Cassandra M. King lakosztálya és irodája

Cassandra Margaret King magánlakosztályának bejáratát, nem védik különösebb bűbájok. Csak egyetlenegy, ami megakadályozza az idegeneknek a belépést. Egyedül az léphet be eme magán szentélybe, akinek engedélye van rá. Amint benyitunk, rögtön szembetűnik, hogy melyik kar tanára lakik ezekben, a szobákban. A falakat világoszöld színű tapéta díszíti. Néhol nap sárga drapéria lóg a falakról, földobva ezzel a környeztet. A szoba lakójának különleges ízlése van, mivel a lakrészében csupa régi és értékes bútor található. Akad itt több száz éves íróasztal, vagyonokat érő régi könyvek. Minden a lakó ízlése szerint kialakítva és elrendezve.
Ahogy az ajtón belépünk, rögtön a dolgozószobában találjuk magunkat. Az óriási íróasztal és a temérdek könyv, árulkodik tulajdonosa jelleméről. Bizony King tanárnő világjárása során, temérdek relikviát gyűjtött össze és ezeknek itt tökéletes helyük van.

A dolgozószobából nyílik a nappali, ahova csak az léphet, kit a nő, személyesen hívott be. Az uralkodó szín itt is a zöld, ám a nap sárga és a bútorok kidolgozása tökéletes összhangot tükröz. Az itt, helyet foglaló vendéget, átjárja valami belső nyugalom, melyet a szoba áraszt magából. Hosszas esti csevejekre tökéletesen alkalmas.

A következő helyiség nem más, mint a hálószoba. Ide már tényleg senki sem léphet. A különleges beugró kialakítás miatt, az ágy oldalról nem is látszik. Így, még ha valaki venné is a bátorságot, s lenne olyan pimasz, hogy megkísérelje meglesni a nőt, akkor sem láthatná, amint édesdeden alszik. A Cassandra külsejét megnéző emberek nem is gondolnák, hogy a nőnek még pipereasztala is van. Pedig van! Csak szintén egy jellemvonás, ami rávall, nem szereti magát órákat bámulni a tükörben. Visszatérve a kétszemélyes baldachinos ágyhoz, ennek már külseje is magáért beszél. A díszes faragás, az élénk drapéria mind magára vonzza a szemeket. Nem beszélve a puha ágyról, melyet selyemtakaró fed. Összefoglalva, íme a tökéletes szoba, melyet csak álmodni lehet, és amit Cassandra Margaret King birtokol.

Cassandra M. King lakosztálya és irodája 146487062ujstilus_09n_www.kepfeltoltes.hu_

Cassandra M. King lakosztálya és irodája 146487062ujstilus_09n_www.kepfeltoltes.hu_

*Három nehéz koppintás az ajtón s bebocsájtásra vár. Nikol az, igen ő. Nem fejezte be a tegnapit mi több még csak most szeretné elkezdeni. Bízik benne, hogy a nő már lenyugodott, bár csak egyszer van rossz húzása és faképnél hagyja, de abban akkor nem lesz köszönet. Nikol nem veszekedni jött vissza és ő nem fog tenni, azét, hogy Cassandra meglágyuljon, met neki nincs ideje azt kivárni.*
-Cass.. engedj be! Én idekint is elmondom amit szeretnék maximum csak a fél iskola fogja hallani, nekem végülis édesmindegy. *Hangja lágyabb és csöndesebb, mint tegnap és némi szeretet is lappang benne. Cass nagyon habozik, legalábbis ajtót nem nyit, de Nikol tudja, hogy odabent van.*
~Rádtörni az ajtót pedig nem fogom...~ *Karbafont kézzel áll az ajtó előtt. Kissé kíosan érzi magát, hogy lassan percek óta ácsorog és még mindig semmi válasz.*

* Cassandra előző éjjel sokáig fönt volt. Bár elsődlegesen a begyűjtött termések tárolásával foglalatoskodott, azért gondolatai még mindig az istálló körül forogtak. Fáradt volt, és nyűgös, mikor hajnali háromkor az ágyban landolt. Elege volt a napból, és remélte, hogy a nyugtató alvás megteszi a hatását. Na valahol itt tévedett. Ugyanis szerencsétlen professzor asszonynak rémálmai voltak. Egy hisztis szőke kis tündelány üldözte mindenhova, azt követelve tőle, hogy játsszon vele. Persze ő egyre csak menekült, és igyekezett hárítani a dolgot. Aztán mikor belefáradt a kitartó üldözésbe, belement a dologba. A gyerek ekkor elkezdett kacagni, és gúnyolódni, hogy ő milyen gyenge, és hogy semmit sem ér. Reggel verejtékezve ébredt, é riadtan pattant ki az ágyból. *
- Hülye rémálom. * Nyögte, miközben a zuhany alá állt, hogy fölfrissítse magát. A délelőtt további része a megszokott rendben ment. Tanítás, házi feladatok ellenőrzése, stb. Alig pár perce ért vissza, és úgy döntött lepihen, mivel olyan migrénje támadt, amitől még Calwa professzor Sárija is kidőlne. Éppen elpilledt volna, mikor valaki dörömbölt az ajtón. Na jó nem dörömbölt, de ezt magyarázzák meg egy migrénes tanárnak. Kissé talán nagyobb lendülettel nyitotta ki az ajtót, és elővette legszigorúbb pillantását, remélve hogy az őt kereső már ettől is elszelel. Aztán rájött, hogy ki is áll az ajtó előtt. Az ajtóhoz trappolás közben nem hallotta, hogy a nő bármit is mondott volna, így most csak bámult rá.
- Szia. Remélem nem életbe vágó, ugyanis éppen meghalni készültem... * Veti oda, majd nyitva hagyja az ajtót, és beljebb sétál. Ugyan ne mondta a nőnek, hogy jöjjön beljebb, de hát akinek van esze, annak csak leesik, hogy a nyitott ajtó a meghívás jelképe. *

