Kastély körüli park

~ Ó, ó igen! Végre! Megérkezett Clio!~
*Arcára kiül a széles mosoly miközben ezt gondolja, majd szorosan a karjába zárja érkező barátnőjét. Puhán ráhajol az ajkaira, és lágyan megcsókolja őt. *
- Hiányoztál mókusom.
*Kicsit unja magát, ezért legszívesebben félrevonulna. Nem az a társasági fajta. Neki már az is tömeg, ha csak egy nem kívánatos személlyel kell társalognia egy unalmas témáról. És különben is... randit beszélt meg Clioval... Ekkor csipogást hall a távolból, ezért hátrafordul.
- Ó, megjött Tori is.
*Hálásan néz a madárkára, és feltartja az egyik ujját, hogy az leszállhasson rá. Ad egy puszit a feje búbjára, majd megsimogatja őt. Tori csipog egyet, majd Derek vállára száll, és befészkeli magát a gallér, és a fiú nyaka közé.
~Kész szerencse, hogy feltettem a "párnáját"...~*zsörtölődik magában, de azért örül a társaságnak, és nem mellesleg a madár puha tolla is kellemesen cirógatja a bőrét.
Újra megfogja Clio kezét, majd felemeli, és megcsókolja a kézfejét. Ezzel finoman célozgat arra, hogy szeretne kicsit félrevonulni. Elvégre ez egy randi lenne.
- Nagyon jól nézel ki.*vonja magához a lányt, és megcsókolja a feje búbját.* - Mit csináltál ma?
*Úgy tesz, mint aki nem is vesz tudomást a két másik Pillusról. Tudja, hogy ez tapintatlanság, de a barátnő az barátnő. És ezért a csajért extrán bolondul. És ami a legszebb az egészben, nem szerelmi bűbáj hatása alatt áll, hanem a hormonoknak köszönhető ez az erős érzés, ami szinte már felperzseli kissé mogorva lelkét.*
~Ejha, ejha... a végén még megtörik a jég.~*mosolyog magában, és újra megcsókolja a lányt.*
//fagyi...//

A Nap fényes és szikrázó sugarai tekintettek át a lombos fák között. Hosszú és fárasztó út állt a gyönyörű szőke hajú lány mögött, de a napok óta görcsben tartó feszült kíváncsisága nem apadt, sőt inkább tetéződött, ahogy közeledtek a végcélhoz. Természete jelen esetben olyan volt, akár egy pajkos kislány, akit először visznek a vidámparkba. A kíváncsiság furdalta, hogy milyen lehet az új iskola, ahová felvételt nyert. A taxi szélsebesen száguldott, melybe a reptéren belehuppant, miközben szemei egyfolytában csak a váltakozó tájat figyelték. Orcáján széles mosoly fakadt, minden egyes új bokor és fa láttán, melyet az izzadtságszagú sofőr sem tudott megtépázni. Kezei között a felvételről szóló levél már meggyűrődött, lapjain a betűk elmosódtak, de mindez nem számított…

Megpillantotta végre… Már messziről elvakította a káprázat. Hatalmas fekete festékkel átitatott ékes vaskapu hívogatta tanítványait. Leállt a bérelt autó. Az udvariatlan sofőr kipakolta két hatalmas görgőkre szerelt bőröndjét és a fizetést követően minden szó és segítség nélkül otthagyta az ismeretlenben az ifjú lányt. Az arannyal bevont rézkilincs a magasban helyezkedett el, így tápászkodnia kellett, hogy elérje és be tudjon lépni ideiglenes otthonába. Két apró mancsával, de annál hosszabb ujjaival tolta be a hatalmas vas monstrumot, melybe teljesen kimelegedett, mikorra egy akkora rést produkált melyen át tudott csusszanni. Magassarkú cipője sarka a porhanyós földbe mélyedt, de nem foglalkozott vele úgy mint máskor, egyszerű és könnyed mozdulatokkal kiráncigálta és ismét útra készen állt. Két rózsaszín kofferjét húzta maga után, majd nekifeszülve visszazárta a kaput.

Bőröndjei könnyűszerrel robogtak mögötte, miközben légies járásával szelte át a kikövezett kis járatot. Tekintete ámulattal járt körbe a nemes kerten. Nem tudott betelni a látvánnyal. Egy-egy sohasem látott növénynél megállt és megszemlélte, majd lépkedett tovább. Apró miniszoknyájába olykor-olykor belekapott a szellő és meglebbentette, mintha a szél is másképp fújt volna… Különleges virágok, izgő-mozgó tárgyak, mind olyan ismerős és mégis ismeretlen volt számára.

Ahogy sétált emberek köszöntötték széles mosollyal. Helyes fiúk és lányok intettek felé a távolból. Nem tudta kiből lesz barát és ellenség, így minden kedves gesztust viszonzott, amely felé érkezett. A kastély megbabonázta, szíve szélsebesen dobogott az izgalomtól. Tornyok kis csoportja magasodott az égbe, melyeket hatalmasra nőtt fák kereteztek és tettek egységessé. Apró ablakok kacsintottak felé a magasból. Mennyire várta ezt a pillanatot, mennyi ideje tanakodott el azon, hogy vajon milyen lesz az első nap, mikor megérkezik. Vajon, hogy fogadják, milyen fogadtatásban lesz része és egyáltalán, hogyan is nézhet ki az otthon oly sokat emlegetett kastély és annak parkja. Százszorta szebbnek vélte, mint ahogy elmesélték, ez egy mesevár, egy olyan világ, melyről csak álmaiban képzelgett. Különösebben nem féltette magát, hisz tűzről pattant leányka, ahogy mindig is mondták, egy kívül angyali, de belül ördögi teremtés. Ezen mindig csak nevetett, de az évek előrehaladtával ő is érzékelte, hogy olykor-olykor elkapja a hév és szó nélkül tipor bele mások lelkivilágába. De nem számít, semmi sem számított csak hogy itt van, megérkezett végre.

