Egy kicsi szőke lány jelenik meg a gyengélkedő felé vezető folyosón. Apró lépteivel igyekszik minnél hamarabb odaérni, hisz ez az átkozott kellemetlen égeti érzést, emly a torkát kaparja időtlen idők óta, vagy legalábbis reggel óta, igencsak elvieslhetetlenné vált ahhoz, hogy tovább tűrjön nyugodtan a szobájában. Fekete tornacipőjében csattog, mogorva arcával, ami amúgy nagyon édes, már akinek, és viszonylag hamar, majdhogynem rekord időt sietve ér oda az ajtóhoz.
Feltépi, nem cicomázza túl a dolgokat a kis hisztérika.
- Beteg vagyok! - mondja, mintha ez a javasasszony hibája lenne. - Szóval fáj a torkom, és hát szerintem már nagyon magas lázam is van, és tessék csinálni valamit már.
Majdhogynem kitör belőle a hiszti, mikor felnéz. sehol senki, nem is tudja, hogy kinek magyarázott eddig.
- nah ez az én nagyon jó formám! - vágja karba a kezét, majd leül az egyik ágy szélére.
- Áhh - kap a fejéhez, - áááh... - kap a mellkasához, és mint egy igazi tragika kezd el szenvedni, és az ágyon vergődni. Miután eltelt vagy 5 perc, és a vergődésének köszönhetően sem jött oda senki, felül az ágyon, és erőteljes mozdulatokkal kezdi el cipőjét az ágy lábának ütlegelni.
- Aucs... - az egyik mozdulat igen kellemetlenül hatott a kicsi lány sarkának.
mikor már valóban úgy tűnik, hogy nincs remény, elvágódik az ágyon, és a plafonnal kezd el szemezni.
- Ne nézzél... - szól oda neki... mármint a plafonnak. - Tényleg rossz kedvemben vagyok, ne húzd kia gyufát... - szól rá megint, de mindhiába. A plafon az plafon marad.

Hapci!
Hallatszik a Gyengélkedő felé vezető folyosón. Kellően hangos, de azért érződik, hogy le van szorítva, már amennyire lehetséges a dolog.
Hapci!
Kis szünet.
Hapci!
Még szerencse, hogy Antal barátunkat nehezen lehet ledönteni a lábáról és nem nyavalyog minden tüsszentés vagy kisebb torokfájás után. Azonban a nagy okosságától vezérelve kikevert csodaszere elfogyott és mivel haza nem mehet ugyebár, így kénytelen lelátogatni a Gyengélkedőbe egy kis munícióért.
Fejét próbálja minél inkább hátra dönteni, hogy a kis kétszázzal száguldó zöld torpedó ne hagyhassa el a testét de mire elér az ajtóhoz csak összehoz még egy tüsszentést
Hapci
Olyan jól sikerült, hogy a kezét sem tudta már odakapni, ráadásul jól előre is hajolt a nagy lendületvétele közepette.
- Elnézést.- Nyögi ki, bár szemei még le vannak hunyva, nem látván a bent szenvedő leányzót. Jobb keze már a zsebkendőt nyitogatja, majd fújás és egy megkönnyebbült levegővétel. Kicsit szörcsögősre sikeredett. Szem kinyit, lány észrevétel, levegő bent marad.
- Szia.

Virágnak nem kell annyira visszatartania a levegőt, mint Antikának, hacsak nem mérgében, hogy ki ne mondjon olyanokat hirtelenjében, amit talán nem lenne illendő. De nem is Virág lenne, ha foglalkozna az illendősségel, így felül sem ül az ágyon, úgy kezdi el mondani a magáét.
- Hát nagyon jó... idejön az ember, hogy gyógyuljon, aztán csak szabadon repkedő bacikat kap.
Mire befejezi a mondatot, már fent ül az ágyon, és akkor veszi észre a náthában úszó Antikát.
- Hát ki más is lenne... - csapja össze a kezét, majd egy kis segítséggel, az ágy szélére ül. - A kis takonyos...
Apró vigyor jelenik meg az arcán, amit próbál hajának lengetésével elfedni, mert hát örül a fiúnak, miért ne örülne, kevés olyan csodabogár van a kastélyban, mint Antika, de mégis, nem kéne, hogy a fiú is észrevegye ezt. bár barátságuk mondhatni elmélyült volna... ha az ott nem volna...
- Nah, cserben hagyott a tudományod, Antika? - kérdezi kissé gúgyos hangon.
Minden bizonnyal sosem fogja elfelejteni a gumicokuorról szóló okfejtését a fiúnak. a mai napig hányinger, és rémálmok kínozzák, ha arra a beszélgetésre gondol.
- Azt hittem, hogy a Javasasszony jön végre, de úgy látszik, valahol igencsak mereszti a hátsóját, nem hogy a dolgát végezné, amiért tulajdonképpen megfizetik. - be nem áll a szája, ahogyan az már oly annyira megszokható tőle.
Mint aki jól végezte dolgát, legalábbis ő úgy gondolja, visszadől az ágyra, hogy tovább szenvedjen, hátha valami hatodik érzéknek köszönhetően végre megjelenik a Javasasszony.

