Alagsori folyosóhálózat

Tárgy: Re: Alagsori folyosóhálózat Szer. Feb. 24 2010, 19:10

Stephano

*A magyarázatot hallva halkan felnevet. Egyszerű a képlet valóban, működhet is, ám hogy jó-e? Ki tudja. Valakinek igen, valakinek nem. Pierre is ilyen, nem véletlenül szerette ugratni és feszegetni a határokat nála. Ugyan más volt a helyzet annyiban, hogy könnyedén végezhetett volna vele, ám sosem tette meg, illetve nem merte Raul miatt. Azt nem volt nehéz észrevenni, hogy nem kedveli, és csak elviseli, megtűri őt, és ez bizony magaslabda volt a számára, persze hogy azért is bosszantotta. Stephano azért egy cseppet más, mert ha gyógyítónak állt, akkor bizony mélyen elrejtve csak érdeklik az emberek, igaz, ő nem éjlénye. Nem hatódik meg a választól és nem is háborodik fel, mert nincs miért.*

-Úgy gondolja, hogy ezzel engem elijeszt? Téved. Egyetlen dologban különbözik tőlem a skatulyázáson kívül. Mindenkivel mogorva, vagyis nem elég, hogy nem kedveli a társaságot, de még a kommunikációt is kerüli, ha lehet. Durva, évek múlva én is ilyen leszek?

*Inkább elgondolkodva kérdez, semmint cinikusan. A tömegiszony ismerős, ahogy az is, hogy inkább egyedül, mint máshogyan. Ő nem alkot véleményt senkiről azonnal, holott megtehetné, hiszen eddig a csoporton kívül, mindenki ezt tette vele. Ha abból indul ki, hogy a férfi hogyan beszélt Jasminnal, hogyan bánt a négylábúval, akkor egyértelmű, hogy csak mások elől titkolja, vannak érzései is. Ennek mi az oka… nem firtatja, magánügynek tekinti, bár ha abból indul ki, hogy egyedül érkezett, valószínűnek tartja, hogy ehhez köze lehet Jasmin anyjának is. Sokan fordulnak ki önmagukból, zárkóznak be, és mutatnak egy álarcot a nyilvánosságnak, holott közben egészen mások. A fénygömb eltüntetésére aprót bólint, mégis jobb a félhomály, jobban lát.*

-Ha nyitva van, akkor legyen az étkező. Sosem néztem a nyitva tartását, de ha érdekli, nekem sincs kedvem túrázni a városig egy ital kedvéért. Milyen területen kutat, ha nem vagyok indiszkrét?

*Arról hallgat, hogy szinte be sem teszi a lábát a helyiségbe, azért tudja csak merre van, mert feltérképezte a kastélyt. Mivel Stephano nem adta jelét annak, hogy jobban tenné, ha lekopna, nem is teszi meg, pláne, hogy ha érdekesen is, de a meghívását elfogadta. Az pedig tényleg érdekli, mivel foglalkozik a férfi a gyógyításon belül. Arra a nyakát merné tenni, hogy nem csak az emberek bajaival törődik. Felfelé indul, elvégre arra van az étkező.*

Tárgy: Re: Alagsori folyosóhálózat Szomb. Feb. 27 2010, 16:21

~ Robert ~

*Puff, puff, és még egyszer puff. Ütemesen puffog le a bőrönd a lépcsőn, a lány pedig nem is nagyon zavartatja magát. Végül leér, és kissé megszeppenten néz először körbe a sötét folyosókon.*
~ Nem vagyok benne biztos, hogy én ide akartam kilyukadni. ~ *Megfordul a fejében, hogy inkább hagyja a fenébe a dolgot, és odafent, a kicsivel világosabb csarnokban várja meg, amíg rátalál valaki. Már a lába is mozdul, hogy visszaforduljon - ami nagy csoda, ha visszaemlékezünk arra, mennyi időbe telt az előbb rávenni a mozgásra -, de ekkor valaki megszólítja. Kékeszöld szemeit a fiúra emeli, majd elismerően hümmög.* ~ Azt meg kell hagyni, hogy a pasifelhozatallal látszólag nincs probléma. Egy fiúból egy jóképű nem annyira rossz arány. És még udvarias is. ~
- Heló. *Végül magához tér, és gyorsan köszön is, a néhány másodperces csönd után, majd kicsit megköszörüli a torkát.* - Öhm... hát igazából segíthetsz, de egyelőre még azt sem tudom, merre készülök. Most érkeztem, és találomra jöttem a lépcső felé, de fogalmam sincs, merre kellene mennem, vagy ilyesmi. Egyébként Stella vagyok, és arra a... feketepárducos karra járok. *A névvel egyelőre még bajban van, a feketepárducot viszont megjegyezte. Nem is annyira nagy csoda, hogy miért.* - Igazából szerintem találó választás, legalábbis az állat alapján. A feketepárduc a kedvenc állatom, és egyébként is imádom a nagymacskákat. Na, de... szólj rám, ha túlságosan sokat beszélek.
~ Na tessék, te idióta. Sikeresen elijeszted a legelső embert, akivel találkozol. És aki ráadásul egy jóképű fiú! Mi a fene ütött beléd?! ~ *Magát ostorozza gondolatban, miközben megigazítja a haját. Aztán persze még megjegyzi, hogy Ropert kinézetének nem nagyon van jelentősége, elvégre a mostani világban, Stella szerencséjével aki hímnemű és jól néz ki, plusz még udvarias is, annak mindenképpen van barátnője, vagy ha nem, hát akkor meleg.*

Tárgy: Re: Alagsori folyosóhálózat Szomb. Feb. 27 2010, 18:23

Alagsori folyosóhálózat - Page 5 Heath_Ledger_015

Az unalmas percek, melyek az alagsor sötét, alig néhány fáklyával megvilágított atmoszférájában telnek el, egyre inkább kezdik elvenni a kedvem attól, hogy elmenjek ebédelni, pontosabban számomra még csak reggelizni. Az ötlet, melyet már korábban kifejtettem magamban, egyre inkább tetszetőssé kezd válni, azon kívül, hogy roppantul egoistásnak is hat, vagy inkább csak elkényelmesedettnek. De hát, na, nem lehetek mindig aktív, és fitt, mindenre készen állva, próbálom magam ezzel nyugtatni. Kijár nekem is éppen ugyanannyira ez a kis önzés, mint másnak, elvégre azt hiszem, túlzásokba még nem estem egyáltalán.

Ahogy elképzelem most magam, hogyan is festhetek, abból kiindulva, hogy valami iszonyatos nagy teher nyitva tartani a szememet, nevetségesnek tűnhetek, és olyannak, aki már legalább két hete nem aludt semennyit sem. Bár ez nem igaz, azért a szavak között található néhány motívum, mely elmondható a közelmúltamról. Ismét bele kellett lendülnöm a tanulás rejtelmeibe, ugyanis már tarthatatlan volt, hogy folyamatosan szereztem a rosszabbnál-rosszabb jegyeket, a pótlást pedig leginkább csak az éjszakák folyamán tudtam kivitelezni, ami természetesen az alvás rovására ment. De vége van ennek az időszaknak is, így ismét tudok normálisan aludni, na meg persze koncentrálni, és időt beosztani. Szünetet akarok…

Végigmérve Stellát, elmondható, hogy egy felettébb csinos leányzóról van szó, de hát istenem, férfiból vagyok én is faragva, természetes, hogy végigtekintek a lány testén. És persze egy ilyen lánynak sokkal szívesebben segítek, mint egy olyannak, aki iránt abszolút közömbös vagyok, már az első benyomás után is. Elítélendő dolog az, ha beskatulyázzuk az embert, de ez van, azért az első pillanatban eldől már nagyon sok dolog, mely ellen nem lehet küzdeni. Felkapom a súlyos bőröndöt, majd végighallgatva a mondatokat, melyeknek címzettje én vagyok, majd elmosolyodom. Hát, ez a pár perc sem lesz unalmas, amíg elkísérem őt a hálójába, az biztos. Utána pedig majd szorítok magamra is egy kis időt, na meg persze a hasamra.

– Az Extremus karba – pontosítok a macskákról szóló előadás hallatán, majd folytatom, minimálisra fogva a beszéd rám eső részét, hagyom, hadd bontakozzon ki a másik, amúgy sem vagyok az a nagyon beszédes fajta, az első pillanatok alatt. – Jó helyen jársz, itt van az alagsorban, és nevezetesen én is abba annak a karnak vagyok a tagja, szóval be tudom mutatni a szobádat – mosolygok bíztatóan, miközben legyintek egyet szabad karommal, egyáltalán nem zavar, ha sokat beszél Stella, sőt, kifejezetten szórakoztat is. Addig legalábbis biztosan, amíg én meg nem leszek szólva, hogy korántsem szólalok meg annyiszor, mint a másik fél; vannak ilyen emberek, akik ezt azonnal kiszúrják. – Annyira nincs messze, csak túlságosan is távol mindenhez – teszek célzást az aktuális problémámra. – Most érkeztél nemrég? És hmm… hogyan szólíthatlak? – nekem az is bőven elég, ha egy becenevet az orromra kötnek, csak egy idő után idegesítő lesz, ha nem tudom megmondani, hogy hogyan hívják. Na meg persze nekem kellemetlen is, hogy más megszólításokat kell alkalmaznom.

