Nyugati-szárnyi folyosók

Tárgy: Re: Nyugati-szárnyi folyosók Hétf. Jan. 18 2010, 05:25

[ Igencsak késve, bár törve nem... Izzy és Cid, decemberi játék]

Tulajdonképpen tökéletesen tisztában van vele, hogy pontosan hogyan tud megfelelő hatást kiváltani az emberekből a megjelenésével. Mint ahogy tudja, hogy órán félelemkeltően kell fellépnie, viszont itt fenségesen és császárnői „pompájában”. Amiből igazából csak a kisugárzás van meg, régi ékszereit, díszeit és hatalmas drága kimonóit abból az időszakból már nem hordja, csak szépen elpakolta magának lakosztálya egyik kisebb részében. Néha kellemes emlékként vannak nyilvántartva, néha azonban legszívesebben felégetné az egészet. Persze... egy császárnő nem tesz ilyet.
Mosolyogva figyeli tekintetével Cid idétlenkedését és csimpaszkodást a másik fiúba. Amint köszönnek neki, hümmögve hajtja meg kissé fejét, de éppen csak egy kicsit, tekintve, hogy ő a magasabb rangú, ezért nem fog térdig hajbókolni két kamasz kölyöknek.
-Konban wa... Igen, tudom ki vagy, Izzy.
Szól hümmögve és hanyagul, hiszen ez számára teljesen természetes. Mindig ellenőrizni szokta az új diákok adatlapjait a tanáriban és mindig megjegyzi az archoz a nevet is. Ezért tudja órán is mindenki nevét, s nem kell szerencsétlenkedniük az órák elején. Praktikus. Őmaga nem mutatkozik be, mert általában mire találkoznak vele az emberek, addigra már ismerik a hírét. Ha meg nem, az meg így járt, majd a maga kárára megtapasztalja.
Megvonja kecsesen a vállát, aztán lassan közelebb lépdel.
-Én mindent tudok.
Azt persze szerencsére még csak nem is sejti, hogy hogyan nevezték el a háta mögött Leanne-ék, különben vagy dühkitörést kapna, vagy a diákokat kellőképpen megbüntetné. Vagy egyszerre a kettő és akkor tökéletes elégedettséggel töltené el, hiszen kifejezetten irritálja, ha valaki nem mutatja felé a tiszteletét és nem kezeli rangjához méltóan
A vigyorgó ismételgetésre felvonja íves szemöldökeit, úgy hümmögi.
-Merre..?
Kérdi szórakozott mosollyal, hiszen igazán vicces szerinte, hogy a fiút ennyire lesokkolja, és persze most pozitív értelemben. Aztán egészen közelebb lépdel, ahogy Cid magyaráz, ő pedig egyre inkább jól szórakozik magában, csoda, hogy képes visszatartani a nevetését. De hát naaa, hát képes lenne ő kinevetni Cid-et? Őőőőőő? ŐŐŐŐŐŐŐ? ŐŐŐŐŐŐŐ?!
Igen.
Most azonban csak egy apró kis rándulás a szája szegletében jelzi, hogy nagyon kevés választja el a nevetéstől, de derekasan tartja magát, fekete becsületére legyen szólva.
-A Mikulásról? Dinnyesétáltatás? Jó téma... de ezt az összetartásos hülyeséget inkább hagyjuk, jó?
Grimaszol egyet, mivel ő sem a karok közötti, sem az iskolán belüli, sem bármilyen emberi kapcsolatban az összetartást nem értékeli. Ő mindig is úgy volt vele, hogy az Extremus a legerősebb kar, a többiek meg gyengék és kész. Nah de hogy is ne lenne erős, amikor ő a karvezetőhelyettes? Szégyen és gyalázat lenne nem prímán teljesíteni.
Ekkor hallja Izzy helyes válaszát a kérdésre, bár meglepőnek találja, hogy a szex és a vallás egy mondatba került, elvégre a kettő igencsak taszítja egymást. Legalábbis az ő idejében még eléggé... Majd elmosolyodva paskolja meg Cid arcát finoman.
-De bűnbeesni meg jó, nemde?
Vonja meg kecsesen a vállát, aztán előveszi a bő ujjból a legyezőjét, hogy azzal juttasson magának egy kis friss levegőt, miközben hangosan gondolkodva tanakodik.
-Lám, mit is tenne egy kolléga, kollegina, ha egy ilyen kellemetlen témáról hallaná diákjait beszélgetni...? Ráadásul hamarosan kijárási tilalom is... Hmmmm...
Látványos gondolkodás, de aztán összecsapja a legyezőt és elmosolyodik szélesen, arcán látható, hogy bizony ő rájött a megoldásra.
-Ti elvezettek, kísértek engem az étkezőbe, cserébe én se adok nektek büntetést. Úgy hallottam, hogy errefelé kell lennie.
Magyarázza, aztán kecsesen továbbindul, mivel tökéletesen biztosra veszi, hogy követni fogják a fiúk őt. Kígyó szemeivel az ajtók feletti feliratokat figyeli és olvassa elmélyülten. Egészen sokáig nem szólal meg, csak egy kis idő után, amikor megtorpan és hátrapillant a két srácra felvont szemöldökkel.
-Mellesleg a mosókonyhás macák, azok micsodák?
Kissé megrökönyödött hangja, de nem is lehet rajta csodálkozni, hiszen az ő idejében ilyen szóhasználat nem volt, ráadásul magában sehogy sem tudja összeegyeztetni a szex-szel. Nem mintha egy ilyen témát pont siheder kamasszal fog megbeszélni, alapvetően ellenkezik az elveivel, hogy valakivel is megbeszélje a bensőbb gondolatait és dolgait... persze egy-két-hááá...kivétel az van, de az más.

