Vendégszobák

A keleti-szárnyi folyosó végén, nem messze a társalgótól, található egy nagy bükkfa-ajtó, ez rejti a vendégszobákat. Itt szállhatnak meg a vendégek és azok a diákok, akiket még nem osztottak be egyik szobába sem, de aki egy kis nyugalomra vágyik, az is bejöhet ide aludni. Ha belépsz az ajtón, egy nagy terembe érsz. Ez egy közös helyiség, ahol tudsz beszélgetni, házit írni vagy akár olvasni is. Bal oldalon található egy nagy kandalló, előtte két fotellal, ez melegen tartja az egész szobát. Jobb oldalon kis kétszemélyes asztalkák vannak, körülöttük székekkel. Szemben egymás mellett két ajtó áll, a bal oldali a férfi részlegbe, a jobb oldali pedig a nőibe vezet. A két háló egyforma, ahogy átléped a küszöböt, szemed elé tárul egy nagyon szép, igényesen berendezett, világos szoba. Rögtön a fal mellett két-két nagy szekrény áll, ami meg van bájolva úgy, hogy a szoba összes lakója bele tudja tenni a dolgait - bőröndöket, táskákat, ruhákat, mindent. Ha kinyitod, az egész szekrényt üresnek látod, beleteheted bátran a személyes tárgyaid, más nem férhet hozzá, csak te. Mindenkinek, aki kinyitja a saját dolgait mutatja. Ez egy nagyon hosszú szoba, a jobb és bal oldalon egymás mellett nagy, gyönyörű, egyszemélyes baldachinos ágyak helyezkednek el, két oldalukon két éjjeliszekrénnyel. Ha akarod, elhúzhatod úgy a baldachint, hogy más ne lásson rá az ágyadra, miközben alszol. Az egyik oldalon az ágyak között kisebb ablakok vannak a falakon, a másikon pedig ugyanúgy fáklyák, amiket este meggyújthattok amíg ébren vagytok. A szoba végén két nagy könyvespolc áll, amelyen van néhány érdekes kötet az unalmas estékre. Középen, az ágyak között egy hosszú, barna szőnyeg fekszik.

Leírást készítette: Warenia Sytherna Sicard

*Lusta mozdulatokkal lépdel a keleti szárny felé, miközben hatalmasakat ásítozik. Persze, ilyenkor neki a sziesztáját kellene töltenie, ehelyett azonban dolgozhat ilyenkor is. Hát micsoda dolog ez? Pedig a legszebb álmából kellett felébrednie, hogy ezeket a kulcsokat odaadja az illetőknek, és beossza azokat. Kezében két kulcs, melyekkel szórakozottan játszadozik, fütyürészve lépdelve.*
~Utána megiszok egy kis bort, és szunyókálok egészen estig. Aztán jöhet megint a munka.~
*Határozza el magában a leendő terveket. Természetesen inkább éjjel szeret dolgozni (meg mást is), sokkal aktívabb olyankor, mint délután. Persze, az olasz vér...
Sóhajtva kopogtat be, de válasz nem érkezik számára. Bekukkant, s nem talál senkit sem. Elhúzza a száját, majd elővesz egy papírt, meg egy tollat, arra ráfirkant pár sort.*

Evon V. Yung, Alex Garner!

A két kulcs a szobáitokhoz van, mostmár nyugodtan berendezkedhettek. A szobáitok száma rajta a kulcsokon.

Üdvözlettel:
Gabriel Diego Rocca

- Nah. Ezzel meg is vagyunk. Ha nem találnak el, akkor magukra vessenek.
*Szólal meg elégedetten. Igazából még örül is, hogy nem kell hosszasan magyaráznia, meg vezetnie a srácokat, van neki elég dolga bőven. Az egyik asztalra teszi a levelet a kulcsokkal, majd zsebrevágott kezekkel, fütyörészve indul visszafelé a szobájába, hogy borozgasson, sziesztázzon.*

Kalapkúra-bájital:

10g fehér fagyöngy ágvég
15g fehérmályva-gyökér
20g szárított (egész) útifű
35 darab lila ökörfarkkóró virágszirom
20g édesgyökér-növény gyökérzet
30g morzsolt bodza
5dl víz
7g tealevél morzsolva

Az üst alatt meggyújtjuk a tüzet, és beleöntjük a fél liter vizet, míg az felforr, a 15g fehérmályva-gyökeret felkarikázzuk, és a lobogó vízhez adjuk, majd lejjebb vesszük alatta a tüzet, hogy ne párologjon el a víz közben. Közben rutinos mozdulatokkal félbe vágjuk a lila ökörfarkkóró 35db virágszirmát, majd ezt is hozzáadjuk a főzethez, és háromszor balra megkeverjük. A 20g édesgyökeret szintén takaros karikákra vágjuk fel, és ha készen vagyunk vele, ez is mehet az üstbe, lassú kevergetés mellett. Ezután egy percig csak jobbra kevergetjük a főzetet. Amikor ez az idő letelt, hozzáadjuk a 30g morzsolt bodzát és a 7g morzsolt tealevelet, és ezekkel is összeforraljuk, további egy percig kevergetve, de most a bal irányba. Ha ezzel is megvagyunk, lassan öntjük bele a 20g szárított útifüvet, amit előtte durvára feldaraboltunk, és lassan jobb irányba kevergetjük, míg a főzetünk ennek a hozzávalónak a segítségével lassan besűrűsödik. Öt perc kevergetés után levesszük az üstöt a tűzről, és egy ügyes hőhűtő bűbájjal lehűtjük a főzetet. Ezután hozzá adjuk a vékony szálakra felvágott 10g fagyöngy ágvéget, két percig jobbra keverjük, majd leszűrjük, és újra felmelegítve azonnal fogyasztható a rozsdaszínű, édes bájital.