Tárgy: Re: Alagsori folyosóhálózat Vas. Feb. 28 2010, 14:38

~ Robert ~

*Enyhén félredönti a fejét, úgy figyeli a fiút, és reméli, hogy azért nem fog elaludni itt előtte. Kicsit nyújtogatja az ujjait, és mintha halvány mosoly suhanna át az arcán, mikor Robert végigméri. Ki is húzza magát kicsit, egy leheletnyit, de ez talán nem is látszik. Aztán az egyelőre névtelen kartárs elveszi a csomagját, amit némán hagy neki, egy biccentéssel megköszönve.*
- Tudtam én, hogy valami extra! Nekem bonyolultak még ezek a nevek, nézd el, kérlek... De azért igyekszem megjegyezni legalább a sajátomat. Te régóta vagy már itt? És születésed óta tudod, hogy varázsló vagy? Én teljesen normális emberek között nőttem fel, erre hirtelen megjelenik az a férfi, és elkezd arról beszélni, hogy boszorkány vagyok... Nem volt semmi, az biztos. Először meg is sértődtem, hogy miért mond rám ilyeneket. *Elhúzza a száját, miközben követi Robertet a folyosókon, hiszen minden bizonnyal elindulnak a hálók felé. És persze be nem áll a szája továbbra sem. Elvégre... ő mondta, hogy szóljon a fiú, ha sokat beszél. Ha nem szól, akkor hát magára vessen.* - Na de néhány - állítólag - egyszerűbb fogásra megtanított, bár kérdés, hogy kinek egyszerűbb, mert nekem még egyik sem megy igazán. Figyelj! *Kutakodni kezd a zsebeiben, majd végül elhúzza a száját. Amíg a fiú cipeli a bőröndöt, addig ő nemes egyszerűséggel menet közben kinyitja annak legelső zsebét, és diadalmas arccal előhúz belőle egy pálcát. Kissé megköszörüli a torkát, majd egy egyszerű igézéssel próbálkozik.* -Effloresco! *A virágidézés hatására néhány kisebb százszorszép hullik ki a pálcából, és landol a földön. Stella hümmög, majd összeszedi őket, és néhány lépéssel beéri Robertet, ha az esetleg nem állt meg megvárni.*
- Hát, tőlem ennyi telik, pedig ő annyira gyönyörű virágcsokrot bűvölt elő! De még nem szoktam meg ezt az egészet. *Az egyik virágot könnyedén a hajába tűzi beszéd közben, a többiből pedig úgy, a hálók felé sétálva elkezd karkötőt fonni. Remekül elvan a gyerek, ha játszik, ez pontosan látható és megmondható.*
- Mindenesetre köszönöm, hogy elkísérsz a szobámig, kedves... ne haragudj, de még nem hallottam a neved. *Felnéz a fiúra, csak egy pillanatra majd vissza a virágkarkötőhöz.* ~ Ennyit az illemről. De legalább felajánlotta, hogy segít. ~ - Engem... Stellának, vagy Stelle-nek. //Utóbbi kiejtése ízlés szerint Sztell vagy Sztelli// - Különben miket tanultok ebben az iskolában? Szerinted én is bele fogok majd szokni? Egyelőre annyira rémisztőnek tűnik ez az egész. De persze... te majd segítessz, nem? *Reménykedve fordul újra Roberthez, bevetve legszebben csillogó kiskutyaszemeit.* ~ Remélem, nem vagyok túl rámenős. ~

Alagsori folyosóhálózat - Page 5 Gerard_Butler_13

– Miért, maga minden egyes információt lediktált a tanároknak, illetve a mágushivataloknak? – Végeredményében teljesen jogos a kérdés: Gerardnak is ugyanúgy megvannak a kis titkai, amit nem tud senki sem, pár személyt leszámítva. Na, jó, igazából csak egyet, az pedig Warenia, a többieknek meg nem is szabad róla tudniuk. Érdekes lenne, ha kiderülne, hogy egyszerre börtöntöltelék, ja, de amúgy totál mellékesen király. Bár nem az első ilyen lenne a történelemben, de azért érdekes megoldásokhoz vezetne. Nem az a típusú ember, aki szereti megosztani a hatalmát, ha már egyszer van neki, így olyanról szó sem lehet, hogy kormányzó, vagy más helyettesítő személy. Amennyiben hajlandó lesz egyszer arra, hogy felvállalja, kicsoda, micsoda – amire gyakorlatilag semmi esély nincs –, akkor azt teljes értékűen fogja kitölteni. Addig is tökéletesen megfelel a mondvacsinált személyazonosság, melyben már a név teljesen megegyezik, a kora szerint harminckettő éves. Pont annyi, amennyinek lennie kell, kinézet alapján. A későbbiekben meg majd maximum kitalál valamit: sportol, és jól tartja magát. Na persze, ennyire jól?

Mélyen beleszív a cigarettába, magában még mindig szidva az ötletet, hogy a másiktól kérjen, elvégre… pocsék egyszerűen, akárhányszor is próbálja magában elhitetni, hogy jó ez, minőségi. Bár lehet, hogy hatásos, ugyanis idegessége kezd csillapodni a minduntalan ismétlődő mozdulatnak, és a nikotin jótékony hatásának köszönhetően. Régebben sokkal aktívabb dohányos volt, szerencsére manapság egyre kevesebbet fogyaszt, mégis, hogy valahogy belső kényszerként jön, hogy sorban gyújtson rá, még ha ezzel teljes mértékben az egészségének árt. Látszólag a lány sem zavartatja magát, minden bizonnyal a mai nap folyamán az a feltett szándékuk, hogy megdöntsék az egymás után elszívott cigaretták számának Guinness-rekordját, és jó úton is haladnak afelé. – Nagyon izgalmasan hangzik tényleg. Mások életerejének elszívása. Olyasmi, amit más hobbiként űz, komolyan mondom – jegyzi meg szarkasztikusan, és ironikusan, hangjában ostorozva a tetszésnyilvánítást, majd újra a bűzrúdhoz menekül. Amint végez vele, a csikk ismét a földön landol, majd eltapossa azt. Könnyebb lesz ezután a diákokra fogni az esetet, és bűnbakot keresni. Ja, és ki ne hagyjuk, hogy a házimanók pedig dolgozzanak meg a bérükért.

– Igazából nem reagálja túl a dolgokat, teljesen természetes emberi reakció ez. Ha évekig erőszakolt volt engem az apám, akkor biztos, hogy én is így ki lennék akadva, amennyiben kikerülne a börtönből. Hát, de ez nálam szerencsére nem így történt. Ő sokkal másabb helyen van, mint a börtön – hümmög egy kicsit, érzéseit teljesen véka alá rejtve. Arcán semmilyen rezzenés nem látszik, sajnálat pedig abszolút nem. Sőt, ha jobban megnézzük, nagyítóval megvizsgáljuk, olyan, mintha még örülne is a tudatnak, hogy bizonyos személyek már alulról szagolják az ibolyát. A gyökere nem olyan finom, mint a virága. Nekitámaszkodik a falnak, és hallgatja a lány észfuttatását, illetve figyeli, ahogy feldolgozza a hirtelen jött információáradatot. Nem kér most több dohányt, egyelőre ez a kettő bőven elég volt, még a végén hányingere lesz ettől a pocsék minőségtől. Sőt, konkrétan már most is az van, de ezt ne is firtassuk, jó volt ez a maga módján. Hatásos. És most az a lényeg.

– Vicces vagy. Mi az, hogy nem tudtál róla? Ebben a korban már olyan ez, mint a menstruáció, rendszeresen jelentkeznek a tünetek – hoz fel egy totál áltagos példát, nevetségesnek tartja, hogy a lány abszolút nincs azzal tisztában, hogy mikre képes. – Biztos történt már hasonló korábban. Nem figyeltél fel még rá? – az érdeklődő hangnem csak álca, próbál minél több hasznos dolgot előnyerni a lányból, hogy utána a megfelelő lépéseket megtehesse. És nem, itt most nem a kirúgásra gondol: a nekromanciát pallérozni kell, nem pedig elnyomni. Abból végzetes katasztrófa is lehet. Legalábbis a férfi szerint ez így van. Nem jártas benne abszolút, annyit tud, mint amennyit egy laikus. Pár megtanulható fogást még tud is kezelni, de erre születni kell. Vagy születni. Más eshetőség, opció, variáció nem létezik. Na meg persze az elméletet tudja még, párszáz év alatt volt rá elég ideje, hogy kitapasztalja azokat a dolgokat, amik foglalkoztatják őkegyelmét. – Hát, nem nagyon bírják egymást, az tény, ugyanis a démonok legtöbbször alá vannak nekik vetve. De gazdatestnek tökéletesek, jobbak nem is lehetnének. A gond csak az, hogy a legtöbb nekromanta ugyanolyan önmarcangoló típus, mint amilyen te is vagy. Hányszor is próbáltad magad megölni? – teszi fel puszta kíváncsiságból a kérdést, nem emlékszik pontosan, pedig az aktában ezt is olvasta. Az nem foglalkoztatja Gerardot egy cseppet sem, hogy ez nem olyan téma, mintha arról beszélnének, hogy milyen az idő éppen kint, hanem annál sokkal intimebb, és belsőségesebb, amit még a barátja előtt is titkol az ember. Mindegy az, kit érdekel?

