Alagsori folyosóhálózat

A hatalmas alagsor, mely a kastély alatt található, és ahhoz tartozik. Sötét, nyirkos, veszéllyel teli folyosók, melyek hol tágasak, hol keskenyek, de lehet, hogy összenyomódnak a falak, ha átmész rajta… Sosem lehet tudni. Nem érdemes egyedül közlekedni itt, elvégre a hatalmas hálózat mely itt található: kiismerhetetlen, veszéllyel teli, ki tudja, hogy mikor kell megmentened a társad életét, vagy mikor zárja el az utad egy hatalmas acromantula. A fényt az alagsorban csak fáklyák táplálják, ide már semmiképpen sem jut el a Nap fénye. Senki se higgye azt, hogy csak egy szintet foglal magába az alagsor, elvégre több szint is található itt, egyre mélyebbre jutva, egyre nagyobb a veszély, és egyre nagyobb sötétség honol ott. Némely helyen szobrok, festmények, vázák, meg egyéb díszítő elemek találhatóak, néhol pedig a megmozgatható fal egy-egy titkos járatot rejt, nem lehet tudni, mennyi titkot rejt az alagsor, elvégre senki sem ismeri bizonyos ágait, melyet az idő alakított ki. Valamint azt sem lehet tudni, hogy mennyi beomlott rész található itt, melyet a sötét kőrengeteg betemetett. Talán egyszer ezek is megtisztulnak, és betekintést nyerhetünk, mi van ott. Mindent összevetve az alagsor egy igen veszélyes hely, nem érdemes félvállról venni ezt a helyet. Azonban van egy jó oldala is az itteni közlekedésnek, melynek a kulcsa a mágiában található. Amennyiben egy helyet nagyon megakarunk találni, és arra koncentrálunk erősen, akkor megtaláljuk azt.

~Ahol minden elkezdődött ott is fog véget érni...~
*Mondogatja magában miközben pár búzamagot szór a földre. Ha patkányt akar fogni, akkor hova máshova jöhetne mint a folyosókra? Bár a búzamag talán nem a legjobb, de minden esetben jobb lehet mint a sajt, mivel ő nem egeret akar fogni. Miután végzett a magok szétszórásával, egy vért mögé áll, hogy ha közeledik felé egy patkány akkor eltudja kapni.*
~Nos, ha minden jól megy, akkor végre lerendezhetem ezt a "kiengedem a patkányt a bájitaltanterem szertárból" storyt... Kezd kínos lenni, hogy nem vagyok képes elkapni egy patkányt sem.~
*Ezek a gondolatok cikáznak a fejében miközben a pálcáját a kezében tartja. Leglaábbis egyszerűbb lesz egy elkapó bűbájt használni, mint sem az egész testét. Bár jó magát ismerve, így is úgy is borulni fog a vért, amit búvóhelyéül használ.*

**Hozzászólások** : 83 **Évfolyam** : Második

* Alex caplat végig a folyosókon, majd az alagsor felé veszi az irányt. Tulajdonképpen halvány lila gőze sincs, hogy mi a fészkes fenét keres erre, hiszen mindig is rühellte a nyirkos helyeket. *
~ Dédfater ezért is szekálna egy sort... ~ * Gondolataiba mélyedve sétál végig a kihalt folyosón. Kezeit lazán tarkójára teszi, és a plafont lesve halad előre. Ami a biztonságos közlekedést illeti, talán nem ez a legjobb módja, de ez egy cseppet sem érdekli a srácot. Fekete inge könyékig fel van tűrve, passzos fekete farmerje zsebében pedig ott lapul varázspálcája. Ahogy a páncélokhoz közeledik valamilyen mozgásra lesz figyelmes. Ahogy tekintetét a vért felé fordítja megpillant egy szőke srácot. Érdeklődve megáll tőle alig egy méterre. *
- Heló, hát te? Csak nem kóbor extremusosokra lesel? Csak egy jó tanács, ha le akarsz verni párat, ne az ő felségterületükön tedd. * Kezeit zsebre dugja, majd háttal nekidől a falnak. *
- Én Alex vagyok, benned kit tisztelhetek? * Kérdi, majd egy gyors kézfogás után a földön szétszórt magokra tévednek szemei. *
- Ha netán kertészkedni szeretnél, arra a kert alkalmasabb. * Tanácsolja vigyorogva. *

*És megjelenik a hőn áhított zsákmány is, de valahonnan a léptek halk zaja megzavarja a patkányt és ahogy az ösztönei sugallják elszalad valamerre a folyosó másik felébe. Magában szitkozódik egy sort, majd megpillantja a számára még ismeretlen személyt. Gyorsan letudja magában, hogy ma sem fog semmilyen állatot sem elkapni kilép... kilépne a vértezet mögül, ha a nadrág szára nem akadna be valamibe.*
-Nos, nem extremusokat akarok püfölni, megteszem én azt órákon.
*Egy erőlködés, hátha sikerül kiszabadítani a nadrágja szárát.*
-Daniel vagyok. Ami pedig a kertészkedést illeti, nem az én műfajom...
*Végül egy erősebb rántással sikeresen magára rántja a vértezetet, ami nem tollpihe könnyű. Illetve a hangja sem egy andalító Mozart szimfónia. De nézzük a jobbik oldalát, a vért puhán landolt. A felszálló por miatt párat tüsszög, de elég nehézkesen, mivel valami nyomja a mellkasát. Kikászálódik a fém lemezek alól, és lesöpörve magát feláll.*
-Patkányt akartam levadászni. Most már megértem milyen érzés lehet nekik ha valaki szorongatja őket.
*Kezét az oldalára helyezi, és kicsit összébb görnyed.*
-És te... ne talán eltévedtél?
*Kérdezi érdeklődve, miközben várja, hogy elmúljon a fájdalom.*

