Gyom- és gyógynövénytan tanterem

*Miután leült a kedvenc japán lánya mellé, ő gyorsan elrakott a táskájába egy könyv félét, sajnos Serena nem tudta teljesen kivenni, hogy mi is a témája, de nem is foglalkozik vele. Inkább a lányra pillant és az épp kezet kémleli. Úgy látszik valóban megfelelő munkát végeztek. De hát mit várunk két extremusos szépségtől.
Úgy látszik a lány megérzései kifejezetten jók, biztos volt benne, hogy Kumiko nem fogja elküldeni őt, hisz a múltkori rajongó táboros jelenet eléggé kikészíthette. Nem hozza fel a történetet, mert csak kiröhögné szegényt. Ha mondjuk srácok vették volna körbe az még oké…de csajok. Kicsit kellemetlen eset.
Aztán jön a kérdés, amire csak vállat von.*
- Semmi, csak alvás, alvás hegyén.
*Mosolyodik el, majd eszébe jut egy elmaradt találka Kumiko háziállataival.*
- Héh, majd valamikor beugrok ám hozzád, meglesni a kis állatkereskedésedet
*Szélesebb mosoly, majd megjelenik a tanárnő is kicsit késve, de itt van. Serena rápillant. Látszik már megint nincs jó kedvében. Vagy az egy másik óra volt? Lehetséges.. szinte már összefolynak az agyában a dolgok. De a lényeg az, hogy az iskola vége felé minden tanár meg van bolondulva, mert a diákok nem járnak be, és nem tanulnak vizsgákra.
Tanár néni elég kulturáltan fejezi ki magát, a diákok hozzáállásáról, majd egyszer csak a nevét hallja. Mintha hirtelen magához tért volna. Úgy látszik ma felelések tömkelege lesz. És ő kapja az első kérdést, de persze nem sorrendben válaszolnak. Meghallgatja a kérdést, szemei kicsit nagyra nyílnak. Ma egész jó napja van, ha ilyen könnyű kérdést kapott. Vagyis ő úgy gondolja, hogy könnyű lesz.*
~Gyógynövények és mérgező növények?~
*Elmélet.. haj de szereti, de hát ez van, nem kaphat mindenki gyakorlatot, pedig az valamivel jobb. Végig gondolja pici buksijában a választ, közben már innen-onnan felhangzanak a válaszok, így Serena is megválaszolja a neki szánt kérdést.*
- Gyógynövények azok a növények, amelyek tartalmaznak gyógyításra alkalmas hatóanyagot.
*Válaszol az első kérdésre, majd rögtön utána jön a második válasz is*
- Mérgező növények pedig azok a növények, amelyek az emberi szervezetben valamiféle rendellenességet, zavart és kóros elváltozást okoznak
*Fejezi be feleletét. Majd kíváncsian pillog a tanárnőre, hogy mi a véleménye erről. Beleköt Serenába avagy sem. Tanároknak van egy olyan rejtett képességük, hogy mindig találnak olyan dolgot a feleletben, ami nem tökéletes.*

*Serena csak alszik és alszik. Izaglmas lehet, bár Kumiko nem tudna ennyi időt ágyban tölteni. Meg aztán mit is mondhatna erre? Inkább nem mond semmit, csak megereszt egy mosolyt. Amolyan "persze az biztos jó" félét. Az állatkereskedés kifejezésen jót derül, de végül válaszol is azért.*
- Héé csak két gekkóm van! Azért az még kicsit kicsi lenne ahhoz...Jöhetsz bármikor amikor a szobámban vagyok.
*Persze az elég ritka, de azért mosolyog ő is. A tanár megjelenése nem kvaarja fel túlságosan. Azt azonban sosem fogja megérteni, miért nekik panaszkodnak azokról, akik nincsenek ott.*
~Állítsa meg őket a folyosón és vonja őket felelősségre. Én itt vagyok...~
*Azonban nem foglalkozik sokáig ezzel. Kapják sorra a kérdéseket, Serena is, ő is meg mindenki. Nem siet a válasz adással, bár könnyű kérdést kapott. De először hagyja, hogy azok válaszoljanak, akik túlbuzgók. Ő neki elég volt a múlkori bűbájtan égés... Nem kell újra eljátszania, bár igaz, ami igaz, a gyógynövénytan neki egyszerűbb. Annak ellenére is, hogy le volt maradva. Mostanra azonban bepótolt mindent, így amikor már páran megválaszolták a nekik szánt kérdést, és egy kisebb csend állna be, megszólal ő is.*
- Mágikus növénynek nevezünk azokat a növényeket, amelyek önálló életet élnek. Ilyen például az Ördöghurok és a Fúriafűz, vagy a múlt órán tanult Morgacstuskó. Valamint a mágikus növényekhez soroljuk azokat, amelyeknek valamelyik része mágikus tulajdonásggal bír. Erre péda a varangydudva és a furunkula.
*Magabiztosan monja el, mint mindig ha felel. Igaz van pár kínos emléke erről, de igyekszik kiverni a fejéből. Most biztos, hogy nem mondott hülyeséget. Lehet hogy van benne egy kis pontatlanság, de annyi még belefér. Meghallgatja a többieket is és várja, hogy mi lesz a következő feladat. Persze ha a tanár valamit kijavít, akkor azt lejegyzeteli, hogy a vizsgára minden pontosan meglegyen.*

