Nyugati-szárnyi folyosók

*Sebastian szavaira felkapja a fejét, és kicsit félre biccentve hallgatja mondanivalóját.*
- Emlékszem, hogy mit mondtál nekem, és hidd el, még most is jó érzéssel tölt el a tudat, hogy számíthatok rád a bajban - bólint egyfajta köszönetképpen, bár ezt a fiú, ahogy látja, nem várja el, ő már eldöntötte, hogy vigyázni fog rá. - És...tényleg boldog vagyok - mosolyodik el zavartan pirulva, de őszintén.
*A figyelmességre hálásan bólint, miközben lepillant a kezében lévő virágra.*
- Ezt azért még elviszem, és vízbe teszem - von vállat, miközben nem tudja nem észre venni, hogy a fiú nem válaszolt a kérdésre.
*Az arcsimítás megint olyan váratlanul éri, mint az ölelés, de erre már reagálni mer és tud, és határozottan elhúzza a fejét, és megrázza a fejét, miszerint ezt inkább ne. Majd pillanatokkal később zavartan néz a lassan távolodó fiú után.*
- Én is örülök, hogy találkoztunk - motyogja az orra alatt, miközben elmélyülten nézi a fiú hátát.
*Ezért is rémül meg nagyon, amikor megfordul, és újra azt az arcot látja, ami álmatlan perceket okozott neki. Kicsit meg is hátrál ijedtében, úgy figyeli, hogy vajon mit akarhat tőle így, most. A szavak hallatán minden szín kifut arcából, kezéből kihullik a könyv, a tenyerével pedig rászorít a rózsára, ami így több helyen is megvágja finom kezét. Szája remegni kezd, s a fiú már megfordul, és tovább indul, amikor levegőt mer venni. Reagálni nem tud, mert nem érez magában erőt, és abban sem biztos, hogy meg tudna szólalni, és elmondani egy egyszerű mondatot.
Könyvéről megfeledkezve visszaindul a padlásra, azon gondolkodva, hogy milyen helyzetbe került a fiú miatt, és hogy már megint bántódása eshet valakinek, miatta.*

[ Robert ]

Hajnalunk, drága Hajnalunk, hát hol vagy, merre jársz, mit csinálsz? A tökéletesen felismert helység, azaz folyosó megállapítása az egy dolog, de az óriás kastély melyik folyosóján teszed kis kecses lábacskáid egymás után? Pedig nem csak a te lépteid visszhangzanak, egy-egy diák mit sem törődve jól rejtett bizonytalanságoddal elhalad melletted, te meg segítséget sem kérsz! Túl büszke vagy, de mit érsz vele, merre mész, hogy jutsz vissza valamilyen ismert helyre, ha nincs erőd legyőzni büszkeséged és segítségért folyamodni?
Hajnal mit se törődik saját belső hangjával, ami vallatóra fogja. Ki ő?! Mit tud egyáltalán róla?! Ő nem tévedt el. Ő él és virul, és habár bizonyosan tudja, hogy e mellett a páncél mellett már elment legalább kétszer, léptei még nem inognak meg. Majd egy fél óra múlva, talán, de addigra úgy is kijut ebből az istenverte folyosórendszerből. Miért nincs erre egy térkép se?! Persze a többi diák teljesen hülyének nézi, amikor egy zárt ajtó - valószínűleg egy egyszerű terembe akar behatolni, persze sikertelenül.
De érdekli is őt! Halna ki az emberiség inkább a sok lépcsőivel meg köveivel, amiből házakat és palotákat emelnek! Istenverte görögök! Kultúrált varázslók! Hát miért nem tanítanak egy "vezess oda amire gondolok" varázslatot?! Nem kéne eltévedni.
Most viszont le kell nyugodnia, mert különben nem tud gondolkodni, csak ilyenekről. Megáll az egyik hosszúkás ablak előtt, kinyitja, és kikönyököl rajta. Mélyeket szippant a friss esti levegőből, és próbálja kitalálni a kert fáiból, hogy az vajon melyik rész lehet. Talán az is segít neki a tájolásban. Pár perc eltelik, Hajni próbálja lehűteni a bizonytalanság miatti dühtől forró fejét, és ezt úgy 90%-ban el is éri. A maradék 10% meg csak a bizonytalanság.
Amikor úgy érzi, ennél már nem lesz jobban, akkor megfordul, és körbenéz. Egyik irányban mintha több ember lenne, nem tudja abból az irányból jött, vagy arrafelé tartott amúgy is, de elindul. A környék ismerőssé válik, és a csődülés okára is rájön... Itt osztják az vacsorát! Hát ez csodás! Danielke is biztosan eszik, és márcsak ha őt fogja követni, egy idő után ő is visszatalál hálókörletébe.
Ha más nincs, akkor még marad a hiperszőke kilimpi tulajdonos is. Amilyen az a lány, biztos emlékszik valami használhatóra.

¡ Nincs tisztább cselekedet, mint mást helyezni magad elé. !

Hát, az én lépteim annyira azért nem bizonytalanok. Már egy ideje ide járok, és megvallva az igazat, már magam sem tudom, miért pont ide, de nem is olyan rossz ez a hely. Túléltem már egy középkort, szerencsére egész hamar átesett rajta az iskola, csak két hónapba telt, mire rájöttek a nagyok, hogy mit is kell csinálni, és újra itt vagyunk a jelenben. Azt mondtam, hogy nem rossz ez a hely? Igen, igazat mondtam, elvégre tetszik, meg minden, de azért még szokatlan. Bár már egész jól tájékozódom benne, de azért ott van mögöttem az a félsz, hogy visszatérve régi hagyományokhoz, a régi iskolám szerinti rendszerben gondolkozom. Hiszen mégiscsak eltöltöttem ott több évet, és eléggé szocializálódtam ahhoz az egész helyzethez, és most ez, akármennyire is már hónapok óta itt vagyok, még furcsa. Talán ez a legjobb kifejezés rá.
Legelőször fel sem tűnik nekem, hogy ez a lány elsétál mellettem. Miért is lenne így, hiszen folyamatosan közlekednek itt mások is, és elvegyülve a tömegben ő csak egy a sok közül. Nem is látom, csak a csillogó hajszálakat, egy ember mögött. Azonban később már elkezd feltűnő lenni, hogy míg én állok – mert igen, megálltam emellett a lovag mellett, hogy mégis merre kell tovább mennem -, addig ő harmadjára teszi tiszteletét itt, helyben. Csinos alkatú, a haja csodálatos. Igazi hajnali fénysugár. Vagy netán az alkonyat lenne már?
Megunja, legalábbis én csak erre tudok gondolni, és kinyitja az egyik ablakot. Szemeimet egy könnyed mozdulattal ráncolom össze, majd odasétálok hozzá, miközben ő az éjszakai csend nyomait figyeli, a már előbb is említett ablakon keresztül. Lépteim nem tudom, mi által vannak vezérelve, mintha csak egy reflex mozgatná a végtagjaim, hogy nekem most bizony ott a helyem. Megállok, tisztes távolságban tőle. Nézek. Először a fürtökön keresztül, már amennyire azok utat engednek fürkésző tekintetemnek. Nem látom az arcát. Mindig eltakarta, lehet szándékosan, de lehet, hogy csak véletlenül. De én most akkor is önző leszek, és látni akarom azt. De csak a hamvas bőr látványa ég bele azonnal a retinámba. Megfordul hirtelen a lány, szándékosan abba az irányba, amelyben nem látom őt tökéletes, de szerencsémre egyre többet enged az arc az én bűnös tekintetemnek. Kinyitom lassan az ajkaimat, majd össze is zárom. Újra nyitom, de csak levegő megy bele, friss, és energia dús oxigén. Nem, nem hagyhatom elszalasztani a lehetőséget, hiszen ha megszólalok, akkor ő megfordul, és…
- Szép estét. Látom eléggé bizonytalan vagy, hogy jó helyen jársz-e, segíthetek esetleg valamit? – bunkó, vagy nem bunkó, most csak ennyit vagyok képes kinyögni magamból. Még ezt is kissé hebegve-habogva, hol van most az a biztonságérzetem, amely az előbb vezetett, még a sétálás közepette? Annak is az első felvonása alatt, hiszen a második alatt már nem karmesterkedett ez a szörnyeteg.
Fordulj, fordulj, fordulj. Látni akarom az arcod.

["Sometimes my mind plays tricks on me. It all keeps adding up, I think I'm cracking up! Am I just paranoid or I'm just stoned?"]

Ahogy dühöm elillan, másra is figyelmes leszek. Valaki nézi a hátam. Vagy csak én vagyok paranoiás? Akkor meg mégis mitől táncolnak rajta a hangyák, úgy, amikor érzed, de nem tudod, hogy valaki téged figyel?
De én nem nézhetek hátra. Sokan vannak itt, és egyre többen, mégis mit gondolnának rólam, ha a vállam felett körülnéznék, mégis ki mustrál? Nem mintha nem lenne mit. Természetesen naponta csak kétszer öltözök át, egyszer amikor kibújok a pizsamámból és átveszem a nappali ruhám, a másik alkalom pedig amikor visszabújok alvóruhámba. A mai nap is csak ugyanolyan, mint a többi, egyszer vettem fel csak a térdig érő kopott farmerem és a türkizkék pánt nélküli topom. Minek is öltöznék át, vagy vennék fel valami szépet, mutatósat? Nincs értelme kiöltözni, nincs ki miatt szépnek próbálni lenni. Lehetnék szebb is. Nem az, hogy csúnya vagyok benne, ugyanúgy nézek ki, mint bármely másik napon, nem tettem ki magamért. Hiszen ez csak egy iskola!
Egy iszonyat nagy iskola, amiben annyi folyosó van, hogy tíz ember összes ujján se tudnánk összeszámolni. Egy olyan iskola, amiben valaki a hátamat nézi, mert tudom, hogy nézi!
Hol vagy?
Az ablaktól való visszafordulásom alatt gyorsan végignézem a mellettem elhaladó arcokat, de semmi. És még mindig a hátamon érzem a bizsergést. Hogy kerültél mögém? Miért bujkálsz?
Jajj, Hajnal, ne őrülj meg! Az analízis eredménye: üldözési mániád van! Az érzéseid megcsalnak, mert régen használtad őket idegen embereken. Feltehetőleg ha így haladsz, hamarosan minden sarokban szellemet fogsz látni. Vagy ami ennél sokkal rosszabb, nem fogod látni a szellemet, mert mindig mögötted lesz. Sóhajtok egyet, elegem van. Menjünk édes kis őrültség kezdetének jelei és én enni! A mai nap folyamán elfeledkeztünk korgó gyomromról, ami már lassan összeaszalódik az éhségtől. Éhes vagyok!
Ez teljesen elfelejteti velem a szellememet. Talán ezért is lep meg, amikor hirtelen pont mellettem szólal meg valaki, és hangja egyenesen felém száll. De még így is, pár pillanatig nem úgy gondolom, hogy hozzám beszél. Mégis elég valószínűtlennek tűnik, hogy bárki más lenne egy méteres sugarú körben körülöttem, akire illene ez a jellemzés természetesen rajtam kívül. Legalábbis illett rám, amíg be nem tájoltam magam.
Na kinek jók a beporosodott megérzései?! Kinek, hát kinek?! Nekem. Elnyomok egy vigyort, de kedvem már sokkal jobb. Csak megvan még mind a négy kerekem, és nem ment az agyamra a nagynéném!
Megfordulok, hogy szembe kerüljek az ismeretlen ismerősömmel. Szöszi fiú, talán velem egy idős lehet, de borostája és szakálla öregbíti. Állása ránézésre magabiztos, legalábbis az én fejemben úgy áll össze, és szeme állásából szinte már biztosra meg tudom mondani, hogy ő volt az én szellemem. Hirtelen jövő jókedvemet ha akarnám se tudnám elnyomni, mosoly, majd vigyor kúszik az arcomra, és előbújnak fogaim is pár pillanat erejéig. Ilyen szellemek bármikor jöhetnek!
Na most már biztos hülyének néz. Magában röhögő lány, aki minden bizonnyal megfordulása előtt is mosolyogva sétálgatott... Ez már majdnem olyan, mint Heather! Atyaúristen! A mosoly eltűnik, visszakerül komorabb ábrázatom.
- Köszönöm, de csak vacsorázni indultam. Az etetésemben meg nem hiszem, hogy engednélek segíteni, de azért a szándékot igazán értékelemt. - Újra elmosolyodik. Ez részben csak improvizáció, de ha rákérdezne a fiú, akkor is letagadná, hogy eltévedt. Úgy tűnik mégis feltűnt valakinek! Azért ez kellemes érzést hagy Hajnalban, nem is akarja tagadni. De szólhatott volna előbb is (persze akkor is letagadta volna, hogy nem tudja, hol van, de ez már csak részletkérdés). Hol a prefektusi jelvénye? Mert csak egy kötelességtudó prefektus csinálhat ilyet. "Jajj drágám, csak nem eltévedtél? Hát jövök én, a nagy és okos prefektus, és megmutatom neked az utat!"
- De gondolom te is arrafelé tartasz, nem igaz? - A gúnyos kis megjegyzésem után kap egy esélyt a fiú, még akkor is, ha ártatlan kis fejemben csak utólag áll össze, hogy talán csak én kínáltam fel a lehetőségét az evésnek. De a fiú még csak bunkó se volt, egyszerűen csak érdeklődött, hogy segíthetne-e, és ha prefektus is, akkor sincs a jelvénye nyilvánvaló helyen, nem él vissza vele. Viszont egy névvel elláthatna, mert így probléma lesz a beszéddel.