**Hozzászólások** : 83 **Évfolyam** : Második

* A srác szerencsétlenkedését jót vigyorog. Túl szórakoztató a látvány ahhoz, hogy segítsen neki kiszabadulni. Aztán a vértezet megadja magát, és egyenesen a szőkén landol. Alex felszisszen, majd megvakarja fejét. *
- Haver, remélem nem mindig vagy ilyen szerencsétlen... * Morogja oda a másiknak, miközben segít neki kikászálódni a fémlemez alól. Kicsit összevonja szemöldökét, ahogy az oldalát markolászóra ránéz. *
- Megsérültél? Nem kéne lemenni... vagyis fölmenni a gyengélkedőre? * Kérdi tőle. Hát ez sem egy tipikus reakció, az olyanoktól, mint ő, de hát Alex lételeme a felforgatás, már ami a hagyományokat illeti. *
- Patkányt könnyebben fogsz sajttal, vagy valamilyen hússal, amúgy ez messzire elszelelt, ma már nem jön vissza. * A kissé furcsálló pillantásokra arca elkomorul. *
- Jó a hallásom, már az emeleten jár... ezt ma már tuti nem kapod el, hacsak nem éjjel. * A kérdésre, hogy mégis mit csinál erre, vállat von. *
- Kóbor lélek vagyok, és elegem van a csajok sipítozásából a toronyban. Komolyan mondom, fárasztó egy tucat csajjal összezárva. * Elgyötört arcát tenyerébe temeti. *
- De hát mit tehet az ember, ha Merlin egy latin macsónak teremtette. * Lazán hátraveti fejét. *
- Na jó, nem vagyok ennyire egomániás, csak néha jó hülyülni. Viszont a csajok tényleg fárasztóak.

*A kérdésre csak legyint egyet.*
-Ugyan nálam az ilyenek mindennaposnak mondhatóak. Az orvos, vagy nővér szerintem ahogy meglátna bezárkózna a gyengélkedőre, hogy ne jussak be.
*Egy kis mosoly kúszik az arcára, végül kicsit megnyújtóztatja a karjait, hátát. A fájdalom még mindig belenyilal az oldalába, gy egy kis grimasz jelenik meg rajta, de végül is legyűri magában.*
-Sajt... Eh, nekem is eszembe volt, csak aztán az túl átlagosnak tűnt, ezért próbáltam valami maggal. De nem gáz, majd elkapok egy másikat.
*Miközben a srác válaszát hallgatja kicsit összevonja a szemöldökét.*
-Hát, ha mondasz nekem egy kart ahol a csajok nem fárasztóak eskü átiratkozom oda. De ne aggódj, nem feltétlen a latin csávókat kedvelik a nők.
*Most veszekedhetnének ezen órákon át, hogy mégis melyik pasi faj a vonzóbb, de értelme nem biztos, hogy lenne.*
-De tényleg, melyik karba jársz, hogy annyira lefárasztanak téged a lányok, hogy ide lejössz a pincébe?
*Kíváncsi szemekkel néz a fiúra, talán még rokon lélekre talál benne.*

**Hozzászólások** : 83 **Évfolyam** : Második

- Mondjuk ez igaz. a csajok mindenhol fárasztóak... de sajnos mi férfiak nem tudunk nélkülük élni... * Sóhajt egyet, majd a kérdésen fölbuzdulva rávágja. *
- Pugna... vagyis ex-pugnaxos jelenleg signumus, aztán még ki tudja. * Kicsit vár, majd folytatja. *
- Tudod a Signuban kevés a srác, vagyunk olyan négyen talán, vagy öten, de kb eddig én még egyel se futottam össze. szerintem a lányok miatt ők is menekülnek. Nekem bőven elég egy délután és kikészülök tőlük. * Megköszörüli torkát, majd hihetetlen magas hangon kezd el nyekeregni, és a kezével gesztikulálni. *
- Jaj, Alex, légyszike nézd meg az új felsőmet, szerinted hogy áll? Nem kövérít? Jaj ne őt nézd, nézd az én fehérneműm, neked tetszik? Komolyan csak azért vettem feketét, mert tudom, hogy az a te kedvenced is... * Végül nem bírja tovább és köhögésben tör ki. *
- Ehh... na nekem ez nem megy valami jól, bár egyszer volt olyan a hangom, mint akit kiheréltek... valamikor három éve, drága barátnőm bosszúból tökön rúgott. Persze jogosan... * Elhúzza száját, és fölszisszen, ahogy eszébe jut, a nem éppen kellemes emlék. *
- Mi tagadás, nem kellett volna a fél suli előtt lerántani a szoknyáját, még ha nem is volt szándékos...

