Csókos Baziliszkus fogadó

A fogadó a város szélén található, így a városba betérő vendég az első házak között pillanthatja meg a Csókos Baziliszkus nehéz, tömör fából készült ajtaját. A Fogadónak két része van, az egyik a kocsmai része, amivel az ember egyből találkozik, amint a helységbe lép. Az ajtóval szemben van a bárpult, ami széles, hosszú, és elnyűtt. Látszik rajta, hogy napi nagy forgalmi használatnak van kitéve, és több nagyobb verekedés után is viszonylag egyben maradt. Egy nagy, fehér szakállú, sebhelyes arcú öregúrtól lehet kérni a bárpult mögötti polcokon felsorakoztatott italokból. Még három alkalmazott dolgozik itt, egy lány testvérpár, a húszas éveik végeit járja, és a hájas szakácsnő. A testvérpár kiszolgálóként dolgozik, és attrakcióként az itt időzőknek, blúzuk kivágásával. A vendégség közel sem szimpatikus megjelenésű: a agy részének több sebhelye van, mint ahány ujja. Feltéve, ha nem hiányoznak az ujjai. A helység gyér megvilágítású, így akad egy-egy olyan sarok, ami szinte teljes sötétségben van, és csak sejthetjük, hogy ül ott valaki. Nem áll példa nélkül, hogy itt öltek volna meg valakit, kihasználva a teremben kialakult általános hangzavart, vagy esetleg a tömeget, így mérget csempészve a megfelelő pohárba.
A fogadónak viszont van egy másik része is, ahol a szállás van. Ide a kocsmai részen keresztül lehet eljutni, egy nagy, széles, nyikorgó lépcsősoron, ami a kocsmának a hátsó kijárata mellett van. Mire felérünk a tetejére, egy folyosó látható, több ajtóval, amik egy-egy szobába vezetnek. A folyosó végén található egy közös fürdőszoba, azoknak, akiknek van gusztusa azt használni… A lent kialakult viszonyokkal ellentétben itt viszonylag tisztaság van, figyelnek az itt menedéket kapó átutazókra. Minden szoba egyszerű, ággyal, függönnyel, tiszta ágyneművel, mosdókagylóval, tükörrel, gyér világítással van ellátva. Egytől négy ágyasig találhatók itt szobák, amiket a két felszolgálótól lehet igényelni. Ha valaki a csapostól szeretne szállást kérni, az csak morog, hogy menjen az egyik nőhöz, és tőle kérdezze.
A fogadó tulajdonosa nem itt lakik, hanem az utca túloldalán, így ha verekedés alakulna ki, ő egyből hallani fogja, és hívja a verőembereit. Pár perccel a nagyobb hangzavar kialakulása után ezek az emberek kérdés nélkül megjelennek, és eltüntetik a legnagyobb hangadókat a teremből, így visszahozva a szokásos „rend”-et a helységbe. Reggelente a Csókos Baziliszkuszba besüt a nap, és talán minden kicsit nyugodtabbnak tűnik. Sokan reggeliznek itt, és valahogy az emberekre a reggel hatást gyakorol, és csak ritkábban vannak ilyenkor problémák. Délben, és kora délután is még ez a helyzet, kivétel természetesen az esősebb, vagy rosszabb napok idején.

írta: Amber McCarthy

**Hozzászólások** : 119 **Évfolyam** : Első

[Suzanna, Serena, Főmesélő, ÉÉÉN XD]

*Aido tér be a Csókos Baziliszkusz fogadóba egy másik szamuráj kíséretében, nah meg remélhetőleg -és valószínűleg - a két lány társaságában, akik szintén Torneransosok. A mint előbb kiderült Jin nevű japán szakét rendedlne, áma zt errefelé nem simerik, számíthatott volna rá, bár igaz, sosem árt próbát tenni. Erre Aido kimonójában kezd el keresgélni, belenyúl egyik odallába, majd a másikba is, látszik rajta, hogy keresgél, s hamarosan elő is kap egy flaskát, majd felszólal a szamurájf elé, de ezt valószínűleg a többiek is értik, nem nehéz megérteni.* -Sake *ejti ki japánosan az itóka nevét, közben fejével biccent, s leteszi az asztalra, arra az esetre, ha Jin kérne, majd jómaga is bemutatkozik.* -Aido desu. Mikuto Aido. *Ejti ki nevét japán hagyomány szerint, mely épp olyan, mint a magyar, a keresztnév kerül hátulra. Ekkor a láynkra tekint, hiszen a nevüket még jómaga sem tudja, természetesen épp ezért a jómaga bemutatkozása nekik is szólt, épp ezért az Aidot kiemelte, hogy érthessék. Hamarosan ki is derül, hogy mit keres itt, otthonától oly messze a szamuráj. Aido ezúttal angolul szólal meg, hogy a lányok tudhassák, miket mond már el.*
- Jin-sama. *Szólítja még meg, a sama jelző csak arra utal, hogy Aido tiszteletben tartja a másik szamurájt, sőt rangosabbnak is nevezi vele. Sosem tudhatja, hogy ki alatt szolgál Japánban, vagy mely sógun személyes testőre esetleg, vagy még nagyobb. * -Sajnálatosan még csak most érkeztünk, pontosan mi sem tudjuk, hogy hogyan. Egyszercsak a normális helyne voltunk, aztán itt lettünk. Én nem tudom azt sem, hol van az az itt. Boszorkány... Ismerek boszorkányt, de csak olyat, aki oktat. Nem lehet gonosz... szerintem. De ez a boszorkány is velünk jött, nem volt itt eddig. Gondolom olyat keres, aki valamit tett errefele. Vagy netán Otthon? Megköszönném, Uram, ha felvilágosítana.
*Ekkor már a lányok is észrevehetik, hogy a fekete kimonós fiú milyen nagy tisztelettel beszél a másikhoz, talán ebből kattan nekik, hogy nem kéne csak úgy dolgokat odavetni, s bár a szamuráj nem tűnik fiatalnak, talán annyi, mint Aido - hiszen a fiú tünde - de mégis magázza. És ennek nem csak az az oka, hogy Aido gyermekként néz ki, legalábbis jóval fiatalabbként.*

//Serena, Főmesélő, Aido és jómagam.//

*Még hogy a férfi bizalmatlan... akkor ők mit szóljanak Serenával? Egyszer csak minden ok nélkül rájuk támadnak, örülhetnek, hogy nem lett belőlük vacsi, és akkor még azt kérik, hogy tegye el a pálcáját. Mindegy, már megtette, így nem tehet semmit, ha kell, elő tudja húzni. Serena mellé lép, reméli, hogy a sokkon kívül nem lett tényleg más baja, aggódva rápillant, majd együtt mennek a fogadóba. Belépnek, ő nem hajlandó semmit inni, ki tudja, mit szolgálnak itt fel, nem akar fiatalon meghalni. Ő is bemutatkozik Aido után, majd megszólal halkan, nehogy kihallgassák őket.*
- Uram, talán ha a nevét is megtudnánk ennek a boszorkánynak, könnyebb lenne, hisz olyan is lehet, hogy ismerjük, csak nem tudjuk, hogy ő gonosz, jónak álcázza magát. Nem hinném, hogy az iskolában lenne, de talán mégis találkoztunk már vele.
*Felrémlik előtte a jó pár hónappal ezelőtti csata emléke, igaz az férfi volt. Megrázza kissé a fejét, visszatér a gondolataiból, és kíváncsian várja a választ. Felfigyel arra, hogy iskolatársuk milyen tisztelettel beszél a férfival, ezért ő is visszafogja magát, mielőtt még nagyobb bajba keverednének. Ahhoz képest, hogy víz elemű, elég tüzes, ráadásul még nagyszájú is, nem a legjobb párosítás, de őt így kell szeretni. ^^*

