Megtörtént hát. Az első találkozás. Annyi így látatlanba lejött a fiúnak, hogy nem az előző kis csenevész alkat az ellenfele, hanem ugyanúgy doppingolva van a győzelemtől, mint ahogy ő maga is. Ezért nem lesz könnyű ellenfél. Mert mindketten a győzelemtől vannak feldobódva, és annál nincs nagyobb motiváló erő.
A csattanás pillanata ismét lelassul számára. Betámad, érzi a lándzsát, de a fiú sikeresen a pajzzsal hárít, így csak a hirtelen vett lendület ereje kapja telibe, ahogy a Pillus fiúnak is éreznie kell a pajzsába csapódó lándzsavéget. Még szerencse, hogy a vállán pihen a pajzs egyik széle, míg a térdén a másik, mert így az alkarjára kevesebb erőhatás hárul, szinte kerülve vezeti le azt. Bal combjával még rá is sikerült feszíteni ahhoz, hogy ne veszítse el az egyensúlyát. Mert bizony erre is figyel ám a fiú, hogy nehogy véletlenül abba a hibába essen, mint az előző csata során nem is egyszer.
A lándzsa visszakerül függőlegesbe, ahogy lassan eléri a kifutó végét, majd fordulás.
Brutus is mintha megváltozott volna. Kecsesebben jár, mégis olyan elemi erőt sugall, mint aki kiemelkedik több tucatnyi ló közül. Egyszerűen nélküle nem is lenne teljes Antal sem. Kihúzza magát, csak most tűnik fel neki, mennyire szaporán szedte eddig is a levegőt. Semmi fáradtságot nem érez, csak dobog a szíve és támadni akar. Sebességet akar. Győzni akar.
~ Mégis mi a francot ittam én?~
Költői kérdésnek tűnik, de ahogy a vállát mozgatja, hogy a hirtelen jött erőhatást kipihenje, sikerült felfognia, hogy az adrenalin beszél belőle. A hormonok. Igen, a hormonok nagyon is átvették felette az irányítást.
Ezt jelentené az élet? Hogy enged a csábításnak és a hormonok adta plusz hatásokat lovagolja meg? Ki tudja. De most csak az utolsó harc a fontos.

Round 2

Picit előre dőlt, csapott egyet a gyeplővel és már gyorsult is. Fejében a motorozás mugli módijától kezdve lepereg minden sebességgel kapcsolatos tevékenység, és be kell látnia, ez csak a kezdet ha a sebességről van szó. A pajzs könnyed mozdulattal kerül vissza a helyére, hogy minél többet védhessen, térdével és vállával támasztva van, kiderül hol éri találat, ha egyáltalán éri. A lándzsa meg csak áll függőlegesben, oldala mentén több vastagabb szálkát is a menetszél mozgat. Kicsit lestrapáltnak tűnik a fegyver, de arra alkalmas még, hogy négy öt méterre a találkozástól hirtelenjében leengedje Edward felé, és még toljon is rajta egyet. Nem csak bal vádlijával tolja meg magát, és felsőtesttel, de még a másik lábával is rápihen, hogy az egyensúlya tökéletes maradjon találat esetén is.

The member 'Főmesélő' has done the following action : Dobókocka

'Dobókocka' :

Result :

Jól döntött. Mármint akkor, mikor az utolsó pillanatra hagyta a lefele engedést, mert így a pajzs tetejéről a fiú vállába fúródik a lándzsa vége. Egy pillanatra még lehet meg is hajlik a fa, de aztán tovacsúszik, és már korrigálnia kell a fiúnak egész testéből, nehogy előre bucskázzon a lóról. Arról nem is beszélve, hogy a frissen kikalapált pajzsát megint eltalálják, pontosan ugyanott ahol eddig is. A fém nem is teketóriázik, megadja magát és ismét a fiú bal alkarja lesz az áldozat.
Fájdalmas arcot bezzeg nem vág hozzá, csak visszahúzza jobbját és még mielőtt elérnék a fordulót Brutusszal majdnem a földig engedi a fegyvert.
Megtorpannak. Két körön már túl vannak, de a bájitalok hatása sem véges, és a fájdalom is lassan kúszik vissza a tudatába. Nem arra lettek tervezve a főzetek, hogy az erőkifejtés után még ugyanannyi fájdalmat semlegesítsenek.
Antal is elkezdett fújtatni, ahogy a lova. Szinte pontosan ugyanabban a pillanatban veszi ő is a levegőt. Dühös. Nem tudni miért lett dühös, de ez lehet a hormontúltengés hatása is. Nem a legpozitívabb, de ezt az érzést sem szokta még meg.
- Elkapom!- Szuszogta merev torokkal. Ismét vállmozgatás, jobb hóna alá fogta egy kis időre a lándzsát, hogy megigazítsa a bal kezén a szíjakat. Minden érintéstől zsong az agya, de még jobban meghúzza a biztosítókat, hátha merevít eleget ahhoz, hogy fixen tartsa. A bal felkarján lévő kötés is vörösben tetszeleg már, de annak nem érzi különösebb fájdalmát.

