* Jelenlévőket sosem kategorizálunk // // Vidáman mosolyog, hiszen jól érzi magát, a lány társasága kedvező és még valami nagyon izgalmasat is találhatnak. Bár a fiú nem nagyon kedveli a kalandokat, nagyon tud félni, ezt meg soha és senkinek nem vallaná be, így muszáj mindig hősnek lennie, hogy nem lássák mennyire reszket. Volt olyan időszaka, amikor ezt ráfogta az izgalomra, de múltkor otthon az erdőben, nah az nem volt semmi. Ott is hősködött, félelmét izgalomnak titulálta, és ment elől, mint egy Herkules, amikor az egyik fáról a nyakába ugrott egy vérmókus. Csípte. harapta és karmolta, míg ő ordított és meghalt fájdalmában, már azt is látta lelki szemei előtt, hogy vérmérgezést kap, vagy megveszik...
Ám igazából az történt, hogy egy mókuskölök a nyakába zuhant ás jól megkarmolta mert halálra rémült, aztán a földre bucskázott és, mint a kámfor egybeforrt a környezettel, ekkor még Paolo sikoltva kaparta a nyakát. *
- Jó, de ha csak ha az én kedvemért leszel híres, jár nekem valami kis jatt a keresetedből. * kötne azonnal alkut a lánnyal, mert hátha bejön és így ő is híres lesz. Szép gondolat, más hátán kapaszkodni a hírnév felé....
Forrócsokiba ugyan nem, de porba majdnem folytja a lányt, vagy inkább saját magát, ez is csak azért eshet meg, mert a lány fossó lehelete a nyakát birizgálja, karján égnek merednek a szőrszálak, gyomra megreszket, és ez most nem nagyon helyénvaló, jobban kéne figyelnie arra amit csinál, de így...? Hogyan? Máris több kedve lenne inkább a lánnyal foglalkozni, ha fülénél ilyen észveszejtően finom a lehelete, milyen lehet az ajkain? És ekkor kijjebb húzza a fiókot, hogy meglesse mi motoszkál benne, azt észre sem veszi, hogy közben egy kócos fanyél birizgálja Krisztyt hátulról, mert tuti lázadna.
Helytette kap egy rongyot az arcába, és nem hogy nem elég gyors, hogy kivédje még ahhoz sem, hogy azonnal reagáljon. Ereiben megfagy a vér, előjönnek mugli filmes Alien emlékei, és a fiú szívverése kihagy két ütemet, hogy aztán az agya átvegye az uralmat gémberedett tagjai felett és az arcához kap.*
- ÁÁÁÁ. * kiabálja és rángatni kezdi támadóját az arcáról, mely nem, hogy tisztábbá tenné a bőrét, jobban elkeni a koszt és felveri a leülepedett port.
nehezen fogja fel mit lát, de a megkönnyebbüléstől, hogy az nem Alien, még ugyan nem tudja mi az, máris nevethetnékje támad.
Amint felismeri a tárgyat, hangosan is felnevet, kezét a szívére szorítja és igyekszik másikkal legyőzni a rongyot, ami már lassan ott tart, hogy barna szemeit is világosabbra suvickolja.*

* El sem hiszi amit lát. Itt most nem a klónok támadnak, hanem az undok takarító eszközök, hangosan is lázadna azonnal, de az annyira nagyon ciki lenne egy csaj előtt. A lány hírességének kérdésre majd visszatérnek, most elrejti az autogramos papirost, majd jól kielemzi, ha más nem némi számmisztikával, vagy írás elemzéssel, bár ahhoz kissé kevés a készlete.
Miután a rongy elkerül a képe elöl, felsóhajt, és reménykedik, hogy bevégeztetett a nagy keresési feladat, ha tudta volna, hogy ez következik nem lett volna az a formás hátsó ami ide becsalja... Cöh. Nézz meg egy feneket és meg is büntet a sors. Gyanakodva pislog Krisztyre.*
- Fogadjunk ez a te ötleted volt. Direkt becsaltál, hogy aztán takarításra kényszeríts, a nők mind ilyenek. * félig gondolja csak komolyan, de mosolyából ezt nem lehet leszűrni. Segítene visszatolni a fiókot, hogy a rongy valaki mást támadjon le, ha bemerészkedik ide valaki, ő tuti nem jön többe az biztos. Otthon is csak nagy nehezen, különféle zsarolós módszerekkel lehetett takarításra fogni, így meg... mi lesz a jutalma? Mert neki az kell, biztatás és jutalmazás, hogy megcsinálja, még a saját zoknijai között is csak ritkán tesz rendet, jók azok úgy simán páratlanba is.*
- Na ne már. * sebesen fordul hátra, abban bízik valaki érkezett, mondjuk egy takarító brigád, vagy valaki akire letaksálhatja gyorsan a piszkos munkát, csalódnia kell, csak újabb eszközök futnak be, hogy elhitessék itt most takarítás lesz.*
- Ez most komoly? Hüm. Ha kicsit barnább lennék, elmennék néger rabszolgának. * puffog, mint egy félig kész vipera, és csak azért sem nyúl a felmosó után, dacosan karba fonja kezeit és könyörgő pillantásokat küld a lány felé, hogy az mentese ki a helyzetből. *
- Meneküljük el. * látja, hogy ez nem lehetséges, hiszen az útjába igen sok dolog kerül, és a végén eltanyál, valami meg ráömlik, és akkor vizes is lesz, a hidegben, porban, koszban, nincs is kosz. Kikéri magának.*
- Nem tudsz valami jó kis bűbájt? * a remény lesz az utolsó halott, ő meg az első, ha most neki kell állnia takarítani. Lassan behisztizik, az anyja biztosan rettenetesen büszke lenne rá.*