Mit is várhatott volna a szőke Hölgytől. Igen, még mindig abba a kategóriába tartozik Virág bármennyire is küzd ellene. Anti már csak ilyen. Ha valamit eldöntött akkor az úgy is van.
- Elnézést kértem. – Veszi fel durcás arcát. Orra kellően piros a sok dörzsöléstől, pedig már több deci testápolót kent rá, így inkább tűnik egy részeg mogorváskodásnak, mint drucizásnak.
A megnevezést hamar elkezdi elemezni, mert van ám benne igazság.
- Igen. Bele találtál. Tudod az ilyen betegség okozta kellemetlenségek egyike, hogy az orr nyálkahártya és a környéki részek elkezdik termelni ezt a váladékot és ha kellően beteg az ember, akkor annyira masszívat termel, hogy az orrfújás közepette képes egy három rétegű zsebkendőt is átszakítani.- Kezd bele az okfejtésbe, ha már ennyire szeretne tájékozott lenni a Leányzó. Lassan lépdel oda a mellette levő ágyhoz és felcsüccsen rá. Vagyis inkább csak ráhuppan, hisz kinőtt a sárból nem is kicsit.
- A tudományom nem hagyott el, csak elfogyott a saját kis csodaszerem. Tudod van egy nagyon jó recept, amit Henrietta néni adott nekem mikor az illemtanórára is betegen mentem el. Van ugye a kamilla virága és az aloe vera. Ez a két fő összetevője és na neeeem. Nem árulom el. Még a végén belekezdenél a kotyvasztásba és ismerve a képességeidet hamar feldobnád a pacskert.- Szúr oda. Nem volt sosem a szokása, de ha beteg akkor beteg és ilyenkor szereti kiengedni magát.
- Bocsánat. – Ébred végül tudatra.
- Nem akartam becsmérelni a tudományod. Tudod Henrietta néni szerint sosem szabad ilyeneket mondani, mert súlyos következményeket okozhat a sértett lelki világában.

Anyúúúúú kezdődik.... jut el Virág tudatáig Antika okfejtése. Azzal a bárgyú képpel, amit néha vágni szokott, és mellé az a kacsaszájat idéző kézmodulattal reagálja a fiútól hallottakat.
- blablablabla... - majd végül a mutatóujját szájába betéve, öklendezést imitálva fordul kicsit le az ágyról. Nos igen, az a jól megszokott gyomorforgató érzés, amit a lány a fiú közelében érez, mikor nekikezd a kisfiúhomorító henrietta néni tanácsainak tolmácsolásába, és persze azoknak a dolgoknak az elmagyarázása, amit minden bizonnyal sanyarú kamaszkorában tanult meg a lexikonokból. Mégis, ennek ellenére itt van Virág. talán kissé mazohista, de nem számít. Majd legfeljebb kimegy, elszív egy kisebb nikotintartalmú dohányrudat, és megnyugtatja Antika által felborzolt idegeit.
A fejét csak arra a mondatra kapja fel, amikor Antika, Virág tudását és képességeit kissé lenézően ecseteli.
- Nincs bocsánat - prüszköl vissza Antikának, és két karját mellkasa előtt összefonva vágja be a durcit.
- Te olya hülye vagy... - mondja a fiúnak. Persze, nem a szó szoros értelmében hülye, mert már-már túl okos, de akkor is, Virág készen van tőle. A súlyos következmény pedig megvan egy pici lány személyében, aki egy erőteljesebb mozdulattal ugrik le az ágyról, majd ugyanazzal a lendülettel rúg bele Antika balos lábába.
- Na, így már jobb. - egy erőteljes fejbiccentés a fiú felé, majd visszakúszik az ágyra, és továbbra is mellkasa előtt összefonott kezekkel nézi a fiút szúrós szemekkel.
- Azt hittem bezárták már az öreglányt. - vágja még oda, mert hát azért nem hagyhatja a kisfiúhomorító Henrietta nénit sem ki a sztroiból.

Nem tehet róla. Ha beteg elveszti az önuralmát és azt a több száz órányi illemtant, amit már sikeresen túlélt és még élvezett is. Gondolhatta volna, hogy nem lesz bocsánat, de azért ez már mégis csak túlzás.
Kap egy rúgást. A legjobb helyre. Még szerencse, hogy tüsszentenie kellett, így orra dörzsölésével tudta leplezni a fájdalmát és könnybe lábadó szemeit.
- Lehet, hogy hülye vagyok…- Vonja fel orrát.
- … de én akkor is okosabb vagyok és a buta emberek nem fognak majd jó állást szerezni és nem lesz sok pénzük és nem lesz olyan partnerük aki igazán sokat tud a világról, mert csak egy kis huszadrangú máguska vagy boszorkányka jut majd nekik. Én pedig majd találok magamnak egy jól fizető állást, egy okos barátnőt akire még Henrietta néni is büszke lesz. – Vágja még oda, aztán felpattan és elkezd közelíteni a lány felé.
- Te ne merészeld sértegetni Henrietta nénit, mert én olyat de olyat teszek.- Bökdösi a fejét előre a levegőbe, mint aki próbál kekeckedni.
- Ne akard megtudni mikre vagyok képes Kuti Virág, mert mert én én bizony tudok ám harcias is lenni. És és és még a pálcámat sem fogom használni. Meg foglak csikizni. Igen, igen. Az kellően fájdalmas tud lenni. Vagy vagy akár…- Lépdel még közelebb, pont olyan távba, hogy ha akarná a lány, akkor jól oda tudna neki rúgni.
- …igen. Még nagyobb dolgot találtam ki. Erre varrjál gombot Virág Kedves.- Teszi meg a fennmaradó távolságot, lehunyja a szemét és csücsörítve támad. Ki tudja, lehet még célba is ér.

