Krisztallográfia tanterem

Az egyik legcsodálatosabb terem az egész kastélyon belül, hisz a nevében is érezhető a csodálatok világa. Érdemes megcsodálni a terem összhangját a nevével. Nagy teremként lett kialakítva, hisz sokan járnak ide. Egy hatalmas előadóhoz hasonlít, modernebb időkből. Székek és padok egymás mellett. Két sorból tevődik össze, a tanári asztallal szemben pedig egy lépcsősor választja el a padokat. A diákok ezen a soron keresztül tudnak elhelyezkedni a padokban mivel ez egy magasított emelvény, így a tanár mindenkit láthat és a diákok is a tanárt minden szemszögből.
A diákok háta mögött egy ablak helyezkedik el, amin keresztül fény jut be a terembe. Bár nem ezek adják a fényt, hisz nem sok jut be ezen át. Általában az ablakon lógó függöny is található. Az első emeleten található ez a terem, de attól még nyáron itt is nagyon meleg van, így ez az ablak egyrészt arra szolgál, hogy egy kis szellőt csalogassanak be a diákok a nagy hőségben. A padok fából készültek és össze vannak kapcsolva. Mindegyik padnál a székek műanyagok, de mindegyikre van egy párna rögzítve a kényelem miatt.
A diákokkal szembeni tanári asztal, egy kisebb asztal, amihez szintén hozzá van csatolva egy szék. A lapján van egy kisebb terítő. Kisebb fiók is található az asztalban, ahol tollak és lapok találhatóak, ha esetleg dolgozatot szeretne íratni a tanár, ha már a szóbeli számonkérés sok időt vesz igénybe.
A fal mellett ahol a diákok elhaladnak különböző kristályokat csodálhatnak meg, üvegdobozokba zárva, nehogy valaki szarka módjára elvigye. Ezek a dobozok még varázslattal is védve vannak, hisz fő a biztonság és elég ritka ásványok találhatóak itt.
A szertárban szintén találhatóak kristályok, de oda csak a tanár mehet be, mert ezek a kristályok még ritkábbak, mint amik a terembe találhatóak. És nehéz lenne újra beszerezni őket, ha véletlenül eltűnnének.
A terem legcsodálatosabb része a világítás. Hisz a terem nevéhez igazodik. A diákok helye felett különböző méretekben kristályok lebegnek, amikből fény tör elő, különböző színekben. Persze nem mindig világítanak, csak akkor, ha érzékelik, hogy nincs elég fény a terembe. Akkor automatikusan kapcsolódnak be maguktól. És bocsátják ki a színeket, amelyek által a diákok tökéletesen látnak jegyzetelés közben, még akkor is, ha ez a fény kék, rózsaszín, avagy zöld.

//Leírás by Serena Silverfeather//

*Bitta nyugodtan üldögélt a parkban, mikor rápillantott az órájára, s szép lassan elindult a Krisztallográfia tanterem felé. Igaz, rengeteg ideje van még, de már úgysem tud mit csinálni. Egész nap kint üldögélt a parkban, s gyakorolt néhány varázslatot. Nem túl nehezeket, csak apróbb kis bűbájokat, amit még anno régen tanult. Elvégre, sosem árt egy kis gyakorlás. Tehát Bittus szép lassan sétálgat a terem felé, majd sétálás közben kiborul a válltáskája. Nem jól csatolta össze, s a szíjj nem volt rendesen eligazítva, így megcsavarodott a táska, s kiborult.*
-Áh a fenébe.
*Kiált fel, s idegesen, fáradtan legugol a cuccaiért, majd apránként pakolja a könyveket egymásra, , melynek a tetejére egy medaliont tett, majd mélyet sóhajtott. Nagy értéke van annak a medálnak Bittus számára. Az anyjától maradt rá, s nagyon fontos Gewinnek, hogy mindig magánál tartsa. Ekkor nyúlt a nyakában logó lánchoz, amit viszont Laat-tól kapott. Majd leszedte a nyakából kedvesétől kapott ékszert, s az anyjáéhoz kapcsolta, majd betette a táskájába, s felpillantott. Egy kis szőrmók volt a folyosón. Egy apró kis nyuszika, aki remegett a félelemtől. Ekkor Bittus kedvesen odaédesgette magához az állatkát, s felkapta, majd simogatta. A kis teremtés nem mozdult semmit sem, viszont a remegése kezdett csitulni.*
-Hópihe leszel. A gyönyörű hófehér bundád után
*Mondta a nyuszikának, majd gyorsan hívta a baglyát Alinát, akit megkért, hogy hozzon neki egy répát az étkezdéből. Pár pillanaton belül a bagoly eltűnt, s percek múlva egy répával jelent meg.*
-Rendben. Jó kis bagoly.
*Simogatta meg Al-t s hagyta, hogy az újra elmenjen, majd a nyuszika felé nyújtotta a répát.*
-Egyél csak
*Mondta, majd a nyuszival az ölében besétált a terembe, s valahol nem feltűnő helyen lepihent, majd foglalkozott a pici nyuszikával.*
-Fúúh. Még másfél óra...
*Mormolta a lány, s elővette jegyzeteit, majd átolvasgatta, miközben a nyuszit simogatta, aki a lányka ölében eszegette a répácskáját.*

