Kastély körüli park

*Egy magas egyén gázol át az udvaron a bejárat felől. Minden bizonnyal egy új diák lesz az illető, hiszen arról leginkább csak azok jönnek. Most jelen pillanatban egy srác az a bizonyos új diák. Szemébe fésült szőke, egyenes szálú haja van, zöld szemei, kissé széles szája, nem egy férfi mintakép, de egyébként nem olyan rosszképű srác.
Fekete pulóvert és kék, itt-ott divatosan szakadt farmert visel sportcipővel. Vállán sporttáska van, amitől kissé féloldalasan megy, de csak azért sem fogja kézben vinni. Így sokkal könnyebb. Látszik is rajta, hogy egyáltalán nem izmos, nem az a gyúrós alkat, amolyan átlagos. Bár ahogy végignéz rajta az ember, feltűnhet neki hogy ez a srác nem az a kifejezetten férfias típus, nem egy macsó.
Meg is érkezik szépen arra a pontra az udvaron, ahol szépen megáll és levágja a sporttáskát. Remélhetőleg úgy lesz, ahogy a levélben volt írva és kijön elé valaki, mert nem szeretne túl sokat itt kint várni. Egyik oka erre, hogy azért elég hűvös van, lehet nem kellett volna félúton levennie a kabátot azzal a felkiáltással, hogy "Áh, meleg van".*
~Teljesen ki fog száradni a bőröm ettől a hidegtől. Még jó, hogy hoztam két doboz hidratáló krémet is.~ *Ez valahogy jobban leköti, ahogy a kezeit nézegeti, amelyeken tökéletes selymes a bőr, de ő már most a kiszáradás kezdeti jeleit véli felfedezni. Végül elveti a dolgot és tekintetét a kastély bejáratára függeszti abban bízva, hogy esetleg hamarosan kijön valaki.*
~Vajon a hajam jól áll? Durva lenne kócosan találkozni bárkivel is...~ *Már el is kezd kotorászni a farmerja zsebében és pillanatokkal később elő is kerül egy aprócska tükör, kezében tartva emeli fel a képe elé és elkezdi nézegetni és másik kezével igazgatni a haját. Kár, hogy egy hajszál nem sok, annyi sem áll össze-vissza, de ő akkor is igazgat rajta. Még egy darabig biztosan ellesz a hajával, de hisz ki láthatná? Meg aztán egész jól belefeledkezik most a hajának igazgatásába.*

Juliet hosszú kecses lépéseket lesz, miközben sétál le a lakosztályából. Megkapta az értesítőt a diák érkezéséről, aki elé ki kell mennie. Reméli, hogy még nem késik túl sokat, elvégre nem szeretné, ha az új diáknak az lenne az első benyomása, hogy itt hagyják őt halálra fagyni, ebben a hűvös késő októberi időben. Ezért is szaporázza a nő a lépteit. Már amennyire tudja a magassarkú csizmájában. De végülis úgy látszik a Julietnek nem akadály az öltözete, s hamarosan le is érkezik a bejárati csarnokhoz, ahol a kabátját kissé összébb fogja, majd kinyitja az ajtót és kilép rajta. Tekintete azonnal megakad az új diákon, aki felettébb különösen egy tükörben nézegeti magát, és tollaskodik.
~Nos, mindenki egy egyéniség.~
Teszi hozzá a látszathoz magában a kurta mondatot Juliet, és arcára mosoly fut, amit alig tud a nő letörölni. Nem látott még ilyet, hogy egy fiú ennyire ügyeljen a külsejére.
~Mintha csak bálba menne. Pedig ez csak egy iskola... Noha igaz varázsikola, de attólmég nem a külső az első...~
Gondolja ezt az, aki minden reggel sminkel, és hetente jár fodrászhoz. De Juliet nő, és az ő korában nem furcsa ez a viselkedés.
No de amint lefagyasztja a mosolyt az arcáról, odasétál a fiúhoz, és mondhatni, hogy lenéz rá, úgyanis a Samantha igencsak magas, ráadásul a csizma még rá is segít a termetére. Karcsú és magas. Már csak a hegyes fülek kellenének, és szabályosan gyönyörű tündenő lehetne. Noha emberként is szemkápráztató a szépsége. Ad magára. Akárcsak a fiú. Végtére is kissé megköszörüli torkát a hölgy, és halk, gyengéd hangon megszólal.
- Szép napot! Juliet Samantha Morgen vagyok, te pedig nyílván Constantine C. Redway. Üdvözöllek a Tornerans Mágusképző Szakiskola falai között. ha megengeded felkísérnélek a szobádba, s közben ismertetnék egy-két dolgot. Illetve várnám esetleges kérdéseidet, ha vannak.
Mondja a hölgy, és a fiú táskáira szegezi a szemét, majd a pálcájával felvarázsolja azokat a fiú szobájába.
-A cuccaid a szobádban várnak majd rád. Kérlek kövess.
Azzal lassan, de megindul a kapu felé, miközben kabátja ide-oda lebeg a kellemes, lágy, ámbár fagyos szélben. Hamar oda is ér a kapuhoz, amin belép, és várja hogy Constantine kövesse őt.

*Nagyon jól elvan a haja birizgálásával, először még észre sem veszi, hogy valaki kilépett a kastélyból és épen felé közeledik. De egy idő után azért a tanárnőnek sikerül belegyalogolnia a viráglelkű srác látókörébe és így magára is vonzza a fiatalember tekintetét. Azonnal el is teszi a tükrét és kicsit igazít a pulóverén, hogy az biztos tökéletesen álljon. Arcán egy vigyor fut át, hisz bár aki ránéz, az rávágja, hogy meleg mint a kazán, de egyébként a nőket szereti. Így nem csoda a reakciója a tanárnő láttán. Vagyis először csak halvány sejtés, hogy a hölgyemény tanár, de aztán be is igazolódik...Constantine legnagyobb bánatára. Hiszen a levélben, amit kapott, ez a név a karvezető-helyettes poszt után szerepelt.*
- 'Napot. Nyilván én vagyok. *Ad választ, kissé felhúzott szemöldökkel, de szája szegletében halvány mosollyal. Ezután az információ tömeg után kissé úgy érzi magát, mintha valami hadseregbe kéne most belépnie. Legalább is annyira határozottan közölte a tanárnő az információkat, mintha csak azt közölte volna, hogy "A priccsed itt van, étkezés ekkor és ekkor, zuhanyzás két perc és egy másodperccel sem több." Legalább is benne most pont ezt a képzetet keltette, bár tény, hogy szereti a határozott nőket. Mostantól már az éretteket is.
Amikor a táska eltűnik, odakapja a fejét. Látott már mágiát, meg minden, de amikor az ember magántulajdona, ami ezesetben egy kedvenc táska, eltűnik, akkor azért hirtelen megdöbben az ember. Persze gyorsan meg is kapja a magyarázatot, így újra felnéz a tanárnőre érdeklődő tekintettel, hogy vajon most mi lesz még.*
- Akárhová. De amúgy most hova is megyünk? Tényleg nem azért, mintha zavarna hogy gőzöm sincs az úticélunkról, csak úgy. *Ezt most jól összehozta, de hangjából nem hallani, hogy zavarban lenne, pont úgy hangzik, mintha direkt szándékozott volna ilyen értelmetlenre kreálni ezt a mondatot. Persze meg is indul a tanárnő után, de nem éppen a sulit nézi, az új helyet, a fantasztikus építményt...tekintetét inkább a tanárnő hátsóján nyugtatja, de persze igyekszik úgy tenni, mintha az építészeti remekművet nézné, amikor Juliet felé néz. Persze a tanárnő, ha elég szemfüles, akkor egyszer-egyszer rajta kaphatja, hogy a fiú tekintete nem egészen ott van, ahol kellene lennie.*