Kitalálta: Mya Edain, Amelie Clarkson
Jóváhagyta: Gerard Rowne Wayner

*Míg Mya szépen lassan felsétált a vendégszobákhoz, ő felsietett a padlásra, a szobájába, és lehozta a felszerelését. Mire leért a lány mellé, már köhögés rázta, annyira sietett, ami, mint kiderült, nem tett jót neki. Mya kivette a kezéből a kicsi üstöt, ő pedig a készlettel a kezében besétált az ajtón, intve Myának, hogy kövesse. Bár nagyon szép volt a kis társalgó, nem értek rá nézelődni, így jobbra kanyarodott, és beléptek a női részlegbe. Gyorsan letette az egyik ágyra az alapanyagokat tartalmazó kis dobozt, és elővette pálcáját.*
- Sinus! - egy bűbájjal gyorsan bezárta az ajtót, hogy senki se zavarja meg őket, majd újra kezébe vette a dobozt, és a fürdőszoba felé intett a fejével. - Menjünk be oda, biztos, ami biztos alapon, és zárjuk be azt az ajtót is - mondta, majd megindult Mya után.
*Miután azt az ajtót is becsukták, elvégezte itt is a zárzáró bűbájt és letette a földre a kis dobozt. Gyorsan kipakolt pár követ a földre, és kicsi kört rakott ki belőlük. Ebbe a körbe megidézett pár mágikus lángot, amik a kövekből kirakott körből nem szökhettek ki. Odaadta Myának a tálcát, amit visszaváltoztatott eredeti méretére, és a dobozra bökött. - Itt van mozsár is, meg kések, bármelyiket használhatod - mondta, mivel vissza úton megegyeztek, hogy inkább segít a keze alá dolgozni. Elővette a pergament a zsebéből, maguk közé tette, és hangosan olvasni kezdte.
- Az üst alatt meggyújtjuk a tüzet, igen ez meg van. Beleöntjük a fél liter vizet - olvasta tovább, majd felpattant, és egy mérőedénybe pontosan kimérte a vizet, majd az üstbe öntötte, és a tűz fölé bűvölte az üstöt, hogy felforrjon a víz.

- ...míg az felforr, a 15 g fehérmályva-gyökeret felkarikázzuk,...
*Hallotta Amelie hangját, s rögtön az említett növény és egy kés után nyúlt. A kést letette a tálcára, amin az aprítást tervezte elvégezni, majd elvette Ami kis rézmérlegét, és kimérte a 15 grammnyi gyökeret. Miközben hozzáfogott a szeleteléshez, odaszólt a barátnőjének.*
- Ami, szerintem mérd ki az alapanyagokat, hogy nekem csak aprítani meg zúzni kelljen. Úgy sokkal gyorsabban fogunk haladni.
*Végzett a karikázással, s tekintete a forrásban lévő vízre tévedt. Megerősítésért Amelie-re nézett, majd egy bólintás után a főzethez rakta a fehérmályvát, és lejjebb vette a lángot. Közben a pugnaxos kivette a felesleges öt darabot az ökörfarkkóró virág szirmait tartalmazó zacskóból. Mya ismét kést ragadott, valamint Ami is, mondván, hogy ez egyedül, elég lassú munka lenne, a szirmokra viszont most van szükség.*

*Amelie csak bólintott Myának, majd az öt virágszirmot egy másik kis zacskóba tette, majd vissza a dobozba, a többit pedig szemre kettéosztotta maguk között. Megfogta a szirom hegyesebbik végét, domború oldalával tette le a tálcára, lefogta két oldalt ujjával, és tökéletesen kettészelte a szirmot. A tálca egyik szélére tette, majd ugyanezen mozdulatokkal látott hozzá a többinek is. Látta, hogy Mya ugyanígy vágja félbe a szirmokat, így megnyugodott, de azért örült, hogy a lány figyelmeztette, ne kiszámított adaggal térjenek vissza a kastélyba. Amikor elkészültek vele, az összeset a hozzáadta a főzethez, és a recept utasítása szerint háromszor megkeverte. Majd gyorsan kimérte a 20g édesgyökeret és odaadta Myának, hogy karikázza fel. Míg a lány ezzel volt elfoglalva, kimérte még a 30g morzsolt bodzát és a 7g morzsolt tealevelet, a 20g szárított útifüvet és a 10g fehér fagyöngy ágvéget, majd Myára pillantott, hogy készen van-e az édesgyökér felkarikázásával.

*A lányok így, megosztottan gyorsan végeztek a szirmokkal, amíg Amelie a főzethet adta és kevergette őket, ő még egy pillantást vetett a receptre, és egy kendővel megtörölte a kések pengéjét. Ami gyorsan kimérte neki az édesgyökeret is, amiből viszonylag sok kellet a főzethez. Mya nekiállt a vágásnak, ami nehezebb feladatnak bizonyult, mint az elsőre gondolta volna, ugyanis a gyökerek nem hagyták magukat, viszonylag nagy erőkifejtés kellet a szeletelésükhöz. A pugnaxos közben villámgyorsan kimérte a többi alapanyagot, míg Mya még csak az eredeti gyökér felénél karistolt. a megmaradt rész elfelezte, és az egyik részt odanyújtotta Aminek.*
- Nem hagyja magát egykönnyen...
*Dünnyögte, s folytatta a karikázást. A saját negyedével kicsit hamarabb lett kész, mint a barátnője. A jelenleg három részletben fekvő karikákat egy csoportba húzta össze, majd Ami is végzett az adagjával, s már tette is az italba. Mya ismét a receptre nézett: most jön az egy perces keverés. Addig megcsinálhatja a bodzát és a teát is bőven.*
- Lehet a teát és a bodzát egyszerre morzsolni ugyanabban a mozsárban?
*Kérdezte. A kapott bólintás után magához vette a kimért alapanyagokat és a mozsárba téve alaposan átdolgozta őket. Feltűrte az ingujjait, mivel a tűz miatt egyre melegebb lett a helyiségben. Még nem telt le az egy perc, mire végzett a morzsolással. A mozsarat odarakta Ami mellé és a következő hozzávalóért nyúlt.*

*Már nem is emlékezett rá, hogy ilyen nehéz az édesgyökér karikázása. Neki meg nem sok erő volt a kezében, igazából már úgy egészében véve nem volt sok ereje, alig várta már, hogy készen legyenek a bájitallal. De még mindig koncentrált, nem akarta elrontani, mert annyi alapanyaguk már nem volt, hogy újra elkezdjék az egészet.
Éppen letelt az egy perces jobb irányú kevergetés, amikor észrevette, hogy a morzsolt bodza és tealevelek már a keze mellett vannak. Ezeket is hozzáadta, majd elkezdte újra összeforralni, miközben balra kevergette a bájitalt egy egész percig.
Mikor látta, hogy Mya éppen durvára darabolja a szárított útifüvet, ő a fehér fagyöngy ágvégéért nyúlt, és elkezdte vékony szálakra felvágni, ahogyan a recept kérte. Már a felével végzett, amikor Mya jelezte, hogy készen van az útifű darabolása, ezért átadta a kést, amivel dolgozott, és elkezdte lassan adagolni a 20g útifüvet, miközben folyamatosan kevergette. Ezután nem volt más dolga, mint öt percen át keverni, hogy a főzet besűrűsödjön.

