Thierry de Montmorency irodája és lakosztálya

-Kár, hogy nincs itt Francis, nélküle olyan magányosnak tűnsz, és nekem sem lesz kit simogatni, ha netán egy percre nem emeli ránk átható tekintetét! Persze megértem, hogy félted őt, hiszen megmondta, hogy nem akarja látni. Ki vigyáz most rá? Jó helyen van?
*Tényleg úgy aggódik a koponya miatt, mintha az egy élő személy lenne, hiszen sok szép emlék fűzi őket össze.*
-Szia Rai! Nyugi, nem késtél el!
*Igazából meg sem lepődik azon, hogy Rai zaklatott állapotba került a bűntető meló miatt, hiszen szegényke már órán is elég kínosan érezte magát, mikor bűbájolás helyett robbantást hajtott végre. Mivel szegény egy mukkot sem bír kinyögni, csak bólogat, ezért biztatóan vigyorog rá, és megveregeti a vállát és halkan súgja.*
-Nyugi haver, nem nyúzhat meg annyira, sőt meg sem ölhet, mert azért az egy idő után valakinek feltűnik, hogy nyoma veszett három diáknak, akit pont hozzá igyekeztek elbeszélgetésre.
*Szokásához híven egy poénnal kívánja felvidítani a borongós hangulatot. Azért abban erősen reménykedik, hogy Thierry nem hallja, amit mond, mert már így is elég dühös rájuk, nem lenne tanácsos még inkább kivívni a haragját.
Túl sok idejük nincs kint társalogni, hamarosan felcsendül az óráról már jól ismert hang. Noel után lép be, és foglal helyet.*
-Szép estét, professzor!
*Szinte rá sem lehet ismerni, annyira rendesen viselkedik. A kérdésre lefagy, hiszen tudtával csak Noelnek és Sereniusnak kellett írnia egy rövidebb fogalmazást, ezért percekig csak pislog, és Raira sandít. Mégis mit mondjon? Erre nincs jó válasz, főleg hogy most egyáltalán nem poénkodhat, mert a karvezetője nem vevő a viccekre.*
-Ö..ööö… nekem csak magamat kellett hoznom… asszem mást neem! A pályázatot meg már beadtam…
*Gyermeki, ártatlan tekintettel pillant fel, hiszen neki nincs most semmilyen sara, amit elfelejtett volna megcsinálni. Sőt, szokásával ellentétben még írt valami szösszenetet a BBT pályázatra is, amit ő maga nem tart még szóra sem érdemesnek, de hát ő már csak ilyen.*

Két lélegzet között kinyogött üdvözlet, újabb nagy levegők, és a légszomj normáál esetben már csillapodik is. Kivétel, ha az ajtó mögül egy tanár, ez esetben még testelen, nyájas hangja invitálja be a t. delikvenseket.
A légszomj marad.
Még Izzy vidám szavai sem képesek feloldani a görcsot a fiú gyomrában.

Nem arról van szó, hogy ennyire beszari lenne, csak... az egész szituáció. Ő Egy félig tünde, félig ember, félig fiú, félig lány szerecsétlenség, aki már a kinézete okán is az épp elégnél jóval gyakrabban vonzza a bajt. Ráadásul a professzor nem egy "vidám" lélek, és csöppet sem tűnik elnézőnek. Ő pedig abszolút nem tud a pálcájával bánni.
Hiába, egyszerűen nem megy, pedig ennek a tantárgynak ez lenne a lényege.

Állítólag nagyon frankó dolog, hogy ilyen magas a mágia szintje, és tök menő, hogy a jóval nehezebb nonverbális varázslást tökéletesen biertokolja... De valójában ez nem más, mint egy újabb indok arra, hogy szekálják. Mert nem egy ember hitte már azt, hogy csupán felvágásból varázsol némán, pálca nélkül... Pedig ha látták volna már pálcával a kezében... Nos, valószínűleg nem élték volna túl, hogy elmondják másoknak is.

