Shinto templom

Tárgy: Shinto templom Szer. Aug. 05 2009, 12:46

A templomhoz egy sötét, fákkal övezett lépcsősor vezet, a templom nagytermébe rögtön a főbejárat nyílik. A játék itt lesz megtartva.

Rövid leírás a játékról:

A Hyakumonogatari Kaidankai (百物語怪談会, Száz természetfölötti történet összegyűjtése) egy nagyon népszerű szalon-játék volt az Edo korszakban. A játék nagyon egyszerű: mikor leszáll az éj, egy szobában száz gyertyát gyújtanak meg. A vendégek és játékosok a gyertyák köré ültek, és sorban kaidanokat (Edo korszakban elterjedt japán kísértethistóriákat) kezdtek mesélni. Minden kaidan után egy gyertyát kioltottak, így lett a szoba egyre sötétebb és sötétebb. A játék gyakorlatilag egy idézési rituálénak volt gondolva, ugyanis a mondák szerint az utolsó eloltott gyertya után egy természetfeletti lény jelenik meg...
Nos, úgy gondoltam, hogy bár időn kívül mehetne majd a játék, azért mégsem lesz az olyan hosszú, hogy száz történetet elmeséljünk... így szerintem meglátjuk, hogy hány résztvevő lesz, és ők személy szerint hány történetet tudnak, hányat szeretnének elmondani. Részt lehet venni húsz történettel, eggyel, vagy egyszerűen lehet csak nézni. ^^
És persze nem kell hivatalos kaidanokat mesélni, bármilyen rémisztő, hátborzongató történet megteszi, még csak nem is kell, hogy kísértetes legyen.

Leírás: Gabriel C. Griffith

Tárgy: Re: Shinto templom Szer. Aug. 05 2009, 20:25

*A fotózás eléggé zajos és mozgalmas volt, így kissé kifulladva érkezik meg. Na meg talán azért köze van a dologhoz annak, hogy egész idáig futott, még a templom lépcsőin sem lassított le. Megérkezvén aztán látja, hogy még üres a terem, így egy pillanatra leül hogy levegőhöz jusson, aztán gyorsan a terem fala menti rejtett szekrényhez lép, hogy onnan kivegye "műsorvezetői" ruháját, és elszaladjon felöltözni.
Vagy negyed óra múlva készen is van. Ahhoz képest, hogy magának kellett kikötni a zöld yukatának az obiját, aztán meg megkötni a fehérét, egész gyors és jó munkát végzett. Még arra is emlékezett, hogy direkt fordítva hajtsa be a ruha két oldalát, mint ahogy azt a japán temetési hagyományok meghagyják. A hófehér yukata amúgy hiába nem díszes, Gabrielnek még ez is jól áll, a homlokára kötött kis fehér anyagháromszög pedig kimondottan aranyos. Ha mindenkinek ilyen édes kísértet járkálna az otthonában, a szelleműzők munkanélküliek lennének.
Mivel még mindig nincs senki, elkezdi berendezni a szobát is. A négy sarokba egy-egy tálka tiszta víz, a bejárathoz egy asztalra nagy dobozban a gyerták és a gyertyatartük kerülnek, így mindenki annyit vehet el belőlük, ahágy történettel felkészült. Középre puha párnákat rendez körbe, a falnál pedig marad még egy kupac, ha esetleg többen lennének.
Bár a játék alapján nem szokás, de a terem egyik félreesőbb pontjába kis asztal is kerül, tele japán nasival és sushival, elvégre a résztvevők számára minél élvezetesebbé kell tenni az élményt. Tea is van megbűvölt kancsókban, hogy ne hűljön ki, illetve a hideg ital kedvelőinek üveges Ramune ( http://www.tokyokan.fi/ramune2.JPG ), a tipikus japán limonádé, amit úgy lehet felbontani, ha a tetején lévő üveggolyót az illető benyomja az üvegbe. Persze nem kell félni, úgy van megcsinálva, hogy semmiképp se eshessen ki az üveg száján, így még véletlenül sem lehet lenyelni. És mivel a változatosság gyönyörködtet, az egyszerű citromos íz mellett van epres és narancsos Ramune is.
Kezd alkonyodni, és már egy ideje meg kellett volna kezdeni a játékot, de még mindig nincs itt senki... Gabriel kezd nyugtalan lenni, így zavartan mocorog ülőpárnáján, miközben egy felbontott dobozból epres pockyt rágcsál, hogy elüsse az időt.*

Tárgy: Re: Shinto templom Szer. Aug. 05 2009, 20:44

*Rufus futva jön ide, nagyon sajnálja, hogy beszélgető partnerét ott kellett hagynia a konyhában, de sajnos első a kötelesség. Mikor a templom elé ér teli szájjal, mivel nemrég ette meg az utolsó sushit is. Lassan belép a templomba és eszébe jutt, hogy valamit elfelejtett hozni.*
-Valamit elfelejtettem....a fenébe a szobámban hagytam a papírt amire a rémtörténet volt írva.*hangos gondolataiból felnézve veszi észre az egyetlen diákot aki előtt most jól beégett, de nagyot nyel és köszön neki.*
-Szia! Én Rufus vagyok.*de a köszönés közben se áll le a gondolat menete, bár most már csak magában gondolkozik.*
~Lehet, hogy felkéne szaladni érte, de akkor nélkülem kezdik el a rémtöriket.~*majd elvesz egy üveges ramunet és sok küszködés után sikerül felbontania, majd leül az egyik ülőalkamaságra.*

Tárgy: Re: Shinto templom Szer. Aug. 05 2009, 20:55

*Bittus sietős léptekkel próbál a templom felé menni, úgy hogy rajta egy szűk hosszú farmer van, s egy fekete újjatlan. Majd megérkezik az épület elé*
~Remélem 20-an vannak bent, s leordítanak, hogy megzavarom a szertartást~
*Gondolja elkámpicsorodva, majd benyit*
-Öhm sziasztok.
*Köszön, majd elcsodálkozik*
-Valaki tudja mit kell csinálni?