Jezebel nevére ütemes gyorsasággal emeli fel a fejét, majd ugyanúgy le is hajtja. Tény, hogy nem a legjobb ötlet őt felkérni erre, bár az is biztos, hogy ő tudna a legtöbb mindent tanítani. Mégiscsak ő van benne a dologban leginkább. Teljes szervezetével együtt. Neki az egész lelke erre specializálódott. – Hát, valameddig tudok én is segíteni benne, de végig nem tudlak kísérni az úton, ugyanis nem értek hozzá, sőt, nincsenek is meg a megfelelő képességek. Maximum elmélettel, és néhány abból következő gyakorlattal tudlak pallérozni kicsit. De ha neked ez is megfelel – írja alá a kijelentéssel a kirúgási nyilatkozatát: a feketemágia amúgy tiltott lenne, de tényleg tök mindegy. Bár, ha jobban belegondol, még mindig jobb, ha egy laikus tanítja erre a lányt, hiszen nem csak rosszra lehet használni a mágia árnyoldalát, hanem jóra is, bizonyos esetekben. Nyomatékosítsunk: nagyon kivételesen helyzetben. Talán még a végén erre is tudja majd irányítani a lányt, hiszen Jezebel egyből arra a részre térne, hogy hogyan nyírjunk ki egy pillanat alatt hatmillió embert. Az meg a legfrissebb információk szerint még mindig nagyon csúnya dolognak számít.

Alagsori folyosóhálózat - Page 5 Ledger_11-1

Kora reggel – aha, na persze, már dél van –, ennyi beszéd lehet, hogy ártalmas lenne alapesetben az egészségemre, azonban most annyira fáradt vagyok, hogy az agyam ezt a kis mellékes információt nem is képes feldolgozni. Inkább kedvemre vakargatom a tarkómat, mintha zavarban lennék, vagy gondolkoznék, közben pedig állandóan előkerül az arcomra az a fránya elhúzott száj, mely egy félmosoly szeretne lenni, csak éppenséggel nagyon elnyújtott a koordinációs zavar következtében. Igen, reggel van még nekem, szóval tessék elnézni, hogy esetleg vagyok, és azt sem tudom, hogy hirtelen hova kapjam a fejemet. – Elnézem, de annyira nem nehezek, hamar megjegyzed őket. Bár a Pilluamuleto nevével nekem is meggyűlt a bajom anno, de egy-két nap, és belejössz. Csak nagyon kell akarni – adok pár jó tanácsot, és osztok meg vele egy titkot, remélem, azért nem fogja szétkürtölni, hogy Robert Trianus alig tudott megjegyezni a nevet. Eléggé nagy szégyen lenne, amikor a névmemóriám nagyon jó, átlagon felüli.

– Huh, fogalmam sincs, hogy mikor érkeztem, talán tavaly májusban, valamikor. Vagy április? Nem tudom, annyi biztos, hogy lassan már egy éve biztos itt tanulok. Igen, tisztában voltam vele, ez annak az előnye, ha aranyvérű a családod. Bár nem vagyunk annyira begyepesedett félék, köztetek nőttem fel, rendes iskolába jártam, és anyáéknak is civil állásuk van, szóval inkább csak otthon tanulgattam. Majd elmentem egy hasonló iskolába, onnan pedig ide jöttem át, hogy továbbfejlesszem magam – elvigyorodom azonnal, amikor a lány a sértettségét fejezi ki, majdnem fel is nevetek, de azért gátolom magam. Csodával határos módon minden egyes szavát sikerül felfognom, és fel is dolgoznom, pedig már kezdtem azt hinni, hogy a mai napon nem történhetne csodásabb velem, minthogy teljesen elvesszem a fonalat, és meg sem tudok majd szólalni. Vannak ilyen alkalmak, ugyanis. Olyan is, amikor két hónap alatt beszélek annyit, mint amennyit most.

Menet közben hirtelen csak annyira leszek figyelmes, hogy valami erő megállítja a bőröndöt. Megfordulok, és látom, hogy a lány a pálcája után kutat, és igazából ekkor tudatosul bennem igazán, hogy a tudását szeretné megcsillogtatni. Megállok, természetesen, és mosolyogva követem végig a próbálkozást, mely sikeresnek bizonyul. – Nem vagy te elveszett eset, még a végén évfolyamelső lesz belőled, mert te leszel a legjobb varázsló. Ha már ennyire sértő, hogyha boszorkánynak szólítanak – vigyorodom el ismét, miközben kacsintok egyet, biztos, hogy szívtam valamit ma, mielőtt elindultam volna, és éppen a betépettség mámorító állapotában vagyok. Vagy egyszerűen csak nem vagyok normális. – Ö… tényleg, ez kimaradt valahogy. Robert vagyok, bocsi, még kissé… fáradt vagyok – kezdek el szabadkozni, és valami értelmes magyarázatot kifaragni abból, hogy miért nem mutatkoztam be, amikor tőle elvártam. Kezdesz bemutatkozni, Robert, gratulálok hozzá. Agyi teljesítmény a köbön.

– Persze, szívesen segítek. Hát, igazából varázsolni tanulunk, meg vannak ilyen elméleti jellegű órák is, például mágiatörténelem, szóval, ami tanulható. De a legtöbb óra azért gyakorlati jellegű. Megtanuljuk, hogyan kell a pálcát használni, meg különféle varázslatokat, vagy gyógynövényekkel bánni, bájitalokat keverni. Az iskola a szakképzésre épít, szóval leginkább felsőfokon oktat, innen szinte bármilyen irányba el tudsz helyezkedni, szóval jól döntöttél, amikor ide jöttél – szépen lassan azért a beszélgetés közben haladunk is előre, legalábbis én igyekszem, így ma minden igaz, és Stella nem szeretné még mutogatni, hogy mit tud, akkor elérünk az extremusos klubhelyiségbe, melynél elvégezve a szükséges dolgokat, belépek, persze a lány előre engedve. Illemtan első leckéje. – No, akkor most megmutatom a szobádat, utána pedig, ha gondolod, megmutatom, hogy merre van az ebédlő, mert eredetileg oda tartottam. Persze csak ha van kedved hozzá, tudom még mellőzni egy ideig.

Megjegyzés: Stella Matthews-nak. Bocsi a késésért. ^^"
Zene: 4 Non Blondes - What's up

[ Wayner ]