*Miközben a fiút hallgatja leül a ledöntött vértezetre, hogy legalább addig is kényelmesen hallgathassa a nem mindennapi bemutatót, amitől hátát a falnak vetve kezd el nevetni.*
-Nos, akkor megértem, hogy miért... Vadásznak rám annyira a signumusosok. Bár még nem találkoztam annyival mint te, de valószínűleg jobb is.
*Kicsit elgondolkozik, egy elméleten.*
-Szerintem azoknak a lányoknak eléggé betenne ha egy éppen megérkező srác benyögné nekik, hogy bocs, de nem vonzódom hozzátok. Az egyik lány úgyis ezzel támadott le az első öt perces ismeretségünknél.
*Bár elég szép vége lett a dolognak ahogyan visszagondol rá... Álmaiban. Széles mosoly kerül az arcára amikor a szoknyás történetet hallgatja.*
-Nos, nem rossz... Bár azért ennyire kegyetlen véget csak nem érdemeltél... Amúgy együtt érzek veled. Bár engem csak felpofoztak... Valahogy a legtöbb lánynak... Pontosabban pom-pom lánynak nem tetszik amikor, alulról sütnek el egy fotót róla, és mint az "iskolánk büszkeségét" megjelentetik a suli lapban... Milyen konzervatívak ezek a nők is.
*Kicsit megrázza a fejét a dologra.*
-Szóval most jobb dolgod van a több tucatnyi lány között, mint nyugiban a pugnaxban?
*Igen, fontolóra vette a dolgot. Talán egyszer, amjd lehet róla szó, hogy jó maga is átmegy oda, mint valami cserekaros.*

**Hozzászólások** : 83 **Évfolyam** : Második

- Hát nyugisnak, nem nyugis az élet... azt nekem elhiheted. Azt hittem, így majd tényleg kissé higgadtabbak lesznek a mindennapjaim, viszont lassan vándoréletet élek. * Ő is leül a srác mellé, majd hátát és fejét a hideg kőfalnak veti. Valóban, mióta átment, azóta a lányok nem hagyják békén. Hol ezért, hol azért piszkálják. Még jobbik esetnek tartja, ha valamelyik seggfejnek tekinti, és inkább messziről elkerüli. *
- Lassan visszasírom a Pugnaxot, ott legalább elvoltam. Nem volt olyan nagy a nyüzsi, viszont ott volt Scar... * Kissé elhúzza a száját, már jó régen látta a lányt. Mióta nem egy karra járnak, szinte alig látják egymást. Persze az sem segíti előrébb a dolgot, hogy Alex az óráinak felét szimplán ellógja. *
- Nincs kedved kimászni ebből a sírkamrából? Rühellek a föld alatt dekkolni. * Nehézkesen föltápászkodik, majd várakozva néz Danielre. *
- Kint talán melegebb van, idelent belém fagy a vér. Na meg közben hátha megmutathatom neked, hogy ki végezte be majdnem a családfámat három éve. * Elvigyorodik, majd bólogatni kezd. *
- Ő is ide jár, de majd meglátod, sőt, már lehet láttad is...

-Ha nyugis életre vágysz, akkor azt nem hiszem, hogy itt fogod megtalálni.
*Sóhajt egyet, bár ő még nem tervezi a visszavonulását. A névre kicsit felvonja a szemöldökét, nem dereng neki ilyen név, de ha pugnaxosról van szó, akkor egyszer majd találkoznak. A kérdésre körbe néz a folyosón.*
-Hát nem olyan rossz... És amúgy is barátkozz a gondolattal, mert lehet, hogy a nők miatt előbb utóbb a föld alá kerülsz.
*Poénból kicsit beleüt a fiú vállába.*
-De okés, felmehetünk.
*Kicsit felvonja a szemöldökét a családfás kivégzős dologra.*
-Ezt, hogy kéne értenem? Mégis milyen álnok akarna kivégezni egy ilyen családot?
*Kíváncsiskodik, miközben feláll a vértről, és kezét lenyújtja, hogy felsegítse a srácot.*

**Hozzászólások** : 83 **Évfolyam** : Második

- Végül is nem a családommal van a baja a lánynak, hanem vele, illetve az állandó viselkedési és megnyilvánulási zavaraimmal. Ami alatt azt kell érteni, hogy előszeretettel, és különösen nagy élvezettel égetem e mások előtt. Lásd a szoknyás incidenst, noha az még nem is volt szánt szándékos. Valahogy mégis jobban sült el, mint az általános szívatások. * Végül körbenéz, hogy merre is kéne kijutni Drakula verméből. *
- Asszem arra kéne menni, bár ez a rohadt visszhang eléggé bezavar. Csöng tőle a fülem. * Jobb kezét fülére rakja, és így próbál meg körbenézni. *
- Ja, arra. * Mutat abba az irányba, ahonnan jött. Aztán lassan elindulnak fölfelé. *
- A családfámat mondjuk sokan szíves örömest kiirtanák, mondván valami elfajzás vagyunk, amit meg kell szüntetni. * Vállat von, aztán leesik neki, hogy Dan még nem is tudja miről van szó. *
- Ja, te még nem tudod, negyedrészben vérfarkas vagyok, de ne kapj szívbajt. Nem eszem embert, nem tépem szét a teheneket, és nem harapok meg kedvtelésből senkit, szerencsés vagyok, mivel ez az egész velem született, így az átváltozás is csak akkor jön, ha én akarom. Piszok mázlista vagyok... * Elégedetten elvigyorodik de kicsit azért tart a fiú reakciójától. Lehet, hogy talált egy potenciális barátot, itt a suliban, erre elzavarja... *

