Kali Friminka lakhelye

Tárgy: Re: Kali Friminka lakhelye Kedd Jan. 26 2010, 18:04

Friminka

*Nem gondolta, hogy a nemleges válasz Friminkánál azt jelenti, hogy igennek veszi, és azért is tölt még egy csésze teát, így megrökönyödve figyeli a mozdulatsort. Egyedi eset vagy sem, ezt nem most fogja találgatni, az is lehet, ez a nők sajátossága, és tényleg megfejthetetlenek. Megköszöni, annak ellenére, hogy nem érzi úgy, ez járna neki, attól még jól esik. Várja a leszúrást, ami mégsem érkezik, helyette teljesen más reakciót kap, ezért felvonja a szemöldökét, nem egészen erre számított. Végül lassan bólint, még ha kicsit értetlenül is. Ami végképp meglepi, az az, hogy Friminkát érdekli, mit követett el, illetve ő hogyan vélekedik erről. Eltelik pár perc, mire felocsúdik, ls képes válaszolni is.*

-Az elsőt Mr. Montmorency adta, mert az óráján Sereniussal megvitattuk a véleményünket, ami igencsak különbözött. Ugyan kapcsolódott az óra anyagához, hiszen pont az egyik kérdésben nem értettünk egyet, ám ezt a professzor nem nézte jó szemmel. Ha jól sejtem, ő ezt tiszteletlenségnek vette, mert ezzel az óra menetét kicsit felrúgtuk, és semmibe vettük, hogy ő a tanár. Nem tudtam, hogy ez problémát okoz, vagyis nála ez tilos, de megtanultam. Nem éreztem jogosnak akkor, ám ha ő ilyen, és nála ezek a szabályok, el kell fogadnom. Az más kérdés, hogy teljes mértékben kiakadt, mert nemcsak fogalmazást kellett írnunk, hanem meg kellett jelennünk nála, és nem igazán értékelte, hogy szó szerint betartottuk azt, amit mondott. Egy fogalmazást írtunk ketten, hiszen azt mondta, írjunk egy 500 szavas esszét arról, hogy miért nem vitatkozunk Bűbájtanon? A probléma az volt, hogy ő ezt fejenként értette, mi pedig félre, de nem szánt szándékkal.

*Azóta is azon gondolkodik, hogy mennyire ásták el magukat nála ezzel a húzással, bár véleménye szerint nagyon is. Tényleg nem az volt a szándékuk, hogy ezzel még jobban magukra haragítsák a professzort, ahogy azzal sem, hogy megbeszélték azt, amiben nem értettek egyet. Hogy Thierry más szabályokat diktál, megjegyezte, nem mintha lenne más lehetősége.*

-A másodikat Owain professzortól kaptam Amelie-vel együtt, bár azt nem igazán büntetésnek szánta, hanem inkább szorgalminak, bár tudjuk, az önkéntes alapon kötelező általában. Az ő óráján is másként vélekedtünk bizonyos dolgokról, Amelie nem értett egyet azzal, hogy mi teszteljük, hogyan hat egy varázslat, míg én igen. Végül neki kell analizálnia és én vagyok a kísérleti alany. Hogy jogos volt-e? Azt mondom, igen, érdekes feladat.

*Az más kérdés, hogy a végén már tényleg röhögtek, mert mindenki kötötte az ebet a karóhoz, és nem jutottak dűlőre, csak akkor, amikor Tayler közbeszólt, és kiadta a munkát. Erre rá is bólintott, hiszen ténylegesen érdekfeszítőnek találta, és nem 2 percben vitatták meg, kinek mi a véleménye erről.*

-A harmadikat is Owain professzortól kaptam, ugyanis lent voltam a városban, összefutottam Arammal, végül vele is. Ez teljes mértékben jogos volt, mert nem értünk vissza időben, esélyünk sem volt rá, hogy a kastélyban legyünk a kijárási tilalom kezdetekor.

*Ezeket szedte be eddig, és nem mondhatni, hogy magyarázkodott volna, ha márpedig mindegyik büntetést vont maga után, akkor azt. Nagyjából kitapasztalta, kinél mi a megengedett, nem véletlenül kategorizálta a tanárokat. Valaki nem ordít azért, mert éppen megvitatnak valamit, valaki ezt pofátlanságnak veszi. Ez van, ezt kell betartani.*

-Illetve behúztam egyet Ednek, azt viszont a részemről teljes mértékben jogosnak tartottam. Tudta, hogy Francis számomra tabu, féltem az avatatlan kezektől, sérülékeny, mégis felkapta, és tátogtatta. A szerencsének köszönhető, hogy nem tört el, bár ezt nem látta tanár, de megtettem. Összességében pedig azt mondom, hogy ha a tanárok úgy vélik, mindegyik büntetésüket jogosan adták, akkor úgy is van. Nekik megvan a kialakított szabályrendszerük, ehhez nekem kell alkalmazkodnom. Ha nem teszem meg, akkor az az én hibám.

*Elhallgat, mindenről beszámolt, és nem futamodik meg a következmények miatt, vállalja őket. Ez az ő sara, neki kell helyrehozni, már ha ez lehetséges és nem véglegesen vágta el magát valakinél. Arról viszont nem beszél, mi történt a templomban, egyrészt nem tartozik ide, másrészt bőven elég, hogy ketten furcsán néznek rá, és még mindig nem teljesen tiszta, miért? Az nem büntetés volt, hanem válaszkeresés a kérdésekre, és köze sincs a büntetésekhez.*

Tárgy: Re: Kali Friminka lakhelye Kedd Jan. 26 2010, 21:13

Noel

*Nagyjából pont úgy tesz, mint aki észre sem veszi a srác ábrázatán a meglepettséget. Szeret összezavarni másokat. Személyiségéből adódik, hogy a legkevésbé sem szeret úgy cselekedni, ahogy azt elvárnák tőle. Bár úgy véli, hogy ő épp csak modern gondolkozású és még véletlenül sem tér el a normálistól.
Természetesen érdeklődve hallgatja végig a srácot. Amíg a fiú beszél, addig a csésze oldalának kocogtatását is abbahagyja. Arcáról sem meglepettség, sem rosszallás nem olvasható le. Nagyjából épp úgy néz rá, mintha a tananyagból felelne. Néha még bólint is hozzá, jelezvén, hogy érti a mondandót. A válasszal sem nagyon váratja meg Noelt, kicsit olyan, mintha már kész válaszokkal és véleménnyel ült volna le a beszélgetéshez.*
- Nem vagyok hivatott megkérdőjelezni a kollégák módszereit, de tény, hogy nem értek egyet Thierryvel. Vitatkozni mindig lehet és kell is. Csak az érdeklődéseteket és önálló gondolataitokat fejezi ki. Na, de ha Thierry ilyen rigolyás, akkor nincs mit tenni. Persze, ha nem a tanárod lennék, akkor azt mondanám, hogy csak azért is törj borsot az orra alá, kulturált keretek között... De ilyet nem mondok, hiszen, hogy nézne már ki, igaz? *Széles mosoly és apró kacsintás jelzi, hogy az a feltételes mód épp csak azért volt ott, hogy ő a legkevésbé se nevezhesse utólag hibásnak magát az esetleges következmények miatt, amit szavai váltanak ki. Tény, ő már azért is bosszantaná a férfit hasonló vitákkal és egyéb önálló gondolkozást mutató viselkedésformákkal. De ő maga mindig is erős személyiség volt. Azt meg, hogy félreértették a feladatot bocsánatos bűnnek érzi. Nem is szándékozik ezt kommentálni, csak nemtörődöm módon legyint egyet, jelezvén, hogy ennek aztán tényleg semmi jelentősége. Ilyen miatt ő biztos nem fog embert enni.*
- Hmm... Tayler ésszerűen büntet. Nála észre fogjátok venni, ha komolyan büntet és nem csak dorgálási célzattal. *Ezen sincs miért kiakadnia. Tayler ésszerű, így amíg nem ad valami hihetetlenül megterhelő büntetést, addig nincs nagy baj. Eddig egyik felsorolt dolgot sem tekinti hatalmas bűnnek és szemmel láthatólag könnyeden veszi a beszámolót.
Belekortyol a teájába ismét és továbbra is hallgatja a fiút. Amikor jön az, hogy behúzott egyet Ednek, akkor azért egy lehelletnyit feljebb kúsznak szemöldökei. A legkevésbé sem híve az erőszaknak, ha megnevelésről van szó, vagy épp nyomatékosításról. Ez alól Akane kivételt képez, mert neki még jár egy kiadós hajtépés, de addig nyugodtan prédikálhat, amíg ez titokban marad.*
- Ed kissé problémás gyerek, van is néhány oka, hogy ilyen legyen. Vele nem lehet mást tenni, csak tolerálni, vagy épp nem tolerálni. Próbáld elkerülni az erőszakot, de tisztában vagyok vele, hogy vannak helyzetek, amikor elborul az ember agya. Ez alól nem tudlak felmenteni, de nem állítalak pellengérre miatta. És igen, az alkalmazkodás is egy megoldás. Bár én legnagyobb értéknek az ember személyiségét tartom... Mindenkit úgy kell elfogadni, ahogy van. Terelgetni lehet a helyes úton, de meg kell adni a lehetőséget, hogy más utat válasszon az ember... ha érted mire gondolok. Na, de mesélj, történt-e még veled valami érdekes? Mostanság alig vannak vendégeim, ki vagyok éhezve néhány jó kis történetre. *Nagyjából olyan hirtelen vált a komoly magyarázatból, lelkes érdeklődésbe, mint ahogy a nyári zápor válik semmivé. Lelkesedése leginkább egy pletykás barátnővel társalgó nőt idéz, aki nem kevésbé csendes típus. Társasági lény, mit számít az, hogy diák a társaság, vagy sem?*

Tárgy: Re: Kali Friminka lakhelye Kedd Jan. 26 2010, 23:22

Friminka

*Ismét meglepődik, nem egészen ilyen reakcióra számított Friminka részéről, egészen másra. Raul nem volt boldog, belőle indult ki, hiszen ő sosem szerette az engedetlenséget, hiába volt lazának mondható. Most is hasonlót várt, ám helyette egészen mást kapott, bár tény, talán nem követett el olyan súlyos baklövést, ami miatt a fejét kellene leharapni.

-A baj az, hogy ismerem magamat, és ha éppen véleményem van, azt mindig kimondom, tehát ha azt nézem, Mr. Montmorency óráján sem leszek képes csendben maradni. Mire feltehetném a kérdéseket, el is felejtem, mert egészen máshol tartunk. Bár ha ennyire vaskalapos, nem tudom. Nem kell mondani, mondhatom azt, hogy sajnos a véremben van. Raul is mindig azt tanította, hogy ha valamivel nem értek egyet, vagy éppen másként gondolom, akkor mondjam ki. Maximum írok még pár fogalmazást, ha nem hajít ki végleg az órájáról.

*Friminka szavain elneveti magát, nagyon nem kell biztatni, megy ez neki magától is, csak van olyan ember, aki ezt nem tűri el, amikor tanít. Pierre az, akihez hasonlítani tudná, neki az agyára ment mindig is, és hogy nem csapta le, nos, azt egyedül Raulnak köszönheti. Most viszont egyedül kell megvívnia a harcait, és bár otthon sem kért soha védelmet, azért egészen más közeg volt az, mindig kiállt a véleménye mellett.*

-Igen, Owain professzor jogosan vett elő minket, egy szavam sincs. Azért az óráján tényleg hosszas vita alakult ki, ezt Montmorency nem díjazta volna. A város pedig… tudtam, hogy eljárt az idő, mégsem indultam el visszafelé.