Egy kisebb, lemondó sóhaj keretében lép bejjebb, és már cssak azt látja, hogy Noel fekete haja hirtelen kitünik a képből, mert izzy válla, ami mögött bújkál, eltakarja, asmikor leül.

A professzor szavai újabb rémülethullámot indítanak, ami a trtkójától kezdve, egészen a legsarkáig kellemetlenül bizseregni kezd.
Szemmel láthatóan Izzy is megdöbben, és egy pillanatra rásandít, hátha tudkja, miről van szó.
De Drac csak némán, pengére szorított ajkakkal tud nemet inteni, és hagyja, hogy a másik fiú intézkedjen. Most úgy érzi, egyszerűen nincs az apénz, amiért képes lenne megszólalni. Valószínűleg csak állni fog végig, sóbálvánnyá válva, mint Lót felesége, hiszen az már amúgy is jól megy neki, gondol vissza a legutóbbi találkozására Irethtel a földszinti folyosókon... Bámulni fog, mint Bálám szamara, és még véletlenül sem nyikkan majd meg.

Ha mindez összejön, akkor a professzor talán szobanövénynek nézi majd, és elfeledkezik róla.
Bár Drac azért ennyire nem hülye, hogy ebben bízzon, de nagyon szereti a reményhalat, ami most széles csapásokkal úszik éppen el valahova nagyon messzire...

Egy kicsit mogorva arccal ül székében, az asztala mögött. Megkapja Noel fogalmazását. Bár, Sereniust hiányolja a létszámból, sebaj, majd vele külön számol még. Elvégre az ő karába jár, könnyedén el tudja kapni.
- Köszönöm. - Átveszi a pergament, és gyors elkezdi olvasni. Egy két résznél elhúzza a száját. Túlontúl szemtelennek hat a beadvány, ráadásul nem úgy írták meg, ahogyan azt ő gondolta. Viszont, azt is el kell ismernie, hogy nem emelte ki a fejenként 500 szót. Leleményes fiúk, meg kell hagyni.
- Ez minden? - kérdezi kissé mélyebb hangon Noelt - Nem vagyok elájulva tőle, sőt...
Hirtelen abbahagyja a mondatot. Legszívesebben egy csibészes mosolyt rakna ki arcára, de nem teheti, most igazán szigorúnak kell lennie, viszont el kell ismernie a talányt, és a belevalóságot is. Nem tanuló és jól viselkedő robotokat szeretne látni. De erre még ráér később is.
- Nos, ami mindannyiukat illetni. Szerintem elég világosan elmondtam az óra elején, hogy nem tűröm az órai beszélgetéséket, a nem odafigyelést. Nem miattam, maguk miatt. Én nem fogok semmit sem kétszer elmondani, ha pedig nem tudják megtanulni, úgy a későbbiekben nem nekem fog fájni. No de ezt hagyjuk is. Mr Rai elismerem az ön mentálmágiás tudását, de annak gyakorlására még nincs itt az idő. Nekem az a dolgom a kezdetekben, hogy a pálcás varázslást tanítsam, és éppen ezért szeretném, ha szoros barátságot kötne vele. - mondja el majd egy szuszra.
Igazából kissé tanácstalan, hogy hogyan szerettesse meg a pálcás varázslást, vagy éppen hogyan hozza össze a pálcát, és a hozzá tartozó embert, vagy éppen fordítva.
- Ha nem jó a pálcája, nem tudja használni, akkor vegyen másikat, és kössön vele életre szóló barátságot! - mondja a fiúnak, ezzel a témát egy időre lezárta.
A következő Izzy... őt legszívesebben nagyon megdorgálná, mert azért mégiscsak pilluamuletos diák, és nem engedheti, hogy az ő házába ilyen viselkedés megengedett legyen. Viszont kreatív a gyerek, ami meg a későbbiekben még igen jól jöhet.
- mr. Maddison! örülök, hogy kreatív egyéniségének köszönhetően színesíti az iskolát. Viszont megkérhetném, hogy ezt ne az órámon tegye?! - kissé felviszi a hangját, amiből talán érezheti a helyzet fontosságát a fiú. - Mindazonáltal, ha ennyire szereti ezt csinálni, akkor csinálja. Máshol.. .mondjuk a szabadidejében.
majdnem mindent elmondott, amit akart. Ám a beszélgetésnek koránt sincs vége. Thierry feláll székéből, és a bárszekrényhez lép.
- Valaki, egy frissítőt? - modora kissé nyugodtabb, mondhatni kedvesebb lett, ám kimértsége megmaradt.