- nem lehet, hanem biztos... te...te... majom! - mondja még mindig durcás hangon a lány.
Lassan már átmegy oviba, és legszívesebben úgy nekimenne, és elkezdené püfölgetni. Aztán csak hallgatja tovább az okfejtést, és feje az előbbi durcásból visszavált a bárgyú blabla képbe, ami amúgy nem túl szép kis pofiját mégjobban eltorzítja, de nem baj, mert ő akkro sem érzi magát csúnyának, csak éppen érdekes arcúnak.
- Perszeee... álmodik a nyomorod... az lehet, hogy lesz sok pénzed, meg állásod, de.. mond csak Antika... mi is az a szex? - majd felnevet. Minden bizonnyal tud rá Antika valami jó definíciót, és ha csak henrietta néni nem mutatta meg neki, hogy mi is az... bár ebbe nem is túl jó belegondolni. bár néha úgy érzi, hogy Henrietta néni az valami titkos szerető lehet, és a tudomány sötét bugyrában élnek érzéki életet. De tényleg nem akar jobban belegondolni, mert valóban elkapja a hányinger.
- Valami gond van Antika? - feláll a kicsi lány, aki alig ér a fiú mellkasáig, de ő is tud ám olyan fejbökdösést csinálni. Hamarosan jöhet az őrült boxoli figura, majd yoda mester féle pattogás. Addig mondjuk marad, hogy fejével kicsit megfejeli Antika mellkasát. Nem kellemes visszapattani arról, de kicsi a bors, és erős is, és ő legalább nem taknyos, csak nagyon rekedt. A csikizés szóra felnevet csak.
- Hahahaha... -látványosan a hasához kap - ... én érzéketlen vagyok...
De a tervet suttba vágva Antika elkezd Virág felé araszolni, méghozza taknyos orrával, és nyálas szájával. Persze, a lány azért nem írtózik annyira a dolgoktól, mint előadja magát, mert hááát, nem. De azért mégis, mit képzel magáról a fiú, hogy ilyeneket mond, aztán meg idecsücsörít. Hát, hogy ne is hagyja annyiba, és hogy azért kapjon is valamit, így csak hegyes nyelvével végignyal a fiú ajkain, majd visszahuppan az ágyra.

Csak dől és dől aztán valami nyálasat érez végig az ajkain, mintha egy giliszta mászott volna végig a száján. Szeme abban a pillanatban kipattant de csak a távolodó Virágot látja. Ez biztos nem olyan volt, mint a múltkor.
- Te a nyelveddel?- Kezd el hebegni habogni.
- A számat? A nyelveddel a számat. És beteg vagy? És a nyelved olyan gyors volt, mint mikor az egyik legkacifántosabb varázslatot próbáltam anno kimondani.- Pislog még sűrűn de már kap is a lehetőségen, hogy ismét tágíthatja Virág buksiját.
- Biztosan tanultad már, hogy vannak olyan varázslatok amihez nagyon nagy tudás kell. Egy olyanról van szó. Valami mágikus teafőző varázslat, amitől különleges aromát kap a nedű és irtó finom. Nem csak valami savanyú zselé jött össze, de ahogy a nyelved mozgott a te nyelvérzéked, meg az én tudásommal simán meg lehetne csinálni. Azt mondta anno a mamám, hogy azért ne csináljam meg a varázslatot mert bódító a nedű. Lehet, hogy valami afrodiziákum, vagy alkohol van benne...pontosan nem tudom. De utána nézhetek.- Fejezi be a szónoklatot. Fel sem tűnt neki, hogy közben fel s alá lépdelt ráadásul a szeme is csillogni kezdett a hatalmas felfedezés miatt. Pont ekkor ugrott be neki, hogy valamit kérdezett a lány.
- A szex? Háááát...- Ez egy nagyon de nagyon kínos témakör, és most ebbe nem akar belemenni a fiú, mert ugyebár egy Hölggyel ezt megbeszélni. Lehet csak meg kellene szólalni.
- A szex. Az egy olyan esemény, mikor a fiú izémizéje....- Kezd el a mutatóujjával mutogatni.
- és akkor a lány izméizéjébe, szóval így...- mutogatja az eseményt.
- ...meg úgy és ki be és mind a kettőjüknek jó és akkor.- Már csak pirul. Nem tehet róla.

