Tornerans Mágusképző Szakiskola
Köszöntünk mindenkit az oldalon!

Amennyiben már regisztrált tag vagy, kérjük kattints a Bejelentkezés gombra, viszont ha vendég, nézz bátran körbe, itt is, és a főoldalon is (amit elérsz fent, a Főoldal gombra kattintva). Amennyiben regisztrálni akarsz, klikk a Regisztráció ikonra a fenti menüsortban, töltsd ki a tesztet, és pár nap után be lesz regisztrálva a karaktered!

Kellemes böngészést kíván: a vezetőség

Tornerans Mágusképző Szakiskola

Tornerans Mágusképző Szakiskola :: http://torneransmagusk.atw.hu/
 
FőoldalHomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokFelvételizésBelépésRegisztráció

Share | 
 

 Erdő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next
SzerzőÜzenet
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Erdő   Szer. Dec. 09 2009, 16:12

Egész korán ébredtem ma, valami oknál fogva nem tudtam sokáig az ágyban maradni. Az igazság az, hogy mostanában aludni sem tudtam nagyon. Ez fájdalmas pont volt számomra, hiszen az alvás a kedvencek listámon első helyen áll, s most mégsem voltam képes rá. Kéne már egy csaj... ez volt az első gondolat, ami átfutott agyamon. Talán ezért nem tudok aludni, talán... kielégületlenség. Há, pfff... Akkor sokáig küszködök majd álmatlansággal, hiszen ebben az iskolában a nők 90/ elérhetetlen, s prűd. Előbbivel még nem is lenne gond, hisz az elérhetetlen nők kihívást jelentenek számomra, de egy prűddel már nem igen tudnék mit kezdeni. Olyan suliba kellett volna mennem, hol szinte csak csajok vannak... maga a mennyország.
Alvás hiányában nem tudtam más tenni, mint felkeltem, s elindultam a park felé, megcélozva az erdő rengeteg fáit. Órák óta gyalogoltam lassú, komótos tempóban, végig a talajt pásztázva, teljesen elmerülve gondolataimba. Egyedül saját léptem zaját hallottam vissza, ahogy rálépek az apró gallyakra, s száraz fűcsomókra. A hó már nem esett, nem volt ma annyira fagyos az idő, így csak farmernadrágom mellé egy vastagabb pulóvert vettem fel, a kapucnit a fejemre húzva. Nem valószínű, hogy bárki is felismert volna, hiszen én is alig láttam ki az anyag takarásából. Ám nem sokáig kószáltam egymagamban.
Lassacskán, az idő múlásával feltűnt egy enyémnél jóval kisebb, s kecsesebbnek mondható láb nesze, mire én megálltam, s körbe pillantottam. Egy fa árnyékába húzódva vártam az idegent, s hamarosan nem is jelent. Hosszú, szőke hajzuhatag, messziről rikító kék szemek, porcelánszerű arc. Csak hümmögtem magamban halkan, elismerően. Lehet prűdek a csajok, de, hogy fullosan néznek ki, az is biztos.
A lány leült egy fa tövébe, valami papír félét, vagy füzetet vett elé, majd firkálni kezdett rá. Néma léptekkel az ő által elfoglalt fa mögé osontam, nesztelenül leguggoltam, s oldalra billentett fejjel próbáltam kivenni valami értelemeset a vonalrengetegből. Nem volt könnyű dolgom, ám nyugodtan szemlélhettem a művet, mert a lányka annyira belemerült alkotásába, hogy észre sem vett. Ez ellen gyorsan tenni kell valamit. Válla fölé hajoltam, arcunk egy vonalba volt, majd halkan megszólaltam.
- Hát... nem vagy egy Botticelli. - Bólogattam csak úgy magamban, s vártam a kellő hatást. Bizonyára még a bugyijából is kiugrik majd, ami... hát, nem lesz hátrány az tuti.
Oldalra fordítva fejem ránéztem, szinte már orrunk is összeért, így nem vagyok biztos benne, hogy a pimasz vigyort arcomon észre vette. Én viszont nagyon jól szórakoztam.
- Buu! - Mozdítottam meg hirtelen fejem, majd halkan felnevettem. Az élet móka és kacagás.
Vissza az elejére Go down
Violetta J. Worth
Diák - Pugnax
avatar

Female Halak Jelige : A Kiszámíthatatlan
Hozzászólások : 1383
Évfolyam : Második
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Erdő   Szer. Dec. 09 2009, 16:26

Vonalak rengetege, mint mindig. Az érdekes az, hogy minden rajzom így kezdődik, hogy csak vonalakat vagyok képes felvázolni magamnak, de végén már néha én is elcsodálkozok azon, hogy én alkottam azt, ami a lapon van. Érdekes, erre mást nem lehet mondani, talán ezért is van az, hogy ilyenkor mindent képes vagyok kizárni, és csak arra figyelek, amit éppen rajzolok. Így van ez most is, nem tudok más tenni, csak belemerülök a rajzolásba, és minden külső tényezőt kizárok, hogy minél jobban sikerüljön a rajz. Ám most nem így sikerül, egy ismeretlen hang egyszerűen kizökkent, és nem kicsit ugrok meg, melynek következtében talán még össze is koccanok a hang tulajdonosával. Nem értem miért kellett ezt, persze, tudom, hogy élvezet a másik ijesztgetése, de hogy éppen engem ijesszen meg valaki, felháborító.
- Te meg talán nem vagy rabló, hogy így settenkedj. – Megrántom a vállamat, felőlem az is lehet, legalább elvisz innen messzire, és talán soha nem talál meg senki. Édes álom, mindenesetre, azért egy kicsit fürkészem a szemeit, majd az arcvonásain is jobban végigfuttatom a tekintetemet. Csak egy halvány kép rémlik, egy egyszeri összefutás, ami szerencsére nem torkollott beszélgetésbe, úgy tűnik ezt most mégse tudom megúszni. Egy apró sóhajt kipréselek az ajkaim között, majd újra rápillantok.
- Báá! – Válaszolok egyszerűen neki, majd fogom a ceruzát és tovább rajzolgatok, aminek a következménye egyszerűen az les, hogy a vonalakból már kirajzolódik az, amit igazán szeretnék. A fák, a tél, minden megjelenik nem is olyan későn, és talán így már Ő is rájön, hogy nem vagyok oly szerencsétlen, mint ő képzeli.
- És most itt maradsz, hogy azt feszegesd, mennyire nem is vagyok egy rajzművész? – Fordítom végül a tekintetemet feléje, és kissé felvonom a szemöldökömet. Cinikusság, jelenleg ez az, amit kap, mert valahogy úgy gondolom, hogy ő se fog nekem többet adni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Erdő   Szer. Dec. 09 2009, 16:44

Szerencsémre rendelkezem olyan jó reflexekkel, hogy időbe elrántsam fejem, mielőtt még a kislány kő keményen megfejelni, ezzel elkerülve azt, hogy a kobakom behorpadjon. Hát, nem gondoltam volna, hogy ennyire ijesztő vagyok. Csak vicc volt, mégis úgy tetszik, majdnem a szívinfarktust hoztam szerencsétlenre.
Szavaira csak tovább vigyorogtam, majd fejemről lehúztam a kapucnit, hogy jobban lássa arcomat.
- Honnan tudod? Lehet, hogy egy előre kitervelt gyilkosság aljas merényletének lettél áldozata. - Bizonygatom fapofával, nagy komolyan.
Nem mozdulok, továbbra is válla fölé hajolva nézem az alkotását. Kezd kibontakozni a krix-krax műből valami egészen másfajta alkotás. Egy téli táj talán? Bal szemöldököm felvonva figyelem kezének mozdulatait. Eh... enyhén szentimentális a kicsike, vagy csak nagyon szereti a telet. Egyik jobb, mint a másik. Arcára nézek, ahogy koncentrál, s valahogy kezd ismerőssé válni az arc. Talán találkoztunk volna? Talán... Ki tudja, a lányok itt mind egyformák, ki tudja megkülönböztetni őket?
Kérdését hallva csak hümmögök egyet, majd kikapom kezéből a rajzot, felállok, s sétálgatni kezdek.
- Tényleg nem vagy az. Ha lapozgatnál pár ezzel a témával kapcsolatos könyvet, akkor talán jobb lehetnél. Ajánlom Ivan Ivanovics Siskin műveit. - Kacsintottam rá, majd visszadobtam ölébe a képet.
Naná, hogy orosz festőt mondtam neki, hű vagyok népemhez. Egy szemközti fának dőlve néztem rá. Szép lány volt, fiatalka, éles nyelvvel megáldva. Szerettem az ilyen hölgyeket, akiknek modoruk csípősebb volt a kelleténél. Bennük legalább van valami élet, nem úgy, mint abba a sok arisztokrata, halvérű libába, amilyenekkel találkozni szoktam. Kihívás volt... őőő, hogy is hívják? Ja, hát, ha már ilyen jól elbeszélgetek vele, akkor illő lenne megkérdeznem a nevét, nem?
- Van neve is a művésznőnek, vagy csak hívjam Anonymusnak? - Vontam fel szemöldököm, majd egy alig észrevehető pillantással ültébe végigmértem. Hm, hm...
Vissza az elejére Go down
Violetta J. Worth
Diák - Pugnax
avatar