A tölgyfaajtó csábítóan hívogatta, de a levélben leírtak szerint várt, várta, hogy valaki érte jöjjön és bevezesse élete legszebb éveinek kezdeteibe. Egy rézkeretes, falapos padra ült, melyet kellemesen átmelegített a nap, bőröndjeit maga mellé sorakoztatta. Várakozás közben ismét végigjáratta tekintetét a hatalmas kerten, szökőkúton, a diákokon, mikor a háta mögött megnyikordult a faajtó…

Alistair már unta a várakozást. Úgy volt megírva a levélben, hogy kijön valaki elé, ennek ellenére semmi sem történt, hát úgy gondolta, körbenéz egy kicsit, mikoris kinyílt a kapu és egy tünemény lépett be rajta. Alistair megakadt a tápászkodás közben és füttyentett egy aprót. A lány vidáman vágott át a parkon, majd leült egy padra. Alistair visszahuppant és elnézegette még egy darabig, majd felpattant, felkapta a táskáját és odacammogott a lányhoz. Szakadt ruházatában és rasztahajával egy kicsit nehezen szokott ismerkedni, mert az emberek bizonytalanabbak a hozzá hasonlóakkal, főleg a vándorló "kalandorokkal".
Odalép a padhoz és elmosolyodik.
- Kivel sodort egy áramlatba sorsom vad folyama? - kérdezi külsejéhez képest meghökkentő szókinccsel. Megérte annyi időt töltenie az innen-onnan ellopott könyvekkel, melyeket utazásai során olvasott.

A padon ülve és szemlélve a csodálatos környezetet milliónyi szempár szegeződött az új jövevényre. Kicsit zavarban is érezte magát és olykor-olykor beletúrt szőke tincseibe. Szeretett a középpontban lenni és csábítóként tetszelegni, de azért ez mégis soknak hatott kicsi lelkének.

Pink kofferjében matatott, míg meg nem találta egyik kedvenc regényét és olvasást színlelve lapozgatni kezdte. Már jó párszor átrágta magát rajta, de imádta és unalmas óráira gondolva magával hozta. ~ Unalmas Óra? Vajon lesz ilyen? *tépelődött* Elnézve a diákok seregét mindenki nagyon jól elszórakozott. De ki tudja mi van a kastély falain belül, lehet az egyik szobában idegesen kiabál egy prefektus, a másik szobában sír egy angyali tünemény. Valaki szobájába húzódva rejtőzködik a csúfolódók elől, megint más rosszaságon töri a fejét.

Kíváncsiság, még mindig tombolt benne, bár jönne valaki, akivel szót válthatna, bekísérné, eligazítaná. És éhes is volt. Eszébe jutott, hogy a sietség és izgalom hevében elfelejtett enni is. Ismét táskájában kutakodott és egy aprókekszekkel teletömött zacskót vett elő. Szép lassan és kecsesen kapkodta be az apró édes korongokat.

Testén égető pillantások nyomati érezte, valaki közeledett. Talán érte jönnek, végre… Fejét lassan emelte és ajkain mosoly villant, de csalódnia kellett, mert csak egy diák… Még mindig várnia kellett a megfelelő személyre, még mindig, de vajon meddig. *sóhajatott*

Diáktársát tetőtől talpig mérte végig és egy apró, láthatatlan fintor húzódott végig szépívű száján. Szakadt ruházat, raszta hajviselet. Nem, ő nem igazán állt szóba ilyen emberekkel, mindig megválogatta barátait és csevegőtársait. A jól szituált, divatos, inkább elegánsan sportos típusú férfiakért rajongott. Nem értette saját elméje játékát, hisz a fiú nem a kezét jött megkérni és egyébként is új helyen volt, nem lehetett telhetetlen rögtön az első napon. Majd akad más is.

Orcáján ismét mosoly fakadt. Belegondolt sorstársa helyzetébe is, aki szintén várhatja azt a személyt, aki bevezeti az itteni életbe.
Szépen beszélt Danához, udvarias és kellemes hangnemben szólította meg a szőkeséget, akinek ezek után nem volt szíve elküldenie a fiút más éghajlatokra.

- Szia *szólalt meg ő is csicsergő hangon*
- Van itt hely a számodra is *mosolygott továbbra is*
- Kekszet? Van csokis és vaníliás *nyújtotta a fiú felé kecses kacsójából az elemózsiát*