Round 3

Szapora levegővétel közepette húzza fel függőlegesbe a lándzsát a srác, Brutus azonban már rebben is a legkisebb mozdításra is. Együtt mozog végre valahára harcos és paripája, együtt emelkednek és együtt süllyednek, együtt veszik a levegőt, együtt dolgoznak a közös győzelemért. Nem tudni mi lesz majd a lóval, de ha egy lovagi torna győztes csődöre lesz biztos kap egy kancát az esti bál alkalmával.
A távolság rohamosan csökken, jön a megszokott befele fordulás az ellenfél felé, a pajzs kibiztosítása, de most már erőt is visz a támadásába, a leengedett lándzsa a karja meghosszabbításaként követi le a sebezhető pontot, hogy a csattanás eljövetelével rámozdulhasson, és még nagyobb erőt vigyen bele a csapásába.

The member 'Főmesélő' has done the following action : Dobókocka

'Dobókocka' :

Result :

Egyre nehezebben tudja magában tartani az érzéseit. Először ott van az, hogy ő eddig egy nagyon kedves, aranyos, intellektuális fiú volt, aki kívülről fújta az illemet. Másik oldalt ott van az élettől való elszigeteltség. Neki nem volt sosem szüksége akció dús élményekre, nem akart csajozni, mert így nevelték.
Most meg hol van? Egy lovagi tornán. Egy lovagi tornán, és nem is nézőnek jött ki, hanem versenyzik.
Éppen ez a kósza gondolat futott át az agyán, mikor ismeretlen fájdalom nyilallt a fejébe. Ordítani tudott volna, de először a józan ész érvényesült. Érezte a pajzsot, ami engedett a saját lándzsájának, érezte, hogy ő nem tudja lehúzni a válláról a pajzsot, és így Edward sikeres találatot vitt be a bordái közé.
Alig kapott levegőt, csak kicsiket próbált lenyelni az éltető oxigénből, mert annyira lüktetett a rekeszizma. A lengőbordáját sikerült eltalálnia, és lehetett ott biztos fedezék a páncél behorpadt és már nyomta is befele a csontot a többi szerve felé.
Azt sem tudta pontosan miként is jutott el a fordulóig. Brutus lelassult, és várt. Várt, hogy Antal végre erőt vegyen magán és ismét kihúzza magát. Csak rádőlve várta, hogy csituljon a fájdalom. Nem érezte már a bal karjában löktető kis fájdalmat, hisz helyét egy sokkal nagyobb és sokkal érezhetőbb vette át. A lándzsája a nyeregben pihent, szóval csak annyira tudott erőt venni magán, hogy oda leengedje.
Ennyi kelhetett most az ellenfelének, hisz egy ekkora találat után már csak még egyszer kell kibillentenie, és akkor vége. Nem lesz több esélyes.
Felpillantott. A tömeg tombolt és harsogta a nevüket. Egyre többet lehetett hallani az Edwardot, és ez a fortyogó dühét még jobban felfokozta. Kihúzta magát. Rekeszizma kezdett oldódni így a nagyobb, egészségesebb levegővételek vették át a helyet, karjaiba visszatért az erő. Utolsó rohamra kell most indulnia. Azt játssza most is el, amit az előző csata során.
Balját leengedi, lába fejére helyezi a pajzsot, a másik végét a nyereghez fordítja. A lándzsát átdobja rajta, és már löki is Brutust.