* A kavalkád közepette is van rá ereje, hogy vessen a lányra egy szúrós pillantást.
Naná, hogy ő csábította be, amúgy be sem lépett volna, sőt az sem kizárt, hogy bár a hely izgalmasnak tűnik, tűnt eddig, a nyitott ajtón sem jött volna be. Ami jellemzőbb Paolora, hogy be sem nézett volna, észre sem vette volna az ajtót. Na de csak, mert el volt foglalva fennkölt gondolataival, valami shakespearei monológgal, amit az anyjának szán előadni, hogy karácsonyra megkapja a kiszemelt ajándékot. Valljuk be nem olcsó, és nem is olyan különleges de neki kell. Valahogy meg kell szereznie, ha nem zavarja meg a lány, akkor már biztosan az is meglenne, hogy oldja meg.
A egész a lány hibája, ő fog takarítani egyedül, ha már muszáj lesz, majd valahogy kihúzza magát.
Kivillantja hófehér fogait, ahogy elmosolyodik, szemében is öröm bujkál, de csak mert valahogy meg kell lépnie.*
- Hát persze hogy. Ha nem állsz fejen a dobozba, nem akarlak kimenteni, azt hittem fel akar falni, itt semmit nem lehet tudni. * a hazugságnak olyan szaga van Bécsig bűzlik. Hiszen a lány leállt olvasni is, hosszú volt nagyon az a becserkészési folyamat mi tagadás.
Ő is azon agyal, hova, merre? Nem akar takarítani naaaa, ha csak meg nem erőszakolja kezeit egy seprű, meg sem fogja, nemhogy önszántából. Pislog nagyokat a lányra, csak ő a lány. Neki kell ebben otthon lennie, neki a dolga a takarítás, ő majd egyszer szívesen nyír füvet, vagy épít homokvárat a gyerekeivel, esetleg focizik velük, bár mát ott tartana.
Jól elmereng amikor a lány újból felé hajol és a lüke srácnak egy pillanatra kihagy a szíve a gondolattól, milyen szép is lehetne ez a mozdulat, ha nem a füléhez koccolna a lány ajka..
megreszketnek ajkai, majd karjai, majdnem felé nyúl, jó hogy el volt gondolkodva. Érzi forró leheletét a nyakán, tarkóján égnek merednek a szőrszálak.*
- Hogy? Mi? Hova? * azonnal körbe pillant és bólint ahogy a szekrény felé lép. Ha nem lenen feltűnő, most háta mögött összekulcsolná a kezét és a plafont nézve fütyörészve haladna, hogy senki ne lássa mit is akar valójában. Ehelyett iszkol a szekrény felé, feltárja a faragott szekrény ajtaját, benyel némi port megint. Köhög és trüszköl alig is lát, de int a lánynak, induljék a terelés, majd hallja hol tartanak.
Igyekszik elfojtani a köhécselést, ez csöppet sem menő.*

* Győzedelmes mosoly szalad az arcára, sejtette ő, hogy a lány nem akarta becsalni, de akkor meg lehetne kevésbé formás és punk-tum.*
- Hagyjuk hát, de akkor is a te hibád, majd ha nem nézel ilyen jól ki... * és ekkor felrántja a szekrényajtót, szerencséjére vagy éppen nem, beszív egy adag port, hogy elharapja mondta befejezését és helyette köhécselésbe kezdjen, majd ezek közepette szidja a vödrök és a szekrény nem létező jó édes anyukáját. Még jó, hogy mellé hangosan köhécsel, így talán a szép lány nem hallja milyen kifinomultan tud káromkodni, erre ismer pár jó szót, ha mér szépet nem is.
Hallja, hogy csatazaj van, ő akkor sem lenne tisztában a gravitáció és egyéb elmékkel, ha látna valamit, lévén, nem mugli ő, hogy érdekelje.*
Pedig neki nagyon tetszene a reggelit ágyba vivös jelenet, főleg ha azt Kriszty hozná, mondjuk egy közös éjszaka után, félig sem felöltözve... álmodik a nyomor. Még ha gondolna is rá mosolyogna rajta, de arról meg nem tehet, hogy pasiból van és mint olyan, nagyon is tele van vágyakkal, főleg a jó seggű csajok irányában. Ehelyett áll a szekrényajtóban, és úgy köhög, mint egy dögledező róka, aki éppen az utolsókat rúgja.*
- Nee. * sikkantja férfiasan, tisztulni készülő fejjel megfordul, hogy megnézze ki vív kivel, és azt kell hogy lássa, valami repül felé. Sebesen elhajol és majdnem örül, hogy milyen nagyon ügyes, még nevetne is, amikor gyomron lövi egy genyva vödör.
Kezdődik előröl a köhögés, de most nem portól, hanem fájdalomtól ékesen.
Összegörnyedve kezeit a gyomrára tapasztja, mintha ez segítene, kiesni készülő gyomorszáján, rémlik neki, hogy fájdalmai közepette édesanyját hívja, aki nagyon sietne segíteni a kicsi fiának, ha éppen hallótávolságon belül lenne. *
- Menekülj.* kiabálja, vagy csak nyögi a lánynak, ki tudja azt, mert azt ne,m látja, hogy elúszik és azt sem, hogy átmenetileg győzelmet arattak, csak a csillagokat a feje körül, jééé lehet Kriszty hozta le neki őket? Máris belé szeretett? Nem lenne meglepő. Hiszen olyan jóképű, mag jó fej, meg amúgy is.
Még azt sem tudja feküdjön-e le a padlóra sírni, vagy hősiesen álljon talpon, de azt is lehet ennyire nem is fáj, de akkor is már komolyan. Hülye vödrök. *

[Ed]