*Enyhe leesett állal hallgatja a fiút.*
-Nos... Szerintem nem túl sokan kedvelik azt hogyha valaki leégeti őket... főként valaki olyat akit szeretnek. De ízlések és pofonok.
*Vállat ránt a dologra, hiszen ez nem az ő dolga. Mindenesetre ő azért ajánlana egy kapcsolat terapeutát a párnak. Benéz az egyik járatba, de mivel semmi változást nem lát az előzőekhez képest, így követi Alexet. Kezeit zsebre vágja, így sokkal kényelmesebb számára a séta. Felvonja a szemöldökét az elfajult családra. Milyen alakok járnak ebbe az iskolába, kész terror csoport akarja őket kiirtani. Végig hallgatja a család történetét. Egy enyhe csodálkozó arcot leszámítva nem rohan túl messzire, sőt egy centit sem távolodik el.*
-Nekem semmi bajom sincs a vérfarkasokkal főként, hogy leginkább csak teliholdkor harapják le a fejemet. Mondjuk így negyedrészt, hát... Inkább már csak valami nagyra nőt házőrző vagy, mint sem vérfarkas.
*Most jön az a pillanat, amikor egy elég széles lépéssel arrébb húzódik a fiútól, attól tartva, hogy oldalról kap egy ütést, amire nem számít. A folyosón sétálva elég ismerősnek tűnik neki ez a terep.*
-Te, mintha már jártunk volna erre. Az a kép annyira ismerős nekem.
*Mutat az egyik falon lévő festményre, ami csak egy kies sötét házikót ábrázol.*
-Na most légy okos domokos.
*Mondja a szüleitől sokat hallott idézetet.*

**Hozzászólások** : 83 **Évfolyam** : Második

* Alex azért örül, hogy a srác nem rohant el a vakvilágba előle. Sajnos az emberek többsége általában ezt teszi, ki sikítozva, ki négykézláb, meg persze úri modorban... "nekem most mennem kell, majd valamikor összefutunk" szavakkal szökik meg előle. *
- Furcsa, hogy nem félsz, pedig átlagban ilyenkor minimum fél méter távolságot tartanak. Persze én ennek csak örülök. * Halványan elmosolyodik, és úgy mennek tovább. Aztán kezd valamiféle "meghitt" csönd beállni kettejük közé, melyet Alex túl... bizarr szituációnak ítél, így bedobja jól ismert hülye vagyok, de még erre is rá tudok kontrázni énjét. *
- De... biztos vagy benne, hogy csak egy öleb vagyok? Mert ha nem, akkor teljesen egyedül vagy egy fenevaddal egy kihalt folyosón...* Lassan fordítja fejét a srác felé, így csak később látszik, hogy szemei besárgultak. Aztán el is vigyorodik, ekkor viszont előbukkan a két agyarkezdemény, ami azért elég ijesztő, úgy húsz centi távolságból. *
- Ne félj, ne fog fájni... nagyon. * Még szélesebben elvigyorodik, majd elneveti magát. Végül a nevetés röhögésbe csap át, és ahogy ránéz a lesápadt Danre, ismét elvigyorodik. arcvonásai már rendeződtek, így ismét a latin macsó néz a srácra. *
- Bocs, nagyon megijesztettelek?

*A kérdésre a fiú felé fordul, és köhint párat.*
-Nos, én nem azt mondtam, hogy öleb, hanem azt, hogy...
*Szava eláll, és nyel egy kisebbet ahogyan meglátja a sárga szemeket és a hozzá párosuló agyarakat. Nem valami kellemes látvány, de nem szabad félelmet mutatni, csak megkönnyítené a vadász dolgát. Már lassan a falon van, annyira próbál eloldalazni, de végül a nevetés hatására kicsit megnyugszik.*
-Hát nem valami romantikus filmbe illő jelenet azt meg kell hagyni.
*Vesz egy mély levegőt, és lassan kifújja a tüdejéből.*
-Hát nem rossz képesség... Vagy faj, vagy micsoda. De akárhonnan is nézem embernek a legjobb lenni. Onnan még majdnem bárhova vezethet az életed.
*Egy újabb mély levegőt vesz, majd szétnéz a folyosón.*
-De ha úgyis ennyire jól birtoklod a vérfarkas erőit, kiszimatolhatnád a kijáratot.
*enyhén kiölti a nyelvét. Bizony, nem lennének rossz nyomozó páros.*

**Hozzászólások** : 83 **Évfolyam** : Második

- Azért nem annyira nyerő dolog ez, inkább átkozott, és kitaszíttatott vagyok miatta. Az ilyen kis átváltozás, mint a szemem, vagy a fogam gond nélkül megy, de a nagyobbal már gond van, oda elég fájdalmas út vezet. Észnél maradok, de még azt a fájdalmat... huh. * Az embernek lenni jó dologra csak vállat von. Ő sohasem volt egy hagyományos ember, és így nem is tudja, hogy igazából az milyen. Bár biztos jó lehet, ha az embert nem várják ezüsttel minden sarkon... *
- Az már igaz, emberből lehetsz mindenféle állat, az animágusság révén, aztán lehetsz vámpír, bár az nem túl egészséges, és a csajok se szeretik, ha a pasi a strandon elpárolog. aztán lehetsz vérfarkas, de az se túl nyerő,mert sűrűn kell hátranézned az alacsonyan szálló ezüstgolyók vagy a vasvillák miatt. * Magyarázza, majd a kis ötletre, miszerint szimatolja ki az utat, csak vakkant egyet. *
- Vuff... igen is gazdám, Alex jó kutyus lesz és megkeresi az utat, de előbb kér egy fülvakarást! * Hülyülve odadugja a fejét a sráchoz. *
- A lábammal nem vakarom meg az oldalam ha nem gond, tudod elég nehézkes ebben az alakban. * Vigyorog a srácra, majd egy pillanatra megáll és körbenéz. *
- Jobbra, arról jön a friss levegő, szóval arra a följáró. * Azzal elindulnak a kiszemelt irányba. *