-Nincs itt, nem teszem ki veszélynek, Izzy. Lehet, a professzor nem veszi jó néven ezt. Rai, szerintem azért nem emberevő, ne aggódj már.

*Megemeli a pergament, hogy a fiú is lássa, egy darabot szorongat a kezében, a másik srácot pedig nem érti. Ő csak egy téglát robbantott fel, neki aztán nincs mitől tartania igazán. Ők vitáztak egy sort, az volt az, amire a prof tényleg berágott. A lányok pedig… lányok, mi mást mondhatna. Már megint megúszták, bár igaz, semmit nem csináltak, miért kellett volna idejönniük?*

~Most ugrik a majom a vízbe. Ha ordít, akkor az jó jel, ha nem, akkor gáz van. Ahogy elnézem… nem fog.~

*Már Thierry arckifejezésén is látszik, nem egészen erre számított, főleg nem ilyen formában. Nagyjából végigfuttatja a lehetőségeket, és nem ordításra vár. Ahogy elnézi, sokkal rosszabb az, ha ez nem történik meg. Mégis, nem érzi úgy, hogy nagyot vétkeztek volna, csupán volt egy kiskapu, és azt maradéktalanul igénybevették. Az más kérdés, hogy ez súrolja a pofátlanság határát is, de melyik diák ne élne a lehetőséggel, ha egyszer a tanár elkövette azt a hibát, hogy nem kötött ki mindent. Bár, lehet, nem mindenkinek fordult volna meg a fejében, hogy kijátsza a másikat, nekik igen, és végül is mondhatják bátran, nem tettek mást, csak azt hajtották végre, amit kiszabtak. A kérdésre felvonja a szemöldökét, véleménye szerint tényeket írt le, mégis el kell ismernie, kicsit szemtelenre vette a figurát, és ráment arra, hogy ilyen esetekben a prof lesz csak ideges. De nem így van?*

-Ez, professzor. Elmondjam szóban is? ~Most ennyire pofátlannak tartja? Oké, van benne olyan rész, ami… mindegy.~

*A visszakérdezése csípőből jön, utána jön rá, talán azt nem kellett volna, mert még bele is fojtják egy kanál vízbe, és az lesz csak az igazán jó. Ha nem is volt szemtelen a hangsúlya, már maga az ötlet, miszerint szóban lefelel belőle… jobb, ha elhallgat, és a továbbiakban egy szót sem szól, csak ha nagyon muszáj. A pályázatokat nem említi, elvégre az más tészta, bár szívesen elszórakozott velük. Inkább csendben hallgatja végig, miszerint órán nincs beszélgetés. Rai szerencsétlenkedése… előfordulnak balesetek, bár Francisról vakarhatta a téglaport rendesen, de a terem egyben van, nem dőlt össze. a többiek feddését. Izzy alkotói munkásságának említésére egy vigyor suhan át az arcán, ő tudja, min dolgozott annyira, a horror képregényüket tökéletesítette. Az viszont igencsak meglepi, hogy Thierry frissítővel kínálja őket, és azonnal tudja, ez csak a bemelegítés része volt.*

-Köszönöm, professzor, én nem kérek.

