Kastély körüli park

*Megkönnyebbülten elmosolyodik, hiszen mindig megvan a kockázat, hogy rossz diákhoz lép oda. Az nem éppen kellemes, de végülis mindenki hibázhat.*
- Oké, Kay. *valahogy próbál véget vetni a feszült ácsorgásnak, így ismét megszólal.*
- Á, tulajdonképpen érted jöttem ki, csak nem láttalak sehol. Láttam még egy új lányt, de őt meg King professzorasszony vette a szárnyai alá, szóval gondoltam, biztos az ő karjába tartozik, ezért nem is foglalkoztam velük különösebben.
*Közben zsebéből előveszi a pálcáját, meg egy gyors leltárt is végez, hogy nála vannak-e a kulcsok. Persze, nála vannak.*
- Dehogyis, nekem ez a dolgom, és mondom, miattad jöttem ki. Bár, egy kicsit későn jöttél, hiszen hamarosan jönnek a vizsgák. De a kartársaid biztos segítenek neked a felkészülésben, és én is, meg hát magukhoz a tanárokhoz is fordulhatsz.

*Kedves mosoly jelenik meg az arcán, miközben hallgatja a prefektusát.*
- Ez igazán kedves tőled, köszönöm. *Ő a maga részéről készen áll arra, hogy tovább álljanak és ne itt ácsorogjanak. Ezt jelezvén indulási pozícióba kormányozza gurulós táskáját.*
- Igen, ez igaz, hogy kicsit későn jöttem, de remélem, hogy jók lesznek a vizsgáim. Mondjuk otthon igyekeztek megtanítani a legalapvetőbb dolgokra, meg alapvetően szeretek tanulni, úgyhogy szerintem nem lesz gond. De ha segítségre lesz szükségem, akkor majd nem felejtem el az ajánlatodat. *biccent egy hálás mosoly kíséretében. Majd várakozó álláspontra helyezkedik, várván, hogy Melinda majd mutassa az utat.*

*Látva, hogy Kayleen indulásra kész, lassan elindulnak a kastély felé.*
- Oké. Mindenesetre engem megtalálsz majd a harmadik lányhálóban, általában, de ha mégsem, hát küldj levelet. Amúgy éhes vagy? Kettőig tart az ebédidő, még talán odaérünk. *mondja a kastély felé menet. Pálcáját úgy tűnik, fölöslegesen készítette elő, most nem kell lebegtető bűbájjal felvinni a táskát, Kay cipeli maga. Így egy alig észrevehető mozdulattal visszacsúsztatja a zsebébe.*
- És mit gondolsz, jó helyed lesz a Pilluamuletoban, vagy esetleg másra számítottál? Azaz, te magad is ide akartál kerülni, vagy máshová? *kérdezősködik út közben, megállás nélkül.*

//Következő hsz-edet már a bejárati csarnokba írd!//

Dorothea Bristow írta:: *Jót nevet Melinda megjegyzésén, és amikor abbahagyja, így szól*
- Ha ismered a megfelelő bűbájt, akkor nem lesz ilyen problémád. Én már felkészülten mentem oda - mesélte bólogatva. - Néha nem árt előre tudni, hogy mire számíthat a varázsló lánya - mondja mosolyogva. - Nairobi tényleg érdekes volt - bólint. - Akkor még elég fiatal voltam, és megmondom őszintén, hogy a nemzeti park és az állatok tettek igazán nagy benyomást rám. Dromedárok, gepárdok és fekete rinocéroszok között sétálni egyáltalán nem volt unalmas - meséli révedő tekintettel. A hajfestési problémára nem mond semmit, de jót kuncog a dolgon. - Persze, hogy megkérdezheted. Nos, Zimbabwét és Caracast nagyon kedveltem, a már említett Velencét, no és Rómát meg Szicíliát, Marseille-t és Lyont, és még folytathatnám napestig - magyarázza, majd a lányra mosolyog, amikor meghallja, hogy ő is szeretne majd utazni. - Amerika nekem kicsit nyüzsgő, és nem is szeretem annyira a szabados felfogásukat - gondolkodik el egy pillanatra. - Bár, egy rossz szavam nem lehet, mert ott is sok helyen megfordultam. Vegas csak egy kis kitérő volt, de mivel nem vagyok híve a muglik játékszenvedélyének, így gyorsan tovább hoppanáltam egy másik uticél felé. Los Angeles, az angyalok városa. Lehet, hogy el fogom keseríteni, de engem annyira le tudnak lombozni a muglik hatalmas épületei. Mintha börtönben lennék - mondja, miközben sétálnak a napfényes parkban. - Kanada mindenképpen jó választás lenne - ért egyet Melindával. - Bár vigyázni kell, mert sok földrengés fordul elő náluk. Viszont a szépsége, hogy rengeteg tó és folyó található. Ha egyszer úgy dönt, hogy a nyakába veszi a világot, én csak ajánlani tudom - mondta vidáman, miközben megállt egy pillanatra, hogy körbe tudjon nézni, és memorizálni tudja, hogy merről jöttek.

