Üvegház

*Az új foltos barátjának pórbál valami nevet kiötölni, amikor az egyik lány előremegy és szembe áll a többiekkel.*
~Hát ez meg mit akar?~
*Hadonászik a pálcájával és elmond egy varázsigét, majd visszaül a helyére. Weantra számára ez új, mert nem volt az eddigi órákon. Meglepetten bámulja egyik kedvenc növényét, a szerencsétlen Morgacstuskót.*
~Mégis mit fogunk vele csinálni? Ugye nem fogunk belőle főzetet kreálni?~
*A tanár elmondja, hogy mit tesznek majd a kis tuskóval, be is mutatja és a könnyebb munka kedvéért párokba osztja a diákságot.*
~Miért pont én? Ez már ijesztő! Régen is engem péciztek ki a tanárok. Erre a két legjobb példa, amikor két osztály kiránduláson is a tanárral egy szobában kellett aludnom... Bár most talán jobb lesz. Ez egy jó sulesznak tűnik és eddig csak vele beszéltem mint emberi lénnyel, amióta az iskola területén vagyok. Hát akkor legyen.~*Felveszi a védőkesztyűt, megigazgatja a talárt és egy nagy ásítással elindul a tanár felé. Hosszan nézi az amorf tuskót.*
~Szegény pára. Én nem akarom megkínozni, mégis miféle óra ez. Nem tudják, hogy mennyire fáj neki ha kiveszik a szívét? És mégis minek a szíve? Talán fanatikus gyűjtő a tanárnő és termésszíveket gyűjt, amit felfűz egy zsinórra és amikor senki sem látja felveszi, majd a tükörben gyönyörködik egy sátáni kacaj kíséretében?! Persze lehet, hogy tudatlan vagyok, és ahhoz képest, hogy sokat foglalkoztam ezekkel a kis aranyosakkal nem ismerném ezt a felhasználási módot? Mindegy, most tennem kell valamit, hogy ne kapjak rossz pontot. Egy biztos, nem fogom leszabni a csápjait, azzal a nyomi varázsigével, hiszen nem szeretnék még ennél is több fájdalmat okozni neki. Különben is, ezzel megfosztanám egyetlen önvédelmi eszközétől. Sokat nyomorgattam már őket, tudom, hogy lehet kiszedni a gumót szabdalás nélkül, bár kicsit nehezebb és fájdalmasabb, még szerencse, hogy van rajtam kesztyű.~
*Nekilát a kegyetlen feladatnak és óvatosan a tuskó felé nyúl. Nagyon lassan ér hozzá és hagyja, hogy kicsit az ujjai köré fonódjanak a csápok, ilyenkor azt hiszi a növény, hogy nyert ügye van és nem lesz még idegesebb. Már elég csáp a kezére tekeredik, úgyhogy nekikezd a műveletnek. Szelíden mozgatni kezdi a kezeit jobbra, ballra, hogy megtalálhassa a kis rejtekhelyet. Ahogy meglátja, egyik kezét felrántja, így a másik kezéről elmásznak a csápok a felrántott keze felé, hogy lefogják. Ekkor a majdnem szabaddá vált kezével, be tud nyúlni a gumóért. Kis ügyeskedés után sikerül is és bűnbánatos képpel kihúzza a termésszívet, majd belerakja a kosárba.*
~Remélem nem fájt neki túlságosan.~

//Hetfo reggelig Kumiko NJK-ba lesz, mert user nem er ra a hetvegen. (kulfoldon van) Bocsesz...//

* A tanárnő érdeklődve figyeli a termés megszerzésére tett próbálkozásokat. Néhány diáknak szinte gyerek játék volt ez a feladat, mások viszont megszenvednek vele. Weantra kicsit félénken lép oda mellé, de mindez csak pár másodpercig tart. Ahogy Cassandra lefogja a növény csápjait, hogy segítsen diákjának, észreveszi a megrökönyödést a fiatal arcon. *
- Biztosíthatlak, hogy ezzel nem ártunk a növénynek, sőt, csak használunk. * Reméli, hogy ezektől a szavaktól a lány kicsit megnyugszik. Pár percre rá, már a lány kezében van termés, amit beletesz a kosárba. *
- Rendben, nagyon szép volt, de úgy vélem, legközelebb figyelj oda egy kicsit jobban... nézd meg a többiek is megosztják a feladatot, és nem ugranak bele fejestül. Te egyszerre próbáltad meg lefogni a növényt, és kiszedni a termést, ha pedig egy kicsit is figyelmetlen vagy, ezért súlyos árat fizethettél volna. * Ugyan nem dorgálásnak szánta, ellenben mégis úgy hatott. Nem akarja tovább kínozni a lányt, tekintve, hogy végrehajtotta a feladatot, és az óra előtt még meg is sérült. *
- Weantra, neked mára ennyi elég volt. Menj oda a padhoz, és az ott található gyógykenőccsel kend be a sérüléseidet. * Miután kiadja az utasítást, megvárja, míg a lány leül a padra, ő pedig elindul a diákok közt hogy fölmérje a helyzetet. *
- Mindenki nyugodjon meg. A növénynek a termés kivétele nem jelent fájdalmat, ellenben ha sokat kaszaboljátok, az kellemetlenebb a számára. Próbáljatok meg higgadtan együttműködni. * Reméli, hogy diákjai nem kezdenek neki valamilyen őrült növénymészárlásba, hiszen az elég kellemetlen lenne, nem csak a növényeknek, hanem még nekik is. *

*A tanár szavain töpreng:*
~Ezzel tényleg használunk neki? Hát talán mégis. Régen, amikor ezekkel a növényekkel kellett foglalkoznunk, azt mondták, hogy: ,,Nagyon fáj neki, ha kiszedjük a termést, mi pedig nem kínozni akarjuk őket, csak elszállítani." Hmm, talán csak így akartak rávenni minket arra, hogy ne szedjük ki a gumót csupán poénból. Végül is, ez érthető magyarázat lenne. Azt viszont jól tudtam, hogy ha a csápjait levágjuk az kellemetlen a növény számára, ettől biztosan megkíméltem jelenleg.~
*Nem örült, hogy leszidták, amiért egyedül csinálta, bár számított rá. De ha nem először csinálja egyedül, akkor miért pont most ne tett volna így? Persze igaza van a karvezetőjének, veszélyes dolog, csak Wea erre sosem gondol, nem nagyon érdekli.*
~Nem is rossz ötlet bekenni végre a sebeimet.~
*Elindul a padhoz, hogy bekenje a karcolásokat és a két nagyobb sebét. Miközben felszisszen egy friss seb nyomorgatása közben, újra eszébe jut szegény növény, lenne még kérdése.*
- Ha szabad kérdeznem, hogyan hasznosítják ezeket a termésszíveket? És mi haszna van ebből a növénynek?