*Nehezen tette volna meg, leragadt a templomnál. Azt azért elraktározza, hogy Tayler ezekkel csak figyelmeztet, de ezen felül jobb, ha nem lépi át a határt, mert akkor igencsak megjárja. Arra viszont megrázza a fejét, hogy Ed problémás, és nem emiatt, hanem a folytatás miatt. Érthető dolog ez, ám van egy határ, és amikor direkt feszegetik, akkor nem kell csodálkozni azon, hogy nem egy mosoly a reakció.*

-Mindenkinek vannak problémái, másnál is komoly okok játszanak szerepet, hogy miért olyan, amilyen. Képes vagyok elfogadni, ám ha dafke szórakozik valaki, azt nem tűröm el. Ed tudja, hogy nem engedek senkit Francishoz nyúlni, pont amiatt, amit ő is tett, mégis kiprovokálta azt, ami történt. Szerinte biztosan vicces volt, neki az csak egy csontdarab. Miért nem lehet felfogni, hogy egy igen idős koponyáról van szó, amihez ha durván nyúlnak, akkor eltörhet, sérülhet? Ráadásul én sem lépek be az intim szférájába, toleráns vagyok addig, amíg nem sértik meg az enyémet. Emellett rendben, fogadjuk el olyannak, amilyen, de ezt neki is meg kellene tennie. Nem elég, hogy elvár valamit, neki is illene alkalmazkodnia. És ha még egyszer ugyanígy nyúl a koponyámhoz, ugyanígy fogok bemosni neki egyet.

*Nagyon sok dologról nem tudnak, soha nem beszél senkinek a múltról, magába zárta, azokkal beszéli meg, akik otthon vannak, mert ők tudnak mindenről. Lennének meglepődések, ha egyszer ténylegesen elmesélne mindent. Érti ő, hogy Friminka mire gondol, persze, hogy érti, és ha nem is a legcélravezetőbb megoldást választotta, akkor sem cselekedne másként. Amire ugrik, és igazán ugrik, az Francis. Ott nem gondolkodik, cselekszik, már-már reflexből. Ezen felül mik történtek? Jó kérdés, végül is igen, akadtak érdekességek, de a templomot nem fogja felfedni.*

-A karácsonyi bál érdekes volt, bár az nekem már tömegnek számított, túlságosan is. Merlin fura figura, de azért szerény, már ha lehiszi, hogy nem feleslegesen zaklatjuk. Érkezett egy gyógyító, bár fura pasas, érdekes humora van neki is. Már csak azt nem értem, miért méregetett annyira? A lánya oda került… szóval oda. Rendet raktam a sátorban, volt meglepetés, mikor megtaláltam mindent, amit addig kerestem.

*Ennyit az érdekfeszítő történetekről, jól sikerült felsorolnia, persze nem ezekkel volt többnyire elfoglalva, inkább még mindig a válaszokat keresi a templomban történtekre. Ugyan gyanúja van, és értetlenül áll előtte, ám koránt sem járt még a végére. Órákkal meg nem akarja untatni Friminkát, ahogy az uszodával sem.*

Tárgy: Re: Kali Friminka lakhelye Pént. Jan. 29 2010, 20:10

*Figyeli Noel szavait és jót mosolyog is azon, hogy majd akkor ír még néhány fogalmazást. Kedveli Noelt, mert kicsit talán olyan, mint ő maga volt ennyi idősen. Mert bizony Friminka sem volt éppen az a típus, aki ne fejtette volna ki a véleményét és ne mondta volna ki, azt ami a szívén volt. De mondjuk ez azóta sem változott, sőt. Talán azóta még elvetemültebb is lett, a szó legpozitívabb értelmében.*
- Ennek a Raulnak nagyon igaza van. De egyébként ki ő? *Persze az érdeklődését sem szokta véka alá rejteni, hiszen ő még nem hallott arról a titokzatos férfiról, aki ilyen sokat jelent Noelnek. Most már lassan tényleg kezd átmenni ez az egész beszélgetés csevegésbe, de ez a tanárnőt nem nagyon zavarja. Hiszen a legjobb időtöltés a beszélgetés, más emberek megismerése. Mindig is nagyon sokat tudott fecsegni szinte bármiről, akár értelmetlen dolgokról is. De ez speciel kifejezetten érdekes téma.
Arra, hogy Tayler jól szabta ki a büntetést, csak helyeslően bólint és nem csak azért mert hivatalból elfogultnak kell lennie párjával szemben, hanem mert tényleg igazat ad neki. Az Edről folytatott eszmefuttatás végén csak sóhajt egyet.*
- Teljes mértékben igazad van. És mint karvezető megtehetném azt, hogy elbeszélgetek vele arról, hogyan is kell viselkedni emberek között... de meggyőződésem, hogy abból nem tanulna. Majd csak észreveszi, hogy ilyen viselkedéssel nem lesz valami népszerű és biztos benő majd a feje lágya. Addig biztosan fog kapni még néhány ütést, de az ember - bárki bármit mond - saját tapasztalatból tanul. Most előrevetíthetném neki, hogy milyen kellemetlenek lesznek a napjai, ha ezt így folytatja, de szinte biztos vagyok benne, hogy nem nagyon tudnék hatni rá. Csak azt nem szeretném, hogy az esetleges következő alkalommal téged vegyenek elő, mert akárhogy nézzük, ezek a társadalmi normák nem szeretik a... az intenzív ráhatást, pedig néha célravezetőbb. *Kereste a kifejezést, amivel egy nagyobb taslit lehetne jellemezni, de végül sikerült. Nem feltétlenül annak a nevelésnek a híve, ami mostanság annyira divatos. De ez fakadhat abból is, hogy kiskorában az ő élete sem volt mentes egy-egy atyai pofontól és mégis itt van, épen és vidáman. Vagy is most éppen komolyan, de a lényeg az, hogy nem esett benne amiatt maradandó lelki károsodás. Bár tanárként ezt ő maga nem alkalmazhatja, de szerinte semmi rossz nincs abban, ha az embert indokolt esetben mondjuk pofonnal billentenek helyére.
Érdeklődése cseppet sem lankad, amikor Noel beszámol az eddig történtekről, hiszen ez legalább annyira érdekes témának minősül a szemében, mint azok, amikről előbb beszéltek. Az első néhány információnál felszalad a szemöldöke kissé csodálkozva.*
- Merlin? Gyógyító? Na mesélj csak... *Biztatja elmosolyodva, hiszen mind a két téma érdekesnek tűnik, még ha az előbbi a lehetetlensége miatt, míg a másik a közéleti változások miatt. Márpedig sem az érdekességekről, sem a közéletről nem szeret lemaradni. Kicsit még fészkelődik is ültében, kinyújtja a lábait maga mellett, míg másik kezével megtámasztja magát a talajon. Mintha csak az új téma már új pózt is érdemelne, nem mintha ez bármit változtatna azon, hogy mennyit hall abból. Na, ezt egy fotelban, vagy széken nem lehetne eljátszani. Mennyivel jobb a földön...*

Tárgy: Re: Kali Friminka lakhelye Szomb. Jan. 30 2010, 00:04

Friminka

*Raul említésére felpillant, egy darabig gondolkodik azon, mennyit mondjon el, végül elmosolyodik. Neki sokszor igaza van, bár ha magát veszi alapul, akkor mindig. Persze dacolt és makacskodott, aztán mindig be kellett látnia, belebukott a marha nagy kitartásaiba. Raul mégsem nevette ki, és mégsem mondta soha, hogy ne próbálgassa a saját képességeit, csak mosolygott a hülyeségein. Igaz, azért a tévedéseit mindig elismerte, bár jobbat amúgy sem tudott, mert egyértelmű volt.*

-Raul a magántanárom, tőle tudok mindent és a csoporttól. Ő nevelt fel, tőle kaptam Francist is. Nekem ő és ők a családom.

*Ha tudná, mennyire igaz az első fele, akkor lehet, meglepődne, bár nem nagyon vágná földhöz, maximum egy kis ideig. Sok mindent megmagyarázna, azt is, hogy miért viszolyog a templomoktól és a feszületektől. Mélyen hallgat arról, hogy Raul ezen felül micsoda, azt nem fedheti fel senki előtt. Ő így szereti, így fogadta el, és így ragaszkodik hozzá, számára ő jelenti az apát is. Soha nem kérdezte meg, miért nem az anyjával maradt, annyira természetesnek vette mindig is, hogy így alakult. Sok mást is elhallgat, de abból a kevésből is, amit elmondott érezhető, hogy milyen szeretettel beszél róla.*

-Tőlük tanultam a nekromanciáról is azt, amit tudok már, mert ezzel foglalkoznak, ahogy idézni is ezért tanultam meg valamelyest, persze nem egyedül, és ezért ismerem a rúnákat nagyjából.

*Ebben élt, a temető a második otthona, ott töltötte a legtöbb időt, amit csak lehetett, és mászott bele mindenbe, hogy lássa, mi történik. Szó szerint, akár kellett, akár nem, akkor is ott téblábolt és lógott Raul nyakán, mert minden érdekelte, amit csinál. Ezért kapta Francist, mert azzal tényleg le lehetett kötni, és addig sem volt láb alatt… annyira. Megcsóválja a fejét, nem úgy akarta, illetve nem igazán akarta azt az ütést sem, de akkor teljes mértékben elborult az agya.*

-Nem ütöttem volna meg, ha nem teszi ezt, és talán ne is gondoltam végig, az úgy jött. Én elfogadom, hogy ilyen, akkor is, ha tudom, hogy csak a figyelmet akarja magára felhívni, és semmi mást nem akar maga köré, csak barátokat, de ne így tegye.

*Már az első pillanatokban levágta, milyen a fiú, és mennyire elbújik a mesterkélt álcája mögé, miszerint őt semmi és senki nem érdekli, neki így jó, ahogy van. Annyira egyértelmű, hogy ez nem igaz, ráadásul Vft-n be is bizonyosodott, de ezt sem említi meg, mert azzal sosem fog visszaélni, ami ott történt. Hogy benő a feje a lágya, a frász tudja, nem merne jóslásokba bocsátkozni. Ő is kapott már pofont, mégsem halt bele.*

-Merlint idéztük meg Owain professzorral. Érdekes fickó, szerény, még ha nem is úgy adta elő magát. Nem érti, miért ismeri el mindenki a tudását, amikor szerinte ez nem nagy kunszt, hiszen mágus. A gyógyító pedig nemrég érkezett, a lányával és a kutyájukkal együtt. Először azt hittem, apuci elkísérte szeme fényét, és épp azon gondolkodtam, hogy jelzem, szülőknek nincs külön szállás, mikor kiderült, jobb is, hogy nem szólaltam meg, mert itt dolgozik mostantól. A humora szarkasztikus, ironikus, de veszi is talán a másik oldalról is. Végig furcsán méregetett, de nem tudtam eldönteni, mi az oka. Jasmin vagy Francis? Vagy így együtt? A lánya jópofa, mondhatni aranyos, és egyáltalán nem akadt ki rajtam, néhány szót váltottunk is. Ez Mr. Johansonról nem mondható el, már az első pillanatban látszott rajta, nem igazán rám számított, illetve nem olyan fazonra, mint én.

*Ezt mondani sem kellett, már az első pillanatban látszott Stephano arcán, hogy igencsak meghökken, valami mást várt, és ezt kapta. Azon csodálkozik, hogy erről Friminka még nem tud, mert amilyen bizalmatlanul kezelte, abban a hitben volt, hogy elrohan hozzá. Lehet, mégsem okozott akkora kiakadást, legalábbis a jelek erre utalnak. Hirtelen kérdezne, mégis magába fojtja, semmi köze nincs ahhoz, hogy Owain megbékélt-e már, vagy még mindig haragszik-e a hajón történtek miatt. Ezért következik be az, aminek nem kellene, vagyis olyan kijelentést tesz, aminek aztán ugyancsak köze sincs az eddigiekhez.*

-Szép macskák.

