Tornerans Mágusképző Szakiskola
Köszöntünk mindenkit az oldalon!

Amennyiben már regisztrált tag vagy, kérjük kattints a Bejelentkezés gombra, viszont ha vendég, nézz bátran körbe, itt is, és a főoldalon is (amit elérsz fent, a Főoldal gombra kattintva). Amennyiben regisztrálni akarsz, klikk a Regisztráció ikonra a fenti menüsortban, töltsd ki a tesztet, és pár nap után be lesz regisztrálva a karaktered!

Kellemes böngészést kíván: a vezetőség

Tornerans Mágusképző Szakiskola

Tornerans Mágusképző Szakiskola :: http://torneransmagusk.atw.hu/
 
FőoldalHomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokFelvételizésBelépésRegisztráció

Share | 
 

 Smaragdzöld-tó - Kikötő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 12 ... 19, 20, 21
SzerzőÜzenet
Jasmine Simms
Diák - Extremus
avatar

Female Oroszlán Jelige : ~the best damn thing
Hozzászólások : 58
Évfolyam : Első
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő   Kedd Jún. 01 2010, 19:49

[Raphy]

Nem gondoltam volna, hogy ennyire humoros vagyok. A legtöbben felháborodnak az ilyen jellegű kérdéseimet hallva, s ha szóban nem is adnak hangot rosszallásuknak vagy sértettségüknek, minimum a fejüket rázzák vagy otthagynak. Eddigi tapasztalataim szerint senki nem vevő erre a stílusra, vagy mert mindenki túl mimózalelkű, vagy csak nem tudnak mit kezdeni vele. Velem. Akárhogy is legyen, Raphaelre egyik állítás sem volt igaz, amivel be kell vallanom, kellemes csalódást okozott. Semmi ingerültség, sértődés vagy bunkóskodás, helyette laza, nyugodt nevetés.
- Ezt még egyelőre nem tudom megállapítani, de majd szólok, amikor változik a helyzet – ki vagyok én, hogy a sárba tiporjam az önbizalmát? Rendben, ez egy hülye kérdés. Ha nem tartanám ennyire szimpatikusnak, gondolkozás nélkül megtenném, de így csak egy kis kellemesebb bizonytalanságot hagyok neki, hadd próbálkozzon a bizonyítással. Nem vártam el messzemenő törekvéseket a meggyőzésemre, nem kellett gyökerestől kitépnie egy fenyőfát, fejből Shakespeare-t idézni vagy megcsinálni kétszáz fekvőtámaszt, elég volt, ha önmagát adja, hiszen a legjobban az alapján lehet értékelni.
Apró mosollyal nyugtázom a válaszát, egyúttal összevonom a szemöldököm. Azt még megértem, hogy a tanárok elől menekül, de hogy egy másik diák vagy egy festmény meg tudja bármiben is akadályozni? Számomra ez elég röhejesen hangzik, mindamellett elég elszomorítónak is: ha már az ember a saját társaiban se bízhat… Gondolhattam volna, hogy ez megy itt.
- Csak azt ne mondd, hogy itt mindenki mintagyerek – szólalok meg újból hitetlenkedve, elhúzva a számat. És akkor még egyesek csodálkoznak, ha nem állok le lépten nyomon mindenkivel bájcsevegni. Hova kerültem, valami internátusba? Megadóan felsóhajtok, ahogy gondolatban lemondok a tervbe vett szórakozási lehetőségekről, pedig már volt néhány szociálisabb jellegű ötletem a jövőre nézve, hogy kellemesebbé tegyem az itt eltöltendő napjaimat. Legalább egy-két érdekesebb buliban bíztam, éjjeli kilógásokra, a közelben lévő falvak meglátogatására, kevésbé legális kedvtelésekre…
A teljes reménytelenségbe zuhanásból és a merengésből Raphy keze rángat vissza, persze csak képletesen: tekintetemmel, már amennyire tudom, követem az útját a hajam felé. Igaz, rám férne egy alapos fésülködés, a széltől és az eséstől alaposan összekócolódtak a fürtjeim, ami ilyen hosszú lobonc esetében nem is olyan kellemes. Elsuttogok egy köszit, majd automatikusan a hajamhoz nyúlok ellenőrizni, nem maradt-e benne más oda nem való. Mit nem adnék egy tükörért.
- Tetszik az ötlet, szerintem ebből remek máglya lenne – intek a fejemmel az ominózus bokor felé, ha már engem kegyetlenül foglyul ejtett, őt pedig arcon csapta -, ráadásul sok kedvem nincs is bemenni.
A kellemes későtavaszi levegő az időnként feltámadó széllel épp elég üdítően hatott rám ahhoz, hogy ne akarjak még visszamenni, s hogy az álmosságot is távol tartsa tőlem. Ha éjszaka fent van az ember, evidens, hogy nappal alszik, elkerülve így nappali életmódot folytató társait – ez volt az a kissé kicsavart logika, ami méginkább arra sarkallt, hogy éjjeli baglyot játsszak. Az is közrejátszhat, persze, hogy az egész a véremben van, s ha akarnék se tudnék normális bioritmussal létezni. Az éjszaka mozgalmasabb, ráadásul ráborul az a sötét sejtelmesség is, ami annyira vonzóvá teszi ezeket a kis kilógásokat, nem nyíltan, csupán egy kinyújtott ujjal és csábos pillantásokkal csalogatva azokat, akik hajlandóak engedni neki.
Először kicsit bizalmatlanul pillantok a felém nyújtott dobozra, de hamar belátom, hogy a fiú nem az az alattomos fajta, aki valami halálos méreggel kínálna, úgyhogy bólintok és kihúzok egy vékony szálat.
- Sajnos úgy érzem, sokkal fogok tartozni ezért a mai napért – jegyzem meg halvány mosollyal az arcomon. Sose voltam egy láncdohányos, néha azonban kívántam az ajkaim közé fogni egy-egy szálat, élvezni, ahogy a füstöt elébb mélyen belélegzem, majd kifújva gomolyogni látom. Ráadásul egy ilyen estéhez és beszélgetéshez tökéletesen illik ez a kis pótcselekvés, na meg vagyok olyan rendes, hogy szolidaritást vállaljak a „megmentőmmel”. Na persze, én és a jóindulat bizarr formái.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Raphael Wyld
Prefektus - Pugnax
avatar

Male Mérleg Jelige : A Szerelhetetlen avagy a Raphy-nált
Hozzászólások : 190
Évfolyam : Második
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő   Szer. Jún. 02 2010, 00:38

[ Jasmine ]


*Az ajánlatára úgy teszek, mintha komolyan megrágnám, átgondolnám, azt amit mondott. Persze magamban tudom a választ, hogy rendben, de azért hagy ne tűnjön úgy, hogy mindenbe olyan egyszerűen belemegyek. Végül egy kisebb sóhajtással válaszolok.*
- Hát rendben van. De a csillagokat nem fogom neked lehozni.
*Néhány szabályt, azért nyugodtan fel lehet állítani. Bár, ha minden igaz mágusnak képeznek ki, így a csillagokat simán le tudom hozni… Pár év múlva. Addig meg marad az, hogy önmagamat adom. Vagy egy virágot, az általában tetszeni szokott a lányoknak.
Elgondolkodok egy pillanatra, hogy vajon miért vonta össze a szemöldökét Jasmine, majd a mondatára felvonom a vállamat, és elhúzom a szám szélét.*
- Csak a legtöbben… Tudod, ez úgy megy, hogy szeretnének bevágódni a tanároknál, aztán mindenki a cuki, angyal, „eszébe sem jut semmi rossz”-féle diák. Meg aztán a prefektusok képesek mindenért feldobni, csak, hogy jó pontot, vagy nem tudom én mit kapjanak. Hidd el, személyes tapasztalat…
*Azt egyelőre nem fűzöm hozzá, hogy én is az voltam, de ha rákérdez akkor természetesen válaszolok. Ajkaimra egy kis mosoly kúszik, ugyanis a sok rossz mellett, most jönnek majd a jó dolgok.*
- De ha gondolod, akkor művelhetünk „illegális” dolgokat. A városban már csak nem kapnak el…
*Bíztatóan felvonogatom a szemöldökömet, és még mindig vigyorgok. Úgy tűnik az embernek csak meg kell találnia azt, akivel ilyen dolgokat tud művelni, és akkor még sem lesz olyan unalmas az itt töltött iskolaévek.
A halk köszönetre kedvesen mosolygok, és figyelem, ahogyan az ujjaival megfésülködik. Megszemlélem Jasminet, majd elgondolkodva szólalok meg.*
- Én nem látok több oda nem illő dolgot.
*Igyekszek megnyugtatni a lányt, ezzel az egy egyszerű mondattal. És biztatni is, hogy jól néz ki, bár nem ezekkel a szavakkal, de azért igyekszek ezt kifejezni. Felvidulok az ötletem tetszetősségén, és a bokorra, mint éghető anyagra, csak nevetek. Ez még nekem sem jutott eszembe, így csak felmutatott hüvelykujjal jelzem, hogy remek ötlet. Miután lenyugodtam, és már nem ráz a nevetés válaszolok is Jasmine szavaira.*
- Akkor, elintézzük valahogyan a bokrot, és amíg eltüzeljük, addig sem kell bemennünk. Hiszen a tüzet nem hagyhatjuk egyedül.
*Ez egy jó ürügy azért, hogy ne menjünk be. Meg amúgy is, én jól érzem magam Jasmine társaságában. Miután kivesz egy szálat a dobozból, utána magam felé fordítom, és szintén kiszedek eggyel. A dobozt visszacsúsztatom a zsebembe, és előszedem az öngyújtót. Jasmine elé tartom, és begyújtom, majd várom, hogy meggyújtsa a cigarettát. A mondatára csak felvonom a szemöldökeimet.*
- Mégis miért tartoznál sokkal?
*Kérdezem, teljesen értelmetlen arccal. Komolyan nem értem, hogy miért mondta, hiszen én nem kértem tőle semmit sem… Legalábbis nem mondtam ki, ha gondoltam is volna ilyenre. Miután Jasmine meggyújtotta a saját cigijét, én is begyújtom a sajátomat, majd pillantásom a bokorra téved. Gondolataim között járva szívok bele a cigaretta szálba, és szépen lassan kifújva a füstöt eszembe jut egy ötlet, hogy mivel is lehetne kiszedni onnan azt az aljas növényt. Mindentudó mosollyal fordulok Jasmine felé, miközben a nadrágom zsebéből előszedem a pálcámat.*
- Egy felrobbantó varázslatot a földre lövünk, amitől kilazul, és utána már könnyű szerrel ki tudjuk húzni a földből. Aztán szalonnát, kenyeret, vasvillát meg már tudunk idézni.
*Jasmine-re pillantok, hogy mi a véleménye. De, ahogyan történni szokott nálam, nem várom meg a válaszát, inkább a megtanult varázslattal felrobbantom a földet. Sok dologra használható ez az inflatus varázsige. Persze egy kisebb robaj és porfelhő is párosul a varázslathoz, de ez természetes. Elégedetten szívok egy újabb slukkot a cigarettába, miközben elül a porfelhő.*
- Sikerült is.
*A bokorra bökök a pálcámmal, aminek a széles egy kicsit megpörkölődött, de most már egy egyszerű mozdulattal ki lehet tépni a földből. A cigarettát a számban tartva lépek közelebb, majd egy kisebb erőfeszítéssel a föld elengedi magától a bokrot, és már a kezemben is van. Hátrálok a rengetegtől, még mielőtt a kis éjszakai kempingezésünk következtében az egész erdő felgyulladna. Pár méterre a tóparttól lerakom a „tüzelőt”.*
- Így gondoltad valahogy azt a máglyát?
*Kíváncsiskodó szemekkel pillantok fel Jasmine-re, hogy megfelel-e neki így, vagy robbantsak ki még néhány tölgyfát is, hogy a végén is égjen valami.*

