[Cain magánlaboratóriuma]

*Szereti ezt a helyet. Kellemes légköre van, legalábbis szerinte, nem mellesleg a levegőben olyan méreganyagok terjengnek, hogy ha valaki nincs hozzászokva, akkor egész biztos pár percen belül rosszul lesz, már csupán attól hogy idebent tartózkodik. Persze ez olyasvalakinek, aki kiskora óta arra gyúr, hogy a méreganyagok ellen immunitást fejlesszen ki magnak, és már a szervezete is ráállt erre a funkcióra.. nos, annak meg sem kottyan. Cainnak meg aztán tényleg olyan ez, mint a friss hegyi levegő. Csupa szép dolgot tud ehhez a helyhez kötni. A terem egyébként szép nagy, tekintélyes méretű. A falak mentén hatalmas szekrények, polcok, tömve mindenféle morbidabbnál morbidabb vagy épp a legáltalánosabb komponensekkel, amik mind csak arra várnak, hogy az úrfi használatba vegye őket. Elvégre a jó méregszakértő nem csak gyűjti a régi egzotikus mérgeket, hanem igyekszik újabbakat kifejleszteni.
Jelen pillanatban is ezen ügyködik, elmélyült arccal méri ki épp a három gramm hydra-májat, hogy aztán az üstbe dobva elkeverje a már lilás színezetet kapott folyadékban. nincs szüksége könyvre, vagy hasonlókra, elvégre most ő az, aki kísérletezik, és minden szükséges tényanyag ott van a fejében. Érdekes látvány ez a laborban ügyködő tizenhét esztendős fiú, aki könyv nélkül, is képes kiszúrni és kombinálni a hozzávalókat. A klíma jóval hűvösebb itt, mint a folyosón, amiről az ajtó nyílik, és már közvetlenül a nyílászáró előtt is érezni az enyhe formalinszagot.
Claudius tegnap megint elvett egy fiolát a kinti szekrényről. Vegye csak, az elől hagyott üvegcsékben ártalmatlan altató van. Mikor tanulják már meg, hogy az ő mérgeit nem használhatják fel csak úgy ilyen gyerekes belső viszálykodásokra. Tekintetével elgondolkodva nézegeti az üst tartalmát, végül lepakolja a keverőkanalat, és elhátrál eddigi művétől, és felcsüccsen a mögötte lévő asztalra. Merthogy több is van. Van amelyik asztal teljesen üres, ott aprítja vágja a dolgokat. A másikon mérőműszereket, egyéb kacatok, a többin pedig mindig az amit épp odapakol. Néhány félhosszú, hollófekete tincs az arcába lóg, miközben semleges arccal nézelődik és vár, hogy a méregben szép lassan összeálljanak az eddigi komponensek. Amúgy ma is kitett magáért, már ami az öltözködést illeti. A bőrnadrág még rendben van, na de a ruházat felsőrésze jóformán szíjjakból tevődik össze, így néhány helyen a fekete bőrök közül kivillan a holtsápadt, fehér bőr. Mindegy, a szolgák nem mernek szólni, mert tudják, hogy kemény megtorlás jár érte.*

[Cain magánlaboratóriuma]