*Mya átvette Amelie-től a szálazást. Mivel már a fele kész volt, nem tartott neki sokáig. Mire a főzet besűrűsödött, ő már készen volt s ismét átolvasta a receptet. A főzet besűrűsödött, Ami egy pálcaintéssel elaltatta a tüzet. Egy másik intésére pedig a bájital gőzölgése megszűnt. Mya hamar rájött, hogy a lány egy nonverbális hőhűtő bűbájt alkalmazott az előbb.*
- Erre majd valamikor megtaníthatsz.
*Mondta, s odaadta az ágvégeket is. Miután Amelie beleszórta, két perc kavargatás következett. Mya addig tisztává varázsolta és aztán összepakolta a használt eszközöket, a megmaradt alapanyagokat pedig visszatette a dobozukba. Összezsugorított mindent, amire már nem volt szükség, és Amelie talárjának a zsebébe tette őket. A két perc leteltével magához vette a direkt elől hagyott mérőpoharat és a szűrőt. Ezt a kettőt ő tartotta, míg Ami öntötte az üst tartalmát. A mérőpohárba került szűrletet visszaöntötték az üstbe. A szűrőt és a feladatát bevégzett poharat Mya zacskóba tette is szintén lezsugorította. ~Ezt a sok szirmot meg egyebet majd kiöntjük valahova az erdőbe.~ Gondolta, miközben Amelie újfent melegíteni kezdte a bájitalt, Mya pedig a zsebébe rakta a mini zacskót is. Aztán előkészítette a fiolákat és a tölcsért. Amelie lassan kevergette a főzetet, amíg az el nem érte a kívánt hőmérsékletet.*

*Jó volt Myával együtt dolgozni, nem volt fenn akadás egyszer sem, és érezte, hogy a lány csak szerénykedett, és nagyon is ügyes volt bájitalfőzésben. Miközben melegítette a bájitalt, mosolyogva nézett körbe, és Myára pillantott végül.*
- Nagyon köszönöm, hogy segítettél nekem. Egyedül nem biztos, hogy lett volna erőm megfőzni a bájitalt, amilyen makacs vagyok, a gyengélkedőre biztosan nem mentem volna el - mosolyodott el, majd eloltotta az üst alatt a tüzet, majd Mya segítségével kétfelé osztotta a bájitalt. Egyiket a lány kezébe nyomta végül. - Ezt tedd el, ez a rész neked jár. Segítettél megfőzni a bájitalt, előtte eljöttél velem a városba, a költségekbe is beszálltál, ez a minimum - mondta, majd megölelte a lányt.
Végül elővett egy poharat a készletéből, és a saját bájitalának felét, a rozsdabarna, kicsit szirupos főzetet a pohárba öntötte, és felemelte. - Viszlát nátha, üdv néked, egészség! - mondott egy vicces tósztot, majd mielőtt inni kezdett volna, még tüsszentett egy cincogósat utoljára. - Fránya nátha - morogta, majd megitta az édes főzetet. Szemeit behunyta, és érezte, hogyan kezd el dolgozni a főzet a szervezetében. Amikor újra kinyitotta szemeit, már nem csillogtak a hőemelkedéstől, csak az elégedettségtől. Tökéletes bájitalt készítettek. A náthát mintha elfújta volna a szél, és köhögni sem köhögött már. - Csak elbántunk a náthával - nevetett fel jókedvűen, majd egy gyors bűbájjal megtisztította a poharát, a keverőkanalat és az üstöt, majd ezeket is elrakta a dobozába, azt pedig utána elsüllyesztette a zsebében. Pálcájával az ajtóra mutatott.
- Direectus! - az ajtó kinyílt, ők pedig végre kaptak rendesen levegőt, mivel a fürdőben eléggé kimelegedtek. Gyorsan a másik ajtóhoz siettek, ott is elmormogta a zárnyitó bűbájt, s kiléptek, maguk mögött bezárva a vendégszobák ajtaját. Jobb volt nem időzni ott olyan sokáig, nehogy az utolsó pillanatban kapják el őket. - Ahogy elnézem, még pont egy óránk van, hogy kicsit rendbe szedjük magunkat. Például nekem nem ártana egy gyors zuhany, mert a hajamban is érezni lehet, hogy bájitalt főztünk - húzta el orrát. - Mit szólnál, ha a természetmágia teremben találkoznánk? - kérdezte mosolyogva, majd mielőtt a lány válaszolhatott volna, még egyszer megölelte őt. - Tényleg nagyon köszönöm, hogy segítettél nekem - mondta, majd vidáman a padlás felé indult. - Később találkozunk - intett még egyet, aztán bekanyarodva egy folyosóra eltűnt Mya szeme elől.