- Mittudomén, nem én diktáltam le a dolgokat, hanem az Apám. - Von vállat flegmán a kérdésre. Van abban logika amit mond, elvégre gyerekként hivatalos okiratokhoz nem neki kötelessége leadni az adatokat, hanem a szülőnek, gondviselőnek. Utoljára elemi iskolás korában kértek tőlük ilyesmit akkor már az aktuális gyámja, Magnus intézte révén, hogy Erin még mindig nem volt nagykorú. Amúgy a kisebb kihágásain kívül semmi kapcsolata nem volt még a hivatalos szervekkel, miért is lett volna? Eleinte az apja zárta el a külvilágtól, hogy ne beszélhessen senkinek sem a dolgokról. Aztán pedig a média érdeklődése miatt volt sokáig a négy fal között.
Szenvtelenül szívja tovább a cigarettáját nem törődve azzal, hogyan fanyalog a férfi azon. Ha nem jó neki, akkor ne kérjen, és Erinnek is több jut. Szórakozottan megvakargatja a csuklójára tekeredő kígyótetoválás fejét, ami hálásan kinyújtja a villás nyelvét, csakhogy aztán visszakússzon a helyére.
Ha elszív egy szállal, ismét elővesz egyet, és a jól begyakorolt mozdulattal gyújtja meg a zsebében lévő zippo öngyújtóval. Úgy látszik ez egy olyan tárgy ami már eléggé hozzánőtt. pedig közel sem olyan embertípus, aki bármihez, vagy bárkihez tudna ragaszkodni. Valószínűleg csak a praktikum szempontjából kedveli annyira. A szarkasztikus megjegyzésre csak egy furcsa mosolyt ereszt el, ami valamivel szélesebb a szokásos gesztusainál, de ugyanúgy nem szorult belé túl sok érzelem, csak valami halvány elégedettség, és szórakozottság. Érezhetően tisztában van a tény súlyával amit megállapítottak pár perce, de nem hogy megijesztené a dolog, meglátja ebben az előnyöket is.
- Most miért? Valaki szeret síelni. Nekem meg adott egy sokkal jobb lehetőség. Ha tényleg az történt bent, ami, és nem vonom kétségbe, hát ez van. Vigyázzanak magukra jobban.
Bár neki sincs egyetlen ötlete sem, hogy egy ilyen ellen hogyan lehet védekezni, de ha sokáig gondolkozna, vagy utánajárna, valószínűleg nem lenne nagy tudomány rájönni. Biztosan lehet, de hát miért is ő törné ezen a fejét mikor pont Erin az, akinek nem szükséges, hisz ő a jelenség epicentruma? Na ugye, akkor ő megengedheti magának, hogy lazsáljon. Mintha eddig mást csinált volna. De lehet, hogy ezzel még el is kezdene komolyabban foglalkozni. Elvégre ez nem egy túl gyakori adottság, mint mondjuk az animágia, ami tanulható, de még a metamorfok sincsenek olyan kevesen mint a nekromanták. Ha pedig Jezebelnek is annyira kell ez a dolog akkor.. nem lehet hanyagolható.
- Aha. - Újabb slukk. Oldalpillantás a férfira, hátát a falnak veti, és lényegesen jobb hangulatban van. Talán a cigaretta. Talán a tény, hogy valami különleges dolognak a birtokosa. Ki tudja? Persze nem mosolyog úgy, mint valami idióta, a vonásai, mint mindig, most is komorak. Csak az enyhén megfeszülő állkapocs árulkodik, kivételesen nem dühéről, hanem valami mély elégedettségről. Kár lenne tagadni, hogy sokféle gondolat megfordul a fejében ezalatt a pár másodperc alatt. Például, hogy miket művelhetne egy ilyen.. valamivel a kezében, mint a nekromancia... az apjával. Ó, igen, micsoda elégtétel lenne.
- Hát, vannak szerencsésebb emberek, nem nagy cucc. - Nem kérdezősködik, nem kíváncsiskodik, érdekli is őt, hogy mi történt Wayner családjával.. pfehh. Ő nem valami kotnyeles, oktondi kis nyomorult. A férfi megtarthatja magának a kis titkait, Erint meg őszintén szólva sosem érdekelte, hogy mi derül ki róla, és mi nem. Neki nincsenek rejtegetni valói, még az sem, ami régen történt vele. Minek? Lényegében benne van az újságokban, bármikor vissza lehet nézni a régi számokat. Ha megkérdezik és ragaszkodnak hozzá, hát had tudják.
- Nem tudtam jó? Nem vagyok idióta, akármennyire is próbálja magába sulykolni ezt a tényt. Ha lettek volna tünetek, vagy hasonló dolgok, észrevettem volna. Mármint.. - Homlok ráncol. Ha így belegondol, akkor talán az a nyamvadt holló, mintha néha elejtett volna egy-két utalást, de csak ilyen halvány, félbehagyott mondatok voltak. Honnan a fenébe jött volna rá, he? Sehogy. Nem idióta, de nem is olyan hatalmas zseni, hogy félszavakból akármit kitaláljon, pláne ha azt egy megbízhatatlan, kiállhatatlan, arrogáns tollas mondja akit legszívesebben belefőzött volna valamelyik bájitalba.
- Jó, tudom, hogy tud a kedves.. hm.. gyámomról. Oké. Neki elvileg utálnia kéne. Igaz így is folyton egymás agyára megyünk, és a falat kaparom tőle, de minimum meg kellett volna próbálnia megölni, mint jövőbeli veszélyforrást. Mondjuk én megpróbáltam, de az az átokfajzat elpusztíthatatlan.
Fintor.
Talán mert egy több ezer éves Messire nem fog annyitól kikészülni, hogy megpróbálja belepasszírozni egy kondér forró vízbe. De Erin legalább megpróbálta.
Az első találkozásukat nem említi, mikor konkrétan megpróbálták tőle elbitorolni a testét, mert abból sem lehet még konkrétan rájönni úgy semmire. A démonok nem csak a nekromanták testét tartják hasznosnak, erre jó példa Jezebel újabb megjelenése is. nem is pazarol erre a témára több szót. Helyette a következő kérdésre csak félszegen elvigyorodik.
- Mikor utoljára azt éreztem, hogy valakiből elpárolog az életereje, Bájitaltanon volt, és Clarkson vergődött az kezeim alatt.
Nem mintha örült volna annak, ha a lány elpatkol. Nem. Erin erőszakos, durva, agresszív, rosszindulatú. De nem gonosz. Szándékosan sosem ölne meg senkit. Az más ha az érzelmei elragadnák őt, mint azon az ominózus órán, de utána nem érezné magát jól. Igaz bűntudatot sem különösebben, de mégis zavarná a tény. Plusz kellemetlenségek, az amúgy sem rózsaszín virágos életébe. Tényleg nem hiányoznak neki ilyesmik.
A kérdésre felvonja a szemöldökét, de nem válaszol azonnal. Eszébe sem jut titkolózni, de azért néha még mindig meg tudja lepni a férfi, hogy képes ilyen pofátlan lenni. Igaz Erin sem a tapintatosság mintaképe, közel sem, így lényegében túl sok mindenért nem hibáztathatja.
- Szép kis felfogás. Csak mert halálmágia, ezért máris csak önmarcangoló emberek érthetnek hozzá, vagy birtokolhatnák.
Na igen. Nem lehet minden nekromanta olyan mint Erin. Elég kellemetlen lenne. Azt viszont nem tagadja le, hogy régebben nekifutott párszor annak, hogy elmeneküljön a családfő zsarnoki, perverz, és beteges szokásai elől. Nem hibáztatja magát, más is megtette volna helyette. A gyávaság alapvető emberi vonás és ő nem tagadja, hogy rendelkezik vele. Azt viszont igen, hogy bárkitől, vagy bármitől is félne az apján kívül. Még a több ezer éves démon sem tudja annyira felzaklatni, főképp, mert úgy tűnik nem is szándékozik végezni vele, akkor meg aztán tényleg édes mindegy.
- Kétszer. Nem nagy dolog, lényegében csak kivettem pár hét szabadságot, a terhelő éjszakai műszak mellett.
Viccelődik lelketlenül a saját múltján, saját magán, mindenen, ami régen történt. Túlzás lenne azt mondani, hogy "mert így tudja csak megőrizni az ép elméjét". Teljesen egyértelmű, hogy a személyisége menthetetlenül roncsolódott a régmúlt eseményei során, de egészen jól megtanulta kihasználni ennek az előnyeit, és ezzel együtt élni.
- Amúgy tudja mire gondoltam? Egyébként is utálom a monoton tanulást. Unalmas, és nem az én műfajom. Jezebel meg.. ha orosz rulett is az egész, de talán tud normális dolgokat mutatni. Maga viszont szereti az új dolgokat. A nekromanták meg ritkák. Én szeretek kísérletezni. És maga is szeret, ha jól gyanítom.
Igen, ez egy elég egyértelmű ajánlat arra, hogy esetleg hajlandó lenne ilyen dolgokban benne lenni, együttműködni, mert mindkettejük számára csakis gyümölcsözőek lehetnének az ilyen tapasztalatok, főleg neki.
- Az sem érdekel különösebben, hogyha kockázatos, nem igazán aggódok a testi épségemért vagy hasonlókért.
Nehogy már Wayner azt higgye, hogy meggondolatlanul tesz ilyen javaslatokat, a következmények ismerete nélkül, mert nem így van. Ismeri ő azokat, csak nem érdeklik.
- Mielőtt félreértené. Nem nagylelkűségből mondom, csak unom magam. Ez pedig érdekesen hangzik.

**Hozzászólások** : 6 **Évfolyam** : Első

*Egy unatkozó szőkehajú lány járkál ásítva a folyosórendszerben körbe-körbe. megkallvallani kissé eltévedt de valójában szinte direkt hisz úgysem tudna mit csinálni.* ~ Na mostmár tényleg abbahoagyom ezt az értelmetlen bolyongást mert a végén sosem kerülökki innen~*Már szinte vízhangzanak gondoloatai a kongóan üres folyosón. Jil végül úgydönt hogy falnaktámaszkodva várja hogy valaki erre járjon és esetleg elbeszélgesssen vele és valahogy visszaténferegjen kiindulásipontjához.A fekee ruhába és magassarkúba bújt szőkeség unalmában inkább malmozik és apró köröket ír le a folyosón.*