Tényleg fixírozza valaki a lány hátát. Én. Hát ki más lenne, mégis ki? Ki az, akinek minden egyes furcsa alak azonnal feltűnik, és csak azok képesek megfogni az ő borús elméjét? Ránézésre egyáltalán nem furcsa Hajnal, de ha a paranoia minden egyes kis gondolatát hallanám, akkor lehet, hogy így könyvelném el, de persze én nem vagyok egyáltalán előítéletes. Sőt, engem kifejezetten érdekelnek az egzotikus jellemek, főleg, ha ilyen feltűnően csinosak… hátulról.
Szigorúan csak a hátát nézem, és tartom is a tekintetem, hiszen ha megfordulna esetleg, végre valahára, és csak annyit lát, hogy én eléggé kacér pontokat vizslatok, akkor máris kutya módjára kezdem el magam ásni. Nem vagyok én olyan típusú, aki tényleg csak arra gondol, persze azért egy-két rosszabb gondolat az én fejemben is megfordul. Na jó, tényleg gyakran, de nincs mit ellene tenni, a másik nem túlságosan is vonzó. De a szerelem, hát, itt még nem igazán talált meg, de ez talán így van jól.
Lehetne szebb is pirkadatom? Ha ilyen stílussal, ezzel az öltözékkel ilyen, akkor milyen lehet, ha ténylegesen ad magára? Hiszen most is gyönyörű vagy, pedig még az arcodat is nem is láttam. Még nem láttam azt, amit neked osztottak, csak neked. És még csak nem is ismerlek, de már látom magam előtt a szempárodat. Szinte odaképzelem a fürtjeid helyére, és már az arc is kezd kirajzolódni.
Hogy kerültem oda? Könnyen, odasétáltam, és megálltam, ez talán a legegyszerűbb kérdés, amit fel lehet tenni tőle. Az, hogy miért kezdtelek el téged kémlelni, már egy másik, és sokkalta bonyolultabb procedúra, melyet elmagyarázni sem nagyon lehet, de ha akarod, talán elmondhatom. Ahhoz már csak egy lépés kell, mit neked kell megtenni, hiszen lovagiasságom nyomán nem tehetem meg azt a szentségtörést, hogy azonnal megérintsem a kezed, végighúzzam rajta az én, ehhez képest keményebb bőrömet, majd egy pördítést végrehajtva végignézzek rajtad, tetőtől-talpig, vagy talptól tetőig.
Nem tehetem meg, és nem is fogom. Hagyom, hogy te használd a tengelyedet, és nézz a szemeimbe, majd én viszonozni fogom azt a pillantást, egytől-egyig, egy percet sem késlekedve. Nem bírom tovább, a csípőt kezdem kémlelni. Bár még láttam a teljes egészet, de mégis, mintha egy térképet kezdenék rajzolni a fejemben, mely egyre tökéletesebbé válik, talán túlságosan is.
Kezemet végighúzom a borostámon, majd azonnal le is csapom magam mellé, haptákba vágom magam. A pillanatok kínzó lassúsággal telnek el, mintha csak egy filmet néznék, melyben éppen lassítják a jelenetet. Fordul, és az arc kezd kibontakozni, mint egy születésnapi csomag, arcomra pedig egyre szebb, és kellemesebb mosoly kerül fel öltésre. Nem tévedtem, gyönyörű. A túl tökéletes megállapításom ehhez képest szinte semmi, szinte már büntetendő, annyira szép. Mint egy napfelkelte, olyan érzés támad fel bennem, és a sors iróniáját még nem is tudom, hogy neve ezen napszaktól származik.
Nem nézem hülyének, miért is tenném ezt? A fogakat előbújását is figyelem, most minden részlet nagyon fontos. Csinos, ez egyszer biztos, nagyon is. Mintha csak egy csoda lenne az arca, olyan tökéletes formákat vesz fel, biztos vagyok benne, hogy akármilyen szögből ugyanolyan szépséget láthatok, mint amilyet most, nyílegyenesből is. A válaszára elmosolyodom, még humora is van, ez nem lehet igaz. Velem ilyen mázli nem történhet egyszerűen.
Sosem voltam mázlista, és most mégis, Fortuna a kegyeibe fogad. Na, de nem sietek el semmit, nem is vagyok az a típus, mindent szépen, lassan, ez lehet, hogy csak egy kezdetleges vonzalom, melyet sok nő irányába lehet tanúsítani, hiszen ez az iskola tele van szebbnél-szebb leányzókkal, akik egy-egy férfiszívet megdobogtatnak.
Még sosem gondolkoztam azon, hogy prefektus legyek-e, valaha. Nem az én műfajom, bár szeretek segíteni, de túlságosan is nagy teher lenne, és még abban sem vagyok biztos, hogy megtaláltam-e itt a helyem, ugyanis szeretem magát az iskolát, az épületet, a parkot, meg az embereket is itt, de, hogy ez mennyire van viszonozva, azt nem tudhatom. Alig pár emberről mondhatom el, hogy beszélgettem vele, legalább egyszer, ha csak egy-két szót is.
- Nem tudom, merre tartok, de most, hogy így mondod, megéheztem kicsit. Hm… Na most voltam bunkó, de iszonyatosan, Robert Trianus vagyok, az Extremus karból. És, kegyed milyen névnek örvendhet? – Most már csak azért is közelebb sétálok hozzá, és szemeibe nézek, majd várom a bemutatkozó kis nevecskét, melyet majd minden bizonnyal egy kézcsók fog követni, tőlem, persze, elvégre én vagyok a férfi itt most, kettőnk között.
Zöld – állapítom meg magamban gyorsan a nagy következtetést, miután a szivárványhártyát alaposan végigtanulmányoztam.
- Mehetünk? Vagyis, elkísérlek, ha gondolod, és ha már ott vagyunk, én is harapok valamit.

Min mosolyog a torzonborz? Mert hogy kin, az teljesen felesleges kérdés, erre még én is tudom a választ. Rajtam mosolyog. Most neveti ki magában, hogy mosolyogva járok-kelek a földön, amikor éppen jó a kedvem, és nem vagyok durcás-fintorgós. Habár az utóbbi második fele mindig, de az arcizom-gyakorlat mellett elfér egy-egy mosoly is. Legalább hangosan nem nevet ki, ez azért egy jó pont neki.
Az is jó, hogy a viccet viccnek veszi, és nem az én mondatom görbíti le a száját. Kérdésemre egyenesen válaszol, még akkor is, ha nem lenne muszáj. Ha már tényleg azért néz valaki, hogy megismerjen, akkor a legáltalánosabb álláspont a fiúknál kérdésemre az lett volna: "Persze, persze, én is éppen oda tartok."
Egyszerű, könnyed válasz, talán igaz is lehetne. De nem, immár néven ismert Robert tudomásomra hozza, hogy az eddig számára teljesen ismeretlen lánnyal, azaz velem kívánja elkölteni a vacsoráját. Szép. Még csak különösebb oka sincs rá. Hogy örvendezhetek-e egyáltalán a nevemnek, az számomra nagyon kétséges, de hát kérem! Udvariasságot utasítsak vissza egy olyan világban, ahol egyre inkább elhal a "gentleman" fogalma?
Mindenesetre szokatlan. Annyi különböző, érdekes ember jár ebbe az iskolába! Lenyűgöz a változatosság.
- Darnay Hajnal vagyok, Pugnaxos. Azt hiszem legalábbis ez a neve a karomnak... - Elhúzom a szám, kicsi ráncok kerülnek a homlokomra. Nem vagyok teljesen biztos a névben, ugyanis sose tanultam latint, ez pedig minden kétséget kizáróan egy latin szó. A nyelvek tanulása sem az erősségem, az angolom se tökéletes még, hét év tanulás ide vagy oda. Sokszor abba a problémába ütközök, hogy magyarul szépen fejezném ki magam, angolba viszont nem bírom átültetni gondolataimat. De a kar neve... Pugnax lesz az, oda járok, igen... Arcomról leolvad a kétkedés, apró kis mosoly kerül a helyére, és visszanézek a fiúra. Egyelőre csak az arcára, meg azokra a részeire, amiket szemem elforgatása nélkül is tanulmányozhatok. De nem látok sokat, csak a nyakát az arcán kívül, és nem tehetem meg, hogy most így alaposan megnézem magamnak. Az első gentleman, akivel életemben találkoztam biztosan átváltozna!
De Robert már szerintem túl van a nagyobb felületek részletes tanulmányozásával az én testemen. Na igen, erről talán nem kéne tudnom, de annyit elárul az az arc! A vigyor és az udvariasság!
Mégis Robert közeledésére akaratlanul is hátrálok egy fél lépést, hiszen olyan friss még ez az ismeretség! Már ha annak nevezhetem. Kézcsók! Mivel érdemeltem ezt ki? Lehet, régen nem is értékeltek ennyire egy-egy kézcsókot. Mindennapi szokás volt nőnek kezet csókolni. De én nem vagyok nő! Én egy szerencsétlen iskolás lánynak tekintem saját magam még mindig, és annyira meglep, ha időről időre ilyen helyzetbe csöppenek! Ha étterembe megyek a családomban, és pohártöltéskor a nők közé sorolnak és nem a gyerekek közé, ha elsétálok az utcán, és egy csapat fiú utánam fütyül... Nem, nem vagyok hozzá szokva. De a szemem nem veszem le az övéről még pár pillanatig, és csak utána sütöm le a földre. Arcomba pír szökik, és csak az jár a fejemben, hogy pont ez kellett nekem. Inkább hagyom most egy kicsit pihentetni magamban a hirtelen kialakuló kezdeti érzéseket azzal, hogy nem nézek rá - téves riasztások is lehetnek. Persze, menjünk... Már nem is érzem az éhséget, csak kíváncsi lennék arra, milyen vagy. Szereted a zenét, szereted a könyveket? Mit rejtesz a borostás arcod mögött? Nem hallottam sok jót a karodról, már ez alatt az egy nap alatt se. Az iskolában pletykálnak, és attól függetlenül, hogy én nem élek olyan nagy közösségi életet, egy-két dolgot azért én is elcsípek.
- Persze, menjünk. - Lépés előre egy-kettő, egy-kettő. Közben gondolataim tovább kalandoznak, de leginkább egy kérdés foglalkoztat. Talán magamban kéne tartanom, de nem akarom, választ akarok! Az udvariasságom amúgy se mérhető az övéhez. Miért áltassam hát őt is, meg magamat is?
- Te mindig így ismerkedsz? - Már újra felnézek a fiú szemébe elfelejtve csak pár perccel ezelőtti fogadalmam. Csak pár másodpercig nézem, aztán az ebédlő ajtaját fürkészem, és a ki-be sétáló emberek arcát. Itt még nem jártam. Aztán egyszerűen folytatom tovább, szemem le nem véve a többi sétálóról. Nem akarom, hogy Robert félreértse, mit szeretnék mondani.
- Úgy értem nézelődsz, aztán lecsapsz az udvariasságoddal? - Újra elmosolyodok szélesen, vidáman. Jól esik megszabadulnom egy kérdéstől, ami hirtelen felötlött bennem, és a nézelődsz-et is jól hangsúlyoztam, így megtalálva torzonborz egyetlen sérülését az udvariasságában és figyelmességében. Van még sok más, amit utána küldenék az előző kérdéseknek, de nem szeretném letámadni. Valószínűleg amúgy se olyan jó ő, mint amennyire elsőre tűnik.

// időn kívül a továbbiakban //

Tárgy: Re: Nyugati-szárnyi folyosók Pént. Aug. 14 2009, 19:48

Hogy én kinevetném-e ezt a szépséget? Nem, biztosan nem. Lehet, hogy teljesen esetlenül bóklászik még a kastély hideg falai között ebben a nyári hőségben, de ez csak azért van, mert még nem ismeri ki teljesen magát. Az ilyet pedig nem ítélem el, hiszen csak magamat minősíteném vele. A mosoly pedig egy természetes reakció, hiszen ez mindenkinek jól áll, még talán a vasorrú, bibircsókos banyának is, akkor miért ne ültetném ezt ki virágoztatni az arcomon? Nem vagyok az a rámenős fajta, éppen ezért nem a szokásos választ használtam. Ha ezt alkalmaznám, ki tudja, hogy milyen virágszállal hozott engem össze a sors, még itt hagyna egyedül, azt pedig igazán nem szeretném.
Tudni kell megkülönböztetni a viccet az eredeti mondanivalótól. Ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor bizony elvesztünk a világ emésztőgödrében, és nem is tudunk teljes életet élni. Engem már az élet kiedzett, mondhatni, ezen a téren, legalábbis igyekszem mindig normálisan felvenni a dolgokat, és csak akkor hergelni magam a dolgokkal, ha teljesen megbizonyosodtam benne, hogy mik a szándékok, milyen a hanglejtése a kijelentésnek, netán kérdésnek, felkiáltásnak. Ha félreértelmezem a dolgokat, csak magamnak teszek keresztbe, hiszen egy lehetőséget szalasztok el vele.
Ha más nem is, én talán még az úriember fogalmát erősítem. Erre neveltek, ez ivódott bele a vérembe, és ezt a szálat képviselem rendületlenül. Főleg akkor, ha egy szemrevaló hölgyemény áll velem szemben. Bár mondják sokan, hogy a nőket a rosszfiúk vonzzák, rólam ez nem teljes mértékben mondható el. Hiszen lehet, hogy nem arról vagyok híres, hogy minden egyes csínyben benne vagyok, de attól még a személyes varázsom képes elbűvölni az embereket, és ha kell, azért én is tudok olyan lenni, amilyen elvárásokat feltámasztanak velem szemben. Lehet, hogy ez egy kicsit egoistának hangzik, sőt, nem is lehet, hanem biztos, de attól még ez az igazság. Mindenkiben van valamilyen megnyerő, amely a szíve választottját, amennyiben a világ tényleg egymásnak teremtették őket, képest felismerni. Ez az igazi varázs, mely a lényünkből árad.
Csak meg kell találni a megfelelő partnert, aki ezeket képes komolyan venni, és nem csak viccelődésnek.
- Darnay Hajnal… Szép név, nagyon is. – És igen, megtört a jég. Nem, nem angolul szólaltam meg, hanem magyarul. Ha már egyszer egy ilyesféle személlyel találkoztam, legalább használjam is ezt a tudásomat. Nem véletlenül beszélem ezen gyönyörű, mégis nagyon nehéz nyelvet, melyet török néhol, bár az, hogy az anyaországban éltem több éven át, sokat segített, szinte ragadt rám az egész nyelv. Igen, ez az indok. Ott éltünk sok időn keresztül, és az előző iskolám is abban az országban lelhető fel. Ha jobban belegondolok, hiányzik a hely, de mégis, már nem volt semmi, ami oda kötött volna. Mindenki elment, aki fontos volt egy kicsit, a volt barátnőm, Lill, biztos, hogy talált egy igaz partnert, akivel kölcsönösen, és ugyanolyan hévvel szeretik egymást.
Nekem már nem volt helyem, az én parcellámat már egy mozdulattal kitörölték onnan, mindennel együtt, ami egy kicsit is számított. De nem bántam meg egy percre sem, hogy ide jöttem. Hiszen itt is találtam barátokat, és most is éppen egy kapcsolatot készülök kialakítani, amennyiben a hölgy engedélyezi ezt nekem. Verona is ide jár, így minden tökéletes, mondhatni. És maga a hely sem olyan rossz, meg kell hagyni.
Hogy átváltoznék? Dehogyis, hús-vér ember vagyok, nem holmi béka. Az azért egy pozitív pont lenne nálam, már ha tudnék róla, hogy a lánynak én vagyok az első úriembere – talán az apján kívül, talán nem –, elvégre elsőnek lenni mindig jó érzéssel tölti az embert. Az egy eléggé mély benyomás, amelyet nem lehet eltörölni a későbbiekben, hiszen első csak egy lehet, se több, se kevesebb. Maximum annyiban lehet eltérés, hogy mennyi dologgal futottunk össze, mennyiből hirdethetünk sorszámot.
Pedig, drága Hajnalom, te egy igazi nő vagy. Nem kell ennyire szerényen tekinteni a világban, az önbizalom az mindenkinek szükséges, ha túl akarja élni a legnagyobb erőpróbát: az életet magát. Egy igazi, szemet gyönyörködtető nő vagy, és ez a kézcsók jár neked. Meg kell adnom a módját.
Én nem tekintek le. Annál sokkal kedvesebb látvány a szememnek a te arcod, melyre a pír költözik ki, és veszi át az uralmat. Szívet melengető látni, ahogy gondolkozol, ahogy belül száguldoznak a megfogant szövevények, ahogyan törteted magad, és próbálod a gátlásaidat megtartani, nem elszállni. Valahol azonban én is így érzek. Kedvem lenne szárnyalni, a boldogság hátán, és veled elrepülni akár a világ végéig is. Nem hiszek a szerelem első látásra nevezetű dologban, így csak egy fellángolásnak érzem ezt, de a pozitív értelemben. Ezt a kifejezést sajnos manapság annyi negatív értékű dologra használják, hogy szinte el is felejti a világ, hogy milyen szépet is képesek lehetünk vele kifejezni.
Vagy inkább… vonzalom, ha így jobban tetszik.
A válaszokat megkapod, csak kérdezz, és bátran válaszolok. Nincsenek titkaim, persze egy bizonyos határon belül, elvégre az udvarlásban, és a szerelemben, a vonzalomban, és minden ilyesféle dologban, melyek a legelemibb ösztöneinkhez sorolhatóak, szabályokat állítottunk fel, melyeket nem tudjuk felbontani. Annyira elfogadtuk már ezeket, hogy ha akarjuk sem nagyon tudjuk felrúgni, kivéve akkor, ha teljes mértékben levetkőzünk a gátlásainkból. Azonban ez a ruhanemű annyira vastag, hogy időbe telik, mire lekerül rólunk. Hozzátapad testünkhöz, még akkor is, ha nem izzadt az, vagy vizes, semmiféle ok nem játszik közre, semmi akadályozó felület nincs.
- Csak azoknak jár ez, akik megérdemlik. Ezt pedig már az első percben lehet látni, mindenképpen – nézek rá, miközben sétálunk az étkező felé, majd folytatom is azonnal, amolyan keresztkérdéssel, de attól függ, minek fogja fel azt. – Miért, te mindig ekkora csáberőt bocsátasz ki magadból, hogy az idegen szemek rád szegeződjenek, és azt akarják, hogy megszólítsanak? – mondhatni, hogy egy kicsit incselkedek, és hogy ez amolyan nem túl udvarias kérdés, de nekem is tudnom kell a választ. Újra ránézek, és egy kis mosolyt eresztek meg, vagy ez el sem tűnt még az arcomról? Fogalmam sincs, valahogy nem vagyok képes érzékelni ezt, ezekben az örömteli pillanatban.

