*Mikor a tanár belépett az ajtón Arwen szemeim kiguvadtak a meglepődéstől, hisz még ilyen tanárt se látott, de ez soha sem baj ha valakinek egyéni az ízlése és a modora. Mikor bemutatkozott, akkor már tudta, hogy nem kell a pad alá csusszanni, mert eddig nem volt még órán. A bemutatkozásra csak felvonta a szemöldökét, de egyből el is tüntette az arcára. Inkább halvány mosoly jelent meg az ajkain.*
~Bárónő, császárnő, királynő.....te jó ég hova kerültem?!~
*Arwen próbálta minden jelet eltüntetni az arcáról, nehogy kiszúrja magának és netalán tán kiküldje vagy rosszabb dolgot műveljen vele. Kezdett kicsit ijedten nézni mikor elindult feléjük Akane Sensei. Mikor látta, hogy a közelébe nem ment a szíve visszatért az eredeti ütembe. Nem értette mért tapsikol, de mikor megjelent előtte egy tál vöröses lé, ami a vas szagtól bűzlött, már teljesen kétségbeesett.*
~És ez mi a szent Makréla?!.....Úristen rossz órán vagyok, uram atyám, csak éljem túl az órát.~
*Mikor a tálka megjelent előtte már is feltettek egy kérdést, de csak pirulva kúszott lejjebb a padban, mert szokás szerint elfelejtette átnézni a könyvet. Inkább hallgatta a többieket és gyors jegyzetelésbe kezdett. Továbbá figyelt a tanárnő minden egyes mozdulatára nehogy váratlanul érje valami kérdés vagy épp egy feladat. Csak csendben ült a padban és szemeit a diákokra terelte, nehogy Akane Sensei kiszúrja, hogy túl sokat nézi a furcsa öltözete miatt.*

Mielőtt egy szót is szólhatna, elakad a lélegzete a belépő tanárnőt megpillantva. Azonnal leszűri a következtetést, hogy a professzorasszonyt nem tanácsos ingerelni, még kevésbé idegelni. Akane-sensei egyedi kimonóban jelent meg, az obija is teljesen illik hozzá színekben, bár nem jelzi messziről, hogy extremusosról van szó, ellentétben a diákok talárjával. Lycaria ennek ellenére rögtön rájön, már a viselkedése is ezt sugallja.
A teremben néma csönd honol, vagyis ő nem vesz észre semmit, annyira igyekszik figyelni. Nevezhetjük túlbuzgónak, ám nem szeretne magának bajt, a legkevésbé sem. Feszülten figyeli, mi következik, nem áll szándékában valami fontosat elmulasztani. Fel sem tűnik neki, hogy ráncolja a szemöldökét, íme, az összpontosítás hátránya.
Mikor meghallja a szabályokat, kicsit felenged, végülis csöndben lenni és viselkedni annyira nem megterhelő feladat. Na persze, ismerve az ő koordinációs képességeit, idővel úgyis sikerül valamilyen problémát okoznia. Viszont az nem most lesz, ha rajta múlik.
Beigazolódik a sejtése, hogy egy japán nőhöz van szerencséjük/balszerencséjük, felvési a gondolatpergamenjeibe; a sensei megszólítást fejvesztés terhe mellett nem kéne lehagynia.
Még inkább megilletődik a vérrel telt tálat látva, ilyent se pipált még. Igaz, pipázni elvből nem szokott, aki meg igen, az valószínűleg nem egy edénybe.
Jé, úgy néz ki a stressztől megkattantam…! Bár lehet zizi az, aki eddig se volt normális?
Tovább figyeli az eseményeket, kíváncsi mi lesz ebből. Azért reméli, nem sokat fognak vérengzeni ma, nem mészárlásra, hanem órára jöttek. Ő biztosan, a többiek nevében meg nem nyilatkozik.
A magáéban sem, a kérdést tekintve. Ugyan arra gondol, ez leginkább a harcban fontos, hiszen ha szilárdból folyékony halmazállapotút és fordítva, illetve légneműt lehet létrehozni, miért nem használhatnák ezt a környezetük átformálására? Például ha fegyverre lenne szükségük, vagy a védekezésnél. Különösebben nem mélyed el a filozofálásban, úgyis csöndben marad, nem az ő stílusa a padból kieső jelentkezés. Talán majd egyszer, ha nem a Sötétség királynője tartja az órát, legalábbis neki minden lelkessége maradéktalanul tovatűnt. Nem a kínzókamra rémítette meg, sokkal félelmetesebb volt számára a pontlevonás lehetősége. Mennyire más ez, mint legendás lények gondozásán…
Eddig is ilyen sötét volt az alagsori terem? Vagy csak a fejemből tűnt el a fény?
Részvéttel tekint a belépő tanulóra, illetlenségnek tartja megkérdezni, kér-e segítséget a sírja megásásában.
Majd óra után.

* Csak nagy szemekkel néz az ajtó irányába egyre gyakrabban. Már ideges is kissé és egre jobban rajzolgat a jegyzetfüzete szélére egyre nagyobb firkálmányokat maiknek semmi értelme és egyszer csak elékezik a várva várt pillanat. Léptek zaja hallatszik majd ajtónyilás és végül megjelenik a tanárnő. Katrina egyből köszönésre nyitja száját.*
-Jó napot Akane-sensei! *persze ő már egyből tudja hogyan illik szólitani ezt a tanárnőt mivel találkoztak is már valamikor a lugasban.
