Smaragdzöld-tó - Kikötő

*A vezetéknév nehéz kiejtésére vonatkozó célzás hallatán elmélyülten bólogat.*
- Tényleg nem egyszerű, de én azért falra másznék, ha sok olyan, már bocsánat a kifejezésért, béna emberrel találkoznék, akik képtelenek kiejteni a nevemet - vonja meg a vállait.
*Ő ilyen szempontból nem abba a típusba tartozik, aki nevet a másik szerencsétlenkedésén, hanem abba, akit bosszant az emberi butaság. Semmi sem idegesíti jobban, mint ez, és a tunyaság, amivel nem tud mit kezdeni. Neki lételeme, hogy mozogjon, vagy hogy csináljon valamit, különben hamar megbolondul, és olyankor jobb, ha senki nem merészkedik a közelébe. Ezért szenved sokszor álmatlanságtól is, mert valami hajtja, hogy menjen.
A lánynak nem kell bemutatnia az arachnophobiát, hiszen konkrétan ő retteg a pókoktól. Sok mindennel megbirkózott már, de ha pókot lát, legszívesebben, mint egy öt éves kislány, sikítva elszaladna. Pedig valószínű, hogy az a szerencsétlen állat jobban fél tőle, mint ő tőle. De kimondani ő sem mondja ki, nem olyan ostoba, hogy úton-útfélen elszórjon magáról ilyen információkat.
Már a csónakban ülnek, amikor lereagálja a többi dolgot. Kezével erősen kapaszkodik az ülés fájába. Nem fél, nincsen rosszul, csak valahogy nagyobb biztonságot nyújt, ha így tesz.*
- Nem gond - vonja meg a vállát, arra célozva, hogy a lány választja meg, hogy merre evezzenek. - Én szívesen barátkozom a többi karból is, bár egyszer-kétszer már megégettem magamat, azóta kicsit óvatosabb vagyok - fejtegeti a véleményét. - De az biztos, hogy a házam tagjaiban bízom meg én is a leginkább, mert tudom, hogy rájuk számíthatok - mondja magabiztosan, és látszik arcán, hogy a pugnaxban tényleg így mennek a dolgok.
*Egy kezével elengedve a padot óvatosan kinyúl a csónakból, és ujjával lágyan végig simít a víz felszínén. Ajkára egy pillanatra őszinte mosoly kúszik. Ilyen az, amikor valaki a természeti elemével találkozik össze. Legszívesebben előhívná a kacér nimfát, nagyon erős a késztetés, de végül megállja a dolgot. Egyszerűen csak behunyja szemeit, és kis koncentráció után fodroztatni kezdni a vizet. Itt persze nem működik úgy, mint az uszodában, ez azért mégis csak egy tó, de szép látvány a víz megbolygatása.
A történetre visszatérve megértően pillant fel a lányra.*
- Nem lehet valami kellemes emlék - jegyzi meg. - De hát fiatalon az ember sokszor követ el hibát, először nem is sejtve, hogy amit tesz, az rossz, vagy éppen helytelen - vélekedik, ő már csak ilyen, megpróbál néha racionális lenni, ami többé-kevésbé általában sikerül is neki. - Szóval Magyarország - motyogja halkan. - Azt hiszem, hogy olvastam már róla, de nem tudtam, hogy ott is vannak mágusképző iskolák - jegyzi meg meglepetten. - Én a Tornerans előtt magántanuló voltam.
*Többet nem mond, inkább csendben élvezi a természet hangjait, és a vízen halkan suhanó csónak hangját. A kérdést persze nem hagyja figyelmen kívül, egyszerűen csak szereti megrágni a választ, mielőtt megszólal. Mostanában ez lett a rossz szokása. Előtte az volt, hogy előbb beszélt, és utána gondolkodott. Valahogyan meg kellene találnia az arany középutat....*
- Az SVK-t a Pugnax karvezetője, Amber McCarthy tanárnő tartja, szerintem nagyon kedves, és minden diákhoz normálisan áll hozzá, ha a megfelelő tiszteletet megkapja - vélekedik a lány reakcióit figyelve. - És azt hiszem, hogy ilyen Montmorency tanár úr is, ő a Pilluamuleto karvezető-helyettese, vele azért vigyázni kell. Elég szigorú tanár, megköveteli a száz százalékos figyelmet, és nem tűri el a szemtelenséget - forgatja meg szemeit. - Tapasztalat, nemrég voltam nála büntetőmunkán - húzza el a száját. - De mindegy, túléltem ezt is, mint előtte minden mást, csak kicsit kellemetlen volt, hogy egy buta hiba miatt olyan kellemetlen helyzetbe kerültem - vonogatja meg vállait. - De ha már így tantárgyakról beszélgetünk, melyik csoportot vetted fel konkrétan? - kérdezi, miközben a lányt figyeli. - Ha gondolod, mondd, hogy merre evezzek, és kicsit átveszem tőled, hogy pihenhess - ajánlja fel, és csak Arachnán múlik, hogy elfogadja e a segítséget, vagy sem.

// kicsit fagyunk //

// 15:30-tól várok mindenkit. Lehet a tanár késik, időn kívűli óra lesz, de nem húzzuk sokáig 25.-ével le lesz zárva. //

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

A tóhoz ért már, sokkal hamarabb, mint ahogy az óra kezdődne, de jól esik most kicsit a tó vize mellett egy fa alatt ücsörögni. Felkészült valamennyire az órára. Mármint öltözékileg is. Kék, testhez álló pólót vett magára, egy térdnadrággal. A pólója alól kikandikál egy masni, egy bikinifelső pánja, amint be van kötözve. Jó idő van, ha valami vizes óra lesz, ami a tónál nemlehetetlen, egyszerűen nekiöltözködik. Táskájában, ami mellette hever törölköző is lapul, na meg egy szendvics, amit most kikeres és megeszegeti. A szabadban mindig jobb étvágya van az amber lányának. Innivalót is hozott magával, leöblíti vele a szendvics ízét a szájából, majd oldalára dőlve bámulja a tavat és a táj szépségét. Talán el is szunyókál, így ha nem reagál egy köszönésre lökje oldalba valaki!

