~ Ha a megfelelő szögben találkozik a lándzsával, akkor a pontba gyűjtött erő egyenes vonalú marad továbbra is, amivel maximalizálni lehet a sérülés mértékét. ~
Csattanás. A reflexek ismét megjelennek, annyira hirtelen történik minden, mégis a szeme helyett a lándzsát tartó kezéből érkezik az inger, mi szerint toljon ahogy csak tud, mert talált. Gyorsabb volt. Ő pedig tolt. Derékszögben tartott karját a vállával lökte meg, érezte, ahogy az erő átfut az ellenfélre, érezte, ahogy elhaladnak egymás mellett és az utolsó előtti pillanatban visszahúzta a lándzsát, hogy ne repüljenek le mind a ketten, vagy szakítsa ki a fél karját. A pajzsán semmi erőhatást nem érzett, sikeresen kitért. Balja egyből a kantárt húzta, hogy Brutus lassítson, ő meg tudjon fordulni egy keveset, felmérje az ok-okozati lánc okozati részét.
- Ügyes vagy, Brutus. – Indult tovább, hisz ez a kör véget ért, de a nyeregben maradt az ellenfél. Rossz kezdés után eredményed második kör. Még a végén nagyon is rá fog érezni a lovagi tornára. Most már átélte a találat okozta eufórikus élményt, tudja hova kell tolnia a lándzsát, és azt is, hogy még nagyobb erőt kell belefektetnie.
Gyors forduló, pár nagyobb levegővétel, erőt kell merítenie. Kezd fáradni a teste. A lándzsa hegye a homokban pihen, a pajzs pedig a nyergen, éppen a combjai között.
~ Ha kicsivel később indítom a lándzsát, és intenzívebben tolok rá, akkor reflexszerűbb lehet a találkozás, a mozgási energia rövidebb idő alatt kerül át az ő testére, ami lökéshullámként is kezelhető.~

Round 3

Lándzsa fel a függőleges helyzetbe. Elindult. Új cél, új próbálkozás, javított technika. Elméletben. Elméletben mindent tud, a gyakorlati átültetés a nehezebb. De neki ez már régóta jól megy, így tanult meg több tucatnyi anyagot, olyat is, amit húsz éven felülieknek szántak. A könyvek ábráját látva kezdett el gyakorolni és fejleszteni a mozdulatokat, hogy aztán tökéletes varázslatokat hajtson végre.
Most ugyanezt teszi. Brutus gyorsulása növekedett, ezt hamar leszűrte, így hamarabb éri el a felezőpontot, túl fog csúszni, de elég a lándzsát lefele tartani mindjárt… még egy kicsit… most. A lándzsa lefele indul, a pajzs már a helyén. Pillantás az ellenfél szemei közé, és még ha mosolyogna is. Ha nagyot kap akkor nagyon fog fájni, de ez az első pillanat mikor magabiztosnak tűnik. Talán annak is érzi magát.

*Rufus még szerencse, hogy nem nézett oda mert ez még csukott szemmel is fáj neki. A döféstől alig tud levegőt venni, csak kapkodja nehogy megfulladjon, majd rájön, hogy nagyobb levegő vétellel jobban jár. Ezért jó nagy levegőt vesz és lassan kifújja majd felkészül az újabb harcra, most már mérgesebb. Úgyhogy megvárja míg ellenfele felkészül és már el is indítja lovát. Lándzsáját ismét kitartja bár elég nehéz tartania, de azért sikerrel jár, mert az ütközet pillanatáig tartja. És vészesen közelednek egymáshoz, de most Rufus nem csukja be a szemét. Az ütközés pillanatáig nyitva tartja.*

The member 'Főmesélő' has done the following action : Dobókocka

#1 'Dobókocka' :

#1 Result :


--------------------------------

#2 'Dobókocka' :

#2 Result :

Round 4

*Rufus meginog nyergében, de szerencsére nem esik le. Majd mérgesen megjegyzi magáéban.*
~A fene egye meg már megint én szívok?~*majd ismét összeszedi magát, kényelembe helyezi hátsó kufferét és felkészül az újabb ütközetre. Neki fut a lovával az ellenség felé, most még lándzsáját nem teszi ki, de mikor egyre közelebb érnek egymáshoz kitartja lándzsáját, és teljes erőből fogja. És szemeit ismét nyitva tartja.*