Kongó léptek hallatszanak fel az üres és sötét folyosókon. A hang szinte már bántó ebben az alapjáraton is fülsértő némaságban... Ezt Melinda Warren is érzi, amikor már sokadszorra dönt úgy, hogy leveszi magassarkúit, a falhoz vágja őket, és soha nem húzza fel. Valamint, természetesen sokadszorra gondolja meg magát. A kedvenc daraboktól nem könnyű megválni, még ha csak egy napja kedvenc, akkor sem. Ráadásul a tízcentis sarkakkal ellátott tűsarkú - bár nem a legkényelmesebb viselet - valljuk be, igencsak szemrevaló egy (illetve két) darab, Ráadásul rendkívül nőies és szexi, amire (főleg az utóbbira) nagy szüksége van mostanság... Különösen a Matt-el való találkozás után.
A léptekkel együtt gyönyörű énekhang is hallatszik az alagsor folyosóin. A visszhang némileg torzít rajta, ahogy ide-oda "pattog" a komor és sötét kőfalak között, de azért még lehet hallani, hogy van tehetsége a lánynak.
- It's getting crowded over here,
But baba, the wait is ova...
Sometimes it takes, a thousand tries,
To win, the wait is ova...
Az éneklésnek egy esés vet véget, mivel Melinda egyenesen belesétál Jilianbe... És sikeresen meg is botlik benne.
Hogy az a... Ez nem lehet igaz, hogy mindig velem történik meg ilyen!
Lassan feltápászkodik, közben még nyög párat. Szőke hajzata a szemébe hullott, ezzel még inkább eltakarva előle a kilátást. Ingerülten kisöpri tehát szeme elől a bosszantó hajtincseket, és a sötétségben keresni kezdi "balesetének" okozóját. Csak remélni meri, hogy nem egy kis szőrös rágcsálóról van szó... Mert akkor az éneklést rövidesen sikoly váltaná fel, amely idelent valószínűleg eléggé kísértetiesen hallatszana. Valamint a cipősarkak is letörnének minden bizonnyal, aminek Melinda megint csak nem örülne túlzottan.
Szerencsére ilyenről szó sincs. Csak egy másik szőke lány, akinek nekiment. Első gondolata az, hogy beszóljon neki, amiért nem figyelt, de tulajdonképpen ő is ugyanígy viselkedett. Szóval inkább normális. Különben is: fő a pozitív hozzáállás. Ennek pedig egyik alapfeltétele a kedvesség.
- Helló... Melinda Warren.
Leporolja ruháját, ami ma egy sima kék farmer, megy egy fekete top. Végülis, kell, hogy kinézzen valahogy. A valahogy itt annyit jelent, hogy "jól".
- Bocsi az előbbiért. Nem figyeltem... És nem vagyok hozzászokva a sötét folyosókhoz.
Szokás szerint hajával kezd babrálni, mint mindig, ha ideges, vagy zavarban van.

**Hozzászólások** : 6 **Évfolyam** : Első

*Jilnek is lankad a figyelme hiszen már jópár perce várakozik.meghallja a magassarkúk hangját bár ezt inkább saját megassarkúja vízhangjának tdja be és mivel a kanyarban áll épp nemigazán van lehetősége alrébblépni mikor megpillantja az éppen belegyalogló lányt akinek jelenleg egyedül azt köszön neki hogy egy nagy puffanással a földrezuhan . Az még csak elmenne hogy beüti a popsiát az esés miadt de könyökeés faje is találkozik a fallal így elég fájdalmasan kászálódik föl. és miközben a feje még mindig zsong a szőke lány bemutatkozása nem ragad meg a fejében.Fejét és könyökét fájlalva porolja le magát majd a lány felé fordul és az első szava igazából nem is a lánynak szól ccsak kiszalad a száján.*
-Úristen ...
*vízhangzik a folyosón és mostmár nyugodtan akar figyelni a lányra akinek a neve még mindíg nem ugrik be neki.Hallja a bocsánatkérést de csak bólint rá hiszen tudja hogy ő is hibás . Részben.*
- Jilian De Hexen , és nyugi jól vagyok.
*mondja viszonylagos kedvességgel majd ismét megszólal.*
-Egyébként pedig mi szél hozott erre?

Igazán nem volt célja, hogy Jiliannek fájdalmat okozzon. Sőt, igazából egyáltalán nem akart semmit... De az élet már csak ilyen. Mint egy motor: ha nem megy, be kell rúgni. Persze ettől még nem fogja leinni magát... Nála ez egyenlő a totális káosszal, ráadásul eléggé égő tud lenni, amikor félmeztelenül, részegen táncol egy asztal tetején. Szóval ennyit erről. Száz százalékig antialkoholista csajról van szó.
A lány "úristen" kijelentésére enyhén felhúzza a szemöldökét. Szerencsére nem eléggé ahhoz, hogy a félhomályban észre lehessen venni... Megdöbbenését viszont kellőképpen ki tudja fejezni vele, még úgy is, ha Jilian nem látja. Lassan végigméri magát, hátha a kinézetével van valami probléma. Mondjuk egy hatalmas horzsolás a karján, kiszakadt farmer, elszakadt melltartópánt... A lehetőségek tárháza végtelen, és ezzel Melinda is teljesen tisztában van. Ettől függetlenül azért próbálja teljes mértékben felmérni a helyzetet. Ami ugyebár nem túl rózsás... A kellemetlen esés igencsak rossz fényt vet rá... Persze csak képletesen. Ellenkező esetben igencsak örülne neki, hiszen legalább látna valamit.
A lány meglehetősen "boszorkányos" hangzású nevén már meg sem lepődik. Sok errefelé az ilyen, főleg az extremusosok körében... Bár nem tudja, hogy a lány melyik karból származik, van egy sejtése. Persze ez nem jelent semmit, hiszen ő sem a toronyban tartózkodik, mint azt láthatjuk.
- Nos, ha jól vagy, annak örülök. Megnyugtat, hogy nem vagyok tömeggyilkos.
Erőltetett nevetés hallatszik, próbálja elpoénkodni a dolgot. Természetesen nem igazán megy neki. Most nincs valami vicces kedvében. Még mindig fáj kicsit a térde, de a legrosszabb, hogy elég kínos helyzetbe került egy vadidegen lány előtt... Ezt valószínűleg nem fogja egykönnyen kiheverni.
- Hát, nem a szél... Tulajdonképpen a lábam.
Újabb szánalmas poén, ezúttal kacsintással megtoldva. Szegény lány... Nincs túl jó napja.
- Egyébként, komolyra fordítva a szót, csak gondoltam jó lesz felderíteni a kastélyt. Mondjuk ez már a második évem itt, hónapok óta eléggé passzív voltam... És most szeretnék mindent elölről kezdeni. A parkkal kezdtem, most jön az alagsor. És te?
Kezd kicsit feloldódni, de azért még mindig frusztrált egy kicsit.

**Hozzászólások** : 6 **Évfolyam** : Első

*Jil még a kisszé homályos látásával és a félhomályban is látta hogy a lány arcán valami változás ment végbe azt nem tudta kivenni hogy mi de valószínüleg a " úristen " kijelentésével volt kapcsolatban.De ezek után a kissebb bájcsevely sem aalakult rózsásabban . Sosem bírta az erőltetett nevetést és ezek viccek sem a legjobbak, így Jil arcán kínos grimasz lett úrrá a viccek hallatán , bár utána Melinda láthatta hogy Jil-t nem nyűgözi le a viccelődés ezért fordíthatta komolyra a beszélgetés menetét.*
-Én csak ténfergek,, főképp mert eltévedtem .
* mondta kissé félénken .*

*Miközben tovább haladnak a folyosókon ő továbbra is Erint hallgatja, már amikor hozzá szól a lány.*
- Jól van oké értettem.* Tesz egy közömbös megjegyzést a prefektusok ócsárolására, majd csak inkább vállat von. mikor a manók és a további dolgok szóba kerülnek egyik szemöldöke a magasba szökik.*
- Hé nyugi van! Csak gondoltam van valami általános tanács, de ha nincs nem baj. Megnyugodhatsz, hogy egy percig se hittem, hogy szeretetszolgálat vagy azt meg pláne nem, hogy az új anyám legyél. Elég nekem a régi.* Mondja Erinnek, ám az utolsó mondatot inkább már csak magának feleli morogva.*~Remek. Fejbe vágni nem akar valamivel, mert véletlen meg mertem szólalni?~ elmélkedik magában és arra a következtetésre jut, hogy ha nem szólal meg, akkor az est hátralevő részét zökkenőmentesen túlélheti. Inkább megint a hermelint kezdi simogatni és úgy igyekszik a lány után.*
- Órarendet is a szobámban találok majd, ugye jól sejtem?* Kérdez rá roppant egyszerűséggel, majd ha válaszát megkapta már igazán nem fog egyebeket kérdezgetni.*

// Sajnálom mennem kell. De köszönöm az eddigieket^^//

~Heh, ha nem lenne ilyen kis nyeszlett..~
*Akkor valószínűleg nem csak egy ronda nézést kapna azért, amiért visszabeszélt. Sajnos Erin Corwellnél egészen más fogalmak élnek, mint úgy általában a normális embereknél. Egy szemöldökfelvonás? Minimum egy alapos verés. És ha még meg is szólal hozzá.. megbocsájthatatlan. Igaz nem lenne akadály sem az, hogy lány, sem az, hogy húsz centivel alánőtt. Valószínűleg ma jókedve van. Talán mert innen egyenesen megy vissza a mostohaanyjához.. De ma este sajnos nincs részeges buli, mert a ház ura is otthon lesz. Na ennyit arról, hogy Christian-t bele lehet vinni a rosszba.
Viszont nagyon vicces hergelni, és cukkolni. Az "elég nekem a régi" elszólásra csak színpadiasan megforgatja a szemeit.*
~Ó démonanyám segíts, ha most elkezdi velem megosztani a családi problémáit, megyek, és belefojtom magam a legközelebbi klotyóba.~
*Egyébként helyes az a megközelítés, hogyha a csend egyenlő a túlélési esélyek növekedésével. Igaz nem minden esetben. Erin amilyen kiszámíthatatlan, lehet, hogy máskor meg épp azért képes felhúzni magát, hogyha néma csend veszi körbe.
Csúnya dolog ez a gyakori és heves hangulatingadozás, de ha a pszichológusok feladták, akkor ő minek törje magát? Neki speciel jó így is, az más, hogy a környezete állandóan veszélyeztetve van bizonyos fokig.*
- Aham. Meg van a Nagyterem falán is egy, ahol az összes évfolyamét megtalálod.
*Böki oda nagy kegyesen még, mert ha már ma ilyen kedves, akkor tegyük fel a pontra az i-t. Miután ebben is kiigazított, azért még elviszi a szobájáig, mert mégse panaszkodjanak már rá, hogy az alagsorban felejtette a gyereket.. Aztán lelép a maga dolgára.*

