Varázsfegyvertan terem

Tárgy: Varázsfegyvertan terem Szer. Aug. 26 2009, 12:40

Ha átvágsz a hatalmas földszinti csarnokon, s a folyosón elindulsz hamar megtalálod itt az első bejáratot.
Egy éjfekete ajtó...ez fogad téged....és igen, mágiával van ellátva. Nem tudsz belépni rajta engedély nélkül, mint ahogy a kastély falain belül a legtöbb terembe sem. Kilincs? Az nincs. Nem is lesz rá szükség, hisz az ajtó, ha felvetted az órát, és az órarended is jelzi, hogy itt ma tanítás lesz kitárul előtted. Lépj be bátran, s tágítsd pupilláidat, mert a helyiségben olyan sötét van, hogy igencsak nehézkes eligazodni, addig, amíg szemeid hozzá nem szoknak a feketeséghez, hisz a fényes folyosóról belépve elvakítottnak érezheted magad. Tőkéletes félgömb alakú a szoba. Fala, s mennyezete egysége alkotnak egy kupolát, melyen apró csillagok szikráznak, fényt adva neked a közlekedéshez. A hold is fel-fel bukkan olykor, csak egyetlen alakját nem látod soha ennek az égitestnek, mégpedig azt, amikor teljes átmérőjét mutatja a Föld felé. A Telihold....így nagy betűvel.
Jegyezd meg, hogy itt nem találsz katedrát, egyszerű tanári asztalt sem, nincsenek siralmasan sorakozó padok, sem tábla, amire írkálhatsz. Ezzel ellentétben viszont, ha az ajtótól elindulsz balra, egy félkör alakban elhelyezkedő széksort találsz, olyan színházi jelleggel, csakhogy itt minden szék előtt van egy kis, lehajtható, lila színben pompázó asztalka. Az asztalkának van egy apró fiókja, amiben mindíg találsz íróeszközöket, pergament, és néhány eszközt is, amire esetleg szükséged lehet. Ne kérdezd meg, hogy az ide-oda hajtogatás ellenére miért marad minden a helyén....Tábla helyett a kupola falára leszel kénytelen figyelni, hisz a csillagok olykor életre kellnek, s betűket formázva adják meg neked kérdésedre a választ, vagy a tananyagot. S ha valamit dolgozol, esetleg jegyzetelsz fejed felé is leereszkedik egy, elegendő fényt adva a munkádhoz. Hála a mágiának itt mindíg friss levegő van, és kellemes hőmérséklet, viszont egyetlen ablakot sem fedezhetsz fel. Ennél fogva nincsennek függönyök, sem semmi csecse-becse. Porszemeket ne keress, nem találsz, s ha valamit rendetlenül hagysz is, legközelebb minden katonásan fog sorakozni, mert én kényes vagyok arra, hogy minden mindíg a helyén legyen, és makulátlanul tisztán várjon vissza téged, és engem. Vedd ezt figyelembe és ne hagyj széjjel semmit, mert nem biztos, hogy jó pontot szerzel ezzel magadnak nálam, attól függetlenül, hogy nem okoz fárattságot pár röpke pálcamozdulattal rendet raknom utánad.
Nos ennyi az, amit te láthatsz, de még sok minden található meg a terem sötétebb felében. Többek között a szertár ajtaja, ahol a nagyobb eszközöket, szükséges tárgyakat, varázslattal elátott, vagy még a nélküli, varázslatos...fegyverként és saját védelmedként is hasznosítható csodákat tárol a professzorod.... vagyis én. Azt hiszem neked ennyit elég tudni a teremről, amiben szenvedni-, vagy éppen élvezettel tanulni fogsz, rengeteg tudást szerezve.

Ja igen, ne ijedj meg, nem tévedtél el, ez az Varázsfegyvertan terem.

//Mindenkit szeretettel várok az órára egy meglepetés vendéggel.
Kérem, hogy olvassátok át a terem leírását, mert nem szeretném, ha valaki a kilinccsel nyitná ki az ajtót, vagy beülne az egyik padba és hasonlók.....
Kezdő hozzászólásom hatkor jön, ha nem jön közbe semmi. Késni lehet, de aki utánam ír ne üljön le, hanem áljon meg az ajtó mellett, amíg nem mondom, hogy leülhet.

Kellemes szórakozást mindenkinek.//

*A mai napnál semmi sem lehet csodálatosabb! Kezdjük ott, hogy a terem, amibe készül a FÖLDSZINTEN van. Ergó nem kell megmásznia azt a rengeteg lépcsőt, ami a Déli toronyba vezet. Igaz az alagsori bájitaltan vagy átváltoztatástan az sokkal jobb, de a földszintig még kényelmesen és könnyedén fel lehet jutni az Extremusos szobákból. Ez máris jó pont az új tanárnak.
Aztán persze az a tény sem elhanyagolható, hogy tavaly nagyon jók voltak a varázsfegyvertan órák, és bár tanár csere volt a tananyagnak továbbra is izgalmasnak kéne lennie. Éppen ezért nagyon jó hangulatban hagyta el a szobáját. Talán lesz, akit meglep - de olyan is lesz, aki örülni fog - , hogy Kumikon egy piros felsőt láthat a megszokott fekete helyett. Persze a szoknyája most is fekete, és a bakancsa színe sem változott, de már az is nagy előre lépés számra, hogy felvett bármit, ami nem fekete. A táskájában ott van most is a jegyzetfüzete, pennája, pálcája és persze egy manga, hogy ne unatkozzon, amíg megérkezik a tanár.
Az ajtó színe, kissé meglepi. Nem szokott hozzá, hogy fekete ajtók sorakozzanak a kastélyban. A kilincs hiánya az kevésbé zavaró. Főleg amikor az ajtó magától kinyílik előtte.*
~ Biztos, hogy ez a terem? Olyan sötét van odabent... ~
*Habozik egy pillanatig, de végül összeszedi magát. Nem nem a sötéttől fél. Semmi baja nincs az éjszakával, egyszerűen csak nem szokott hozzá, hogy ilyen sötét legyen egy teremben. Pár pillanattal később azonban észreveszi a csillagokat a plafonon, s ahogy megszokja a szeme a sötétséget már a széksorokat is észreveszi.
Nem sokat gondolkozik, az első sor közepére megy, remélve, hogy innen mindent tökéletesen fog látni, és hallani, s leül. A felhajtható asztalka nagyon tetszik neki, és ahogy egy kis csillag alászáll, hogy világítson, már azt is látja, hogy az asztalnak szép lila színe van. Ezen elmosolyodik, hisz ez a kedvenc színe.*
~ Ez a nap tényleg csodálatos! ~
*Gondolja mosolyogva, s a csillag fényénél olvasni kezdi a mangáját.*

//Remélem, a csillagocska akkor is világít, ha csak olvasni akarok tongue

- ha nem akkor a pálcám végén gyújtottam tüzet Razz

//

// Bocsi a korai írásért, csak nem tudom, hogy ide érek-e óra kezdésig. //

*Talárját magára kapva kezd el nyugodtan lesétálni a földszintre. Tavaly volt már varázsfegyvertanuk, de az több, bár inkább kevesebb sikerrel záródott le, így ha minden igaz új tanárt kapnak. Ez abból is látszódik, hogy nem valamelyik szárnyba találhatja meg a termet, hanem a földszinti folyosók egyikén. Idén ha jól számolja ez lesz a második órája, és ez is összevont, de ezt meg tudja érteni. Füzetébe bele lapozz, ahogyan lassan halad lefelé a lépcsőkön, és megnézi, hogy mit tanultak tavaly. Körülbelül csak annyit talál meg, hogy milyen varázslattal lehet megnézni, hogy egyes tárgyakon milyen rontások vannak.
Az utolsó lépcsőfokot is megtéve, átvág a csarnokon, ahol visszhangzik a lépteinek zaja. Füzetét összecsukja a kezébe, a tollát pedig a füzetborítóra erősíti. Ez egy újabb toll, amin még van csipesz, mivel a múltkori tolláról sikeresen letörte. A folyosón haladva egy fekete ajtót pillant meg, amire kicsit felvonja a szemöldökét. Keresi a kilincset, de hát sehol semmi, aztán egyszerűen csak kinyílik az ajtó, mire reflexből kihúzza a pálcáját az övéből. Remélhetőleg nem még egy fejből álló kísértet akarja rémisztgetni. De ahogyan bepillant, nem lát semmit csak egy holt sötét termet, és a bent ülő Kumikot.*
-Szia!
*Köszön neki, majd beljebb lép a sötétségbe. Ilyenkor van gáz, hogy nem járkál elemlámpával. Pár pillanaton belül hozzászokik a szeme a sötétséghez, így nem gyújt fényt a pálcájából. Felvont szemöldökkel nézi a terem elrendezését, de hát ahány tanár annyi ízlés. Fellép pár lépcsőfokot, majd találomra az egyik sorba belép, és bebotorkázik a középső székekig, és ott helyett foglal az egyiken.
A széken kényelmesen hátradől, és legszívesebben még a lábát is feltenné az előtte lévő székre, de hát ennyi jó modor még benne is van, hogy ne tegye. Már csak egyedül a pop-corn és a kóla hiányzik, és teljesen olyan élménye lenne, mintha moziban lenne. Tekintetét felemeli a kupolára, amin különböző formákban helyezkednek el a csillagok.*