_____________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jasmine Simms
Diák - Extremus
avatar

Female Oroszlán Jelige : ~the best damn thing
Hozzászólások : 58
Évfolyam : Első
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő   Pént. Jún. 04 2010, 22:21

[ Raphy ]


- Pedig az lett volna a következő kérésem – sóhajtok fel színlelt lemondással, a hatás kedvéért vetve egy vágyakozó pillantást is az ég felé. A színészkedés mindig is elsőrangúan ment, Raphael akár komolyan is vehetné, ha nem lett volna az eddigi társalgásunk ennyire komolytalan. Bízom benne, hogy el tudja különíteni magában a vicceket, hiszen nem tűnik olyan ostobának, aki nem képes felfedezni a tréfát mások szavaiban. Röpke tizenhét évem során épp elég ilyen emberrel találkoztam ahhoz, hogy meglegyen bennem az ösztönös tartás a hozzájuk hasonlóktól, s hogy alaposan megválogassam, kivel állok le hosszasabb beszélgetésekre. Az persze meg se fordult a fejemben, hogy talán mások is így vannak velem, s hogy nálam az elviselhetőség határa meglehetősen rövid volt, hacsak nem rendelkezik valaki birkatürelemmel vagy kellő mazochista hajlammal. Önmagammal teljesen jól megvoltam, ez pedig éppen elég volt. Legalábbis jó volt ebbe a hitbe ringatni magam.
- Ez elég pocsék – mondhatnék más szót is a „pocsék” helyett, ami a fiú szavait hallva jobban a számra is jönne, de az egyszótagos trágárságokat inkább meghagyom magamnak ezúttal.
- Szóval itt az számít jófejnek, aki stréber. Fantasztikus – állapítom meg kelletlenül, újabb vonalat húzva a negatívumok mellé képzeletbeli listámon.
Nem igazán gondolok bele, hogy ezzel most csorbát ejthetek az önérzetén, a lelkébe taposok, vagy ilyesmi. A biztonság kedvéért persze végignézek rajta, nincs-e valahova a ruhájára tűzve egy prefektusi plecsni, még az arcát is ellenőrzöm, hátha itt a homlokra tetoválják az ilyesfajta „kitüntetéseket”. Na persze, hiába próbálom elhitetni magammal, hogy érdekel – talán csak egy egészen picit döbbennék meg tőle, az ijedség abszolút elkerülne, hiszen a pontlevonás teljesen hidegen hagyna, a kiosztott büntetőmunkát pedig nem csinálnám meg. Egyszerű, ugye?
- Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, mi számít itt illegálisnak és mi nem. Nem olvastam el a házirendet – az arcomon megjelenő vigyorféle egyszerre büszke és provokatív, s reakció is a szemöldökvonogatásra. Ezt látva elkezdem számba venni azokat a tetteket, amik nagy valószínűséggel illegálisnak minősülnek, de két vagy három felsorolt pont után inkább abba is hagyom, hangosan pedig még csak véletlenül se közlöm, a végén csak adnám alá a lovat.
Nem lát több oda nem illő dolgot. Nagyszerű, egyébként sincs kedvem a hajamat tapogatni, mint valami piperkőc liba, aki belehal, ha csak egy szempillája is elgörbül. Éjszaka, szélben, tóparton mi a nyavalyának fésülködni? Ennyivel el is intézem magamban, nagyszerű, felejtsük is el a külsőségeket, ezer dolog van még, amivel foglalkozni kell.
Például a felém tartó öngyújtó, ami fölé hajolva meggyújtom a fogaim között tartott cigarettát, majd végignézem, ahogy az első beszívott slukk után felizzik a vége, piros szentjánosbogárként a ránk boruló sötétben. Bólintok Raphy szavaira; a mozdulat közben kifújt füst szürke szellemként vesz körül, s libben tovább a szellő egy apróbb lökésére. Nem igazán veszem komolyan a szavait, ezért inkább a következő kérdésére válaszolok:
- Megmentettél. Megkínáltál ezzel – felemelem a két ujjam közé fogott, parázsló végű koporsószeget -, Épp elég ok a tartozáshoz.
Úgy magyarázom, mintha teljesen nyilvánvaló lenne; hiszen számomra az is, legalábbis én nem tekinteném semmiségnek ezt a két kis kedvességet, amennyiben én tettem volna őket. Mivel nem voltam az önfeláldozás szobra, másról sem feltételeztem ugyanezt, sőt, naivitásnak tartottam, ha valaki csak így szórta a jócselekedeket. Úgy véltem, hogy az ilyesmire csak ráfázni lehet, hiszen az odaadást kihasználják, hasznot húznak belőle majd eldobják. Én pedig nem voltam az a fajta, aki hagyja magát eldobni. Inkább leszek önző, mint kiselejtezett.
Csak nézem, ahogy végigjárja a bokrot, töprengő arcát nézve most először fut át az agyamon, hogy komolyan gondolta előbbi szavait. Az a mosoly nem sejtet sok jót, inkább arra ösztönöz, hogy hátra lépjek – döntésemet később sem bánom meg, tervét hallva már épp rákiáltanék, amikor a robbanás belém fagyasztja a szót.
- Mit csi…?! – kezem az arcom elé kapom az akció következtében felszálló por elől, s mikor tisztának ítélem a levegőt, hitetlenkedve Raphaelre bámulok. Normális ez? Bármennyire is szeretnék érdeklődni az elmeállapota felől, hang nem jön ki a torkomon, továbbra is némán nézem végig, ahogy kirántja a földből szerencsétlen cserjét és arrébb vonszolja. Inkább nem hozom tudomására, hogy én azt csak viccből mondtam, végül is, nem engem pörkölt meg, meg hát – bármennyire is furcsa kimondani -, tetszett a kis attrakció. Legalább nem lesz unalmas az este.
- Valahogy így – vigyorodom el végül, s hogy még meggyőzőbb legyek, letelepszem a bokor szárazföld felőli oldalára, egyik kezemmel letámasztom magam, míg a másikkal a számhoz emelem a cigarettát.
- Mondd csak, te mindent robbantással intézel el?


A hozzászólást Jasmine Simms összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jún. 07 2010, 18:26-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Raphael Wyld
Prefektus - Pugnax
avatar

Male Mérleg Jelige : A Szerelhetetlen avagy a Raphy-nált
Hozzászólások : 190
Évfolyam : Második
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő   Szomb. Jún. 05 2010, 19:10

[ Jasmine ]


*Egy pillanatra átfut a gondolataim között, hogy tényleg komolyan gondolja a szavait.*
~ Vagy csak egyszerűen jó színésznő? ~
*Kérdezem magamtól kissé hitetlenkedve. De kiindulva az előző beszélgetésünkből ezt csak nem veheti komolyan. Ezért feladóan sóhajtok, és egy apró kedves mosoly kerül a szám szélére.*
- De, azért a holdat igyekszek lehozni.
*Most én vágok be egy teljesen komoly arcot, amivel talán elhitethetem vele, hogy komolyan megteszem. Ezzel csak az a gond, hogy néha azért megrándul a szám széle egy mosolyra, így eléggé elrontja az összhatást. Ennyit erről, csak kivételes alkalmakkor tudok jó színész lenni.
A véleményére csak együtt érzően bólintok, de biztos vagyok benne, hogy jobb körülíró szavakkal is le tudta írni a véleményét… Bár… Ugyanúgy bólogatnék a szavaira akkor is. A megállapítására csak vállat rántok.*
- Hát a tanárok képében igen… Így én sem lehetek a tanárok pici szíve csücske… Na nem mintha az akarnék lenni, csak egy megállapítás volt.
*Mondom szabadkozva. Ez van akkor ha az ember előbb beszél és aztán gondolkodik, bár egyes helyzetekben néha kimondottan jobb. Feltűnik az, ahogyan végig néz rajtam, amire egy kicsit felvonom a szemöldökömet. Ez nem az a tipikus „hé bejössz” nézés, hanem olyan mintha keresne valamit. Gyorsan én is végig nézek magamon, hátha időközben kívülre került az alsógatyám, vagy a fekete öltönyöm átalakult rózsaszíné, de semmi ilyet változás nem ment rajtam végbe, így csak értetlenül pislogok felé, és várok egy magyarázatot, hátha kapok.
Az elején komolyan hallgatom meg a szavait. Egy kicsit elhúzom a szám szélét, hogy a célzásom ezek szerint nem jött be. De ettől függetlenül azért átgondolom, hogy mi is ami tilos, szabályon kívüli, nem rendes dolog, és hasonló.*
- Hát, a legfontosabbak, hogy ha nem múltál el tizennyolc éves, akkor este tizenegykor nem mehetsz ki a karod körletéből… Illetve azt hiszem aaa… társalgóban lehetsz még. Akkor nem lehet kimenni a városba, szintúgy este. Meg van néhány terem, amibe csak engedéllyel lehet bemenni.
*Még egy kicsit elgondolkozok, de csak ezek jutnak eszembe, amikért nagyon be tudnak rágni a tanárok. A tartozás megmagyarázására csak megrántom a vállamat.*
- Nálam ez teljesen normális. Szeretek adni, bár az igaz, hogy szeretek kapni is.
*Ajkaimra egy sunyi, szinte mindent tudó mosoly kerül. De persze ezt hamar megpróbálom lelohasztani, és komolyan pillantok Jasmine-re.*
- Ha annyira akarsz nekem viszont adni valamit, vagy viszonozni, akkor biztos lesz majd valami módszer, de én nem olyan vagyok, hogy most akkor egy száll cigiért adj egy egész dobozt, meg hasonló. Szeretnéd, akkor viszonzod, ha nem, akkor nem fogok belehalni. Ez tőled függ.
*Őszintén mondom neki, mivel engem tényleg ez zavar a legkevésbé. Minden Jasmine-től függ, nem fogom levámolni ezért az egy szál cigiért, és a megmentésért. Tudom, hogy egyesek képesek kihasználni ezért másokat, de ezt azért már észreveszem. Ez a két kis egyszerű kedvesség még egyáltalán nem számít kihasználásnak, pláne, hogy én ajánlottam fel, és ahogy mondani szokás, hülye aki ad, de még hülyébb aki nem fogadja el.
A kérdését már nem is hallhatom végig, bár úgy őszintén azért annyira nem érdekelt volna a kérdés, hiszen amit eltervezek azt véghez is viszem. Elégedetten szívok bele a cigarettába, és Jasmine meglepődött arcára pillantva csak felvonom a vállaimat, és kifújom a füstöt. Ez vagyok én, ha valami nem tetszik, el lehet szökni. De aki… Ami megbánt egy lányt, annak meg kell kapnia a méltó büntetését. Végül a vigyorára teljesen elengedem magam, és most már tudom, hogy nem kell félnem, nem fog itt hagyni, és kihívni rám az elmegyógyintézet ápolóit. Sőt még le is ül a bokorhoz, amitől csak még magabiztosabb leszek.
Igyekszek mellé én is lekerülni, amikor meghallom a kérdését. Jobb kezemen támaszkodva nézek Jasmine-re, teljesen komolyan, majd csak azután válaszolok neki, miután leültem mellé a földre.*
- Hát a legtöbb dolgot igen, mert még a feszültséget is le tudom vele vezetni.
*Válaszolom őszintén, miközben a pálcámat megpörgetem a kezemben. Kicsit elgondolkodok, hogy mit mondjak még ezzel kapcsoltban, de csak ennyire jutottam. Ajkaimra egy apró mosoly kerül, és úgy pillantok a mellettem ülő Jasmine-re.*
- De amit érdemes még rólam tudnod, hogy szeretek gyújtogatni…
*Ajkaimon sejtelmes vigyor jelenik meg, majd a pálcámmal kimondott a szükséges varázslatot. Lazán megrajzolom a tűzcsóvát a pálcámmal, mint ahogyan régebben a Természetmágia órán tanultunk. Nem sokára a pálcám végén meg is jelenik egy tűzcsóva, amivel közelebb hajolok a bokorhoz, és addig ott tartom, amíg meg nem gyullad a bokornak az egyik ága. Miután meggyulladt a bokor, elveszem a pálcámat, és egy rántással el is oltom a meggyújtott tüzet.*
- Legalább most már fázni nem fogunk.
*Hátra dőlök, és megtámaszkodom az alkarjaimon, és úgy pillantok fel Jasmin-re.*
- Amúgy meg sem kérdeztem még, hogy melyik karba jársz még… Bár ilyen stílussal nem hiszem, hogy a Pilluba járnál. Ha Pugnaxos lennél, akkor már szerintem találkoztunk volna. Így kizárásos alapon…
*Hatás szünetet tartok, hogy minél nagyobb hatása legyen a válaszomnak.*
- Exis vagy. Nincs igazam?
*Azért a biztonság kedvéért visszakérdezek, hátha még sem így van. Bár az elég gázos lenne, mert nagyon határozott voltam a szavaimban.*