*Ma este korai lefekvéshez készülődött, elálmosította az egész napi borult ég látványa, az esőcseppek kopogása a teraszán, és a hideg, ami állandó borzongásra késztette. De mostanában mindig keresztül húzzák számítását, ahogyan ma is, amikor a semmiből feltűnik az asztalán egy gondosan összehajtogatott pergamentekercs. Nagyot sóhajt, kivételesen olyan szúrós pillantással illeti, amit csak a ritka pillanatokra tartogat. Végül bosszúsan felkapja, és kitekeri, csak hogy elolvasva rájöjjön arra, amit már eddig is tudott. Újabb diák érkezett az iskolába, a Pugnax karba.
Örül ő ennek a ténynek, csak nem érti, hogy miért mindig késő este kell kimenni értük. Nem, talán még nem is ezzel van baja, hanem a hideggel. Igen, ez az egyik legnagyobb problémája. Túlságosan elszokott ettől az éghajlattól, és akkor még erről a szokatlan helyzetről, amibe keveredtek, szót sem ejt. Tinky, kicsi rókamangusztája megáll a lába mellett, és felpislog rá, mint aki érti, hogy a gazdája megy valahová.*
- Végül is, ha szeretnél, velem jöhetsz - mosolyog a kis állatra, és egy gyors fejsimogatás után a szekrényéhez siet, hogy rendesen felöltözzön ehhez a bohózatos, szeszélyes, hideg időjáráshoz.
*Barna, lefelé bővülő, élére vasalt nadrág, fekete garbós pulcsi, és rá egy fekete talár, hozzá kedvenc cipője, és már útra is kész, hogy felkarolja az új lányt.*
- Gyere Tinky, megyünk! - szól vissza a mangusztának, aki sebes léptekkel már ott halad Dorothea mellett, és együtt szelik át a folyosókat és a lépcsőket.
*Találkozik egy-egy diákkal még a folyosón, de a kései időpont miatt a számuk most elenyésző. *
~ Még nincsen tizenegy óra, így ebbe nem lehet belekötni...~
*Kicsit zavartan állapítja meg, hogy ez a tény kissé bosszantja, de még mindig úgy gondolja, hogy ez a zord idő tehet kedveszegettségéről.
Szokásos lendületével nyitja ki a nehéz tölgyfaajtót, amitől pár arra lézengő diáknak úgy tűnik, mintha az csak könnyű anyagból lenne.
A hideg légáramlat arcába vág, és egy pillanatra megakad benne a levegő, még Tinky is a lába körül tekereg. Jobban összehúzza magán talárját, és megindul lefelé a lépcsőn. Szeretné minél előbb szárnyai alá venni a leányzót, mert biztosan neki sem lehet kellemes ilyenkor rá várakozni.
Úgy látszik, hogy ma van egy kis szerencséje is, mert a keresett személy közel a bejárathoz, egy padon ücsörög, egy kissé furcsa kinézetű fiú társaságában. Amikor közelebb ér hozzájuk, arcáról leolvad a mosoly, mert meglátja, hogy a lány milyen ruházatot is öltött magára.
Természetesen nem az zavarja, hogy a lány mini szoknyában tette meg ezt a hosszú utat hozzájuk, hanem fel nem tudja fogni, hogy nem fagyoskodik, amikor neki jég hidegek a kezei, pedig csak két perce lépett ki a kastélyból. Megrázza fürtjeit, majd egy ~a fiatalok hóbortosak~ gondolat után odalép melléjük. Tinky érdeklődve nézi a kettőst, majd eliszkol egy nagyobb kőhöz, csak hogy ott kíváncsian körülkémleljen. A nő emiatt nem aggódik, gyakran előfordul, hogy a kis állat kint éjszakázik, ezért is van úgy megbűvölve a lakosztálya, hogy beengedje őt reggel vagy az éjszaka közepén.
A lányra pillant egy kedves mosollyal arcán.*
- Miss Dana Delia Diamond? - kérdezi, de ez csak formalitás, hiszen látja a lány mellett heverő bőröndöket. - Üdvözlöm! Dorothea Bristow vagyok, a Pugnax karvezető-helyettese. Kérem, fáradjon velem, felkísérem a szobájába - mondja, miközben egy pálca intéssel felbűvöli a lány szobájába a csomagokat. - Sajnos Önnek még várnia kell, nem hinném, hogy az én karomba osztották be - néz kissé sajnálkozva a fiúra. - De nem kell aggódni, gondolom, hamarosan Önt is falkarolják - mosolyodik el, majd int a lánynak, hogy kövesse, be a kastélyba, fel a sok lépcsőn, egyenesen a padlásra. Útközben a lányra pillant. - Ha van valamilyen kérdése, tegye csak fel nyugodtan, Miss Diamond - biztatja mosolyogva a lányt.

*Dana kora délután érkezett. Órák teltek el, a diákok fogytak. Egyre kevesebb és kevesebb lézengő fordult meg az udvaron. Egy-egy szerelmespár karolt még egymásba, de rajtuk kívül már csak ők ketten ültek a padon és várakoztak. Beesteledett, a nap eltűnt a horizonton, hogy átadja a helyét a sarlót formázó holdnak és a bársonyfekete égbolton a fényes csillagoknak. A délutáni meleg tovaszállt, lehűlt a levegő. A szőkeség kardigánja után kutatott, míg nagy nehézségek árán megtalálta és magára öltötte. Telt-múlt az idő, miközben az újonc sráccal osztoztak a maradék kekszen, mikor nyílt a tölgyfakapu. Fürtjei mozdultak, de hiába, csak egy lézengő diák kereste idekint társait. Dana beleborzongott, ahogy az odabentről áramló meleg levegő megcsapta átfagyott testét. Nem mutatta, esze ágában sem volt kimutatni, hogy ő puhány lenne, színészi képességeit segítségül hívva egyetlen egyszer sem koppantak össze fehérített fogai. Hősiesen állta a sarat.

Színészet. Dana álma és vágya. Gyerekkora óta társulatokba, tanodákba járt, imádott más bőrébe bújni. Annak vége szakadt. Ide kellett jönnie és tudomása szerint itt nem csillogtathatja meg effajta tehetségét. A kinti világból ez az egyetlen lett volna, amit magával szeretett volna hozni, de nem tehette. Gondolatait gyorsan tovaűzte, hisz itt volt, lesz új hobbija, új barátai, biztos minden a legnagyobb rendben lesz. Még mindig izgult és most már szeretett volna ágyba bújni, hosszú, megterhelő nap állt mögötte.