*Szétborzolt hajjal érkezik az erdőből, megint ment felkutatni rejtett tartalékait, így nem csoda, ha egy kissé ziláltan néz ki. Mivel most nem órára megy, és nem kell attól tartania, hogy a tanárok Sandy néninek jelentést küldenek kifogásolható megjelenéséről, így párszor ujjaival végigszánt a vöröslő szénakazlon, és máris trappol be a kastélyba. Először lecuccol a szobájában, és csak két szál sima cigit visz magával, mikor folytatja útját. Keresnie kell egy nyugodt helyet, ahol még nem járt, bár amilyen „mázlija” van, megint fel fogják őt fedezni. Teljesen céltudatosan halad a legfelső emeletig, úgy logikázta ki, hogy ide tényleg csak az jár, akinek esetlegesen erre dolga, vagy az, aki nagyon jó kondíciónak örvend, de a diákok nagy része kerüli a felesleges lépcsőmászást. Annak ellenére, hogy vékonyka, bírja az ilyen fajta terheléseket, hiszen hozzá van szokva, hogy üldözik, és olyankor bizony futni kell. Kicsit azért liheg, mikor felér, hiszen mégiscsak egy kastélyról van szó, ahol ugye jóval nagyobb a belmagasság, mint egy átlagos épületben, így a három emelet is legalább hatnak számít.
A folyosón lődörögve fújja ki magát, és szépen behúzódik az egyik ablakmélyedésbe, úgy, hogy a függöny takarásába bújjon. Remegő kézzel kotorja elő a cigit, és mielőtt rágyújtana, elhúzza az orra előtt, hogy felkészüljön az élményre. Miután rágyújtott, kinyitja az ablakot, hogy a füst ne vonzzon ide nemkívánatos egyedeket, és lassan, mélyeket szippantva szívja el mindkét cigit. Nem siet, hiszen minden percet ki akar élvezni, főleg most, hogy teljesen egyedül van és senki nem zavarja. Miután végzett, az arca kisimult, és már indulna is, mikor trappolást hall ~huhh, mázli, hogy már elszívtam!~. Azért biztos ami biztos alapon behúzódik az árnyékbe, és csak akkor vigyorodik el, mikor meglátja Edet.
Hangtalan, de sietős léptekkel ered a fiú nyomába, és óvatosan nyomja le a kilincset. Először csak bekukucskál, hátha a srác büntetőn van, és mondjuk tanári felügyelet alatt takarít, ebben meg ugye nem szeretne részt venni, hiszen az nem csupa móka és kacagás. Mikor látja, hogy egyedül ücsörög beoldalazik, és vigyorogva kérdezősködni kezd.*
-Szia! Hát te mit csinálsz itt fent egyedül? Jól vagy? Mi ez a hely? Csak nem valami lomtár? Ez tetszik! Olyan, mint lomtalanításkor a város. Hűűűű! Műhajak! Aztaaaa!
*Odamegy, és leül Edtől egy karnyújtásnyira, és mivel erőteljesen hajfetisiszta, így egyből elmar vagy három parókát, abból egyet a srác fejébe nyom, kettőt a térdeire pakol, és most sajnálja csak igazán, hogy nincs több keze. Először a térdein lévőkbe túr bele, és ahogy az ujjak belemerülnek a selymes műhajakba, ajkairól kéjes sóhaj száll fel.*
-Mmmm... ez annyira isteni! Nincs egy ollód? Csinálhatnánk nekik valami klassz frizurát!
*Érzi már előre, hogy órákra megtalálta a szórakozását. Igazából a turkálással is teljesen jól elvan, de ha még nyirkálhat is, az már maga a mennyország.*

//Izzy//

*Szorgalmasan túrja a kacatokat, hajat haj hegyre halmoz, de még mindig nem talál a tőrhöz hasonló varázstárgyat, pedig még a padlót is megkopogtatja hátha alatta lakik a szellem, vagy lehet tisztogatni kéne valamit, mint az Aladdinban...Milyen kár, hogy nem erőssége a takarítás. Az egyik haj úgy gondolja, hogy megnézi a mennyezetet is, hátha oda bújt a galád ektoplazmás, vagy csak Ed dobálja kedvtelésből a parókákat, ha meglátja Izzyt. Ettől a hirtelen, vigyor és be elé dologtól kicsit majdnem szívrohamot kapott, landol is a hajzat egyenesen előtte ő meg igyekszik úgy tenni, mintha kicsit sem lenne szívbajos.*
-Húh, szia*Mellkasa az le fel, le felemelkedik a nagy zihálásba, pedig ez Izzy nem a kísértet, ahogy ennyit beszél a srác, erről a saját fülével győződik meg. Kifújja az utolsó levegőt is, aztán igyekszik figyelni, hátha kérdez valamit, mondjuk, hogy milyen nap van.*
-Kedd.*Ez valahogy nem stimmel, úgyhogy zavartan arrébb dobja a parókát, majd újra megpróbálkozik valami beszédfélével.*
-Persze, jól vagyok, ez a padlás, tudod mint abban a mugli musicelben és van szellem is, a múltkor adott egy tök jó dolgot aztán gondoltam hátha találok valamit most is, de ezek csak hajak, ki akar...
*Döbbenten mered előre, amikor a fejére pakolnak egyet, azt megrázza de a paróka szerencsétlenségére nem esik magától le, pont a fejére passzol. Teljesen kényelmetlen egy ilyen, főleg, hogy hosszú haja van, máris főni kezd a feje, sapkát sem hord soha. Még nagyobb kerekségi harmóniával néz, amikor Izzy simogatni kezdi őket nagyon bele élve magát a dologba...Ez olyan érdekes, hogy felröhögni sincs rajta kedve, simán csak megdöbben, mint az amimékbe a nagy szemű értetlenek.*
-Te miért nem vagy fodrász? Diáknak lenni tök szar, ha felizgatnának a hajak elmennék fodrásznak, az neked olyan lenne, mint a Nirvana.*Előhúzza dobótőrét, jelenleg ambivalens érzelmekkel viseltet iránta, tehát kb úgy néz rá, mint egy 30 éves házasság után a feleségére. Milyen ironikus, hogy paróka frizura csinálásra is lehet használni...*
-Csak ez a kés, vigyázz vele, éles!*Könnyed mozdulattal a padlóba szúrja az eszközt, Izzy keze mellé, nagyjából biztonságos távolságban. Neki nincs kedve fodrászkondi, sajna örömet sem okoz neki a hajtúrás //usernek amúgy igen, szal meg tudja érteni XD// egy valami aggasztja csupán ezzel kapcsolatban.*
-Remélem nem akarsz megfésülni...az olyan lenne, mintha játékbaba lennék...vagy valami még rosszabb...hajas Pinoccio... *Amíg Izzy nem ugrik rá, hogy de azértiiis megfésüllek, tovább túrja a halmot, de csak női cuccokra akad, s bár nagyon örül neki, hogy Izzy itt van, akad társasága, nincs a fejébe zárva elég sok ruhát ráhány puszta elővigyázatlanságból, úgyhogy a mesterfodrásznak néha állott szagú női ruhaneműkkel is meg kell küzdenie. Egy jó fodrász előtt persze semmi nem akadály, hacsak az nem, hogy Edward felkiált micsoda kincset talált. Egy női retikül...Mindig kíváncsi volt mi lapulhat egy ilyenben...Még a parókája is félrecsúszik a nagy igyekezetben ahogy kinyitni próbálja. Persze nem boldogul vele...Hosszú szőke, göndör paróka egyébként, úgy fest benne, mint Balázs Pali egyenes ági leszármazottja, vagy még rosszabb, mint egy transzcsipkerózsika.