Virág először néz nagy pislogi szemeivel, majd barna írisze szűkülni kezd, mikor Antika úgy igazán és rendesen belekezd a beszélésbe. ~tuti ez neki az előjáték!~ Húzza fel balos szemöldökét a lány, úgy kezdi el méregetni az előtte fel, és alá mászkáló fiút. Sok mindenről hallott már nővéreitől, elég mélyrehatóan megvizsgált pár témát, de hogy a teaízesítő varázslat, vagy mifene, nah, arról nem hallott már, bár arcán nem is éppen úgy tűnik, hogy tombol a lelkesedés. Legalábbis nem a téma iránt.
- Mond, mi lenne, ha néha csak úgy szimplán csendben maradnál? - kérdezi megszokott gúnyos hangján.
Különösebben nem érdekli, hogy varázsszavakat jól kimondó nyelvérzéke van, hallott ő már sokat a nyelvérzékéről, és teljesen tisztában van vele, hogy érzékszervével mi mindent lehet kezdeni. És ha legőszintébben is néz magában, akkor sem találja, hogy a varázsigék kimondásának lehetősége ez köztük lenne-e.
- Hidd el, hogy nekem is megvan a megfelelő tudásom, hogy jól használjam a nyelvemet... - mondja, majd jobbik kezét szája elé húzva kuncoog szürke csíkos pulcsijába. de nem szívesen menne bele jobban a témába, mert tuti ehhez is lenne Antikának valami tökéletes hozzáfűzni valója.
És a fiú csak beszél tovább, a kis Kuti szeme, pedig egyre jobban kezd kikerekedni. Aztán egy hatalmas röhögés tör ki belőle, bár ez valami repedtcsőrű madár vinnyogásának tűnik most, de Virág akkor is hatalmasat, és nagyon jót nevet.
- Az...az... - mutat az izémizé irányába - .... a pipilője...
Majd elvetődik az ágyon, fejét a párnába fúrja, és úgy röhög tovább. ha erre sem tér ide a Javasasszony, akkor itt bizony gondok vannak a hallásával, mert a lány ritkán nevet, de ha elgurul a kacaj, szörnyű hahotát tud vágni. és Antika csak rákontráz, és Virág még nagyobb nevetésben tör ki.
- Kh..kh...kh... - a végén csak sikerül abbahagynia a nevetést, és kicsit megigazgatva immáron roppant kócos haját, igyekszik felüln az ágyon.
- örülök, hogy ennyire mélyrehatóak az ismereteid a témában. Jó ez a nyíltság Antika... - és csak szimplán elmosolyodik.

- Csöndben maradni? Nem értem mire gondolsz. Szerintem igenis fontos dolgokat mondok és nem felvágásból. Miért nem kontrázol rám valamivel? Na miért?- Kérdi miközben visszahuppan a helyére.
Nem tud mit tenni a kitörő nevetés miatt tényleg csöndben marad. Nagyon.
Egyszerűen képtelen felfogni, hogy egy olyan lány, mint Virág, aki tiszta mint a friss harmat hogyan tudja ennyire komolytalannak és kellően viccesnek találni a mondókáját.
- Szerinted vicces? Ez egy nagyon de nagyon komoly dolog. Gondolj csak bele, miket összeszedhet az ember egy ilyen dolog elvégzése közben. Ne akard, hogy most mindet felsoroljam, mert én is csak tízet húszat tudok, annyit mondott nekem Henrietta néni. De csak titokban, mert a mamámnak erről nem szabad tudnia.- Fejezi be egy rövid időre. Eddig azt hitte, hogy ő igenis változatos témákról tud mindig érdekes dolgokat felvetni, de most úgy tűnik ez a szex dolog nagyon is kifogott rajta.
- A mélyreható gondolatmenetet most nem erről tudnék mondani, hanem arról hogy mennyire de mennyire komolytalan vagy és nem veszed észre, hogy ez a világ tiszta veszély és annyi rossz dolog érhet. Én meg balga módjára próbálok hasznos információkat mondani és csak kinevetsz. Most mi lenne, hogyha az izémizé nem az izémizébe találna bele hanem máshova, vagy vagy hogy a kezed és jaj nem folytatom. Kuti Virág én mindent megteszek, hogy felvilágosítsalak olyan dolgokról, amiknek hasznát veheted, de erről a szexről nem mondok semmit. Mert ez egy nagyon feszélyező téma és tudod ebben van a legtöbb veszély és én nem akarom, hogy neked bajod essen, és ha akarod elriaszthatlak tőle örökre is, mint ahogy Henrietta néni is tette. Azt mondta, hogy az egy nagyon rossz dolog és csak azért van, hogy legyenek utódok és csak annyiszor szabad, ahány gyereket akarunk.