*Nem azért vannak itt, így nem fogadhatja el, bármennyire is szomjas. Irigyli egy cseppet a másik két fiút, mert egy fokkal jobban jártak, nem voltak olyan szerencsétlen pancserek, hogy a sárkányosokhoz pakolják be őket. Ezen még mindig nem lépett túl, és amilyen makacs, amennyire hisz az igazában, nem is fog. Felpillant a profra, azért az máris megnyugtató, hogy a fejük még a helyén van.*

*Ahhoz inkább nem fűz semmit, hogy szerinte Thierry eszik-.e embert, vagy sem, hiszen ez nem egy szokványos mugli iskola, úgyhogy sosem lehet tudni, miféle lényekkel kerülnek szembe. Owain már lebukott előttük és Akane is felettébb gyanús neki, bár pontosan nem tudná megmagyarázni, hogy mi zavarja abban a nőben a kígyó tekintetén kívül.
Bent az irodában, kicsit fellélegzik, hogy nem vele kezdenek, így kíváncsian nézegeti a tanár arcát, miközben Noel irományát olvassa. Feszülten figyel, hiszen tudja jól, hogy Noelél hazardíroztak a büntimelóval, és az ötszáz szót kétfelé osztották, a tartalomra meg inkább jobb ha nem is gondol, mert akkor harsány röhögésben törne ki.
Viszont a reakció sokkal kedvezőbb a vártnál, mert nem ordítja le Noel fejét, és nem íratja újra az egészet. Ez jó jel neki, hiszen lehet hogy mikor távoznak, a fejük még a nyakukon lesz.
A beszédet nem szívesen hallgatja, hiszen otthon Sandy néni naponta három sokkal hosszabb előadást szokott neki tartani, úgyhogy azt teszi, mint ott: leszegett fejjel bólint. Már megtanulta, hogy jobb ha egy nyikkot sem szól, mert akkor előbb szabadul. Egyébként annak ellenére, hogy rajzol órán, párhuzamosan tud figyelni az anyagra is, és elég erős ihlet jött épp akkor, muszáj volt mindezt képekbe önteni.*
-Sajnálom professzor. Értettem, órán többet nem rajzolok.
*Mármint bűbájtanon. A többin majd fog, ha nem szólnak rá, hiszen folyamatos ingerek érik, olyan mint például Akane bevonulása az ÁTV terembe és társai. Mindezt remekül fel tudja majd használni a horror képregényhez. Az sem kerülte el a figyelmét, hogy tulajdonképp meg lett dicsérve, és mélyen elraktározta ezeket a szavakat, hogy legközelebb majd ha Noel gúnyolódik, újra előszedje. Igenis kreatív egyéniségnek gondolják, és színesíti az iskolát.
Mikor a fejmosás véget ér, arra vár, hogy valami büntimelót kapjanak, erre frissítővel kínálják őket! ~Most kapjuk a mérget! Legyen, aminek lennie kell…~*
-Én kérek szépen! A víz is jó, miattam ne fáradjon. Köszönöm!

Noel megpróbálja helyretenni Drac idegeit, aki tudja, hogy igaza van a másik fiúnak, és nem lesz emberevés, de egyszerűen nem szereti azt, amikor raportra hivatalos. Persze, ki szereti? De neki különösen rossz emlékei vannak róla, szóval... mindegy.

Közebn nézi, ahogy a prof megvizsgálja a leadott feladatot, és lassan elkomorul az arca.. ajajjj.
Aztán láss csodát, nem kezd ámokfutni!
Valahol ez az a pillanat, amikor Drac teljesen megynugszik. Vicces talán, bár még ő maga sem tartja röhelyesnek. A lényeg, hogy úgy érzi, innentől minden oké lesz, és élve kijut innen, hiszen nem a Lordnál vannak...

Amikor a tanár felé fordul, már nem remeg, visszatér valamelyest a bátorsága, hiszen alapjáraton nem kocsonya ő, csak... Szóval talán mégsem véletlenül került az Extrába. Mondjuk úgy, hogy óvatos.
A professzor szavait viszont nem igazán tudja hova tenni. Az egész úgy hangzik, mintha ő kérkedne azzal, hogy képes a nonverbális varázslatokra, pedig a helyzet az, hogy nem tud másmilyet. Ha képes lenne használni a pálcát, megtenné, hiszen neki sem érdeke a feltünősködés, de nem képes rá!