Tárgy: Re: Nyugati-szárnyi folyosók Szomb. Aug. 22 2009, 16:38

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! VALAKI! SEGÍTSÉÉÉÉÉÉG, MEGŐŐŐRÜÜÜÜÜÜÜÜLLLLTTT! SEGÍTSÉÉÉÉÉG!
*Hangos ordítás szeli át a nyugati szárny .. tulajdonképpen egész épületét, ami révén, hogy hétköznap van, és a délután legforgalmasabb időszakában járunk, igencsak feltűnő, egy ilyen diákokkal tömött kastélyszakaszban. Róka Yung magához nem méltó harsány, cseppet sem visszafogott ordítással veti magát a tömegbe, érezhetően menekülve valaki elől, na de hogyan menekülve! Hősünk, azaz Evon ugyanis nem akárhogy menekül, hanem mezítláb, egy szál sűrűn csíkozott kék-fehér alsónadrágban gyűri le a kilométereket eszement sebességgel. Úgy rohan végig a folyosókon, mint akit puskából lőttek ki, nem hiába nyert középiskolában futóversenyeket, és volt benne a futó klubban. De legalább így alsónadrágban látszik az is, hogy Evonunk nem egy vékonyka kis csont és bőr gyerek, mondjuk Alex közelébe nem érhet még így sem, de azért a szálkás izomzat nála is kellemesen kirajzolódik, főleg most, hogy mindenét megfeszíti a nagy menekülésben.
Nem érti mégis mit követett el, hogy Alex ennyire bedühödött és most szintén ordítozva üldözi őt. Evon tényleg nem csinált semmit az ég világon azon kívül, hogy elnyalt egy egyszerű jégkrémet, egy Magnum Classic-ot méghozzá, mert megkívánta. Igaz, hogy közben Alex kikötözve feküdt az ágyon és várt valamiféle szolgáltatást Evontól (mert elvileg így beszélték meg előtte, de arra ki emlékszik már?) de attól még nem nyalhat el egy fagyit? Szóval mikor látta, hogy a gengszter kötelei szakadnak - az idegei már előtte elpattantak, de Rókánk akkor még annyira el volt foglalva a jégkrémmel, hogy nem vette észre azokat a mindent aláruló gyilkos pillantásokat -, úgy döntött felhúzza a rókacipőt, és minden kertelés nélkül nekiiramodott a nagyvilágnak. Nem baj, hogy egy szál alsónadrágban rohangál, nem baj, hogy mezítláb van, nem baj, hogy a szőke fürtjei még mindig kuszán lobognak az ellenszélben..
A baj éppenséggel a háta mögött rohan nagy T-Rex léptekkel, és hasonló ordítással, ami az eddigi üldözés során már minden lehetséges halálnemet felsorolt a Büdös Dögnek, meg a Rohadék Rókának meg hasonló szépségeknek.. szóval nem Evonnak mert ő csak szimplán Róka. A Yung sem az ő neve. Ha ezt megússza disszidálni fog, nevet változtat, átoperáltatja az arcát, átfesti a haját, és új életet kezd valahol.. a világ másik felén.
Csak most ezt kell megúsznia ép bőrrel. Kikerül néhány elképedt diákot aztán gyorsan befordul a sarkon és futás tovább.*
- SEEEEHEGÍÍÍTSÉÉÉÉÉHÉHÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉG!!!

Tárgy: Re: Nyugati-szárnyi folyosók Szomb. Aug. 22 2009, 17:36

Mintha csak egy Forma 1-es közvetítést látnánk:
Róka fut, Róka most gázra taposott, Róka vedd be azt a kanyart!!! Róka most beelőzte XY-t egy bravúros mozdulattal, hogy aztán a cél felé egyenesen haladhasson gőzerővel! Ám hamarosan jön mögötte 3 másodperces lemaradással Alex, Alex begyorsít, Alex fellökte XY-t egy bravúros mozdulattal, Alex a fél folyosót letiporja, Alex brutális iramban kezdi behozni Rókát!
FUSS RÓKA, FUSS!!!!!
Artikulátlan bestiabömböléshez lehet hasonlítani Alex üvöltését, mint amikor a bikát felhergelik a piros lepedővel, aztán meg bikafuttatás keretében menekülnek előle. A hasonlóság már abban is igen jól jelenik meg, hogy bizarrul ugyanolyan sérüléseket okoz a gengszter, mint a fent említett patások hím egyedei. Azért láthatjuk, hogy milyen stíluskülönbségek vannak: Amíg Evon emberbarát módon kerülget az emberek közt, addig Alex lök mindenkit arrébb, tök egyenesen megy, mint egy tank. Mindezt.... alsógatyában.
Ráadásul egy rókás mintával rendelkező különleges darab, amit még akkor készíttetett, amikor Rókával kezdtek mélyebb viszonyba bonyolódni. Nos, a pici rókák bizony igen polgárpukkasztó mozdulatokban és képekben láthatók, ahogy nagyon szeretik egymást. Szóval a gyengébb idegzetűek illetve kiskorúak ne pislogjanak arrafelé, még kisül a szemük.
- RÓKAAAAAAAAAAAAAAAAAA!!!!!!!!!! AZONNAL ÁLLJ MEG!!!! NEM HALLOD?!?! ÁLLJ MEG, MERT HA ÉN ÁLLÍTALAK MEG NEM FOGOD MEGKÖSZÖNNI!!!
Üvölti teli torokkal, mint valami vadállat, ahogy egyre gyorsabban fut.
Nah igen, sokkal jobb kondícióban van, ez tény. A napi háromszori püfölések (és nem boxzsákkal cicózik, ezt nekem elhihetitek) bizony jól tartják, izmai szépek, nagyok, duzzadnak, mint ahogy az a része is duzzadt negyed órával ezelőtt Róka miatt, amit aztán igen csúnyán átvertek. Ki volt kötözve. El tudjátok ezt képzelni?! Ki volt kötözve, és egyszerűen nem tehetett semmit. Alex. A nagy domináns gorilla hím.
Üvöltve ugrik egy nagyot, már majdnem elkapja Evont, miközben a kijárat felé loholnak nagy sebességgel.
- MEGÁLLSZ, VAGY MEGHALSZ!!!!

Folyt. köv: Kastély körüli park

[ Casey Rhys Griffin, Heather Barton ]

A folyosókon kóvályogva:

Miután elindulnak jobbra, továbbra is a fiú kezét fogva, jön rá, hogy nem válaszolt Casey kérdéseire, így csak bocsánatkérően elmosolyodik, és nehezen, de felidézi, hogy mikre is kell válaszolnia.
- Tizenhat éves vagyok, majd áprilisban leszek csak tizenhét - válaszol bőlére eresztve, mert hát milyen unalmas lenne, ha csak egy számot mondana. - Frodóóó! - kiálltja el magát a nagy csendben, ami elég kellemetlen lehet a fülnek.
- Szóval - töpreng el hangosan -, ha te is signus vagy, meg én is az vagyok, akkor az azt jelenti, hogy gyakrabban futhatunk össze? - kérdezi, és szíven ütő, hogy milyen reménykedve kérdezi ezt meg. Ebből is talán látszik, hogy nincs olyan sok barátja, kevés az olyan, aki leáll vele beszélgetni.
- Amúgy előfordulhat, hogy összefutunk - beszél tovább, miközben kicsit lobálni kezdi a kezüket -, csak van olyan óra, amire te is jársz, meg én is - mosolyodik el. - Én, ha majd nagy leszek, sárkányász leszek, ezért is választottam a negyedik csoportot - hallatszik egy újabb információ. - Bár lehet, hogy körbe nézek majd az újak között, hátha van olyan tantárgy, amit még szívesen tanulnék. Te mit választottál?
Caseynak szerencséje van, Heathert meglehetősen jó állapotban találta meg, egy-egy hóbortjától eltekintve, mint például a másik magánszférájába való tolakodás, más nem ütközik ki a viselkedésében, és lehet vele normálisan beszélgetni.
- Elvittem már pár helyre őt, mármint Frodót, de azért ez mégis csak egy hatalmas iskola - szomorodik el. - Bár, néha úgy tűnik, hogy ő a talpraesettebb, és nem én - újabb zavarbaejtő őszinteség, ez a legjellemzőbb rá. - Amúgy a társalgóban mintha levittem volna már egyszer, lehet, hogy besurrant oda - vidul fel, és a nyugati folyosók felé húzza Caseyt -, ha jól emlékszem, valahol erre van.
Közben persze hallgatja a fiút, és amikor kérdezik, akkor meglepő módon bólint egyet.
- Igen, igazából ismerem. Ugyanis én meg Írországból jöttem, Waterford megye, Waterford városából. Meg a térképpel elég jól boldogulok - összeráncolja a homlokát egy pillanatra, mintha valami emlék jutott volna az eszébe, de a pillanat hamar tovaszáll, és újra mosolygóssá válik az arca. - Így hát tudom, hogy szép helyen lakhatsz - néz a fiúra, és elhallgat, amikor a szabadidős elfoglaltságairól kezd mesélni.
Az első megjegyzésre először meglepetten néz, majd piros kis folt gyúlik ki arcán, ahogyan zavarba jön. Vele nem szoktak flörtölni, udvarolni se udvaroltak még neki soha, noha hiába kelekótya, tudja jól, vagy legalábbis sejti, hogy mennek ezek a dolgok a két nem között.
A vízpermetről egy ötlet jut az eszébe. Ujjával megkopogtatja a másik kezét, hogy figyeljen rá.
- Casey, ha szereted a vizet, elmehetnénk egyszer hajókázni a Smaragdzöld-tóhoz - néz a fiúra kíváncsian, vajon mit reagál az ötletére. Nincs benne semmi hátsó szándék, vagy női rafinéria, nem is igazán biztos, hogy ért hozzá. - Igaz, nem tenger, de jó móka lenne - nevet rá, ahogyan lekanyarodnak az egyik folyosónál.
Közben néha integet a keretben lévő festményeknek, akiknek a többsége már találkozott vele.
- Én is szeretek sétálni, bár én inkább az erdőben, a hegymászásban nem vagyok valami ügyes - somolyog az orra alatt. - Aztán szeretek én is tanulni, meg énekelni, kertészkedni, növényt nevelni, házi állatot gondozni - sorolja egyre a kedvenc elfoglaltságait. - De az utolsóban úgy látszik, hogy nem vagyok valami ügyes, mert nem találom Frodót - sóhajt egy hatalmasat, majd a társalgóból kiszűrődő motoszkálás hallatán megtorpan.
- Frodóóóó, te vagy az? - kiált be; kérdés, hogy miért nem megy be egyszerűen, de Heathernél van olyan, hogy egyszerű? Mintha kaparászás hallatszódna, ezért résre kinyitja az ajtót, mire egy barna orrocska jelenik meg, és megtaszítja kicsit az ajtót, annyira próbál kifelé spurizni.
Hirtelen elengedi Casey kezét, majd a krup kölyökhöz lehajol, és finoman felveszi a kezébe.
- Máskor ne csináld ezt velem, jó? - kérdezi halkan a kölyöktől, mire az édes, kék szemeivel bánatosan néz rá, mintha így kérne bocsánatot. Majd a kölyköt a fiú felé fordítja.
- Casey, bemutatom neked Frodót, Frodó, ő Casey, ott lakik, ahol mi, szóval fogod még őt látni - vicces, hogy kölcsönösen bemutatja őket egymásnak.
- Casey, én még nem vagyok álmos, bemegyünk beszélgetni? - kérdezi, és a társalgó ajtajára bök.
Talán csak abból látni, hogy fél a visszautasítástól, hogy mintha kicsit jobban ölelné magához a kis szökött vakarcsot.