*Kíváncsian hallgatja végig a vérfarkas lét beszámolóját.*
-De mondjuk nem olyan rossz. Legalábbis ha magamból indulok ki, akkor nem lenne rajtam ennyi sérülés, mert ha jól tudom, akkor a vérfarkasoknak öngyógyító képessége van.
*Elég csak ránézni a bal lábára ami tele van a múltkori rózsabokros séta nyomaival. Az ember mivé változhat elméleten még elgondolkozik, de végül arra jut, hogy embernek lenni a legjobb.*
-Bár azt azért meg kell hagyni, hogy a vámpíroknak meg van a maga pszichotikus csajozási technikájuk. De inkább kint vagyok a strandon, és csajozok, mint sem esténként az utca nőit riogatom... A vérfarkasok meg... Megtudják vakarni a fülük tövét egy adott formában.
*Mondja a fiúnak, miközben összekócolja a haját a fülvakarás révén. A jobb oldali járatba belepislant, mintha sötétebb lenne mint az előző.*
-Na jó, de valami fél méter szer fél méteres ablakon nem fogok kimászni. Akkor inkább rágják le a lábamat a patkányok. Kezdve a lábszőrömmel, és a körmömmel.
*Mondja kicsit komolyan, kissé viccelődve, de attól függetlenül még arra veszi az irányt.*
-Amúgy neked vannak ilyen, khm... Hősi sérüléseid amiket az ezüsttől szereztél?
*Közben mint valami nagy sámán mutogat a kezével, mintha csak valami harci áldást akarna rámondani a fiúra.*

**Hozzászólások** : 83 **Évfolyam** : Második

- Ha te nem mászol ki, akkor itt maradtunk, de végül is nekem csak jó, a patkányok megkapják a szőröd, én meg megeszem a lábad, asszem ennyivel kiegyezhetünk. * Ördögi vigyor terül el a képén, és megnyalja szája szélét. *
- Most, hogy így megnézlek, nem vagy valami zsíros, pont szeretem az ilyet. * A hülyeség Alexnél kifogyhatatlan kincsestár. *
- Viccet félretéve, van öngyógyító képességünk, de az sem végtelen, legalábbis nálam. a kisebb sérülések pikk-pakk helyrejönnek, de a nagyobbakkal megszenvedek. * A harci sérülések említésére csak elvigyorodik és fölrántja az ingét, hogy kilátszódjon a hasa. *
- Ezt vizslasd meg. * Mutat a hasán húzódó tíz centis forradásra, mely keresztbe szeli át a fiú hasának bal oldalát. *
- Az első saját zsákmányom, a... férfivá avatási ceremónia, amit a dédapám szervezett nekem. Vaddisznó vadászat. Elvágódtam, és a malacka fölnyársalt a tíz centis agyaraival. Mondjuk utána nyakon haraptam, és este a gyógyfőzet után, már javában falatoztam a többiekkel. * Meséli büszkén, szinte dagadó mellel. *
- Amúgy meg nem valami szívderítő, ha az ember dédapja egy igazi vérfarkas. apámék azzal riogattak kicsiként, hogy elküldenek az öreghez, és az majd rendbe tesz. Kissé... öhm, rakoncátlan voltam kölyökként.

-Inkább csontos vagyok, de végül is elrágódhatsz rajta.
*Ezt ennyivel letudja, de persze az enyhe idegesség látszódik rajta. Közben végig hallgatja a vérfarkasokról tartott előadást. Tekintete a sebre vetődik, és kicsit tátott szájjal hallgatja a történetét.*
-Wáuw, hát nem rossz... Nekem csak a vádlimon van egy mély sérülés, amikor a bicikli lánc leszakadt, és a lábam végig húztam a lánc fogas kerekén. Nem hiszem, hogy túlzottan örültek az orvosok a folyamatos rángatózásomnak.
*Kicsit elhúzza a szája szélét. Ajkaira széles mosoly kúszik.*
-Figyelj, kis kölyök ként ki nem volt rakoncátlan. Én például ráengedtem a dobermant egy macskára... Szegény macska.
*Maga előtt vet egy gyors keresztet.*
-Bár, mivel nekem nem voltak ilyen felmenőim, csak maradt a jól megszokott...
*Megáll egy pillanatra, és kezeit a háta mögött összekulcsolja, majd ártatlan szemeit veszi elő.*
-"Bocsánat, hogy felelőtlen voltam és a kutya megette a macskát."
*Majd pár pillanattal később ugyan olyan nyugodtan sétál tovább, mint előtte.*