//Bocs h most írtam, de nemtudom, hogy leszek-e 7-kor.//

* Kamilla most előbb útnak indult. Tanult a múltkori esetből, így inkább hamarabb útra kelt. Táskája hanyagul a vállán lóg, persze zsúfolásig tele könyvekkel. Ahogy az ajtó elé ér, kíváncsian körbe pislog. *
~ Sehol senki...~ * Gondolja, majd próba szerencse alapon benyit a terembe. Az ajtó nyikorogva kinyílik és elé tárul maga a tanterem is. A lány kissé meglepődik. Sajnos előző félévben még nem vette föl ezt a tárgyat, viszont most nagy szüksége lesz rá. A jegyzeteket már elkérte, és elkezdte bepótolta, így mostanra többé-kevésbé, de bepótolta a mulasztásokat. Ekkor észreveszi a bent lévő Bittát. *
- Szia! Mizu? * Kérdi a lánytól, majd odasétál az egyik hátsó padhoz, táskáját a földre dobja. Ő maga pedig helyet foglal a széken. Kíváncsian néz körbe. *
- Furcsa ez a terem... * Mondja ki végül hangosan, majd kisvártatva egy könyvet vesz elé, és elmélyülten olvasni kezd.*

//nekem is bocs, igyekszem vissza csak közben kismillió dolgom van...//

*Emmeline komótosan összeszedegeti a felszerelését, majd elindul megkeresni a termet, ahol a következő órája lesz. Mivel az évben már jónéhányszor késett órákról, a tündelány most jó időben elindult, nehogy, ha valami közbejön, túl sokáig elhúzza az időt. A terem felé baktatva szokásszerint nem figyel a lába alá, így sokszor csak a tünde-reflexek mentik meg az orraeséstől. Halkan kinyitja az ajtót, és mosolyogva köszön a bent ülő Bittának és Kamillának, akikkelel eddig szinte minden óráján összefutott már, majd letelepszik, helyet foglalva maga mellett Amelienek, Myának, és terjedelmes baráti körüknek. Előhalászott egy pergament, tintát és egy pennát, és a kezéből csak úgy ömlött a terem rajza, a benne ülőkkel együtt, és az érkezőkkel kiegészítve.*

Barna haj, rikító, arany miniruha, arany színű tűsarkú cipő, mely végiglépdel a parkon, kezében a ruhához tökéletes pászoló táskával. Hát igen, Genevieve már megint jön, lát, és remélhetőleg győz az órán, mely hamarosan kezdetét veszi: krisztallográfia, nevezetesen. Belép lassan a terembe, ahol már várakoznak páran, leül az egyik tökéletesnek titulált helyre, majd keresztbefonja a lábait, kezét óvatosan arra helyezi rá: teljesen olyan, mintha egy üzletasszony lenne. Hajával kezd el vacakolni, a táskából előkerül egy tükör, megigazítja, majd Oscar-díjas mosollyal fordul a többiek felé.
- Sziasztok - újra a haját kezdi el igazgatni, mintha valami nagy fotózásra készülne. Az órájára néz, mely lassan fél 7-et mutat, elméletben hamarosan fog kezdődni a tanóra. Igen, 7 óra volt írva az órarendjébe, hacsak nem jegyezte meg rosszul az időt, a matematika sosem volt az erőssége. És abból még a tanár is egy vén, csotrogány banya volt, aki elmehetett volna a rútságával a paralimpiára.
Most, hogy végzett mindennel, még egy kis utolsó sminket ken magára, rúzs is jöhet még, a vörös ajkak készen is állnak mindenre, amibe csak belebotlik a kislány.
A modellmúlt jut hirtelen eszébe... És ahhoz képest, hogy egy kis mágusiskolában üldögél, szimplán azért, mert kiderült, hogy van valami varázsereje, és egy botot kell szorongatnia, és azzal hadonásznia, ha valamit el szeretne érni. Szörnyű, legalább lenne valamilyen stílusuk ezeknek a máguspalántáknak. Csak ő tudja, hogy mi a divatos, már nem nagyon. Ezek a talárok egyenesen elképesztőek, ilyenben ki nem merészkedne az utcára.
- Ugye hét volt az órarendben? - kérdezi, miközben elteszi a sminkes dobozkáját.

//Pontok Naomi Wildmore, extremusos diáknak.//

* A tünde leányzó lassú léptekkel indul el az órára, az első emeletre. Krisztallográfiára megy. Még nem volt ezen az órán. Tavaly nem vette fel, mert már nem jutott volna rá ideje, de mióta megreformálták az oktatást, kötelezően fel kellett vennie. Nem bánta. érdekelték a kristályok és varázserejük. Már hallott néhány dolgot róluk és a jegyzeteket is elolvasta, többször is. A házikat ugyan még nem készítette el, de már folyamatban vannak. Reméli érdekes órának néznek elébe. Talán ezért is indult el egy órával előbb. Vagy mert nem akar elkésni, mint általában? Vagy mindkettő. Nem fogjuk megtudni.
Tyúk lépésben halad és számolja lépteit. Így legalább nem érkezik nagyon korán és nem kell a falat bámulnia unalmában. Már 23456-nál tart és még csak most ért az első emelethez vezető lépcsőhöz. Messze még a terem. Végül csak megérkezik. Benyit a terembe és köszönés helyett a számolás eredményét hangosan közzéteszi. *
- 456782. * Erre a bejelentésre minden fej felé fordul. *
- Hoppá. Izé ... ööö ... Sziasztok!
* Köszön gyorsan, mielőtt hülyének nézik. Bár lehet elkésett vele. Aki ismeri tudja, hogy nem normális. Zakkant tünde. Ilyet is ritkán látni.
Lehuppan Kamilla és Bitta közé. Már ha nem bánják, hogy egy zakkant tünde lesz a padtársuk. *
- Mit olvasol Kami? Valami érdekeset?