[Ed]


*Valószínűleg túl halkan közlekedett az imént, mivel szegény Ed most pont úgy néz ki, mikor meglátja, mint aki most kap szívrohamot. Pedig egyáltalán nem állt szándékában kiakasztani a fiút, hiszen mostanában elég zaklatott, ő meg szánt szándékkal és ok nélkül nem szokott bántani senkit. Meg is ijed rendesen, hogy megint csak galibát okozott, ezért kissé dadog va szólal meg.
-Öööö… jajjbocsi! Nem akartalak megijeszteni! Jó.. öö. Jól vagy? Hívjam a gyógyítót? Alkalmazzak gégemetszést? Igaz nincsen hozzá bicsakom, és egy villám, amit oda be tudnék rakni, hogy ne záródjon be a seb.
*Ó, hát látott ő már sok dolgot, pont ez maradt volna ki? Igaz, gyakorlatban még nem alkalmazott gégemetszést, de nem tűnt túl bonyolult dolognak. Igaz Ed még lélegzik, és ha jobban megnézi, egyáltalán nem tűnik betegnek, de ebbe most annyira beleélte magát! Tényleg oltári mázli, hogy közel, s távol nincs hozzá felszerelés, mert még a végén tényleg megcsinálná a beavatkozást.*
-Musical? Jajj, arra gondolsz, amiben minden ember úgy énekel, mintha fájna neki? Na én olyat nem nézek! Kivéve, ha Sandy néni meg akar büntetni, mert akkor még operába is elvisz. Merlinre, annál nagyobb borzalom a földön nincs!
*Na igen, a zenei ízlése nem tűri meg a hagyományos darabokat, és azokat sem, amiben van egy cseppnyi romantika.*
-Szerda. Csütörtök. Péntek. Tovább is van, mondjam még?
*Az hogy ez most nem jön ide, cseppet sem érdekli, egyszerűen csak folytatja a sort, ha már valami számára is teljesen érthetetlen okból belevágott Ed, hogy ismertesse a hét napjait. Természetesen folyamatosan vigyorog, hiszen neki mindig csupa marhaságon jár az esze, s közben mély átéléssel túr a hajakban.*
-Mégis ki akarna?! Természetesen ééén akarok fodrászkodni!
*Ezt úgy mondja, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy mindenki tud az ő hajmániájáról. Mintha legalábbis a homlokára lenne írva, hogy „Izzy vagyok, a hajszobrász és hajfetisiszta”. A ötletre csak a fejét rázza, hiszen annak több akadálya is van.*
-A vén vasorrú banya, aki mellékesen a nénikém, nem akarja, hogy már most elmenjek dolgozni, ő kényszerített arra, hogy még suliba járjak. Borzalom! Hidd el nekem, hogy én is szívesebben ugranék a Nirvánába, de még nem lehet, hiszen csak tizenhat vagyok, előbb ki kell tanulni a szakmát, csak utána lehetek fodrász. A banya meg úgysem fog belemenni, hogy ilyen foglalkozásom legyen.
*Azt nem árulja el, hogy mik a tervei vele, de minden erejével küzd az ellen, hogy ezek a számára rémálmok megvalósuljanak.Mikor előkerül a tőr, a szeme felcsillan. Lehet mégsem marad el a gégemetszés? Kár, hogy Ed már teljesen jól van, és normálisan veszi a levegőt!*
-Ezt mutathattad volna az előbb is, most sajnos szabadok a légútjaid. *A szempillája sem rezzen, ahogy a tőr a kezétől nem is olyan messze fúródik a padlóba, csak egy laza mozdulattal kihúzza, és kipróbálja a jobb térdén lévő parókán, hogy mennyire éles. Megfelelő technikával egész jól halad, bár azt túlzás lenne állítani, hogy szép is amit csinál, hiszen ez mégiscsak egy tőr, amit nem hajvágásra találtak ki. A lábán lévő paróka öt percen belül úgy néz ki, mint egy elszabadult birka, akit a gazdája rohanás közben nyír meg.*
-Remekül kezeled a tőrt… gondolom sokat gyakorolsz…
*Kényes téma ez, hiszen egy ilyen eszközt mindenki másra használ, ő meg Edet nem ismeri olyan jól, hogy tudja, mennyire nyúl bele valami olyasmibe, amiről jobb ha nem tud. A fésülgetés elutasítására hatalmas szemeket mereszt, hiszen sosem tudta megérteni, hogy hogy lehetséges az, hogy valaki nem szereti azt, ha a hajában túrnak. Véleménye szerint annál jobb nincs is, mintha a kusza tincsei közt matatnak.*
-Apám! Te azt sem tudod, mi a jó! Viszont ha ennyire nem szereted, akkor nem foglak megfésülni. Én sem szeretném, ha állatsimogatóba vinnél.
*Azt már régen megtanulta, hogy minden embernek más a dilije, és jobb ha nem kényszeríti őket olyasmire, amitől irtóznak. Mivel egy parókát már gyakorlatilag teljesen elintézett, így újabbak után néz, és az sem zavarja, hogy közben olyan holmik is röpködnek felé, amik cseppet sem hasonlítanak hajra.*
-Hé haver, ne ordíts, még a végén felébreszted az egereket! Mi ez? Jaa, csak egy csajos cucc! Biztos uncsi! A múltkor láttam Leanne összes kacatját, mikor nemtommilyen órán kiborította a padra az egészet.
*Nem érti, miért kell ekkora hűhót csapni egyetlen női holmi miatt. Egy dolog érdekli csak: a félrecsúszott paróka. Azt megigazítja, a táskára meg vet egy fél pillantást.*