*Mya szemei a nap folyamán először ugyanúgy csillogtak, mint Amelie-éi. Természetesen nem a náthától (bár azt is elkaphatta volna ennyi összezártság és párás levegő után), hanem a diadalittas megelégedéstől. Tényleg megfőzték a bájitalt... Mya remekül érezte magát. Miután Ami szétosztotta a bájitalt, mosolyogva köszönte meg, majd tette zsebre a saját fioláját. Miután megölelte a pugnaxos, tréfásan azért csak odabiggyesztette:*
- Mennyi járkálást és sunnyogást kellett ma vállalnunk, csak mert te nem vagy hajlandó gyógyítóhoz menni... Ha ilyen betegeid lesznek majd, fel fog kopni az állad, nézhetsz új munka után.
*A folyosóra kiérve Mya fellélegzett. Kellemes, vérpezsdítő nap volt a mai. Még mindig vigyorgott, pedig Ami cincogó tüsszentése óta eltelt egy kis idő...*
- Azt hiszem, én is lezuhanyzom.
*Mondta Aminek, majd a búcsúölelést megelőző kérdésre csak biccentett egyet. Búcsút intett a pugnaxosnak, aki hamar eltűnt a szeme elől az egyik folyosón. Alighogy a lány sziluettje kikerült a látóköréből, Mya hirtelen úgy érezte, valami csavarja az orrát. Végül egy hatalmas tüsszentés tört utat magának. Mya először csak állt ott döbbenten, aztán elvigyorodott, majd heves kacajban tört ki.*
- Fránya nátha...
*Motyogta az orra alatt, s kivette zsebéből a kis fiolányi bájitalt. Kidugaszolta, majd aprót kortyolt belőle, megelőzvén az esetleges megfázást. Miután a főzet visszakerült a zsebébe, vigyorogva indult el a Signumus-toronyba zuhanyozni, aztán a természetmágiás cuccáért.

*Poli ébredezik a vendégszobába. Mivel még nem találkozott senkivel így még nincs neki saját szobája. Vagy is találkozott de a srác Pugnaxos vagy hogy mondják. Felül az ágyára és körbe pillog. Kicsit még álmos szegény csajszi. Felpattan és elkezd öltözködni. Felvesz egy kék pólót egy fehér szoknyával. Haját megfésüli majd megsimogatja Arthurt. Leül a földre és elgondolkozik.*
-Tök jó itt. Nagyon tetszik... *Motyogja és simogatja tovább a kutyusát. Elhúzza a száját és kicsit vár hát ha segít valaki neki, hogy kiismerje magát és talán még szobát is segít neki rendezni.*

Nem kelt túl korán szokása ellenére, a sok könyv amit tegnap előkaparászott kis könyvtárából teljesen lekötött a figyelmét, és valamikor éjjel bújhatott be ágyába. Pedig van dolga ma is, nem is kevés. Először is új diákok érkeztek a házba, akiket el kéne irányítania. Bár, örült volna, ha a prefik most ezt elintézik, de hát egyet nem talált a helyén. Mondjuk aggódni nem aggódik különösebben, ha esetleg eltűntek volna, majd lesz másik helyettük.
Majdhogynem át kell szelnie az egész kastélyt, hogy eljusson a vendégszobákig. Ha már tegnap lemaradt az érkezőkről, legalább ma legyen már normális fekhelyük.
Mikor odaér az ajtó elé, kicsit megigazgatja öltönyét, és nyakkendőjét, hiszen a sok lépcső megmászásában, egy kicsit lelenc lett az öltözete.
Erős tenyerét ökölbe szorítja, majd úgy kopog az ajtón. Nem lenne túl illendő, ha a kisasszonyokra csak úgy rányitna. Miután dörömbölt egy kicsit, vár, aztán benyit.
Nem nagyon fogta meg a vendégszoba látványa. Nem baj, végülis nem az otthonosság célját szolgálja, hanem csak hogy legyen hol aludnia az emberkéknek. Meglepődik, mikor csak egy lányt lát a szobába, ő bizony kettőről tudott, de hát ha egy, akkor egy. Kevesebb a gond.
- Üdv Kisasszony! Maga lenne az új diák ezek szerint! - állapítja meg, mintha nem lenne annyira kézenfekvő.
- Thierry De Montmorency lennék, az Ön karvezető helyettese, és remélhetőleg a bűbájtantanára is. Már, ha felvette. - mutatkozik be, nehogy még azt higyje valami szatír tör itt rá.
- Remélem nagyon nem pakolt ki, indulnunk kéne mi hamarabb a pilluamuleto házba.

*Elvan a kutyussal és kicsit furcsállja is hogy egyedül van , mintha menekülnének előle az emberkék. Vállat von és fel is kell pillanatok alatt. Csípőre vágja kezeit és köreb pillog a szobába de tényleg egyedül van. Egyik lábáról a másikra áll és elkezd sétálgatni le és fel a szobába. Oda lép a csomagjaihoz és elhúzza a száját. Már kezdene éppen kipakolni amikor valaki kopog az ajtón. Felcsillannak a szemeit és az ajtóra pillog nagyokat.*
-Nyitva van. *Szól ki és nem kell sokáig vár az ajtóba megjelenik egy férfi. Rápillog kék szemeivel és bólint egyet.*
-Igen én vagyok. Szép napot. Udvarvölgyi F. Polett vagyok. *Köszön és be is mutatkozik bár tudja hogy is tudja a férfi hogy ki ő, na de biztos ami biztos. Hallgatja az embert.*
-Igen felvettem, már alig várom. *Mondja és adja a kis ártatlan lánykát nehogy már a második nap bajba kerüljön majd inkább később.*
-Hát nem igazán. Most akartam volna kipakolni. *Válaszol és bólint egyet. Nem tudja nagyon kiejteni a nevet így csak bólogat.*
-És az merre van? Tudja tegnap érkeztem és még nem nagyon tudom hogy mi merre van. *Mondja határozottan. Oda lép a csomagjához és elhúzza a cipzárt. Majd szól a kutyusának és akár indulhatnak is. Húzza maga után a bőröndöt.*

- Nagyszerű! - reagálja le a tantárgyas dolgot. Bár szerinte elég sokan vették fel, mert hát alapnak számít, de mindezek ellenére, nem sok diákkal találkozott az órákon. Minden bizonnyal szeretnek másfelé csatangolni a diákok. De hát nem róhatja fel különösebb -képpen, hiszen nem láncolhat oda mindenkit a padjához. Meg egyébként sem nagyon rajong a padokért, és hasonló dolgokért.
- Remélem majd órán is találkozunk! - teszi még hozzá. majd beáll az ajtóba, indulásra készen.
Figyeli ,ahogyan a lány összekapja a holmiját, szerencsére nem kell rá túl sokat várni, ideje nem volt kipakolni.
- Szerencséjére, azért vagyok, hogy elkalauzoljam arra. De jó lesz, ah megjegyzi merre kell menni, mert ezek után nem lesz kísérő személyzete! - jegyzi meg, kicsi éllel a hangjában.
Bár, nem ennyire mufurc ő, csak ma valahogyan a balos lábát tette ki az ágyból. Egy kicsit, mintha toporogna, bár tényleg nem kell sokat várnia.
- Nos, akkor szerintem indulhatunk is, csak utánam legyen szíves jönni. Ha lemarad, nem fogok nekiállni keresgélni kegyed! - mondja, bár hozzámellékel egy enyhe vigyort is.
Majd sarkon fordul, és elindul a délit torony felé.