*Kicsit morcosan válaszol a karvezető-helyettesnek, de utána már ismét visszatér a jókedve.
- Igen, de én nem ismerem...
*Tovább sétálgatnak, és Melinda csak zsebre dugott kézzel, érdeklődve bámulja a felhőket.*
- Az biztos nagyon érdekes volt. Egyszer én is elutaznék oda, na persze lehet, hogy félnék az oroszlánoktól és hasonlóktól. *tekintetét az égről egy pillanat erejéig Dorotheára fordítja, majd vissza a felhőkre.*
- Ezek szerint inkább azt kellett volna kérdeznem, melyik helyeket nem kedvelte? *kérdezi kacagva.*
- Értem... A játékgépeknek én sem vagyok híve, de gondoltam, egy látogatást mindenképpen megér. És, mivel én muglik között nőttem fel, nem zavarnak a hatalmas épületek. De ez a park, meg úgy alapjában véve maga a kastély, mindenképpen sokkal kellemesebb, nyugodtabb hely. Kanadában engem is a természet vonz. Meg a hódok. *jegyzi meg tréfásan. Aztán, hirtelen teljesen más hangon, egy egyáltalán nem idetartozó témába kezdett.*
- Csodálatosak ezek a felhők. Imádom nézni őket, ahogy "vonulnak". *mondja álmatag hangon.*

[Mon chérie - Nárcissza]

- Én már hozzászoktam a kényelemhez, szóval szeretem, ha kiszolgálnak. Így én annyira nem kutattam, őszintén szólva kedvem sem volt hozzá, pár lelkes ígyis megoldotta, akinek kényelmetlen volt a dolog. Bár nem tetszett kifejezetten, de hát alkalmazkodni tudni kell. Persze a jelen az még mindig jobb - fejti ki részletesen a véleményét a lánynak, melyet a középkorról, és az abba való csöppenésről statuál. Amikor a lány rábök a lapocka egy pontjára, felszisszen, de csak halványan, hirtelen jött az erőkifejtés, de túlvan rajta, ha a majommászóka szerepét túléli, akkor ez meg sem kottyan neki.
- Hát igen, az izmos vállaim. Reméltem is, hogy tetszeni fognak, csak neked vannak szánva. Remélem igyekszel is kihasználni - nevet fel halkan, mire a lány már a földön is toppan. - Hogy ismerjem meg a kiismerhetetlent? Csak űzöm, mert élvezem. Imádom felfedezni a különféle dolgaidat, az egész valódat. Csábít, és csábítani is fog. - Nem tekinti Nárcisszát tulajdonának, vagyis ő nem így tekint a dolgokra, de belehalna, ha az másba szeretne bele. Valahogy olyan érzések keringenek benne, hogy tényleg megtalálta az igazit, és azt nem akarja elszalasztani. Futókaland volt elég, most már szeretne lenyugodni, teljesen. És méltó társra lelt a most már kartárs, és egyben kortárs gyönyörben.
A hirtelen felcsattanás fáj neki. Nem testileg, hiszen a hanghullámok még nem löktek fel embert, hanem úgy lelkileg. Teljesen tisztában van a hibával, melyet elkövetett, és ezt most a fejéhez vágják. Igaz teljesen kiérdemli, de az embertől, akit szeret, azért várna egy kis megértést, hogy tényleg voltak más dolgai, melyek nem fontosabban Nárcisszánál, viszont az élet sajnos ilyen, mindig attól szakítanak el, akiket igazán szeretünk.
- A múltkor azt mondtad, hogy nem vagy az, akinek hiszlek, és megbánom, hogy veled szeretnék lenni. És ez még mindig így van, én tényleg szeretlek, és foglak is. Nincs senki más az életemben, csak te, és nem kerüllek, csak nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogyan én azt akartam volna. Nagyon haragszol? - Próbál odaférkőzni a lány mellé, és végigsimítani az arcon. Amikor a lány felhúzza a szemüveget, felfedve a szempárt, elmosolyodik.
- Szeretem nézni a szemed. Gyönyörűek, igézőek.