//Megpróbálok időben visszatérni. Előre is bocsi. //

*Scarlet sétál le egyenesen a pugnaxos hálókörletekből a Krisztallográfia tanteremig. Ruhája sajnos a kötelező egyenruha, de ami szabadságot enged ez az kötelesség, mindet kihasználja. Mint a cipő. Már csak az kéne neki, ha kis baba topánkában kéne tipegnie a folyosókon, ami zajt ver, és hallja más is, ha jön... Ehelyett marad a kényelmes sportcipő, természetesen pirosas-narancssárgás, így azért valamelyest passzol öltözetéhez. Hasonló az oldaltáskája is, ami kivételesen ma nem fekete, hanem a cipőjével, és karának színével megegyező színben pompázik. Belép a Krisztallográfia terembe, körbenéz gyorsan. Csodálatos, megint nem ismer senkit... Mégis, észrevesz egy hasonló egyenruha színeiben ülő lányt, így leginkább rá néz, de azért mindenkinek köszön*
-Hahóó mindenki! ... *Elindul először a szokásos hátsó pad felé, de aztán ki tudja milyen megfontolásból, mégiscsak Emmeline mellé ül le. Táskáját az ölébe húzza, majd elmosolyodik, kezét nyújtja a lánynak*
-Szia, Scarlet vagyok. Nem nagy baj, hogy ide ültem? *Kérdőn megvonja a vállát, végül is még átcsúszhat egy másik padba óra kezdetéig... Egyébként sem szokása ismeretlen emberek mellé leülni csak úgy. Kissé idegesen fekete göndör hajába túr, amit persze kibontva hord, majd a táskája mélyébe süpped, hogy előhalássza a felszerelését, amiben egy pennát, tintát, könyvet, és füzetet tisztelhetünk. Persze közben azért figyel a lányra.*

*Rohan a terem felé, kifulladva érkezik meg, majd lestoppol, és kifújja magát. Egy halvány mosolyt erőltet arcára, és belép. Sera és a kis augurey, akinek még mindig nem tudott megfelelő nevet adni, jól megvannak egymással, így nyugodt szívvel hagyja magára őket.*
- Sziasztok!
*Köszön a bentlévőknek, és körbenéz. Meglátva a legendás lényeken megismert évfolyamtársát mellé lép, és biccent neki.*
- Üdv Genevieve, csatlakozhatom hozzád, vagy szerény személyem nem felel meg királyi fenségednek? Egyébként hogy haladsz a kisállatoddal?
*Kérdezi kicsit ziláltan, de csillogó szemekkel. Szórakozik egy kicsit a lánnyal, a múltkori kis beszólása jó volt a tanár úrnak, főleg ha nem tudjuk, mi fán terem a tünde. Leül vagy a lány mellé, vagy mögé eggyel, és várja az órakezdést.*

Egy unott fej jelenik meg az első emeleten, mellé pedig egy kecses alkat párosul.
Lassan halad a kiszemelt terem felé, mivel már megint hova máshova igyekezne, mint órára. Félbe hagyta eddigi kellemes tevékenységét, felszedte magát az extremusi ágyából és útnak indította magát, hogy ne maradjon le az óráról.
Nem nagyon siette el azt, hogy ideérkezzen, hisz épp ide ért az első emeletre.
Útközben eléggé elgondolkozott kéken csillogó szemecskéit az udvarra villantotta és kicsit komoran figyelte, hogy már megint nem csinált semmit. Egész nap feküdt és bámult ki a fejéből. Pedig, ahogy fel felé kullogott az alagsorból és ablakhoz ért, rögtön látta, hogy nincs is olyan rossz idő. Bár egyedül sok kedve nem lett volna ahhoz, hogy kint lófráljon.
Így, hát most a szobájából szépen ballag a Krisztallográfia tanterem felé, kezében egy füzet és egy penna van, esetleg, ha írnia kell, ami több mint valószínű.
Olyan lassan halad, amennyire csak tud, de mégis eléri a nem várt terem ajtaját..
Lenyomja a szépen faragott, de elég súlyos kilincset majd benyit a kis „szobácskába”.
Ott bent már van egy pár diák, de nem ismer senkit se, maximum csak látásból.
De az feltűnik neki, hogy az extremusból végre nem egyedül van, mint a múltkor, az is vicces helyzet volt. Persze kellemetlenül nem érezte magát inkább kicsit büszke volt magára, hogy most nem ő marad le az óráról.
Miután az ajtót becsukta, egy köszönés is elhangzott persze.
Tanárt viszont még nem látja sehol, ezek szerint késni nem késett el. Épp, hogy beesett szó szerint.
Kiszúrt valahol hátul magának egy üres helyet, ahonnan mindenkit és mindent tökéletesen lát.
Füzet, penna az asztalra zuhan, Serena pedig a padba fészkeli magát.
Kicsit erőltetett érdeklődéssel figyeli, hogy mikor esik be a tanár és már várja,hogy mikor távozhat erről a helyről.