// Kriszty & Paolo //

* Naná, hogy egyértelmű, hogy a lány csalta be. Ez nem is lehet vitás, de ha nem így lenne sem vallaná be a fiú soha, hiszen mi lenne élvezetesebb, mint másra fogni bajait?
Igaz ez annyira nem is jellemző a fiúra, de nem is bántaná ezzel a lányt, jó, hogy szóba sem kerül, csak húzná ezzel, mert maga is tudja, hogy nem volt kötelező ide betérnie, de akkor még nem sejtette, hogy gyilkos vödrök törnek majd az életére.
Hja, ha sejtette volna, hogy itt neki majd por lepi tekintetét, nyelőcsövet, és ruháját már nem is nagyon jellemezné, ebből kuka lesz. Már csak abban bízik, hogy a szemetes nem csámcsogja el drága holmiját.
Hallja, hogy a lány visszakérdez, de azért csak nem ismétli el válogatott szitkait, lévén nem is nagyon emlékszik rá, másrészt pedig, hogyan is tehetné ezt egy hölgy társaságában, inkább örül, hogy Kriszty nem hallotta szépnek nem neveztető szavait, melyekért az anyja most agy szájon csapná, vagy annyi házimunkát kapna, belegebedne. Éljen a szigorú nevelés, de ez még mindig jobb annál, mint amit az előző koleszban kapott volna, ott még divat volt a testi fenyítés enyhe változata. Csakhogy Paolo anyuci kicsi fia, és neki nagyon de nagyon tud fájni minden ami nyomot hagy, ha nem is testileg de lelkileg. A fiú még messze nem érett meg a korához, vagy csak nem akar, nem szeretné elismerni, hogy felnőtt korba lépett.
Csalódottan int a lány felé. Szeretné szavakba önteni, hogy mennyire jó a harc vége, a csatazaj elülése.
Elvigyorodik a lány szitkain, nocsak és nocsak.
Önkéntesen helyet foglal, majd még mindig a gyomrét tapogatva fejét a lány vállára hajtja, mint aki nagyon szenved.
Az meg, hogy alig érzi az előző támadás nem számít, nem is ez a lényeg, hanem, hogy a lány illata az orrában annyira izgatóan hat rá, a kedvéért szenved még egy kicsit, vagy sokat. Amennyi csak belefér abba, hogy kényeztessék.
Azt meg messze nem sejti, hogy a lány fejében együtt töltött éjszaka képei járnak, ha tudná.... lehet nem ülne ilyen nyugodtan...
Így sem megy jól... helyezkedik és vidáman mosolyog, persze, úgy, hogy a lány ezt ne lássa, neki azt kell látnia, hogy a fiú szenved, kínlódik és halálosan megsérült, a baj ezzel csak annyi, hogy a fájdalomnak nyoma is alig van, de hiszen szeret szerepelni, az menni fog.*
- Lehet, hogy maradandó sérülésem van. Nem nézed meg? Mert én szívesen megnézem, hogy e megsérültél-e? Sőt vállalok masszázst a még nem, de majd leendő kék foltjaidra. Na persze nem én fogom bekékellni. * épphogy befejezi a mondatot felcsendül az idegesítő röhögés.*
- Any... nyira fáj. * mégsem fejezheti be a hang gazdájának édesanyjának szidásával a mondatot, miközben Kriszty arca olyan rémült, ő meg éppen haldoklik. Ha meg lebukik az de ciki lesz, de majd ráfogja, hogy a másik szépsége varázsolta el, az be szokott jönni a csajoknál. Úgy dönt kényeskedik még egy sort.*
- Lehet rémálmaim lesznek, mindig is tudtam, hogy a mumusom egy vödör lesz. * fejét a lány nyak felé fordítja. újból beszívja illatát, forró lehelete talán csiklandozza Kriszty finom bőrét a nyakán, lehet valóban kótyagos, mert kis híján rápuszil az íves nyakra, de lehet akkor kapna egy pofont is sérülései mellé, melyeknek lassan csak emlékük marad.*
~ Hívd el forrócsokozni, tedd meg. veled megy. ~ * kis önbiztatás után ajkai szóra nyílnak, majd mégis inkább hallgat.*

// Köszönjük a mesét, nagyon élveztem, és millió bocsánat a kihagyásért, igyekszem lenni, ha a gép istene is azt akarja, ha meg nem felgyújtom. Jah nem, azt teszi magával...//