A nyárnak rengeteg előnye van, például a lengébb öltözet, a rengeteg napfény, a szünet, és úgy látszik az órák természetben való megtartása is. Lycaria nem győz örülni, hogy első természetmágia órája egy tó mellett fog lezajlani, így még szórakozottsága ellenére is összeszedi a holmiját és ruganyos léptekkel megindul a kastély parkjában. Ma is meleg napra virradtak, ugyan lassacskán kezdi megszokni a hőséget, a véleménye szerint kellene egy kis szellő, az bizonyára lehűtené. A kezével meglegyezi az arcát, párszor, de nem ér el semmi változást, ezért végül felhagy vele.
10 perc séta után ér a tóhoz, ámulva, földbe gyökerezett lábbal szemléli meg. A napsugarak smaragdzöld szikrákként csillannak meg a vízfelszínen, már érti honnan kapta a nevét. Gyorsan megrázza a fejét és összeszedi gondolatait, majd ledobva a táskáját a földre, közelebb rohan a parthoz, egy méretesebb, lapos kősziklát keresve. Amikor megtalálja számítását, vidáman letelepszik és felhúzott térdeire támasztva fejét kezdi el bámulni a tájat. Az Alpokra emlékezteti a rengeteg, havas csúcsú hegy, ez a tó pedig – bár az nem ilyen szép zöldes árnyalatú – a Wörtherseere.
Érdekes módon, bármennyire örökmozgó nikkelbolha is legyen egyébként, a nézelődés közben egyre jobban elhatalmasodik rajta a nyugalom, tőle aztán jöhetnének a buddhisták vagy kik is téríteni, simán lemenne alfába. Nem igazán érti a hirtelen lelki béke okát, talán a hely varázsa miatt érzi magát ilyen különösen. Megrántja a vállát finoman, aztán észreveszi a közelben alvó Krysztinet. Nem csoda, hogy a másik elbóbiskolt, itt sokkal kellemesebb a hőmérséklet, mint a döglesztő udvaron. Nem áll szándékában megzavarni a lányt, így most elhagyja a köszönést, fogalma sincs; milyen arcot vágna, ha felébresztené.

Könnyed, ruganyos léptekkel indul el a Smaragdzöld-tóhoz. Ugyan kicsit fáradt még mindig, ezúttal nem pizsiben jött ki a parkba, és ez már éppen elég neki.
Talárját most nem vette fel a jó időre való tekintettel. Rojtos szárú farmer rövidnadrág, és egy fekete top van rajta. Ez a kedvence, szinte mindenhová így megy, mivel ezekből a ruhadarobokból több is van a szekrényében.
- Sziasztok! - köszön Krisztyne-nek és Lycarianak.
- Hogy vagytok? - kérdezi vidáman.
Közben odasétál a tópartra, és leül. Papucsát leveszi, és ledobja maga mellé, lábát pedig belelógatja a vízbe.
- Kértek rágót? - kérdezi, miközben a vízben lábával köröz.
Csak nekem van ilyen jó kedvem? Nem mintha ők olyan szomorúnak tűnnének, de azért nekem jobb kedvem van, mint nekik, a szemem alatt lévő karikák ellenére is. Kéne velük csinálni valamit. De mit? Az alvás nem segít, csak egy-két óra jön össze belőle naponta...
Erre gondol, miközben ha kérnek, előveszi a zsebéből a rágót. Igaz, akkor is előkeresi, ha nem kérnek, mert neki kell, és kész. Itt a pont.

*Szépen lassan, nyugodt tempóban sétál le a tóhoz órára. Kifejezetten örül annak, hogy nem a teremben kell a padot koptatnia, hanem a szép és friss levegőn van. Most az egyszer nem sietett, mert nagyon is időben volt. Bepakolta a táskájába a fontos cuccait és felöltözött. Mivel szép idő volt, így lezser ruházatba öltözött. Felvette kedvenc méreg kék farmer nadrágját és egy vékony sárga pólót. Magára kapta a cipőjét, majd szép lassan elindult a szobájából. Táskájába azért még egyszer belenézett, hogy biztos megvan mindene. Mikor erről megbizonyosodott, nyugodt szívvel indult neki, hogy órára menjen. Ki sétált a klubhelyiségbe, de megint csak nem látott senkit.*
~Mért tűnik el mindenki? Nem értem.~
*Tűnődve sétálgatott le a lépcsőn le a bejárati csarnokba. Kihalt az egész kastély, most már biztos. Vállat vonva lép ki a parkba, ahol egy-két diákot látott kóricálni. Elsétált a kis úton le a tóig és már látta, hogy vannak ott. Az egyik lányt ismeri, mert beszélgettek még múltkor és pont itt. Szép lassan ballagott oda a lányokhoz. Majd mikor odaért hozzájuk köszönt nekik és odacsapódott Lycaria-hoz, de előtte köszönt nekik, hogy ne legyen bunkó.*
- Sziasztok.
*Majd Lycaria-hoz fordult és felőle érdeklődött.*
- Mi van veled? Rég találkoztunk.
*Mosolygott a lányra, majd várta a válaszát. A választ várva néha a vizet kezdte el pásztázni a tekintete.*