Silens odalép Bittához és mondja neki,hogy még van egy gumó.Aztán visszamennek a fatönkhoz és Silens odalép hozzá.A növény rögtön karon ragadja az indájával és megcsapja a lábát.Aztán kimondja a varázsigét:
-Peravus herba!-szól és elvégzi a pálcamozdulatot.Elsőre nem megy neki és még egy csapást kap.Aztán meglendití a pálcáját:
-Peravus!-majd lejjebb az ellenkező irányba:
-herba!-szól és a növény elbénul.
Aztán a lány odanyúl és kiveszi a gumót és a kosárba ejti.
-Tanárnő,készen vagyunk!-kiáltja majd elővesz egy zsepit és letörli a vért a karjáról.
~Nyertünk~gondolja majd leül a puha pázsitra.

*Bittus ahogy választ kap máris nyugodtabban lát hozzá a gumó eltávolításához. Most ez alkalommal Silens az aki lefogja a növényt, s Bittus távolíthatja el a gumót, amit kisebb nehézség árán sikeresen teljesít.*
-Pfúúj. Ez... Nem valami szép látvány.
*Jegyzi meg, s óvatosan beleejti a kosárba, majd kezeitől lehúzza a védőkesztyűt, s a tanárnő felé pislog, majd elmosolyodottan tekint csapattársa felé.*
-Jók voltunk.
*Ekkor megpillantja a vérző kart, s aggódóan előránt egy papírzsebkendőt, majd odanyújtja Silensnek, hogy törölje le vele a karját.*
-Nem kellett volna védőkesztyűt húznod? Ahogy azt előre mondták...
*Jegyzi meg kissé gonoszul, s szól a tanárnőnek.*
-King professzor. Van egy sebesültünk. Elkísérjem a gyengélkedőre? Vagy hagyjam elvérezni?
*Kérdi arcán vigyorral a lány, majd Silens felé fordul ismét, s rámosolyog szélesen, majd lehuppan ő is a földre.*
~A tanteremben jobb a hangulat. Különösen ha Susi is ott van. De ő mégis hol bóklászik? Áh... meg kéne keresnem mert nem szeretek nagyon idegenekkel dolgozni.~
*Gondol bele kicsit beképzelten a féltünde, de a nemességéből kifolyólag nem mondja ki hangosan. Az nem lenne féltündéhez méltó...

[röhögnöm kell...xD]

Silens megköszöni a zsebkendőt,majd odaszorítja a sebhez.
~A sebforrasztó lötty vajon mikor lesz kész?~Meg is kérdezné de nem szeretné,hogy a lány nyűgösnek nézze.
Aztán eszébe jut a könyvéből a sebkötöző bűbáj.A sebhez teszi pálcáját majd kimondja a varázsigét:
-Fascia!-szól majd a karjára három rétegű kötés tekerődik.Pedig még soha nem csinálta ezt a bűbájt.
Aztán körbenéz.Bittus keres valakit.Persze most csak hátradől és eszébejut milyen jó csapat Bittussal.
-Te milyen tantárnyakat vettél fel?-kérdi,a választ várva.
-És minek tervezed a jövőd?Én auror lennék.-Persze ahhoz Silensnek még rengeteget kell tanulnia.

//Userke osztály kirdándulásra megy, szerdán jön haza.//

//Párom engedélyét megkaptam a mozgatására, mert elkerültük egymást//

*Cala megkönnyebbül, hogy a tanár nem feszegeti a házi feladat témáját, bár sejti, hogy azért elő fog még kerülni a dolog. Ha mégsem... Annál jobb neki. Figyeli a tanárnő küzdelmét a mágikus növénnyel, és elhúzza a száját. Az rendben, hogy nem ártanak ezzel a növénynek, de egészen biztosan nem is használnak, tekintve, hogy ha nem lenne szükséges, nem őrizné ennyire azt a termést. De ez most nem az elvek és a természetszeretet ideje, hanem a munkáé és a teljesítésé. Így hát beletörődő pillantással kezdi keresni párját, aki nem egy azok közül, akiket már ismer. Ahogy szép lassan mind összefognak, egy lány marad szabadon, aki piros hajával, és szinte ugyanolyan árnyalatú szemével számára kissé meghökkentő látványt nyújt. No nem mintha nem állna jól neki, és nem lenne szép, csak... Annak, aki élete több mint száznegyven eddigi évét fehértündék között töltötte, kissé még mindig meghökkentő ez a sokfajta hajszín. Odalép hozzá, és lenéz rá apró mosollyal.*
- Te vagy Cecilia?
*Mikor a másik bólint bemutatkozik, és fejével int a nekik kijelölt nővény felé. Felöltik a védőfelszerelést, majd melléállva osztoznak a szerepeken. Először Cala vállalja a lefogást, ami bár nem megy egyszerűen, hisz az indák meglepően erősek, de sikerül. Sérülést sem szerez, hála nyugodt, határozott mozdulatainak, meg persze védőkesztyűjének és talárjának. Talán a csuklóján lesz egy lila folt, de megérte, mert így nem kellett levágnia a növényből semennyit sem. Egyrészt nem emlékszik a varázsigére, másrészt meg nem szereti megcsonkítani a dolgokat.
Rámosolyog csapattársára, mikor az sikeresen lefogja a csápokat, majd fürgén benyúl a termésért. A benti környezetet nem találja túl barátságosnak, sem kellemesnek, ezért gyorsan marokra fogja a nagy lüktető gubót, és próbálja kihúzni. Annyira egyszerűen persze nem megy, kicsi kezéből többször kicsúszik a sikamlósnak bizonyuló valami. Egy kis szerencsétlenkedés után végre sikerül, és a helyére ejti a gubót. Fáradtan sóhajt egyet, mert bár nem futott például kilométereket, de igenis elcsigázta a dolog. Bár inkább az adrenalin, és a zavar okozza. Lehúzza kesztyűit, és pár pálcaintéssel megtisztítja őket. Rájuk fér.*