**Hozzászólások** : 83 **Évfolyam** : Második

* Alex már a hasát fogta a nevetéstől, és egyre jobban megkedvelte a szőke srácot. Végül lazán átvetette karját annak vállán, és úgy folytatta. *
- Hát haver, nagy reményeket fűzök ehhez a patkányos találkozóhoz. Foglaljuk össze mink van eddig. Egy jóképű, izmos és meglehetősen vicces spanyol, aki benne van minden esztelen őrültségben. szereti szívatni a csajokat, de nem úgy... * Néz Danre komoly tekintettel. *
- A szívatást képletesen értem, és inkább csak egy lányra, akit mondhatni a húgomnak tartok! Aztán adott egy szőke "herceg" aki nem különben jóképű és a balhék terén igen csak ott van, ahol a spanyol. Kérdés. Mit tegyünk két ilyen nemes ifjúval, akik szeretik az életet? * Komolyan néz le a srácra. Ugyan nagyjából egy magasak, de azért most mégis ő van előnyösebb helyzetben. *
- Ha engem kérdezel, ez egy nagyon előnyös, és gyümölcsöző barátság kezdete. Más szóval, jó barátok. Feltételek... nem nyúlod le a barátnőm, nem vered át a húgom, és nem hagysz ki semmilyen balhéból, ha ezeket betartod, érted, mint barátomért, széttépek bárkit. * A kijelentést követően, köhint egyet. *
- Vagyis a széttépés túl erős, maradjunk a szarrá verésnél. * Vigyorodik el, majd vidáman fölkacag és maga után vonszolja Dant. *

//fagyhalál * Alex előveszi a fűrész és elkezdi földarabolni Dan lábát. * - A combja jó lesz vasárnapra... a vádli meg mehet a levesbe... XD //

//Fagyhalál nem állt be! xD//

*Az összefoglalót hallgatva, nyugodtan tartja Alex kezét, a vállával.*
-Hát a patkányokat tekintve szerintem tisztességtelenül, farkas törvények szerint megrágcsálnának minket. De semmi gond, majd kísértetként riasztgatjuk őket, ha már nincs jobb dolgunk a túl világon. Ami pedig minket illet, vagy egy lépcsősort találunk... Lehetőleg felfelé menőt, vagy egy elég méretes ablakot, amin kiférünk.
*Megrántaná a vállát, de mivel egy kéz nehezedik rá, így mellőzi. A kijelentésekre, és feltételekre bólint egyet.*
-Nekem ezek mind rendben vannak.
*Egy elégedett mosoly kúszik az arcára, majd kicsit összevonja a szemöldökeit.*
-Amúgy, mégis ki lenne a te fogadott húgod? Csak mert nem árt ezzel is tisztában lennem, még mi előtt találkozok veled, majd sírva rohan hozzád, hogy átvert egy Daniel White nevezetű alak.
*Bizony, jobb félni, mint megijedni. Kikerül egy éppen előtte lévő könyves polcot, és ezzel a lendülettel kicsit meglöki maga mellett Alexet.*
-Ja és én oldalamról pedig. Hm... Majd az éppen esedékes barátnőmet, te se csapd le a kezemről, és ezért cserébe megszabadíthatlak vagy éppen rám akaszthatod az éppen esedékes Signumusos diák lányt egy időre. Persze ha nem tartózkodik vagy ne adj isten tartózkodnak a hálókörzetükbe. Ezek mellett a feltételek mellett szerintem jó barátok leszünk.
*Egy elégedett mosolyt csal az arcára.*

**Hozzászólások** : 83 **Évfolyam** : Második

* Alex vigyorogva hallgatja a srácot, közben pedig jobbra-balra tekintget. *
- Hát ez a lány meglehetősen furcsa... * Kis ravasz vigyor jelenik meg szája sarkában. *
- De nem húzom tovább az idegeidet, nyuszifülről ehh... vagyis Kamilla Sepróról van szó. Nem tom, hogy találkoztatok-e már, de ha lehet ne bántsd a lányt, ugyanis tényleg a húgomnak tekintem. Ezért is imádom beégetni mások előtt. * Az önelégül vigyor ami végigfutott az arcán sok minden árulkodott. *
- Szerintem húzzunk föl, balra a következő lépcső... * Mutat a megfelelő irányba, és maga után vonszolja a srácot. Keze már lekerült a válláról, és most bilincsként kulcsolódik Dan alkarjára. *
- Ne, ez az! Megmondtam, hogy kijutunk. * Vigyorog teli szájjal, ahogy már fölfelé tartanak a lépcsőn. *
- Egyébként te ismered Scarletet? Ő is Pugnaxos. Na ő az, akire ha ránézel elevenen leszel széttépve. * Súgja oda a másik srácnak, szinte kísértetiesen halk hangon. Közben a lépcsők elfogynak, és ők ketten fölkeverednek a bejárati csarnokba. *
- Na végre, kezdett olyan érzésem lenni, mint akit élve eltemettek...