//Nem olyan hosszú, de hát nyah... xD //

Tárgy: Re: Nyugati-szárnyi folyosók Vas. Jan. 24 2010, 14:00

*A tengerimalacos dolgon, csak a fejét rázza, tudja hogy sokszor hülyének nézik, de ő vállalja a nézeteit, még akkor is, ha meg nem értettség az ára. Senki sem lehet próféta a saját hazájában alapon, nyugodtan válaszol, már megszokta, hogy kinevetik.*
-Mert szent állatok, válaszolni nem tudnak, de attól még én beszélgethetek velük. Jobb, mint egyedül…Olyanok nekem, mint egy nyáj, csak nem bárányokat terelgetek, hanem tengerimalacokat. Ha szeretnéd az állatokat, biztos te is beszélgetnél velük valamit…Elmondanád milyen nehéz lesz vértanúhalált halni, meg ilyesmi. Ők meg visszanyüszögnek, mintha egyetértenének és ez olyan jó érzés… *Nem várja, hogy Izzy megértse, ő egy kicsit fura, el kell fogadni, vagy nem elfogadni. Mindig megoszlott körülötte a társaság. Vagy nagyon szerették, vagy nagyon utálták.*
-Jól van igazad van, Izzynek foglak hívni, én sem örülnék a Bigyónak, én Cid vagyok és nem Bigyó. Bár ez jó tengerimalac név…Azt hiszem, ha Hókirálynőnek gyerekei lesznek, sőt ikrek, akkor Izének és Bigyónak nevezem majd el őket! *Úgy néz a fiúra, mintha nagyon nagy, világmegváltó ötletet adott volna neki, nem mintha rabszolga lenne szegény, a fenekét csak azért nézi meg, mert…ja a farka miatt, nem? Kicsit el is pirul //azóta rájöttem, hogy az amerikai indián stílus nem az ő világa, úgyhogy fehér bőre van és szőke haja, tehát jól látszik, ha elpirul. Amíg nem van képcsere, el lehet képzelni //*
-Jajj dehogy, bocsánat, szerintem a rabszolgaság nagyon csúnya dolog, az is amit a manókkal csinálnak, nem még emberekkel…Te meg olyan aranyos kis fenekű vagy, sosem adnálak el! *Biztos megvenné valami szatír pedig…De ezek a gondolatok nem illenek hozzá, gyorsan szájára is csap, hogy ki ne mondja őket.*
-Neeem én nem akarok tökös nő lenni! Majd mindig cipelek valami nehezet, de egyszerre csak egy kókuszdiót, teljesen perverz vagy, azokban még tej is van, mint a lányok melleiben. Megszentségteleníteném a női nemet! Rossz ötlet! *Marad a dinnyénél, majd beszerez tököt, karácsonyfát, tekegolyót, ágyút, ilyesmi. Megoldja. Van fantáziája. Izzynek is, kíváncsi fejt-e már kókuszdiót. Rá kell harapnia a nyelvére, hogy ne kérdezze meg.*
-Ugyan már…szerintem a kisisten teljesen jó...Sőt akkor tudod mi vagy? Boldog! Ahhoz, hogy valaki Boldog legyen kettő darab csodának kell történnie. Ez már megvan! Az egyik, hogy jó fej vagy, a másik, hogy szóba állsz velem! Ha lesz még kettő, akkor Szent Izzy leszel és akkor lehetsz nagy isten, aztán meg még nagyobb isten. Ha gondolod csinálok neked oltárt és viszek szentelt vizet. *Megsimogatja a feje búbját, mint a jó kis istenkéknek szokták, aztán hátrébb lép, hátha Izzy mégis pofon vágja, de nagy csalódottságára, mégsem történik meg.*
-Igazán kegyes vagy, nem ezt érdemlem. *Vágja rá, ha Izzyt tényleg Boldognak nézi, akkor úgy is kell majd viselkednie vele. Noellen bólogat.*
-Békén fogom hagyni, békén hagyom! Neee…ilyeneket ne mondj, hulla, temető, véééér! *Befogja a füleit, és persze fennhangon mormolni kezdi a miatyánkat, fennhangon…az igazat megvallva, kissé visítva, s amikor Izzy abbahagyja, kinyitja szemeit, mert időközben becsukta őket, aztán megkínzott képpel bámul a boldog fiúra.*
-Máskor…inkább verj meg…ezt…ezt tényleg nem élveztem…*Nyögi levegő után kapkodva. Lehet tényleg el fog ájulni, micsoda szívás lenne XD De nem, abbahagyja és lassan megnyugszik arra, hogy pihenjen egyenletesebbé válik a légzése és nagyon lassan bólint is egyet.*
-Neem, nem szülök semmit, nekem az van, ami neked is van, ott alul, azzal nem lehet szülni, különben is, én nem vagyok lány, hogy megtermékenyítsen a szentlélek, úgyhogy ez lehetetlen…*Kicsit szédül ettől a sok lélegzéstől, lehet Izzy még azt is be tudná mesélni neki, kemény munka árán, hogy ez mégis lehetséges…Képes lenne beképzelni magának a fájásokat. Elvonja a figyelmét, hogy Izzy istenekkel társalog, akkor ez már a harmadik csoda! Ennek annyira megörül, hogy helyből a nyakába veti magát, nem monhatni, hogy visszafogott, vagy, hogy nem hangulatember, de legalább könnyű megvigasztalni, ha kiakasszák. Biztosan olyan hisztis fiú ő, aki, ha olyat mondanak neki a következő pillanatban már mindent elfelejt. Mivel tényleg dizájncsere megy végbe, Izzy nem hal bele az ölelésbe, Cid elég kicsi, szőke, elfér rajta és nem sanyargatja soká, ha jól megölelgette, elengedi, persze attól is függ a fiú mennyire hevesen tiltakozik. Pont jól jött ki, mert Izzy is ölelésre tárta a karját, ő meg beleugrott. Minden összevág, a szent atya és a tanítvány.*
-Gondolod, hogy nekem is válaszolnának? Vagy ez az anyag, ez csak boldogoknak működik? Nekünk halandóknak meg csúnya dolog, nem? *Attól, hogy nem az esete kicsit mintha szomorúbb lenne, ha a gyerek tényleg valami szentféle, márpedig amilyen hülye, simán beveszi róla…lehet ez náluk mást jelent…*
-Ez azt jelenti, hogy nem is lehetek a tanítványod? Vagy…hogy máskor már nem fogsz beszélgetni velem? *Kérdezi csalódottan, kicsit hátrébb is lép, közben konstatálja Izzy illuzionista törekvéseit, itt ott bólogat, ő csak lelkipásztor akar lenni, szóval ezekhez a dolgokhoz nem nagyon tud hozzászólni max, annyit, hogy majd segítek. Ezt meg is teszi, hátha ettől mégis Izzy esete lesz egy egészen kicsit… Aztán valami egészen megszállot mosoly terül szét az arcán, mintha ezt a nagy ájtatosságot elfújta volna a szél és kijelenti, sokatmondóan, sőt úgy, mintha teljesen normális lenne, 16 éves, kamaszgyerek, aki nem akar vértanúhalált halni, nem beszékget disznókkal és még sorolhatnám…*
-Teljesen meztelenek! *Akane sensei felé fordul, eltátja a száját, ahogy Izzy hirtelen mindent bevall és próbál hátrálni a tockos elől, de az elmarad, úgyhogy felsóhajt és újra rábámul a senseire. Igen, ezt a szót nem kellett volna kimondania előtte... Lehet, hogy éppen elképzeli meztelenül, de úgy néz rá, mint valami világcsodájára, tátott szájjal, jó, hogy a nyála nem folyik. Mindent tudok, erre összerezzen és haptákba vágja magát.*
-Bocsásson meg sensei, hogy vétkeztünk! *Simán elhiszi neki, hogy tud mindent, lát mindent, olyan a nőci felállása, mintha királynő lenne és biztos nem véletlenül mondta neki a legelején, hogy az, ha nem az. Tudna ő hazudni? Á, dehogyis, tényleg az lehet, valami anyakirálynő, ha Izzy kisisten, akkor ő lehet szűz Mária reinkarnációja, tényleg…ő meg miket képzel róla…Teljesen elvörösödik, de hát éppen a meztelen nőkről beszélgettek…ha bevallaná a senseinek vajon megbocsátana? Na és ha tényleg ő a reinkarnációja? Lehet nem kéne neki gyónogatnia, de ettől az arcpasolástól mosolyra rándul a szája, persze jó, de még milyen jóóóó vétkezni, de ez biztos egy próba, ki kell álllnia, tagadnia…vajon helyes-e hazudni?*
-Ne haragudjon ő senseisége, de…de…tudja a meztelen nők olyan érdekesek…és maga maga meg még érdekesebb, mert még nőbb….istenem….ezért egy hét töviskoszorú jár *Nyögi, miközben holtra váltan Izzyre pillant. Büntetés? Az most jut el neki, mire hevesen bólogatni kezd, megérdemli, kéri, akarja, persze…*
-Nagyon fog fájni? *kérdezi reménykedve…miközben elindul mögötte. Na ennek a nőnek tuti kell oltárt csinálnia, mert lehet tényleg Szűz anya reinkarnciója, de mégsem kérdezhet meg tőleilyesmit…Még azt hinné, hogy kételkedne, pedig ő igaz hívő. Izzyre bámul, hogy mi az a mosókonyhás macák.*
-Nők, akik mosnak, nem? Ilyen nagyobb darab nők...*De ezt a másik fiú biztos jobban tudja.*
-Izzy nem tehet róla tanárnő, hogy itt van *Mondja gyorsan, mikor hirtelen eszébe jut, hogy ő talán nem lesz oda a büntetéstől…*
-Tudja ő kisisten és csak el akart kísérni engem az …ö mosdóba. *Most akkor mégis hazudnia kell Izzy érdekében…Ahhjajj milyen nehéz az élet, az ember nem tudhatja melyik istennek feleljen meg, ha ennyi van.*
-Akkor egy kicsit sem lehetek az eseted? *Kérdezi reménykedve, hátha, most, hogy mentegetni próbálja, mégis egy kicsit...*

Tárgy: Re: Nyugati-szárnyi folyosók Vas. Jan. 31 2010, 02:47

[Cid - Akane]

