Az oázis egy nyugodtan vidékén található ez a gyönyörű vízesés, melynek rengeteg története van. Ahány szerelmes megfordult erre, annyi legenda kövezi a vízesést.

Nyílván való, hogy e táj azért lett a szerelmesek kedvenc helye, mivelhogy a vízesésre ráeső sugarak gyönyörűen visszatükröződnek, s a vízesés körüli tavon a hold fényével együtt remekül csillognak. A látvány mesébe illő. Különösen mikor apró pillangók járják át az egész területet, s esetleg újra, s újra leszállnak a fűbe, ezzel gyönyörű szép színkavalkádot előidézve.

Ami a történetet illeti, egy ifjú szerelmes párról szól. Vagyis az elején barátokról, majd egy párról.
Évekkel ezelőtt történt, hogy egy fiú és egy lány, aki a fáraó leánya volt mellesleg, jó barátságra tettek szert. Viszont a fiú szülei munkások voltak, a lány szülei uralkodók. Sosem hagyták a felnőttek, hogy barátkozzanak a gyermekek, mert a fáraó félt, hogy lánya beleszeret a leendő munkásfiúba s esetleg később így alsóbb rangba házasodik. Tiltották őket egymástól mindaddig, amíg a fáraó meg nem halt. A lány teljesen magába fordult, s elment a palotából.
Akkor találta meg a vízesést, melyben megmosta könnyes arcát, s a vízben meglátta a fiú arcát.
Tudta, hogy valamit jelent a vízesés ereje, de félt, félt attól amit jelenthetett, mégis minden nap lejárt a vízeséshez, s nézte azt.
Egyik este nem maradt egyedül. A fiú is megjelent, mitől a lány megijedt, s belezuhant a tóba, s a sodrás a vízesés alá sodorta a lányt, aki kis híján megfulladt.
Ekkor a fiú a vízbe vetette magát a lány után, s kihúzta az egykori fáraó lányát a vízből, majd végigsimított az arcán.
Hirtelen mérhetetlenül nagy szerelmet érzett a lány iránt, aki percekig nem nyitotta ki a szemét, mire a fiú megcsókolta, s bevallotta, hogy szereti a lányt.
Az egykori fáraó lánya ezután sem ébredt fel, mikor is a fiú belevetette volna magát a vízbe, hogy kedvese után haljon.
Ekkor ébredt fel a lány, s megpillantotta a fiút, amint a vízbe kíván ugrani, s egyből utána kiabált, mire a fiú megfordult, s elkezdett a lány felé rohanni, majd karjaiba fonta azt.

Végül is a két lélek egymásra talált, s együtt uralkodtak eztán a birodalom felett.
A haláluk óta minden évben a férfiak felmásznak a vízesés tetejére, s egy fehér színű virágot tesznek a vízesésbe, mindaddig, amíg a tóban nem lesz 100 darab virág.
A 100 darab virág jelképezi az örök szerelmet, a fehér szín az őszinte lelki tisztaságot, s a vízesésmászás az önfeláldozást a szerelemért.

Igazán boldog lehet az, kinek kedvese egy fehér virágot tesz a vízesésbe, mivelhogy a monda szerint, az a férfi, aki ezt megteszi, kedvesét örökké szeretni fogja, s a lány is őt. S boldogan fognak élni, míg meg nem halnak.

Azóta is minden este, mikor a hold delel a víz körül érdekes hangokat lehet hallani. Ritmikust, mintha zene lenne. De nem, nem az, hanem a szerelmes szívek együtt dobbanása, jelezve, hogy létezik még őszinte, tiszta szerelem a világon.