-Akkor még ráérsz meghalni, bár lehe tén magam vagyok a halálod... *Arcán egy gúnyos mosoly jelenik meg, de az hamar el is tűnik, met tényleg nem csatázni jött ide. A nyitvahagyott ajtón besétál és becsukja maga után az ajtót.*
-Cass.. *Igyekszik belekezdeni valahol, de nem igazán tudja mit is mondhatna, mégis valahol folytatja.*
-Figyelj ide! Nem vitatkozni jöttem ide, és most tedd félre haragod és csalódottságod velem szemben és gondolj bele abba, hogyha annyira rosszat akartam volna neked most nem állnék itt a szőnyegeden és nem mondanám el neked ezeket a sorokat. Én úgy érzem soha, semmi rosszat nem tettem veled szemben. Ugyan valóban elmentem, de visszajöttem. Vedd annak aminek akarod a hirtelen távozásomat, de azt meg kell értened, hogy el kellett mennem, de megfogadtam, hogy visszajövök. *Vesz egy lélegzetvételnyi időt és folytatja.*
-De lássuk be... meghagytam neked, hogy hol leszek és hogyan tudsz elérni. Ott van egy boritékban, bontatlanul. Ki se nyitottad, hozzá se nyúltál *Tekintetével a nő dolgozóasztaláa néz és megcsóválja a fejét.*
-Jogosan kérdezhetném, hogy miét nem nyitottad legalább ki. Ott van benne a magyarázat. Hogy miért és azt s leítam, hogy sajnálom. Mond.. mégis mit kellett volna tennem? Itt maradni? Nem lehetett! Vagy vittelek volna magammal mi? És akkor ki vigyázz a diákokra, a Signumusra. Tudom, hogy nehéz feladatot róttam rád éshogy voltak nehéz idők, elhiszem de Cass... *Közelebb lép a nőhöz és próbál a szemébe nézni.*
-Semmi ételme ennek a gyerekes civakodásnak. Miért nem tudsz szemet hunyi felette? *Teszi fel az egyszerű kérdést. Ha megindokolja akkor elfogja fogadni.*

* A nő fáradtan ül le íróasztala mögé, majd fásultan hallgatja végig a nő beszámolóját. Néha szívesen közbeszólna, de a vitatkozáshoz, most túlságosan is fáradt. Mikor a másik befejezi monológját Cassandra fáradtan kezd bele sajátjába. *
- Nézd, jelen pillanatban nem haragsom, nem vagyok dühös, sem hisztis, pusztán majd szét robban a fejem, szóval ha lehet gyorsan pörgessük le ezt az egészet. * Hangja olyan unottságot tükröz, ami minden rendes emberből fölháborodást váltana ki. *
- Lehet, hogy ellenem nem tettél rosszat, de az iskolát és mindenkit cserben hagytál. Ne mond, hogy meghagytad hol talállak, mert ez nem igaz. Semmilyen levelet nem kaptam tőled. Gondolod ha kaptam volna, az még kibontatlan lenne? Vagy ha tudtam volna merre vagy nem írtam volna?! * Hangja kissé feszültebb lett, így már tényleg fenyegetőbben is néz ki a nő megjelenése. *
- Persze, ismét az önfeláldozó "én szent vagyok, és mindenki más gonosz" szöveg. Jaj, Nikol ez már szörnyen unalmas. Elmentél, itt hagytál minket. a Signumus pedig köszöni jól van, valahogy boldogul nélküled is. * Az utolsó kérdésekre csak szomorúan néz a nőre. A kérdés annyira abszurd. "Miért nem tudsz szemet hunyni fölötte?". Keserű mosoly kúszik arcára, majd a nőre pillant. *
- Mondjuk, mert csalódtam benned. Iszonyatosan nagyot csalódtam...

*Nikol csöndesen áll Cass előtt és hallgatja beszédét. Nincsen ínyére ez a flegmabeszéd és a nemtörődömség. Kezd elszállni az agya ettől az egésztől. Ahogyan a szoba elcsendesedik Nikol zsebreteszi két kezét és nagyot sóhajt.*
-Rendben van! Ha ezt gondolod, akkor ezt gondolod. Én nem fogok azért erősködni, hogy meggyőzzelek az igazamról, mertha így állsz alaból a dolgokhoz akkor már megneharagudj, de nem töröm és nem is hajtom magam. Majdha szeretnél beszélgetni és egy kicsit lehigadtál nomeg átértékelted kivel beszélsz te ilyen hangon akkor szeretettel várlak. Én az iskolában maradok, ha tetszik, ha nem, bár ezek után nem nagyon érdekel a véleményed. *Mindvégig nyugodt, lassú, lágy hangvétellel beszélt, ő nem dühöng Cassandra ostobasága miatt. Igyekszik tatani a szemkontaktust, mégcsak nem is pislog. Mivel ő úgyérezte, hogy ezzel megint lezáult ez a beszélgetés, nem nagyobb örömmel, mint a tegnapi, így ő megfordul és kinyitja az ajtót, amin nemrégiben bejött.*
-Örülök, hogy a Signumus nélkülem is boldogul éshogy megvan, bár azért szerintem ez egy picit erős kijelentés volt... *Szögezi le a dolgot halkan, de ebben volt egy kis gúny is. Eltűr mindent, de ezt az egyet nem, hogy a munkáját becsméreljék. Mégegyszer ránéz Cassandrára.*
-Mégvalami... te is és én is nagyn jól tudjuk, hogy megvan az a boríték csak nem vagy hajlandó magadnak bevallani azt, hogy igenis örülsz a jelenlétemnek. Félsz kimutatni az érzéseidet és ilyen vagy tőle. *Ezekkel a mondatokkal lép ki a helységből és csukja be maga után az ajtót. Nesztelen, könnyed léptekkel indul meg Gerard Professzor irodája és lakosztálya felé, amit az alagsorban talál.*