Még fel sem fogta, hogy mosolyog, mikor ismét érzi a bizsergető érzést, jobb moccan, és a karja toldalékaként a lándzsa ismét sikeres csapást mér. Határozottan elsiklik a pajzs mellett, hogy továbbra is a kilesett célba találjon. Annál azonban nem is lehet rosszabb, minthogy kétszer ugyanoda kapjon találatot valaki. Annál már csak az rosszabb, ha háromszor kap találatot. Nagyon közel egymáshoz. Fájdalmas lenne. Nagyon is. De szerencsére ez nem fordult elő még Antallal.
Az erő egyik pillanatról a másikra adódik át, jobb farmpofáját el is emelte a nyeregből, ami így utólag nézve nem volt a legjobb döntés. Rufus pont ott találja el a pajzsát, ahol a legkisebb erőhatás is elegendő egy bukáshoz. Már pedig fél fenékkel ülve a robogó ló nyergében és még lökést is kapni túlontúl nagy gondot okozhat.
Combja enged és máris a nyeregben érezheti magát, a kantárt húzza hátra, mire Brutus besatuzik, így sikerül egy kis fordulatot véve a másik oldalra kerülni, és majdnem leesni. Ismét a lándzsa segít, ami a homokban köt ki, onnan löki vissza magát.
- Jobban kell figyelnem. Eddig csak egyváltozós egyenletként kezeltem a harcot, de ott van Rufus is. Túl nagy a valószínűsége, hogy talál. Túl nagy. Gyerünk!- Elemzi ki a helyzetet, és ahogy a lándzsa visszakerül függőleges helyzetébe, úgy érkezik meg ő is az elválasztás végéhez és fordítja ismét irányba a lovat. Sokan azt sem tudják, hányszor történt már meg ez, Antal azonban nagyon is tisztában van vele.
A technika fejlesztése van most soron, míg az ellenfél összeszedi magát.
~ Az erőhatás már meg volt. Maximalizáltam azt, a találat is tökéletes volt, pontosan az előző sérülésbe kapott bele. Már csak bele kell számítanom, hogy miként is találhat el ő engem. Ha kockázatot vállalok, akkor most is a találatra törekszem, mert a legkisebb sérülés is végzetesnek bizonyulhat. De akkor én is leeshetek, és akkor döntetlen. Vagy hamarabb érek földet és akkor kikaptam. Nem. A biztosra kell mennem. Csak a reflexekre hagyatkozom. Nem kell felesleges kockázati szorzót belevenni az egyenletbe. Jobb ez így.~

Round 4

- Csak egy találat kell Brutus, utána pihenő.- Ebben kellően magabiztos, érzi magán a fáradtságot még csak egy találat bekapása után is, karja nem fáj, de fáradt. Egyre nehezebb a lovagi vért, egyre nehezebb a fegyver és a pajzs. De menni kell. Úgy ront ellenfelére, mint mikor érzi, hogy egy párbajt meg tud nyerni. Csak egy jó találat, egy megfelelő pont eltalálása, egyetlen jó döntés szükségeltetik. Dől előre, a lándzsa megint szépen lassan hajlik lefele és fordul be a fiú felé. El kell találni a pontot. A pajzsot könnyedebben viseli, mert ha érkezik a csapás, akkor ki fogja tolni azt. Meglepetésként érheti a fiút, de azt fogja csinálni.

Az eredmény pedig:

Rufus is talált és Antal is, bár előbbi némileg erős volt. A pilluamuletos fiú karja annyira el lett találva, hogy pajzsának tartása igencsak nehézkessé vált. Rufus pedig jó lesz, ha odafigyel a mellkasán lévő horpadásra, hiszen még egy (harmadik) találat oda, és nem fog levegőt kapni, már így is igencsak nehézkes. A páncélok állapotát nézve a torna első párosának versenye hamarosan véget ér.