Halkan nyílik a bejárati ajtó, ő pedig gyorsan besurran a kis résen, majd maga mögött be is zárja a tölgyfa monstrumot. Arca kipirult, szemei vidáman csillognak a sétától, melyet a parkban tett. Sőt, amikor nem látta senki, még rugdalta is kicsit a színes, piros-barna-zöld-sárga leveleket, mint amikor még kislány volt. Kellett az a feltöltődés a lelkének, és a testének is, hiszen ha még csak bágyadtan is, de süt kicsit a nap, és ebben sokáig nem lesz majd részük, ha beköszönt a hideg tél.
Kezét kicsit fázósan összedörgöli, majd karjait is melengetni kezdi, azért nincs már hőség odakint, de ezt csak akkor érzi meg az ember, amikor belép a kastélyba.
Fekete-piros kockás szoknyáját lesimítja magán, szintén fekete pulcsiját is megigazgatja, és áldja az eszét, amiért nem vékony harisnyát vett fel, hanem egy kicsit vastagabbat, de azt is a divatosabb fajtából. Nem tudja megtagadni magát, szeret öltözködni és kész.
Erre a gondolatra még a talárt is eligazítja magán, majd táskáját a vállára dobva elindul megkeresni az új tantermet. Hamar megtalálja..., kilincs nélkül. Már éppen tovább állna, hogy segítséget kérjen, amikor az ajtó kinyílik előtte, ő pedig egy halk "varázslat, te lökött" morgással belép a terembe.
Az ajtó becsukódik mögötte, ő pedig összerezzen a hirtelen sötétben, és ajkát egy halk, panaszos nyögés hagyja el, kezei pedig megremegnek.
- Gyűlölöm a sötétet - motyogja, és pálcáját gyorsan kikapja tokjából. - Lumen! - varázsol fényt, és a pálcát előre tartva néz körül a teremben. Kumikot és Raphaelt meglátva zavartan megtorpan, nem hitte volna, hogy van még itt valaki.
- Oh, sziasztok! - köszön halkan, majd a pálcát felfelé irányítva észre veszi a csillagokat, amik, most hogy a gyér fényhez hozzá szokott a szeme, mintha sokkal jobban világítanának. - Efflo! - mondja ki halkan az ellentétbűbájt, mire újra sötét lesz, de már nem olyan szörnyű, mint amikor belépett.
- Akkor is utálom a sötétet - motyogja az orra alatt, majd kienged egy reszketeg levegőt, és odabotorkál a fiú mellé. Egy gyors puszit nyom arcára, majd lehuppan a székre.
A kis asztalkát lehajtja, és ráteszi táskáját, majd arra könyököl, és megpróbálja a helyzetből kihozni a legjobbat, és a csillagokban kezd gyönyörködni, ahelyett, hogy arra gondolna, még most is milyen nagyon sötétnek érzi a helyet.

*Ha már kétszer késett, akkor most behozza a lemaradást, és előbb érkezik, bár hogy minek, azt maga sem tudja. Azt már pozitívumként könyveli el, hogy nem kell ajtót nyitogatnia, az kitárul magától. A sötét láttán elvigyorodik, ez az ő otthona, nem más, kifejezetten élvezi az ilyesmit. Az a fény ami a többiektől ered… nem érti, miért van rá szükség, de nem is teszi szóvá. A legtöbb ember ódzkodik a sötéttől és az éjszakától, ő viszont ebben nőtt fel, szereti, akkor érzi jól magát igazán. A ruházata hasonló az eddigiekhez, még véletlenül sem egyenruhában van, bár nehezen is lehetne, amikor még mindig nem ment a körletek közelébe. Fekete csizma, nadrág és fehér ing, no meg a saját talár, és az elengedhetetlen koponya, amit soha semmilyen körülmények között nem hagy el. A szája szélén egy féloldalas vigyor jelenik meg, amikor a terem ajtaja kitárul magától, és körbenéz.*

-Trükkös, nemde? Nocsak, egy ízlésünknek megfelelő terem, Francis. Ez a nekünk való, nem igaz? Otthonos és tökéletes.

*Elégedetten bólint, így lép a terembe, hogy az ajtó be is zárul mögötte, az újabb vigyort vált ki, így lép a többiektől távol eső székhez. Nem, nem változott, jobban szereti a magányt, mint a tömeget, továbbra sem csapatjátékos, mert nem megy neki. A sötét pedig egyáltalán nem zavarja, a csillagok fénye neki bőségesen elegendő, láthatóan otthonosan mozog és pillanatok alatt megtalálja a széket is. Talán érdekes lehet egyeseknek, ezt hogyan csinálja, ám nem fogja elmondani. Nincs benne semmi trükk, csak a temetők is hasonló sötétségbe borulnak éjszaka, és hozzászokott. Úgymond a barátja. Mindenkinek biccent, Midorikawának még egy halvány mosolyra is futja tőle, de kivételesen kinyitja a száját is. Meglepő.*

-Sziasztok!

*No nem lehetne azt mondani, túlzásba vitte, alig hallható. Leül az asztallapot lehajtja és elsőként Francist teszi le rá. A lila színre elhúzza a száját, valahogy nem illik a környezetbe, de sebaj, nem ezen fog fennakadni. Körbenéz, kiszúrja a sötétben lévő ajtót is, pontosabban a sziluettjét, arra bólint. Már most elkönyveli, Owain nem lehet rossz arc, bár Izzy már magyarázott róla. Ha a fiú jön, akkor mellette van hely, vele teljesen más viszonyban van, mint a többiekkel. Már-már barátinak mondható, de ez nem véletlen. A fiókot nem nyitja ki, majd ha szükséges, csak akkor, addig jó az úgy, ahogy van. Ha esetleg kart kérdeznek tőle, természetesen arra nem válaszol, ahogy eddig sem, elég, ha a nevét mondja. Hátradől, egyedül a koponyával foglalkozik, semmi mással, csendben várja az óra kezdetét. Érdekli a tantárgy, valamit már tanult erről Raultól is, de persze nem ezen volt a hangsúly.*

*Kis híján szívrohamot kap, mikor meglátja a varázsfegyvertan termének ajtaját. Mintha Ali baba érkezett volna meg, s mondta volna ki a varázsszót tárul az fel előtte anélkül, hogy Daeron megmozdult volna.
Gyér fény világít odabennt, s már innen az ajtóból kiszúrja, hogy nem egy hagyományos teremmel van dolga. Sok csillag, felfelé ívelő székek...mindössze ennyit lát a teremből. Kicsit megdől, megmustrálván, jön-e még valaki, mert félő, rossz terembe érkezett meg.*
~Ez az Owain tud valamit!~
*Húzódik fülig érő mosolyra a szája, s ha eddig a már odabennt ülők nem láttak semmit, Daeron fogsorának fehér villanásától majd fognak. Belép. Elsőre a mugli mozi kifejezésre asszociál, de valljuk be, előnyére válhat a sötétség azoknak, akik túl unalmasnak tartják az órát. A székek bizonyára kényelmesek, így akár az alvást is lehetővé teszik.
Pár perc múlva szeme sikeresen hozzászokott a félhomályhoz, s kiszúrja a már üldögélő diákokat. Nem is kérdés, Noel felé indul meg, hogy majd együtt eszmecserézhessenek a sötétség örömeiről.*
-Félelemmel teli órát!
*Köszön évfolyamtársainak, valamint Noelnek, aki minden bizonnyal értékelni fogja eme remek megjelenést. Különcként természetesen nem a diákokkal teli sorban foglal helyet, hanem felmászik, s leül egy sorral feljebb. Ha valakinek esetleg hiányozna, boldogan elcseverészik vele. Néha az ajtó felé pillant, hátha belibben rajta, s orra vágódik Serena is. Táskáját a mellette lévől székre helyezi, hogy foglalja a lány helyét.*
-És hány büntetést sikerült eddig összeszedned?
*Hajol diadalittas vigyorral Noel fölé. Jómaga hiába próbál rosszkisfiúnak tűnnik, két év alatt egyetlen szabályszegést sem tudhat a magáénak, sőt, még a házi feladatokat is megírja.*

* Konidik jön órára, talárban. Nem tartja olyan rossznak ezt a ruhadarabot, de még is az egyszerű utcai ruhája sokkal jobb. Mikor elér a tanterem ajtajához egy megszokott mozdulattal a kilincs helye felé nyúl. De nincs ott semmi. Az ajtó magától kitárul. Koni ezen elmosolyodik. Szereti, ha valami mágiával működik. Ameddig nyitva marad, az ajtó öt alakot pillant meg. Sajnos utána becsukódik az, és sötétben marad. De ez a rövid idő alatt is meg tudta állapítani, hogy csak egy embert ismer. Kumikot. Továbbá látott valakit, akinek egy koponyája volt. Nem tudta megállapítani, hogy igazi volt-e de nagyon úgy tűnt. És még látott két teljesen normálisnak tűnő alakot, akiket nem ismert. *
- Sziasztok!
*Köszön, és lassan elindul egy szék felé. De tényleg lassan, nehogy beleütközzön valamibe. Nem túl, messze de nem is túl közel ül le a többiektől. A kis asztalkát lehajtja, a táskáját a lábának támasztja. A táskájából elővesz egy még otthonról hozott füzetet és egy tollat, hátha majd írni kell. Reméli jó fej tanár foga tanítani ezt a tantárgyat. Nem akar kifogni egy nagyon-nagyon rossz tanárt. Főleg nem első óráján. Azt is reméli, hogy érdekes tantárgy lesz, nem akarja végig unni az órát. Mivel Kumiko biztosan tud, valamit erről a tantárgyról ezért megkérdezi:*
- Kumiko, mit fogunk csinálni? Harcolni varázsfegyverekkel vagy esetleg írni egész órán?
*Teszi fel a kérdést. Figyelmesen hallgatja a választ. Utána hátradől a széken, hogy pihenjen egy kicsit. Szerencsére nem alszik el, de már közel van ahhoz. Próbál figyelni a körülötte lévő beszélgetőkre, hogy ne aludjon. Szereti a sötétet, bár nem nagyon tud abban mit csinálni a pihenésen kívül. Mivel tényleg nem akar, aludni ezért elkezd rajzolgatni a tollával.*