*Mi sem természetesebb egy bit óra után, mint az, hogy még véletlenül sem megy tovább a földszintnél, hanem ki az udvarra. A cuccait szépen elrejtette, majd befelé menet összeszedi őket. Szüksége van egy kis friss levegőre, mert ami ott volt, az neki tömeg, a zajongásra pedig nem kíváncsi. Körül sem néz, egy fa alatt keres "menedéket", oda ül le és gyújt rá kényelmesen. Francist az ölébe teszi, a hátát nekiveti a fának, ahogy a fejét is nekidönti. Élvezi a hűvös, hideg levegőt, ahogy a füstöt is, amit a cigaretta kínál. Ami a legfontosabb, az a csend, ezt akarta, erre várt eddig. Az óra elnyerte a tetszését, no nem másért, mint azért, mert bájitaltanról volt szó. Kedveli.*

-Csak senki ne jöjjön ide, legalább egy órán át, ha lehet. Azt már nem bírnám ki, Francis, komolyan mondom neked.

*Szeretettel simít végig a koponyán, a mozdulatában minden benne volt, aminek kellett. Kívülálló ezt nem érti meg soha, mert nem értheti. Ez valami olyan dolog, amiben vagy benne van valaki, vagy nincs. Felfogni, elfogadni lehet, de az, hogy valaki ezt ténylegesen értse, az kizárt dolog. Kevesen vannak, akik erre rábólintanak, de nem is baj. Megszokott a zárt kör, amibe bekerülni nehéz, de ha megtörténik, valami olyasmit ismerhet meg az ember, amire legmerészebb álmaiban sem gondolt volna. Azt nem bánja, hogy nincsenek sokan, illetve azt sem, hogy kivetik maguk közül azt, aki nem éppen arra használja a megszerzett tudást, amire kellene, hanem más területekre evez. Alig várja, hogy majd visszamenjen közéjük, akármit is válasszon majd a végén. Hiányzik neki a társaság és hiányzik Raul is. Elgondolkodva pillant fel, most semmi és senki nem zavarja.*

* Vivien francia eleganciát már régen elsajátította, így akár gumicsizma van rajta akár tűsarkú, ugyanolyan bájosan, és kecsesen megy bármerre is van. Este már kicsit hűvös van ezért fekete esőkabátja alatt egy kötött zöld pulcsi is megbújik. Haját egyszerüen lófarokba kötötte, ami rá nem jellemző. Ritka dolog hogy olyan mint bármelyik más hétköznapi ember. No persze ez most is csak a látszat. Hogy ezt bebizonyítsam ajánlom figyelmetekbe az elkövetkezendő pár percet. Vivien kiszúr az egyik fa tövében egy éjjeli baglyot. Miután a gyorshelyzet ismertetés megtörtént, elindul az idegen felé. Sajnos az hogy nincs az illetőn egyenruha nem segít neki egyáltalán abban hogy rájöjjön vajon ki ő? Hümmög egyet, aztán megköszörüli a torkát.*
- SZia! Zavarhatlak? * A választ eg se várja, hanem leül a himnemű egyeddel szemben a földre. Elég álmos, legalább a hideg felébreszti egy kicsit.*
- Hogy-hogy ilyen későn idekint? * A formaságokra nem is figyel . Bemutatkozni, nem mutatkozott be. De vajon nem elég annyi, hogy egy magányos vörös, aki határozottan, magabiztosan néz ki a fejéből? A csendet nem akarja megtörni. A csillagkat nézi, amik nem nagyon látszanak mert ködös az ég. El is keseríti őt ez a gondolat. A cigaretta füst meglepő módon nem is zavarja. Sose szerette a cigit, de most egyáltalán nem zavarja. A néma perceket csak az degen törheti meg, bár lehet pár perc múlva Vivien megszólal és akár még flörtölni is elkezdhet az idegennel, még ez se áll távol tőle. Sosoe lehet tudni valójában mi jár a fejében. És ez nem is olyan nagy baj. Még nem nagy baj.*

A bejárat felől érkezik ráérős, nyugodt léptekkel a srác. Az egész kisugárzása amúgy egy nem kapkodós, nyugodt természetű egyént sejtet, ellentétben külső tulajdonságaival.
Mert bizony, ha messziről szemléljük az úrfit, akkor feltűnik, hogy inkább magas, mintsem széles. Nyilván kavicsokat hord a bőrdzseki zsebeiben a szél ellen. Félhosszú, hollószín haját is borzolja az időjárás szeles gyermeke. Olybá fest tőle, mint valami borzas madár; varjú. De ő nem törődik vele, határozott, kimért léptekkel halad csomagjai társaságában – melyeket szinte húz a földön - az impozáns építészeti remek felé, mely az iskolája lesz ezentúl. Ruházata egy elnyűtt farmer, egyszerű, sötét pulóver, felette pedig a már említett fekete dzseki. A figyelmes szemlélő észreveheti, hogy nincs rajta zokni, csak a márkás sportcipő védi lábait. Neki az tökéletesen elég, és a zoknifóbiája se ütközik így ki.
Ha közelebb ér, az is megállapítható, hogy vonásai fiatalosak, markánsak.
És csak aztán tűnik fel a belőle áradó megfontolt nyugodtság, ahogy a barna, óvatos szemekbe tekintünk.