* Cassandra higgadtan hallgatja végig a másikat. Nem szól közbe, csak csendesen figyel. Magában azért megjegyzi azt a pár dolgot, amit a nő a fejéhez vág. Mikor aztán Nikol végez, ő halványan elmosolyodik. *
- Örülök, hogy örülsz, de ha nem haragszol, akkor más dolgom van. * Azzal föláll, indulásra késztetve a másikat. *
- Nagyszerű, bizonyára sokan örülni fognak annak, hogy itt maradsz. Csak ez legyen tartósabb mint az eddigiek. * Tudja, hogy szavai bántók, de igazából most már lesz@rja. Eddig volt kimért és "illedelmes" most már nem érdekli, hogy visszafogja magát. Az ajtóhoz kíséri a nőt,, majd kitárja előtte. *
- Majd az egyik tanári gyűlésen biztos összefutunk. * Negédesen vigyorog, és még integet is neki, miközben Nikol kilép az ajtaján. Szemei szikrákat szórnak, ahogy a nőre néz. *
- Ó... és még egyszer mondom, ha esetleg rossza fölfogásod, én nem kaptam semmilyen levelet... TŐLED! * Az utolsó szót a nő arcába kiabálja, majd bevágja az ajtót, és elvonul a hálószobájába. *

Diákkal a kezében, vagyis inkább karját fogva hagyja el az erdőt, és indul meg egyeneset Cassandra lakosztályához. Nem külünösebben szereti megzavarni a kollegákat pihenő idejükben, de a helyzetet minél előbb orvosolni szeretné, legalábbis nem akarja annyiba hagyni. Szóval Lolával a kezében siet végig, egyik folyosót a másik után maga mögött hagyva. Ennyire gyorsan még nem rohant sehova sem. A lány biztos nem bírja annyira a tempót, de nem érdekli. Ő kereste magának a bajt.
Bár, arcberendezésén nem látszik már annyira, hogy olyan ideges lenne, de szája széle azért még mindig fehér. Igaz nem habzik, de azért jó vigyázni vele, hiszen pattanásig feszült a húr.
- Itt vagyunk!
jelenti be a lánynak diadalittasan. Be is kopog rögvest az ajtón, de nem akar ajtóstul rontani a házba, megvárja, míg azt kinyitják neki. Amíg ez nem történik meg, pár mély lélegzettel nyugtatja amgát, hogy aztán összeszedett gondolatokkal, és illedelmesen tudjon beszélni a Karvezető Professzorasszonnyal.
- Remélem, hogy Miss King majd észhez téríti, és ha már rám nem hallgatott, akkor majd rá fog.
Mondja még a lánynak, csakazértis.
Nem nagyon szeret várni, főleg akkor nem, mikor már szíve szerint dühöngene, de sajnos ezt nem engedheti meg magának. De az biztos, hogy a reggeli kis kiruccanás után majd visszavonul szobájába, és végre elolvassa a jól megérdemelt, nemrég megérkezett napilapokat.

//A játék innentől időn kívüli lesz.//

Cassandra az íróasztala mögött ücsörög, és éppen próbál átrágni egy eléggé furcsa dolgozatot, amikor odakint kopogtatnak. A nő fáradtan áll föl, majd odasétál az ajtóhoz, hogy kinyissa. Persze mielőtt megtenné, még igazít egyet frizuráján, hiszen nem tudhatja, hogy ki áll odakint. Egy halvány mosolyt erőltet az arcára, majd szélesre tárja az ajtót. A férfi láttán kikerekednek szemei, nem kevésbé, mikor meglátja a karon fogott leányzót. Arcáról lassan lehervad a mosoly.
- Montmorency professzor, miben segíthetek? - kérdezi reménykedve, hogy nem ismét egy büntetőmunka miatt kell, hogy fájjon a feje. Végignéz a lányon, majd nagyot sóhajt.
- Jöjjenek be, ez nem olyan téma, ami a folyosóra tartozik. - félreáll, majd a nappali felé vezeti a párost. Gondolatban már megint átkozza magát, hogy minek állt be tanárnak.
~ Egyszer a diákjaim visznek majd a sírba. ~ Szusszan egyet, majd jó házigazdához méltón teával kínálja a vendégeket.
- Parancsolnak egy kis teát? - A választól függően a kis asztalon megjelenik három gőzölgő csésze tea, valamint egy kevés cukor, és némi tej is. A nő már előre fél a hallottaktól, így a teát hígítás nélkül, jó erősen kezdi el kortyolgatni.
- Szóval, mi a panasz a kisasszony ellen? - érdeklődik, miközben magában már elkönyvelte, hogy ez a napja sem fog simán menni.

És az ajtó végre kinyílik. Thierry szemlátomást kicsit megkönnyebbül, hogy nem kell órákat ácsorognia a folyosón kezében egy diáklánnyal, hiszen mára van jobb programja is. legalábbis, ennél minden jobb lehet.
- Üdvözlöm Cassandra! - illik, nem illik ő szereti keresztnevén szólítani az embereket, kivéve a diákokat. Kicsit személyesebb számára. - Maradjunk a Thierrynél, nem akarok nyelvtörőt magának!
Hangja sokkal lágyabb, nem olyan kemény, és érdes, mint ahogy az imént a lánnyal beszélt. Szerencsére bebocsájtást nyernek a lakosztályba, nem kívánja ő sem a folyosó, és a sugdolózó képek orrára kötni, hogy mi járatban is van itt. Arca viszont kissé megkeménykedik, ahogy gyorsan visszaemlékezik a történtekre. Nem szívesen ül el, hiszen nincsen abban a nyugodt hangulatban, de nem akar illetlen lenni vendéglátójával. Így helyet foglal, persze előtte elengedi a lány kezét.
- Köszönöm nem! - kezével is jelzi, hogy most nem kér a teából. talán máskor. bár ezt már csak gondolatban teszi hozzá.
- Szóval, mint láthatja, hoztam Önnek egy diáklányt. Az erdőben találtam rá, vagyis jobban mondva, láttam, ahogyan az erdőbe igyekszik. próbáltam rendre inteni, hogy nem lenne ildomos oda mennie, hiszen egyéb veszélyek leselkednek rá, de ő, mintha nem akarta volna megérteni,csak ment tovább. Mire én, próbáltam megakadályozni szándékában, hiszen nem kellenek balesetek, ezért egy kötelet bűvöltem a lábára. Nem kenyerem a testi erőszak, tudja. - először vesz levegőt, szeretne minél gyorsabban túlesni a beszámolón.
- Ezzel még nem is lett volna gond, ha nem jelennek meg mindeközben a kentaurok, és hát Ön is tudja milyenek. Természetesen engem vettek elő. Amit őszintén szólva, nem hagyhatok annyiban. Az hagyján, hogy nem hallgatott egy tanárra, de hogy még a kis Colombusnak hála, a kentaurok megcsorbították tanári respektemet, azt már nem hagyhatom! - ahogy fogy a mesélni való, úgy tompul Thierry haragja is.
- Mivel az ön karába jár, így gondoltam Ön szabjon ki neki büntetést. - mondja határozottan Cassandrának.