*Biztos benne, hogy ő lesz az első, nem csak mert első akar lenni, hanem, mert ennek érdekében hajlandó volt felkelni, ami nála csodaszámba megy, s még lépteit is megszaporázza, hogy berobbanjon a terembe és jusson hely az első padban, de úgy, hogy ne legyen körülötte senki, merthisz a változatosság kedvéért ő is antiszoc (nem csak úgy) hanem, mert ilyen volt mindig, de teljes a sötétség, s először azt hiszi megint elaludt.*
~Nem, csak most ne…most nem alhatok!~
*Ennek következtében hatalmas csattanás, Edward pofoncsapja magát, hogy ébredjen, s csak azon lepődik meg, mikor meg is érzi, sőt átsétál az ajtó túloldalára, be a terembe, egy rakás diák közé, saját pofonjától égő pofával...
Maga sem tudja mitől lepődik meg leginkább...Attól, hogy sokan vannak? Saját csalódottsgától ami abban nyilvánul meg-nem ő az első ezen az órán, vagy hogy nem is aludt el? Azoknak nem meglepő, akik ismerik, hogy egyik arca vörös valamely bizonyára lánytól beszerzett taslitól, hisz mindig pofoncsapja minimum egy csaj...csak sajna a jelenlévők közül nem ismeri senki. Mondjuk ez neki baj, sőt...*
~S még azt hitte senki nem fog eljönni... Alakulhat a rajongiói klubb...~
*Mielőtt egyáltalán megmozdulna, megmarkolja fekete inge alatt megbúvó medálját, csakis fontossági sorrendben intézi dolgait. Az ezüst kissé megcsillan, s az ő feje eltűnik, inge nyak részében, mintha azt ellenőzizné helyén vannak-e a mellbimói – megint egy idiótát fújt erre a szél effekt, de gyorsan visszaemeli fejét, jó magasra, (hisz a spanyol viaszt ő ürítette), miután meggyőződik róla minden rendben van.*
~Hát én bemondtam volna az unalmast ennyi embertől, de te tudod, csakis elismerésem~
*Gondolatban elmosolyodik, de csak gondolatban képes erre, egyébként felveszi a szokásos gőgös arckifejezését, arcizmait megregulázza, hideg tekintetével barátságtanul végigméri a jelenlévőket.*
-Sziasztok *Köszön normális hangerővel, de színtelen hangon, fekete ingéhez tartozó fekete nadrágjában nem tűnik túl bizalomgerjesztőnek, inkább mint az ördög kisöccse, egészen fiatal és szemtelen a pofija, pedig édes, szép arcú kisgyerek is lehetne akár, aki lelkesen akart minél hamarabb felnőni, azért hajlandóztatott jelentkezni az iskolába. Ám ez az ábránd kecsen foszlik semmivé, főleg ahogy szemei gonoszul összeszűkülnek. Nincs nála KAJA! Sőt, füzetet hozott, ilyen sem lesz többet talán, ahogy az sem fordul elő más előadás alkalmával, hogy az első padok valamelyikébe üljön le, s ne hátul, hogy látványosan unatkozzon, egyen és aludjon. Jön a következő meglepi, nincs első pad...nem baj, akkor marad a jól látható helynél, a pozitív kilátásnál. A sötétség nem zavarja, a csillagok és a HOLD fénye vezetik, erre szájának sarka is rándul egy aprót, lám Tayler egyénisége tökéletesen tükröződik. Eszébe is villan egy s más, miközben végig az egyik csillagot bámulja, úgy vonul végig, valahol abban reménykedve a többiek is felnéznek. Sokat játszott ilyet kiskorában, felbámult az égre, s mindenki más szintén felnézett, hogy mit láthat a gyerek (egy meteoritot?). Halál bosszantó tud lenni, s neki igazi raktára van bosszantó dolgokból. Nem is ő lenne, ha nem vetne be egy-egy alkalommal minimum egy ilyet. A holdat is megbámulja, egész előre a széksorok valamelyikére huppan, a lila asztalkára támaszkodva. Mivel mindenre szimbolikus magyarázatot keres, a lilát nem érti, de hogy átváltoztassa indigókékre, azzal most nem próbálkozik, inkább rákönyököl. Persze még várnia kell, amíg el nem kezdődik, ígyhát gondolataiba mélyed, ügyelve arra, hogy még véletlenül se szunnyadjon el. Kávétúladagolása miatt, ujjai így is szüntelenül kopognak a lila asztalon, mely megintsak irritáló lehet, de Ed nem tesz ellene-direkt.*

Fene! Megint elkéstem! Ha ezt megtudja Sandy néni, megint küld Rivallót, amitől kirohanok a világból! Büdös vén banya!
*Hallatszik a morgás az ajtó előtt, s ahogy az szélesre nyílik, egy kócos, álmos szemű, taláros-egyenruhás srác lép be rajta. Mivel még félig alszik, így fel sem tűnt neki, hogy az ajtó magától nyílt ki előtte - arról nem is beszélve, hogy az órát is elnézte, azért hiszi azt, hogy elkésett. Ahogy belép, és az ajtó becsukódik mögötte, megtorpan a sötétben. Mivel egyelőre még nem lát semmit, azonnal fordulna is vissza, a kilincs után nyúl, de nem talál a helyén semmit.*
Ezt nem hiszem el! Nem elég, hogy kések, még a termet is elnéztem! Ez tuti valami seprűtároló, és itt dekkolhatok amíg a gondnok nem jön erre!
*Lemondóan sóhajt, és fejét az ajtónak támasztja. Elmotyog még néhány "kiakarokmenniii!"-t, majd úgy dönt, ha már úgyis álmos, és bezárták, keres magának valami kényelmes helyet, ahol alhat tovább. Megfordul, és mivel a szeme már megszokta a sötétet, veszi észre, hogy hova került ~Mi ez? Kertmozi vagy valami szabadtéri színpad?~. *
Hali!
*Köszön a bent lévőknek, s miközben a fejét vakargatva gondolkozik, körbe sasol, hogy lássa, kik is vannak már bent. Szinte az elsők között fedezi fel a sötétben is egész jól kivehető Francist, így nem tétovázik, egyből oda is araszol melléjük, vigyázva, hogy ne essen hasra, mert ezzel a jó kis belépővel már így is nevetség tárgyává tette magát.*
Sziasztok!
*Köszön ismét, immár vigyorogva, és helyet foglal mellettük. A keze már rutinosan mozdul a koponya felé, hogy gyengéden végigsimítson rajta, s csak utána veszi alaposabban szemügyre a haverja mellett ülő fiút.*

*Egyszer az életben jön hamarabb az órára. Egyszer. És egyrészt akkor már elvárná, hogy ő legyen az első, és a többiekkel szemben legyen némi tereptapasztalata, még ha pár percnyi előnnyel is. Másrészt meg maga sem tudja, miért nem lógja el. Ma egész nap olyan béna volt. Ha valaki közelről megnézi, felfedezhet két karikát a szemei alatt, igazságosan elosztva, fele-fele arányban. Ez annak köszönhető, hogy két órát, ha aludt az éjszaka. Az alatt a két óra alatt is idióta álmai voltak.
Amennyiben az a valaki, aki közelről megnézi, rendelkezik némi megfigyelőképességgel, észreveheti, hogy a jobb halántékán egy piros folt található. Ilyesmi van a könyökén és vállán is. Meg a térdén.
Reggel ugyanis, miután felébredt, még kicsit kómás volt, mint egyébként minden reggel. Nem bírta kinyitni a szemét, hogy az órájára nézzen, de szemhéja mögül úgy ítélte meg, hogy sötét van még, visszaalszik. Kényelmesebb pozíciót keresve az oldalára fordult. Pechjére, mert az ágy nem volt olyan széles, amennyire kellett volna, hogy legyen. Itt Matt végérvényesen felébredt. Szitkozódott egy versnyit, fájlalta tagjait, majd úgy döntött reggelizik. Előző este vitt magának a konyhából egy kis tejet, mondván, hogy jó lesz még. Beleivott, kiköpte. Természetesen mára megsavanyodott. Itt döntött úgy, hogy mára nem tervez semmit. Egészen eddig el is töltötte az idejét, méghozzá semmittevéssel, amivel repülnek a percek. De Edward annyira akarta, hogy eljöjjön. És eddig ő az egyetlen, akit valamennyire kedvel. Úgyhogy fogta magát, felkapott találomra egy pólót meg nadrágot, és most itt van. A résnyire nyitott ajtó előtt, ahonnan nem jön ki fény, viszont motyorászás, az igen. Ilyen az ő szerencséje.
Még elmehetne, simán. De.. Á, mindegy, ennyit kibír. Vállat von, és belép.
Elegáns érkezését a küszöb teszi tönkre. Méghozzá azzal, hogy létezik, és nagyobb annál, mint amire Matt számított.*
- Csessze meg. *sziszegi, mikor botlás után visszanyeri az egyensúlyát. De legalább nem esett el. Ez is valami pozitívum.*
- Sziasztok. *morogja, mert kevéske jókedve még reggel odalett. Ha biccentene, vagy intene, azt meg senki sem látná. Vagy csak ő nem lát semmit? Megvakult? Nem, az ajtó mellett beszökő fényt látja. Meg a plafont is, az is valami. Jó lenne most egyből macskaszemre váltani, de még nem sikerült teljesen jól elsajátítani a technikát. Mivel nem áll meg gondolkodni, hogy akkor most merre, hanem egyből elindul, szokásához híven, szinte meg sem lepődik, mikor nekiütközik valakinek.*
- Bocs. *ekkor már kezdi szokni a szeme a fény hiányát, úgyhogy az áldozatban felismeri Edet. Sajnos nagy lendülettel ment neki, és a mozgásállapot-változás itt is érvényesül. Azaz Matt megáll, Eddie megnőtt sebességgel megy tovább.*
~Ilyen szar napja is csak ritkán van az embernek. És még lehet rosszabb.~ *hatalmasat sóhajt, megvárja, míg beteljesedik a katasztrófa, majd szegény szerencsétlen Ed segítségére siet.*

Hatalmas lendülettel száguld a lány le a lépcsőkön a tanterem felé. Teljesen elfelejtette, hogy ma óra van, de szerencsére még időben vette észre, hogy mennyi az idő, és hogy mikorra kell ott lennie. Lélegzete felgyorsul, s szíve szabályosan kalapálni kezd, ahogy az ajtóhoz ér, és rápillant órájára.
Kissé megnyugodva, de ingerülten fülel az ajtóból, hátha kihall egy hangot a tanárúrtól, de miután semmi tanári hangot nem hall, mély levegőt véve, benyit a terembe. Tekintete megakad azon, hogy mégis milyen sötét van itt. Hirtelen elgondolkozik azon is, hogy egyátalán jó helyre jött, avagy sem, végtére is felismerve néhány arcot biccent és köszön nekik.
-Sziasztok!
Mondja lágy, halk hangon és megcélozza az egyik hátsó széket, úgy hogy lehetőleg ne üljön le senki mellé. Nem kíván most társalogni. Valahogy nincs valami nagy kedve hozzá. Bár valójában semmihez sincs túl nagy kedve, de hát amit muszáj az muszáj. Mondjuk igaz, szívesebben szundikált volna még egy órácskát a puha, meleg ágyában, de tudja idén nem hiányozhat annyit az órákról. És mondjuk az sem ártana, ha nem késne annyit.
Éppenhogy leült a székre, elő is szedi a táskájából a tavalyi jegyzeteket, és keres valami varázsfegyvertannal kapcsolatosat, de nem talál semmit. Eléggé szétszórt most a lány, és elfelejtette bepakolni a jegyzeteket. Le is tesz a keresésükről. Inkább előveszi az üvegét és kortyol belőle egyet. Roppant finom tea volt az üvegben, nem volt nagyon hideg, még langyos volt, és nagyon ízletes. És nem mellesleg jól esett a lánynak, ilyen maratoni futás után. Elvégre, nagyon gyorsan szedte a lábait hogy leérjen. Nem ártana neki egy kis KCl oldal inhalálása, de egy egyszerű mugli inhalátor is segítene rajta. Talán nem is keveset.