[ Megszokott bagázs ]

*Megúszta? Komolyan? Uhaa, hát még sem lett belőle finom kis pörkölt. Miután Susanna lerakta a pálcáját, Jinnek a csodás, szépen kovácsolt kardja is, lejjebb mert, majd visszakerült a helyére. Serena egy hatalmasat sóhajt, becsukja szemét, majd hirtelen kinyitja. Figyeli, hogy az öreg mit magyaráz neki a cuki kis akcentusával.
Felvonja szemöldökét, mikor gyanakvóan rábámul a férfi, majd egy fintort vág hozzá. Kicsit megnőtt az arcmimikája negatív irányba miután kimászott a képéből a „disznóölő kés”. Nem érti, még mit néz rá így, hisz visszakapta a pénzét, plusz ő még elő se szedte a szépen faragott pálcáját.
Jin bemutatkozott aztán elmondja, hogy valamilyen küldetése van. Ezen Serena kicsit eltöpreng, de nem nagyon gondolkozhat tovább, hisz egyre többen figyelnek fel rájuk és ez se a szamurájnak se nekik nem tesz jót.
Úgy látszik ezt az öreg is észreveszi, majd fejével nem éppen csodás XXI. Századi internetes kávézó felé mutat, hanem a Csókos Baziliszkus Fogadó lett a kiszemelt áldozat.
Undorodva méregeti a lány. Utálja a kígyók minden fajtáját, erre pont egy ilyen sötét, büdös helyre kell mennie. És még hozzá itt akar velük beszélgetni. Egyre jobb, milyen vicces lenne, ha piknikezni mennének, vajon milyen helyet választana? Ebbe inkább bele se gondol.. Csak a hideg rázza már ettől az édes kis fogadótól is.
De mivel a két társa nem zavartatja magát, vagyis nem látszik rajtuk, csak sóhajt egyet.
A sokk hatása már elmúlt nála, felszedi magát a macskaköves útról. Leporolja a kicsit megviselt köpenyét, Susival együtt belép a fogadóba.
Ez a hely még a lány számára is rosszabb, mint elképzelte. Füst, füst, kosz, mocsok, alkoholisták, sötét szemű idegenek… és még sorolhatnánk tovább. De legalább mindenki a saját dolgával foglalkozik, isznak és füstölnek. A legjobb párosítás, csak nem egy ilyen lerobbant helyen, hanem mondjuk egy óceánparti szórakozóhelyen. Micsoda kívánságai vannak…
Az öreg elment valamerre, biztos valami fincsi italt kérni, addig ők helyet foglaltak egy asztalnál…*
- Uhh ezek nem ismerik a higiéniát..?
* Választ biztos nem kap, maximum egy lenéző tekintetet. Pár perc múlva a Bácsika visszasétál az asztalhoz, pohárral a kezébe. Serena kíváncsian méregeti a pohár tartalmát és megállapítja, hogy bort iszok Jin. Csak nehogy megártson neki…
A lány körbe-körbe tekint és figyeli az embereket. Van itt mindenféle és fajta. De egyik se őket figyeli, hanem mással foglalkoznak.
Aido, bemutatkozik, Susi is megteszi, így Serena se marad ki belőle. A keresztnevét elmotyogja, majd figyeli, hogy mit akar tőlük Jin..
Miután beavatja őket, a lány arcán egy gúnyos mosoly jelenik meg..*
- Nem megmondtam?
*Dől hátra a székébe, karjait összefonja és tovább mered a férfire kék szemeivel.*
- Sok boszorkányt ismerünk, ahogy ezt hallja, de gonoszt.. nem igazán. Felénk nem nagyon járt ilyen. Gondolom, erre sok van, csak körbe kell nézni. De azért pontosabban milyen gonosz boszira gondol?
*Érdeklődve figyeli, hogy Jin mibe avatja őket még be. Talán ebből a találkából valamit le tudnak majd vonni ahhoz, hogy miért kerültek vajon ide… *

**Hozzászólások** : 172

Végighallgatja szépen a bemutatkozásokat, és egy aprót biccent, hogy értette. Már éppen kortyintana is bele a borba, amikor Aido kiteszi a sakét. Arcán a meglepődés csak annyira mutatkozik, hogy felvonja szemöldökeit és a srácra pillant. Bólint egy aprót, és elmosolyodva nyúl érte.
- Arigatou.
Azzal kortyint párat. Végülis igen sokat utazott eddig, szóval eléggé szomjas is, meg aztán csak otthoni ital. Abban sokkal jobban megbízik, mint az itteni vackokban. Egy ideig nem szólal meg, csak visszatolja Aidonak az italát, s figyeli a többiek szavait. Természetesen érteni nagyon jól ért angolul, csak beszélve töri nagyon.
Érdeklődőn hallgatja, dolgozza fel az információkat, s utána mérlegel is magában. Nem is válaszol, szólal meg azonnal, csak csendben figyeli hol az egyiket, hol a másikat. Bizonyára egy idő után nagyon is kényelmetlenül éreznék magukat a gyerekek, hogy így mérlegelik őket. Főleg az előbbi kis incidens után. Hümmög párat, végül mégis megszólal.
- A boszorkány, akit én keresni Akane Achironu. Császárnőnk lenni, megölte uralkodónkat, majd elhagyta országot. Úgy beszélik ez az ország otthona.
Kérdőn vonja fel szemöldökét, mostmár úgy tekint újdonsült ismerőseire.
Természetesen a gyerekek nem ismerhetik Akane-t, legalábbis személyesen biztosan nem. Azonban aki elég könyvet olvasott már a mágia történelmével, vagy csak érdekli a boszorkányok legendái, az már párszor találkozhatott a sötét boszorkány nevével. Főleg az átváltoztatások terén tett le nagy alapot. Ráadásul úgy tartják, hogy oly' nagy hatalma volt huszonévesen, amivel könnyedén világhatalomra juthatott volna (mivel ez volt akkoriban főcélja). Mégis a saját mágiája ölte meg végül, s a világ is csak pont ezért menekült meg. Ennek ellenére Japánban jó pár évig sikerült felfordulást csinálnia, és saját országában is rendesen terrorizálta a népet.
Persze... Ha a diákok tudnák, hogy ugyanezzel a nőszeméllyel hamarosan megosztják mindennapjaikat... Lehet, hogy jobb felkészülni a legrosszabbra.
A szamuráj azonban mindezekről nem tud. Mindössze csak annyit, hogy ez a boszorkány vette el kegyetlenül a császárt ezzel felborítva az ottani rendet.
- Azért küldtek engem országomtól távolra. Meg kell keresnem, vissza kell vinnem. Élve vagy holtan, mindegy.
Ő maga úgy van vele, hogy a legmegfelelőbb a hulla lesz. Országában sok pletyka keringett a nőről, és egyik se olyan, mely túl bíztató lenne. Furcsa mágia, átváltozások, fekete mamba, sötét titkok, mérgek...
Annak a nőnek holtnak kellene lennie.
Majd újra felpillant a diákokra.
- Segíteni nekem? Ti lenni boszorkányok. Ő lenni boszorkány.
Úgy van vele, hogy ha már ez stimmel, akkor lehet, hogy egy kicsit mégis tudnának neki segíteni. Nem kérne segítséget, büszke ő ahhoz, azonban a mágiához egyáltalán nem ért. Azt tudja, hogy hogyan kell legyőzni, és megölni a démonokat, mágikus lényeket, még a boszorkányok gyengepontjait is ismeri. Azonban megtalálni nem tudja hogyan kell, az ilyenek mindig maguktól bukkannak fel, nem kell a keresésükkel vesződni.