* Valamiért ma igen kihalt a kastély. Valószínűleg ez a jó időnek köszönhető, így mindenki kint lézeng a szabadban, s nem a kastély falai között gubbaszt. Hát, ez alól is vannak kivételek. Ugyanis az alagsori folyosón léptek zaja csendül fel...
Theodore fordul be az egyik sarkon kezében egy könyvet tartva, s elmélyülten olvas. Sokkal jobb színben van, mint nemrégiben. Ez annak tudható be, hogy élete lassan kezd újra rendbe jönni Amélie jóvoltából. Talán ezért is lehetséges, hogy a fiú ugyan úgy néz ki, s ugyan úgy viselkedik, mint annak idején, mikor először a kastélyba jött. Újra cinikus, s kissé pökhendi, arcán megint előbújtak az arisztokrata és fensőbbséges vonások. Újra úgy látja a világot, mint régen. Megint jobbnak érzi magát mindenkinél, s lenézi a pórnépet. Igeen! Ez az igazi Theodore Wayqlen!
Laza, mégis egyenes tartással sétál végig a folyosón, kócos, fekete üstökét kissé lehajtva, szürke szemeit összehúzva, hogy valamit lásson is az alagsor gyér fényében. Automatikusan fordul be a sarkokon, rutinos léptekkel, s ebből is látszik, hogy a kastély eme részét ismeri a legjobban. Hiszen karának klubhelyisége is itt található, és szívéhez is sokkalta közelebb áll ez a folyosó, mint az iskola bármelyike. Sötét, hűvös és csendes. Ideális hely a magányhoz és az olvasáshoz.
Finomat túr bele a sok zongorázástól kissé görbe ujjaival sötét tincsei közé. Nyakán megropogtatja, ugyanis elég rég óta bóklászik már könyv fölé görnyedve a kastélyban, így végtagjai is elgémberedtek már. Öltözéke viszont elüt a délutáni sétától. A jó idő beköszöntével újra kedvenc öltözékét viselheti: a fekete farmernadrágot és a fehér, gyűrött inget, melynek első egynéhány gombja kibontva leledzik. Karához megfelelő nyakkendőjét lazán kibontva hordja, csakúgy, mint mindig. Gyűlöli a nyakkendőket, egyszerűen fulladás kerülgeti tőle. Bár, az elmúlt időben sokszor érezte azt, mintha vastag hurokkal fojtogatnák...*

Nem csak egy kivétel van a világon, hanem több is, bizonyám. Naomi is a kastélyban gubbaszt, megkeresve a lehető legsötétebb pontokat, amelyek csak léteznek ezen falak között. Az, hogy kint jó idő van, cseppet sem zavarja, nem fog azért kimenni, hogy élvezze, nem az a típus. Sőt, már akkor retteg, amikor meghallja azt a szót, hogy kint. Hónapokon át egy szobába volt bezárva, minden egyes társaságtól távol, pszichésen teljesen felfordult előtte az egész világ, másképp viszonyul hozzá, másképpen viszonyulnak hozzá.
Talán nem éppen a legkellemesebb társaságra volt a Wayqlen-trónörökös akadni, amikor összefut a lánnyal, de a nagybetűs Sors ennyire kifürkészhetetlen, sosem lehet tudni, hogy mikor bukkan fel, és játszik közre az életünkben, felforgatva azt. Ő, a fiúval ellentétben, mégis hasonlatosan tényleg laza léptekkel halad, de ebben nincs semmilyen egyenesség, méltóságteljesség sem, ahogy esik, úgy puffan módszerrel teszi egymást után a lábait a haladás érdekében.
Néha feltekint, ugyanis tekintetével a földet kémleli, és a távolba mered. Nem hunyorít, szeme teljesen hozzászokott a sötétséghez, leginkább az zavarja, hogy útközben előfordul néhány fáklya, mely belehasít a szemébe, bántva ezzel azokat. Ez egy tényleg eléggé kellemes folyosó, csend van, és nyugalom, teljesen, mint a nevelőintézetben, ahonnan jött. Annak is a sürgősségi osztálynak nevezett részlegében. A sürgősségit értsük úgy, hogy ezeket a kölyköket, akik oda bekerülnek, sürgősen, haladéktalanul meg kell nevelni, mert a társadalom kipécizett tagjai.
Ujjai kicsit remegnek, majd tördeli őket, nem foglalkozva azzal, hogy ennek a későbbiekben milyen következményei lehetnek. Amint újra előre kezd el tekinteni, nem pedig lefelé, már egy fehér foltot pillant meg. A látás fokozatosan tisztul, és végül teljes képet kap: egy totális kontrasztot viselő ficsúr áll a képe előtt. Na nem, már csak ez hiányzott. M.i.t _ k.e.r.e.s _ e.z _ i.t.t? Talán ugyanez a kérdés röppen áll az ellenkező nemű fejében is?
A nyakkendőre téved a tekintete, és száját elhúzza, most már végérvényesen. Most, hogy újra emberek között van... Áhh, nem, bele sem mer gondolni mi lesz. Végülis, még hasznos is húzhat belőle... Újra élheti a saját, igazi életetét, a bezárás előttet megismételve. Fejét felszegi, és köszönés nélkül vág bele a közepébe.
- Van piád? Esetleg valami jó fajta cigid? - kérdezi, de már-már szinte kijelenti a dolgokat, mintha csak parancsolná a fiúnak, hogy adjon valamit, vagy itt menten esik össze, a szenvedélye megöli. Tudja, hogy káros, amit csinál, csinált, hát de kit érdekel? Az érzés nem pótolható, neki most erre van szüksége. Újra az ujját kezdi el tördelni, kicsit idegesen várja a választ. Lenéz a szoknyájára, mely fekete színű, felsője pedig érdekes mintákkal tarkított fehér. Tökéletesen összeillenek a fiúval, már ami a ruhák színét illeti.