Az órára érkezők kellemes perceket okoznak nekem ma. Mivel tudom, hogy nem láthat engem senki ott ahol tartózkodom kellemes őszinte bazsalygással nézem végig, ahogy a sötétség mekkora meglepetést okoz néhány, nebulónak, különösen azoknak, akik még az álmok mezején tartózkodnak. Ahogy Edre nézek szinte még eddiginél is jobban vigyorgok. Ideje riadót csinálni, még vissza nem alszik valaki...
Lassan mozgolódni kezdenek a csillagok, egymás után sorakoznak betűket formálva, s a betűkből szavak alakulnak ki, melyelből a nevemet lehet elolvasni.

Tayler Thor Owain

- Üdvözlök mindenkit! A nevem Tayler Thor Owain, ahogy azt már láthatják is.
Hallatszik mogorva hangom valahonnan, de behatározni származásának irányát nem lehet, mert mélyről jövő, morgó orgánumom eléggé visszhangzik a teremben. S folytatom is így a hangadást, a kényelmemből....
- Ha már itt vannak gondolom tudják, hogy ez milyen óra, úgyhogy bele is kezdek a részletekbe. Mindenki talál a fiókjában egy könyvet, vegyék elő! A címét ha felolvasná Miss Midorikawa!
Miután megkapom a választ már folytatom is a sort. Hisz ha már egyszer van könyvünk miért ne lehetne abból olvasni is. Na meg hát azt sem szeretném, hogy valaki elaludjon. Ha mégis megtörténne ez, nem godolhatja komolyan az illető, hogy nem látom. A sötétség az én közegem is, és szeretem javamra fordítani a helyzeteket.
- A Varázsfegyvertanról olvassa fel nekem Mr. Wyard amit tudni lehet.
Ahogy ő olvas, a csillagok újra átrendeződnek. Megjelenítve diákjaim tekintete előtt a lényeget, vagyis a besorolást.

Támadásra használható eszközök.
Védekezésre használható eszközök.
Érzelmi bájolással ellátott tárgyak.
Mágiában használatos hétköznapi eszközök.
Istenek fegyverzetei.
Túlvilági élet...szellemidézés eszközei.

- Ha kérhetem Mr. Wyld sorolja fel nekem a pálcákhoz használható fákat, s ezzel át is térünk a jelentősebb témákra! Mr. Maddison böngéssze ki a könyből, hogy milyen magokat használunk és azok milyen jellemzővel bírnak! Persze, hogy a többiek se unatkozzanak egymás után mondják el nekem, hogy milyen fából van a pálcájuk és olvassák fel, hogy mi jellemző arra! Ha nem találják meg a könyvben, akkor ha tudják mondják el maguktól, ha nem akkor kérdezzenek! Valamint szeretném hallani mindenkinek a véleményét a saját pálcájáról. Megfelelőnek tartja-e egyéniségéhez.
Koppanások, s egy kis csilingelés...Ismerős ez valakinek már? Igen. A sarkantyú zörög a western csizmámon. Lassan előrébb lépkedek, így már nem visszhangzanak utolsó mondataim, melyekben a mogorvaság mellett egy kis irónia is hallható. Éppen csak annyi, amennyi majdnem minden helyzetben. Termetes alakom is kezd a terem sötétebb részében körvonalazódni, lassan láthatóvá válik a rajtam lévő farmer nadrág, a tökéletesre vasalt szürke ing.
~ Lehet, hogy ők nem láttak engem, de én éles, sötétben is kitűnően működő szemeimmel, kifinomult hallásommal és szaglásommal pontosan tudom, hogy mikor ki mivel foglalatoskodik.~
Immáron a terem közepén állok, s szigorú szemekkel vizslatom végig a díszes társaságot, kezemet hátam mögött összekulcsolva. Talán némely diák hátam mögül hall valami kopogás félét, valami matatást. Hátra is pillantok egy csöppet, s felemelem kezemet, csendet kérve a zajongótól.
Továbbra is figyelve a felolvasásokra az ajtó felé haladok, s attól pár lépésnyire az első széksor, és egy magasabb, a sötétben rejtőzködő munkaasztal közé kifeszítem a mai óra "anyagát". Látni nem csak a sötét miatt nem lehet ezt a hálót. Akik bent vannak már, azok esetleg megkereshetik a tankönyvben, viszont a késők testközelből tapasztalhatják meg erejét. Persze ha lesz késő, ha nem, akkor majd kiszemelek egy "áldozatot" a bemutatóhoz. Az órára behozott koponya talán meg is fog felelni erre a célra.

//Késni lehet, ha valaki még szeretne csatlakozni, de a belépője legyen a hozzászólásomhoz igazodó. Gondolok itt a kikéészített csapdára. Következő hsz csak holnap ilyentájt, vagy ha mindenki válaszolt, akkor hamarabb.//

~A fene, a fene, hogy én mindig kések~
Így kénytelen korholni magát a vörös leányzó, de istenem valahogy az idő túlszárnyalt felette és már csak arra eszmélt, hogy jócskán 6 óra múlt 5 perccel, amikor leesett neki a tantusz, hogy talán nem ártana órára is menni. Persze ez egy monoton folyamat, elvégre semmi sem kényszer. De idén elhatározta, hogy valahogy próbálja rábírni magát az óralátogatásokra, bár már másodszor vall szégyent. Sebaj, kirugdalni csak nem fogják, csak az a tény, hogy a kedvés hvh órájáról késik elég vajszomorító. Ez valahol szégyent kéne, hogy keltsen benne, de majd kábé öt percig tart a kábulata és utána újra visszaesik abba a semmi sem érdeklő állapotba, amiben alapból van. Lassan baktat lefelé, szerencsére a menet könnyebb és kevesebbet is kell másznia, hiszen csak a földszintig kell eljutnia. Ámbár valahogy mégse tud annyira sietni ahogy szeretne és a ketyegőt folyamatosan tartva kezében kezd el futólépésben araszolni, mert a túl sok késés még nagyobb szégyenfolt lenne. Bár jobb esetbe így is elnézve a fél óra szokásosságát hozza, de ennyit a pontosságról.
Kicsit nem csoda, hogy a nagy sietség majdnem odáig vezet, hogy túl halad az ajtón, amikor szeme egy percre megáll és felméri az éjfekete ajtót.
~Hát nem valami bizalomgerjesztő~
Keresné a kilincset, hiszen egy normális ajtó esetében ez adott tényező, de itt valahogy kimaradt a normálisság és az ajtó szép lassan tárul fel előtte csak úgy magától. Eléggé sötét van és meggondolandó, hogy akarja-e ezt, de hát miért is ne, nemdebár? És milyen jó is lenne úgy tökéletesen átsétálni a termen a csillagok fénye alatt, ahogy azt elvárná az ember és ehelyett bizony valami mást kénytelen megtapasztalni. Jelen esetben a kis Vörös ahogy beljebb lépdes bizony nem hogy normális padlóba akadna bele, hanem egyenesen a mit sem sejtő csapdába sétál bele. Egy konkrét percig csak szemeiben látják a szemfülesek az ijedtséget, de szép lassan mintha a hálócsoda kezdené bekebelezni és onnan nem lenne kiút. Bármerre is tapogatózik, kezdetben "rúgózik", kapálózik, mint egy bajba jutott, kezeivel csak a háló foszlányait érzi, így úgy ítéli meg, hogy kár bárminemű küzdelem, innen csak akkor szabadul, ha azt a tanár is jónak ítéli. Talán ez a büntetés a késésért, persze lehet valami más célzata is a dolognak, de ő most szépen és könnyedén lett az első áldozatok egyike.

*Teljesen belemerül Francis simogatásába, láthatóan valamin nagyon elgondolkodott. Igen, még mindig ott tart, hogy nem tudja, menjen, vagy maradjon. Seon kérte, várjon egy kicsit, de ez nem ilyen egyszerű. Olyan helyen élni, ami nem a sajátja, lehetetlen, és előbb-utóbb akinek esze van, megpattan onnan. Nem is nagyon pakolt ki, csupán a ládáját húzta be a sátorba, egy az egyben. Ugyan nem vetette el azt a gondolatot sem, hogy lecuccol a pincébe vagy át abba a vendégszobába, de utóbbi ellen szól, hogy elég gyakran járnak arra. Ez pedig kizáró tényező, mert nincs kedve litániákat hallgatni arról, hogy márpedig menjen a körletébe. Mert nem fog, az nem az ő körlete, másé, csak valamit eltévesztettek nagyon is. Az ott fent nem az ő családja, és soha nem is lesz az. Hogy nem ad rá esélyt, meglehet, de zsigerből tudja és érzi, hiba csúszott a rendszerbe. Érdekes is, hogy velük még véletlenül sem keresi a kapcsolatot, másokkal viszont elbeszélget, ha arról van szó. Ezen tűnődik, amikor nyílik az ajtó ismét. Felpillant, Daeront meglátva és a megjegyzésére elvigyorodik, igen találó, ha jobban megnézi azokat, akik még fényt is kicsiholtak a pálcájukból. Stílusos belépő, ahogy azt kell, az ilyet kedveli. Még véletlenül sem az a kategória, ami egy iskolához illik, ezt is jó pontként veszi.*

-Azt, öreg, azt.

*A fiú valahol a mögötte lévő sorba ül, ami nem is baj, így is folytathatják az eszmecserét, ha arról van szó. Elszórakozik a koponyával, a kérdésen pedig vigyorog, bár ez nem látszik. Nincs büntetése még, de akkor sem fog hasraesni, ha az öltözéke vagy a sátrazása miatt megkapja. Inkább csinál büntetőmunkát, minthogy engedjen, és a körletébe menjen..*

-Ne röhögj, még egy sincs… még. Meglepő, nem igaz?