A fényesen ragyogó csillagok a távolba vesztek, a holdat is belepte a sűrű, fekete ármány. Esőfelhők gyülekeztek és apró pettyeikkel kezdték áztatni a sötétben félelmetesnek tűnő hatalmas kerthelyiséget.

Ismét nyílt a súlyosnak tűnő hatalmas ajtó, melyen egy kedves hölgy lépett ki. Dana szemei előtt az derengett, hogy biztos ezért a korábban megismert elsős fiúért jönnek és neki még várnia kell a zord időjárás ellenére is. Nem invitálják be, talán a levél is irányt tévesztett és nem is neki szólt. A hölgy közeledett, végül szóra nyílt ajka. A szőke ifjonc felkapta fejét, ahogy nevét hallotta. Hát mégis érte jöttek, mégis jó helyen jár és tényleg ő kapta a meghívót az iskolába. Talpra szökkent.*

- Szép jó estét – köszönt vacogását még mindig visszatartva, udvariasan.

*Szegény fiút hátrahagyva indult el a karvezető-helyettes után. Beleborzongott, hogy lassan a szobájába érhet, átöltözhet kényelmes hálóruhájába és belehuppanhat egy meleg ágyikóba. A pakolás várhat holnapig, ma már nem lesz hajlandó belekezdeni. Bőröndjei szép sorjában haladtak előre a szoba felé. Dana megbabonázva nézett utánuk, majd igyekezett Dorothea után.
Lépcső-lépcsőt követ, a hatalmas kastély útvesztőjében egyre feljebb és feljebb haladtak.*

- Köszönöm, egyenlőre nincs kérdésem Miss Bristow – felelte álmatagon az összeroskadás küszöbén álló elsős lányka.

*Talán özönlöttek volna a kérdések, ha korábban bejut a kastélyba, de már nem volt lelkiereje hozzá, egyetlen vágya az volt, hogy álomra hajthassa fejét. A korábbi izgalom helyét is a fáradtság vette át, a falakon lógó képek, portrék, festmények is hidegen hagyták. Majd holnap, akkor is lesz nap, majd akkor mindent alaposan szemügyre vesz, lesz ideje rá. Fogalma sem volt róla hol az étkező, a mosdó, mikor kap órarendet, mikor kezdődik a tanítás, de bízott benne, hogy jövendőbeli lakótársai mindenben segíteni fogják.

A padláshoz érkeztek, a megváltó ajtóig, mely mögött valahol az ő ágya is megbújt a falak mögött.*

POLI ÉS FLÓ

*pedig Fló, egyálltalán nem lányos.. csak, lehet hogy Poli ezt még nem észlelte.. Razz

*
-akkor ha annyira szeretnéd, legyen Szöszi...~pedig nem is vagyok szőke...xD~ *gondolja magában, és végül már legyint egyet, mivel úgyis az lesz ami Polika akar..*
-Én hogy lehetek ilyen? igen, direkt volt, örülj! *vigyorodik el, majd kacsint egyet és nagyot néz. a szájelhúzásokat nem érti teljesen...*
-Nem is vagyok lányos... *magyarázza, ő tényleg nem az. leteríti Polikát a földre.*
-szívd vissza! ki a lányos? *a kezét az ő két kezével a földre nyomja és fentről figyeli a lányt. elvigyorodik és nem engedi el.*
-Igen Polika, nekem az jobban tetszik! *mosolyog és még mindig a földön vannak. ha rajta múlik, ott is maradnak.*
-jól van kedves Simán Poli, de nekem akkor is Polika maradsz! *neveti el magát és egy csókot nyom a lány szájára. aztán elvigyorodik és fentről néz le a lányra. a kezét még mindig a földhöz fogja.*
-Mért ne hinnék neked? *kérdi meg felvont szemöldökkel, és aztán elvigyorodik. ma nagyon vigyorgós kedvében van...:p*
-nem patkányom.. az egy fehér egér..van különbség... *jegyzi meg mellékesen és egy puszit ad a lány arcára. nem baj, Flónak pedig Az egér a kedvence. bólogat aztán.*
-aha.. ez van.. *nevet fel és elengedi a lány kezét az egyik kezével, mivel egy kis állat szalad felé. felkapja az egeret és Polikára vigyorog, persze még mindig fentről. a lány nem bir szabadulni.*
-na ez neked Pocok? *Polika felé tartja az egeret, és egyre közelebb viszi hozzá. közbe cinkosan vigyorog.*

//kb így néz ki.. Razz

http://www.shp.hu/hpc/userfiles/diszhaldiszkont/fehereger_2.jpg//

Poli drága és Szöszi Fló

*De igen is. Poli észre vette hogy a srác nem lányos, csak jó kicsit felhúzni a fiút, már ha egyáltalán fel lehet.*
-Én is úgy gondoltam. Én nem engedek. Előre szólók hogy makacs vagyok. *Nyújtja ki a nyelvét a fiúra. Elmosolyodik közben.*
-Azért hogy örüljek? És miből gondoltad hogy nekem tetszeni fog? *Firtatja tovább. Ha egy valamit elkezd akkor nincs megállás.*
-Simán Poli hát, na jó akkor ha akarsz hívj Polikának. De csak neked és csak most. És azért mert te is megengedted a szöszikét. *Ölti ki a nyelvét és akkor leteperik. Hmm, nem elenkezik éppen séggel.*
-Hogy lehet ilyen durva? *Kérdi és elhúzza a száját. Igen azok a sötét gondolatok. Nem hagyják nyugodni. Elvigyorodik és a csókot viszonozza*
-De az akkor is rágcsáló. *Vágja vissza. Egy ideig a két kari elvan majd mind a ketten mennek a dolgukra.*

