-Igen.- válaszoltam kicsit félősen.
~Mit tehettem, mi lesz hogyha kicsapnak mert valaki rám fogott valamit?-ehez hasonló gondolatok merültek fel bennem.~Lehet hogy csak ismerkedni akar? Vagy talán feladattal akar megbízni?~miközben gondolkodtam a diák úgy nézett rám mintha egy csókot várna, pedig csak egy választ kap.
-Igen, remélem még az vagyok.-mondtam egy kicsit félősen és egy kicsit viccesen. Tettem mellé egy kis erőltetett mosolyt hogy ne tűnjek izgatottnak a kérdésétől.

-Nincs, nem vagy vak.-jelentettem ki egy mosollyal hozzáfűzve.-Köszönöm hogy elém siettél, kicsit sétálgattam a parkban, nagyon szép. Ritka növények vannak benne.-Én mondtam neki vidáman a magamét ahogy mindig is szoktam. Ha egyszer elkezdek valamit, azt akkor nehezen hagyom abba.
-Biztos sok évbe telt mire ezek mind kinyíltak meg megnőttek, bizonyára sokat gondozták őket, szerintem egy ember nem bírta volna az egészet gondozni.
-Szerinted? Remélem nem untatlak a sok szövegemmel? Szerintem induljunk el mert kezd hűvös lenni, nagyon fázékony vagyok. És szerintem vihar is lesz, ilyeneket mindig megszoktam érezni.

A szép, már-már kábító szépségű parkban teljes a csend, és a nyugalom, egészen addig, míg valaki, meg nem töri ezt a szinte tökéletes békességet. Gina most érkezett, és egy pillanatra megtöri a csendet, de éppen csak addig, míg nyökögve lerakja böröndjét, és lehuppan rá szusszani egyet. Innetől nincs más dolga, mint várni azt a valakit, aki majd elvileg elviszi a körletébe, és megmutatja neki a szobáját, és így tovább. Legalábbis a levélkéjében ezt írták. Mikor kifújta magát, ráér arra is, hogy picit körbe nézzen. Szája tátva maradt, amúgy sem kis szemei egyre jobban kinyílnak, ahogy körbekémlelte a parkot, majd mikor meglátta a kastélyt, szinte leesett a böröndjéről. Hatalmas épület, még hatalmasabb tornyokkal. Ott, ahonnan ő jött nincsenek ekkora épületek. Felkászálódott a böröndjéről, és kis kört tett a parkban, persze ez nem volt elég ahhoz, hogy az egészet körbejárja, de egyelőre ez is elég volt. Boldogsággal töltötte el a tudat, hogy végre itt lehet. Ez a hely csodálatos, még szebb mint valaha is gondolta volna, egészen magával ragadta ez a szépség. Csak állt és bámult, és jó mélyen beszívta a friss levegőt, amely ahogy átjárta tüdejét, úgy töltötte fel energiával.

Ahogy bámészkodik, észrevesz egy közeledő alakot, elképzelhetőnek tartja, hogy ő lesz, aki elkíséri a szállására. Ahogy közeledik az illető, jobban képes felmérni a helyzetet. Megállapításai gyors egymásutánban jönnek, mint például, férfi, idősebb, elég komoly arckifejezéssel rendelkezik, biztosan tanár, és már nem is kell sokáig fejtegetnie ezt a rejtélyt, a férfi villámgyorsan mellé ér. A lány mielőtt a férfi megszólalhatott volna magához ragadja kistáskáját.
-Jó napot! Így van Georgina Ashley Greene vagyok -mosolyog karvezetőjére. Miután meghallja tanára nevét, más nem jut eszébe mint egy egyszerű mégis ilyenkor nagyszerű mondat.
-Örülök hogy itt lehetek Montmorency professzor-mosolyog tovább. Szóval nem is szobába, hanem valami ideiglenes szállásra vezénylik a lányt, ennek egy picit örül talán könnyebb lesz megismerkedni így a diáktársakkal, bár már igencsak benne vannak a vizsgaidőszakban a többiek. Igen még ezt a rendsezrt is megkell szoknia, soha nem tanult még mágiát, és biztos volt benne, hogy ez már máshogy fog működni mint ahogy szülei elmondták. Imádja őket, nagyon jó a kapcsolatuk, de bizonyos dolgokban kicsit elmaradottak az elképzeléseik. De Gina gyorsan visszarángatja magát a jelenbe, ahol is már elindultak vezetőjével ama bizonyos Smaragdzöld tó felé, ahol a szállásuk lesz.
-Professzor-szólítja meg a lány most kissé bátortalanabbul kisérőjét - a levélhez házirendet meg egyéb dolgot nem mellékeltek, szóval szeretném megkérdezni a legalapvetőbb tudnivalókat az iskola szabályaival kapcsolatban-fejezi be mondókáját. Bízik benne hogy nem tűnik nagyon strébernek, de elég korán megtanulta hogy a szabályokat bekell tartani, és minél előbb megismeri azokat, annál jobb lesz, neki is és mindenki másnak is.