Female Halak Jelige : A Kiszámíthatatlan
Hozzászólások : 1383
Évfolyam : Második
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Erdő   Szer. Dec. 09 2009, 16:58

Még jó, hogy a fejelés elmaradt, nem igazán lett volna kedvem ápolgatni vagy bocsánatot kérni tőle. Majd pont én kérek sűrűn bocsánatot, amikor nem szokásom, na meg az ő hibája lett volna. No, de ez mindegy is, nem történt semmit, így hát nincs szánom-bánom. Pedig biztosan érdekesen hatott volna.
- Merénylet? Hát jó, legalább nem kell itt lennem és tovább elviselnem a társaságod. – Hogy kizökkentene? Na nem én azt nem hagyom, bár a társaságával egyáltalán nincs még bajom. Semmi olyat nem tett, amit mondjuk Alex, vagy a többiek ne engedtek volna meg eddig maguknak, sőt mondhatni, Ő még eléggé visszafogott és szelíd hozzájuk képest, ami nekem csak jó lehet, mivel már ránézésre megállapítható, hogy ez nem így van. A rajzolásnak immár végleg annyi, ezt úgyse tudom befejezni, főleg, hogy a rajznak egyszer csak lába kél és eltűnik a kezemből. Hirtelen köpni nyelni nem tudok és ismét felvont szemöldökkel tekintek az előttem sétálgatóra.
- Képzeld Ivan Ivanovics Siskin nekem egyáltalán nem jött be. – Vállat vonok, nem mintha tudnám kiről van szó. Egyetlen egy könyvet nézegettem még mielőtt rajzolni kezdtem volna, abban volt néhány híres festőnek a képe, talán még ettől az Ivanovicstól is volt egy kép, de nem hatott meg. Rám nem igazán tudnak nagy hatással lenni az ilyenek, inkább csak rajzolgatok magamtól. A rajzokat elkapom, majd inkább elteszem és feltápászkodok miközben leporolgatom magamat.
- Violetta. – Bököm neki oda cinikusan, bár nem hiszem, hogy éppen Ő lenne az, akire az én nevem tartozik. Lehet legközelebb a második nevem mondom majd, amit úgyse használok és senki se szólít rajta. Hallgatni legalább nem hallgatok rá, így ha majd szerencsétlen fut utánam a nevet kiabálva hülyének nézik a többiek. Milyen mókás is lenne.
- Na és te? – Azt hiszem ennyi akkor már nekem is jár, s a kérdés közben úgy döntök mégis felmászok arra a bizonyos fára. Egy- két rugaszkodás, ág elkapás és kisebb szenvedések közepette pedig fent is vagyok, immár tisztes távolságban tőle. Nem kell nekem itt, hogy a végén még bántódása essen valakinek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Erdő   Szer. Dec. 09 2009, 17:22

Szavaira csak tovább vigyorogtam. Ő sem hiszi el amit mond. Egyik nő sem vallaná be, de imádják a társaságom. Ez az igazság, és emögött semmi nagyképűség nincs. Csupán őszinteség.
- Ugyan már. - Néztem rá félmosollyal arcomon, mint akit nem lehet átverni. - Majd ha elmegyek, akkor hiányozni fog a társaságom. Bár, nem tudom... elég antiszocnak nézel ki ahhoz, hogy ne akarjon veled senki szóba állni. De mit mondjak? - Társam szét karomat sóhajtva. - Szeretem a kihívásokat.
Még, hogy Ivan Ivanovics Siskin nem jött be! Hah! Pedig kiváló festő, s nem csak az orosz, de mások között is, legalábbis szerintem. Igaz, én annyira nem vagyok egy művészet-centrikus egyed, de azért néhányukkal tisztába vagyok.
Éles nyelvű kis barátnőm lassan feltápászkodott, s leporoltam magáról a ruhájára tapadt nedves leveleket. Kisebb fintorral arcomon fogadtam a cinikus megszólalást. Beszarás. Komolyan, ezek a spinék azt hiszek, hogy a pasik erre buknak? Nagy tévedés, emberek! Tévhit, semmi ilyesmi, nulla, zéró!! Utáljuk, rühelljük ezt. Hééj, mi is emberek vagyunk, s ezzel a viselkedéssel a szép hölgyek megsértik érzékeny ifjú lelkünket. De kit érdekel, igaz? Hm... ez fáj nekem, hogy ilyen világban élünk, ahol már a nőknek sincs meg az a kifinomult, gyengéd viselkedése, ami eredetileg kellene lenni. Szörnyű, borzadály.
Violetta. Vajon milyen származású lehet? Talán azért gondolkozok mindig ezen, mert az enyémből rögvest kitalálható, hogy orosz vagyok, ám nem mindenkinek a neve ilyen. Ahogy ez sem. Mert egy francia név még úgy ahogy elmegy, abból kikövetkeztető, de egy... Violetta?! Hát nem is tudom. Mindegy, nem is fontos, hogy milyen származású. A lényeg, hogy nő, jól néz ki, és itt van, nem? Gondolatmenetemből halk zörej rántott ki. Ez a halk zörej pedig nem volt más, mint a kis ugrómajom mozgása. Felvont, kissé elnyílt ajkakkal figyeltem az atletikus bemutatót, ahogy felugrik a fára, s elhelyezkedik egy ágon. Fantasztikus, most beszélhetek fölfelé. Meg áll az eszem, mostanában nem divat a földön járni? Tiszta Maugli...
- Demetri. - Válaszoltam neki nyakam kitekerve.
Najo, hát legyen, én is fára mászom.
Sóhajtva indultam el a fa felé, majd pár jól irányzott ugrással, s lépéssel a mellette lévő, jóval vastagabb ágra, ami elbír engem. Mert amin ő ült, az eléggé kis girnyó volt, alatta tuti, hogy leszakadt volna, ám ez a lány nagyjából 40 kilónak nézett kis össz-vissz. Ezek a mai fiatalok már enni sem tudnak. Megkapaszkodtam a fa törzsébe, majd közelebb hajoltam hozzá. Valóban szép volt, vonásai finomak, ám annál jegesebbek. Kíváncsi lettem volna, hogy egy mosollyal arcán milyen lenne, mert bizony azt még nem láttam, s nagyon úgy tűnt ábrázatából, hogy nem is fog rám mosolyogni. Legalábbis nem most, az biztos.
- Na, és mond csak Violetta, miért vagy egyedül az erdőben? - Vontam föl szemöldököm komolyan. - Tudod... ezernyi veszély leselkedhet rád a sűrű lombok között, s nincs egy stramm legény se, aki megvédjen téged. - Bólogattam nagy meggyőződéssel.
Lehet, hogy a veszély, ami rá leselkedik... az pont mellette ül egy faágon.
Vissza az elejére Go down
Violetta J. Worth
Diák - Pugnax
avatar

Female Halak Jelige : A Kiszámíthatatlan
Hozzászólások : 1383
Évfolyam : Második
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Erdő   Szer. Dec. 09 2009, 17:40