/Van egy-két kisebb dolgom, de próbálok időben reagálni :S/

*Meglepődik a mellé huppanó Scarleten, de mosolyogva fordul felé a rajzából.*
- Szia, én pedig Emmeline, és el ne menj mellőlem! - *mosolyog még szélesebben a lányra, most már egyáltalán nem félénken. Ilyenkor látszik meg rajta a sok idő amit Amelievel tölt, nevetéssel.* - Megtennéd, hogy mozdulatlan maradsz, amíg téged is belerajzollak a rajzba?
*Választ sem várva belefog a göndör fürtök papírra vetésébe, majd szép lassan egy egész lány kerekedik ki a pergamenen, a padbn ülve, most már jónéhány ember és egy tünde társaságában.*
- Ide jártál első félévben is, vagy új vagy te is? - *érdeklődik a rajzba mélyedve, de annál figyelmesebben a szobatársától.*

/Időn kívül? Júj, köszikösziköszikösziköszi! - Már ha úgy lesz.../

[Előre is bocsi a bénaságokért és rövid hsz-ért, de most estem haza :S]

Igen, nos ha óra akkor nem teheti meg azt, hogy nem megy be, mivel ő az illetékes tanár, akinek még az anyagot is le kéne adni. De nem sieti túl a dolgot, hiszen neki kijár a késés és így még egy-két diák beslisszolhat, aki nagyon ingert érez arra, hogy mindenképp hallgatóság akar lenni a mai alkalommal. Nem nagy idő mondjuk a harmadik emeletről lejönni az elsőre, de minek is vigye túlzásba, mikor a türelmesebb típusúak úgyis megvárják majd. Így jó nagy adag papírossal a kezében baktat lefelé és bizony ügyelnie kell a lépésekre, hiszen könnyedén elszállhatnak a dolgok és összeszedni már nem lenne annyira egyszerű. Végül csodák csodája csak megpillantja az ajtót, amire szíve máris nagyot dobban. Bár igaz, hogy még kimondottan új tantárgyról van szó, de ő már annyira élvezi ezeket az órákat, hogy öröm még tartani is. A belépés kicsit nehézkesen megy, hiszen egyik kezében ugyebár az órai anyag, a másikkal meg épp elég magát kalauzolni és egyensúlyban tartani. Odabent azért egész szép számú sereg gyűlt össze, ami máris egy kisebb megnyugtatással hat rá, így a katedrához lépve egy kicsit nyugodtabbá válik eddigi szívverése. Közben pedig lépkedése alatt dönti el, hogy hamarosan egy teremváltásra lesz szükség.
- Nos, khm...khm - hívja fel magára a figyelmet, na meg persze, hogy most már kezdetét veszi végre az óra. Bár a kezdeti lépések egy kicsit döcögösek lesznek, de majd beindul ez szépen.
- Mit is mondhatnék, mint hogy köszöntöm a kedves egybegyűlt társaságot a mai órán. Mint talán páran tudják és hallották, ma nem másról, mint arról fogunk inkább beszélgetni, hogy hogyan is célszerű egy kristállyal bánni, hiszen ez manapság egyáltalán nem mindegy. - igen, valóban inkább a beszélgetős stílust kedveli, mint mondjuk a kérdezz-felelek vagy egyáltalán az, hogy csak tesztelné a diákokat. A katedrát elhagyva kezd el járkálni kisebb-nagyobb távolságra a padsorok felé, majd miután újra a katedra mellett tündököl, egy széles mosollyal pöttyinti ki az első kérdést.
- Nos a kezdet kezdtén, mielőtt bármit mondanék és befolyásolnám a véleményeteket, esetleg már valaki tud valami konkrétumot a dologról, amit megosztana velünk? - igen fontos tisztázni, hogy mi van a diákok fejében még azelőtt, hogy ő bármit is megosztana a saját agytekervényeiből, ami lehet, hogy nem is mindig helytálló.

//Nos nem tudom ki mennyire ér rá, de ha a többségnek időn kívülibe lenne jó, akkor játszhatjuk úgyis, de viszont csütörtökön legkésőbb nekem zárnom kell, úgyhogy ezt vegyétek alapul//

*Egy alak suhan lefelé a lépcsőkön, füzettel, és pennával a kezében. Egy kisebb leborulást elkövetve - szerencse, hogy ott volt a korlát - leérkezik az első emeletre. Sűrű bocsánat kérések közepette rohan tovább a terem felé, aminek az ajtaja kis híján berobban ahogyan neki vetődik a kilincsnek. Egy gyors pillantással megtalálja a tanárt, és csendben csukja be maga mögött az ajtót.*
-Elnézést a késésért, és az ajtó betörésért!
*Lehorgasztott fejjel keres egy üres padot, ami persze pont az egyik baráti társasága köré esett. Pontosabban Sal, és Kamilla mögött. Vesz pár mély levegőt, és a füzetét lerakja az asztalra. Homloka találkozik a kemény paddal, és még mindig levegő után kapkod. Végül felpillant, és az előtte ülő két lányhoz hajol, majd halk suttogásba kezd.*
-Sziasztok! Lemaradtam valamiről?
*De kérdésére rögtön választ is kap, mivel a tanárnő most teszi fel az első kérdését, így nyugodtan csúszik vissza a székre amin az előbb ült. A füzetét kivágja egy adott oldalon, ami a Növényismeretes óra után van. Még mindig ott van a kitépett papír maradékainak a nyoma. Ajkaira egy kis mosoly kúszik, és eléggé elgondolkodik azon, hogy újabb levelezésbe kezdjen a lányokkal... Bár érdekli, hogy milyen büntetést lehet kapni Krisztallográfiából, így, nem is gondolkodik tovább, és kitépi a füzet lapot. A szétrágott tollak egyikét veszi emgint kezelésbe, és azon gondolkodik, hogy miről is elegyedhetne beszédbe a lányokkal kapcsolatba.*

