*Rufus jön le a híres arénába. Fekete ing és fehér rövid naci van rajta. Mikor belép az arénába. Tátott szájjal nézz körbe, hisz ő még nem volt bikaviadalon, de már sokat hallott róla. Angol gyerekhez méltóan a szülei sose engedték, hogy ilyen "állatokat megalázó" helyre jöjjön. Bár mindig mondta nekik, hogy itt nem bántják az állatokat és semmi bajuk nem lesz a szerencsétlen bikáknak, de a szüleinek mondhatta. Olyan volt, mintha a falnak beszélt volna. És ha az apja megtudja, hogy Rufus ilyen helyen járt biztos, hogy egyből kiíratná a suliból. Felmegy a kőlépcsőn és leül a második sorban. Azért választotta ezt a helyet, mert így legalább majd látni is fog és a bikától is védve van. Azt hitte, hogy egyedül van itt, de észreveszi Jesst is, mint tálcás néni. Ha Jessica is észreveszi őt akkor integet neki, hogy jöjjön ide, de addig nem akarja megzavarni a munkájában.*

*Mikor Jess odalép hozzá és megszólítja Rufus nagyot nevet rajta, de utána ő válaszol.*
-Csókolom, néni! Kérhetnék egy mézes almát? Amúgy szia, nyugodtan ülj le. Csak a bikát várom, hogy legalább láthassak egy jó kis izgalmas műsort. És te tálcás néni vagy itt?*kérdezi nevetve a lánytól.*
-Már rég beszéltünk! Hogy vagy? Mi újság? Már itt van a gitárom, csak ide nem hoztam ki, mert nem akartam a bikának zenélni, nehogy azt higgye, hogy szerenádot adok neki.*mosolyog a lányra.*

*Elfogadja a kaját és lassan elkezdi eszegetni.*
-Jajj, ez méreg! Segítség megmérgeznek!*majd miután abba hagyja a színjátszást, elkezd nevetni. Majd miután lecsillapodott újra harap az ételből.*
-Nyugi, csak vicceltem! Amúgy nagyon finom.*mosolyog a lányra, hogy ezt tényleg nem gondolta komolyan.*
-Nekünk jól sikerült, igaz, hogy én csak vasárnap voltam és akkor is csak ettem.*mosolyog a lányra.*
-És nem volt sali, de én csináltam csak fent hagytam a szobában és gondolom már megették. De azért a szándék megvolt. És te majd csinálsz nekem valami kaját?*kérdezi a lányt nevetve.*

*Mikor észreveszi, hogy a lány, hogy aggódik érte. Lenyeli a falatot majd puszit nyom a kézfejére.*
-Nyugodj meg, semmi bajom! Túléltem! *mosolyog a lányra.*-Am. nagyon finom, gratulálok! És tudom, hogy a te felelőséged, ah valaki meghal a sütidbe, úgyhogy többet nem viccelek vele, igérem. Tehát ha következőre is fuldoklok akkor az már igazi lesz!*mosolyog a lányra. Majd egy újabb sütit kér.*
-Na, melyik süteményt ajánlod? Az almásból már ettem, úgyhogy az már kifújt, tehát mégegyszer nem eszek belőle.Amúgy velem semmi sincs. És jó téged hallgatni. Mikor lesz bikaviadal?*kérdezi kiváncsian a lánytól.*

-Aha, persze meleg van. Tudom én, hogy miért legyezed magad.*mosolyog a lányra. Majd elveszi a süti. És épp beleharapott volna, mikor észreveszi a sántikáló Naomit. Nagyon megörül neki, majd leteszi a sütis tányérkát az ülőhelyére és odamegy és megöleli a lányt.*
-Nagyon aggódtam érted, hogy hogy vagy! Fáj még a lábad? Voltál a gyengélkedőn vagy egy orvosnál? Jaj, de bunkó vagyok! Ismered Jessicát? Ő az egyik jó barátom.*mosolyog Jessicára majd a koktélt is elveszi tőle. Majd bemutatja neki Naomit.*
-Gyere ülj le közénk Naomi! És egyáltalán nem zavarsz. Nem vagy éhes? Vagy szomjas?*kérdezi a lánytól boldogan.*