A nő elfogadja a felajánlást, miszerint szólítsa keresztnevén a férfit, persze nem mond semmit, csak bólintással jelzi, hogy szívesen fogadja a dolgot. Ahogy beljebb kerülnek a nappaliba és ő helyet foglal, már látszik a férfin, hogy felettébb ideges. A teát pedig teljes mértékben elutasítja, így Cassnadra is inkább leteszi a kezében tartott csészét. Aztán a férfi elkezd mesélni, és a nő álla egyre inkább a padlót verdesi. Sohasem gondolta volna, hogy egy signumusos diák ilyen súlyos vétséget követ el.
- Meg kell, hogy mondjam, nagyon sajnálom a dolgot Thierry. Felettébb kínos a helyzet... én kérek elnézést a diákom botor cselekedete miatt. - Szégyenkezve lehajtja fejét, idáig nem igen fordult elő, hogy egy másik tanárnak személyesen kellett idefáradnia az ő egyik diákja miatt. Végül a lány felé fordította tekintetét, és hozzá kezdett beszélni.
- Kalmen kisasszony, nagyot csalódtam önben, ezt jobb ha tudja. Az egész kar szégyenkezik most az ön cselekedete miatt. Mivel nem szeretném a kart büntetni maga miatt, így nem vonok le pontokat, persze ha Thierry-t ez megnyugtatja, vonjon csak le párat. - Kérdőn néz a férfira, majd visszafordul a lányhoz.
- Megkapod a büntetést, és nem lesz túl szívderítő, arról gondoskodok. Egy hét szobafogság, nem hagyhatod el a Signumus klubhelyiségét, az ételt majd fölvitetem neked, és hogy elmenjen a kedved a sétafikálástól, nekiállsz és szépen kitakarítod az istállót... varázspálca nélkül. Személyesen fogom felügyelni a munkát, és ha csak egy nyikkanást hallok, az egyszeri takarításból egy egész hónapos lesz. - Talán túl szigorú, de nem baj, néha annak is kell lenni. Egy ilyen kaliberű hiba után nincs bocsánat. Más iskolákban, az ilyent már kicsapással jutalmaznák, a lány örülhet, hogy ennyivel megúszta.

Természetesen nem akart ő nagy balhét csapni, de mivel önbecsülése meg lett csorbítva, így végképp nem hagyhatta annyiban. Cassandra szabadkozik, pedig igazán nem kéne, ő rá nem orrolt meg Thierry.
- Ne szabadkozzon Cassandra. Sem Ön, sem a háza nem tehet erről. Csak ezt a leányzót kell kicsit megzabolázni. - mondja immáron megnyugodva.
Mondhatni elérte célját. Mondjuk Thierry ugyanígy járna el akármelyik házba járó diákkal, és minden bizonnyal egy házvezető sem lenne olyan kegyes, hogy csak úgy elengedjék. Az elkövetkezőkben pedig mélyen hallgat, hiszen ez már nem neki szól. Vagyis, csak egy része.
- Nem, nem - tekeri meg fejét - nem kívánnék büntetni egy egész házat egy ember kihágása miatt.
pillantása hol a lányon, hol pedig Cassandrán van.
Igazából nem kívánná végighallgatni, hogy mi a lány büntetése, mert hát ez belügy, de a kíváncsisága nagyobb, így nem távozik egyből. Cassandra mély benyomást tett határozottságával a férfira. Be kell vallania magának, hogy neki még nem jutott eszébe istálló takarítás. Elismerő pillantással néz a karvezető Asszonyra. Thierry szereti a normális szigort. Ő is ilyen a diákokkal. Persze volt, hogy már elvetette a sőlykot, amit azután próbált némileg rendbe tenni. Nehéz megtalálni a középutat elfogadható és nem elfogadható között.
- Köszönöm türelmét Cassandra! - szólal meg, miután a nő befejezte a lányhoz intézett mondandóját - És kérem szíves elnézést a zavarásért. Azt hiszem én akkor távozok is.
Feláll helyéről, majd megindul az ajtó felé. A többi már tényleg nem tartozik rá.
- Még egyszer köszönöm! Au revoir! - köszön el, majd kilép az ajtón, és távozik lakosztályába, hogy végre elolvashassa azokat a rég várt, de már megérkezett napilapokat.

Cassandra jól leteremti Lolát, majd ismét Thierryre néz. A férfi elégedettnek látszik, és ez valamennyire megnyugtatja. Nem akart túl elnéző lenni egy diákjával se, és ez úgy tűnik most összejött.
- Minden rendben, és Én köszönöm, hogy idehozta ezt a szabályszegőt. Hálával tartozom ezért. - Lassan elindulnak az ajtó felé.
- Lola, te is gyere, és azonnal menj a hálókörletedbe, mostantól kezdődik a büntetésed, ellenőrizni fogom, hogy ott vagy-e. - Utasítja a lányt, majd kiengedi a két vendéget. A lány amilyen gyorsan csak tud elszalad, remélhetőleg a hálókörlete felé. Ha nem, akkor Merlin kegyelmezzen neki, mert azt már nem teszi zsebre, ami ez után következik.
- Én köszönöm. A viszont látásra, Therry. - Még kedvesen rámosolyog a férfira, majd becsukja az ajtót mögötte. Kissé lehangoltan, vagy inkább nosztalgikusan sétál vissza az íróasztalához.
~ Megint egyedül... hol van ilyenkor Sirius? ~ A kérdés megválaszolatlanul marad, de továbbra is ott motoszkál a nő fejében. Ugyan még semmi érdemleges nincs kettejük közt a barátságon kívül a férfi hiánya már most az őrületbe kergeti.