**Hozzászólások** : 119 **Évfolyam** : Első

[A szmaurájt követve :>] //GOmenne everybody, hogy késve írok, eddig hulla voltam a tegnapi naptól//

*A japán fiú csak biccent, mikor a szamuráj hajt a sakéból, majd visszateszi. Egyelőre Aido ott hagyja, hátha kíván még inni, ő pedig nem gátolja, s igazat megvallva reméli, hogy a többiek nemigazán tudják, hogy mi az a "sake", hiszen egy elég erős alkohol, és bizony ezzel volt egy kulaccsal Aido kimonójában. A lányok rákérdedznek, hogy mi is pontosan ez a boszorkány, ki ő, látszik, teljesen más a gondolkodásmódjuk, mint a pugnaxos nebulónak. A válasz természetesen megérkezik a kérdésekre, melyre Aido elméje járni kezd. Az itteni történelmet nem igazán tudja, ám idősebb már a többieknél, s honjának történelmét szerette is. Reméli, hogy bekattan neki valami, pldáule gy évszám, a scászár meggyilkolását illetően, majd kiderül, hogy hallott-e már az eseményről. Főként az évszámon gondolkodik, hiszen arra már rájött jómaga is, hogy ez biztosan nem az ő jelenjük, vagy ha más nem, nem az ő világuk. Nem tudhatja, olyan hűde nagyon még nincs otthon a mágia világában.* //Majd a mesélőnéni megmondja, hogy eszébejuthatott-e XD//
-Szerintem segítunk amennyire lehet. .. *Majd pár másodperc hatásszünetet tart, s folytatja is azt, amibe belekezdett.* -Legalábbis a részemről, segítek amiben csak tudok. Ha minden igaz... Akkor most az én Honomról is beszélünk, ha jól gondolom, akkor az én történelmem is benne van... *Fejti ki, utóbbi mondatrészét inkább a lányoknak célozva, hogy ő akkor is segít a szamurájnak, ha ők netalán nemet mondanának. Persze, mindemellet azért reméli, hogy nem kell egyedül boldogulnia, mint mágus, pontosabban mágustanonc, hanem lesznek mások is, olyanok akik jobban ismerik az itteni törtnéelmeet, akike setlegesen kiigazodnak, tudják, hogy mi illő vagy épp mi nem illő errefelé. Persze az sem véletlen, hogy pont az illőségre gondol, otthonában ezekben az időkben, sőt ez mindmáig részben megmaradt, hatalmas szerepe volt, hogy ki kivel hogyan beszélhet, ki mit tehet meg, példának okáért az is, ami nem rég történt meg, hogy Jin le akarta vágni az egyik lány ujjait, hiszen otthonában ténylegesen megtehette volna, nah eprsze kivétel ha nála nagyobb rangú lett volna, de itt, oly messze Japántól, nem lesznek efféle dolgok.*
~Oh Japán... ~~ *Gondol bele Aido, igazat megvallva még a honvágy is elfogja kissé, ám most elpusztítja eme gondolatfoszlányt, nincs helye ennek perpillanat. Jin is látsólag jól tűri, hogy messze van otthonuktól, rajta sem szabad meglátszódnia a dolognak.*
-Amúgy... Jin. Azt mondtad, hogy ez az Akane a császárnőtök volt, nem de? Akkor gondolom teljesen japán származású volt, nem? Nem hallottam igazán még róla, hogy akár csak félvér is trónra kerülhetne. *S lévén aido még nem tudjha, hogy mely évszámot is írjuk perpillanat, azt sem tudhatja, hogy a legnagyobb marhaságot tette fel Jinnek, hiszen ezekbena z időkben a Japánok még nem szívesen hagyták el saját szigetvilágukat, otthonukat, hiába voltak jó hajóik, s mégkevésbé engedték be a külföldieket, a behatolókat, nemhogy még császárnő is legyen.* -Csak mert talán akkor, ha igaz a feltevésem, nem lesz olyan nehéz kiszúrnia tömegből, ha meglátjuk, nah persze kivéve ha olyan nagoyn jó álcázásban, és bevetett mindeent, hogy japán vonásait elrejtse. *Majd odafigyel a férfira, várja a választ a kérdésére, nah meg persze elméje még mindig azon jár, hogy eszébejut-e valaki, valami esemény, eredmény a múltban, ami a mostani helyzethez hasonlít. Htha több dolog is eszébejut annála fránya évszámnál, vagy valami és az, hogy ennyire gondolkodik, meg is látszódik rajta.*

//Már ki se írom, mindenki tudja.//

*Leesik az álla, ahogy hallja a keresett boszorkány nevét, jó pár könyv említi, igaz keveset hallott róla, de neki pontosan elég annyi is, meg amennyit most Jin elmondott. Kérdőn pillant Serenára, szemében aggódás látszik, reméli, hogy a kisebb sokkon kívül nem esett baja, majd a férfira tekint, arcán komolyság látszik.*
- Én is segítek a magam részéről természetesen... pontosan milyen adatokat lehet tudni róla? Ha ez az otthona tényleg, és most ugyebár a középkorban vagyunk, akkor valószínűleg nemsokára felbukkan a kastélyban, legalábbis nagy esély van rá.
*Felpillant a szamurájra, szemében kalandvágy, egyben tartózkodás lángja ég, még mindig nem bízik ebben a férfiban, de nem tehet mást, valamennyire meg kell bíznia benne, lehet egyedül ő lesz a támaszuk ebben az ismeretlen világban. Közben eszébe jut még egy tisztázásra való kérdés.*
- Jin... ha tudunk közelebbi adatot erről a boszorkányról, vagy találkozunk vele, hol érhetünk el? Nem tenném ide még egyszer be a lábam szívesen, de ha annyira akarod azt a nőt, hogy a segítségünket kéred, akkor nekünk is tudunk kell egy-két dolgot.
*Néz bele a férfi szemébe.*

[ Ha nem tudod olvass előre..]