Nyel nagyokat, igazából talán ez az első eset, hogy nem hagyja el száját rögtön a gondolat...töredéke ami most éppen eszébe jutott Henrietta néniről. Érdekes egy nő az öreglány, legalábbis Virág már jól beskatulyázta, és ugyan még sosem látta, de lelki szemei előtt igencsak jól el tudja képzelni. Amolyan könyvtáros vénkisasszony kinézetű, tiszta ragya képű, mert hát csakis utódlásra... de ő még ezt sem teszi, és tessék itt van Antika, akit szintén elriszt. ~Miért nem vonul zárdába az ilyen?~ Mélybül bele gondolatába. De az sem lenne jó, mert így csak Antikát ferdíti el, több gyerekhez reméljük nem fér hozzá. Virág pedig mindent megtesz, hogy felnyissa Antika szemét.
- Áááá mondanék olyat, de olyat Antika. Fatehén... - teszi hozzá kissé halkabban. Persze, itt Henrietta néni foglamazódott meg pörgős nyelve között. Antika minden szavába bele tudna kötni, de feleslges, mint az előbbi példa igazolja.
- Antika ilyet láttál már? - kérdezi sunyin vigyorogva, majd gyors mozdulattal húzza fel orrába a pulcsiját, ezzel kivillantva fekete melltartóját. Persze, a szivacsos fajtából, hisze a lány nem rendelkezik túl nagy mellekkel, talán kissé csalódás is érheti most a fiút, mármint, ha értene a női keblekhez, de mivel minden bizonnyal nem nézegeti a playboy-t, és Henrietta néni sem rendelkezhet túl formásokkal, így talán nem tűnik fel neki, hogy a lány mellesleg kicsit alulfejlett.
persze megint csak nevet, és lehet, hogy komolytalan, de ő aztán jól érzi magát a bőrében. Bár megeshet, hogy Antika is a saját ksi világában jól érzi magát, de kettejük közül, még mindig Virág tűnik a normálisabbnak. legalábbis, ő ezt így véli.
Szóval, miután megtette, amit megkövetelt tőle a jelen helyzet, és a gyengélkedő, visszaengedi pulóverét magán, majd tágra nyílt szemekkel várja az elkerülhetetlent.

"Antika ilyet láttál már?"
~Milyet? Ilyen lányt?~
Hát persze, hogy látott már. Tucatszám lent az utcán a nagyszájú hülye gyerekek mellett voltak mindig. Pontosan olyan nyitottak voltak, mint Virág és pontosan annyira néztek rá furcsa szemmel ahogy a lány néz.
Anti nem is tudja mit mondhatna, mikor elindul felfele a felsőrész. Leginkább csak egy Henrietta nénis fordulj el Antal kiáltást hall, reflexből hunyja le a szemét és kapja a kezét a szeme elé, de aztán csak leengedi. Még épp időben, hogy betekintést nyerhessen a női nem sajátosságaiba.
Dörzsöli a szemét, álla lassan indul lefele, hogy legalább a száján tudjon levegőt venni és ajkai meg remegnek. Nagyon.
- Virág...- Vesz még egy nagy levegőt miközben a felsőrész visszakerül a helyére. Feje akaratlanul is dől oldalra és lefele, hogy minél tovább élvezhesse a látottakat. Úgysem volt még ilyenben része és főleg nem ilyen közelségben.
- Én nem is tudom mi ütött belém.- Kapja vissza a fejét és próbál egyenesen ülni. A pírt az arcáról már nem tudja eltüntetni, bár tudja ő, hogy ez volt a lány célja.
- Elnézést. Nekem el kellett volna fordulnom, de nem tudtam. Nem is akartam.- Hajtja le a fejét.- Mert tetszett amit láttam. Mormogja az orra alatt, csak hogy ne hallja a lány, vagy legalább minimálisra csökkentse az esélyt a lebukásra.

Nah igen, Virág éppen ezt akarta elérni, hogy végre Antika olyat is lásson, amit ő tud mutatni, és nem pedig henrietta néni. Nah jó, Henrietta nénje is tudja ilyet mutatni, de az meg milyen lenne már. Pfúj.
És persze észreveszi, hogy Antika tekintete követte a mozdulatát, hiszen nőből van. És tetszik is neki, mert végre olyan emberi volt a fiú. Mármint olyan fiús volt, amilyennek lennie kéne, ha Henrietta néni nem rontaná el.
- Nos, ez jól esett... - húzza ki magát, és még mielőtt meg kéne hallgatnia újabb prédikációt, hogy mire való a női mell, gyorsan ad is egojának egyet, ami mostanság amúgy sincs a legjobb helyen. Egy elégedett vigyor jelenik meg az arcán.
Tekintetét elkezdi felfelé futtatni a falon, hiszen tudja már, hogy mi vár rá, és nincs kedve megint olyan bárgyú fejjel nézni Antikára. De hiába vár, a néma csendet nem a beszéd töri meg. Antika szerencséjére Virágnak nem a legjobb a hallása, így az utolsó mondat ha a fülébe el is jut, ott bizony megáll a tudomány, és a tudata már nem fogadta be, és nem azért mert buta.
- Azt hiszem kellően átbaciztuk egymást, és a Javasasszony meg sehol. Nagyszerű... most még taknyot is kaptam. - mondja, újból felvéve morcos stílusát. Felpattan az ágyról, és megáll Antika mellett.
- Figyi, te pasi vagy, nem tennél már valamit? - kérdezi kicsit noszogató hangon. Igazából jó lenne, ha valamit kapna a torkára, de ha szűkös időn belül nem történik semmi sem, ő bizony nem marad tovább, emgkockáztatva azt, hogy kapjon még bacit. Bár, meg kell vallania, nem is olyan rossz Antikától bacit kapni, főleg, ha csendben van.