*Kiesik a kezében tartott könyv, ahogyan egy másikat hall csattani az asztalon. Kicsit zavartan elpirul, gyorsan felkapja a földről, és a pergamen mellé teszi az asztalra. Összevonja szemöldökét, ahogyan a tanárnő reagál a kevés diákra. Megérti ő, hogy a tanárnak nem tetszik a hiányzó diákok tanuláshoz való hozzáállása, de akkor sem azokon kellene, hogy csattanjon az ostor, akik eljöttek.
A feladata hallatán csak bólint egyet, hogy megértette, majd kifújja a bent tartott levegőt. Kapott már nehezebb kérdéseket is órán, így most örül, hogy gyakorlatban kell inkább bebizonyítania, hogy nem feleslegesen jár be az órákra.
Felpattan a székéről, és kisétál az egyik növényhez. Amint a felszólaló diákok elmondják az elméletet, kezét egy pillanatra felteszi, hogy jelezze, szeretné folytatni, majd a növény felé fordul.*
- A Siccus Herba növényszárító bűbáj, a növények tárolását segíti elő. De akkor is használható a bűbáj, ha előtte a virágunkat lefagyasztottuk az Alegor Herbával, csak abban az esetben először olvasztunk, és csak utána szárítunk. A pálcamozdulata egyszerű; fentről lefelé húzunk egy hullámos vonalat és kimondjuk a varázsigét - darálja le, amit a bűbájról tudni lehet, majd felemeli pálcás kezét. - Khm... - kicsit megköszörüli a torkát, nem szeretne hasonló kis incidenst, mint amikor ezt a bűbájt tanulták -, Siccus Herba! - mondja, miközben hullámos vonalat rajzol lefelé.
*Kicsit ideges, de aztán elégedett, megkönnyebbült mosoly tűnik fel arcán, amikor a növény zsenge levelei száradni kezdenek. Leereszti kezét, és ha a tanárnő nem kérdez tőle mást, akkor visszasétál a helyére, leül, és onnan figyeli tovább a többieket.*

A tanár belép a terembe.Közli,hogy év végi összefoglalás lesz.Bár Silens meglepődik,hogy csak ennyien vannak,tovább figyel a tanárra.Kiosztja a feladatokat.Egy bűbájt kell végrehajtania Silens-nek.Igaz,hogy az órán mikor tanulták nem vett részt,de olvasott már a bűbájról.
~Egyszerű fagyasztóbűbáj.A növény frissességét sokáig meg lehet vele őrizni.A pálcamozdulata.....Áhh igen:egy hullámvonal balról jobbra.~ismételgeti magában,majd kisétál a tanárhoz.Egyből lámpaláz önti el,de arra gondol,hogy az óra után lemegy a könyvtárba,és kiveszi a Kviddics évszázadai-t.Szusszan egyet,majd belekezd:
-Az Algor herba egyszerű fagyasztóbűbáj.Általában varázslócsaládokban használják,ha meg akarják őrizni a növény frissességét sokáig.A pálcamozdulata egy hullámvonal balról jobbra.És öhm...hát akkor a bűbáj.-mondja majd odamegy a növényhez és elvégzi a pálcamozdulatot.
-Algor herba.-suttogja,majd a növény erős nedvességet kapott.Egy kicsit talán le is fagyott.Silens miután megkapta a választ,visszamegy a helyére és próbálja legyőzni a fejfájást,ami időközben bekapcsolódott a varázslat után.

*Nyugodtan sétál a terem felé. Már valahogy megszokta, hogy a tanárok általában késnek, így hova kapkodjon? Szokásos szertartását teszi meg, avagy eszik valamit az óra előtt. A jó időre való tekintettel, választása most egy őszibarackra esett. A magot a legközelebbi kukába kidobja, majd száját, és kezét megtörli egy zsebkendőben, ami a zsebében végzi. A terem előtt már nem lát egy diákot sem, de vállat rántva lép be az ajtón. Teljes nyugalommal néz körbe, amikor egyrészt meglátja Ameliet, illetve hát másrészről meglátja King professzornőt is. Egy pillanatra elfelejt levegőt venni, aztán belekezd a betanult, csak elfelejtett szövegbe.*
-Elnézést tanárnő a késésért… Ígérem, legközelebb nem fordul elő.- *Aztán egy gyors mozdulattal levetődik a legközelebbi üres padba.*
~Persze, pont ilyenkor nem késnek… Miért én, miért én?~ *Kérdezgeti magában, ahogyan kinyitja a füzetét, és tollat ragad. A terem másik felében ülő Amelienek integet egyet, jelezve, hogy észrevette, csak most nem tud átjutni hozzá. Látja, ahogyan a diákok kisétálnak a tanárhoz, és mondogatják az előző órai anyagokat. Újra megáll az ütő benne, ha így folytatja, óra végére kap egy kisebb szívrohamot. Gyorsan visszalapoz a füzetben, és keresi az órai anyagokat. Végül jó pár lap összegyűrése után megtalálja, és nagyot sóhajt. Gyorsan átfutja a címszavakat, hogy tudja, mire kell számítania. A többi diákra nem igazán figyel, talán arra sem, hogy a tanár felszólítja, annyira elmerül a tananyagban. Ha már amúgy, különösebben nem tanul, akkor most éppen itt az ideje.*