Tárgy: Re: Kali Friminka lakhelye Vas. Jan. 31 2010, 10:19

Noel

*Noel szavait kissé komolyabb arckifejezéssel hallgatja. Ő általában az ideális családmodellt szereti, tehát apa, anya és gyerekek és olyan rossz érzés azt hallani, hogy valaki nem abban nőtt fel. Pedig mostanság egyre több az ilyen. De végül is annak örülnie kellene, hogy a srác legalább talált olyanokat, akiket családjának nevezhet. Nem kívánja nagyon boncolgatni a témát, mert bár kíváncsi, de egy bizonyos határon nem szokott átlépni. Persze azt a bizonyos határt ő szabja meg és családi ügyekben nem vájkál. Inkább koncentrál a nekromancia részére a dolognak, amitől még a hideg is kirázza.*
- A nekromancia az a mágia-ág, amit nem szívelek. Tudom, ez elég érdekesen hangzik egy rúnatan tanártól, de így van. Tudok róla, ismerem a rúnákat, de én inkább a élettel kapcsolatos mágia-ágakat szeretem. Rúnák közt is van ilyen, táncmágiában is. Azok nekem jobban is mennek egyébként. Szóval ha nekromanciával kapcsolatos rúnák érdekelnek, akkor Tayler biztosan tud segíteni. *Amikor kimondja a nekromancia szót, észrevehető, hogy talán akaratlanul, de egy kis grimasz jelenik meg az arcán. Minden bizonnyal nem szándékosan, de azt sugallja, hogy tényleg nem kedveli azt az egészet. Amit kell tudnia, azt persze tudja, de neki más a szakterülete és köszöni szépen, a nekromanta rituálékból ő nem kér. Pedig, bár senki nem mondaná meg róla, de baromi nagy hatalma van, és affinitása az ősibb mágiákhoz. Ezt talán a cigány vérben rejlő ősi mágikus erővel hozható kapcsolatba, hiszen az a nép mindig is igen közel állt a természethez és a természeti mágiához. A nekromancia akkor sem vonzza.
Ed-témára már tényleg nem nagyon tud mit mondani. Látszik rajta, hogy elgondolkozik, mit is lehetne tenni ebben a helyzetben, mert ugye nem szeretné, ha Noel járná meg azért, amiért behúzott esetleg még egyet Ednek.*
- Meg kellene próbálnod beszélni vele. Elmondanod a véleményed a viselkedéséről. Nem hülye gyerek, felfogja. Mert ha én beszélnék a fejével, akkor úgyse fogadná el, amit mondok, hiszen én felnőtt vagyok meg tanár és így tovább... *Ennél jobb ötlete tényleg nincs, de még ez az ami hatásos lehetne azért, hogy elkerülhessék a srácok a további súrlódásokat. Aztán ki tudja mi sül ki belőle.
Amíg Noel mesél, immár lelkesen figyeli őt, közben a teáját kortyolgatva, nehogy aztán kihűljön, mert úgy nem olyan finom. Merlinről való jellemzés hallatán majdnem fel is nevet hangosan, de végül csak kuncogás lesz.*
- Merlin szerény...? Nem semmi. Biztos, csak azért becsülte alá magát, hogy dicsérgessétek. *A feltételezés igen sértő lenne, ha Merlin épp itt tartózkodna, de nincs itt. Friminkának tény, hogy nincs túl jó társadalomkritikája. Gyakran általánosít és véleménye szerint minden ember gyarló. Szerinte a legtöbben csak valami álcát viselnek, hogy elfedjék igazi valójukat. Biztos benne, hogy Merlin egy öntelt fazon volt, csak épp szerette sajnáltatni magát. Bár Friminka még önmagát is önzőnek tartja, szóval ő komolyan nincs jó véleménnyel a társadalomról és az abban élő emberekről. De mindezt vidáman és beletörődve adja elő.
A gyógyítós sztori is érdekesen hangzik. A lány neve hallatán még az is beugrik neki, hogy valamelyik nap pont volt az ő kezében is a lány aktája. De az apjáról fogalma sem volt, hiszen a személyzet felvételét nem ő intézi. A beszámolón jót nevet.*
- Megnéztem volna azért az arckifejezését, amikor közlöd vele, hogy a kedves apuka hazamehet. Már csak poénból is ellőttem volna. De lehet nem is baj, hogy nem tetted, ha ennyire nem voltál szimpatikus neki. De mondjuk a lányos apák mindig túlaggódnak mindent, szóval nyugi. De ugye nincs ilyen gyilkos pszichopata feje? Tényleg... jóképű? Jó, tudom, fiú vagy, de úgy férfi szemmel... *Az utolsó kérdésnél még közelebb is hajol, át az asztal fölött, amennyire ültében teheti és hangján is halkít. Arcán ott van a széles mosoly. Végül is vakságot nem fogadott (meg még hűséget sem), így ha érdemes, akkor lehet elnéz egyszer-kétszer a gyengélkedő felé, persze szigorúan csak egy mustrára. Ebben végül is nincs semmi bűn... szerinte. Mondjuk ilyen téren, amilyen sajátos gondolkodása van, sokmindent nem érezne bűnnek. De ez nem ide tartozik.
Hirtelen nem tudja mire vélni a macskák dicséretét és az egyetlen épkézláb magyarázatnak azt tartja, hogy esetleg a srác mást akart mondani... vagy szereti a macskákat.*
- Szerintem az érzés kölcsönös. Pont mielőtt jöttél mondta nekem Cirmi, hogy szép Noel. Jól érzem, hogy mást akartál mondani, vagy tényleg ennyire foglalkoztatnak a macskáim? *Érdeklődve teszi fel a kérdést, így még a humort is sikerül teljes komolysággal átadnia. Természetesen semmit nem mondtak neki a macskái. Annyira még nem szenilis.*

Tárgy: Re: Kali Friminka lakhelye Hétf. Feb. 01 2010, 22:00

Friminka

*Friminka ha kérdezné is, nem tapasztalná azt, hogy kényelmetlen téma, vagy éppen bánkódik amiatt, mert nem egy rendes családban nőtt fel. Egy percig sem bánta, jól érezte magát köztük mindig, sosem szenvedett semmiben hiányt. Még akkor sem, ha férfiakból állt a csoport, bár lehet, az is közrejátszott ebben, hogy ezt szokta meg, és nem azt, hogy az anyja ott van mellette, és mindig fogja a kezét. Neki jó volt így, társaságban élt még akkor is, ha jóval idősebbek voltak, mint ő maga. Nem is tudott volna mást elképzelni, valahogy így volt evidens, mintha azt mondaná, ennek így kellett történnie. Felvonja a szemöldökét, amikor Friminka azt mondja, nem kedveli a nekromantákat.*

-Megtudhatom, hogy miért? Bár… az emberek többségét aggasztja a halál, még a gondolata is, és úgy tekintenek rá, mint valami borzalmas dologra. Innentől kezdve pedig mindent elítélnek vagy elutasítanak, ami azzal kapcsolatos. Ám a nekromancia igen széles skálát képvisel, és nem mindenki használja érdekből, illetve fekete mágiára. Nem találok benne semmi kivetnivalót, nagyon sok esetben pont ez vezet megoldásokhoz.

*Nem tiszte meggyőzni a nőt, ha így érez, akkor így érez, nem akarja megváltoztatni, vagy meggyőzni az ellenkezőjéről. Ő maga érdekesnek találta mindig, kíváncsian ütötte bele az orrát mindenbe, amibe csak lehetett. Megtanulta tisztelni a halált és a holtakat is, tudja, mit illik és mit nem. Sosem bolygatná őket feleslegesen, ahogy egyedül sem kezdene bele semmibe. Ahhoz az ő tudása még igen csekély, még azok sem vágnak bele semmiféle szertartásba társak nélkül, akik kiemelkedő tudásúak, vagy igencsak tapasztaltak. Veszélyes terület, de ez mindenre elmondható, ha nem megfelelően használják.*

-Mitől tartasz? A szellemektől vagy a démonoktól? Vagy úgy kollektíve az egésztől?

*Vannak félresikerült rituálék, ahogy olyanok is, akik esetlegesen kidőlnek félúton, ez bizony a legrutinosabbakkal is előfordul. Játszadozásra használni tilos, aki csak kísérletezni akar, mert éppen talált valamit egy könyvben, az könnyedén ráfázhat. Hányan jutottak erre a sorsra, inkább bele sem gondol, hallott már olyanokról is, akik szaktekintélynek minősültek, mégis elkövették a hibát. Nem részletezi ezeket, ha Friminka ennyire ódzkodik tőle, akkor nem erőlteti a témát, de azt azért megjegyzi, hogy Tayler az, aki esetleg erről hajlandó is beszélgetni.*

-Majd… megpróbálom, de még sosem csináltam ilyet. Mármint, nem kerestem meg senkit ilyesmivel.

*Érdekes lesz, mégis hogyan kezdene bele? Vft-n kínjában csak annyit tudott mondani, hogy a fiú egész egyszerűen hülye. Még életében nem állt oda senki elé, hogy kifejtse a véleményét ilyen témában, így ez máris olyan dolog, amiben simán elakadna. Nagyon nem fogja próbálgatni a helyzetet, mert a pillanat mindig mást hoz, tehát értelme sincs az egésznek, de hogy minimálisan pár percig csendben fog állni, az majdnem biztos. Merlinre bólint, tényleg az volt, legalábbis szerinte.*

-Igen. Egyáltalán nem az a fennhéjazó, lekezelő, nagyképű mágus, aki tudja magáról, mennyivel több mindenkinél. Úgy viselkedett, mint mi, aki semmivel sem tartja magát nagyobbra másoknál. Nem hiszem, hogy azért tette, mert elvárta a dicséretet, mint például Odin. Sőt… pont az ellenkezőjét tapasztaltam, mint aki nem is nagyon érti, miért emeljük ki a mágustársadalomból. Mr. Johanson pedig… nos, mikor akartam mondani, akkor említette meg, hogy ő az új gyógyító. Szerintem ha nem teszi meg, biztos, hogy a kapu felé invitálom, távozzon nyugodtan. Á, ez lehetett a baja? Azt hitte, hogy én veszélyes vagyok Jasminra, csak azért, mert fiú vagyok. Te jó ég! Nem, nincs egyáltalán, semmi extra, mint mondtam, kicsit szarkasztikus és cinikus, de ezen felül semmi szociopata hajlamot nem éreztem felőle. Jóképű? Ízlések és pofonok. Ha már nagyon válaszolnom kell a kérdésre, akkor nekem nem a zsánerem, Owain professzor simán veri. Bár az is lehet, te másként ítéled meg külsőre, ezt nem tudhatom.

*Azt inkább nem ecseteli, mire kezd rádöbbenni az utóbbi időben, illetve mi vált nyilvánvalóvá a számára, mert azért na, ez nem ilyen egyszerű. Ettől függetlenül tényleg lehet, másnak bejön Stephano, ezt nem fogja megkérdőjelezni senkinél sem. Meglepő, de nem botránkozik meg azon, hogy Friminka érdeklődést mutat a férfi irányában, bár furcsállja, mert legjobb tudomása szerint éppen Tayler felé táplál gyengéd érzelmeket. Ugyan semmi köze hozzá valóban, biztosan lesokkolná, ha kiderülne, a nő cserélt. Szerinte nem illik hozzá a gyógyító. A kérdésre elvigyorodik, evidens volt, hogy lebukik, mert ilyen élesen nem szokása témát váltani.*

-Rendes macskák, és kissé ízlésficamosak, a többi stimmel. Igen, eltaláltad, de nem mondom, mert az magánügy, és nekem nincs jogom akár kérdezni sem, hiába fordult meg a fejemben. Igaz, csak azt akartam megkérdezni, hogy Owain professzorral kibékültetek-e, de akkor is. Nem tartozik rám.