Most is mint mindig a tanárnő szemei semmilyen érzelmet nem fejeznek ki. Csak rideg kigyószemekre hasonlitanak. Ekkor eszébe ötlött egy kérdés.*
~Vajon sirt valaha a tanárnő~
*kérdi magában hiszen jogos. El sem tudna képzelni egy ilyen rideg embert sirni. Na de semmi vész. Ő is merően figyeli és megpróbálja nem nagyon figyelni a szemeit. Figyeli a mondókát. Hát igen, a tanárnő az ő karja karvezetőhelyettese. Reméli nem kell azért helyettesitse a karvezetőt de ha mégis megtörténne...hát akkor kiderülne mi lenne bár sejtése az mindig mindenről van. Mikor el kéne menni a teremből a gyáváknak ő meg sem mozdul. Megkövülten figyel a tanárra és szétnéz hogy mozdul-e valaki. De nagyobb moccanás nem történik.
Majd a Paradicsom nevű helység kerül szóba. Hát Katrina egyből gondolja mi is lehet az a "Paradicsom". Valószinüleg olyan hely ahova senki nem szivesen kerülne de azért néha mégis kerül. A tanárnő később el is mondja és ime a bizonyitek hogy jóra gondolt a lány. Hiszen egy kinzókamra nem éppen kellemes...még a látványa is visszataszitó. Elég kinzás lenne az is ha nézni kéne hogy hogyan kinzanak meg valakit.
Figyeli a nő lépteit és a diákokat is akiknek a fejét úgymond megsimogatja. Vajon belül mit gondolhatnak? Alég rossz lehet ha egy ilyen kigyóra hasonlitó személy a hajukban turkál. Majd tapsra lesz figyelmes.
Kicsit később megjelenik mellette a padon egy tálka tele vörös folyadékkal. Már gondolja is hogy nem elsz nagy szükségük pálcára. A vér látványa nem éppen a legkellemesebb a szaga meg ugyannem de Katrinát nem nagyon zavarja. Már megszokta a látványt hiszen ő is esett sokat biciklizés sé sportolás közben mint általában minden gyerek a gyerekkora során. Na meg testvére is sokat puffant a bicajjal meg görkorival. De azért picit visszataszitó volt.
Majd mikor meghaééja hogy kell rajzolniuk egy kört vérrel...hát ő bizony nem szivesen nyulkál bele ebbe a folyadékbe. nem nagyon füllik a foga hogy tiszta vér legyen. De hátha valahogyan máshogy kell amjd megcsinálni...*
~Jajj, most ebbe bele kell nyúlnom. Ájj...~
*bár ő nem finnyás. És a tanárnő nem venné jó néven ha nem csinálná meg. Szóval semmi külsö jelét nem mutatja annak hogy iszolyog az anyagtól hanem inkbb rezdületlen arccal nézi tovább a tanárnőt.
Bárigaz itt is meleg van de Katrina most mégsem érzi ezt. Most inkább egy fura érzése van és halvány gőze sincs róla hogy mi is ez.
Majd elhangzik egy kérdés. A kezét egyből fel nyújtja és máris hadarja a választ a felszólitása után. reméli is hogy jól.*
-Szerintem hasznos. Lehet hasznositani arra, hogy csak egy egyszerű példával éljek, hogy vízből jeget csinálunk. Ezt többféle képpen lehet hasznositani. Egyik mód hogy jégkockákat csinálunk amivel italt vagy vizet vagy bármi mást lehűthetünk. Gáz halmazállapotúból...mivel a levegő is az, azt is átváltoztathatnánk és amikor kell felhasználhatnánk. Mondjuk olyan helyen ahol nincs levegő. Visszaváltoztathatnánk majd. Persze ha van ilyen varázslat.
*mondja a lehet hogy nem éppen legjobb választ de legalább próbálkozik. És most amúgy is csak ennyi telik tőle. Mivel más nincs a fejében be is fogja szép vonalú pofikáját és hallgatja a többiek válaszát.*

*Mindenkinek válaszol aki kérdez tőle, de nem kezd cseverészésbe. Katrina amúgy is eltársalog a körülötte ülőkkel, ezért amint válaszolt neki, ismét előre fordul és könyvét kezdi lapozgatni. Egész érdekes dolgok vannak benne, kár, hogy nem rendelkezik állattal, amin gyakorolhatná az átváltoztatást. A hollóját meg eszében sincs felhasználni eme célra. Elég egy rosszul elsült pálcamozdulat és a madárnak annyi.
Nocsak, úgy tűnik társaságot kap, mégpedig Ardián személyében aki épp ebben a pillanatban lep a terembe. Szinte biztos benne, hogy mellé, vagy a közelében fog helyet foglalni. Így is lesz.*
-Szia. *Köszön vissza és tekintetével követi mozgását egészen a mellette lévő padig. Mivel nem szólal meg, ő sem teszi, folytatja könyve nézegetését egészen a tanár érkezéséig.
Sose fordult még elő ilyen vele, de egyből szimpatikussá vált a tanerő. Talán a benne rejlő misztikusság miatt. Már biztosan tudja, hogy ő bizony élvezni fogja ezt az órát, történjen itt bármi. Az tuti, hogy lesz egy-két félénkebb diák akik felsikkantanak majd a veszélyesebb mutatványoknál. Megígéri, nem fog hangosan felröhögni, csak magában.