*Megdöbben a kérésen, megrázza a fejét, nemet int a fejével, haja röpül körülötte, takarja az arcát*
-Hmm hát inkább... Inkább a rajzolót szeretem képezni, és nem a rajzot. *Emmelinére vigyorog szélesen, a lány megnyerte magának. Főleg, amikor észreveszi a hegyes füleit is, hiszen a legelterjedtebb megállapítás a tündékről, hogy nem igazán vannak oda a társaságért.* ~De jelen esetben... Azt hiszem, inkább én vagyok társaságkerülő, mintsem ő.~ *halványan elmosolyodik, kipakolja a táskájából a doglait teljesen az asztalra, felkészülve teljesen az órára.* ~Hiszen én őt már sokszor láttam... Amelievel.~ *megvakarja a fejét, de Emmeline felé fordul, és rámosolyog, majd komor arcot ölt fel, és mozdulatlan marad. De csakis a jó benyomás kedvéért, nem szeret modellkedni, nem szereti látszólag, ha valaki figyelme teljesen ráirányul... Ami azért nem egyenlő azzal, hogy nem kedveli az ilyen helyzeteket. Kicsit kipirul a kéréstől azért, meg a lány figyelmétől, de hát legyen. Megvárja amíg viszonylag elkészül, és csak akkor válaszol.*
-Nem, dehogyis, már régóta itt vagyok. ~Igen, régebben, mint te.~ -Amelievel láttalak sokat, el szoktatok lenni. *szélesen elvigyorodik, de ekkor a tanárnő belép a terembe, neki pedig abba kéne hagynia a szórakozást... Egy időre. Figyeli a monológot, a kérdésre is felel, felteszi a kezét, majd felszólítás után mondja*
-Szerintem a kristályokkal való bánásmód sok mindenben függ a keménységüktől. Hiszen ha egy puhább kristályt rossz helyen tárolunk, lehet, hogy mire újra rá szeretnénk nézni, csak por marad belőle. *Sajnos több ötlete hirtelen nincs, de biztos vannak nála értelmesebb diákok is a teremben, jobb ötletekkel.*

//nekem jó időn kívül Smile

//

* Kamilla köszön a belépőknek, majd a mellé leülő Salquénak is. *
- Szia, semmi különös... csak egy könyv. * Aztán persze visszafordul a könyvhöz, összecsukja és elteszi a táskája mélyére. Még éppen időben, hiszen megérkezik a tanárnő, és kis késéssel Dan is. *
- Szia, semmi extra, te mindenhonnan késel? * Teszi föl a kérdést halkan a srácnak, közben figyelve a feltett kérdésre. Egy pillanatra meg is döbben, hogy vajon hogyan értheti a tanárnő. *
~ Hüm... ez furcsa, na mindegy. ~ * Lassan fölemeli kezét, majd megvárva a felszólítást elmondja saját "naiv" véleményét. *
- Szerintem a kristályok kezelése alatt, a kristályok felhasználását is értjük. Mármint... számos bájitalba, és varázslathoz is kristályokat használunk. Az alkimisták már régóta használták a megőrölt ametiszt kristályok erejét, vagy a védőkörök némelyikét is kristályokkal erősítik meg... ööö. * Kicsit megkukul,, majd tétován folytatja. *
- Talán ez is kapcsolatban van azzal, amit Scarlet mondott. Úgy értem, nem mindegy, hogy ezeket a köveket hogyan kezeljük, mert ha nem a megfelelő közeg veszi őket körül, az energiájuk megváltozik. ezért is szokták őket tisztítani... * A végére már kissé hadar, majd pirulva hagyja abba, mikor észreveszi magát. *

* Kamilla semmit mondó válaszára nem is reagál. Lehet, hogy inkább ő haragszik a tündére? Mert, hogy Sal igazán kedvesen viselkedett vele. Persze kicsit meg van bántva, hogy csak úgy hátat fordított a testvérének, de ha Kaminak ez jó, Sal megérti. Neki sem könnyű a helyzete, hiszen a testvéréről és a legjobb barátjáról van szó. Nem akar dönteni közöttük vagy választani ki mellé álljon. Rá mindketten számíthatnak. Talán óra után ezt el tudja mondani Kamillának és végre minden rendbe jön közöttük. Ám ezzel nem tud tovább fogalalkozni, mert megérkezett a tanárnő. Kipakolja a szükséges dolgokat, mint penna, tinta és papír. Figyelmét az órára próbálja fordítani, mikor is Dan érkezik meg enyhe késéssel és nagy ricsajjal. Ennek a srácnak feltünési viszektegsége van, de ez teszi még vonzóbbá Salquë szemében. Mivel már Kamilla válaszolt így ő nem jártatja a száját.
A tanár kérdésére nem igazán tud mit mondani, hiszen még nem tanult a kristályokról. Amit a többiek mondanak abban lehet valami, de ha már elmondták neki már nem kell elmondania újra. Más ötletét ismételgetni hülyeség és nem szép dolog. Így inkább csöndben figyel és jegyzetel. *

//Nekem is jó az időn kívüli : )//

//Abban is kell maradnunk, mert nekem most lépnem kell, de senkitől se akarom elvenni a reag lehetőségét, de mint mondtam úgy írjatok, hogy csütörtökön délután vagy estefelé lezárom az órát Smile