Igen, ő visszament a boltba, hogy egy másik, kevésbé szeszélyes eszközt kapjon, de a boltos élből elutasította. Állítása szerint minden varázslónak megvan a maga pálcája, és csak akkor születik új, ha az előző megsemmisül... temrészetes módon, vagy legalábbis nem szándékosan, a gazdája áltam - tete hozzá, látva a megcsillanó szemeket.

Így Dracnak nem maradt más... mint EZ a pálca. Aki utálja őt. Fogalma sincsen, hogy mit tehetne annak érdekében, hogy hajlandó legyen működni, pontosabban, rendesen működni. Ötlete sincsen.

Amíg így elmélkedik, a tanár a mondandója végére ér, és itallal kinálja őket. Noel nem kér, elelntétben Izzyvel, akinek megint fülig ér a szája.
Drac elmosolyodik egy pillanatra, és ez segít, hogy az idegesség utolsó hullámai is elüljenek. Most már biztosan kijutnak élve.

Ő nem válaszol a kérdésre, mert szeret a sötétben megbújni, és ott információt gyüjteni. Úgy van vele, bővel elég lesz akkor eszébe jutatni magát a jelenlévőknek, ha valamiért szükségessé válik. Addig viszont remekül lehet figyelni a reakciókat.
Miközben csöndben álldogál, észre sem veszi, hogy nonverbálisan egy lángocskát varázsol a tenyerére, majd eloltja, majd megint, és megint...

A mellete lévő kisasztalon, vagy szekrényen, vagy bármi is legyen, ami mellé állt, egy lelógó papír lassan lángra kap. Talán jobb lenne, ha nem tudatos pótcselekvésnek inkább dohányozna...

- Örülök, hogy ennyire jól érzi magát a bőrében Mr. Wyard. nem, köszönöm, ezt nem kívánom még szóban hallani, éppen elég volt elolvasnom. egyszer. Azt hiszem felfogtam már akkor is, hogy milyen emberek járnak be az én órámra, hogy kik is lesznek a jövő nemzedékének tagjai. - fordul a fiú felé, és mondja el szépen artikulálva mondani valóját. Igazából a szemtelenség ellenére be kell látnia, hogy tetszik, amit olvasott. De tény, ezt most félre kell tennie, hiszen ha most nem folytja el a fiúkban ezt a fajta jó fejűséget, akkor még 5 évük lesz arra, hogy fejére nőjenek.
- Bár nem a karvezetőjükhöz fordultam, mégis kérem vegyék komolyan. Tudják, rajtam, és sokban múlik rajtam is, hogy milyen eredménnyel mehetnek a következő évfolyamba, vagy egyáltalán az, hogy mehetnek-e. Átkozott szerencséjük, hogy mindegyikük jó a mágiában. Persze Mr. Drac-nak azért a pálcákkal van még mit gyakorolnia. Mindazonáltal. Remélem nem kerülnek még egyszer a szemem elé. Legalábbis ilyen okból nem. Ha mégis, akkor nem leszek ennyire kedves és aranyos, mint most. - hangja egyáltalán nem fenyegető, inkább tényeket közöl.
Miután csak Izzy volt az aki kért innivalót, Thierry egy pohár vizet tölt a fiúnak. Persze előtte komótosan felállt a székéből, majd odasétált a olcok közt megbúvó kis bárszekrényéhez. Magának cognacot tölt. Mint ilyenkor szokása. Minden bizonnyal megnyugtatja. Bár nem mondhatni alkoholistának, mégis néha napján, főként mikor a diákok meglátogatják egy- egy cognacot betolnia.
- Azt hittem itt is olyan nagy fiúk lesznek, mint az órámon, és valami testes erősebb italt kérnek. De ha nem, akkor nem... - megrántja vállát, és az itallal együtt visszatér helyére. Persze a vizet először odaadta Izzynek.
Amikor visszaült látta meg Rai tettét.
- Ha kérhetném ne gyújtsa fel a lakosztályomat. - felveszi az asztalon heverő pálcáját, és egy mozdulattal eloltja Rai-t és a papírt. Persze azért nem figyelt annyira oda, hogy a vízsugarat pontosan irányítsa a lángra.
- Akarnak esetleg még valamit mondani?