Még a presszóban:
*Dülöngélve megy Daniel mellett, majd próbálja felmérni a helyzetet, de nem megy neki, mert elmegy mellette minden, vagyis forog a világ. Szédül és nem lát kettőig. A kastélyból is van egy pár, így inkább marad Daniel mellett, had vezesse. Holnapra fájni fog a feje az biztos. Csak lépked a fiú mellett és próbál egyenesen menni, ami nem igazán sikerül, így egy párszor neki megy Daniel-nek.*
- Bocsi, csak nem látom az utat.
*Bocsánat kérően néz a fiú kék szemeibe, már ha megtalálja, mert jelenleg ő is forog, mint minden más. A keleti szárnynál megállt, majd próbált felmenni a lépcsőn. Mikor felértek a lépcsőn Arwen benyitott.*

Vendégszobában:
*Arwen az egyik ágyat kiszemelve, engedte el a fiút, majd megpróbált eljutni az ágyig. Ez sikerült bár párszor neki ment annak, ami az útjában állt. Végül eljutott az ágyhoz, majd lefeküdt a hátára és becsukta a szemét. De így még rosszabb volt, mert úgy érezte, hogy vele forog a világ. Néha-néha kinyitotta a szemét, hogy ne hányja el magát az érzéstől, majd próbált minél gyorsabban elaludni. A kezeit a hasára helyezte, majd próbálta elfelejteni ezt az egész napot.*

*Maga mögött becsukta az ajtót, és kissé aggódva nézi ahogyan Arwen eljut az ágyhoz, de végül is eljut odáig. Ő kissé jobb állapotban lépdel el az ágyig, majd Arwen mellé fekszik. Az oldalán fekszik, ahogyan végig néz a lány arcán. Gyönyörűnek mondható, ahogyan behunyta a szemeit, és ezt csak a pillanatnyi eltorzulás csúfította el, ami valószínűleg az ital hatása, pontosabban annak a következményei.*
-Ne aggódj, minden rendben lesz holnapra, csak pihenj.
*Lágy hangon próbálja nyugtatni a lányt. Óvatosan Arwen hasához nyúl, és gyengéden arra utasítja a kezeit, hogy elhúzza onnan. Amint ez megtörténik gyengéden simogatni kezdi a lány hasát. Szinte teljesen magával ragadta ez az egész helyzet. Elvonultak, kettesben vannak, a hold fénye sejtelmesen besüt az ablakon. Tényleg csak azaz egyetlen egy probléma van, hogy még az ital hatása eléggé magával ragadta. Fejével közelíteni kezd a lány felé, és most egy sokkal gyengébb csókot nyom az ajkaira, nem úgy mint az előbb. Ez már lehet a fáradtság jele is. Eltávolodva kezével becsúszik a lány felsője alá, és úgy simogatja tovább a hasát, szigorúan figyelve arra, hogy ne nyúljon feljebb.*

*Arwen a fáradtságtól nem tud mit csinálni, még ellenkezni se tudna. Hamar be is bizonyosodik, mivel a fiú máris kikezd vele. Hasáról leveszi a kezét had kényeztessék. Az újabb próbálkozásra már végképp nem tud mit reagálni csak sodródik az árral és a fiúnak enged. Azonban gyomra görcsbe rándul, mikor a fiú kezeit megérzi a felsője alatt. A finom csókot viszonozza és kezével a fiú nyakát kezdi el simogatni. A másik kezével ügyel arra, hogy a fiú keze ne tévedjen el. Mivel régi barátok, így furcsán fog kijönni, ha egymás mellett fognak ébredni. A csókkal játszadozik, hogy ezzel is húzza a fiú agyát. Kis szüneteket tartva adja a másikat, majd egy forró csókkal be is fejezi és Daniel-nek hátat fordítva az oldalára fordul és lehunyja a szemét, de előtte halkan súgja.*
- Szeretlek.
*Nagyon halkan mondva alszik el a fiú mellett. Kezét persze még mindig a fiúén tartja.*

*Leírhatatlanul örül annak, hogy Arwen viszonozza a csókját, és nem húzódik el a simogatása elől. Jól esően belesóhajt a csókba, amikor megérzi a lány kezét a nyakán, és a gyengéd simogatást. Élvezi ahogyan játszadozik a csókokkal Arwen, és hasonló forrósággal viszonozza a mondhatni jó éjt csókot. Keserves pillantást vet Arwenre, amikor hátat fordít neki. Hallja a halk szót, de nem tud rá válaszolni, csak egy halovány pirosodás lesz felfedezhető az arcán.*
-Jó éjt!
*Suttogja, és még egy csókot nyom a lány arcára, és lefekszik az oldalára, kezét mind végig Arwen hasán tartva. Pár perc kell neki mire megnyugszik a gyomra, és elmerül az álmok völgyében.*