Na jó, lassan be kell látnom saját magamnak, hogy így nagyon nem fogok semmit se elérni. Túl sokáig bírta már így is, nekem meg valahogy nincs meg a hangulatom ahhoz, hogy itt csipkelődjek és harcoljak vele. Mostanában nem találkoztam ilyen emberkével, aki eddig bírta volna a társaságomat, és úgymond kijöttem a „gyakorlatból”.
- Hát tudod, ha elmész lehet hiányozni fog a szemtelenséged. – Bevallom, így is van. Onnantól már biztosan unalmas lesz a kint lét. Minek tagadjam? Neki is unalmas lenne nélkülem, mert nem hiszem, hogy mostanában sikerült ekkora fruskával összefutnia. Mert igenis az vagyok, nem igazán szeretnék tenni ellene, mert nekem így jó. Ha valakinek nem tetszik, akkor pedig itt tud hagyni, hiszen van két szép lába, amivel elsétáljon, nem tart ez olyan sokáig.
A fára feljutni pedig sokkal könnyedebb, mint azt gondoltam volna, pedig aztán utoljára, nem mondanám, hogy ilyen időben volt szerencsém a fára mászás. Innen fentről pedig még barátságosabb is a fiú kinézete. Nem tud nekem esni, nem tud bántani, mert úgyis csak az lenne belőle, hogy én jövök ki rosszul. No igen, aztán nem tart ez a barátságosság se sokáig, hiszen Demetri, hamar fent terem. Végignézem, ahogy felmászok, vagyis ugrik az ágakra, persze közben jobban megfigyelem, hogyan is van felépítve, és elmosolyodok. Persze nem arra az ágra ül fel, amelyiken én vagyok. Meg se lepődök, bár úgy gondolom, hogy a súlyomat eléggé leírja, hiszen nem vagyok én olyan gyenge, mint amilyennek látszom. Az ág pedig, ha eddig is elbírt két embert, nem hiszem, hogy éppen most adná meg magát, de hát ő tudja. Nekem megfelel így is, hiszen a távolság legalább megmaradt.
- Veszély…Lehet előbb elmenekülne előlem az, aki támadni akar, mint én előle. Nekem mindegy, nem ijedek meg. – Vállat vonok, és apró mosoly kerül az arcomra. Nem szívből jövő, ez csak amolyan, muszáj, majd egy újabb sóhajt préselek ki az ajkaim között.
- És te? Csak nem éppen egy kislányt keresel, akit meg kell menteni? – Felvonom a szemöldököm, és úgy nézem tovább.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Erdő   Szer. Dec. 09 2009, 17:58

Győőőőzelem! Hiányoznék neki, bevallottam, yeeesss! Ez az első lépés a cél felé, melyet persze még egy hosszú, göröngyös út követ, de mit számít? Valamiért most eltökéltem magamban, hogy Miss Jéghercegnőt felolvasztom, vagy betöröm, mint egy lovat? áh, nem, az azért elég csúnya kifejezés volna. De végül is, egyre megy mindkettő, a lényeg ugyan az. Figyelmem nem kerül el, ahogy végignéz rajtam, miközben felülök mellé. Aha, eljött a pillanat, mikor észrevettem isten adta testem és tehetségem. Belül önelégülten mosolygok, ám kívülről semmi. Nem kell tudja, hogy mennyire nyeregbe érzem magamat. Oh, már megint a lovas téma, úgy tűnik, ez a dilim. Sőt, a rajtam végigfutó tekintet mellé még egy aprócska mosoly is járul, ami egészen meglep. Mosoly?! Komolyan?
Más így. Persze, látszik, hogy nem természetesen teszi, csak erőltetetten, küszködve, de már ez is valamit. Igaz, úgy néz ki, mintha szájzára lenne, de nem gond. Legalább tesz valamit annak érdekében, hogy emberszámba vegyen, s barátságosan, vagy legalábbis barátságosabban viselkedjen velem az eddigieknél, ami nagy előrelépésnek számít. Oké, nem ismerem ezt a lányt, de szinte biztos vagyok benne, hogy történt az életében valami, ami miatt ennyire ellenszenvesen és zárkózottan viselkedik az emberekkel, vagy csak a férfiakkal?! Kitudja.
Szavaira csak felvonom szemöldököm. nem hiszem, hogy tényleg nem fél. Mindenki fél valamitől, én is, csak én még nem tudom pontosan, hogy mitől is. Majd egyszer kiderül.
- Én? - Kérdezek vissza, majd arcomon cinkos mosoly jelenik meg. - Nem igazán vagyok egy szuperhős, aki bajba szorul hölgyeket ment. Mondjuk úgy, hogy... - Töprengő arcot vágok, majd vigyorogva folytatom. - ... tőlem kell megmenteni a kislányokat. Én a rossz fiú vagyok. Valóban, inkább a Bad boy, mint Superman. - Éppen ezért, talán félned kéne tőlem. Lehet, hogy hasad személyiség vagyok, s pillanatokat belül előtör belőlem az őrült, aki esetleg meggyilkol, s meggyalázza testedet. - Vonok vállat finom.
Persze, nem vagyok hasad személyiség, s gyilkos sem, aki lányokat erőszakol, főleg nem egy nekrofil. Pfúúhj! Oké, lehet kicsit őrült vagyok, de hát mindenki az egy kicsit, nem?
Közelebb hajoltam hozzá, szinte orrunk össze ért, majd halkan kezdem beszélni, tágra nyílt szemekkel. Valószínűleg most tényleg úgy nézhettem ki, mint egy elme roggyant.
- Tudtad, hogy képes vagyok hipnotizálni másokat a tekintetemmel? - Billentettem oldalra fejem, továbbra is tágra nyílt szemekkel néztem tekintetébe. - Szóval, ha elfojthatatlan szexuális vágyat érzel irántam, s úgy érzed, minden ruhád le kell venned, akkor ne állj ellen. A hipnotikus képességem nem kijátszható. - Vigyorodtam el végül.
Oké, tényleg bolond vagyok.
Vissza az elejére Go down
Violetta J. Worth
Diák - Pugnax
avatar

Female Halak Jelige : A Kiszámíthatatlan
Hozzászólások : 1383
Évfolyam : Második
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Erdő   Szer. Dec. 09 2009, 18:17

Azért attól még nagyon messze vagyunk, hogy természetes mosolyt kapjon tőlem. Annyira azért nem tudok egy hamar felengedni, és valakivel természetesen viselkedni. Ez van, megszoktam az idők során, na meg annak is köszönhető, ahogy néhányan bántak velem. Így jártam, nekem megfelel, a család az meg, nem véletlenül szabadult meg tőlem, és küldött el minél messzebb.
- Ohh, hogy nekem most rettegnem kéne tőled? – Tágra nyílt szemeket meresztek rá és a kezemmel is védekező állást foglalok, melynek következtében kicsit sikerül megcsúszni, így inkább gyorsan megkapaszkodok.
- Meggyilkolsz? Hmm, hmm, tudom én, hogy nem lennél képes végezni velem. – Még mindig figyelem, tekintetem nem változik ugyanúgy nagyra nyílt, csillogó szemekkel nézelődök felé, majd színpadiasan sóhajtok egyet és inkább elkezdem a cipőimet vizslatni.
- Akkor se félek tőled. – Bököm ki végül, de már nem nézek inkább rá. Ha megöl? megöl, ha bánt? Bánt, nekem mindegy, megvédem én magamat, ha éppen kedvem tartja, ha meg nem, akkor ennyi volt. Nekem teljesen mindegy, mint már mondtam.
Közeledésére pedig hamar felfigyelek, így tekintetemet ismét rászegezem és tágra nyílt szemeibe, csak úgy belepislogok. Na ebből mi lesz? Kérdezem csak úgy magamtól, majd a szöveget meghallva elmosolyodok és kezemmel valahogy belekapok a pulcsijába, aztán elkezdem szépen lassan felfelé húzni. Aztán egy bizonyos ponton megállok és ismét elmosolyodok.
- Ja, hogy az én ruháimat kéne levenni, ohh, párdon. – Nem, ennyitől én ugyan semmimet se veszem le, sőt még az Ő pulcsiját is szépen visszahúzom az eredeti állapotába, majd egy elégedett vigyor jelenik meg az arcomon.
- Ennél azért több kell hozzám. – Súgom neki oda halkan.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Noel Wyard
Prefektus - Pilluamuleto
avatar

Male Skorpió Jelige : A halál csak a kezdet. Az Antisignus.
Hozzászólások : 1437
Évfolyam : Első
Kor : 24

TémanyitásTárgy: Re: Erdő   Kedd Dec. 15 2009, 15:11

[Jekatyerina]