*Csak felvont szemöldökkel pillant a lányra, és megingatja kicsit a fejét.*
- Nos, ha nem ismeri, akkor majd megtanulja, Melinda - közli barátságosan. - Nem késett le még semmiről, hiszen az iskolába is azért jár, hogy a tudását gyarapítsa - okítja ki a lányt határozottan. - De, tudja, akár meg is kérdezhette volna, hogy mi az a bűbáj. Most viszont már nem árulom el Önnek. Az iskolának van egy szép, nagy könyvtára - ad ötleteket kicsit vidáman.
*Tudja, hogy az sem jó, ha mindent a gyerekek feneke alá tesznek, mert akkor csak elkényeztetettek és kissé lusták lesznek. Az oroszlános megjegyzésre meglepetten néz a lányra.*
- Melinda, Ön boszorkány. Tanult már biztosan olyan pajzsbűbájt és sóbálványátkot, amivel megvédhetné magát - mutat rá a száraz tényekre a nő, majd egy kicsit még meglepett mosollyal tovább lépeget a lány mellett. A kérdésre elneveti magát, majd jókedvűen bólint egyet.*
- Lehet, hogy érdemesebb lett volna. Ahol a szabadban lehettem, és szívesen fogadtak a közösségben, ott én jól éreztem magamat - magyarázza révedő tekintettel. - De igen, az is tény, ahol magas épületek közé voltam beszorítva, onnan nagyon gyorsan távoztam. Számomra a rohanás és pénz hajhászása nem olyan kultúra, amivel szívesen megismerkednék. Nem vagyok a híve - pillant a lányra. - Ez a park pedig tényleg gyönyörű, bár nem említhető egy napon az igazi, érintetlen természettel - simít végig egy fűzfa ágon, majd nagyot sóhajt. - Ezek szerint az iskola után félhetnek a kanadaiak, mert Ön feléjük veszi útját? - tréfálkozik, miközben a felhőket nézegeti ő is, miután felhívták rá a figyelmét. - Tényleg jó nézni őket, bár én a felhőmentes ég híve vagyok, szeretem a napsütést - von vállat a nő, majd kezével jelzi a lánynak, hogy induljanak vissza a kastély felé.
- Mit tervez a nyárra, Melinda? - kérdezi. - Itt marad az iskolában a nyári szünetre, vagy haza látogat a családjához?

*Egy kicsit zavartan sétál a tanárnő oldalán.*
- Tudom... Egyszer majd biztos tanuljuk, ezért nem is kérdeztem meg. Egyébként, ha esetleg neadjisten, megtörténne, akkor inkább megátkoznám őket... És akkor elmondhatom majd magamról, hogy nem vártam, meg, hogy a sült galamb a számba repüljön. Én magam készítettem el. *aztán a következő kijelentésnél ismét visszatér a zavartsága.*
- Igen, de ilyen helyzetekben... Fogalmazzunk úgy, nem biztos, hogy meg tudom őrizni a hidegvéremet.
*Továbbra is az eget nézi, aztán a növényzetet kezdi tanulmányozni. Gyönyörűek ezek a virágok. Nagyon jól mutatnának a szobájában, de nem tudja, le szabad-e őket szakítani.*
- Értem. Olyan helyeken én is szívesebben tartózkodok. Többek között ezért szeretem ezt az iskolát. Itt a diákok többsége elég jól viszonyul hozzám. Persze azért vannak kivételek... Mondanom sem kell, főként melyik karból. Na de nehogy azt higgye, előítéleteim vannak az Extremussal szemben, hiszen köztük is vannak kedves diákok. Egyébkétnt... Igen, jobb lesz ha rettegnek, mert megyek és meghódítom Kanadát. *hátraveti hosszú haját, ami már megint a szemébe lóg, ez már sokszor az agyára megy. Közben a karvezető helyettessel a kastély felé indul.*
- A napsütést én is szeretem, de csak mértékkel. Az se jó, ha nagyon süt a nap.
*A következő kérdésen egy kicsit elgondolkozik.*
- Hm... Jó kérdés. Nem hiszem, hogy túl hosszú lesz a szünet, mivel ugye elég későn kezdődött a tanév is. Szóval szerintem maradok az iskolában, felkészülök a következő tanévre... Polgárt pukkasztok, vagy legalábbis majd próbálok néhanapján. Meg hát persze olvasgatok.