Akane

*A bejárati csarnokban fültanúja lehetett a srác egy kis perlekedésnek és piszkálódásnak Tayler és Akane között. Csak mosolyog a dolgon, ahogy a nő visszaválaszol a férfinek. Kedvelni fogja ezt a hölgyet, már most tudja a fiú. Egy apró kis biccentést intéz Ameth-et, aki majd összecsinálja magát félelmében. Caius felvonja egyik szemöldökét és kissé lenézően fordul el tőle és a férfitől is. Majd a nőre néz, aki közli, hogy akkor indulhatnak is. Egy sötétebb, alagsorhoz hasonlító folyosó felé indulnak, ahonnan a nő jött. Caius megindul, bőröndjét maga után lebegtetve. Úgy tűnik, hogy a nő nem sok mindent szeretne hozzáfűzni, így Caius kérdez:*
-Ön mit tanít? *tesz fel egy igen egyszerű kérdést, mikor is meglátja a kígyót. Egy pillanatra megáll, szinte megdermed. Utálja a kígyókat és fél is tőlük.*
-Ez meg mi? *csúszik ki a száján. Hangja egy kicsivel magasabban hangzik, mint szeretné - valószínű a félelemtől. Nyel egyet, majd kimeredt szemmel nézi a kis csúszó-mászót, aki farok csóválva megy a nő mellett. Caius lehunyja a szemét, vesz egy nagy levegőt és folytatja az utat, a lehető legtávolabb az undorító, nyálkás állattól. Érzi, hogy elkezdett izzadni, habár itt lent az alagsorban nincs valami meleg, a kinti idő ellenére sem. Igyekszik nem gondolni arra, hogy pár lépésre tőle egy undorító állat csúszkál. Szerencse, hogy hangtalanul mászik, így Caius hamar megfeledkezik az állatról. A nőre pislant, hogy vajon mi a reakciója, hogy Caius fél és retteg a kis öleb??étől. A kis megjegyzésre, miszerint pontot kap Caius, ha keresztbe tesz Taylor-nak, a fiú biccent és elmosolyodik.*
-Ahogy látom, nem bírják egymást...*tesz egy olyan kijelentést a fiú, ami mindenkinek egyértelmű. A nő még mindig csöndben sétál Caius mellett a folyosón, ami elég hosszúnak tűnik. De ez a fiút nem zavarja, hiszen a nő kellemes társaság. Habár ahogy a kejgyóra gondol, egyből kirázza a hideg és meg is borzong. Vesz még egy nagy levegőt és további kérdéseket tesz fel:*
-Vannak vizsgák is? *kérdezi a fiú. Habár biztos benne, hogy igen, vannak egy apró kis remény gyullad fel a feje fölött, hátha nincsenek. Bár ebben nem nagyon bízik.*

Caius

Végre távolódnak a másik bandától, s ahogy érzi, hogy Tayler nincs már a közelben, úgy kezd megint lenyugodni. Nem könnyű ám az utóbbi időben higgadtnak és nyugodtnak maradnia, amit nem kifejezetten tart előnyös változásnak. Kihúzva magát, felszegett állal lépdel könnyedén, a fiú kérdésére pedig felvonja szemöldökét, úgy emlékszik a bemutatkozásánál mintha mondta volna, de lehet megfeledkezett róla? Ez nem lenne csoda, az a pasas mindig felhúzza, már csak azzal is, hogy levegőt vesz.
- Átváltoztatástant. De én nem hadonászok pálcával, ki nem álhatom. Vérkörökkel tanítom a varázslást, ahogy még az én időmben tanították.
Hoppá. Bizony, a középkor az, bár hajlamos elfelejteni, hogy nincs tisztában minden új diák az iskolával megesett kis időutazással. Még ha valaki hallott is róla, azt a tényt már végképp nem ismerik, hogy jött egy kis csomag is a középkorból vissza az iskolával: Ő.
Egyértelműen lejön neki, hogy a fiú fél a kígyóktól, és erre akaratlanul is széles vigyor jelenik meg az arcán. Remek, ha a diákságnak még csak egy negyedrésze is fél a kígyóktól, már élvezet lesz jövőre órát tartania...
- Ő az én kedvencem, Jacquelin2... Mocsári anakonda.
Bár tény és való, hogy ez a fajta teljesen ártalmatlan és még vegetáriánus is, a további információkat nem osztja meg Caius-szal. Úgy van vele, hogy hadd féljen csak a fiú, legalább ha tőle nem is tartanak már annyira a diákok, a kis kedvencétől igen.
- Szokj hozzá a jelenlétéhez, általában mindig velem van...
Mosolyodik el szélesen Akane, neki kifejezetten tetszik ez a rettegés. Ugyan ajándékba kapta fogadott lányától és elsődleges feladata a kicsikének, hogy őt szórakoztassa, attól még nagyon jól jön neki az is, ha félnek a kígyótól. Cseppet sem érdekli, ha ez valakinek nem tetszik, vagy be akarja panaszolni, bár Tayler előtt azért inkább titkolta Jacquelin2t. Aki persze nagyban sziszeg és csóválja a farkát lelkesen, de csak Akane mellett marad, aki viszont közben a fejét simogatja és vakargatja somolyogva. A srác megjegyzésére azonban elfintorodik, majd nagyot sóhajtva.
- Mondhatjuk úgyis, hogy zavarja a köreimet... A tisztelt... Tanárúúúúr nem ért egyet a büntetési módszereimmel.
Hüllőszemeit a fiú felé villantja, majd elmosolyodik.
- Ugyanis nem érdekelnek a szabályszegések, tőlem azt csinálnak a diákok, amit akarnak... Amíg nekem megadják a tisztletet és békén hagynak. Ha ezt nem kapom meg...
Nyitva hagyja a mondatot mosolyogva. Az utóbbi időben megnőtt a szemtelenkedő diákoknak a száma, az egyik ilyen esetnek sajnos még a mai napig viseli a terhét, nem tudja hányszor kapta már meg kis megjegyzésként Christiantól azt az ostoba Sion-ügyet. A kérdésre újra visszapillant a srácra, ahogy lassan a nagyteremhez érnek és bevezeti rajta.
- Vannak, de nem most, úgyhogy ezt megúsztad. Majd jövőre lesznek csak. Egyéb kérdés?

//A következő mehet már az Extremus Nagyterembe ^^//

*Caius bizony útnak indult és ebben korgó gyomra is kényszerítette, hiszen egész nap nem evett semmit. Szinte már mindenhol kaját lát, annyira éhes, de szerencsére a bőröndjében még talált egy fél szendvicset, amit gyorsan be is tömött, de nem ment vele sokra. Remélte, hogy valahogy kikeveredik az alagsorból.*
~Meg kell tanulnom, hogy juthatok ki~*határozza el magába a fiú, majd ahogy leér a nagyterembe egy ismeretlen egyeddel találkozik. Méregetik egymást egy darabig, majd végül jön a bemutatkozás – ami persze egyoldalú – és végül a kérdés: hol lehet kaját találni? Eddig nem volt semmi probléma Erik-kel és Caius reméli, hogy csak paranoiás volt és az az őrült mosoly Erik arcán csak megtévesztés volt. A fiú közli, hogy ő is örvend, majd rákérdez, hogy mikor is érkezett a srác.*
-Tegnap este jöttem *válaszol röviden, érzelemmentes hangon a fiú. Nem érzi kötelesnek, hogy egy mosollyal megtoldja a mondanivalót. Véleménye szerint fölösleges és minek mosolyogjon, ha nincs min? Caius nem sok arcmimikát használ és érzelem sem sokszor ül ki az arcára. Elég nehéz volt megtanulnia ezt, de roppantul örül, hogy végül sikerült neki egész jól elsajátítatnia ezt a képességet. Caius megkérdezné, hogy Erik melyik szobában lakik, de aztán elhessegeti a kérdést a fejéből, mert nem különösebben érdekli, hiszen nem fognak pizsoma-partyt rendezni, hogy esetleg szükségük legyen egymás társaságára este. Ha meg keresi a fiút… Nos, azt majd akkor megoldja és ráér akkor gondolkozni a problémán. Végül Caius felteszi a kérdést, ami már nagyon a szájára kívánkozik, a dolog meg a gyomrába: hogy merre is van az étkező? Erik igen segítőkésznek tűnik, hiszen egyből beleegyezik, hogy elkíséri a fiút az étkezőbe. A Kázmérra Caius arcán egy apró vigyor jelenik meg.*
-Hát majdnem, de maradjunk a Caius-nál *jelenti ki és most először érződik a hangjában egy kis játékosság és poén. A kis megjegyzésre, és a felsorolásra Caius csak halkan elneveti magát.*
-Úgy hallottam, hogy Akane nem szokott büntetni…*jegyzi meg a fiú, de kezd abban a hitben élni, hogy valamelyik ember átvágta: vagy Akane és csak arra vár, hogy megszívathassa a fiút, vagy Erik és ő is meg akarja szívatni Caius-t. Végül is a fiúnak mindegy, hiszen nem tervez rosszaságot csinálni – még. A kérdésre Caius elgondolkozik és felvont szemöldökkel lép ki az alagsorba a fiú után.*
-Hallani hallottam róla, de még nem kóstoltam. Viszont a skót whiskey-t szeretem *vág vissza a fiú egy apró kis vigyort megejtve. Közben persze figyeli, hogy merre is kanyarognak az alagsorban.*