*Amióta visszaültette Fredet, még nem járt itt, hát ideje megnéznie, mi van a kis csemetével, akit Izzy miatt kellett kiszedni, hogy haladni is tudjanak. Most célirányosan jön, a szokásos köpönyege van rajta, no meg Francis a hóna alatt természetesen. A félhomály és a sötét még mindig nem zavarja, a barátja, így nem is kell fény ahhoz, hogy tájékozódjon. Sokkal jobb az érzékelése, mint a társaié, de ez számára teljesen nyilvánvaló, hiszen az éjszakában nőtt fel, persze, hogy kifinomultak. Ám ha tudná az igazságot, hogy nem csak ez az oka, igencsak meglepődne, és időbe telne, mire felfogná és elfogadná. Az is érdekes, hogy nem sportolta agyon magát, mégsem gyenge gyerek, de azért a sírkövek pakolása is betudható egy edzésnek.
Elnyomja a csikket, az erdőben nem fog rágyújtani, csak akkor ha végzett, és kiért, túl fogja élni. Körbenéz, majd eltűnik a fák között, egyenesen azon az úton indul el, amerre Owain felé is mentek. Csak a szemére és a fülére hagyatkozik, az bőven elég ahhoz, hogy tájékozódjon és az esetleges neszeket is megkülönböztesse egymástól. Ha valaki közeledik, azt tudni fogja, ám egyelőre nem ezzel foglalkozik, szeretne minél előbb Fredhez érni. Arra is ügyel, hogy a kezdő nyomokat eltüntesse, a többit majd akkor, ha kifelé jön ugyancsak.
Nem mintha nem találna ki másképp, de fontos, hogy ne bukjon le rögtön, ha ezt tiltott helynek minősítették esetleg. Nem tudja, nem olvasta el a szabályzatot, lévén nem is ment fel a körletekbe, így szerencséje, vagy szerencsétlensége sem volt hozzá. Nem siet, de nem is lassú, amolyan kényelmes sétatempóban halad, és csak akkor lassít le, amikor odaér a csemetéhez. Azonnal felméri az állapotát, szemmel láthatólag kutya baja, túlélte Izzy csimpaszkodását, és esését is.*

_____________
A halálnak is van stílusa.
Többnyire zagyva, visszataszító és érthetetlen.
Kivételes pillanatokban viszont egyenesen avantgárd.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jekatyerina Ithilion
Diák - Extremus
avatar

Female Skorpió Jelige : Ulula cum lupis.
Hozzászólások : 99
Évfolyam : Első
Kor : 43

TémanyitásTárgy: Erdő   Kedd Dec. 15 2009, 23:19

[Noel]

*Felszabadultan lépked az avarban, nem követ semmiféle ösvényt, csak az ösztöneire hagyatkozik. Rég volt már, hogy a szabadban járt, az iskola kezdete óta csak egyszer talán. Nagyon hiányzott már neki a természet, megszokta otthon, hogy akkor bóklászik az erdőben, amikor kedve tartja. Bár félhomály van, ez Katyerinát egyáltalán nem zavarja, kedveli ezt a várakozásteljes napszakot, mikor a Nap már lenyugvóban van, az állatok fészkeikbe bújnak, míg lassan átadja helyét a Holdnak, és előjöhetnek az éjszaka állatai rejtekeikből. Ahogy halad egyre beljebb, időnként meg-megáll egy-egy idősebb fánál, kedvtelve megsimogatja törzsét, s hallgatja, miről mesél. Jó negyedóra után egy öreg tölgy mellett áll meg, egy apró facsemete közelében. Szorosan hozzásimul, szinte érzi a tölgy lüktetését. Tökéletes nyugalom járja át, először, mióta az iskolába jött. Távol a nyüzsgéstől, zajos folyosóktól, végre egy hely, ahol önmaga lehet. Mindig szorosan összekötött aranyszőke haja most kibontva verdesi a derekát, ruhája is más, mint amiben eddig láthatták itt: földig érő zöld ruhát visel, mely lágyan hullámzik léptei nyomán. A hideg ellenére mezítláb lépked, a ruha alja a földet söpri. Ilyenkor, este a fák közt sétálva magát is a természet részének érzi, egynek vele.

Nyugalmát léptek zaja töri meg. Katyerina a hang irányába fordul, de nem mozdul. A léptek közelednek, s hamarosan megpillanthatja gazdáját is: Noel az, a hóna alá csapott koponyáról bárhol felismerné. A fiú odalép a csemete mellé, s állapotát méregeti. Katyerina rövid tétovázás után úgy dönt, megszólítja a fiút, hiszen már számos órán találkoztak, de még be sem mutatkoztak egymásnak. Nesztelenül kilép a fa mögül, és a facsemete mellé lépked.*

- Szia Noel! És Francis, ha nem tévedek.

*Kicsit furcsán érzi magát, hiszen tárgyaknak nem szoktak köszönni, de Noel szemmel láthatóa ragaszkodik a koponyához, így hát Francisnek is köszön, remélve, hogy ezzel eléri, hogy a másik szóljon hozzá pár szót.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Noel Wyard
Prefektus - Pilluamuleto
avatar

Male Skorpió Jelige : A halál csak a kezdet. Az Antisignus.
Hozzászólások : 1437
Évfolyam : Első
Kor : 24

TémanyitásTárgy: Re: Erdő   Szer. Dec. 16 2009, 13:41

[Jekatyerina]

*Már akkor hallotta a suhogást, amikor még csak közeledett a fához, kifinomult a hallása, így a neszeket könnyedén megkülönbözteti egymástól. Ez nem a szél volt és nem is a levelek, még csak nem is valamiféle állat, hanem anyag. Mintha köpönyeg lenne vagy talár, ami érinti a földet, ahogy halad a gazdája. A fordulás elég ahhoz, hogy tudja, valóban van itt még valaki, ám nem adja jelét annak, hogy erről tudomása lenne, majd akkor, ha szükséges. A csemete érdekli elsősorban, ígéretet tett arra, hogy megnézi, rendben van-e a visszaültetés után. Izzyt nem hívta most, mert akkor ismét ki kellett volna szedni a szerencsétlent, és nem biztos, hogy akkor esélye lenne arra, hogy egyszer hatalmas fává cseperedjen. Ám ahogy nézi, nincs semmi baj, a Frednek keresztelt csemete még megvan, és a jelek szerint él is. Megkönnyebbül, nem kell Owain elé odaállni azzal, hogy elkezdték irtani az erdőt, mert keresztülvágtak rajta, de csak a hangra egyenesedik fel, és egyáltalán nem tűnik meglepettnek azért, mert valaki odaállt mellé.*

-Szia, Jekatyerina! Jól tudod, nem tévedsz, valóban Francis a neve. Hogyhogy az erdőben vagy? Magányra vágytál, vagy itt érzed magad szabadnak?

*Halvány mosollyal reagálja le, hogy még a koponyájának is köszönnek, hiszen nem sokan teszik ezt. Sam bá volt az első, aki nem nézte ki emiatt, és még örült is neki, hogy van. Kissé talán meglepett, és most ezt nem is rejti el, tökéletesen látható rajta. Valakinek csupán egy darab csontot jelent Francis, valaki számára morbid és viszolyog tőle, ő senkit nem győzköd az ellenkezőjéről, a döntést meghagyja nekik. Arra, hogy a lány mezítláb van, nem mond semmit, mindenkinek lehetnek érdekes szokásai, ő ezt elfogadja. Még sosem beszélgettek egymással, órán már találkoztak ugyan, de nem adódott rá alkalom, pedig érdekesnek találta a lányt, és nem a fél-tündesége miatt, azzal nem foglalkozott. Kíváncsian pillant a lányra, ő sincs túlöltözve a hideg ellenére, egyáltalán nem fázik.*

_____________
A halálnak is van stílusa.
Többnyire zagyva, visszataszító és érthetetlen.
Kivételes pillanatokban viszont egyenesen avantgárd.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jekatyerina Ithilion
Diák - Extremus
avatar

Female Skorpió Jelige : Ulula cum lupis.
Hozzászólások : 99
Évfolyam : Első
Kor : 43

TémanyitásTárgy: Erdő   Pént. Dec. 18 2009, 19:29

*Meg sem lepődik azon, hogy Noel nem lepődik meg jelenlétén. A fiúnak egyáltalán nem esik nehezére nesztelenül osonni, és tökéletesen tudatában van környezetének - elég egy pillantást vetni rá, hogy mindezt megállapítsa.Nem lehetett könnyű élete, ha ilyen fiatalon remek túlélési ösztönökkel rendelkezik. Noel meglepődésére halovány mosoly jelenik meg szája szegletében.*

- Inkább az utóbbi, rég volt alkalmam a természetben járni. Bár az sem utolsó szempont, hogy itt nincs olyan nagy nyüzsgés, mint bent.