*Miért ne tudnák mi az a saké? Járt már Japánba, nem egyszer, így természetesen tudja, hogy mit rakott a fiú Jin elé. De nem foglalkozik azzal, inkább az öreget figyeli, hogy mi is akar kezdeni itt magával. Iszik, iszik, hümmög, Aztán mérlegeli a helyzetet. Serena türelmetlenül dobol ujjaival az asztalon és várja a válaszokat. Utolja, ha várakoznia kell, főleg, ha ilyen helyen. Ha már egyszer rájuk támadt, most meg segítséget kér, akkor legalább ne húzza az agyát. Nem ideges típus, sőt néha, ha nagyon akar, akkor türelmes is, de ahhoz megfelelő bemutatkozást kellett volna produkálni, nem pedig egy kardot a képébe nyomni.
Miután leálltak az agytekervények Jinnél végre megszólalt.
Serena kicsit meglepődve néz a férfira, hisz nincs egyedül se Susanna, se Aido azzal, hogy csak ők ismerik Akane Achironu nevét. Pici leányzó is olvasott már róla egy két könyvet. Ez a nő letett valamit az asztalra az biztos. De annyira nem bő a tudása ezen a téren. Aidora pillant, akin eléggé látszik, hogy hogyan próbálja használni a fejét, ezen Serena kis híján elnevette magát.
Majd Susannara pillant, akin majdnem az látszik, mint Serenán, nem bízik az öregben ugyan úgy, mint Susi. Főleg a kardos eset, után.. mi van, ha hirtelen letámadja őket. Mi az ára annak, hogy nem akarja őket bántani, csak segítséget akar kérni…? Hát nem sok minden beszél Jin mellett..
Végig hallgatja Susi mondandóját, majd felnéz a mocskos plafonra, mintha onnan várna válaszokat, majd az öreg Jinre pillant.*
- Figyeljen, segítünk, amennyit tudunk, mert mi eszméletlen jószívű tanoncok vagyunk.
*Mondja, gunyorosan majd tovább folytatja.*
- De, egy először is tényleg meg kell beszélnünk másik találkozó helyet, mert, hogy én ilyen helyre biztos nem ülök be többet.
- Kettő, mivel nem tudjuk pontosan merre jöttünk ide, maga szépen segít visszajutni a kastélyhoz. Mielőtt még több barom próbál elkapni minket. És szerintem egyikünk se óhajt egy kis vasárnap délutáni programként vesszük a fejedet-játékot játszani egy csapat hibbant ember előtt.
* A barom szó nem Jinre értendő, még mielőtt a férfi beindul és lekapja Serena kis buksiját, őt most kivételesen nem akarta bántani, pedig megérdemelné.. Pici lány hátra dől, a székben majd várja Jin válaszát, aki, ha valami segítséget kíván tőlük, akkor lesz oly szíves visszavinni őket biztonságba a kastélyhoz. Legalább vele nem keltenek akkor feltűnést, bár az előbb incidens is eléggé felkavarta a város népét, de ennél jobban már nem kéne.. ezt a középkori kiruccanást élve akarja megúszni.*

**Hozzászólások** : 172

Felvont szemöldökkel pillant a gyerekek felé kissé talán el is gondolkodva. Sakét mindenesetre többet nem iszik. Egy-két korty neki bőven elég volt, nem igazán engedi a becsülete, hogy most megigya szegény kölyök elől. Elvégre őmaga azt se tudja, hogy az idegeneket honnan szalajtották. Nem felejtette el, hogy említették, maguk se idevalósiak. Persze fogalma sincs, hogy nem más országból, hanem más időből származik a három fiatal.
Aido kérdésére elmosolyodik, majd megcsóválja a fejét.
- Úgy hinnéd japán, ám nem. Eme föld lenni hazája, ám mi igyekezni fogunk kitörölni emlékét történelmünkből.
Sóhajt fel nagyot, kissé talán szomorúan is, de aztán iszik egy kicsit a borából. Fintorog egyet, hiszen ez nem az az ízvilág, amihez ő hozzászokott, de utána folytatja.
- Császárunk remélte, hogy külföldi nővel hatalmát többre terjeszti. Arra maga se számítani, hogy nő lenni gonosz, s évek múltán megölni.
Magyarázza komoly tekintettel. Talán pontosan sikerült a japánok igyekezete, s valóban sikerült kitörölni Akane emlékét az ország történelméből. Sose lehet tudni...
A fiú, majd Sue szavait hallgatva biccent egy aprót, majd kicsit el is gondolkodik. Elvégre akkoriban nem volt fényképezőgép, meg ilyen csodás herkentyűk, hogy az emberekről pontos leírást tudjanak adni. Így marad az emlékezet, meg persze pár festmény. Ám azért utóbbiak se követik mindig pontosan a valóságot. Jin végül halványan elmosolyodik.
- Ugyan nem lenni japán, de kedveli magát annak mutatni. Neve még a császáré, külleme akár gésáé. Ébenfekete hosszú haj, nyugati vonások, keleti ruhák, kenceficék. Tekintete furcsa, lilás, mintha kígyót figyelnél.
Látszik rajta, hogy igyekszik pontos adatokat adni. De már nagy segítség lehet a gyerekek számára, hogy a nő cseppet sem rejtegeti kilétét, illetve szerzeményeit. Sőt, szeret is kitűnni a tömegből. Persze már a kígyós hasonlatoknál már azt gondolhatják a gyerekek, hogy csak költői hasonlat, vagy erős túlzás. Akkoriban nagyon nem ismerték Akane kígyó alakját, a történelem könyvekbe se igen jegyezték le az ilyet róla.
Serena szavaira felvonja a szemöldökét, de nem szólal meg. Nagyon is láthatják rajta, hogy nem tetszik neki ez a beszéd, főleg azért, mert nagyon is parancsoló jelleget öltött a kicsilány. Szamurájunk pedig akárhonnan is nézzük népe hagyománya szerint fentebb áll a ranglétrán, mint a gyerekek. Így akinek parancsolgatni lenne joga, az ő lenne. Mindezek mellett ő maga honnan is tudhatná, hogy merről jöttek a gyerkőcök?
- Itt szálltam meg. Itt találhattok meg, ha megtalálni Akane-t.
Azt még ráadásul nem is tudhatja a három fiatal, hogy a nő megtalálása a saját érdekük is. Tekintve, hogy hamarosan együttélnek majd vele. Jin türelmesen pillant a fiatalokra. Lehet, hogy a gyerekek nem szívesen jönnének ide. Azonban a városi kocsmák, fogadók tekintetében még mindig ez a legszínvonalasabb hely.

**Hozzászólások** : 119 **Évfolyam** : Első

*Aido biccent egyet az információkra.* -Áh, ksözönet az nformációkért, Jin-dono. Ha látom, azonnal felkereslek. *Hajt fejet a feljebbvaló felé.* -Nem hiszem, hogy nehéz lesz kiszúrni valakit, aki gésai ruhákban szaladgál errefelé. Kimonót alig látni, nemhogy gésákat. *sóhajt fel, hiszen kissé hiáynzik otthona, de megembereli magát, s figyel.* -Minden esetre én még tervezem, hogy körbenézek a városban. Hátha meg is látom a célszemélyt közben. *Majd feláll az asztaltól, flaskáját elrakja, mivel látja, hogy Jin nem kér belőle többet, és búcsút vesz.* -Remélem, még lesz szerencsénk. *Ejti ki eleinte japánul, majd ugyanezt megismétli angolul is, eelsőkétna szamurájnak címezve, majd a két lánynak, mert kisés kétli, hogy bármelyikük is utána jönne, de hát ki tudja.* -Sayonara. *Hajt mélyen fejet, majd a kijárat felé veszi irányát, s reméli, hogy azért bele sem fognak kötni, nem lenne szerencsés, márpedig küldeje miatt számított rá, hogy valaki bele fog kötni, de lám, ez nem így lett ezúttal. Persze ennek örül, nem kérdéses. Az ajtóból még egyszer visszafordul, s biccetna társaság felé, kilép az épületből.*

*Végighallgatja a szavakat, és elgondolkozik. Előtte nem látott olyan nőt, akire illene a személyleírás, de mostantól nyitva tartja a szemét.*
- Nos, nyitva tartom a szemem, lehet, hogy a kastélyban is felbukkan, akkor meg minél hamarabb tudunk téged értesíteni.
*Szólal meg nyugodtan, majd a gondolataiba mélyed.*
~Bár ha igazak a pletykák, nem szeretnék összetűzésbe keveredni vele, de Jinnek is segíteni kellene. Áhhh, ördögi helyzet.~
*Gondolja, és Aido távozására felfigyelve Serenára néz kérdőn, hogy ő is jön-e, ha nem, akkor egyedül megy vissza a kastélyba.*
- A legközelebbi viszontlátásra, remélem akkor kicsit nyugodtabb helyzetben találkozunk.
*Céloz a megismerkedésükre, enyhén fejet hajt, és kartársával vagy nélküle, de visszamegy a szobájába, hacsak nem keverednek valamilyen újabb galibába.*