*És végre megérkeznek Miss King lakosztályához. Lola valósággal remeg a félelemtől és izgatottságtól. A professzor úr is megerősíti ezt a tényt. ’’Itt vagyunk!’’. Lola nyel egyet és bólint*
~Talán lesz akkora mákom, hogy nem lesz itthon…légyszi légyszi~
*Könyörög magában miközben a tanár úr bekopog…az izgalom egyre fokozódik azonban az ajtó még nem nyílik. Thierry közben egyre nyomatékosítja Lolában a félelmet szavaival. Igazából ő csak attól tart, hogy majd kicsapják. De ezek után, majd biztosan megembereli magát…vagy még sem? Ki tudja lehet, hogy ő gondol a tanárokra hiszen ha nem lennének ilyen helyzetek unatkoznának. Miközben a bebocsátásra várnak Lola megpróbálkozik valamivel*
-Tanár úr…ön is volt fiatal…biztos csinált egy-két rossz dolgot. De tudja…fiatalság bolondság.
*Mondja neki kis mosoly kíséretében*
~Au!...igazán elengedhetné a kezem~
*Thierry tanár úr nem válaszol. Úgy tűnik ez nem vált be. De Lola már látja is az okát. Az ajtó nyílik. Ahogy nyílik az ajtó, úgy a lány szíve is egyre gyorsabban ver. Végül meg pillanthatóvá válik Cassandra Margaret King alakja. A tanár nő beinvitálja őket. Mint jó házigazda, teával kínálja őket. A professzor úr elutasítja. Látszik, hogy minél hamarabb szeretne túl lenni rajta. Ezért már kezdene is bele de a lány késlelteti kicsit.*
-Én kérek!
*Emeli fel mutató ujját. Aztán odasétál az asztalhoz és elveszi az egyik csészét. Beleszűrcsöl de nem igazán nyeri el a tetszését, ezért rak bele még egy kis cukrot…ő édesebben szereti, de ha már ott van a tej akkor abból is rak bele egy keveset…talán kicsit többet is a kelleténél, de Lola úgy van vele, hogy a tej bizony finom biztos nem árthat meg ha van a teában. Újra megkóstolja és egy hajszál választotta el attól, hogy kiköpje. Nagy nehezen lenyeli aztán visszateszi az asztalra a csészét. Közben a tanár úr már javából mondja a magáét. A két női nem képviselői pedig csak hallgatnak. A signumusos diák csak néz maga elé. Legszívesebben elsüllyedne. A tanár úr mindent pontosan úgy beszélt el, ahogy az valóban megtörtént. Egy kicsit sem színezte ki, amiért Lola igen hálás és a tanár iránt most nagy tiszteletet érez.*
~De arról igazán nem tehetek, hogy jöttek a kentaurok és ezt tették a tanár úrral~
*Legszívesebben szavakba öntené gondolatait, de ezzel talán csak rontaná a helyzetét ezért inkább csak hallgat. Nem mer a tanár szemébe nézni miközben ő hozzá beszél. A hangjából látszik nagyon mérges a lányra és ezzel nincs egyedül, hiszen tudja jól, hogy Thierry szintén írtó mérges rá.*
~Ha így folytatom az összes tanárral megutáltatom magam…nem ártana meghúznom magam~
*És végül az egész beszélgetés vagy inkább az egész nap legrosszabb eseménye –legalábbis Lola szempontjából- a büntetés. A lány jobban örült volna a szimpla pont levonásnak mivel őt ezt nem nagyon érinti csak a kartársait akik megdolgoztak ezekért a pontokért. De jobban belegondolva örül neki, hogy a tanár úr nem akart levonni pontokat a Signu kartól. Lolára akkor biztosan nagyon mérges lenne minden Signu-s, ami szintén nem lenne valami jó. Lola szemében a tanár úr iránti tisztelete egyre csak nő. ’’Egy hét szoba fogság’’. Lola Kalmen valósággal örül a büntetésnek amikor ezt meghallja. Sokkal többre számított egy szimpla szobafogságnál.*
~Húhh ezt megúsztam azt hittem ennél több lesz~
*És mintha imáját az istenek meghallották volna ’’Kitakarítod az istállót’’*
~Na ne…ez most tényleg komolyan gondolja? Áhh csak akad majd egy jó ksi varázsige amivel majd…-’’Varázspálca nélkül’’- ~Na jó ez aztán már tényleg nem vicces…valaki figyel onnan fentről?~
*Tekintete most felfelé irányul, pontosabban a plafon felé mintha azt a feljebbvalót keresné aki így bünteti. Pedig azt a feljebb valót máshol kéne keresnie. Ott ül vele szemben….*
~Ne aggódjon maximum nyekkenést hall nyikkanás helyett~
*Gondolja magában és egy félszeg mosoly rajzolódik ki az arcán. Ezt ő nagyon is humorosnak és találónak tartja.*
-Viszlát!
*Búcsúzik el a tanár úrtól újból lehajtott fejjel. Úgy tűnik neki is mennie kéne, de lehet, hogy abban reménykedett, hogy talán még kicsit beszélgetnek, de nem. A tanárnő valósággal kizavarja a diákját. Igaz, nem is várhatott mást ezek után.*
-Rendben…értettem…viszlát!
*Búcsúzik el jó kislányként aztán becsukja az ajtót és nekidől, majd sóhajt egyet.*
~Na az erdőbe se teszem be többet a lábam~
*Gondolja magában, aztán először lassú léptekkel, majd futva kezdi megközelíteni a hálókörletét. Csak abban reménykedik, hogy senki nem hallotta ezt a beszélgetést és senki nem fogja megtudni ezt a trión kívül. Na meg ott vannak azok a fura lények, akik a kentaur nevet kapták.*