//bocs h csak ennyi:S//

Tárgy: Re: Shinto templom Szer. Aug. 05 2009, 21:18

*A fiatal férfi - vagy talán fiú, elvégre olyan idősnek tűnik csak, mint az itteni felsőbbévesek... - kényelmes léptekkel érkezik a templomhoz, és arcán kellemes mosollyal lép be a terembe. Kollégái ajánlották neki, hogy még ha nem is kezdett tanítani, nézzen szét és ismerkedjen a diákokkal. A mostani rendezvényt kimondottan ajánlották neki, elvégre ázsiai, és Japánban is töltött egy pár évet, míg tanulmányait folytatta.*
- Jó estét. Remélem nem késtem túl sokat.
*Persze tisztában van vele, hogy nem kezdték még el a programot, hiszen jól ismeri a Hyakumonogatari Kaidankait, és annak szabályait. Egyelőre sem égő, sem kialudt gyertyákat nem látni, tehát még akkor is le lehet vonni a következtetést, ha az ember éppenséggel nem zseni. Pedig ő még ráadásul az is. Mindegy, ettől függetlenül illendő megkérdezni az ilyesmit, ha az ember egy órás kezdéssel jelenik meg valami rendezvény helyszínén, ha elkezdték már, ha nem.
Kedélyesen vesz pár gyertyát és tartót, majd helyet foglal egy párnán, elegánsan és nagyon keletiesen térdelve seizában, amiben mindenki lába percek alatt elzsibbad, akiben úgymond "nincs elég fegyelem". A sötétzöld nyári férfi-yukata is úgy mutat rajta és olyan szabályos, ahogy azt csak egy született ázsiai tudja felvenni. Nem mintha arcából nem lehetne következtetni származására... Azt viszont, hogy koreai, és nem japán, már csak az ottaniak tudnák megállapítani, külföldieknek egyszerűen képtelenség.*
- A nevem Seon Min-Kyung.
*Előzékenyen be is mutatkozik, de a név valószínűleg nem mond senkinek semmit. Sőt, látni sem láthatták, elvégre ma érkezett az iskolába. Ha minden igaz, senki nem tud róla, hogy új Asztronómia tanár lett felvéve, Min-Kyung pedig ráadásul nagyon fiatal, és nagyon ázsiai, ami miatt korát is nehéz pontosan meghatározni... Egy szó mint száz, előbb nézné az ember diáknak, mint tanárnak, és ezzel ő nagyon is tisztában van, így kíváncsian várja, hogy ki milyen módon fog hozzá viszonyulni és beszélni.
Közben szépen felállítgatja a gyertyákat maga elé a tartókba, és pálcáját előhúzva meggyújtja őket.*
- Ugye nem csak én fogok mesélni?
*Érdeklődő mosollyal néz körbe a többieken, akik előtt még egyetlen gyertya sincs...*

Tárgy: Re: Shinto templom Szer. Aug. 05 2009, 21:49

*Lestrapált arccal, lépdel a templom felé. Ez a fotós dolog annyira fárasztó volt, nem csoda hát, ha már ő is egy kis nyugalomra vágyik. Vagy ha nem is nyugalomra, de csak nem lesz már olyan nehéz üldögélni és hallgatni a rémmeséket. Gabriel is eljött az ő programjára, akkor ő is el fog menni Gabrielére természetesen. Elvégre ez így fair. Világoskék yukatában ballag be a bejáraton, és pillant körben. Nincsenek még túl sokan, de náluk sem volt valami nagy tömeg. Szőke tincseibe túr, aztán elgondolkodva megvakarja a feje búbját. Ő nem igazán érti, hogy ez hogy is lesz majd, de biztos benne, hogy előbb-utóbb úgy is meg fogja látni az összefüggéseket. Mindig gyors felfogású kölyök volt, miért változott volna ez az évek során. Valaki sosem növi ki az "agya, mint a szivacs" korszakát. Itt van például Evon.
A legtöbb itt tartózkodó embert legalább látásból ismeri, mert látta őket a folyosón, vagy órán, vagy akárhol, kivéve egyet. Az az egy illető pedig épp sötétzöld yukatában, láthatóan igencsak kényelmetlen pózban ül nem messze.
A szőke extremusosban elsősorban az merül fel, hogy ő nem tudna sokáig nyugodtan úgy ülni. Másodjára, hogy talán be kéne mutatkoznia, hátha valami új diák, és akkor még a szobájába is be tudja majd osztani, meg segíthet neki a beilleszkedésben. Ah, ez a fránya prefektusi kötelességtudat. Mindenesetre ő szívesen tesz eleget a belső késztetéseknek és lép emberünkhöz. Kedves, biztató mosollyal ajándékozza meg Seont, miközben felé nyújtja a pracliját köszöntésképp.*
- Üdv, Evon V. Yung vagyok, extremusos prefektus. Te melyik házba jársz?
* :- D
Abszolút gyanútlan fej.
Eszébe nem jutna, hogy ő most nem egy diákkal kezdeményezett beszélgetést, bár ezt nem igazán lehet Evonnak felróni. Belőle abszolút a jóindulat beszél, meg hát ismerkedni is szeret, csak van egy személy aki miatt általában nem igazán van erre lehetősége. Általában. De most nincs itt. Muhaha.*
- Gondolom új vagy, szóval ha bármi kérdésed lenne az iskolával kapcsolatban, szólj nyugodtan.
*Ajánlja fel készségesen a segítségét, mert mindenben tud segíteni amiben képes. A házirendet fejből megtanulta, mint ahogy az iskola történetét, felépítését, mindent.*

Tárgy: Re: Shinto templom Szer. Aug. 05 2009, 22:21

*Bár nem iratkozott fel, ahogy kérték gondolta, hogy mivel extremusos, anélkül is bemehet... Nyugodt léptekkel halad végig a shinto templomig vezető kis úton és odaérve elégedetten veszi tudomásul, hogy bizony a templom tökéletesen megfelel egy valódinak. Annak ellenére is, hogy tudja nem az. Mielőtt bemegy végig pillant magán, azon gondolkodva nem zavarja-e majd a kamikat, az öltözéke, de végül úgy dűnt, hogy ez egy szellemekkel foglalkozó esemény, hát ha magára is haragít párat, legfeljebb érdekesebb lesz az estéjük...
Nyugodtan nyitja ki az ajtót s lép e a gyertyákkal megvilágított helységbe. Korábbi beszélgető társát és még egy-két ismerős arcot fedez fel de akadnak ismeretlenek is.*
~ Érdekes este lesz. ~
*Fut át a fejében a gondolat, majd miután mindenkinek köszön egy "Sziasztok"-kal Rufus és a társa felé indul el, akiben Weeko gazdájára ismer. Reméli, hogy nem haragszik rá nagyon a fiú az átváltoztatástan órai megjegyzéséért. Mindenesetre, amint felismeri, kicsit lelassít, és úgy szól oda 2-3 lépésnyi távolságról.*
- Hello!
*Mondja először bizonytalanul, hisz nem biztos, hogy Rufus fekete polóban és szoknyában valamint bakancsban is ráismer, de azért reménykedik.*
- Úgy elrohantál, hogy elköszönni sem volt időm, szóval gondoltam átöltözöm és én is lejövök.
*Intézi szavait a pugnaxos felé, majd Gabriel felé fordul és kezet nyújt felé.*
- Szia! Bocsi az átváltoztatástan óraiért, eszem ágában sem volt és nem is lesz soha bántani Weeko-t. Egyébként Kumiko vagyok.
*Próbál kedvesen mosolyogni kartársa felé, de nem biztos benne, hogy ezzel meg tudja győzni. Egyrészt amennyire eddig észrevette a fiú nagyon félénk, de hát ennél többet nem tehet. Ha neki nem tetszik, hogy ott van, akkor majd szépen átül máshova. Ha viszont megkapja az engedélyt akkor leül a fiúkhoz.*

