Ennyire csendben már régen voltam. Valahogy nem tudok beszédbe elegyedni most senkivel, csak figyelem, ahogy egymás után sorakoznek a diákok, no meg a két fura tanáruk, akik mintha maguk sem tudnák mit is akarnak, vagy hol tartanak.Amint a szakadék szélére érünk az én torkom kicsit elszorul. Nincs tériszonyom, de azért az előttünk tátongó mélység kicsit szédítő. Pláne mikor rájövök, hogy a leegőben kell végigsétálni. Na ez nekem egyáltalán nem tetszik.
Elindulok azért én is, kicsit remegő lábakkal, s ha már Izzy ilyen kedves, hogy figyel rám is, én szépen bele is kapaszkodok hátulról a talárjába, már ha az van rajta, mert user nem emlékszik most pontosan.
Lépés a lépés után. Egyik láb a másik után.
~Sosem érek át.~
Azért lassan, de egyenlőre még biztosan haladunk az ikrek felé, akiktől valami oknál fogva a frász fog el. Nem tudom miért, de nem szimpatikusak. Bár ha belegondolok először Izzy és Noel sem volt az. Sőt, az iskolában senki, most meg mintha már kzdenék beilleszkedni. Pláne mikor nem vágok fapofát, mint most. Remélhetőleg azért nem fognak kővel megdobálni, mert rossz kedvem van.
- Izzy, te tudod hová vezet bennünket ez a két nőszemély?
Suttogom a fiú fülébe, mert egyre inkább kételkedek benne, hogy Friminka és Dorothea tudják, hogy mit csinálnak. Fogam kicsit vacogni kezd, hisz nem igazán vagyok túlöltözve. A rövid szoknya nem az ilyen kirándulásokhoz illik, s ráadásul messze is vagyunk ahhoz, hogy bármit ide tudjak traszportálni magamnak ruhatáramból. Összehúzom magamon taláromat, csak kezem marad kint, amivel továbbra is az előtte lépdelő fiú öltözékébe csimpaszkodok.
Hétf. Jan. 04 2010, 23:18