Társalgó

*Késő éjjel poroszkál az iskolában magányosan egy nyurga, karcsú fiú. Tekintetét mereven előre szegezi, talán azt hihetnénk, hogy oka van a kimaradásának, pedig csak céltalanul bolyong az épületben.Fekete bakancsot, sötétkék koptatott farmert és fekete minta nélküli pólót visel, derekára egy pulcsit köt, hisz sose lehet tudni, hogy milyen hőmérséklet fogadja az épületben, pláne jól jön, ha az éjszaka folyamán el akarja hagyni az épületet.Sétálás közben megvakarja az állát, egyre növő-növekedő szakállát piszkálva, elmosolyodik egy pillanatra, amikor bevillan egy kép, szinte kívülről látja magát, amint éppen "tudós-pózban" gondolkozik.Hullámos szőkés barna félhosszú haját ráffal fogja össze, hogy ne hulljon minduntalan a szemébe.Önkéntelenül a társalgó felé veszi az irányt, s mikor belép acélszürke szeme máris megfelelő ülőalkalmatosság után kutat.Újabb mosoly suhan végig az ajkain mikor megtalálja a neki tetsző fotelt a kandalló mellett, majd szép lassan odasétál, gondosan ügyelve arra, hogy minden puffot és kis asztalkát kikerüljön, s mikor odaér, egy nagy sóhajjal leveti magát a fotelba.Pillantása révedezve merül a kandalló tüzébe, ahol kis lángocskák ropják tüzes, víg táncukat a parázson.Gondolataiba merül, hisz ez a nap különös hírrel szolgált, és ez a hír szinte ugyanannyira volt fantasztikus és örömteli, mint vészterhes.*~Dora visszatért, ennyi idő után...ez ám az időzítés~*Motyogja magában csendesen és ujjait a mellkasa előtt összeillesztve malmozni kezd. Legendás nyugalma egy pillanat alatt tovatűnt, és bizony már a muzsika se tudja a gondolatait a helyes mederbe terelni.*~Dora, Dora, hejj mi lesz itt...~*Elmosolyodik amikor eszébe jut szenvedélyes kapcsolatuk egy-két fontosabb momentuma.Ha szégyenlős lenne elpirulna, de így csak kéjesen elvigyorodik.*

~Komolyan mondom ez számalom amit egyes emberek megmernek tenni. S még hogy én vagyok a képmutató... ~ *Szemmel láthatólag Dora, aki nem rég tért vissza az iskolába nagyon fel van dúlva. össze találkozott az egyik Extremusos diákkal és hát mi tagadás, Dora-nak ha valaki beszól azt nem ússza meg szárazon. Nem állt jót magáért ezért inkább könnyedén megoldotta a dolgot és nyakon öntötte egy vödör jég hideg vízzel, amit még a tónál mert magának. Hogy miért volt szüksége egy vödör jéghideg friss vízre? Nem tudja, de azzal számolt, hogy ma kellemetlen egy éjszakája lesz. Sejtése ugyan nem volt Dora-nak, hogy egészen pontosan, miért van ilyen érzése, de jobb az óvatosság és be is igazolódott a gyanúja. A diáknak nem is panaszkodhat, hiszen örüljön, hogy ennyivel megúszta, mert hát a lánynak felettébb nincsen jó kedve.
A folyosón sétálgatva, dühöngve és magában szitkozódva halad végig, mikor a távolban valakit meglát ahogy éppen belép a társalgóba. Lehet nem kéne, lehet kéne, mégis gyorsabb tempóra kapcsol, hogy beérje az illetőt. Majdhogynem rácsapják az ajtót, amin csak felháborodik mégjobban, mert hát miaz, hogy nem figyel oda egy kicsit jobban, és ha lefejeli az ajtót? Micsoda dolog...
Dora csípőre teszi a kezét, majd nagyot fújtatva lenyomja az ajtókilincset és belép a Társalgóba, ekkor még nem számít arra, hogy kit talál odabent.
-Castor... *szemei elkerekednek ahogyan nekidől az ajtónak döbbenetében, ami ennek hatására nagyot csapódva csukódik. Azzal most a lány abszolút nem számot, hogy a folyosón simán el is kaphatták volna őt, hogy miért kószál kint ilyen későn, mikor már a szobájában lenne a helye, de pont nem az a fajta, aki ennyire betartja a szabályokat. Izgalom kell az életben...*
-Hogy az a... te.. itt.. mit keresel? *Hápogva próbál tudatosulni azzal a dologgal, hogy kár volt idejönnie. Most milyen balhé lesz itt.... * ~Tökéletes... legalább kioszthatom őt is egy kalap alatt... haha..~ *Dora van felháborodva, bár nem neki kéne, hiszen ő tűnt el ilyen hosszú időre.*

*Melankóliájából a halk léptek és az ugyancsak épphogy csak megnyikorduló ajtó nyílása sem rázza fel, teljesen elmerül a gondolatai legmélyén, s szinte megbűvölve figyeli a lángokat.*~Nagyszerű még bekómázok itt a fotelban, lehet mennem kéne alukálni.~*Dörmögi magában nem túl határozottan, majd felül rendesen a fotelban, hogy nyújtózkodhasson egyet.Minden egyes roppanást egy-egy kisebb sóhaj követ, majd mikor ezzel végzett visszazuhan az ülőalkalmatosság ölelő karjai közé.Amolyan jóllakottság érzés keríti a hatalmába, és kedve lenne macskamód összegömbölyödve elaludni a fotelban.Villámlásként éri ahogy a nevét meghallja, és bizony alig egy pillanattal később érkezik a mennydörgés is a hatalmas ajtó becsapódásának eredményeképp. A pulzusa hirtelen felugrik jó százasra, szinte hallja, ahogy kűzködik a szíve minden egyes dobbanása a vér továbbításával.Nem, hősünk erre a fordulatra még nem állt készen, érezte, hogy ő most erre a beszélgetésre alkalmatlan, de ahogy tekintete összekapcsolódott Dora pillantásával tudta, hogy a lány szeméből szóródó villámok és pattogó hangjának a következménye csakis egy kiadós veszekedésbe torkolhat. Igyekszik magára nyugalmat erőltetni, hisz szokás szerint ő a hibás*~Ki lenne más?~*Dörmögi magában, majd csendesen megszólal.*
-Szia, engedd meg, hogy bemutatkozzam, a nevem Castor Sylvain...tudod...a fiú, akit egy szó nélkül itt hagytál, egyedül.*Az utolsó tagmondatot erőteljesen megnyomja és egy gúnyos, mégis fájdalmas mosoly kúszik az ajkaira.*
-Örülök, hogy látlak...rohadtul eltűntél, gondolom számtalan fontosabb dolgod volt, fontosabb, még nálam is.*Keserűség hallatszik ki a szavaiból, hangja is kicsit elfúló lesz*