Nem szól. Jobb lesz már csöndben maradni mert a végén még a torokgyulladás tünetei is elkezdenek jelentkezni, aminek nem igazán örülne. Bár, ahogy sikerült elkapnia az már eléggé izgalmas így egy kis köhögést még elvisel, főleg annak a tudatában, hogy van nála megfelelő gyógyszer a kezelésére.
De a taknyos orrát már nem tudja egyedül kezelni és ha már pasiból is van jó lenne meglelnie a Javasasszonyt. Ha annyira pasinak érezné magát.
- Én? De mit csináljak? - Kérdez még vissza, de úgy tűnik most túllőtt a célon, Virág egyből hátast fordított neki és már trappolt is.
- Hé...várjál már egy kicsit. Mindjárt eszembe jut mit kellene csinálnom.- Próbálja még javítani a helyzetet, de akkor már csak távoli sziluettként érzékeli a lányt.
- Na szép.- Hajtja le fejét és indul vissza ő is a hálókörletében.
Közben azért sikerül néha elcsöppenteni egy kis bacilust, de erről már nem szerez tudomást.

*Eriknek Evon mutatja az utat, hogy tulajdonképpen merre is érdemes menni, merre érnek leggyorsabban a gyengélkedőre.
Ami egyébként jó is, ha hamar odaérnek, mert lassan már csak sziszegni fog tudni a bele-belenyilalló fájdalomtól, meg az amúgy lüktető arctól.
A fogak hiányáról ne is beszéljünk. Elég kellemetlen a lassan duzzadó pofa.
Erik az út maradék részén szokatlanul csendes.
Tűnhet úgy, mintha bűnbánó lenne, valójában csak kezd a legapróbb mozdulat is fájdalmas lenni.
Ennek ellenére Alex ott van a hátán. Úgy néz ki teljesen feleslegesen, hiszen a szőke srác szavaiból ítélve. . . na mindegy a lényeg az, hogy jobb lett volna Alexet a halak között elaltatni. Mindenki jobban járt volna De Erik biztosan.*
~Megbeszélni. Persze. Miért van az, hogy az ilyen emberek mindent megbeszélnének. Van egy kis probléma, és meg kell beszélni.~
- Nem akarom megbeszélni.
*Akaratos, makacs, önfejű, bunkó, galád, hazudós, kegyetlen, rideg és utál bocsánatot kérni. Többnyire nem cselekszik olyasmit, amit később megbánna, viszont ha mégis bocsánatot kér, akkor egy a millióhoz az esélye annak, hogy tényleg komolyan gondolja. Nem is, inkább egy a tízmillióhoz.
Ez pedig egyenes beszéd volt, ennél egyszerűbben, és célratörőbben nem is lehetne elmondani. Nem szeretné megbeszélni ezt az egészet. Talán jobb lenne, ha soha többé nem találkoznának ők ketten lehet, hogy mindkettejük testi épségének az lenne a legjobb, hahúznának egy vonalat. Amit nem lépnek át. Elfelezni az iskolát annyira nem is rossz gondolat, sőt, teljesen megfontolandó.*
~Egyszer álmában úgyis kinyírom ezt a dögöt.~
*Megigazítja batyuját, hogy le ne csússzon a válláról.*
~Persze, ha mégis megbeszéljük, talán még virágzó barátság is lehetne ebből~
*Nem tudja, hogy ez az Alex gyerek miféle berkekben mozog, annyira mélyreható elemzést nem sikerült véghezvinnie, de egy bizonyos: nem jófiú. Nagyon nem jófiú.
Ha őpedig nem jófiú, akkor a jófiúk és jólányok ellensége. Erik ellenségének az ellenségei pedig már majdnem a barátai *
-Jó, beszéljük meg, ha mindketten felépültünk.
*Ezt akkor nyögi ki, amikor épp belépnek a gyengélkedőre.
Lassan már reggel van, egész jól elütötték az időt. Méghozzá a legszorosabb értelemben véve ütötték, verték, vágták.*