_____________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jasmine Simms
Diák - Extremus
avatar

Female Oroszlán Jelige : ~the best damn thing
Hozzászólások : 58
Évfolyam : Első
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő   Hétf. Jún. 07 2010, 20:25

[ Raphy ]


Próbálkozása hiábavaló.
Bármennyire is igyekszik uralkodni az arcvonásai fölött, akkor se sikerülne komolyabb mederbe terelnie a beszélgetésünket, ha éppenséggel az lenne a célja. Eleve röhejes volt az egész találkozás, már ami a kezdeti részét illeti, képtelenség lenne elhitetni egymással vagy önmagunkkal, hogy nincs ebben semmi humoros – akár a sejtbiológiáról is folytathatnánk értekezést, akkor is elejtenénk pár olyan megjegyzést, ami mosolyt csal a másik arcára.
Visszavágására is csak egy mosollyal vagyok képes reagálni, volna kedvem tovább fűzni, de már így is épp elég hülyeséget hordtam össze, amivel önmagamat leptem meg a legjobban. Felszabadító volt ez az őszinte egymást húzás, apró viccek sorozata, jelentett is legalább annyit, mint egy földön fetrengős nevetés. Azzal a kis különbséggel, hogy ebben az esetben nem fájdult bele a rekeszizmom. Pihentetés testnek-léleknek; mint valami rossz reklám szlogenje.
A jópofizás ezzel szemben a legkevésbé sem tűnik pihentető elfoglaltságnak, pláne, hogy ezt itt ilyen intenzíven kéne művelni. Megfordul a fejemben, hogy talán nekem is be kéne ruháznom egy mosoly-maszkba, talán még egy papagáj is jól jönne a vállamra, hogy helyettem ismételgesse az „Igen, Tanár úr” és a „Nem én voltam” mondatokat s a további kliséket, de mivel egyik ilyen jellegű gondolatom se komoly, hamar el is illannak.
- Nem kell mentegetőzni, nem nézném ki belőled, hogy a tanárok ölebe vagy – a vigyorom épp elég szemtelen ahhoz, hogy Raphy megsértődhessen, ha akar, egyidejűleg tudhassa, hogy nem akartam bántó lenni, sőt, inkább valami bókféle szaladt ki a számon. Merő véletlenből.
Kérdő pillantását látva veszem a célzást; nyilvánvaló, hogy magyarázatot vár, de szándékosan nem mondok semmit, csupán pislogok, mint aki nem érti, mire fel ez a nagy értetlenkedés, én ugyan semmit se csináltam. Hadd higgyen, amit akar. Nézegetném én tovább is, elvégre van mit, sőt a két szemem pont erre való, de ennyire még én sem vagyok arcátlan. A végén még zavarba hoznám, vagy ő mondana valami olyat, amibe belevörösödöm. Rég késztettek már pirulásra, nem most akartam újból megtapasztalni milyen is úgy istenigazából zavarba jönni.
Dehogynem jött be a célzás.
Egyszerűen csak nem voltam az a fajta, aki rögtön elbolondul, ha hall egy arcpirítóbb beszólást, egyszerűbb volt úgy tenni, mintha fogalmam se lenne szavai kétértelműségéről. Hadd szenvedjen meg ő is egy kicsit.
- Akkor csak egy szabályt szegtem meg. Hacsak nem felejtetted ki a felsorolásból, hogy a birtokon tilos a rongálás és a tűzgyújtás.
Egy pillanatig se próbálok úgy tenni, mint akit érdekel is ez az egész, engem aztán nem gátol meg semmi, házirend ide vagy oda, mindig a saját szórakozásomra cselekszem.
Szeretek adni, bár az igaz, hogy szeretek kapni is.
Most fordul elő először a beszélgetés során, hogy hirtelen nem tudok mit mondani, s el kell gondolkoznom mi az a határ ameddig el lehet menni minden komolyabb – mondjuk valami tizennyolc éven aluliaknak nem ajánlott – következmény nélkül.
- Majd valahogy meghálálom – közlöm egyszerűen, halkan belenevetve a kifújt füstbe. Ennél frappánsabb nem jut most az eszembe, még a sokatmondó kacsintás is elmarad, ami egy ilyen mondathoz törvényszerűen járna. Hadd dolgozzon szabadon a fantáziája, nem vagyok én semmi jónak elrontója, ezzel a konkrétumokat nélkülöző válasszal csupán a kreativitását próbálom beindítani. Első lépésként, még ha nem is teljesen szándékosan, de rávettem, hogy kirobbanó sikerrel megszabadítsa az erdőt egy bokortól, s tábortüzet készítsen belőle. Rég voltam már ilyen jófej.
Ebben a tudatban várom a következő lépést, ami feltételezem, a tűzgyújtás lesz. Örömmel besegítenék, ha nem lennék olyannyira hanyag, hogy a szobámban hagyjam a pálcámat – most, hogy így eszembe juttatja, kezdem is kissé védtelennek érezni magam, hiszen még varázstalan önvédelemben sem vagyok csúcs, tőlem aztán nem szabad semmi mortal combatosat várni, többnyire elég a szavaimmal védekezni.
- Akkor majd megpróbállak nem feszültté tenni – szólalok meg újból ezúttal rá se nézve. Kívülről úgy tűnhet, hogy a leégett csikk eldobásával vagyok ennyire elfoglalva, az igazság viszont az, hogy a vigyoromat próbálom elrejteni. Milyen lenne már, ha én is felvenném ezt a kétértelmű stílust? Ennyire azért nem akarom növelni az önbizalmát.
Vigyorát látva egy pillanatra felveti bennem a fejét a gyanakvás, elvégre nem tudhatom, minek a felgyújtásához szottyant kedve így hirtelen, de mire a tűzcsóva megjelenik a pálcája végén, a balsejtelmet felváltja bennem az érdeklődés. Mennyivel jobban szeretem én a tüzet, mint a vizet… azért persze igyekszem nem túl lelkes arcot vágni, bár a legkevésbé sem érdekel, mennyire néz piromániás pszichopatának. Főleg úgy, hogy ezért a címért ő simán versenyre kelhetne velem.
- Remélem, a fény nem vonzza ide a vérfarkasokat – jegyzem meg csak úgy mellékesen, olyan komoly arccal, mint aki tényleg tart a szörnyek megjelenésétől. Valójában nincsenek ilyen jellegű félelmeim, az égen ragyogó telihold és az erdő közelsége ellenére is teljesen biztonságban érzem magam, az esetlegesen errefelé kószáló szőrmókoknak csak van ennyi eszük, hogy ne jöjjenek pont a mi közelünkbe. A következő kérdésre is úgy válaszolok, mintha csak annyit állapítottam volna meg az előbb, hogy szép csillagos az ég. A stílusomra vonatkozó megjegyzést elengedem a füleim mellett. Ha nem tetszene neki, már nem lenne itt.
- De, ráhibáztál. Fantasztikus a logikád. Végül is, az Extremusba tényleg azok járnak, akiknek van stílusuk, a Pugnaxba a notórius gyújtogatók, a Pilluba pedig az összes többi tolonc – újabb vigyor, talán még meg is tapsolnám az ügyességéért, ha nem hallanám meg a tó felől jövő hangos csobbanást. Akaratlanul is felkapom a fejem, noha kétlem, hogy bármi okom lenne az aggodalomra; a vérfarkasok csak nem tartanak fejesugró-versenyt a holdfényben…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Raphael Wyld
Prefektus - Pugnax
avatar

Male Mérleg Jelige : A Szerelhetetlen avagy a Raphy-nált
Hozzászólások : 190
Évfolyam : Második
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő   Szer. Jún. 09 2010, 00:54

[ Jasmine ]