*A tengerimalacos dolgot az állatfóbiája miatt csak és kizárólag akkor tudja megérteni, ha átfordítja a saját nyelvére. Szótlanul áll, vakargatja a fejét, és hosszasan töpreng, hogy mi is az a szent dolog az ő életében, amit ennyire istenít, mint a srác a tengerimalacokat.*
-Tehát azt mondod, hogy olyan ez nekeeeed, mint nekem mondjuk a…. hmmm… hmmm… aaa hallucinogén gombás rántotta? Tudod, miközben pucolgatod a gombákat, beszélgetsz velük, hogy milyen jó lesz majd nektek együtt. Miközben sül, az visszafröcsög rád, pont olyan, mintha azt énekelné neked, hogy majd ő is élvezni fogja, mikor már bent lesz a pocidban, és szétmarja őt a gyomorsavad, de őt ez nem zavarja, mert ettől függetlenül szép dolgokat fogsz majd látni a hatására.
*De még milyen szépeket! Többek között emiatt alakult ki az állatfóbiája is, hiszen nem csak gombát szed, hanem néha még mást is mellé, és ilyenkor jönnek ám a legbizarrabb hallucinációk. Hogy miért, azt nem lehet tudni, de legtöbbször vérszomjas mókusok szokták őt halálra ijeszteni. Csak a fejük akkora, mint egy átlagos méretű családi ház, a foguk meg mint egy kosárlabdapálya, így nem csoda, hogy retteg tőlük.*
-Te, figyuzzá már, ezt így most már értem, de… mi a francnak jó a vértanúhalál? Ugye nem akarsz ilyet elkövetni? Megakadályozom! Most gondolj bele, mennyi vezeklendő bűnről maradsz le, ha ezt most gyorsan megcsinálod! Ja és persze ami neked a legfontosabb, a vezeklésről is lecsúszol! Abban is tudok ám segíteni! Majd felügyelem, hogy tisztességesen szenvedsz-e?
*Azért látszik, hogy mennyire rendes tud ám lenni! Képes lenne csak azért életben hagyni Cidet, hogy még többet szenvedhessen… na és persze vétkezzen, hiszen számára ezek a bűnök inkább már a gyönyör kategóriájába sorolandók. Tényleg nem érti a bigott népséget, hogy miért kell ezekből akkora tragédiát csinálni, hiszen a legtöbb bűn édes kísértés. Persze azért vannak kivételek, mások életére ő sem akar törni, de például a paráznasággal semmi problémája nincs.*
-Nos, ennek örülök, hogy mégis jobban tetszik a rendes nevem, mint az izé vagy a bigyó. Hókirálynő gyermekeinek meg inkább válassz valami stílusos nevet, mint például Gleccser és Lavina. Remélem itt is fog működni a név kötelez elve, és ehhez mérten fognak viselkedni!
Gondolj bele, mennyire poén lenne, amerre jársz, nyomodban a természeti katasztrófa.. vagy ha túl gyorsak, akkor előtted… így legalább mindig időben értesülünk az érkezésedről!
*Simán elintézné, hogy Cidet még a mostaninál is lükébbnek nézzék, hiszen számos hasznos tippet tud még neki adni, kérnie sem kell. Az, hogy a fenekét nézegeti, annyira nem zavarja, hiszen tudja, hogy az csak a farka miatt van.*
-Tévedsz aranyom, rossz helyen keresed, ugyanis azt elől hordom, de nem, most nem mutatom meg… sem máskor! Maximum ha jössz velem pisilni, és akkor játszhatunk ki céloz messzebb-et.
*Nagyokat pislog azon, hogy boldognak nevezik, először persze a szó hétköznapi értelmére gondol. Az oké, hogy a nap 24 órájából legalább tizet vigyorgással tölt, a fennmaradó időt meg átalussza, vagy betéved egy órára, és ott nem vidámkodhat végig, de hogy boldog lenne? Végül is… jól érzi magát a bőrében, ezt a helyet egész jól megszokta, van amit kifejezetten imád itt az alváson kívül, kell ennél több? Hát persze! Egy oltár! Sok-sok hívő, aki mind az ő kis buksiját simogatja, mint most Cid. Legszívesebben egy fésűt is adna a kezébe, hogy még intenzívebb legyen az élmény. Kielégült vigyorral közli:*
-Rendben van, megengedem, hogy oltárt emelj a tiszteletemre, és azt is, hogy hívőket toborozz nekem. Ez lesz ezen túl a te személyes küldetésed!
*Mindezt úgy adja elő, mintha tényleg hatalmas megtiszteltetés lenne, hogy ilyen kegyeket osztogat. A szentté nyilvánítása kilátásba helyezésétől természetesen azonnal vérszemet kap, és máris további kettő csodán töri a fejét.*
-Tudom már! Megszabadítom a Földet az összes, vérszomja mókustól! Kár, hogy nem tudok átkozni… valami mást kell kitalálnom! Mondjuk segíthetnék az éhezőkön, és megetetem velük a mókusokat! Sőt, ha ez nem elég, akkor majd vizet is teremtek mellé… a csapból. *Lehet hogy egy perverz dög, de ajkain elégedett vigyorral hallgatja kis szöszke visítását, mikor a temető és a vér szóba kerül. Zene füleinek, hiszen végre nem a sajátját hallgatja belülről, mert éppen egy buta neszre hitte azt, hogy támadnak az állatok.*
-Az lehet, hogy te nem élvezted, de én igen, és neked az a dolgod, hogy a kedvemre tegyél! Tehát ezentúl legalább napi egyszer téma lesz a temető, az élőhalottak, a szellemek, a mumusok, a sátán kutyája, és még minden egyéb, ami ezt váltja ki belőled!
Verekedni meg nem szoktam, mert nem szeretem az erőszakot.
*Ahogy a srác levegő után kapkod, legyezgetni kezdi őt ezerrel, hátha nem dobja el magát. Még csak az kéne, hogy jól beverje a fejét, utána meg cipelhetné őt a gyenguszra. Mivel újra előkerült a rettegett téma, újabb visításra készül, kicsit közelebb is dugja a fejét, hogy még közelebbről élvezhesse ezt a feledhetetlen élményt.*
-Szal azt mondod, nem azért lihegsz, mert szülünk? Kár, pedig már úgy beleéltem magam egy császármetszésbe! Azt viszont lezavarhatnánk itt is, nem kellenek hozzá steril körülmények! Még a végén bezavar itt nekünk a higiénia, oszt leshetsz!
*Persze hatalmas szája van már megint, most simán azt mondaná, hogy ha adnak neki egy szikét, azonnal Hasfelmetsző Jack-é válik, és kivarázsolja Cidből a nem létező gyereket, pedig valószínűleg már akkor elájulna, mikor meglátja a srác hasfalát, mert azért ő sem olyan kemény legény ám, mint amilyennek mutatni akarja magát.
Az atyai ölelésből valami egészen fura dolog sül ki. Izzy kap egy pici, anyag és helytakarékos szőke moncsicsit a nyakába, nagy, ártatlan, kék szemekkel. Mivel a srác könnyű, így nem esnek hanyatt, hiába éri váratlanul a „támadás”. Az előbb még istennek képzelte magát, most meg úgy érzi, mintha elvarázsolták volna, és helyette egy anyamajom dajkálná a kicsinyét.*
-Nyah, eleget csimpiztél édesfiam! Ezentúl, ha ölelgetni akarsz, akkor inkább a lábammal tedd, hiszen mégiscsak kisisten vagyok, vagymi!
*Rázza le magáról a srácot, a szituáció tényleg kezd groteszkké válni, és így oda lesz a tekintélye.*
-Majd megkérdezem az isteneket legközelebb, lehet, hogy neked is válaszolnának. Majd szólok néhány szót az érdekedben! Viszont szerintem simán kipróbálhatod, csak hogy érezd, milyen nagyszerű érzés egy más, ihletett tudatállapotba kerülni! Sokkal klasszabb, mintha csak szimplán imádkoznál!
Először is a gombás rántottával kezdjük, az mégiscsak természetes és nem szintetikus anyag. Hogy még ízletesebb legyen, majd reszelek rá egy kis parmezánt a sarkamról!
*Hallotta ám, hogy a kevésbé flancos éttermekben is így oldják meg, ha kifogynak a parmezánból. A szakács csak simán ledobja a cipőjét, előkapja a sarokreszelőjét, és máris meg van oldva a probléma. Amúgy meg nem irigy, *
-Ööö… őőőő… dehogy! Attól, mert nem vagy az esetem, még lehetsz a tanítványom, és én leszek majd a te szellemi vezetőd! Majd jó sokat fogunk beszélgetni, hol egymással, hol az istenekkel.
*Szegény-szegény Cid! Még nem tudja, hogy mire vállalkozott, Izzynél zakkantabb lelki vezetőt keresve sem találna. Már most azon tör a fejét, hogy majd milyen lelki gyakorlatokat fognak együtt végezni. Természetesen az alapkoncepció az lesz, hogy Cid jó sokat vezekeljen, és minél többet visítson, mert ő így érzi jól magát.
Mivel kezdenek eltávolodni egymástól, így atyáskodóan odalép a fiú mellé és megveregeti a vállát, amolyan „fel a fejjel haver” gesztussal. Azért, mert nem akarja őt szexuálisan kihasználni, még lehetnek egy kiegyensúlyozott mester-tanítvány viszonyban egymással.
Azon már nem is csodálkozik, hogy sikerül a srácnak egy igencsak lényegre törő megjegyzést kinyögnie pont akkor, mikor megjelenik perverz fantáziálásainak alanya. Ezen fel kell röhögnie, egyszerűen képtelen uralkodni magán. Jó témát választottak, azt meg kell hagyni, és amilyen marha, még be is vall mindent. Az már csak hab a tortán, hogy Cid leplezetlenül csorgatja a nyálát a tanárnőre, ezért a röhögéstől egészen biztos, hogy itt fog helyben megfulladni.*
-Izé… bocsánat… elnézést… nem akartam ennyire… röhögni… nem azé… egészen más!
*Na persze. Ő ártatlan, mint mindig. Oda sem figyelt arra, amit Cid mondott, meg sem hallotta, ő itt sincs. Legalábbis nagyon szeretné, ha ezt Akane elhinné neki.*
-Jah, hogy az összetartás az egy hülyeség? Igazából szerintem is, de ez a téma a legtöbb tanárnak bejön, de úgy látszik, megint ~kifogtam hálistennek egy csodabogarat~ tévedtem.
*Azon meg, hogy a kígyószemű a bűnbeesést emlegeti Cidnek akkorát les, hogy úgy kell visszaakasztania kiakadt állkapcsát. Ritkán történik ilyen, de meg tudja csinálni simán. Kicsit elfordul, egy rántást követően halk kattanás hallatszik, és megint minden a helyén van. Ennél szebb már csak az lett volna, ha Akane kacsint is mellé. Akkor valószínűleg csak orvosi segítséggel pakolták volna helyére az állát. Kicsit sziszeg még, mert ez ugye nem egy kellemes dolog, de köszöni, jól van. Már… vagy még?*
-Cid… te teljesen hülye vagy!
*Bagoly mondja. Amúgy ez nem csak általánosítás, hanem utalás arra, hogy a srác volt akkora marha, hogy szemtől szembe bevallotta, kiről is szokott fantáziálni. Feszült figyelemmel lesi a reakciókat, kíváncsi, hogy mi fog ebből az egészből kisülni.
Azon teljesen kiakad, hogy Cid várja tőle a választ a mosókonyhás nőcikre, hiszen ő aztán nem tud róluk semmit.*
-Most mit nézel így rám, a mosókonyhás macákat te hoztad fel. Mármint a témát. Eskü nem rejtegetünk itt pucér nőket. Gondolom legalább azok, ugye? Azt mondta, a magazinjaiban vannak. Remélem, tényleg csak a fényképeik, és nem a testrészeik…
*Izzy a legjobb barát a világon! Az összes haverjáról mindeféle őrültséget szokott kitalálni, hogy aztán győzzék csak tisztára mosni magukat. Az a legviccesebb az egészben, hogy többnyire hisznek neki, hiszen eleve őrült fazonokkal haverkodik, így róluk aztán mindent el lehet képzelni. Itt van ez a drága kis angyalképű Cid… hát nem lenne könnyű elképzelni várszomjas sorozatgyilkosként? Neki nem!*
-Igen, ez az új hobbynk, hogy együtt járunk pisilni. Egyszerűen tudni akartuk, hogy a csajoknak mi a jó ebben.
*Hirtelen nem talál logikai összefüggést a kisistensége és a kísérgetés között, ezért ezt meg sem próbálja megmagyarázni. Most, hogy így falaznak neki, és újra felteszik a kérdést, majdnem felröhög. Azért Cid is elég élelmes fiúnak tűnik, és olyannak, aki egykönnyen nem adja fel.*
-Öööööö… nem! Nem vagy az esetem, már mondtam!
*Viszont egy kacsintással, s majd a tekintetével azt üzeni, hogy „ha még egy picit dolgozol az ügyön, akkor majd még beszélünk róla”. Sőt, még a szája szélét is megnyalja. Amellett, hogy folyton Noel jár a fejében, azért egy ilyen kis tüncibogyó, ártatlan szöszkeség megrontását sem vetné meg. Igaz megint nem lenne egyszerű dolga, de ha ilyen szépen könyörögnek neki… bár még tényleg nincs tisztában vele, hogy a Noel iránt érzett vonzalma megakadályozná őt ennek véghezvitelében.
Mikor előkerül a legyező, és a drága sensei azon töpreng, hogy mit is kezdjen velük, magában drukkol egy kiadós büntetésért –ebben Ciddel eléggé hasonlítanak egymásra-, de meg sem mer szólalni, hátha ezen a téren nem egyezik az ízlésük és nem testi fenyítés lesz a dologból, hanem mondjuk szertártakarítás. Azt meg ugye nem nagyon szeretné. A választáson megint meghökken, mint ahogy azon is, hogy a tanárnőnek fogalma nincs arról, hogy merre találja az étkezőt. Arról már hallott, hogy a nők nehezen tájékozódnak, de hogy ennyire?*
-Bizonyára új tanárnak tetszik lenni, vagy valami vízivós diétát tetszik folytatni, ha nem tudja, merre van az ebédlő…
*Nem szemtelen, csak kíváncsi. Teljesen normális hangnemben kérdez –igaz egy öt éves gyerek szintjén-, de még csak nem is vigyorog mellé. Arról meg nem tehet, hogy a nőket képtelen megfejteni, bármennyire is igyekszik, kb. olyasmiket tud róluk, hogy szeretik ha gazokat vesznek nekik, meg az ajándékoknak is örülnek, ja és csomószor nem is esznek, hogy szép soványak maradjanak, akkor aztán végleg nem lesz rajtuk mit fogni, de még nézni sem.
Ahogy Akane elindul, picit lemarad, hogy a csikket elnyomja végre, és eltüntesse, ha eddig nem bukott le, akkor ne most ordítsák le a fejét cigizés miatt. Amint ezzel végzett, gyorsan a többiek után szalad.*

