-Szívesen csinálok neked salit csak lehet, hogy attól megutálod a salátákat.*molyog a lányra.*
-De tudok olvasni csak rosszul rakták a zsebembe és ezért olvastam rosszul.*nyelvöltés és egy mosoly után válaszol a feltett kérdésekre.*
-Még régebben írtam, de most már nem nagyon írok verseket. Inkább csak olvasgatom őket. És gitáron szoktam játszani, de azt otthon hagytam nem tudtam, hogy megengedike-e, hogy az iskolába gitározzak, de ha akarod elküldettem apámmal és akkor majd játszok neked.*mosolyog a lányra majd ismét előhúzz egy levelet a zsebéből.*
-Egyszer az erdőben összegyűltek az állatok, hogy eldöntsék, hogy ki a legerősebb az oroszlán után.
A medve azt mondta, hogy ő a legerősebb állat az oroszlán után
A farkas azt mondta, hogy ő a legerősebb állat az oroszlán után
Az oroszlán megunta a vitát és a mancsával rácsapott az asztalra és kijelentette, hogy a NYÚL a legerősebb állat utána.
A nyúl mikor ezt meghallotta remegni kezdet, de a felesége oldalba bökte és azt mondta neki:
-Mit remegsz te hülye? Harapj meg valakit és az majd félni fog tőled!
A NYÚL odament a medvéhez és jól beleharapott a fenekébe,
A medve azt hitte, hogy kicsi szúnyog csípte meg, ezért hátra nézzett és látta, hogy a NYÚL az a legerősebb állat az oroszlán után, ezért bocsánatot kért és elsonfordált.
A NYÚL felbátorodott és odament a farkashoz és annak is jól beleharapott a fenekébe a farkas azt hitte, hogy kicsi darázs csípte meg és látta, hogy a NYÚL az, bocsánatot kért és elment.
A NYÚL el-szem-te-le-ne-dett odament a tigrishez és annak is jól beleharapott a fenekébe a tigris hátracsapott a mancsával és leütötte a szegény nyuszikát.
Merthogy a tigris nem volt ott az értekezleten mikor az oroszlán bejelentette, hogy a Nyúl a legerősebb állat. *miután ezt is felolvasta visszatette a zsebébe.*
-Na, és ez hogy tetszett? Ez olyan vicc szerűség!*mosolyog a lányra és kiváncsian várja véleményét.*

-Nekem is a gitár a kedvenc hangszerem és szoktam is hozz énekelni és téged is szívesen meghallgatlak, ha akarod. És majd szólok apámnak, hogy küldje el a gitáromat.*mosolyog a lányra végre nincs egyedül abban, hogy csak ő szereti a gitárt.*
-És te játszol valamilyen hangszeren? Vagy szeretnél játszani valamilyen hangszeren?*kérdezi a lánytól.*
-És miket szoktál énekelni? *mosolyog a lányra.*

[Ku&Ki xD]