*Megszokott talárjában sétál lefelé a padlásról. Nála van a megszokott menet felszerelése, füzet, toll, és a pálca. Nem hiszi, hogy más kéne az órára. Lassan sétálgat lefelé a hátsó kertbe, és elég gyanús számára, hogy sehol sem lát egy diákot sem. Végül egy kifüggesztett pergament lát az ajtón. Azon csak szimplán annyi állt, hogy a mai óra nem a teremben lesz, hanem a Smaragdzöld-tónál. Hát nincs mit tenni. Kicsit gyorsabbra szedi a lépteit, avagy neki kezd a futásnak, hogy elérje az óra kezdést. Időközben pár diák biztosan hülyének nézheti, hogy egy taláros diák miért fut keresztül a hátsó kerten, majd a parkon. Szinte megállíthatatlanul közelít a tó felé, már azt lehetne gondolni, hogy belevetődik, ami persze nagyon jó lenne, de ő most nem azért köpi ki a tüdejét, hogy utána jót úszkáljon. Amikor megpillantja a tó szélét már lassabbra veszi a tempóját, és diák társait megpillantva visszavált a sétálásra. Mély levegő vételek mellett ér oda melléjük.*
-Sziasztok!
*Ennyit még ő is kiprésel magából, a rengeteg levegővétel mellett. Még nem látja a tanárt, ami persze számára csak jó dolog, így tudhatja, hogy nem késett el. Az egyik fa árnyékába levetődik, és ott ülve próbál teljesen megnyugodni, csak mert nem igazán akar úgy belekezdeni az órába, hogy ki van merülve.*

*Megint csak feketében, rövid szoknyában, hosszú talárban és nagy kalapban indul el a tóhoz, hogy részt vegyen az utolsó természetmágia órán. Kíváncsi mit fognak csinálni, s bár nem lett tanársegéd nem bánja. Igazából jobb is így neki, mert több ideje marad a tanulásra. Ami az utóbbi időben lássuk be nem ment olyan jól...
Másrészt szeretne beszélni a professzorral, a kislányáról. Nagyon megkedvelte Alice-t. A talárja zsebében most is ott van a kislánytól kapott nyalóka, azt az óra végén vissza is adja majd a tanárnak, mivel ő nem eszik édességet, Alice viszont biztosan boldog lesz, ha megkapja a kedvenc nyalókáját. Azt nem kell tudnia, honnan származik.
Gondolataiba mélyedve ér le a tó partjára, ahol már vannak páran. Ma kipihent és jókedvű, ezért mosolyogva köszön a többieknek.*
- Sziasztok!
*Csendül meg a hangja, szokatlan vidámsággal. Talán mert érzi, hogy mindjárt itt a lány. Talán az Alice-szel való találkozás miatt. Nem tudni. Mindenesetre nem szeretné, ha elrontanák a kedvét, ezért a többiektől távol áll meg. Várva, hogy befusson Paolo bácsi.*

*Lassan ő is befut az órára, először a teremhez indult, ott kiderült a számára is, hogy a tónál lesz az óra. Sokat gondolkozott azon, hogy mit tervezett számukra Paolo az év utolsó órájára, úgy gondolja, a varázslatokat fogják gyakorolni, reményei szerint párbaj formájában. Meglátva a többieket üdvözletként biccent egyet, majd letelepszik a tópartra, és gondolataiba merül.*
~Remélem Bitta jól van, a múltkori óta nem beszéltünk, pedig úgy volt, kezdek aggódni miatta.~
*Gondolja magában.*

//Bocs a rövidségért, userkének megsérült a csuklója. ^^//

*Gewinn sietve indul meg a tó felé. Hallotta itt lesz a természetmágia óra. Ráadásul emelt szinten. Ezen ott kell lennie feltétlenül.
Szép lassan lesétál, majd odamegy először Arwenhez, s gratulál neki, majd odasétál Susanna-hoz.*
-Szijja, hogy vagy? Rég láttalak.
*Mondja s elmosolyodik halványan.*

//user az user...ennyi tellet...xD Am sebaj Susi. ^^ Ne erőltesd//

Csendes szemlélődésében teljesen el is feledkezik a külvilágról, észre sem veszi, hogy néhány diák már megérkezett a tóhoz, gyarapítva az órán résztvevők táborát. Persze a hangokra rögtön felkapja a fejét és biccent, de elég álmatag, mintha sűrű köd ereszkedett volna az elméjére. Talán a párás idő, talán a hely az oka, mindenesetre ez így nem lesz jó. Abban az esetben, ha nem tud koncentrálni, vélhetően az órai teljesítménye is megint a tavi békák feneke alatt ingadozik majd, azt pedig igazán nem szeretné. Mielőtt kitalálhatná, hogyan térjen magához kábultságából, felbukkan a közelében Arwen. Kell egy perc, mielőtt beazonosítja a lányt és összeszedi a gondolatait, aztán tőle telhetően igenis barátságosan és enyhén meglepve, visszamosolyogva köszön.
- Szervusz, nos igen… viszont örülök, hogy most találkozunk. – mondja az igazsághoz híven, a klubhelyiség, még a lányok hálókörlete is elég kihalt mostanában. Valószínűleg néhányan elmentek nyaralni, vagy ő nem is tudja, mi történhetett. Tulajdonképpen Lycaria sem vett részt aktívan a kastélylakók életében, ellenben most igyekszik minél több órán részt venni, és segíteni az elmaradásán. Végülis nem aludni jött ide, azt otthon is tudna, már amennyiben van hely, amit otthonának nevezhet.
- Megpróbáltam kicsit felfedezni a kastélyt, csakhogy ez általában eltévedéssel párosul… - dörmögi szégyenkezve, magyarázatként a ritka felbukkanására, ha erre célzott a kartársa.
- És veled? – érdeklődik kíváncsian, nem sokszor futottak össze mostanában ugyebár, emellett beszélgetnie sem sikerült még Arwennel, legalábbis – bizonyítottan megbízhatatlan - emlékei szerint.
Közben pár percenként a park felé tekintget, hátha megpillantja a professzort, tűkön ülve várja; mit fognak csinálni ma.