*Egy egyenlőre idegen, sötét hajú és szemű lány lépett be az iskola kapuján. Körbenéz párszor, majd sóhajtva megállapítja, hogy rajta kívűl senki sincs itt.*
-Remek. Mégis meddig kell majd itt várnom?
*A szavak halk suttogásként hangzanak, bár Rosina igazából nem is akarta őket kimondani. Lezuttyan egy közeli fantönkre, fejét kezein támasztja, mintha olyan nehéz lenne a sok észtől. Erre a gondolatra Rosina nem bírja megállni, hát felnevet. Eközben a szél néha belekap hosszú sötétbarna hajfürtjeibe. Rosina megelégeli, hogy folyton a szeme előtt táncol a haja, elővesz zsebéből egy hajgumit, és összeköti dús loboncát. Közben várakozón tekint körbe és körbe; várja, hátha mégis megjelenik valaki, és eligazítja őt.*

*Nyílik a kastély ajtaja, és egy karcsú, fiatal lány surran ki rajta. Érdekes, hogy minden új a vizsgaidőszak előtt érkezik, és ezzel maguknak is rosszat tesznek. Persze, az ő bajuk, majd elkérik valakitől a jegyzeteket, meg minden.
Az új pilluamuletos lányt hamar megtalálja, egy fatönkön ücsörögve, amit kicsit furcsáll, mivel ott van mellette a pad... Mindegy, legalább nem csak Melinda flúgos a karból. Lassan, kecses léptekkel odasétál hozzá.*
- Üdv. Melinda Warren vagyok, a Pilluamuleto egyik prefektusa. Rosina Tessa Lowerhez van szerencsém?

*Lassan emeli fel a fejét, és függeszti tekintetét a karcsú lányra. Mikor bemutatkozik, Rosina is feláll, és nyújtja a kezét:*
- Igen, Rosina Tessa Lower vagyok.
*Miután Melinda valószínűleg megszorította Rosina jobbját, Rosina várakozón pillant körbe, és pillantásából szinte süt a kérdés: most mi lesz? Azonban nem mond, és nem tesz semmit, csak némán áll ás vár Melinda reakciójára.*

*Megkönnyebbülten fújja ki a levegőt. Igen, megszorítja a jobbját, de rögtön el is engedi, mert bár ő elég barátkozós, ez nem az ő műfaja.*
- Éhes vagy? Elmehetnénk reggelizni, utána pedig megmutatom a szobádat. Hagyd csak a bőröndödet, majd én viszem. *mondja, és megfofja az igencsk nehéz bőröndöt. De egyszer csak túléli...*
- Indulhatunk is, nem? *kérdezi, majd elindulnak a kastély felé.*

*Kicsit sem lepődik meg rajta, hogy Melinda milyen gyorsan elengedte a kezét, elvégre nem mindn ember olyan közvetlen, mint ő. A reggeli megemlítésére kissé felcsillannak fekete szemei, elvégre már fél napja nem evett.*
- Igen, éhes vagyok. Kicsit - *Teszi hozzá, elvégre mégsem viselkedhet akárhogy egy ismeretlen előtt. Mikor Melinda felajánlja, hogy viszi a bőröndjét, árnyalatnyi lelkiismeretfurdalással bólint.
- Indulhatunk. - *bólint újra, és kicsit szorosabban húzza össze magán vékony, fekete dzsekijét, majd Melinda nyomában elindul.*

*Teodor lép a park területére. Szemeivel gyorsan átvizsgálja a területet de nem lát senkit, így egy közeli padhoz indul, hogy leüljön pihenni egy kicsit.