*Majd a csemetére pillant, s nem tudja megállni, hogy ne kérdezze meg.*

- Fontos számodra ez a fa. Még nagyon gyenge, a hideg tél elpusztíthatja. Segíthetek a megóvásában?

*Az a fránya tünde-vér... folyton kiütközik benne, különösen a fák esetében, velük nagyon szoros a kapcsolata. Nem tudná elviselni, ha ez a kis csemete a hideg szélben, fagyban elpusztulna, hiszen nem ilyenkor szokás ültetni őket, hanem tavasszal, hogy a következő télig kellően megerősödjenek, és sikeresen átvészeljék a hideg időszakot. Félve pillant Noelre, hogy mit is szól az ő nagy buzgalmához, hiszen veheti tolakodásnak is, noha ő csak a természet iránt érez felelősséget - ha már az emberek- egy-két kivételtől eltekintve - ezzel nem törődnek.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Noel Wyard
Prefektus - Pilluamuleto
avatar

Male Skorpió Jelige : A halál csak a kezdet. Az Antisignus.
Hozzászólások : 1437
Évfolyam : Első
Kor : 24

TémanyitásTárgy: Re: Erdő   Pént. Dec. 18 2009, 21:56

[Jekatyerina]

*Ó, ha Jekatyerina tudná, miért kifinomultak az érzékei, miért lát jobban a sötétben, miért élesebb a hallása is, lehet, meglepődne. Nem volt nehéz gyerekkora, élvezte is, csupán az éjszakában nőtt fel, Raul mellett, és az sokat nyom a latba. A teljes igazságot még ő maga sem tudja, ő abban a hitben él, ez az oka az egésznek. Bizony a sötétben meg kellett tanulni tájékozódni, meg kellett különböztetni a neszeket is egymástól, különben mindenre sikítva elrohant volna, mondván veszélyes. Elengedhetetlen volt, hogy ezeket megszokja és figyeljen akkor is, ha éppen mással foglalkozik, ezért is tudta azt, valaki még közeledik, valaki erre jár éppen. Összeszedi magát, nem illik szótlanul állni, ha kérdez, és még válaszolnak is rá. No nem esik nehezére, a hiedelmekkel ellentétben nem olyan, hogy elutasítson bármiféle kommunikációt.*

-Bent tömeg van, tudom, zaj és hangoskodás. Nekem az egy picit sok, jól esik elvonulni, még nem tudtam megszokni. A tünde-származásúak nagyon kötődnek a természethez, igaz?

*Kérdő pillantással fordul a lány felé, sosem volt olyan ismerőse, aki első kézből adhatott volna bármiféle választ is. Követi Katyerina tekintetét egészen Fredig, végül elmosolyodik és bólint. Megígérte, hogy ellenőrzi a szerencsétlent, elvégre nem tett jót neki, hogy kiszedte Izzy kedvéért akkor, amikor rácsavarodott. Kicsi, hiszen egy csemete, így szívesen fogadja a segítséget, hogy a fácska túlélje az őt ért atrocitást, és a jövendő hideget is.*

-Kösz, az jól jönne. Nemrég lett visszaültetve, és ígéretet tettem arra, hogy ránézek, mégis mi van vele. Tudod, hogyan lehet elérni, hogy ténylegesen megélje a tavaszt? Akkor átengedném, mielőtt kárt teszek benne.

* Félreáll, hogy utat engedjen a lánynak, jobban ért hozzá láthatóan, mint ő maga. Inkább nem reszkírozik, hozzáértőre bízza. Nem veszi buzgólkodásnak az ajánlatot, miért is venné? Segítséget kínáltak, nem fogja elutasítani, hiszen evidens, Katyerina jártas az ilyesmikben, míg ő nem. Kiszedni ki tudta, még a visszaültetéssel sem volt gondja, csak a többivel, és ha miatta menne tönkre a csemete, azt nem igen bocsátaná meg magának.*

_____________
A halálnak is van stílusa.
Többnyire zagyva, visszataszító és érthetetlen.
Kivételes pillanatokban viszont egyenesen avantgárd.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nadia Oronar
Diák - Pugnax
avatar

Female Ikrek Jelige : szeleburdi angyalka
Hozzászólások : 67
Évfolyam : Első
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Erdő   Szer. Dec. 23 2009, 23:46

*Halk énekszó töri meg az erdő csendjét. Lassú dallam, kellemes, megnyugtató. Egy szőke üstök tűnik fel az erdő szélén, vidáman ugrándozva, csak azért, hogy egy kicsit fára mászhasson. Boldog mosollyal az arcán nézelődik körbe, megfelelő fa után kutatva, majd megtaláván fürgén felmászik egy eős ágra, és lábát lóbálgatva dúdolgat tovább. Bár hideg van, megszokta, így nem fázik, sőt, Moszkvához képest még meleg is van. Kabátja zsebéből előveszi süniét, majd elengedi az ágon. Az állat körbe körbe rohangálva, borulgatva próbál megmaradni, és ez boldog kacajt vált ki Naidából. Sálával kezd el szórakozni, és úgy viselkedik mint egy kisgyerek. Egyedül van, nem kell megjátszania magát, szinte teljesen önmagát adja.*
-Na süni, hogy érzed itt magad? Nem sokat mozdultunk ki eddig a szobánkból. -Kislányos mosollyal az arcán beszél, majd kezd el újra énekelni, tiszta csengő hangján.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Serena Silverfeather
Diák - Extremus
avatar

Female Ikrek Jelige : I'm California...
Hozzászólások : 754
Évfolyam : Második
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Erdő   Szer. Dec. 23 2009, 23:56

*Halk léptek zaja zavarja meg az esti csendet. Egy kicsi leány lép ki a kastély falai közül. Régi madárkát csalt ki a hideg levegő az extremus helységéből. Bizony, bizony, Serena már régóta nem mutatkozott, de most mégis kitudja az orrát, a számára nem éppen a legjobb időjárási viszontagságok közé. Hideg van, nem is kicsit… és köztudott, hogy a kaliforniai hölgyike nem nagyon van oda a hideg levegőért, de most valahogy erre vágyott. Jobb ez mint a iskolán belüli fülled, mérgezet oxigén, tele bacilussal és egyéb nem kedvező dologgal.
Ahogy kilép a meleg falak közül, az égre pillant, ahol nem sok mindent lát a fekete felhőkön kívül. Sóhajtva maga elé pillant és elindul a sötétségbe. Bár még így is észrevehető, mivel rejtőzködő terepjelmezbe bújt, hanem a fehérségével tűnik ki a homályban. És azt várná, hogy fehérség vegye körbe a tájat is nem csak őt. De ez sajnos nem tapasztalható, mivel csak fagy van, de hó nem szállingózik mellé.
Kifújja a levegőt és megindul a mélyülő sötétségbe. Az erdő felé tart, minél messzebb az iskolától. Hátra- hátra pillant néha, de még mindig nagyon közel érzi magához az iskolai falait. Az is fura dolog, hogy egyedül lépked, és nem kedvenc Déjével. Őt is már régen csodálhatta meg, így most is egyedül bandukol egyre beljebb és beljebb.
Lassan eléri az erdő szélét, nem várt dologba ütközik. Először csak hangokat hall. Pontosabban egy ugyanazon hangszínt. Körbe pillant de, nem lát senkit. Összevonja szemöldökét és próbálja kivenni, hogy vajon ki lehet itt rajta kívül. Sajnos ez nem hat, mivel még mindig nem látja a sötétbe burkolózott lányt. Mivel egy lánnyal van dolga, aki vígan elbeszélget magában. Halkan beljebb lépdel, majd megáll annál a fánál ahol erősebben hallja a hangokat. Körülötte nem lát senkit, ezért bátorkodik felnézni, a fák lombjai felé.
Szemei kidüllednek, ajkai egy „o” betűt formálnak. Csodálkozva pillog az ég felé, ahol csak egy kitűnő szőke pacát lát. Nem gondolta volna, hogy a fán fog egy lény, avagy leányzó ül.
Miután kicsodálkozta magát, megköszörüli a torkát. Ezáltal magára vonva minden figyelmet.*
- Ilyet se láttam mostanában
*Mondja csípőre tett kézzel*
- Nem meredek ez egy kicsit?
*Emeli meg egy kicsit a hangját, hogy a fán üldögélő egyén meghallja hangát.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nadia Oronar
Diák - Pugnax
avatar

Female Ikrek Jelige : szeleburdi angyalka
Hozzászólások : 67
Évfolyam : Első
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Erdő   Csüt. Dec. 24 2009, 00:12