*A macskás megjegyzésen elneveti magát, szép is lenne, ha tudnának beszélni érthetően, illetve kiderülne, Friminka suttogó. Tudja, hogy nem így van, nem áltatja magát ilyesmivel. A profra vonatkozó résznél mégis belekortyol a teába, igaz, nem kérte, de jól esik elütni ezzel a zavarát.*

Tárgy: Re: Kali Friminka lakhelye Kedd Feb. 02 2010, 17:40

Noel

*Lehet, hogy Noelt nem zavarná, de ő ezt nem tudhatja, hisz közel sincsenek gondolatolvasási képességei. Pedig ő biztosan élne velük, mindenféle pironkodás nélkül. De mivel erre nem képes, így marad a feltételezésnél, és annál a szokásánál, hogy más családi életébe nem fúrja be magát, legyen az bármennyire furcsa, vagy éppen rendhagyó. Márpedig cseppet sem nevezhető klasszikus családmodellnek az, ha az ember egy rakás férfivel él együtt.
Viszont az a legkevésbé sem zavarja, hogy Noel éppen a nekromanciáról kérdezi, hiszen nem hozta volna fel ő maga, ha nem beszélne róla teljesen fesztelenül annak ellenére, hogy nem igazán nagy rajongója ennek a mágiának. Sőt, el is mosolyodik a feltételezések hallatán.*
- Nem félek a haláltól, sőt még a szellemektől sem. Nincs különösebb bajom vele, csak egyszerűen távol áll tőlem. Nem szívesen hajtok végre ilyen varázslatokat, rituálékat, mert olyan rossz érzés fog el. Nem tudom megmagyarázni, de egyáltalán nem vonz. Nem utálom, meg semmi ilyesmi. Ez olyan, mint hogy biztos vannak olyan emberek, akiket nem kedvelsz, de ennek ellenére tudomást veszel róluk, meg elbeszélgetsz velük, csak nem szívesen teszed. *Valahogy csak sikerült körülírni. Látszik rajta, hogy szeretné megértetni Noellel a problémát, ugyanis intenzíven gesztikulál is magyarázás közben. Nem szeretné, hogy megkérdőjelezhetővé váljon szakmai jártassága, vagy éppen azt gondolják róla, hogy nyárfalevél módjára kezd el reszketni, ha szellemeket lát. Hiszen nem így van. Soha nem rémisztette a természetfeletti, az ismeretlen, inkább érdeklődéssel töltötte el. De amint megtapasztalta, hogy ez nem az ő stílusa, elkezdte egyre inkább hidegen hagyni. Inkább a természettel és művészetekkel kapcsolatos mágia-ágakba ásta bele magát, amik mindig jobban lekötötték és azok ellen nem is volt soha semmilyen ellenérzése.
Kedvesen elmosolyodik, amikor Noel a beszélgetéssel kapcsolatos problémát közli. Tiszta aranyos, hogy nem veti el annyira a tőle ily távol álló ötletet, hanem még agyal is rajta.*
- Nem nagy szám az egész. Összefuttok... szia, szia. Szeretnék veled beszélni, oké, miről, hát tudod kicsit bunkó vagy, meg nem egészen komplett és légyszi és így tovább, és így tovább. Tényleg nem kell túldimenzionálni egy ilyen beszélgetést. *Lényegében gyorsan produkál egy párbeszédet, amit úgy el is hadar. Egész vicces, hogy mikor más jön a bárbeszédben, akkor kicsit változtat a hangján, de egyébként nagyon kell fülelni, hogy a rögtönzött kis beszélgetés, amit a Noel-Ed szituációból rögtönöz, érthetővé váljon. Végül is elég könnyeden előadja, hogy ez tényleg pofonegyszerű.*
- Akkor Merlin csak szimplán nem normális. Én a helyében agyon dicsértetném magam, vagy csak alapból el lennék telve magamtól. *Széles mosolyt is villant. Hanglejtésén érezhető, hogy nem sok komolyság van benne, bár tény, hogy több benne az igazságtartam, mint azt bárki gondolná. Friminka bármennyire is kedves nő, elég hiú tud lenni időnként. Hogy van-e mire, azt meg mindenkinek szíve joga eldönteni. A gyógyítóval kapcsolatos magyarázatra bólogat, de mint egy pletykára éhes keselyű. Szeret mindent tudni, ami a közvetlen környezetében zajlik.*
- Még jó, hogy neked nem a zsánered, de ha Tayler jobb, akkor nem újítok be. *El is kezd kacagni egy kicsit. Egyáltalán nem gondolja azt komolyan, hogy képes lenne lecserélni párját egy jobb képű férfi miatt. Bár tény, hogy az ő hajlamát a hűségre igazán nem kell túlértékelni, hiszen eddig Tayler számít a leghosszabb kapcsolatának. De egyelőre nem szándékozik kikacsintani. Legfeljebb megnéz egy-két férfit, de meg nem lehet ezért vakítani. Egészséges női reakció, ha megnézi a jóképű pasikat.
A szabadkozásra csak legyint egyet, jelezvén, hogy semmi gond. Őt aztán nem zavarja a kérdezősködés, hiszen ő maga is szeret kíváncsiskodni.*
- Máskor ilyen kérdéseket nyugodt szívvel feltehetsz. Legfeljebb azt mondom, hogy nem szeretnék válaszolni, vagy nem tartozik rád, vagy ilyesmi. Egyébként nagyon hamar kibékültünk és nagy az idill. *Ragyogó mosollyal válaszol. Ezt a mosolyt elnézve az embernek meg se fordulna a fejében, hogy esetleg ez a nő megcsalni a párját. Szóval talán nincs rá ok, hogy attól tartson bárki is, hogy nem tart sokáig az ő és Tayler szerelme.*

Tárgy: Re: Kali Friminka lakhelye Szer. Feb. 03 2010, 23:08

Friminka

*Nem lehet, egészen biztos, hiszen még szinte totyogó korban sem volt, amikor már rég Raul gondoskodott róla. Könnyedén vette, ebbe nőtt bele, ebben nőtt fel, és sosem kérdezte, miért van így. Látta nem egyszer a normális családokat is, mégsem fordult meg a fejében az, hogy neki miért nincs ilyen? Nem is törődött vele, ha nagyon akarta volna, lehet, visszamehetett volna az anyjához és a nevelőapjához, de nem tette meg, sokkal jobb volt neki Raullal, és ezt azóta sem bánta meg. Érdeklődve hallgatja Friminka válaszát, ami hiába könnyed, mégis sokmindent elárul róla.*

-Azért fog el rossz érzés, mert nem bízol meg benne. Valahol ott motoszkál benned az, hogy ez nem helyes, és ellentmond a természetesnek. Ez érdekes példa, mivel eddig nem nagyon voltam emberek között, így nem tudom kijelenteni azt, hogy nem kedvelek valakit. Ha nem ismerem, nem mondok róla véleményt, és valljuk be, kevesekről mondhatom el.

*Érti a lényeget, még ha ez rá vonatkozólag nem is a legjobb példa volt. A gesztikuláláson elmosolyodik, egyértelmű az igyekezet, nem lehet nem észrevenni. Azonban Friminka téved, ha azt hiszi, hogy a véleménye miatt esetleg elgondolkodik azon, hogy nincs meg a megfelelő tudása, vagy majd elkönyveli magában, hogy újabb ember, aki halálra rémül egy kóbor lélek láttán. Eleve tanít, és ha Raul azt mondta, ez a legjobb iskola, akkor kizártnak tartja, engednék neki, ha nem lenne felkészült, és nem lenne jártas több területen. Érdekes lenne kettejüket összehasonlítani, hiszen a nő a természethez vonzódik, így minden bizonnyal a természetmágiában is otthonosan mozog. Ő viszont ezt mélységesen elítéli, és nem hajlandó piszkálni, mert úgy véli, egyszer az mindenért visszavág. Friminka az előbb mondta ki, nem kedveli a nekromanciát és területeit, míg ő igen, minél többet szeretne megtudni róla. A beszélgetés bemutatásán halkan felnevet.*

-Így egyszerűnek tűnik, de tudod, ha valaki annak idején sosem próbált így beszédbe elegyedni korosztálybelivel, az bajban van. Valamit azért kihozok belőle, ám azt nem ígérem, hogy ilyen formában. Egyrészt nem tudok ilyen hangon megszólalni, másrészt kicsit más a stílusom. Merlint vitatom. Az mutatja valakinek a nagyságát, ha nem érzékelteti, és nem is akarja, hogy többre tartsák másoknál, hanem tiltakozik ellene.

*Közben elképzelte kettejük beszélgetését Eddel, ami ha rajtuk múlik, akkor sült halként fog végződni, mert egyikük sem fog tudni mit mondani a másiknak. Aztán ki tudja? Lehet, egyszerűen kimondja azokat, amiket lehet, miközben messze kerüli az órán kiderülteket. Friminkát pedig nem tudja elképzelni olyan szerepben, mint például Odint, aki ténylegesen elvárta, hogy az egekig magasztalják, hiába főisten. Egyszerűen ezt nem tudja összeegyeztetni a személyiségével, szerinte körülbelül 2 teljes percig tudná ezt komoly ábrázattal előadni. Hiába a hiúsága, nem tudná huzamosabb ideig alakítani ezt a szerepet, csupán vágyik rá, talán ezért fordul meg a fejében. Egy pár pillanatig hallgat, aztán lassan bólint, ha neki kellene választania a két férfi közül, evidens, melyikük mellett teszi le a voksát.*

-Valóban nem mondhatnám, hogy az lenne, sőt, kizárt. Ha nem beszélgettem volna Owain professzorral, akkor is ezt mondanám. Vannak dolgok, amik nem így működnek véleményem szerint. Két ember kapcsolata nem tartozik másra, csakis kettejükre. Igaz, hazudnék, ha azt mondanám, nem szórakoztam jól a kocsinál akkor, de ezt megtartottam magamnak, ahogy a látottakat is. Vagyis tőlem ne várd, hogy ilyen kérdésekkel bombázzalak, mert nem fogom megtenni. Gondolj bele, milyen lenne, ha minden héten megkérdezném, mi újság? Bár bevallom, reméltem így alakul, nem lesz tartós a harag.

*Kaján mosollyal pillant a macskára, azért azt már megfigyelte az itteni lányokon is, hogy hiába van valakijük, bizony megnézik a többieket is. Természetesen ez fordítva is igaz, vagyis egyik kutya, másik eb. Ennek ellenére pofátlanságnak tartja a beleavatkozásokat, még akkor is, ha azok egyszerű kérdésekben merülnek ki. Kicsit túlzott ugyan ezzel a hetenkénti megjegyzéssel, de amire célzott, az ebből is tökéletesen érthető. Azon már mosolyog, hogy kibékültek Taylerrel, hiszen Friminka láthatóan boldog, ragyog az arca, ahogy felel. Owain is enyhült magához képest, egyáltalán nem annyira zord és komor, mint amikor megismerte.*

Tárgy: Re: Kali Friminka lakhelye Csüt. Feb. 04 2010, 20:10

*Kissé fontolóra veszi Noel szavait, hiszen lehet bennük valami. Ezen ilyen mélységekig még nem nagyon gondolkozott. Végül is eddig csak annyiban volt biztos, hogy nem kedveli a nekromanciát, de ennyibe bele is nyugodott. Most így belegondolva tényleg könnyen lehet, hogy a természetességgel van gond. Végül is pont úgy tartja, hogy ha eljön az ideje, akkor mindennek és mindenkinek meg kell halnia. És ha lehet, akkor úgy is kell maradnia. Látszik rajta, hogy kicsit elgondolkodik, de nem bocsátkozik hosszas elmélkedésbe.*
- Lehet, hogy igazad van. Fene se tud tájékozódni az én érzelmi útvesztőmben. *Von vállat végül kacagva. Végül is nem arról híres, hogy túl sűrűn boncolgatná magát, inkább kedveli az ahogy esik úgy puffan stílust. Bár egyszer ez már majdnem rosszul puffant párja esetében, de ez most egyáltalán nem akkora ügy. Csak egy kis önelemzés. Arra meg inkább nem mond semmit, hogy Noel kevés embert ismer. Most már rájött, hogy teljesen értelmetlen tanácsokat adogatnia ilyen ügyben, úgyis azt fogja tenni a srác, amit akar. Meg már egyébként is lerágott csont, hogy több ismerős kell Noelnek.
Jót mosolyog az ígéretre, bár most humoránál van ezért gyorsan komolyra vált, mintha valami jelentőségteljes dolog jutott volna hirtelen eszébe, ahogy hallja Noel szavait.*
- Sajnos a hang kötelező. Idétlen hanghordozás nélkül nincs beszélgetés. Ha kihagyod ezt a fontos momentumot, akkor... bele se merek gondolni mi lesz. *Még túl is dramatizálja itt a nagy komolykodással és az utolsó mondata alatti szinte rémült kifejezéssel. Persze hanglejtéséből érezhető a humoros él. Most már direkt vicceli el a dolgot. Nem mintha eddig véletlenül viccelődött volna. Merlinre meg csak szimplán vállat von, amolyan "nekem mindegy" stílusban, még ha továbbra sem sikerült meggyőzni.*
- Majd holnap elkezdem fonni a babérkoszorút. De most már hagyjuk az öreget, mielőtt elkezd forogni a sírjában. *Újból egy mosoly a végén. Hát ezt most jól elütötte egy jó kis iróniával. Sokoldalú a humorérzéke, bár az irónia sosem tartozott az általa gyakran használt elemek közé. Ezt is sikerül a lehető legkevésbé ironikus hangnemben mondania, bár a tartalom magárt beszél. Most már tényleg jó lenne lemászni erről a témáról, hiszen a véleményük elég különböző, így jobb nem feszegetni a témát, még ha kulturált vitáról is van szó. Most nincs kedve vitázni és kész.
Amikor Noel említi a kocsinál történő kis esetet, akkor azért elneveti magát. Így utólag visszagondolva elég nevetséges volt a helyzet és nem kétli, hogy a fiú számára sem volt kevésbé az. A legkevésbé sem érzi kellemetlennek. Majd a nevetés, kedves mosollyá halványul.
- Bízom a diszkréciódban. Én amúgy sem vagyok az a típus, aki úgy ül a titkain, mint egy kotlós. Hajlamos vagyok kifecsegni őket, szóval még ha nem kérdezed, lehet akkor is megtudsz egy s mást. Amúgy mi képtelenek vagyunk hosszasabban haragudni egymásra, szóval azt hiszem nem fenyeget az a veszély minket, hogy nagy csinnadrattával szétmegyünk. *Mondja továbbra is széles mosollyal. Bizony hisz ebben a kapcsolatban, még ha igen nehéz is volt rávennie magát. Persze ki tudja, hogy mit hoz a jövő. Se a rúnák, se a kártyák, de még a nemrégiben előkotort kristálygömb nem mondott semmit a kettejük jövőjét illetően. Igen képlékeny ez az egész.
Tekintetét most az ablak felé irányítja. Odakint már sötét van, de esze ágában sincs szólni Noelnek, hogy távozzon, hiszen nagyon jól megvannak. Bár már csak egy korty van a saját csészéjében. Azt még szándékosan nem issza ki. Viszont erről támad egy ötlete.*
- Ha megittad a teát, akkor kérném a csészét. Ha nincs ellenedre megnézném a jövőd. Persze ha nem érdekel, akkor nem mondom el... Van aki külön kéri, hogy ne mondjam... borzalmas. Én rendszeresen megnézem a magamét. Mondjuk teafűből már rég nem jósoltam.