Salquë annyira elmerül az olvasásban, hogy először észre sem veszi Susannát. Második kísérletre felpillant rá és mosolyogva mutatja, hogy persze, szívesen venné, ha mellé ülne. Örül, hogy más is kedveli még. Leteszi a könyvet az asztalra és a teremben lévő órára néz. * ~ Lassan itt az ideje, hogy elkezdődjön az óra. ~
* Mintha jós lenne, pár perc múlva megérkezik a tanárnő. Addig csak annyi ideje van, hogy körbenézzen, kik vannak itt. Van néhány ismeretlen és ismerős ember. Szinte mindenki a jegyzeteit bújja. Ő már túl van ezen. Óra előtt már nem fárasztja az agyát ilyenekkel.
Ma mintha King prof nem lenne jó hangulatban. Az okát is hamarosan megtudják. Tünde önérzetét sérti, hogy egy olyan dolog miatt csattan rajta az ostor, amiről ő nem tehet. Csak azon az órán/kon nem volt bent, mikor fogságban volt. Arról igazán nem tehet. Büntessék meg, akit kell, de vele szemben ne legyenek dühösek.
Aki jelen van az órán, az feladatot is kap, így Salquë is. Még hozzá nem is nehéz feladatot. Mielőtt kimenne és bemutatná a gyakorlatot, átgondolja pontosan mit is kell csinálnia. Aztán megvárja míg az előtte lévő befejezi, felkel és kimegy az asztalhoz. Először ismerteti a bűbájt, majd előveszi pálcáját és neki kezd a feladatnak. *
- A Prevaus herba egy növénymetsző bűbáj. A bűbájjal ugyanazt a hatást érjük el, mint egy kerti szerszámmal, például ollóval. A bűbáj azért is hasznos, mert ha éppen nincs nálunk a megfelelő szerszámunk, akkor is meg tudjuk szerezni a növény azon részét, melyre szükségünk van.
* Pálcáját felemelve jobbról húz egy ferde vonalat lefelé, enyhe ívvel és kimondja a bűbáj első felét. *
- Prevaus...
* Folytatja a varázslatot és a pálcáját most lefelé irányítja és visszafelé is húz egy vonalat a levegőben, mindeközben elhagyja száját a bűbáj második fele. *a
- ...herba!
* Sikerrel vette az akadályt. Az előtte lévő növénynek pont azt a hajtását vágta le, melyet kiszemelt. Feladatát elvégezve visszaül a helyére és figyeli, hogy a többieknek hogyan sikerül megoldaniuk a számukra kijelölt feladatot. *

*Nem először és nem is utoljára fordul elő, hogy megint gondok vannak a pontossági érzetével, de talán befényezheti az órát azzal, ha legalább eljön. Persze lenne jobb dolga is, de mivel valami nagyon év vége kezd előbukkanni a horizonton és a hirdetmények között, így az agyát nem ártana beedzíteni. Persze attól, hogy még késik nem fog versenyt futni az idővel és leizzasztani magát, ráér ő kecses léptekkel megközelíteni a termet, meg hadd élvezkedjen egy kicsit a tájon és a csodás időben, mint hogy odabent kuksoljon a teremben. Ámbár mivel a késési időterjedelem már kezdi túllépni azt a korlátot, hogy van-e értelme egyáltalán megjelenni, kicsit begyorsítja lépteit és egy utolsót fújva még a hűs levegőbe (a szabad levegőbe), ahol nem kap szidást, de aztán erőt véve és mosolyt csalva arcára közelíti meg végre a termet.
Igen, már számított rá, hogy nagyban folyik a munka és ő most képes ebbe "beletenyerelni", de arcán semmi érzelem, mint aki bánja bűneit. Előállhatna azzal a rizsával is, hogy nincs időérzék, vagy elfelejtette, hogy mikor kezdenek, de ez merő hazugsággyártás lenne csupán. Így csak áll egy darabig, majd a köszönést megejtve telepszik le még egy rá váró padban. Tudja jól, hogy talán a Jónapot Tanárnőn túl valami mást is kellett volna mondani, de szerinte kár azzal elrontani az órát, hogy ő itt szánakozást mutasson pár percnyi késés miatt.*