*A mentegetődzős dologra csak megkönnyebbülten felsóhajtok. Jó érzés azt tudni magamról, hogy még nem süllyedtem le ilyen mélyre. Sőt, ha úgy vesszük, akár még valami bóknak is felfogható. Mondhatni hálás szemekkel pillantok Jasminre, már csak ki kell találnom valamit, hogy mivel viszonzom.*
- Nos… Belőled sem nézem ki azt, hogy az asztal felett görnyedsz, és falod a könyveket akár egy könyvmoly.
~ Ment ez már jobban is. ~
*Állapítom meg magamban, de kívülről csak egy kis mosollyal nézek a lányra, sőt még a fejemet is egy kicsit oldalra döntöm, hátha így aranyosabb lesz, ez a jól elszólt kedves bók.
Hát választ nem kapok, hogy milyen furcsaság van rajtam, így csak továbbra is értetlenül tudok rá pillantani. Zavarba nem ejt, mivel megszoktam, hogy bámulnak, vagy a hülyeségeim miatt amiket teszek vagy csak úgy. Így hát képzeletben vállat rántok, és én is végig pásztázom Jasmine testét. Talán egy kicsit megrándul a szemöldököm a látvány miatt, de hát van rajta mit nézni. De meg kell azt hagynom, hogy nem lesz egyszerű dolgom vele. Nem tűnik olyannak, aki egy szépfiú látványától eldobná az agyát, így csak marad a jó öreg macska-egér játék. Bár be kell ismerni, annak is lehetnek szép pillanatai.
A szabályokra áttérve, csak bólintani tudok egyet.*
- Azt kihagytam a felsorolásból, de az is szabályellenes. Ezért olyan jó buli.
*Mutatok a szerencsétlenül járt bokorra. Ha nem lenne szabályellenes, akkor nem tennék ilyeneket, de mivel az, ezért megteszem. Hagy kopaszodjanak a tanárok.
Érdeklődve pillantok fel Jasmine-re, amikor nem válaszol arra, amit mondtam. Így csak csendben várok, magam elé nézve, és számolgatom a fűszálakat, de mindig elakadok, soha nem tudom, hogy számoltam-e már azt a szálat vagy sem. Valószínűleg, ezért nem szoktam ezzel eltölteni a szabad időmet. Én nem gondoltam semmi komolyat viszonzásnak. Ha azt akarnám, akkor már nyíltan adtam volna rá jeleket, hogy be akarlak vinni a bokrosba… Illetve, akkor ki sem szedtem volna őt onnan. A mondatára csak bólintok egy aprót. Elég tágan hagyta az értelmezési lehetőségeket, de mint mondtam neki, én nem várok el tőle semmi komolyabbat, olyanra pedig nem fogom ráerőszakolni, amit nem akar. Csak kívülről tűnök ennyire gonosznak.
Az ajánlatra csak bólintok egyet. Sunyi tekintettel nézek rá a lányra, aki szerintem a csikk eldobásával foglalkozik.*
- És mégis milyen módszereid vannak arra, hogy ne tegyél feszülté?
*Teljesen ártatlanul pillantok Jasminre, csak azaz egyetlen egy gond van, hogy a sunyi, számtó mosolyom lebuktat, és elárul, hogy a gondolatiam nem egy gombóc eper fagyi körül lebegnek. Miközben a bokrot gyújtogatom, észreveszem az arcán azt a félig meddig lelkes arcot.*
~ Rokon lélekre találtam? ~
*Felvonom egy kicsit a szemöldökömet a gondolatomra… Mik meg nem történhetnek így hajnal tájt. A vérfarkasos megszólalására megrántom a vállamat. Pálcám van, elég varázslatot tanultam… Ha mást nem akkor félre ugrok, és beleesnek a vízbe… Utána imát rebegek, hogy ne tudjanak úszni. Bár általában a víz közelébe nem jönnek.*
- Ha ide is jönnek, akkor elbánunk velük. A legtöbb vérfarkas férfi, és tudod, hogy mi a gyenge pontjuk.
*Azért egy enyhe bökést teszek az ágyékom felé, hogy Jasmine ne az ezüstre gondoljon. Bár… Ha lehet választani én inkább az ezüstöt kérem.
Végig hallgatom a karok jellemzését Jasmine félre módra. Bár azért a Pugnax jelleménél köhintek párat. Ott csak én vagyok az egyetlen notórius gyújtogató. A többiek meg a szimpla okosok. Ugye, hogy mennyivel jobb az én életem. Inkább szó nélkül hagyom, és valami gonoszságon töröm a fejem, amivel vissza tudok neki vágni. Hallom a tó felöl érkező csobbanást, és felpillantok Jasminre aki messzire elpillant.
Itt az én lehetőségem, és semmi pénzért sem hagynám ki. A hozzá közelebb eső kezemmel megrángatom a pólóját, amivel remélhetőleg a szívbajt hozom rá. Na jó, azért nem akarom, hogy szó szerint legyen, de legfeljebb valami jellemformáló hatással rendelkezzen felé.*

_____________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Annie Morgan
Diák - Pugnax
avatar

Nyilas Hozzászólások : 43
Évfolyam : Első
Kor : 23

TémanyitásTárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő   Szomb. Jún. 12 2010, 23:15

Konidik

Csattogós papucs, fürdőruha, kettő törölköző, egy kis víz, pálca, bár utóbbi fogalma sincs, hogy minek van nála. Előbb sikít akkorát, hogy a támadója összepisilje magát félelmében, mint hogy használja is valamire. Bár, lehet vele suhintósan csapni is, de ki az a hülye, aki egy támadó közelébe megy, hogy megsuhintsa egy pálcával?
Ajkán szórakozott mosollyal sétál a tó felé, már két napja szemezgetett a minden valószínűség szerint kellemesen hűvös vízzel. Ugyanis meleg volt. Nem szimplán meleg, tikkasztó, kánikula szintű meleg. Ha most érkezett volna, biztosan nem panaszkodott volna arra, hogy lefagynak az ujjai. Meg az orra. Nem, most még a fürdőruhát, és a fölötte viselt vékony, spagettipántos, térdig érő kis fehér ruhát is melegnek találta. De pucéran sem szaladgálhat, bármennyire is mókás lenne a dolog. Kipróbálhatta volna mondjuk, mert biztosan nem látná meg most senki, de a visszalopózásnál már könnyen megüthetné a bokáját. Főleg, hogy a padláson található a klubhelyiség. Jó, hogy nem a kastély tetejére tették ki őket, de komolyan...
A tóhoz érve lazán mindent a földre dob, és lekapja magáról fehér ruháját, ami alatt feltűnik szintén fehér bikinije is. Az egyik törölközőt lazán leteríti, arra pakolja rá a másikat, az időközben összehajtogatott ruháját, a vizet, a pálcáját, lerúgja papucsát a lábáról, és megindul a sejtelmesen zölden csillogó tó felé. Ahogy lábfejét eléri a víz, alig hallhatóan, jólesően felnyög, és egészen derékig gázol a vízben. Ott kicsit megtorpan, lelocsolja karját és felhevült testét a vízzel, majd egy előrevetődés, és már el is tűnik a víz alatt. Mint egy kis minisellő, úszik be, hogy aztán hirtelen feljőve levegő után kapjon. Haját hátrasimítja, szemeiből is kidörgöli a vizet, aztán taposni kezdi azt, miközben kezével kis hullámokat gerjeszt maga körül.
- Na..., ez határozottan tetszik - dünnyög az orra alatt, és mint egy gyereket, teljesen lefoglalja a víz fodrozódása.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Konidik Longin
Prefektus - Pugnax
avatar

Male Szűz Jelige : Ki korán kel, az vagy pék, vagy hülye.
Hozzászólások : 1280
Évfolyam : Második
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő   Szomb. Jún. 12 2010, 23:46

Annie

*Ma egyszerűen mehetnékje van. Nem rég a társalgóban volt, most meg a parkon keresztül sétálgat. Természetesen vaksötétben. A pálcája még mindig az övén van, de nem használná arra, hogy egy kis fényt teremtsen. Véletlenül sem. Talárján egy kis prefektuságát jelző kitűző virít. A fű már vizes, majdhogynem elcsúszik rajta. Egyenesen a tó felé halad, bár ebből nem vesz észre semmit. Most mindegy neki, hogy hova megy. A nap már nem tűz, kellemesen hűvös az időjárás. A szeme alatt egyre nagyobb, és egyre sötétebb karikák húzódnak. Régen nem aludt már. De most nem akar pihenni, vagy aludni. Végre nem kell árnyékot keresgélnie, vagy a kastélyban gubbasztania. Nagyot szippant a friss levegőből. Végre egyedül lehet, végre azt csinál amit akar, és végre nem kell illedelmesnek lennie. Persze, egyébként sem kell, de a nevelés megmaradt benne. Hirtelen összeütődik a két kézfeje, mintha tapsolna. Pedig csak egy szúnyogot gyilkolt meg. Utálja a kis vérszívókat. Egyre több lesz belőlük, ahogy közelít a tóhoz. Egyszer csak megpillantja a tükör sima vizet. Viszont nem sokáig marad az, fodrozódások kelnek benne. Talán egy sellő úszkál? Koni kicsit közelebb megy, hátha jobban lát. A pálcájára csúszik a keze, és szépen lassan, hogy ne hallja meg senki, előhúzza azt. Felemeli, majd halkan kimondja a varázsigét.*
- Lumen!
*Fény jelenik meg a pálcája végén. Még egy kicsit közelít, hogy még jobban láthasson, mert kicsit beljebb van az a valami, vagy valaki a tóban. De már lát is valamit. Egy törölközőt, rajta víz, egy kis fehér ruha, papucs, pálca. Szóval valaki a vízbe ment. Vagy csak csónakázni? Akkor nem hagyta volna itt minden cuccát. Biztos, hogy most szabályszegés történik! Mivel úgy tudja, hogy a tóba, bizony nem szabad belemenni. De miért is szakítaná meg valakinek a szórakozását? Inkább egy halk szóval eloltja a fényt a pálcájáról, és letelepedik a cuccok mellé. Majd csak kijön az a valaki a vízből. Ha meg megfullad, akkor az az ő baja. Esetleg elviszik a sellők. Azért lehet, hogy még is csak szólni kéne neki? A végén még ő kap büntetést, ha valami baj történik az úszkálóval. Azt meg egyáltalán nem szeretné. Jobb lenne, ha még is csak szólna.*
- Jót pancsikolsz?
*Komoly hangja megtöri a mélységes csendet, amit eddig csak pár bogár, illetve a szabályszegő tört meg. Reméli, hogy nem lesz pánik rohama, vagy hasonlója az ismeretlennek, mert nem tud vízből megmenteni senkit. Az lenne a legjobb, ha már látta volna a fényt, és elindulna kifelé. Igen, biztosan az a legjobb. De általában a legrosszabb következik be, sajnos. Konidik reméli, hogy ez lesz a kivétel, ami erősíti a szabályt.*

_____________
by: Jane Carrington
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Annie Morgan
Diák - Pugnax
avatar

Nyilas Hozzászólások : 43
Évfolyam : Első
Kor : 23

TémanyitásTárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő   Vas. Jún. 13 2010, 00:06

Konidik


A víz fodrozódása megnyugtatja, mint ahogyan a testét finoman simogató víz is. Ez valami olyan, mint amit a mugli világban, az ő normális világában is megtehetett volna. Keresett volna egy csendes tópartot, és éjszakai lubickolásra adta volna a fejét.
Lassan a hátára fekszik, kezével irányítja magát, meg néha a lábával, hogy semmiképpen se süllyedjen el, és a víz felszínén tudjon maradni. Barna haja szétterül a vízben, szürkés-kék szemeivel a csillagokat pásztázza, amik közül nem sokat ismer fel. Próbálták őt tanítgatni, hogy ilyen medvét kellene látnia, meg olyan szekeret, de örül annak is, ha az esthajnal csillagot felismeri. Meg a holdat. De a hold sem mindig lenyűgöző és káprázatos a számára. Máskor órákig tudja csodálni, mikor az álom mindenki pilláján ott ül már. De, ha telihold van, nincsen nyugta, nem tud aludni. Ha pedig mégis álomra tudja hajtani a fejét, mindig rosszakat álmodik. Amíg nem volt varázsereje, ez a motyogásban, álomba sírásban, és kiabálásban kimerült. De miután kiderült, hogy nagyon is buzog a vérében a mágia, akkor jöttek az igazán meglepő dolgok. Ha rosszat álmodott, automatikusan felkapcsolódott a szobájában a villany, vagy éppen az ágya alá került az összes szobájában található pléd; valószínűleg azért, hogy más már ne férjen el ott. Még egy mumus se. De a legrosszabb mégis csak az volt, amikor a szobájában lévő pohár összetörött, vagy éppen a vázája. Egy mozdulat volt csupán, és újra épek voltak, de a hangok továbbra is ott csengtek a fülében...
A part felől érkező apró fényforrás felhívja a figyelmét, mire óvatosan a vízbe ereszkedik vissza, és épp csak a feje látszik ki, ahogyan kémleli az idegent. Szíve a torkában dobog, mi van, ha ez a valaki azért jött, hogy pontot tegyen fura életének végére, vagy valami rosszat akar vele tenni?
Alig mozdul, még lélegzetét is visszafolytja néha, de amikor a kissé komoly hang felhangzik a csendes éjszakában, lassan a part felé kezd úszni, nyugodt tempóban. Már csak melléig ér a víz, amikor megtorpan, és onnan kémleli összehúzott szemekkel az idegent. Sötétben még tanult meg látni, így hunyorog.
- Eddig meglehetősen jól éreztem magam! - szól vissza kicsit hangosan, hogy a fiú biztosan meghallja. - Van ezzel esetleg valami probléma? - kérdez vissza, kicsit tüskésen, de hát, ez már csak ő...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Konidik Longin
Prefektus - Pugnax
avatar