[ Heather Barton ]

*Esze ágában sincs elengedni a lány kezét. Megint csak az furcsa tényállás forog fenn, hogy ez így egész kellemes, és cseppet sem zavaró. Hallgatja a lány csacsogását és finoman mosolyog rajta. Aranyos. Néha ő is elkurjantja magát: Frodóóóó! és fülel erősen hátha hall valami kutyára emlékeztető hangot válaszképpen.
Megörül Heather kérdésének és először nem is veszi észre a reménykedő hangsúlyt.*

- Hát, remélem hogy igen! Örülnék neki. *Rámosolyog a lányra, s csak ekkor veszi észre a reménykedő szemeket. Nem is érti igazán. Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen kedves, aranyos lányt mindenki körül rajong. Mindegy, nem kell értenie. Ő kedveli Heathert és kész. Ritka manapság az ilyen őszinte tisztaság. Semmi megjátszás, semmi kényeskedő nyávogás, ami a lányokat manapság sokszor jellemzi. Kellemes társaság.*

- Tényleg? Szereted a sárkányokat? Melyik a kedvenced? *Felcsillannak a szemei. Elgondolkodva végigfut a negyedik csoport tantárgyain, végül bólint.* Elég sok közös óránk lesz. Én az ötödik és hatodik csoportot vettem fel. Főleg a rúnamágia érdekel, meg valamennyire az illúziók. És még fogalmam sincs hogy mi leszek, de ezekkel a végzettségekkel elég sok lehetőség nyitva fog állni előttem, azt hiszem. *Látszik rajta hogy alapos ember, a jövőjét is biztosan jól átgondolta, a lehetőségeket mind számba vette és az alapján választott tantárgyakat. Általában semmit sem tesz alapos felkészülés/megfigyelés/átgondolás nélkül, ezt majd Heather is tapasztalhatja ha elég időt töltött már vele.
Nagyot néz, hogy a lány ismeri a szülővárosát, azon meg pláne hogy ír, hiszen akkor szinte szomszédok!*

- Waterford? Az tudom hol van. Nincs is messze. Hajóval egész hamar átérnénk egymáshoz! *Az arca csak úgy sugárzik a boldogságtól. Az írek már majdnem földiek, hiába választja el őket egy darabka óceán. És mintha csak egyre járna az agyuk most, Heather felveti a hajózás ötletet.*
- Azon lehet hajózni? Akkor naná, menjünk! Mikor? *Talán az egyik hétvége lenne a legcélszerűbb amikor nincs órájuk. Míg hallgatja a lány kedvenc elfoglaltságait, megérkeznek a társalgó elé, és valóban, ő is hall valami motoszkálást odabentről.*

- Frodó? *Valamiért nem furcsállja, hogy a lány nem nyitja ki azonnal az ajtót, az viszont már kellemetlenebbül érinti hogy elengedik a kezét. Viszont a kis krupnak nem lehet ellenállni, annyira aranyos - mint a gazdája. Mosolyogva figyeli ahogy Heather megdorgálja a kölyköt, majd amikor elé tolja, óvatosan megrázza a jobb mancsát.*
- Szia Frodó, Casey vagyok. Örvendek. Ne vessz el többet, a gazdi nagyon aggódott érted! *Majd Heatherre pillant mosolyogva.* Abszolút ébren vagyok, és szívesen beszélgetnék még veled. *Fejével a társalgó felé bök, hölgyeké az elsőbbség.*

Tárgy: Re: Nyugati-szárnyi folyosók Szer. Dec. 09 2009, 23:47

*Nem tudja hol van, nem tudja hol van. Egyik faltól a másikig rohangál, mint a mérgezett egér, csak a kezében most nem disznó van, hanem dinnye. Olyan, mint egy megkergült játék, elemes dinnyerobot. Kellet neki egyedül felfedezőútra indulnia! Úgy eltévedt, hogy azt sem tudja bent van-e még az épületben. Ráadásul a négy testőr sincs vele, még a malacai sem segíthetnek rajta… A töviskoszorúja a szobájában van, a műtünde fülével együtt. Mindene a szobájában van… Lehet az agyát is elhagyja lassan, ahogy növekvő pánikrohammal megfordul, hogy most széltében fussa át a folyosót oda-vissza. A dinnye persze nehéz, de erősen szorítja, olyan lehet ez neki, mint másnak az alvós párna, vagy a kis maci, csak ne lenne olyan rohadt nehéz. Hiába mormolja gyors egymásutánban a miatyánkokat, a rózsafüzérét is a szobájában hagyta, egy szentkép sincs nála, bármikor jöhet a sátán, bármikor kironthat egy állat vagy valami a sarokból, bármikor bekövetkezhet az apokalipszis és még a bibliája is lent maradt. Nem kellett volna kilépnie a hálókörletéből, tudja, hogy nem kellett volna. Miért nincsenek itt útjelző táblák? Véletlenül elhalad az ablak mellett, s akkor látja csak milyen magasan van. Gondolta, mert lépcsőkön jött, felfelé, de akkor is megrémíti a tény. Bár a fent, az nem lent, s az nyilvánvaló, hogy a mennyország fent van a pokol pedig lent, vagyis az égből nem potyoghatnak ördöggyerekek a fejére. De mi van, ha az Úr most válassza ki, hogy jutassa el az ígéret földjére Nyüzükét, Nyafit, Hókirálynőt és Maflaurat, amikor ő még nincs felkészülve, ugyanúgy betojna egy angyaltól, mint egy ördögtől. Micsináljon, micsináljon? Lassan a gatyájába fog betojni, hogy egyedül van és sehol senki és egyedül van és nem tudja hol és egyedül van és sötét van és a pálcáját is lent hagyta és egyedül van és ááááááááááá!!! Mi volt az az árnyék? Egy zajt hallott? Most sírjon, sikítson, meghaljon, vagy beszarjon? Marad a hisztérikus rohamnál, arikulálatlanul, bálnául, mint ahogy a bölény bőg.*
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

Tárgy: Re: Nyugati-szárnyi folyosók Csüt. Dec. 10 2009, 00:16

*Az erdőből jön, tehát rendesen tépett az idegrendszere, és a haja is, mivel végigvisítozta az utat. Minek jár mégis oda, mikor retteg az állatoktól? Mert volt annyi esze, hogy a két nappal ezelőtt érkezett tikos cigiszállítmányt oda ásta el. Tapasztalatból tudja, hogy vannak itt olyan gonosz prefektusok, akik direkt erre utaznak, hogy a szerencsétlen, csóró nebulóktól elszedjék a fáradságos munkával megszerzett tiltott dolgokat. Sajnos nem lehetett előrelátó, így mindössze öt dobozról van szó, meg egy üveg piáról, hiszen ennek is elég nagy ára van… de erről nem fog beszélni senkinek, hiszen nem Sandy nénikéjétől szerezte, aki örömmel vesz neki csupa jó dolgot, viszonzásul meg csak annyit kér tőle, hogy legyen rendes gyerek. Apróságnak tűnik, de ő mégis képtelen rá, hogy betartsa a szabályokat.
Mivel kint hideg van, ott csak egy szálat szívott el, és további ötöt dugott zsebre, ennek ki kell tartania legalább két napig, úgy hogy Noelnek is visszaad minimum egyet.
A mostani küldetése: legalább egy szál elszívása teljesen észrevétlenül. A folyosókon a főépületben folyton jönnek-mennek, így addig kóricált, míg el nem tévedt erre – bár ha megkérdik tőle, pontosan hol is van, nem tudná megmondani, csak annyit, hogy „fent valamelyik idióta toronyban”
Lassan, halkan sunnyog, körbekémlelve minden folyosón, hátha valamelyik leányzónak most jut eszébe a házikedvencét megsétáltatni, és a bálna/bölény bőgésre már szaladna is, mikor a hangszínben felfedez valami egészen emberit. ~Izzy, 1. ne bomolj, toronyban nincsenek bálnák sem bölények, 2. aki ilyen hangokat ad ki, az tuti nem százas.~
Miután osztott, szorzott magában, óvatosan dugja ki a fejét a folyosóra. A bent szaladgáló fiú valószínűleg először csak égnek álló haját fogja észrevenni, ami most pont úgy lett megtépve a nagy erdőben való rettegéstől, hogy úgy néz ki, mintha szarva, vagy cicafüle lenne. Ki tudja, a fények is hogy esnek rá? Lehet, hogy első ránézésre Izzy egy szörnyetegre hasonlít? Netán egy mókusra? Jah, attól neki kell félnie, nem másnak!
Ahogy meglátja a dinnyével szaladgáló alakot, megrázza a fejét, mint aki épp egy rossz álomból ébredt fel. ~Öcsém! Ez tényleg nem bálna, senem bölény, és tényleg nem százas! Télvíz idején minek neki a dinnye?~*
-Szevasz! Nem is tudtam, hogy még dinnyeszezon van! Te, jó az még? Nem büdös a belseje? Mondjuk mindjárt kiderül, mert ahogy rohangászol vele, le fogod ejteni, és aztán placcs…
*Most lép csak ki a fényre, hogy közelebbről is megcsodálhassa a legújabb őrült kollégáját.*
-Izzy vagyok! Hátte kivagy?
*Igen, ahogy elnézi, alaposan kivan a bálna a rőzsétől, de ezt a buta poént már nem főzi magvas mondandójához.*

Tárgy: Re: Nyugati-szárnyi folyosók Csüt. Dec. 10 2009, 01:19

*Éppenhogycsak befogja a száját, biztos levegőt akar venni, mert elfejti az orrán keresztül szívni a vonyítás közben, amikor meglátja őt! Vörös és kócos, talán még ágak is állnak ki a fejéből, vagy hajából, lehet, hogy agyából? Azt ő nem tudhatja…ráadásul közelít…Jön…felé…Jézus utolsó szavai jutnak az eszébe, azt kezdi el fennhangon vonyítani.*
-Legyen meg a te akaratod, legyen meg, legyen meg!
*Bár így jobban belegondolva egyáltalán nem akarja Isten akaratát, mert mi van, ha nem tartja jó kereszténynek és elevenen fel akarja falattatni…úgyhogy módosít.*
-Bocsáss meg, bocsáss meg, soha többé nem gondolok úgy Akane senseire, fejemre teszem a koszorút, amint visszatalálok, csak ne egyenek meg, ne! *Könyörgi, a dinnye is gurul, de nem törik, csak gurul, mert gazdája annyira reszket, meg úgy gondolja, hogy a dinnyének legyen jobb halála, szabadon ereszti…Nem mintha nem lenne minden valószínűséggel rohadt…*
-Ááh *Pattannak fel szemei, mert időközben becsukta őket, úgyis bőg, Izzy messziről, kócosan, erdőből gallyasan zombi ő meg este, sötétben, egyedül nyúl. Meg egyébként is, nyúl, ő egy nyúl! De valami hangot hall, ami emberi és amint eljut a szem kinyitásig, meg is dögöli, akkor pedig rendesen látja őt. Ilyen közelről nem tűnik zombinak, vagy sátánszolgálónak, határozottan ember formája van, de azért megkérdezi, fő a biztonság.*
-Emberként vagy nyilvántartva? *Igyekszik minél gyorsabban törölni a szemét, ha ember, akkor ez ciki lesz, s közben fél szemmel már a dinnyét lesi, ami nekiütődik az idegen lábainak, amit ő jó jelnek fog fel, akit a dinnyéje szeret…az ember lehet…s ahogy tovább beszél és az ablaknál különben is van fény, határozottan embernek érzi Izzyt.*
-Ne…haragudj…megijedtem…azt hittem izé vagy…szóval valami izé, érted? *Hüppögi, félénk pillantást vetve a fiúra, majd kissé rémültebbet a lábainál heverő dinnyére.*
-Nem eszem meg, nem baj ha rohadt, amíg nem büdös…ez teher, csak cipelni kell, húúú de megijedtem. Remélem nem repedt el a dinnyém…nem szeretném, ha szivárogna miközben cipelem, még azt hinnék rózsaszínűt pisilek. *Megjön a hangja, s egyre alább hagy a halálosrémület, most már mosolyog is, úgy gondolja Izzy megmenti a társaságával, ha ember…bár először az ő szájából kell hallania. A nevét pedig mondja, így minden bizonnyal él, Cid felsóhajt és tényleg abbahagyja a hüppögést.*
-Én Cid Elphee, eltévedtem…Tudod, most vagyok először szobán kívül, nem rég érkeztem és félek…a sötétben…azt hiszem ha ember vagy, akkor…Áldjon meg az isten. Ha nem ember vagy, akkor is vagy legalább félig, az atya, a fiú és a szentlélek nevében. *Ujja hegyével keresztet rajzol a srác homlokára, s meg is ölelné, hogy ki mutassa határtalan szeretetét, mert ha ember, akkor nem lesz egyedül, vagyis ha megtámadja őket valami menekülhet, amíg Izzy, a hős vörös harcol vele. De meg kell tudnia, hogy az ausztalo pitecus egy tovább fejlődött homoja-e ez az Izzy…*