* A nő végighallgatja a feleléseket, majd a bemutatókat is. Néhol bólogat, máshol inkább nem szól semmit. Majd egyszerre elmondja a véleményét. Ahogy a diákok végeznek ő is elkezdi az értékelést. *
- Togi, nagyon részletes, csak gratulálni tudok. Serana egy kicsit jobban is kifejthetted volna a dolgokat, de nem rossz. Szép felelés Midorikawa. Amelie nagyszerű, szép bemutató volt. Sliens ezt még gyakorold egy kicsit, hogy jobban menjen. Salque bravó, nem csalódtam benned. * Közben megérkeznek a késők is, pedig tudják, hogy a nő nem túl jól tolerálja ezt az igen kellemetlen szokást. *
- Raphael, akkor talán meséld el nekünk, hogy miként kéne szabályosan kiszedni a terméshüvelyt a morgácstuskóból. * Kicsit talán túl szigorú vagy netán még mindig pikkel a fiúra a múltkori növény gyilkolásárt. *
- Cecilia... na várjon, magának is adok egy feladatot. Mutassa meg, hogy hogyan oldotta meg azt a házi feladatot, ami ezzel a három bűbájjal kapcsolatos. * Kicsit vár, hogy a lány vajon tudja-e miről is van szó, majd kissé megcsóválja fejét. *
- Tudod Cecilia, mind a három bűbájt egyszerre kellett alkalmazni egy növényen. Ha nem csináltad meg a házit, akkor most próbálj meg kitalálni valamit. * Várakozik, míg a maradék két felelő is választ ad a kérdésére. *

//Cecilia, Raphael, várom a hsz-etek, a többiek is nyugodtan írhatnak. Este jön a reagom, de legkésőbb holnap délelőtt. //

*Salquë mellett ülve várja a nő megérkezését, majd szépen sorban hallgatja a felelőket. Észbe kap, és legutoljára bár, de ő is elmondja a feladatában szereplő növényeket.*
- Gyógynövényként emlegettük az ezerjófüvet és a benedekfüvet. Mágikus növényként a mandragórát, az ördöghurkot, a varangydudvát beszéltük meg részletesen, a furunkulát és a fúriafüzet néztük meg. Többféle mérgező növényt tanultunk, érintésre mérgező például a cserszömörcse, halálosan mérgező a tiszafa, erősen mérgező a leander, közepesen a mahónia, mérgező a tuja.
*Elgondolkozik, hogy kihagyott-e még valamit, végül lül, több nem jut eszébe, és a két késve érkezőt figyeli.*

*Miközben a jegyzeteit bújaja meghallja a nevét, és kikerekedett szemekkel néz fel a tanárnőre. Egyrészt a kérdésére, másrészről meg, hogy felszólította. Ő úgy tervezte, hogy mostantól rendes diákként meg nem nyikkan az óráin, és mindent lejegyzetel. Erre, tessék, pont a kedvenc anyagrészéből szólítja fel. Egy picit megrázza a fejét, majd lerakja a maga előtt fent tartott füzetét, amit eddig védőpajzsként használt, és feláll a székről.*
-Nos a Morgacstuskót, még véletlenül sem szabad felrobbantani…- *Oldalra pillant az ajtóra. Még lenne esélye kimenni rajta, maximum kap egy igazolatlant, és elküldik az idegosztályra, hogy valami nem komplett a gyereknél. Végül inkább tovább folytatja, fejét visszafordítva a tanárnő felé.*
-Szóval, ajánlatos párban dolgozni…- *Itt egy pillanatra Salra sandít, de nem kezd bele a vitába, hogy ki volt a lassú, vagy éppen a túl gyors.*
-Khm… Tehát míg az egyik azzal van elfoglalva, hogy lefogja a Morgacstuskó tüskés indáit, illetve levágja azokat a Prevaus Herba segítségével, addig a másik, remélhetőleg gondtalanul ki tudja szedni a termését. De még mielőtt ehhez neki látnánk, ajánlott védőkesztyűt és talárt húzni magunkra. Csak a biztonság kedvéért. Ha az ember egyedül van, akkor ugyan így kell, félig az indákra figyel, hogy levágja őket, és félig a termésre, hogy minél előbb kiszedhesse. Mit érdemes még tudni… Mondhatni saját tudata van, mivel ha veszélyben érzi magát, akkor kiereszti a tüskés indáit, amúgy meg egy egyszerű fatönknek néz ki.- *Reméli, hogy elég információt adott, majd vár a tanárnő bólintására, vagy válaszára, hogy leülhet. De egy valami biztos. Még egyszer meg nem próbálja, ha a vizsgaanyaga ez is, inkább kihagyja, és szépen nézve kér egy póttételt.*