*Természetesen amíg a bájitalon munkálkodik, nem veszi észre Akane érkezését. Nem lehet olyan könnyen kizökkenteni a munkájából. Törökülésben elhelyezkedik, elvégre most ahogy elnézi a méreg színét, még várnia kell jó 10-20 percet. Jobb, ha kényelmesen tölti el ezt az időt. A térdén könyökölve kissé előrébb hajol, állát a kézfején támasztja meg. Mint egy kucorgó, fekete macska, aki már akkor balszerencsét okoz, ha az ember csak ránéz. Van egyfajta kellemetlen aurája amit ha akarna se tudna elrejteni. Hallotta ugyan, hogy a nővére visszatér, na de annyira azért nem kíváncsi rá, hogy ő is személyesen köszöntse. Van jobb dolga. Nem csak a méregkeverés, de a pénzügyekre is időt kell szánnia. Tartani kell a gyeplőt, nehogy a két idősebb elszórja a királyi kincstár tartalmát.
Meg sem rezdül, amikor Akane először szólal meg, csak a mélyzöld, borostyán sárgával keretezett íriszek rebbennek oldalra. Sokan mondták már, hogy természetellenes szemszínnel rendelkezik, legfőképp amiatt idegenkedtek tőle kiskorában amikor még nem volt ennyi heppje a woo-doo-val, mérgekkel és egyebekkel. Ebben a korban nem szeretik az olyat, ami nem normális. Félnek tőle, ezt a félelmet pedig megpróbálják utálatba csomagolni. Cain viszont jó idomár, remek érzékkel terelte arra az embereket, hogy az utálatot tisztelettel helyettesítsék.*
- Üdv, Nővérem.
*Kifejezéstelen, és semmitmondó hangszín, mint általában mindig. Sokszor még akkor is így beszél, mikor élvez valamit. Az, hogy Cain kijöjjön a sodrából vagy felemelje a hangját, a "Leglehetetlenebb dolgok" listáján igencsak előkelő helyet foglal el. Még az sem tudja meghatni hogy Akane láthatóan évről évre folyamatosan szívja magába a sznobizmust, mesteribb és mesteribb fokon elsajátítva. Megszokta, néha Ludwignak is vannak ilyen allűrjei.*
- De örülök, viszont ha meg nem sértelek, az ostor lehetősége nem vonz már.
*Kiskorában oké, hogy Akane erősebb volt és könnyebben a kínpadra parancsolta, na de azok az idők elmúltak, Hercegként pedig ugyebár nem engedheti meg magának, hogy az ő hátát kínálja fel nővére szórakozásának tárgyául. A királyi büszkeség ugye.*
- Látom nem tört össze túlságosan a férjed halála.
*Tipikusan olyan hangnem, aminek a valódi, lényegi üzenete az, hogy "pontosan tudok mindent". Nem is kell magyarázkodni. Testvérek, egyszóval egyszerűen csak magából kell kiindulnia.*

[Cain magánlaboratóriuma]

*Cain azért nem tartja teljesen értéktelennek a testvéreit annak ellenére, hogy jobban el vannak foglalva egymás eltiprásával, mint az országgal. Sőt, ugyan néha kifejezetten idegesíti, de ő maga enged teret ennek a viszálykodásnak, mert amúgy tagadhatatlan, hogy Ludwig és Claudius ettől függetlenül jól végzi a dolgát. Claudius sorban tér vissza a győztes hadjáratokról, Ludwig pedig a nyíltabb, szókimondóbb modorával remekül tud tárgyalni. Cain túl magának való, és túl különc ahhoz, hogy másokkal egy asztalhoz üljön, így kell valaki, akinek ez nem esik nehezére. Hiába, ő maga is tudja, hogy a bátyjai nélkül közel sem boldogulna ilyen jól. Ahogy ez fordítva is igaz. Végül is ugyan nem látszik, de van egyfajta összetartás is hármuk közt, csak ez igen furcsán ütközik ki a viselkedésükben vagy a cselekedeteikben.
Egyben azonban ő sem különbözik a testvéreitől. Az emberek élete neki ugyanúgy csak egy eszköz, ami felett teljhatalmat élvez, így joga van élet és halál felett dönteni. Igazságosan, vagy igazságtalanul, ez mind lényegtelen. Nagy híre van annak, hogy Cain úrfi szereti embereken kipróbálni az új mérgeit, vagy néha egyszerűen csak kedve támad "babázni". Valahogy neki is kell szórakoznia nem? Nem szereti, ha hozzáérnek, hacsak nem ad rá engedélyt, vagy utasítást, ezt pedig Akane is minden bizonnyal tudja, mégsem érdekli. Van ami sosem változik. Amíg az apja élt, a testi fenyítések mindennapiak voltak, a nővérének csak egy törtrészét köszönheti, ráadásul Akane még úgymond kesztyűs kézzel is bánt vele. nem úgy, mint az apjuk, aki nemcsak hogy őt hibáztatta a felesége haláláért, de véleménye szerint a fiú szeme maga a sátán megtestesülése volt. Ki gondolta volna, hogy ezek a gyermekkori élmények kényszerítik rá az úrfit, hogy felnőjön idő előtt.*
- Ugyan vonzó ajánlat, de csak egy szolgálót tudok felajánlani magam helyett. Vele játszhatsz. Pár napon belül úgy is meghal.
*Most már a fejével is hajlandó nővére felé fordulni. Rég nem látta, valamivel magasabb lett, de lényegében nagy változás nem történt. A szolgálónak pedig valóban úgy is teljesen mindegy. Ugyan egyelőre még tökéletesen jól érzi magát, és abban a tudatban él, hogy Cain úrfi legutóbbi mérge, amit kipróbáltatott vele félresikerült, és ezért nem történt semmi - az igazság nem ez. Egyszerűen csak egy olyan méregről van szó, aminek több napos lappangási ideje tökéletesen félrevezetheti a delikvenst.*
- Érdekes, én úgy hallottam fiatal volt.
*Jegyzi meg csendes érdektelenséggel, halkan.*
- Claudius valószínűleg ott, ahol Ludwig. Vagy lehet erre tart. Megtanulhatná már, hogy a kinti fiolákban csak egyszerű altató van.