[Noel-Samuel]

*A kastély felől sétál kifelé, nem siet, nincs az az isten. Már előre sajnálja azt a szerencsétlent, aki most érkezett. A legviccesebb, hogy a nevét meg sem jegyezte, így igencsak reméli, nem tömegnyomor van ott, hanem egyetlen ember. Ami könnyíti a helyzetét, hogy annyit sikerült memorizálnia, hímnemű. Egy cigi lóg a szájából, a fekete köpönyege van rajta, egyenruha még véletlenül sem. Francist a hóna alá csapta, nem hagyja a sátorban, még valaki hozzá merészel nyúlni. Ha vallásos lenne, most azt mondaná, van isten, mivel odakint egy, azaz egy ember álldogál és az is fiú. Amint odaér hozzá, megáll vele szemben, kifújja a füstöt és végigméri a Samuelt.*

-Szevasz! Noel Wyard. Te vagy az a szerencsétlen, aki a sárkány címeres karba érkezett, ugye? Megmutatom, hol a körleted.

*Friminka boldog lesz, azt már most sejti, de ki nem ejti a kar nevét, sem azt, hogy vele keményen kicsesztek. Azt meg pláne nem említi, hogy csupán a bejáratig tart a fiúval, tovább ő nem megy, elvégre a sátra az a folyosón van, külön a többiektől, és nem a toronyban. Mivel nem jegyezte meg a fiú nevét, így reméli, az bemutatkozik. Megveregethetné a vállát, amolyan sok sikert öreg! célzással, de most kihagyja. Nem síva, a két keze pedig foglalt.*

[Vivien-Noel]

*Élvezi a magányt és a csendet, amíg lépések zaja nem zavarja meg az egészet. Hallja, hogy valaki vagy valami közeledik, de még arra is lusta, hogy odapillantson, vagy esetleg átment nemtörődömbe és csak egy vállrándítás hiányzik? Ki tudja? Bármi lehetséges, tőle minden kitelik. A hümmögés és a torokköszörülés már csak megerősíti az érzést, hogy emberi lény jár erre, nem valami más, de még mindig nem fordul oda. Csak akkor mutat valami életjelet, amikor az illető megszólal. Kicsit oldalra fordítja a fejét és a lányra pillant. Az egyenruha látványától szinte kirázza a hideg, sikerült belefutnia, szuper.*

-Szia! Nem. Friss levegő idekint van, bent nincs.

*Nem húzta el a választ, a bemutatkozást sem sieti el, ezen felül viszont egy körben letudott mindent, amit lehetett. Vivien magabiztossága sem zökkenti ki addigi tevékenységéből, a cigit sem dobja el, nyugodtan szívja tovább. Ha végzett, vagy esetleg a másik jelzi, fojtja a füst, talán akkor elnyomja. De mégis miért tenné? Ő volt itt előbb, a lány most érkezett, senki nem kényszerítette rá, hogy mellé vágódjon le. Annyira emeli csak meg a fejét, hogy rápillantson, levonja a következtetéseket, de semmi több, ismét visszadönti a fejét a fához és az eget kémleli. Pár percig vár, hátha Vivien megunja és távozik, de nem, nem történik meg, így végül megszólal.*

-Mi vitt rá arra, hogy pont ide ülj le?

*Megmozdul, kicsit feljebb ül, nem illik az égre bámulni és úgy várni a választ. Francist szinte védelmezőn öleli magához, áttetsző szürke szemeivel a lányt fürkészi. Nem szokott a kartársakkal érintkezni, és ez nem véletlen. Ő elfogadja őket úgy, ahogy vannak, cserébe pedig hagyják őt békén. Seon ugyan nem örülne annak, ha ezt látná, de így békében élhetnek egymás mellett, senki nem zavar senkit, és máris nevezhető az egész harmónikus kapocslatnak. *

[Noel-Vivien]
* Kicsit meglepődik a válaszon, de nem mutatja az arcán.* ~ Végülis ez közterület, mi pedig társaslények vagyunk... Úgyse beszélünk túl sokat. Ugyanolyan mintha magányos néma perceket töltenénk el.~
- Illetve idekint csend van, bent viszont túlzottan nagy a csend. * Zöld szemeivel továbbra is a csillagokat pásztázza. Szereti őket nagyon, lehet épp ezért került a SIgnumus karba. Más indokot nem tud mondani. Ahoz képest hogy már elég régóta van itt, nem ápol mélységesen mély kapcsolatot egyik kartásával se. Akiben megbízott és akit szeretett az a szobatársa volt: Kamilla. Rég nem látta őt, pedig ugyanott alszanak. Hiányzik neki, de most ez van. Az hogy esetleg ennek a srácnak be kéne mutatkozzon eszébe se jut. A sötétben nem látja annyira jól az arcát, akár még tanár is lehet, habár a viselkedéséből arra következtet hogy vele egyidős lehet. Amikor meghallja az első kérdést kisebb mosoly féleség alakul ki a száján és a fiú felé fordul.*
- Szimpatikus volt a fa. * Aztán meggondolja magát. Lehet jobb lenne bővebb választ adni.* - És a kiváncsiság is vonzott amint láttam hogy nem leszek egyedül. Még akkor se ha nem beszélek túl sokat. * A tekintete többet nem is időz az ismeretlen arcon hanem a messzeséget kémleli ismételten. Nem folytatja a témát. Ennyivel ő lezárta a dolgot, viszont megkérdez valami mást.*
- Te hogy viszonyulsz a csillagokhoz? * Elég hülye kérdés de annyi baj legyen. Mikor Orleansan van a családjával, ugyancsak sokat nézegeti az eget és próbálja megfejteni. Azaz csak próbálta, mivel rájött hogy nincs értelme. Az éjszakai égbolt úgy tökéletes ahogy van, ezen nem kell semmit se magyarázni. Viszont a nagy csend és a ridegség általába körülvette otthon. FŐleg akkor amikor a bátyja se volt velük, mert épp elutazott a barátaival.*

[Vivien-Noel]

*Közterületnek közterület, ez igaz, nem tett ki foglalt táblát. a társaslénnyel már lehet, vitába szállna, mert ugyan nem antiszociális, de azért néha elvan ő a magányával, nem vágyik senkire. Most viszont rendes gyerek, nem fejti ki a véleményét és még rendesen is viselkedik, nem nagyon érezteti a másikkal, hogy éppen egyedüllétre vágyott, még akkor sem, ha éppen signumusos egyenruhában rohangál itt.*

-Nem, bent zaj van, itt kint csend.