*Arwen siet kifelé a parkba, mert új diák jött. Mikor kiért a parkba egyből megtekintett egy alakot aki épp a padon ül. Odasétált hozzá, majd illedelmesen köszönt és bemutatkozott.*
- Szia, Togi Arwen, signumusos prefektus vagyok. Teodor Mihail vagy, ugye?
*Nyújt kezet a srác felé, majd a csomagjaira néz.*
- Nehéz a csomagod?
*Miközben még mindig a csomagjaira néz, beinvitálta a kastélyba.*
- Felvezetlek a szobádba, közben ha van kérdésed tedd fel nyugodtan.
*Mosolyog rá miközben elindul a kastély felé.*

*Miközben Teodor nyugisan pihen a padon ülve egyszer csak zajt hall és felfigyel rá. Látja, hogy egy lány közelít feléje, ki már kicsit jártasnak tűnik erre.*
-Szia *Nyögi ki majd szemügyre veszi a lányt aztán már nyúl is a csomagjai után és követi Togit.*
-Nem annyira nehezek, elbírom. Kérdésem? *Gondolkodik el kicsit majd személyesre fordítja a beszélgetést.*
-Ha megkérdezhetem te mióta vagy itt? *Kérdezi Teó majd várja a lány válaszát.*

*A lány mosolyogva nézi a srácot. Mikor elindulnak körbe tekintett a parkon, hogy ki van kint. De egy diákot se látott, mert valószínű mindenki a vizsgára tanul.*
- Én már több mint 2 hónapja itt vagyok. Ismerek pár embert, meg pár helyet. Ha szeretnéd majd körbe vezethetlek. Melyik suliból jöttél ide?
*Kérdezgeti a srácot, mert látja, hogy kicsit félénk, vagy mi.*
- Milyen tantárgyat vettél el, vagy ha nem tudod mi az akkor elmondhatom ha gondolod.
*Miközben beérnek a kastélyba, kicsit megáll, hogy az új diák tudjon nézelődni, majd elindulnak fel a lépcsőn a signumus magaslatra.*

//kövi hsz, signu magaslat, klubhelyiségbe...köcce:D//

*Egy fekete ruhás lány andalog a parkban, most érkezett meg az iskolába, és eléggé furcsa még neki. Skóciából, ahonnan ő jött, nem nagyon volt mágia közelben, de azért érdekli, hiszen otthon szülei varázslók. Csak egy kis bőrönd van a kezében, ami mondjuk tágítással van kezelve, a szüleitől kapta. Haja, most amolyan japán gésa kontyban van, és arca is olyan stílusú smink. A ruhája egy bő kimono, most ilyen napja volt, de mindig máshogy néz ki. Szeretne jó benyomást kelteni, d nem lát erre még senkit.*

*Arwen sétálgat a parkban és egy új arcot tekint meg. Hallotta, hogy fog jönni egy diák, de ezek szerint elkésett pár napot vagy lehet nem is őt várják. Mindenesetre tesz egy próbálkozást és odasétál az új jövevényhez. Mikor odaérkezik mellé, illedelmesen köszön neki.*
- Szia, Togi Arwen, signumus prefektus. Te vagy Serafina Pekkala? Csak, mert korábbra vártunk téged. Mi történt, hogy ilyen későn érkeztél meg?
*Kérdezgeti a lányt, majd a csomagjaira nézve újra kérdésnek indul a szája.*
- Ilyen kevés cuccot hoztál? Vagy csak egy bűbájt van rajta?
*Kedvesen mosolyog, majd a válaszokat meg várva, folytatja.*
- Ha nehéz a cuccos segítek felvinni. Meg körbe vezetlek is szívesen. Látom mivel most jöttél ezért elmondok pár dolgot a sulival kapcsolatban. Lehet csoportokat felvenni amiket tanulnod kell. Amelyik csoportot felveszed azt emelt szinten tanulod, ha viszont mellé veszel fel plusz tárgyakat azokat, csak alap szinten tanulhatod. Ha nem tudod a csoportokat akkor elmondom neked, meg azt is, hogy milyen tárgyakat takar. I. csoport: Átváltoztatástan, Bájitaltan, Bűbájtan, Mágiatörténelem, Sötét Varázslatok Kivédése, Varázsfegyvertan. II. csoport: Bájitaltan, Bűbájtan, Gyom-, és Gyógynövénytan, Krisztallográfia, Természetmágia, Varázsfegyvertan. III. csoport: Átváltoztatástan, Bűbájtan, Mágiatörténelem, Mitológiák és Vallások, Sötét Varázslatok Kivédése, Varázsfegyvertan. IV. csoport: Bájitaltan, Bűbájtan, Gyom-, és Gyógynövénytan, Legendás Lények Gondozása, Sötét Varázslatok Kivédése, Természetmágia. Valamelyik csoportot köteles vagy felvenni és megjelenni az órákon. Egyszerre több csoportot is felvehetsz, de akkor is köteles vagy órákra járni.
*Miközben ezt mind elmondta az új diáknak, akkor eszmélt fel, hogy el is kéne indulni, mert nem igazán szeretne itt időzni, főleg, mert itt van a vizsgaidőszak és még tanulnia kell.*
- Nos akkor menjünk is fel a szobába.
*Miközben a mondatot mondta el is indult és megvárta, hogy a lány is csatlakozzon hozzá.*