Male Szűz Jelige : Ki korán kel, az vagy pék, vagy hülye.
Hozzászólások : 1280
Évfolyam : Második
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő   Vas. Jún. 13 2010, 00:26

Annie

*Egy kis szellő fölborzolja a haját, miközben kényelmesen elfekszik a fűben. Már onnan hallja a választ. Szóval egy leányzó adta szabályszegésre a fejét! Bár ezt a földre dobott ruhából is megállapíthatta volna, de jobb biztosra menni. Ha tudná, hogy azt hitte a lány, hogy esetleg valami rosszat tenne, heves kacagásban törne ki. Nem bántana senkit. Kivéve ha szüksége van rá. Például nem fogja tétlenül nézni, ha esetleg valami rá támad. Megvédené magát, ha esetleg ez azzal is járna, hogy meghal az ellenfele.*
~Szóval jól érzi magát. Már nem fogja sokáig, az biztos. Vagy talán tényleg hagynom kéne a fenébe, és mennem kéne tovább? Ki tudja? Én döntök... Ha már idáig eljöttem, és észrevettem valakit szabályszegés közben, akkor nem fogom itt hagyni, egyedül, a sötétben. Szegényke még nem találna vissza a kastélyba.~
*Meg egy kicsit beszélgetni is szeretne vele. Probléma? Majdnem felnevet, de visszafogja magát. Egy kicsit várnia kell, hogy biztos legyen benne, ha kinyitja a száját, nem nevetés jön ki belőle.*
- Probléma? Ön szerint miféle probléma lehet azzal, hogy este a tóban pancsikol? Persze a házirend egyik pontján kívül. Mert szerintem semmi. Csak egy kérdés volt.
*Nem tudja ő sem, hogy miért kezdi el magázni a lányt, hiszen alig több mint egy év van csak köztük. De valahogy most még is ez jön a szájára. Még mindig kényelmesen fekszik, semmiért nem kelne föl. Most a válaszon kívül nem figyel másra, csak arra, hogy nehogy elaludjon. Szerencsére nem teszi azt. Fölül. Így legalább látja, ha esetleg kijönne a lány. Nem érheti váratlan "támadás". Úgy látszik, a lánynak tényleg semmi kedve nincs kijönni a vízből, hát Koni kénytelen megint megszólalni.*
- Mint a Pugnax kar prefektusa, megkérném önt, hogy jöjjön ki a vízből!
*Megint magázza. Ezt már ő sem hiszi el. Így olyan öregnek érzi magát. Na, majd mostantól nem fogja ezt tenni. Úgy érzi, kicsit hivatalos volt, a mondata, de már kimondta, nincs mit tenni. Reméli erre tényleg kijön a lány, akivel most éppen semmi kedve elballagni a karvezetőjéhez, vagy a helyetteséhez. Inkább megbeszéli vele a dolgot, és nem szabhat ki rá büntetőmunkát, attól még reméli, hogy meg lesz a hatása a beszélgetésüknek. Ha már tényleg kijönne a partra az ismeretlen. A prefektus biztos, hogy nem megy be a vízbe, mert az olyan nedves, és biztosan hideg, és nyálkás és undorító! Még a medencékbe csak-csak, na de egy ilyen vízbe? Fúúúj. Nem egy elkényeztetett kölyök volt, de akkor sem menne be ilyen vízbe. Soha, semmikor! Talán, ha az élete múlna rajta. De most neki itt tökéletesen megfelel, a parton, a biztonságos talajon.*

_____________
by: Jane Carrington
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Annie Morgan
Diák - Pugnax
avatar

Nyilas Hozzászólások : 43
Évfolyam : Első
Kor : 23

TémanyitásTárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő   Vas. Jún. 13 2010, 00:40

Konidik

A magázás váratlanul éri. Esetleg egy tanár lehet ott a parton, ő meg könnyelműen és tiszteletlenül visszabeszélt? Még jobban hunyorít, mintha ezzel többet láthatna, aztán feladja, és csak szemléli az idegen körvonalát, aki nagyon kényelmesen fekszik a földön.
Talán még sem tanár, akkor nem henyélne csak úgy. Kivéve, ha valami pedofil, aki azt hiszi, hogy ettől hűűű, de nagyon szexi...
- Szerintem semmi, nagyon kellemes a víz, igazán üdítően hat rám ezután a meleg nap után - válaszol vissza, majd kissé hevesebben folytatja. - Miért, a házirend megtiltja, hogy este valaki a tóban fürödjön? Ilyet én bizony nem olvastam sehol sem, és Raphael Wyld, ÖN - hangsúlyozza -, biztosan ismeri, hiszen régen prefektus volt, nem említett nekem semmi ilyesmit - rögtön azokhoz az információkhoz és eseményekhez nyúl, amikkel tudja, hogy esetlegesen kihúzhatja magát a csávából.
És persze továbbra sem mozdul, egy tapodtat sem. Köszöni szépen, tényleg jól érzi magát a vízben, főleg ez után a meleg nap után. Az a minimum, hogy ebben a csodásan kellemes vízben ejtőzzön egy kicsit, mielőtt egy gyors zuhanyra és alvásra adja a fejét. Ennyit minimum mindenki megérdemel. Hát még ő...
A szigorú hangnem hallatán és a titulus megismerése után gyöngyözően és édesen felnevet, majd beljebb löki magát a vízben és hevesen megrázza a fejét.
- Én ugyan még nem pancsoltam ki magamat. És különben is, mit tesz Mr. A Pugnax Kar Prefektusa vagyok, ha nem mászom ki a vízből? Bejön utánam? Úgy sem győzhetne le, jó úszó vagyok - továbbra is vidáman nevet, nem hatja meg a fiú "parancsa", viszont a magázódással sincsen különösebb problémája, őt nagyon is szórakoztatja a helyzet.
- Szóval, mit tesz? Bejön utánam, megvárja míg kimegyek, vagy kiabrakadabrázik innen engem? - teszi fel nagy hanggal a kérdést, majd nevetve a víz alá bukik, és még beljebb úszik. Aztán a víz felszínén felbukkan, és újból kineveti a fiút.
Ez az este kezd határozottan érdekes lenni...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Konidik Longin
Prefektus - Pugnax
avatar

Male Szűz Jelige : Ki korán kel, az vagy pék, vagy hülye.
Hozzászólások : 1280
Évfolyam : Második
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő   Vas. Jún. 13 2010, 01:06

Annie

*Hát persze, a víz talán tényleg nem olyan hideg. Kellemes. Talán meg is értené, hogy lejött úszni, ilyen melegben. De akkor is szabályt szegett! Úgy bizony, és ezt, mint prefektus, nem hagyhatja szó nélkül! A végén még kitudódna, és akkor kellemetlen beszélgetésben lenne része. Ahhoz pedig semmi kedve! Raphael. Persze, hogy ismeri. De ő sem szokta mondani, hogy tilos a tóban fürödni. De nem nyilvánvaló? Hiba a logikában. Hol hallhatott volna erről a lány? Nem tudja hirtelen saját kérdésére a választ.*
- Az nem az én bajom, hogy nem halott a szabályról. Ha megölök egy embert, de nem tudom, hogy nem szabad, attól még ugyan úgy büntetést kapok, vagy nem?
*Kérdezi. Lehet, hogy a példa nem ehhez a helyzethez illik, de a lényeg benne van. Még hogy ő bemenne egy lány után a vízbe? Senki után nem menne bele a tóba, inkább becsónakázik, de hogy ebbe a mocskos vízbe belemenjen... Előbb másra válaszol*
- Jó megszólítás, de tudok ajánlani ennél rövidebbet is, a Konidik megfelel?
*Nem igazán kedveli, ha máshogy szólítják, főleg nem ha ilyen hosszú. Ha már másik név, legyen rövid. A hosszút sokáig tart kimondani. Kicsit sürgetik a válasszal, de már csak azért is késlekedik vele. Aztán kinevetik. Na ez volt az utolsó csepp. Elege van!*
- Na, most azonnal kijössz, vagy ki is varázsolhatlak, de az jobban fog fájni, azt garantálom!
*Kezd felforrni az agyvize. Tudja, hogy le kell nyugodnia, ezért vesz egy mély levegőt, majd kiengedi. Szerinte ezzel nem igazán tudta meggyőzni a lányt, de nem fogja az egész estéjét azzal tölteni, hogy várjon rá. Elkezd vetkőzni. Mikor már csak egy alsónemű van rajta, belegázol a vízbe. A cuccait a lány törölközője mellé teszi. A víz kellemes, de örülne neki, ha melegebb lenne. Undorítónak találja az egész helyet. Csak arra tud gondolni, hogy hány állat tetem és hány madárürülék lehet benne. Az egész undorító! Hogy lehet ebben élvezettel úszkálni. Lemerül a víz alá. Ahogy gondolta, tényleg undorító az egész. Főleg úgy, ha le bukik az ember a víz alá. Koni egyre beljebb hatol, de megtorpan egy kis idő után. A lányt nem tudná beérni, ehhez kétség sem fér. Ezért megpróbálkozik megint a szavakkal.*
- Mi lenne ha most már tényleg kimennénk? Mindjárt előbukkannak a sellők, és akiket elvisznek, azok soha többé nem jönnek vissza. Még a vízbe is bejöttem miattad. Most már tényleg menjünk!
*Neki már annyi is elég lenne, hogy azt mondja, hogy ejnye-bejnye és elengedi, hogy fürödjön tovább, később mondván, ő mindent megtett. De egy ideig még kitart a kicsit komolyabb beszélgetés mellett. Már azt sem tudja, hogy mit mondhatna. Igazából azt sem tudja, hogy milyen büntetés jár annak, aki belemegy a vízbe. Azért megpróbálja azt a látszatot kelteni, mintha ő mindent pontosan tudna, és teljesen magabiztos lenne. Nem tudja, mennyire sikerült az álca, de a legjobbakat reméli.*

_____________
by: Jane Carrington
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Annie Morgan
Diák - Pugnax
avatar

Nyilas Hozzászólások : 43
Évfolyam : Első
Kor : 23

TémanyitásTárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő   Vas. Jún. 13 2010, 03:33