Egy tanár jön a lányért, hogy beossza, Alistair azonban kint marad a hidegben. Kár, kedves volt a lány, de azért nagyon nem fog hiányozni, mindenesetre jó volt vele múlatni az időt, talán majd megismétlődik az eset.
Magányosan ül kint a padon és egyszer csak azon kapja magát, hogy a Holdat bámulja. Telihold volt nemrég és a fénye még most is elég ahhoz, hogy jól lássa a környezetét, hát a padon hagyja táskáját, mementóként ittartózkodásának, majd beleveti magát a park rejtett zugaiba. Fára mászik, onnan figyel, ágakon lóbálózik és kitombolja magát, néha megkerget egy-egy madárcsoportot, az éjszakai bogarak neszeit figyeli és legszívesebben belevetné magát a közeli tóba, ha nem lenne olyan hideg, ám miután kifáradt mégis úgy dönt, hogy kiül egy kőre és belógatja lábait a vízbe. Egy idő után már reszket a lába, hát kiveszi a vízből és mezitláb sétál vissza a padhoz, ahol táskáját hagyta. Kicsit még liheg, de csodálatosan érzi magát.
Rég érezte ennyire, hogy kézzelfogható lenne a természet, de nem hagyja megtéveszteni magát. Ezeket a ligeteket az emberek alakították ki embereknek, a természet vadságát száműzték belőle, mikor jobban megszemlél egy-két facsoportot, azok bántón műviek, hiányzik belőlük valami lényeges, amit szavakkal nem lehet kifejezni.

*Megjelenik a szépfiú, bőröndöket húzva maga után. Körbepillant, majd megáll, megpihen, közben nézelődik. Szép hely, tetszik neki. Megszeppenve szedegeti össze bőröndjeit, majd odahúzza egy padhoz, a srác leül a padra, a bőröndöket meg ott hagyja maga mellett. *

*Fló sétálgat kinn a parkban. Szeret ám itt lenni, vagy csak ez az egyetlen hely, ahonnan vissza tud találni a saját szobájáig..XD szóval, itt kinn sétál, már úgyis friss levegőre volt szüksége. közben elgondolkodik, hogy vajon Robi a rokona hova kerülhetett. A fiún fekete nadrág, kék póló és sportcsuka van. kezei zsebében, az egere kivételesen nincs nála. egy ideig elvan, sétálgat és Polikáról gondolkodik.*
~rekord idő alatt megszereztem.. bravó.. ilyet is csak te tudsz!~ *azzal egy nagy vigyor jelenik meg az arcán és megigazítja haját. mint mindíg, tiszta egó a gyerek. sétál, ekkor észrevesz egy neki ismerős alakot. először nem tűnik fel neki, hogy Robi az, majd közelebb érve már felfedezi. a bőröndökről itélve most érkezett. nagyon örül ám neki, egy rokonnal több a suliba. És ez jóóó. lesz kivel hülyeségeket csinálnia..xD nem siet oda, csak szépen lassan halad az ösvényen, majd mikor végre odaér akkor egy nagy vigyor terül szét az arcán és a fiú vállába üt egy gyengét. *
-Haveeeer! de kafa.. ide kerültél? *néz a fiúra és ha az akar akkor kezet is fog vele. majd figyeli rokonát.*
-melyik házba kerültél? tetszik itt? *bár a kastély most úgy néz ki mint a középkorban, mert valami izé lett vele.// Nagymodul!!!// de ez nem nagyon érinti Flót.*
-segítsek becuccolni? *kérdi, majd elvigyorodik. el sem lehet képzelni mennyire örül a fiúnak.*

[*Álmélkodik a gyerek.. Flórián is ide jár suliba? Ez hogy lehet? Kifésüli a szeméből a haját. *
-Csá, haver! Hát, te? Nem is tudtam, hogy te itt tanulsz... Abba a Pillu.. izébe kerültem, érted, na! *Röhög, majd ránéz a haverjára. Azért visszaüt Flórián vállára, de nem kicsit, hanem nagyot. Jól van, na, hülye a gyerek. Majd felnéz a kastély tornyaira. Tiszta középkor. Pfujj. Fintorog egyet. *
-Hát az nem ártana, mer tőszintén szólva egy cseppet el vagyok veszve. *Vonja meg a vállát es vigyorog, majd szedegeti a cuccait. Ezután a haverjához hajol. *
-Héj, vannak itt jó csajok? *Kérdezi vigyorogva. *
-Ha vannak, akkor gond egy szál se, jó hely ez... *Nevet, majd a haját megint megigazitja.. Hát csak kicsit egó a gyerek.. Nem baj, gond egy szál se. Megáll és várja, hogy a haverja elvezesse valami hálóféleségbe. *
-Mióta is vagy itt pontosan? *Érdeklődik. *

*Észreveszi hogy a fiú kicsit elábrándozott. elvigyorodik és széttárja karjait, majd figyeli Robát.*
-Hát, én mint látod itt! *nevet fel, ahogy ő érzi magát, nem levegő. megtapogatja azért kezét, majd bólogat.*
-áháá.. oda jár a csajom... klafa. jó lesz itt neked, főleg hogy én is itt vagyok.*röhög együtt Robival, majd ő is felnéz, mikor a fiú. na igen, középkori, de nem ilyen lesz ám mindig. még jó.. aztán felkapja a srác egyik cuccát. erős Ő, de még mennyire.. Razz