Tárgy: Re: Nyugati-szárnyi folyosók Csüt. Feb. 04 2010, 16:16

[Izzy-Cid]

Először felvont szemöldökkel sandít a pillus fiú röhögésére, hiszen ugyebár mire gondol az ember reflexből, ha nem arra, hogy lehet rajta nevetnek. Ez esetben persze nem lenne sokáig túlságosan vicces hangulatban a fiú, ám szerencséjére Akane észreveszi, hogy mi a nevetés tárgya. Azt konkrétan nem tudja, hogy a másik szöszkeség álmainak tárgya, de azért ennyire feltűnő nyálcsorgatásra már ő is felfigyel. Így aztán nagyvonalúan legyint egyet Izzy felé somolyogva.
- Semmi probléma.
Újra Cid felé pillant kissé megrökönyödve a haptákra és a szavaira. Mégis mi ő? Valami keresztény apáca, hogy a vétkekért bocsánatot osztogasson? Régebben se kedvelte túlságosan a keresztény vallást, habár volt a városban egy régi templom, a maga részéről nem helyeselte, hogy megtartsák azt a rozoga épületet, plusz még miséket is tartsanak benne. De be kellett látnia, hogy jobb, ha a pornépnek van valami menekvési helye. Elvégre akkor hol imádkoztak volna, hogy az állítólagos istenük megvédje a gonosztól őket? Mondjuk az olyasféléktől, mint ő.
- Ezt inkább hagyd a helyi papnak.
Húzza el a száját a nő végül, bár fogalma sincs, hogy van-e még egyáltalán a városban templom és pap, de ez már nem az ő dolga. Izzy szavaira biccent egyet és kedélyesen elmosolyodva tárja szét karjait.
- Én nem vagyok olyan, mint a többi tanár.
Ciccegi aztán elvigyorodva, miközben megsimogatja a fiú hajtincseit hümmögve.
- Az Extremus karvezetőhelyettese vagyok, oda meg pontosan jól tudjuk kik kerülnek...
Büszkén elmosolyodik, kissé arrogáns pillantással, elvégre nem hiába került oda maga is. Szentül hiszi, hogy a kar kölykeiben remek lehetőségek rejlenek. Még akár az olyanokból is, mint Gabriel, avagy Weeko. Bár utóbbiból max. annyi remek lehetőség van, hogy a vére különleges.
A másik fiú hebegésére ekkor figyel fel, és először furcsálkodva sandít rá, majd felvonja íves szemöldökeit. Lassan összefonja maga előtt a karjait, miközben jelentősen elgondolkodik, hogy hogyan is reagálja le annak szavait, elvégre pontosan érti, hogy értette a fiú. Bizony nehéz úgy cselekednie az ember lányának, hogy tisztelet övezze, ugyanakkor tudja húzni a mézes madzagot is. Anno a katonákkal könnyebb dolga volt, hiszen szórakozhatott, de a rengeteg ~~gyilkolás~~ eltűnés miatt rettegtek is tőle. Itt azonban nem ölt meg senkit és nem is vetheti el a sulykot a kölykökkel. Kígyó szemeivel eltűnődve figyel és hallgat, végül elmosolyodik szélesen, legyintve egyet.
- Óóó, nagyon is értem mire gondolsz. De figyelmedbe ajánlok egy bölcs mondást, miszerint "ne szólj szám, nem fáj fejem".
Kedélyes mosollyal az arcán még egy apróbb csókot is nyom a szöszke homlokára, hogy aztán somolyogva tegye hozzá.
- Főleg ha az említett testrészedet nem szeretnéd elveszíteni. És azt nem szeretnénk.... ugye?
Lehet akár ártatlan hasonlatként is venni, de ugyanúgy lehet fenyegetésként is felfogni a hozzáfűzött mondatot, Akane kifejezetten szeret kétértelműen fogalmazni. Majd a kölyök eldönti, hogy melyiket fogja fel és mennyire veszi komolyan. Amíg ugyanis a kis szőke kobakjában maradnak fantáziái, addig semmi baj, nem érdekli. Azonban neki bőven elég egy nyomulós alak, akivel nem tud mit kezdeni, nincs szüksége még egy kölyökre is, akitől meg amúgy sem akar semmit.
Felegyenesedik és hümmögve von vállat.
- Ezért még nem jár fájdalmas büntetés. Bár ha ez ennyire felvillanyoz, akkor megnyugtatlak, hogy elég közel jársz már a kínzókamra használatához.
Utal még az előzőleg tett meggondolatlan szavaira, azonban a mosókonyhás nők magyarázatára felvont szemöldökkel pillant hol az egyik srácra, hol a másikra. Oké, hogy a középkorban is a testesebb nők voltak a vágyálmok tárgyai, de ha emlékezte nem csal a parasztisorból kikerülő szolgálónők a konyhában nem voltak kifejezetten vonzóak.
- Áhá....
Dünnyögi végül, megállapítva, hogy a férfiakon sose fog kiigazodni, bármilyen végtelen egyszerű lelkek is. Izzy mentegetésére és a kijelentésre, hogy a fiú kisisten csak a szemeit forgatja. Ha a srác kisisten, akkor ő egy szentlelkű apáca. De miért is ő rontsa el a szórakozást, amikor maga is kifejezetten szeret szórakozni Ciddel? A naiv lelkek mindig olyan könnyen becsaphatók...
- Igen, a kisisteneknek úgy látszik kedvelt szokásuk mosdóra kísérni eltévedt halandókat.
Pillant lassan kígyó szemeivel Izzyre mosolyogva, persze azokból nem lehet leolvasni, hogy mit is gondol, de azért érezhető hangjában, hogy rögtön levágta hol a bibi. Közben persze már az étkező felé lépdelnek, vagy legalábbis reméli, hogy arrafelé. Nem sokkal a bejárata előtt áll meg és a pillus fiú felé pillant. Kígyó szemei kifürkészhetetlennek, s hiába mosolyog, nem lehet tudni, hogy kedvességből, vagy más indíttatásból.
- Nem tetszem új tanárnak lenni, már majdnem egy éve itt vagyok.
Megvonja a vállát kecsesen.
- Egyszerűen csak nem szeretek tömegben lenni és nem járok fel az étkezőbe reggelizni, ebédelni, vacsorázni... Nekem külön készítenek a manók ételt, csak most nem szolgáltattak ennivalóval. De biztosra veszem, hogy több ilyen nem fog előfordulni.
Erről maga fog gondoskodni, azért is veszi ennyire biztosra a dolgát. Közben lassan odaérnek az étkező ajtaja elé és a nő felvont szemöldökkel pillant a két fiú felé kérdő tekintettel, egyik kezét csípőre téve.
- Nos, itt is vagyunk. Szeretnétek esetleg tovább menni a.... mosdóba?