//

*Rohant lefelé a lépcsőkön, az sem érdekelte, ha véletlenül meglökött valakit. Már a múltkori gyógynövénytanórát is kihagyta, mert elaludt. Most meg addig szöszmötölt, míg végül megint elkésett az óráról, nem is kicsit. Az ajtó előtt a falba kapaszkodva fékezett le. Sziszegve nézte meg tenyrét, és bosszúsan látta, hogy szépen felsértette a bőrét az ügyetlenkedésével. Megtörölte kezét egy hófehér zsebkendőben, majd gyorsan összehajtogatta azt úgy, hogy ne lássa a vérpettyeket.
- Gyönyörű pugnaxos vagy. Két csepp vér, és neked máris annyi... - szidta magát gondolatban. Végig simított egyenruháján, begombolta talárját, ezzel is kis időt nyert, míg kifújta magát.
- Még jó, hogy nem találkoztam a nagy rohanás közepette egyetlen tanárral sem - motyogta halkan, majd kezét kopogtatásra emelte, hármat koppintott az ajtón, és gyorsan belépett. - Elnézést a késésért - motyogta halkan, és gyorsan az Em és Scar mögötti padba huppant le, és próbált úgy tenni, mintha nem is létezne. Kényelmetlenül érezte magát, amiért elkésett, és azt is hallotta, hogy a többiek válaszolnak valamilyen feltett kérdésre. Még inkább megpróbált eltűnni, láthatatlanná válni. Próbálkozott a föld alá süllyedéssel is, de az megint nem jött össze neki, Sors anya valamiért mostanában nagyon pikkel rá.
- Pugnaxosok gyöngye, ugye Mya? - gondolta ironikusan, majd megpróbált végre odafigyelni, hátha ragad rá valamilyen tudás is.

*Ireth késéssel indult el a toronyból a tanterem felé, de szerencsére csak két emeletet kellett megtennie, méghozzá lefelé, ami sokkal egyszerűbb, mint felfelé lépcsőzni. Félig rohanó léptekkel fut végig a folyosón, igyekszik a lehető legkisebb késéssel megérkezni. Gyorsan lefékez a terem ajtaja előtt, amint megtalálja és pár pillanat alatt rendbe hozza magát, lesimítja szoknyáját és ingjének gallérját, majd egy kissé még zihálva de lassan lenyomja a kilincset. Igyekszik zajtalanul besurranni a terembe, ám ahogy belép, látja, hogy a tanárnő is megérkezet már és mielőtt még elkezdene beszélni, gyorsan elhadarja.*
- Elnézést a késésért! *Majd egy gyors körbepillantás után csendesen mozogva helyet keres a hátsó szekcióban és gyorsan lehuppan a helyére. Futó pillantással körbenéz, kik jöttek még el, majd figyelmét a tanárra öszpontosítja, miközben gyors mozdulatokkal előszedi pennáját és a könyvét. Amikor végre minden szükséges eszköz elől van, a tanárnő feltett kérdésére fordítja figyelmét amennyire lehet és tőle telik. Sajnos a mostani időben nem olyan összeszedett.* ~Hm...hogyan kell a kristályokkal bánni?~ *Hát Ireth edddig még sosem foglalkozott kristályokkal, kövekkel és egyéb kőzetekkel, könyvet sem olvasott róla és meg kell vallani, a téma sem hozza igazán lázba. De szerencsére nem az a teljesen elutasító típus, így hát reménykedik, hogy valami hasznos, esetleg még érdekes is elhangzik az órán. A többiek mondatai ésszerűnek tűnnek, egyet is ért a legtöbbel. Ám ő nem szólal fel. Ireth inkább csendben figyel és mindent megjegyez, már megtanulta életévei alatt, hogy ne fecsegjen annyit. Úgy gondolja, hogy inkább semmit, mind rosszat. Így hát teljes csendbe burkolózva, figyelő szemekkel végigmérve nézi a többieket és néha biccent, ha egyetért az elhangzottakkal.*

//Elnézést, hogy ilyen soká állok neki, csak egy kis káosz van most körülöttem, de azért itt vagyok Smile

//

*Emmeline figyelmesen hallgatja Scarlet válaszát a kérdéseire, de közben esze ágában sincs felpillantani a művéből.*
- Nos igen, Amelievel nagyon sikerült megtalálnunk a közös hangot - *pislant föl mégis mosolyogva egy pillanatra, majd azonnal vissza is fordul a pergamenhez, nehogy belemaszatoljon.* - Íme, még ha nem is szereted magad látni, megvagy! És mielőtt megkérdeznéd, nem, én magam nem fogok itt melléd ülni, kitakarnám az elöl ülőket. De ha figyeled, azért az árnyékom itt van, nem vagy olyan magányos.
*Kiszélesedő vigyorral tolja közelebb padtársához a rajzot, amin egy nem egészen négy centis, enyhén mosrcos arckifejezésű borzas, göndör hajú lány ücsörög a többiek társaságában, egyedül. Elégedett vigyorgásából a tanára érkezése zökkenti ki, így gyorsan a pad szélére tolja az alkotását, mert fél, a tarisznyájában totál elmaszatolódna a még friss tinta. Enyhén félrebiccentett fejjel, éredklődve figyel a rövid monológra, majd némi töprengés után ő is hozzáteszi a maga mondanivalóját az elhangzottakhoz.*
- Én úgy gondolom, hogy egy kristály kezeléséhez a legfontoasbb azt tudni, hogy mire alkalmas. Tehát például ne tároljunk együtt egy gyógyításra alkalmas kristályt egy negatívabb rezgésűvel, mert az mindkettőnek a kárára válhat. Ebből számomra az következik, hogy mindig biztosan tudni kell, hogy melyik kristály mire való, és akkor nem történhet meg a baj, hogy esetleg kioltják egymás hatását.
*Enyhén pirulva fejezi be a mondandóját, majd a késve besunnyogott Ameliere mosolyog, aki a háta mögötti padban foglalt helyet.*
- Éljen a pontosság - *tátogja gyorsan, majd még mindig haloványan mosolyogva előre fordul, nehogy bajba kerüljön a beszélgetés miatt, amire egy porcikája sem vágyik egy olyan órán, amiről végre sikerült nem elkésnie.*

