Tanári

Nem, nem ezt a választ vártam....
Na de nem lehet a fejembe látni, hogy nekem milyen válasz felelne meg. Mert például ha azt mondta volna, hogy tanulni szeretne, már jobban hangzott volna ez az egész. Mert kit érdekel, hogy maga a suli jó, ha a diák nem veszi a fáradtságot, hogy tanuljon is?
Ja vagy úgy...hogy egy diák nem csak ezt, vagy főképp nem ezt tartja szem előtt? Hát őszintén szólva ez engem nem igazán érdekel...
- Levegőzni akart, vagy nem? Hát most meg lesz a lehetősége erre. De választhat, vagy velem tart egy sétára, és elmondja mit keresett kint, válaszol a kérdéseimre, azt csinálja amit mondok, vagy egyszerűen felmegy a szobájába lefeküdni, de akkor viselje a következményeket.
Szegény fiúnak még fogalma sincs róla, hogy engem a látszat ellenére nagyon nehéz kihozni a sodromból. Mert hát arcomra gorombaság, szigor ül ki, de mindenkinek adok esélyt, hogy kijavítsa hibáját, mert az jár. Nem ítélem el elsőre, ha ez úgy is látszik, mert tudni akarom, hogy mit is keresett kint. Lehet, hogy fontos dolga volt, persze elégérdekes magyarázatnak kell lennie, hogy el is higgyem. Azt hiszem legjobb, ha őszintén beszél, de ez persze rajta múlik.
Ironikusan hallatszanak szavaim, mely már oly jól bevált nekem álcaként rejtve minden érzésemet. Nem engedve teret az érzelmeknek, kiismerésemnek.
- Nos, merre szeretne elindulni?

**Hozzászólások** : 33 **Évfolyam** : Első

-Önnel tartok.*Abraham nagy nehezen benyögte ezt a mondatot, pedig nem volt semmi kedve ehhez az esti programhoz. Mivel már elég fáradt így egy kissé ingerültebb is és hamar felhúzza magát mindenen, de a tanárnak nem mutatja ki ezt. Konira is csak most mérges, holnapra úgyis elszáll a haragja, de az biztos, hogy ezért egy hétig nem beszél vele. Nem érti, hogy Rufus miért dicséri ennyire a fiút, miért volt olyan nagy barátja. Abraham tíz perc alatt megutálta Konit. De nem egy haragtartó figura.*
-És miért nem a folyosón vagy a télikertbe vagy egyéb kastélyban található helyeken beszélgetünk? Miért kell kivánszorogni a sötét éjszakába, amúgy nem azért mentem ki, mert levegőztem, de mondjuk ez mindegy.*mondja a tanárnak, már egy kicsit flegmás hangon. Abraham így még felnőttel nem beszélt, de Konit most nagyon felidegesítette, hogy miért pont vele és miért csak vele szúrt ki, mondjuk annak se örült volna, ha Hajnallal tol ki, de nem igaz, hogy csak ő volt egyedül kint.*

- Helyes döntés! Jöjjön!
Újra elindulok, miután az megállásra kényszerültem. Nem sok kedvem van elmagyarázni a fiúnak azt,hogy én leginkább kint szeretek tartózkodni, és ezért akarok kimenni, nem pedig azért, hogy őt büntessem ezzel, no meg nem is feltétlenül kell neki erről tudomást szereznie.
- Valahol elveszett a tisztelet a hangjából, nem gondolja?
Én is ironizálok, tudatában annak, hogy ez sem túl illendő viselkedés, de ahhoz, hogy valakivel én már minden álca nélkül beszélgessek, sokkal hosszabb ismeretség szükségeltetik.
- Beszélgethetünk a tanáriban is, de ott elég sok munka akadna magának is...aktatologató akar lenni?
Az újabb kérdésre persze várom a válaszát, de közben haladok lefelé. Ha más nem visszafordulok vele.
- Mesélje el, hogy miért is volt kint...én ráérek. Messze még a reggel. Én úgy sem alszom már ma.
Még szép, hogy nem, hisz otthagytam egy rakat munkát, amit be kell fejeznem mindenképpen ma. De azért haladok szép lassan lefelé a lépcsőn, remélve, hogy a fiú velem tart.