Tárgy: Re: Nyugati-szárnyi folyosók Szomb. Feb. 06 2010, 14:54

//Akane-Izzy//

*Halad szépen a sensei és a kisisten között, azt sem tudja melyikbe kapaszkodjon, hol az egyik beszél, hol a másik, ő pedig, mint egyszerű halandó szájtátva hallgatja őket. Mint jó keresztény az isteni igét. Izzy gombásodási szokásain sokáig nyitva marad a szája, tudta, hogy nem ehet átlagos ételeket a srác, valami szent gomba, vagy ilyesmi lehet ez is.*
- Óh kisisten…megmutatod, majd nekem is egyszer azokat a gombákat? Nagyon bensőséges kapcsolat alakulhat ki egy gomba és a sütője között, én imádom az ilyen bensőséges kapcsolatokat! Ez szinte már szeretet…a gomba feláldozza magát érted! *Ettől teljesen oda van, meg vissza. Hirtelen megragadja Izzy kezét, nagy csillogó kék szemeivel rápillant, szegény fiú biztos megijed,hogy szerelem első látásra, de a fiú Akane sensei kezét is megfogja, rá is pont olyan hibridül csillogó szemekkel mered, majd ki guvadnak azok a nagy kék gömbök, bár a nővel nem mert olyan spontán lenni, később is fogta meg a kezét és eléggé remegve is, úgy böki ki az izgatottságtól és az extázistól elúfó hangon, mintha már út közben felzabálta volna azokat a hallucinogén gombákat.*
- Ugye eljönnek velem gombázni? Mi, hárman, olyan szép csapat lennénk és az összes hallucinogén gomba boldogan oldódna fel gyomorsavunkban mártírhalált halva értünk! Ez a legszebb dolog, amit valaha hallottam, Izzy *Motyogja a fiúnak, aztán ismét a sensiere néz, micsoda szép trió lennének ha ő szentsége is megtisztelné őket jelenlétükkel. Érdekes módon nincsen komplexusa, hogy itt ő az egyetlen földi halandó, inkább örül neki, hogy istenekkel van körülvéve. Miután beleélte magát, hogy egy gomba réten rohan velük, istenekkel hármasban, elengedi a kezüket, vagy lehet Akane esetleg Izzy hamarabb kapcsol, hogy nem akarja ezt vele. A fiúra bámul, megint nagy kék csillogó szemek, Izzy nem akarja, hogy meghaljon! Mi lehetne ennél meghatóbb? Most a két kezét ragadja meg…szegény fiú…*
- Még sosem mondtak nekem ilyen szépet! Jó, nem halok meg, várok vele egy kicsit miattad és nagyon örülnék neki, ha tényleg felügyelnéd, hogy jól szenvedem-e. Igazad van! Még nagyon sokat kell szenvednem! S hogy segíteni fogsz! Hogy háláljam ezt meg? Építsek neked is oltárt valahol? Szerzek Izzy hívőket, ha szeretnéd, becsszó! Vagy Izzy fanklub, poszterek! Talán még a poharakra is rátetoválják az arcod a manók, ha megkérem őket! Tényleg sensei, magáról ne csináljak posztert? Esetleg kitapétázhatnám vele a kastélyt! Imádd Akane sensiet a gönyörű szent szüzet, meg Izzy kisistent a…vörös…erős…ő… Izzy kisistent!
*Hihetetlen, hogy tud ilyen biznisz szinten is gondolkodni, de ebbe is nagyon beleéli magát, legszívesebben táncolna, azonnal munkához látna! Képes lenne napokat ezzel foglalkozni tanulás helyett, minden helyet, evés helyett, alvás helyett, szegény Extremus, nem biztos, hogy jól járt vele. A Gleccser és Lavinát nem egészen érti, hogy is okozhatna egy tengerimalac akkora pusztítást? *
- Ők nem szuper malacok, csak kakálnak. Az is lehet természeti katasztrófa, nem? *S akkor mi jelezné Cid felbukkanását? Bűz és apró, barna kakik meg fülsüketítő nyavíkolás. Ezek talán jobban is illenének hozzá. A céllövős játék tetszik neki, csak szegény sensei előtt disznóság erről beszélni, aztán még a végén tényleg büntetheti meg magát kellemetlen helyeken. Jelentőségteljes pillantást küld Akane felé, majd lehalkítva a hangját válaszol Izzynek.*
- Rendben, játszhatunk céllövőset, bár úgyis te fogsz nyerni, egy kisistennek biztos sokkal nagyobb van, mint egy egyszerű halandónak. De nem baj, én úgy is szívesen játszom, legalább meglátom, hogy mekkora! *Úgy közli ezt Izzyvel, mintha mindig is erre vágyott volna. Megtudni mekkora az istenek…Ez is bűnös gondolat! Kénytelen fejbevágni magát, mint az engedetlen házimanók szokták, szája is sírásra görbül hirtelen.*
- Jajj bocsáss meg, nem tudom, hogy lehetek ilyen szemtelen…*Kéri Izzyt, hiszen a fiú olyan jó hozzá, felügyelné még a szenvedéseit is ő pedig ilyen malacságokkal traktálja, sőt kíváncsi egy ilyen, tulajdonképpen jelentéktelen dologra. De még milyen kíváncsi…*
- Kárpótlásul tényleg minden erőmmel azon leszek,hogy hívőid legyenek…de muszáj ezt hallgatnom? Ááááááh Ez is része a szenvedéseimnek? *Kérdezi megkínzottan, ezektől a hülye fogalmaktól mindig kikészül és most Akane is látja. Sátán kutyája, ebben a szóban benne is van a sátán, Cid újra felvisít, befogja a fülét, néhány perc múlva pedig nagyokat hüppögve ereszti le.*
-Vége van már? Bocsánat…legközelebb a lábadba fogok kapaszkodni *Nyafogja, közben magában megállapítja, hogy kellően kegyetlen kisistent választott kínzónak, ezt Izzy csak tovább fokozza, kap majd parmezánt a sarkáról, amire megpróbál várakozóan rápillantani, de mire észbe kap már javában fintorog a gondolattól.*
- Ezt a sarkas dolgot igazán kihagyhatnánk mester…inkább…elviselek még egy kis…nemmondomkinemmondomki…tudod mit, amiket az előbb mondtál…Nemondkinemondki!!! Jó…nagyon jó lesz a tanítványodnak lenni *Ettől a fejtapogatástól kicsit megvigasztalódik, a következő pillanatban pedig ismét úgy néz fel Izzyre, mint tanítvány a mesterre. Ó, az ő kis ártatlan fejében meg sem fordul a szexuális zaklatás, nem is tudja, hogy lehet olyat fiú-fiú között. Persze, ha Izzy ezt is betudná a kínzásának…A nevetésre csodálkozik, illemtudóan igyekszik visszafojtani a sajátját, amikor pedig Izzy a fejével vacakol aggodalmasan megveregeti a hátát.*
-Jól vagy? Beakadt a fejed? Segítselek kiakasztani? *Bár ahogy elnézi Izzyt már régen kiakasztotta, meg is kapja, hogy hülye.*
-Azért te sem panaszkodhatsz, mester… *Kissé elsápad és gyorsan a mosókonyhás macákra tereli a szót.*
- Igen, csak képeken, meztelenek, de csak képeken és nem is macák, szép nők, mint Akane sensei és milyen testrészek? Nemnem, általában egészben rajta vannak, bár van benne egy poszter, tele cicikkel *Ráharap ajkára és már előre megborzong a szörnyűséges vezeklés gondolatától a magazinok miatt. Meg hogy ezt egy nő előtt ecseteli…*
- Mester, csúnyán meg kell majd büntetned…*Súgja Izzynek, nehogy a sensei meghallja, hogy egy Extremusos fog kapni egy Pillustól. Bizonyára őt elcserélték és az elmeosztály helyett került ide. Azon is csak bólogat, hogy pisilni jöttek és tényleg nincs logikai összefüggés a kisitenlét és a pisilés között, de Cid megoldja annyiban, hogy Izzy azért tud még mindig olyan alantas dolgokat végezni, mint a szükség, mert csak boldog. Amint ezt tisztázta magában kicsit még elcsügged, hogy nem a srác esete, de hogy ez mit jelen, azzal nem igazán lehet tisztában.*
-Szóval olyan tanítvány leszek, aki nem az eseted…akkor milyen tanítványok az eseted? Majd én is úgy csinálok! *Köti az ebet a karóhoz, majd összerezzen, hogy a sensei milyen büntetést sújt rá…Pap! Hogy erre még nem gondolt! Bár ő jobban szereti a lányokat egy pap mégiscsak pap.*
-Értettem sensei! Meg fogom keresni a templomot, meggyónok neki mindent! *Még mindig nem érti hogyan kerülhetett az Extrába, de azért bólogat, helyesel a senseinek és valahol mélyen egyet is ért vele. Ő különleges…majd meglátják… nem véletlenül került oda.*
-Ne szólj szám, nem fáj fejem, értem hölgyem. *A puszin elvörösödik és valószínűleg termetes Dávid csillagokat lát még maga körül egy ideig. Vagy rózsaszín szívecskéket senseiekkel a közepén. Automatikusan megrázza a fejét a vesteségessége gondolatára.*
- Nem szeretnénk teljesen elveszíteni…akkor sem, ha elég jó büntetés lenne és ezt érdemlem, maga olyan kegyes, hogy meghagyja nekem a férfiasságom! Kkínzókamra… *Megpróbál neki mély hódolattal kezet csókolni, már ha hagyja a sensei, közben folyton csak a kínzókamrán jár az esze, szemei is borzasztóan csillognak.*
- Megérdemelném… Ha beszélek a pappal és bűnösnek talál, mehetek? *Kérdezi halkan, Izzyre vet egy „neked is elintézem” pillantást. Szerinte túlságosan hamar is odaértek, kíváncsi mit eszik a sesei, az eldöntendő kérdésen Izzyre pillant. Végülis megnézné, hogy mekkora egy kisistennek, ugyanakkor nem szeretne elválni a senseitől. Nem merné őt ragacsos módon imádni, néma áhítattal maximum.*
-Nem tudom…annyira nem is kell nekünk, ugye Mester? Vagy igen? *Kérdezi bizonytalanul, elvégre a kisistennel sem szeretne hadakozni.*
- Mi lenne, ha maga is elkísérne minket, miután evett? Hátha nem találjuk meg egyedül, azt meg ugye maga se venné a szívére, ha becsinálnánk… *Alkudozgat.*