Tárgy: Re: Nyugati-szárnyi folyosók Csüt. Dec. 10 2009, 01:58

*Annak ellenére, hogy nincs túl közel a sráchoz, azért érti, hogy miket dünnyög az orra alatt, és természetesen egyből magára is veszi, mert miért ne lehetne ő nemcsak Izzy A Király, de Izzy az Isten is egyben?*
-Micsoda?! Az én akaratom? Oké, akkor hallgassál el haver, mert iszonyat, hogy képes vagy fellármázni az egész kastélyt csupán csak azért, mert épp erre jártam! Hát hogy fogok én így cigizni, hogy a nyakamba kapom a fél prefi gárdát, és a tanári kart?!
*Dörren rá kissé elmélyített hangon, mint a rajzfilmekben az Úr hangja, pont olyanon a szerencsétlen srácra.
A sorozatos bocsánatkérésen felnyihog, hiszen nem gondolta volna, hogy a kígyófejű japán ennyire jó bőr lehet, mivel még sosem látta, de az eszébe vési ezt az infót.*
-Fiam, bűneidre nincs bocsánat! Térden kell csúsznod egészen vissza a hálókörletedig, a dinnyét a hátadon cipelve, és fennhangon kell két Miatyánk között kántálnod, hogy Akane sensei számomra csak tanár, nem nő! Utána oda teszed a koszorúdat, ahol a legjobban fáj!
*Igen, sejtése beigazolódott, Cid valóban elképesztően hibbant, ráadásul még vallásos is… nos, ez most őt nem is zavarja, főleg hogy kijelölte magát istennek. Közben a dinnye is önálló életre kel, így először csak gondolkozva figyeli, ki tudja, hátha ez nem is igazi dinnye, hanem a srác valami állatot nevelget benne, mondjuk egy vérmókust, ami ha odaér hozzá, akkor szétrúgja az oldalát, és egyből kitépi a szívét.*
-Te sírsz? Ne má! Nem vagy lány! Eskü nem bántalak!
*Ahogy közelebb merészkedik, a kérdéstől hirtelen röhögő görcsöt kap. Igazából ezt így dicséretként sosem szokta megkapni, hogy ő milyen emberi lenne, így miután lecsillapodott, könnyes szemmel válaszol.*
-Nos, a szakemberek, akik a besorolást végzik, kétség kívül ebbe a fajba sorolnak be. Viszont a haverok sűrűn mondják, hogy „Izzy te egy állat vagy!” Az számít?
*Az idézetnél mutató és középső ujjával jelzi a nyuszifület, és igyekszik nem röhögni – annyira. Közben a dinnye is kiköt a lábánál, mire összerezzen, hiszen a macskák és kutyák szoktak hozzá dörgölőzni, így majdnem ugrik egy nagyot, de szerencsére még időben észreveszi, hogy miről is van szó.*
-Öhö. Értem. Haverok is szokták mondani… bár inkább a csajok, hogy „Izzy te olyan izééé vaaagy”. Pedig nem is. Mumus sem vagyok, patáim sincsenek, szarvam se, sőt rendes bőröm van, még egy nyamvadt pikkely sem került rám!
*Felhúzza a pulcsija ujját, hogy valóban megnyugtassa a pityogó srácot. Meg is esik rajta a szíve, hiszen olyan gyámoltalannak tűnik. Bár azt azért nem mondaná rá, az után a hangoskodás után, amit itt levágott, hogy csendes őrült.*
-Várj csak… dinnye ennivaló, nem nehezék! Annyira nem tűnsz vékonynak, hogy elfújjon a szél, ha nincs nálad! Bár figyuzzál csak… Noel épp a napokban találta ki, hogy az én nyakamba meg a hátamra egy sírkövet rak, a kezeimre meg urnát köt… kérjek neked is a felszerelésemből? Nagyon menő lesz, mert elől mutatja majd az időt, és több zónát is, nem csak ezt, hátul meg majd visszaszámol, hogy mennyi időd van még hátra…
*Na igen, az igazi barát az ilyen, nem kíván neki semmi rosszat, főleg a halálát nem, és még az erőnlétéről is gondoskodik.*
-Eltévedtél? Amúgy én sem nagyon tudom, merre vagyunk, de a Pilluba mindig visszatalálok. Annyira nem nagy ez a kastély, pár óra és megtalálok mindent!
*Csak pislog, hogy a homlokára keresztet rajzolnak, és megrökönyödve les, végül meg kibuggyan belőle egy kérdés.*
-Te pap vagy, vagy az öreganyád nevelt fel? Boocs… nem baj az, ha valaki hisz valamiben… csak ez a szöveg ez annyira öregasszonyos…
*Kóbor kutya szemekkel les Cidre, tényleg nem akart beletiporni, de aminek ki kell jönnie - legyen az egy buta kérdés is– azt nem szabad visszatartani.*

Tárgy: Re: Nyugati-szárnyi folyosók Csüt. Dec. 10 2009, 02:49

-Ja tényleg…*Mások eszébe sem jutottak. Megpróbál bűnbánó képet vágni, aztán rájön, hogy köteles, úgyhogy a végén beleéli magát és még a szemöldöke is fura szögben mered Izzyre. Cid amilyen hülye…*
-Komolyan…te valami próféta vagy és tényleg ezt mondja neked az Isten? *Mert azt nem hiszi, hogy az a szakállas vénember megjelenne neki egy vöröshajú, állatfóbiás kamasz képében. Bár az úr útjai kifürkészhetetlenek…Lehet megszületik Izzy oltára, a rajongói klubja, szenvedj Izzért kitűzők, verd magad korbáccsal emblámák, mert Izzy meghalt a bűneinkért, csak feltámadt! Szemlátomást mérlegeli a dolgokat, nyitott szájjal, mélységes döbbenettel bámulja a fiút, a dinnye beleférne abba a lyukba, ami most az arcán keletkezett.*
-Atyám…úgy értem Uram…tényleg te vagy az? Neem…csak szórakozol velem…Az Isten sosem mondaná, hogy legyem a töviskoszorúm az joistikomra! *Bááár, tényleg arra gondolt, amikor szegény sensei járt a fejében, úgyhogy elképzelhető…és amilyen idióta Cid meg fogja csinálni. Hirtelen belecsimpaszkodik Izzy egyik karjába.*
-Akkor előbb bizonyítsd be, hogy te vagy az Isten és maradj velem a megaláztatás óráiban. De nem…ezt tényleg nem kérheted…hogy odategyem, meg térdig egész végig a lépcsőkön…Megijedtem, csak azért, tudom, hogy nem vagyok lány, ne mondj ilyet. *Ő hihetetlen hirtelenséggel abba tudja hagyni a bőgést, ahogy meglepő gyorsasággal rá tud zendíteni, nem éppen férfias a drága, még csak nem is fiús a viselkedése néha, szóval érthető módon nem szereti, ha az orra alá dörgölik. A Cid megsértődik típusú arckifejezésen kívül viszont mást nem tud csinálni, mert Izzy most az Isten, vagy hasonló szent ember…meg az is lehet, hogy egy lúzernek tartja és becsapja. Nem baj…akkor is kellenek barátok. Legfeljebb nem fogja annyira imádni…vagy abbahagyja amikor bebizonyosodik a csalás, ad neki egy rózsafüzért, leszidja és beszerez egy cipelhető dinnyét neki, a fejére.*
-Aha…de ha ember vagy, akkor nem lehetsz isten. Sőt akkor sem, ha állat vagy, vagy izé. Mindneki tudja, hogy Isten nem izé, akármizé is az az izé. *Elengedi a karját, lehet mégsem lesznek kitűzők.*
-Te elég megállapíthatatlan lény vagy. *Jut végre elhatározásra, Izzy fejét bámulva, nincs-e körülötte glória.*
-Várj, tudom! Stigma! *Elkapja szegény gyerek kezét, hogy megvizsgálja van-e benne jelzés, sokkal egyszerűbb ez, mintha a lábával csinálná és megkérné „kérlek, fordulj fel.” Amíg vizsgálgatja a fiú kezét, magyaráz, senki nem érti ezt a dinnye dolgot, pedig tök „egyértelmű.”*
-A dinnye a terhem. Cipelem, mint Krisztus a keresztet. Azért, hogy szenvedjek, mert nehéz. Sírkövet? Fúúúj, ne! Az halottas! Te nem félsz a halottaktól? Meg az olyan lenne, mintha a saját sírköved cipelnéd. Én nem akarok meghalni…meg azt nem is bírnám. Szerintem te sem. Keresztje nincs ennek a Noelnek? Ha akarod kölcsönadom a töviskoszorúm, bár hosszútávra nem ajánlom, sok vért veszthetsz.
*Nem sérti meg a kérdés, csak a fejét rázza, vigyorogva, a szülei nem öregasszonyok, rendes apa és anya bármily hihetetlenül is hangzik, hogy nem baktérium szülte és polip nemzette.*
-Nem megyek papnak, azoknak tiltott a szex…*Szája elé kapja kezét.*
-Nekem lesz majd családom meg minden, azt hiszem misszionáriusnak megyek. Nem, anyám meg apám nevelt. Figyu, te szexeltél már? Jajj, istenem, mi van, ha te vagy Isten! Bocsásd meg uram, hogy ilyesmiket kérdezek, teszem azt a koszorút, ahová csak akarod…*Megint elkapja Izzy kezét, hogy megvizsgálja, mind a kettőt, tök fura, hogy semmiből semmi fogdos embereket, de mindenkivel elég nyitott, az Istennek meg még kinyalni is hajlandó, bár ha nincs stigmája és Izzy nem kakil nyuszitojást karácsonyra erősen kételkedni kezd…*

Tárgy: Re: Nyugati-szárnyi folyosók Csüt. Dec. 10 2009, 04:22

*Megpróbál a tőle telhető legistenesebben nézni. Tehát a tekintete szigorú és villámokat szór, elképzeli, hogy a srác helyett egy csapat mókus áll most előtte, és épp elpusztítani készül őket, mivel folyton a frászt hozzák rá.*
-Az isten maga, édes fiam! A hangok is ezt mondják! A te kis buksidban nem mondanak olyanokat, hogy Izzy az isten? Ha nem, akkor megparancsolom!
*Hupsz, most egy kicsit elszólta magát. Ha előre tudta volna, hogy micsoda kitűző, és emblémázós üzlettől esik el emiatt… valószínűleg már felrohant volna azért a töviskoszorúért, és felhúzta volna rá magát.*
-Simán. Naná, hogy én vagyok. Én vagyok ÉN, te vagy te, ki a … illetve… vagyok, aki vagyok! Miért szórakoznék veled?! Hát úgy nézek én ki? Paráználkodtál édes fiam! Igen! Az a fő bűnök egyike! A pokol tüze fog elemészteni, ha nem csavarintod fel azt a koszorút a joystick-odra!
*Ahogy belecsimpaszkodik, megvetően néz rá, és hangjából mint a méreg, gúny csöpög.*
-Mit szeretnél? Járjak vízen? Gyújtsak fel egy csipkebokrot? Hitetlen kutya! Az a minimum, hogy ott okozol magadnak fájdalmat, ahol a bűnt elkövetted! Még akkor is, ha csak gondolatban tetted ezt!
*Igyekszik nem kiesni a szerepéből, bár titkon reménykedik abban, hogy nem kell végignéznie amint más megfossza magát a férfiasságától – mert ahogy elnézi Cidet, biztos nem menne az a felrakás olyan simán.*
-Oké, akkor maradj csak fiú, de ne bőgj már!
*Valóban amilyen gyorsan jöttek a könnyek, úgy is távoznak, Izzy legnagyobb megkönnyebbülésére.*
-Miért ne lehetnék isten? Természetesen emberi alakban álcázom magam… na jó, néha állatéban is, sajnos ezt a haverok mindig felismerik, meg néha izé is vagyok. Viszont isteni mivoltomról nem szabad beszélned senkinek egy szót sem!
*Magában remekül szórakozik, hogy szerencsétlen kölyke nem tudja őt beazonosítani, így majdnem fellröhög, mikor a stigmáit keresve elkezdi fogdosni a kezét, ami persze makulátlan. ~Ez biztos valami új duma ahelyett, hogy: megnézhetem a bélyeggyűjteményedet?~ Persze a felfordulós szövegen sem lepődne már meg így Noel után, hiszen szentül meg van róla győződve, hogy haverja néha a pokolba kívánja.*
-Miért pont dinnye? Tudod, az emberek félreérthetnek… van az a mondás, hogy hasonló a hasonlónak örül…tehát dinnye a dinnyének. Mármint nem félsz attól, hogy emiatt bolondnak tartanak?
*Még mindig igyekszik megőrizni teljes méltóságát, és istenien kinézni…*
Nem, én nem félek a halottaktól. Naná, hogy halottas. Egyébként jól látod, az az én saját sírkövem lesz, egy igazi baráttól, mert azt találtam neki mondani, hogy majd akkor fogok félni tőle, ha kivisz a temetőbe és elás. Erre azt mondta, hogy elég a kezembe egy sírkő, hogy biztonságban érezzem magam. Noelnek nincs keresztje, koponyája van. Eredeti, több száz éves, és Francisnak hívják, és mindig nála van. Majd szólok neki, hogy újítson be egy feszülettel.
A koszorúd meg nem kell, még a végén összefertőzzük egymást, mint a drogosok azzal, hogy egy tűt használnak…
*Tényleg ki nem nézte volna Cidből, hogy vannak rendes szülei is. Viszont annak örül, hogy nem sértődött be a buta megjegyzése miatt.*
-Ennek örülök. Misszionáriusnak? Akkor mi a csudát keresel egy mágus iskolában?
*Most már legalább biztos benne, hogy ez itt egy mágusiskolának álcázott sárgaház, és benne a tanárok az ápolók és a nyugidokik, ők meg az ápoltak.*
-Igen, szexeltem már.
*Mondja mindezt az arcán üdvözült mosollyal, jelezvén hogy tényleg olyan jó a dolog, mint amilyennek mondják.*
-Nem baj fiam, nem kell bocsánatért esdekelned. Mivel emberi testben vagyok, így emberi módon élek, pont mint ti, hogy tudjam, mi okoz nektek fájdalmat, mi örömöt, és mikor már elfáradtam és visszamegyek, akkor majd tökéletesítem a világot. Tudod, ez csak tapasztalatgyűjtés.
*Szerencsére nem tudja, milyen dolgok járnak Cid fejében, bár amennyire leleményes, talán még a nyuszitojás dolgot is meg tudná oldani – ha nem karácsonyra, akkor februárra. *

//Bakker… miattad most megint meg kell néznem a Dogmát// Very Happy

Tárgy: Re: Nyugati-szárnyi folyosók Pént. Dec. 11 2009, 00:09

[color=#7D2252]

