A sok lustálkodás, kimaradás után úgy vélem ideje összeszedni magamat, és elindulni egy órára. Kell az nekem, hisz lassan készülni kell az év végére. Bár köztudott, hogy a Krisztallográfia nem a kedvencem, mégis tavaly sikerült emgfognia a tanárnőnek pár érdekességgel, így most kíváncsian várom, hogy mit is tartogat nekünk.
Magamra vettem egy egyenes szabású, egyszerű, rövidke ruhát. Furcsa módon ez mos fekete, pedig elég ritkán hordok ilyet.
a hajam viszont jó hangulatról árulkodik, hisz a kék alapszínében szép rózsaszín csíkok ékeskednek, s szemem is rózsaszínen csillog.
Ábrándozok, messze járok....
Gondolatban a város melletti rétre kalandoztam el, s egy fiú emlékére...Mennyivel jobb lenne most is ott ülni a fűben, s nézni a csillagos eget, meg miegymás...
Na de most itt vagyok, és nem Paolo karjaiban, úgyhogy be is lépdelek az ajtón.
-Sziasztok!
Köszönök halkan, s letelepedek Kumiko mellé, már ha nem zavarom a lányt.

//Na ezzel viszem a pálmát :/ De itt vagyok //

*Kedvenc tantárgyából is eljött az utolsó óra, de kell ez most, mert félő, hogy a diákok szereplése ugyanolyan csapnivaló lesz majd, mint a tavalyi évben. Ami részben igazából az ő hibájára is fogható, hisz nem volt kellő ideje a dolgokra, de talán most pótolni tudja az elmaradt hiányosságokat. Így szintén nem üres kezekkel, hanem egy jócskán nehéz dobozkával indul el lakosztályától kicsit arrébb lévő tantereméhez. Késésbe csak pont annyi időt van, ami megengedett, így határozott léptekkel nem elkapkodva a dolgot igyekszik minél lejjebb és lejjebb. Végül ott áll a díszes ajtó előtt, majd egy nagy levegőt vesz, hisz hiába tartják a tanárt nagy észnek, valahogy mindig félelemmel vegyes érzésekkel indul el a tanterembe, hogy órának terve megfelel-e majd a kis közönségnek. Ő azért igyekszik beleadni mindent és remélhetőleg tud valami mást is nyújtani, valami bővebbet, mint a tananyagon kívül. Nincs már teketóriázás, mosolyogva fogadja a megjelenő társaságot, majd a doboztól megszabadulva egyetlen szem elsőskéjére pillant. Arcán egy kis csalódottság fut át, de ezek szerint kábé ennyire köti le azt az évfolyamot az óra vagy egy szem diákja van csupán, ami elég érdekes tényező lenne. Így tehát biztatóan mosolyog a megjelenő palántára, majd ki is kapja rögvest a feladatát, amivel ismerve tudását simán birkózni fog.*
- Kérem Noel ismertesse nekem a gondozás lépéseit, a kiválasztási folyamatot, majd esetlegesen azt, hogy mégis mi értelme van a kristályoknak és a meditálásnak. Ezután pedig majd kap gyakorlatot - *majd a maradék három emberkére terelődik figyelme és itt bizony kérdezhet akármit, hiszen ők bizonyára tudják az első évfolyam anyagát is kiválóan, és természetesen már a másodikat is jócskán.*
- A feladat nagyon egyszerű, valaki kezdjen el nekem mesélni, hogy mit tud a kristálygyermekekről, hisz-e benne, a másik személye folytathatja azzal, hogy mit tud az ametisztről, a harmadik emberke pedig beszámol nekem, hogy milyen achát fajtákat ismer és ezeket milyen célra tudjuk hasznosítani. Nos lássuk! - *persze azért pár percet vár, amíg felfogják utasításait, na meg előszedik agyukból, hogy mit is kéne mondani. Legszívesebben felugrana a tanári asztal szélére, de az nem lenne túl etikettes, ezért csak támaszkodva oldalához, karjait karba öltve pislog a társaság minden személyére.*
//A másodikosoknál első kérdésre Midoriwaka, harmadikra Krisztyne, másodikra Kondik válaszát várom
Ja és nem muszáj regényeket írni, ezeken az órákon a lényeg a minél kevesebb, de jobb hsz //