*Dacos és makacs Erik is, meg az ő "nem akarom megbeszélni" mondata is. Ez pontosan olyan reakció, amit az óvodások szoktak csinálni, mikor az óvónéni rájuk szól, de ők akkor sem, és csak azért sem, és durcásan lebiggyesztett ajakkal dobbantanak egyet és fújnak mint egy miniatűr bika-imitátor. Amikor pedig valaki így viselkedik, akkor Evon pontosan jól tudja, hogy akármit is mondana, annak úgy sem lenne egyáltalán semmi értelme. Feleslegesen meg minek jártassa a száját. Tehát Erik reakcióját, csak egy sima vállvonással reagálja le mikor Alexet végre sikerül ágyban tudniuk. Végtelen precizitásáról megint tanúbizonyságot téve, rendesen betakargatja Alexet. A gyengélkedő sokkal, de sokkal hűvösebb hely, mint a kastély többi része. Így egyelőre kellemes, de hosszútávon kevésbé. Igen, anyu. Nem, anyu jól vagyok. Anyu, nem kell betakargatni.
De anyu úgy is megcsinálja, szóval még ha Alex nem is lenne ájult, akkor sem lenne semmi beleszólása a dologba.
Magának csinálta a problémát, hát akkor viselje is a következményeket. Nem mintha pillanatnyilag nem szuszogna elégedetten, mintha nem is a vérveszteségtől ájult volna el.*
- Idióta gengszter, hogy sosem bírja ki anélkül, hogy valakit össze ne verjen..
*Dünnyögi, miközben keres normális fáslit, és fertőtlenítő szert amivel végre rendesen is rendbe rakhatja a vágásokat. Tudja ő, hogy a srác világ életében ahhoz volt szokva, hogy mindenki ugrik minden parancsára, emberek lesik az óhajait, talán még menő leszámolásokon is részt vett ami a maffiának szokott lenni. Persze utóbbiakat már csak tippelni tudja, azokból a filmekből amiket látott. Tudja is ő, hogy valójában milyen az a világ ami a Garner-fiúhoz oly közel áll. Evon mindig is normális állampolgári életet élt. Iskolába járt, részmunkaidős állásban sok helyen és sok szakmában megfordult.. Nem, neki ez a véres verekedős dolog teljesen idegen.
A megrovó, bosszankodó szavak ellenére, figyelmesen kezeli le a sérült testfelületet, pedig ha más nem, hát ő igazán tudja, hogy nem kellene finomkodnia, Alex nem fog eltörni az egyszer biztos. Elvégre több ízben is el kellett már bújnia, vagy futnia a haragja elől (igaz, hogy mindannyiszor el is lett kapva).*
- Rendben. Azért tényleg remélem, hogy nem fogtok még egyszer egymásnak esni, nem tudnék Waynernek elszámolni egy diák holttestével.
*Pláne, ha Alex maradna alul, az bizony nagyon kellemetlen lenne. Érzékenyen is érintené.*
- Azon gondolkodok, hogy pontot kéne vonnom tőletek amiért az iskola falain belül bunyóztatok, de semmi értelme nem lenne, mert mindkettőtöket hidegen hagyja a pontverseny. A büntetőmunka meg nem érne semmit sem, szóval tekintsük azt a társalgós esetet semmisnek, és rendben lesz.

*Amint megérkeznek és Alexet lerakják az ágyra, Erik egy másik ágy szélére ül.
De olyan óvatosan, olyan kimérten foglal helyet, mintha porcelánból volna a segge és attól tartana, hogy amennyiben lehuppan, összetöri apró szilánkokra. Az igazság az, hogy kezd valóban fájni mindene, hiába a tudat nem képes mindenen győzedelmeskedni. Van úgy, hogy külső tényezők erősebbek, mint az elme, ami hiába mondja azt serényen, hogy nincs semmi baj, nem fáj semmi.
Végül Erik szusszan egy nagyot.és elhatározza, hogy bizony készít magának valami főzetet, ami enyhíteni fogja a kínjait. Minek készíteni, mikor helyben vannak?
A turpisság ott keresendő, hogy Erik nem ismeri a helyet, közel sem biztos abban, hogy megfelelő szakember készítette el a főzeteket, szóval egy járható utat lát: elkészíteni magának.
Így ha el is rontja, csak és kizárólag magát hibáztathatja, és nem kell még egy embernek a húsába metszenie.*
- Készíteni akarok főzetet. Azokat én nem fogom használni!
*Arra az ajtóra mutat ami félig nyitva van és sejteni lehet mögötte a polcokon gondosan elrendezett mindenféle gyógykészítményeket. *
- Neki is jut belőle bőven.
*Fejével Alexre felé bök.*
~Miért segítek én ezen a taplón?~
*Evon olyan tipikus jólelkű fiatalember, amilyen Erik soha nem lesz. Még pontot sem von.*
~Nagyszerű, akkor majd jól elbeszélgetünk. Gondolom ilyen óvodás szinten.~
*Igen, mert az sokkal felnőttesebb, ha egymásnak esnek:)*
-Jó, jó megbeszéljük, csak ssssssssssz ! BA**** MEG! Ez kib******** fáj!
*A borda az ami leginkább sanyargatja Eriket, de azt majd csak a végén. Ha a csontnövesztővel kezdené, akkor kidőlne két perc alatt. Másrészt még jobban fájna, mint most.
Erik homlokán már megalvadt a vér, mindkét szemöldöke felrepedt. Talán jobb is így, legalább nincsenek duzzanatok. A vér még mindig kellemesebb Eriknek, mint egy felpuffadt szemöldök. Egyik járomcsontjánál szintén kirepedt a pofája.
Két fogától sikeresen megszabadította Alex, valamint némi kellemetlenséget okoznak a zúzódott, vagy repedt bordák. Ezeket szeretné Erik Pótcsont-rapiddal helyretenni.
Persze Erik sem adta magát könnyen, Alexnek kevesebb, de lényegesen csúnyább sebei vannak. Alex egyik alkarján egy annyira mély vágás, hogy fél ujjperccel simán bele lehet nyúlni, másik kezével pedig egyenesen beleütött a borotva élébe. Az sem lehetett kellemesebb.
Most az van, hogy Alex ájult a vérveszteségtől, Erik meg titkon azt kívánja, bár ő is elájult volna.*
- Tudsz hozni receptet?