*Az égre pillant, a felhők szinte mindent takarnak, de lehet, a lánynak a ez a mániája, így ezt sem teszi szóvá. nem tervezte, hogy bármelyik signumusossal is mélyebb beszélgetésbe elegyedik, inkább az élni és élni hagyni elv szerint próbál túlélésre játszani. Már ha sikerül, de jelen állás szerint nem úgy tűnik. Jobban érzi magát az őrültek társaságában, és olyan ezen a karon nincs, itt mindenki álmodozó típus, ahogy elnézi. Ettől megőrül.*

-Aha. Pont ez a fa. Mert ez sötétebbnek látszik az éjszakában, értem.

*Nem ironikus, csak megállapította a tényt, miszerint egy másik fa már nem megfelelő, mert arra másként esik a fény. Csodás. A kiegészítésre már csak felvonja a szemöldökét, ő is kíváncsi, csak nem éppen az emberek irányában. Ritka eset, amikor ő keresi a társaságot. Elgondolkodik, ki fogja bírni, a lány utána már amúgy sem fogja keresni a társaságát, mint ahogy mindig is történik. Miért is változna a dolog éppen most? Nincsenek egy hullámhosszon, így ez teljesen természetes dolog. A csillagok kérdése... ezen felnevet.*

-Szarul. Asztronómia még oké, de nem fogok éjszakákat tölteni azzal, hogy keresgéljek és megfigyeljek. Jósolni ne akarj belőle nekem, mert kirohanok a világból.

*Tudományos szinten nincs baja velük, megtalálja amit kell, de amint asztrológiai szempontból vizsgálgatja valaki, sikítófrászt kap egyenesen. Seonnal el tudott beszélgetni, de ő más tészta. Nem álmodozik, hanem pusztán tényeket közöl, ami azért egészen más. A tájékozódásra tökéletes az égbolt, és arra is, hogy megmondja, mennyi az idő, de másra szerinte nem alkalmas. Ha így nézi, már megint nem érti, mi a fenét keres ő ezen a karon.*

[Vivien-Noel]
* Abban Noel téved hogy Vivien Signus egynruhában virít. Ez egy egyszerű zöld pulcsi amit a testvérétől kapott. Vivien imádja a divatot és nem szereti az egyenruhákat. Azt csak akkor hordja ha például órára megy vagy hivatalos alkalmakkor mikor muszáj, máskor akár extrém kalapokban, mini ruhácskákban, és halálfejes nyakkendőben is láthatják. Most viszont elég késő van és nem volt humora órákat álldogálni a tükör előtt. Fogalma se volt hogy társasága lesz idekint, ezért nem nagyon zavartatta magát úgy mint máskor hogy egy csomót válogasson mit is vegyen fel. De ha Noel azt a zöld pulcsit máris egyenruhának titulálta, akkor vegye úgy hogy az egyenruha, Vivien úgyse tudja mi jár a fejében.*
- Szögezzük le hogy nem mindenhol van zaj. Azokon a helyeken ahol elviselhető a hőmérséklet, és érdekesebbenk bizonyosulnak, álltalában síri csend van és hulla szag. * Fűzi hozzá a "beszélgetésükhöz". Noel sajnos nem nagyon ismeri még a Signumushoz tartozó diákokat. A vörösünk se túlzottan, de akiket ismer mindegyik külön egyéniségnek számít. Próbálkozhatna Noel azzal hogy más szemszögből is megvizsgálja a karhoz tartozó diákokat.*
* Vivien kissé irónikus kicsengésűnek állapította meg az előbbi kijelentést, még akkor is ha a srác nem annak szánta. Az egyik szemöldökét fel is húzza, aztán mosolyogva válaszol az előbbi kérdéssel.*
- És te miért pont ez alá a fa alá ültél? ~ Valószínüleg azért mert remek testmozgásnak találta hogy inkább tíz lépéssel többet tesz meg a kijárattól, minthogy a kapuhoz legközelebb eső bükk alá leüljön.~ * Gondolja magában de a cinikus gondolatát inkább megtartja magának. Egyelőre.*
- Lehet meglepő a dolog de nem állt szándékomban csillagokból jósolni. * Mondja miközben még mindig az eget nézi. A hangja közömbös, de mikor folytatja a rövid monológját, a fiú felé fordul és úgy beszél.*
- És még egy érdekes dolgot mondok. Signumusos vagyok de nem tudok a csillagokból se jósolni, és az asztrológia hiába érdekel, nem a csillagokból nézem mi vonatkozik a csillagjegyemre, hanem általában egy muglihetilapba szoktam belekukkantani, és annak se tulajdonítok nagy szerepet. * Valószínüleg ismét csend lesz, de nem zavarja. Amúgy is ő nem arra gondolt hogy a fiú a jósolásról beszéljen neki, hanem hogy szereti-e őket nézegetni, úgy mint egy jelenséget. Például úgy mint a naplementét. De ebből a válaszból rájött hogy a másik személyt egyáltalán nem érdeklik a csillagok, és biztos nem szokta őket, és soha nem is fogja őket úgy nézegetni mint egy kisgyerek, aki érdekes dolgokat, és alakokat fedez fel különböző csillagok halmazából.*

[Vivien-Noel]

*Neki teljesen mindegy, minden ami zöld, az signumusos a számára. Egyetlen ilyen darabja sincs, és ha lenne is, már darabokra szedte volna. Nem érdekli a divat, bár ha akar, fel tud öltözni szívdöglesztően is, ám de... nem akar. Nem azért jött ide, hogy elkápráztasson bárkit is, hanem azért, hogy tanuljon és építse a karrierjét. Ez az első és a legfontosabb dolog az életében, a második a haverok társasága, már ha van ilyen, de pár emberrel már megismerkedett, persze más karból, naná.*

-Igazad van. A pince és az alagsor nyugodt hely.

*Serenityvel már találkozott, azon felül nem nagyon erőltette, hogy bárkivel is megismerkedjen a karról, olyan szinten elutasító volt. Seon magyarázta ugyan neki, hogy ott is vannak olyan emberek, akik lehetnek érdekesek, lehetnek akár barátok is, de pont a saját példája mutatta, hogy ő is inkább figyelmen kívül hagyta az osztálytársait, mintsem közeledett volna feléjük. Ő is csak ezt teszi és esze ágában sincs vizsgálódni.*

-Mert elég sötét ahhoz, hogy ha valaki kijön onnan, akkor nem lát ide rögtön.