*Figyelmesen hallgatja Jin, ahogy próbál leírást adni a Akaneról. Aki így leírás alapján szép nő lehet. Bár miután a kígyó szót kiejti a száján egy látható borzongás fut végig Serenán. Minden állattal megbékélt, már, de ezzel az egyetlen fajjal nem. Gyűlöli őket, mert egyszerűen undorító lények… Nem tudja elképzelni, hogy egy császárnő, hogy tud vele együtt élni. Ha a természete olyan, mint a kígyóé akkor viszont magától értetődő. De ezt még nem tudják.
Ahogy Jin elmeséli tömören, hogy mi történt az uralkodójukkal, egy kis emberi érzés is megjelenik az arcán. Elég szomorú, ha ilyen történik egy birodalmon belül. Ebből is látszódik a férfiak gyengesége. Pedig nem feminista típus, de azért enyhén érződik, hogy egy nő simán el tudja érni amit, akar, még, ha a gyilkossághoz is kell folyamodnia.
A leírás alapján, nem látott még ilyen kinézetű nőt a tömegben, mondjuk, annak az lehet az oka, hogy körül- belül 30 percet sétál a városban aztán ugyebár letámadták, sok mindent nem látott ez által.
Aido magyaráz valamit Jinnek, majd feláll az asztaltól és csak úgy lelép, ahogy feltűnt úgy el is tűnt. Csak felvont szemöldökkel figyeli a rituális búcsúzkodást, majd csak alig láthatóan megcsóválja a fejét.
Serena se akarok sokat itt tanyázni, jelentősen Suera néz, aki szintén őt figyeli. Így hát ők is megindulnak szépen lassan.*
- Amint tudunk, jelzünk remélhetőleg.
~ Na persze, ha élve megússzuk ezt a kis kiruccanást.~
- Mehetünk?
*Kérdezi a lánytól, aki már el is indult a kijárat felé. Serena nagy szemekkel néz utána, hogy mennyire elrohant már Sue. Így neki is sietnie kéne, ha nem akar lemaradni tőle.*
- Viszontlátásra.
*Int Jinnek és eliszkol Sue után, minél messzebb legyen ettől a kellemes kis bártól. Reméli, hogy nem egy hamar fut össze Akaneval. Kár reménykedni, hisz el sem tudja képzelni milyen hamar fognak együtt, egy kastélyba élni jó darabig. De hát ő ezt nem tudhatja ám ^^*

**Hozzászólások** : 119 **Évfolyam** : Első

*Aido érkezika csókos baziliszkusz fogadó elé, természetesen nem egyedül, hanem Serenával együtt. Szerencsés útjuk volt ide felé, hiszen nem kötött beléjü senki, nem volt szükség arra, hgoy a fiú elővegye a pengéjét, emlyet természetesen már emgtisztított Akane vérétől, mely sajnos nem Aido akaratából került oda.* -Nha, remélem, hogy itt van, nem ment el sehova, bent majd rákérdek, ha nem látjuk. *Termszetesen amúgy Aido az egyik fekete kimonójában van, talán kcsiit bele is olvad a sötétségbe, ami kezd kialakulni. Kinyitja az ajtót, s belép rajta, amjd még niytvatartja Serenának is, megszokta, hogy ez itt nyugfaton megszokott dolog. Körbenéz, hogy látja-e Jint, a szmaurájt, amennyiben igen, odalép hozzá, s köszönti japánul, dee ha még sem, akkor a pulthoz lép oda, s reméli, hogy Serena követi.*-Elnmézést, egy hozzám hasonló öltözetű férfit keresek, nem itteni lakos. Bent van? Vagy elment valahova? *Ejti ki száján a hangokat, majd természetesen figyel a tárasságra is, Serenára is, meg a pultosra is. Micsoda figyelemmegosztás.*

*Mentek, mentek és mendegéltek, a sötétben és a sok sötét alak között az utcán. Mivel Aidon és Serenan sötét árnyalatú ruha van, így annyira nem feltűnő jelenségek valószínűleg, és remélhetőleg. Nem szeretne még egy kardot a képében, sőt egy olyan megnyilvánulást sem, hogy a pénzemért cserébe levágom az ujjadat. Érdekes lett volna, ha akkor Jin lekaszabolja fél kezét. Nem igazán örült volna neki.
Mivel nem sok ember kötött beléjük, magyarul egy sem, tehát elég jól elértek az iskolától a pokolig, ha hívhatjuk így ezt a remek helyet. Nappal se barátságos, de éjszaka.. hát igen.
Annyi mázlija van, hogy Aidoval jött és nem egyedül. Bár egyedül nem is biztos, hogy megindult volna.
Végül elérnek a fogadóhoz, ahol nem rég jártak. Aido előre megy, majd beengedi Serenát is.
A lány körbe pillant, ahhoz képest, hogy késő van, még mindig vannak itt bent.*
- Utálom ezt a helyet. És mi van, ha nem lesz itt?
*Ad hangot a nem tetszésének, majd egy kérdést dob a fiú orra alá. Amire választ is kap.
Serena még egyszer körbe járatja tekintetét, de sehol se látja az öreget.
Közben Aido megindul a pult felé. Serena követi, nem akar elmaradni, sőt teher se akar lenni.
A pultnál, a fiú érdeklődni kezd Jin után. Serena is figyel közben, nem szeretné, ha valamelyik részeg barom rájuk rontana. De ahogy látszik Aido sem, hisz ő is rendesen figyel ide-oda, akárcsak egy nő, hisz a nők egyszerre több dologra is tudnak koncentrálni (csak vicc )
Közelebb húzódik a sráchoz, majd még egyszer végig néz a díszes társaságon, akik helyet foglalnak a fogadóban.*
- Én nem látom..
*Suttogja a fiúnak, úgy, hogy a csapos és senki más ne hallja. A csaposra pillant akitől a választ várják, majd vissza a „kedves” emberekre.

**Hozzászólások** : 172

Természetesen Jint nem találják a tömegben, bár az is valószínű, hogy a nemes, büszke szamuráj nem vegyülne magától a koszos tömegbe.
Az öreg csapos felvont szemöldökkel méregeti az újdonsült vendégeket, nem igazán szokott errefelé ilyen jól ápolt egyének errefelé tartózkodni. Lehet a hercegek emberei közül valók?
Gyanakodva méregeti őket, méregeti öreg szemeivel, miközben törölgeti a poharakat, és osztja ki a parancsokat a felszolgáló lányoknak. Az ebadták már megint a vendégekkel kacérkodnak! Fene vigye el őket, bár tény, hogy ezeknél jobb embereket úgyse találna ide.
Még egy ideig hallgat, majd úgy morrant egyet rájuk.
- Egy ugyanilyen ruhában lévő pacák? Fent van az urasága, ma ki sem jött a szobájából. Nemrégiben érkezett egy látogatója is.
Dörmögi miközben a poharakat tisztogatja.
Ha a gyerekek megkérdezik tőle, hogy melyik szoba az, akkor máris dörmögi flegmán.
- Amott a bal oldalon a hatodik ajtó.
Mormogja, majd tovább tisztogatja a poharakat, mintha mi sem történt volna. Túl öreg már ő ahhoz, hogy felfigyeljen bármire is.