//Utolsó, mindent eldöntő kör. Kérlek Rufus, kicsit erőltesd meg magad az írásban //

The member 'Főmesélő' has done the following action : Dobókocka

#1 'Dobókocka' :

#1 Result :


--------------------------------

#2 'Dobókocka' :

#2 Result :

Szuszogósabb lett a levegővétel és ez nem jó jel. Talál, de nem is, azt sem látja, hol kapja el a fiút, de érzi az ellenfél csapását, így az előre lefixált taktika lép életbe. Tolja a pajzsot, tolja és tolja, nekidől, hátha ki tudja lökni az egyensúlyából ellenfelét. Egy pillanatig még érezte, hogy összejöhet, de egy vállból kitoláshoz neki nincs ereje, így csak azt éri el, hogy a pajzsa iszonytató hangokat adva enged a lándzsa erejének és hajlik és hajlik míg végül már csak az alkarcsontja tartja vissza.
Nem roppan semmi, de a fájdalom azonnal erőt vesz rajta, érzi, ahogy leengedi a lándzsát, alig bírja már tartani, érzi, ahogy lejjebb csúszik a pajzsa és csak a lába fejére való helyezéssel tudja megtartani azt. Dereka megrándult, a karja annyira lüktet, hogy csukott szemmel kénytelen fogadni, ahogy Brutus végigbattyog a fordulóig, majd megtorpan. A lándzsa hegye elérte a földet, ami nem a legjobb jel. Most nem bírja megemelni. Nem megy. A fájdalom teljesen elbódította a tudatát, csak azt harsogja, hogy dőljön le a lóról, adja fel és mehet a gyengélkedőre. Hagyja a pajzsot kihullani a karjából, hagyja a lándzsát a földre hullni.
Túl gyenge ő ehhez. Ez nem elmélet. Nem. Ez gyakorlat. Fájdalmas gyakorlat.
Szemeiben könnyek gyűltek. Először csak egy csepp, aztán még egy, pár másik csepp után már egész szeme ragyogott, ahogy kinyitotta ezt. Sosem fájt még neki. Sosem. Neki mindig szerencséje volt, hogy otthon, egy szép szobában élhetett a nagyszüleivel. Még egy darázs sem csípte meg soha, mert megtanulta a védőbűbájt ellene. Nem törte el a kezét, nem ugrott ki az ujja, nem fordult ki a bokája, még le sem égett életében egyszer sem.
De most fájt. Nagyon fájt. Lehet ő majdnem 17 éves, de ezt az új érzést nem tudja kezelni. Ez lenne az a nagybetűs élet amiről papoltak neki? Emiatt fogott bele ebbe az eszeveszett vállalkozásba? Ezért?
Keserű mosolyra kerekedett az arca. Ezért tanult ő annyira, hogy a biztos tudás használata nélkül valami számára nagyon de nagyon ismeretlen tevékenységben bukjon el? Ez kellett ahhoz, hogy rájöjjön mennyire is jó volt neki eddig, és hogy mennyire sok rosszat kapott ő itt? Mennyire tönkre tették az életét, és mennyire nem érdekelte a sorsa a társait. Nem fogadták el őt olyannak amilyen, hanem azt várták, még a karvezetője is azt javasolta, hogy változzon, hogy éljen.
Hát most él. Fájdalmas egy felismerés. És nincs senki aki megvigasztalja ha kikap, senki nem lesz aki a segítségére siet. Senki nem fog gratulálni, mert kiállt a házáért, csak egy vesztes lesz, ami már most is.

Round 5

Alig látott valamit. A könnyek eláztatták a szemét, a felszálló homoktól meg még inkább pislogásba tört ki. A pajzsa már csak a nyergén és a lába fején feküdt, nem bírta felemelni a kezét. Lehet a válla is sérült? Nem érezte. Csak a bal kezéből áradó fájdalmat. A lándzsát egy hirtelen mozdulattól vezérelve húzta fel függőlegesbe és már bökdöste is sarkával Brutust, hogy induljon. A gyorsulást még mindig nem tudta megszokni, de a fegyvere hátrafele csuklása ismét a figyelem középpontja hozta a lovagi harc utolsó fordulóját. Mert ő nem bír ki még egyet. Nem megy. Teljes felsőtestével dől előre, a lándzsa is dől vele, de sokkal gyorsabban. Vagy talál vagy nem. Esélytelen, de megteszi amit tud. Alátámaszt. Kifordítja testét és a pajzson pihenteti meg a lándzsát, hogy a megfelelő pillanatban kintebb emelje és lesújtson. Utoljára.