*Pillant fel Daeronra. Tisztában van vele, a lázadókat és különcöket mindig kinézik maguk közül, de nem ő az, aki ettől megijed, vagy megváltozik. Sőt. Minél jobban akarják, annál jobban ellenáll. Vele nem lehet kiabálással, büntetésekkel vagy fenyegetésekkel semmit sem elérni. Az észérv más, bár eddig csak Seon volt az aki erre rájött. Sam bá… na igen, óriási figura. Edwardnak, miután nem ordít, még köszön is, aztán Izzy érkezésén nevetni kezd, nem egyszerű, ahogy ott tanácstalanul álldogál, leseprűtárolózza a termet és még ki is akar menni. Amikor végre odabotorkál, egyedül Francist fogja, le ne borítsa az asztalról. Nem húzza arrébb, tőle nem félti, mert nincs mitől.*

-Szia! Minek akartál kimenni? Jó helyre jöttél, nézz csak körül, nem tökéletes?

*Neki kifejezetten tetszik, imádja az ilyen terepeket. Azon pedig kifejezetten jól szórakozik, hogy a többség csetlik-botlik a sötétben, de nem mutatja, elvégre nem mindenki szokta meg ezt az állapotot. Ő megtanulta, hogyan lehet látni és érzékelni a sötétben, így nincs gondja, írni is képes, ahogy másra is. Ugyan Owaint tényleg nem szúrja ki, ami különösen bosszantó. Az meg különösen, hogy tudja a nevét. De legalább nem kér kart, amiről ezek szerint tudja, soha nem mondaná ki. Jó pont. De olvassa fel? Annak nem sok értelmét látja, de nem mond ellent, ha olvasni kell, akkor olvasni, ám legyen. Francist magához öleli, és fél kézzel szedi ki a könyvet, majd lapozza fel, ahol kell.*

-„Mit is kell tudniuk a Varázsfegyvertanról… Először is azt, hogy bár a fegyver szó szerepel a tantárgy nevében, nem csak olyan tárgyakról fogunk tanulni, amikkel másokban kárt tehetünk. Saját védelmünk is fontos szerepet játszik eme tárgy fogalmában. Ezen kívül elsajátíthatjuk mindazon eszközök elkészítésének praktikáit, amiket a mágiában használunk, legyen az akár egy egyszerű üst, vagy egy titkainkat őrző szelence...
Apró csecse-becsékkel bájolhatják el a kiszemelt hölgyet/urat, ha a saját vonzerejükben már nem bíznak. Örök hűséget érhetnek el egy barátnál, teljes titoktartással, ha két gyűrűt felhúznak ujjukra. Némelyeket elkészítjük, de olyan is lesz, ami unalmas elmélet lesz, mint az istenek fegyverei de szükségesnek tartom, hogy megismerjék. Akit érdekelnek a szellemek, a misztikus szeánszok bevezetem önöket ebe a világba is.
Tehát, hogy ne legyen olyan zavaros a fejükben a kép, egy kis rendszerezés:
-Támadásra használható eszközök.
-Védekezésre használható eszközök.
-Érzelmi bájolással ellátott tárgyak.
-Mágiában használatos hétköznapi eszközök.
-Istenek fegyverzetei.
-Túlvilági élet... szellemidézés eszközei.”

-Ahogy a falon is látható már. A pálcám pedig egyik kategória sem, nem igazán tudom, az az igazság. Talán tiszafa, de nem biztos, a magja főnixtoll. *Sosem kérdezte, sosem járt utána, mégis milyen fából készülhetett. Raulé kevert volt, ezt tudja, de hogy az övé milyen? Maximum megmutatja a profnak. a neszeket követi egyedül, a csilingelésre elmosolyodik. a cowboy, ahogy Izzy jellemezte. A terem közepén már játszi könnyedséggel szúrja ki. Felolvasta, elmondta, ha kevés, akkor majd Owain megjegyzi, ha nem, akkor tudomásul veszi. A többiekre figyel, várja, hogy befejezzék. Ha tudná, hogy a koponyájához akarnak nyúlni, ugrana már most. A későt rezzenéstelen arccal figyeli, az egyértelmű jele a félelmének, hogy kapálózásba kezd. Owainra pillant, majd eldönti, mit akar vele kezdeni.*

*Konidik éppen jó sok kört rajzolt mikor elkezdtek mozogni a csillagok. Egy nevet írtak ki. Valahonnan megszólal egy hang. A parancsot teljesíti, kihúzza a fiókot és előveszi a könyvet. Figyelmesen hallgatja ahogy osztogatja utasításait Mr. Tayler Thor Owain.
Szerencsére neki semmilyen feladata nincs. Legalábbis azt hitte, de még is. Előhúzza a pálcáját a táskájából és elkezdi forgatni az ujjai közt, mintha most akarná megnézni hogy milyen. Ameddig pörgeti a pálcát megnézi a tanárt. Nézi hogy milyen western csizma van rajta.*
~Pont mint egy cowboyon.~
*Gondolja és elmosolyodik. Mikor neki kell válaszolnia a kérdésekre rögtön, habozás nélkül felel*
- A fáját nem tudom, azt hiszem bükk vagy nem is tudom... Szerintem illik a személyiségemhez és ha megkérdezhetném, hogy szólítsam tanár úr?
*Kérdi és kicsit szégyelli magát azért, mert elfelejtette hogy milyen fából van a pálcája. De hall valami matatást. Nem tudja mire vélje ezt a hangot, szerinte valaki van ott. De lehet hogy egy állat. Utána a western csizmás tanár kifeszít egy hálót.*
~Egyre jobb, még mi lesz?~
*Kérdi meg magában. A könyvet lekezdi lapozgatni hogy ne unatkozzon. Pörgeti a lapokat de nem olvas semmit. Várja a további utasításokat. Reméli neki nem nagyon lesz feladata. Valahogy nem akar most dolgozni. Semmilyen mértékben sem. De azért nem túl gyorsan elkezdi keresgélni a pálcák fajtáját a könyvben. Eleinte nem sok sikerrel, és aztán sem sok sikerrel, aztán még kevesebbel. Csak lapozgat, lapozgat de nem találja. Mindenféle van ott, csak éppen a pálcák fa fajtáit nem találja. Már majdnem föladja amikor meglátja az alábbi betűket: Mahagóni
Eszébe jut hogy ilyen fából van a pálcája.*
~Hát persze! Most beégtem mindenki előtt hogy nem tudom még a pálcám fáját sem, vajon mit gondolnak rólam? Nah de most nem számít a véleményük.~
*Konidik a lényeget megjegyzi a szövegből: Halál varázslatokra alkalmasabb, de élet varázslatoknál gyengébb
Gyorsan föl is lendül a keze a magasba, jelezve szólni szeretne, ha nem szólítják föl leteszi a kezét és figyel a tanárra, ha igen elkezdi kimondani pár gondolatát.*
- A pálcám mahagóni fából van ami, halál varázslatokra alkalmasabb, élet varázslatoknál gyengébb
*Ezután mosolyra húzza a száját. Végre tud valamit. Persze ez nem nagy dolog, csak kikeresett valamit egy könyvből. Ezzel ő is tisztában van. De akkor is örül hogy végre tudott valamit. Ezután hallgatja többieket.*

*Szépen sorban köszön mindenkinek, aki utána érkezik. Akkor is, ha nem ismeri az illetőt, hisz a belépők is illedelmesen köszönnek. Noel mosolyát viszonozza bár nem azért, mert látja, hogy a srác rámosolyog. Ilyen sötétben ez szinte lehetetlen lenne. A mosoly a ténynek szól, hogy Francis most is ott van vele.
Az utánuk következőknek is köszön, de amikor éppen nem zavarják köszönések, próbál a mangájára figyelni. Koni hangjára lesz figyelmes, s a hang irányáa fordulva észre is vesz egy sötét alakot, aki egészen hasnlít a pugnaxos fiúra. Egy mosollyal a száján válaszol, természetesen tudja a választ.*
- Szerintem nem fogunk harcolni, ez az óra nem arról szól. Sokkal inkább arról, hogyan készítik ezeket az eszközöket. Ha jól tudom, mi is megfogunk tanulni elkészíteni néhányat.
*Remélve, hogy kielégítő a válasza visszafordul olvasni. Továbbra is köszön, Izzyn még el is vigyorodik, de nem tulajdonít neki különösebb jelentőséget. Végül felhangzik egy mély hang, ami csak is a tanárhoz Mr. Owain-hoz tartozhat, s a szemeivel próbálja behatárolni, hol állhat a férfi. Nem jár sok sikerrel, és ideje sem túl sok van, hiszen rögtön őt szólítják fel, bár az is igaz, hogy mind közül a legegyszerűbb feladatot kapja. Benyúl a padba és kiveszi a könyvet. Egy gyors pillantást vet rá, majd ahogy kérték, felolvassa a címét, na meg persze a szerzőt is, ahogy illik...*
- Rufus Mayer: Varázsfegyverek világa I.
~ Nem túl kreatív cím... ezzel nem fogják megszeretteni a tárgyat. ~
*Arra azonban nincs ideje, hogy frappánsabb címen törje a fejét, hiszen inkább Noelre figyel, aztán Raphaelre, ahogy ők is válaszolnak a tanár kérdésére, majd kikeresi a könyvből a saját pálcájára vonatkozó adatokat. Pontosabban keresné, de az erdei fenyő az pont nincs benne... Nem mintha számítana, ő tavaly még egy bűbájtan házi feladat kedvéért utána nézett mindennek a pálcájával kapcsolatban. Így, amikor rá kerül a sor, természetesen az utolsók közt, mert jelentkezni nem jelentkezik, egyáltalán nem siet sehova, akkor válaszol.*
- Az én pálcám 11,5 hüvelyk az anyaga erdei fenyő, ami nincs benne a könyvben, de véletlenül tudom, hogy ez a pálca leginkább a víz típusú varázslatokra alkalmas. A magja pedig unikornis szőr, tehát igézésekhez is kiváló. Véleményem szerint nagyon jó kombináció.
*Azt már inkáb nem fejti ki, hogy miért gondolja így. Számára ez a pálca tökéletes. Amikor először a kezébe vette, már akkor is érezte, hogy neki lett faragva, pedig egészen biztosan tö tulajdonosa is volt előtte. Az azonban biztos, hogy a pálca őt választotta, mert az édesapja kezében nem igazán működött. Ha kérdezik, majd még kifejti, de egyenlőre elég ennyi. A továbbiakban inkább csendben figyel és jegyzetel. Arra is kíváncsi, hogy mi az, amit nem lát, de van egy sejtése...*

//A pendrive az íróasztalomon volt a laptop mellett lol!