Paolo lassú léptekkel indul meg a tó felé, kislányával, Alice-szel, aki most is kedvenc hajasbabájával van Lizzie-vel, s jött a tóra pancsolni, s megnézni igazi varázslókat, amikor varázsolnak. Ahogy leérnek, Alice egyből belefut a vízbe, persze az apukája figyelmezteti, hogy csak kívűl legyen, a tó szélén, ahol sekély.
S bár sokan gondolnák, hogy felelőtlen Paolo, de gondolt arra hogy beljebb kószál Alice, ezért is itatott a lánnyal bájitalt, hogy ne történjen semmi baja, s hogy a víz alatt is tudjon levegőt venni, persze reméli hogy erre nem lesz szükség. Majd odafordul a diákok felé.
-Kezdjük az órát!
Majd in medias res, belevág a feladatokba. Először mindenki gyakorolja az Effloresco Excito varázsigét ott, a bokor mellett kiszáradt virágoknál. De előbb. A mai órán gyakoroljuk a varázsigéket, s lesznek harcok is. Ezért megadom a párokat.

1. csoport ) Krisztyne Blackcat - Lycaria Polaris
2. csoport ) Raphael Wyld - Arwen Rachel Kearston
3. csoport ) Melinda Warren - Midorikawa Kumiko
4. csoport ) Susanna Hillien - Bitta Gewinn - Amelie Clarkson

Valamint A csoport:
Krisztyne Blackcat
Raphael Wyld
Melinda Warren
Susanna Hillien
Amelie Clarkson

És B csoport:
Lycaria Polaris
Arwen Rachel Kearston
Midorikawa Kumiko
Bitta Gewinn

-Még egyedül dolgoztak, majd mondom mikor, milyen csoportba kell állnotok. Addig gyakorlás Effloresco Excito-t. Látni akarom majd mindenki művét.
Utánna meg a víz varázslatokat gyakoroljátok.

//Óra végéig szabad a késés.//

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

A nyüzsgésre ébred fel, s maga körül felfedez már jópár diákot. Kicsit zavartan néz körbe, álmos szemekkel. Felül és megdörzsöli a szemét még éppen időben, mert már a tanár úr is közeledik a kislányával, aki gyorsan bala is csobban a tó kellemes vizébe.
~Lehet, hogy nekem is ezt kellett volna tennem...~
Figyelmesen hallgatja a tanár szavait, a csapatbeosztáson kicsit felhúzza a szemöldökét, hisz olyannal került párba jelenleg, akit még nem ismer. De ami késik nem múlik. Majd csak megtalálják egymást. De most még az egyik száradó félben lévő növényt kell kezei közé kerítenie, és üde zöldellővé változtatni. Úgyhogy felkászmálódik a földről és elindué az egyik ilyen növényzet felé. Fúj egy nagyot és koncentrálni próbál, de valahogy még az alvás hatása alatt van, így lemegy a tóhoz megmosni az arcát. Kedvesen rámosolyog a bájos kisleányra, majd felfrissülve tér vissza a feladathoz. Koncentrálva kezeit egy bokor felé emeli, becsukja a szemét, maga elé képzeli a zöldellő ágakat,amint szép élénk levelek mutatósan ringanak rajta.
-Effloresco Excito!
Hangzik el a varázsszó. A bokra egész szépen kivirult, de virágok nincsennek rajta, mert nem tudta eldönteni Kriszty, hogy milyen szirmokra kellene koncentrálni ahhoz, hogy legyenek, mert ezt a bokrot nem ismeri. Nem tudja pontosan milyennek kellene teljes pompájában lennie. A bokor mellé áll, nem mer leülni, mert nem tudja mit szólna hozzá a tanár, és nem is szeretne újra elbóbiskolni. Szemeivel fürkészi ki is lehet a párja.

*Mosolyogva veszi tudomásul, hogy a kislány is elkísérte apját az órára. Amikor Alice a vízbe rohan, kedve lenne utána futni, hogy megakadályozza, de mivel az apja engedi, nem tesz semmit. Inkább csak nézi a kislányt, ahogy boldogan pancsolni kezd. Paolo bácsi hangja hamar magához téríti, de az első feladat hallatán megint csak Alice jut eszébe, és az, hogy tőle is virágokat kért, amikor megérkezett.*
~Ez nem lehet véletlen. ~
*Gondolja magában, a páros munka ötlete már nem tölti el akkora örömmel. Nem Melindával van a baja, csak a ténnyel, hogy együtt kell majd dolgozniuk. A gondolatra megereszt egy fintort, de megígéri magának, hogy megpróbál, kedvesen viselkedni majd a másikkal, és megindul száraz virágot keresni.
Nem messze a bokortól fel is fedez egy már teljesen elszáradt csonkot. Ezt azonban felismeri, hogy valamikor nárcisz lehetett. A kezét a növény maradványai felé téve, egy fehér nárciszt képzel maga elé. Maga előtt látja a különleges alakzatban elhelyezkedő fehér sziromleveleket és a középső sárga részt. Azt is elképzeli, ahogy a növény szára fölfelé kicsit előre dől, majd kimondja a varázsigét.*
- Effloresco excito!
*Amikor kinyitja a szemét, elégedetten látja, hogy ez a virág mennyivel jobban sikerült, mint amit Alicenek varázsolt.*
~ Vajon ha ezt meglátja, fog neki tetszeni? ~
*Teszi fel magának kérdést, feleslegesen, hisz szinte biztos benne, hogy a válasz igen. Még kétszer elvégzi a varázslatot. Egy újabb fehér és egy sárga nárciszt életre keltve ezzel. Bár nem várja a következő feladatot feláll jelezve, hogy ő készen áll a harcra.*