Ez után a pár perc után röviden összefoglalva, Gina megállapítja hogy karvezetője tárgyilagos és nem szereti a csűrést csavarást.
-Azt hiszem ezeket a szabályokat nem lesz nehéz betartani-jegyzi meg amolyan félhangosan.
Saját maga is meglepődik, milyen jól tudja tartani a tempót aránylag nagy léptű vezetőjével.
Innentől némán ballagnak az ideiglenes szálláshely felé, Gina nem akarja felesleges locsogással zavarni vezetőjét.
Csak ámul és bámul a sok-sok szépségen ami a szeme elé tárul. Egy kicsit fáradtnak érzi magát, jól esne egy fürdő és egy kis pihenés, de valahogy a lány úgy érzi az még nem mostanában fog eljönni. Még mindig némán sétál vezetője mellett, és most valahogy nem is kívánja ezt a csendet megtörni, mert ez most sokkal jobb mintha csacsogna és hülyeségeket beszélne, már az előbbi kérdés válaszán is kicsit elszégyelte magát, hiszen nem valami börtönbe jött.

//Folyt. a Smaragdzöld-tónál//

*Egy alak lesz látható a távolban. Egyelőre csak egy alakot lehet látni két nagy csomaggal a kezében. Nem látszik rajta hogy sietne elég nyugodtan tűnik pedig már későre jár az idő.* ~ Tudtam hogy ilyen későn fogok ide érni. az átkozott csatlakozás~* Mérgelődik magában. Ahogy közeledik a parkoz már ki lehet venni, hogy egy fiú fog érkezni a helyszínre. Egyre közelebb ér. Már jól látható öltözéke is. Egy vaj színű halásznadrágban és egy hozzá illő pólót visel. Ruhája tiszta nem látszik rajta az út pora. Mikor már a parkhoz ér tekintete a kastélyon akad meg ami lenyűgözi egyből.* ~ nem is gondoltam volna hogy ilyen nagy. Azt hittem hogy sokkal kisebb~* Állapítja meg a dolog majd zsebéből elő húz egy cetlit amit el is olvas majd bólint egyet. leteszi a csomagjait és jobban körbe néz ha már itt van*

*Jack egy szép lányt vesz észre közeledni hozzá így szemei a táj helyet inkább a lányra szegeződnek aki egyenesen felé tart. Ruháját megigazítja nem mintha nem állna rajta jól hiszen semmi baj nincs vele. Biztos ami biztos alapon azért rendbe teszi magát hiszen a fiúnak számít a megjelenése. A lány hangja kedves és még egy mosollyal is megajándékozza a fiút amire a fi ösztönösen egy mosollyal válaszol a lánynak.*
- Szép estét a hölgynek is. Jack Kingston vagyok
* válaszol kedvesen a kérdésre. A lánykezet nyújt a fiúnak aki egy kéz csókkal köszönt hiszen ő jó nevelést kapott oda haza. Amúgy is csak a fiúkkal fogna kezet egy hölgy mást érdemel mint hogy kezet rázzon vele. Ez nála elvi kérdés.*
- Én lennék ezek szerint te vagy a fogadó bizottság. sajnálom hogy ilyen későn érkeztem de a csatlakozásnál gondjaim akadtak így lekéstem a vonatott melyet el kellet volna érnem
* Mondja kedvesen hiszen ő sem tudta hogy ennyit kell majd várni az állomáson a másik járatra. A fiú is álmos már de hát most ért ide és a lényeg hogy itt van*

//Időn kívűl holnap reagálok^^//

- Üdvözlöm kisasszony. Örömmel látom, hogy ilyen gyors fogadtatásban részesülök. Értesülései helytállóak, Tighe Ceallagh vagyok. Nem gondoltam volna, hogy ilyen szép tanárnők is vannak a világon. Kegyed rendkívül elbűvölő. Ha tudom, hogy iylen hölggyel futok össze, esküszöm rendbe szedtem volna magam.
*A fiú csak látszólag volt zavarban. Tettett sietséggel imitálta, hoyg rendbe akarja szedni magát, de aztán feladta. Haját kisfésülni legalább 3 órás művelet volt nála, aminek eredményeként a hajának 20%át minden alaklommal ki kellett tépnie, és kb. egy óra múlva semmi nem látszótott munkájából. A fiú vörös haja sötétebb és mélyebb hatású, mint az íreké. Rendezetlen tincsekben állt, összetapadva, bár láthatóan tisztáa, frissen mosott volt.Sokszor gúnyolták is miatta, hogy festi, pedig neki természetesen ilyen a haja.*
- Örömmel nézném meg önnel a hálókörletemet. Nagyon kíváncsi vagyok már az itteni dolgokra.