**Izzy**


*Az első döbbenet elmúltával ijedtségét mintha elfújták volna, vagy csak a hirtelen Izzyk vannak rá ilyen hatással. Az egészre már csak a gégemetszés emlékezteti, önkénytelenül is megtapogatja torkát. Egyedül csak a hálám üldözni fog dologtól csillannak fel szemei.*
-Az tökjóóó lenne! Üldözzön csak. Bármilyen formában jöhet! Hülyeség marhasággal hintve, rengeteg csoki, azokon hab és hozhatsz egy legyezőt is!*Ed még abban is benne lenne, hogy ijesztgessék, hiszen ez is elszáll a következő pillanatban, csak azért ijed meg, mert nem tudja ki támad rá, de amint fény derül rá eltűnik, egy hirtelen reflex a sokkhatások nagy velejárója, de ennyi, ő már annyira megszokta, hogy nem is foglalkozik vele. A gégemetszős témát azért firtatja, mert érdekes. Biztos benne, hogy kinyírná, hiszen Izzy nem ért hozzá, fodrász akar lenni, nem orvos...vagy teljesen lökött, vagy ennyire gyerek.*
-Jó neked...úgy értem, aha persze...és nem maradhatnánk egy mesterséges lélegeztetésben? Tudod az eleve tisztább dolog, meg aztán mondtam már milyen értékes a vérem? Gyakorlatilag neked is adhatnék, ha haldokolnál, mert nullás. Szóval, ha te elvágod a torkomat és olyan hirtelen teszed, hogy véletlenül beleesel a késembe, akkor mivel én is elvérzek, nem tudom neked átömleszteni a sajátomat... De ha csak mesterséges lélegeztetést kapok, akkor akármi is történik veled én meg tudlak menteni, mert különben is szuperhős vagyok, csak nem látszik...*Úgy mondja ezt, mintha maga is elhinné, még egy félvigyor is dukál az előadáshoz, sőt a végén meghajolna legszívesebben. Aztán csak hallgatja Izzyt a nénikéről és musicelekről, addig ő keresi a fésűt, sőt meglehetősen szórakoztatja a szónoklat, a végén fel is nevet. Az lesz az eredménye ennek a sokkhatásnak, hogy megtanul nevetni, tiszta morbid lenne.*
-Érzem, ja...*Közi vigyorogva, a srác kezébe nyomva a női fésűt.*-Szadista az öreg banya...ráadásul nem gondol azokra, akik nem tudnak énekelni. Most milyen rossz lenne neked*Edward énekhangját jobb nem hallani, ha az ember meg akarja őrizni ép elméjét, vagy legalább azt, ami még maradt belőle. Izzy egyre jobban beleéli magát, ő meg hallgatja, mintha csak esti mesét hallana, még a száját is eltátja egy kicsit.*
-Most már kezdek én is félni tőle...nem, ne... Eleget olvastam gyerek koromba a Jancsi és Juliskát, abból pedig elég csak a mézeskalácsra, meg a meztelen Juliskára gondolni, hogy jól érezzem magam. Ja igen a felnőtt Juliskára.*Sajna nincsenek ilyen térű perverziói, elég rosszakat szokott álmodni így is, sokkal rondább dolgokról, mint az a banya, ráadásul tényleg nem mazochista, elég rossz neki, ha rossz neki. Kissé felnevet az öröksége áhítozó Izzy gondolatán, óvatosan a vállát is megveregeti. Tényleg sokat nevet, tiszta borzasztó,fiatalodik legalább két évet ilyenkor.*
-Akkor kitartás! Gondolj bele, milyen jó lesz, ha meghal, nyithatsz egy saját fodrászüzletet és csinálhatsz borotválást is a szőrös embereknek, az majdnem olyan mint a gége metszés...*Persze erre ő még nem alkalmas, aztán hátha pihétlensége is meggyőzi arról a fiút, hogy nem kell elvágni a torkát akkor sem, ha fulladozik. Közben pedig megszemlélheti Izzyt, hogy áll ezzel a témával kapcsolatban, anélkül, hogy mindenféle ostoba kérdéseket tegyen fel a szőrösségére vonatkozólag. Egyelőre... Hülyeségben őt sem kell félteni, csak el volt temetve benne, dehát minden múmia feléled egyszer, csak meg kell idézni. Kissé elsápad az ötleten, hogy Izzy megint bejöjjön és gyorsan megrázza a fejét még mindig inkább a mesterséges lélegeztetésnél voksolva. Nem tudja pontosan hogyan működik az, de valami olyasmi lehet, hogy levegőt fúj az egyik a másik szájába, az pedig...kissé bizarr de mégsem fáj annyira. Ed neeem veszélyes, csak rá kell nézni a kisfiús, ártatlan arcára, a csillogó zöld szemeire, a néha durcásan lekonyuló szájára, olyan mint egy gyerek, melyik gyerek lenne képes bántani Izzyt? Neeem, őt biztosan nem, amíg nem nőnek méregfogai. Különben sem az az erőszakos fajta, bár tény, hogy nem az angyalkák mintapéldánya, most kicsit elege van az erőszakból és inkább tapadna a fiúra, minthogy kinyírja és megint ne legyen körülötte senki. Ez meg sem fordul a fejében, eleve olyan dolog, ami nagyon nem lenne jó neki.*
-Levágni, ne, én így hosszún szeretem, aztán vacakolhatnék egy csomót a hajnővesztő elixírrel. Húúú tök jó lenne! Már nagyon idegesít mi lehet az...meg hogy a fiúk miért nem használhatják. Mondjuk gondoltam rá, hogy orrvérzésre van, de a lányok még igazságtalanabbak mint gondoltam, ha csak maguknak tartják meg!*Borzasztó sokat beszél, pedig ez nem szokása, de elvan, jól szórakozik, sokkal jobb ez, mintha mogorván gubbasztana, aztán ha Izzy berontana nem megijedne tőle, hanem rárivallna, hogy szerezzen neki kaját! S aztán faképnél hagynák a következő percben, ő pedig leshetne és tűnődhetne rajta mit rontott el...Elég rossz alany, folyton hátrafordul, nem bír nyugton maradni, most is olyan csillogó szemmel mered Izzyre, mint az hálaüldözésnél, csak most sokkal izgatottabbnak tűnik.*
-Minek nézel engem? Prefektusnak?*Vigyorodik el, jelvényére bökve. Most inkább nem kezdi el ecsetelni miért is kapta, egyrészt cikinek is gondolja másrészt nem vág a témába.*
-Emlékszem hát...Hol, hogyan szereztek ti ilyeneket? Nekem semmi ilyesmit nem adnak, még cigit sem, pedig már gólyalábakkal is próbálkoztam. Most van neked? De olyan hallucinálós...Van egy kis pénzem, vehetek? Én nem félek a mókusoktól, megpróbálnék rámászni a hátukra, aztán meg is védhetnélek! Igazából semmitől nem is félek, amitől meg igen, úgyse hallucinációban jelenne meg. Húúú de király lenne...Óriás mókusok! Lehet, hogy még orkok is jönnének, fúúúú *Úgy néz Izzyre mint egy nagy kondér csokis süteményre.*