//FELHÍVOM A DIÁKOK FIGYELMÉT ARRA, AKI EZEN AZ UTOLSÓ ÓRÁN NEM TELJESÍT MEGFELELŐEN, SZÁMÍTHAT ROSSZABB JEGYRE, MIVELHOGY EZ EMELT SZINTŰ ÓRA, S AZ ÖSSZES EDDIG TANULT VARÁZSIGÉT ÁTVESSZÜK. KÉREM A SAJÁT ÉRDEKÜKBEN, HOGY ÍRJANAK, KÜLÖNBEN KÉNYTELEN LESZEK 1-2 DIÁKKAL ELBESZÉLNI AZ EDDIG KIALAKULÓ EREDMÉNYÉRŐL. KÖSZÖNETTEL: P.M.//

Az érkezőknek biccent, de különösebben nem foglalkozik velük. Csak továbbra is ül a tóparton, és lógatja a lábát a vízbe. Paolo érkezését sem venné észre, ha kislány nem rohanna be rögtön a vízbe. De ez szerencsére felhívja a figyelmét arra, hogy abba kéne hagynia a láblógatást. Vissza is húzza papucsát, és odasétál az gyik árnyékot nyújtó fa tövébe.
A feladatot hallva nagyot sóhajt. Nem túl sok kedve van Kumikoval együtt dolgozni, de persze semmi baja nincs vele, csak nem alkotnak jó párt. Na mindegy. Inkább csak odasétál az elhervadt virágokhoz. Ugyan egyikről sem tudja megmondani, mi is volt korábban kiválaszt egyet, és megpróbálja elképzelni a szirmait.
- EFFLORESCO EXCITO! - mondja ki a varázisgét csukott szemmel. Mire ki meri nyitni, már egy viszonylag szép virággal talja magát szemben.
Ezek szerint én is képes vagyok valamire...
Nem próbálkozik tovább, csak ott ül a virága mellett.

//Bocsi, most csak ennyit tudtam összehozni:S Azon kívül Melinda innentől NJK//

*Arwen a feladat hallatára odamegy a kiszáradt virágokhoz, majd sokáig nézi őket. Leguggol melléjük és úgy nézi a többiek próbálkozását. Majd ránéz a virágra és elkezd azon agyalni, hogy hogyan is nézzen ki. Mikor ezzel meg van, előveszi a pálcáját és erősen kezd el koncentrálni, hogy menjen. Először elképzeli, hogy a szára szép zöldé válik, majd a szirmai halvány lila színben pompáznak. Majd a virágra mutat és kimondja a varázsigét.*
- Effloresco Excito!
*A virág szára szépen elkezd újra zöld lenni, majd egyenessé kezd alakulni. Lassan felérve a szirmaihoz, halvány lila színbe változik. És készen is van a virág. A csúnya és kiszáradt növényből, újra szép és friss illattal rendelkező virág lett. Csodálva nézegeti a virágot, mert annyira tetszik neki.*

//Raphy usere nagyon rosszul van, írj majd még ma vagy legkésőbb holnap...elnézést kér.//

Nemsokára meg is érkezik a tanár úr, egy pöttöm lánnyal maga mellett. Lycaria kíváncsian néz arrafelé, nem igazán hiszi, hogy új tanuló lenne a kicsi. Azonban hamar akad sürgetőbb feladata is, a prof.-tól elhangzanak az utasítások és világossá válik, mit fognak ma csinálni. Az elszáradt növényekkel kapcsolatos varázslat nem ijeszti meg, ellenben a harc… Sosem szerette a varázslópárbajokat, ráadásul körülbelül… hát, soha egyszer sem keveredett küzdelembe senkivel. A tőle telhető legfélelmetesebb akció az ellenség halálra vigyorgása lenne.
Megnyugtatja magát, ezzel ráér foglalkozni, még odébb van. Egy ugrással felpattan és eliramodik a rossz állapotban lévő virágok felé. A keresgélést egy újabb fokozatra emeli a percekig tartó válogatással, majd megunva saját szerencsétlenkedését, kiválaszt egy kókadtabb liliomot. Azonnal felismeri a lágyszárút, hiszen az erdőben rengeteg virágot volt szerencséje megismerni, később az anyjánál meg sokat fecsegett a kertésszel. Amennyiben pedig utóbbi engedte, segített neki a munkájában is.
Megszakítja töprengését és az elvarázsolandó növény elé állva felemeli pálcáját, kellően hangosan így szól:
- Effloresco Excito!
*Közben ezernyi fajta jár az eszében, tűzliliom, bambuszliliom, fehér, aranycsíkos, görög, tajvani, pireneusi, királyliliom. Mindegyik más és más színben illetve formában pompázik az emlékei közt, ezért mikor kinyitja a szemét, a legfurcsább virág tárul a szeme elé, amit valaha látott. A liliomja egy különös hibridnek tűnik, mindegyik szirma különböző alakú és árnyalatú, mintha az összes fajtát keresztezték volna ebben az egy darabban. Bár nem tökéletesen teljesítette a varázslatot, mégis többé-kevésbé elégedett, legalább frissen és életerősen hajladozik a szár, ragyogó szivárványra emlékeztet a tarka-barka, harang alakú sziromkehely.
Hétszínvirág, hehe...