**Hozzászólások** : 119 **Évfolyam** : Első

*Viszonylag hosszasan kell, hogy várjanak a válaszra, bár elhet, hogy csak a fiú találja hosszúnak az időt a várakozás közben, de mindegy, nem ez a lényeg, hanem hogy megkapták a választ. Természetesen meg is kérdezi a szobát, aélkül nehéz lenne eltalálni oda. egy biccentés ekretében meg elszaval egy "köszönöm"-öt, majd félrelép a pulttól és még mielőtt tovább haladnának a megadott ajtó felé, Serenához fordul, halkan szólal meg, hogy más lehetőleg ne hallja őket, erre figyel is.* -Cseles az öreg... Jin ma még nem jött ki, de nem mondta, hogy mi volt tegnap, lehet, hogy tegnap óta elvan valahol, sosem lehet tudni. Abóbl viszont, hogy endége volt, sok dologra lehet követekzeteni. Kisebb gondolkodást igényelne, ha lenne elég időnk. *Fejtegeti a lánnyak a véleményét, túlzottan sietniük nem kell,f elvázolja gondoaltait, majd kikéri Serena véleményét.* -Ha vendége volt, bizonyára itt volt, különben azt a bizonyos vendéget nem engedték volna be. A vendéget mindezeken túl egyes számban mondta, nem többen voltak, közülünk nem hiszem, hogy Sue egyedül ide merészkededtt volna,v agy bárki más. Mindemellett ami szerintem még fontos, hogy nem mondta, hogy a vendég távozott-e. *Fejti kia véleményét, bár az is lehet, hogy csak kissé paranoiás, ded jobbna szeret a dolgokról megbizonyosodni.* -Karddal nem lenne jó rányitni az ajtót, félreérthetné a helyzetet, azonban ha van bent valaki más is, arról nem tudhatjuk, hogy miféle. Az is lehet, hogy akane volt, miután találkozott velünk,e setleg rájött, hogy valahonnan már hallottunk róla, bár ezt nem mondtam neki.. Remélem, hogy nem ő... nem szívesen szemeznék még egyszer vele. *nyel egy nagyot, majd befogja, hogy azért a váalszt is megkaphassa, hogy szerinte mit tegyenek. *

*Hát, hogy erre milyen emberek vannak. Hallgatja, ahogy a csapos a felszolgáló kis pipiknek pofázik, a lányok meg csak illegetik magukat. Serena legszívesebben elhányná magát, de inkább elfordítja a fejét, mielőtt még kiadja a vacsoráját. Szánalmas, de hát ezeknek már csak ez jutott. Reméljük, hogy valamelyik IQ harcos „csinibaba” nem farkaséhes és meghagyja Aidot a normális világban. Mert szó mi szó, még így sötétbe öltözve is kitűnnek a tömegből az biztos.
A Csapos elég félrevezetően válaszol, de legalább mond valamit. Aido megkérdezi még azt is melyik szobában lehet vajon. Arra is megkapják, a választ majd elfordulnak a pulttól, de nem indulnak rögtön az adott ajtó felé, hanem Aido rögtön elkezd magyarázni, olyanokról, amik már a lánynak is leestek, csak nem adott hangot nekik.*
- Úristen, hogy tudsz ennyit beszélni?
* Néz a fiúra nagy szemekkel, szinte fél életét elmondhatta volna, amennyit most Aido beszélt.*
- Én is hallottam, hogy mit mondott a csapos.
* Szemeit megfogatja, majd megint a fiúra néz*
- Hogy ki az a vendég arról szerintem ne tippelgessünk. Sue biztos nem lehet. Akane meg végképp szerintem.
*Mondja a fiúnak halkan.*
- Szerintem nem az iskolából való, remélhetőleg. Végül is ki az, az őrült, aki ide jön rajtunk kívül?
*Kérdi a fiút, már megint egy félmosoly jelenik meg az arcán. *
- Szerintem is rakd el azt a kardot, a múltkori kis eset után nem kéne hadakozni vele.
*Húzza el a száját.*
- Bár téged bír
*Jegyzi meg Aidonak majd az említett baloldali részre pillant*
- Szerintem, ha itt álldogálunk és próbálunk felesleges és elképzelt dolgokról tanakodni nem sokra jutunk. Szóval irány a szoba és majd kiderül, hogy itt van e és, hogy ki van nála.
* Zárja le a találgatós részét a csevejnek, majd elindul a baloldali hatodik szobaajtó felé. Remélhetőleg Aido is jön utána.*

**Hozzászólások** : 172

Nos, a két diák, ahogy ott áll a szoba ajtaja előtt és nagyban tanakodnak, nem is igazán hallhatnak semmitse. Még beszélgetés hangjai sem szivárognak ki, ami azért eléggé aggasztó dolog.
Ha kopognak, nem érkezik semmi válasz...
Ha bekiabálnak, teljes a csönd...
Ha benyitnak, az ajtó nyitva áll.
S ahogy belépnek, egy igen borzasztó látvány fogadja őket. Jin a földön fekszik az ég felé meredve. Szemei kitágultak, láthatóan a halála pillanatában hatalmas kínokat élt át, a körülötte lévő szobaberendezések felborítva és összetörve fekszenek romokban. A férfi zilált haja azt mutatja, és kezei görcsössége mutatja, hogy nem szokványos módon halt meg. Hiszen ha körbenéznek, egy csepp vért se találnak meg. Azonban a férfi bal orcáján furcsa, belilult két kis pont. Jó, először azt hiszi az ember, hogy vámpír, de ha jobban belegondol, akkor inkább kígyómarás.
Ha a gyerekek bejjebb lépdelnek, akkor az ajtó mögül egy világító sárgás-lilás furcsaszempár jelenik meg, és egy halk, borzongató kuncogás hangzik fel.

- Szegény...szegény... szegény kicsi szamuráj...

**Hozzászólások** : 119 **Évfolyam** : Első

*Aido biccent a lány váalszára, majd , ekkor még mosolyogva, válaszol.* -Könynedén, az évek tapazstalata. *Majd haját kissé félretűri, Serena talán msot láthatja elős alkalommal, hogy Aido tünde, hiszen füle hosszúkás, de hamar vissza is rejti a fülét, nem szeretné, ha a fél fogadó erről suttogna.* -Nos, akkor induljunk. *Jelenti ki egy újjabb biccentés keretébeen, majd megindul az ajtó után. Válasz nem érkezik bentről, gúyhogy lenyomja a kilincset és belép. Szemei elkerekednek, mikor meglátja a szamurájt holtan, a földön összerogyva, s bár sak szalmaszerű cipőjét viseli, de a lépései úgy verődnek a földbe, hogy kopogó hangot hallatnak. Letérdedl gyorsan a férfi mellé, majd felméri a helyzetet. Csak a két pontot találja, bár elsőre nem tudja mire vélni. Ekkor azonban a hang is jön, Aido felpattan a földről, kardjához nyúl, kippanttintja majd még rá is fog a markolatra, készen áll bármire, ha kell védekezni fog, de tudja, hogy nem éri meg támadnia, felismerte a hangot.*
-Ezt miért kellett... Akane? *A nevet szinte már köpéssel ejti ki, teljes undorral hangjában. Haragja felgyűlt benne, ám tudja, hogy nem itt kéne kiadnia magából. Meggyűlt a baja már a nővel. Mivel mindkét keze foglalt - egyikkel a sayát (tokot) tartja, másikkal a markoaltot fogja - egy hátrébbcsusszanással, vagy lépéssel, ahogy tetszik, próbálja jelenzi Serenának, hogy minél meszebb a hang forrásától, annál jobb.* -Mit keres maga itt? *A kérdést, mint már az előzőt is, ezúttal nem japánul mondja, hanem angolul, hogy Serena is érthesse, hogy miről folyik a bájcsevely.*