* Lassan saját léptei zajához egy másik is társul, mely a folyosó másik végéből hallatszik. Lemondó sóhajjal nyugtázza, hogy bizony békére nem fog lelni ma sem. Ez a sors fintora. Ám fejét nem emeli fel, az utolsó két mondatot még elolvassa könyvéből, s csak utáni pillant rá a másikra. Szemöldökét kissé összeráncolva méri végig az előtte álló egyedet. Pont úgy néz ki, mint egy drogos, aki az anyag megvonása miatt teljesen kikészült idegileg.
Aztán az idegen furcsa lány megszólítja, azaz pontosabban neki szegezi a kérdést, mely leginkább követelésnek hat. Eddig ráncolt szemöldöke most a magasba szökken, jéghideg, szürke tekintetét az idegen, barna szempárba fúrja. Pár másodpercig csak áll némán, míg könyvet összecsukja, kezét pedig zsebébe süllyeszti, majd lassú, vontatott hangon válaszol.*
- Hm... Talán van...* Húzza el száját a bunkó megnyilvánulásra. Sokfajta nőt látott már, de ilyet, mint az előtte állót még soha. Talán nem is baj... Zsebre tett kezét lassan előhúzza immár egy doboz minőségi cigarettával kezében, felpattintja tetejét, majd a lány felé nyújtja, hogy vegyen ki belőle egy blázt. Amint ez megtörtént előveszi még karácsonyra kapott ezüst öngyújtóját, s pattint, fellobban a tűz, s már szívhatja is az úri hölgy...
- Neved van?* Kérdezi hangjában nem kis gúnnyal, s hanglejtéséből is érződik, hogy lekezeli a lányt.* Theodore Wayqlen, örvendek.* Nyújtja a másik felé kezét, majd ha az elfogadja megrázza, ha nem akkor leereszti maga mellé.
És immár nem is gondolkozik tovább, könyvét újra kinyitja, s szép lassan, csak úgy, mint az imént, laza tartással elindul tovább a folyosón. Ha a lány akar tőle valamit hát utána szól, ha nem, akkor ennyi. Nem viseli nagyon a szívén a dolgot. Meg kitudja, hogy ki jár majd erre a folyosón, nem kell, hogy egy ilyen enyhén lepukkant lánnyal lássák, főleg nem, ha az aki látja éppen Amélie. Az lenne csak a nagy égés...*

**Hozzászólások** : 14

*Eljött az idő, hogy végül a négy testvér közül egy második is észrevegye a változást országukban. Ráadásul pont a legveszélyesebb és legrosszabb vette észre: Akane.
Már akkor elképedve meredt az épületre, amikor messziről észrevette kastélya pedig valahova eltűnt. Teljesen biztos is benne, hogy ez valamelyik testvérének a hülye vicce, de magában már eddig több ezerszer megfogadta az út alatt, hogy hogyan fogja megkínozni őket, különféle módszereivel.
Persze az egész egyre komolyabbá válik, ahogy közeledik... Furcsa kinézetű emberek, ráadásul taknyos kis kölkök, akok viháncolva, vidoran sétálgatnak mindenfelé, ahelyett, hogy kint végeznék a földeken a parasztmunkát!
Pofátlan kis senkik, akik végigbámulták, amint végighalad az épületen. Mi van?! Nem láttak még császárnőt?! (Ugyan özvegy császárnőt, de ez mellékes) Dühösen lépdel kimonojában, mely most uszályként követi lépteit. Persze egy ilyen viselése igen nehézkes, gondoljunk csak bele, hogy azokon a magasított cipellőkben lépdel, melyekben alapvetően elég nehéz a járás. Mindezek mellett egy kimono igen sok réteggel rendelkezik, plusz amit körbeteker magán anyag is rátesz egy lapáttal. Utóbbi ráadásul még le is van lógatva hátul egészen a földig, teljesen hátrafelé húzva a nőt. Ez mind eltörpül amellett a gondja mellett, hogy a kastélya eltűnt, és helyette kis férgek ellepte koszfészek jelent meg.
Első dolga, hogy felkeresse a kínzókamráját. Az nem tűnhetett el! Lehetetlen! Ilyen nincs!!!
Indulatosan lépked, cipője úgy kopog az alagsor folyosóján. Dühe pedig tombol, ráadásul eléggé láthatóan is körülötte. Ahogy elhalad a fáklyák mellett, mind elalszik, szemei pedig szinte izzanak.*
~A poplok hét bugyrában fog dögölni, aki ezt tette!!!~
*Egy pár perc, s megtorpan.
Valahol itt kellene lennie a kínzókamrájának. De nincs. NINCS.*
- AZONNAL LÉPJEN ELÉM, AKI EZT MŰVELTE!!! KÖVETELEM!!!
*Mennydörög hangja végig az alagsoron, miközben a nő körül forgó mágia szinte szélviharként tombol végig a folyosón, elfújva minden egyes kis fáklya fényét.
A sötétbe mered és levegőért kapkod. Még mindig nem hall semmilyen választ, ez pedig kezdi nagyon felhúzni ám. Ahogy liheg, hangja olyan, mintha egy kígyó sziszegne, bár az ember be is tudhatja a tüdő sípolásának.
Vészes, szinte fülsüketítő a csend, miközben hátát a hideg falnak veti, s óvatosan megigazít látatlanban pár hajtincset...*
~Nyugalom Akane... Nyugalom... Csak egy rossz álom...Vagy egy idióta féleszű műve, aki majd később azt fogja kívánni a karmaimban, bárcsak meghalna... Semmi gond... Megoldod.... Mint mindig...~
*Lehunyja szemeit, s amint újra kinyitja, egy kígyó tekintete világít fel a sötétben. Persze nem alakult át, azzal semmit se érne. Egyébként is, az előző dühkitörésével vesztett némi energiát.
Csak vár, és várakozik. Hogy mire, azt maga sem tudja. Igyekszik minél hamarabb lenyugtatni magát, hiszen nem császárnőhöz méltó viselkedés ez a dühöngés. Kegyetlen hidegvérét újra vissza kell nyernie.
Nyugalom Akane...*