Round 4

Ló és lovasa a fájdalom legkisebb jelét is kimutatva indul ismét támadásra. Az utolsóba. Ezt már biztosra érzi. Valahol a zsigereiben ott a tűző fájdalom, ami a kimerültség újdonsült érzését hozza felszínre a fiúban. Minden ólomnehéz, minden homályos, csak Edward alakja a biztos és fix. Neki kell szaladnia, és kerül amibe kerül találatot kel bevinnie. A pajzsába. Ha a pajzsába találna, akkor a kezét is törné vele, ami a győzelemhez elegendő lenne. Erre ez egyre kell most koncentrálnia, mert ereje nem lesz még egy körhöz.
Kockáztat. Sosem volt jellemző rá ez, de most ismét védtelenül hagyja a vállait és a fejét, helyette a lándzsa megfelelő szögbe való beállítását tűzte ki célul, amit egy kis előre vagy hátradőléssel meg tud oldani.
- Gyorsabban, Brutus!- Suttogta, ahogy előrébb dőlt a biztos magassághoz, és akkor jött a csattanás is vele.

The member 'Főmesélő' has done the following action : Dobókocka

'Dobókocka' :

Result :

Ha eddig belassultak az események a csattanás pillanatában, akkor most még inkább Mátrixosra vette a figurát a fiú felfogása. Lehet a túlzott adrenalin és a logikus gondolkodása késztette erre a pillanatról pillanatra való lejátszásra.
Az első képkockában a csattanás előhangja látható, amint éppen hozzáér a fiú pajzsához. Vagyis éppen, hogy hozzáérne, mikor a pajzzsal való megemelés miatt nyilallni kezd az oldala és lentebb csúszik a lándzsa hegye, amit már a fiú hiába is próbálna kivédeni, nem erre számított.
A következő képben látja a betetőzést. A lándzsája meghajlik, ahogy a kemény mellvértbe csapódik, az egész mozgási átirányul a srácba, akinek páncélja azonnal horpadni kezd befele. Ez lehetett annyira kellemetlen, mint amit Antal kapott az oldalába.
Az utolsó kép nem más, mint mikor a lándzsa hegye megroppan és felfele kezd szaladni egy hasadás, aztán még egyet, majd még egy, jobbja oldalra fordul, hogy elengedhesse a szúrásból az ellenfelet, a pajzsa pedig felszalad, hogy tovább tudjon lovagolni és ne kössön ki a homokban.
Még egy forduló szükségeltetik, nagyon úgy fest. Ezt tudja Brutus is és tudja Antal is. Lelassított, amint maga mögött tudhatta Edwardot. A lándzsa ismét a nyeregben pihen meg, ahogy a pajzs is arra dől rá.
Itt már nincsen düh, nincsen tombolás, mert mindaz, ami eddig egyben tartotta Kepler Antalt, a saját főzetei mind egyszerre mondták fel a szolgálatot. A lüktető fájdalom, a fokozódó kín, a kimerültség, a tompulás mind egyszerre vették birtokol a lovon ülő fiút.
Már fordulnak. Vagyis valami felsőbbrendű késztetés, vagy akár egy beidegződés végett fordult irányba Brutus.
Már azt sem érezte, hogy lecsukló arcát könnyek sávjai perzselték fel. De már tényleg csak egyetlen egy forduló volt hátra, egyetlen egy, amihez csak tíz másodpercig kell erőt gyűjteni nem többet. Utána feladhatja, legyen győztes vagy vesztes.