*Rufus már nagyon mérges, nem elég, hogy nem kap levegőt, de ellenfele még mindig a mellkasára céloz és talál is. Rufusnak ez nagyon fáj, már nehezen vesz levegőt is és a páncélja már nem túl jó állapotba van. Hát ez sokkal rosszabb mint amire számított. De erőt vesz magán és tovább küzd, de most már többet pihen nagyobb levegőt vesz és a ló sörényét is megsimogatja. Afféle "nyugodj meg nem sokára vége" simogatás. Bár Rufus tudja, hogy kevés esélye van, hogy megnyerje ezt a kört, de reméli, hogy egy jól irányzott döffés után. Leesik lováról ellenfele.*

Round 5

-Na, hát akkor jöjjön aminek jönni kell. Hadd tudjam ma azt mondani, hogy jöttem láttam, győztem!*majd megindítja lovát a jó cél felé.*
~Hadd nyerjek! Istenem add meg, hogy én nyerjek!~*magában fohászkodik az Úrhoz, bár nem hívő. De most muszáj bevetni minden fegyverét. Egyre közelebb van Antalhoz dárdáját eltartja magától és szemét becsukja, úgy várja a végső összecsapást.*

Az eredmény pedig:

Hiába a lendület, és hiába a győzni akarás, ez az este nem éppen Rufus estéje volt. Antal lándzsája, olyan lendülettel csap bele a fiú mellkasába, hogy az leesik a lóról. A pilluamuletos fiúnak szerencséje volt, hiszen az esés következtében, Rufus égnek álló lándzsa, épp csak egy kicsit súrolta a kezét. Viszont, ha a döntő fordulót jól akarja megvívni, akkor még előtte rendbe kell hozatnia magát.
Rufus szerencséje a szerencsétlenségben, hogy jól esik le a lóról, így egy két kisebb ütésen kívül nem éri őt semmi sem, de ajánlatos a páncélját kikovácsoltatnia, ha a harmadik helyért folyó küzdelemben szeretne tisztességgel helyt állni. Még van esélye a dobogóra.




//Kérek szépen mindkettőtöktől egy befejező hozzászólást, utána írok én is, bár az már holnapra esik. A következő forduló, holnap este Suzanne és Edward párbaja lesz.//

The member 'Főmesélő' has done the following action : Dobókocka

#1 'Dobókocka' :

#1 Result :


--------------------------------

#2 'Dobókocka' :

#2 Result :

*Rufus akkorát kap, hogy leesik a lováról. Na, most már ez tényleg ciki neki. Majd felkel a fökldről sisakját leveszi és mérgesen a földre vágja. Ilyen mérges még sose volt. Majd sisakját berugdossa a sátorba, majd lovát a sátor elé vezeti és felszerelését leveszi.*
~Miért én szívok mindig? Soha többé nem jövök ilyen versenyekre.~*majd kimegy és nézi a következő versenyzőket.*
~Fogadjunk nekik jól fog menni csak én vagyok én ilyen izé aki nem nyer. Nem baj, legalább a bikaviadalon nem veszek részt. Ha ott részt vennék akkor biztos, hogy a bika megölne. Nem baj legalább Longinék nem látnak, mert az írtó ciki lenne. Remélem tényleg nincsenek itt.~*majd szemével a nézőtért kezdi el fürkészni és örül mikor nem látja őket.*