// Kriszty & Paolo //

* Vagy lehet a lánynak egyszerűen csak integető, formás feneke van, még az is lehet, hogy Paoloról meg kiderül, hogy fenék mániás és amerre feneket lát arra vonul, mint a madarak. Bár ha ez lenne, bajban lenne, sok olyan fenék szaladgál erre, ami nem is tetszene neki.
Ha tudná, hogy a lánynak is a csók jut az eszébe, megtenné, akkor is ha port nyelne, vígan elrágná, de lehet ez a későbbiekben nem keveset vonna le bűverőjéből.
Mindazonáltal jobban szemügyre veszi a lány nyakát, még az is vonzza ahogy poros lett, erről az jut eszébe,m hogy le kéne zuhanyozniuk, kettőjüknek, mondjuk náluk, segíthetne is.
Esély lenne arra is, hogy jobban szemügyre vegye az oly sokat emlegetett testrészt, az sem csoda hét, hogy azonnal leszalad tekintete a lány mellkasára.
Uh, és miket nem láthatna még, a gondolattól hatalmasat kell nyelnie.
Nyugalomra intené heves szívverését, de a kék hajú tesz ellene, hogy ne tudja mégsem szabályozni.*
- Hogy...? * el sem hiszi, hogy a lány vette a lapot a hasával kapcsolatban. Szemei elmosolyodnak, Ígéretes kezdetek, ebből még sok minden lehet....
Ő nem hiszi, hogy szórakoznak vele, ő sem teszi.
A lány arcát szemléli miközben felhúzza ingét. A hirtelen jött hideg levegőtől megborzong.
Bőrén a lány érintése eléri, hogy elfelejtsen levegőt venni. Lehet nem is tenné, nehogy elmulasszon egy pillanatot is, egy finom mozdulatot.
Fájdalomnak nyoma sincsen, felforr a vére.
Tekintete összeakad a csalfa lányéval, sóhajtva engedi ki a levegőt.
Tartja a szemkontaktust amíg lehet, és fel sem fogja, hogy piros a hasa, akkor újból haldokolni kezdene.
Torkot köszörül, hogy időt nyerjen...
Ajkát is megnyalja, igaz nyála alig van.
Miről is van szó? Miről beszélgetnek? Mi mumus? Jah, igen, emlékszik, van élet az érintésen kívül is.*
- Igazából te vagy a vedrek mumusa. * vissza engedi az inget, de nem mozdul a lány válláról, így csodásan szemügyre veszi közelről a vállát, ehhez kicsit elemelkedik onnan, és azonnal meg is bánja, hiszen érezhetné bőre illatát... vagy ami ennél sokkal jobb bele is láthatna a felsőbe.
Uh, az sokat érne.
Azonnal felbuzdul.*
- Tudod mit? Én meg megnézem neked, cserébe a hajmustráért. * választ sem várva, forró keze a lány vállár siklik, finoman érinti, elvégre lehet, hogy tényleg megsérült, még a felsőt lejjebb húzni is segít, hja, ebben tudna még, sokáig.
Felfelé kéne inkább, levenni.
Ujjai alatt a lány bőre olyan csalogató, hogy megint a csókok jutnak eszébe...
De tekintete máris a másik keze után fut és szemügyre veszi a lány lábait, rövid, nagyon is rövid szoknyáját.
Azt sem tudja mi van most? Az előbb majdnem takarítottak, most meg azt sem tudja, hogy érjen a lányhoz.
Nem ér megbabonázni Ádám fiát!
Hallja, hogy valamit akart mondni, ő. De mit is? Lényeges ez?*
- Igen. Megvallom én látok lila foltokat, de lehet ez csak kosz mi lenne ha lemosnánk valahol? ~ és innom is kéne~ * a forró csokit meg sem említi, majd később.
Feltápászkodik és kezet nyújt a lánynak, hogy felsegíts, komolyan gondolja, hogy menjenek innen ki. Tisztább, emberibb helyre, ahol... lemosatja a lány vállát.
Biztosan találna még megmosandó helyet rajta.
Nem hiszi, hogy Kriszty ellenáll, elvégre nem akarja bántani, és eddig jók voltak együtt. Paolo csak kétszer akarta itt hagyni egyedül takarítani, sőt az egész ügyet rá kente volna....
Kiszáradt ajkain akár virágokat is lehetne ültetni, mik nem járnak a fejében?!
Ha a lány hagyja, felhúzza és igyekszik közel húzni magához, lehet mégsem kéne innen kimenni?
Tekintetét a lányéra szegezi, jó lenne olvasni a gondolataiban, de ez lehet izgalmasabb így.*