*Csendesen mondhatni már elszunyókál a fa tövébben, amikor egy kislány hang töri meg a csendet. Felpillantva láthatja amint megérkezik a tanár, amire kénytelen, kelletlen lesz felállni, és éber lenni. Végig hallgatja az óra menetét, ami eljut az agyáig, egy részét fel is, de még mindig fáradtan nézelődik. A bokrokra és a növényzetre pillantva kissé elhúzza a szája szélét, nem valami szép látvány. Lassan neki kezd a megfelelően elszáradt virág felkutatásának. Végül egy kisebb bokor mellett dönt. Látta már párszor, így megtudja állapítani, hogy ezeken nem szokott virág hajtani, vagy legalábbis ő még nem látta. Megáll előtte, majd elkezdi elképzelni maga előtt a növényt, Kinyújtja a kezét, amiben a pálca van, majd a varázsigével folytatja.*
-Effloresco Excito!
*Lelki szemei előtt már teljesen feléledt a bokor, a kinézete, nagysága, levelei, és minden, ami egy bokorhoz való. Végül kinyitja a szemeit, és elégedett mosollyal zárhatja le, hogy a felélesztés sikeresen lezajlott, és már egy zöldellő bokor áll előtte. Már csak a tanárt kell megvárnia, hogy mit mond a remek művére, meg persze arra, hogy mi lesz a következő feladatat. Legrosszabb esetben állva elalszik, de az eldőlésből következő csapódásra csak felébredne.*

*Egészen nyugodt léptekkel közelíti meg a természetmágia tantermet, igaz, hogy nem lesz olyan hű de sok ideje, hogy kipakoljon, de most legalább nem késik el. Legalábbis ő így gondolja, egészen addig, amíg meg nem látja az ajtóra kifüggesztett üzenetet. Mérgesen dobbant egyet a lábával, úgy látszik ez mostanában szokásává válik, majd táskáját magához szorítva kezd el szaladni a tó felé. Ami azért nem kis mutatvány, hiszen az a kastélytól jó két kilométerre fekszik; még szerencse, hogy hobbija a futás, különben most komolyan bajban lenne.
A tóhoz érve kicsit kapkodja a levegőt, ember legyen az a talpán, aki egyenruhában, talárban, táskával a vállán, ilyen melegben ilyen hamar megteszi ezt a távot. A tanár éppen beszélni kezd, amit esze ágában sincs félbe szakítani, így legalább rendezheti légzését. A feladat kiosztása után közelebb sétál a tanároz.*
- Elnézést kérek az ... újabb késésért - motyogja, és inkább már nem teszi hozzá, hogy többet nem fog előfordulni. Mindketten tudják, hogy ő nem tökéletes, és az évek során lesz még ilyen incidens párszor.
- Sziasztok! - köszön a többieknek, miközben vidáman nézi a vízben pancsoló kislányt.
*Az arcára van írva, hogy legszívesebben ő is csatlakozna, csak egy egészen kicsit, de hát már nem azok az idők járnak, és neki kötelességei vannak, amiket, akár tetszik, akár nem, el kell végeznie. Azért még integet Raphaelnek, de mivel nem akar a profnál balhét, emlékszik még, milyen szép íves röppályát írt le Kamilla, ezért a csókról most lemond, és megközelít egy elszáradt növényt. Arcára magabiztos mosoly ül, gyakorolta sokat ezt a bűbájt szerencsétlen cserepes virágán, amit még Emtől kapott, mert mindig elfelejti meglocsolni. Kiszemel magának egy elszáradt, valamikor még gyönyörű, fehér rózsát és kezét főlé emeli, miközben lehunyja szemeit, és erősen koncentrálni kezd arra, hogy a satnya, száraz virág helyett egy pompázatos fehér rózsa viruljon, enyhén kinyílt szirmokkal. Talán két percig is így marad, mire kinyitja szemeit. Pillantása elégedetten csillog, ahogyan meglátja munkájának gyümölcsét, és egy elégedett mosollyal ajkain visszasétál a tanár közelébe, hogy meghallgassa a következő feladatot.*

*Paolo elbeszélget kicsit lányával, majd feláll a tópart melől, s odasétál a többiekhez, majd csodálkozva bámulja a virágokat, s olykor 1-1 kellemetlen megjegyzést tesz*
-Ohó... Úgy látom néhány új növényfajtát is megismerhetünk.
*Mondja komikusan, majd arca kicsit komolyabbá változik, s pálcájával pöccint egyet maga elé, majd megjelenik egy köteg papír.*
-Nos, ezen a papírokon vannak a varázslatok. Kérem mindenki vegyen magának egyet, s pontosítja melyik varázslatokat kell a párjával elvégeznie. //Midorikawa mivelhogy Mel ezután NJK, odacsapódsz Bittához, s írhatsz az ő nevében is, ha nem kapsz időben választ// Remélem senkinek sem probléma a párosítás. S ha mégis, akkor csak annyit tudok hozzátenni, hogy oka van. Egy csapatba nem hagytam hogy ugyanolyan karú diákok kerüljenek. Kicsit tanuljatok meg más évfolyamtársatokkal is dolgozni. Tudjátok nem árt a kapcsolatokat ápolni.
*Javasolja, majd magához vesz ő is egy lapot, s megjelenik Amelie, akinek Paolo csak biccent.*

2. LUX LUCIS INDUCO - ezzel a varázslattal lehet a tűz csóváját irányítani, jobbra, balra, előre. Gondolat erejével, s a varázslat kimondásával.