*Dora sem erre a beszélgetésre, vagy ha úgy tetszik veszekedésre várt vagy számított ami ezekután jönni fog. Természetesen az is megeshet, hogy másba torkollik át a dolog, de nem, nem lesz lágy szívű, nem fog engedni és nem engedi, hogy őt állítsák ki bűnösnek. Persze, tehet a dolgokról, meg hibásnak is érzi magát, de ez az, amit soha nem fog bevallani egyetlen egy srácnak sem, főleg nem Castornak, akinek odaadta magát. Ennyire ő sem ostoba. Dora próbál valahol a helyzet magaslatán lenni, de a megaláztatás és a kín, ami most úr van rajta az mindennél rosszabb az ő számára. Nagy levegőt véve igyekszik nem elsüllyedni a szégyenben ami most őt éri. Arcáról nem lehet leolvasni semmit, ugyanakkor határozott és nem mozdul az ajtótól. Mikor a bemutatkozás érkezik felvonja a szemöldökét, mert nem igazán érti, hogy most ez mi, de a végére rájön és karba fonja a kezét.*
-Tudod, akár mennyire is hihetetlen, de nem önszántamból mentem el, ahogyan azt te hiszed. Muszáj volt és nem szólhattam egy szó se senkinek. Volt egy húgom, meghalt... anyámék meghaltak... mit mondjak még.. *Tekintetével villámokat szór, hangja pedig gúnyt, megvetést és ugyanakkor szomorúságot sugall, mégse rezzen meg egy pillanatra sem. Egyik kezét a zsebébe süllyeszti majd elővesz belőle valamit és odadobja Castornak.*
-Parancsolj csak, hogy lásd én nem felejtettelek el.. de te látom annál inkább... meg hallottam is... *A lány lehuppan az egyik fotelba, felhúzza a lábát és átöleli kezével.*
-Látod.. valahogy sosem változunk mi ilyen téren... *A kis Dora, aki egykor volt, már majdhogynem felnőtt és ez meg is látszik mind a viselkedésén mind a megjelenésén. Fájnak neki a történtek, nem tagadja, de hogy semmi; "mi van veled?", "hú de jó, hogy látlak", vagy csak egy szimpla "hiányoztál" szöveg jólesett volna neki. Nem, természetesen mindez helyett megvetés, gúny és megaláztatás ami neki jár.*
-Utállak... *Ezt egészen halkan, lehunyt szemmel közli a fiúval.*

*Megrendülten hallgatja a lányt mikor az beszámol a súlyos családi tragédiáról, legszívesebben odarohanna és megölelné és óvó ölelésében ringatná órákig, napokig a végtelenségig akár, de bármilyen mély is a részvéte, a fájdalmat nem képes elrejteni.*-Nagyon sajnálom a családodat, el se tudom képzelni mekkora fájdalommal járhat a szeretteink elvesztése.A Dora által dobott kis tárgyat még a levegőben ügyesen elkapja, mikor figyelmesen megnézi ismeri csak fel benne Ganeshát. Elmosolyodik.Egy lépést tesz a lány felé, de abban a pillanatban megtorpan és nem folytatja a kis utat a lányhoz és annak szívéig, amikor eljut a tudatáig a gyűlölt szócska mely tőrként hasít a szívébe.*
-Utállak*Ismétli meg csöndesen, mintegy csak magának és a gyász érzése mellé visszakúszik a sebzett lélek fájdalma is. Ki kell böknie ami mardossa a lelkét, nem tarthatja magában, mert megbolondul.*
-Legalább egy rohadt levelet írhattál volna...én még a címedet se tudtam..mit képzelsz magadról?!Ha valami bajom esik azt se tudod meg sohase, lesz -lesajnáltad mi történik velem, ha kórházba kerülök mond mikor tudod meg?Fél év múlva?*Kérdi felháborodva, majd a lány utolsó szavába kapaszkodik*
-Azt mondod utálsz?Én már ezt éreztem az elmúlt hónapokban is, hogy az se érdekel téged, hogy velem mi van, magadról meg semmit nem árultál el, azt se tudtam, hogy élsz-e vagy halsz...tökéletesen kimaradtam az életedből.A fenébe is.*Szemében egy könnycsepp gyűlik össze, és belerúg az egyik párnába a földön, amely gyönyörű röppályát leírva zuhan le a terem túloldalán.*~P...ba~*Dohogja, s keze ökölbe szorul, fogai ajkába marnak, hogy kevésbé érezze szíve fájdalmát.*

[Blaze Arzenia Rockfeller, Lucy Williams]

*Édesanyja tegnap küldött neki egy csomó pénzt. Így a délelőtti shoppingolásból visszatérve, a minimum öt (teletömött) szatyortól megszabadulva a társalgó felé sétálgat. A régi ruhában, mivel a többség nem alkalmas egy egyszerű kastélybeli sétára. Vett néhány új iskolai talárt is, mert a régieket már kezdi kinőni. És... Diétás étrendjével szakítva, két darab "jól megtermett" hamburgert evett lent a városban! Ez legalább ötezer kalória, és három plusz kiló. Nem baj, majd lefutja. Vagy lepárbajozza. Bizony, az utóbbi napja igencsak gazdagok voltak a varázslópárbajokban, vízicsatákban, meg hát órákban.
Most ér be a kastély nyugati szárnyába. A szokásos kapucnis felső van rajta, amit szerencsére nem kell sokszor kimosni, ezért többször is hordhatja egymás után. A kapucnit felhúzza a fejére, kezek a zsebbe, és a finom, vékony kis kacsók egy üvegbe ütköznek. Szája egy apró félmosolyra húzódik, s eszébe jut a tegnapi nap. Kétségtelenül élete legjobb főzete volt, de arra nem gondolt, hogy valaha is aloe vera levélkéket fog vonalzóval méricskélni.
Lassan eléri a társalgót, és lenyomja a kilincset. Vágya ezúttal nem taljesült be, mert nincs odabent senki. De most már nincs kedve visszamászni a toronyba. Így leül az egyik sarokban álló, igencsak kényelmesnek ígérkező fotelba. Szerencsére van nála egy kis köny, ami éppen elfér a zsebében. De a könyről ránézésre rudni lehet, hogy egy oldalon két sávra nyomtatták a szöveget, eléggé apró betűkkel, ráadásul, ha beleolvasnak, még unalmasnak is bizonyul. De jobb elfoglaltsága nincs, hát gyújtogat. Úgyis gyakorolnia kéne xD.*
- Leviflamm!
*Kaján mosollyal az arcán nézi, hogy az előtte álló asztalon lévő virágcsokor lángra gyullad, majd áttér a dolog természetmágiai részére. Bár lehet, hogy ezt nem a kastélyban kéne csinálni, de mikor tartotta be Melinda a szabályokat? Az igazat megvallva elég sokszor.*
- LUXLUCIS ADUSTUM!
*Megnöveli a tüzet, de nem olyan nagyra, hogy elhamvassza saját magát. Még csak az asztal sem gyullad ki.*
- LUXLUCIS INDUCO!
*A tűzcsóva felemelkedik, majd Melinda keze mozgásának hatására ide-oda mozog a levegőben. Aztán szép lassan visszaereszkedik a virágra.*
- LUXLUCIS EFFLO!
*Nem oltja ki a tüzet, csak egy kicsit kisebbre varázsolja, és próbálja megtartani a méretét.*