//

//A könyv címáről: Usernek kellett volna kitaláni... aki mint a mellékelt ábra mutatja nagyon kreatív volt Razz

De van önkritkája xD//

//reakció néhányakra, érdekesen betoppanókra, elterülő Mattire, Owainra, s általános figyelem //

*Nem figyel senkire //fő, hogy általános figyelem...// csak bámul maga elé, egészen addig ki is bírja, amíg Izzy be nem toppan. Akkor hátra kell néznie ki ez az őrült, s kicsit lepődik csak meg, hogy a vörös…Huckleberry Finn-szerű…állapítja meg, amíg le nem ül Hamlett mellé. Ez sem gondolkodik sokáig, talán nincs is lehetősége, a kurta biccentések közepette, amit másoknak „ajándékoz” nekimegy valami. Fejjel előre esik, rá a padra, hisz őt egyébként sem művészet eltaszítani, éhező afrikai. Ennyit a méltóságról, egy perc alatt szertefoszlik, amit igyekezett nem eltitkolni, noha Maugli csinált hülyét belőle, nem ő-magából. Persze nem örül neki, hogy mikor felemeli fejét az nem csak hogy fáj, s a pad nemcsakhogy elreped, de még be is veri, s mivel ma már kapott egy taslit…*
-Tudod, hogy nincs bocsánat…*Morranja, József Attilát idézve, tenyerével igyekezvén a fájdalmat tompítani.*
-Maugli…miért van az, hogy mindig megszívom, ha a közelemben vagy? Csak egyszer próbálnál meg nem bénázni…a saját érdekedben is. Midet törted el? *Na majd neki kell itt gyorsan rendbe tenni, ha valamije vérzik.*
-Vagy direkt csinálod? *De nem hiszi…ehhez tehetség kell.*
-Most nézd meg! *Koppint az asztallapra, majd saját fejére mutat.*
-Erről meg már nem is beszélve...
*Agyrázkódás nélkül akarta megúszni ezt az órát legalább. Még jó, hogy most nincs csokija, ezért nem járna jutalom Mattinek. Mivelhogy ahogy az égre pillant Tayler neve helyett is csak csillagokat lát. Még jó, hogy tudja fejből, miközben orra alatt szüntelenül szegény fiúra morog, s többek között elhangzik az „ilyen nincs” „Aú” „hát ez nem lehet igaz…” és társai…Ráadásul Owain sem látta még úgy, hogy minden teljesen rendben volt vele. Bár a tűt legalább nem veszi elő a fiú, talán így is hálás lehet, hogy ennyivel megúszta. Két lesérült diák már most van az órán… Tanára hangjára még mindig össze tud rezzenni, most ő esik rá kishíján Mattire, de mivel koordinációs problémákkal kell szembesülnie miatta, csak nem fogja még egyszer az asztalhoz vágni. Pont úgy fest, mint Jack Sperrow…ide oda-kileng. Hanem fennáll a katasztrófa sorozat veszélye, mondjuk kiesik a srác a sorból, ha egy ilyen kilengés, meg forgás-morgás után neki ütődik. Legalább addig van ideje összeszedni magát, amíg a többiek olvasnak, s mikor Owain kilép a homálykörbe, már többé-kevésbé újra normálisan tud visszanézni rá, s azt is felfogja amit kérdezett. Bár még akkor is mozog kicsit, amikor beszél.*
-A magja Főnix, a fája pedig Teakfa…a célomhoz éppen megfelelő *Villant egy mosolyfélt a tanárra, aki meg is érti az üzenetet-bizonyára.*
-Különben nem vagyok nőgyűlölő…*Csak dilisnek tartja a lányokat…csak egy kicsit nagyon. De Ireth után nem is csoda…Igen, illik a személyiségéhez, nem tud a lányokkal bánni, sőt nem tud velük mit kezdeni, viszont a céljához éppen megfelelő…Talán a sors előre tudta, hogy ki fog vadászni rá, s előre odaadta a fegyvert a kezébe. Aztán csak hallgat, a többiekhez illik-e, Mattiére kíváncsi.*

A teremben lévők közül összesen hármójukat ismeri régebbről, a többiek valószínűleg újak lehetnek. A galacsindobáló fiú is feltűnik a színen, mire egy szórakozott mosoly jelenik meg ajkain, végül újra az "eget" kezdi el szemlélni.
Ahogy a csillagokat nézi, amikhez persze nem ért, ezt Weekonak is elmesélte, egyszer csak fura alakzatot vél felfedezni, amik aztán betűkké alakulnak át, értelmes szöveget alkotva. Ahogy kibetűzi, leesik neki, hogy a tanár nevéről van szó. Egy pillanatra el is felejtette, hogy megint tanár váltás volt, pedig az mostanában elég gyakran előfordul.
Aztán végre egy hang is társul a tanárukhoz, és ami felettébb tetszik neki, hogy nem szöszmötöl, hanem energikusan belekezd az óra tanításába. Vagyis inkább a kérdésözönbe. Ő szerencsére abba a kategóriába tartozik, akinek csak mesélnie kell a pálcájáról. A többiek szavára odafigyel, amit fontosnak tart, azt gyorsan le is jegyzeteli, amivel kelt egy kis zajt, ugyanis, hogy írni tudjon, ahhoz elő kell vennie egy pergament, meg tintát, és egy szép pennát. A kis zörgés miatt elpirul, melyről úgy gondolja, a sötét miatt nem látszik. Egészen addig, míg egy csillag a feje fölé nem ereszkedik, hogy fényt adjon neki írás közben. Így már a halvány kis rózsák is jobban látszanak arcán. Amikor csend áll be, felteszi a kezét, hogy szót kérne, és, ha megkapja, gyorsan feláll a helyéről és beszélni kezd.
- Amelie Clarkson vagyok - mutatkozik be. Talán nem kellene, hiszen a férfi a többieket is a nevükön szólította, de őt nem, és úgy véli, így a helyes.
- A régi pálcám egy 11 hüvelykes kőris pálca volt, sárkányszívizom húrral. Ezzel kezdtem meg az előző tanévet, de a nyár végén, amikor hazalátogattam a szüleimhez, nos, történt egy kis baleset, és a pálcám eltörött - arca elfelhősödik kicsit, ahogyan az emlék eszébe jut.
- Így aztán új pálcát kellett, hogy beszerezzek magamnak - mutatja fel új varázsfegyverét, majd megpödri kicsit az ujjai között. - 12 és egy negyed hüvelyk hosszú, gesztenyefa pálca, vélahaj maggal - biccenti kicsit félre a fejét. - Markolata szintén gesztenyefa, melybe kis rúnajeleket véstek, olyanokat, amik felerősítik a fa tulajdonságának hatását, vagyis a gyógyító varázslatokét - mutatja be. - Azt mondják, hogy a vélahajtól kissé szeszélyessé válik, de én nem éreztem ilyen hatást, eddig minden varázslatom sikeresen működött - mosolyodik el. - Végül is, ő választott engem, nem én őt - motyogja az orra alatt, inkább magának, mintsem a tanárnak, miközben finoman visszaereszkedik helyére.
Figyelmét a kartársa vonja el, aki elkésett az óráról. A furcsa szabadulási vágy láttán esik le neki, hogy a lányt valami csapdába ejtette.
~ Egy igazi hölgy mindig késik. Kivéve a tanórákról. ~
Halvány mosolyba húzódik ajka, és a tanárt figyeli, hogy vajon hogyan szabadítja ki a lányt a fura csapdából.

-Még alszok haver, nem látod?! Azt hittem, elnéztem a termet, naa!
*Morcog félig összeragadt szemekkel,de máris vigyorog, hiszen ő nem az a rosszkedvű valaki. Megbökdösi Noelt, hogy ne szemtelenkedjen, és szépen bevackolja magát. Viszont ahogy elhalkul a beszélgetés, és kevés a teremben a mozgás, bevágja a szunyát, így sajnos lemarad néhány érdekes belépőről, bár a legszebbről, Matt harci sebesüléseiről és annak okáról akkor sem tudna, ha ébren lenne. Pedig mennyire jól szórakozna a dolgon! Végre még egy szerencsétlen, pont mint néha ő. Csak akkor ébred fel, mikor Owain hangját hallja. Összerezzen, és mint aki elszabadult darazsakat kerget, úgy hadonászik maga előtt.*
-Mimimi? Mit csinálunk? Az normális, hogy el tudom olvasni a csillagokat?
*Kérdezi súgva Noeltől, majd leutánozza azt, amit a többiek tesznek, azaz előkotorja a padból a könyvét. Még épp időben, mert már hallja is a nevét, úgyhogy lázasan lapozgatni kezd és kikeresi a megfelelő részt. Kicsit ideges, mert utál felelni, így az orrában lévő piercingen csavarint egyet, mielőtt megszólalna.*
-Tehát a varázspálcákhoz négyféle magot használnak. A főnixtollat az átkokhoz, az unikornist az igézésekhez, a sárkány szívizomhúrt az átváltoztatásokhoz, végül pedig a vélahajat a bájolásokhoz.
*Nagyot szusszan, hogy ezt így makogás és nyelvbotlás nélkül el tudta mondani, majd elégedetten dől hátra. Ekkor jut csak eszébe, hogy a saját pálcájáról is illene mondani valamit.*
-Az enyéém hársfa, az azért jó, mert ha azt mondom neki, hogy fülolaj, akkor máris a kezembe röppen, persze csak ha látótávolságon belül van. Megjegyzem, ez nagyon jó tulajdonság, ugyanis párszor már elhagytam volna. Amúgy meg vélahaj van benne, ezzel remekül megy a bájolás.
*Igen, volt néhány vicces ébredése, mikor tényleg csak így találta meg az a pálcáját. Örül, hogy végre nem kell többet beszélnie, így most már tényleg békésen hátradőlhet, és megejt egy óvatos simítást Francison. Mivel Noel folyton szorongatja, így nincs könnyű dolga, de keres magának egy szabad részt. Azt végképp nem akarja, hogy azt gondolja bárki is, aki mondjuk remekül lát a sötétben, hogy ő Noel kezét fogdossa, hiszen egyáltalán nem erről van szó. Közben azt is észreveszi, hogy a késő lány valamiben elesett, és most kapálózik veszettül. Viszont nem lát rendesen a sötéttől – legalábbis ő így gondolja – és muszáj kérdezősködnie a két sráctól.*
-Figyeljetek már! Mi történt ott elöl?