Tárgy: Re: Kali Friminka lakhelye Pént. Feb. 05 2010, 19:33

*Néha furcsán, kívülállóként figyeli az embereket, és próbálja megérteni őket annak ellenére, hogy nem igazán megy. Amiről úgy tartják, nem természetes, nem helyes, attól vagy viszolyognak, vagy elítélik, ám abba nem gondolnak bele, hogy tulajdonképpen ugyanúgy megbontják a természet rendjét, amikor megpróbálnak terjeszkedni, vagy mágia segítségével „szórakoznak” vele. Ráadásul, ha valaki erre rámutat, akkor állítják, nem így van, ők nem tesznek semmi olyat, amivel háborgatnák. Ez a kettős mérce.*

-Talán igen, talán nem. Az az érdekes, hogy ti előbb nyúltok a természetbe, mint mi, csak azt annyira megszoktátok, hogy nem is tűnik fel. Az esőtánc, vagy egyes dalok, amik befolyásolják a természet zavartalan működését, illetve amikor vizet fakasztotok, a földet bolygatjátok. Mégis természetesnek veszitek, ahogy azt is, hogy itt az iskolában szellemek vannak. A másik felét mégis elítélitek, vagy morbidnak tartjátok, mert úgy vélitek, hogy a természet velejárója a halál, és azt zargatni nem illdomos. Gondolnád, hogy jóval kevesebb szertartás és rituálé történik, mint egyéb varázslat, ami pont a természetre van kihatással?

*Elmosolyodik, bizony ezt sosem veszik számításba, hiszen az élet részévé vált, valahogy evidens, hogy az egyiket lehet, az egyik megszokott, a másikra elhúzzák a szájukat, és ódzkodnak tőle. Ő előbb kezdene bele bármiféle nekromanta tevékenységbe, persze csoportban, minthogy a természettel szórakozzon. Nehéz azt elfogadni az emberiségnek, hogy a szellemvilág és a holtak ugyanúgy hozzátartoznak a mindennapi élethez, mint a többi dolog, de ezt akkor is annak a számlájára írja, hogy többnyire félnek a haláltól. Az pedig, hogy nehezen nyit, nehezen ismerkedik, azt már hozta magával, és csupán az évek tapasztalata miatt alakult így. Ugyanúgy szeretett volna a saját korosztályával lenni, mint minden gyerek, ám hamar rájött arra, ő más mint a többiek, és nem igazán fogadják be. Ezért lett távolságtartó, ezért tanult meg egyedül dolgozni, és ezért megy döcögősen a beilleszkedés is egy idegen környezetben.*

-Kötelező? Ezzel az erővel héliumot is használhatok, de nem hiszem, hogy abból sok jó sülne ki. Egyrészt honnan szerzek lufit, másrészt… hogy lehet így komolyan beszélgetni?

*Bajban van, nem kenyere az ilyesmi, tényleg vagy belecsap a közepébe, vagy hallgat, és meg sem szólal. No nem azért, mert nem mer, csupán mérlegel, mégis mi a fenét tegyen, hogyan vágjon bele. Friminka viccesre veszi a figurát, azért ez egy kis könnyebbséget jelent, ebből levonja azt a következtetést, hogy nem úgy kell nekilátnia, mint aki karót nyelt. Veheti lazábbra, illetve nyugodtan maradhat a saját stílusánál, nincs szükség éles váltásra.*

-Merlin akkor forgott, mikor találgattuk a kérdéseket, illetve feltettük neki, azt hiszem. Nem volt annyira lelkes az egyiknél, érezhetően kezdett feldühödni, így Owain professzor véget is vetett az egésznek. A babérkoszorút, ha esetleg megcsinálod, átadom neki szívesen. Minden bizonnyal jól fog állni neki.

*Róla sem mondható el, hogy nem képes bármit elhumorizálni, ahogy most is teszi. Vizuális típus, elképzeli Merlint a koszorúval a fején, mint valami ókori bajnokot, más időben. Már attól elkapja a röhögőgörcs, hogy továbbgondolja, miszerint a koszorú billeg és csúszkál, a mágus pedig egy hevesebb mozdulatnál a saját szemébe „löki” az egészet, és átmegy kalózba. Hogy ne törjön ki belőle hangosan, inkább a macskákra koncentrál. Érdekes, hogy nem nagyon mennek a közelébe, csak bizalmatlanul és kíváncsian méregetik. Lehet, nem véletlenül nem volt házikedvence?*

-Nem mondtam el senkinek, és nem is teszem meg, ez rátok tartozik, de elismerem, nagyon jól szórakoztam. Olyanok voltatok, mint a kisgyerekek. Te alig vártad, hogy elhívjon, de persze emiatt zavarodottan összevissza beszéltél, ő meg mint egy dacos kiskölyök, sértődötten elvonult, te meg utána, hogy mentsd amit lehet. Óriási volt. Csak csendben reménykedtem abban, hogy megoldódik.

*Elneveti magát, nem volt mindennapi látvány, annyi szent. Az természetes volt, hogy erről hallgat, hiszen nem az ő dolga, és joga sem volt beleszólni, vagy véleményt formálni hangosan. Az, hogy közben mikre gondolt, jobb, ha nem említi meg. Friminkán látszik most is, mennyire odavan Taylerért, és az a hógolyós bulin is kiderült, fordítva is így van. A csészére felvonja a szemöldökét, majd bólint, és megissza a maradékot.*

-Ha szeretnéd, tessék, bár én nem hiszek az ilyesmiben. Gondolom, most közlöd velem, szörnyű halálom lesz, és hasonlók.

*Átadja a csészét, nem veszi el a nő kedvét, ha ezt szeretné, tegye. Nem ijedős kölyök, így nem fog kétségbeesni, akármit is mond Friminka. Maximum bólint rá, tudomásul veszi, viszont mindig is azt vallotta, mindenki saját magának alakítja a sorsát. Ezért sem tulajdonít nagy jelentőséget a jóslásoknak, és ezért vitatja azt is, hogy Nostradamus valóban az volt, aki. A ködös meglátásaiba azt lehet belemagyarázni, amit csak akarnak, éppen mindig másra kivetítve, korszaknak megfelelően. Hogy léteznek valódi látok, az egészen más történet.*

Tárgy: Re: Kali Friminka lakhelye Vas. Feb. 07 2010, 12:35

*Na jó, már tényleg kezd kicsit sok lenni a gondolkozás. Mármint úgy alapjában véve semmi baja azzal, ha gondolkozni kell, de ilyen dolgokon, egy szimpla beszélgetés alkalmával hagy ne kelljen. Nem az a típus, akivel magasröptű filozófiai beszélgetéseket lehet folytatni, nem azért mert képtelen lenne rájuk, hanem azért mert nem szeret ilyesmikkel foglalkozni. Inkább csak elmosolyodik. Ilyenkor általában igyekszik elütni a súlyos témákat egy poénnal. Most sem tesz másként.*
- Vannak embereket akiket azért fizetnek, hogy ilyeneken gondolkodjanak és könyveket adjanak ki belőle. Filozófusoknak hívják őket. Szerintem ne vegyük el a kenyerüket. Nem szeretnék egy filozófus éhhalálának sem az oka lenni. *Válaszolja könnyeden. Szándékosan kerül el mindenféle állásfoglalást az iménti témával kapcsolatban. Nem az a típus, aki szeret részt venni a különböző súrlódásokban, de egyébként igen könnyen bele lehet ráncigálni. Ha nem provokálják, akkor ő általában a villámhárító szerepet tölti be.
A beszélgetést illető válaszon újra széles mosoly uralja az arcát. Szereti, amikor továbbfűzik a vicceit, csak ritka, hogy ilyenben partnerre lel.*
- A hélium csaláááás. Azt nem használhatsz. Ez olyan, mintha hangyaszámoláskor nagyítót használnál. Aki meg kinevet, vagy komolytalannak tart, az nincs tisztában az alapvető beszélgetési formulákkal. *Jelenti ki teljes komolysággal, ép csak a szája szegletében bujkáló mosoly árulkodik arról, hogy mégis mennyi idétlenséget hordott össze pár mondaton belül.
Kissé értetlenül néz a srácra, miközben a Merlinnel történt beszélgetésről van szó. Neki még most sincs semmi infója arról, hogy pontosan mi is történt, így talán nem csoda, hogy nem nagyon ért semmit. És persze a kíváncsiság nagy úr.*
- Miket kérdeztetek tőle? Amúgy amint kész a koszorú szólok. Mire nem jó, ha az ember ismerőse jó barátja Merlinnek... *Ismét csak elmosolyodik. Kifejezetten jókedvű, mint általában. Minden bizonnyal nagyon tudna örülni, ha többen és gyakrabban meglátogatnák, de végül is beéri szökő évente egy diákkal is. Pedig ő aztán egyik diákját sem tiltotta ki innen. Meg azért ennyi idő alatt igazán elterjedhetett volna a hír, hogy ő milyen jó vendéglátó, vagy ilyesmi.
A srác visszaemlékezésére csak jót nevet és legyint egyet. Úgy fest nem zavarja, hogy gyereknek titulálják, hiszen jól belegondolva tényleg elég gyerekesek voltak. Ha ő nem értene egyet és úgy mondaná Noel ezeket, akkor lehet kissé megsértődne, de így nincs miért. És már jön is a csésze, amit szemében csillanó érdeklődéssel vesz át.*
- Na, akkor nézzük... *Mint egy türelmetlen kislány, aki épp most kapta meg az elő-karácsonyi ajándékot. Bármennyire is nem vájkál más életében, imádja beleütni mások dolgába az orrát. Így már veszi is két kezébe a csészét és elkezdi elmélyülten nézegetni az alját. Néha fordít rajta egy kicsit, vagy ép jobban megbillenti, de egy fél percig biztos nem szól semmit. Végül felnéz Noelre most épp komoly arccal.*
- Nos... Van egy titok az életedben. Ha jól láttam, akkor a múltaddal kapcsolatos, de a jövődet is érinti. Halálról nem nagyon láttam semmit. Nem is szeretek a halálról jósolni. Borzalmas mennyire meg tudnak döbbenni az emberek... Viszont ez a titok elég sötét. Talán te se tudsz róla, de az is lehet, hogy csak nem mondod el senkinek... franc se tudja értelmezni ezeket a kis jeleket. Mindenesetre a jövődet meg fogja határozni ez a titok... Viszoooont ha így fordítom... *Ismét a csészére néz és fordít egyet a csészén és úgy kezd bele, mintha valami nagyon jelentőségteljes dologról lenne szó.*
- ... akkor azt látom, hogy holnap tüllszoknyában fogsz végigrohanni az első emeleti folyosón. *Teljesen komoly arccal mondja, de végül csak felhúzza egyik íves szemöldökét és úgy néz Noelre, mintha kicsit meg lenne lepve és magyarázatot várna erre. Hogy ebbe a nézésbe most mennyi komolyság szorult... de mintha megint ott bujkálna egy mosoly.*

Tárgy: Re: Kali Friminka lakhelye Hétf. Feb. 08 2010, 00:11

*Épp akarta mondani, hogy elég volt ennyi a komolyabb témákból, elvégre az életben nem lesz filozófus, annyira azért még nem őrült meg, ám szerencsére Friminka megelőzi, és hasonló véleményen van, mint ő, így le is zárja. Persze nem állja meg, hogy a humoros megjegyzést válasz nélkül hagyja.*

-Mennyit számlázzunk ki nekik?