Az óra végre elkezdődik, az összes késő is megérkezik, legalább is reméli, a tanerő pedig elkezdi a bevezetőt. Elég érdekes dolgokat mond a senseit megjegyzi. Mikor elindul a padok közt, becsukja könyvét. Közte és Adrián közt áll meg, de nem felé fordul, hanem a fiú felé. Kék szemei követik a fehér ujjakat egészen a fiú fejéig. Mikor végigsimít rajta, elvigyorodik ezért kénytelen fejét előre fordítani, hogy ezt a tanerő ne lássa. Talán Adrián sem vette észre, ki tudja, de ő minden bizonnyal jól szórakozik. Elképzelte, ahogy a bizarr lelkivilágú nő negatív kisugárzása eléri a fiút és az halálsápadttá válik. Szinte hangtalanul röhög fel, nem bírja tovább. Ujjait szájára tapasztja és inkább arrébb ül egyel, szerencsére nem ül mellette senki ezért megteheti.
Az óra idővel tovább halad és megjelenik mellette is egy tálnyi vér. Vörös szemöldöke feljebb szökik, egyik ujját pedig belemártja. Hallgatja a válaszokat, nem is mondanak hülyeségeket. Majd ő is lehet hozzáfűz valamit, ha szükségesnek érzi.*

*Elgondolkozva figyelget körbe; nem konkrétan az ajtót nézi, nem figyeli a belépőket, éppen ezért lepődik meg, mikor a tekintete előrefele téved, és az időközben belépett tanárnő alakjával találkozik. Hirtelen, szinte reflexből húzza ki magát, és egészen úgy fest, mintha minimum karót nyelt volna. Villámgyorsan kutatni kezd az agyában valami extra illedelmes japán köszönés után kutatni, de végül csak nyel egyet.*
- Konnichiwa, Akane sensei! *Trillázza, még mindig kissé éneklő hangon, ami azt jelzi, hogy bizony, még mindig ideges. Bejön az első órájára, amit nem végigaludni szándékozik, erre nem ezzel a nővel találkozik?! Hát de. Persze ő még azelőtt köszön, hogy a nő az asztalhoz érne; az után sem nyugszik meg, hogy a tanárnő ugyanezt a köszönést használja, hiszen mégiscsak máshogy beszél egy tanár egy diákkal, mint fordítva. De egy kimondott szót már nem lehet visszaszívni, marad a konnichiwa. De legalább a megszólítást nem hibázta el, bár tény, hogy a nő őt hamarabb figyelmeztette erre, még jóval az óra előtt. A hüllőtekintet neki már csak azért sem tűnik fel, mert egyszerre próbálja mereven kihúzni magát, meg behúzni a nyakát, és a kettő nem csak elég érdekesen néz ki, hanem sok energiát is igényel, szóval végül felhagy vele, és marad az egyenes hát, kihúzás.
És ekkor tűnik fel neki a groteszk arckifejezés a nő arcán; a vöröses szemek és a mosoly. Leventét körülbelül a hideg rázza ki, de aztán nyel egyet; rövid időn belül már a második ilyen alkalom, látszik, hogy ideges a gyerek. Mikor a nő kijelenti, hogy aki az idejét pocsékolja, távozzon... na, akkor Leventében felébred a humoros gyerek, és szinte reflexből kezd el felállni, hogy akkor ő már megy is. A mozdulat közben persze rájön, hogy hoppá, ezzel a tanárral nem kellene eljátszani; tehát gyorsan vissza a padba, még jó, hogy nem emelkedett fel teljesen. Ezután viszont inkább lecsúszni próbál, lelapulni, hogy minél kevésbé legyen észrevehető. Aztán megjelenik mellettük a tálka. Levente elhűlve, kissé sápadtan pislog a benne lévő folyadékra, és mintha remegne is.*
- És aki rosszul van a vértől? *Nyögi ki halkan, nagyon halkan, és szerencsére a tanárnő sincs valami közel hozzá, de azért mégiscsak nyel egy hatalmasat a kérdés után. Neki ugyan eddig nem voltak ilyen problémái, de most azért eléggé közel van az ájuláshoz, tekintve, hogy a nő szavai nem valami bizalomgerjesztőek... és akkor finoman fogalmaztunk. Vérrel felrajzolt varázskör. Oké, ez még esetleg - hangsúlyozom, esetleg - rendben van, de mikor a nő az ujjába harap, és kiserken a vére... Nos, hősünknek akkor lenne kedve felpattanni, és korát, nemét meghazudtoló sikollyal kirohanni, elhebegve egy "sayonara"-t. Már ha egyáltalán lenne lélekjelenléte elhebegni. Viszont sejti, hogy a tanárnő ezt nem értékelné... tehát csak lecsúszik a padban, és ő kérem szépen itt sincs, hát miféle Henzsely Leventéről beszélnek maguk?
A mai óra anyaga. Nos, először is hasznos lenne tudni, miből kellett mára készülni. A fiú viszont nincs ezen információ birtokában, tehát pláne lapít, és reméli, hogy nem túl feltűnően. Elvégre, mégiscsak hátul ül... nagyon hátul, amiért áldja is az óra eleji megérzését. Persze aztán elmondják, milyen kérdésre is kellene reagálni... de kedvenc Leventénk tovább lapít.*

*Remek, remek.