3. LUX LUCIS ADUSTUM – ezzel a varázslattal lehet, a tűzet nagyobb lángra bírni

4. LUX LUCIS EFFLO – ezzel a varázslattal lehet, a tűzet kisebb lángra bírni, kioltani.

5. AQUA TERGUM –vízgömb létrehozása. Ehhez szükséges, hogy a pálcát a diákok lazán tartsák, s körkörös csuklómozdulattal próbálják létrehozni az alakzatot, különben legfeljebb egy kis vízsugarat tudnak létrehozni

6. ICTUS INCREBRESCO – vízsugár növelése. A pálcával koppintó mozdulatot hajtunk végre. Csuklóból.

7. ICTUS TEPESCO – vízsugár csökkentése. A pálcával a koppintó mozdulat ellentétét, húzó mozdulatot hajtunk végre. Szintén csuklóból.

8. FONS GARRIO – szökőkút. A pálcával először jobbra, majd balra lendítjük a pálcát, majd egy koppintó mozdulatot hajtunk végre

9. PRAECIDO – a víz fodrozódik.

10. AQUA NIDOR – a víz elpárolog.

11. AQUA PROGENIES – apró vízesés létrehozása. (Max. 2 méter.)

12. AQUA DISCESSIO – alapvető irányítása a víznek.

13. Amire muszáj koncentrálnotok, és feltétlenül tudnotok kell:
1.) A föld nedvesség tartalmának elvétele, dúsítása
2.) A föld formálása, kis mértékben.
3.) A földből való virág növesztése

14. VENTUS VELICO INFLATUS – magas légnyomás

15. VENTUS MUGIO INFLATUS – alacsony légnyomás

16. VENTUS PAUPERTAS – levegő teljes elvétele

17. SOL SOLIS IACIO - napfény árasztása
• Varázslat menete: Rajzolsz egy kört a nap köré (igen, rá kell nézned a napra. Sajnos ez szemegészségügyi szempont.) Majd a pálcádat magad felé húzod, s arra az irányba pöccintesz egyet, ahová szeretnéd, hogy áradjon a napfény.
• Ajánlott alkalmazása: Abban az esetben, ha valaki napozni szeretne, de túl sok az árnyékos hely. Vagy a sűrű fás területen nem jók a fényviszonyai.

18. SOL SOLIS MUNIMEN – napfény erősítése
• Varázslás menete: A Nap felé mutatsz, majd a pálcáddal visszafelé pöccintesz.
• Ajánlott alkalmazása: -

19. SOL SOLIS PERDO - ~gyengítése
• Varázslás menete: A Nap felé mutatsz, majd a pálcáddal a Nap felé pöccintesz.
• Ajánlott alkalmazása: -

20. VENTULUS MUNIMEN- szél erősítése
• Varázslat menete: Varázspálca nélkül végezhető varázslat. A kezedet abba az irányba fordítod, amerre egy erősebb széllökést akarsz produkálni.
• Ajánlott alkalmazás: Harcokban könnyedén irányíthatod az ellenfeledre, s nehezen kivédhető, csak az ellenvarázslattal esélyes.

21. VENTULUS PERDO - szél gyengítése
• Varázslás menete: A kezedet abba az irányba fordítod, ahonnan erős szél jön.
• Ajánlott alkalmazás: LSD VENTULUS MUNIMEN-nél

22. WIRBELSTRUM ZEITIGEN - ciklon létrehozása
• Apró információ a varázslatról. Egy német, vagy osztrák származású nő találta ki a varázslatot. Nagy természetmágus és elemi mágus volt, mégis a nevét nem fedte fel a varázsvilág előtt. Folyton álneveket használt, hogy ne találják meg, így nincs több feljegyzés róla. Mindössze még annyi, hogy 1964?-1998? Körül élhetett a becslések szerint.
• Varázslat menete: Pálcáddal, vagy kezeddel magad köré rajzolsz egy kört, alulról felfelé haladva úgy hogy a kör tágul, s kimondod a varázsigét. Ezután a saját energiádon múlik, hogy mekkora lesz, s meddig tart a ciklon. (vagyis a légörvény)
• Ajánlott alkalmazás: Elemi harcokban

23. HOCH ZEITIGEN - anticiklon létrehozása
• Infókat lsd előző varázslat
• Varázslat menete: A feléd érkező légörvény-t bevárod amíg körülbelül nem lesz 15-20 méterre tőled, aztán felülről lefelé egy szűkülő kört rajzolsz magad köré, majd kimondod a varázsigét. A ciklon csak abban az esetben tűnik el, ha az ellenfelednél nagyobb a mágikus szinted elemi harcosként.
• Ajánlott alkalmazás: Elemi harcokban

24. VENTULUS ITER ITINERIS - szél irányváltoztatása
• Varázslás menete: Kimondod a varázsigét, s pálcáddal a feléd érkező légtömegre mutatsz, majd arra az irányba, amerre terelni szeretnéd.

25. Az eső irányítása: Az eső irányítása már kézzel, s akarattal történik.

26. NIBM MASC - esőfelhő megidézése.

27. A tűz és a víz elem megidézése: A tűz és a víz elemet úgy idéztük meg, hogy egy lángocskát, vagy egy vízcseppet rajzoltunk a levegőbe, s a láng eseténél egy tűz, a vízcsepp eseténél pedig víz varázslatot mondtunk ki. Így a pálcánkból tűz, ill. víz tört elő, valamilyen formában.