Konidik


A példára, amit felhoznak neki, halkan nyikkan egyet, majd hitetlenkedve nevetgélni kezd.
- Ugye ezt még Ön sem gondolta komolyan, hogy egy kis esti fürdőzést egy gyilkossággal hasonlít össze? Vagy netán ez a terve? Meg akar ölni engem? Már az első pillanatban hallgatnom kellett volna a józan eszemre. Közlöm magával, hogy olyan hangosan tudok sikítani, amitől még a dobhártyája is beszakad - még a kis öklét is megrázza a fiú felé, ahogyan heveskedik, aztán beleplaccsant kezével a vízbe. - Szóval csak úgy hókuszpókuszoljon nekem, hogy ezekkel mind tisztában van - jobb előre megbeszélni a dolgokat, hogy a fiú tudja, hogy mivel számoljon.
De akkor tuti, hogy a kastély összes lakója is felébredne. Tényleg iszonyú hangosan tud sikítani. A bátyja és öccse annyit szekálták, hogy valamit ki kellett találnia ahhoz, hogy békén hagyják. Talán ezért sem lehetett csodálatos hangja, mert a fél gyerekkorát azzal töltötte, hogy a testvérei fülébe sikított, és olyankor azok békén hagyták. Egy időre...
- A másik jobban tetszett, de ha annyira ragaszkodik hozzá, nekem végül is édes mindegy - kiáltja vissza a fiúnak, és gyorsan lebukik víz alá, hogy lubickoljon egyet.
A kiáltásra kidugja a fejét a víz alól, és veszélyesen sunyi pillantással néz a másik felé.
- Elfelejtetted a varázsjelszót! - nevetve vág vissza, még nyelvet is ölt a sötétben, bár ezt a fiú nem láthatja. Ez az este kezd egyre szórakoztatóbbá válni, és ő határozottan kezdi élvezni, hogy a másikat teljesen kiborítja idegileg.
Szélesen mosolyogva követi a fiú vetkőzését, bár egy határozott pillanatig zavarba jött tőle, de amikor a másik beljebb kezd úszni, tovább löki magát, és úszni kezd, alig észrevehetően úgy alakítva egy félkört, hogy lassan a parthoz legyen ő közelebb, mint a fiú.
- Persze! A parton meg nemsokára felbukkan Hókuszpók, és rekedt hangján fogja majd kiabálni, miközben ránk mutogat, hogy: Sziamiaú, megtaláltam a töpörödött törpöket! - cicceg egyet. - És különben is, kértem én, hogy begyere utánam? Na? Nem - és nagy adag vizet locsol a fiú arcába, majd erősen tempózni kezd a partig, ott gázolni kezd a vízben, majd szaladni a fűre és gyorsan, felületesen megtörli magát, majd felkapja a fehér ruháját, minden mást batyuba fog, beleértve a fiú ruháit is, majd vidáman visszakiált.
- Kapj el, ha tudsz! - és szaladni kezd..., hátán pedig ott pattog a törölközőből rögtönzött batyu.
Csak nehogy valaki nyári Télapónak nézzen...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Konidik Longin
Prefektus - Pugnax
avatar

Male Szűz Jelige : Ki korán kel, az vagy pék, vagy hülye.
Hozzászólások : 1280
Évfolyam : Második
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő   Vas. Jún. 13 2010, 08:11

Annie

*Megint nevetnie kell. Nem fog ő megölni senkit. Utálja ha sikítanak. És elég nagy fenyegetésnek tűnik ez a lány szájából.*
- Nyugi, most nem foglak megölni. De ha sikítani mersz, akkor...
*Hirtelen elbizonytalanodik. Mit is csinálhatna? A pálcája nincs nála, a lány lényegesen messzebb van.*
- Akkor befogom a fülem.
*Varázsjelszó. Mindjárt tényleg csinál valamit, amit nem kéne. Már nagyon elege van. Békén kellett volna hagynia a lányt, és akkor már régen aludhatna. De neki muszáj volt figyelmeztetnie a szabályra. Ezt nem hiszi el. Hogy minden lány ennyire ki tudja borítani. Fogalma sincs, ki az a Hókuszpók, de nem is érdekli. Víz az arcába remek. Kezével elkezdi törölgetni, és csak akkor pillant fel, amikor egyre távolabbról hallja a kartempókat, csak az a baj, hogy a part felé közelítenek. Gyorsan oda is fordul. Ellöki magát a vízben, és nem épp a legtökéletesebb úszással, de követi a lányt. Most még fogócskáznia is kell. Vizesen, majdhogynem pucéran. És még a pálcáját is elvitték! Meg van áldva ő, ez biztos. Megfordul a fejében, hogy egyszerűen kifekszik a partra, és megvárja, amíg visszaadja a cuccait a lány, de eszébe jut, hogy ő nem olyan biztos, hogy ezt tenné. Alig látja már a sötét alakot, csak az segít neki, hogy fehér ruhában van.*
- Add vissza, légyszíves már!
*Utánafut. Reméli hamar behozza a lemaradást, de nem ő a leggyorsabb futó. Miért kell mindenkinek szívatnia? Talán nem így kéne kezdenie a beszélgetést, hanem úgy, hogy lekötözi egy varázslattal? Legközelebb ha szabályszegőt lát, biztosan ezt teszi, de most nincs nála a pálcája. Ha nála lenne nem gondolkozna rajta egy pillanatot sem, hogy kimondjon egy kötöző átkot. De az a lány még azt is elvitte.*
- Ugye tisztában vagy azzal, hogy ezt még nagyon megbánhatod? Add azonnal vissza a cuccaimat!
*Kezd kifulladni. Nem erőssége a futás. Nem nagyon szokott futni. Ha késne egy óráról, akkor is gyalogolna. Vagy, mi lenne ha üzletet kötnének. Valamit adna cserébe? Áh, nevetséges, a saját dolgait nem fogja megvenni! Talárt még tudna szerezni, de új pálcát kicsit nehezebben. Semmi kedve nincs egy új pálcához! Ő szereti a régit is! Nagyon reméli, hogy hamarosan visszaadják, és nem fog egy szál fehérneműben szaladgálni. Hirtelen leül. Ha nem adják úgy sem vissza, minek futni utána? Pont ezt akarja a lány. Hogy még jobban felidegesítse. És azt, hogy fusson utána. De pár holmija, amit előbb, vagy utóbb úgy is visszaad, na azokért nem fog futni, az biztos!*

_____________
by: Jane Carrington
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jasmine Simms
Diák - Extremus
avatar

Female Oroszlán Jelige : ~the best damn thing
Hozzászólások : 58
Évfolyam : Első
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő   Hétf. Jún. 14 2010, 20:39

[ Raphy ]


- Remek megállapítás. Tényleg nem szoktam ilyet csinálni – közlöm válaszként, reményeim szerint minden lehetséges gyanút eloszlatva afelől, hogy egy megszállott stréber vagyok. Hazudhattam volna is, csak úgy a vicc kedvéért, hadd ijedjen meg egy kicsit, de ilyenekkel nem szoktam poénkodni.
Az előző iskolámban nem fektettek túl nagy hangsúlyt az elméleti tantárgyak oktatására, hiszen nem második Einsteineket akartak nevelni belőlünk, hanem színészeket. Legalábbis, olyasmiket. Évekkel ezelőtt még érdekeltek is a varázslással kapcsolatos tanulmányok, mondhatni, egészen lelkes voltam, kihasználtam a bennem megbújó varázserő minden cseppjét – ami valljuk be, nem kevés -, nem kevés fejfájást okozva ezzel a környezetemnek. És magamnak. De ez utóbbit hagyjuk, a végén még megtudja a bátyám, hogy már megint egy mondatban emlegetem a családon belüli erőszakkal, és… igen, szóval lépjünk ezen át. Miután puszta dacból bedobtam a pálcám a kerti tóba és előálltam az ötlettel, hogy én mugli iskolába mennék tanulni, jóformán alig foglalkoztam a mágiával. Kivételt képeznek ez alól azon esetek, amikor véletlenül felgyújtottam egy-egy függönyt, spontán pofára esést idéztem elő az idegesítőbb személyeknél, és a többi, és a többi. Tényleg véletlen volt! Anyám, az édes, elmagyarázta kicsi, tudatlan lányának, hogyha egy hozzám hasonló gyerek nem használja ki a benne rejtőző különleges tehetséget, kihasználja az magát, mások, de elsősorban a saját kárára. Szóval amikor beraktak ide, jócskán meghökkentem az órarendemen.
Gyógynövénytan? Na ne röhögtess. Illúziómágia? Mi a franc?! Varázsfegyvertan? Ez csak egy rossz vicc lehet!
Ennyit rólam és a bizakodásról.

Nem kerüli el a figyelmemet, hogy újfent rajtam legelteti azt a két szép szemét, de profi módon leplezem az észrevételemet, nem is szólok semmit. Pedig lenne mit. Ha még sokáig folytatja, biz’ isten nem hagyom szó nélkül, de egyelőre csak nézem a magasba törő vöröses-narancssárgás lángokat, amiktől ugyan lassacskán kifolynak a szemeim, de legalább a nem kívánatos gondolataimat megfékezik. Csak akkor pillantok újból Raphyra, amikor visszakérdez a válaszomat hallva; az a sunyi tekintet mindent elárul.
- Az maradjon az én titkom – felelem egyszerűen, talán kicsit sablonosan is, de ennyit még én is megengedhetek magamnak. A nagymamák sem osztják meg a nyugdíjasklub többi tagjával a legfinomabb mézessütijük receptjét, nehogy már én is kiadjam a bizalmas információimat! Arról nem is beszélve, hogyha valami olyat mondanék, ami eleget tesz annak a tekintetnek, én magam is megbánnám később. Még ha a következmények kellemesek is lennének, úgy szólva.
Tekintetemmel követem a kezét, ami arra a bizonyos gyenge pontra mutat, és bármennyire is igyekszem uralkodni magamon, kitör belőlem a hangos nevetés. Voltaképpen semmi vicces nincs ebben, mégis nehezemre esik abbahagyni.
- Mintha az összes vérfarkas férfi lenne – jegyzem meg immár komolyabb arccal. Micsoda szerencse, hogy ilyen könnyen rendezem az arcvonásaimat.
- De persze, elbánunk velük. Gondolom szabadidődben folyton szörnyekkel harcolsz – a hangomat árnyalatnyi gúny is észrevehető, ami ugyan nem teljesen ellene irányul, de azért ott bujkál, mint levetkőzhetetlen rossz szokásaim egyike. Akármennyire is jól elvagyok valakivel, valahogy hiányzik belőlem a hajlam a száz százalékos, bűbájos kedvességre.
Igyekszem a lehető legjobban mereszteni a szemeimet, hogy lássak valamit a tóból és a közvetlen partból, de az előttem tornyosuló tűzrakás és a sötét nem könnyíti meg a dolgomat, s bár vak nem vagyok, semmit nem látok. Legalábbis semmi olyat, amire számítanék. De mire is kéne számítanom? Nádasból előugró vámpírra? Sárkányokra? Nos, arra semmiképp sem, hogy a pólómat erőteljes rántás éri hátulról. Igazán nem szokásom a zajos ijedezés, de a hangomat jelenleg egy sikítószellem is megirigyelhetné. S ha nem lenne elég a rémült kiáltás, még fel is ugrom, majdnem ráesve a mellettem ülőre. Beletelik pár másodpercbe, mire leesik, hogy támadásról szó sincs, a közelben semmi veszély, csupán az a félkegyelmű pugnaxos próbálta rám hozni a frászt. Sikeresen.
- Te idióta! – közlöm finoman és nőiesen, belebokszolva a magát szörnyen viccesnek képzelő Raphael vállába. Lila folt nyilván nem marad utána, de legalább éreztetem, mi a véleményem az ilyen jellegű tréfákról.
- Még egy ilyen és… - inkább hagyom lógni a mondat végét, leginkább azért, mert semmi értelmes nem jut eszembe, ami kellőképpen fenyegető lehetne. Csendesen fortyogva állok fel végül és veszem az irányt a móló felé, egyrészt azért, hogy ne adjak több lehetőséget az ijesztgetésre, másrészt pedig azért, hogy ellenőrizzem, mi a halál zörgött ott az előbb. Gyanús, hogy csak egy béka, pontosabban én ebben reménykedem; semmi olyasmivel nem szeretnék összefutni, ami széltében és hosszában meghaladja a tíz centit. Nem vagyok bátor. Ha mondtam is ilyet, csak vicceltem. A deszkák csendesen nyikorognak a lábam alatt, ahogy megteszem az első lépéseket a nyílt víz felé, ami nemhogy csábítana, inkább kifejezetten taszít. De csak sétálok előre, hogy aztán a móló szélén megtorpanjak és a rám vetülő holdfényben előbb röviden hátrapillantsak a vállam fölött Raphyra, hogy jöjjön csak, ha akar, majd az előttem elterülő vizet szemléljem meg.
A szent cél érdekében bármit.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Raphael Wyld
Prefektus - Pugnax
avatar