Úgy látja, hogy senki se távozik a teremből, bár szinte biztosra veszi, hogy jópáran mégis megtennék sokak közül. Természetesen lerí a kis pofikájukról. Meg a tekintetükből... Akane ne értene az ilyenhez? Elvégre imádja az emberek arcát figyelni, miközben kínozza és szadizza őket. A lelki terror az egyik legkedveltebb hobbija. Persze nem szól semmit se, ha valaki futni akar, az fusson. A gyáva nyulak csak az idejét pazarolják, ő meg azt kifejezetten utálja. A kis majmok örüljenek, hogy egyáltalán a császárnő rájuk pazarol 5 percet, nemhogy egy egész órát.
A későre azonban felvonja íves szemöldökét, majd nagyot sóhajt szemeit forgatva.*
- Egy pugnaxos. Darton Nosferatu ha jól sejtem, és mínusz három pont a Pugnaxtól. Ez volt az első alkalom, ha legközelebb is késel, büntetést kapsz a kínzókamrámban.
*Szegi fel fejét arisztokratikusan, miközben a diákot méregeti. Nem teketóriázik és nézi el az apróbb kis bakikat. Azzal körbepillant felvont szemöldökkel, kegyetlen hüllőtekintetével.*
- Ezt pedig jegyezze meg mindenki jól. Első késés pontlevonás. Második késés pontlevonás és büntetés. Akinek még ezek után is van kedve késni, annak szívesen kitalálok valami egyedi kis terápiát erre a problémára.
*Szépen le is jegyzeteli magának a nevet. Bár valószínűleg fejben is igen jól meg fogja tartani, mindezek mellett az arcmemóriája is zseniális, szóval nem lesznek itt problémák. Persze, japán betűkkel jegyzetel, de mindezek mellett tud normálisan angolul is írni. Régen az emberek még sok mindent meg tudtak jegyezni, és sok mindennel tudtak foglalkozni is. Miután letudta ezt is, reméli, hogy mostmár tényleg túl vannak a szabályok sorolásán, nem szívesen húzza a saját idejét.
Csendben figyeli, hallgatja a válaszokat, amik a kérdéseire jönnek, miközben legyezgeti magát. Felvonja némileg a szemöldökét, és úgy sóhajt egy aprót. Láthatóan kicsit magas elvárásai vannak, persze azt gondolta, hogy az újkor kölykei nem lesznek könnyű esetek. Mondjuk az is tény, nem biztos, hogy mindenki rögtön azzal válaszolna a kérdésére, hogy a likvidálni kívánt személy tüdejében a levegőt vízzé alakítsuk, vagy mondjuk valami nehéz szilárd anyaggá. Persze mindez gondolkodás kérdése és beállítottságé. Egy olyan, mint Akane elsőre olyan lehetőségeken gondolkozna, amivel nagyobb kínt tudna okozni az ellenségnek. Nah mindegy. Kezdetnek ezek is jók lesznek.*
- Raphael, a válaszod jó, igen praktikus, ha mondjuk konyhatündérek akarunk lenni. Kamilla, nagyon örülök, hogy megosztottad a véleményedet a vérről, de az órai anyagra gondoltam. Mindezek mellett akár akarjátok, akár nem vérrel kell dolgoznotok. Akinek nem tetszik, az megkapta a felszólítást óra elején. Katrina kedves, a levegő felhasznosítás ötlete tetszik.
*Elismerően bólogat, majd hallgatja a további válaszadókat.*
- Krisztyne, örülök, hogy rögtön a harcban találtad meg ennek a varázslatnak a felhasználását. Az ötlet tetszik, de némileg rizikós is, ezt a későbbiekben elmondom miért. Scarlet, egész jó. Emmeline, igazi jótét angyalkára vall a válasz, persze emlékeztetnélek, hogy a sav gyorsan hat, és egy varázskört lerajzolni... nos nem biztos, hogy olyan gyorsan tudsz rajzolni.
*Persze, látszik a hanghordozásán, hogy ő annyira nem az élet megmentője, és nem is értékeli sokra azt, aki igen. Már csak egy diák válasza maradt, akit természetesen meg is hallgat somolyogva.*
- Robert, jó válasz, köszönöm.
*Sőt, hogy még ki is fejezze jó indulatát, ahogy elmegy Robert mellett, finoman beleborzol a hajába. Azért valahogy ennél a nőnél mégse lehet felfogni szexuális zaklatásnak a dolgot, mivel a kisugárzása sokkal inkább a hűvösségétől borzongató. Mindenki meglepődhet, hogy honnan tudja a nevüket, de ez maradjon az ő kis titka. Mondhatnánk úgyis, hogy azért jelentősen felkészült a diákság tagjaiból, adataiból. Nem nehezebb, mint mondjuk egy ellenség kiiktatásánál, amikor előtte ki kell ismernünk. Végigpillant a diákokon, egy kis szünetet tart, mielőtt folytatja. Odalépdel a táblájához és egy krétával szépen rajzolni kezd. Nem is szól semmit se, a vonalak szinte egy perc alatt kapcsolódnak, összefüggővé válnak, majd kialakulnak egy képpé. Egy varázskörré.*

//Remélem jól látszódik. ^^//

*Ahogy kész is van a nagy művel, tapsol egyet és a következő pillanatban a diákok előtt háromféle üveg jelenik meg: Egy lezárt szájú, üres. Egy vízzel töltött. Egy pedig kavicsdarabokkal teli. Szusszantva pillant körbe, azzal elmosolyodva vonja fel a szemöldökét, olyan kis gonosz mosollyal, mint amikor tervez valaki, gonosz ötleteket szövöget. Végül megszólal.*
- Rick, szerinted miért a pentagramm jelet használjuk a varázskörök alapjául? Darton, a pentagramm jelét melyik vallás jeléül szokták többnyire beazonosítani? Arwen, miért rajzoltam három pontot a csillag köré? Lycaria, mit gondol, mire kell törekednünk a varázsköröknél, ha mondjuk harcolunk? Arzenia, szerinted miért a vér a leghasznosabb anyag ezen körök rajzolásához? Levente, szerinted lehet-e mondjuk két körrel varázslatot létrehozni? Salquë....Salquë! Mártsd bele az ujjadat abba a nyamvadt vérbe!