*Ismét egy verőfényes, na jó, ha nem is verőfényes, de azért szép napra virradtunk, így hát Lucy, az eléggé újonc Pillus leányzó úgy döntött, megpróbálja felfedezni az iskolát, végtére is még csak a szobájához tud úgy ahogy eltalálni, de sokszor abban is bizonytalan, hogy a hálókörletében található 5 szoba közül melyik is az övé. Sosem volt az a nagy eltévedős típus, aki egyenesúton sem jut el a célja felé, de mégiscsak egy teljesen új helyre érkezett, még nem igazán tudja, merre van az az előre, és ismerősei sincsenek, csupán az egyik prefektus, aki a szobájába kísérte két nappal ezelőtt. Hosszú, barna, hullámos haját lazán felcsatolta, habár megszokta már, hogy folyamatosan a szeme elé kerül néhány kósza, eltévedt hajtincs, jobb szereti így, összefogva. Egy egyszerű, sötétzöld ujjatlant visel fekete rövidnadrággal, és fölsőjéhez hasonló színű vászoncipővel. Nem igazán tudja még, mik itt a szabályok, vagy hogy van-e kötelező iskolai talár, vagy egyenruha, és ha igen, mindig kell-e azokat hordania. Ahogy sétálgat, maga sem tudva merre, nem találkozik senkivel, és ez kezdi nyomasztani, már kezd arra gondolni, hogy eltévedt, vagy eleve rossz irányba indult el, ki tudja.. Sosem volt jó tájékozódó képessége, ha az égtájakat tekintjük alapul, így amikor a nyugati szárnyba ér, neki erről fogalma sincs, leginkább az északinak hiszi, hiszen az van előtte. A viccet félretéve főhősnőnk végül elérkezik a kastély nyugati szárnyába, ahol is egy ajtóra lel, így jobb ötlete nem lévén lenyomja a kilincset, és belép a terembe. Legnagyobb örömére egy ismerős arcot, pontosabban egyetlen itteni ismerősét pillantja meg, így egyből elmosolyodik, és hangulata is valamivel vidámabbá változik. A lányhoz sétál, de nem megy hozzá túl közel, mert Melinda gyújtogat, pontosabban szó szerint a tűzzel játszik.*
- Szia Melinda! *Köszön rá, remélve, hogy nem rémíti meg nagyon a lányt, és leül mellé.*
- Ugye nem zavarlak? Tudod, még nem találkoztam senkivel, rajtad kívül.. *Magyarázza, és mosolyogva a lányra néz.*

// most már itt vagyok Very Happy

//

*Nem szándékozott a mai nap túl megerőltető feladatokat betervezni. Ez az a nap, amikor több a lyukas órája mint amennyit megtartanak neki. Nem is lehetett volna jobb elfoglaltságot találni a teázónál, ahol ilyenkor alig vannak, nyugodtan el tudja fogyasztani teáját és mellé egy szeletnyi csokoládék süteményt. Semmiféle nyávogás, semmi zavaró idétlenkedés, csak ő és a kellemes zene, ami a falakból szökik ki a hangulatos térbe. Öltözéke is ennek megfelelő, egy fehér felső van rajta és egy kék short. Sehol egy talár. Mindkét csuklóján ezüst karkötők sorakoznak. Vörös haja félig feltűzve, a fele pedig rendezetten omlik vállaira. A teázás és kellemes időtöltés után így érkezik meg a társalgó ajtaja elő, ahol inkább megáll, még egyszer átgondolja hiányzik-e neki ez az egész? Végül arra a következtetésre jut, hogy igen. Ebben a helyiségben van egyedül újságos állvány és szokásává vált, hogy elolvassa a híreket. Ha szerencséje lesz, ezt is nyugodtan meg tudja tenni.
Lenyomja a kilincset és benyit a helyiségbe. Meglepetésére egyik iskolatársát pillantja meg... egy lángoló virágcsokor mellett. Bár, a virágcsokrot már nem tudja beazonosítani, csak annyit, hogy valami ég. Apró sóhaj hagyja el száját, első gondolata, hogy valamelyik új diák gyújtott fel valamit és nem tudja eloltani. Ennek ellenére nem siet a segítségére, szép nyugodtan semmitől és senkitől nem zavartatva csukja be maga után az ajtó és indul meg az újságos állvány felé, mai nem messze van az asztaltól. egy darabig felvont szemöldökkel nézi a tüzet, majd a lányt, végül megszólal.*
-Remélem, a Napi Varázs Hírek még megvannak. *Hangja kivételesen normális, de pálcát még mindig nem húz. Majd ha megkéri, akkor segít. Ki tudja, lehet régebbi diák és tökéletesen érti mit csinál, akkor meg minek izgatná magát feleslegesen. Mikor eléri az újságos állványt kék szemei végigfutnak a címeket és végre megpillantja azt a példányt, ami neki kell.*
-Pont így gondoltam. *Vigyorodik el és leveszi, majd az egyik közeli fotelhez lépdes és helyet foglal. Ismét rápillant a lányra, egy ideg csak nézi, végül csak megkérdezi lényegében mi a fenét művel itt. Tisztában van vele, hogy még nem mutatkozott be, annak is eljön az ideje.*
-Egyébként, ez mi akarna lenni? Gyakorlás, vagy szimplán bénázás? *Biccent fejével a tűz felé. Bár, ahhoz, hogy bénázás legyen, túl rendezetten csapnak fel a lángok. Közben egy másik lány is besétál a helyiségbe, rápillant.* -Szia. *Majd vissza Melindára.*