Tárgy: Re: Vendégszobák Vas. Aug. 30 2009, 20:53

*Szerencsére ma egyedül alszik a vendégszobákban. Délután egy kicsit gyakorolta a tűzmágiát, nem is csoda, ha füstszagú volt utána minden porcikája. Az első dolgának ígérkezett, mikor visszajött, hogy dobjon egy gyors zuhanyt. Nem szeret a víz alatt állni sokáig. Valahogy sosem vonzotta, hogy bőrig ázzon bármiért is. Ettől azonban közel sem lehet ápolatlannak mondani, csak éppen takarékosnak. Otthon sem lehetett csak úgy ész nélkül használni a vizet vagy áramot, a számla a mágusvilágban is létezik. Náluk csak annyi könnyítés szorult az életükbe, hogy ha eltört egy tányér, nem kellett újat venni. Odaadták Kurtnek, aki egy kört rajzolva alá simán összerakta.
A szülei mindig is idegenkedtek attól, hogy a saját vérével varázsol, kicsit undorodtak, kicsit aggódtak miatta. Adta is a lovat alájuk, amikor egyszer vérmérgezéssel szállították kórházba. A gyűrű, melyet még álmában is visel, koszos volt. És a kosz odabent beütött. Nem feküdt sokáig, már idő előtt eljött a szobájából (eleinte még keresték, de végül nem vitték vissza), hogy visszasurranhasson a helyi máguskönyvtárba tanulni. Mindig ott találták meg. Mikor még olyan hat-hét éves kora körül járt, lelkesen mutatta a találmányait a szüleinek, később kicsit zárkózott és magánakvaló lett. Ekkortájt fogyott le a rendszertelen evésnek köszönhetően. De túlzás lenne azt állítani, hogy nem mondhatott senkit a barátjának. Ó, dehogynem. Velük edzett, nekik köszönheti azt, amit tegnapelőtt délután a karvezető-helyettesének produkálhatott.
Azonban, jelen pillanatban semmi ilyen vidáman nem jár az esze. Nem, határozottan valami mást álmodik épp, mert nyugtalanul forgolódik, néha halkan felnyöszörög, de nem beszél. A baldachinos ágy függönyét elhúzta, hogy ne lássák, nem mintha bárkitől is tartania kellene. Tudta szerint itt és most egyedül van.*

Tárgy: Re: Vendégszobák Hétf. Aug. 31 2009, 00:29

Álom, édes álom.
Nos, kedves Kurt-ünk eléggé el van informálva, tekintve, hogy hamarosan a szoba ajtajában megjelenik egy árny, de szinte csak surranva. Mondhatnánk azt is, hogy sensei lopakodása felérne egy macskával, de hosszú kimonójában inkább egy kígyó csusszanásának fogható fel maga a látvány is. (Főleg azokkal a kígyó szemekkel....)
Nem igazán figyeli meg, hogy Kurt miről is álmodik, elvégre nem is láthatja magát a fiút sem, köszönhetően az ágy függönyének. Most ha átváltozna állati alakjába, akkor simán láthatná, hogy pontosan hogy fekszik Kurt az ágyban, elvégre a kígyók nem látnak színeket, ők hőt érzékelnek, illetve a nyelvükkel tájékozódnak. Ellenben ha most átváltozna, akkor túl sok energiát veszítene ahhoz a mágiához, amit most alkalmazni szeretne. Merthogy itt semmiféle perverz kukkolásról nincs szó, Akane-nek sose voltak esetei a kisfiúk (mármint magához képest ugyebár még csak kölykök). Ha már alapvetően a vele egykorú, vagy idősebb férfiakat is lenézi, akkor egy kis hímnövendék csak a hernyó, kukac kategóriával van egy szinten. Kurt is mindössze annyival nyerte el elismerését, hogy ugyanúgy az átváltoztatásoknak szentelte eddigi éveit, ahogyan azt a nő is tette . Pedig sose hitte volna, hogy lesz rajta kívül olyan elvetemült, aki egész életét ennek a tudománynak a megismerésére áldozza fel. (Mint ahogyan a történelemkönyvekből tudhatnánk-persze már nem állnak ezek a sorok bennük- Akanevel is ez történt.)
Majd egy napon biztosan a nő előlépteti a maga által felvázolt evolúciós ranglétrán, de addig is még látnia kell rajta mennyi a teherbírása, mennyire tud küzdeni, és milyen eredményeket tud elérni. Azt már látta, hogy sokat gyakorolt eddig. Most már azt kell látnia, hogy a nő feladatainak és gyakorlatainak a lécét mennyire üti meg, és képes tartani a követelt szintet. Tehát cseppet sem leányálom az, ami várja.
Óvatosan hajol le, hogy finoman beleharapva ujjbegyébe rajzoljon fel egy átváltoztató kört, pontosabban szólva a formaváltoztatás varázslatának alapját. Közben feszülten koncentrál, lehunyja a szemeit, majd elmosolyodik, amikor egy hangos roppanás hallatszódik és hatalmas nagy sziklatüske emelkedik ki Kurt ágy alól, ezzel szépen felnyársalva és tördelve a bútort. Ráadásul nem csak egy fúródik ki, hanem több is követi a példáját körbetűzdelve és törve. Az, hogy ezzel a kellemes ébresztővel sikerült-e különösebb kárt okozni ifjú tanítványában, nem igazán érdekli. Felegyenesedik széles kis mosollyal az arcán, bár nem lépdel közelebb. Pontosan jól tudja, hogy a fiú részéről még jöhet ellentámadás bőven.
- Szép jó reggelt. A gyakorlásod megkezdődött.
Vonja meg kecsesen a vállát, finoman hátradobva hosszú fekete hajtincseit, ahogy arrogánsan felszegi állát, figyelve van-e még élő egyén a régies ágy romjai közt.