A tanár egyáltalán nem tűnik ingerrültnek most, miközben hoz egy pohár vizet Izzynak, és egy másikban italt, magának!
Drac megállapítja, hogy ismét érvényes a "papírforma", azaz a tanárok csak az órákon kattannnak be!

Persze, azért kicsi a valószínűsége, hogy hátbaveregetős haverok lesznek, de megnyugtató a tudat, hogy megenni sem szándékozik őket. Majdhogynem atyai a hangnem a monológ legvégére, amiben, biztos, ami fix alapon, letolja a srácokat.
Dracnak ezúttal csak akkor támad feszenghetnékje megint egy kicsit, amikor ismét meghallja a nevét, és a pálca szót, egy mondatban...

Amikor ez előfordul, mindig felmerül benne a nagy kérdés, hogy a fenébe fog átmenni a vizsgán?? Kizárt, hogy megtanulja rendesen használni azt a fadarabot, mégha az egy gyönyörűen faragott fadarab is, és igazán kár érte, hogy ilyen gonosz, vagy csak ennyire nem értő kézbe került...
De akkor is, a legfőbb probléma még az marad!
Kicsi az esély, hogy ez a tanár hagyja, hogy nonverbálisan teljesítse a kiadott gyakorlato(ka)t, és ha nem, akkor ő ott meghalt, és pont.

Aztán kis híján megint szívrohamot kap, amikor egy vízsugár telibe találja az oldalát.
- MI... ? - kiált fel első megrökönyödésében, azután meglátja a kormossá vált, szépen tovaúszó papírdarabot.

Elvörösödik.

- Azt hiszem... ö... bocsánat - dugja kezeit a háta mögé rögtön, mintha attól félne, a következő valami metsző átok lesz, ami megszabadítja őt a végtagjától.

*Az igazat megvallva, tényleg jól érzi magát a bőrében, persze érti a célzást, és jobbnak látja, ha erre nem felel semmit sem. Mégis hogy nézne ki, ha rávágná, valóban így van? Nem az ő stílusa, és nem az a típus, aki átlépi azt a bizonyos határt. Elvégre Thierry felnőtt és tanár, hülyén venné ki magát, ha lázadó kamaszként azért is replikázna. Nem erre nevelték.*

-Tudom, professzor. Pofátlannak tart minket, akik semmibe vették a szavait. Sajnálom, ha a büntetés nem nyerte el a tetszését, de… én csak a véleményemet írtam.

*Amihez általában ragaszkodik is, kitart mellette, és ha egyszer kimondja, akkor vállalja érte a felelősséget. Az, hogy mit írt a fogalmazásban… nos, igen, kihasználta a kiskaput, ez biztos. Merész húzás volt a részéről, de most mondja azt valaki, hogy nem igaz, amit leírt? Valami csak van benne.*

-Higgye el professzor, nem vesszük fél vállról. Ha vért izzadunk, akkor vért izzadunk, de… nem fogunk csalódást okozni.

*Legalábbis reméli. Ugyan többes számban mondta, ám magát ismerve tényleg mindent megtesz, hogy ne valljon kudarcot. Gyakorol, tanul, a karrier mindennél előbbre való a számára, és siralmas eredményekkel semmire sem megy, ezt pontosan tudja. Nem szokása a büntetések gyűjtése, bár igen rövid idő alatt gyűjtött be párat, amiért kapott is Raultól. A konyakra felvonja a szemöldökét, és egy halvány mosoly suhan át az arcán.*

-Én csak a sört kedvelem, de azt kevesen, és gondoltam, ön sem az a típus, aki szívesen fogyasztja. Bár… ha lenne, akkor… elfogadnám.