*Csak meredten, megbabonázva bámulja a kis lángocskát, ahogy az ide-oda lengedezik. Aztán... Nyílik az ajtó, és a posztja esetleg komoly veszélybe is kerülhet. Ezért gyorsan eloltja a tüzet, a helyén már csak kósza füst marad. De fölöslegesen, mert csak Lucy az, nem pedig egy tanár. Paolo esetleg még értékelné is a "produkciót", de másról ugyanezt már nem tudná elképzelni.*
- Szia! Nem, egyáltalán nem zavarsz.
*Mivel megbizonyosodik arról, hogy fölöslegesen szüntette meg a bűbájt, újra meggyújtja a tüzet, ami ezúttal elég élettelen, csak a varázslat hatásától ég, egyébként nincs körülötte semmi éghető anyag, ami táplálná.*
- Leviflamm! Megpróbálod te is az irányítását? Nem nehéz feladat... Egyébként jársz természetmágiára?
*Lábait felhúzza a fotelba, átkarolja őket, és a két térde között figyeli a lángocskát, hogy ha baj történik, azonnal eloltsa.
De figyelme aztán elkalandozik, és az ablakon beszűrődő fényben táncoló porszemekre terelődik. Eszébe jut egy tévéműsor, amiből még anno megtudta, hogy a levegőben lévő porszemek többsége a saját testünkről származó elhalt hámsejtek. Arra a gondolatra, hogy saját magát, és más embereket szippant be az orrába, elhúzza a száját.*
- És, sikerült már nagyjából kiismerned a kastélyban? Elég nehéz, nem? Jó nagy hely, könnyű eltévedni, de szerencsére mindig találkozol valakivel, aki útba igazít... *mondja álmodozó hangon.*
- Egyébként, hogy vagy mostanság?
*Megint csak álmos hallgatásba burkolózik, de ez nem olyan zárkózott hallgatás, mint amilyet ő szokott tapasztalni legtöbbször. Az ajtó újra nyílik, de most nincs kedve eloltani a tüzet. Úgyis csak egy extremusos fruska, még ha ezt Melinda nem is tudja, meg lehet, hogy a kar alapvető jellemzői nem illenek rá annyira. Csak szótlanul figyeli, ahogy magához veszi a híreket, és leül. A kérdésre csak egyszerűen felvonja a szemöldökét.*
- LUXLUCIS INUCO!
*A kis lángocskából egy tűzgömb lesz, ami Blaze felé lendül, majd hirtelen inkább egy kört tesz a teremben, majd megsemmisül.*
- Megkapta a választ a kisasszony, vagy kicsit közelebbről is szeretne találkozni az előbb látott tűzgömbbel?

*Mikor belépett a terembe annyira megörül Melindának, hogy a másik lányt észre se vette, de valamiért arra a következtetésre jutott, hogy az csak pár pillanattal előtte érkezhetett, hiszen a prefektus még most sem igazán beszélget a másikkal, habár lehet, hogy nincsenek valami jó viszonyban, ha egyáltalán ismerik egymást. Lucy kissé alaposabban szemügyre veszi a vörös hajjal megáldott leányzót, miközben a termet is próbálja alaposabban tanulmányozni, hogy mi hol található, ha esetleg máskor is erre sikerülne keverednie, vagy épp akkor már direkt jönne erre, tudja, hogy itt már volt. Mel kérdésére csak megrázza a fejét, ő inkább csak figyelni azt a tüzes valamit.*
- Két napja érkeztem, még nem voltam órán, tegnap adtam le a tantárgyválasztómat, de igen, fogok járni természetmágiára.. Van itt valahol könyvtár, hogy kivehessek néhány olyan tankönyvet, amiknek a segítségével esetleg fel tudnék hozzátok zárkózni? Tudod, nem szeretnék nagyon lemaradni, habár otthon már próbálták belém oltani az elméleti részeket, néhány mágiaággal kapcsolatban. *Meséli, megint rájött az öt perc, vagyis amikor mindenről fecseg, olyan dolgokról, amik nem is illenek bele a beszélgetés eredeti tárgyába, de ő ilyen, így kell megszokni. A következő kérdés hallatán elmosolyodik, pontosabban elneveti magát, majd megrázza a fejét.*
- Nem, még nem, de ahogy magamat ismerem ez nem is fog bekövetkezni pár napon belül. Ott is képes vagyok eltévedni, ahol lakok, hát akkor itt.. Na jó, ez talán egy csöppet túlzás volt, de azt hiszem egyedül nem fogok nagyon nekivágni a felfedező útnak, majd ha találkozok valakivel, akinek kilóméterhiánya van, talán elnavigál pár helyre.. *Mondja a lánynak válasz képpen, kissé megint elragadtatva magát, de végülis visszafogja magát, és abbahagyja a szóáradatot. Miközben a tűzzel játszó lányra figyel, az újságot olvasó másikra pillant, aki, úgy látszik most veszi őt észre, és köszön. Lucy feláll Melinda mellől, és a másikhoz sétál, hogy bemutatkozzon.*
- Szia! Lucy Williams, Pillus újonc. *Mutatkozik be, miközben kezet nyújt a vörös hajú lánynak, remélve, hogy az, már csak illedelmességből, elfogadja a gesztust.*