//holnap folyt. köv. részemről, mert kezd az agyam beállni...látszik is. De te írhatsz még egyet, ha gondolod, és ha lefelé jössz velem, akkor mehet vagy egy lentebbi folyosóra, vagy a parkba////

**Hozzászólások** : 33 **Évfolyam** : Első

-Megyek! Rohanok...*mondj a tanárnak, egy kicsit se kedvesen. Majd ezt a lenézős hangnemet megtartja és így beszél továbbra is.*
-Dehogy veszett el! Csak már tudja fáradt vagyok, mert egy ember miatt itt kell lennem, ahelyett, hogy aludnék, de nem egy ember megtalált pont engem kint a sötét éjszakában és az az egy ember, most elrontja az éjszakámat. Nem hiszem el, hogy csak én voltam kint, nem hiszem, hogy a többi kedves diáktársam betartja a szabályokat és, hogy semmi baj ne legyen elmennek kilenc órakor aludni. Tehát szerintem, nem csíp engem a kedves prefektus és, ezért csak engem hozott ide.*Abri hangjában egyre jobban lehet hallani a haragot, és a gyűlöletet amit Koni iránt érezz.*
-Tessék?*kérdezi meglepődött arckifejezéssel.*-Reggelig kellesz fent lennem és arról mesélnem, hogy én mit kerestem az éjszaka sötétjében, kijárási tilalom után, a kastély hátsó lugasába egyedül?

- Rohanni azt azért nem kell, csak tartani velem a lépést.
Mondom a magam iróniájával, de halálos nyugalommal. Felőlem azt is elkezdhetné mondani, hogy ma engem szeretne megenni vacsorára, azzal sem tudna kiakasztani, bár tény, hogy erről ő nem biztos, hogy tud. Hisz mogorva vagyok most is.
Megállok vele szembe, fölé magasodva, mint egy kőszobor, s szigorú tekintettel nézek szemeibe mikor a prefit kezdi el szidalmazni, őt okolja azért, mert őt elém hozta.
- Először is neki ez a feladata. Tudom, hogy ez cseppet sem teszi őt szimpatikussá, de ez van. Másodszor még mindig jobban járt, hogy ő találta meg, és hozzám került, és nem az igazgató, vagy éppen Akane sensei elé lépett ki egy bokorból. Azóta már az említett hölgy egy csengőt akasztott volna a nyakába, és rohangálhatna mint egy rabszolga. Tehát kérem, hogy csak arra válaszoljon amit kérdezek, ne legyen felháborodva azon, hogy pár kérdésre feleletet kell adnia.
Persze nekem eszem ágában sincs őt órákig szenvedtetni, hisz egy diák számára a legfontosabb, hogy kipihenje magát, de azért nem fogom elengedni szó nélkül.
- Ha viszont nagyon ragaszkodik hozzá, hogy a beszélgetés és séta helyett, ami esetleg belenyúlik az éjszakába is, egy hetes büntetőmunkát kapjon, plusz egy másik hét a feleseléséért, akkor csak folytassa nyugodtan! Nem mellesleg már éjszaka van, hisz kis híján éjfél, nekem pedig még rengeteg dolgom lenne, úgyhogy ne szórakozzunk egymással. Döntsön!
Az érthetőség, és a hatás kedvéért megemelem kicsit a hangomat, ami az üres folyosón szinte kiabálásnak hangzik. De szerencsére itt nem igazán vannak hálótermek, így nem zavarok ezzel senkit. A tanárok is régen alszanak már, vagy egyéb elfoglaltságuk lévén elvonultak ki merre.
A fiú válaszára várva, miszerint a büntetőmunkát, vagy a magyarázkodással egybekötött sétát választja zsebemben kezdek el kutakodni egy doboz után.
- Hallgatom!

**Hozzászólások** : 33 **Évfolyam** : Első

*Végighallgatja a tanárt és jól átgondolja, hogy mit válasszon, mert ma este már nincs újra kint bóklásznia, de két hetes büntető munkát se akar végezni és ha ma este még kibeszéli magát a tanárral, akkor legalább büntetőmunkát már nem kell végeznie, remélhetőleg.*
-Inkább maradok a sétálnál, mert egy kis séta nem árt.*Abrit nem érdekli, hogy a tanár mit keres a zsebébe, és az se, hogy magasabban áll, kikerüli és elmegy mellette, várja, hogy a professzor újra visszavegye a vezetését és előre kerüljön. Csak ezért sétált el mellette, hogy elterelje a szót a büntetőmunkáról meg az egyebekről. Ő abban a tudatban él, hogy minél gyorsabban mennek, annál hamarabb mehet aludni, az, hogy a prof. hova megy, az már a saját dolga, de az biztos, hogy a séta után, ha a tanár is úgy gondolja akkor Aaron aludni tér.*