Valóban nem tudta, hogy a fiú tünde, de most már erre is fény derült. Nem részletezi, és nem dobálja meg a fiút kínos kérdésekkel, hanem inkább Jinre koncentrálnak, aki valószínűleg az ajtó mögött van.
Miután elérik az ajtót, először kopognak, semmi. Aztán valami hang kiadás is történik még mindig, kuss.
Aztán Aido lenyomja a kilincset és az ajtó kitárul.*
- Ez nekem nem tetszik..
* Jegyzi, meg halkan majd miután már hozzászokott a szeme a félhomályhoz beljebb sétálgat, de neki ütközik Aidonak.*
- Mi a..
*Kérdőn pillant a fiúra miután mellé ért, de ő csak bámul előre. Majd Serena is követi a fiú tekintetét és még a lélegzete is megáll.*
- Mond, hogy álmodok…
* De választ nem kap. A fiú letérdel Jin halott teste mellé. Igen az öreg halott, valószínűleg. És ezt Aido árulkodó mozdulata is mutatja. Elég fura így látni Jint.
Serena letérdel a fiú és a holttest mellé, majd ő is szemügyre veszi. Kezét végig húzza a két kis fognyomon. Először valóban a vámpírra gondol a lány. Majd elveti ezt az elméletét.
Egyszer csak egy gúnyos, rideg hang üti meg a fülüket. Aido rögtön felpattan mellőle, mint egy védelmező és a hang irányába pillant. Serena is feláll és ő is arra néz amerről a hang is jöhetett. Egy sárgás- lila világító szempár figyeli őket. Majd Aido megszólal.
Serena kicsit összerezzen a név hallatán.
Szóval ő Akane, na persze két kis fognyom. Ennyit még ő tudott a nőről, hogy kígyóimádó része is van. Ami ad egy kis félelemre való okot Serenában, hisz a lány rettenetesen fél ettől a hüllő fajtától.
Aido azt jelzi, hogy menjen hátrébb, de Serena inkább mellé áll és kezét a zsebébe mélyeszti.*
- Ennyit arról, hogy ő biztos nem látogatta meg
*Suttogja gúnyosan Aidonak. Többet biztos nem tippelget. Mivel a fiúnak már volt szerencséje Akanehoz így elég jól elbeszélget vele. Serena egyelőre meg se mer mukkanni, hisz tudja, hogy a nő mi csoda az iskolában. Bár már tudja, hogy most rendesen megszívták, és az is biztos, hogy az iskolában kapott büntetés lesz a legkisebb gondjuk…*

*Ekkor húzódik ki a sötétség óvó hományától, finom, lassú léptekkel. Oly mértékben finom a mozgása, hogy az ember azt hihetné, nem is ér le a lába valójában. Kimonojának redői gyengéden súrolják egymást, miközben egyre jobban kiszakad a sötétségből, teljes alakját megmutatva. Valóban, Serena jól tudhatja, hogy a nő kígyóimádó, nem is lehet tudni, hogy vajon nem-e lapul a kimono egyik zugában egy. Persze azt sejteni sem sejthetik, hogy valójában ő maga a kígyó. Talán, majd ha szorgalmas kis diákként bemennek az óráira, főleg az Átváltoztatástanra.. Akkor tudhatják, hogy milyen alakot is tud felvenni. Ami azonban ennek segítségére lehet, hogy velős kacajjal veti fel fejét, és furcsa dolgot vehetnek észre: A szájpadlása, sőt, az egész szája fekete. Mintha csak tintát vacsorázott volna. Azonban a kacaj hamar elhallgat és még közelebb lépdel feléjük. Ahogy lépdel, úgy lehet észrevenni, hogy valami mozog körülötte. Egy vérrel felírt varázskör az, ám nem egyszerű mágiával, hiszen minden egyes lépését követi. Mint valami hűséges kiskutya, ami védelmezőn kering a gazdája lábainál.
Felvonja a szemöldökét, majd Aido kérdésére elmosolyodik.*
- Kicsi szamuráj... Neked nem Akane. Sensei, vagy Akane-sama, hisz a tanárod vagyok...
*Azzal közelebb húzódik és sajnálkozó arckifejezéssel csóválja meg a fejét a halott férfira lepillantva.*
- Szegény, szegény, szegény Jin...
*Sóhajt fel, majd újra a gyerekekre emeli furcsa hüllőszemeit.*
- Ó, én nem tettem semmit se. Éppen társalogtam kedves Jinnel, amikor egy agresszív kígyó bejött és megmarta, miközben engem védeni próbált. Óh, mily' sajnálatos esemény... Szörnyű...
*Sápítozza színpadiasan, és arcán félelmetes az a megjátszott mimika. Valahogy az aggodalmas, fájdalmas arckifejezés cseppet sem illik össze a kifejezéstelen kígyószemekkel. Mintha egy élettelen valami próbálna meg élőnek látszani. Morbid és abszurd valahogy..
Meg aztán szöget üthet a gyerekek fejében, hogy Akane bizony ismeri a szamuráj nevét, tehát pontosan jól tudta, hogy valaki követte Japánból, és azt is, hogy ki. Talán nem is tudnák felfogni a diákok, hogy milyen hosszú út és harc áll a két ember mögött, amit most Jin halála befejezett és megpecsételt végül. Nagyot sóhajt újra, s mosolyogva pillant a lány felé, a mosoly pedig tökéletesen kontrasztba állt a szemeivel.*
- Mi a neved lányom...?
*Kérdi kissé oldalrabillentett fejjel, méregetve a kicsi lányt, akit a kicsi szamuráj véd.
Valahol mélyen, ha jól megnézik, akkor látják, hogy valahol az arckifejezése mögött kimondottan jól szórakozik az egészen. Élvezi, hogy játszadozhat és szórakozhat az emberekkel. Mintha csak testének nagy részét maga a káröröm, a tömény rosszindulat és az ártószándék alkotná..*

**Hozzászólások** : 119 **Évfolyam** : Első

*A fiú mikor meghallja Akane válaszát a névvel kapcsolatban, nos enyhéns zólva elborul kicsit az agya.* -Maga... Maga... Egyáltalán nem érdeemli eg az efféle megszólításokat! Még hogy kígyó besomfordált! Le merném fogadni hogy a maga műve volt ez is! *Hangzik fel, s bár ha Akane usere nem említi, Aido akkor is megkérdezte volna a következő kérdést, mert van annyi esze, hogy észrevegye a név megemlítését. Termsézetesen ezek japánul vannak, anyanyelve jutott elsőre eszébe a szidalmazás szempontjából.* -És különben is, honnan ismeri maga Jint? Még a nevét is tudja... Ő magát kereste, biztos nem voltak jóbaráti viszonyban! *TEljes testén ltászik, hogy eldurrant, eddig türtőztette magát. Kissé berogyasztja lábait a másodperc töredéke alatt, és a elghamarabb rántja elő kardját a sayából, s mivel a kard pengéje alapból is kfielé néz már az első támadással Akane mellkasát célozza, a kihúzás lendületét felhasználva, majd miután végzett a vágással, refelxből fordít egyet a kardon és lecsap ismételten ezúttal hastájra célozva.*