*Úgy tűnik a két lány ismeri egymást. Hát, legalább nem fogják zavarni és nem kell idétlen kérdésekre válaszolnia, mint általában az első beszélgetésnél. Így hívnak, innen és innen jöttem, a szüleim, a testvéreim bla...bla... tökéletesen megvan mindenki és senkivel nincs gond, vele meg főleg. Legalább is ő meg van róla győződve.
Amúgy nem figyel miről beszélnek, viszont akaratlanul hallja. Valamelyik szót felfogja, valamelyiket csak elereszti füle mellett. Elkezdi átfutni az összehajtott újság kezdő sorait, hátha valamelyik hír megfogja és érdemesnek találja arra, hogy el is olvassa azt. A kérdésére hamarosan megkapja a választ, bár nem válasznak aligha nevezhető. Inkább bemutató.
De a kis bemutató nem vonja el figyelmét a számára érdekesebb hírektől. Rápillant a felé lendülő tűzgömbre, vörös szemöldöke még feljebb szökik, de nem hajol el, és nem nyúl pálcájáért. Teljesen biztos benne, hogy nem meri megtámadni, nem olyan gonosz, mint ő. Bár, abban nem biztos, hogy nem-e gyáva. Nála ugyan is nincs jelenleg "fegyver", de egy szempillantás alatt magához tudná venni, de minek izgassa magát ilyesmi miatt? Ha lenne valami értelme, akkor simán benne lenne. Egy mondat, amit hozzáfűz a látottakhoz. Jelenleg csak ennyire futja tőle, hogy minősítse a bemutatót. Ó, ő nem fél. Nem az a típus.*
-Pf... ha beszélni nem tudsz, akkor elfogadom válasznak. *Von vállat, amire pár vörös tincs lecsúszik. Nagylelkű felajánlás, ráadásul inkább olvasna mint hallgatná a magyarázatot. Pontosan tudja mire valók a varázsigék.
Gondosan kihajtogatja az újságot, ráz rajta egyet és felemeli. Máris talál egy érdekes cikket és olvasni kezdi. Valójában nem nagyon értette mire fel ez a stílus irányába, de sosem veszi észre magát, hogy talán ő az, aki nem úgy válaszol, ahogy kellene még akkor sem, ha csak kérdez, vagy érdeklődik. Sosem veszi észre, ő az utolsó, aki megbánja azt, amit kimond, pedig szavainak sokszor súlya van és másik számára igen bántó. De tud ő mások számára normális is lenni.
Az olvasásból immár a másik lány zökkenti ki. Leereszti az újságot, egy rövid ideig nézi a felé nyújtott kezet, végül szabaddá téve jobb kezét összeilleszti Lucyéval.*
-Blaze Arzenia Rockefeller. Arzenia. *Csak a miheztartás végett. Az Arzenia jobban illik hozzá, a Blaze inkább arra utal, nem egy átlagos lányka.*

- Értem... *hangzik el a rövid válasz. Erre futja most tőle, pontosabban usertől, aki jelen pillanatban kész idegroncs. De ez most nem ide tartozik, szóval mellőzük is.*
- Képzeld, tudok beszélni. *sziszegi a másik lánynak.*
- Csak általában nem szoktam ilyen kígyókra pazarolni a gyönyörű hangomat... *ez a kijelentés a jelen pillanatban nem éppen helytálló, mert éppen ő az, aki úgy viselkedik, mint egy délutáni szisztájában megzavart köpködő kobra. Nem elég jó a hasonlat? Sajnálom, ennyire tellett.*
- Nem zavar, ha kinyitom az ablakot? *kérdezi a lányoktól, majd a választ meg sem várva (ő már csak ilyen), odasétál az ablakhoz, és kitárja. A friss levegő jó hatással van rá, legalábbis némileg. Most újra "védencével" //xD// foglalkozik.*
- A könyvtár kint van a parkban. Könnyű megtalálni. Szerintem ránézésre látszik rajta, hogy egy könyvtár, még ha be sem mész. De ha mégsem találod, tudod hol találsz.
*A következő szavakat már Rockfeller kisasszonyhoz intézi.*
- Melinda Warren, pilluamuletos prefektus. Nem tetszik a modorod... Blaze. *teszi még hozzá csak úgy mellékesen. Ez megint csak nem túl jó, hiszen lényegében majdnem ugyanúgy viselkednek mind a ketten, de Melinda legalább Lucyvel normális.*

-Tényleg? *Kérdez vissza játszott meglepettséggel.* -Bámulatos... *A megjátszott csodálkozás is stimmel. Arcára lassan ráül az a nyugtalanító mosoly, amitől joggal feltételezik róla, hogy minden szava méreg. Pedig most halálosan nyugodt, és semmi rosszat nem mond. Jó kedve van, a teázás jót tett.*
-A hangoddal lehet semmi baj, a látásoddal sokkal inkább. Még hogy kígyó? Hm... szerencséd, hogy jól megnézem ki mondja Nekem. *A Nekem szót körülbelül úgy mondja, mintha valami nagyra becsült személyről lenne szó. Végül, kihúzza magát, mintha egy kifutón lenne, kár, hogy éppen ül. Újságja felét lehajtja, szabad kezével pedig előre igazítja azt a néhány tincsét, ami a vállrántás következtében hátra szökött. Nincs szüksége varázspálcájára, békésen pihen tartójában. Egyik lábát fellendíti a másikra és újra ölébe húzza az újságpapírt. Mivel Melinda is bemutatkozik, felé is biccent és újra megismétli nevét.*
-Arzenia. *A prefektus szóra összébb szűkíti szemeit, hogy keresni kezdje a kis jelvényt. Ő eddig nem látta, de hát ez van. Ekkor közli vele, hogy nem szimpatikus neki. Vállrántást most nem fog elkövetni, de látszik rajta, hogy nem hatja meg a dolog. Vannak, akik adnak neki időd, hogy megismerjék, vannak akik egyből elkönyvelik velejéig romlottnak és kegyetlennek. Most éppen az utóbbi történik. Ilyen is előfordul.*
-Hm... *Rámosolyog Melindára.* ...sokan vannak így ezzel... *Pislog párat, olyan tőle megszokott "bájossággal" és nyugodtsággal, majd hozzáteszi.* ...de nem zavar. *Miért zavarná? Ha így lenne, magába nézne és megpróbálna rájönni, mi nem stimmel vele. De nem ilyen, vele minden tökéletesen rendben van. Nincsenek ráhangolódva. Erről pedig nem ő tehet természetesen.*
-Egyébként, ha már itt tartunk, jelenleg te vagy az, aki úgy viselkedik mint egy hisztis kislány, aki mindenre ugrik... és, Én vagyok a kígyó? Cöhcöh... *Csóválja meg fejét elégedetlenkedve.*
-Prefektuskisasszony. *Már csak úgy mellékesen teszi hozzá, hogy prefektus létére viselkedik így.* -Lehetnél kicsivel barátságosabb, vagy csak a kartársaiddal vagy az? A feladatköröd nem nyúlik túl?