*Megcsóválja a fejét, majd tovább sorolja.*
- Adrián, mit gondolsz minek a vére a leghatásosabb a varázslatokhoz? Cecilia, szerinted a varázsköröket mikortól kezdték el használni? És végül Amelie....van e lényege annak, hogy melyik kezeddel rajzolod fel a kört?
*Pontosan, ha mindenki észreveszi, akkor a sensei bizony azokat kezdte el sorolni, akik eddig csendben meghúzták magukat. Mint említette, nem kedveli, ha valakik csak húzzák az idejét. Nyugodtan dől neki az asztalának, meghallgatja szépen az összes választ és csak azután fog bele a mondanivalójába.*
- Tudnotok kell, hogy a három állapot közül a legveszélyesebb a légneművel foglalkozni. Ugyanis a varázslat ereje kiterjedhet erre a teremre is. És lássuk be, igen rossz helyzetben lennénk, ha az összes itt lévő levegő vízzé vagy mondjuk földdé, jéggé alakulna. Ezért azt a levegőt, gázt, amit át akarunk alakítani, valamiben tárolva kell tartanunk, hogy aztán köré írjuk a varázskört. Ezért is mondtam, hogy a mérges gáz alapötlete jó, de veszélyes. Ugyanis lehet a mérges gázt magát alakítanád el, de a varázslat félresikerül és helyette a körülötted lévő levegőt alakítod szépen más anyaggá. A víznél és a szilárd dolgoknál nem ennyire rossz a helyzet. Most pedig szépen mindenki a maga ízlése szerint válassza ki az üvegek közül amelyiket akarja. Senki se nyissa ki az üvegeket, egyszerűen csak vegyétek magatok elé. Utána mártsátok bele szépen az ujjacskáitokat a bal kezetekkel nekiindulva, majd ezt a varázskört rajzoljátok az üveg köré, közben folyamatosan koncentrálva, arra az anyagra, amilyenre alakítanátok az üvegek tartalmát. Mindenkinél a koncentrálástól függ a varázslat sikere.
*Ahogy mindezt elmondja, szépen el kezd sétálgatni a teremben újra, bár most nem birizgálja senki haját se. Nem kifejezetten szeretné, ha nemesi jelenléte miatt esetleg el legyen puskázva egy művelet. Ennek ellenére a hüllőtekintet igen szúró és bizarr. Mintha csak azt nézné, hogy kinek a nyakába haraphatna bele. Ő azonban csak a képességeket méri fel, hogy kivel érdemes többet foglalkoznia, és ki a reménytelen eset.*


// A hozzászólásokat holnap este 8-ig kérem, akkor jön majd az órazáró hozzászólásom is. Aki nem válaszol, természetesen nem várom be.
Tehát még egyszer: este 8-ig mindenki írja meg a hsz-ét. Köszönöm.//

*Arwen lejegyzetelte amit a társai mondtak. Mikor Akane Sensei közelebb lépett a táblához, hogy lerajzoljon valamit, egy üres oldalra lapozott és rajzolta azt amit a tanárnő. A csendet egy tapsolás zavarta meg és erre három üvegcse jelent meg előtte. Mikor Akane Sensei neki kezdett a kérdezgetésbe, Arwen próbált egy halvány mosollyal figyelni, nehogy kiszúrja a kérdéseivel. De ez nem jött össze, hallotta a nevét és a kérdést is.*
~Úristen, most mit akar tőle? Ezt miért kéne tudnom?~
*Arwen gondolkozásába belemerült és végül elkezdett a válaszon is gondolkozni, nem csak a hülyeségen.*
~Na, hát most jöhetne az, hogy honnan a fenéből tudjam, de mivel nem akarok tiszteletlen lenni, ezért inkább nem. Hát szóval, a három pont mit jelenthet?......Talán, a három halmazállapotot, a szilárd, a folyékony, és a gáz. De ha ezt elmondom lehet hülyének néz és elküld a kínzókamrába...De én nem akarok odamenni! Oké, semmi nem fog történni, csak nyugi, próbáljuk meg.~
*Arwen mikor lenyugtatta magát, nagy lélegzet vétellel neki fogott a válaszának.*
-Akane Sensei, talán a három pont a három halmazállapotot jelképezi, gondoltam a négy elemre is, de az nem lehet, mivel csak három pont van, így maradt a halmazállapot.
*Arwen arcán kis pír látható, de ennek ellenére halvány mosoly jelenik meg ajkain. Reméli, hogy nem mondod oltári hülyeséget és ez miatt nem megy a kínzókamrába. Mikor meghallgatta a tanárnő véleményét a válaszáról neki látott a feladatnak. A három üvegcséből a vizeset választotta. Kitette maga elé, majd a másik kettőt odébb rakta a pad szélére, hogy ne zavarja őt. A gázra gondol, hogy a vízből légnemű legyen valahogy. Bal ujjait belemártotta a vérrel teli edénybe, majd elkezdett három pontot rajzolni és úgy a pentagrammot, majd, hogy összeálljon egy kört rajzolt köré. A nagy koncentrálásban a víz negyede eltűnt, de mivel a gáz nem látható, így elgondolkozott rajta, hogy valóban sikerült-e nem csak elfojt, mert épp olyan peche van, hogy törött az üvegcse. De mikor rájön, hogy ez nem lenne célszerű, így jelentkezett és megvárta míg felszólítják és belekezdett a kérdésébe.*
-Akane Sensei, így jó, ez lenne a feladat vagy az üvegcse tartalmát kell eltüntetni?