Round 5

Ismét felemelte tekintetét. Nem hallottam már a közönség vérlázító sikoltozását, nem hallotta a sípokat kürtöket, tapsot, csak a lova szuszogását és a sajátját. A lándzsája nagyon ramaty állapotba került az előző körben bevitt ütéstől, és most biztos darabokra fog szakadni a legkisebb találattól.
Újra felvette a küzdőállását. Váll a pajzs háta mögé, térde elé fekteti a legfontosabb védelmi eszközét, ráfordítja a lándzsát, még egyszer biztosra megtámasztja magát és támadásba lendül.
Annyira előre dőlt, amennyire csak tudott, hogy a lehető legnagyobb sebességre tegyen szert. Itt már eggyé vált a lándzsával, amit így is túlontúl nehéz volt tartania, de szinte nyílként süvített az ellenfél teste felé. Egyetlen egy találat kell, és most annyira ránehezedett már a támadásra, hogy egyáltalán nem védekezett. Lehúzta magát, és tényleg nyílhegy formában próbálta felöklelni Edwardot. Nem figyelt a védekezésre, ha kikap akkor becsülettel kapjon ki. Egy győzelem egy vereség nem is rossz, egy életet ennyire kerülőtől.

The member 'Főmesélő' has done the following action : Dobókocka

'Dobókocka' :

Result :

A fejében már tombol. Annyira ordít, hogy le kellett hunynia a szemeit. Érzi a találat, de nem törődik vele, mert nem könnyebbült meg a lándzsája, így a fiú még a nyeregben maradt. A tömeg ovációja és felhördülése süket fülekre talál, ahogy Antal tovább megy a lóval. Nem tudni egyáltalán mi hajtja még, de csak a lovon maradt. Teljesen ráfeküdt és csak alig hallható szörcsögős szuszogással jelezte állatának, hogy tartson ki.
Neki bezzeg nem megy már ez. Igaz, pihent egy órát, de az mit sem jelentett, hisz meg kellett tenni az iskola aréna közötti távolságot, ami azért kellemes sétának bizonyult, főleg hogy időre kellett visszajönni.
Lüktetett a tarkója. Ez volt az egyetlen, ami valamennyire még az ébren lévők közé tudta vonszolni a fiút. Na meg persze Brutus. Rendíthetetlenül lépdelt tovább teljesen a fordulóig.
A lehető legkisebb mozdulattal sikerült irányba fordítani a lovat, majd megtorpanni.
Szinte már fájdalmat jelentett kinyitni a szemeit, de csak megtette. Homályos volt minden, és jó pár másodpercbe tellett, mire kivette az ellenfelét. Csak őt nézte, és hogy mennyire van jó állapotban. Örömnek kellett volna eltölteni a szívét és az egész testét, hogy Edward is teljesen kész van, de nem tudott más érzelmet kiharcolni magából, mint a fájdalmat. Mert az aztán teljesen uralta az egész testét. Még a bal kezén volt a pajzsa, a fejét is azon pihentette. Jobbjában ott volt a lándzsa, vagyis ami megmaradt belőle az előző találatot követően, de a hegye a homokot túrta. Nem tudta összeszedni magát annyira, hogy visszaemlékezzen, mikor érhetett talajt a fegyvert. Nem mert hátranézni. Ki sem merte húzni magát. Deréktól lefele már alig érzett valamit. Feljutott valami lüktetés, talán ismét bedurrant minden használatban lévő izma. Meg sem merte mozdítani. Még egy ingert sem küldött felé, nehogy rosszul süljön el és leforduljon Brutus nyergéből.

Final round, thx Főmesélő

Csak azt várta, mikor lesz képes egyetlen határozott levegővételre. Csak töltötte felfele magát oxigénnel, minden izmába próbált eljuttatni annyit, hogy egy utolsó másodpercre felkaphassa a fegyvert és utána leforduljon a lóról.
- Menj!- Fújta ki a levegőt Kepler és útnak indult. Utoljára. A lándzsát megemelte, sikerült fellöknie a pajzsára, feje hátracsuklott néha, de azért ki tudta még venni Edwardot ahhoz, hogy becélozza. Hol balra dőlt, hol jobbra, Brutusnak nem fogyott el az ereje, ugyanúgy vágtázott, mint eddig minden fordulóban. Ellenben Antal már csak arra koncentrált, hogy baljával a nyeregben tartsa magát, a pajzs úgy állt ahogy, feje néha lefejelte a pajzs szélét, amitől az álla szét is csattant. A bordái nyomták a tüdejét, a karja már sajgott, nagy valószínűséggel el is roppant a csont.
Aztán elérkezett az utolsó pillanat. Mikor a lándzsa ellenfél magasságába emelkedett, mikor az utolsó nagy levegővétel által kitágultak a pupillái. A végső forduló. Nem is lehet kétséges.