*A lány rámosolyog*-Hát tudod, egy kicsi gond volt a vonattal, amivel jöttem, de meg lett oldva, úgyhogy most jöttem csak meg. És szerintem a 4.-dik csoportot fogom felvenni, de majd még átgondolom.*Mondja mosolyogva, majd elindul a lány után.*-Prefektus, ejha, jó lehet, és akkor menjünk, csak mutasd az utat*-Mondja mosolyogva, majd még a cso magra visszatérve*-Hát igen, a szüleimtől kaptam.*mondja, és csintalan mosolyt ereszt meg, majd megy a lány után, szépen.*

*Végig hallgatta Serafina-t, majd elindultak együtt a kastélyba. Sehol senki az udvaron és ezt most nem is furcsálta, mert mindenki keményen tanul. Van olyan tárgy amit neki is még át kéne ismételni, de ha most jön az új diák, mást nem tehet. Kis vállrántással indul tovább és mikor elérték a kastély bejáratát, kitárta az ajtót az új diák előtt. Kicsit lelassított a gyors tempójából, hadd csodálkozzon, hogy az egész üres, de legalább a szépségben tündököl.*
- Nagyon sokan szoktak itt lenni, csak tudod most mindenki keményen a vizsgára tanul. Mondjuk neked is kell vizsgáznod, így kicsit sajnállak, hogy évvégén jöttél, de ha akarod odaadom a jegyzeteimet.
*A bájos mosolya még mindig ott virít az arcán. Majd odasétált a lépcsőhöz és felsétált. Reméli a lány nem ragadt le és követte, ha meg ez nem így van kénytelen lesz majd még egyszer megtenni az utat. De hát így jár ha siet. Mikor felért a lépcsőn elhúzta a drapériát, ami a signumusnak a bejáratát takarja.*
- Ezt más karba járó diákok nem látják.

//kövi hsz, signu magaslat, klubhelyiségbe.//

*Dinellos érkezik új otthonába, a Tornerans Máguképzőbe. Már nagyon kíváncsi, hogy milyen lesz itt lakni, reméli, lesz pár barátja. Nem sokan szeretik, főleg az emberek közül, talán azért, mert nem szokott hozzá az emberi társasághoz. Mikor a kastély közelébe ér, elmosolyodik. ~Nahát, ez egész szép hely. Mintha otthon lennék. És itt is van erdő. Ezt tudom díjazni.~ *gondolja magában, és belép a kastély parkjába. Nem lát itt senkit, de reméli, hátha valaki lejön elébe, hisz nem lenne jó érzés mindjárt az első napon a szabad ég alatt éjszakázni. Húzza maga után a kicsit nehéz bőröndjét, majd leül az egyik padra, és várakozik.*