Tárgy: Re: Shinto templom Szer. Aug. 05 2009, 22:28

*A kis szőke "kísértet" arca rögtön boldogan kezd sugározni, mikor a résztvevők szépen lassan sorban megérkeznek, és helyet foglalnak. Bár arcát halvány pír szinezi, ami egyértelműen arra utal, hogy szörnyen zavarban van, és sosem csinált még ilyesmit. ("Ilyesmi = egy program levezetése, ami alatt gyakorlatilag meg kell mondani másoknak, hogy mit csináljanak, és mindenért az adott személy a felelős, ezért ha valami rosszul sül el, az mind az ő hibája." Forrás: Gabriel Elméjének Értelmező Kéziszótára.)
Szegény még a pockyt is majdnem félrenyeli, mikor Rufus belép, annyira siet köszönni.*
- Sz... kh.... szia! Az én nevem Gabriel.
*Legalább most, hogy megszólalt, már egyértelmű, hogy az ember fiúval áll szemben. Merthogy amúgy nem könnyű megmondani...
Mikor Bitta is belép, Gabe már szerencsére kissé lenyugodott, így bár még mindig idegesnek tűnik, legalább fulldoklás nélkül tud megszólalni.*
- Szia. Igen. Vegyél el légy szíves annyi gyertyát és gyertyatartót a dobozokból, ahány történettel készültél, és foglalj helyet a körben.
*Nem is megy neki olyan rosszul a házigazda-szerep... Ha még egy kicsit határozottabb lenne, még akár el is mehetne valami hasonló pályára. A megjelenése nagyon feldobná a nézettséget, az biztos.*
- Jó estét. Nem, még nem kezdtük el.
*A belépő felsőévesre már egész bátran mosolyog, és készségesen int az ülőpárnák felé, bár az úgy tűnik, magától is tudja a járást. Bár ahogy így elnézi, lehet, hogy japán. Hűha... akkor viszont ha valamit nemjól csinál, rögtön tudni fogja... Gabe megint elvörösödik, és idegesen fészkelődik a párnán, pedig már épp kezdte megtalálni a hangját.*
- Gabriel... C. Griffith.
*Tétován bemutatkozik, miközben azt forgatja a fejében, hogy biztos rosszul fogja levezetni a játékot, elvégre ő annyira nem-ázsiai... biztos találtak volna rá jobb embert...
Csak akkor nyugszik meg valamennyire, mikor Evon is megérkezik. Vidáman integet szobaszomsédjának, és kissé megkönnyebbül, hogy a másik szőke rögtön lefoglalja az "új diákot". Így talán az nem veszi majd észre, ha elront valamit.*
- Nos, azt hiszem, elkezdhetnénk. Hyakumonogatari Kaidankait fogunk játszani. Ehhez az kell, hogy mindenki, aki történetet mesél, az annyi gyertyát gyújtson, ahány mesét fog mondani. Körbe ülünk, és sorban mindenki elmond egyet, majd kiolt egy gyertyát. A mondák szerint valami rémisztő dolog jelenik meg, ha az összes gyertya kialudt. A meséknek egyébként nem kell kimondottan kísértethistóriáknak lennie, mondhattok bármit, ami ijesztő, vagy hátborzongató.
*Közben ő is meggyújtogatja a gyertyáit. Kint is besötétedett már, így a teremben csak a "Seon Min-Kyung" és az őáltala meggyújtott gyertyák világítanak. A templom így kimondottan hátborzongató hangulatú.*
- Teszek középre még pár plusz gyertyát... Ha eszetekbe jut mégegy történet, akkor gyújtsatok meg mégegyet nyugodtan. Ha valaki későn jön, az is csatlakozhat, úgyhogy nem hiszem, hogy probléma lenne...
*Közben Kumiko is megérkezik, akinek a nevére bár nem, de az arcára nagyon is emlékezik... És igen, természetesen az óra miatt. Nem mintha haragudna a lányra, olyanra Gabriel gyárilag nem képes. De a szín rögtön kifut az arcából... legalább így tényleg úgy néz ki, mint egy kísértet.*
- Sz... szia... Semmi baj.... Gabriel.
*Azért a lány ígérete valamennyire megnyugtatja, így illedelmesen kezet is fog vele, sőt, még egy kedves mosollyal is megpróbálkozik. Mivel úgy tűnik, nem fogja leharapni a fejét, az egyik párna felé mutat.*
- Te is játszol, ugye?

Tárgy: Re: Shinto templom Szer. Aug. 05 2009, 23:10

*Rufus miután kényelmesen leült és köszön a belépőknek, de mikor meglátja Kumikot felcsillan a szeme.*
~Végre egy ismerős arc~*majd helyett csinál neki, hogy beszélgetőpartnere kényelmesen letudjon ülni.*
-Bocsi, hogy elrohantam csak nem akartam elkésni, amúgy szerintem ez a ruha is jól áll rajtad, de ez csak az én véleményem.*mosolyog a lányra. Rufus nem vesz el gyertyákat mivel fejből nem tudja a történetét amivel készült és beégni nem akar ilyen sok ember előtt, ezért inkább csak hallgató közönség lesz.*

