, Scarlet pedig a csín után valahogy sokkal előrébb, karnyújtásnyi távolságon kívülre került a macskának is illő prüszköléssel rá fújó Amelietől. A harapásra gyorsan még jó pár lépéssel odébb ugrál.
- Azt nem ér! - Közben figyelmesen hallgatja a lányt, aki talán már ébredező félben volt. Vagy csak nagyon gyorsan tud álom üzemmódból tudás-fitogtatóba váltani. Újabb gonosz vigyor kerül az arcára, mit se törődve a rá szitáló esővel. Haja szép lassan átnedvesedik, és loknijai lelapulnak a vállán.
- Akkor hát ugye... Nibm Masc! - kezével a saját kis szürke esőfelhőjét Amelie irányába tolja. Nem először csinálja, gyakorolta egy keveset, végülis lehet, hogy az óráról lemaradt, de ettől függetlenül vizsgáznia muszáj lesz a tananyagból. Szép lassan csöpörészni kezd belőle az eső, egyenesen Amelie fejére.
- Ess, eső ess... Holnap délig Ameliere ess! - vidám kis mosoly, miközben kiugrik a másik pugnaxos lány felhője alól és próbálja mindeközben a sajátját nagyobb mennyiségű eső kibocsájtására bírni. Ő éberebb a másik lánynál, és nem csak esőzésre összpontosítja minden egyes porcikáját. A felhőből nem csöpög több eső, csakis ideiglenesen, amíg Scarletünk megmozdítja a földet. Amelie alatt kisebb földrengés keletkezik, ezzel elvonva a lány figyelmét a Scar feje felett tartott esőről. Az is lehetséges, hogy annyira meglepi, akár el is esik. Mindenesetre van pár másodperce kitalálni a következő lépést. Addig is, újra szitálni kezd az eső Amelie feje felett.

// az eső magasról érkezik, és már hóóóóvá változik tádááám már meg is fagyott Amelie és Scar //