*Nos igazán kár azon ábrándozni, hogy őt csakúgy békén hagyja a tanárnő, hiszen egy: késett, kettő: miért is ne gyakorolhatná azokon a "hatalmát", akik nem ismerik az óramutató pontos járását. De van még egy kis ideje, hiszen a drága másik áldozati bárányé a lehetőség első kézben, hogy megcsillogtassa tudását. Ő pedig addig is agyalhat azon, amit kapott, bár gondolatok ide-oda cikázva nem igazán sok minden jut az eszébe. Na igen, nem is kérdés, hogy számára a házi feladatok alapból rémisztő dolognak számítanak, de talán majd ez a rögtönzés segít. Persze nem úgy válaszol, ahogy azt elvárná tőle az ember, de egy vörös mindig is ilyen volt...*
- Azt hiszem tényleg nem volt alkalmam tesztelni a bűbájokat. Sajnálatra méltó dolog, tudom - *közli úgy a házifeladat hiányt, mint valami hatalmas bűnt, de aztán lő megvilágosodás, és ha már muszáj valamit csinálni, akkor soha jobbkor, mint most.*
- Esetleg rendelkezésemre bocsát egy gyógynövényt vagy választhatok saját magam is? - *azért nem árt a biztonságos kérdezés, mielőtt csak úgy kikapna valami növényt, amiről ő se tudja, hogy micsoda. De aztán valahogy kezd rájönni, hogy nem is kell neki ez az egész, egyébként is mi értelme? Szívesen járná újra az elsőt, meg csak van itt is lehetőség pótvizsgára, bár ha nincs, akkor is ha egy tárgyból megbukik mi van?*
- De azt hiszem nem is kérem mégse azt a növényt. Persze tudom, hogy a három bűbáj mit csinál egy növénnyel, de most őszintén tényleg ezzel töltsük az időt, hogy én itt bemutatót tartsak a házifeladatomról? - *kicsit pimasz a hangja, de ő csak a realitás nézi és azt, hogy ne mihaszna dolgokkal foglalkozzanak, hanem tényleg az történjen, ami a többség javát is szolgálja.*

* Susanna kissé kései válaszára csak bólint, de már nem mond semmit, ellenben, mikor Raphael elkezdi fölvázolni a helyes módszert a terméshüvely kivételére, kissé elhúzza száját. *
- Pontosa, Raphael, viszont nem értem, hogy akkor a múlt órán miért kellett felrobbantanod azt a szerencsétlen növényt... * Végül annyiban hagyja a dolgot, és a habogó Cecilia felé fordul. *
- Kisasszony, ha már késik az óráról, és még a házi feladatát sem készítette el, legalább vegye a fáradtságot, és most próbálkozzon meg vele. Nem mellesleg ezt az arrogáns felhangot nem tűröm el. * Visszafordul az asztalhoz, majd fölemeli a könyvet. *
- Jól nézzétek meg ezt a könyvet. Ez itt a: Minden, amit a gyógynövénytanról tudni lehet. Ezt a könyvet megtaláljátok a könyvtárban. Az egész éves anyagot megtaláljátok benne, persze, aki rendesen jegyzetelt év közben, annak nem lesz rá szüksége. Viszont érdemes legalább átlapozni, hiszen rengeteg képpel illusztrálják. Előre szólok, a vizsgán nem fogok kivételezni senkivel, ha az illető signumusos is, viszont buta, mint a tök, akkor megbuktatom, és újra járja az első évet. * Szigorúan végignéz a társaságon, majd leteszi a könyvet. *
- Azt hiszem ennyi ismétlés mára elég volt nektek. Most menjetek vissza a hálókörleteitekbe, és tanuljatok egy kicsit. Az utolsó órára pedig hozzátok magatokkal a felszereléseteket. * A kissé értetlen arcokat látva, elvigyorodik. *
- Elviszlek titeket kirándulni, hogy hova az maradjon titok. Viszont mindenkitől elvárom, hogy tökéletesen szót fogadjon. * Összecsapja a kezeit, fölmarkolja könyvét, majd ismét elmosolyodik. *
- Nos, akkor a mai óráról ennyit, adjátok át az üzenetet a lógósoknak is, hogy kössék föl a gatyájukat, mert ahogy apám mondaná, átmegyek sárkányba és mindenkit megbuktatok. Most pedig elmehettek. * Megvárja míg a diákok elhagyják a termet, majd ő is visszatér a kastélyba, hogy előkészítse a kirándulás ütemtervét. *

// Köszönöm hogy részt vettetek az órán, a pontokat még ma beírom, de azért egy záró hsz-t elvárok mindenkitől.//