*Arwen mosolyogva kérdezi, hogy lássa a tanárnő, hogy igyekszik és próbálkozik. Jobban szemügyre veszi diáktársai próbálkozását és mikor Krisztynél megakad a szeme elgondolkozik.*
~Neki sincs több, mint nekem akkor csak nem szúrtam el valamit.~
*A nagy gondolkozásban várta a tanárnő válaszát.*

*Katrina nem éppen mondható hogy nyugodtan ül a padjában mert valójában eléggé idegesforma. Figyeli a diákok arcát. Van jónéhány kissé ijedt arcocska meg félő tekintet. De aki idejött az persze már nem szándékozott elmenni. Katrina is kissé fél de arcán nem mutatja. Első óráján máris egy ilyen tanárnőt fogott ki a mosolygós tancinénik helyett. Na de sebaj. Ezt is túl lehet élni. Közben ajtónyitás hallatszik.
Megérkezik egy késő diák.*
~Szegény~
*gondolja Katrina hisz el sem tudja képzelni most vajon mi lesz a késő diákkal. Végül is a pontlevonás nem olyan nagy baj. Mintha a tanárnő "Paradicsom" nevezetű helyiségében kéne kinok közt orditania.
A késésekkel kapcsolatban Katrina már biztos benne hogy ő nem akarja hogy pontot vonjanak le a karjától meg nem is nagyon kivánkozik a kínzókamrába. Szóval inkább ezután 15 perccel hamarabb fog érkezni. Ha nem nézi el az órát.
Mikor a nő a késő diák nevét jegyzi le Katrina a keze mozgásából látja hogy nem angolul ir. Gondolatai szeritn japánul vagy kinaiul irhat. Hiszen az ókorban vagyunk, Istenem!
A tanárnőn látszik hogy jónéhány válasz tetszik neki de vannak olyan az Ő számára általános válaszok mint például a vizből jéggé alakitás.
Mikor a véleményét mondja a tanárnő kissé összerezzen. Vajon jó az ő válasza is? Háát...lehetséges.
Hamarosan meg is hallka a nevét. Mosoly húzódik szája szélén hogy jó lett a válasza. Nem csodálja hogy a tanárnő tudja a nevét hiszen valamikor összefutottak véletlenül.
Meglepődik hogy Kristyne válasza nem épp a legtökéletesebb. Pedig Katrina számára nagyon is jó. Nagyon tetszik neki a lány válasza. Na de majd megtudja hogy miért. Elvégre hanem minek ül ezen az órán?
Ismét elindult a tanárnő és beletúrt a Robert nevű gyerek hajába.*
~Fúú, jó hogy engem békén hagy.~
*gondolja majd tekintetét ismét a tanárnő arcára, vagyis inkább szemeire helyezi. Azok a furcsa szemek nagyon nem tetszenek neki. Bár lehet hogy hatalmas tudás van mögöttük. Sőt, biztosan van.
A tanárnő rajzolni kezd. Amikor már a fél rajz meg volt Katrina sejtett hogy mi az.*
~Pentagramm.~
*gondolja és igen, a vonalak kezdtek kapcsolódni és egy pentagramm rajzolódott ki.
Egyszer csak rengeteg kérdést tett fel a tanárnő különféle tanulókhoz. Kicsit elszomorodott mikor ő nem kapott kérdést. Jónéhányra tudta a választ. Bár nem mindenikre de azért felnyújtotta a kezét. Nem nagyon szeretne leégni a többiek előtt de aki mer, az nyer alapont jó ha az embernek van bátorsága.
No és most meg is tudta hogy miért nem éppen a legjobb átalakitani a mérges gázt. De mivel msot amúgy is van lehetőség akkor ő a levegőt fogja alakitani szilárddá.
Maga elé húzza a levegővel teli üvegcsét és vizagálgatja szemével. Majd nem finnyáskodva egyszerűen a vérrel kezdni rajzolni a varázskört.
Közbenn minden mást kizár agyából. Kizárja a sensei látványát és egyéb zavaró tényezőt majd csakis az marad az agyában hogy milyen a varázskör és hogy szilárddá változtatná. Majd lassan alakul a varázskör. Már csak egyetlen vonal maradt behúzatln és eddig a lány a tőle telhető legnagyobb koncentrálással koncentrált. Behúzza az utolsó volnalat is és igen, sikerül. A levegő szilárd halmazállapotú lesz és Katrina szája mosolyra görbül. A többiek irányába pillant majd a tanárnőre is ránéz és boldogan mosolyog.*

Lycaria örömmel veszi észre, hogy a társai fejében, - az övével ellentétben -, nem csak káposztalére hasonlító lötyi kering, hanem bizony még ki nem égett agysejtek is helyet foglalnak. Ez igazán hasznos lehet, pláne így átváltoztatástanon.
IQ-light féltündénk egyre kellemetlenebbül érzi magát, amint végighallgatja a többi diák válaszát, elfogja az a bizarr érzés, amit úgy hívunk hasznavehetetlenség.