Cassandra a nappaliban üldögél, végre végzett egy nagy kupac javítani valóval, így most lazíthat. A kis asztalon egy gőzölgő csésze tea várja, hogy a nő végre kortyoljon belőle. Kezében egy könyvet tart, miközben réveteg arccal bámulja a sorokat. Már legalább fél órája nem olvasott egy sort sem. És hogy ennek mi az oka? Nem mi, hanem ki. Sirius furcsa viselkedése az ami zavarja. Vagyis nem zavarja, csak éppenséggel nem érti, és ez zavarja. A tudatlanság nagy átok... Mikor a szobán átröppen egy rikító sárga paca és az ölében landol ismét visszatér a való világba. Sunny a papagáj kíváncsian fürkészi gazdája arcát, miközben ide-oda ingatja fejét.
- Vaaalami baaaj van? - kérdezi a locsi-fecsi, majd a nő öléből átröppen a fotel karfájára.
- Nincs semmi baj, nyugodj meg, csak kicsit... elkalandoztam. - Ez részben igaz is volt, csak az a gond, hogy nem csak fejben, hanem valahol a szívében is elkezdte a kalandjáratot. Álmodozva fordul az ablak felé, hogy kitekintsen rajta. Odakint már minden sötétbe burkolózott, a park, az erdő, de még a tó felszíne sem tükrözte vissza a rávetődő szikrákat.
~ Mintha eltűnt volna a világból a fény. - fut át az agyán, és arca elkomorul. Mióta Sirius elrohant egyre többet gondolt a férfira, és ezzel együtt másra is. David szinte naponta kísértette emlékeiben, és bár a nő tudja, hogy a férfi azt akarná, ami neki a legjobb, mégis bántja a bűntudat. Valami megváltozott. Valami más lett Sirius és közte, ami olyan elemi erővel tört rá ott és akkor, hogy még a kezeit is mozdulásra bírta...
- Hülye vagyok. - állapítja meg, majd fejét felhúzott térdeire hajtja és úgy pihenteti egy kicsit a gondolatoktól elfáradt testrészt.
- Hüüülye? Akiii mondja! - vág vissza a madár, persze csak jóindulatból, hiszen nem bántásnak szánta.
- Pontosan, tehát én vagyok a hülye.
- De miéééét? - kérdez vissza fecsegő tollas, mire Cassandra arcán egy halvány mosoly jelenik meg.
- Látod ez jó kérdés, én olyanok miatt problémázok, aminek más örülne, de én már csak ilyen vagyok...

Tárgy: Re: Cassandra M. King lakosztálya és irodája Kedd Aug. 11 2009, 20:01

Még a lányháló körletben:

* A mondandóját félbe szakítja egy ajtó. Becsapta előtte az ajtót, sőt rácsapta, aminek a következménye egy orr vérzés lett. *
- Ezt te még nagyon megfogod bánni.
* Ordítja a zárt ajtónak, majd szélsebesen elrohan. Végig fogja az orrát, hogy ne legyen minden véres. Levágtatott a klubhelyiségbe, onnan kirontott az ajtón, mit sem törődve mással. Végig a folyosón szitkozódott, majd fordult egyet és ment le a lépcsőn. *

Cassandra lakosztályánál:

* Mikor leért a második emeletre, már tiszta vér volt az egész keze. Végig szaladt a folyosón egyenesen Cassandra lakosztályához. Mikor az ajtóhoz ért, nem érdekelte a kopogás, annyira feldühítette ez a kis csitri, hogy berontott az ajtón. *
- Cassandra, hol vagy?
* Kérdezgeti és reméli, hogy mielőbb előbukkan a nővére. *

Tárgy: Re: Cassandra M. King lakosztálya és irodája Kedd Aug. 11 2009, 20:14

Cassandra ismét egy adag papír fölé görnyedve ül az íróasztala mögött. Már a könyökén is a papírok jönnek ki, és lassan a haját tépi, ha meglát még egy lapot. Már éppen felállna, mikor az ajtaja kivágódik, és egy eléggé furcsa hangú fiú kiáltását hallja. Fölpattan, majd kinéz az ajtóhoz, ahol meglátja öccsét csurom véresen. A rémülettől majdnem elájul, de erőt vesz magán és odaszalad.
- Merlinre! Ed! Jól vagy? Mi történt? Ki tette ezt veled? Jaj te jó ég... - pánik szerűen húzza maga után a fiút a fürdőbe, ahogy leülteti a kád szélére.
- Hajtsd előre a fejed, nem jó, ha lenyeled azt a sok vért. Mibe keveredtél? - közben hideg vizes ruhát tesz a fiú tarkójára.
- Maradj egy kicsit nyugton, ne ficánkolj. - Látja a fiún, hogy tiszta ideg, és nagyon szeretné kideríteni, hogy mi történt, de előbb el kéne állítani a vérzést.
- Megcsinálnám egy bűbájjal, de akkor félő, hogy görbe marad az orrod. - Reméli, hogy ez egy kicsit használ a fiúval szemben. Miután a vérzés kezd csillapdni, egy másik ronggyal elkezdi letörölni a vértől maszatos arcot.
- Akár régen... mikor kisfiú voltál és verekedtél, akkor is inkább hozzám jöttél, mint anyához. Persze azért, mert anya keresztben lenyelt volna, én viszont csak kinevettelek.

Tárgy: Re: Cassandra M. King lakosztálya és irodája Kedd Aug. 11 2009, 20:53

* Mikor Cassandra megjelenik előtte kezd dühe egy kicsit elszállni, de még így is tiszta idegbeteg. A ráncibálásra most hagyja magát, nővére hagyj csinálja a dolgát. Mikor a fürdőszobába beérnek a kád szélére leül, majd elkezd morogni. *
- Az a nőszemély....Kis csitri.....Rám vágta az ajtót.
* Magyarázza dühösen Cassandrának, miközben mocorog a kád szélén. A hirtelen hideg rongy, ami a tarkóját éri, kissé beleremeg. A kérdésre idegesen válaszol. *
- Nem keveredtem bele semmibe, az a pimasz lány rám vágta az ajtót.
* Panaszkodik nővérének, majd a poénos beszólásnál, oldalra billent fejjel néz rá a nőre. A vérzés már kezd csillapodni, mikor elkezdik törölni az arcát, hogy valamennyire normálisabban nézzen ki. A felvetésre csak bólint, bár régen is utálta, mikor kinevette, hogy összeverték. Hiába meg kell tanulnia verekedni, de ebben az esetben nem is tehetett volna semmit. Egy lányt nem üthet meg, főleg nem egy ilyen semmire kellőt. *
- Persze, hogy hozzád mentem régen is, mert te legalább leápoltál és utána kérdeztél és nem fordítva, anya meg mindig leszidott és csak utána csinált valamit.
* Magyarázza nővérének, ahogy kezd emberibb formája lenni az arcának, magyarul már nem véres. *
- Kamilla Spero, az a megátalkodott nőszemély, aki rám vágta az ajtót.