//Bocs, de nagyon sietek. Ha van rá lehetőség, később még kibővítem.//

//Ma este zárok, addig még ki lehet játszani a feladatot, kérem, hogy mindenki próbálja meg befejezni. Köszönöm!//

* Salque még mindig durcásan álldogál, mikor megérkezik a tanárnő. Követi a tanárnőt a terembe és valahol hátul csücsen le a földre, sok habozás után. * ~ A földre? De hát akkor koszos lesz a ruhám! ~
* Háborog magában. De nincs mit tenni. Kiválaszt egy füves részt és letelepedik. Ha már itt van figyelmesen hallgatja a tanárnő előadását. Mikor a prof a kenőcsös sztorihoz ér, felhúzza a szemöldökét. * ~ Mindig is tudtam, hogy az emberek nem normálisak. ~
* Persze házija nincsen. Nem volt előző órán. Szólhatna, de minek. Majd bepótolja és leadja. Addig is megfigyeli mit is kellett volna csinálnia. Érdekes volt a bemutató. Le is jegyzet néhány dolgot. Természetesen vigyázva, nehogy összetintázza magát. A prof azt is elmondja és bemutatja, hogy mi lesz az órai feladat. Hát nem valami egyszerű dolog. Biztos ezért kell párban dolgozni. Nem ismeri a párját, de nem nehéz kitalálni, hogy ki lesz az, mivel nincs sok fiú. Felé is indul az egyik és elég bátortalanul kérdi meg, hogy ő Sal-e, pedig már nem is volt annyira morcos. *
- Igen, én vagyok. Lássunk neki a feladatnak.
* Magára ölti védő felszerelését és közelebb óvakodik a fatönkhöz, mely meg sem mozdul. Nem szívesen kezdene hozzá. Ugyan nem jár igazán kosszal, de nincs kedve hadakozni egy növénnyel. Ezt inkább a fiúra bízza. Majd a végén ő szerzi meg a termést. Raphyhoz fordul. *
- Mi lenne, ha te kezdenél hozzá? * Nézz rá, szempilláit rebegteti és szép mosolyog. Reméli ezzel eléri a kívánt hatást. *

*Arcára egy magabiztos mosoly kúszik, amikor megtudja, hogy bizony sikerült megtalálnia a lányt. A kérdésre csak határozottan bólint, mire előveszi a pálcáját.*
-Akkor tiéd lesz a termés, én addig legazolom.- *Arcán még mindig ott van az a túlságosan is magabiztos mosoly. Oda lép a virág elé, mire már látszódik, hogy az indáit mereszti egy támadáshoz. Egy gyors mozdulattal elkapja a növény három darab indáját, míg a pálcájával a felé közeledő felé suhint, a ma látott mozdulattal.*
-Peravus Herba!- *Mondja miközben az inda, elvágódik a pálca mentén. Fejével a tönk felé int, hogy ideje lenne kivenni belőle. Ezzel a meggondolatlan mozdulattal viszont nem vett észre egy indát, ami vészesen a nyaka felé közeledik. Habozás nélkül fonódik az inda a fiú nyaka köré. Raphael fuldokolva mondja a varázsigét, de a mozdulata nem az igaz hozzá.*
-Pera… vus… Herba.- *De nem történik semmi, nem szakad el az inda.*
~Na jó ez így nem fog menni.~ *Elengedi az indákat, amiket eddig fogott, és a nyakát szorítóra teszi, de az csak nem akar tőle megszabdulni. Kékes-vörös fejjel üvölti el magát, miközben a pálcáját a tönkre szegezi, és hármat pöccint vele.*
-Inflatus!- *Amint, hogy kimondja a varázsigét a tönk egy hangos robbanás zajával együtt, felrobban, és apró darabokra hullik szét. A darabok nagy része rajta, illetve Salon végzik. A nyakáról leszedett indát messzire hajítja, és megpróbál mély levegőket venni. Most jut el a tudatáig, ahogyan végig néz magán, és a lányon, hogy mennyire elrontotta a feladatot.*
-Öhhm… Bocsi…- *Zavartan megvakarja a tarkóját, és a földre pillantva valami zöldet vesz észre.*
-Nos itt a termése…- *A zavar még mindig látszódik az arcán amint lehajol és felveszi a körülbelül egy négyzetcentiméternyi darabot. Már csak a végítéletre vár, amit egyrészt a tanártól fog megkapni, a másik felét pedig a társától.*

* Ahogy a diákok közt mászkál folyamatosan figyeli munkájukat. Néhány helyen ugyan fölszisszen a látottakon, de türtőzteti magát, és inkább elszámol tízig. *
~ Nem leszek ideges… nyugalom. Jaj szegény növény mit vétett ellenük?! ~ * Már éppen kezd lenyugodni, mikor észreveszi a Salque Rafael párost. *
- Az úgy nem lesz jó… * Befejezni már nem tudja, mert a növény egy hangos reccsenéssel eltörik, vagy inkább fölrobban? Ezt így nehéz megítélni, minden esetre egy biztos, az egyik növény halott. A nő arca olyan idegességet tükröz, amit eddig még nem láthattak rajta a diákok. *
- Wyld, Calwa! * Kiáltja, miközben ökölbe szorult kézzel siet az említett két diák felé. *
- Mi nem volt érthető a feladatban?! Megszerezni a termést, nem megölni egy igen ritka és nem mellesleg egy kisebb vagyont érő példányt! * Hangja talán jóval erélyesebb mint szokott, de ez most nem érdekli. *
- Mindkettőtöknek két hetes büntetőmunka! * Hátat fordít a bajkeverőknek. * - És ne számítsatok semmi jóra… * Ezt már csak úgy mellékesen jegyzi meg. Utoljára végignéz a diákokon, majd bólint. *
- Úgy látom, mindenkinek sikerült végrehajtania a feladatot, két személy kivételével. Nagyon szép munka. Aki könnyebben megsérült, az lássa el magát a padon található gyógykenőccsel. * A pad felé mutat, majd ismét a diákokra néz. *
- Aki végzett, elmehet. Az órának vége. * Megvárja míg a diákok lassacskán szétszélednek, de a két Merlin átka diákot még szóval tartja. *
- Ti ketten! Majd üzenek értetek, és tudatom veletek, hogy mi lesz a feladatotok. Most elmehettek. * Magában még pufog egy ideig, de lassacskán sikerül elkergetnie dühét. A szerencsétlenül járt növény maradványait összetakarítja, majd ő is útjára indul. *

