//Kicsit Constantine, főleg Amelie//


Még egy picit a tér.

Nicsak, sikerült a forndorlat. Amelie mintha csak érezte volna, hogy mikor kell megérkeznie, hogy zavara Constantine-nak még nagyobb legyen. Na sebaj, szereztem magamnak végre egy ellenséget. Eddig úgysem volt erre alkalom. Na jó, ez persze annak köszönhető, hogy úgy mondjam, csak mostanság nyílt ki a csipám. Próbálok azért nem fülig érő szájjal vigyorogni a fiú zavarán, és hogy ne okozzak mégnagyobb ellentétet kettőnk között inkább a lány felé fordulok, hogy ne is lássa, mennyire jól esett, hogy undokságát, bunkóságát viszonzhattam egy csöppet.
~Mi bújt beléd Kriszty, te nem voltál eddig ilyen....~

Szerpentin.

Haladunk lassan araszolva felfelé. Amelie után elindulok azonnal, valahogy ragaszkodok kicsit hozzá, hisz csak őt ismerem rendesen. Na meg az is a mellett szól, hogy a társaság egy része elég érdekesnek tűnő gumimacikat falatoznak. Valahogy rosszat sejtek ebből a kalandból.
- De kaptam én is levelet, csak volt még egy kis dolgoz a.....az egyik szalonban. Azt hittem, hogy lesz még időm visszamenni átöltözni, de elhúzódott az idő.
Szétnézne, ha tudna, de nem nagyon látja, hogy ki hol maradt le.....és időm se igazán van, merrt az indák merényletet indítanak az előttem haladő lány ellen. A kiálltásra megtorpanok, s hogy a többiek is meghallják, pláne ha kicsit kábák, alég hangosan adom tovább a parancsot.
- Álljatok meg!!
S segíteni próbálok Amelienek, mondom neki a varázsszót, ha nem jut elég gyorsan eszébe, s magam is megpróbálom kaszabolni a hajtásokat.
- Peravus...herba!
Közben ugyan úgy, mint Ami én is végrehajtom a szép íves mozdulatokat. Bár elég gyorsan, mégsem sikerül elérni, hogy fent maradjon a lány. Kapni akarok utána, de mellé nyúlok, így csak arra van már lehetőségem, hogy utána kiáltsak rémülten.
- AMELIE!!!
Megpróbálok valamiben megkapaszkodni, egy kiáló sziklában például, és lenézek, hogy lezunaht e, vagy van még némi esélyünk a megmentésére.
~Csúcs ez a csaj, még ilyenkor is viccelődik...~
Nekem azonban nem igazán van kedvem vigyorogni, mert cselekednem kell. Legugolva a sziklafal mellett pálcámmal a keskeny ösvényre bökök, s az edzőteremben látott kötélre gondolok.
- Transportus Edzőteremben lévő kötél.
Szerencsére megjelenik, ha mégsem akkor akár egy mugli asszonynál látott szárító kötéllel is beérem. Minden esetre addig próbálkozok, amíg nem sikerül. A kötelet leengedem a lánynak, s az utánam haladónak (akit még nem tudok nevén nevezni) szólok, hogy segítsen felhúzni, mertz egyedül nem biztos, hogy meg tudom tartani. Úgy látszik ma a transzportálás nagy hasznomra van, és még talán lesz is.
- Amelie, kapaszkodj a kötélbe!
Kiáltom le a lánynak, s ha megfogja a kötelet, elkezdem húzni felfelé, remélhetőleg segítséggel. Ha nem, akkor csak tartom, hogy a lány fel tudjon mászni rajta. Amint felért már van egy kis erőm azt is megtudakolni, hogy miről is beszélt, milyen résről. Szavaiből úgy veszem ki, hogy nem igazán van ott csak annyi rés, hogy belát rajta, de bejáratként nem szolgál, így azt javaslom, hogy haladjunk tovább. Haladási sorrend, kicsit megváltozik, mert úgy tudtam helyezkedni, hogy Amelie közém, és az engem követő közé mászott fel, így már én haladok elől.