Levezetés
// Aláfestő zene ismét

Vége. Az első párviadalnak vége. Az a másodperc, melyben ismét találkoztak lándzsáik most úgy élt benne, mintha percekig tartott volna, vagy még mindig tartana.
Lassan fordul oldalra, lába fejével tartja a pajzsot, melyen már a lándzsája is pihen, szépen fordítja a fegyvert végig a megfelelő pontot célozva. Érzi, ahogy a lándzsa találkozik az ellenfél mellkasával, érzi, mintha meg is hajlana az erőhatás miatt, érzi, hogy nagyon nehéz tartani a lándzsát, lassan hull lefele a válla a nyomás hatására, de a pajzsra még ráfeszít. Szinte millió tű tépi végig a körmeitől az agyáig fel, de ő tolja kifele, hogy a lándzsa élesen emelkedni kezdjen és végleg megszüntesse a visszatartó erőt, hogy végre mindennek vége legyen és megkönnyebbüljön.
A jelenlegi fájdalma mellett már fel sem tűnik neki, hogy azért ismét kapott egyet a felkarjára, ahol már nem védett a pajzs. Az azt a felületet védő lemez hangos csattanással szakadt fel, vele együtt a fiú bőre is, de ez már annyira keveset számított.
Azaz egy pillanat él csak a fejében, hogy letaszítja a srácot és megy tovább, robog Brutus hátán. Nem a győzelem lüktet ereiben, hanem az a felfoghatatlan érzés, amit fájdalomnak hívnak. Minden szenvedés ennyiért. Minden szenvedés csak azért, hogy a tomboló tömeg hívó szavára lelassítson, felpillantson, de akkor már nagyon inog a lovon. Combjai görcsölnek a vádlija már annyira bedurrant, hogy lehet le sem tud szállni a lóról, hanem lefordul. Bal karja darabokban, rá sem pillant, jobbja harmatgyenge, de Brutus hátán pihentetve a lándzsával még képes kivonulni a hadszíntérről.
Eltűnni mindenki elől. Csak ez él most benne, ez az egy hajtja, s mikor a nap egyetlen sugara sem éri, akkor feladja a harcot. Kihull kezéből a lándzsa, ami átbucskázik a lovon és a paták súlyától darabokra törik, lehull a bal kéz, melyről a pajzs lassan de biztosan enged a gravitációnak, hogy tompa puffanással a földön kössön ki, s mire Brutus megáll a biztonságot jelentő karámja előtt lehull Antal is a nyeregből. A hátával érkezik a talajra, és nagyot nyekken. De nem szól.

Örül, hogy egyáltalán levegőt tud még venni. Az elsődleges létfenntartó rendszere nagyon is szuperál. Látja is. Bal felkarjából lassan, de biztosan folyik a vér, amit most nem is tud és nem is akar megállítani. Jobbjával még annyit megtesz, hogy lehúzza a sisakot a fejéről. Rá kellett döbbennie, hogy a nyaka minden izma is a végét járta, mert mikor lekerült a biztos támasz erőtlenül bukott le a feje. Aztán a keze is mellé.
Percekig csak szuszogott, szokva az állapotot, hogy a tudat végül felülkerekedjen a fájdalmon, hogy végre tudjon ismét értelmes döntéseket hozni, hogy végre meg tudjon mozdulni és fel tudjon kelni a földről. Még jó, hogy nem látja senki.

A nagy lovag a földön hever és azért küzd, hogy újra erőt vegyen győztes testén. Fel sem fogta még igazán. Ő győzött. Győzött. Nem egy egyszerű párbajban, amiben mindig is jó volt, hanem valami újban. Valamiben ami közelebb hozta az élet nevű jelenséghez, az élethez ami számára valami hihetetlen mitikus dologként él. Minden nap találkozott vele, de hogy részese legyen azt sosem akarta. Most mégis megtette az első lépést. Fájdalmas egy első lépés volt. Nagyon fájdalmas. Az eddigi legeslegfájdalmasabb. De nagy valószínűséggel nem az utolsó. Mert van még egy kör előtte. Ami szintén véres fürdős lesz.

Ahogy teltek múltak a percek úgy kezdtek el oldódni a görcsök a fiú testében. Egyszer sem jutott még eszébe, hogy neki izomláza lesz, vagy görcsbe fog állni valamije. Most mégis remegett mindene. A vádlija, a combja, a feneke, a hasizma, a hátizmai, a mellizma, a válla egyenesen zakatolt, a bicepsze, a tricepsze, a bal alkarja, a nyaka, csak az arca maradt érintetlen. Még ahhoz is erőt kellett gyűjtenie, hogy eldöntse fel akar-e állni. Szemei fájtak a rászáradt könnyektől, de elhatározásra jutott. Össze tudja szedni magát. Össze fogja magát szedni, mert össze akarja!