*Francia létére kificamodott ízlése van, legalábbis az otthoniak szerint. Közülük senki nem kedveli a sört, csak ő maga, és nem értik, mit szeret benne annyira. Neki ízlik, ez van, a töményet kihagyja, az valahogy nem nyerte el a tetszését. Rai akciójára előrántja a pálcát, de Thierry megelőzi, így el is teszi. Hogy a víz éri őket, nem halnak bele, de nem bírja ki, és elneveti magát. A kérdésre komolyságot erőltet magára, és megrázza a fejét.*

-Nem, professzor. Bár… nekem lenne egy kérdésem. Vállal külön órát?

*Tudja jól, hogy pofátlannak tartják őket, bár annak nem érzi szükségét, hogy ezt a professzorral is közölje, hiszen ezek annyira nyilvánvaló dolgok, hogy felesleges róluk említést tenni. Azon már nem is csodálkozik, hogy Noel ezt mégis megteszi, hiszen nem is ő lenne, ha véka alá rejtené a véleményét. Épp ezt imádja benne, hogy ennyire szókimondó.
Majdnem felröhög, mikor Thierry arra tér ki, hogy úgy szemléli őket, mint a jövő nemzedékét. Igaz, látszólag el van ájulva magától, és hihetetlenül egoista, na de ez tényleg csak a látszat, ha belegondol abba, hogy hamarosan a felnőtt társadalom részévé válnak, majd a későbbiekben az öregek az ő támogatásukra szorulnak… hát… egy nem túl fényes jövő ígérete borzasztja őt el.*
-Tudja professzor, az a baj, hogy az összes felnőtt arról panaszkodik, hogy az utána következő generáció silányabb, tehát gondoljon csak bele, mi lesz a mi gyerekeinkkel?
*Természetesen még folytathatná a sort, de tényleg nem áll szándékában kirúgatni magát, így gyorsan elhallgat, főleg, hogy a fejmosás még nem ért véget. Talán nem volt túl bölcs dolog éreztetni, hogy lesz ez még rosszabb is, na de ez annyira kikívánkozott, hogy muszáj volt kimondani.*
-Ígérem, hogy ezen túl komolyan veszem a Bűbájtant, és rendesen viselkedek órán. Ugye nem baj, ha a következő óra után kirohanok, és egyből rajzolok a folyosón?
*Eddig is komolyan vette, de a képregény rajzoló mániája egyre nagyobb méreteket ölt, így nehéz magát visszafognia, ha egy új inger éri, ami megihleti. Túl nagy dolgot nem ígért, bár lehet, hogy még ezt is nehéz lesz neki betartania, hiszen mindig történik valami, ami fura reakciókat vált ki belőle.*
-Tényleg lehet kérni ütősebb piát is? Akkor egy icipicit kérnék még abból, amit a professzor is iszik.
*Kezdi kihasználni a helyzet adta lehetőségeket, ami miatt talán kissé pofátlannak tűnhet, pedig tényleg csak élelmes. A cognak azért szimpatikus neki, hiszen Thierry is azt issza, így nem lehet mérgezett - hacsak nem szándékosan árt magának a professzor.
Hiába tudja, hogy Rai extrás, a fél szemét mégis rajta tartja, hátha szegény fiú fogja magát, és csak úgy elájul, vagy rosszul lesz. Ez ugyan nem következik be, helyette viszont majdnem felgyújtja Thierry iratkupacát. Izzy első reakciója természetesen az, hogy elfolyt egy röhögést, s mire cselekedne, már az oltás, és a letolás is megtörtént, sőt neki is jut a vízből jókora adaggal.*
-Pedig olyan kis ártalmatlannak néz ki…
*Dörmögi az orra alatt, természetesen Raira célozva, hiszen eddig meg sem mert szólalni, azt már végképp nem gondolta volna, hogy képes lenne porig égetni a szobát.
Noel különórás kérdése őt is érdekelné, na de akkor hogy tartaná fenn a „lusta diák” image-ét, ha ő is ilyen dolgokat kérne? Tehát nem csatlakozik, hiába van arról a tárgyról szó, mely az erősségei közé tartozik, csak kíváncsian csillogó szemmel pislog Thierryre.*