Tárgy: Re: Cassandra M. King lakosztálya és irodája Kedd Aug. 11 2009, 21:03

Cassandra eleinte nem érti, hogy mit is mond a fiú, de nem is firtatja. Megtisztítja az arcát, majd kicseréli a borogatást tarkóján is.
- Akkor csak jól hallottam az előbb, szóval egy lány volt a tettes, és ki? - kérdezi, miközben a fiú orrát szemléli. Edward még mindig ideges, de Cassandra nem akarja, hogy megint pattogni kezdjen.
- Hogy rád vágta az ajtót? - kikerekedett szemekkel néz a fiúra.
- Nézd, biztos megvolt rá a jó oka... - Azonban öccse haragos tekintetére inkább visszafogja magát. Aztán följönnek a régi szép idők.
- Persze, de mond meg, ha nem volt igaza. Szinte hetente bajba keveredtél, nyáron meg azt hitte megjavultál, mert egyszer sem mentél hozzá. - Hát igen, nyáron Cassandra otthon volt, így aztán öccse inkább őt választotta, mint az anyjukat. Közben a nő már megtudja a galád tettes nevét is.
- Kamilla? Nocsak, nem néztem volna ki belőle, hogy ilyet tesz, biztos csak véletlen volt... - kelt a lány védelmére.
- Gondold át szépen és mond meg őszintén, adtál rá okot, amiért ezt tette veled? - úgy néz a fiúra, mint régen, mikor rosszat csinált, olyan átható, tudom, hogy te vagy a hibás, de ha őszintén bevallod nem szidlak össze pillantással.

Tárgy: Re: Cassandra M. King lakosztálya és irodája Kedd Aug. 11 2009, 21:20

* Mikor arra a részhez jutottak, hogy Kamillát védelmezte fölpattant a kád széléről és kegyetlen gonosz pillantással nézett a nőre. *
- Véletlen?! Hát ez minden volt csak nem véletlen.
* Teljesen elgondolkozott, majd elkezdte mesélni mi is történt.*
- Tudod, kerestem az egyik prefektust és benyitottam a szobába, ahol is Kamilla fél meztelenül volt.
~ Ez nem is lett volna még baj.... ~
* Gondol bele, majd folytatja. *
- Aztán mondtam neki, hogy öltözzön fel, erre mindenfélének elhordott.
* Már lenyugodott volna, de ahogy visszagondolt a történtekre kezdett megint mérges lenni. Az meg pláne, hogy nővére még a lányt védi. *
- Tudod, megkért, hogy menjek ki én meg kimentem erre rám vágta az ajtót.
* Az utolsó mondatnál már lenyugodott. Elkezdett kisétálni a fürdőből magára hagyva nővérét, majd az egyik kanapéra levetette magát. *

Tárgy: Re: Cassandra M. King lakosztálya és irodája Kedd Aug. 11 2009, 21:42

- Látom a súlyos problémát, na de egy: kopogtál mielőtt beléptél? Kettő: ugye nem mondtál neki semmi csúnyát... Három: rögtön kimentél, mikor megkért? - szereti az öccsét, és ha kell harcba is szállna érte, de ismerve Ed jellemét, eléggé kétséges, hogy egy békés lány így rátámadjon.
- Nézd, nem azt mondom, hogy hazudsz, ilyet sohasem mondtam, pusztán arra vagyok kíváncsi, hogy mit hagytál ki a dologból, hogy jobb színben tüntesd föl magad. - Hát ez elég durván hangzik, de lényegében tényleg ezt akarja. Testvére már megint pattog, mint akit fenékbe csípett a bolha.
- Jól van, higgadj le, ha annyira gonosz és kegyetlen az a lány, akkor beszélek vele, akarod, hogy ide hívjam? - kérdezi komolyra fordítva a szót.
- Mondjuk nem azért, hogy kritizáljalak, de ez nem vetne rád túlzottan jó fényt, alig vagy itt egy napa, és máris betörték az orrod, mindamellett egy lány, úgy, hogy rád vágott egy ajtót. Nem azért öcsi, de egy kis tartás legyen benned... - kemény szavak ezek tőle, de hát mit tehetne. Apja sem tudott a fiúval sokat kezdeni, mivel sohasem volt otthon, anyja pedig eleve csak kiabálni tudott, ha Edward valamit elszúrt.
- Szóval mit szeretnél? Idehívjuk és megbeszéljük?

Tárgy: Re: Cassandra M. King lakosztálya és irodája Kedd Aug. 11 2009, 22:45

- Nem kopogtam, mivel egy nagy zajra lettem figyelmes és gondoltam baj lehet. Nem mondtam neki semmit, csak reagáltam, amit mondott. És rögtön kimentem, amint megkért.
* Nővérét figyelve eléggé kétségbe vonja a saját szavait. De ez nem meglepő mindig is ezt csinálta. Kamillát viszont szívből utálja. Nagyon ideges a lányra. *
- Most ha azt akarod mondani, hogy hazudok akkor nagyon csalódni fogok benned.
* Szereti Cassandrát, de nem tűri el még nővérétől sem, hogy hazugnak állítsa be. Az újabb kritizálásra már inkább nem reagál semmit, csak felhúzná magát a dolgon. *
- Nem kell, hogy idehívd, de akkor is megbánja.
* Veszi fenyegetőzésre a hangot. Abban teljesen biztos lehet Cassandra, hogy a bosszú állás az teljes mértékben meg lesz. Lényegében most teljesen olyan, mint az apjuk, a kritizálás az ment neki is. Erre inkább Edward csak üldögél és próbálja masszírozni az orrát, hogy a fájdalom elmúljon. Majd megnézi magát a tükörben és azt nézi mennyire sérült az orra. Amint látja, hogy nem vészes a dolog visszahuppan a kanapéba. *
- Én azt szeretném, ha tényleg megbánná, amit tett.