*Elképedve néz a fiúra. Most vagy tényleg ő az isten, vagy elképesztően nagy ökröt csinál belőle. Mind a két lehetőség valósággyanús az ő álomvilágában. Mutatóujjával, E.T módra, lassan
újra és újra bök rajta egy keveset, hátha fényleni fog a bőre, felpattan az isteni szikra, meghallja a szférák zenéjét, vagy milyen hangokról is beszél a fiú?*
-Ne…nem akarok hangokat hallani, így is elég fura vagyok, megmondták a tengeriamalacok. *Véleménye szerint elég, ha csak a saját malacai hangját hallja valaki, egy Izzy a fejében még nagyobb károkat okozna… (Valószínűleg megszületne a legelképesztőbb bolond a Földkerekségen) Izzy, az Isten kicsit belezavarodik abba, hogy ő a mindenható, ez már felettébb gyanús, főleg, hogy stigmái sincsenek, majdnem biztos lesz benne, hogy palira veszik, de igyekszik csodálkozó arcot vágni, végülis megdöbbentő hogy törhet valaki szentséget. Biztos, hogy nem katolikus a fiú…Bár abban kétségtelenül igaza van, hogy bűnt követett el Akane sensei ellen a gondolataiban, és ezért bűnhődnie kell. Biztosan ezért futott bele ebbe a vicces szélhámosba, ez is vezeklés…s ha nem hiszi el neki, talán megveri…*
-Aha…és ha izé vagy, akkor milyen vagy? Még sosem láttam izékét, igazán megmutathatnád milyen izéből faragtak. Szőrös vagy, vagy pikkelyes olyankor? Az egész fejed vörös lesz? Mutaaasd meg, te stigmáttalan. *Elengedi a fiú kezeit, egyszerre boldog és csalódott, hogy Izzy csak izé.*
-Nem mondom el senkinek, hogy nem vagy Isten, talán nem lesz akkora a bűnöd, ha nem fog terjedni. Amúgy azért, mert a dinnye nehéz…De lehet, hogy váltani fogok kókuszdióra. Nem vagyok dinnye és nem vagyok bolond, de tudom, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában. Bár azért nem mindig cipelek terhet, csak ha rászolgálok. Most Akane sensei miatt elég sokat kell vezekelnem.
*Azért megveregeti a fiú vállát, rendes gyerek az. Mintha vigasztalná, ami érdekes, az előbb ő bőgött.*
-Szerintem megbocsát…de ha akarod csinálhatok neked stigmát. Vagy csinálhatok magamnak is és akkor lehetnénk vértestvérek! *megalapítanák a stigmások szektáját. Izzy az isten meg az idióta dinnyés fickó…s mennének mazochistákat toborozni. Baromi bátornak találja Izzyt, hogy nem fél a halottaktól, ő az ilyesmitől mind közül a legjobban. Nagyszerű…tehát bátor fiú, s ha rájuk támad valami meg tudja majd védeni. Még akkor is, ha nem egészen isten…szegény, biztos el fog keseregni, ezért a hülyéje, mármint Cid simgatni kezdi a fejét. Milyen szörnyű lehetlemondani egy ilyen címről.*
-Oké, nem te vagy az egy igaz és élő Isten, de tarthatlak félistennek, ha szeretnéd. Szerintem egészen félistenes vagy…*Végülis vörös és Hercules is olyan vöröses a mesében. Ő is félisten.*
-Koponyája? *Kiált fel, máris abbahagyja Izzy fejének tapizását erre a szóra.*
-Ez a fiú meg van szállva! *kapja a szája elé a kezét, ismét megragadva szegény fiú kezét. Folyton fogdossa az embereket, ezt a fiút is alig ismeri néhány perce, máris letapizza. Viszont ezt most komolyan mondja…és meglehetősen holtra vált arccal.*
-Ha ilyen perverz dolgot művel…hogy koponyát tart! Biztos, hogy az ördög szállta meg, Izzy, szólni kell valakinek, a barátod beteg *(még ő monja ezt másról) de a riadt arc elég meggyőző.*
-Segíteni kell rajta, ki kell űzni belőle…*Elkerekedett szemekkel mered rá, egyszerre fél és egyszerre kíváncsi, felajálkozna, hogy kiűzi ő, de már a gondolattól betojhatnéka támad. Büdös szertartás lenne --- szartartás…*
-Izzy…ne menj a közelébe…nem tudnád tőle elvenni? Lehet, hogy csak a koponya átkozott és azért ragaszkodik hozzá…*Komolyan félteni kezdi ezt az istentagadó kis aranyos hebehurgyát, bár ha ilyen barátai vannak, neki is félnie kellene tőle.*
~csak ide ne hívja!~
-Ne mondj ilyen csúnyát, drogosok…káromkodni nem szabad! Én teljesen egészséges vagyok, ők betegek, az más. *Szerinte ők nyugodtan összekeverhetik a vérüket…Bár, ha a barátja koponyát tart….lehet nem kéne. Egy picit elengedi Izzy kezét és félreteszi a mentsük meg a barátja lelkét témát.*
- A szüleim nem akarják, hogy misszionárius legyek, vagy ovóbácsi…vagy önkéntes véradó, szóval ide küldtek. *vallja be egy kicsit a földet bámulva, egy kicsit zavartan rágicsálva szája sarkát és tapodva a padlón egy foltot. Ez fokozható, rág, tapod, nagyon rág, nagyon tapod, úgyhogy egy idő után nagy levegőt vesz és inkább visszatér az ördögűzéshez.*
-Én nem akarok megismerkedni ezzel a koponyással, de téged féltelek…szerintem veszélyes, az, hogy sírköveket cipeltet veled is a sátán műve...ki kéne belőle űzni, komolyan. Godolom te nem démonvadász akarsz lenni…*Bár Izzy lehet azt is eljátsza neki. Aggódó arcot vág és újra elkapja a fiú kezét. Muszáj valamit fognia, sötétben ilyesmiről beszélgetni ez kihalt folyosón, ami nem tudja merre van elég félelmetes…Egyetlen percre enged fel a szorongása és a lazul a szorítása a srác karján.*
-Fúúúúúúééééés elmeséled milyen volt? Nem fááájt, meg semmi? *De neki nem szabad ilyesmire gondolnia…*
-Azt hiszem nem nézek a magazinjaimba büntetésül…egy teljes hónapig. *Ez mást is von maga után, persze ezt nem mondjuk ki, de lehet rá asszociálni.*
-Kiűzöm belőle, ez is lehet a büntetésem. *Adja fel egy mély sóhajjal. Igen…szexelni akar és Akanera gondol…LAKOLNIA KELL!*

Tárgy: Re: Nyugati-szárnyi folyosók Pént. Dec. 11 2009, 01:43

*Ezt élvezi a legjobban, mikor megrökönyödött arccal méregetik, és le merné fogadni, hogy Cid többek között most arra gondol, vajon ép-e az elméje? A bökdösésre csak vigyorog egy nagyot, ezt egyszerűen nem hagyhatja szó nélkül.*
-Mondom, hogy ember alakot öltöttem, hiába bökdösöl, sőt ha sokáig csinálod, még a végén azt fogom hinni, hogy akarsz tőlem valamit!
*Kacsint is egyet a móka kedvéért, és megnyalja a szája szélét. Csak viccel, hiszen a srác nem az esete.*
-Szóval a fejedben nincsenek hangok, viszont a tengerimalacokkal meg társalogni szoktál? Szuper vagy! Miket szoktak mondani még ezen kívül? Amúgy meg eszedbe ne jusson bemutatni őket nekem, mert rühellem az összes állatot!
*Ki fog rohanni a világból, ha bekövetkezik a nagy találkozás, de Cid legalább nem mondhatja azt, hogy ő nem szólt előre. Az újabb fura arckifejezéstől tényleg mindjárt szerencsétlen arcába röhög, de most kivételesen tartja magát.*
-Hát olyan fura, és megfoghatatlan, és érthetetlen, olyan nem hétköznapi, nem kategóriákba sorolható… szóval olyan izé… nah, olyan. Igen, egyszerre vagyok szőrös is, meg pikkelyes! Egy mutáns!
*Megborzolja a haját, és vicsorít egy nagyot. Lábát összezárja, hogy majd onnan nőnek ki a pikkelyek, meg a halfarka.*
-De, én akkor is isten vagyok… legalább mondd azt, hogy kisisten… vagy valami… naa… lécciii!
*Árva gyerek tekintettel néz esdve a srácra, és csak bólint arra, hogy a dinnye nehéz. Továbbra sem érti, hogy miért pont ezt cipeli magával, és miért lenne jobb egy kókusdió.*
Hordj magadnál téglát! Az nehéz! Amellett még hasznossá is teheted magad, mert ha jársz körbe a suliban, és kilazult egy tégla a falban, akkor ki is tudod cserélni!
*Igen, így lesz a istenfélőből lelkes kőműves. Simán átnevelné a srácot, ha rajta múlna. A stigmás dolgon először csak röhög, a vérszövetségen meg kiakad, de végül elüti egy tréfával a dolgot.*
-Honnan tudod, hogy nincs Hepatitisem, vagy HIV-em? Képes lennél csak miattam beszerezni valami fertőző betegséget?
*Nem, vérszövetséget soha senkivel nem fog kötni, főleg egy ismeretlennel nem. Sosem lehet tudni, a fiú meg amúgy is nagyon fura, úgyhogy jó pofát vág a dologhoz, és vigyorog kedvesen, pont úgy, mint egy dilinyósra szokta vigyorogni. Na igen, mert ritkán néz tükörbe.*
-Gondolod? Tényleg félistenes vagyok?
*Már meg is nyugszik, és ha nem lehet isten, hát ez van, lehet még félisten. Kihúzza magát, és befeszíti a karizmait.*
Látod, mekkora karizmám van!
*Ahogy megkapja a fejsimogatást, csak néz, és pislog nagyokat. Erre aztán végképp nem számított. Egyébként meg hajmániás, úgyhogy ha sokáig fogja ezt csinálni Cid, akkor hamarosan dorombolni fog.*
-Hmm… igen… ott… most egy kicsit balra… megvakarnád a fülem mögött?
*Tolja kéjesen a kis buksiját a simogató kéz alá, pont mint egy cica. Tényleg élvezi, ha túrnak a hajában, és ha van önkéntes, akkor annak nagyon tud ám örülni.*
-Mi van? Már miért lenne megszállva?! Az csak csont! Nincs azzal a koponyával semmi baj, ezek szerint még sosem simogattál ilyet… pedig selymes… bársonyos, főleg ha olajjal kenegetik.
*Na tessék, most elszólta magát, hogy ő is élvezi ám a csontok pucolgatását. Majd a végén belőle is kiűzik a nem létező ördögöt, és akkor legalább tudni fogja, mitől habzik a szája.*
-Nem, csak annyira beteg, mint te vagy én. A tanárok meg már látták, és eddig még senki nem akarta őt kezelni. Nem, nem veszem el tőle, mert akkor megöl. Francis az övé, és nem szívesen adja oda senki kezébe. Amúgy nem átkozott az a koponya. Mondom, teljesen rendben van!
*Az meg teljességgel kizárt, hogy ne mennek a legjobb barátja közelébe, úgyhogy erről nem is nyit vitát.*
-Miért mi a gond a drogosokkal? Káromkodni meg azért jó, mert levezeti a feszültséget. Még mindig jobb, mintha ütnélek, nem?
*Két egymástól ennyire különböző emberbe ritkán lehet belebotlani, de ők mégis megtalálták egymást. Egyetlen dolog közös bennük: az őrület, bár ez többnyire elég szokott lenni ahhoz, hogy ő valakivel összehaverkodjon.*
-Ne félts engem, csalánba nem csap a ménkű! A szüleid mágusok? Azt hitték, majd itt átnevelnek? Tényleg te ezt az egész varázslós dolgot nem tartod a sátán művének?
*Az lenne még a csodás, ha ilyen világnézettel kellene ebbe a suliba járnia.*
-A sírköves dolog csak vicc volt, hidd el. Mi így szoktuk egymást piszkálni. Ha megpróbálod kiűzni belőle a nem létező démonokat, esküszöm, hogy tüzes vasat dugok fel a … szóval oda…!
*Hevesen hadonászik, nem Noelhez nem nyúlhat hozzá egyetlen ujjal sem, mivel a haverja nem beteg, ezt írásba adja. Legalábbis nem kell őt ilyen módszerekkel gyógyítani.*
Démonvadász?
Pont úgy nézek ki, nem? Isidore Maddison, félisten és démonvadász! Jól hangzik, mi?
*A nevét így sosem mondja ki, most is csak a poén kedvéért teszi meg, és persze pózol is mellé.*
-Jó volt a szex, és nem fáj, csak ha nem akarod, és úgy kapnak el. *Hoppá.. túl sok infó… túl sok infó… adja le az agya a vészjelzéseket, de már elszólta magát. Cid annyira ártatlan, hogy csak nem rakja össze a képet, hogy nem egy lány erőszakolta meg… vagy… ki tudja?*
Sőt, ha olyan partnered van, aki figyel rád, akkor… az maga a mennyország, és órákig tart, és többször egymás után… és…és… tényleg eszméletlen klassz dolog!
*Az arca felragyog, ahogy mesél, hirtelen megrohanják az emlékek, és átfut rajta a finom borzongás.*
-Vannak magazinjaid? Komoly? Megmutatod nekem is? Cserébe nem kell büntizned, mert az egészet rám kenheted, hogy én akartam megnézni! A kiűzést meg felejtsd el!

Tárgy: Re: Nyugati-szárnyi folyosók Vas. Dec. 13 2009, 02:31

A bölcselkedni kívánó emberek mindössze erre csak annyit mondanak: Ne fesd az ördögöt a falra!
Ám, valahogy mindig van valaki, aki hajlamos ennek a szabálynak a megszegésére, s most így jár bizony a két fiú is.
A nő nagyot sóhajtva lépdel szépen lassan a folyosókon. Igen nehéz volt rávennie fáradt, elgémberedett tagjait, hogy vonszolja fel magát ide, de végülis sikerrel járt. Nem szeret az alagsoron kívül mászkálni, ugyanis az az ő megszokott kis világa, a kastély többi része számára nem igazán kiismerhető, csupa kusza folyosóval és egyéb tömegektől teli helyiségekkel. Hát kell az neki, hogy ilyen részeken mászkáljon és fárassza magát az idegesítőbbnél idegesítőbb kölkökkel? Természetesen nem. Ennek ellenére a sors csúnyán elbánt vele és most nincs étele a saját kis lakosztályában, pedig a manók mindig leszállítják neki a rendelését.
- A kis nyamvadékok ezért még kapni fognak. Ki engedélyezte nekik a szünnapot...?!
Mérgelődik magában sziszegve és mormogva a nő, miközben fúj egyet. Ilyenkor persze Christiant se látni sehol, máskor bezzeg mindig a nyakában lohol. Tehát nincs senki, aki kiszolgálhatná az ő császárnői igényeit, ez meg kifejezetten bosszantja és idegesíti.
Nos, éppen ezért jött fel a sötét kis folyosók és termek birodalmából, fel a világosságba.
Ahogy érzi, hogy kicsit bántja a szemeit a fény, elhúzza a száját, magában epésen megjegyezve.
- Lassan nem csodálom, hogy a tanyasi parasztok vámpírnak tituláltak engem...
Megcsóválja a fejét, ennek ellenére nem igazán zavarja ez a tény. Plusz nem hiányzik neki a fény és a túlzott meleget sem szereti, olyankor úgy érzi, hogy megfullad a sok réteg ruhaanyagtól, amit mindig visel. Bár kivételesen erre a túlfűtött melegre való tekintettel csak yukatát visel, semmi alsóbb réteg, semmi plusz ruhafelesleg, még az obiját (öv) sem hordja. A yukaták egyszerű pamutköntösök, amikben kényelmesen mászkálhat úgy, hogy lehetőleg nem kap gutát a hőtől és kivételesen nem is kell átlagos 20 kg-os ruházatát viselnie. Bizony, nem könnyű munka ám császárnőnek lenni, ráadásul szépnek is maradni az emberek számára.... hajjajajj... kemény problémák és nagy gondok.
- Most merre is...?
Pillant körbe bizonytalanul, gyanakodva méregetve a folyosó elejét halkan mormogva és motyogva. Az istennek se vallaná be, hogy eltévedt, inkább kóvályogna még napokig női büszkeségének köszönhetően.
Ekkor azonban hangokat hall, s kivételesen úgy néz ki, hogy nem az italnak, vagy a fáradtságnak köszönhetően, hanem tényleg létező beszédfoszlányok ütik meg fülét. Felszegett fejjel, büszke tartással indul meg, hiszen diákjai sose láthatják fáradtnak, vagy esetleg eltévedtnek. Rontaná az imázsát lényegesen.
Ahogy közelebb lépdel, a beszéd egyre tisztább, illetve az egyik hang ismerős is neki. Hamarosan feltűnnek a hangok gazdái, mire Akane hangtalanul odalépked, s amikor már alig van köztük távolság, mosolyogva vonja fel íves szemöldökeit.
- Nocsak fiúk, csak nem esti túrázás?
Kérdi könnyedén, tekintetével végigmérve a két fiút. Habár személyesen Izzyvel nem találkozott, de mindenkit ismer névről és fényképről, ráadásul a névmemóriája is igen jó, archoz is hozzá tudja kötni, szóval ezzel sosincs probléma. Ciddel pedig már találkozott is, elvégre ő osztotta be a szobájába. Ráadásul megjegyezte magának a nyamvadt kis tengerimalacaival, amik azóta is szálkák a szemében. Ugyanakkor tisztában van vele, hogy a srácnak tetszik, noh de mint császárnőnek, miért lenne ellenére? Hiúságának nagyon is jól esik, s amíg meg vannak az imádat normális határai, addig részéről rendben.
- Partner... mennyország... többször is? Miről folyik a beszélgetés?
Persze, a beszélgetés egy részét hallotta, így tudja miről van szó, ráadásul nem is ostoba.
Azért még szórakozhat, nemde? Ó, ráér még az az étkező!