[Ed]

*Arra számított, hogy Ed majd megretten attól, ha kilátásba helyezi neki, hogy hálája örökké üldözni fogja. Ehhez képest meg egész szép kis rendelést ad most le neki. Először csak tátott szájjal állva figyeli, hiszen eddig lehetetlennek tartotta, hogy valaki pont az ő hülyeségeire és marhaságaira lenne vevő. A csokit még úgy érti, hiszen van aki édesszájú, és imádja.*
-Hmm… asszem még nem tértél teljesen magadhoz a rémületből! A habhoz minek kell legyező? Azt akarod, hogy teljesen beterítselek vele?
*Nagyokat vigyorog, ő simán összevon mindent mindennel, és ha még jobban édesszájú lenne, akkor le is nyalná az ehető dolgokat Edről. Szerencsére erről ez idáig szó sincs.*
-Mesterséges lélegeztetés? He? Attól bezzeg nem félsz, hogy ledugom a torkodon a nyelvem, és megfulladsz, mi?
*Valahogy most nincs kedve Ed szájára tapadni, holott régen kapva kapott az ehhez hasonló lehetőségeken. Megváltozott, ezt ő is érzi, de az okára még mindig nem jött rá.*
-Azért neked is vannak elképzeléseid a gégemetszésről, basszus! Hány olyan dokit láttál már, aki közben beleesett a szikébe, mert olyan gyorsan csinálta?
*Ezen most nagyon röhög, mivel elképzelte a jelenetet. Minden egyes ilyen beavatkozásnál ott áll a nővérke az előre megrendelt vérrel, hogy egyből mehessen a transzfúzió.*
-Tehát azt mondod, hogy vérző torokkal, mindenféle felszerelés nélkül simán kapnék a véredből? Tyűha! Te aztán nagyon tudsz!
*Miközben magyaráz, élénken figyeli Ed matatását, hiszen már remeg a keze egy normális fésűért – ha találnának mellé még ollót is, akkor meg percekig csak sóhajtozna a gyönyörtől. Amint megkaparintja, a szívéhez szorítja, és rebegteti a pilláit.*
-Köszi! Köszi! Köszi!
*Miután összeszedte magát, Ed mögé mászik, és nekikezd a műveletnek. Óvatosan bánik a fésűvel, hiszen nem áll szándékában fájdalmat okozni. Először alaposan kibontja a hajat, majd utána szép öt sima, egy fordított húzással kezd dolgozni.*
-Van is mitől félni, hidd el! Soha nem vert meg, helyette borzalmas szentbeszédeket tartott! Komolyan mondom, volt neki egy kétszáz éves könyve, valami idióta prédikátortól, és abból olvasott fel nekem mindig! Azért lettem ilyen!
*Persze megpróbál mindent rákenni a vén nyanyára, de ő alapból sem volt soha normális. Mivel már túl sima lett Ed haja, ezért változtat kicsit az arányon, és többet húzza visszafele a fésűt, mint rendes irányban.*
-Mitmit? A mesében meztelen volt Juliska? Ez nekem valahogy kimaradt! Mi lett a vége? A többiek foglalkoztak vele? Kinek jutott eszébe? Jancsinak, vagy a banyának?
*Persze, felfogta, hogy a felnőtt meséről van szó, de ezzel amúgy is olyan jó viccelődni.*
-Igen, nincs más választásom, vagy nyelek, és kitartok, vagy megszökök. Szerintem a büdös banyája örökéletű lesz. Gondolj bele, varázsló, legalább még hatvan évig fog élni! A borotválás meg csak akkor olyan, mint a gégemetszés, ha nagyon elszúrom!
*Hiába morbid dolog, de ezen most nagyon röhög. A térdét azért még nem csapkodja, de jó ideig nem tud lehiggadni. Most, hogy jobban megnézi Edet, tényleg nehezen tudja elképzelni őt, hogy bárkit is bántson azzal a tőrrel, de látott ő már karón varjút.*
-Okés, akkor nem vágunk a hosszából, de legalább néhány lépcsőt hadd tegyek bele!
*Bizsereg az ujja rendesen, nyírna is már nem is keveset – ha hagynák. Szerencsére azért annyira nem megszállott, hogy engedély nélkül tar kopaszra nyírna bárkit is. Valószínűleg azért van ez, mert a fizikuma nem túl erős, és ő húzná a rövidebbet, tehát alkalmazkodott a körülményekhez. Mivel van rá igény, kénytelen megtartani a tamponról a felvilágosító órát.*
-Nyah, jó a megközelítés, csak a hely nem! A lányok valóban véreznek ott, ahol a fiúk nem szoktak, mert nekik más berendezésük van. A mienk szerintem sokkal kényelmesebb, mert tudunk állva pisilni, meg így legalább nem tudunk szülni… szal ott lent ugye különbözőek vagyunk, és nekik havonta van ilyen időszakuk, amikor a tampont használják, vagy pedig a betéteket. Ööö… arról tudsz valamit, hogy hogy készül a kisbaba?
*Most kezd neki derengeni, hogy nem árt, ha egyből az alapoknál kezdik, és nem rögtön a közepébe csap bele, mert így Ed teljesen össze lesz kavarodva.*
-Sajna már csak sima cigim van, abból is csak tizenhárom szál. Amúgy lehet, hogy menőnek látszik, de nem olyan jó móka ám ezeket a lényeket látni magad előtt, és folyton rettegni, hogy vajon melyik sarkon támadnak rád?
*Tényleg nem gyerekjáték, ezért nem is akarja népszerűsíteni a dolgot, és valóban kifogyott már belőle, hiszen semmi sem tart örökké. Meg folyton másra kell a pénz, ajándékra, és egy-két érdekességre, tehát a rangsor már kezd megváltozni nála.*