*Ismeretlen lány érkezik a birtokra. Középmagas, vékony alakja kirajzolódik a kastélyból kiszűrődő fényben. Rövid farmerszoknyában és szürkéskék felsőben van, hátán a hátizság és a kezében a táska is arról árulkodik, hogy most jár itt előszőr. Körbefordul párszor, figyeli a parkot, már amennyit lát belőle így sötétben.*
~Nem olyan, mint otthon, de csak megszokom.~ *Nagyobb sóhaj szakad fel a tüdejéből, de még mindig nem mozdul. Sosem volt oda a változásokért, bár biztos benne, hogy meg fogja ezt is szokni.*

*Arwen sietősen megy lefelé, kissé bosszús mert már feküdt volna le, de pont akkor talált egy levelet az asztalán, hogy ma este jönni fog egy új diák. Kissé kényelmes tempóban vette át a normális cuccát, ami egy farmer nadrágból és egy pólóból áll. Cipőjét felhúzta a lábára, nem kötötte meg, mert minek úgyis leveszi amint felér és bele borul a finom ágyikójába, hogy végre aludjon. Lassan megy le a lépcsőkön még véletlenül sem akarja, hogy kitörje a nyakát csak mert fél álomban sétálgat ahelyett, hogy aludna. Azért még gondolatban is dühös. *
~Bezzeg Bitta már megint eltűnt.~
*Mikor már az utolsó lépcső fokról is lelépett, fordult egyet az ajtó irányába, amit kitárt, majd kint sétálgatott. Homályos tekintetével nem igazán látta, hogy merre lehet az új diák. Amint egy körvonal kirajzolódott a nagy sötétségben, elindult felé, hátha ő az új jövevény, ha meg nem akkor elködösült szemmel keresi tovább. Persze ilyenkor kell keresgélnie, mikor sötét van és még az orráig se lát el a fáradságtól. Majd mikor már közelebb ért a körvonalhoz tartozó személyhez, bízott benne, hogy nem kell tovább állnia, mert rossz a célpont.*
- Szia, Arwen Rachel Kearston, a signumus prefektusa, remélem te Kathleen O'Connor vagy.
*Kérdezi a lánytól, majd a csomagjaira néz. Annyira szívesen segítene, de most nagyon nincs ereje cipelni, így inkább átugorja ezt a részt és egyből a tárgyra tér.*
- Indulhatunk fölfelé?
*Kérdezi majd a kastély felé veszi az irányt, lassított tempóban mivel egyrészt fáradt, másrészt, hogy ne maradjon le az új jövevény.*

*Bóklászik még egy darabig a sötétben, de cseppet sem bánja. Szereti, talán jobban is mint a napot. Látja, hogy valaki felé indul, úgyhogy megáll, és bevárja az érkezőt. Igaz, eljátszik a gondolattal, hogy úgy csinál, mintha nem látná, és lelép valamerre másfele, de talán nem kéne már rögtön az első nap bosszantani senkit.*
- Én vagyok. *Bólint a bemutatkozásra, örül, hogy neki nem kell. Követi a lány tekintetét, és csak vállat von. Nem kell neki segítség, nincs sok cucca, azt meg elbírja.*
- Persze. *Bólint ismét a kérdésre, és Arwen után indul. Tartja ő a tempót, amilyet a másik diktál. Alkalmazkodóképes, ha van hozzá kedve. Most pont van.*
~Csak tudnám hol van az a fölfelé.~ *Felpillant párszor a kastélyra, mielőtt beérnének.*

*Arwen örömmel hallja, hogy nem kell itt sokáig időznie. Miközben mennek azért tájékoztatja a lányt az egyéb tudnivalókról.*
- Mint mondtam én prefektus vagyok, de nem az egyetlen. Ha bármi gondod, óhajod, sóhajod van akkor megkeresheted, a másik prefektust Bitta Gewinn-t, a karvezetődet Cassandra Margaret King-et vagy a karvezető-helyettesedet Draven Sirius Weawer-t. De szerintem bárki szívesen segít az eligazodásban.
*Próbál egy aprót mosolyogni, bár nem igazán megy neki, mert épp aludni készült és mégis idekint mászkálgat, ráadásul még a cipője sincs bekötve, így egy kicsit csoszogva megy, hogy ne hagyja el fél úton a lábbelijét. Mikor már a kastély bejáratánál voltak, kitárta a lány előtt majd belépett rajta. Elsétált az ő lassú tempójában a lépcsőhöz, majd figyelte, hogy Kathleen leragad-e és csodálja az épületet vagy jön vele. Ha jön vele akkor felmászik a lépcső tetejére, ha meg nem akkor addig vár amíg ki nem csodálta magát. Mindenesetre még megkérdezi a lánytól, hogy van-e valami kérdése.*
- Amúgy ha most van valamilyen kérdésed nyugodtan tedd fel, szívesen válaszolok ha olyan persze amire tudom a választ.

// köv. hsz-em a signu magaslat.//