Tárgy: Re: Nyugati-szárnyi folyosók Hétf. Feb. 08 2010, 21:34

Hajnal, Anselmo

Édes vagy, ahogyna próbálkozol, de ezzel van egy picike, nagyon picike probléma. Átlatok rajtad, mint egy pohár kristálytiszta vízen. Erre nem gondoltál még soha, ugye? És tudod mit, élvezem, hogy megpróbálsz játszani, mert ez azt jelenti, hogy a helyzetet nem tudod másképpen kezelni. Fáj? Jó.
- Édesem, ha gyenge volt a próbálkozásom, akkor miért futottál már megint el előlem? Tudom, hogy fájt, hogy minden egyes virág szirma olyan volt, mintha tőrt döftem volna a szívedbe, aztán még tágítottam is volna a seben. Mondd csak, szenvedsz? - kérdezem suttogva, talán az őrület határán, talán csak játszom, minden esetre jól alakítok.
Végig simítok a nyakán, az arcán, magamba szívom az illatát, kezeit megfogom és a mellkasomra húzom.
- Ez az, amit szeretnél, ugye? Én vagyok, akit szeretnél? A finom, különleges sütidet, amiből nem akarsz másnak adni, még egy icike picike falatot sem - susogom halkan. - De én túl különleges vagyok, és te túl mohó, nagy falat vagyok neked. Elrontanád azt az édes kis pocakodat vele - simítok végig lágyan a hasán.
Azt akarom, hogy remegjen minden szavamtól és érintésemtől, és legyen vele teljesen tisztában, hogy minden egyes másodpercet visszakap, kamatostul. Hogy ezt már mondtam? Nem baj, tudatosítom magamban. Horkantanom kell az ostobaságodon, te lány...
- Nézel, de nem látsz. Olyan könnyű engem sértegetni, ugye? Terelsz, és terelsz, mint mindig. De itt most nem én vagyok a lényeg, Hajnalom, hanem te. Te és a képmutató viselkedésed. Én egy szűzlány vagyok, nemes erkölcsökkel - utánozom gúnyosan a hangját -, aztán a másik percben már egy vadidegen torkán nyomod le a nyelved, felül kerekedve rajta. Szerinted mi ez, ha nem képmutatóság és kétszínűség, mondd? - nézek rá metszőn, viszonzom a drágától kapott pillantást.
- Megmondtam neked, hogy nem akarom lekötni magam, de te ostoba módon nem figyeltél rám, csak meg akartál fejteni, mert azt hiszed, hogy én valami kib*szott rejtély vagyok, aminek meg kell találni a megoldását? - sziszegem. - Felnőtt, egészséges srác vagyok, akinek kell a szex, ezt sohasem tagadtam. Te talán kaphattál volna többet, de te mohón mindent akartál. Nyújtottam a kezemet, de neked az egész karom kellett - ellépek tőle, nem bírok a közelében maradni.
Ostoba.
Mindketten ostobák vagyunk.
Megvetően nézem, ahogyan földről szedegeti az ételt, és horkantok egyet. Még jó, hogy boszorkány, és van pálcája.
Aztán felém fordul, és szinte dorombolni támad kedvem, ahogy meglátom az arcát. Már nem kell sok, és bosszúm bevégeztetett. Úgy fogsz összeomlani, mint a gyenge minőségű papír kártyavár, és én itt fogok állni.
- Most, hogy mondod, van még valami... - hangom selymes, és önelégült mosolyra húzódik szám, és a füléhez közel hajolok. Reszkess, omolj össze. - Hála neked, megismerkedtem valakivel. A lány gyönyörű, édes, huncut és cserfes, igazi nő, főleg az ágyban - megbököm az orrommal a fülét, és elhajolok, látnom kell a szemeit.
- Neked köszönhetem, hogy egy csodálatos délutánt töltöttem az uszodában - meghajolok előtte gúnyosan.
S a bosszú bevégeztetett...

Köszönöm a sok segítséget. :-D

Tárgy: Re: Nyugati-szárnyi folyosók Hétf. Feb. 08 2010, 22:51

♪♫♪
"I'm really just a loser who's getting in your way, I think you've forgotten, all of your plans. See you never meant to be here, and I think you should know: you're better off alone."

Én nem játszom, komolyan gondolom minden szavam, de úgy látszik ez nem jut el elborult elméjéig.
- Azért mentem el, mert hányingerem volt tőled. - Meg kell hagyni, hogy ez még igaz is, a hazugság távol áll tőlem. Nem is mondok erről semmi mást, mert ha túlzás is amit mond, igazság van benne. Még jó is, hogy magához húz, kapóra jön az én visszavágásomhoz. Édes bociszemeket mutatok neki, ujjamat végighúzom az arca élén, majd mellkasán, és megállok a szíve fölötti részen. Micsoda mozdulatsor... Az utolsó mondata igazán megragadott.
- Mond csak, nagyon fáj, hogy nem tudsz mindent rólam? Hogy nem tudod, honnan jöttem és mi van mögöttem? Hogy nem tudsz a gondolataimban olvasni, hogy nem vagyok olyan kiszámítható, mint akikkel általában találkozol? - A bociszem eltűnik, és helyére visszakerül a szobormerev nézés. Nem akarom őt, azt akarom olyan távol legyen tőlem, amennyire csak lehetséges. A legjobb az lenne, ha legalább egy óceán lenne közöttünk, elvágva minden kapcsolatot. Ha megszűnne létezni, ha elfelejthetném, ha kitörölhetném... Legalább a jó emlékeket. Attól máris jobban érezném magam, így viszont libabőrös leszek érintése nyomán. De mozdulni akkor se mozdulok, arcom nem változik, lehet bőröm reagál minden érintésére, én uralkodom magamon. Magamhoz húznám, vagy ellökném jó messzire, mindegy, csak legyen már valamelyik. Megoldom utána akármelyiknek a következményét, csak ezt ne... Utálok magamon uralkodni, de ha én se tudom mit szeretnék, hogy eresszem szabadjára az érzéseimet? Egyik nap úgy akarok vele lenni, mint még soha senkivel, másnap pedig véresre tudnám verni. A mai nap inkább az utóbbi. Talán életem hátralevő részében az utóbbi.
Vajon én rontottam el a télikertben, vagy ő rontja el most? Szavai jobban fájnak, mint tettei. Ez nála egy kialakult reflex, hogy kell a másikhoz úgy hozzáérni, hogy az elfelejtsen minden mást. De rám ez lelkileg kevésbé hat, mint a kimondott szó. Nem vagyok itt, csak testileg, egyszerűen kikapcsol az agyam ilyen helyzetekben. Ez az egyetlen útja a túlélésnek. Hogy lehet ilyen közel, mégis annyira távol? Szeretnék visszamenni az időben, nem azért, hogy újracsináljam a dolgokat, hanem hogy újra és újra visszatekerhessem a pár boldog percet. A szemei, amik néha olyan vidáman, néha olyan szomorúan néztek rám, most már csak gyűlöletet árasztanak.
Tényleg közel áll egymáshoz a szeretet és az utálat, és azt hiszem ezt ebből az esetből újra leszűrhetem.
- Mondtam én valaha, hogy szűz vagyok? - Merően nézek rá. Aztán megvonom a vállam.
- Igazad van, nem vagy rejtély, egyszerűen csak egy régi emléket dolgozol fel ilyen módon, vagy már ilyen vagy születésed óta. Nem érdekel különösebben... - Ellép, én pedig hallgatok. Szóval a kezed adtad volna, de mit érek én vele, ha nekem minden kell?
- Azért az érdekes, hogy te megkaptad a kezem, mégis mindent akartál. Amikor pedig nem kaptál meg mindent, akkor cirkuszt rendezel, olyat, mint ez. Tudtommal nem kértél meg, vagy igen?
Gyönyörű végszó lenne, örülnék is, ha csak ennyi lenne. A sütiket még szép, hogy kézzel szedem, egyrészt mert berögződés, másrészt meg pálcám sincs velem. Ha itt lenne, már rég elátkoztam volna Anselmo drágát, hogy elmehessek, hogy benne maradjon az összes szó, hogy ne válaszoljon mindenre, hogy ne sértegessen, hogy ne törjön össze még apróbb kis darabokra, amit később én szedegethetek össze. Persze nem valószínű, hogy valaha megtalálnám mindet, maximum felsöpröm magam majd a földről, és zombiként élek tovább.
Persze, hogy van még valami. Mindig van valami. Rámosolygok, a torkomat fojtogató gombócra inkább nem is gondolok.
- Örülök nektek, biztosan összeilletek. - Csalódtam, nem csalódtam? Fáj, de pont erre számítottam. Ha engem nem kaphat meg, akkor kell valaki kompenzálás képpen, értem én a logikát, mintha már láttam volna előtte... Remélem felcsinálja, és majd ezzel a rib@nccal tölti hátralévő szánalmas kis életét, mindennapos keserűségben.
Még mindig itt állok, és kissé meredten nézem Anselmo feje mellett lévő folyosórészt. Lélekben nem vagyok itt pár pillanatig, aztán ránézek. Azt hiszem gondolatolvasásból kéne élnem, túl jól ismerem már ezt a fiút.
- Arra vársz, hogy sírjak? Könnyeket akarsz, porrá őrlődött lelkem kiteregetését, és a többit? - Hagyom, hogy pár pillanatra elhomályosodjon minden, kitörlök egy könnycseppet a szememből, megmutatom neki az ujjamon.
- Tessék, itt a könnycsepped. Rajtam viszont nem rontottál semmit, úgyhogy sajnos többel nem szolgálhatok. - Összehúzom a szemem, aztán megfordulok, és elindulok. Nagyon drámai vagyok. Ott hagytam a pulcsim az ebédlőben a változatosság kedvéért... Remélhetőleg még viszont látom.