//Az órának vége, köszönöm hogy eljöttetek! A pontok a holnapi nap folyamán beírásra kerülnek, a tananyaggal együtt.//

Mikor a tanár bejelenti hogy vége az órának feláll de nem ki,hanem a kenőcsös asztalhoz siet.Bekeni vérző kezét.Kicsit csípi de ez nem zavarja.Odamegy Bittához majd megkérdezi:
-Jössz?Én elterveztem,hogy óra után elmennék az erdőbe.Kíváncsi vagyok rá.Aztán ha van kedved velem jöhetnél.-kérdi remélve hogy a lány vele jön.Hozzátesz egy mosolyt,majd észreveszi,hogy a tanár még mindig a két "növénygyilkoshoz" beszél.
Felkapja a táskáját aztán az ajtóhoz siet.Visszafordul,hogy a lány vele tart-e?

* Örül, hogy Raphael kezdi el a gyakorlatot. Elég ügyesen lát neki a feladatnak, konstatálja Sal. Türlemesen várja, hogy a srác legyűrje az indákat. Esze ágában nincs segíteni neki. Megosztották a feladatokat, végezze el, amit vállalt. Egyedül. Egy ideig jól boldogul a gyerek, de aztán történik valami. Épp mikor ki tudná venni a termést, megtámadja egy inda a srác nyakát. Próbálkozik eltávolítani, de nem sikerül neki. Mindeközben Sal próbálja megszerezni a termést. Nem túl egyszerű, mert felé is elindulnak az indák. Gyorsan kitér előlük, ám a termést nem tudja kivenni. A másik felé fordul és látja, hogy Raphynak már lila a feje. Ő is támadásba lendül. Pálcáját az indára irányítja és kimondja a varázsigét. *
- Peravus Herba!
* De sajnos elkésett vele. Raphy egy másik varázsigével felrobbantotta a tuskót. A növény egyes darabjai rajta landoltak. A védőruháján, kesztyűjén, az arcán, a haján, a ... mindenhol. A szája tátva maradt a csodálkozástól. El sem hiszi, hogy ez vele történt. Növény darabok borítják be. Mondjuk még mindig jobb, mint ha állati maradványok borítanák.
Arcát elborítja a düh és az undor. Magából kikelve ordította le a srácot. *
- Te meg mit képzeltél? Felrobbantottad a növényt! Ami beterített engem!
* Úgy tűnik a leányzót jobban érdekli, hogy koszos lett, mint hogy az órai feladatuk darabokban végezte. Nem csak ő kiabált, hanem a tanárnő is rögtön lecsapott rájuk. Persze mindeketten büntetőmunkát kaptak, pedig Salque igazán nem tehet a dolgok alakulásáról. Ezt hangosan nem mondja ki. Nem lenne szerencsés. De szemei szikrát szórnak szerencsétlen srácra. Nem jó kezdet.
Amint vége az órának duzzogva indul a kijárat felé, mikor megállítja a tanárnő. Bűnbánóan néz a nőre. *
- Sajnálom, ami történt Tanárnő!
* A büntetőre csak bólint és gyorsan kislisszol az Üvegházból. A takarítást a bűnösre hagyja. *

[Daniel White, szimplán ember, nem angyal és Heather]

Még a szökőkútnál:

*Szemeiben valami furcsa fénnyel néz Danielre, amikor megtudja, hogy valamennyire ismeri az ő tünde barátnőjét.*
- Figyelj csak - ugrándozik kicsit, mint aki be van sózva -, ha találkozol Emmeline Way Pugnax Prefektussal, mondd meg neki, légyszi, hogy hiányzik nekem, és igazán örülnék, ha valamikor lenne kedve velem beszélgetni, jó, jó? - kérdezi, majd arcáról lassan eltűnik a zsongás, és újra az a mélabú lesz úrrá rajta, ami leginkább jellemző rá.
*A megnyugtató szavakra könnyedén megvonja a vállát, és úgy tűnik, mintha ez őt tényleg nem érdekelné. Úgy tűnik...*
- Mindegy is, amúgy sem kedvelem az itteni emberek többségét, mert túlságosan középszerűek, nem hisznek az igazán különleges lényekben - vonogatja a vállát, miközben a szökőkút vizével kezd játszani. - Ilyen az én kilimpim is - bólint. - Ő egy mások számára láthatatlan madár, gerle teste van, kolibri csőre, és igazán kedves, de meg kell súgnom, hogy mellettem kicsit szeszélyessé vált - súgja meg a nagy titkot. - De vigyázni kell vele, ha mérges lesz, oroszlánhangon kezd el üvölteni és tüzet fúj, mint egy sárkány - bólogat nagy komolyan. - Ha nagy leszek, és elvégzem az iskolát, sárkányász leszek - hogy hogy jön ide, az nem számít, a lényeg, hogy ő ezt most fontosnak tartotta közölni. - Te mi leszel, ha nagy leszel? - néz fel kíváncsian a kék szemekbe.
*A magyarázatra újra kidüllednek kicsit szemei, miközben előre-hátra dülöngél megint a lábain, majd izgatottan közbe magyaráz, mert hát ő ilyen, kicsi lány.*
- Az Éj Királynője... - álmodozó tekintettel pördül egyet. - Vajon milyen színe lehet? Fekete, mint a csillagtalan éjszaka, vagy vérszínű, mint a mérges alkonyat? Vagy netán, mint a szomorú viola? - néz a fiúra kíváncsian, ő most úgy fogja fel, hogy a fiúnak ezekre tudnia kell a választ, hiszen hallott már a növényről. De abba is hagyja, amikor meghallja a büntetés szót.
- Nem értem, hogy miért baj az, ha egy diák éjszaka tanulmányoz egy állatot vagy növényt - böki ki zavarodottan, és egy pillanatra elbambul.
*Aztán már csak azt veszi észre, hogy a fiú mellett battyog az üvegház felé, és közben azon morfondírozik, hogy itt miért olyan magas mindenki, ő pedig miért olyan kicsi... Az élet nagy problémái olykor őt is megtalálják, bizony...*