*Logikus. A fekete talárja beleolvad az éjszakába, nem feltűnő, nem szúrják ki rögtön, csak ha keresnek valakit, akkor. Mint Vivien is, aki éppen nem akart egyedül lenni. Ez az ő formája, de sebaj, nem harap, csak nem ugrál senkinek a nyakába és nem vigyorog állandóan. Már az is csoda, hogy ismét beszélget, vagyis betartja, amit Seon mondott. Társasági életet él. Raul büszke lenne rá, ha látná, az biztos.*

-Remek. Ez pedig kevésbé remek. Én nem vagyok signumusos, csak tévedésből tettek oda. Engem nem érdekel az asztrológia semmiféle szempontból sem. Amit leírnak az újságban, az baromság. A csillagok csak annyira érdekelnek, hogy tudjam, merre tartok, mennyi az idő, és itt kész is. A keletkezésük és életük pedig azért, mert tudományos megállapítást nyert.

*S lőn csoda, nem tőmondatokban felelt. Bár az eléggé kedvét szegte, hogy elméleti kartársba futott bele, de ad egy esélyt a dolognak, ne mondják azt, hogy meg sem próbálta. Megteszi ő, csak ki tudja, mi lesz a vége. Serenity aranyos, csak annyira más mint ő, hogy ilyet keresve sem lehet találni. A mókusa pedig izgága, majdnem kárt tett a koponyájában.*

* Vivient már kezdi érdekelni mi is a baja a fiúnak. De ehez meg kéne találja a közös hangot. Nehézt feladat lesz de majd rájön hogy mit is kéne csináljon.*
- Vagy a poros raktárhelyiség. * Toldja hozzá a pincéhez és az alagsorhoz, ahova ő egyáltalán nem is szokott járni csak ha órája. Mi vonzó egy pincében? Hacsak nem finom francia borokkal van tele...*
- Akkor vegyed úgy hogy sasszemeim vannak. * Mosolyog és kedvesen beszél, de nem nyájasan.* - De azt is mondhatnám hogy jbban ismerem már az iskola környékét és vannak kedvenc helyeim. * Nem akarja a fiút elüldözni végülis ő jött ide hamarabb, nem pedig a vörösünk. Arra a kijelentésre hogy ő nem Signumusos csak odakerült, felnevet. Rég nem hallott ilyen bizarr dolgot.*
- Ennyire szörnyű hatást értem el, hogy mostmér nem akarsz Signumusos lenni, csak azért mert én is ott vagyok, vagy más oka van? Vagy ha nem vagy SIgnumusos szabad tudnom milyen karhoz tartozol? ~ Ez érdekes. Még iyen diákkal se találkoztam, aki ennyire kiakadt volna amiatt mert egy adott karra került. Ő se mondhatja azt hogy vérbeli Signumusos, mert a növényekét nincs annyira odáig, sem a GYNT-ért, ezért tanul ő ereklyevadásznak. De máshol nem tudná elképzelni magát csak a zöldek között. És büszkén mondja hogy hozzájuk tartozik.*
- Mostmár szeretnék bemutatkozni, hogy tudjad ki zargatott téged ezekben a nyugalams percekben. A nevem Vivien Boisson. Orleansból, Franciaországból jöttem, és Ereklyevadásznak, Sírrablónak tanulok, a második évfolyamon. * Nyújtja a kezét az érdekes alak felé, de mosolya nem túnik el egy percre se az arcáról.*
- Benned kit tisztelhetek?

[Noel- Samuel]

* Nem, a tömegnyomor elmarad, az ő szerencséjére is. Épp elég volt neki induláskor, hogy ott zsongott körötte az egész família, élükön édesanyjával, akinek minden második szavára bólogatott, csak eresszék már...
A közeledő alak felé sandít szélfútta sérója alól, majd mikor szép lassan eléri az illetőt, léptein is lassít; mígnem végül teljesen megáll. Tisztában volt vele eddig is, hogy valaki elé fog jönni, így nem lepi meg nagyon, mikor a másik megáll vele szemközt. Zsebre tett bal kezét kihúzza a farmerja zsebéből, a méricskélés láttán pedig vállat von. Noel Wyard. Oké. Sárkánycímeres kar. Helyben vagyunk.*
- Samuel McGregor. Volt szerencsém oda kerülni, igen. *jegyzi meg olyan nyugalommal telített hangszínt megütve, mely nyilván akkor se szűnne meg, ha mellette sütnének el valami hatalmas ágyút. A vállon veregetés elmaradását igencsak díjazza, és attól se fog kétségbe esni, ha a srác csak a bejáratig kíséri. Bár azt megtalálta volna egyedül is, megspórolhatott volna egy kiadós sétát a másik. De ha neki így jó…*

//Erol Acosta és szerény személyem//

*Konidik Longin sétál a parkban. Egy egyszerű lék farmer, egy kék ing és afölött egy egyszer világos, másodszor sötétbarna csíkos cipzáros pulóver van rajta. Ma nem esik, a nap nem süt ki, de legalább nem esik.*
~Mindjárt itt a tél. Bárcsak már nyár lehetne~
*Konidik tudja, hogy alig múlt el a meleg évszak, de már vágyik rá. Nem szereti a hideget. Se a nagy hóviharokat és azt sem mikor neki kell lapátolni a havat. Bár itt szinte biztos nem kell ilyen tevékenységeket csinálnia. Szív egy nagyot a levegőből. Eddig olvasott, de most kikívánkozott hirtelen a szabadba. És nem bánta meg. Jó neki itt kinn. Mivel nem akar leülni a földre, mert fél, hogy a tegnapi esőtől még nedves, ezért sétál egy kiszemelt úton. Szép kis utacska. Ránézésre ugyan olyan, mint a többi, de Konit sokkal jobban vonzza. Elmegy szép fák között, amiknek már színes a lombja és bokrok között is. Lefele néz, nem fél attól, hogy neki ütközik valakinek vagy valaminek. Azon az úton megy körbe és körbe, miközben imént kiolvasott könyvén rágódik, hogy miért pont olyan lett a vége. És aközben mély szippantásokkal veszi a kinti levegőt.*

[Noel-Samuel]

*Nem dobja el a cigit, nem azért gyújtotta meg, hogy ezt megtegye, micsoda pazarlás lenne az kérem szépen. Ő pedig nem teszi, inkább csonkig szívja. Újabb füstöt fúj ki, egy bólintással nyugtázza a nevet, igen, valami ilyesmit mondtak, más pedig nem áll itt, így egyértelmű. a megjegyzésre, miszerint Samuel szerencsésnek érzi magát, felvonja a szemöldökét. Annyira nem érdekli azért, de ő ilyet az életben nem mondana, mert ő éppen pancsernek gondolja magát, mert ennyire szerencsétlen marha is csak ő lehet, hogy oda tették. ezt nem fejti bővebben, nem haverok, neki csak le kellett jönni a srác elé, ennyi.*

-Oké, akkor gyere.