*A tanárnő válaszára felvonja a vállát.*
-Ha szorongatják a nyakamat, akkor reflexből nem küldhetek rá egy Inflatus-t.- *Ezzel kis is fejtette a dolgot, bár kissé pimasz módon.*
-Elnézést a hangnemért.- *De mint jól nevelt férfiú, így elnézést kér. Aztán visszaült a székre, és kissé félrebiccenti a fejét. Csendben ül tovább a helyén, ezek után jobban is teszi, ha nem szólal meg többet, se ebben az évben, se a következőkben. A könyv címét feljegyzeteli a füzetébe. Szokásos beszédre csak köröz egyet a szemével, aki eddig nem tanult, most már tutira nem fog. Kicsit felvonja a szemöldökét a kirándulásra, de mivel ez nem jutalom kirándulás a rendes diákoknak, így ő is nyugodt szívvel mehet, bár azért csodálkozik, hogy ilyen hamar véget ért az óra, de végül is, ki tudja, hogy mennyiről maradt le. Feláll a székről, és az ajtó felé veszi az irányt.*
-Viszlát King professzor!- *Elköszön a tanártól, mivel valamennyire nem ártana, ha jobb színben tüntetné fel magát. A kijáratnál még megvárja Ameliet, hogy vele együtt mehessenek a kastélyba.*

//Köszi az órát! Morgacstuskó mindörökké!!! xD//

*Elégedettség tölti el, hogy jó a válasza, annak ellenére is, hogy tudta, hogy így lesz. A késők miatt nem izgatja magát, figyeli őket is, hogy milyen feladatokat kapnak. A varázslatok bemutatására különösen figyel, hiszen ezeket akkor tanulták, amikor hiányzott. Igaz Kriszty jegyzeteiből megtanulta, amit kellett, de jó látni, hogyan is kell csinálni.
Mikor mindenki végez lejegyez egy-két fontosabb dolgot. Felírja az ajánlott könyv címet is, de abban mindenki biztos lehet, hogy ő nem fog a lógósoknak szólni. Nem érdekli, hogy teljesítenek mások...
Tesz egy jelzést a füzetébe, hogy legközelebb felszerelés is kell, mert kirándulni mennek, majd összepakol. Felállva Serenára pillant, hogy vele tart-e a lány, majd az ajtóból köszön a tanárnak.*
- Viszlát Professzor!
*Azzal elhagyja a termet és visszamegy az alagsorba.*

//Köszi az órát^^//

*Megkönnyebbülve hallgatja a két késő feleletét, örül, hogy neki elmélet jutott, abból mindig is jobb volt, mint gyakorlatból. A könyv címét leírja, jó lesz ismétlésként. Felcsillan a szeme a kirándulás szó hallatán, nem tervezi, hogy újból bajba keveredjen, végre jó lesz kimozdulni egy kicsit. Összepakolja cuccait, és Salra néz.*
- A napokban majd összefutnánk egy kicsit beszélgetni.
*Mosolyodik el, majd egy köszönés kíséretében visszatér a hálókörletébe.*

*Megkönnyebbülten bólint egyet a dicséretre, azért tartott attól, hogy a gyakorlatban is meg kell mutatnia tudását. Régóta tudja magáról, hogy a közelében hamar kihalnak a növények. Pedig szereti ő őket, csak jobb, ha nem nagyon nyúl hozzájuk...
A betoppanó Raphaelnek visszaint, és bólint, érti a helyzetet. Éles szemekkel figyeli, hogy a tanárnő feleltetni kezdi a fiút ama bizonyos anyagrészből, és látja a tünde lány felé vetett pillantását.*
~ Signumus...annyira jellemző. Hát persze, hogy a teljesítmény fontosabb volt, mint a másik helyzete... ~
*Csak szemei apró villanásából lehet látni, hogy mi a véleménye, majd a felelő pillus lányra néz, és annak válasza eszébe juttatja bájitaltani viselkedését. Úgy látszik, hogy a lány most kezd el lázadozni. Ahogy a szemtelen választ hallja, egyre inkább biztosabb abban, hogy a lányt nagyon rossz karba osztották be...
A tanárnő hangjára felriad gondolataiból, és gyorsan leírja pergamenjére a könyv címét, és amint lehet, elugrik érte a könyvtárba. A kirándulás hallatán elmosolyodik, sokkal jobb a kedve, hogy tudja, végre a szabadban fognak gyakorolni. Ezzel az új keletű jókedvvel pakolja el holmiját a táskájába, és áll fel a székről.*
- Viszontlátásra, tanárnő! - köszön el, Raphaelhez siet, kezét nyújtja, majd elindulnak fel a Pugnax padlásra.