*Ha már felmerült az egetverő probléma, akkor megoldást kell rá találni, nincs mese. Helyettük dolgoztak, akkor illik megkérni az árát is. Nem vár választ, egyértelmű, hogy sosem jutnának dűlőre, annyira különböznek, annyira más az értékrendjük. Megcsóválja a fejét, nem csaló, csupán minden lehetőséget felhasznál, amit lehet.*

-Miért? Sehol nincs kikötve, hogy a cél érdekében nem lehet mindent bevetni. A nagyító is praktikus dolog, látod? Mivel említetted, biztos, hogy bevetnéd. Nézz rám, közéjük tartozom. Már nem a hangyák közé.

*Elvigyorodik, Friminkából kinézi, hogy cselhez folyamodik, ha muszáj. Miért is ne tenné, ha azzal megkönnyíti a saját dolgát? Ha valaki, hát ő nem nagyon tudja, hogyan kell beszélgetni a többiekkel, mert egészen más velük, mint az idősebb korosztállyal, a felnőttekkel. Azt megtanulta, de a másik fele igencsak hibádzik.*

-Felmerült néhány dolog. Én csak arra voltam kíváncsi, hogy hogyan tudta a háborgó tengert megszelídíteni, illetve arra, hogyan védte Camelot várát, Arthurt segítve. Amelie ha jól emlékszem, azt szerette volna tudni, hogy Morgana a túlvilágon is bosszantja-e, mivel elég morgós hangulatban volt indulásnak. Ed kérdése… nocs azt nem kellett volna, ott jött ki a sodrából. Aziránt érdeklődött, hogy a kárhozottak a pokolban kötnek-e ki, és megerősítést várt, miszerint onnan nem jöhetnek vissza? Nem volt gond eddig a pontig, itt viszont kissé begőzölt. A koszorút majd várom, és ha szerencsém van, még azt is engedi, hogy én tegyem a fejére.

*A legyintésre elmosolyodik, nem tehet róla, akkor tényleg ilyen érzése volt, persze a világért sem mondta volna ki hangosan. Kicsit előrébb hajol, most már igazán érdekli, Friminka mit hoz ki a csésze maradék tartalmából. Érdekes, roppant érdekes. Titok az életében, ami sötét, és meghatározza a jövőjét. Erre sajnos kénytelen rábólintani, a templom a bizonyíték rá.*

-Bármennyire nem hiszek benne, azt kell mondanom, talán igazad van, de tüllszoknya rajtam? Masnit is kössek a hajamba mellé? Még a végén elmehetek ilyen habos-babos, fésülgetős babának. Most komolyan, el tudsz így képzelni?

*Ezen muszáj nevetnie, ahogy elképzeli saját magát rózsaszín tütüben, mint valami elfuserált játékgyár, félresikerült termékét. Jó hogy nem látott mellé valami mást is. Már csak egy kistáska és egy rózsaszín póráz hiányzik mellé, a végén valami felismerhetetlen négylábúval. Abszurd és röhejes.*

Tárgy: Re: Kali Friminka lakhelye Kedd Feb. 09 2010, 23:38

*Csak sikerül elviccelni a dolgot mielőtt itt vérre menő vita kerekedne belőle. Mondjuk azt ő úgyse hagyná, meg aztán Noel is úgy fest, hogy neki se létszükséglet az, hogy bebizonyítsa a saját igazát. Így biztos nem lesz vita. A vicc kedvéért még egy kicsit el is komolyodik és úgy tesz, mintha valóban elgondolkozna a kérdésen. Színészi tehetsége nem nevezhető oszkár-várományosnak, de azt mindenképp el tudja játszani, hogy a lehető legkomolytalanabbul komolykodik.*
- Szerintem ezért a beszélgetésért egy kenyérre való összeget. Ez így korrekt. *Végül csak elmosolyodik. Ez a téma eleve komolytalanságra van ítélve, de akkor is jó néha eljátszani, hogy komolyan beszélgetnek ilyenekről.
Arra, ahogy Noel logikusan levezeti a a hangelváltoztatás és a nagyító problémáját, tényleg nem nagyon tud mit mondani, mosolya kiszélesedik. Szeret idétlen dolgokon gondolkodni, amiről másnak eszébe sem jutna, mert nem tartja gondolkozásra méltónak. Ezért is néznek rá néha elég furcsa szemekkel.*
- Jó, de én álszent vagyok. Bort iszok és vizet prédikálok, ez tiszta sor. Ne lépj te is erre az útra. *Persze ez a nemes gondolat is erős túlzással hangzik el, éreztetvén azt, hogy mennyire nincs ezzel semmi tanítószándéka és mennyire humornak szánja. Ez a beszélgetés már nagyon kezd átsiklani a gondtalan hülyéskedés szintjére, annak ellenére hogy milyen komolynak indult. Bár ha azt vesszük ez a beszélgetés már az elején sem volt véresen komoly, de Friminka jelleméhez képest annak tekinthető.
Amikor Noel beszámol a Merlinnel folytatott beszélgetésről, akkor igen érdeklődőnek tűnik és egyébként az is, hiszen minden olyasmire kíváncsi, amiről nem tud. Néha még bólint is, hogy érti a dolfot, viszont mikor eljut Edig a történet, csak égnek emelt tekintettel csóválja meg a fejét, kedves rosszallással.*
- Meg se kénem lepődnöm azon, hogy Ed hozta ki a sodrából... Szegény Merlin, lehet, hogy szerény de ilyesmire biztos nem volt felkészülve. Pedig ha pár hónapig itt tanítana, akkor biztos belejönne ebbe a türelem-dologba. *Bizony nehéz ügy ebben a mai világban tanárnak lenni. Vagyis úgy alapból nem nehéz, hiszen bárki lehet az, még a legidiótább ember is. De ahhoz, hogy valaki jó tanár legyen a huszonegyedik században, igen keményen haladni kell a korral és az embernek rengeteg türelemmel kell rendelkeznie. Ezek nélkül az ember csak tanár, de semmikép sem nevezhető jónak. Persze erről is megvan Friminka elmélete és aszerint is igyekszik tanítani és viselkedni Tornerans falain belül.
A jóslat második felére és Noel reakciójára egész egyszerűen elneveti magát és amint a nevetés elhal, utána is marad a széles mosoly.*
- Simán. Na jó... fésülgetős babának nem annyira, mert azok általában szőkék. Legalább is az enyém az volt. Na, de ne vegyél komolyan. Viszont már kezd későre járni... Lövésem sincs mennyi az idő, de nehogy miattam szegj meg megint valami tilalmat. *Mosolyodik el kedvesen. Nem aggodalmaskodik, de jobba biztonság. Mondjuk nem titkolja azt, hogy az iskola házirendje számára még mindig nagyrészt ismeretlen fogalom, így azt sem tudja meddig lehet egy diák a hálókörletén kívül, meg ilyesmik.*

Tárgy: Re: Kali Friminka lakhelye Csüt. Feb. 11 2010, 01:17

*Nem folytatna vérre menő vitát, két okból sem. Egyrészt mindenkinek más az érdeklődési köre és a véleménye, és azt jobbára mindenkinek el kell fogadnia, másrészt mégis hogy nézne ki, ha ezt egy tanárral ejtenék meg? No ugye. Másként vélekedik, más az értékrendje, és tényleg nem mániája, hogy másra ráerőltesse azt, amit ő gondol. Felpillant a csészéről, és már azon is elneveti magát, ahogy Friminka előadja a komoly nőt.*

-Hm… meggondolandó, de elfogadható. Többet valóban nem ér, bár ha jótékonykodunk, akkor elég egy fejsimogatás.

*Megpróbálta komolyan előadni ő is, csak nem sikerült, mivel végig mosolyog, a végén már ismét vigyorog. Pedig tényleg el szerette volna érni, hogy úgy hangozzon, márpedig csak ez lehet az ára, de be is dőlt vele, ez van. Ahhoz képest, hogy a büntetései miatt jött, már egészen máshol tartanak, amit nem bán, és nem a következmények miatt. Simán tud váltani, ha arról van szó, nem okoz gondot neki, és nem veszíti el a fonalat.*

-Én? Kizártnak tartom. Általában ha valamiről megvan a véleményem, akkor kitartok mellette, és aszerint cselekszem. Ha néha fal jön… hát istenem, előfordul, találkoztam párral. Bor helyett azért prédikálsz vizet, mert mielőtt megiszod, felvizezed, teljesen logikus.

*Hogyne, mert ez így van, mégis ahogy előadja, hihető. Pláne, hogy olyan ártatlan képet vág mellé, mintha maga lenne a ma született bárány. Ilyet is tud… néha. Az más kérdés, hogy jelenleg tényleg viccelődés megy, és ha a kart nem is fogadja el, Friminkát igen. Felvonja a szemöldökét, ekkora kíváncsiságra nem számított Merlin miatt, bár tény, nem mindennapi az öreg mágus, illetve más személyesen látni és hallani, mint csak olvasni róla.*

-Á, kicsit bepöccent, és szerintem most is fortyog még, de majd lecsillapodik. Azért akkoriban nem volt szokás a szabadszájúság, most viszont az. Hm… megőszülni már nem tud, így vagy megszokná, vagy végleg feladná.

*Elképzeli az idős mágust közöttük… hát nem irigyelné. Ha jól tippel, tényleg hamar kihoznák a sodrából. Melléjük türelem is kell, mégpedig hatalmas adaggal, anélkül nem megy, ez nyilvánvaló dolog, elég körülnézni. Sosem menne tanárnak, belerokkanna a tömegbe, illetve az egészbe. Nem igazán tudná, mit kezdjen annyi gyerekkel. Néha csodálta Rault is, hogy elviseli a hülyeségeit, mert nem volt egyszerű eset sosem, más lehet, már ordított volna, de ő nem tette.*

-Mi baj? Elképzeltél ebben a cuccban? Ne már. Hm… igazad van, ne haragudj, nem néztem az órát.

*Semmi szükség rá, hogy kitalálja, Friminka mire gondol, az ő fejében is ugyanazok a képek jelentek meg, így persze megint nevetni kezd. Ez tényleg abszurd, nincs mit szépíteni rajta. Mivel nem figyelte az időt, ha a nő nem szól, akkor észre sem veszi. Ciki, illett volna már előbb felállnia, és nem megvárni, míg finoman jelzik, jobb, ha megy.*

-Későre jár valóban, a szabályzatot pedig hagyjuk, én is hallomásból tudom, hogy elméletben mit kellene betartani. Köszönöm a beszélgetést, a teát is, és ne haragudj, hogy eddig feltartottalak. Megyek is, jó éjt!