//Edwardtól bocsánatokat kéreget; figyelme az átlagosat meg sem közelíti, békésen kómázgat.//

*Nagy szemeket mereszt Ed asztaltörési akcióját látva.*
- Váu, de keményfejű vagy. Egyébként tényleg bocs. *odalép a károsulthoz, végigsimít a repedésen. Aztán a fiúra is vet egy pillantást.*
- Mikor szívtad meg a közelemben? A tónál? *lesz idő, mikor nem hozzák fel ezt mindig. Lesz.. Hónapok, évek kérdése. Vagy valami nagyobb kaliberű közös élményé. Csontja nem tört, ő alkatilag szerencsésebb Eddie-nél. Azért, hogy megfelelően válaszolhasson, csinál pár vállkörzést, ellenőrzi, hogy csakugyan semmi baja.*
- Én okésan vagyok. A legnemesebb szervem majd’ szétreped, gondolom az alváshiánytól, de.. Felejtsd el. *Elvégre nem ő baszta be a fejét egy kőkemény cuccba. Egyébként az agyára gondolt, nem másra. Akkor azt mondta volna, hogy kedvenc.*
- Nem direkt csinálom. Illetve, előfordul, de általában nem. „A biztonság gyáván kerül engem.” *Fable, némileg módosítva. De igaz rá, mindenképpen. Ha már amúgy is ott van, leül a repedt asztalkához, és a továbbiakban bámészkodik. Szórakozottan buzgerálja a repedést, és percek múlva jut csak eszébe, hogy megjavíthatná.*
- Renovo. *Felettébb érdekes, de ezúttal nem akar elkápráztatni senkit. Halkan morogja a varázsigét, és mivel sokat még mindig nem lát, ujjával ellenőrzi, hogy sikerült-e. Persze, alap varázslat, de egy ilyen napon semmin nem lepődik meg. Némileg megnyugodva rakja el a pálcáját. Hogy ne unatkozzon, hallgatja Ed szitkait, időnként fáradtan elvigyorodik. Aztán mozgolódni kezdenek a csillagok.*
~Hú, ez a cucc de menő!~ *majd valamikor megkérdezi a tanárurat, hogy lehet ilyet alkotni. Feldobná a szobáját, az biztos. Így csak a hatalmas rendetlenség teszi otthonossá, de hogy egyedivé semmiképp, az is száz. Mikor Owain hangját is meghallja, kénytelen elismerően nézni. Hogy merre kéne, azt nem tudja, mindenesetre úgy tűnik, szimpatikus neki a szemközt lévő fal. Neki sincs épp rossz hangja, már ami a beszédhangot illeti, de a tanárét nehéz lenne felülmúlnia. Nem is akarja.
Hallgatja a többieket, kábé a felét fel is fogja. Áldja a szerencséjét, amiért neki eddig nincs feladata, mert nem biztos, hogy normálisan tudna válaszolni. A minimum négy óra alvás elengedhetetlen ahhoz, hogy Matt Matt legyen, és ne valami halvány utánzata. Ha nincs meg a négy óra, akkor vagy nagyon fárasztó, vagy fáradt. Esetleg mindkettő egyszerre.
Kár, hogy van késő. Önként jelentkezett volna, hogy belesétál a csapdába, legalább ezt biztos meg tudná csinálni. A sötét viszont nem tesz jót az álmos embereknek. Két ujjával támasztja a szemhéjait, hogy le ne csukódjanak. Elvan.
Ed szövegére azért figyel. Fel is húzza a szemöldökét, teheti, mert a haja úgyis takarja. Talán majd egyszer rákérdez, hogy ugyan milyen célokhoz kellhet olyan pálca, ami nők ellen erősebb. Ez perverz.
Időnként eljut az agyához egy-egy szó, úgy mint: baleset, vélahaj, fülolaj, utóbbit egyáltalán nem érti. Próbálja valami elfogadható szövegkörnyezetbe beültetni, de aztán feladja, inkább úgy dönt, hogy félreértett valamit.
Nahát, ő következik! Erre pár másodperc csönd után jön rá. Előveszi a botot, szeretettel végigsimít rajta. Még egy hálás mosolyra is futja tőle.*
- Ostorfa, főnixtollal. Az ostorfából készült pálcát ha nem a tulajdonosa használja, fájdalmas mágiát okoz a gaz tolvajnak. *igyekszik összeszedetten válaszolni, valamennyire sikerül is. A főnixtollra nem tér ki, mert minek, nem kérdezték. Neki is eszébe jut pár eset, amikor jól jött a fájdalmas mágia, bár legtöbbször nem az ellenségei vették el tőle, hanem a testvérei. Mellesleg ők is csak egyszer. Fejenként. Már nem is kellett verekednie velük, ami elégtétel kellett, azt megszerezte a pálca. Egyébként meg verekedtek azért, mert nem szólt erről.
Nosztalgiázni jó dolog.. Ezt a szobájában is tud. Sokkal jobb lett volna ha ott marad.*

*Karjával takarja el a szemét a zavara csillagok elől, amik nem hagyják, hogy békében aludjon. Amíg nem kezdődik az óra, nyugodtan ejtőzhet egyet. Aztán az arcán ajkakat érezz, amire elveszi a kezét a szeme elől, és ajkain mosollyal néz a lányra.*
-Szia! Hát te mikor érkeztél?
*Érdeklődik, miközben kicsit kinyújtózkodik. Közelebb hajolva a lányhoz, beférkőzik hozzá, és egy gyengéd csókot nyom az ajkaira. Végül aztán a fejét a lány vállához nyomja, hogy így folytassa tovább eltervezett akcióját. Kényelembe is helyezné magát, de a rengeteg köszönés ezt nem hagyja. Míg nem egy egész érdekes köszönést hall, amire felkapja a fejét. Ki más, ha nem Daeron lenne az.*
-Na ja ki tudja, mik rejtőznek a székek alatt.
*Motyogja vissza, és újra Ameliere pillant. Egy kicsit helyezkedik a székében. Nem igazán tudja, hogy mi legyen most, kérdezzen, ne kérdezzen, míg nem ráveszi magát, hogy kérdezzen. Ekkor érkezik meg a tanár, akinek nevét már olvashatja is a plafonon. Hátra helyezkedik a székében, és várja az óra folytatását, amikor a saját nevét hallja. A kérdésre egy pillanatra megáll benne az ütő is. Csak tudná, hogy honnan fogja kiszöszmötölni a fákat. Kezeit idegesen széttárva vár valami isteni jelet, ami egy csillagtól jön, és rávilágít a lényegre. Vagyis az előtte lévő könyvre. Az elején átlapoz pár oldalt, mire rájön, hogy a tartalomjegyzék hátul van. Rohamos sebességgel lapoz a könyv hátuljába, átlapozva a kis lexikonon, mire megtalálja a keresett jegyzéket. Kikeresi belőle azt a részt, ami a pálcákkal foglalkozik, majd az adott oldalra lapoz. Átfutja a szemeivel, majd feláll a székéből. Ennek következtében pont bele fut a felette lebegő csillagba. Most már személyesen is megtapasztalatlan, hogy milyen reakciók mennek végbe egy csillagba. A csillag feljebb emelkedik, mire ő pislog párat a szemével, eltüntetve a zavaró fehér foltot. Szemüveg már csak nem fog neki kelleni egy kis világító gáz miatt. Kicsit megzavarja a fejét, majd beszélni kezd.*
-Öhm, szóval... Rengeteg fából lehetséges pálcát készíteni, így most csak a leggyakoribbakat mondanám el.
*Lepillant a könyvbe, majd érthetően, lassan, tagolva kezdi felsorolni a fafajtákat.*
-Afzélia, Akácfa, Bangkirai, Bálványfa, Bükkfa, Cédrus, Ciprus, Diófa, Ébenfa, Eperfa, Fűzfa, Gesztenyefa, Gyertyánfa, Hársfa, Juharfa, Kőrisfa, Mahagóni, Mogyorófa, Mutenye fa, Nyárfa, Orgona, Ostorfa, Panga Panga, Rózsafa, Teakfa, Tiszafa.
~Hű anyám mennyi.~
*Elég rendesen kiszáradt a torka mire felsorolta az összeset. Aztán miután ha már úgyis két lábon van, akkor már a varázspálcájáról is mond pár szót. Már ha tudná, hogy miből van. Így csak pár percig csendben áll, és méregeti a varázspálcáját. Végezetül megszólal.*
-Az én pálcám fűzfából készült, ami rengeteget segít a párbajok során történő reflexből való varázsolásokra. A gyengesége számomra nem annyira fontos, mivel az átváltoztatások nagy részét körökkel végezzük.
*Azt már nem teszi oda, hogy vérrel rajzolt körökkel. Nem tudja, hogy mennyire díjazza az ilyen módszereket a tanár.*
-Főnixtoll magja van, ami az átkokat erősíti fel. Egyéb információ, maximum annyi, hogy a kényelmesebb fogásért fekete bőr fedése van a fogó részén.
*Nem várja meg, míg int neki a tanár lehuppan a székbe, kifújva az eddig bent tartott levegőjét. Lehajtja maga elé az asztalát, majd a füzetét is kihajtja, hogy tudjon mibe írni. De kihasználja az alkalmat, amíg a többiek beszélnek, és Ameliehez fordul, majd halkan beszélni kezd.*
-Esetleg van valami baj?
*Tekintetével a lány szemeit keresi, de a sötét miatt nem igazán lát belőle sokat. Ez a kérdés régóta nyomasztotta, így már kénytelen volt megkérdezni tőle, hogy most akkor mi, merre, hányra.*