*Lucy-nek hirtelen eszébe jutott, hogy dolga van, és elsietett, ezzel magára hagyva Arzeniat és Melindát. Hát nem a legjobb párosítás, de most ez van, ezt kell szeretni.*
- Te most gúnyolódni próbálsz? Legközelebb gyakorolj előtte, mert ez nem nagyon megy. Adnék neked leckéket... Ha csak egy kicsit is kedvelnélek. Persze, megvan az esély arra, hogy idővel megváltozol, de ez sajnos nem valószínű. Egyébként, közlöm, hogy a látásom tökéletes. Szerintem te tök úgy nézel ki mint egy undok, alattomos csúszómászó. De nem az én dolgom. Én csak megmondom a véleményemet.
*Némán figyeli az extremusos leányzót. Ő (mármint Melinda) már vagy tíz perce szinte mozdulatlanul ücsörög.*
- Nekem akkor is Blaze maradsz. Semmit nem tehetsz, azért, hogy Arzeniának hívjalak.
*Nem, Melinda nem utálja őt. Csupán a modora nem tetszik neki, de ebben nincs semmi rossz dolog, és úgy látszik, a lánynak sincs kivetnivalója ellene.*
- Hisztis lány? Köszönöm a bókot... És igen, lehet, hogy van benne valami igazság. De én legalább nem vagyok extremusos, mint te. Tudod, ha valaki extremusos, az sokat ront a dolgon, jönnek a rossz előítéletek, meg minden. Ha meg az illetőnek a stílusa sem valami megnyerő, hát akkor meg pláne.
*Lábait keresztbe teszi, és kissé furcsa tekintettel bámul a leányzóra. A tekintetével egyes embereket az őrületbe tud kergetni, bár kétli, hogy Arzenia esetében ez így lenne. Neki egyelőre az is elég, ha sikerül kihoznia a sodrából.*
- Furcsa ezt pont a megtestesült Barátságosság szájából hallani. De ha már itt tartunk, te is lehetnél jófejebb. Sokkal jobban állnának hozzád az emberek. És nyugodj meg, nem csak a kartársaimmal vagyok normális. Hanem mindenki mással, aki megérdemli. De ahogy elnézem, te még azokkal sem.

*Lucytól ő is elköszön. Nem meglepő, hogy nem kért a társaságukból. Részéről teljesen mindegy kivel van, majdnem mindig ilyen stílusú beszélgetésekben vesz részt. Tehet ő róla? Ő tehet róla a legkevésbé. Amúgy meg csak szimplán válaszolgat, mintha unalmas kérdéseket kapott volna.*
-Gúnyolódni? *Úgy néz rá, mintha valami érthetetlen nyelven beszélne hozzá.* -Nem tudtam, hogy ennyi neked gúnyolódásnak számít. *Nem, mintha meghatná a dolog.* -Nem, nem gúnyolódtam. *Nem szokott gúnyolódni, alapból ilyen. Ha ideges lenne, az meglátszana rajta is és a mondandóján is. De erről most szó nincs, de a lány ugye nem tudhatja ezt. Majd rájön. A leckeadásnál egy halvány mosolyt azért megereszt felé. Kicsit el van tévedve.*
-Te szeretnél leckéket adni? Köööszönöööm... *A szokásos "bűbájos" mosoly.* ... inkább profihoz mennék, még a végén elsírnám magam ahelyett, hogy gúnyolódni próbálnék. *Még mindig nem érti, hogy hihette azt, hogy ő gúnyolódott.* -Márpedig azzal nem mennék sokra. Ki szeret kockáztatni. Hm... ahhoz képest, hogy Pilluamuletoba osztottak be, nem vagy túl okos. De nem csodálkozom, gondolom manapság a beosztás sem úgy működik, mint régen. Csak úgy, első találkozásra rámondani valakire ilyen jelzőket...cöh... *Ismét az elégedetlenkedő fejcsóválás.* ...kicsit merész nem gondolod? És, ostobaság... *Ebben tökéletesen igaza van.* -Néha nem árt gondolkodni is, mielőtt ostobaságokat beszélsz, de te tudod. Sajnos nem érdekel a dolog. *Az újságra már nem lesz szüksége. Majd megkérdezi valakitől, hogy el lehet-e vinni annyi időre amíg elolvassa, vagy itt kell átfutnia. Bár, most pont nincs rá lehetősége.*
-Szerintem te is itt voltál, mikor bemutatkoztam. A másik nevem Blaze. *Tárja szét karjait.* -Úgy szólítasz ahogy akarsz. *Adrián is Blazenek hívja és még akad néhány személy, beleértve egyik bátyját.*
-Mit is szeretnél ezzel mondani? *Az Extremusos mondatára érti természetesen.* -Tudod, az előítélet nem minden, én is azt hittem okos vagy, és tessék. Felborult az elméletem. Számít az, hogy Pilluamuletoba jársz? Nem hiszem. *Azért nem szeretne a másik két házba járni, még a Pilluamuleto elmegy egynek, talán azt elviselte volna.*
-Nem vagyok barátságos? *Kap mellkasához hosszú ujjaival.* -Nem mondod... ez miben nyilvánul meg? *Ez kicsit meglepte. Hisz ő csak bejött és kérdezett, ehhez képest a válasz...
Kicsit fészkelődik helyén. Kezd egyre érthetetlenebbül beszélni számára.* -Ugyan, mégis kikre gondolsz? Ne haragudj, de van itt más is rajtunk kívül, akivel állításod szerint nem vagyok jó fej? *Azért körbenéz a biztonság kedvéjért, hátha volt olyan bamba, hogy nem vette észre a bent lévőket, végül visszafordul Melinda felé. Egy kicsit előrébb dől és megjátszott aggódással néz rá.*
-Biztos jól vagy? Igaz, hogy a varázsvilágban vagyunk, de nem létező embereket látni szerintem itt is kóros. De az is lehet, hogy ez a te sajátosságod. *Von végül vállat és visszadől.*