*Igen, mivel nem jutott fel a körletekbe, nem nagyon találkozott a házirenddel, futtában jegyezte meg azt, ami kellett… vagy illene komolyan venni. Feláll, a csészét leteszi az asztalra, és kifelé indul. Még egyszer biccent, és kifejezetten jókedvűen hagyja el a kocsit. Igazság szerint sokkal rosszabbra számított, megkönnyebbült, hogy nem így történt.*

Noel

A megbeszéltek szerint indulok el ma, kicsit korábban, hogy legyen időnk beszélgetni. Meg miegymás...
Persze mindezt Friminkával, ugyan ki mással is tehetném, ha már egyszer igyekszek a szekere felé. Bár még elég távol vagyok, hisz alig léptem ki az erdőből, a színes kavalkádot mutató jármű most is sokkol. Sokszor elgondolkodom azon, hogy vajon hogyan is lettem szerelmes egy olyan nőbe, aki ennyire más, mint én. Igaz lenne a mondás, miszerint ellentétek vonzzák egymást?
Lehetséges...
Mostanában egyébként is annyi minden történt, hogy azt elmondani is sokk lenne. Nem lehet csodálkozni már semmin. Persze megszokhatta volna már, hogy zajlik az élet körülöttem, de aki a magányt szereti, annak ez a nyüzsgés borzalmas kínokat tud olykor okozni. Csoda tehát, hogy most is egy szál cigarettával kezemben haladok előre? Nem hinném...Fogalmam sincs, hogy mikor is szoktam rá, csak azon kaptam magam, hogy előbb az elkobzott cigi fogyott el, majd a boltban már automatikusan vettem a következő paklival. Pedig mikor idekerültem csak hébe-hóba szívtam el egy szálat, olyan kocadohányos szinten.
A szekértől nem túl távol leülök egy padra, hogy kipöfékeljem magamból a dohány kesernyés füstjét. Végignézek magamon, s rá kell döbbenjek, ma sem vittem túlzásba az öltözködést. Magam sem tudom, hogy hogyan tűrnek meg egy komplett western szerelésben virító, sokszor az erdő avarának illatát árasztó embert az iskolában. Közelről-, de még távolról sincs tanár kinézetem. Jó, persze makulátlanra vagyok mindig vasalva, már ami a ruházatomat illeti, de meddig tart ez, ha az erdőn vágok keresztül folyton?
Ráadásul hajam is mindig kócos, borostás vagyok, s meg sem lehet mondani távolról, hogy használom a zuhanyt napi szinten, vagy ha szükségét érzem többször is.
Tisztára mint egy csöves.
Jól esik ez a pihenés, mert ma hosszú, és fárasztó napra kell számítanunk, hisz ha nem elég a pilluban uralkodó káosz, ma még a signusok is beköltöznek hozzánk.

Tayler

*Kitakarította a sátrat, még ha nem is vitte túlzásba, de azért a káoszból valamiféle rendet varázsolt, mielőtt lezárta, és elindult lefelé, hogy végre meglátogassa Friminkát a büntetése miatt. Aramot nem gyűjtötte össze, idetalál magától is, ha eljön az ideje. Francist a hóna alá csapta, a köpönyeg a vállán, meglepően lenge az öltözete, mint aki nem törődik a hűvössel. Komótosan nyitja ki az ajtót, egy cigit dob a szájába és gyújtja meg, azt bőven elszívja, míg a szekérhez ér. A szél a kapu felé fúj, elméletben csökkent a lebukás veszélye, bár soha nem kérdezett meg senkit, hogy egyáltalán ez engedélyezett-e?
Körbenéz, végül csak elindul, itt az ideje, hogy átessen a takarításon, ami rá vár. Legalábbis erre tippel, Friminka nem nagyon ad másféle feladatot, nem tudja róla elképzelni. A kastélyban folyó káoszról sejtelme sincs, lévén még mindig nem megy a körletek közelébe, tökéletesen jól elvan a folyosón a saját magányában. Ha tudná, lehet már menekülőre fogta volna, így viszont csak a sátrat védte le, hogy abba illetéktelen be ne tehesse a vállát.
Elgondolkodva pillant a koponyára, aztán fel. Amit lát, az meglepi, hogy Owain dohányozzon? A döbbenettől azzal sem foglalkozik, hogy tulajdonképpen ő is füstöl, bár már akkor is mindegy lenne, hiszen a prof. messziről kiszúrhatta. Nem rejti el, nyugodtan szívja tovább, ám csak közelebb sétál.*

-Jó estét, professzor! Rosszkor jöttem?

*Sarkon fordul, ha kell, nem akar zavarni semmiben sem, bár amiért jött, azt elég ideig halogatta, nincs képe tovább. Ami jár, az jár, mindig ezt tanulta, vagyis vállalja a következményeket is, nem fut el előlük, nem magyarázkodik, nem keres kibúvókat. Nem ül le, csak megáll a pad mellett, és kérdő pillantással méri végig Taylert. Sokat gondolkodott azon, hogy elméletben ellenségnek kellene tekintenie, de mégis miért tenné? Náluk békében élnek egymás mellett, különben is, eddig fogalma sem volt arról, ami kiderült.*

Noel lépteire figyelek fel. Felnézek rá mikor közel lép, s meglepett arcát látva halvány mosoly húzódik arcomra egy röpke pillanatra.
Nem, én sem érzek minden porcikámban gyűlöletet a fiú iránt. Valahogy belopta magát a szívembe már, és hiába az ellenérzés, felülkerekedek rajta.
Meglepetését viszont nehezen tudom felmérni, hogy jelenlétemnek, az ő, vagy az én dohányzásomnak köszönhető, de nem kérdezek semmit, ha akar, majd ő megteszi.
- Nem, nem zavar. Üljön le, ha gondolja. Úgy is beszédem lenne magával.
Hogy mi ügyben azt még nem hozom fel, mert hát minek is, ráérek most beszélgetni, ha már hamarabb indultam. Legfeljebb a "miegymás" elmarad.
Megütögetem magam mellett a padot, hogy jelezzem tettel is szavaimat.
- Magának nem igazán kellene szívnia.
Bökök a cigi felé, majd sajátomba beleszívok, hogy aztán füstkarikát fújjak ki a fejem fölé.
Kíváncsian nézek a srácra, nem igazán tudom, hogy miért is jött most a szekérhez, így rá is kérdezek.
- Mi járatban erre? Friminkát keresni? Látom Francis is jelen van...hogy érzi magát ma? Remélem jól vannak mindketten.
Kicsit úgy tűnhet, mintha a cigaretta nem csupán dohányt tartalmazna, s kissé befolyásolt állapotba kerültem volna. Pedig ez csak a fáradtság jele, semmi több.
~Pihenem kell, sürgősen...~
Megrázom kissé a fejemet, majd egy nagyobb sóhaj után a szememet is megdörzsölöm arcommal együtt. Kicsit rendezettebb arccal nézek újra a fiúra.
- Szóval, mit szól az összevonáshoz?

*Türelmesen táborozik a pad mellett, nem mozdul, csak egyre érdekesebb ábrázattal figyeli Taylert. Nem megszokott látvány, hogy cigarettával lássa, sőt, még soha nem is látta. A döbbenete ennek szól leginkább, nem annak, hogy a férfi itt van, hiszen tudja, hogy Friminkával milyen kapcsolatot ápolnak. Amikor eszébe jut, mit mondott a nőnek, majdnem elneveti magát, az ajkába harap, hogy ezt ne tegye meg. Kedveli a profot, mert következetes, és ugyan szigorú, de nem az a vaskalapos típus.
Nem kérdez, elvégre milyen jogon vonná kérdőre a másikat a cigaretta miatt, főleg, hogy az ő kezében is ott van még. Nem dobta el, mikor látta, Tayler itt van, már réges régen tudta, hogy az tisztában van azzal, nem üres kézzel közlekedik.*

-Ha a büntetésre gondol, azért jöttem éppen, nem felejtettem el.

*Arra egyelőre nem gondol, hogy esetleg az óra miatt veszik elő, másra pedig tényleg nem. Pár másodpercig még áll, végül bólint, és leül. Aramot nem említi, miért keverné bajba? Nem szokása mást belerángatni a saját hülyeségébe, ha lehet. A megjegyzésre a cigarettára pillant, ő is tisztában van vele, de még nem tart ott, hogy elhatározza magát a leszokásra.*

-Tudom, de néha jólesik, bár… nem vagyok erős dohányos, csak néhanapján veszem elő. Raul sem örült neki, mikor megtudta, de ismer, hagyta, hogy a saját káromon tanuljak. A büntetés miatt jöttem, amit kiosztott. Francis pedig… ragyog, őt is ápoltam ma.

*Megemeli a koponyát, közben bólint, tökéletesen jól van, köszöni. *Még mindig nem kérdez rá, Tayler mióta dohányzik, egyszerűen nem tartja illőnek Egy halvány mosoly kúszik a szája szélére, és gyanakodva pillant először a cigarettára, utána pedig a férfire. A nyakát merné tenni rá, hogy az nem tiszta, hanem tartalmaz valamit. Nem egyszerű elsiklani felette, és jelét sem adni annak, hogy Owain ma kifejezetten furcsa. Viszont ha eddig nem volt megdöbbenve, akkor a kérdés segít ezen. Értetlenül mered a profra.*

-Milyen összevonáshoz? Lezárták a kastély egy részét?

- ÁÁÁ...a büntetés! Hát azt teljesíteni is kell, hisz ki fog segíteni különben Friminkának? Még a végén engem fog be takarítani. Legalábbis megpróbálja.
Persze...nem is kell mondani, hogy a kicsit lököttnek ható prof is előadja a maga iróniáját. Mert hát miért ne, annyira megszoktam már, hogy rendesen hiányozna.
Kezemben lévő csikkre pislogok, beleszívok még egy utolsót, hogy aztán messzire pöccinthessem el. Sóhajtok egyet, miután kifújtam az utolsó adag füstöt is, majd a fiú felé fordulok.
- Nekem sem lenne szabad. De nagyon sok dolog történt mostanában, és azon kaptam magam, hogy dohányzom. Friminka még nem tudja, szóval ha kérhetem ne is mondja neki. Bár lehet, hogy már sejti, mert nem igazán lehet eltitkolni. Nekem pedig már más kárából kellene tanulnom, ha már a magaméból nem sikerült. Mármint a dohányzást illetően. De nem...mert bolond vagyok. Na de le fogok szokni. Ha elhatározom magam sikerül. Csak nem most.
Hol járt ez a fiú mostanában? Prefiként be sem ment a tanárához. vagy Friminka feledkezett meg a tájékoztatásáról? ezek a kérdések egészen kijózanítólag hatnak rám, s kerekre nyílt szemmel nézek Noelre.
- Nem hallott arról, hogy a signu össze lesz vonva a pilluval? Már ma költöztetjük át a társaságot. Remélem megtisztel azzal, hogy ezentúl egy szobában alszik, és nem a sátrában. Haverja már repesve várja.
Igen, Izzyre gondolok, hisz le sem tudta volna a fiú tagadni izgatottságát az elmúlt napokban. Fürkésző tekintettel figyelem, hogy a fiú mit is szól ehhez a kialakult helyzethez.

*Ahogy a választ hallja, most már biztosra veszi, hogy a prof nem sima cigit szív. Ennyire dekoncentráltnak még soha nem látta, és kizártnak tartja, hogy ez csak úgy magától alakult így. Ugyan a cinizmusa ott van, mégis… valami nem stimmel. Arra nem gondol, hogy ez a fáradtság jele, logikus, hogy az jut eszébe erről, amit anno maga is tapasztalt. Pláne még komposztál is a csikkel, zseniális. A csikk után néz, majd vissza Taylerre.*

-Friminka? Nem hinném, professzor. Őt ismerve nekilát maga, de senkire nem erőltet rá semmit. Ez megéri? Ha eddig nem volt erős dohányos, akkor kár lenne, ha azzá válna. Mondhatni, én sem vagyok az, de tényleg… néha megkívánja az ember.

*Megrázza a fejét, nem pletykás típus, amit lát, azt elraktározza, de sosem adja ki. Mások dolgaiba nem szokása beleszólni, eddig sem tette, ezután sem fogja. Arról viszont mélyen hallgat, hogy miért is kötött ki a dohányzásnál, nem éppen dicsekvésre méltó, hogy holmi hülyeségből, és azért, mert ő jobban tudja, próbált mást is. Belebukott keményen, és még szerencséje is volt, ő a saját kárán tanult, nem hallgatott a szép szóra. Felkapja a fejét, hitetlenkedve pillant Taylerre.*

-Tessék? A sárkányosnak annyi? Komolyan mondja? Ugye… azért nem kötelező azt a sárga színnel díszített talárt viselnem? Azt a színt sem kedvelem.