*Nem egy bőbeszédű alkat, csak azokkal szemben, akiket a társaságának tart. Elindul, reméli Samuel elbírja a cuccát vagy belebegteti, mert az ő kezei foglaltak. Valóban csak annyira kíséri fel a fiút, míg be tud menni majd, ha annyira kötelező, akkor is maximum belép, megáll az ajtóban, közli, hogy ez a szobája és már ott sincs. Ha már Friminka volt olyan kedves, és az éjszaka kellős közepén jelentette be, kapott egy plecsnit, hátha így beilleszkedik majd, a levegőzés nincs ellenére, és nem nagyon kell mást tennie. Sem beszélgetnie, sem semmit. Majd ha Samuelt érdekli valami, kérdez, feleslegesen minek beszéljen? Csak a bejárati csarnokban áll majd meg, hogy a srác beérje.*

[Vivien-Noel]

*A lányra mered, az arckifejezése vicces, látszik rajta, fogalma sincs arról, miért mondja azt, amit. Pedig számára evidens, pontosan tudja, nem ott a helye, csak sikeresen elnéztek valamit, neki pedig ezt kellene elfogadnia. Van ilyen, csak ő erre képtelen. A poros raktárhelyiségre bólint, biztosan úgy van, oda még nem nézett be. A pince és az alagsor neki otthonos, hiszen sötét, rideg, pont olyan, mint amit ő maga megszokott. Egy temető sincs kivilágítva éjjel, és a kripták sem, mégis mit szeretne? A túl világos helyeket nem is kedveli annyira, ott nem lehet egymaga, mert a többség ugye jobban tolerálja az ilyen részeket.*

-Örülök neki, különleges képességre vall. Azt pedig nem mondhatnám, hogy annyira bejártam volna mindent, hogy fejből tudjam, mi hol van. A kedvenceket megtaláltam már az első napon.

*Nem áll neki magyarázni, hogy melyek azok, már az előbb elmondta, ismételni pedig felesleges. Nem veszi tolakodásnak, hogy a lány idejött, de kitörő öröm sem látszik az arcán. Ahogy semmi sem, vagyis nem lehet eldönteni, hogy ez most zavarja vagy sem. Szörnyű hatás... hát persze. A feltételezésen elneveti magát, mintha egy ember tehetne arról, hogy nem akar ott lenni, ahová került. Szó sincs erről, egyáltalán nincs. Nem az emberi tényező határozza meg nála, attól intelligensebb, hogy ha nem kedvel valakit, maximum elkerüli, de nem menekül el.*

-Nem, nem miattad van. Abszurd feltevés. Egyszerűen nekem nem az az otthonom, nem vagyok oda való, nem kellene ott lennem, ennyi az egész. Vagyis itt tévedésről van szó, tévedésből kerültem arra a karra, tehát nem vagyok signumusos, és nem is leszek az, mert távol áll tőlem. ~Most mit mondjak? Ebben minden benne van, nem kell tovább részleteznem, azt hiszem.~

*Véleménye szerint a válasza tökéletesen elmagyarázta a helyzetét, így nincs mit hozzátenni. Ő nagyon is el tudná képzelni, hogy máshová kerül mégis, és nem szenved tovább. Akkor talán nem sátrat állít magának, és csövezik egy folyosón, elkülönülve a többiektől. Most ezt teszi, és nagyon is jól érzi magát így. Ne zargassák, és akkor megférnek egymás mellett. Amíg más büszke, ő szégyelli magát, hogy még arra sem volt képes, hogy olyan karra kerüljön, ahol jól érezné magát, de ez az ő formája. A bemutatkozásra kicsit elhúzza a száját, no ez nem Viviennek szól, hanem annak, hogy az illemet sikeresen elhagyta.*

-Noel Wyard, Párizsból. Első évfolyam, és sírrablónak készülök.

*Megemeli Francist, mintha az lenne a védjegye, és mutatná, mi másért lenne neki koponyája. Persze nem lesz sírrabló, mert a holtakat tiszteli, vagyis soha nem fog egy sírt sem bolygatni ilyen okból, de ezt senkinek nem kell tudnia. Az, hogy mi lesz, az az ő titka egyelőre, na és a jövőé. Viszonozza a kéznyújtást, elvégre nem hal bele, ha megérint egy signumusost. *

**Hozzászólások** : 7 **Évfolyam** : Első **Kor** : 31

( Konidik Longin )

* Erol mosolyogva lépked a park nedves kövein. Örűl, mert végre kijöhetett az iskolábol. Ma hosszú napja volt, végre ki szellőztetheti a fejét.
Menet közben látja, hogy a Pugnax prefektusa Konidik is épp arra sétál. Erol arca egy kicsit elvörösödött. *
~ Remélem ő nem vett észre. Csak, nem nézek ki annyira rendetlenül ~
* Erol lenézett magára, és látta hogy az inge nincs betűrve, a haját is gyorsan megigazitotta. *
~ Azért egy prefektus elött illik normálisan kinézni, főleg ha a Pugnax kar prefektusa. ~
* Erol mostmár kicsit jobban érezte magát . Magabiztosan lépkedett tovább a hűvös parkban.*
~ Ideje egy kicsit pihennem, nagyon jo itt a légkör. Ezentúl sokszor lejövök ide. ~
*Erol csak ment tovább. Nagyon tetszik neki ez a hely. Az egész arca sugárzik a boldogságtol.*