Konkrétan senki sem válaszol a kérdésére, hát, ilyen az élet abban az esetben, hogyha senki sem ismerős számára, és még nem is találkozott velük, maximum néha tanórákon, alkalmanként, bár ez sem teljesen garantált a sokrétű tanórák miatt, mivel teljesen különböző tantárgylisták is kialakulhatnak, ha azt nézzük, a sok opció következtében. Nem is gond, bár szeret csapatban dolgozni, és egy csoporthoz tartozni, ha kell, akkor egyedül is megoldja a rejtélyt, amennyiben az nem haladja túl az ő képességeit, mivel nem tökéletes, és van, amihez abszolút nem konyít, vagy a szintjének nem megfelelő.
Lassan megérkezik az egyik idősebb nő, aki, mint kiderül, a szóvívő lesz. No, már csak ez hiányzott, főleg, hogy kezében egy piknikes kosarat lenget, melyen elképed Zsombor. Hát, nem szokott még hozzá az ilyen viselkedésmódhoz, mivel ez leginkább a falukban szokás, ő meg mindig vidéken tengette a napjait. Szerencsére nem neki kell cipelnie ezt a plusz terhet, ő majd a közelharcok során élesítheti a tudását, nem pedig a cipekedésnél.
- Nem lesz olyan egyszerű az, minden bizonnyal nem kezdő varázslók okozták ezt a galibát - jegyzi meg a nő fenyegetésére, ez a gond az idős nénikkel, a dolgok szerintük túlságosan is egyszerű, de sok esetben abszolút nincs igazuk, inkább csak kotnyeleskedni tudnak, logikátlanul. Nem túl meggyőző számára a bolond jelző, már ami a Peti bá'-t illeti, valahogy nem gerjeszt túl sok bizalmat, ezek szerint kettőn áll a vásár, vagy elromlik ez a mágikus szerkezet, vagy nem. Valahogy reménykedik benne, hogy nem az utóbbi fog érvénybe lépni a későbbiekben, és legalább kibírja egy ideig.
A csúszús úton próbál valamibe kapaszkodni, bár nem biztos, hogy ez sikerül neki, így, amennyiben nem talál semmi olyat, amit meg lehetne fogni, és támlaként használni, akkor csak az egyensúlyára hagyatkozik, mely eddig nem hagyta még cserben, de ha még sokáig tart az út felfelé, akkor rövidesen az ellenkező oldalára fordulhat minden. Csak annyit vesz észre, hogy egy lány hirtelen nagy bajba kerül, így előre siet kissé, amennyire a meredekség engedi ezt, de elkésett, Amelie sikeresen megússza a dolgot, a lélekjelenlétének köszönhetően. - Még szerencse, hogy nem történt semmilyen komolyabb baj - fűzi hozzá a véleményét, valahogy nem lenne kedve ahhoz, hogy végignézze egy társa halálát, és nem biztos, hogy ezután tökéletesen tudná magát tartani az eredeti tervhez.
Mivel a lány a zuhanás következtében kissé lentebb kerül, elkezd oldalazva lefelé lépkedni, ismét használva valamit, amiben tud kapaszkodni, vagy amennyiben ilyen nincs, akkor nem oldalaz, hanem mondhatni, hogy szinte pókmászásban próbál lentebb merészkedni, míg a többiek kötelek után varázsolnak, meg indákat próbálnak szerezni. - Lemegyek hozzá, és meg van oldva, utána pedig kitaláljuk, hogy hogyan tovább, befelé.
Mondja, azzal, amennyiben sikerül, és épségben megérkezik (és mivel felfelé tudtak jönni, logikus, hogy nagyon óvatosan lefelé is lehet menni), akkor egyik kezével megkapaszkodik az egyik kiálló sziklába, és elkezdi nyújtani a másik kezét a lánynak, hogy kihúzza őt az útra. Amennyiben sikerül, és a lány már szintén a szerpentinen van, akkor segít neki felfelé közlekedni, majd társulnak a többiekhez.
- Szóval, hogyan legyen tovább? Amelie, láttál valamilyen üreget, ahonnan be lehet menni?

//Amelie, Edward, Constantine//

Ahogy látom Zsombornak sikerült megmentenie Ameliet, ha már az az elvetemült olló merényletet indított a szoknyám ellen. A maradékot azért felhúzom és a derekamra csavarom, jól jöhet még valamire alapon. Amint Amelie biztonságban odaér hozzám, kicsit megszorítom a kezét, jeelezve, hogy bizony aggódtam érte, és örülök neki, hogy itt van újra mellettem.
- Légyszíves nem megijeszteni engem, ha lehet.
Természetesen tudom jól, hogy nem direkt csinálta, és nincs is szándékában még egyszer ilyen egerésző kirándulásokra kitérni. Rámosolygok és ahogy ő is mondja tovább indulok a kis csapattal.
- Ed, megkérdezhetem, hogy te miért vagy ilyen morcos mindig?
Tényleg érdekelne, hogy mi a fenéáért lehet ilyen mogorva a srác. Talán megbántottam valamivel? Nem emlékszek ilyen esetre....Közben én is kérek Mattől egy süteményt, melyet megeszek, s pár korty limonádét is megiszok utána. Bár most egy forrócsokinak jobban örülnék, de ha már ilyenekre nem gondoltak a kosarat megpakolók be kell érnem azzal ami van.
- Valakinek van valami terve, hogy mit fogunk csinálni, ha megtaláljuk a barlang bejáratát? azon kívül, hogy bemegyünk, még mielőtt valaki ezt vágná rá. Igazán érdekelne, hogy mit fogunk csinálni, nekem ugyanis fogalmam sincs egyenlőre. Mondjuk Constantine, te úgyis hozod a kötelet...esetleg valami terved is van vele?
Kötelet, ami persze nincs is...Ezzel a fiúval azt hiszem nem leszünk túl jóban, de nem tudom megállni, hogy ne kötözködjek vele. Annyira....nem is tudom.....mondjuk úgy, hogy eddig nem szimpatikus, ami valószínűleg viszonzott érzés.