*Éppenséggel valóban nem furcsa, hogy kartársa magukra hagyta őket. De hagyjuk ezt, túl van tárgyalva.*
- Nem mondtam, hogy gúnyolódsz. Azt mondtam, próbálsz. Van különbség, kislány. Azon kívül, látom, hogy az neked úgysem menne.
*Miközben ezeket a szavakat mondja, fürkésző tekintettel méregeti Blaze arcát.*
- Profihoz!? Itt ül előtted, Rockefeller! Ebből is látszik, mennyire bárdolatlan vagy, hogy nem ismersz meg egy igazi profit.És nem hat meg, ha sírsz, bár egy bőgőmasinánál azért keményebbnek néztelek. Ezek szerint én sem vagyok tévedhetetlen.
*Alapjáraton azért nem ilyen egoista lány Melinda, de Blaze ezt hozza ki belőle, useréből pedig a jó hosszú hozzászólásokat. Ez az egyetlen előnye. Aztán egy pillanatra kizökken a rendes kerékvágásból.*
- Nem vagyok elég okos? Mi van, Rockefeller, belelátsz a fejembe? Ez egy új, egészen különös tünete az őrültségnek...
~Hát ezt tényleg nem értem. Honnan tudja ez, hogy nem vagyok okos...?~
- Ó, már értem... Lehet, hogy első találkozás, meg minden, de jó emberismerő vagyok, és látom rajtad, hogy milyen vagy.
*Összhúzza a szemöldökét, tekintetét pedig le nem venné a lányról.*
- Azta, nagy felfedezés... Magamtól rá sem jöttem volna.
*Akkor eggyel többen fogják őt így hívni. Adrián például Melindát is Melindának hívja, amikor szinte mindenki más csak szimplán Melnek. De ez aztán már végképp nem ide tartozik.*
- Nem, valóban nem csak az előítéletek számítanak. De a te esetedben beigazolódtak az előítéleteim, bármennyire is sajnálom ezt. Most már csak azon gondolkozom, hogy vajon te, vagy pedig Corwell a rosszabb. Fogós kérdés...
*Most már karjait is keresztbe teszi*
- De nem ám... Te meg a barátságosság két külön fogalom. Ja, hogy ezzel újat mondok neked? Bocsáss meg, hogy most lerombolom a kis álomvilágodat! És... Te miről beszélsz? Ki mondta, hogy van itt még valaki? Te tényleg eléggé... Elvont vagy. Csupán azt mondtam, hogy valószínűleg másokkal sem viselkedsz túl kedvesen.

//Fagy//

-Igen, és mi lenne az a különbség? *Kék szemeivel kérdőn pislog rá. Egy cseppnyi őszinteség nincs benne, de ő már csak ilyen. Nincs min meglepődni.*
-Hát, ahogy elnézlek... *Végignéz a lányon és kis félmosoly jelenik meg szája szegletén.* ... de, menne. *Látszik, hogy nem gyakorlott a sértegetésben, ezért nem is foglalkozik vele különösebben. Aki nem tud sértőnek számító szavak nélkül sértegetni, az csak mérgében beszél. Az pedig nem számít. Neki legalább is.*
-Rockefeller! Köszi. De azt hittem Blazenek szólítasz. Összezavartad magad? Hm... Megesik... valahogy nem lepsz meg ezzel. *Megjátszott sóhajtás. Az nagyon megy neki, mint minden kedvesség.*
-Te, minden bizonnyal nem vagy tévedhetetlen, máskülönben nem fecsegnél ostobaságokat feleslegesen. Az elején észrevetted volna, hogy ilyen beszéddel nem tudsz hatni rám. Talán az elején szólhattam volna, most nem futnál ilyen felesleges köröket. De te tudod, még egy ideig elhallgatom. *Különösebben nem csinál semmit, csak ül és azon gondolkozik, hogy most elvigye azt az újságot, vagy ne. Az a baj, hogy nem tudja mi tévő legyen. Semmi kedve büntetést körmölni szabályszegésért. Melinda csak mondja ezért az újságos állványról ismét kénytelen ránézni. Arca inkább unott. még mindig nem hozta ki sodrából. Válaszai sem sértőek, csak a szokásos válaszok.*
-Csak úgy, tájékoztatásul közlöm...Ha valaki belelát más fejébe, azt nem őrültségnek hívják. Legfeljebb, csak felétek. Van rá szakszó is. *Vigyorog rá.* -Nem baj, most már ezt is tudod. *Kacsint rá önelégült arccal és mosollyal.*
-Különben is, ha így lenne, gondolod, hogy pont neked árulnám el? Ch... nem nem. *Enyhe fejrázás.* -Ellentétben veled, én használom az eszem. *Mutatóujjával egy elegáns mozdulatot tesz és hozzáérinti végét halántékához, majd ugyan azzal az elegáns mozdulattal engedi le és teszi ölébe kezét.*
-De jó neked, hogy látod. Kereshetnél is a kiemelkedő képességeddel. *Nem hiszi, hogy látja, milyen valójában. Legalábbis a legtöbb emberben ott van a kérdés, hogy vajon valóban ilyen, vagy csak most. És, ha jobban belegondolna, a kezdés nem az ő részéről volt negatívum.*
-Nem tudom, feltűnt-e eddig, bár... *Ismét végignéz a lányon és úgy dönt, tagoltan fog beszélni hozz, hogy biztos felfogja.* ... ahogy elnézlek még beletelne pár percbe. De ahhoz, te édes kevés vagy, hogy lerombolt az én állítólagos álomvilágomat. Amúgy meg, inkább lennék elvont, mint ostoba. Sajnos elvont sem vagyok. Bocsi... *Körbenéz. Ismét az a töprengés. Megfogja az újságot és feláll, hogy a helyére tegye.*
-Valószínűleg... *Hátrapillant.* ... maradjunk ennél a szónál. Amiben nem vagy biztos, azt ne hangoztasd. Az előbb azt hittem, az egyik képzeletbeli barátodról beszélsz. Ne haragudj, de őket sosem venném észre. *Visszateszi az újságot a helyére és hosszú ujját végighúzza a választékon.*

//fagyunk kicsit//

//És jön az olvadás...//

- Mi a különbség? Csak az, hogy ha gúnyolódsz... Akkor esetleg sikerül megsértened, ha pedig csak próbálsz, akkor maximum kiröhögteted magad. Oh, mégis menne? Ennek örülök. Fejlődsz.
*Most már bánja, hogy nem kezdte el olvasni a könyvét. A dolgok jelenlegi állása szerint még az is jobb társaság lett volna, mint Blaze. De hát unalmas, na! Olvasna egy újságot, de most lusta értemenni. Igaz, bűbájjal is magához hívhatná, hiszen tanulták már bűbájtanon, de azzal is csak azt érné el, hogy Arzenia azt hinné, a varázserejét fitogtatja. Azt pedig nem szeretné, most még nem.*
- Miből gondolod? Végülis igazad van. Eléggé zavaró tényező vagy... Körülbelül, mint egy nagy madárürülék a tisztára mosott ablakon.
*Persze abban most már nem is reménykedik, hogy Blaze esetleg komolyan venné a sértést, de azért jól esik neki néha egy kis gonoszkodás.*
- Igen tényleg nem vagyok, az előbb mondtam, észlény... *jegyzi meg fagyosan.
Egyébként meg, nem valószínű, hogy az újság "eltulajdonításáért" büntetést kaphatna. Egyszerűen letagadja, hogy innen van, és kész.*
- Képzeld, rájöttem magamtól is. Csak gondoltam, nálad akár azt is jelentheti. Persze, letagadni könnyű az ilyen dolgokat, az igazságot elmondani viszont annál nehezebb. Nekem viszont nyugodtan elmondhatod, nem fogok visszaélni ezzel a bizalmas információval.* most már ő is vigyorog. Kezd egyre érdekesebbé válni ez a beszélgetés.*
- Az addig rendben van, hogy használod, csak az a kérdés, hogy mire? És nem szükséges mutogatnod, jelbeszéd nélkül is megértem. *mondja Blaze-nek kissé epésen.*
- Igen, már gondolkoztam is rajta, hogy esetleg ebből keresem a kenyerem. De az éneklés mellett döntöttem. Akkor legalább nincs dolgom ilyenekkel, mint te.
*Szinte suttogva mondja az utolsó mondatot. (A hatás kedvéért/a szerk.)*
- Igen? Úgy gondolod? Lehet. De te viszont máshoz is kevés vaz. Úgy körülbelül mindenhez.
*Most már tényleg kezd nála betelni a pohár, és lehet, hogy tényleg igaza volt Blaze-nek. Ő kezdte az egészet.*
- Nincsenek képzeletbeli barátaim. *mondja nemes egyszerűséggel.*
- Tudod mit? Igazad van. Bocsánat, hogy így viselkedtem veled. Megpróbálok kedves lenni, de cserébe te is próbálj az lenni.