*Nem nagyon rázza meg a hír, sőt, egy kis mosoly költözik a szája szélére. Egyrészt nem kell oda mennie, ahova eddig sem akart, másrészt egy részen lehet Izzyvel. Eddig sem volt morgós hangulatában, de ez feldobja rendesen. Bólint, nem azért sátrazott, mert ezzel is különcködni akart, hanem azért, mert ezzel is teljes mértékben elhatárolódott attól a kartól, ahová tévedésből került. Végül csak rákérdez arra, amit sejt, legfeljebb nem kap rá választ, és maximum saját magát buktatja le.*

-Még jó, hogy rendet raktam. Árulja el, ugye az nem tiszta cigaretta?

- Látszik, hogy nem ismeri a nőket...azzal, hogy nekikezd maga, és nem kér, nem szól egy szót sem, bűntudatot ébreszt az ember fiában. Így pedig szó nélkül is eléri a célját, még akkor is, ha erről ő maga nem is tud, vagy nem is állt szándékában. Én meg ezáltal megyek, és segítek neki. No de itt van maga, mint felmentő sereg. Francis is beáll, és teljes lesz a kép. Persze én is ott leszek, ha minden igaz. Azt tudja, hogy Izzy is besorakozott magukhoz büntetőmunkára?
Hosszú lábaimat kinyújtom előre, s egyiket keresztbe teszem a másikon, úgy boka környékén. Kissé lejjebb csúszok a padon, hogy kényelembe helyezzem magam. Két karomat összefonom magam előtt, s nagyokat pislogva figyelem a srácot.
- Most úgy nézek én ki, mint aki viccel?
Úgy hát. Sőt, még úgyabbul is, ha azt nűzzük, hogy ezt egy padon szinte félig fekve közlöm vele.
- ...hát elvileg kötelező. Nem mondhatom magának azt, hogy nem kell viselnie, gondolom ezt megérti. Már eleve karvezető helyettesként az lenne a feladatom vagy mi fene, hogy a szabályokat betartassam. Melyik színt kedvelné?
Érdekelne, hogy ugyan melyik kart is gondolná sajátjának úgy igazán. Mert a fiú lelkében olyan kavalkádok lehetnek, hogy kétlem, hogy bárhol is teljes mértékben otthon lenne jelenleg. Persze ezt ő érzi, neki kell tudnia.
Először összeráncolom homlokomat. Nem igazán értem, hogy mire fel is kérdezi, mire egy nagy koppanással esik le a tantusz, hogy körülbelül egy beszívott, lökött fazonra hasonlíthatok. Majd hangosan felnevetek a kérdésre. Ezt sem hallhatták még sokan...
Valljuk be merész kölyök, hisz ki merné ezt megkérdezni egy professzortól? Persze az is tény, hogy tudja én válaszolok neki.
- Ki kell ábrándítsam, nem tartalmazott semmit az az egy szál. annyira nem süllyedtem le, hogy nekikezdjek kábítani magam. Elég kába a fejem a nélkül is. Épp azért ülök itt, hogy magamhoz térjek, kitisztuljon a fejem. Ha nem költöznének ma a odúm tetején aludnék minden bizonnyal. De itt kell lennem...pedig napok óta alig aludtam valamit.
Próbálom összeszedni minden gondolatomat, erőmet, hogy ne gondolja azt, hogy teljesen elment az eszem.
- De ha ez jött le, akkor még maradnom kell kicsit itt, szóval meséljen nekem valamit, hogy ne aludjak el.

-Nem igazán. A csoportban nincsenek nők. Izzy?

*Megrázza a fejét, fogalma sincs, hogyan viszonyuljon hozzájuk, nem is igazán érti őket, annyira zavarosak. Elég, ha csak Amelie-t veszi alapul, aki végigszambázott a kezében egy tálcával, rajta a tálakkal, amik tele voltak a löttyökkel. Soha nem indult volna el így, sokkal egyszerűbben oldotta volna meg az egészet. Megszokta az egyenes beszédet, ha valaki akar valamit, akkor szól, vagy kér, de ilyet még sosem tapasztalt, amiről Tayler beszél. Érdekesen nézhet rá, nem is igazán érti, miért lenne ettől neki bűntudata? Izzyn pedig tényleg meglepődik, belőle nem nagyon nézi ki, hogy akkora galibát csinálna, de az biztos, hogy így tényleg jó szórakozás lesz. A kérdésre pedig bólint, mert tény, neki ez jött le.*

-Az igazat megvallva… igen. Mint egy megkésett április elsejei tréfa. A feketét, mint amilyen a sajátom. Amit kevesen tudnak, hogy belül van egy ezüst színű koponya. Itt is, a taláromon is. A nekromanták többsége ezt a két színt viseli, legalábbis a legtöbb ruhadarabjuk ilyen, vagy… esetleg valamijük fehér, ami a kettősséget jellemzi.

*Megmutatja a köpönyegen, ezt nem nagyon látta még senki, eleve nem véletlenül van belül. A legnagyobb baja az, hogy a saját korosztályával kell kommunikálnia, amit eddig nem nagyon tett meg. Ugyan néhányukkal már dűlőre jutott, viszont még mindig vannak hiányosságai. 16 évet nem lehet egy pillanat alatt bepótolni. Érti Taylert is, ahogy azt is értette, hogy elméletben az egyenruha kötelező volt… csak nem volt hajlandó felvenni, illetve fel sem ment érte. A kérdése lehet, szemtelennek hat, ráadásul egyértelművé teszi, hogy ő maga pontosan tudja, milyen hatása van. Lebukott, vagy nem is igazán akarta titkolni? Ki tudja?*

-Nem süllyedt le… miből gondolja, hogy az már azt jelenti, hogy attól lejjebb nincs? Mi van, ha valaki puszta kíváncsiságból próbálja ki? Teszem azt… nem lát más kiutat?

*Hogy gyakorlott, illetve tapasztalt ezen a téren, nem vitás. Meséljen… mégis hogyan mondaná el, próbált már sokkal keményebbet is, nem véletlenül retteg a páncéloktól. Igaz, a miértje egészen más tészta, az olyan dolog, amit senkinek sem mond el. Menekült, vagy sem, nem tudott valamit feldolgozni, és így akarta megoldani, aztán az utolsó pillanatban rájött, ettől semmi nem változik meg. Nem ítél el senkit miatta, de ha teheti, óva int tőle mindenkit. Kíváncsian pillant a profra, erre vajon mit válaszol.*

- Lehet, hogy magának jobb...a nők csak problémákat okoznak. //User nő, ha valaki nem tudná Very Happy

// Izzy pedig tud ám galibákat okozni. Csak szerencséjére valahogy mindig csak késve jut el hozzám, hogy miket is művel. Persze ezek csak csínyek, de egy-egy takarítást kiérdemelne mindegyikkel.
Igen, a fekete...hisz gondolhattam volna, hogy ezt szereti ő is. Legtöbb ruhám nekem is fekete, vagy sötét árnyalatú. Benne van az éjszakai lények, emberek elméjében már, hogy sötét színeket hordjanak? No meg a kontraszt, a fehér, amit olykor én is magamra öltök, ha olyan kedvemben vagyok. Pedig tudomásom szerint nem vagyok nekromanta, mégis vannak közös vonások kettőnkben. Az ellentétekről nem is beszélve.
Tekintetemet a koponya személésére emelem, s meg kel mondjam megint valami újat tudtam meg a fiúról. Valahol érdekesnek találom, hogy olyanokat is elmond, amit másoknak nem, pedig nem vagyok benne biztos, hogy én lennék az az ember, akit bizalmába kellene fogadnia, ha kis mértékben is. Bár megtisztelő, ez tény.
- No igen, a nekromanták...olvasgatom a grimoire-t, amit adott. Kifejezetten érdekfeszítőnek tartom.
Beszélgetésünk egyre inkább kitisztítja elmémet, s szép lassan újra értelmesen válaszolok neki, s tekintetemből is értelem sugárzik.
- Én magamról beszélek...és ha jól sejtem maga is tapasztalatból mondja amit mond. Tudja véleményem szerint mindenkinek tudnia kellene, hogy hol van az a határ, amit nem szabad átlépnie. Én tudom magamról, mert tapasztaltam, hogy milyen vagyok akkor, ha kábítom magam. Ó igen, egy ideig nagyon jól ellennék vele, s kiütne, levéve minden gondot a vállamról, de később rám sem ismerne. Egy dühöngő őrültet hozhat ki belőlem, amit nem szeretnék, és senkinek sem lenne jó azt hiszem. Tiszta fejjel tudom kontrollálni az ösztönöket, amik bennem vannak, de tudatmódosítókkal már nem.
Összerendezem beszéd közben testtartásomat is, s egész emberi módon rátámaszkodok térdeimre, miközben oldalra fordított fejjel, kíváncsi tekintettel figyelem a mellettem ülő ifjút.
- Mindig van lejjebb...nem tudom hol van a mélység alja, és szerintem senki sem tudja...Ön kíváncsiságból nem próbálná ki azt hiszem, szóval ebben látta a kiutat? Ha nem akar, nem válaszol, magánügye, de érdekelne.

-Friminka szerint nem egészséges… tényleg nem tudom, nekem nincs okom panaszra, de ez is kimaradt. Izzy nem rossz srác, a csínyek pedig szerintem beleférnek. Anélkül unalmas lenne az élet.

*Csak elvigyorodik, ő maga is nagy művelője, ha arról van szó. Tudja, hogy lehet valakit halálra idegesíteni mindenféle hülyeséggel, gyakorolta eleget, és igen jó szórakozásnak találta. Lehet, a csoport tagjainak ezért is vannak kötélből az idegeik, ki tudja? Ami neki természetes, az másoknak furcsa, megszokta, így nem is igazán lepődik meg azon, hogy Tayler ezt nem gondolta volna. Az egészen más kérdés, hogy az öltözéke és Francis miatt sokan hibás következtetést vonnak le, és rögtön sötét figurának tartják. Ezzel sem foglalkozik, illetve már nem, régebben még zavarta, nem értette, és szerette volna, ha ez másként van. Ma már nem. Beletörődött vagy sem, olyan mindegy.*

-Sokan félreértik őket, vagy félremagyaráznak mindent, mert így a kényelmes. A szokásos, tudja? Amit nem ismernek, attól félnek, természetfelettinek tartják, és egyszerűbb a rosszat látni benne, megbélyegezni, mint utánajárni.

*Nem említi a hollót, az is hasonló eset, akárcsak a sötét, de nagy valószínűséggel Tayler sejti, mire gondolhat. Ugyan határozott véleménye van mindenről, persze sok esetben bizonyosan téved is, ám egy dologgal kapcsolatban mégis össze van zavarodva. Egyáltalán nem tudja, hogyan kezelje a helyzetet, vagy miként álljon hozzá azon felül, hogy elfogadja, mást amúgy sem tehet. Szívesen rákérdezne, a prof miként élte meg, mikor megtudta, hogy micsoda, ám még nincs rá felkészülve, egyelőre saját magában keresi a válaszokat. A megállapításra bólint, talált.*

-Ez nem mindig történik így. Van olyan, amikor csak az utolsó pillanatban kap észbe az ember, és olyan is, amikor már késő.

*Érti, mit mond a másik, agressziót sosem figyelt meg magán, mást azonban igen. Az pedig, hogy nem esett át a ló túloldalára, pontosabban nem halt bele, az egyvalakinek köszönhető. Ép ésszel tudta, hazárdírozik, ám akkor nem gondolta, hogy komolyabb gond lehet belőle, csak akkor, amikor már megtörtént. Tayler ismét talált, a füvet még kíváncsiságból próbálta ki, ám a többit nem.*

-Jól látja, professzor. Ebben. Tévedtem, de akkor ebbe nem gondoltam bele. Most már tudom, hatalmas hiba volt. Tett már olyat, ami miatt nem tudott tükörbe nézni? Olyat, amiről valahol tudta, így kellett lennie, de mégis?

*Kíváncsian pillant Taylerre, nem mondja ki konkrétan, csak körbeírja… nagyjából. Talán elképzelni sem tudná róla, hogy képes volt ilyesmire, hiába van rá magyarázat is. Azt is Raulnak köszönheti, hogy valamennyire csak megbirkózott vele, és képes volt felállni a padlóról.*