Tárgy: Re: Nyugati-szárnyi folyosók Pént. Feb. 12 2010, 01:12

[Akane - Cid]

*Lassan már rá sem mer pislogni Cidre, mert akkor egészen biztos, hogy elkapná őt a vad, fékezhetetlen, harsány röhögés. Ahogy rá tud nézni azokkal az ártatlannak tűnő, kék szemekkel, nos, az valóban utánozhatatlan – persze nem dől be neki, látja ám jól, hogy valójában egy perverz alakról van szó, aki még a szenvedést is élvezi, a bűnbeesésről már nem is beszélve. Amúgy is jól megfigyelhette már az előbb, hogy Akane rosszallón néz rá, és lehet, hogy képes lenne kikunyizni magának egy büntetést, de azt a világért nem szeretné, ha tiszteletlennek gondolná. A megkönnyebbüléstől nagyot szusszan, mikor a tanárnő közli, hogy nincs baj. Gyakorlatilag már lelki szemei előtt látta a saját fejét, amint egy ezüsttálcán van tálalva.*
-Öhh… izé… bocsánat, nem akartam nevetni! Bár a nevetés egészséges!
*Az összes közhelyet megpróbálja bevetni, bár ha eddig nem járt sikerrel, akkor nagy valószínűséggel most sem fog bejönni a számítása.*
-Eeeegen, látom, hogy nem olyan, mint a többi tanár! Sőt, a híre sem olyan!
*Hupsz, megint túl sok információ csúszott ki a száján, tényleg már csak az hiányzik, hogy azt is kinyögje, milyen becenevet találtak ki neki Leanne-el és Noellel.*
-Az extársok? Olyanok, mint Rai, vagy mint ő? Szerintem helyesek.
*Bök újdonsült hívője felé, és még időben nyom el egy csúnya, pofátlan vigyort. Persze azt egy szóval sem állítja, hogy nem különlegesek, csak ő eddig tényleg a „kilógó elemekkel” találkozott, úgy látszik, nem méltó arra, hogy leereszkedjen hozzá egy igazi, belevaló, tipikus extremusos diák. Ahogy a kecses kacsó a fejére kerül, nagyon lassan, alig észrevehetően mocorogni kezd alatta, hogy legalább egy picit legyen olyan érzése, mintha simogatnák. Mellé még dorombol is kicsit, hiszen odáig van attól, ha a hajához érnek.
Cid részéről pedig jó ötletnek bizonyult a kisistenné magasztalás, hiszen ekkora rajongást még senki nem tanúsított irányába. Az már más kérdés, hogy Akanéra is kb. így néz a srác, de hát Izzy nem irigy, tud osztozni az élvezetekben. Sőt, már azt is volt alkalma megfigyelni, hogy ha nem korlátoz másokat, akkor neki is több jut ezekből.*
-Igen, majd egyszer, ha szép lesz az idő, elmegyünk gombászni, és akkor összedobok neked is egy ütős rántottát! Hogy mit csinál? Mártírhalált hal a gyomromban? Ó, egek! Mindig is sejtettem, hogy ezek értelmes lények, és tudják, hogy mit cselekszenek, mikor bizsergetően elenyésznek a gyomornedveim közt, hogy utána egy különleges világba vezessenek! Az összes gomba hű alattvalóm!
*Kezdi átvenni Cid hülyeségét, de remekül szórakozik. A pátosz tagadhatatlanul ott cseng a hangjában, és úgy szónokol, mintha több ezres nézőközönsége lenne. Ahogy a szöszke a karját markolássza, csak elnézően mosolyog, és megereszt Akane felé egy „ugyan, teljesen ártalmatlan, nem kell őt komolyan venni, hiszen őrült” pillantást.*
-Nos, remélem fel is jegyzed amit mondok, hiszen mégiscsak egy félisten bölcsességeiről van szó, utána meg bátran terjesztheted a tanaimat! Természetesen jöhet az oltár, meg a hívők is. Az egyéb bevételekből meg majd osztozunk.
*Az arányt nem véletlenül nem mondja, hiszen neki is van esze, hogy jó üzletet csináljon. Majd szépen lenyúlja a nyereség nagy részét, lehetőleg úgy, hogy Cid a végén még hálás is legyen neki.*
-Nem szupermalacok? Akkor minek tartod őket? Jah, hogy az ürülékük lehet akár vegyi fegyver is? Szuper! Adsz majd belőle, ha neked már nem kell?
*Az ilyesmi mindig jól jöhet, hiszen Izzy a gyenge fizikuma meg a pacifista mentalitása miatt nehezen tudja megvédeni magát, így muszáj trükköznie.*
-Héheló! Az együtt pisilés nem azért megy a fiúk között, hogy egymás berendezését nézegessék! Tudod, annál fickósabb valaki, minél messzebbre hord neki!
*Szó nem lehet arról, hogy Cid csak úgy kedvtelésből nézegesse a pisilőjét, hiszen azt mostanában csak egy embernek engedi, és az nem a szöszkeség.*
-Nem, nem bocsátok meg!
*Felszegi a fejét, és kicsit el is fordul, hogy a kölyök még jobban szenvedhessen, közben persze pár oldalpillantással szemléli a hatást. A visítást meg eszméletlen jól csinálja, baromira élvezi hallgatni, arcán perverz vigyor terül szét, mikor a nyúzott arcot látja.*
-Unod már? Igen, ez is része a szenvedésednek!
*Kár, hogy annyira nem kegyetlen, mint amilyennek szeretné mutatni magát, így nem mond több olyan szót, amivel a frászt hozza a szöszire.*
-Tehát azt mondod, a sarokparmezános dolgot nem szeretnéd? Háháháháh! Akkor azzal kezdjük!
*Képes, és megcsinálja. Kíváncsi, hogy ettől Cid mennyire fog szenvedni. Már előre megnyalja a szája szélét a visítás gondolatára, bár az is lehet, hogy a srác hányni is fog, vagy minimum rosszul lesz. Akkor meg kibújik belőle a gondos nővérke, és annyi a szigornak. Kár, hogy csak bizonyos területeken tud igazán kegyetlen lenni. Miközben a szöszi fején van a keze, neki sem jut eszébe a szexuális zaklatás, bár ő tudja jól, hogy mit takar ez a fogalom, csak valahogy Cid annyira gyermekien ártatlan, hogy tényleg nem lenne szíve megrontani.*
-Jó…öö.. teljesen jól vagyok! Ne nyúlj hozzá, nekem nem kell szenvednem!
*Elugrik a segítő kezek elől, ő ezt már rutinosan meg tudja oldani magának, nem kell hozzá segítség, mert attól csak rosszabb lesz. Igaz hogy ritkán, de ki szokott ugrani az állkapcsa. Elég egy óvatlan mozdulat, és úgy marad, akkor meg mehetnek le a gyengélkedőre. A továbbiakban kaján vigyorral figyeli, ahogy Cid egyre nagyobb bajba sodorja magát Akane előtt, hiszen megint együtt emlegeti a cicis nőkkel. A kérésre, hogy büntesse meg őt, egy atyai bólintás a válasz.*
-Rendben, gyermekem!
*Izzy bácsi elintézi ezt akár még kérés nélkül is. A büntetésre majdnem felröhög, szegény papot nem irigyli, Cid ki fogja őt készíteni, ha mindent elmond neki. Márpedig nem úgy néz ki, mint aki ne számolna be élvezettel az összes apró bűnéről. A kínzókamrát ő sem vetné meg, ezért egy hálás mosoly Cid jutalma, hogy gondol rá is és nem önzőzik.
Azt meg egyből levágta, hogy Akanenál nem jön be a kisistenes szöveg, ami igazából meg sem lepi, hiszen minden normális gondolkozású embernek (vagy egyéb lénynek) tudnia kellene elsőre, hogy csak kamuzik, és úgy néz ki, hogy ez alól egyedül csak Cid a kivétel. Ahogy belenéz az őt fürkésző kígyó szemekbe, hálásan elvigyorodik, hogy nem leplezték le, és ajkai egy néma köszönöm-öt formáznak.
Viszont a tanárnő mosolyától egyre inkább kezdi azt érezni, hogy csak a megfelelő pillanatra vár, hogy átharapja a torkát, bár Izzy elég paranoiás, és mocskosul félti gyarló kis életét, így ott is ellenséget lát, ahol nem kellene.*
-Bocsánat, nem tudtam! A tömeget én sem szeretem, folyton az a tülekedés…
*Arról már nem is beszélve, hogy többnyire ő az, akin mindenki átgyalogol, anélkül hogy észrevennék. Afelől meg kétsége sincs, hogy a manók alaposan helyre lesznek téve.*
-Az én hólyagkapacitásom teljesen rendben van, és a záróizmom is működik, tehát tudok várni. Csoportos pisilés? Kell az nekünk?
*Kérdőn néz Cidre, sajnos a válasz egyértelmű, hiszen rá van írva az arcára. Neki annyira nincs kedve ahhoz, hogy még Akane is nézze őket, miközben versenyeznek, úgyhogy szép lassan a fal mellett araszolva kezd távolodni, hátha nem veszik őt észre.*
-Jó étvágyat kívánok! Asszem nekem most sürgős dolgom van! Tudod, a kisisteni teendőim, meg még a beszédemet is meg kell írni!
*Persze azért annyira nem bunkó, hogy csak úgy elrohanjon, de nem áll meg, mint egy csiga, olyan tempóban haladgat célja felé szépen lassan.*