Minek ülök itt, ha megint nem csinálok semmit?
Miközben a gondolatai egyre baljósabb vizekre eveznek, a tanóra menete sem halad a kívánt nyugalmasság felé. A professzor gyilkos pillantásokat lődözve megy el mellettük, legalábbis a lánynak úgy tűnik, ölni tudna. Na persze, ez lehet nála alapállapot is, vagy esetleg azokkal a… hát, nagyon dekoratív szemeivel nemigen lehet gyengéd tekintetet produkálni.
Felteszem nem is akarna…
Pontot levonni ellenben igen. Szegény Darton már meg is tanulhatta a saját bőrén, vagyis karán, milyen, ha kellemetlenséget okoz Akane-senseinek. Lycaria a legendás lények gondozásai későkre és az ő mulasztásuk sokkalta tanulóbarátabb megtorlására gondolva elcsodálkozik, mekkora különbségek vannak tanár és tanár között. Jobb lesz figyelnie, máskor se időzzön túl sokáig az óra kezdete előtt, még a végén a Signumus is pontlevonást szenved. A tanárnő figyelmeztetései csak még inkább megerősítik a hitében; ő mindenképpen meghúzza magát.
Csakhogy semmi sem tökéletes, az alagsorban meg pláne. A páratartalomtól a fénymennyiségen át a válaszadásig hatalmas gondok vannak. Legalábbis az újonc így érzi.
Összerezzen, amikor a nevét hallja, nem félős lány, de egy ideje valaki keringőzik az idegrendszerén. Mintha hideg vízzel öntötték volna nyakon, mondhatni borús égből villámcsapás módjára. Eddig se érezte a Kánaánban magát, most viszont egyenesen a halálra ítéltek tekintetével bámult maga elé és igyekszik az átváltoztatástanról való csekély ismereteit átböngészni némi tudás reményében.
Semmi. A nagy kongó semmi.
A legzavaróbb az, hogy még csak nem is a tantárgy irányában tanúsított utálatáról van szó, mert igenis szereti, ráadásul a senseijel sincs problémája. A baki a gyakorlatban rejtőzik, pontosabban az elméleti tudása hiányában. Ahányszor varázslatot látott vagy akár átváltoztatást, az sosem könyvben volt, vagy magyarázattal körítve. Egyszerűen megtörtént és kész. Most pedig itt áll, azaz ül, és halványlila ametisztje sincs az egészről.
Nem lesz ez így jó, egyáltalán nem… Gondolkozz, gondolkozz! Varázskör… Hát, az olyan szép meg varázslatos… Áhh, ezt a választ maximum egy csimpánz értékelné, az is csak abban az esetben, amennyiben teljesen süket!
Kétségbeesetten töri a fejét, szinte hallani véli, ahogy zakatolnak a fogaskerekei. Még ha lenne valami mentális gondolatébresztője! Az igazán hasznosnak bizonyulna ehhez hasonló szorult helyzetekben.
Végül kiböki azt, amit magától is gondolt volna, maximum leégeti magát a császárnő és egy csomó más idegen előtt. Hát mi az neki…?!
- Gondolom első sorban fontos, hogy amennyiben mi állunk a körben és védelemre használjuk, pajzsot vonunk az ellenség támadásai ellen, vagy ha a körben állót szeretnénk megátkozni ne mozduljunk ki belőle. Másodsorban pedig ne törjük meg a kört, ne mossuk el a lábunkkal a vonalait és hasonlók. Erősen húzzuk meg a vonalakat, az anyag, amivel ezt tesszük is hatásos legyen, mint például... – összezavarodva, intelligenciaszegényen nézett körül, mikor megpillantotta az edényt. – például a vér, Akane-sensei.
- Ha átváltoztatásra használjuk a kört és az átváltoztatandó anyag elzárására a környezetünk többi részétől, nos… ugyanez. Meg felteszem célszerű nem megszakítani a varázslat folyamatát, nem abbahagyni a koncentrálást.
Nem lenne kellemes kapni egy tőrt az oldalamba mikor éppen megátkozni próbálok valakit… De várjunk csak! Meg akarok én átkozni bárkit is?!
Elhallgat és feszülten összpontosít a következő feladatra, ha elrontotta üsse kő, már úgysem változtathat azon, amit mondott. Esetleg egy időgéppel, ellenben az valószínűleg nem a mai óra anyaga, már ha egyáltalán valaha is tanulnak róla bármit is.
Ha menni kell, hát menni kell, ugyan itt most éppen tenni lenne muszáj valamit, azon belül is vérrel mázolni fel egy ábrát. Lycaria nem totojázik. Az ujját a legelőre néző, vele szemben lévő csúcsra fektette, a másik tenyerét ráhelyezte a kavicsokkal teli üveg tetejére és utóbbit a pentagramm közepére húzta.
Megemeli a kezét és örülve, hogy végre van alkalmuk a tettek mezejére lépni, a vörös folyadékba mártja jobb mutatóujját. Elméje minden rezdülésével megpróbálja a meghúzandó kör felé terelni a mágiáját vagy azt, amire szüksége lenne. Fogalma sincs, mit kellene a könyv vagy szabályok szerint tennie, bár már nem is érdekli. Végiggondolja a rajzot. A csúcsok és a három karika rengeteg mindent jelenthet. Az égtájak ugyan kilőve, hiszen abból négy van, nem három és nem is öt. Rá kéne jönnie, mit szimbolizál pontosan a pentagramm. A csillag… bolygók? Nem, kizárt.