// Köszi szépen az órát! ^^ //

*Arwen már bambulna tovább, mikor a késők belépnek, de nem zavartatja magát miattuk. Elkéstek, így jártak. Mikor megkapják a feladatukat figyelemmel kíséri őket. A könyv címét lejegyzetelte a füzetébe, mert van mit átnéznie. Mikor a tanár nő a kirándulásról beszél kíváncsisággal figyeli, de nem derül ki, hogy hova mennek és ez egy kicsit elkeseríti. Ugyanakkor feljegyzi, hogy a következő órán a felszerelése legyen nála. Mikor befejeződik az óra Arwen elpakolja a cuccait a táskájába, feláll és mielőtt kisétálna a teremből odaköszön a tanárnőnek.*
- További szép napot King professzor.
*Mosolyogva tér vissza a hálókörletébe.*

//köszi az órát.//

//Bocsi,hogy nem írok zárószöveget de sietnem kell.KÖSZI AZ ÓRÁT!//

//Sorry gépbajok voltak, úgyhogy most írok csak Very Happy

//

*Most ő csak mosolyogni képes a felé intézett szavakra, hát igen a vérmérséklete és a kiborulási foka megállja a helyét, bár szívesen visszaszólna a tanárnő szavaira, de inkább csak hevesen bólogat, mintha részéről oly egyöntetű lenne a dolog. De úgy látszik átment valami fura változási lázon, hogy nem a bölcs és okos beletörődő diák szerepét játssza, de úgy látszik csupán 2 kerek mondatba képesek őt elintézni. Így helyet foglal, lévén, hogy semmi dolga, avagy megúszta csak azért a feladatot, mert úgy válaszolt ahogy. Szemei mint valami égő tűz olyan fényben játsszanak, majd meghallva a csodálatos kirándulás lehetőséget, persze, hogy ő is felvillanyozódik. Az már más kérdés, hogy jön-e vagy sem, de a puszta gondolat, hogy nem a poshadt terem, hanem a természet csodás keble, megfontolandó a dolog. Még egy játszi könnyed mozdulattal akarná eltenni a holmiját, amit ki se pakolt, hiszen ő a fejbenraktározás híve. Így egy biccentéssel a tanerő felé távozik a teremből, most hangosan köszönni kedve nincs, a biccentés meg vegyük úgy, hogy megütötte a köszönési szintet.*

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

Hosszasabb fecsegés után érkezik meg az órára. A karuk társalgójából még felszaladt felszereléséért. Minden esetre felkészülve hozza magával köpenyt, kesztyűt, szamüveget, még egy esőkabát szerűt is bedob egy táskába és mindent amit szükségesnek vél. Plussz jön hozzá a tankönyv, jegyzetek, tinta, penna és egy jó kis golyótoll. Elég nagy pakkal indul így a Gyógynövénytan terem felé, végigcipelve a parkon keresztül. Nem sokat vacilált az öltözködéssel, egy farmernadrág és egy fehér póló vany rajta.
~Ennyi holmit még egy órára sem vittem.~
Belépve a terembe rádöbben, hogy még senki nincs itt. De nem valószínű, hogy sokat kell várnia, hisz csak körülbelül tíz perccel órakezdés ekőtt érkezik meg. Kicsit fáradtnak érzi magát jelenleg, bár nem testileg, hanem szellemileg. Letelepedik az egyik padba, úgy középtájon. Előkotozza zsebéből a borostyánt, leteszi maga elé, és kihasználva a terem csendjét meditálásba kezd. Szeretne elbújni kicsit mindenki elől, de nem tud.
~Valamit ki kell találnom a következő órára. Átváltoztatástan lesz. Szerintem nem fog nagyon haragudni rám a sensei. Bár kitudja...nála semmi nem lehetetlen. Van odafent egy kockás ingem, fel kellesz szaladnom érte.~

*Kumikonak nem okoz különösebb gondot, hogy kirándulni mennek. A térdig érő bakancs, megítélése szerint, bármilyen terepen megállja majd a helyét. Természetesen a bakancs mellé, most is fekete, térdig érő szoknyát és fekete, ujjatlan felsőt vesz fel. Mivel kirándulni mennek, a táskájába most a teljes védőfelszerelést, egy jegyzetfüzetet, meg egy pennát tesz. A vállára kanyarítja talárjár, amin ott díszeleg az extremusos és a prefektusi kitűző is. Mivel az alagsori ablak napfényről és melegről árulkodott fekete kalapját is a fejére helyezi, úgy indul el, a gyom- és gyógynövénytan terem felé.
A kastély parkjában kényelmes léptekkel halad, a hátsó kert felé. Reméli, hogy tényleg minden szükséges cuccot bepakolt.
Sosem volt még kiránduláson, ezért egy kicsit ideges is, de látszólag teljesen nyugodt. A terembe érve Krisztyt pillantja meg.*
- Szia!
*Kedvesen köszön a lánynak, majd leül egy szimpatikusnak tűnő padba. Most mindegy hol ül, elvégre hamarosan fel fog állni és elmennek kirándulni.*
~Vajon hol vannak a többiek? Hiszen mindjárt indulunk. ~
*Teszi fel magában a kérdést az órájára pillantva.*

*Mivel a mai gyógynövénytan órán tanulmányi kirándulás, vagy mi a csuda lesz, így nem húzta fel talárját. Bár számára igen szokatlan sima, utcai ruhában órára járni, mármint ebben a suliban, ma csek egy farmer és egy fekete póló van. A pólón pedig a prefektusi és a pilluamuletos jelvény.
A terembe belépve Kumikot és Krisztyne-t pillantja meg.*
- Sziasztok! *köszön jó hangosan, és leül az ajtóhoz legközelebbi pad tetejére.
A táskájában penna, ptinta, egy füzet, és a gyógynövénytan tankönyve.*