*Olyan szépek...olyan csalogatóak azok a szavak, mik beleosonnak füleibe nem sokkal azután, hogy megtalálta testének való legkényelmesebb pozíciót. Azt suttogják, hogy bátran hunyja be a szemeit, s merüljön az álmok világába, hisz sötét van, csend van, senki sem zavarja. Álomszerűség nehezedik szemeire, már majdnem sikerül elhagynia a termet...csörr, csörr.. Télapó? Fenébe, ez Owain!! Forgószél gyorsaságával állítja be elernyedt izmait egyenes ülésbe, szemeit kifeszítve bámulja a csillagok alatt csörtető tanárt. Mélyet harap ajkába, hogy felébredjen, elvégre ez nem alvást tanító óra, hanem varázsfegyvertan. Egyedül ül a sorban, felrémlik neki, hogy kedvese nem vette fel az órát, így valószinűleg egyesegyedül birtokolhatja a széksort, akár egy önkényuralkodó.
Felpillant a mennyezetre, ahol a tanár neve olvasható, s el kell ismernie, igazán ötletes volt a tanterem eme megoldása. Felfirkantja füzetébe a nevet, hogy ha kérdezik, helyesen tudja leírni, majd lehajtja az asztalkát, ráhelyezve jegyzetfüzetét, táskájából előhalászott könyvét.*
-Mi történt? Hol marad a füstölés, az egetrengető gyilkolási vágy?
*Súgja előre Noelnek, gondosan ügyelve arra, hogy a szőke srácra ne hozzon korai infarktust. A tanár neve alá odafirkantja a következő kirajzolódó mondatokat is, majd a csatatéren való hasonló kiáltásokra felkapja a fejét...már ha megtalálja az ajtót. Nem, látása nem túl jó, így inkább hunyorogva pillant az előtte ülőkre.*
-Mi? Mi van a székek alatt? Mit rejtettél ide?
*Kései reagálás Raphynak, úgy tűnik az óra kezdetét éberkóma állapotában ülte végig. Végül elérkezik az is, mit minden órán áhitattal vár, a bemutatkozás és egyéb ismeretek továbbadása. Gondosan köröz egyet szemével, és megvárja, míg mindenki alaposan kiokoskodja magát.*
-Daeron Oronar, nem gond, a tanári kar fele ki se tudja mondani. Extremus, másodéves. A pálcám -kinyitja a könyvet a megfelelő oldalon, de nem onnan olvassa fel a jellemzést-, 14 hüvelykes cédrusfából készült, mely megnagyobbítja a varázslatok hatótávolságát hála az égnek, ha jól tudom, sárkányszívizomhúz a magja. A pálca egyedi tervezésű, fekete színű, a végén enyhén hajlított.
*Mutatóujjai között óvatosan megforgatja pálcáját, nem szeretné, ha a sötétben begurulna valamelyik szék alá, végül még egyszer felpillantva a tanárra, akiben található némi vadnyugati Kaktusz Jack beütés is, helyet foglal, várva a tanár következő reakcióját. Felpillantva a kupolára eszébe ötlik a bolygók gondalata, egyből tarthatnának asztológiát is.*

Owain professzor önhibáján kívül most nem lesz egy kis ideig. Addig tessék türelemmel lenni. Wink

// ELnézést kérek mindenkitől az eltünérést, cserében kaptok egy szép hosszú hozzászólást:) Bitta nem írt, de még pótolhatja természetesen.//

Az órán lassacskán egymás után elhangzanak a kért adatok. Kitől részletekbe merülően, kitől csal olyan nagyoltan, egy kis sejtelmes mosollyal, bizonytalanul, vagy meggyőződve saját igazáról. Nem szólok közbe, nem szakítok félbe senkit. Arcomról leolvashatatlan, hogy kivel kapcsolatban milyen gondolataim vannak. Persze ha nekikezdek az értékelésnek már talán észrevehetnek valamit a diákok, bár leginkább az egyhangú mogorvaságomnál maradok.
...hát lássuk szépen sorban, na persze az lehet, hogy nem éppen abban a sorrendben, ahogy a válaszokat megkaptam.
- Köszönöm a választ mindenkinek. Amelie és Kumiko kisasszonyoknak köszönöm a kellő részletességű választ, ahogy látom önökkel nem lesz sok gond. A rúnákra még kitérünk a későbbiek folyamán, de örülök, hogy szóba került. Amelie ezek szerint szeretne a gyógyítói pályán tovább haladni? Mr. Oronar és Mr. Wyld szintén jól válaszoltak, nincs is hozzáfűzni valóm az elmondottakhoz.
Egy haloványka mosoly fut végig az arcomon, de tőlem ez már felér egy széles vigyorral.
- Edward vigyázzon, mert ha olyan lányal kerül szembe, aki akácfa pálcát használ, az gondokat okozhat önnek.
Egy kacsintás féle jár a fiúnak, alig észrevehető, alig látható, de ott volt.
- Noel, ha elkérhetném kicsit a pálcáját....-megkapva alkotok véleményt- Nos a pálcája 13 hüvelyk Wenge fából készült, ami az élet varázslatokra alkalmasabb, de halál varázslatokra alkalmazásánál gyengébb, ami érdekes, hogy a magja főnixtoll, ami ugyabár az átkokhoz alkalmas....Azt mondanám, hogy valamilyen kettősség lapul meg az ön lelkében. Mellesleg jópofa a koponyája.
Visszaadom.....nincs bennem semmi szemrehányás, hisz ha a pálca jól működik is nála, nem kell feltétlenül tisztában lennie a jellemzőivel. Ez vonatkozik Konidik-re is.
- Hmm...Mr. Longin, ez elgondolgodtató. Talán a pálcája tobbet tud önről mint az sejthető? Ön szerint, hogy kellene szólítania? A tanár úr, ahogy ön is mondta megfelelő. De ha az Owaint eléteszi még jobb lesz. Vagy az Owain professzor is alkalmas megszólításomra....Önnek megfelel a Mr. Longin megszólítás? Na itt jön egy kis irónia a hangomba. Persze csak a megszólítást illetően, nem pedig a pálcáját, mert az inkább elgondolkodtat.
Idő közben megérkezik az "áldozati báránykánk". Farkasszemet nézek prefektusommal, s haladok felé. Tapsolok egyet mellette, hogy egy kis fény derengjen körülötte. Immáron tisztán láthatja mindenki, hogy mi történt a bejárat előtt.
- Ha nyugton marad kisasszony, nem gabalyodik bele nagyon, és jelzéseket sem ad, hogy zsákmánnyá váljon. Ha már elkésett nem lesz gond azt hiszem, hogy várnia kell még pár percet.
Halálosan nyugodtan folytatom ezek után a kielemzését mindenki hozzászólásának. Még a végém mindenki elszunyókál... De nem lehet ám azt, nem bizony! Matt feje fölött várakozó csillag lejjebb ereszkedik, a fiút mélázásából magához téríti, de elég mókásan, hisz feje tetejére ereszkedik, Két alsó csücskét egymás után előre pakolászva végiglépked a fiú göndör fürtjei között, előre hajol, s belekiabál az arcába egy "ébresztőt", s orra hegyét megpöcköli. Ha a fiú utána kap, akkor gúnyosan kacagva kerülgeti ki kezének intéseit.
- Izzy remélem kipihente magát az óra elején, mert még várják megpróbáltatások a nap folyamán, és ha ilyen álomkóros, akkor szüksége is lehet arra a pálcára. Kerülhet váratlan helyzetbe. Matt, ha szólíthatom így, ha nem akkor szóljon nyugdotan, legalább felébred ön is rendesen, ha a csillagnak nem sikerült a merénylet. Annak igazán örülök, hogy a padot rendbetette, de legközelebb esetleg egy kis fényt csiholjon, ha nem várja meg, hogy a szeme megszokja a sötétséget, mert kitöri a saját-, vagy valaki más nyakát. Ez mindenkire vonatkozik! A pálcájához ragaszkodjon, és vigyázzon rá, kivételes embereket, tündéket választ ki ez a fajta. Olyanokat, akinek egyéniségében van valami egyediség, ami lehet, hogy csak később fog kialakulni önben.
Miután mindenkit sikeresen kielemeztem, aki meg mert már szólalni, mikor ki elé, vagy éppen mellé álva, visszaballagok kényelmes tempómba a csapdába esett hölgyikéhez.
-Most egy kicsit az óra végi anyaghoz ugrunk, hogy Cecilia kisasszony ne szenvedjen itt sokáig. Ebből a csapdahálóból csak egy módon lehet kiszabadulni, mégpedig, ha akad egy kedves segítség, mert csak kívülről lehet szétvágni.
Jelen esetben a segítség elég morcos, hisz kelletlenül szabadítom ki a lányt. Nem nagyon örülök neki, hogy pont egy prefektusunknak sikerült belesétálnia a hálóba.
- Lejkááááát! -Hangzik el, miközben vigyázva tanulóm éppségére végighúzom pálcámat a háló felett. A varázsige jelemzői persze talán már írnom sem kell kirajzolódnak a kupolára.

Leikata, kiejtése Lejkát, az á-t hosszan mondva, a kellő ideig.Pálcamozdulatnál lassan és hosszasan húzzuk a pálcánkat a háló felett, ott ahol szét szeretnénk vágni. A varázsszót a mozdulat elején kezdjük kimondani, és az á-t addig hangoztatjuk, amíg el nem érjük a kellő hosszúságú rést a hálón.

- Menjen és üljön le valahová, a késésért ez elég bünteetés volt. Ha elrendezkedett az ön pálcájának jellemzését is szeretném hallani! Mi pedig térjünk vissza az órai sorrendhez.
Amíg a lány elhelyezkedésére sem lehet tétlenül ülni, nem bizony. Minden diák elé elrepül egy tálca, amin megtalálják a négy már említett magot, bükkfát, ébenfát, juharfát, mogyorófát, rózsafát, mindegyikhez a megfelelő fából készült markolatot, ezen kívül ezüst és arany markolatokat még.
- Válasszon mindenki kedvére és kezdjenek hozzá a munkához. A fiókban találnak szerszámokat, és egy-egy bicskát. Finom mozdulatokkal kell, hogy dolgozzanak, ha nem szeretnék, hogy a pálca rosszul sikerüljön. Láthatnak a fa kérge alatt egy világosab sávot, s azon belül egy sötétebbet. A világosabb részbe nem szabad belefaragni. Ha ezzel megvannak mehet bele a mag, de semmit ne változtassanak meg rajta! Majd jöhet rá a markolat, amihez a ragasztó szintén a fiókba van készítve, egy kis fiolában, egy ecset társaságában. Az arany markolatot is választhatják, de tudniuk kell, hogy bármennyire is szép a pálca erejét nagyon gyengíti! Aki elkészül lesétálhat ide kipróbálni, de maradjanak egy alap varázslatnál, még mádosévesek esetében is! Ha valami nem világos kérdezzenek!
A terem kellős közepén kör alakban világosság terül szét, várakozóan a merészebb vállalkozókra, akik meg merik kockáztatni, hogy pálcájuk sikeres, és nem repülnek el valamely sötétebb részére a szobának, és nem kell őket összeszednem a padlóról.