Az Üvegházban:

*Az ajtó elé érve kikapja farzsebéből a pálcáját, majd az ajtóra bök vele.*
- Direectus! - az ajtó pedig hangtalanul kinyílik, nem tagadva meg tőlük a belépést. - Azt gondoltam, hogy többel kell majd számolnunk, ha be akarunk jutni ide - motyogja az orra alatt, de meglátva a sok növényt kisurran Daniel karja alól, és beszalad pár méterre. - Hát nem klassz? - kérdezi nevetve, miközben csak forog körbe, egészen addig, míg el nem szédül, és le nem huppan a fenekére. Jókedvűen kacarászik, egészen addig, míg a szája elé nem kapja a kezét.
- Milyen udvariatlan vagyok! A többi növény lehet, hogy aludni szeretne - mosolyog zavartan, majd gyorsan felpattan, és halkan a fiúhoz szökdécsel.
- Menjünk, és keressük meg a királynőt, még az előtt szeretném megtalálni, hogy kinyílna, mert egy királynőt teljes pompájában pukedlivel kell köszönteni - okítja ki a fiút, majd kicsit zavartan körbe néz. - Merre induljunk?

Még a szökőkútnál:

*A felhívásra a lányra figyel, majd a kérésre csak bólint egyet, ezzel jelezve, hogy átadja a tündének az üzenetet. Kicsit felvonja a lény, vagyis a kilimpi leírására a szemöldökét.*
-Hát meg kell hagyni nem egy mindennapi kis állatod van. De ha rájön a dühroham, akkor fogd össze a csőrét, és akkor se üvöltözni nem fog, se tüzet fújni. Csak vigyázz meg ne harapjon.
*Adja ő a különféle ötleteket, de persze a figyelmeztetés sem maradhat el. Furcsának találja a lányt, de pont az ilyenektől lesz jó napja. Jelen esetben estéje. A kérdésre megrántja a vállát.*
-Én inkább bestia szakértő szeretnék lenni. A sárkányok egy idő után szerintem túl monotonok lennének. Bár azt meg kell hagyni, hogy rengeteg fajta van belőlük.
*Neki ez a véleménye róluk. Aztán újabb kérdésáradatot kap, amire kicsit megvakarja a fejét.*
-Hát valójában egy kúszó kaktusz, és a virágai fehérek. Szóval majd óvatosan nyúlkálj, mert a végén még megbök.
*Inti meg újra Heathert. A büntetéses dolgot ő sem érti, így csak egy vállrántással válaszol.*

Az üvegháznál:

*Ő is csodálkozik azon, hogy ilyen egyszerűen bejutottak az üvegházba. Azt hitte, hogy legalább egy mágikus zár lesz rajta, de semmi sem volt. Csendben követi a lányt, figyeli, hogy hogyan szédül el. A kérdésre vállat ránt.*
-Növények...
*Nem kimondottan rajong értük, de hát mit kezdjen egy olyan szülővel, aki a hétvégéken az arborétumokba viszi a gyerekét. A hirtelen elhallgatásra felvonja a szemöldökét. Egy elég érdekes magyarázatot kap, amire egy kicsit leesik az álla.*
~Mióta alszanak a növények?~
*De a kérdését megtartja magának. Az ötletre pedig határozottan bólint.*
-Látod ez egy jó ötlet. Pláne ha meghajolsz, akkor nem fogja rád küldeni a pikk kártya katonáit.
*Nos igen Aliz csodaországban című történet mélyen nyomott hagyott benne. A kérdésre felvonja kicsit megvakarja az állát, és a pálma fákat kezdi pásztázni.*
-Nos keres pálma fákat, aminek a törzsén fehér virágokat találsz. De közlöm, hogy ne érj hozzá, mert akkor megszúr.
*Már messzire kiszúr egyet, de nem szól a lánynak. Pont ilyenre emlékezet, amikor leírta a lánynak az Éj királynőjét.*

- Igen üvegház
*Ismétli meg önmagát. Hát kicsit beljebb kellett volna körül nézni, mivel nem olyan kicsi az-az épület, hogy elvesszen a sok másik mellett. Valóban megfelelőek a méreg keveréséhez, de Serena nem tudhatja, hogy most éppen mire kell neki, lehet, hogy a szobáját akarja díszíteni. A feketeség arra használná őket, a laboron kívül nem nagyon szokott bűvészkedni az üstben.*
- Mi haláli jó?
*Néz érdeklődve a lányra, nem tudja mire vélni a mondatot, majd leesik neki, a lány mozdulataiból, hogy csak szimplán kiejtette a mondatot a száján. Megvonja a vállát, és nem tulajdonit neki nagy feneket. *
- Rendben menjünk
*Mondja, majd vígan megindul kifelé a labirintusból, eltelt jó tíz perc mire felértek az alagsorból. Néma csendben haladtak egy jó darabig, majd Ella kíváncsisága töri meg ezt a csendet.*
- Hát általában elég meleg van, tudod, nem sokat járok arra
*Magyarázza, inkább szereti a szeles helyeket, a magasságot, vagy esetleg a vízpartot. Kellemesebb, mint egy fülled meleg helység, ahol az ember levegőt nem kap a magas páratartalom miatt, ami a virágoknak kell.
Ahogy kilépnek az iskola falai közül, hirtelen a bőre kicsit égni kezd, hát melegebb van kint a vártnál. Lekapja a fejéről a napszemüveget és az orrára biggyeszti. Nem divatból.. csak a szemei nem igazán bírják a nagy fényt. Ez a hátránya annak, hogy ha valakinek kék szeme van. Sokkal betegesebb, mint a barna szem. *
- Amúgy mikor érkeztél?
*Teszi fel kérdést, csak, hogy megtörje a csendet. Azzal tisztában van, hogy a lány még új.
A napon való séta kicsit kimerítette, nincs hozzászokva mostanában ehhez a nagy sugárzáshoz, pedig Kaliforniából jött és mégis elszokott az ottani klímától.
Tíz perces néma séta, egy árva lélek se az udvaron, mindenki bent hűsöl. És végül elérik a kiszemelt helységet, az üvegházat. Benyit a növények birodalmába, megvárja még a lány is belép, majd felé fordul*
- Nos, megérkeztünk, milyen növényt keresel?
*Érdeklődik, közben körbe legelteti a birodalmon a szemeit. Persze az egészet nem tudja bejárni, rengeteg növény van itt és hatalmas ez a terület.*