Jobbjával elkezdte tolni magát felfele, hasizma feszítésével próbálta felhúzni magát, szája vicsorgásra fordult, ahogy minden erejét össze kellett szednie. Remegő baljával a sisakba kapaszkodott, hogy azt is fel tudja venni. Sikerült átlöknie magát a térdeire, onnan csak fel kell tolni magát. Aztán egyik láb, a másik, sisak a szabad kézbe, és talpon volt. Még a talpa is fájt, de pár lépés után neki tudott dőlni egy biztos támasznak.
- Köszi Brutus.- Lökte el magát, hogy közelebbről megnézze magának az állatot és felvegye a pajzsát. Sisak végül visszakerült a fejére, a pajzs pedig a hátára, legalább valami húzza hátrafele. Ő pedig ment, hogy helyre tegye a testét. Fájdalmas lesz, de van pár bájitala ami hasznos lehet.

Következő küzdelem: Konidik és Edward párbaja lesz!

//Kérem írják meg a kezdő hozzászólásukat!//

*Konidik közepes tempóban megy a parkban. Már várja az újabb programokat amik most a spanyolokkal kapcsolatosak. Fehér pólóban és egy fekete hosszú nadrágban sétál a lovagi torna helyszínére.*
~Vajon hogy csinálták meg? Tényleg harcolni fogunk? Vagy mi lesz?~
*Ezen gondolatai közepette ért oda a Lovagi torna helyéhez. Még rajta kívül nincs ott senki, ezért leül a földre, és vár. Hátrasimítja hosszú szőke haját és elterül a földön. Nézi a szép felhőket és az eget. Gyerekkorában is mindig ezt csinálta ha valami jó vagy rossz élménye volt. Néha elfúj fölötte egy gyenge kis szellő.*
~Vajon otthon most mit csinálnak a rokonaim? Anya biztos éppen az ebédet főzi, apa meg biztos olvassa az újságot vagy melózik. Én meg csak itt fekszek? Mekkora mázlista vagyok! Csak ne sütne a nap a szemembe~
*Konidiknak tényleg a szemébe süt a nap ezért egy gyors mozdulattal eltakarja a szemét a kezével. Fölül hogy körül nézzen, még mindig nincs ott senki. De lehet hogy korán jött. Vagy lehet hogy csak az ellenfele késik. Ezt nem tudja. Hátranéz hátha onnan jön valaki. De senki nem tart felé. Ezért tovább vár ellenfelére.*

The member 'Főmesélő' has done the following action : Dobókocka

#1 'Dobókocka' :

#1 Result :


--------------------------------

#2 'Dobókocka' :

#2 Result :

round 1

*Konidik nagyon hajtja lovát. Minden erejét összeszedve fölemeli a lándzsát és Edward hasa felé irányítja.
Szerencséjére el is találja Edwardot de ő is eltalálja Konidikot.*
~Kemény harc lesz már látom~
Konidiknek fáj a válla de újra a "rajthoz" irányítja lovát.

Round 2

Longin nagyon hajszolja lovát hogy erőset üthessen. Nagyon bízik sikerében. De nem tudja fölemelni rendes magasságba a lándzsáját. Mert fáj a válla. Egyre közeledik ellenfele.
~El fogom veszteni! Ááááá!~
*De az utolsó pillanatban fölemeli a lándzsáját és becsukja a szemét.*

The member 'Főmesélő' has done the following action : Dobókocka

#1 'Dobókocka' :

#1 Result :


--------------------------------

#2 'Dobókocka' :

#2 Result :

Round 2

*Mivel Koni becsukta a szemét nem találta el jó helyen ellenfelét. Visszahajtja lovát a kiinduló ponthoz. A válla még mindig fáj de már tompul a fájdalom.*

Round 3


~Huhh nem győzött még le. De majd most én. Kilököm a nyeregből!~
*Koni minden erejével elkezdi hajtani a lovát. Pajzsát feje elé teszi, úgy hogy még lásson egy kicsit. fölemeli lándzsáját és egyenesen ellenfele mellkasa felé céloz vele. Már csak 10 méter.*
-Áááááááááááááááááá
*Ordít. Nem tudja mi célból, csak úgy.*
~Három... Kettő... Egy...~
*Konidik az utolsó pillanatban teljesen el takarja fejét és amennyire tudja a mellkasát a pajzsával. Bumm!!! összecsapnak.*