//Elnézést a késlekedésért//

*Lassan megérkeznek a többiek, nem igazán szentelné nekik a figyelmét, de nem igazán hagyják békén, sőt Koni még azt is megkérdezi, nem beteg-e?*
- Nem, jól vagyok.
*Feleli, kissé meglepődve, de nem foglalkozik túl sokat a dologgal. Kriszty megjelenése kissé furcsa, de nem teszi ezt sem szóvá, mert hamarosan kezdődik az óra és nem szeretne belekezdeni egy beszélgetésbe, ha utána félbe kell hagynia. Mindenestre azárt örül, hogy a közelébe ül a lány, és nem zavarja. Csak egy fejbiccentéssel köszön, és már olvassa is tovább a jegyzeteit.
A tanárnő kissé késve érkezik, egy hatalmas dobozzal, és hazguság lenne azt mondani, nem érdekli őt a doboz tartalma. Az elhangzó kérdések közül, belekezdene ő rögtön bármelyikbe, kivéve a kristálygyermekek boncolgatásába, hisz amennyire ő emlékszik ez nem volt tananyag... De lehet lemaradt valamiről. Igaz ez nem jelenti azt, hogy nem tud semmit a témáról. Természetesen hallott róluk és beszélni is tudna róla... Már épp megszólalna, hogy valamelyik kristályt bemutassa, de Koni megelőzi. Ő meg nem akar belebeszélni mások feleletébe. Avval nyugtatja magát, hogy majd ha a fiú befejezi, akkor belekezd majd az achát félék bemutatásába, de valamilyen megmagyarázhatatlan módon Kriszty is megelőzi. Egy gyilkos pillantás, amit talán észre sem vesznek, majd egy fintor, s amíg Kriszty beszél, megpróbálja összeszedni a gondolatait a neki maradt témából. Nem kezd bele rögtön, ahogy Kriszty befejezi, még jó fél percig gondolkozik mielőtt megszólal. Akkor azonban szépen, érthetően kezd beszélni - ahogy az tőle megszokott.*
- Nos én nem igazán hiszek a kristálygyermekekben, de mostanában elég sok feljegyzés készül különleges gyerekekről... A kristálygyermekek nálunk fiatalabbak, hisze többnyire az ezredforduló környékén jelentek csak meg, és azóta vannak köztünk. Különleges képeségekkel rendelkeznek, így például képesek telepátiára illetve belénk látnak. Sokan azt tartják, hogy ezek a gyerekek fognak segíteni nekünk abban, hogy jobb és teljesebb életet éljünk, sőt van ahol egészen a keresztény hit világ Krisztusához hasonlítják őket. A legtöbbször azonban olyan gyerekekről számolnak be, akik bár nagyon intelligensek, nem képesek figyelni, hiperaktívak vagy éppen autisztikusak. ~Vagyis a fogyatékos gyerekek szülei szeretik azt hinni, hogy az ő gyerekeüknek semmi baja, sőt valami magasabb rendű lények...~
*Fűzi még hozzá magában, nem ő tényleg nem hisz ebbe, ami azt illeti nem is érti, hogy jön ez most ide. Persze oké, Krisztallográfia és kristályok... de akkor is.*
- Egy másik érdekesség, hogy ezeknek a gyerekenek általában kristálytiszta az aurája és sokkal több energiával is rendelkeznek, mint mi átlag emberek, a képességeik többnyire abból fakadnak, hogy az energiáikat áramoltatják illetve összekapcsolják másokéval, többnyire a hozzájuk hasonlókéval.
*Többet tényleg nem kíván a dologhoz hozzáfűzni. Reméli valami ilyesmire gondolt a tanárnő, ha meg nem, akkor valószínűleg, olyat fog tenni, amit még soha, feláll és kisétál a teremből.*


//Fogalmam sincs, mik azok a kristálygyerekek, de ezeket találtam:
http://shaumbra-hu.info/modules.php?name=News&file=article&sid=91
http://www.csillaggyermekek.eoldal.hu/oldal/a-kristaly-gyermek-kuldetese
http://auranka.hu/ezoteria/635-kristalygyermekek.html
http://www.femina.hu/baba/kristalygyerek_jelek
Remélem jók xD//

*Míg vár az értékelésre, elgondolkodik azon, mit kap gyakorlati feladatul majd. Bár nem fog kétségbe esni, és ha nem oldja meg elsőre, akkor megoldja másodjára. Nem az a típus, aki könnyedén lemond a céljáról, még akkor sem, ha fejjel megy neki a falnak. Celinda válaszára összevonja a szemöldökét, ő nem így tudja, ami nem jelenti azt, hogy az övé lenne helyes meglátás.*

-Úgy tudom, a hegyi kristályra esküsznek professzor, a vöröst nem annyira kedvelik, csak akkor, ha valaki gyenge. Úgy gondolom, hogy a váltás nem jó dolog, hiába a fokozatosság, egy kristállyal össze kell szokni, és szinte eggyé válni.

*Ez az ő véleménye, és persze miért is egyezne Celindáéval? Másként gondolkodik sok esetben, így nem is lehet meglepő, hogy esetleg a többiekétől elüt a meglátása. Aztán ez vagy jó, vagy nem, sosem lehet tudni. Hogy Kumiko jelentkezik alanynak, arra csak bólint, ő inkább programozna, ha lehet. Persze a többség dönt, maximum akkor figyel, és nem foglalkozik semmi mással. Aztán Krisztyne is megteszi, ez szép lesz, máris van két ember, aki önkéntes próbababa.*

-Én a programozást választanám, amíg a lányok gyógyítanak, professzor.

*Testhezállóbb feladat az neki, hiába kedveli a pepecselős munkát is, de a gyógyítás nem az ő asztala. Még nem is volt rá nagyon szüksége, mert általában saját maga sérült, mire pedig eljutott volna odáig, hogy bármit kezdjen, addigra már hozzáértők kisegítették a bajból. No de, egyszer mindent el kell kezdeni. Tényleg mindegy, mi következik, nem fog miatta kétségbe esni.*

//Most nagyon vérszegény, bocs. //