-S akkor most elmondom, melyik csapat, melyik számú varázslatokat kapja. Tehát...
1. csoport: 2, 3, 4, 14, 15, 16
2. csoport: 13, 17, 18, 19, 25, 26
3. csoport: 20, 21, 22, 23, 24, 27
4. csoport: 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12
Figyelni foglak titeket, tehát tessék megoldani a legjobb tudásotok szerint. Utánna az egyes és a ketes csapat egymáshoz csapódik, illetve a 3-as és a négyes csapat is. Ami az elhangzott csoportosítást illeti, azért lesz így, mert a 4, esetleg 5 ember fog párbajozni. Tehát két kis csapat, s a kis csapatokban szereplő emberek párbajoznak egymással, gyakorolva a varázslatokat, körülbelül 10 percig, aztán a már említett A és B csoportra bomlotok, s úgy harcoltok. Ez utóbbinál fontos, hogy a társaitokat is meg kell védenetek.
*Taglalja a férfi, majd a lapból felnéz a diákokra.*
-Világos? Akkor kezdhetitek.
*Mondja, s figyeli ahogy a diákok nekilátnak a feladatnak.*

//Kumiko, csak akkor írj majd Bitta nevében is, ha ő már biztos nem ír ^^ köszi//

http://29.-én írom az utolsó reagot. Aki nem ír egyet se a kijátszással, annak nem lesz alkalma pótolni//

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

~Lycaria Polaris...ki lehet az?~
Hosszasan nézegeti a lapot, melyet kiosztott a tanerő, majd tekinget körbe. Kizárásos alapon kezdi keresni mostani csoportársát. Lehet, hogy egyszerűbb lenne megkérdezni, hogy ki is az, de hát az egy kicsit furán jöne ki, vagy nem? Na mindegy is, mert szépen lassan egy szép, szőke hajú lány kilétére tesz fel magában egy kérdést. Ő lenne az? Odasétál hozzá, bemutatkozik, apró kezét a lány felé nyújtva.
-Szia. Krisztyne Blackcat vagyok. Te pedig Lycaria Polaris?
Miután a lány is elmondta nevét taglalni kezdik, hogy melyik varázslat is az övék, s mivel kezdjék.
-Talán a tüzes varázslatokkal lenne jó kezdeni.
Kicsit távolabb hívja a lányt a többiektől, majd pálcájával egy apró tűzgolyót hoz létre, majd ezt koncentrálással és akarattal ezt irányítja.
-LUX LUCIS INDUCO!
Jobbra balra irányítja a tűz csóváját, miközben a lányra tekint egy kérdő pillantással..
-Növeled az erejét?

//Remélem jól értelmeztem, ha nem billentsetek a fenekembe. Very Happy

//

//Remekül . Smile

//

/nem órai hozzászólás//
*Naomi érkezik a smaragzöld tó-kikötőhöz.Elég nyúzotnak tűnik a lány.Ma csak egy szimpla farmernadrágot és egy piros pólót visel,lábán fekete tornacipő található.Nagy álmosságal sétál le a hídhoz.Nem alut jol kemény volt neki az ágy sokat forgolódott és most nagyon nyűgös.*
~Szép hely, csak találjak majd vissza vagy majd megint a pincébe fogok kijutni ahol Daeron-t ismertem meg.Hát kitudja mi lesz...~
*egy halvány mosoly jelenik meg a lány arcán,lassan már elér a hídhoz,kisétál teljesen a végére,majd megál közben a karjai keresztbe vannak fűzfe,majd bámészkodik.Mikor már unja a banánt megforudl elindul visszafele közben a hátsó farmerzsebéhez nyul,előveszi cigarettáját,majd a kedvenc gyujtóját meggyujtja aztán visszateszi a dobozt a helyére.Naomi szét néz nem lát senkit sem.Bár ugytünik hogy a lányt most nem nagyon érdekli a társaság.Beleszippant a cigijébe majd az orrán kifujja a füstöt,mint egy sárkány.Közben ásít egy nagyot majd leül az egyik padra és bámészkodik közben szivja a megérdemelt cigarettáját.*

**Hozzászólások** : 5 **Évfolyam** : Első **Kor** : 32

*Layla lépeget a kikötőhöz, tetszik neki a hely,Figyeli anövényzetet a tájat a tavat,majd elmosolyodik.Layla egészen kipihent volt,hiszen a tegnapi utazás és a szobabeostás után egészen jol aludt.Nem volt semmi panasza,majd ahogy közelített a kikötő felé meglátott egy leányzót.Layla kedvesen odabicceget hozzá és köszöntötte.*
-szija Layla Rosaira.
*Most tünt fel neki hogy a lány cigizik Layla összehuzta a szemöldökét,bár maga a lány sem tünt frissnek és üdének inkább álmosnak nyúzotnak.*
-Leülhetek?
*Kérdezte majd ált bambám és a lányt várta hogy szoljon valamit aki majdnem be is aludt.*

*Naomi csendesen cigizik közben egy lányt pillant meg aki ugra bugrálva szalad a tóhoz mint egy kisgyerek.Naomi felhuza a szemöldékét majd figyeli a kiscsajt ahogy bemutatkozik.Naomi ránéz majd kifuja a füstöt az orrán közbe feltartja a kezét.Nincs más választása neki is meg kell szólalnia,hiszen nem ülhet ott bambán.*
-Üdv.Naomi Sterling.Extremus.Kitalálom Layla pilluamuleto?
*Néz a lányra majd egy sunyi mosoly jelenik meg tekintetén,utoljára beleszippant a cigijéba majd lassan orrán a füstöt felszabadítva eltapossa a csikket.*
~Lássuk csak milyen a kiscsaj.. szórakozzunk vele egy kicsit.~
*Kérdően néz a lányra aztán előveszi cigisdobozát,és a lány orra elé nyomja.*
-Jah persze Layla gyere ülj le.honan jöttél?
*figyeli a lányt majd magában gunyosan nevet egyet,aztán várja a kiscsajtol a válaszokat.*