Azért büszke magára. Nagy bátorság kellett ahhoz, hogy kimerészkedjen ilyen helyre. Bármikor és bárhol lecsaphatnak rá az ellenségei, akkor elrabolják, és kitörlik az emlékeit... megint. Mindenestre óvatosan követi a lányt, annyira nézegeti a környéket, hogy kishíján kitekeri a nyakát, az pedig nagy roppanásokkal jelzi, hogy ne annyira vadul. Kicsit le is marad Serenától, mi van, ha mégis beigazolódik gondolata, és nem is az üvegházhoz mennek, hanem egy laboratóriumba, ahol majd kísérleteznek vele.
Gondolatmenete akkor szakad meg, mikor nekiütközik valami keménynek. Kezeivel gyorsan eltakarja az arcát, hogy annak bántódása ne essék. Megnyugszik, mikor ujjait egy kicsit elhúzva a szeméből egy ajtóra lesz figyelmes.
-Ez az...ugye?
Kíváncsi tekintettel mered előre, bekukucskál az üvegajtón. Orra még egy kicsit sajog az ütközéstöl, végülis, nem tudja miért, nem ismeri a fájdalmat, és az is fura, hogy sosem vérzik. Mikor megvágja magát, a seb általában begyógyul, magától. Nem érti ezt, de biztosan nagyon sokan képesek rá.
-Hűűű!!! De jóóó!!!!
Csillogó szemekkel követi a lányt, akinek egy bottal sikerült kinyitnia az ajtót. Neki is van botja, de nem ismer verseket, amikkel efféle dolgokat lehetne csinálni, mint az ajtónyitás. Ö beledugja az kulcslyukba, és addig-addig tekeri, csavargatja, kínozza, amíg az bele nem törik. Belépve megcsapja érzékszerveit az állot szag és a hőség. Elhúzza orrát, végülis, azért növényszagot is lehet érezni.
-Sebgyógyító főzet, akácmag, két óráig szárítani kell, hozzáadni az italhoz, majd gyógykenőcsként használni.
Tudatalól jönnek ajkai közül a mondatok, mikor odasétál egy-egy növényhez. Soha nem olvasott bájitalos könyvet, mégis remekül ért az effajta "mágiához", holott, még varázsigéket sem ismer.
Tekintetével megkeresi a lányt, nehogy szervezkedjen ellene, vagy netán...bezárja őt az üvegházba. Kikészítené a hőség.
-Finom az illatuk.
jegyzi meg lehunyt szemmel, áradozva újból és újból szippantva egy-egy növény illatából.
-Jönni...Jönni. Tegnap, este.
Egy pillanatnyi habozás után kiböki a választ. Be kell ismernie, nem emlékszik, hogy került ide. Reggel már itt ébredt, tehát valószinű, hogy este hozták ide, mivel délelőtt még kötögetett.
-Ez kiképzőtábor?

*Nem tűnik fel neki, hogy a lánynak enyhe üldözési mániája van, mivel hátra még nem lát, de nem is érdekelné a dolog. A lány dolga, nem az övé. Aztán hirtelen mellé érkezik Ella és sikeresen neki megy az ajtónak.*
- Vii…
*Nem tudja befejezni, mert egy nagy puffanással ütközik a lány, a nagy ajtónak*
- ..gyázz..
*Motyogja majd felvont szemöldökkel pillant rá*
- Jól vagy?
*Érdeklődve kémleli a lányt, de egy csepp nyoma sincs az ütközésnek*
- Igen ez lenne az.
*Mondja, majd miután bejutottak figyeli az idegen reakcióját, aki úgy csodálkozik a látottakon, mint egy óvodás.
Lassan kezd hozzászokni a bent uralkodó hőséghez, kicsit a kezével legyezi magát, hogy hűtsön valamit, de nem sokat ér el vele. Érdeklődve pillant körbe. Órán járt csak erre, többször nem igazán, sőt be se jöhetnének, de megoldották. Majd Geri bácsival elintézik a dolgokat, rosszabb esetben csak Akane kínzókamrájában kötnek ki.
Szemeivel Ellára pillant, aki teljesen belelendült a válogatásba. Serena oldalra döntött fejjel figyeli az eseményeket.*
- Minek kell ez neked?
*Kérdezi, ha kap választ, akkor kap, ha nem akkor nem. De látszik Piroskán, hogy annyira nem beszámítható. Kicsit furán viselkedik, de mivel a feketeség az Extremusba jár… ilyeneken meg se kéne lepődnie. *
- Tegnap.. akkor gondolom, még nem sok mindent tudsz az iskoláról
*Motyogja, de azért félszemmel figyeli, hogy mit okoskodik az új tanonc. Kicsit elgondolkodva mered, mikor a fülébe hangok jutnak, és majd nem hanyatt vágódik a mondattól*
- Kiképzőtábor?
*Kacag fel,*
- Vicces lány vagy
*Törölgeti a szemeit, kiképzőtábor.. érdekes is lenne*
- Ez egy iskola, vagy te ezt nem tudtad?
*Nagy szemekkel méregeti a lányt. Nagyon furának tűnik, és nem tudja mire válni a mondatát. Vagy csak Gerard volt már megint oly zseni, és elfelejtette elküldeni a lánynak a levelet? Kíváncsian mered a pirosra, és várja a mondandóját.*