*Kumiko miközben hallgatja Killiant kezd megfeledkezni a saját kis problémájáról. Ami persze elég fura, mivel ritkán foglalkoztatják mások problémái, de azért az igazságtalanság, amit a fiúval művelnek eléggé felkavarja, ahhoz hogy egy pillanatig ne a teára gondoljon. Persze nem múlik el teljesen az érzés, valószínűleg, amíg tart ez a hét, addig ott fog motoszkálni benne végig ez az álnok, és félelmet keltő érzés, de Killian jelenléte mégis megnyugtatóan hat rá. Hallgatja a másikat, időnként bólint, bár nem biztos, hogy ezt észreveszi a fiú... A boszorkányos hasonlaton elmosolyodik. Aztán amikor Killian befejezi a mondandóját, akkor kedvesen válaszol neki.*
- Én még sosem voltam a presszóba, de akkor ne menjünk oda... Ami az embereket illeti, hát néha én is elcsodálkozom, hogy mit keresnek itt. A tanárokkal meg szerintem ne foglalkozz. Szerintem csak irigykednek. Zavarja őket, hogy nekik hosszú évekig tartott megtanulni mindazt, amit most nekünk előadnak, te meg rögtön tudod... Egyébként még szép, hogy félnek attól, hogy túl okos vagy. A tüzet el lehet oltani, de az észjárásodat kiismerni... Félnek hogy ezt a tudást, valami olyasmire használod, amit ők nem tudnak kezelni. Tényleg beszűkültek, de az emberek és a varázslók többsége is fél attól, hogy a hozzád hasonlók hatalmat akarnak, vagy ilyesmi...
*Nem folytatja, inkább a pálcika tartást magyarázza, és figyeli, ahogy Killian rögtön lemásolja a mozdulatsort, és mintha világ életében pálcikával evett volna, enni kezd. Egy kicsit eltátja a száját, aztán elimserően bólint.*
~ Néha azért tényleg jobb lenne, ha nem menne neki minden ilyen könnyen... ~
*Ki tudja pontosan mire gondolt ezzel... Lehet úgy csinált volna ahogy az öccsével is tette, mikor a kis Seiji tanulta a pálcika használatot? Mert bizony Seiji-nek nem ment jól a dolog, csak akkor sikerült megfognia bármit is a pálcikával, ha Kumiko fogta a kis kezeit és segített neki. De hála Killian kiváló képességeinek ez már nem tudhatja meg senki sem...
Azt azért le kell szögeznünk, hogy egyáltalán nem haragos a lány, egy kicsit meglepődik, de azért egyáltalán nem lehet haragudni valakire mert jó a memóriája. Kumiko szerint legalábbis nem. Ezért nem is foglalkozik vele, inkább csak rámosolyog a fiúra, és felkap egy sushit (igen azt is hozott, de magának) a tálcáról és enni kezdi.
A következő információ olyan a lány számára, mint pláza cicának egy drága ajándék. Ha az előbb említett lánykategória lenne, visítva vetné magát Killian karjaiba, miközben valami vinnyogó hangon hálálkodna és kifejezné, mennyire szereti ezért a másikat.
Azonban Kumiko még véletlenül sem pláza cica, ezért először csak a szemöldökét húzza fel, aztán elmosolyodik, hogy feltehesse a világon a leghülyébb kérdést...*
- Tényleg? És hogyan? Elmondod? Azt is hogy csináltad?...
*Rengeteg hasonló kérdést tenne még fel, de észreveszi magát és inkább befogja. Az öröm, az kettős, és még a teát is elfeledteti vele... Hogy mi a kettőség? 1: Új tudás birtokába juthat, nem csak a könyvek által, hanem a bűbájok terén is, 2: Megkeresheti azt amire olyan régóta vágyott: egy mérget. Ez utóbbit persze nem mondja el még Killiannek sem, mert a múltkor már kifejtette a fiú a véleményét, és erről most nem akar vitatkozni...
Inkább csak csillogó szemekkel vár a válaszokra.... Az, hogy a fiúnak ízlik az étel, jelenleg teljesen hidegen hagyja.*

[Jess és Rufus]

-Jó dolog gitározni megnyugtatja az embert, meg a hangja is szép. És ha most szépen megkérlek nem énekelsz nekem?*kérdezi nagyokat pislogva a lánytól.*
-Már 4 éve gitározom és minden dalt letudok játszani, csak néha kotta is kell azokhoz amit nem ismerek.*válaszol Jess kérdésére.*
-És te már mióta énekelsz? Nagyközönség előtt miért nem énekelsz? *kérdezi Jesst.*
-Azt hittem, hogy egyedül én éneklek a suliban, de hogy te itt vagy megnyugodtam. Ha azt mondod, hogy néha napján te is kis kosárkával a kezedben szoktál ugrálni és közben fütyörészel akkor tényleg megnyugodok, mert akkor abba se leszek egyedül.*nevet a lányra, hisz az utolsó mondatát csak viccnek szánta.*

*A sejtelmes mosolyra ő is mosolyog. Majd végighallgatja a lány énekét.*
-Nem hiszem, hogy megsüketülnék, de amúgy szép szám. De ezt sajnos nem tudom játszani, de ha megtanítasz rá akkor együtt énekelhetjük.*mosolyog a lányra.*
-Na, akkor én megyek írok apámnak, hogy küldje el a gitáromat. És így minél hamarabb énekelhessünk és megtanítalak gitározni is, ha akarod.*még meg várja a lány válaszát, majd utána elbúcsúzik tőle.*
-Hát akkor én megyek, de majd még beszélünk! Szia! *mosolyog a lányra. Majd két sushival a kezében kilép a konyhából.*