Más megközelítést választ és közben lehunyja a szemét. Engedi a kezét magától dolgozni, az ösztöneire hagyatkozik. Vér… ez olyan emberi, nyilvánvalóan nem véletlenül azzal az anyaggal dolgoznak, ami már önmagában is az élet szerves részét képezi. Szó szerint. Akkor miért ne lehetne úgy megközelíteni a pentagrammot, mintha az auráján, a saját, mágikus hatalma egy kis, elkerített része lenne, ahol… ahol bármi megtörténhet, ha ügyesen próbálkozik. Talán az elemek is ilyesmit jelölnek. A három kisebb kör az elme, a lélek, a test, és mivel ezek nélkül elengedhetetlen a mágia és maga a mágiahasználó…
…hát ezek nélkül ugyebár nem létezik a varázslat sem. A többiek úgysem hallják, mire gondolok, – hál istennek-, talán annyira nem is kellemetlen a sok butaságom. Visszatérve az anyaghoz. Megvan a mágia egyik alapja, a varázsló. Akkor mi kell még? A természeti elemek, ez nyilvánvaló. Föld, tűz, víz, levegő, ezek nélkül nem létezhetne semmi. De mi az ötödik? Talán az elektromosság? Áhh, ez baromság…
A filozofálása során maga a kép is létrejött az asztal kemény, durva felszínén.
Hmm… és ha az ötödik elem maga az átváltoztatás? Tehát a varázslat, az átalakulás. Ez egy olyan dolog lehetne, ami nem függ semmitől. Akármire rá lehetne fogni, hogy az ötödik, és nem is lenne több problémám. Emellett a nagy összefüggéstelenségben pont az átváltoztatás az, ami valahol kapcsolatban áll a pentagramm egészével és az összes részével. Hiszen emiatt kezdtem bele a varázslatba, a társaimmal egyetemben. És azt se felejtsem el, hogy a kör is ezért jött létre, a mágiahasználó azért fordul az elemekhez és a saját, legbelsőbb lényegéhez, hogy az átváltoztatást végrehajtsa. Nos, ha badarság is az ötletem, nem fogom veszni hagyni!
Más úgysincs…
Az ujját a kész pentagramm legfelső, vele szembe néző csúcsára helyezi megint, és hosszan belélegezi, majd kifújja a levegőt. Sajnálja, hogy a három kisebb pontra nem rakhat semmit, a tanárnő valószínűleg nem örülne volna, ha elkezdene áldozósat játszani, meg aztán nem az ő stílusa, de… ha már így kitalálta ezt az egész akármit, igazán hasznosnak bizonyulna némi segítség, megerősítés, tárgyi jelképként. Mit tudja, ő mire gondol, csak jön a rengeteg eszementség… Talán rosszat evett és elcsapta az… eszét? Hát egyre nyilvánvalóbb, hogy ez az egyetlen normális indok.
Van egy olyan megérzése, hogy valamit elfelejtett. Igen, megint a hiba szélén áll. De ugyan mi lehet az?
Ó, tényleg! A természeti elem! Nem választottam ki!
Töprengés, kezdem unni… Szóval mi legyen?
Olyasmi kéne, ami a legközelebb áll hozzám. Végülis akkor lehet a varázslat a legerősebb. Hiszen az egész mágia, ha nem is belőlem fakad, nekem kellene irányítani.
Hmmm…föld, hiszen annyi ideig éltem a természetben a tündékkel? Levegő, mert sárkányokkal akarok foglalkozni és repülni? Víz, mivel az éltet és imádok úszni vagy az esőben táncolni?
Nem. Egyik sem az igazi. Tűz. Igen, erre van szükségem. Hogy miért? Mi sem egyszerűbb! Ugyebár a nevem Polaris onnan ered, hogy mikor megszülettem, augusztus másodikán, a Csillagok Éjszakáján, abban az évben volt a bolygók együttállása és néhány csillagkép is teljesen jól láthatóan kirajzolódott az égen. Köztük az Ursa… micsoda? Hát azt tudom, hogy a kismedve. Na de mindegy. A lényeg, hogy anyám a kismedve farkát jelölő csillagot vette kizárólag észre, apám bármennyit magyarázott is neki. Elvakult és túlságosan emberi asszony volt. Ezért lett a vezetéknevem Polaris. A csillagok pedig ugyebár izzó, forró, tüzes égitestek. A horoszkópom meg oroszlán, ami szintén tűz elemű.
Magától értetődően ezzel kell éljek.
Elvont töprengése után a pentagramm egyik csúcsához tolja maszatos ujját és kizár minden oda nem illő gondolatot a fejéből. Egyvalamire koncentrál pattanásig feszült izmokkal: az üvegre.
Egy örökkévalóságnak tűnő 60 szekundumnyi intervallum után kinyitja lezárt pilláit és megszemléli művét. Hirtelen, ugyan csupán egy másodpercre, de ólmos fáradtság lesz úrrá rajta, akár ha energiát vesztett volna. Igen, valóban ez történhetett. Még szerencse a félvér családja, így hamar visszatér belé a lendület.
Csodálkozva szemléli a művét. A kavicsok helyén izzó parázs szikrázik.
Elégtek volna, és én lemaradtam róla? Vagy elrontottam?

//user elnézést kér a hosszért, igyekszik máskor rövidebbre és értelmesebbre fogni.-.-"//