*Csupán egy közeledő fénycsóvát láthat először Dinellos. Aztán, ahogy egyre közelebb ér, már ki tudja venni Melinda sziluettjét a sötétben, végül pedig már arcvonásai is egészen tisztán látszanak. Azt nagyon bírja ám, amikor az új diákok mindig este jönnek meg. Ráadásul körülbelül fél órája lett vége az órának, szertne egy kicsit pihenni, erre megint a parkban kell császkálnia, Dinellost keresve. De legalább a pilluamuletos kitűzőjüket kitennék. De nem, a legtöbben még azt sem... Érthető hát, hogy Melinda nincs túl jó kedvében. De szerencsére megtanult uralkodni magán, így érzelmei nem ülnek ki arcára. Vagyis, szívélyes arccal siet a srác elé. Feje fölött egy gyönyörű macskabagoly látható, úgy tűnik, madárkája ismét rászokott gazdája társaságára. Mikr Melinda megáll Dinellos előtt, a bagoly is leszáll Mel vállára.*
- Szia. Dinellos Earner? *kérdezi, miközben a fiú szemébe világít pálcájával. Nem túl jó kezdés, de néha neki is belefér egy kis gonoszkodás. Ezt az LLG órán már bemutatta. Mármint a "gonoszabbik" oldalát.*

*Nem is sokat kell várnia, máris nyílik az ajtó. Először egy közeledő fénycsóvát lát, majd lassan egy lány körvonalai kezdenek kibontakozni. Nagyon örül neki, ezek szerint nem sokára elmehet aludni. A lány elég kedvesnek látszik, mégis kicsit úgy érzi magát, mikor megszólítja, mint egy kihallgatáson.* -Igen, Dinellos Earner vagyok, szolgálatára. *válaszol ő is akkor úgy, mint egy aurornak. Aztán elmosolyodik, és a vonásai valamivel finomabbak lesznek.* -Benned kit tisztelhetek? *kérdi udvariasan, aztán megindul a kastély felé.* -Fel tudnál kísérni a szobámig? Szeretnék lassan aludni. *mondja, aztán figyeli a lányt, és ha megy, akkor követi.*

*Hm, kihallgatás? Nem is rossz ötlet. Legközelebb is így kezdi a beosztásokat. De mindegy. Szeme ekkor a bőröndre téved, és nem ítéli túl nehéznek.*
~Nem lesz gond...~
- Crispo! *mondja ki a varázsszót, de a bőrönd nem emelkedik fel.*
- Mennyi holmit hoztál te? Még a lányok bőröndjét is fel tudtam emelni. Amúgy Melinda Warren vagyok. Reducio! *mondja, miután elvégzi a pálcamozdulatot. Nem varázsolja sokkal kisebbre, csak egy nagyon kicsit.*
- Így ni. Mindjárt más. Crispo! *ezúttal már felemelkedik a bőrönd, és ők ketten elindulhatnak a kastélyba.*
- Igen, megértem, hogy álmos vagy. Hát még én... *morogja alig hallhatóan a második mondatot.*
- Igen. Gondolod, hogy ha nem így lenne kijöttem volna? *szemöldökét felvonja, miközben ezt megkérdezi. Nagyon hülye kérdés volt a fiú részéről, mivel tíz óra felé már nem sokan tartózkodnak a parkban.*

//Kövi hsz pillu társalgó. Bocs h rögtön oda de már nincs túl sok időm, és szeretnék egy nap alatt túllenni rajta Razz

//

*Torkában dobogó szívvel lép be az iskola kapuján, s találja magát egy csodálatos park kellős közepén. Lilly körbenéz és álmélkodva csodálja az elétáruló látványt.*
~Szép! De még milyen szép!~
*mosolyog magában a lány, s tovább csodálja a parkot. Szemeiben az ismeretlentől való félelem és az újdonság varázsának fénye csillog egyszerre. Mielőtt megkapta volna a levelét az iskolából, már sokat hallott róla. Hogyne hallott volna, hiszen sok idősebb barátja jár már az iskolába, így nem jött teljesen idegen helyre.
De még is, még is... Amikor belépett a kapun, ami előtt majd meghalt, mert nem volt benne biztos, hogy az kinyílik-e, s amikor kattant a zár s a lány átlépte a kaput, már megnyugodott.*
- Jó helyen leszek itt...
*suttogja maga elé, s letelepszik az egyik fa alá és onnét bámulja a nyugvó nap még mindig élesen hasító, meleg sugarait. Addig-addig néz a fénybe, míg el nem nyomja az álom. De e nyári éjszakán nem lehet semmi baja. Már nem. Hiszen jó helyen van...*