*Még jó, hogy csak fent van ötét, lent lehet látni. Mivel egy fehér valaki/valami tűnik fel, és jó lenne beazonosítani. Torokköszörülés, majd csodálkozás. Elmosolyodik, és egy kecses szökenéssel máris a jövevénnyel egy szintbe kerül.*
-Nem, köszönöm kérdésed, abszolút nem meredek. Sőt nagyon is jó ott fent. Feljössz kipróbálni?
*Le sem lehet vakarni az arcáról a vigyort, majd fejéhez kap, és újra a fán terem, de még ielőtt bárki is pisloghatna egyet, rögtön lent is van, ezúttal Sünivel a kezében.*
-Hadd mutassam be neked Sünit. Én pedig Nadia Oronar vagyok.
*Mosolyog, majd kezet nyújt. Kezd egy kicsit fázni, így elkezd ugrálni, és közben a kezeit fújja, hogy felmelegedjenek. Mivel okos vot, és kesztyűt nem hozott. Összedörzsöl, lehel, összedörzsöl, lehel, közben ugrálás. A lány feé fordul de közen nem hagyja abba az ugrálást.*
-És honnan jöttél?
*Tényleg kíváncsi, hogyhogy nem fázik a lány, ő meg majd megfagy.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Serena Silverfeather
Diák - Extremus
avatar

Female Ikrek Jelige : I'm California...
Hozzászólások : 754
Évfolyam : Második
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Erdő   Csüt. Dec. 24 2009, 00:31

*Épp hogy leolvadt az arcáról a csodálkozás, már kapja is a választ. De a meglepettség perceken belül visszatér, mikor az idegen szőke hölgyike mellé szökken, akár egy bolha. Érdekes látványt nyújt Serenának. Viszont csak csodálkozást vetít az arca. Mikor a leányzó mellé pattog, az extremusos lány végig pillant rajta. Egyáltalán nem tűnik kislányosnak, mint ahogy mutatja. A kérdéstől egy félmosoly jelenik meg a hidegtől kipirult arcán.*
- Nem köszi, ezt inkább kihagyom. Szerintem ettől az ugrálástól csak a nyakamat törném, de te viszont..
*Folytatná, de a leányzó eltűnik mellőle. Serena nagyokat pislog felfelé, mivel az idegen lány visszatért a fára, de nem sokáig, hisz se perc alatt megint a földön van. Felvont szemöldökkel pillog a sünire, amit az orra elé tolnak.*
- Érdekes választás háziállatnak. De szegény szerencsétlen nem fázik itt kint?
*Meglepő módon Serena annyira nem fázik, mert ő be van öltözve, kb. úgy, mintha Alaszkában lenne. Viszont ez az apró állat elég ruhátlan állapotban van, így nem meglepő a kérdés.
Pislog párat, majd magához tér a sünbámulásból. Igazából egy név téri észhez, meg az előtte lengő kéz. Elfogadja a jobbost, majd egy kérdést fűz a szőkeséghez.*
- Khm mit is mondtál Nadia mi a vezetékneved?
*Az álla kicsit a hideg földet verdesi, mivel mintha az Oronar nevet hallotta volna*
- Esetleg nincs neked, a flúgos bátyád?
*Összehúzza szemecskéit, és várja a választ. Nagyon reménykedik a nem válaszban, de legbelül tudja, hogy nem azt fogja kapni. Ebből kiderül, hogy Daeronkának van egy húga. Akiről Serena nem tudott. És ez egy elég kellemetlen dolog lesz majd, ha összefutnak és véletlenül Seri rákérdez, hogy te nincs véletlenül egy húgod, aki egy sünnel rohangál… Hát érdekes beszélgetés lesz az biztos.*
- Én Kaliforniából jöttem
*Most nem a játékra érti, de tényleg onnan jött. Méregeti a mellette álldogálót, aki mint egy labda úgy pattog mellette.*
- Ahogy látom, kicsit fázol, pedig tudtommal nálatok ennél hidegebb van.
*Mondja, majd megindul, mivel a lábai kezdenek egy picikét fázni.*
- Gyere, sétálunk, talán attól nem fogsz fázni.
*Int Nadianak, majd elindul az erdő szélén, semmiképp se szeretne eltévedni, mert elég nehéz lenne most kitalálni.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nadia Oronar
Diák - Pugnax
avatar

Female Ikrek Jelige : szeleburdi angyalka
Hozzászólások : 67
Évfolyam : Első
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Erdő   Csüt. Dec. 24 2009, 00:50

*Csengő hangon felkacag, de válaszol.*
-Nem , nem fázik, tudod, meg van bűvölve, így csak én DÉ és még pár ember érhet hozzá. Azok akiket szeretek. És éz valami féle nem is tudom milyen bigyót ad neki, amitől nem fázik.
*Lelkesen magyaráz, közben mutogat Sünire. Valójában tényleg kislányosan viselkedik, de alapból ilyen a természete. Tud komol lenni, de nem szeret. De most eg kicsit elkomlyodik. Lehet tényleg fázik a kis drága. Gyorsan elővesz egy....kesztyűt? Hát ez meg hogy kerül ide? Hiszen nem is hozott magával. Illetve de csak a zsebébe tette. Gyorsan beleteszi az állatot, majd ragyogó arccal fordul Serena felé.*
-Na mostmár nem fog megfázni.
*Megrázza Serena kezét, majd a kérdésen felvonja a szemöldökét.*
- Oronar. Nadia Oronar, de hívhatsz nyugodtan Diának.
*Megint mosoly, majd csillogó szemekkel válaszol a következő szemekre.*
-Dehogynem. Daeron. És csak társaságba flúgos, egyébként nagyon éééédes. Ésés imádom.
*Serena biztos ismeri Dét, ha így rákérdezett. Elkezdi érdekelni a dolog, és nem bírja ki, meg kell kérdeznie.*
- De mond csak, te honnan ismered? Azon kívül, hogy egy iskolába jártok.
*Kalifornia. Az jó hely. Sok ember, fények, és....Fények. Hirtelen ennyi jut eszébe, de Serena már el is indul, így gyorsan utánaered, de közbe folyamatosan pattog. Kezd melegedni, így abbahygja, de néha szökken egyet.*
-Mesélsz nekem az itteni világról? És már nem fázok.
*Ragyogó mosoly, csillogó tekintet. Ez az igazi Nadia.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Serena Silverfeather
Diák - Extremus
avatar

Female Ikrek Jelige : I'm California...
Hozzászólások : 754
Évfolyam : Második
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Erdő   Csüt. Dec. 24 2009, 01:07

*Érdekes egy természetű leányzó. Olyan kis szeretni való. Először kicsit fura volt Serenanak nem nagyon van hozzászokva az ilyen stílushoz. Bár Daeron is ilyen kis bolondos, butuska férfi gyerek, akivel véghez vitt bár érdekesnek mondható hadműveletet. *
- Ez elég érdekes dolog.
*A Dé névre kicsit összeszűkül a szeme. Nem nagyon hallotta még mástól ezt a nevet. Sőt egyedül Serena szokta így hívni, mert viccesnek tartja, és időt spórol vele. Persze a Daeront is használja, de csak akkor, ha esetleg valami miatt felszólítja kedvenc szőkéjét.
Elmosolyodik azon, hogy szerencsétlen állat, hogy kerül bele abba a kesztyűbe. Reménykedik benne, hogy túléli majd az utat, és nem kell majd egy sün temetésén részt vennie, ami igazából nem egy szomorú dolog lenne, elvégre, már a neve is kicsit furán hangzik. *
- Ahh, pedig reméltem, hogy rosszul hallottam…
*Sóhajt fel, most derült ki egy titok, amit Seri nem tudott. Persze nem fog hisztit csapni, hogy úristen ezt ő nem tudta. Elvégre nem hivatalos dolog az, hogy együtt vannak, hanem csak Daeron eldöntötte, hogy Serena az övé, és hát a fekete extremusos leányzó nem nagyon tudott ellenállni, vagy inkább nem is akart ellenállni a bolondos fiúnak.*
- Egy karba is járunk..
*Próbálja terelni a témát, de tudja, hogy nem fog menekülni a kíváncsian csillogó szemektől. Leemeli a tekintetét a lány arcáról, majd vissza. Igazából nem tudja, mit mondjon, de valamit, mégis muszáj lesz kiböknie..*
- Khmm, szerintem ez annyira nem érdekel téged
*Felpillant az égre, majd félszemmel a lányra.*
- Vagy mégis?
*Közben elindultak, hogy ne fázzanak. Így picit terelődik a téma. Hát igen Kalifornia a melegségről, a fényekről és a fényekről híres. Persze ha valaki ott lakik több híres dolgot is felfedezhet ezen a csodálatos helyen.*
- Az itteni világról?
*Néz értetlenkedve.*
- Pontosan mire vagy kíváncsi? Az iskolára, vagy a karokra, vagy az emberekre, vagy…?
*Tudná még sorolni, de inkább nem teszi. Megáll és Diara pillant. Kíváncsian pillog a leányzóra, akinek még mindig tele van a szeme játékos kíváncsisággal. Úgy látszik hosszú és tartalmas éjszakája lesz. Az órájára pillant és elhúzza a száját.*
- Induljuk el visszafelé, mert nekem nincs kijárási tilalom, de szerintem neked igen
*Remélhetőleg nem téved, és Nadia nem idősebb nála. Bár mintha azt említette volna, hogy a húga így biztos nem idősebb.*
- Mit szólsz egy meleg társalgóhoz?
*Érdeklődve pillant a hölgyikére, majd választ meg se várva lassan sétál visszafelé. Remélhetleg a szőkeség is vele tart.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nadia Oronar
Diák - Pugnax
avatar