*
-na haver, gyere bevisszük a cuccod, de többet ne kérdezz! *vigyorodik el, ő sem tud többet. a kérdésre bólint egy nagyot.*
-vannak ááám! én rögtön tegnap összefuttam egy jó csajjal.. és össze is jöttem vele. frankó mi? *kacsint egyet és megvárja a srácot, hogy becuccoljanak végre. különben a nagy vállbaütést meg sem érezte.. Smile

*
-jó hej az biza! *nevet együtt rokonával, majd szinte észlelhető az, hogy ők rokonok. Robi is mindig a haját igazgatja..XD mint Fló.. egyszerűen nem lehet eltéveszteni.. na igen, az egóból van Flóriánnak is egy kevés.. vagy egy kicsit több.*
-hát.. nem olyan rég óra. még egy hete sem. szóval ahogy ismersz, eltévedni eltudok, szal csak becuccolunk és szerintem maradjunk itt kinn. még esetleg el tudok menni itt a kinn lévő térségeken.*magyarázza és közben a másik kezével mutogat. elindul a hosszú ösvényen befelé menet.*
-azt hiszem sok hülyeséget fogunk mi még csinálni itt.. úgy mint régen, rémlik? *vigyorodik el cinkosan és a srác mellet sétál befelé.*

*Felszed két bőröndöt. Röhögve nézi, ahogy Flórián megindul egy bőrönddel. *
-Erős vag, haver, bammeg! *Nevet, majd mikor meghallja, hogy Flórián már felszedett egy csajt, elkerekedik a szeme. *
-Egy hete sem vagy iit, és már csajod van? Jól nyomod, haver! *Néz rá és vigyorog. *
-Elhiszem, te alapból olyan eltévedős vagy. *Mikor kérdezi, hogy rémlik e a rég, elábrándozik. *
-Jaj, az a rengeteg hülyeség! Ahogy látom, nem sokat változtál. *Nevet a fiún, majd megindul utána az ösvényen. Persze óvatosan, hiszen egy slip-on-os Vans van rajta, az meg könnyen megázik. Itt meg sár van. Előrekiált rokonjának. *
-Haver! Itt mindig ilyen marha nagy sár van? Bakancsban kell majd mászkálnom... Az meg nem illik a személyiségemhez... *Mondja, majd szokás szerint hajigazitás. *

*Azt sem tudta, hány bőröndje van a gyereknek. azért megvárta, majd felhörrent a beszólásra.*
-höööh.. három bőröndöt hogy osszunk két felé haver? *vigyorodik el, majd a bammegra már nevet. végül amikor elkerekedik Robi szeme akkor felvonja cinkosan szemöldökét és elmosolyodik.*
-na te csinálj ilyet bammeg! *neveti el magát, majd bólogat. még szép hogy jól nyomja.. és egy olyan frankó csávónak mint Robinak, neki is lesz csaja, csak idő kérdése. kacsint egyet.*
-asszem.. alapból..hogy mért csinált ilyennek az Isten.. *vállat von és felnevet. elgondolkodik ő is és magában elmosolyodik a régi hülyeségeken.*
-Aztaaaa.. én még mindre emlékszem.. hát nem. de te se haver.*pacsizik egyet a sráccal, ha bir bersze..xD és aztán végre becuccolnak, majd már jönnek is vissza kifelé. előtte, még a sáros sztorira nagyot néz.*
-ember! hát hol vagy te? lépd át és nyomuljál befeléé vazzeg! *vigyorodik el, de mostmár komolyan jönnek kifelé. megtárgyalják még ezt a sáros sztorit.*
-nem, csak most van sár úgy tünik.. na, mesélj... valamit..*vigyorog és közben szétnéz. figyelmesen hallgatja Robit.*

*Röhögcsél állandóan a csávó. *
-Vágjuk szét, haver! Mindent meg lehet oldani, csak akarni kell! *Mondja, majd pacsizik. *
-Csinálok is! Miből gondolod, hogy nem.. Csak még nem merek kóborolni, mert eltévedek. *Szakad a röhögéstől. *
-Nincs Isten, haver! *Vállon csapja, majd elgondolkodik. Igenis változott. *
-De igen, változtam.. Kikérem magamnak... Még hülyébb lettem. *Már majdnem fetreng a röhögéstől. Ez van, Robi már csak ilyen. *
-Hát vazze' itt vagyok, haver! Milyen iskola ez? Tiszta sár minden.. *Mondja, majd átlépi a sarat és beviszi a cuccait, ezután repeszt kifelé Flóriánnal. *
-Nem tudok mit mesélni... Amúgy ismersz a barátnődön kivül innen valakit, *Érdeklődik, vigyorog és elvan. Levágja magát egy padra, már belefáradt abba hogy állnia kell. *

*Nem csak Robi röhögcsél, Flórián is mindig, hisz együtt.. a legrosszabbak.. Very Happy

*
-vágjuk! várjál.. hozok valamit amivel szétbírjuk! *vigyorodik el, majd úgy csinál mintha elszaladna valamiért. de félúton megáll és visszafordul.*
-na jó, nem... pedig tök muri lenne megcsinálni. *nevet fel, majd egyetértően bólogat. persze hogy csinál majd.*
-persze... majd rásegítünk, hogy minél előbb legyen. *kacsint cinkosan és elvigyorodik.*
-hát haver akkor nekünk csakis együtt a helyünk.. majd eltévedünk közösen jó? *pacsizik megint és elvigyorodik. Roba jól járt, hogy rögtön egy rokonnal találkozott. bezony.*
-Nincs bizony! de psssszt! *teszi a kezét a szája elé, majd elneveti magát. *
-persze, hülyébb... én is az letten héééééj.. ez frankó azért.. *már lassan ő is a földön van. két hülye egy pár.. ezek így még rosszabbak mint Polika és Fló..xD*
-itt vagy és az a lények haver! ez, kérlek egy varázslóiskola! majd megszárad ember.. *vigyorodik el, egész hülyék lettek. már csak valami hülyeség hiányzik..XD már jönnek is kifele.*
-nem igazán ismerek.. még egy csajt. egy fél-tündét.. vazzeg.. elég sokan vannak itt, de szinte sehol egy lélek.*leveti magát a fiú mellé és rávigyorog.*