// Erolnak egy befejező hsz. //

- Oké, megnyugtató... Mert van aki zokon veszi, ha felborítom. - Vigyorra húzódik a szája - Valahogy nem sikerül baleset nélkül közlekednem egyik teremből a másikba. Scarlet vagyok, akarom mondani Scar... Általában úgy hívnak ismerőseim. - Beszélne ő még tovább, de a srác volt-nincs eltűnik. Egy pár pillanatig ledermedve áll az ajtóban, kikerekedett szemekkel, hogy "Most mi a jó édes Isten történt?!". Ledöbbenéséből egy pillus diák hangja zökkenti ki, aki megköszörüli a háta mögött a hangját, mondván, ki akar jutni a társalgóból. Scar megadóan hátralép egyet, menjen csak, ha akar.
De most tényleg, mi volt ez az előbb? Egyáltalán elköszönt a srác, vagy csak meglépett, mert sokat beszélt? Hirtelen nem is tűnik annyira izgalmasnak az a krimi a kezei között, ha egyszer tele van az iskola érdekesebbnél érdekesebb eseményekkel, gondolatmenetekkel, pszichológiailag elemezhető esetekkel. Az emberek elemzése mindig is kedves, és számára lefoglaló tevékenység volt, de a millióegy esetből, amivel eddigi élete során találkozott, egy se kapcsolható össze ezzel.
Végül egy magányos vállrándítással lerendezi az esetet, mondván a fiúnak biztos akadt valami dolga. Amúgy is, amikor ő befelé akart jönni, Erol éppen kifelé indult, úgyhogy csakis ez lehet a magyarázat.
Végül elfeledve, hogy mégis miért jött le a társalgóba, kómás léptekkel elindul visszafelé hálókörletébe olvasni, és nyugovóra térni.

// usernek agyhalála van Very Happy

//

*Lassacskán Sammy ide is ér a szobájából. Fehér topot, és egy farmer térdnacit visel. Besétál a társalgóba, és leül.*~Hm remek üres. Pedig azt reméltem hogy találok itt valamit. Na de mindegy, Már nem megyek vissza rögtön.~*Gondolja, majd elnyúlik és a mennyezetet bámulja.*~Azért akkor se lenne rossz ha felbukkana most itt valaki.~*Gondolja, s csüggedten lebiggyeszti az ajkait.*

*Teodor kószál a társalgó előtt és elgondolkodik cseppet. Majd végül úgy dönt bekukkant hátha nincs ott senki. ~nem nagyon van most kedvem az ismerkedéshez elég késő van már hozzá~ Gondolja hisz már az agya sem fog annyira ilyenkor lehet reggelre nem is emlékezne arra kivel fut össze, amilyen kis bamba. Na de nem várakozik tovább hanem benyit és sajna látja hogy mégis csak van bent valaki. Csöndesen bezárja maga mögött az ajtót aztán kicsit szemügyre veszi ki is lehet ott. ~Hmm egy lány.~ Megpróbál nem is törődni vele és kinéz magának egy fotelt a lány közelében de nem közvetlen mellette. Lassan odamegy és leül. Nem bírja ki, hogy ne vizsgálja meg jobban a leányt így néha néha odapillant, egyre gyakrabban. Igaz nem volt semmi kedve az ismerkedéshez az imént de most hirtelen minden porcikája szeretné megismeri azt a bizonyos lányt.*
-Szia, én Teodor Mihail vagyok. *Köszön és mutatkozik be a lánynak majd némán figyeli.*

*Nem is hallja hogy bárki belép. Csak üldögél, kényelmesen elnyúlva, néz felfelé. Majd a köszönésre figyel csak fel.*-Ohh Szija. Én Samantha Cerry.*Válaszol kedvesen vissza.*-Éjszakai kis séta? *Kérdezi mosolyogva. Úgy látszik nem csak ő indult ilyenkor sétálni. Felül rendesen a fotelban, és figyel Teodorra.*~Igazán helyes.~*Pillant végig rajta.*~Vajon mióta van itt?~ kérdi magától, de Teodort nem kérdi. Inkább csendben marad, kedvesen pislog a fiúra, és várja a válaszát.*

~Éjszakai séta? Hát nevezhetnénk annak is de ez inkább felfedező körút.~
-Hát igen mondhatjuk úgy is bár számmora inkább ismerkedési túra. Ugyanis még csak ma érkeztem így nem nagyon ismerem még az iskolát. Te mióta vagy itt? Mármint az iskolába, nem a szobába. *Mondja kicsit szórakoztatóan és mosolyogva majd kényelmesen hátradől és úgy figyeli tovább a lányt.*

-Hm értem. És eddig hogy tetszett itt? *Kérdi. Újnak lenni érdekes dolog. Főleg ha még el is téved az ember. Hát igen, vele elég sűrűn esett meg, bárhová is került, hogy míg nem ismerte meg a helyet, addig, el-el tévedt. *-Hát, én már egész régóta itt vagyok. Fél éve talán, vagy kicsit több azt hiszem.*Mosolyog vissza barátságosan.*

-Hát mit is mondjak, a vártnál jobb. *Mondja mosolyogva és még mindig csak Samanthat figyeli.*
-És van barátod? *Kérdezi miközben elkezd kalandozni szempárja elég szép helyekre...*