// Bocsi, most nem szállt meg az ihletem//

Tárgy: Re: Shinto templom Szer. Aug. 05 2009, 23:15

Nagy rohammal fut a templom felé, lélekszakadva és levegőért kapkodva. Egészen kétségbeesik, hogy ő most le fog maradni a programról, amit Gabriel vezényel, s ezzel tökéletesen úgy érzi, hogy elárulta gazdáját. Nagy szemekkel körbekapkodja a fejét, rémülten, mintha csak üldözték volna. Körbepillant a társaságon, nagyon úgy néz ki, hogy elkezdődött.
Mivel nem visel cipőt, mezítláb futott el idáig, ami azt jelenti, hogy sáros kis tappancsokkal fut oda Gabriel mellé. Miközben rohan, a lendülettől persze a nyakában lévő kis cicacsengő is folyamatosan csilingel, jelezve, hogy gazdája milyen nagy vehemenciával fut.
- Sajnálom, sajnálom, sajnálooooom!
Hadarja rémült tekintettel lepillantva a szöszire. Persze a nagy futás nagy eséssel is jár, ugyanis, ahogy a szöszke mellé ér, gyönyörű ívben vágódik a hátsójára. Felnyaffant ugyan, de szinte ugyanazzal a lendülettel csúszik be Gabriel mellé és nagy, szinte könnyes cicaszemekkel pillant fel rá szipogva.
- Sajnálom! Elaludtam, és Másik nem akart felébreszteni, és...és..és..éss...és..
Szipog még egy picit, ekkor regisztrálja, hogy amúgy emberek vannak körülöttük, bár ebből a nagyját ismeri óráról, aztán szépen lassan kúszik Gabriel háta mögé, kukucskálva a többiek felé.
Úgy suttogja végül a szöszi fülébe bizalmasan, persze szemmel tartva a diákokat (és tanárt xD).
- Itt leszek a hátad mögött, és ha majd jönnek a csúnya gonosz szellemek, én rápöccintek az orrukra, jó?
Kérdi nagy szemekkel felpislogva Gabrielre, de aztán látja, hogy mindenkinél vannak gyertyák, s azt is, hogy egy kis asztalon van még több belőlük. Lelkesen elmosolyodik felcsillanó szemekkel, és négykézláb odacsoszog, majd a felsőjébe pakolja a gyertyákat, körülbelül két tucatot és csusszan is vissza négykézláb a lány vissza a fiú mögé. Közben el kezdi rágcsálni az egyik gyertyát halkan sutyorogva.
- Ez nagyon izgalmas...
Tátja el a száját álmélkodón, benne pár viaszdarabka és körbepillant, leellenőrzi a hatalmas termet, de utána a jelenlévőkre pislog. Tisztában van vele, hogy nem köszönt, ennek ellenére már nem fog senkinek se csápolni, inkább jobban bebújik Gabriel mögé.
Természetesen CSAKIS a gonosz szellemek miatt, hogyha hátba akarnák támadni.

Tárgy: Re: Shinto templom Csüt. Aug. 06 2009, 20:33

*Lehet, hogy jelenlegi pozíciója nem tűnik túl kényelmesnek, ő mégsem mozdul még, sőt, úgy látszik, nagyon jól elvan így. Legalábbis semmiféle kellemetlenség, netalán fájdalom nincs arcára írva, mikor szintén mosolyogva nyújtja kezét Evonnak.*
- Seon Min-Kyung, Signumus.
*Arca se rezzen, olyan gyorsan reagálja le a helyzetet. Bár a tegezés még mindig nem túl kényelmes számára, ügyesen kikerüli egy semleges ismételt bemutatkozással. Hogy miért a Signumust választotta? Eddigi rövid ittléte alatt még nem volt alkalma utánaolvasni a különböző házaknak, (az a holnap délelőtti programja,) de a neveket megjegyezte, és a Signumusról a Cygnus, vagyis a Hattyú csillagkép jut eszébe. Egyébként nem akar ő hazudni senkinek, nincs benne semmiféle rossz szándék, nem azért titkolja el tanár-létét. Csupán úgy döntött, hogy ma kivételesen halad az árral, és belemegy a játékba, amit valamiylen módon ő kezdett el. Elvégre pont ezért jött ide tanítani, hogy kicsit kikapcsolódjon, és nyugodtabban tölthesse napjait.*
- Köszönöm. Még nemigazán ismerek itt semmit és senkit, úgyhogy biztosan szükségem lesz a segítségre.
*Az mellékes, hogy elég lesz neki egyszer végigsétálni a kastélyon, és találkozni mindenkivel, hogy emlékezzen mindenre. De még ha nincs is szüksége a segítségre annyira amennyire állítja, azért nem rossz dolog úgy ismerkedni, hogy senki nem tudja, kicsoda.
Még jó, hogy nem írta elő az új tankönyvet. Ha felismernék, hogy az szerző neve megegyezik az övével, akkor már nem lenne egyszerű diáknak kiadnia magát.
Közben érdeklődve figyeli meg a tanulókat. Vajon kit fog tanítani közülük? Ki az, aki szeretni fogja a tantárgyat, ki az, aki inkább lóg vagy alszik majd? Legjobban azoktól a diákoktól tart, akik eddig a régi tanterv szerint tanultak. A régi, szörnyű, már megsemmisített tanterv szerint, aminek semmi köze nem volt az Asztronómiához. Semmi. Azoknak a diákoknak valami gyorstalpalót kell majd tartania az első két éves anyagból, miközben halad a többivel...
Na tessék, már megint fölöslegesen stresszeli magát. Még az a szerencse, hogy legalább észre is veszi, így csak szusszant egy nagyot, és módszeresen másfelé tereli a figyelmét. Például az érkezőkre, akiknek kedvesen mosolyogva biccent. Az utóbbi különösen érdekes látvány sáros lábaival (pedig az ázsiai épületekbe eleve azért nem lépnek be kinti papuccsal, hogy ne koszolják a belső padót... erről ennyit).
A lány puffan, csilingel, a szellem-fiú nyakába mászik, mint valami házimacska, és meglehetősen furcsán viselkedik... Olyasmi benyomást kelt benne, mintha amolyan tipikus vadon élő törzsben nőtt volna fel, távol a civilizációtól és oktatástól. Nem úgy, mint ő, akit szülei már három éves korában beirattak a Mágusáltalánosba.
Spekulál és találgat, de bizonyíték nélkül semmire nem mondaná rá a gondolatait. Mindig ügyel rá, hogy tézisei jól megalapozottak, és helyesek legyenek. Apja ugyanis mindig azt mondta, hogy „tévedni bűn”.*

Tárgy: Re: Shinto templom Szomb. Aug. 08 2009, 11:49

//Elnézést kérek mindazoktól, akiket nem vártam meg, de ma este nem lesz alkalmam a gépnél lenni, ezért úgy gondoltam, hogy idő hiányában megkezdem a lényeget, különben sosem érünk a végére. Utánam mindenki leírhatja az összes történetet amit szeretne elmesélni, nekem az se fontos, hogy sorrendet tartsatok. Vasárnap amikor visszajöttem, szeretnék áttérni a legérdekesebb részre, mivel nem tudom hogy jövő héten is lehet-e még folytatni a játékot. Tehát a nagy fináléra jó lenne, ha az összes tervezett kísértethistória el lenne mesélve.//