~ Kristály kezelése és tárolása? Vajon ez lehetett a tanárnő kérdése? ~ - morfondírozott Amelie, miközben Em válaszára koncentrált. *Ehhez talán ő is hozzá tudna szólni, bár tele volt kétségekkel, csak úgy, mint Természetmágián. Nem érezte magához közel a tantárgyat, de próbálkozott, hiszen nem is ő lett volna, ha az elején feladja a dolgot. Feltette kezét, hogy szót szeretne, és mikor látta, hogy engedélyt kapott, lassan, megfontoltan beszélni kezdett.*
- A kristályok megfelelő tárolása mindenképpen szükséges, ha azt szeretnénk, hogy megtartsák erejüket, és jó szolgálatot tegyenek nekünk. Ezért is jó, ha tudjuk keletkezésük történetét és tulajdonságaikat, így tudjuk számukra a megfelelő környezetet biztosítani. Ilyen példa erre az ametiszt, melyet, ha hosszabb ideig hagyunk a napon, vagy melegítjük, akkor színét veszti, kifakul. De nem csak a tárolásuk nagyon fontos a kristályoknak, hanem a tisztításuk is. Ha valaki például gyógyítani szeretne velük, akkor utána mindenképpen meg kell őket tisztítani a betegség negatív energiáitól. Holdra kitéve, folyóvíz alá tartva, vagy a földbe temetve is tisztíthatjuk, de a legjobb eredményt a tudati energiával érhetjük el - fejezte be kis monológját. Arca komoly volt, de azt senki sem láthatta vagy hallhatta, hogy szíve veszett tempóban dobogott, attól tartva, hogy a válasza kicsit sem lesz megfelelő.
*Em megjegyzésére csak megeresztett egy fáradt mosolyt, de válaszolni már nem tudott, mert a tünde lány előre fordult, és úgy érezte jobb is így, mivel a tanárnő a padjaik között sétált.*

//Nos mivel álmodóilag elfoglalt voltam (magyarul nem voltam itthon xD) így hagytam elég időt és reménykedtem, hogy azért jó páran visszaírnak. De most már nem akarok tovább várni, így ha ma belefér (de szerintem kizárt Sad

) akkor megírom a saját hozzászólásom, ha pedig nem akkor holnap este. Szóval aki még nagyon szeretne válaszolni az elvileg karim által feltett kérdésre és növelni az óra végén kiosztott pontjait, az még ma vagy holnap megteheti ezt. Úgyhogy hajrá-hajrá és aki eddig is aktivizálta magát annak is nagyon köszönöm. Aztán már nem nagyon írok ilyen offos hsz-eket, csak gondoltam szólok, hogy nem vesztem el, az óra folyik és aki tényleg aktívan akar játszani rajta, az mindenképpen érzékeltessen valamit. Nem várok nagy terjedelmű hsz-eket, úgyhogy ha nincs ihlet elég pár sor hsz is Razz

Na lelövöm magam xD/

Csak bólogat hevesen a megszült válaszokra a katedráról, majd megkezdi szokásos körútját a padsorok között, mert így közelibbnek titulálja a tanár-diák kapcsolatot. Természetesen túl könnyű lefolyása lenne az órának, ha nem jönnének a késői belépők, de ő aztán nem foglalkozik ezekkel, majd magukra vessenek ha eljön a vizsgaidőszak. Így monoton, de határozott hanghordozással gondolja, hogy ideje a saját megfigyeléseit és a tananyag szerint előírtakat közölni az érdeklődő brigáddal, de természetes, hogy azért még egy-két dolgot megtart magában, hogy lehetőséget adjon a nebulóknak a bizonyításra.
- Nos meglepő, hogy csupa jót mondtak, de véleményem szerint a teljes képhez még az én szavaimra is szükség van, így néhol az önök által elmondott dolgokat is visszahallhatják, de az ismétlés nem árt - kicsit talán bántó szavak, de egy tanár megteheti, hogy oly módon szóljon és úgy, ami még a jóízlés határain belül mozog és ez még odatartozik.
- Sok kristály törékeny és morzsolódó, valamint a rétegesek és a csoportosak alkalomadtán szét is válhatnak. Például a szelenit kristály vízben oldódik. A csiszolt felszínek vagy a természetes csúcsok könnyen megkarcolódnak, megsérülnek. A koptatott kövek ellenben maradandóbbak, ezért akár együtt is tarthatjuk őket.
Fontos tényező, hogy ha a kristályok éppen használton kívül vannak jelen, akkor selyem vagy bársonysálba kell tárolni őket. Ezek védik attól őket, hogy megkarcolódjanak vagy esetleg idegen kisugárzásokat magukba szívjanak. Ugye ahogy már gondolom páran tudják egy kristályt nem csak a vásárlást követően kell megtisztítani, hanem viselés és esetleg gyógyítás után is. A másoktól kapott kristályos ékszereket is tisztítás alá kell vonni, hiszen megőrizhetik magukba az ajándékozó negatív rezgéseit és ezeket ránk bocsáthatják. Vannak azonban öntisztuló kristályaink is, mint a citrin, kianit, azesztulit. - talán kicsit gyorsan beszélt és nem mindig lehetett követni, de ezek még annyira általános dolgok, hogy a jobbak fejében ott vannak.
- Na és most újra önökön a sor bizonyítás terén. - szemez a diákok között, hogy kit tiszteljen meg az áldozat szerepével és most kivételesen drága Emmeline Way kisasszony fogja ezt a szerepet birtokolni.
- Maga mondja el/fejtse ki gondolatait véleménye szerint esetleg konkrét ismeret birtokában, hogy milyen eljárások azok, amik segíthetik a kristályok megtisztítását? - ő nem akar rosszat, csupán így egyrészt képet kap, hogy tényleg mennyire vannak jelen okos és talpraesett diákok az iskolában és másrészt elsősorban ezzel csak azt segíti elő, hogy több pontot szerezzen az illető. Majd az első padsor előtt megállva, ujjait összefonva várja a pugnaxos véleményét. Aztán lehet, hogy nem is éri be egy áldozattal.