Caius

* Ebben úgy néz ki hasonlítanak, Erik csak akkor használ arcmimikát amikor úgy érzi szükség van rá. És mivel rendszerint álarcokat visel, sosem tudni valójában mit is gondol.
Nincs ezzel a sráccal semmi baja. Kicsit kikupálódik talán még jól is jöhet a világ-elfoglalós tervéhez.
Viszont ha nem ellenség, akkor barát. Vagy legalábbis szövetséges.*
- Szóval tegnap este, hamar belejön az ember, hogy merre kell fordulni, hogy gyorsan érjen célba, kicsit később arra is rájössz, hogy merre menj, hogy kevesebb emberrel találkozz, vagy éppen egyel sem.
*Jó ez az alagsor, Erik nagyon otthonosan mozog már benne.
Kíváncsi mennyire bírja ez a Kázmér a páleszt. Eddig még csak Erin kóstólta meg rajta kívül. Nagy kegy, mert Erinnel olyasmin mentek ők ketten keresztül, ami…nos nem kevés verejték kellett hozzá, hogy elsimítsák az ügyet.
Belenyúl zsebébe, és egy kis laposüveg kerül elő belőle. Pálcáját közben elrakja, mert nem marad felesleges keze.
Kupak le, Erik jól meghúzza a flaska tartalmát.
Szent cél: mire megérkeznek az étkezőhöz, addigra lerészegedjenek!*
- Igyál belőle, aki a skót whiskey-t szereti az csak jó ízlésű gazember lehet.
*Az olyanokat meg érdekes tanulmányozni.
Azt kicsit bánja, hogy a srác nem borul ki a kázmértól, mert akkor lehetett volna egy sort kötekedni, más szempontból viszont jó ez így. Legalább van benne alázat.*
~Lássuk erre mit felelsz.~
-Caius… Caius… Nem, nekem Kázmér maradsz.
~Aranyvérű. Szinte 100%, hogy aranyvérű~
- Én úgy tudom Akane egy szadista állat! Persze lehet, hogy van egy másik Akane is az iskolában. Egy kedves, aki sütivel vár reggelente.

*Bizony ez a tulajdonság, hogy "rejtsük el a gondolatainkat" Caiusban is fellelhető. És nem is szégyenli, hiszen az érzelmei és a gondolatai az övé és senkinek semmi köze hozzá. Csak az tudhatja őket, akivel Caius megosztja. Ahogy sétálnak az alagsorban, Caius valóban figyeli az utat. Néhol egy-egy képet lát, máshol egy-egy vázát. És persze a szokásos fáklya, mely világít és melegít, Habár ez az alagsorban nem nagyon érződik, hiszen a falak nedvesek és sötétek. De ez Caius-t nem zavarja, hiszen ő is kastélyban nőtt fel. Habár ott nem volt ekkora az alagsor, de ott is volt egy hosszú folyosó, melyből pár terem ágazott el. De ez soha nem zavarta a fiút és most sem zavarja. Habár lehet, hogy pár lány a falnak menne, vagy félelmében összecsinálná magát ettől a helytől. Mint mondjuk Ameth. Erre a gondolatra egy apró vigyor fut át Caius arcán, majd tovább sétálnak az alagsorban. A lelkesítésre, miszerint hamar bele lehet jönni ebbe a kóválygásba, Caius csak fintorog egyet és felnyög.*
-Hát... Remélem igazad van, mert eddig még kusza az egész *mondja a fiú kissé elkedvetlenedve, majd elvigyorodik és ez a hangján is hallatszódik:*
-Tényleg lehet térképet kérni Akane-től? *kérdezi vigyorogva a srác, majd megköszörüli a torkát és ismét elkomolyodva folytatja útját Erik mellett. Majd persze az italra terelődik a szó és Caius megjegyzi, hogy pálinkát ugyan még nem ivott, de a skót whiskey-t nagyon szereti. Úgy tűnik, hogy ezzel egy újabb piros pontot szerzett Eriknél ,aki már húzza is elő a flaskát.*
-Nem hiszem, hogy éh gyomorra... *kezdi a fiú kicsit tanakodva, majd elvigyorodik.*
-Áhh, add ide *vigyorog, majd meg is húzza*
-Hűű... *hagyja el a száját, majd egy kicsit köhög is.*
-Ez aztán kemény... De finom *jegyzi meg Caius. Majd tovább indulva ismét kanyarodnak egy párat és lassan Caius kezdi érezni a friss levegőt és fényt is lát az alagút, izé alagsor végén.*
-Ahogy látom, kiértünk *jegyzi meg elgondolkodva és visszanéz a háta mögé. Észre sem vette, mikor jöttek felfelé. De végül is ez nem is fontos. Végül Erik a nevével kezd el játszani, mire Caius kissé elkomorodik.*
-Caius vagy Randy. Esetleg Woodrow. A három közül választhatsz. A Kázmért meg felejtsd el *jegyzi meg kissé morgósabban, keményebb és határozottabb hangnemben, mint az eddigi megszólalásai. A kis megjegyzésre, miszerint Akane egy szadista, Caius megvonja a vállát.*
-Én még azt az énét nem láttam. De a kigyóját megölöm egyszer, az biztos... *jelenti ki a fiú és az utolsó mondatot már az orra alá motyogja.*

[Éjjeli őrjárat]

*Elküldte Siegfriedet Kumikonak a levéllel, megmondta neki, legyen pontos. Az a repülő kutya még sosem tévedt el, biztos, hogy megkapta a levelet!
HOL VAN MÁR!?
Nők… mindig csak késnek, pedig ez nem is randi.
Erik azt hiszi talált valamit, amit a lánynak feltétlenül látnia kell… Hosszabb távon megtérülő befektetés.
Hosszú időbe telt, de végül ráakadt.*
-Na végre!
*Kiált fel amikor megpillantja a Japán leányzót. Erik most sem éppen bizalomgerjesztő így az alagsor sötétjében. Az összképet meg feledtébb rontja az a zsák, meg az a bunkó ami a bal kezében lóg.*
-Gyere, siessünk!
*Erik izgatott, ez látszik rajta. Ritkán ilyen, szinte soha. Vibrál körülötte a mana.
Kérdezés nélkül megragadja Kumiko csuklóját és elkezdi húzni.*
- Kövess!
*A folyosókon kanyarog. Jobbra, balra. Imádja ezt a labirintust.
Egy kereszteződésnél egy pillanatig habozik, majd megindul megint balra.
Végül egy ajtóhoz érnek.*
-Mielőtt megtaláltam ezt, és bementem, szerintem párszáz évig zárva volt. Felbecsülhetetlen kincsre bukkantam abban a szekrényben, ami bent van!
*megemeli a hatalmas, erős vászonzsákot.*
-És elvisszük! Menjünk be!
*Az ajtó zára szétrobbantva, nem sokat bajlódott vele a srác.*

~Mi a fene ez?~ *ez volt az első gondolata, amikor meglátta Siegfriedet. Aztán ugyanezt gondolta, amikor elolvasta a levelet. De persze kíváncsisága hajtotta, így a kellő időben elindult, hogy találkozzon Erikkel. Egyszerű fehér blúza alatt halványan átsejlik az oldalát borító tetoválás, ahogy a melltartó is, de az alagsor gyenge fényénél ez egyáltalán nem feltűnő, meg aztán Eriket ez úgysem érdekli. Kumiko meg annyira naiv, hogy észre sem vette. A fekete szoknya természetesen térdig ér, hozzá hosszú combközépig érő zokni és egyszerű kis fekete topán jár.*
- Mi az hogy végre? Még két perc van 3/4-ed 10-ig!
*Kicsit felháborodik, elvégre ő pontos volt, és hogy erről megbizonyosodjon még az óráját is megnézi, ami a bal csuklóján van. Nem nagyon van ideje megnézni mi van a fiúnál, mert az megragadja a kezét, amit persze Kumiko nem vesz jó néven, és rögtön neki is áll kiabálni.*
- ENGEDJ EL SCHATTENTAL!
*Kiáltja, miközben megpróbálja kiszedni a kezét a fiú szorításából. Egyébként is követné, mert érdekli mi volt olyan "hű de nagyon fontos".
Követi, bár zavarja, hogy nem tudja hova mennek. Az ajtó előtt megállva, csak kérdőn pislog a másikra.*
- Elárulnád végre, hogy.... *kezd bele, de Erik már mondja is, hogy talált valamit és elviszik*
-... hogy, mit viszünk el és hova?
*A robbanástól kissé megijed. Hátrál is két lépést.*
- Merlinre! szólj ha legközelebb ilyet csinálsz!
*Mondja durcásan, mert ma valahogy nincs jó kedve. Rémálma volt, az anyjával, ilyenkor mindig elég rossz hangulatban van, nincs is ezen mit csodálkozni. De végül összeszedi magát, és Erik után megy ő is. Biztos, ami biztos, a pálcáját előkészíti.*