*Weekora először meglepetten és rémülten pislog fel, amolyan „jaj, el fog esni...” tekintettel... És a próféta szólt belőle, a vércicája ugyanis tényleg elvágódik.*
- Nem, nem, semmi baj, nem késtél, még nem kezdtük el. Nagyon megütötted magad?
*Igazán idilli képet nyújthatnak, ahogy Gabe aggodalmasan hajol a lány felé, miközben az sűrűn kér bocsánatot, holott még el sem késett igazán. Teljesen olyanok, mint egy mesebeli testvérpár, mondjuk mint az a Jancsi és Juliska... Hogy is volt a történet? Végül Juliska lökte be a banyát a kemencébe egy sütőlapáton, nem? Hát ha másképp is volt, a Gabriel és Weeko című sztoriban egyértelmű, hogy az előbbi lenne a mentésre szoruló fél, és a lány lenne a nap hőse – ezt mindenki tisztán láthatja abból, hogy a leopárdlány milyen védelmezően kuporog gazdája mögött. Érdekes páros, annyi szent.*
- Uwah, azt ne edd meg! Beteg leszel tőle...
*Megpróbálja Weekotól elvenni a gyertyát... persze Gabe soha nem tépne ki senki kezéből semmit, úgyhogy ezt úgy igyekszik megoldani, hogy a nasis asztalról felnyalábol egy jópár csomagot meg egy sushis tálcát, és odapakolja a lány mellé, remélve, hogy így az magától is felhagy a gyertyarágással, így gyorsan eltűntetheti őket.
Mikor megoldódik a kis közjáték, ismét zavartan fordul a többiek felé, és kissé megköszörüli a torkát, egyik gyertyáját kézbe véve.*

- Tegnap este olvastam ezt a történetet... Egy Yamada nevű irodai alkalmazottról szól.

*Hangja egészen elhalkul, és bár nem vált suttogásba, mégis felölt egy különösen rejtéjes csengést. Úgy tűnik, teljesen öntudatlanul csinálja, de ettől csak természetesebb, ennél fogva ijesztőbb az egész.*

- Yamada Tokyoban élt, ahol rengeteg az ember és állandó a sürgés-forgás, ennek ellenére mégis magányos volt. Ezt kollégái is jól tudták, ezért elhatározták, hogy egy nap munka után elmennek együtt valami szórakozóhelyre, és összehozzák Yamadát valakivel. A választás egy bárra esett, be is ültek, és elkezdtek iszogatni a pultnál. Körülbelül egy óra telhetett el, mikor egy fiatal nő lépett a bárba, és Yamada tekintete azonnal megakadt rajta. Gyönyörű, selymesen csillogó fekete haja volt, sötét szemei kihívóan szikráztak, és nagyon csinos is volt. Az volt csak kár, hogy orrától lefelé nem lehetett látni az arcát, mert egy Japánban gyakran viselt pollen-maszk volt rajta, hogy kiszűrje a tavaszi virágporözönt. A nő leült a pulthoz egy pár székkel arrébb, de azok a fekete szemek feltűnően gyakran vetődtek Yamada felé.

*Egy pillanatra megáll a történetben, csak hogy mély lélegzetet vegyen, és összeszedje magát. Úgy tűnik, hogy nyugtalan a hátborzongató helyszín miatt. Nem is csoda, elvégre a templomot úgy oldották meg, hogy fák vegyék körbe, sűrű erdőt imitálva, és ahogy csak a szél süvít, mindenkiben olyan érzést kelt, mintha a semmi közepén lenne, elzárva mindentől. Nincs Tornerans, ahová vissza lehet rohanni, ha valami balul sül el. Bár valószínűleg senki nem próbálta bebizonyítani, de érezhetik, hogy valami nincs rendben. A Hyakumonogatari Kaidankai elkezdődött. A szereplők pedig csak akkor hagyhatják el a színpadot, mikor vége... a játéknak, vagy... valami másnak. Az árnyak rémisztően nyúlnak meg a gyertyák fényétől, az új, de mégis ősi épület pedig néha váratlanul nyikordul meg, mintha csak valaki más is lenne itt, valaki, aki járkál, de nem látható...*

- Ahogy múltak a percek, Yamada és a nő pillantása egyre gyakrabban találkozott, a férfi pedig elhatározta, hogy még ma meg fogja tudni, hogy mégis mi rejlik a maszk alatt. A nő sötéten szikrázó tekintete mintha csak arra kérte volna, hogy menjen közelebb, így Yamada végül össze is szedte a bátorságát, és átült a nő mellé. Iszogattak és jelentéktelen dolgokról beszélettek egy darabig, aztán a hölgy kijelentette, hogy szeretne haza menni, de szívesen venné, ha valaki elkísérné... Yamada persze értette a célzást, így elégedetten vigyorogva vezette ki a nőt a bárból. Út közben többször próbálta lecsalni a maszkot a nő arcáról, de az mindig játékosan elhajtotta. Végül egy sötét sikátorba fordultak be, Yamada pedig úgy döntött, hogy eleget várt már, és ott rögtön a lényegre tér. Megragadta a nőt és a falhoz teperte, tekintetében egyértelműen látszott szándéka, de a másik nem tűnt rémültnek emiatt, csak kihívóan megkérdezte: „Gyönyörű vagyok?”

*Gabriel nagyon tehetségesnek bizonyul a mesélésben... Hangja szinte taktikusan válik egyre halkabbá, így csak síri csendben lehet már tisztán hallani, és szinte mindenkit arra kényszerít, hogy feszülten figyeljen minden egyes szavára. Amikor a nő szólal meg, még kicsit el is változtatja a hangját.*

- Yamada csak bőszen helyeselt, miközben végigmérte a nőt, és mégegyszer megbizonyosodott a dologról. „Gyönyörű vagyok?” – hallotta újra, és bár felmerült benne, hogy idegesítő ez a női bizonytalanság, tovább helyeselt. „Gyönyörű vagyok?” Mikor már harmadszor jött a kérdés, Yamada kezdett kimondottan türelmetlen lenni, és úgy döntött, hogy a leghatásosabb módon hallgattatja el a nőt, és levette róla a maszkot, hogy végre megcsókolhassa...
...
„Gyönyörű vagyok?”