- Nem kell receptet hozni, tudom fejből is.
*Igen-igen, ez elsőre nagyon ijesztően hangozhat. Elvégre egyértelmű, hogy az ember egy bizalmatlan állat. Gyakran még a saját memóriájára sem meri magát bízni, nemhogy máséra. Ettől függetlenül Evon abszolút figyelmen kívül hagy mindennemű ellenkezést, mivel pontosan tudja magáról, hogy milyen könnyen megjegyez bármit amit elolvas. Kár, hogy ez az átlagon felüli intelligencia amúgy hétköznapi helyzetekben nem mindig látszik meg, legfeljebb szakmai gyakorlatba ahol azt tudja képzelni, hogy egy teszt. Akármit képes első olvasásra megjegyezni, a bájitaltan könyvet pedig az elsők közt vágta be magának, révén, hogy ahhoz nem kell tudnia varázsolni, főzni meg amúgy is tud, szóval miben lehetne ez más, mint elkészíteni egy gulyáslevest?
Szóval teljes nyugalommal indul a polc felé, hogy kerítsen hozzávalókat. Elvileg kellene, hogy legyenek, elvégre egy jól felszerelt gyengélkedőnél ez már csak a minimum. Mondjuk neki semmi kifogása nem lenne az ellen a sebgyógyító bűbáj ellen, ami a polcon árulkodik, de Erik láthatóan teljesen ellene van a dolognak, szóval kénytelenek lesznek helyben alkotni. Csodálatos, véletlenül sem az egyszerűbb megoldást választják. Lehet, hogy Evon sok mindenben feminin vonásokat mutat, de a fiúk gyakorlatiassága bizony benne szintén megvan. Minek ennyit szenvedni azzal, hogy most újat csinálnak ahelyett, hogy a már kész főzetet használnák? Tiszta felesleges. De legyen. Az a baj Evonnal, hogy túlságosan vajszívű, és túl fontosnak tartja, hogy a másik fél legyen elégedett és ne pedig saját maga, ezért olyan engedményeket is hajlandó néha tenni, amikkel ő maga nem ért egyet. Szörnyű egy tulajdonság, de ez van.
Tehát ezen ne múljon, megcsinálják a sebgyógyító főzetet, hogy ne sírjon Erik szája. Egy ideig nézelődik a polcon, néha megfordít egy-egy üveget vagy fiolát, hogy megnézhesse a címkéjét, végül a komponensekkel visszatér a másik fiúhoz, és az ájult Alexhez.*
- Még jó, hogy a hozzávalók külön is hasznosak, így mindből volt külön a polcon.
*És tényleg milyen szerencse. Igazság szerint ő nem merné megint egyedül hagyni Eriket az ájult Alexszel, elvégre gondoljunk bele. Muszáj lett volna neki, ha hiányzik bármelyik komponens is. A fiút nem küldheti le, mert új és minden bizonnyal fogalma sincs arról, hogy hol van a szertár. Tehát neki kellett volna lemennie, és ki tudja miket művelne még Erik azzal a borotvával ha itt marad az öntudatlan, kiszolgáltatott Alexszel.
Tekintetével üstöt keres, és talál. A gyógybanyának is kell valahol főzőcskéznie nem? Segélykérően és kissé zavartan Erik felé pillant, miközben az asztalon elrendezgeti a dolgokat. Nos, igen. Most jön a kellemetlenebbik része.*
- Ühm.. figyelj, begyújtanál? Csak mert tudod én eddig muglik közt voltam, szóval még nem igazán fekszik ez az abrakadabra..
*Zavarában inkább gyorsan nekiáll mindent előkészíteni "a begyújtást" leszámítva.*
- Jaj, mielőtt alágyújtanál önts fél liter vizet is bele, meg ellenőrizd, hogy tiszta-e az üst.
*Amíg Erik elvégzi azokat a műveleteket amikre megkérte, addig Evon kerít egy kést, amivel rögtön apró darabokra kezdi szelni a két szárított csalánlevelet. Mikor végez, már készülne odaadni Eriknek, hogy adja hozzá, mikor eszébe jut, hogy másodperces kihagyásokkal kell a vízhez adagolni, szóval inkább ő csinálja, minthogy hosszú magyarázatba kezdjen.*
- Amíg én ezt hozzáadom, addig kérlek szeld fel azt a három aloe vera levelet, de igyekezz egyforma szeletekre csíkozni, mert ha túl különböző méretűek, akkor úgy semmi sem fog érni.
*Szóval Erik is el lesz egy ideig a centizgetéssel, meg Evon is amíg szép gondosan hozzáadagolja a vízhez a felaprított szárított csalánlevél adalékot. Miután azzal végez kevergetni kezdi, miközben az emlékeiben kutat, hogy ezt hány percig is kell csinálnia. Kettő? Igen, kettő. Legalábbis remélhetőleg, de 80%, hogy annyi, mert más szám nem ugrik be.*