Female Ikrek Jelige : szeleburdi angyalka
Hozzászólások : 67
Évfolyam : Első
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Erdő   Hétf. Dec. 28 2009, 15:53

*Kicsit félreéti a szemösszehúzást, de kivételesen csöndben marad. Csendben sétál Serena mellett, közben a süniét simogatja, má ami kilátszik belőle a kesztyűből. Nem nagyon érti miért akarta a lány rosszul hallani, de egy kérdő pillantáson többet nem mutat.*
-Te figyelj, nekem nincs nagyon jó logikám, de ebből ki tudom szűrni, hogy azon kívül hogy egy karba játok, kicsit több is van. Úgyhogy, mesélj!
*Csillogó tekintetét Serenára emeli, és bevágja a kiskutyaszemeket, amiknek nem lehet ellenállni. Serena állítására miszerint nem érdekli, csak bólint egy hatalmasat, jelezve hogy nagyon is kiváncsi rá.*
-Már hogyne édekelne. Daerontól semmit nem tudok meg, úgyhogy legalább te mond el.
*Miközben lassan sétálnak az épület felé, a kérdésen gondolkozi. Nem is tudja mi érdekelje. Mivel egy tanár kísérte fel, nem igazán tudott mit mondani, mert azokkal tiszteletlenül nem szabad beszélni, és Nadiának más fogalmi vannak a tiszteletről. Például, szerinte az tiszteletlenség ha egy ilyen kédést tesznek fel nekik. Épp ezért kicsit elgondolkodik, majd hatalmas mosollyal az arcán válaszol.*
-Hát úgy mindenre. A sulira, a diákokra a tanárokra, és még mindenre amit kihagytam. És a társalgó tökéletes lesz csak.....az hol van?
*Kissé tanácstalan, de mindegy megindul. Követi Serenát, be a
kastélyba.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tayler Thor Owain
Karvezető helyettes - Pilluamuleto
avatar

Hozzászólások : 1071
Tantárgy(ak) : Rúnamágia, Varázsfegyvertan, Mitológiák és Vallások tanár

TémanyitásTárgy: Re: Erdő   Vas. Jan. 03 2010, 20:50

Friminka

Szerencsére itt vagyunk újra...
A kastélyba érkeztünk vissza Edwarddal, akit immáron a szobájában hagyva mehetek a saját kis kuckómba.Mehetnék egyenesen oda is, de szükségem van egy sétára, így elindulok a kastély parkján keresztül. A park legszínesebb foltjánál megállok, és hosszan nézem a kicsi szekeret. Be kellene kopognom, de így? Végignézek magamon, s a látvány nem túlzottan szívderítő. Legalábbis számomra. Anyám ugyan rendbeszedte ruháimat, azokkal nincs is gond, de az arcomon éktelenkedő folt már annál inkább magyarázatot kívánna, s ahhoz nekem most nincs kedvem. Állok, s nézem a szekeret, ahogy eddig is, s szinte repülnék felé szívem szerint, de azt sem szeretném, hogy aggódó pillantásokat lássak kedvesem tekintetében, melyeket én okozok. Veszek egy mély levegőt, hátamon lévő hátizsákból kiveszek egy pergament, s írok rá pár szót. "Visszértem, holnap kereslek. Csókol Tayler."
Gyors mozdulattal lépek fel a lépcsőkre, s bedugom az ajtó alatt a cetlit, s lépek is vissza, indulok az erdő felé, mire rájövök, hogy elfeledkeztem arról, hogy a csizmám sarkán a sarkantyú csilingel.
-A francba.
Sziszegem fogaim között, majd gyorsabb léptekbe kezdek, eltűnve a szekér mögött, hogy minél előbb elérjem az erdőt, s ott már lassan sátéljak tovább. Már ha tudok....

_____________

Köszönet Gerard!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kali Friminka
Tanár
avatar

Female Ikrek Jelige : Cigánylány
Hozzászólások : 546
Tantárgy(ak) : Táncmágia, Rúnamágia tanár
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Erdő   Vas. Jan. 03 2010, 21:30

*Természetesen a szekerében van, hisz hol lenne máshol. Éppen teát főz a kis tűzhelyén, vagy legalább is a forralni való vizet teszi fel. Teljesen szokványos öltözékét viseli, tehát egy felettébb színes szoknya, egy halvány ibolyaszín blúz. Kendőt most nem visel, meg cipőt sem. Otthon kit zavar, hogy mezítláb mászkál? Igazából az elmúlt napok hiányérzetére csak az asztalán heverő papír emlékeztet. Már eléggé gyűröttnek tűnik, gazdája minden bizonnyal nem egyszer olvasta, de nem is kétszer.
És akkor hirtelen csörgés hangzik fel, papír csusszan. Azonnal az ajtóhoz rohan, felkapja a kis üzenetet és dühösen vágja ki szinte rögtön utána az ajtót. Már le is lépdel úgy mezítláb a lépcsőn, mit sem törődve az esetleges hóval, faggyal.*
- Tayler Thor Owain! Én nem a levelezőtársad vagyok, a szentségit! *Talán érthető a dühe, de lábainak nem tud parancsolni, hát megindul az erdő felé, a távolodó árny után, kezében szinte lobogtatva a legújabb üzenetet. Az nem kifejezés, hogy gyorsan lépdel, szinte már szalad, de most nem gondol bele abba, hogy milyen fényt vet rá, hogy egy férfi után szaladgál. Ilyet régen biztos nem tett volna. Az erdőhöz közeledve, nagyjából annak a szélén lecövekel. Nem hajlandó tovább rohanni.*
- Nesze az üzeneted te...! áh... *Belevágja a sötétbe a kis üzenetet, de nem tudja milyen jelzőt is használhatna a férfira most. Vele így nem bánthat senki, főleg nem egy férfi. De nem fordul sarkon. Fogalma sincs, hogy mire vár ott. Talán épp arra, hogy a sötétből kibontakozzon Tayler, valami mindent elsimító magyarázattal. De közben tombol benne a düh, hiszen a férfi, akiről azt hitte, szereti, arra sem méltatja, hogy szóban közölje, hogy elutazik, inkább levelezget. Hát vele ne levelezgessen.*

_____________
"Én? A tanárod? Na, ne nevettess! Maradjunk annyiban, hogy a jó fej nővéred."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tayler Thor Owain
Karvezető helyettes - Pilluamuleto
avatar

Hozzászólások : 1071
Tantárgy(ak) : Rúnamágia, Varázsfegyvertan, Mitológiák és Vallások tanár