//Na mindenkitől elnézést, de végre megszületett a hozzászólásom, viszont amennyiben senki se reagál, akkor itt lezárolom a játékot, de azért remélem még akadnak olyanok, akik ilyen hosszú idő után is kedvet kapnak a folytatáshoz//

*Sorban tűnnek fel Emmeline pergamenjén a katonásan egyenletes, tökéletes gyöngybetűk, ahogy a tündelány szorgosan jegyzeteli előbb a többiek, majd a tanárnő információáradatát. Döbbenten eszmél föl tehát, mikor rájön, hogy a tanárnő őt kérdezte. ~Mi mást tudnék még erről elmondani?~*
- Mint ahogy Amelie elmondta - *kezd bele erősen dobogó szívvel a mondandójába, bár az alig észrevehető gúnyos rándulás a szeme sarkában feltűnik egy röpke pillanatra* - a Hold, a folyóvíz és a - *pillant a jegyzetére egy töredékmásodpercre* - földbe temetés szerintem is valószínűleg nagy eredményt érhet el, de a tudati mágiában sem kételkedem. Azonban, szerintem kevés olyan személy van, aki olyan magas fokú mágiával rendelkezik, hogy tökéletesen meg tudjon tisztítani például egy halálos beteget gyógyító kristályt. Tehát, ezek együttesen a fent felsoroltak segítik, felerősítik egymás hatását... ~a józan paraszti eszés diktálása alapján.~ Ha egy kristály nem megfelelően van tisztítva, úgy gondolom, elveszítheti a hatását, így nem mindegy melyiket milyen módon kezeljük. Ha a - *újabb pislantás a jegyzetbe* - szelenitet akarnám tisztítani, valószínűleg nem vízzel tenném azt, míg a hegyikristálynál ez a probléma nem áll fönn.
*Visszaemlékszik az esszéjére, hátha hozzá tud még valamit a dologhoz fűzni, de nem jut semmi eszébe, így reméli, nem kap egy jókora fejmosást nemkészülésért. Bár a vád, hogy nem készült, erős túlzás lenne, de azt mondani, hogy tanult... nos, az is ugyanezt a kategóriát takarná. Segélykérően pislant Amelie felé laposan hátra, bár tudja, hogy a lány nem tud semmit segíteni, hacsak nem ért a legillimenciához.*
- Ennyit tudok róla elmondani - *fejezi be a "feleletet", és elbújik a maximalista, de jelenleg a hegyes füle végéig a szégyentől égő arcú tündelány a haja függönye mögé.*

//Nso mivel Emmeline-n kívül senki sem reagált, ami részben tudom az én hibám a túl sokáig való elhúzódás miatt, így az óra lezárásra kerül és hamarosan minden technikai formaság (tananyag, pontok) olvasható lesz a megfelelő részlegben. Köszönöm a részvételt és az aktívságot és hamarosan remélhetőleg újabb óra keretében találkozhatunk Smile

//

*Kumiko az ágyán hevert, amikor megszólalt az ébresztõórája, hogy mostmár ideje elindulni az következõ órára. A korábbi napok eléggé lefárasztották, így minden szabad percét pihenéssel töltötte. Most azonban, felkapta a székre lehányt talárt fekete ruhájára, és rátûzte az Extremusos kitûzõt. Táskáját, mely az íróasztal mellett hevert csak átvetette a vállán. Lassan haladt felfelé a lépcsõkön, magában azon tûnõdve, mért nincs lift a kastélyban, ha már az alagsorba pakolták õket. Ekkor rájött, hogy a középkorban vannak.*
~Lehet a jövõbeli, vagyis az nekem tulajdonképpen a jelen lenne, kastélyban volt lift... Átkozott középkor!~ *A következõ lépésnél kicsit erõsebben vágta oda a bakancsát, ezzel is kifejezve, mennyire utálja a lépcsõket. Ez a mûvelet azonban túl jól sikerült, így visszhangozni kezdett tõle a folyosó.*
~Upsz... Legközelebb kicsit óvatosabbank kell lennem~ *Jegyezte meg magában, s örült, hogy végre felért az elsõ emeletre. Végig ment a folyosón és megállt a Krisztallográfia terem elõtt. Pár pillanatig habozott, majd benyitott a terembe és leült az elsõ padba. Elõvette az elmaradhatatlan jegyzetfüzetet és a kedvenc pennáját, meg egy üveg tintát, és várta, hogy megérkezzen a tanár.*

//És akkor én innentõl átmegyek NJK-ba. Ha esetleg mégsem idõben lenne az óra, akkor majd írok még, ha meg nem, akkor szomi leszek, de ez van. Jó órát mindenkinek!!!//