Silens lép be a terembe.Egy átlagos póló és egy rövid gatyába.Pólóján ott van a Pilluamuletos kitűző.Hátán ott van a táskája,benne tintával,jegyzetfüzettel,pergamennel,és a tankönyveivel.Benne van még a sárkánybőr kesztyű, védőtalár,és az ezüst tőrje.Pálcája a gatyazsebben van. Ez a jó idő,felvidította,így vidáman lép be a terembe.
Sziasztok!-köszön,majd leül egy padba.Előveszi jegyzetfüzetét,majd átnézi az előzően tanult anyagokat.

*Kirándulás?... Hát persze hogy Ireth mindezekről nem is tud, megint lemaradt mindenről. Így hát csak a szokásos felszerelést pakolja el, ami az órára szükséges, tehát jegyzeteit, könyvét, pennáját, tintáját, mindezt beletömi oldaltáskájába, majd pedig ezek mellé még beszuszakol pár szépirodalmi alkotást is. Táskája tömött könyvekkel, így indul el az órára.
A mai napi álmosság itt is megmutatkozik rajta, tehát a folyamatos ásítások már a saját koncentrációját is zavarják. Ám hogy mindez mitől lehet, még nem jött rá a megoldásra. Abban csak reménykedik, hogy nem alszik el az óra közepén.
Öltözete átlagos, zöld térdnadrág, fehér póló és a talárja, amit mindig hord. Cipőnek egy egyszerű sportcipőt húzott, talán a jó megérzés segítette rá.
A terembe érve mintha gyanítana valamit a többiek dudorodó táskáit látva, de hát elveti a megérzését.* ~Ki tudja, talán ők is csak könyvekkel pakolták teli.~ *Reménykedik, miközben egy mindenkire kiterjedő köszönés kíséretében lehuppan az egyik helyre. Közben előveszi egyik magávalhozott könyvét, kinyitja a megkönyvjelzőzött résznél és lassan lapozgatva olvasni kezdi.*

Indokolatlan depresszióból fakadó, a nulla számérték alatt tanyázó agyi aktivitással halad a kertben, teljesen kimerült az elmúlt napokban. Fogalma sincs miért, valószínűleg a meleg hat rá ilyen kedvezőtlenül, a hegyek közt nőtt fel, ott pedig a hűvösebb levegőhöz szokott hozzá. Nem kicsit megterhelő számára a kánikula, úgy érzi magát, mint egy agymosott zombiüzemmódba helyezett kísérleti nyúl, szinte megmozdulnia is nehéz, legszívesebben átaludná az egész napot. Persze ez nem lehetséges, vannak kötelességei és az órára való bejárás az egyik, nem hanyagolhatja így el. Házi feladatot ugyan megoldott kettőt, ellenben még nem jutatta el az adott tanárhoz, ezért igazán elkéne egy kis látható aktivitás a tanulás terén, a végén el fogják könyvelni világ lustájának. Azt igazán nem akarja.
Szóval szokott energikusságát elhagyva, ám azért vidáman sétál a hátsó kertben, egyenesen a gyógynövénytan-terem felé tartva. Néhány ásítás szakítja meg a mosolyát, egyébként boldog, hogy újra a szabadban lehet, vagy legalábbis egy üvegházban. Ugyan nem volt eddig az említett helyiségben, ellenben másképp nem tudja elképzelni.
Végigsimít egy fa törzsén, elhaladtában, kellemes érzéssel tölti el a kéreg érintése, a fák az otthont jelentik számára. Elmélázik, vajon valaha hazajuthat-e a Napfény Erdőbe, bár ameddig nem képes felmutatni valamilyen eredményt, ezt nem tartja valószínűnek. Megacélozza magát, hiszen akkor csupán egy megoldás van: jobban kell igyekeznie.
Töprengése pont elég időt biztosított neki, hogy odaérjen, felsejlenek előtte a hely körvonalai, majd pár lépés és egy ágas-bogas bokor megkerülése után egész valójában láthatja az épületet. A hátulja felé igyekszik, állítólag ott folyik a tanítás. Némi keresgélés után meg is találja, amit akart, nagy vigyorral és hangosan köszönve lép be. Pár diákot lát csak bent, úgyhogy kiválaszt egy az ablak közelébe eső padot, a táskáját az asztal mellé ejtve ül le és helyezi kényelembe magát. Tetszik neki a terem és berendezése, sötét, viszont természetközeli a sok fabútor miatt. Somolyogva hajtja a fejét a maga elé fektetett karjára és félig lehunyt szemmel relaxál az óra kezdetéig. A pihenés sosem ártott meg senkinek, eleve ólmos fáradtság vett erőt rajta a friss levegő ellenére is.