TémanyitásTárgy: Re: Erdő   Vas. Jan. 03 2010, 22:25

Hallom, ahogy az ajtót felszakítja, hallom, ahogy gyors léptekkel közeledik felém. Hallom, ahogy dühe oly mértékig feszíti belülről, hogy annak nem tud nemet mondani, és kitörni készül, hangosan kiálltva nevemet.
Megállok, kicsit beljebb az erdőben, s nagyot sóhajtok. Tudom jól, hogy igaza van, nem tehetem ezt vele, de nem vagyok benne biztos, hogy mindig mindenről tudnia kell. De aggódik, akkor is, ha dühös. Tudom, érzem. Én is ezt tenném. Lassan megfordulok, hogy a fák közül figyelhessem őt. Hogy láthassam milyen szép is ahogy a Hold fénye megvilágítja arcát. Nem szólalok mg, nem is lépek közelebb, csupán figyelem őt egy ideig. Majd azon kapom magam, hogy az én lábam is önáló életre kellnek. Egyik lépés a másik után. Haladok lassan előre. A fákat kerülgetve pár hossző lépés után el is érem az erdő ritkább részét, s szembe kerülök kedvesemmel. Közel megyek hozzá, lassan, lehetőleg úgy fordulva, hogy bal oldalát arcomnak ne nagyon lássa. Egy tyúklépésre állok tőle, egy szó nélkül, vele szemben. Mélyen a szemébe nézek, s végigsimítom arcát. Óvatosan nyúlva felé, nem bánva, ha dühét rajtam tölti ki. Arcához hajolva búgó, mély hangon suttogok fülébe, miközben ajkaim érintik arcát.
- Ne haragudj rám kérlek. Nem akartam, hogy aggódj miattam.
Nem kezdek bele magyarázkodásba, az nem én lennék. Nem akarom ecsetelgetni, hogy hol voltam, mit csináltam.
- Itt vagyok, és nem megyek el innen jó ideig, hacsak el nem zavarsz.
Hangom elcsuklik az utolsó pár szónál egy röpke pillanatra.
- Szeretlek.
Hangzik el az utolsó szó, melyet talán még nem is mondtam ki, s talán nem is fogok töbet, de most ki kell, mert ki akarom, mert kikívánkozik, mert miden vágyam az, hogy átöleljem, magamhoz szorítsam. De nem teszem, csak lépek egyet hátra.
Eltávolodva egy csöppet tőle jövök rá, hogy felindultságában hogyan is rohant utánam. Még inkább szeretném felkapni, hogy fájó karjaimba zárva vigyem vissza a szekeréhez, hogy csókokkal halmozzam el, miközben apró lábait melegítem fel. Tekintetemben a vágy és a kétség szikrái váltakoznak, de csak állok vele szemben, vagyis kicsit féloldalasan, és nem tudom mi tévő legyek. Nem tudom, hogy miért olyan nehéz ez...

_____________

Köszönet Gerard!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kali Friminka
Tanár
avatar

Female Ikrek Jelige : Cigánylány
Hozzászólások : 546
Tantárgy(ak) : Táncmágia, Rúnamágia tanár
Kor : 37

TémanyitásTárgy: Re: Erdő   Vas. Jan. 03 2010, 23:17

*Csípőre tett kézzel vár és nézi a sötét erdőt. Mintha a csendben neszeket vélne hallani és meg is van róla győződve, hogy az Tayler, így nem is hajlandó egy tapodtat sem mozdulni. Dühös, méghozzá nagyon. Szinte lángokat szór az egyébként meleg barna tekintet. És végül meg is jelenik a férfi, de hiába közeledik, Friminka a legkevésbé sem enyhül.
Igyekszik úgy tenni, mintha az érintés és a suttogás teljesen hidegen hagyná, pedig a hideg futkos a hátán és nem az időjárás miatt. A férfi közelségének köszönhető, hogy az iménti dühét nem tudja kiadni magából, hiszen a hang a torkára forr. Főleg az utolsó szó hallatán. Annyi érzés még soha nem kavargott benne, mint amennyi most, ebben a szituációban. Ott lángol benne a düh... de legszívesebben a férfi karjaiba omolna. Tehetetlen dühével már nem tud mihez kezdeni. Kezei ökölbe szorulnak és elkezdi püfölni a férfi mellkasát.*
- Nem hiszem el, hogy csak így szó nélkül képes voltál elmenni. Nem is tudod mennyire aggódtam miattad, főleg amiatt, amit a leveledben írtál. *Szinte minden egyes szónál üt egyet, két kézzel egyszerre, de közel sem fájdalmas, inkább csak a levezeti azt a felgyülemlett aggodalmat. Miközben kifakad, még könnyei is megerednek, nem néz fel Taylerre. Végül az utolsó ütések már nagyon erőtlenek és utána már csak a férfi mellkasába bújva, próbálja elfedni könnyeit és titkon élvezi a másik közelségét.
Pár másodpercig szólni sem tud. Most egy kicsit fel kell dolgoznia és rendeznie kell az ellentétes érzéseket. Végül halkan szólal meg, de a csendben tökéletesen hallható hangja, hiába nem néz fel, hiába a férfi mellkasának beszél.*
- Én is szeretlek. De ilyet többet ne csinálj. *Hát ő is egy gyenge nő lett, de most már a legkevésbé sem zavarja, hogy könnyes szemekkel, érzelgős szavakat suttog egy olyan férfinak, akinek most még a szemébe sem mer nézni.*

_____________
"Én? A tanárod? Na, ne nevettess! Maradjunk annyiban, hogy a jó fej nővéred."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tayler Thor Owain
Karvezető helyettes - Pilluamuleto
avatar

Hozzászólások : 1071
Tantárgy(ak) : Rúnamágia, Varázsfegyvertan, Mitológiák és Vallások tanár

TémanyitásTárgy: Re: Erdő   Hétf. Jan. 04 2010, 00:15

Miközben közel hajolok hozzá hallom szívének dobbanását, vagy csak hallani vélem, mert saját szívem kalapál mellkasomban.
Majd minden egyes ütése fájdalmasan döf belém. Testemnek, lelkemnek hatalmas fájdalmat okozva. Összeszorítom fogamat, hogy el tudjam viselni az ütéseket melyek más esetben talán nem is lennének oly nagyok. De most azok. Szememből kis híjján könny szökik ki, de nem fogom le, nem állítom meg. Nem akarom, hogy tudjon róla milyen összetört a mellkasom, ahogy szinte mindenem tele hozsolásokkal. hogy lecsillapodik, s hozzám bújik lágyan átölelem, s hatalmas tenyeremmel simogatom hátát. Lassan belecsúsztatva ujjaimat hajába, s arcomat is belefúrva a kellemesen lágy, bódító illatú fűrtökbe. Érzem ruhámat kis folton eláztató könnyeit, hallom, ahogy hangja síróssá válik, s lágyan mondja ki azt, amit nemrég még én mondtam. Biztos vagyok benne, hogy ez az érzés hosszú időre rabul ejtette a szívemet, de nem tudom, hogy neki meddig lesz hozzám türelme. Nem tudom, hogy el tudja e fogadni, hogy én megmaradok olyannak, amilyen voltam, s nem fog felszínre kerülni a "jókisfiús" énem, aki behódol egy nőnek, egy érzésnek, bármennyire is szíven szúrja a szerelem nyila, s bármennyire is fájdalmas lenne az, ha ez nem így lenne. ha nem tudnám magamhoz vonva ölelni őt.
Nem szólalok meg, nem igérem meg, hogy nem teszek tőbbé ilyet, mert nem tudom, hogy az igéretemet be tudom-e tartani. Két kezembe zárom arcát, s felém emelve nézek bele könnyes szemeibe, letörölve ujjammal arcáról az apró folyamot, mely végigszántotta finom bőrét. Tekintetem lesiklik ajkaira, közelítk felé, s lassú, szenvedélyektől túlfűtött csókkal pecsételem meg a kétszer is elhangzott szót, ha Frimkának is kedvére való ez.
- Ne sír, ne aggódj miattam. Nem érdemlem meg. Azt sem, hogy szeress, de ha így van, én vagyok a legboldogabb ember most a földön.
Két karommal körbefonva emelem meg kissé, hogy lábai az enyémen pihenjenek immáron, s ne a hideg földön, körbefonom hosszú kabátommal, hogy melegséggel óvjam őt.
- Visszaviszlek a szekérbe, mert megfázol, és azt én nem szeretném.
Nem, most nem tudom felkapni, s elsietni vele, bármennyire szeretném is. Bohókás mosollyal nézek megenyhült arcára, s lassan elkezdek lépkedni vele, lábamon víve őt, mint mikor a gyermek játszik az apjával, s közben el nem szakadok pillantásától.

_____________

Köszönet Gerard!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Erdő   

Vissza az elejére Go down
 

Erdő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
18 / 21 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 10 ... 17, 18, 19, 20, 21  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tornerans Mágusképző Szakiskola :: A kastély parkja :: A kastély körüli park-


Free forum | © phpBB | Free forum support | Kapcsolat | Report an abuse | Have a free blog with Sosblogs