Male Mérleg Jelige : A Szerelhetetlen avagy a Raphy-nált
Hozzászólások : 190
Évfolyam : Második
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő   Kedd Jún. 15 2010, 01:11

[ Jasmine ]


~ Az maradjon az én titkom. ~
*A válaszára bólintok egyet. Látom, hogy nem vevő erre, így inkább mellőzöm a témát, és elfogadom azt, hogy néha én is tudok fárasztó lenni.
Viszont úgy tűnik, hogy a humorom jó. Bár be kell vallanom azért nem számítottam ekkora örömre. De Jasmine nevetésére az én nevetésem is hangosabb és hosszabb lesz. Pedig én az elején még teljesen komolyan gondoltam, és lám mi lett a vége? Szinte már könnyeimet törölgetve nevetek. Majd a megjegyzésére igyekszek lecsillapodni, és komolyan felfogni a helyzetet. Sóhajtok egy aprót majd aprókat bólogatva adok neki igazat.*
- Hát, sajnos neked van igazad… Bár szerintem a nőknél is elég érzékeny.
*Az utolsó mondataimat már halkabban, szinte magamnak mondom, és elgondolkozóan tekintek a tűzbe, miközben a borostámmal játszok. Soha nem próbáltam még, és nem is kaptam ilyenről információt. De egyszer mindent ki kell próbálni. És ha már a vérfarkasokért nem sok embernek fájna a szíve miért ne?
Észreveszem a mondatában a gúnyt, de nem foglalkozok vele. Minek puszipajtáskodjunk itt, minek adjunk más embert, amikor nem olyanok vagyunk? Legalábbis én Jasmine személyében nem egy álarcot szeretnék megismerni, hanem önmagát. És szerintem ez idáig egészen jól megy.*
- Ez teljesen természetes. Én szoktam ritkítani a lovarda szörny állományát két óra között.
*Igyekszek teljesen komolyan mondani a szövegemet, ami most jobban sikerül, mint az előző esetben. Talán ha elég jó vagyok, tényleg elhiszi rólam, hogy képes vagyok ilyenre. Végül aztán belenevetek, de nem azért mert le akarnám magamat buktatni, hanem azért mert egy régi emlék jutott eszembe.*
- Figyelj, ha egy morgacstuskót felrobbantottam, akkor egy vérfarkas már semmiség.
*Hősiesen kihúzom magamat, mint aki tényleg olyan hatalmas hőstettet vívott volna, és magának tudhatná a világ figyelmét, és 2010-es Miss World-öt. Bár ha jobban belegondolok nekem nem kellenek ezek. Elég ha a mellettem ülő lányt nevetésre bírom.
Úgy látszik az ijesztős tervem jól bevált, mivel elég nagyot sikított Jasmine… Amilyenre még én sem vártam, ezért egy kicsit számomra is fülsértő volt. Bár az ellen semmi gondom sincs, hogy az én ölembe akarjon menekülni. Még saját magamtól is megvédem őt… Bár nem tudom, hogy hogyan tudom összehozni, de a szándék a lényeg. Mindenesetre az én ajkaimon egy elég jókedvű vigyor ül, és hangtalanul ráz a nevetés. Kezemet a szám elé teszem, mintha bármit is takarhatnék vele. Ezek után majd kinyögök egy bocsánatkérést, persze miután abbahagytam a nevetést.
A felszólalására csak egyet tudok érteni, de ezt nem bírtam kihagyni, komolyan ezt az alkalmat kihagyni vétek lett volna. Az ütésre, ami a vállamat érte csak odateszem a kezemet, és most már tényleg befejezem a nevetést, akármilyen jól is esik. Meg persze már fáj az állkapcsom. A félbe hagyott mondatra csak bólintok egyet, jelezvén, hogy értem, és felfogtam azt, hogy nem lesz túl szép vége.*
- Bocsánat!
*Válaszolom, komolyan, ártatlan szempárral, glóriával a fejem felett, angyal szárnyakkal, fehér tógával… Na jó utóbbi hármat visszavonom, és csak bűnbánóan pillantok Jasmine-re.
Érdeklődő tekintettel követem, ahogyan magában morgolódva feláll, és a móló felé sétál. A belső zsebemből előveszem a cigis dobozt, és megszemlélem hány száll van még benne. Bőven van még benne, így vissza is csúsztatom a zsebembe. Feltápászkodom a földről, majd lassú óvatos létekkel közelítek felé. Hallom a deszkák ropogását.*
~ Most tért rá a mólóra. ~
*Vonom le magamban a következtetést, és kicsit felgyorsítom a lépteimet, hogy beérhessem a lányt. Látom, ahogyan visszapillant rám Jasmine, amire integetek felé egy párat. Talán tényleg nem a legokosabb vagyok, de számomra nem is az a lényeg, hanem, hogy jól szórakozzon mellettem az ember, tünde, törp, féltünde, fétörp. Meglátom Jasmine-t, ahogyan a vizet pásztázza.*
~ Nem, nem, nem! ~
*Ismételgetem magamban, de ahogyan egyre közelebb bérek hozzá, és recsegnek alattam a deszkák lassan átfogalmazódik a tudatomban a gondolat.*
~ Nem, nem, nem, nem… Igen, igen, igen! ~
*Talán most írom alá a végrendeletemet, de ezt nem bírom kihagyni. Egyszerűen túl erős bennem a sötét oldal. Bár ezen nem csodálkozok, mivel van sütije.
Jasmine mögé lépek olyan halkan, ahogyan lehet, majd egy gyors mozdulattal megragadom a csípőjét.*
- Buuu!
*Kicsit magasabb hangnemben ijesztek rá, mint az előbb, és szorosan fogom a csípőjét, hogy azért ne essen bele a vízbe. Végül, amikor úgy látom, hogy megnyugodott elengedem és az egyik kiálló facölöpnek dőlök, miközben az ingem zsebéből előszedem a cigarettás dobozt. Kiszedek belőle két szálat, és a mellette lévő öngyújtót. Az egyiket a számba rakom a másikat Jas felé nyújtom.*
- Szívjunk el egy békepipát.
*Ártatlanul pislogok felé, mintha az előbb nem is én lettem volna. A cigarettás dobozt most a nadrágom zsebébe csúsztatom vissza, és reménykedve pillantok a lányra, hogy nincs harag, vagy valami.*

_____________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jasmine Simms
Diák - Extremus
avatar

Female Oroszlán Jelige : ~the best damn thing
Hozzászólások : 58
Évfolyam : Első
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő   Kedd Jún. 15 2010, 22:55

[ Raphy ]


A nevetés elhalása után már tényleg nem tudom – pontosabban nem akarom – tovább fűzni ezt a témát, valahogy nem fűlik most fogam a gyengepontok boncolgatásához. Az erre vonatkozó beismerő vallomásokat szeretem inkább hanyagolni, jobb a szellemi-fizikai legyőzhetetlenség fényében tündökölni, bármilyen jellegű sebezhetőség bevallása nélkül. Ki tudja, mit mikor fordítanak ellenünk.
Persze annak a valószínűsége, hogy most, ebben a pillanatban bármelyiket is ki akarnánk használni a másik ellen, elég kicsi, de sose lehet tudni ugyebár. Nem mintha azért a sunyi vigyorgásért és az elejtett megjegyzésekért nem érdemelne meg pár célirányos rúgást. De egyrészt kedvem sincs ilyesféle megerőltető megmozdulásokhoz, másrészt amúgy sem vagyok az a verekedős fajta; inkább a szavakkal való ütés az erősségem. Néhány megfelelő megjegyzéssel ugyanúgy a földre lehet küldeni valakit, mintha egy jobbegyenestől fogna padlót.
Lovarda? Mi a fene, itt olyan is van? Vagy csak ez is része volt a poénnak, sose lehet tudni. Inkább nem kérdezek rá, annyira nem érdekel, nem is vagyok egy nagy állatbarát, még egy katicabogár sem éli túl mellettem hosszútávon. Tapasztalatból mondom. Vannak emberek, akikhez az a kutya se megy oda, aki mindenki máshoz nyáladzva dörgölőzik, akik mellett egy teve is szomjan halna, akik egy kaktuszt is képesek kiszárítani. Na, én közéjük tartozom. Részben ennek köszönhető, hogy az állat- és növénygondozós tárgyakat nem szeretem, részben pedig annak, hogy nem is érdekelnek. Még akkor sem, ha egy pelikán tüzet okád, vagy egy tujának méregfogai vannak.
- Két óra között? Te jársz órákra? – vonom fel a szemöldököm hitetlenkedve, remélve, hogy veszi a lapot és rájön, hogy ugyanúgy nem gondolom komolyan a szavaimat, ahogy ő.
- Mondtam én, hogy mindent felrobbantasz – nevetem el magam halkan jogos elégedettségemben, hogy mennyire sikerült beletalálnom a fiú egyik fő tulajdonságába. Az eddigiekből sikerült leszűrnöm a következtetést, hogy vagy tényleg piromániás, vagy csak szereti extrémebb módon megviccelni az embereket. Mint a mugli mesében az a törp, a hupikékek közül, amelyik robbanó ajándékokkal rohangál. Csak kék bőr és fehér sapka nélkül.