*A pillanatnyi hatásszünet után hátborzongatóan hörögve szólal meg. Halkan, mélyen, hirtelen, és nem hogy egy ilyen törékeny és félénk fiú torkából meglepő az ilyen hang, de maga az természetellenes, hogy emberből jött ki. *

- Mikor lekerült a nőről a maszk, Yamada végre meglátta a száját... Ami csupán egy hatalmas vízszintes hasadék volt, melyet egy kisebb függőleges keresztezett. Belül szögek és üvegszilánkok sorakoztak körkörösen fogak helyett. A férfi erős szorítást érzett a dereka körül, és..... kollégái soha többé nem látták Yamadát ezek után. De Tokyoban állítólag van egy hosszú, sötét köz, melyen ha valaki végig sétál, folytott üvöltést hall, mintha valahonnan távolról szólna... és ha túl sokáig időzik ott, akkor azt is meghallhatja, amint valaki a fülébe suttogja: „Gyönyörű vagyok?”

*Hagyja, hogy a történet hanulata egy darabig még a hallgatókon üljön, de aztán képtelen visszafolytani megkönnyebbült sóhaját, mellyel el is fújja a kezében tartott gyertyát. Kirázza a hideg a saját történetétől... Most pedig a többieken a sor.*

Tárgy: Re: Shinto templom Vas. Aug. 09 2009, 12:47

*Egyáltalán nem tűnt fel neki, hogy már elkezdődött a dolog, de örül annak, hogy Gabriel ilyen "könnyedén" fogadta a bemutatkozását. A mutatott párnára pillant, majd bólint egy Gabrielnek és egy gyertyát a kezébe véve leül. Rufusnak nem válaszol, mivel a fiú szavaival egyszerűen nem tud mit kezdeni. Várja hogy elkezdődjön a nagy mesélés. Időközben még befut Weeko is, s Kumiko ámulva nézi, hogy a lány mintha valami kiscica lenne körbe ugrálja Gabrielt, majd mögé lépt, hogy megvédje a fiút.*
~ Szegény, tényleg nem normális... ~
*Aztán nem foglalkozik vele tovább, inkább a társaságot figyeli. Feltűnik neki néhány új arc, köztük egy ázsiai is. De a derengő fények miatt nem tudná megmondani, hogy koreai-e vagy japán az illető... De végül is mindegy, majd az órákon kiderül. Vagy talán egy másik rendezvényen, gondolkodni nem tud rajta sokat, mert Gabriel bele kezd a saját történetébe.
A történet elején még teljesen nyugodtan ül, az sem érdekli, hogy kartársa talán a hatás kedvéért elváltoztatja a hangját. Azonban a kinti szél susogása, az épület nyikorgása, és a történet folyama együttesen elérik, hogy a feketeség megborzongjon. Ha nem lenne erős az idegzete, valószínűleg fel is sikítana, ahogy a történet véget ér, de nem teszi. Ez ugyanis csak egy legenda, az ő története ellenben valós...
Amint Gabriel szavai után "megnyugszik" a társaság, úgy dönt itt az ő ideje.*

- Az én történetem egy Issei Sagawa nevű férfiról szól.

*Kezd bele, bár ő feleannyira sem tehetséges a mesélésben, mint Gabriel. Igaz most ő sem beszél hangosan, épphogy nem suttog, de csak mert úgy érzi, tiszteletlen lenne, ha ezen a helyen, a jelen körülmények között hangosabban beszélne. Azonban a gyertyafényben a fehér bőre még a szokásosnál is világosabbnak, haja pedig sokkal sötétebbnek látszik, ami nem túl kedvező külsőt bíztosít a lány számára.*

- Issei Sagawa Franciaországban járt egyetmre a Sorbonne-ra. Egy nap, padtársának bevalotta, hogy elözőleg egy gyönyörű lánnyal volt randija, s a randevú végén, hajthatatlan vágyat érzett arra, hogy megkostólja a lány húsát...
A fiatal férfi persze megijedt, de Issei egy percig sem tagadta tettét. A rendőrségnek is bevallotta, hogy megette a nőt, és azt is engedélyezte, hogy átkutassák a lakását...

*Nem sikerül úgy elmesélnie, ahogy szeretné, de mit lehet tenni? Senki és semmi sem tökéletes. Lehet, hogy ő okos, de történeteket mesélni nem tud. Azért folytatja.*

- A lakásában, a hűtőszekrényben megtalálták a lány maradványait, kis adagokban előkészítve, némely részeket nyersen, másokat főzve. Isseinek persze nem volt elég, hogy megölte a lányt, tettét fényképekkel és hangfelvételekkel is megörökítette...
A legszörnyűbb az egészben talán az, hogy Issei-t nem ítélték el a tettéréért, s a mai napig szabadlábon mászkál japánban.
A muglik készítettek vele egy dokumentum filmet, amiben elmesélte, hogy valahányszor meglát egy szép nőt, vágyik arra, hogy megkostólja... Állítólag több nőt nem evett meg, de több lány is eltűnt, akiket utoljára az ő társaságában láttak... Az elvégzett vizsgálatok alapján, Issei elmeháborodott, mégsem viszik a számára megfelelő intézetbe.
Saját bevallása szerint nem lenne szabad, az utcán mászkálnia, de ő persze örül, hogy szabad. Igyekszik visszafogni magát, de azért én nem mennék egyedül Tokióba...

*Itt fejezi be a történetet. Igaz ő tud több dolgot is, de mivel eddig nem fűzte bele, már hülyén hangzana. Így is fura volt, hallania saját magát. Inkább elfújja a gyertyát, hogy ne is lássák őt tovább és várja a következő történetet, meg hogy mi lesz még ezután.
Ahogy elfújja a gyertyát a képzelete furcsa dolgot művel... mintha csámcsogást hallott volna, s ettől ismét kirázza a hideg.*