Tárgy: Re: Vendégszobák Hétf. Aug. 31 2009, 09:42

Kurt. Kurt.
Ne, hagyj békén.
Kurt, gyere játszani.
Nne, ne...
Kurt, beehee...
Már megint az a lény. Sosem hagy neki nyugtot, se éltében, se holtában, se ébren se álmában. Pedig halott. Tudja, hogy halott. Nem lehet élő. Meghalt, ahogy azok ketten is, akikből összegyúrták őt. Talán a szüleik is azok, hogy ne kutakodjanak az eltűnt fiuk után. A bárányt senki sem sajnálta. El se tudja hinni, hogy erről hogy nem tudott az édesanyja, s ha tisztában is volt vele, miért nem tett ellene. Egy ekkora bűnt...
Szakadó textil.
Az első reccsenése kizökkenti őt a földalatti szoba képéből. Nem, tulajdonképpen nem ez kelti fel, hanem az a hihetetlen mértékű adrenalin, ami elönti a végtagjait, a félelem, amely a gyomrába mar, a gondolatmenet, amely már mielőtt kinyitja a szemeit megindul a fejében. Baj van. Baj van.
Megkapaszkodik az ágy szélében, és azt használva kivetődik, leszakítva a vékony függönyt is. Már érezte a tüske hegyét az oldalán, talán be fog vérezni. Talán. De a sebek sosem érdekelték, mindig félvállról vette őket. Pedig néhányat nem szabadna. Az ellentámadás gyorsabban jön, mint azt a nő remélheti. A vörös a kezét az éjjeliszekrényhez érinti, és már aktiválja is. Hogy kicsit paranoid a gyerek, és este írt fel védőkört? Naná. A támadás fentről érkezik, mégpedig egy hasonló téglahasáb képében, mellyel anno az ő karját törte ketté. Ennek tompa a vége, és függőleges, semmint vízszintes. Nem ölni akar, hanem roncsolni, ha eltalál. Bár, egy törékenyebb testalkatnak ez se lenne akadály, tekintve a gyorsaságát és masszívságát.
Az első pillanatokat kihasználva letépi magáról a függönyt, és újfent megvágja magát. A következő varázskört aktiválva azonban szemlátomást nem történik semmi, és a másiknak bőven van ideje az ellentámadásra.
A hatása azonban csak fél perc kérdése. Annyi ideje van a senseinek.
Eleinte érezni, hogy kicsit mintha melegedne a padló, de sokkhelyzetben ki érzi az ilyet. Hirtelen felforrósodik, elviselhetetlen magasságba, majdnem megéget, majd fekete masszává olvad. Nem más, mint a gyapjúszőnyeg. De nem szurokszerű valamit akar belőle csinálni, hanem hirtelen lehűti, megszilárdítja, hogy bokáig bennemaradjon a nő.*
- Guten Morgen, mester.

Tárgy: Re: Vendégszobák Hétf. Aug. 31 2009, 13:19

Remek, örömmel szemrevételezi, hogy tanítványa bizony nem halt bele a reggeli kis akciósre sikerült ébresztésbe. Sőt, olyannyira virul az életenergiáktól, hogy még van is ereje visszatámadni. Az egy alapvető reflex, hogy az oszlopot sikerül kikerülnie. Ám annyi ideje nem marad, hogy még a padlóval is foglalkozzon. Így amikor a bokájáig felér a szurokszerű dolog, majd megszilárdul, kurtán káromkodik egy sort japánul. Csípőre teszi egyik kezét, ahogy Kurt felé pillant megrovón.
- Ez volt az utolsó cipőm, amit még Japánból hoztam magammal.
Azonban ahogy megszólal, már hajol is le és a halmazállapot változtatások körét //lásd.: Főoldal-->Tananyagok-->Átváltoztatástan-->7.-9. óra// megrajzolja saját vérével. Ezáltal a szilárdra keményedett anyag vízzé alakul szétfolyva a szobában. Szélesen elmosolyodik a nő felvetett fejjel nevetve, majd Kurtre pillant.
- Halmazállapot változtatások. Az idén vettük a kortársaiddal.
Adja meg a magyarázatot, azzal ha jól számítja csak még egy átváltoztatás kell, és a fiú ki fog merülni. Ugyanis az oszlop ugyan nem sokat ért ellene, és csak figyelem elterelésként volt hasznos, de ennek ellenére azért szív le jókora energiát. Plusz akkor még a kis szurokszerű izé is //usernek reggel van, figyeljétek csak a fantasztikus megfogalmazást... xD// kiveszi a megfelelő energiaadagot.
Szélesen elmosolyodva pillant a fiúra, és röpke pár másodperc alatt szükséges elgondolkodnia ahhoz, hogy tudja mi legyen a következő lépése. Mivel a víztócsa még ott van a lábuknál, vélhetőleg a fiúnál is ott csordogál már már egy kicsi, ezt használja ki. Belenyomja ujját a víz alá, és pár perc alatt felrajzol a padlóba dörzsölve egy varázskört. Még feloldódni sincs ideje a körnek, amikor aktiválja is magát a kör, és a víz hamarosan jéggé szilárdul és hatalmas nagy jégszilánkok csapódnak ki belőle a fiú felé. Szóval ha nem ugrik el időben, akkor biztosan bele fog állni pár a testébe.
A nő viszont elégedetten figyeli az eseményeket, miközben finoman lenyúl a cipőjéhez és fintorogva rázza meg egy kicsit, hogy a csontig vizes szandálféleséget legalább valamennyire megmentse. Tulajdonképpen még számít ellentámadásra, és pontosan ezért bármi is jön, kivédi. Széles mosollyal az arcán méri végig kígyó tekintetével Kurt-öt és int egyet fejével kifelé indulva.
- Gyere utánam. Elkezdjük azokat a gyakorlatokat, amikkel edzették az én időmben az elit mágusokat.
A mosolya azonban sunyi és ravasz, tehát valamiben mesterkél. Csak még azt nem lehet tudni, hogy miken is járnak a gondolatai, miféle nagy gyakorlattal készül a fiú számára. Hogy ő élvezni fogja, az nem kétséges. Hogy Kurt élvezni fogja-e, az egy egészen más kérdés. A nő viszont kecsesen, felszegett állal lépdel ki szépen a folyosóra, hogy elinduljanak a már előkészített gyakorlóhelyre.

*Egy diákokkal teli kastélyban az a rossz, hogy nehéz olyan helyet találni, ami kellően csendes és nyugodt. Most hogy elkezdődött a tanév, már a könyvtár sem az a nyugodt hely, aminek megszokta, márpedig semmi kedve sok emberrel maga körül olvasni, tanulni, vagy bármi mást csinálni.
Valójában fogalma sem volt róla, hogy vannak vendégszobák a katélyban, egészen mostanáig. Elkeseredésében jött a nyugati szárnyba, hogyha mást nem eszik valamit, lassan úgyis itt lenne az ebéd ideje, de az étkező helyett egy másik ajtón nyitott be, s most kissé csodálkozva szemléli, hogy itt bizony szobák is vannak.
Amibe most érkezett, az egészen hangulatosnak tűnik, s láthatóan senki sem lakik benne, így talán eltölthetne itt egy kis időd békében. Ez a gondolat, határozottan boldogító s bár az ágy nagyon kényelmesnek tűnik, mégis inkább az egyik fotelbe ül le. Szép lassan kifűzi a térdig érő bakancsokat, majd felhúzza harisnyás lábait maga alá. A fekete szoknya alól így csak a térde látszik ki, s amint kényelmesen lehelyezkedik kinyitja a könyvet - Édes mérgezések -, amit eddig olvasott. Egész véletlenül akadt rá a könyvtárban, s meglepően érdekes olvasmánynak bizonyult. Pont olyannak amire szüksége volt a mostani hangulatában. Igen most határozottan úgy érezte meg tudna mérgezni valakit... De elhesegette a rossz gondolatot, hisz megígérte az illetőnek, hogy nem fogja rosszra használni, amit olvas, és ugye ő mindig betartja az ígéretét.
Ahogy belemélyed az olvasásba öntudatlanul is játszani kezd a fehér kapucnis pulcsinjának a zsínórjával. Igazán szórakoztató látványt nyújtva.*