-Nyugi, Jess nem veszem el a kenyeredet.*mosolyog a lányra. Majd odasúgja az előző kérdésére a választ a lánynak, úgy hogy Naomi ne hallja.*
-Éppen most mutattam be neked. *mosolyog a lányra, majd Naomira nézz.*
-Borzalmasak ezek az orvosok! De ha szólsz, hogy rád fog esni az a kő akkor én Superman módjára meg mentetelek volna.*mosolyog a lányra, hisz ezt csak viccnek szánta.*
-És mi járatban vagy erre?*majd a kérdés után beleharap az ételbe amit Jess ajánlott neki.*
-Nagyon finom! Úgy érzem, ah máskor enni akarok, akkor először tőled kérem ki a véleményedet! *nevet a lányra.*

//Olvadunk//

*Majd mikor Jess távozik ő köszön neki.*
-Szia Jess! És köszi az ételt meg az italt is! *mosolyog a lányra majd integet neki és most Naomihoz fordul.*
-Kedves lány Jessica ő volt az első ember akivel megismerkedtem mikor ide jöttem az iskolába. És ő az egyik legjobb barátom, és te is a legjobb barátom vagy.*mosolyog a lányra, majd egy kis szünetet tart és újra beszédre nyílik szája.*
-Figyelj, Naomi! Én tényleg sajnálom, ami a barlangba történt a lábaddal! És úgy érzem, hogy tényleg az én hibám, ezért úgy érzem, hogy az adósod vagyok.*teljes komolysággal hagyják el ezek a szavak a száját.*

-Jól van, de a frászt hoztad rám, mikor a barlangi kirucanásunk után nem találkoztunk csak ma, azt hittem, hogy valami komolyabb bajod van. De megnyugtató érzés, hogy itt vagy!*mosolyog a lányra.*
-És a vizsgáiddal mi újság? Már mindegyiket beadtad vagy még van ami nincs kész?*kérdezi érdeklődve a lánytól.*
-És mi járatban vagy az arénába? Megint az ösztönöd hozott ide vagy csak a spanyol hét?*kérdezi mosolyogva a lányt, hisz legutóbb Naomi ösztönei miatt találkoztak a tavernába.*
-A legutóbbi találkozásunknál nagyon jól éreztem magam veled! Olyan jó érzés veled beszélgetni!*egy biztató mosolyt add a lánynak a beszéd mellé.*

-Ja, értem. Nekem csak a bájitaltan esszéket kéne megírni, csak lusta vagyok hozzá. De muszáj leszek megírni.*mosolyog a lányra.*
-Köszi, de hidd el te jobb társaság vagy mint én.*mosolyog a lányra.*
-És merre akarsz sétálni? A barlangba most ne menjünk míg meg nem gyógyul a lábad, nem szeretnék még egyszer aggódni érted.*mondja komolyan a lánynak és szemét a lányra szegezi. Majd ő is szétnézz az arénába.*
-Hát mondjuk szerintem itt nem lesz semmi. Úgy hogy jobb ötlet az, ha elmegyünk, mintha itt ülnénk egész nap. Szegény Jess meg itt a tűző napon árulgatja az ételeket. Hát én semmi pénzért nem vállalnék ilyen feladatokat. És te?*kérdezi érdeklődve a lánytól, bár szemével míg mindig az arénát kémleli.*
-Bár meg kell hagynom nagyon jól megcsinálták ezt az arénát a pillusok.*most már a lányra nézz ismét.*

[még az arénában]

-Hát ha a jobb lábad is fájna akkor nekem kéne bevinnem téged a gyengélkedőre. És azt te nem szeretnéd, mert valamelyik nap is a kastély előtt nagyot estem, de nekem semmi bajom nem lett csak felhorzsoltam a térdemet. De hát az a te sántításodhoz képest semmiség. Amúgy én is lustulós fajta vagyok. De azért kiszoktam jönni az udvarra sétálni vagy ha van valami rendezvény és én ráérek akkor elszoktam látogatni oda is. Hát akkor induljunk, mert mindjárt szét olvadunk olyan meleg van, pedig mikor keltem akkor még nem volt ilyen meleg.*mondja Naonak majd feláll és elindulnak sétálni.*

[Sövénykert]

*Mikor meglátja a sövénykertet leül a földre.*
-Picit elfáradtam a sok gyaloglástól. Te nem?*kérdezi a lánytól.*
-Itt találkoztunk először!*mosolyog a lányra majd körbenéz. És hallgat, ha a lány kérdez akkor természetesen válaszol neki.*