Tárgy: Re: Shinto templom Vas. Aug. 09 2009, 21:01

- Nem, nem, nem ütöttem meg nagyon magamat, kicsi sajog ott hátul, de nem...
Motyogja nagy szemekkel a lány két pofazacskójába tömve a gyertyát, amit persze Gabriel megpróbál kicsalni tőle. Láthatóan sikeresen, ugyanis a lány egy ideig a finom illatú és kinézetű sütikre mered és pislog. Aztán persze nagyot nyelve gyűri le a gyertya darabokat, hogy utánuk nyúljon rögtön. Tulajdonképpen újra telitömi a száját, amikor két hatalmas nagy megtömött pofazacskóval, teliszájjal kérdi a fiút meglepetten.
- Beteg?
Nem igazán volt beteg, fogalma sincs, hogy az voltaképpen micsoda is, de biztosan nagyon rossz dolog lehet, ha óvja tőle a kis gazdija.
Ezek után hallgatja a rémtörténetet, amit a szöszi mesél.
Egészen összegömbölyödik a leányzó, még az ételt rágni is elfelejti, csak a sztorit figyeli. Tulajdonképpen nem igazán lehet rajta látni, hogy fél-e egyáltalán. Azonban amikor Gabriel befejezi, akkor nagyon halkan súgja oda neki.
- Ha valaki ilyet kérdez tőled, mondd azt, hogy nem. Jó?
Bólogat a saját kérdésére, mintha magának is meg kéne adnia a választ, hogy ha ilyen esetbe kerül, akkor ugyanezt teszi majd. Természetesen meghallgatja Kumiko történetét is, ami nem is igazán elborzasztja, hanem kibukik belőle a kérdés Gabrielre sandítva.
- Lehet az a bácsi is vérleopárd...? Vagy... -itt elhúzza a száját, mert a kutyákat nem szeressük- vérfarkas?
Persze hamarosan rá kerül a sor, ő pedig nagyon nagy gondba esik, hogy mit is meséljen el a többieknek. Mert csak annyit tud, hogy ezekben a történetekben valami furcsán ijesztőnek kell történnie. Ettől a többiek megijednek majd, csak azt nem érti még, hogy az miért jó nekik?
Nagy levegőt vesz és az egyik elkobzott gyertyára mutat végül.
- Kaphatom? Fújsz rá tüzet?
Kérdi gyermeki kíváncsisággal és hanggal. Ha meggyújtják neki a gyertyát, akkor maga elé veszi és mosolyogva körbepillant. Egyáltalán nem úgy tűnik első pillantásra, mint aki rémtörténetet akarna mesélni. Újra nagy levegő és mosolyogva kezdi.

- Volt egyszer régen két kis aranyos kislány, egy testvérpár, akik ikrek voltak. Egyik és Másik volt a nevük, és nagyon jól megvoltak egymással. Emlékezetük szerint mindig is együtt voltak születésük óta, nem emlékeztek másra, akivel éltek volna... De a jellemük egészen másféle volt. Míg Egyik jó kislány volt, addig Másik nem volt olyan jó kislány, ő mindig szeretett olyan dolgokon gondolkodni, amikre nem lett volna szabad...
Mivel ők mindig is szabadon éltek, ezért nem volt senkijük sem. Ám egy nap kedves indián bácsik, és nénik befogadták őket, hogy ne legyenek olyan otthontalanok. Egyik nagyon boldog lett, mert több emberrel is megismerkedhetett, és nagyon sok játszópajtásuk lett, a felnőttek pedig szüleik helyett is szüleik voltak. Így ment ez napokig, hetekig...

Alig észrevehetően fújja ki a levegőt, de tekintete már valahol messze jár, ahogy mesél tovább a többieknek.

- Aztán a nagy fényes csillag, ami nagyobb, mint a többi.... Kiteljesedett. Másik pedig vitatkozni kezdett Egyikkel, hogy ő nem akar többé a kedves bácsik és nénik között lenni. Másik éhes volt rájuk.
Egyik túlságosan is gyenge volt, így testvére győzedelmeskedett.... Sötét volt, és még a szellő se járt arra... Vörös vér.. a bácsiknak és néniknek fájt nagyon... sírtak is, meg kiabáltak is. Másik nem állt meg, hiába könyörgött neki Egyik. Sírtak...
Amíg a fényes korong fel nem jött csak sikolyokat és kiabálásokat hallani... Aztán a hajnal első pillanatában egy dalt hallani....

Tente, baba, tente,
itt van már az este.
Köszöntgetnek szépen,
csillagok az égen.

Tente, baba, tente,
este van már, este.
A szemedet hunyd le,
tente, baba, tente.

Mást semmi mást nem lehetett hallani....

Suttogja a lány alig hallhatóan, de ahogy befejezi a szöveget, hirtelen széles mosollyal az arcán pillant körbe lelkesen, elfújja a gyertyát és leharapja a tetejét, majd úgy kérdi csillogó szemekkel Gabrieltől.
- Ügyes voltam?