A bocsánatkérésre csak egy sokatmondó oldalpillantással reagálok, szinte már a cseppet is látni lehet a fejem mellett – gyerekes tréfa volt, de kétségkívül hatásos. Én, a naiv, nem számítottam rá, hogy figyelmetlenségemet kihasználva nekiáll ijesztgetni, hiszen ha tudtam volna mire készül, biztos nem adom meg neki azt az örömöt, hogy nekiállok sikítozni. Az annyira… nem vall rám. A sikításról valahogy mindig azok a lányok, azok a gyenge lányok jutnak az eszembe, akik egy darázstól is kivágják a magas cét, várva, hogy a szörnyetegtől megmentő szőke herceg karjaiba omolhassanak. Én pedig nem akarok ezekhez a Paris Hilton-klónokhoz hasonlítani. Hogy ki az a Paris Hilton? Mindegy, jobb is, ha nincs róla fogalmad.
Enyhén előre hajolva szemlélem a vizet, ahol legnagyobb megkönnyebbülésemre tényleg nem fedezek fel semmi oda nem illőt, úgy mint krokodilt, vízihullát, Loch Ness-i szörnyet. Számítok Raphy közeledésére, ahogy arra is, hogy ismét megpróbál megijeszteni, de vagy tényleg nagyon ügyesen oson, vagy csak én vagyok süket, de a lényeg, hogy még ha nem is kiáltok fel ijedtemben, alaposan összerezzenek, amikor hátulról megragad. Talán még az egyensúlyomból is kibillennék, ha nem tartana olyan szorosan – olyan zavarbaejtően szorosan.
- Javíthatatlanul hülye vagy – ingatom meg a fejem szemeimet forgatva. Mire az utolsó szó végére érek, egy mosoly is megjelenik az arcomon, annak ékes bizonyítékaként, hogy értékelem, ha valaki nem viselkedik unalmasan. Márpedig a piromániára és szívbajokozásra erősen hajlamos srác mindennek tűnik, csak unalmasnak nem, még ha a tettei egy kicsit kiszámíthatóak is.
- Talán hajlandó vagyok megbocsátani – bólintok nagy kegyesen -, abban az esetben, ha…
Most az én ajkaim húzódnak félreérthető mosolyra, ahogy lassan udvariasnak aligha nevezhető közelségbe lépek hozzá, s lassan kiveszem a kezéből az öngyújtót, majd kihúzom a szájából a cigarettát. Nem hagyom magához térni az első meglepetésből, tétovázás nélkül indul el a kezem a nadrágja felé, az ujjaim a zsebébe csúsznak, s végül összezáródnak a cigisdoboz körül. Nem erre számított, tudom én. Egy ilyen mozdulatsor után ki számítana arra, ami most következik?
Nem hagyok időt a reakcióra: a lehető leggyorsabban húzom el a kezem – dobozostól -, majd lököm hátra.
- … abban az esetben, ha hűsölsz egy kicsit – fejezem be a mondatot, mielőtt a móló szélén átbukva földet, pontosabban vizet érne. Gyorsan arrébb húzódom a felfelé fröccsenő víz elől, s határozott léptekkel elindulok a kastély vélt irányába.
Az elorzott tárgyakat már menet közben süllyesztem saját zsebeimbe. Szemét? Ki, én?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Raphael Wyld
Prefektus - Pugnax
avatar

Male Mérleg Jelige : A Szerelhetetlen avagy a Raphy-nált
Hozzászólások : 190
Évfolyam : Második
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő   Szer. Jún. 23 2010, 00:03

[ Jasmine ]


*Órára járni. Én?
Hát erre csak bólogatni tudok. Bár tudom jól, hogy nem gondolja komolyan a szavait, és lehet, hogy ezért az én igenlésemet sem veszi komolyan, de hát… Sajnos itt túl makacsok a tanárnők.*
- Igen, megmondtad. De valld be, nem volt nehéz dolgod.
*Nyelvemet kiöltve piszkálódok vele. Lassan arra is rá fog jönni, hogy vigyázzon, hogy mégis mit mond, mert én képes vagyok bármit megtenni. Lásd az előttem égő bokrot.
A sokatmondó pillantására csak egy kicsit elmosolyodok. Tudom, hogy nem számított ilyenre, de viselkedésem kötelezett erre. Ugyan, úgy ahogy a következő is. Bár általában a másodikra már felkészült az ember, ezért nem hiszem azt, hogy hasonló meglepettséggel fogja fogadni a mostanit. De nem kell csalódnom, azért elég rendesen összerezzen Jasmine. Ha jól éreztem még egy kicsit az egyensúlyát is elveszti, ezért reflexből szorítom meg egy kicsit jobban, hogy bele ne essen a vízbe. Aztán végül elengedem, amikor már nem kell attól tartanom, hogy vízbe borulna. Nincs kedvem David Hasselhoff-ot játszani, meg amúgy sincs olyan piros úszógatyám. Bár ha arra kerülne a sor, akkor biztosan felvenném a képzeletbeli szőke herceg szerepét, aki megmenti a királykisasszonyt a tóban rejtőző szörnyektől… Majd mesterséges lélegeztetéssel magához térítené.
A megjegyzésére csak félrebillentem a fejemet. Az apró mosoly még mindig ott pihen az ajakaimon, és tudom, hogy akár még bóknak is elmegy a mondata.
Mellé sétálok, elég közel a móló széléhez, de csak nem fogok a vízben kikötni. Örülök annak, hogy hajlandó nekem megbocsájtani, bár lehet, hogy ez az öröm kicsit túl gyorsan jött, mivel a bólintás utáni befejezetlen mondat következik. Egy pillanatra várakozóan felvonom a szemöldökömet, de nem kapok választ… Legalábbis nem szóban.
A félreérthető mosolyára enyhe meglepettséggel tekintek rá. De a közeledésre nem igazán tudok mit mondani, csak egy sokat sejtető, reménykedő mosollyal nézem Jasmine ügyködő kezeit. Szívverésem érezhetően felgyorsul, és ellazítom a kezemet, amikor kiszedi az öngyújtót belőle. Szintúgy ellazulnak az ajkaim is, amikor a cigarettaszálat húzza ki közöttük, és ezeknek a mozdulatoknak köszönhetően apró rés is maradt köztük, de természetesen a kaján vigyoromat ez nem töri meg.
Az arcára tekintek, mivel érdekel a következő reakciója, amiből leszűrhetem, hogy folytatja vagy átadja a staféta botot nekem. Az előbbi történik meg, ugyanis tekintetemmel követem a kezének az útvonalát, és még meg is lepődök azon, amikor a nadrágom zsebébe nyúl. Mindenféle perverz, tizennyolcas tartalmú dolog az eszembe jut, de az nem, hogy a cigaretta dobozt fogja közre. A lényeg ugyanaz, a keze a zsebembe van, és ez már önmagában egyfajta kielégültséggel tölt el. Ha helyezkednék egy kicsit, akkor meg is találná a lényeget, de ezzel jelenleg nem élek.
Bár időm sincs ezzel élni, ugyanis amilyen gyorsan bejutott a keze a nadrágomba olyan hamar ki is húzza, ráadásul cigimet is viszi. Értetlen arccal pillantok Jasmine-re, de nem tudok sokáig így tekinteni rá, ugyanis egy lökést érzek a mellkasomon, ami elég erős ahhoz, hogy az egyensúlyomat elveszítsem. Tisztán hallom a mondatát, és az esés közben esik le, hogy mekkora szerencsétlen vagyok. Ha nem mennék mindig az után, akkor talán lehetet volna ennyi eszem. De most már lényegtelen ugyanis a hátam találkozik a hideg vízzel, majd pár pillanat múlva teljesen eltűnök a vízben. Pár határozott mozdulattal felúszok a víz felszínére, és hallom a távolodó lépteket. Ez nem is gond, ugyanis annak ellenére, hogy a vízben kötöttem ki, egy baromi széles és perverz mosoly van az ajkaimon, és mondhatni elégedetten lebegek a víz felszínén. Nem volt szemét Jasmine, csak játékos, amit én nem bánok, de nem is úgy állok hozzá, hogy akkor most vérbsszút fogadok azért mert a vízbe lökött. Végül pár perccel később sikerül lehűlnöm, és felkapaszkodok a mólóra. Teljesen eláztam, úgyhogy most már mindegy, csak az a lényeg, hogy minél előbb beérjek a kastély falai közé, és ne legyek náthás.*

_____________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Annie Morgan
Diák - Pugnax
avatar

Nyilas Hozzászólások : 43
Évfolyam : Első
Kor : 23

TémanyitásTárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő   Hétf. Jún. 28 2010, 03:15

Konidik


A kérlelő szavakra csak felkacag, és szalad tovább, de futás közben még így is megoldja, hogy belenyúljon rögtönzött batyujába. A kezébe akadó nadrág láttán elmosolyodik, és az első nagyobb fa ágára feldobja a nacit, majd szalad tovább. Közben azért nem átall visszakiáltani.
- Már előre félek tőled, ó prefektusok legnagyobbika - a vége nevetésben hal el, és tisztes távolból, onnan, ahol már több a fény, az ösvény mellett, figyeli a földön ücsörgő fiút. Egy pillanatra, de tényleg csak egy másodpercre megsajnálja a fiút. Aztán eszébe jut, hogy a másik megzavarta éjszakai pancsolását ebben a tikkasztó melegben. Csak azért, mert ő ezt megtehette. És azért, mert szerinte a szabályok szentek. Hát ő meg, kérem szépen, fütyül a szabályokra. Ha kell, fehérneműben vonul végig az egész kastélyon, főleg, ha ezzel megbotránkoztathat pár szabályszerető embert.
Különben is, egyszer egy okos ember azt mondta, hogy a szabályok azért vannak, hogy az ember megszegje őket. Ő pedig azóta szót is fogad ennek a mondásnak.
- Ugye te sem hitted azt egy percig sem, hogy megijedek tőled? - kiabál még vissza. Talán csak azért, hogy még jobban felhúzza az amúgy kissé kifáradt fiút.
Kikapja a batyuból a pólót, és már meg is közelíti a következő fát. Egy jól irányzott dobás, és egy alsó ágon már ott is lengedezik a póló. Pár másodpercig kedvtelve nézi a "művét", majd visszalopódzik a fiú közelébe, de nem olyan közel, hogy a másik elkaphassa, és odakiált neki, utoljára.
- A ruháid zászló módjára lengedeznek a nyári éjszakában. A pálcádat az egyik padra tettem le. Jó keresgélést! - hangjában ott bujkál a kárörvendés. - Én elfáradtam, megyek is aludni. Te neked meg gondolom úgyis járőröznöd kell, szóval biztosan nem gond, ha még egy kis időt itt töltesz. Na, jó éjt! - hátra arc, és egészen az iskola bejáratáig szalad, ütemes kocogással.
Ott utoljára belenyúl a batyuba, és előhúzza Konidik pálcáját. Talán egy kicsit füllentett neki, amikor azt mondta, hogy ott találja majd a közelben valamelyik padon. De a fiú mire feladja a keresést, sík ideg lesz, és amikor a pálcát megtalálja a bejárati ajtó mellé fektetve, mérges lesz magára, amiért elhitte a lány egyetlen szavát is.
Dúdolászva indul meg a padlás felé, és a dallamokból nagy nehezen felismerhető a "Walking on sunshine" néhány dallama. Arcán még mindig ott van egy apró mosoly.
Így kössön bele bárki is máskor egy Morgan lányba.


// Köszi a játékot. : )) //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Smaragdzöld-tó - Kikötő   

Vissza az elejére Go down
 

Smaragdzöld-tó - Kikötő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
21 / 21 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 12 ... 19, 20, 21

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tornerans Mágusképző Szakiskola :: A kastély parkja :: A kastély körüli park-


Free forum | © phpBB | Free forum support | Kapcsolat | Report an abuse | Sosblogs