Tárgy: Re: Nyugati-szárnyi folyosók Szomb. Feb. 27 2010, 13:02

Noel

*Nyugodtan lépdel a srác mellett. Már annyira kiismerte a kastélyt, hogy ne kelljen tanácstalanul tévelyegnie és határozottan meg tudjon indulni a nyugati-szárnyban lévő étkező felé. Közben persze hallgatja a fiú szavait, annak ellenére, hogy mennyire nem úgy tűnik. Szemlátomást egész máshol járnak a gondolatai, agyilag nincs jelen, nem is nagyon néz Noelre, miközben beszél. De minden szót hall, csak épp nem jelzi. Nem az a típus, aki leplezetlen érdeklődéssel tud figyelni másokra, hiszen általában jár az agya máson is. Megszokta már, hogy egyedül van a gondolataival és ez beszélgetés közben sem sokat változik. Legfeljebb több irányba kell figyelnie. Még a kérdés hallatán sem adja jelét, hogy esetleg hallotta volna. De még szerencse, hogy jön a válasz.*
- Nem vagyok jós, nem tudhatom. Az emberre sok minden van hatással, sok olyan, amire most még nem is számít, pedig lehet, hogy a későbbiekben meghatározó lesz az életmódot tekintve. *Szavai hitelesnek tűnnek, de ugyanolyan higgadt, szinte már túl nyugodt, mint eddig. Csak épp úgy fest, hogy ezt saját tapasztalatból azért nagyon jól tudja. Nála nagyobb pálforduláson talán csak nagyon kevesen estek át, egy váratlan eseménynek köszönhetően, bár erről nagyjából senki sem tud, még a saját lánya sem. Nem szeret az életéről beszélni. Most is csak általánosságban teszi megjegyzését, de érezhető a személyes élmény. Az ember sosem tud teljesen objektív lenni, ha személyes tapasztalatról van szó.
A következő kérdés sem feszélyezi különösebben. De most már legalább egy kicsit oldalra néz a srácra, talán kicsit jobban elgondolkodva mint eddig. Cseppnyi értetlenség olvasható ki világos tekintetéből. Nem mondja ki, de nem érti, miért lenne ezzel a kérdéssel indiszkrét a fiú. Inkább újra maga elé néz végül.*
- Nem indiszkrét. Mérgekkel és ellenmérgekkel. Ez a szakterületem. *Tárgyilagos válasz. Visszakérdezni meg esze ágában sincs, hiszen nem ő ragaszkodott ennyire a beszélgetéshez, meg különben sem létfontosságú szükséglet neki az, hogy megismerjen másokat. Időközben már a nyugati szárnyra érnek, kötzelednek az étkező felé.*

Tárgy: Re: Nyugati-szárnyi folyosók Szomb. Feb. 27 2010, 16:11

Stephano

*Fel sem néz, tudja az utat anélkül is, hogy nem igazán teszi be a lábát az étkezőbe, csak néhanapján. Kényelmes tempót vesz fel, nem kell rohanni, és közben van ideje átgondolnia mindent. Azt egyáltalán nem veszi érdektelenségnek, hogy Stephano nem néz rá, hozzászokott az ilyen beszélgetésekhez is, sőt, jórészt ezekhez. Tudja, hogy közben figyel is, csak nem fog felhőtlenül örömködni és ujjongani, hogy valaki esetleg hozzászólt. Talán költői volt a kérdés, talán nem, minden esetre érdekes a saját szempontjából. Vajon mennyire képes az ember elidegenedni mindenkitől, és átváltani, felvenni egy zord, mogorva álarcot, és azt olyan szinten a tökélyre fejleszteni, hogy reflexből, automatikusan viselkedjen így mindenkivel? Egyáltalán mennyi idő kell ehhez, vagy elég egy olyan eset, ami kiváltja ezt belőle? A válaszra bólint.*

-Tehát egy váratlan esemény is befolyásoló tényező lehet, és erősítheti az alaptermészetet. Csodás, akkor berendezkedek a remete életmódra.

*Veszi a lapot, érzi, hogy itt nem csak egy közhely hangzott el, hanem tartalom is van mögötte. Az elkülönülés nem esik majd nehezére, végül is eddig is egy zárt csoportban élt, nem nagyon érintkezett másokkal, csak velük, és ott azért nem mindenki volt beszédes típus. Sokszor szükség sem volt rá, értették egymást testbeszédből is, vagy egy pillantásból is. Könnyedén veszi a dolgot, nem áll távol tőle, hogy elvonuljon külön, eddig is inkább a magányos farkasok közé tartozott, csak itt van rákényszerülve arra, hogy kapcsolatba kerüljön a többiekkel. A múltja pedig az övé, nem kell senkinek tudnia semmit, csak amit nagyon szükséges. Hallgat mindenről, ahogy arról is, mit tett, kik között élt, mit tud vagy mit nem. Ez mind egyes egyedül az övé, csak rá tartozik, senki másra. Az egy egészen más kérdés, hogy mit tudott meg azóta, mire kapott választ, és mivel kell megbirkóznia még pluszban. A pillantásra felemeli a fejét, az értetlenség láttán elmosolyodik.*

-Tudja, akik kutatnak, sokszor olyan titokban tartják a területüket, hogy mindenféle hasonló kérdésre felháborodnak, vagy bezárkóznak. Mérgek és ellenmérgek… a legjobb párosítás. Minden méreg, ha eltúlozzák, de mennyivel érdekesebb úgy, hogy még észrevehetetlen is, felfedhetetlen, és mocskos módon csak idővel hat. Bár egyes lények vagy növények szinte pillanatok alatt ölnek, és mégis kellenek, máskülönben nem lenne lehetőség az ellenméregre. Gyönyörű területet választott, ebből naprakésznek lenni az nem semmi. Van olyan irány, ami felé kifejezetten fordult?

*Az elején egyértelmű, hogy hangosan gondolkodik, csak a végét szánja válasznak. Ő sem másért vette fel a gyógynövénytant, illetve az Llg-t, csupán ezért. A bájitalok érdeklik, de pontosan emiatt, elsősorban a mérgek, azok elemzése, lebontása, összetevői. Már otthon is próbálkozott, minden egyes alkotását saját magán persze, de akkora lehetősége nem volt rá, mert mielőtt igazán marhaságot csinált volna, mindig megállították. Az étkezőnél előrelép, kinyitja az ajtót, és előreengedi Stephanot, mégis csak így illik.*