Továbbra is csillogó szemekkel járja körbe az üvegházat, nézegetve a benne lévő növényeket, amiknek háromnegyedét már felismerte. A fura, és életében nem látott növényeket csak messziről meri nézni, hiszen még azok is támadhatnak, ebben a világban szinte semmi se lehetetlen. Megvizsgálja, szagolgatja, megismer olyan növvényeket is, amikkel már nagyon rég találkozott.
A lány szemtelen és kíváncsiskodó kérdésére nem felel. Ö nem rongálja és lopkodja a növényeket, hanem felhasználja őket. Egyébként se óhatja senkivel se közölni, kicsoda ő igazából. Még ha tudná, akkor sem. Azt sem érti, miért kell őt kinevetni a kérdése miatt. Itt az emberek nagyon viccesnek találnak mindent. Mindenhonnan kacaj hangzott fel, ahány ablak előtt is elment, nevettek. Miért boldog a nevetés, ha olyan dolgok szórakoztatja az embereket, aminek semmi értelme? Nem fogja megérteni őket.
Elfordítja tekintetét, megsértődött. Méghogy vicces....miért lenne ő vi---
-Iskola?
Döbbent pillantást vet Serenára, aki igyekszik minnél jobban lehűteni magát. Fura teremtésnek tartja, akárcsak őt mások. A fekete haj vadságra utal, azonban így pár szó váltása után nem tudta rendesen kiismeri. Talán majd idővel megismeri, és akkor nem kételkedik majd benne.
-Tudom.
Azért kéremszépen nem tudatlan ő, nem is gyerekes, hanem komoly és másvilágon jár. Az egyik növényt alaposan szemügyre veszi, mutatóujjával egyre jobban közelít felé, hogy megpiszkálja. Az utolsó pillanatban inába száll a bátorsága, visszarántja kezét. Leharaphatják. Hátranyúl a zsebéhez, s mikor újra feltünik a növény közelében, kezében ott virít a vörös fából készült, tekert pálcája. Nézegeti egy ideig, megpróbálja meghajlítani, combjához veri, végül suhint egyet a növény felé.
-Furaaa!!!
Rántja vissza a pálcáját, egy ideig nem történik semmi, majd egy hirtelen pillantban a növény felgyullad.
-Hoppá!
Alsó ajkába harapva hátrál a növénytől, amelyről a tűz továbbterjed a felgyulladt növény körül elhelyezkedő, békésen sziszegő növényekre. Ö csak áll ott, vörös tekintete nézi a tüzet, olyan megnyugtató....olyan ismerős. Honnan olyan ismerős? Miért nem tudja? Ki Ö?

Ellának egyetlen egy szerencséje van, hogy Amber jön, és nem Akane, vagy Gerard. Más nincs. De jelen esetben az is kétes, hogy ez szerencse-e... Az üveghez ajtaja kicsapódik, olyan lendülettel, hogy az nekivágódik a falhoz. A pugnax karvezetőjének vörös haja ide oda lebben, zöld szemében láng ég, pálcáját maga előtt tartja. Pár pillanat alatt zuhogó esőt varázsol az igencsak nagy mértékben érintett zöld területre, és a lányra is. Nem mintha nem tudná úgy létrehozni az esőt, hogy a lányt ne érintse, egyszerűen azt akarja, hogy művével együtt ázzon el a vörös. Közben közeledik a tett színhelyéhez, és pálcájából vastag vízsugár lövell ki, oltva a még érintett helyeket.
Az oltó-hadművelet eltart pár percig, de közben több, különböző varázslatot is bevet párhuzamosan egymással, így gyorsabban halad. Amikor végez, eltünteti a felhőket, és a bőrig ázott lánynak esik:
- Maga... Maga őrült! Mégis mit gondolt?! Szórakozásból felgyújtja az üvegházat, aztán hagyja, hogy terjedjen a tűz?! Egyáltalán gondolkozott azon, hogy mik a lehetséges következményei a maga játékának?! - Hátraveti a haját, és már nem csak a haja vörös... Az arca is. Hülye fehér bőr. Hülye ír vér. Hülye könnyen felkapjukavizet-könnyenkipirosodunk. De elsősorban hülye hülye gyerek!
- Egyáltalán hogy hívják?! Mondja milyen karba jár egy ilyen idióta?! Nem tud egy egyszerű vízfakasztó bűbájt se?! Hát mondja, hogy a fenébe vették föl ide magát...?! - Sóhajt egyet, próbál lehiggadni. Elszámol magában tízig, addig becsukja a szemét, és csak a ki-, be lélegzését lehet hallani. Amikor legközelebb megszólal, már nem kiabál, nem is szemrehányó, és csak szemén tükröződik pont ugyanaz a hév, ami eddig. Megtekinti a lány kitűzőjét.
- Tehát extremusos. Adja ide azonnal a pálcáját, és rögvest fáradjon el Gerard professzor irodájába. - Megvárja, amíg a lány odaadja a varázsfegyverét, és ha magától nem tenné, hát saját kezébe varázsolja, majd folytatja.
- Ha majd karvezetője úgy találja, visszaadja önnek a pálcáját, nála lesz. Ha nem jelenik meg az irodájában az elkövetkező egy napon belül, én fogom kezelésbe venni az ügyét, és higyje el hogy nem leszek jobb, mint bájitaltantanára lenne. - Arc komoly, szavai remélhetőleg meg-, megdobbantják a lány szívét. Szenvedjen csak, megérdemli. Kell neki a tapasztalatszerzés úgy tűnik, és mellé egy szigorú kész. Amber nem tart tőle, hogy a lány ne jelenne meg Gerard irodájában. De ha mégse menne el, hát szavait mintha kőbe vésték volna, úgy áll benne a rendre és fegyelemre való szabályzat. Viszont benne él annak az eshetősége is, hogy nem direkt volt, nem akarta... Hiszen még új.
- Remélem csak véletlenül csinálta, akkor talán kevésbé kap szigorú büntetést. Habár ki tudja... És most menjen! Egyenesen az alagsorba, a professzor irodájába! Mire vár még?! - Na igen, ilyen ha Ambert felidegesítik. Huligánok... Most rakhatja rendbe a télikertet. És ha neki nem sikerül, szólnia kell Paolonak, hogy serkentsen életet a szénné égett japánrózsa tövekbe. Szuper, még meg is alázkodhat. Vagy... Majd Gerard elintézi, ez nem az ő dolga. Ha egyszer csinál ilyet egy pugnaxos, akkor aztán... Vért fog izzadni.
Megvárja amíg a lány mögött becsapódik az üvegház ajtaja, majd saját pálcájával a kezében tartott elkobzott pálcára int, mire az eltűnik, és Gerard irodájában jelenik meg egy üzenettel együtt, miszerint "A gyújtogató diákod pálcája. Üdvözlettel: Amber"
Aztán jön a következő teendő: egy kis életet lehelni az égett növények helyére. A füvet gyorsan rendbehozza, pillanatok alatt kezdenek kibújni a fölből az újabbnál újabb fűszálak, mire újra a szokásosan zöldell. A növényeket nem bántja, ez nem az ő szakterülete, majd Paolo, vagy valaki rendbehozza. De nekük is kéne még szólni... Istenem, mennyi probléma egy apró kis semmiségből! Végül becsapja ingerülten maga mögött az üvegház ajtaját, és indul elintézni kötelességeit.