**Hozzászólások** : 172

Békés, hosszú, sötét álom.
Körülbelül ez a jellemző a szekrényben megbúvó lény eddigi mindennapjaira. Mióta elkapták (ami már ki tudja, hogy mennyi ideje történhetett), azóta csak ebben a sötét kis helyen él. Ami -hát lássuk be- nem túl komfortos, ráadásul maga a dögunalom is. Mindennap csak a sötétet látni maga körül, csak a csendet hallgatni, és egy árva lélek se jár errefelé, akit ijesztgethetne.
Azonban hosszú ideje először...
Hangokat hall.
Bizony, nagyon úgy néz ki, hogy végre valaki rátalált. Hallgatózik, fülel, megállapítva magában, hogy két áldozattal van dolga. Ez így persze egy kissé zavaros, de reményei (már ha lehetnek egy mumusnak reményei) beválnak. Robban a lakat, és ha Erik kinyitja a szekrény ajtaját, abban a pillanatban kezd alakulni, formálódni. Mivel mindketten ott állnak egymás mellett, így nehéz eldöntenie a lénynek, hogy melyikük félelmét is vegye elő, de végül egy korrekt megoldás mellett marad:
Mindkettő, keverve.
A következő pillanatban a sötétből Erik jelenik meg sötét mosollyal az arcán. Azonban egészen más ez az Erik, ugyanis furamód éppenséggel Kumiko édesanyjának kedvenc kimonóját viseli, egyik kezében pedig egy finoman gőzölgő teát tart, feléjük lépve. Hogy ez inkább röhejes kombináció, vagy éppenséggel félelmetes...
Nos ez a két kamasz reakcióján múlik.

*Erik egy eszelős vigyor társaságában néz rá a lányra. Szép kis robbantás volt. Kicsit erősebbre sikerült, mint hitte.!
Belép a nyikorgó ajtón a dohos terembe, megvárja míg Kumiko is belép. S behajtja az ajtót.*
- Jobban járunk ha hozzám visszük. *pár pillanat hatásszünet, közben alig várja már, hogy kinyögje amit ki akar.*
- Egy élő mumus… *Úgy mondja, mintha most húzták volna ki az öt nyerőszámát., s hogy Kumiko ennek mennyire örül....*
- Legalábbis azt hiszem mumus. De el ne menj, mert segítened kell, ketten sokkal jobb esélyeink vannak ellene.
Persze hogy csak azt hiszi. Gondoljunk csak bele, honnan a francból jöhetett rá, hogy itt, a zárt ajtó mögött van egy mumus? Nem lehet 100%-ig biztos benne, csak sejti. A bizonyítékok, arra utalnak, hogy mumus…
Na mindegy, ki-ki elmélkedjen a dolgon.
Erik úgy gondolja régen tanterem, vagy szertár lehetett ez a szoba. A sok működésképtelen kacat mellett a srác úgy vágtázik el, mintha tudná, hogy pontosan mit keres, és hol. Végül is nagyjából tudja, egy olyan szekrényt kell keresniük, mint… az ott!*
- Abban lesz a mérete alapján.
*Erik készíti a zsákot, a bunkót odaadja a lány kezébe, majd halkra fogja a hangját. Nem tudja, hogy a mumusok értenek-e emberi nyelven, de nem kellene megkockáztatni.*
- Kinyitjuk az ajtót. A mumus kilép rajta, én ráhúzom a fejére a zsákot, lefogom, te meg fejbe vágod!
* A zsákot Erik előre varázslattal szakadásbiztossá tette. Működnie kell a tervnek. Elég egyszerű ahhoz, hogy ne lehessen elrontani.*
-Kész vagy?
*Az ajtó felnyílik, a mumus előlép, Erik megpillantja önmagát. Így.
Elkezd röhögni, neeem, nem húz ő zsákot a döbbenettől sehova pár pillanatig, a levegőért kapkod inkább. Nem tudta, hogy ez a mumusok új trükkje. Halálra röhögtetni valakit.
Két nevetőgörcs között megpróbálja azért a lehetetlent. Elcseszett egy rablóhadművelet ez…*
-wehehehehehhhhhheeeeeeeee, üsd!

*Őszintén szólva jobban tetszett neki a hideg-tekintetű, érzelmek nélküli Erik. A mostani kicsit túl lelkesnek bizonyul. Igaz, amint kinyögi végre, hogy mit akar, már annyira nem is tűnik jónak, a mostani kiadás sem, sőt ha jobban belegondol, lehet a szobájában kellett volna maradnia, és nem kíváncsiskodni. Most viszont már nincs mit tenni. Az egyetlen dolog, ami nyugtatja, hogy ketten vannak, és így talán össze tudják zavarni a mumust. Feltéve, hogy mumus.*
- Honnan veszed, hogy mumus? és egyáltalán, mikor találtad ezt a termet?
*Kérdezi meg körbepillantva, és megpróbálja megállapítani mi lehetett eredetileg a helység. El is merülne a nézelődésben, ha Erik nem mutatna rá rögtön egy szekrényre.*
- Miért vagy olyan biztos benne? Egyáltalán, honnan tudod, hogy mekkora egy mumus?
*Nem mintha ő nem tudná mekkora meg a többi, de szeretné húzni még egy kicsit az időt. Az igazság az, hogy semmiképpen sem akar találkozni egy félelmével sem. Nem is igazán mi jelenne meg neki, bár van egy-két elképzelése.
Erik terve, a leghülyébb terv, amit vala hallott.* ~Üssem le?~ *Teszi fel magában a kérdést, s közben a bunkóra mered, és próbálja felfogni a terv értelmét.* ~Nem varázslattal szokták elkapni a mumusokat?~ *Azonban nincs ideje jobban elgondolkodni ezen, ahogy a kérdés feltevésre sem, mert a szekrény kinyílik - Kumikonak fogalma sincs róla hogyan. A látvány, számára egyáltalán nem vicces...

...neki csak a nagyon is ismerős kimonó és a teáscsésze jut el a tudatáig. Nem köszöni szépen, neki egyik sem kell. Egy pillanatra teljesen ledermed, nem is jut el tudatáig, hogy mi történik. Erik nevetése is távoli zajnak tűnik. Végül a földre csüccsen, kezéből kiesik a bunkó. Ő bizony nem fogja leütni a mumust. Hiába vicces Erik ebben a formában, nem tud rajta nevetni. Csak a kimonót látja meg a teát. Végül eltakarja a kezével a szemeit, remélve, hogy így törölheti a szörnyű képet. Helyette azonban az anyja jelenik meg neki, pont mint előző éjjel álmában...

"üsd" *Hallja meg távolról, így kinyitja a szemét, s kezdi felfogni, mi is a helyzet valójában. Felkapja a bunkót, el is indul, de nem biztos benne, hogy egy mumusnak lehet fizikai módon előidézni eszméletvesztést. Kissé bizonytalanul üti meg a lényt, Várva a hatást.

**Hozzászólások** : 172

Nos, az nem túl kedves gesztus, hogy az egyik kölyök kiröhögi. Még egy csúnya pillantást is vet felé, viszont láthatóan a lányra mégiscsak gyakorol némi hatást. Nah, akkor mégsem veszett el annyira a képessége, pedig már kezdett aggódni, hogy ennyi év után teljesen megkopott a tudása. Pedig ő ebből merít erőt, és ahogy érzi, hogy a lány igenis fél tőle, úgy veszi az irányt inkább felé. Remek, nagyon is fél, rátapintott a lényegre.
Már éppen indulna is Kumikohoz, hogy megérintse és jobban a frászt hozza rá, amikor az összeszedi magát.
Nem, ez nagyon nem jó jel.
Önvédelemként próbálja felvenni teljesen Kumiko anyjának alakját, de csak odáig jut el, hogy Erik arcán csinos kis smink jelenik meg és meg is nő a haja, ám ekkor jön is a csapás.
Saját alakjában nem lenne vészes, szerteoszlana, de ha felveszi valami, vagy valaki alakját, akkor fizikailag is bántható, nem csak mágiával. A következő pillanatban mintha nyikkanna egy aprót és már feminim-Erik mumus oldalra is puffan eszméletét vesztve. Még visszalakulni sem alakul az eredeti formájába, úgyhogy remélhetőleg Erikék jó nagy zsákkal készültek be, mert bizony egy egész embert kell elhurcolniuk innen.