Tárgy: Re: Nyugati-szárnyi folyosók Vas. Dec. 13 2009, 23:36

-Neeeeeeeem!!! *Tiltakozik, elhajol Izzytől, ő sem akar tőle semmit, bármilyen hihetetlen, de a lányokra bukik. Mekkora bűn, micsoda természet ellen való vétek lenne, ha a fiú bejönne neki, bele gondolni is töviskoszorút himbilimbire! *
-Semmit, esküszöm. *Bizonygassa, két lépés távolságra Izzytől, ő csak barátkozó fajta.*
-Hát a tengerimalacokkal igen…*Hátrál Izzy elől a falhoz. Egész könnyű lerázni, csak ilyenekkel kell rémísztgetni.*
-Természetesen sosem válaszolnak, az állatok nem szoktak beszélni…bár én néha megértem őket, abból, ahogy ingatják a pofájukat, meg bűzlenek, úgyhogy lefordítom emberi nyelvre üzenetüket a világ felé. *Nagyot néz azon, hogy egy félisten izé rühelli ezeket a szent lényeket. Válltavon, hevesen megrázza a fejét.*
-Nem, nem, nem akarok neked rosszat. *Nézi a fiút, ahogy rajta röhög és megpróbál vele nevetni….Egészen belejön a végére, már nagyban röhög a szőrös, pikkelyesen.*
-Úgy megfognálak megint, de nem akarod tőled semmit! Lehet, hogy a bőröd alatt rejtegeted a pikkelyeidet és meg kell kaparni. Szőr meg van a fejeden, Izéke. Hívhatlak Izékének? *Bociszemek és ennyit a két lépés távolságról, megint az arcába liheg, egészen a vicsorgásig, ezen a ponton ismét a falat válassza.*
-Szépek a fogaid, Izéke, de ne értsd félre, nem akarom megmosni őket. *Akárhogyan is nézi, nincs a srácnak farka, legalábbis a fenekén, megnézi és tényleg nincs. Reméli, nem kell megmagyaráznia, miért nézte meg a fenekét, szerinte teljesen egyértelmű, hogy a farkát kereste.*
-Jól van Kisisten Izéke, ha ennyire szeretnéd….Hm…tégla? Nem is rossz ötlet. Nyáron dinnyét, télen téglát, tavasszal kókuszdiót, ősszel üllőt. Azt hiszem az őszt fogom a legjobban utálni. *Rendesen elszontyolodik a szomorú kilátásokon, úgy tűnik nem élvezi a cipekedést.*
-De hát muszáj.*Motyogja csak úgy magának, aztán egy perccel később már újra vidáman pillant fel. Együtt nevet a fiúval, mindig igyekszik ritmusosan haházni, pedig a stigma nem vicces… Különben egész befolyásolható, simán át lehetne nevelni, ha valaki törné magát vele.*
-Kisisten vagy...nem lehetsz beteg, még ha félig is vagy az, akkor is vedd számításba, hogy sebezhetetlenebb vagy, mint mások. Tényleg, akkor nem is lehetünk testvérek, nem fogok felvágni egy Istent! *Ez az egész elgondolás nevetséges volt, kinyújtja a fiú kezét mindkét kezét.*
-Meglincselhetsz az engedetlenségemért…ilyen izmokkal szájba is verhetsz, meg fogom érezni. *Nem lát Izzynek valami nagy izmokat, de vétek lenne megbántani, amikor olyan lelkesen hiszi, hogy van mit csodálni rajta, úgyhogy bólogatva, felnevet a karizmán, aztán tovább vakargatja Izéke füle tövét. Nagyon bírná, ha dorombolni kezdene, úgy tűnik a fiú élvezi, akkor meg kinek hagyja abba? Vakargatja ő tovább, egyik kezével, aztán a másikkal, és még mindig vigyorog a karizmán. Egészen addig vigyorog, amíg meg nem hallja, hogy Izéke nem tartja annyira jó ötletnek az ördögűzést. Abba is hagyja a bogarászást, pedig már majdnem úgy csinált, mint egyik nagy majom a másiknak. Hurkázta könyékig.*
-Simogatni? De hát megölt valakit, elvette valakinek a fejét, levágta!
~Lélegezz mélyeket Cid, nem a te fejedet vágták le, nagy levegő, Izéke nem gondolta komolyan, Izéke rendes fiú, kisisten, nem mondana ilyet, ha nem lenne biztonságos, hogy egy koponya…egy kopony…nyugodj meg Cid, semmi baj, nem sötétedik el a világ, kapsz levegőt, nem ájulsz el…~
*Hörrenve szívja be a levegőt, a falnak esve háttal.*
-Jól vagyok, jól vagyok!
~Nem gondolsz a koponyára, nem gondolsz a sátánra, az Isten meg fog verni....~
-Ohh...oké, hisz...hiszek...neked....de nem öl meg téged, ugye? Kisisten vagy, nem teheti...de ha a tanárok sem...akkor rendben van...ők biztos felismerik, ha a fej tulajdonosa megszállta. *Nagy levegő, lassan és mélyen, mint a terhes nők és akkor majd lassascskán rendbe jön és nem veti hisztérikus rohammal Izékére magát, azzal, hogy: Könyörgöööm!*
-Drogozni rossz dolog, nincs benne a tízparancsolatban, de nem szabad, ezt mindneki tudja. Gondolom te nem szoktál, azt csak a halandók csinálják. *Mondja nyomatékosan, érdekes lenne, ha ő beszívna. Olyan nagyokat lélegzik, meg szippant, mintha tényleg szipuzna, nem akarja azt hinni, hogy egy drogossal haverkodik össze. Izéke nem olyan.*
-A szüleim is azt mondták, hogy nem szabad...Sokáig azt hitték, hogy valami baj van velem, hogy füvezek, tudod, aztán rájöttek, hogy nem, de nem volt kellemes émény. *Róla bárki azt hihetné, hogy keményen nyomja, nem még a saját szülei.*
-Hát igen...azt hitték...miért átnevelnek? Apám szerint valami baj van velem...de én én nem hiszem, hogy a vallásosság baj lenne. Hát...az átkozódás csúnya dolog...úgyhogy nem szeretem a sötét varázslatok kivédést, meg semmit amiben átok van...A tudományosabb dolgokat szeretem, ahol nem kell sokat varázsolni, de a bűbájokkal például nincs bajom...Persze, jobban örültem volna neki, ha muglinak születek, mert egy csomó rossz dolog van a mágiában, dehát azért vagyunk a Földön, hogy szenvedjünk, úgyhogy megérdemlem, hogy itt legyek. Te? Te szereted ezt az egészet? És mi leszel, ha elvégzed a sulit? *Érdeklődik, attól függetlenül, hogy most Izéke kisistent játszik.*
-Jajjj, igérem leszállok a barátodról, csak ne dugj fel a fenekmbe ananászt! *Még jó, hogy ott van a falnál és nem házzal Izének.*
-Hitlert is ezzel büntetik a pokolban. Ananászt dugnak fel neki oda...De soha-soha többé nem mondok a barátodról csúnyát izé...izé...ne...nem volt szép tőlem. *bevágja a Cid szégyelli magát arcot, lehajtott fej, mély, bánatos sóhajok, az Izidoreig.*
-Micsodaaa neved vaaaan! Izidore. Hívjalak inkább így? *Aztán holt csend, fontos info következik, dobpergés...elkapni? Ő azt hitte ő kapja el a lányokat. Dehát Izéke nyilván másképp csinálja.*
-Aha, akkor te azokra a mosókonyhás macákra buksz! Vannak, lehozom őket, nem űzök ki semmit, de akkor nincs ananász! Extrémsuos vagyok, úgyhogy...nem tudom merre kell menni...de fent vannak a szobámban, eldugva...tudod hányszor vágtam képen magam miattuk? Menjünk, csak nem tudom merre....merre....merre....merre....merre...merre...merre...merre...merre....*Beakad a lemezjátszó, egy nő lépked ki feléjük, micsoda ruhában! Ennyit a testi kontaktus hiányáról, megszorítja Izzy karját és folytatja:*
-Merre...merre...merre...merre...*Előre meredve Akane felé. Idétlenül visszavigyorog, megrázza a fejét.*
-Csak szerettem volna megmutatni Izz...Izé...Dore, Izzó, neki a szex...a szem...szemműtétes mugli katalógusaimat...a szem...szemműtétekről, csak eltévedtem...tünk...nem tudom hol lehetünk, a sensei tudja? Jó estét, jó estét, estét, jót, este, jó...
-ŐŐŐ, semmi különösről sensei kisasszony, csak a *Izzyre bámul.*
-Mikulásról! *Böki ki a sensei arcára bámulva, megint megakad benne a lemez, úgyhogy csak nézi, nézi, nézi, nézi, nézi, nézi, nézi, nézi, nézi.*