*Pacsizik a haverral. *
-Te ne gyere, haver! Rád hajtanak aztán a csajok, aztán a csajod meg jól szétrúgja a hátsódat.. *Hülyéskedik szokás szerint. *
-Hát jóhogy nincs... Én ezt tudom! *Vigyorog, majd gondolkodik valami jó kis csinyen a haver ellen. *
-Hát de ember! Mire ez megszárad, én nyakig sáros leszek! Hogy megyek be a kstélyba? Nyakig elmerülök a sárban, te! *Röhög, közben még mindig a környéket pásztázza, gondolkodik valami jó szivatáson. Közben figyel arra, mit mond a spanja. *
-Hát vazze', nem létezik, hogy ilyen kihalt legyen minden.. Mi van itt, mindenkit kinyirtak vagy mi a túró? *Röhög, majd megakad egy fűcsomón a szeme. Ördögi mosoly terül el az arcán.Gyors hajigazitás, villámmódban letépi a fűcsomót, majd belerakja Flórián pólójának nyakába és a haver hajába is jut. *

*Egy Poli érkezik a parkba. Nagy nehezen ide talált. Na jó el lehet nézni neki, még új meg kicsit szőke. fehér felső és miniszoknya van ma rajta. Kutyusa is vele van. Ahogy kilép két alakot lát kirajzolódni, az elsőt rögtön megismeri hogy az az ő kis Szöszikéje. Lassú léptekkel el indul a két srác felé. Amint oda lép egy hosszú csókot nyom Fló szájára és megöleli. Kezét a srác csípőjére engedi és figyel.*
-Hali. Poli vagyok. *Köszön és Szöszikéjére kacsint egyet. Elmosolyodik és elhúzza a száját. Eszébe jut valami amit nem hagyhat ki.*
-Sz9szikém, sikerült megtalálnod a kifelé vezető utat? *Kérdi és kuncog egyet. Nicsak ki beszél. Ő most talált ki. 3 óra óta vagy mennyi óta a kifelé vezető utat kereste, de ezt senki sem tudja csak Polika.*
-Nah és te ki vagy? *Kérdi Robitól és Flóra pillog. Megjegyez magának valamit amit nem tud benntartani és ki is mondja.*
-Bocs, amikor azt mondtam hogy csak néha vagy cuki. Ha rá nézzek...öhö..hát...bocs....*Nevetgél és még nem is tudja hogy a két srác rokon. Talán most veszik le a fejét vagy valami olyan lesz.*

*elröhögi magát Robi kijelentésén. komolyan, kész hülye emberek.*
-Ne menjek? féltékeny vagy haver? *kacsint egyet. Poliról meg tényleg elképzeli, hogy szétrúgja a hátsó felét.. akkor lenne ajjaj..xD*
-te mit nem tudsz ember? *vigyorog és bólint. közben hallgatja rokonát.*
-akkor nyakig sáros leszel bammeg. ~elkényeztetett... ~ *persze csak viccből gondolja. nem mintha ő nem lenne az. elvigyorodik és elgondolkodik. neki is meg kéne szívatni a gyereket.*
-fogalmam sincs ember.. majd kiderül.. *kacsint ismét egyet, és ekkor kap egy csomó füvet a nyakába. na meg a hajában is akad.*
-de hogy bammeg.. mit nem fogsz még ezért kapni.*összekócolja a fiú haját, és ráveti magát, persze azután, mikor lelökte a fűbe kicsit. szegény zöld lett.XD leteperi és birkózik vele. ekkor érkezik Polikája. most nincs ideje csókolgatni a lányt.*
-Szeja.*köszön neki és bólint.*
-ki, ki.. te? amúgy ő a rokonom. *vigyorodik el a földön felvő fiúra néz és megrázza fejét. aztán tovább birkozza a srácot.*

*Röhög szokás szerint. *
-Én? Kire? Na majomkodj már, haver! *Lök egyet a rokonon. *
-Én mindent tudok, haver, ne szórakozz! Ki a király? *Vág egyet Fló vállára. Mikor leteperik, röhög, majd gyorsan letép egy csomú fűvet és a fiú nyakába rakja. Majd mikor a fiú végre békén hagyja, még a földön fetreng röhögve. Mikor megérkezik a csaj, arrébb löki a havert és felkel. Leporolja magát és végignézi a ruháját. *
-Most nézd meg, hogy nézek ki! Nem szégyelled magad? *Piszkálja a fiút, majd a karjára csap egy jó kiadósat. Ezután gyors hajigazitás és a lányra néz. Gyorsan végigméri, majd egy csábitó mosolyt villant a lányra, és kék szemei is megcsillannak. *
-Csá, Robi vagyok. Ugye hogy nem látszik, hogy rokonok vagyunk? *Löki meg a spanját, majd leül a padra. A lány megjegyzését nem érti, ezért avval nem foglalkozik. *