//Erol//

*Konidik sétálása közben szeme sarkából megpillant egy eddig ismeretlen diákot. Látja, hogy megigazgatja magát. Nem tudja miért, hiszen neki sincs betűrve az inge. Bár ez nem nagyon látszik, csak is ott ahol szétválik pulóvere. A helye azért meg van fésülve, ezt minden reggel megcsinálja, mert zavarja, ha nem. Elindul az ismeretlen felé. Mivel nem akarja nagyon megzavarni a boldogságtól sugárzó arcú fiút, próbál nesztelen léptekkel haladni és a diák mögött megy, mivel ezt lehetővé teszik az utak. Mikor már alig van köztük távolság, megköszörüli torkát és megszólal.*
- Szia! Én Konidik Longin vagyok, Pugnaxos.
*Miközben beszél, a karját kézfogáshoz emeli. Mivel nem gondolatolvasó nem tudja, hogy tudják róla hogy prefektus. Nem szokta mondani, még nem szokta meg, meg neki sem mondta egyik prefektus sem hogy az. Azért gyorsan még hozzá teszi a kézfogás előtt.*
- Remélem nem zavarok. És szólíts csak Konidiknak, vagy Longinnak nekem mindegy, itt inkább Koninak becéznek, de otthon általában vagy Konidiknak vagy Longinnak hívtak.
*Most valamiért csak úgy áradnak belőle a szavak. Általában nem ilyen, most ő sem érti miért ilyen. De most nem is foglalkozik vele. Hiszen megismerhet egy új diákot. Azt sem érti, hogy ezen miért ilyen lelkes. Lehet, hogy azért mert jó ideje nem beszélt senkivel? Lehet. Inkább nem kérdezi meg miért tűrte be az ingjét a diák, hátha zavarba hozza. És ő nem akar zavarba hozni senkit*
- Nem zavar, ha tovább sétálunk. Tudod eddig ültem bent.
*Hát igen ez az igazság. Eddig ült benn és olvasott. de miután kiolvasta a 700 akárhányoldalas könyvet kikívánkozott. Mivel nem akarja, hogy megálljon a beszélgetésük kérdez.*
- Te mikor jöttél, tudod még nem láttalak. Lehet, hogy azért mert nem figyeltem. Tudod nem szoktam mindenkit alaposan megnézni mikor meglátom.
*Mivel nem halott róla hogy érkezett volna mostanában új diák a karába nem gondolta, hogy Erol új. Biztosan ő is sokszor volt a szobájában. Tovább lépdelve hallgatja a fiú válaszát. Figyelmesen, nem kalandozik el a gondolata sehova.*

[Noel - Sam]

*Őt nem zavarja a cigi, amíg nem a képébe pöfékel Mr. Gyárkémény. A pazarlás, az meg bizony rossz dolog. Ki tudja ennek következtében hány autó lesz 15 év múlva a földön? Vagy, hogy a sivatagok határai meddig fognak kitolódni? És egyéb pazarló civilizációnk által okozott „bűnöket” is felsorolhatnánk. Szóval szívja csak csonkig Noel. Very Happy

Személy szerint ő se érzi magát szerencsésnek, de ez már csak egy ilyen szerencsétlen szófordulat volt részéről. Szívesebben tanult volna valahol közelebb az otthonához, három ikerhúga társaságában. Kicsit azért örül annak, hogy nem lógnak rajta, de valahol sajnálja is. Annál édesebb lesz a viszontlátás majd.
Noel plecsnis baját pedig nem látja át, lévén nem gondolatolvasó csak szerény zseni. A hívásra biccent, a csomagokat lebegteti, mert ha már megteheti, akkor miért ne?*
- Szép épület. *jegyzi meg csendesen, de igyekszik, nem akar lemaradni vezetője mögött. Nem is kell Noelnak sokáig várni, rögtön utána ér oda a srác is.*

**Hozzászólások** : 7 **Évfolyam** : Első **Kor** : 31

[.Konidik.]

* Erol sétálása közben épp egy kavicsot rúgott arébb, amikor hirtelen valaki megszolitotta. A hang irányába fordult, és látta hogy a Pugnax prefektusa
közeledik felé. Körülbelül 2-méterre lehetett tőle. Erol arcán megjelent a megilletödés. Kicsit zavartan a fiu szemébe nézett ahogy azt illik.
A prefektus bemutatkozott és kezetnyujtott Erolnak. 10-másodperc kellet neki mire észbe kapott, mert nem szoktameg hogy valaki megszolitja,
föleg nem egy prefektus.
~ Remélem most nem néz hülyének.~
* Gyorsan kezet nyujtott nehogy a azthidje hogy nem akar vele szóba állni. *
- Szia az én nevem Erol Acosta. De szolits csak Erolnak. - Szintén a Pugnaxbol.
* Erol-nak nagyon jolesett hogy valaki megszólitotta, eddig szinte senkivel nem beszélt, nagyon magányosnak érezte magát.*
- Tudom hogy prefektus vagy. Egyáltalán nem zavarsz . Ugyis egyedül vagyok.
* Erol a szemével méregette a fiut. Nem azért mert valami baja lett volna a viselkedésével. Erol nagyon verekedös fajta, szereti ha bajba keveredik.
Sok barátja van, de miután eljött ide az iskolába, a barátai nem jöhettek vele. Mindenki ugy tudja hogy elutazott Angliába. Nem tudhatják hogy ö egy,
Varázslo iskolába került. Ezért érzi ezt a magányt itt. *
- Nem, nem zavar mehetünk együtt. Én is most jöttem ki az iskolábol már majdnem megfulladtam ott bennt.
* Hát persze hogy nem zavarta, belűl szinte tombolt az örömtöl hogy valaki végre beszélget vele. Nem értette hogy mi a baj vele, otthon mindenki
kereste az ő társaságát. Mert az elözö normális iskolában ö volt a legerösebb az évfolyamrol. Látszott rajta hogy balhés srác, és itt nem nagyon
látott magához hasonlót. De mindez most nemérdekli, csak az van a felyében hogy végre beszélhet valakivel aki nem más mint a háza prefektusa.
- Amugy mit szeretsz csinálni? Látszik rajtad hogy okos vagy. Gondolom szereted a könyveket.
* Biztos volt abban hogy Konidik szereti a könyveket. Erol jo ember ismerö, és igazság szerint ö nem veti meg a könyveket. Szeret izgalmas könyveket
olvasni.
- Multévben is itt voltam, csak sokat logtam az iskolábol és a vizsgáim is sikertelenek voltak.
* Tetszett neki hogy a fiu barátságosan beszél hozzá igy szivesen hallgatta tovább. Végre kibontakozott magábol, és igyekezett nem bunkonak tünni,
mert igazábol az. De nem olyan értelembe, erröl nem tehet ez a stilusábol fakad. Konidik nem érdemli meg, teljesen normálisnak tartja a fiut és örül
hogy megismerheti. *