Tárgy: Re: Cassandra M. King lakosztálya és irodája Kedd Aug. 11 2009, 22:58

- A bosszú nem lehet az életcélod, lemerem fogadni, hogy ha lehiggadtok és leültök nyugodtan beszélni, akkor minden megoldódik. - Szinte már várja, hogy öccse mikor fog felrobbanni. Tudja, hogy elég nehéz vele, főleg ha sérelem éri, persze ilyenkor hajlamos mindent és mindenkit ellenségnek nézni, még a barátokat is.
- Edward, én csak jót akarok neked, nem szeretném, ha a fél iskola kiutálna, értsd meg. Próbálj meg egy kicsit türelmesebb lenni, ez a hatalmas fokú utálat ami belőled árad szerencsétlen lány felé egyáltalán honnan jön? - Már meg is bánta a kérdést, hiszen pontosan tudja, hogy öccse mit szenvedett nem is olyan régen.
- Bocs... na gyere ide, te kis széltoló. - Hívja magához egy ölelésre a fiút.
- Tudom, hogy dühös vagy, haragszol és utálod a világot, főleg ami a nőket illeti, de próbálj megnyugodni, ami megtörtént azon már nem lehet változtatni. Csak gondolj bele, az én helyzetembe... - Nem is mondja tovább, hiszen az egyetlen ember, aki ismeri David történetét, az az öccse.
- Én is feltehettem volna az életem a bosszúra, de nem tettem. Tudod miért? - néz kérdőn a fiúra.
- Mert az előbb-utóbb megöl. Átrágja magát mindeneden és eláraszt, mígnem már nem tudsz tőle szabadulni, és örökre megkeseredsz. - nem akar szentbeszédet tartani, de úgy érzi ezt most meg kell tennie, az öccse érdekében.

Tárgy: Re: Cassandra M. King lakosztálya és irodája Kedd Aug. 11 2009, 23:18

* Az üljünk le higgadtan beszélni című részén, megint elárasztja testét a düh. Most már tényleg felakar robbanni, hogy védheti a saját vére egy idegen lányt helyette. Ezt soha nem fogja megérteni, bár női összetartás vagy mi fene lehet. De mikor a lány végleges védelméről esik szó, már teljesen elszakad nála a cérna. *
- Még, hogy nem tudod honnan jön ez az utálat? Az életem szerelme elhagyott és annyit se mondott pá. És te ezek után még ezt mered kérdezni?
*Már szinte kiabál testvérével, de ezt nem hagyhatja szó nélkül. A női nem való utálása innen is árad. Sőt még Kamilla is rátett egy lapáttal ezzel a viselkedéssel. Nővére megnyugtató szavaira, feláll a kanapéról és odaballag hozzá egy ölelésre. Mikor meghallja David történetét, vagyis elkezdett történetét, egy nagyot sóhajt. Nem azért, mert már elege van ebből a témából, de végtére is a nővérének igaza van. A bosszú állás nem megoldás, de Kamilla akkor is kapni fog ezért, elvégre mikor megkérte kiment a szobából és akkor még rá is vágja az ajtót. A szent beszédre csak elmosolyog. *
- Értem én, tudom, hogy jót akarsz nekem, de akkor is nem volt szép tőle, hogy rám vágta az ajtót.
* Magyarázza tovább már normális hangon. A többi dologhoz már nem fűz semmit, inkább nézi ahogy nővére próbálja megnyugtatni. Kicsit zűrös a fiú, de ezt Cassandra is tudja, ugyanakkor azt is tudja, hogy nővérét soha sem bántaná. Ő az egyetlen, akit elfogad, mint nő meg persze az anyját. *
- Köszönöm Cassandra, te mindig olyan megértő vagy velem.
* Mosolyog rá a nőre, majd az ajtót nézi, hogy lehet mennie kéne, de annyira nem akar, így inkább az mellett dönt, hogy itt tölti az éjszakát. *

Cassandra már hozzászokott öccse hitrelen haragához. Persze mikor kicsi volt, akkor még könnyű volt őt megbékíteni egy-egy puszival, vagy egy kis édességgel, netán játékkal. Viszont mióta felnőtt egyre nehezebb eset. Azért a nő reméli, hogy az ölelés most is beválik, hiszen nincsen kedve veszekedni a drága tetsvérkéjével. Átöleli a duzzodó fiút, majd jön az a téma, amit még ő is utál.
- Rég volt, de jobb túllépni rajta... - A fiú akár veheti tanácsnak is, dmert a nő tényleg nem akar neki rosszat.
- Azért remélem, hog nem készíted ki nagyon azt a kislányt, mert akkor testvér ide vagy oda, cselekednem kell. - Úgy vélte jobb ha közli ezt Edwarddal, és a fiú talán tudja, hogy mihez tartsa magát.
- Na te kis méregzsák, van kedved ma nálam aluni? Megnagyobbítom neked a kanapét. - A fiú nézésére a plafonra fordítja tekintetét.
- Ne nézz így, az ágyamba biztos nem jössz be. Egy szinte már felnőtt férfi nem lehet ennyire nyámnyila, elvégre az apánk is egy tengerész, embereld meg magad öcsi. - Persze csak húzza a fiút, de azért az mégis túlzás lenne, ha ott aludna vele.
- Különben is, tudod, hogy letúrlak az ágyról, na gyerünk pakolni! - Csapja össze a kezeit, majd pálcáját elővéve egy kissé rendet tesz a káoszban. A papírkötegek ide-oda repdesnek a szobában, mígnem az íróasztalon kötnek ki.