*Talán tényleg jobb hogy egyik srác sem érti a megjegyzést így legalább nem szedi le senki sem a fejét. És meg marad az a gyönyörű feje is még. Elnézi a fiúkat és nagyokat hümmög és elhúzza a száját is párszor. Leül a padra vagy valahova és figyeli tovább őket. Nagyokat pillog. Talán most kellene hogy féltékeny legyen? Hát nem. Na de nem hagyja annyiba a dolgokat sem.*
-Hát nem. Fló ezerszer jobb. *Ölti ki a nyelvét és elgondolkozik nem hagyja ő csak annyiban hogy mindenki kibeszélje meg hogy aztán Robi itten elvigye valahova és felszedjen Fló is valami csajt.*
-Kedves Robika, hallod ha elviszed Flót mikor csajozni mész és ha még csaja is lesz vazze asszem mind a kettőtök hátsó részét szétrúgom, de te leszel drága Robika az első. *Jelenti ki tiszta higgadtsággal a hangjában. Komolyan is gondolta.*
-Ti fiúk, soha nem változtok. Ugyan olyan bunkók maradtok mindig is. Ez van... Baszus...*Ölti ki ismét a nyelvét de ezúttal Flóra. Végig néz a két srácon és megrázza a fejét. Egyenlőre csak elterül a padon és figyeli a két hüly srácot.*

*Robi röhög szokás szerint, Fló meg röhög utána..xD*
-igen, te! Rám! *löki vissza a srácot.. mint két hülye, komolyan... Razz

*
-te mindent. ki a király? hát ééééén! na meg te! *mondja ezt egy legyintéssel és utólag. aztán elvigyorodik cinkosan. ekkor érkezik a fű a nyakába, meg a lebirkózás. még mindig, két hülye egy pár.. szegényekről tényleg le nem tagadható, hogy rokonok..:p hiszem együtt nőttek fel.*
-nem, nem szégyenlem magam. inkább neked kellene. tele van a pólóm fűvel haver.. hogy... bammeg..*ezt átvette a rokontól.. Razz

tetszik neki. elvannak. ekkor érkezik Polikája, és fel is kel, majd egy csókot nyom neki. aztán félrelöki a havert. ne csábító mosolyozzon itt a csajának..XD*
-héé haver, el a csajomtól.. *vigyorodik el, persze hogy csak hülyeségből mondta.. Very Happy

aztán bólogat.*
-hallod Roba.. szerintem le se tagadhatjuk.. *nevetgél, majd átöleli a lányt. közben már mind a hárman a padon ülnek. Fló Polit is hallgatja,*
-Hallod haver? jó vagyok.. *Polira pillant, azért kacsint is egyet.*
-jól van, azért a rokon se rossz.. *vigyorodik el, pillantása a két kinnlevő között ingadozik. aztán jön a nagy, Polika.*
-jól van babám, nem kell túlozni... megvagyunk mink így, és tudod, hogy nem váltanálak le.. és csak hülyülünk na..*mondja egy hörrentés kíséretében, majd bólint és Robira néz.*
-mi mindig is hülyék voltunk. nem igaz haver? Pacsit ideee! *nyújtja kezét, majd felnevet és megszemléli a rokona zöld cuccait. na neki még mindig van egy kevés a fűből a pólójában, de már nem érdekli... Razz

*

*Robi már szakad a röhögéstől.. Hátt késsz... *
-Én, rád? Dehogy, haver! *Legyint lemondóan. *
-Nem, én vagyok a király, csak nem mered bevallani. *Cukkolja kedvesen a haverját. *
-Hát bammeg, nem te mosod a ruháimat... De én se... *Röhög.. Kész csoda, hogy még nem kapott röhögőgörcsöt. *
-Mi az hogy ezerszer jobb? Ugyanolyan királyok vagyunk, csajszikám! *Hörren fel.. Most kezdődik a nagy vita Robi módra. *
-Kedves Polika... Megézném, hogy rúgod szét a hátsómat, ezért direkt el fogom vinni magammal a drága Flódat. Erre mit lépsz? *Kérdezi cinkosan Flóriánra kacsintva. *
-Haver, tudod, hogy nem nyúlom le a csajodat! Haverok vagyunk, nem? És kikérem magamnak , Poli, hogy mi nem vagyunk bunkók! Mi hülyék vagyunk! Ugye haver? Pacsit ideee! *Röhög és pacsizik. *

Alistair kis megrökönyödéssel nézi padjáról a nem messze beszélgető kisebb csoportot. *Uram isten, azt hittem itt tényleg csak varázslók vannak...* gondolja, de rá pár pillanattal elmosolyodik. Őt sem lehetne mintatanulónak nevezni, semmiféle szempontból sem az, hisz a szabadság mindig jobban vonzotta, mint a kötöttség, de hát valamit valamiért, ideje elkezdenie a komolyabb képzést. Az alapokkal már rendelkezik és úgy tűnik, hogy unatkozni se fog, elég csak pár pillantást vetnie a társalgókra, vagy csak visszagondolni arra a vidám lányra, akivel nemrég beszélgetett. Visszahúzza cipőjét kisebb túrája után és nekilát, hogy alaposabban szemügyre vegye az épületet. Tornyok, díszek, gyönyörű ablakok, mintha egy középkori regénybe csöppent volna.
* A fantasy köret már megvan, csak a kort hibáztam el...*
A pázsiton sétálgatva körbejárja az elülső szárnyat, vet pár pillantást a kapura is, de nem akar bemenni. Majd ha már unatkozik, ráér akkor is bemenni, a formalitások mindig is riasztották, fölöslegesnek tartotta őket.
Elfintorodik, amint arra a sok procedúrára gondol, ami rá várhat.
* Mindegy, majd kiverekszem magam alóluk.*