//Színváltás Razz

//

*A bemutatkozás és a kézfogás után mennek tovább. Szerencsére Koni nem zavarja Erolt. Már majdnem el is felejtette, hogy prefektus. Nincs nagyon plusz dolga. Legalábbis nem vette észre, hogy lenne.*
- Ja, szerintem is nagyon meg lehet ott benn fulladni. Itt kinn jó esőzés utáni levegő van. Nagyon szeretem az ilyet, főleg ha meleg is van, bár most a meleget elkerültük. De sebaj, majd lesz tél után. – *Hát igen, látszólag nem nagyon érdekli a tél, de nagyon is túl akar már lenni rajta, nagyon is foglalkozik vele és még hozzáteszi az előbbi mondatához* – Csak lenne már vége annak a havas évszaknak!
*Ezt csak magának mondja, Erol nem is nagyon hallhatja, csak ha nagyon figyel. Elmosolyodik azon, amit mondanak. Soha nem tartotta magát túl okosnak. Butának se, de okosnak sem, inkább olyan átlagosnak. De az tény és való hogy szereti a könyveket, sőt mi több imádja őket. Mindig jól esik neki egy kis olvasás a nehéz napok után, és persze a könnyű napok után is. Azon a gondolatán még jobban elmosolyodik, hogy biztosan csak azért mondja ezt Erol, mert Konidik egy prefektus és majd kihúzza valami bajból. Hát lehet, bár az nem az első benyomástól függ.*
- Ha jól értettem az a kérdés hogy mit szeretek csinálni? Hát, ha nem baj csak a lényegesebb dolgokat sorolom fel. Először is szeretek olvasni. Akármilyen műfajt, de csak is akkor, ha érdekes a történet. Szeretek ide járni, ebbe a suliba. Szeretem a Mitológiákról és a vallásokról olvasni. Órán még nem voltam, de az is biztosan érdekes. És még sok-sok mindent szeretek csinálni. És téged mik érdekelnek?
*Ennél Konidik sokkal több mindent szeret csinálni, de most nem akarja mindet fölsorolni. Az nem tetszik neki Erolban hogy sokat lógott tavaly. Persze minden iskolában van ilyen gyerek, legalábbis a legtöbben. De ezzel a tulajdonsággal kell elfogadnia kartársát, hiszen mindenkiben van rossz tulajdonság.*
- Hát szerintem már megbántad a lógásaidat, nem?
*Jegyzi meg. Igazából nem akarta, csak kiszaladt a száján, legközelebb jobban kéne vigyáznia. Most várja Erol kérdéseit, Koninak most egyelőre nincs több. Kifogyott az ötletekből.*
~Hú de jó ez a mai nap. Egy kellemes kis őszi séta közben ismerkedhetek kartársammal! És szerencsére normális! Bár eddig, akikkel találkoztam talán mindenki az volt. Kivéve egy embert, de rajta inkább most nem töröm a fejem.~
*igen, tényleg kellemes nap, szív egyet a friss levegőből miközben megy a szép kis úton, próbál nem nagy lépésekkel haladni, hogy lassabban mehessenek a szép úton és jobban kiélvezhesse Koni a szépségét. Bár még mindig nem tudja, miért tetszik neki annyira az út, még is olyan szépnek találja!*

**Hozzászólások** : 7 **Évfolyam** : Első **Kor** : 31

( Konidik )

* Sétálás közben Erol folyamatosan a fiut figyeli. Talán azért mert az ö álma az hogy prefektus legyen. Büszkén állna jövöre a mellén a jelvénnyel.
De sajnos ehez nagyon jol kell tanulni. Erolnak nem az eszével van baj, hanem a magatartásával. Ezt már sokan mondták neki.*
- A mitologiát én is szeretem. A könyvek mindig lekötnek, mostanában sokat olvasok.
~ Mert egyedül vagyok és szinte senkivel nem beszélek.~
* Ezt már nem tette hozzá, nehogy Konidik azt hidje hogy mennyire zárkozott. Erol imádja a könyveket , az utobbi 3-hétben szinte csak olvasott.
Tetszett neki hogy a fiu is szeret olvasni és imádja a könyveket.*
- Megbánni megbántam a logásokat, de voltak benne pozitiv dolgok is. Volt pár kalandom, majd egyszer elmesélhetek párat.
* Erolt kicsit hirtelen érte ez a kérdés, de tudta hogy a fiu ugyis ráfog kérdezni. Hisz mégis csak prefektus.*
- És gondolom sok dolga van egy prefektus nak nem?
* Fél ora séta után Erol elköszönt a prefektustol mert már nagyon éhes volt.*
- Nagyon örülök hogy megismerhettelek. Ha van kedved akkor még összefuthatunk és beszélgethetünk. De most sietnem kell. Nagyon megéheztem. Szia.
~ Remélem még szoba fog állni velem.~
* Azzal elköszönt, és sietett fel vacsorázni. Holnap hoszzu napja lessz . És ma még tanulnia is kell. Nem akar megbukni. *

//Erol//
*Erol is sokat olvas. Ez jó. A mitológia is jó. ezt a kettő dolgot nagyon szereti Konidik. De a lógást már kevésbé, és nem nagyon törődne vele, de még is csak prefektus! A végén még leváltják, azért mert nem figyel ilyen dolgokra. És az nem jó, határozottan nem jó! A kalandokon kicsit elgondolkodik Koni. Vajon milyen kalandja lehetett Erolnak? Nincs e sok ideje most gondolkodni, hiszen kérdezik. Kicsit elgondolkodik, eddig nem volt sok dolga, mint prefektus. összeszámolja gyorsan hány is volt. Öhm, egy. Pontosan egy. Viselni a jelvényét. Eddig ezt kellet csinálnia. Természetesen több dologra is illik odafigyelnie, pl. bemennek-e idejében a klubhelyiségbe a karja diákjai. De ő nem szeret éjjel császkálni. De ezen még egy kicsit elgondolkodik. Hiszen még ő is fiatal hogy tíz, vagy tizenegy, (már nem is tudja) óra után a klubhelységén kívül tartózkodjon. Talán majd megkérdezi szabad-e neki. Most inkább nem rágódik tovább ezen, válaszolnia kéne.*
- Hát eddig nem volt sok dolgom.
*Válaszolja, de nem fejti ki bővebben. Nincs is rá sok ideje, mert Erol már is távozik.*
- Szia!
*Köszön, még el majd elgondolkodik, miközben ő is a kastély felé veszi az irányt.*
~Csak előlem menekült, vagy tényleg éhes? Miért menekülne előlem? Csak mert prefektus vagyok? Áhh, hülyeség!~
*Mikor ezt így eldöntötte magában már majdnem fölért a klubhelységükbe. Még fölfutott a többien és levetette magát az ágyára. Az ágya mellől előveszi a könyvét és elkezdi olvasni. Aznapra már eleget mozgott, nem akar már sehova menni.*

*Robi sétál be a park területére. Ezer éve nem járt itt. Körbenéz és érdekes látni ezt a helyet őszi diszletben. Gyönyörű. Felvesz 1-2 levelet és jól elszórakozik azok elnézegetésével. Majd fogja magát, leül egy padra, előszed egy zsebkönyvet és azt kezdi el olvasgatni. *