The member 'Főmesélő' has done the following action : Dobókocka

'Dobókocka' :

Result :

Vége. Ennek is vége. Végre valahára. Még mindig cseng a füle az utolsó csattanástól. Nem hallja a nevét kiabáló tömeg alapzaját, ami egyre hevesebb és hevesebb. Nem fogta fel, hogy győzött, csak lassan battyog befele, vissza a Pillu sátrához, hogy ledobja magát Brutus nyergéből és szusszanjon egy keveset.
Fel sem tűnt neki a lándzsája elhagyása, ami pont félúton pihent a pálya közepén, biztos egyből kifordult a kezéből, amint csattant a vége Edwardon. A pajzsa még mindig ott volt az alkarjához szorítva, de elfogyott az utolsó kis erőtartaléka is, így a pajzs vége már a földet érte, Antal meg féloldalasan feküdt a lovon.
Beért a biztos, fénytől védett helyre. Ezt egy pillantással konstatálta, így megengedett magának egy könnyed zuhanást, és nagy csattanást.
- Aúúúcs.- Ennyi tellett tőle. Se több se kevesebb. Örült, hogy egyáltalán vissza sikerült terelnie a bordáját a helyére. Ez a leesés nem volt a legjobb ötlet.
Most sokkal könnyebben kezeli a fáradtságot, a fájdalmat, és az erőtlenséget. Lehet azért, mert már tompulás is erőt vett rajta, így meg annak is örült, hogy pár perc küzdés után ülő helyzetbe tudott kerülni. Jobbjával lefűzte a biztosító szíjakat a bal kezéről, és ahogy kibontotta a páncél csomóját is szembesült a ténnyel, hogy az alkarja elég durván néz ki. A sötét vöröstől a lilán át a barnáig minden színben játszik, ujjait alig bírja behajlítani. Nagy valószínűséggel elrepedt a csont. Nem egy doktor, de a saját karja és mivel az ujjait tudja mozgatni, így csak nem lehet tényleges törés. A felkarján is átvérzett a kötés, de ahhoz most nincs ereje nyúlni. Lekerül az egész felsőtestéről is a mellvért, ami szintén sok újabb sérülésnek ad helyet. Ahol Edward betalált szintén színpompás bőrfelület fogadta, hasizma meg annyira begörcsölt, hogy most először tűnik teljesen kockásnak.
A lábpáncélt és a csizmát még nem vette le, az maradhat rajta. Ha visszamegy a szobájába akkor megszabadul ezektől is. A sisakja a pajzsán pihent és mosolyogva nézett vissza rá. Biztos már képzeleg is.

Megint a megszokott módon sikerült talpra kecmeregnie. Az első pár lépés alatt mindene fájt, még a lábát sem tudta ténylegesen kinyújtani, de ahogy közeledett vissza a homokos talaj felé úgy lett stabilabb a lépése. Már ha stabilnak lehet mondani a hol balra dőlő, hol jobbra dőlő görbe vonalat követő lépéseket.
Ahogy kiért akkor hallotta csak meg a nevét. Akkor kezdett el ismét hallani. A nevét kiabálták, és csak most jutott el ténylegesen a tudatáig, hogy győzött. Izzadtságtól átnedvesedett haja a szemeibe lógott, egyáltalán nem úgy nézett ki, mint valami dicső lovag, hanem mint valami koldus akit jól megrugdostak és elvertek. Fel sem tudja fogni. Egy ekkora harc végén, mikor mindketten a lovak hátán értek vissza a sátorukba pont ő nyert. Ahogy lassan rémleni kezd a pontos eredmény úgy csodálkozik el egyre jobban és jobban. Egyetlen egy ponttal előzte meg a másikat. Szinte semmi különbség. Semmi.
Ott volt már mellette.
- Szép harc volt. Nagyon szép. Gratulálok. Kiváló ellenfél voltál.- Lépdel Edward mellett az eredményhirdetés helyszínére. Szinte szinkronban mennek balra, jobbra. Egyáltalán nem stabil egyikük sem és ha nem tudnak majd ott valaminek nekitámaszkodni akkor lehet össze is csuklanak.