Tárgy: Re: Shinto templom Vas. Aug. 09 2009, 21:34

*Érdeklődve figyeli a történeteket, bár nem egy olyan fajta, aki ilyesmiktől megrémülne. Tévedés ne essék, ő nem az a tipikus tudós fajta, aki nem hisz semmiben amit nem lehet tényekkel bizonítani. Egyáltalán hogy lehetne valaki olyan a mágia világában? Nem, ő mint ázsiai, nagyon is színes hitvilággal rendelkezik. Egyszerűen csak nem tud együttérezni valakivel, aki olyan ostoba, hogy egy sötét sikátorban kezdjen ki egy ismeretlen nővel. A második történet szerinte pedig csak undorító és barbári, de mégis olyan távoli, hogy nemigazán érinti meg. Talán csak szakmai ártalom... Lehet, hogy ha valaki nap mint nap azon törné a fejét, hogy miközben valaki épp beleesik a fekete lyukba, az univerzumban lévő összes „idő” lepereg a szeme előtt egy pillantás alatt, míg aki kívülről figyeli meg a személyt, annak úgy tűnik, mintha a zuhanó illető körül megállt volna az idő, és semmit sem változik a testhelyzete vagy akár maga a teste, és mégis örökké él... Ehhem, hol is tartottunk? Ja igen. Ha valaki nap mint nap ilyeneket forgatna a fejében, lehet, hogy annak is minden „közeli” de őt nem érintő sztori „távolinak” tűnne.
Egyedül a furcsa állatias lány története után fut végig a hideg a hátán. Talán azért pont, mert az olyan ártatlanul és egyszerűen adja elő a történetet, hogy..... nem is tudni. Talán van valami a gyermeki kegyetlenségben, ami különösen hátborzongatóvá teszi a történeteket. Egy gyerek gyilkos mindig sokkal megrázóbb mint egy felnőtt. Meg kell köszörülnie torkát, mielőtt ő is a történetére tér.*
- Az én történetem azért érdekes, mert a szomszédunkkal történt. Egy nap csak arra lettünk figyelmesek, hogy egy csapat rendőrautó húzódik be a háza elé, és elvezetik, miközben eszelősen üvölt, hogy „eljött értem”. Később a felnőtteket hallottam a történetről beszélni, amit végül a nyomozók összeraktak a férfi és a fia vallomásából. A családot egyébként sokan irigyelték – az övék volt a legszebb ház a környéken, a férfi sikeres üzletember volt, a feleség szép volt és szerette a családját, fiuk pedig szófogadó volt, és mindennél jobban szerette édesanyját. De mint kiderült, a férj nem volt egy hűséges típus, csalta a feleségét, és mikor az asszony erre rájött, szörnyen elkezdtek veszekedni. Egyszerűen nem tudták megoldani a helyzetet, a férj pedig dührohamot kapott, megütötte, végül pedig megölte a feleségét. Mikor ráébredt hogy mit is tett, az első gondolata az volt, hogy ha ez kiderül, őt örökre börtönbe zárják, és az élete sosem lesz többé a régi. Ígyhát úgy döntött, hogy elrejti a holttestet. A helyszínelők egy lelakatolt ládában találták meg a pincében, már oszlásnak indult...
*Tart egy pillanatnyi szünetet amíg kortyol egyet zöld teájából, aztán folytatja a történetet.*
- A férj saját elmondása szerint tudta jól, hogy a fiuk az anyját szerette jobban, vele pedig nemigazán törődött. Attól tartott a legjobban, hogy nem fogja tudni titokban tartani a dolgot előtte. Először arra gondolt, hogy majd azt hazudja, hogy anyja elutazott, de sosem találta meg rá a megfelelő alkalmat. Ezek után minden nap azon gondolkozott, hogy mikor kérdez már rá a dologra a fia. Szinte megőrjítette a tudat, hogy előbb vagy utóbb úgyis neki lesz szegezve a kérdés: „Hol van anyu?” De nap nap után a fiú csak nem kérdezett rá a dologra. Egy hét telt el így, míg végül a férj nem bírta már tovább, és ő maga kérdezett rá a dologra. „Nem hiányzik neked anyu?”
*A szél hangja közben már kimondottan rémisztően felerősödött a templom körül, és a léptek meg egyéb neszek is egyre tisztábban hallattszanak. Ennek ellenére Min-Kyung teljesen nyugodtnak tűnik.*
- A következőket pedig már csak a fia beszámolójából tudjuk, mivel a férj bár beszámítható, állítólag ennél a pontnál mindig furcsa rohamokat kap. De a fia elmondása szerint ő csak arra fordult, és csak bámult rá egy darabig. Nem értette, hogy miről van szó, elvégre az anyukája egyetlen napig nem hiányzott, hiszen végig ott volt apja mögött. Bár furcsállta, hogy sosem szól semmit, sőt, nem is csinál semmit, csak olyan furcsán mosolyog... De gondolta, hogy nincs valami rendben apjával, így csak rámutatott az anyukájára, és szólt neki, hogy ő igenis ott van. Az apja pedig mikor megfordult, szintén meglátta a nőt, aki mindvégig ott volt mögötte, hátborzongató mosolyával. A rendőrség úgy gondolja, hogy csak a kísértet csak a lelkiismeretfurdalásos lélek szüleménye volt... De akkor miért a fiú volt az, aki végig látta az alakot? A lényeg, hogy ezek után a férfi teljesen pánikba esett, és kihívta a rendőrséget, hogy feladja magát. Ha jól tudom, azóta is börtönben van. Hogy a fiával mi lett, azt nem tudom.
*Nem adta elő olyan élethűen a történetet mint mondjuk a hangjával profin manipuláló Gabriel, de talán pont ázsia vonásai és szenvtelen előadásmódja miatt volt olyan hátborzongató az egész... És az utolsó gyertyát is elfújja, a teremre pedig sűrű sötétség telepszik.*

Tárgy: Re: Shinto templom Hétf. Aug. 10 2009, 00:12

*Gabriel egészen végig párnájába kapaszkodik, és úgy hallgatja a történeteket. Bár ő a játékvezető, ő fél a legjobban. Arckifejezéséből ítélve már szinte azt várná az ember, hogy mindjárt sírva fakad. Kumiko sztorija után jól láthatóan megborzong, Weeko történetét szinte akkora szemekkel figyeli, hogy azok majd kiesnek a fejéből, az ázsiai "új diák" története közben pedig remegni kezd. Talán egyeseknek már nevetséges, hogy mennyire félénk, csakhogy itt senki nem tudja, hogy közben Gabrielt a saját lelkiismerete kísérti, és épp abba gondol bele, hogy mi van, ha egyszer Rafael tér vissza bosszúálló kísértetként.
Amiatt hirtelen meg is feledkezik aggódni, hogy mi lesz, ha az utolsó gyertya is elalszik. Pedig ez a nagy hiba, amit elkövet.. bár igazából ha fel lenne készülve, sem tudna semmit tenni. Úgy tűnik, senkinek nem tűnt fel, hogy pontosan négy történet lett elmesélve, négy gyertya elfújva... Ezt a számot az ázsiai kísértet és démonfélék pedig különösen szeretik.
Amint sötétség borul a teremre, az egész megrázkódik, mintha földrengés lenne. Persze ha valaki megnézi á sarkokban elhelyezett vizestálakat, látná, hogy az egyáltalán nem fodrozódik, tehát semmi hasonlóról nincs szó. A körülöttük nyikorgó parkettához mostmár egyértelmű lépéshangok is társulnak, a tolóajtóval elválasztott szomszédban mintha egy alaktalan árny ököllel verné a vékony papírfélét, ami különös módon olyan hangot ad, mintha nehéz fából lenne. Emellett mintha a fejük fölött a tetőn valaki úgy ordítana, mint akit nyúznak. A terem megint megremeg, a tolóajtó pedig már inogni kezd, mintha mindjárt beszakadna.
Gabriel kiáltása egyáltalán nincs megjátszva, az egyszer holt biztos. Majd hanyat esik a gyerek, még jó, hogy ül. Egy pár pillanatig úgy néz ki az arca, mintha mindjárt pánikrohamot kapna... De aztán valahogy - valószínűleg Weeko és Evon közelsége miatt összeszedi magát, és yukatájának bő ujjába nyúl. Utána olvasott azért a dolgoknak, és felkészült, amennyire csak lehetett. Ha valaki látná, hogy mit húz elő, biztos meglepődne - egyszerű konyhasó. Ám mikor feltépi az egyik zacskót, és markával az ajtó felé dobja, ott éktelen visítás tör fel az alakból. Hogy az nem egy vicces kedvű Extremusos, az egyszer biztos. Sőt, tuti hogy nem is ember.
- Fut... Futás....
*Becsületére legyen mondva, hogy annyi lélekjelenléte még van, hogy mint jó játékvezető, nem rohan el, mindenkit itthagyva. Csak veszettül dobálja a sót a terem minden sarkába, főleg a kijárat felé. Akármi is készült megjelenni, nem szeretheti a jó öreg nátrium-kloridot, mert végül mindenki biztonságosan el tud menekülni, és senkit sem evett meg a mumus.*

Tárgy: Re: Shinto templom Hétf. Aug. 10 2009, 02:17

//A játék befejeződött, aki még szeretne befejező (vagy inkább menekülő) hozzászólást írni, az még ma megteheti!//