*Serena figyel, figyel. Persze nem azért tartja szemmel a lányt, mert ő lopni akar, egyáltalán nem foglalkozik vele, hogy a lánynak mire kellenek ezek, és mivel nem is mondja el Piroska így nem is fogja megtudni. Ezért marad a megfigyelés. Új kitudja, hogy mikre képes*
- Igen iskola, ahol tanulni kell
*Vagyis kéne.. Mert mostanában a kicsi lány kicsit elhanyagolta, inkább mást csinált, valaki mással foglalkozott.
Hát meg lehet, hogy Serena kiismerhetetlen és fura... neki is meg van a varázsa ugyanúgy, mint Ellának. Piroska vígan nézegeti az itt élő növényeket, Serena is körbe szimatol, majd egy csatakiáltáshoz hasonló hangot hall, arra fordítja a fejét és csak egy pálcalendítést lát és ég is minden…*
- Neeee
*Kiállt fel, de már hiába a tűz szépen lassan terjed végig, virágról virágra
- Istenem te…. Most néz mi lett
*Áll tehetetlenül ott, mivel még nem igazán tud mit kezdeni magával, eloltani tüzet még nem tud, hogyan, még nem tanulták és ő nem egy szuperhíró.
De jön a megmentő sereg, egy ember személyében, de a megjelenésének a hangja olyan mint egy seregé. Mivel közel állt Ellához most sikeresen ő is tiszta víz lett. De a tanár csak a társát támadja. *
- Tanárnő, ő még csak most jött…
*Próbálná meg magyarázni az esetet, de nem sok mindenre megy vele. Nem foglalkozik a feketeséggel, sőt észre se veszi. Így hamar ki is penderíti őket az üvegházból. Miután kilépett a lánnyal rá pillant*
- Hát elég nagy galibába keveredtünk..
*Motyogja, majd lassan elindul az iskola felé, hátulról annyi látszik, hogy vállai rázkódnak.
Ohh nem sír dehogy.. inkább a nevetését próbálja visszatartani. *
- Ha ezt az egyik ismerősömnek elmesélem
*Vigyorogva pillant hátra a Pirosra*
- Gyere, menjünk nem valami kellemes így vizesen járkálni.. sőt meg is bámulnak minket
*Magyarázza a lánynak, kicsit zavarja őt a kint lézengő diákok tekintete*
- Átöltözünk, és később meglátogatjuk Atyánkat
*Addig lelkileg felkészül a drámára, de azért az biztos, hogy Daeronal akar találkozni egy hamar, ha ezt a srác meghallja, biztos körbe röhögi… és akkor majd a fiú orra alá dörgölheti, hogy ő nem egy jó kislány, ha már eddig azzal győzködte magát Nagy Dé…*

/Köszi ám a tanári Hszt =) /

Egyáltalán nem érti, hogyan gyulladt meg a növény, hiszen semmilyen verset nem motyogott el, bájitallal pedig biztosan nem öntötte le. Vizsgálgatni kezdi a kezében tartott vörös bot hegyét, nézegeti...nézegeti, próbálja felfeszíteni, hátha öngyújtóként működik. Érthetetlenül pillant oldalra, Serenára.
-Ilyet is tud?
Nagy szemekkel pislog körbe, valahogy nem reagálja le, hogy a tüzet el kell oltani. Amnéziájának köszönhetően meg azt sem, mit kell csinálni ellene. Nem tetszik neki a bot, elátkozott tárgy lehet. Alsó ajkába harapva akarja azt is a tűzbe hajítani, amikor kicsapódik az üvegház ajtaja, s eső árasztja el a helységet. Nem érti, miért kezdett el fedett helyen esni az eső. Ekkor veszi észre, hogy a tűz lassan, de biztosan megszünik lobogni. Ruhája is csurom vizes lesz, ez se fogára való. Már épp meg akarná kérdezni Serena véleményét is a jelenségről, mikor egy hasonló hajszínű nő viharzik be az ajtón. Ordibálni kezd valamit, sajnos nem érti mit, legfőképpen azt, miért ideges. Talán azért, mert a botját be akarta dobni a tűzbe, és meg szerette volna akadályozni. Ahogy felpillant a nőre, eszébe jut az agresszió. Miért dühödnek fel az emberek ennyire? Mély lélegzetet véve pillant oldalra, láthatólag Serena is ideges.
-Gerard?
A név egyáltalán nem ismerős neki, de rendben, odaadja a nőnek azt a haszontalan botot. Talán még is tudja, miért ideges. Ö itt a gondnok, és azért kiabál, mert felgyulladt a növény. Ha nincs növény, akkor nem tud mérget készíteni, az pedig nem jó.
-Felvenni?
Nem érti a szó jelentését. Ö ide úgy került, hogy idehozták, és egyáltalán nem tűzzel szokott szórakozni, hanem rubinkockával. Az idióta szóról is vers jut az eszébe...hát tehet ő arról, hogy nem emlékszik semmire? Miután Serena intett neki, hogy távozzanak, megvonta a vállát, és kilépett az ajtón. Kilépett a hosszú, végtelen vidékre, ahol ezentúl bármilyen veszély fenyegetésének ki van téve. Megint Serena mögé vonul, lelassítja lépteit, jobbra is figyel, meg balra is.
-Menjünk.
Ö szivessen menne most is, bár ilyen ruhába nem biztos, hogy az Atya be fogja őket engedni. De még mindig nem tudta meg, ki az a Gerard. Talán kérnie kéne egy értelmezőszótárat, és megmagyarázni neki, mi történik itt.

// Köszi szépen ^^ //

// szívesen ^.^ és bocsi a minőségért, csak siettem ^.^ //