*Aztán a hang mellé egy test is csatlakozik. Még hozzá egy kifinomult hideg női alak. Serena valahogy nem így képzelte el Akanet. Még az elképzelésein felül is sötétebb. Kicsi lány ábrándozásából egy kacaj ébreszti fel. Serena a nőre pillant, akinek a szája elég undorító látványt nyújt. Fekete, koromfekete belülről.*
- Száj higiénia nuku
*Suttogja Aidonak aki mellette áll eléggé harciasan, sőt idegesen. Serena a fiú kezéhez kap, így próbálja kicsit megfékezni. Nem kéne neki ugrani a nőnek, hisz nem biztos, szinte tuti, hogy nem élné túl a fiú. Bár Akane is meg van egy részt szabályozva az iskola miatt.
Vihogás után, emberi hangon megszólal a nő. Valamiféle süket dumát próbál beadni, de ezt Adio meggátolja. Serena meg se szólal inkább, nem találkozott még a nővel, csak most. Hallani hallott ugye már róla, de hogy abból mi igaz, az majd most kiderül, talán.
Aidon egyre jobban érződik a méreg, ami belőle árad. Kezdi teljesen elveszíteni a fejét, és ennek nem lesz jó vége. Serena kicsit jobban megszorítja a fiú karját.*
- Nyugodj le egy kicsit
* Mondja még mindig halkan, de aztán egy hang hozzá szól. És a hang tulajdonosa Akane ugye bár. Serena rideg, kék tekintetét a nőre emeli, kicsit hunyorít, majd megszólal.*
- Szerintem felesleges a nevem.
* Mondja majd egy kicsit előrébb lép a fiú árnyékából, de a keze még mindig Aido karján van. Kíváncsian méregeti Akanet, és annál is kíváncsibb arra, hogy vajon miért ölte meg Jint. Bár egy részt tudják, hogy Jinnnek mi volt a baja a nővel, dehogy Akane most mészárolta volna le, hogy ne álljon az útjában? Esetleg félt attól, hogy kiderül Akaneról, hogy mi is valójában, hogy milyen is? Mert ha lebukik, valószínűleg lenne egy kis gondja. Bár kitudja, hogy Gerard bácsival mit beszéltek meg. Erről a térről Serena nem tud sok mindent.
Aztán valami történt. Aido egyre jobban felhergelte magát, Serena keze lecsúszott a fiú kezéről, hisz hiába van a lányban valamiféle kis erő, egy tünde fiút még se tarthat vissza.
Aido megindul Akane felé és a szép kis kardját előveszi.*
- Ne te ostoba
*Hiába szól rá a kicsi lány, Aido mint egy süket, úgy megy a vesztébe és mutatja be kardforgató tudását*

*Aprót fúj, nem tetszik neki a gyerkőcök viselkedése, miközben fennhangon sóhajt egy nagyot színpadiasan.*
- Ezek a modernkori gyerekek... Komoly reformokat kell ám abban az iskolában véghez vinnem...
*De még milyen reformokat! Mindenesetre az is biztos, hogy a nő óráján vagy mindenki jól viselkedik, vagy mehet le a kínzókamrában. Vagy esetleg a nő kipróbálja rajtuk legújabb kísérleteit. Szóval sötét dolgok történnének ám velük.
Halkan kuncogva pillant a fiúra pillant, aki azonnal feléindul nagy lendülettel. Egyáltalán nem moccan meg, vagy ugrik el, sőt, még csak meg sem ijed. Egyszerűen csak áll ott, és várja a csapást. Azonban ahogy a kard a lába körül forgó körön menne át, hirtelen csap fel egy vörös sugárfal a nő körül, mely szépen vissza is veri a támadást. Ahogy a srác próbálkozik úgy újra és újra, miközben a nő szórakozottan mosolyogva figyeli a kicsi szamuráj próbálkozásait a karddal.
Nagyot sóhajt elégedetten, majd mélyen kuncogó hangon hümmögi.*
- Sose tanulsz a hibáidból, kicsi szamuráj...?
*Azzal ha már a srác eléggé kifáradt, hogy ne támadjon rá, mosolyogva méregeti őket.*
- Kénytelenek vagytok a verziómnak hinni.
*Pillant végig rajtuk évődő mosollyal, azzal ujját az ajkaihoz emeli, miközben lassacskán odalépdel Serenához. Ahogy az ujját a szájához teszi, a szemfogával aprót harap bele a puha bőrbe. Ha jól megnézik, azt is láthatják, hogy a szemfoga egy kicsivel hegyesebb egy átlagos emberénél. Persze az is előfordulhat, hogy csak szimpla génhiba, de azért érdekes. Mosolyogva nyújtja ki kezét a lányha fölé, láthatóan a körülötte lévő védőkör is akorrára nyúlik meg. A megharapott ujjából pedig vércseppek kezdenek el potyogni lefelé, ahogy tartja.
A cseppek azonban a lány mellé pottyannak, mintha direkt akarná húzni az időt.
Hüllőtekintetével Aidora pillant.*
- Az egész testem egy merő méreg. Csak egy picit kell úgy lendítenem, hogy a szemébe, a szájába csöppenjen...
*Mosolyodik el szélesen a nő, majd kuncogva pillant le a lánykára.*
- Vagy Nevefelesleges kicsilány köré is rajzolhatok egy kört mondjuk... és átalakíthatnám mondjuk... békává. Persze ha nem kompatibilis az állattal, akkor sajnálatos módon az animágia csúfos kudarcot fog vallani. A legutóbbi kísérleti alanyom békaként 3 órát élt. Kiderült, hogy az egyik szerve nem alakult át a békamódhoz...
*Körülbelül úgy osztja meg ezt a gyerekekkel, mintha éppen órán lennének. Akárcsak Aidonál a karddal, úgy tesz most Serenával is, bemutatja szépen a tudományát. Nem fél, rengeteg minden van a tarsolyában. Ahogy így tartja a karját, sakkban tartva a kicsikéket, úgy beszél tovább.*
- Jint régóta ismertem. A testőröm volt Japánban.
*Mosolyodik el tüneményesen.
Bár vicces, hogy egy ilyen erős nő mellé egy testőrt rendeltek ki, de valószínű, hogy kint Japánban nagyban játszotta a védtelen szűzleányzót, csakhogy ne gyanakodjanak rá. Elvégre ha tudják, hogy mekkora erővel bír, akkor nem biztos, hogy a császár közelébe engedték volna sokszor. Ám játszva a szendét és félénket nagyon mókás volt mindenkit megtévesztenie..*

**Hozzászólások** : 119 **Évfolyam** : Első

*A méreg dologra kicsit vacilál, hogy mit is tegyen, természetesen nem akarja, hogy Serenának baja esse, de Jint sem akarja annyiban hagyni. Végül dönt. Bár Jin a hazájából jött, sajnálatos módon már halott. Rajta nem igazán segíthet, maximum majd egy temetéssel. Tekintetéről lerí a gyűlölet, s mivel már úgyis felfogta, hogy most ezzel nem tud ártani a nőnek, kardját visszacsősztatja a hüveléybe, s felegyenesedik.* -Hagyja békén. *Jelenti ki szimplán, a dühét visszafogva, már amennyire ezt képes véghez vinni. * -Nem érdekel már, hogy mi volt maga és Jin közt a kapcsolat. Viszont azt, hogy végzett egy honfitársammal, sosem felejtem el. *Ez már mondhatni felér egy bosszúval való fenyegetéssel, persze nem biztos, hogy ez jön le belőle.* -De miért van maga még itt.. Már rég távozhatott volna innen. Minket várt talán? *Próbál rátapintani a lényegre, miközben szemét rajtatartja Serenán és Akanen, hogy ha kell, akkor ellküje Serenát, még akkor is, ha őt találja el a méreg, vagy vér, kinek hogy tetszik.*