*Miként keveredett ide és miért, meg nem tudná mondani. Elindult egy nyugodtabb helyet keresve Francissal a kezében, hogy letisztogassa kicsit, miután végzett a tanulással. Ugyan nagyjából bejárta már a kastélyt, de ide még nem jutott el, így nem is tudta, hogy van vendégszoba is. No nem mintha átköltözne a harmadik emeleti folyosóról, tökéletesen megfelel neki az egyik kis beugróban. Megtalálta azt a részt, ahol magában lehet, ahol senki nem zavarja, és ellakhat, amíg a kedve tartja. Seon sem zavarta el, noha a sátrat nem látta, csak azt vágta le, nem véletlenül ül a folyosón a fal mellett. Hálás volt érte, nem hordta le, nem kiabált, nem akarta meggyőzni, csak kért.*

-Nocsak. Látod ezt Francis? Ilyen is létezik, ezt nem mondták eddig, pontosabban Serenity nem említette. Igaz, nem is kérdeztük.

*Halvány mosollyal az arcán lép be, remélhetőleg nem találkozik tömeggel, most nem arra van szüksége. Sőt, arra sosincs szüksége, mert a tömeg egyenlő a zajjal, a hangoskodással, azt pedig nem igazán kedveli. Kérdés, mennyire találja otthonosnak a környezetet, olyannak, ami neki megfelel. Ha így van, lehet, átcuccolja a sátrát is, és táborozik majd le. A lényeg, ne kelljen a toronyba mennie, ne erőltessék rá azt, amit nem akar. Meglepődik azon, hogy itt már van valaki, na nem mintha zavarná abban, hogy a koponyájával beszélgessen. Méregeti a lányt, egyelőre nem lép közelebb, a reakcióját nézi, abból egy pillanat alatt le tudja vonni a következtetést, hogy nyisson felé vagy sem.*

-Szia! Zavarok vagy jöhetek? ~Ázsiai, ahogy Seon is. Ők mások, nem ítélnek el semmiért, úgy fogadnak el, ahogy vagy.~

*Többnyire. Akikkel eddig találkozott élete során, ilyenek voltak, talán ezért is nem fordul sarkon és tűnik el úgy, ahogy jött, hanem vár. Mintha csak érezné azt, ez a lány nem fogja kiröhögni, és nem fogja furcsán méregetni Francis miatt. Aztán ki tudja? Kivár, csak után hoz döntést, miután választ kapott, vagy Midorikawa ránézett. A tekintet sok mindent elárul, ahogy a testbeszéd is, és mindkettőről tudja, nem mindig egyezik a kimondott szóval.*

*Egy kissé összerezzen, amikor valaki megszólal, de mindössze azért, mert annyira belemerült az olvasásba, hogy azt sem vette észre, hogy kinyílt az ajtó. Azonban amikor felpillant egyértelműen látszik, hogy nem fél vagy ilyesmi, inkább egy kis szomorúság látszik a szemeiben, de az mostanában megszokott. Semleges hangon válaszol, mivel még nem ismeri a fiút, aki megzavarta. De tulajdonképpen nem zavarja, ha nem kezd lármázni, mint a többiek odakint.*
- Szia! Nem zavarsz, gyere be nyugodtan.
*Kezével, ami eddig a bojttal játszott, az ágy és a másik fotel irányába int, ezzel is kifejezve, hogy tőle aztán azt csinál, amit akar. Ha mégis lármás lenne a srác, még mindig elsétálhat, bár ahogy végigméri határozottan nem tűnik zajos egyednek. Inkább furcsának hat, hogy a kezében egy koponyát tart a kezében. Határozottan nem mindennapi látvány, s igaz, hogy messziről nem tudja megmondani, hogy valódi-e, akkor is érdekes. Nem bírja megállni, hogy meg ne kérdezze, végülis tényleg ritkán lát az emberlánya koponyákat...*
- Az igazi?
*Böki ki, kicsit több kíváncsisággal a hangjában, s kicsit több érdeklődéssel a szemében mint szeretné. Még rá is mutat Noel kezére, amiben Francist tartja, csak hogy biztosan értse a másik is, hogy mire gondol. Bár nem valószínű, hogy félre lehet érteni egy ilyen kérdést...
Azt viszont Noel is rögtön észreveheti, hogy nem zavarja a lányt a tény, hogy egy koponyával a kezében mászkál. Tulajdonképpen sokkal érdekesebb Kumiko számára egy ilyen srác, mint a többiek. No nem úgy. Őt határozottan nem érdeklik a pasik. Szimplán arról van szó, hogy jó benyomást kelt benne, azzal, hogy kilóg az "átlagos" címke alól.
Egy ilyen személlyel nyílván sokkal érdekesebb témákról lehet beszélgetni, mint a többi locsi-fecsivel, akikkel az iskolában találkozott. Igaz néha jól esik nem gondolkodni és beszélni, de van amikor ennél többre van szüksége. Ha szerencséje van azt is megengedi neki a srác, hogy közelebbről megnézze azt a koponyát. Az igazán érdekes lenne, sőt! talán végleg elfeledtetné vele a bánatát. De előbb megvárja mit lép Noel. Az is lehet, hogy különleges, személyes tárgyként tekint Francisre, akkor pedig, nincs joga megfogni.*