Tárgy: Re: Nyugati-szárnyi folyosók Szer. Dec. 16 2009, 22:40

-Nah, én is így gondoltam!
*Röhög egy nagyot, mikor Cid hevesen tiltakozik az ellen, hogy ők ketten… igazából neki sem lenne ínyére a dolog, de hogy miért nem, azt sajnos nem tudja megmagyarázni. Pár hónapja még nem tiltakozott volna ellene, de most valahogy már nem bámul meg annyira minden útjába kerülő pasast – csak minden másodikat.*
Tehát nem válaszolnak, de mégis megérted őket? Szóval akkor csak állsz felettük, és beszélsz hozzájuk, ők meg csinálják azt, amit a legtöbb tengerimalac szokott: szaladgál, játszik, eszik, és alszik, miközben te diskurálsz velük? Érdekes látvány lehet. Mégis miféle üzeneteket közvetítesz tőlük a világ felé?
*Alig tudja megállni, hogy ne röhögjön hangosan, hiszen ez azért tényleg beteges, bár jobb ha egy szót sem szól, mert ő sem normális. Így csak köhög, a torkát köszörüli, és az állát vakargatja, miközben beszélgetnek.*
-Tudod mit? Inkább ne fogj meg még egyszer, mert hirtelen előkerül valahonnan egy éles penge, aztán majd azt kezded el magyarázni, hogy csak azért nyúzod le a bőröm, hogy megkeresd az alatta lévő pikkelyeket.
*Persze hogy nem akar neki rosszat, ebben egy percig sem kételkedett. Lehet, hogy a malacait nem uszítja rá, de ez a bőrözős dolog nem tetszik neki még egy kicsit sem. A következő javaslatra meg megrázza a fejét.*
-Nem köszi. Tudom hogy unalmas az Izzy név, de hidd el, már jól bevált 16 éve alatt, úgyhogy légy szíves maradj inkább ennél. Te szeretnéd, ha Bigyónak hívnálak? Ha igen, akkor még beszélhetünk az izékés megszólításon… illetve nem. Felejtsd el.
*Azon csak röhög, hogy megnézi a fenekét, és az előbb fennhangon bizonygatta, hogy nem akar tőle semmit. Minde ezt mondják, tudja jól, de most ez valahogy nem zavarja, és nem is igazán érdekli.*
-Na tessék, most meg a fogaimat stírölöd… mi ez itt, rabszolgavásár? Ne dobjam le a felsőmet, hogy az izmaimat is jól lásd?
*Ezen már tényleg röhög, hiszen nem tudja visszafogni magát. Cid egyértelműen elmebeteg, vagy pedig szed valamit, más magyarázatot nem tudna összeszedni, mely indokolná ezt a viselkedést.*
-Most hogy mondod, így valóban sokkal normálisabbnak fognak gondolni, ha mindig más van nálad. Főleg ha szerzel majd két méretes kókuszdiót, és azt ide előre teszed.. úgy fogsz kinézni, mint egy nősténymajom… az üllőt meg teheted oda középre is, ha sok pajzán gondolatod támadna, így legalább szép hosszú lesz a joystickod. Télen meg csak simán ráejted a lábodra a téglát, és máris vezekelsz. A muszáj pedig nagy úr, úgyhogy csináld csak, ne foglalkozz a többiekkel.
*Amilyen „rendes” még hozna is neki felszerelést. Az átnevelést meg egyelőre nem tartja szükségesnek, hiszen még nem szórakozta ki magát ezzel a vallásos megszállottsággal. Annyi lehetőséget lát benne, amit még ki tudna használni.*
-Kisisten… lefokoztál… szipp… gonosz vagy…
*Kicsit lógatja az orrát, de a további szavaktól felvidul szomorú kis képe.*
-Bezony, így sem nyiffantotok ki olyan egyszerűen! Látod, mondtam én, hogy jobb ha nem vágsz fel, nem vagyok én kenyér! Még a végén felszeletelsz, aztán nézhetek!
*Hagyja, hogy marionett babaként kezeljék, és rángassák a kezét, közben apró, zöld szemei kíváncsian, bár kissé bizalmatlanul csillognak. Először meghökken azon, hogy izmosnak találják, utána meg büszkén elvigyorodik.*
-Azt élveznéd mi?! Neem, én nem adom meg neked azt az örömet, hogy egyetlen ütésemtől patchwork-ös dísztakaró legyen az arcod helyén. Neem, te a fájdalmat élvezed, és az élvezetet meg ki kell érdemelni.
*Gonosz vigyor terül szét arcán, bár az igazat megvallva ő nem az az erőszakos fajta, aki csak úgy nekimenne bárkinek is, a szájba veréshez meg tényleg nagyobb izmok kellenének, mert ha kezet emelne Cidre, az a végén simogatásnak venné a hatalmas nagy pofont.
-Hrrrrrrr
*Mivel tovább folytatja a srác a vakargatást, így valóban nekikezd a dorombolásnak. Kéjesen vigyorog, és csak tolja a kis buksiját minél közelebb, hogy a srácnak is kényelmes legyen, no meg neki is ez a pozitúra, és ne kelljen teljesen kitekeredniük közben.*
-Te teljesen hibbant vagy! Mondtam én egy szóval is, hogy megölte Francist? Az a koponya több száz éves, és azóta nála van, mióta az eszét tudja. Noel a légynek sem tudna ártani, kivéve annak, aki ilyet feltételez róla. Ha jót akarsz magadnak, ilyesmiket ne is emlegess előtte.
*Kicsit ledöbben, mikor Cid hyperventillálni kezd… most segítsen neki, vagy sem, ez itt a kérdés? Mivel azt állítja magáról, hogy teljesen jól van, így elviekben nem érzi kötelességének, úgyhogy csak zsebre vágott kézzel nézi végig a jelenetet.*
-Hisztis pasi vagy, hallod-e? Még csak az kéne, hogy elájulj itt nekem, csupán azért, mert kimondom azt a szót, hogy koponya… a vérre is így reagálsz? Hulla? Temető?
*Előbújt lényének gonoszabbik része, és keresi a megfelelő kulcsszót. Na nem mintha szájból szájba akarna lélegeztetni, de tök jót röhögne, ha csupán ezektől a szavaktól padlót fogna a kis drága.*
-Nem, mondtam hogy nem bántana senkit, aki rendes vele. A koponyájához ne nyúlj hozzá, ez az alapszabály, ha vele történik valami, akkor minimum balhé lesz, bár ilyet még nem láttam, de el tudom képzelni. A fej tulajdonosa nem szállta őt meg, pihenj már!
*Tockoson nyomja Cidet, hacsak el nem ugrik előle, hiszen ami sok az sok. Persze nem haragszik, ő nem is nagyon tud olyat, hiszen már akkor vigyorog, mikor lendül a keze. A terhes nőkére emlékeztető légzéstechnikától meg elkapja a röhögés.*
-Mi van haver, szülni fogsz? Egy újabb dinnye? Azt hiszem, inkább téged szállt meg valami… talán egy sütőtök?
*Még a végén kiderül, hogy Cid csak deréktól fölfelé fiú… na mi lesz akkor? Neem, Izzy nem lesz rosszul, valószínűleg röhögni fog ezen is, és lecipeli a gyenguszra a fiút, hogy ott szüljenek, mégse a folyosón.*
Tévedsz fiam! Amikor az őseimet, azaz az isteneket és a félisteneket indulok meglátogatni, akkor igenis szoktam szedni ezt-azt. Neem, nem virágot a mezőn… ez ahhoz kell, hogy velük találkozhassak, mert csak így nyílik meg az elmém, és akkor beszélni is tudok velük.
*Gyönyörűen kimagyaráz mindent, azzal nincs is gond, csak ne lennének csúnya víziói. Az állatoktól is azért fél, mert a hallucinációi alkalmával folyton támadják őt, és ki akarják tépni a szívét. Főleg a mókusok, de a többi állat sem rendesebb vele.*
-Szóval előttem nem kell szégyellned, ha te is anyagozol, persze attól még a szüleidet meg kell nyugtatni, hogy nincs semmi baj… én megértelek!
*Most épp előadja az „Izzy bácsi megértő, és szerető atya” jelenetet, azaz széles ölelésre tárja karjait, arcán üdvözült, és jóságos mosollyal.*
-Ugyan már, nincs azzal semmi baj, ha vallásos vagy. Főként, ha valami jó kisistent találsz magadnak! *Kihúzza magát, és megint a karizmát villantja fel.* Az SVK-t én sem vettem fel, mert utálom az erőszakot, és képzeld, nekem is a bűbájok mennek a legjobban, meg még az illúziók tetszenek. Ja és a nagy kedvenc a bájitalfőzés. Az utóbbi kettővel akarok kezdeni valamit.
*Azt még nem tudja pontosan, hogy mit, de a bájitalokkal szívesen kísérletezik, meg mostanában nagy tervei vannak, amit majd megpróbálnak összehozni Noellel, úgyhogy bármi lehet belőle, akár híres illuzionista is… ez még annyira kiforratlan dolog.*
-Ez esetben én is ígérem, hogy nem dugok fel a fenekedbe semmit, se zöldséget, se gyümölcsöt, se más egyebet, ugyanis nem vagy az esetem…
*Ezen megint röhögnie kell, hiszen szép pár lennének így együtt, az egészen biztos.*
-Hidd el, nem én akartam, hogy Isidore-nak anyakönyvezzenek. Ott ordítottam, csak nem figyelt rám senki. Ha így hívsz, megnyúzlak. Izzy vagyok, és ennyi, nem kell ezt ragozni.
*A nagy csendre csak néz. Hurrá, megtalálta azt a témát, amitől Cid elhallgat! Ez nála ugye nagy szó! Gyorsan meg is jegyzi, hogy csak a szexuális életét kell taglalnia, és csend lesz.*
-Mosókonyhás macááák?! Egek! Milyen újságod van?! Fekete-fehér képek, és buggyos, bokáig érő jégernadrágban, fűzőben vannak benne a nők? Nem, nincs ananász, ha rendesen viselkedsz Noellel!
*Épp megveregetné a vállát, mikor kap egy Moncsicsit a karjára… na ez kész! Mellette még a tű is beakadt, úgyhogy újabb tockos következik, a cigis kezével, mivel a másik ugye le van kötve, de vigyáz, nem égeti meg Cidet, hacsak nem ugrik bele az a marha arccal.*
-Te egy droid vagy, folyton csak ismételsz, haver! Izé… szép estét… tanárnő? Izzy Maddison vagyok!
*A kezében lévő cigi már újra a háta mögött van, ott füstölög, hiszen elnyomni nem volt ideje. Érdeklődő pillantásokkal fürkészi a kimonós nőt, aki nem lehet más… mint… a kígyófejű japán! Az a Pirospacsis nevű, az lesz az, akiről Leanne-el beszélgettek! Ahogy ez az eszébe jut, majdnem felröhög, és erre tesz még egy lapáttal Cid magyarázata, amit mindenképp ki kell egészítenie.*
-Csak a dinnyét sétáltattuk, meg az iskolán belüli összetartást erősítjük azzal, hogy különböző házakba járunk, és nem utáljuk egymást, hanem beszélgetünk kedélyesen.
*A régi sulijában ez a szöveg mindig bevált, ez kb. másodikban derült ki, és azóta is szívesen alkalmazza. Kíváncsi, hogy itt most mennyire fog ezzel siker elérni, bár túl sok reményt nem fűz a dologhoz. A kérdésre meg nem fog elpirulni, és hamut sem fog szórni a fejére. Mégis miről beszélhet két kamasz srác?*
-Hát a szexről, vallási témákról, szexről, illetve a meztelen nőcis magazinokról, és a Mikulás… jah, arról nem is! Ne hazudj, az bűn!
*Újra nyomna egy tockost, de a cigis kezével kellene ezt megtennie, úgyhogy ez a programpont most elmarad.*

Tárgy: Re: Nyugati-szárnyi folyosók Csüt. Dec. 17 2009, 16:31

[ Ekszpedisön
Amelie ; Noel ]

*Mióta tegnap kapott egy üzenetet, ami akkor még számára érthetetlen volt, azóta törte a fejét annak értelmén. De tényleg, Sion idiótán viselkedik néha, de alapvetően nem egy hülye figura. De akárhogy is nézte, sehogy sem volt ennek értelme. Aztán ma reggel megvilágosodott.
Igen, igen, valahogy a nirvanához hasonlítaná. A végső beteljesüléshez!
Megtalálta az életcélját, a célt, ami bevilágítja egész nyomorult eddigi kis tudatlan életét. Hogyan nem ismerhette fel ezt eddig? Hogyan? Hogy lehetett ilyen sokáig ilyen ostoba? De most felnyitották a szemét. Neki szent célja van. Szent célja, amit teljesítenie kell, bármi áron. Akár az élete árán is. Akár mások élete árán is. És ha nem jár sikerrel? Minden értelmetlen, minden elveszett, minden oda. Az egzisztenciája onnantól nem kap megfelelő létjogosultságot.
Najó. Azért ENNYIRE nem rossz a helyzet.
Viszont szereti túldramatizálni a dolgokat. Egyébként rendkívül felszerelt. Fekete melegítőbűbájjal ellátott kabát, hogy védekezzen a hideg ellen ha netán az udvaron is keresni kéne. A bőrnadrágról viszont nem tudott lemondani, és mivel a csizma is bőr, nehéz egyből megállapítani hol végződik a lábbeli szára, és hol kezdődik a nadrág. Hosszú, hollófekete fürtjeit hátul lazán összefogta, szándékosan hagyva, hogy néhány tincs mégis kiszabaduljon. Felszereléséhez tartozik még egy... halászháló? Kötél? MEDVECSAPDA?!
Azért remélhetőleg ezeket nem kell használni, bízik benne, hogy lehengerlő megjelenése előtt még Rudolf is eksztatikus, csodás álomba.. ájul. Néha megállít egy-egy diákot, megkérdezve, hogy nem láttak-e erre egy ijesztő zöld alakot, aki utálja a karácsonyt (alias Grinch) vagy egy rénszarvast, akinek az orrába ragadt egy piros karácsonyi égő. Azonban sehol sem látni egyet sem.
Hát. Ez szívás.*

Tárgy: Re: Nyugati-szárnyi folyosók Csüt. Dec. 17 2009, 16:53

// Sion, Amelie, Noel //

Minden reggel kezdődött. Kinézett az ablakon, és először nem látott mást, mint a gyülekező felhőket. Aztán meglátta a levelet az ablak melletti íróasztalán, amin mindig pedáns rend uralkodik. Álmosan, szemeit dörgölve csoszogott a levélért, és miután elolvasta, már ő is tudta. Hiszen a Mikulás keresés volt az első jel. Hogy neki végzete van, amit be kell teljesítenie. A hálókörletben minden kis zugot átkutatott. Benézett a szekrényébe, az íróasztal fiókjaiba, az ágy alá, de ott csak porcicát talált, írt is egy levelet a manóknak, hogy takarítsanak jobban, még a szőnyeg alatt is kereste, de nem találta.
De nem volt maradása, ezért gyorsan felöltözött, meleg, fehér pulcsi, rakott szoknya, vastag harisnya, csizma, és téli talár, és már indult is tovább. Az összes lányt felverte álmából, hogy látták e őt ma már, de mindenki olyan furcsán nézett rá. Nem kérdezett bonyolult dolgot, csak hogy látták e azt a dögöt.
Vacilált, hogy vajon a fiúknál lehet e, onnan úgy is mindig olyan furcsa szagok terjengenek, de tartott tőle, hogy valami mást is találna, így inkább megindult, hogy felfedezze magának a kastélyt.
Az emelteken nem talált semmit, pedig titokban még a tanáriba is benyitott, de azt már jobban el tudta képzelni, hogy esetleg pont az étkezőben vagy a gyengélkedőben rejtegetik őt, így került a nyugati szárnyba.
Mert mindenki biztosan őt akarja megtalálni. Ni, ott is van valaki, de nem fontos. Ő neki kell megtalálnia előbb, hogy elmondhassa, tényleg létezik, és aranyos és cuki.
- Csak kerülne már elő az a dög - morogja az orra alatt, miközben a fiú mellé sétál, majd körbejárja, hátha elbújtatta a háta mögött. - Nem láttad eddig? - kérdezi hatalmasra nyílt szemekkel. - Meg kell őt találnom, meg kell - motyogja magában. - Amelie vagyok. Ha látod őt, rikkants, te drága, jó? - pillog rá viccesen, majd elkiáltja magát.
- Hol vagy, te dööög? - majd megszeppentem körül néz, és megköszörüli a torkát.
- Khm...., khm..., akarom mondani - néz a fiúra, majd újra a folyosóra.
- Rudolfkaaaaaaa!

Tárgy: Re: Nyugati-szárnyi folyosók Csüt. Dec. 17 2009, 16:57

//Kutató csoport - Amelie, Sion//

*Ma megvilágosodott, szó szerint úgy, mint amikor egy hívő meglátja a fényt. Már tudja, mi az életcélja, mit akar tenni az életben. Amióta megkapta Ansel levelét, azóta már feltúrta a sátrat, a harmadik emeleti folyosót is átrendezte, és megszállottan keres. Kutat, mert ezt kell tennie, meg kell találnia, és be kell bizonyítania mindenkinek, hogy márpedig van mikulás, jézuska, angyalka, krampusz, Rudolf, és a grinch is. Mindent összeszedett, hogy megtalálja őket, felkészülten vágott neki a keresésnek. Kötél, arra az esetre, ha esetleg megtalálná valamelyiküket, el ne tudjanak szökni; a bájitalon használatos kése, hogy megfélemlítsen; a vft-ről lenyúlt csapdaháló, mert az láthatatlan, és könnyedén bele lehet sétálni; kockacukor és ződségek, mert ki tudja, mi a frászt eszik Rudolf; egy kis csengettyű, hátha arra előbújik egy angyalka. Az emeletekkel végzett, már a szárnyakat járja.*

-Itt kell lenniük, valamelyiküknek itt kell lennie, Francis, nem létezik, hogy tévedek. Gyertek elő! A mikulás nagy, ő nem bújhat kis helyekre, Rudolf és a grinch sem, de a többi? Mekkora egy krampusz?

*Elakad, amikor kiszúr egy alakot a folyosón, majd egy másikat is, és mindent megért. A fiút véli veszélyesebbnek, de ők lehetnek azok, akik előle dugdossák mindegyiket, biztos, hogy búvóhelyet készítsenek nekik, csak azért, hogy rájuk ne leljen. Odaoson nesztelenül a közeléükbe, majd vált. Lerohanja Siont, egyenesen nekiugrik, fogja az ingét és belőle akarja kiszedni azt, amit tud. Teljesen megőrült, vagy sem, az kérdéses, de lóg a fiú ruházatán, el nem engedi.*

-Hol vannak? Hova tetted őket? Azonnal mondd meg!