[Cain magánlaboratóriuma]

- Mondtam, hogy jön.
*Kicsit félre biccenti a fejét, miközben Akane mellett elnézve az ajtóra pillant. Már kintről hallatszanak a bátyja léptei, már csak idő kérdése, hogy ideérjen. Igazság szerint nem örül kifejezetten annak, hogy Claudius, és Akane az ő laborjában ejtik meg ezt a kellemes testvéri viszontlátást. Igen, igazából jogosak a kétségei azt illetően, hogy a bátyja képes lesz-e fiola törés nélkül lereagálni a dolgot. Egy biztos. Ha bármit összetör, repül innen, másrészről neki kell majd pótolnia az okozott kárt. Cain pedig ugyan csendes, és visszahúzódó, de remek meggyőzőereje van a szavainak, pedig még csak nem is ordít. továbbra sem látja értelmét annak, hogy a törökülésből kikecmeregve lemásszon az asztalról, remekül megvan itt, jó ez így. Abszolút semleges tekintettel figyeli a kis közjátékot. Az idősebb bátyj úgy tűnik meglepődött azon, hogy nővérüket itt látja. Pár másodpercen belül úgyis ki fog szakadni belőle valami alpári.
~Három Kettő. Egy.~
*Nem mozdul meg a hirtelen hangerőre, és a durva hangnemre, de muszáj lehunynia a szemeit. Na igen, valószínűleg most számol el tízig.*
- Ha kérhetlek.. csendesebben. nem szeretem mikor idebent hangoskodnak.
*Meg tulajdonképpen mindennemű kiáltozás, és hangoskodás iránt ellenérzésekkel viseltet. Ráadásul ez a hely olyan, mint egy könyvtár, csupa csupa értékes darabbal a polcain, csak itt nem könyvekről hanem drága komponensekről beszélünk. A mérgeit érthető módon nem itt tárolja, az túlzottan egyszerű lenne, és nem is jó ötlet őket szem előtt hagyni. Az igazi gyűjteményhez senki sem férhet hozzá rajta kívül, nagyon jól elrejtette. Véletlenül sem szerezné, hogy Claudius, és Ludwig valamelyik egzotikus, több ezer éves drágaságát pocsékolja el a másikra. A bátyja persze azonnal úgy reagálja le Akane jelenlétét, mint ahogy azt várta, szóval Cain kénytelen már most elejét venni a további ilyen irányú beszélgetésnek.*
- Már felajánlottam neki a legutóbbi kísérleti alanyomat, vele eljátszhat pár napig, addig is nincs értelme aggódnod. Valamint a továbbiakban sem, ha tényleg erősebb vagy nála. Nem?
*Annak ellenére, hogy a beszédmodora kissé vontatott, de tulajdonképpen semmi provokatív él nincs benne. Mégis borzasztó irritálóan hathat ez, az úrfi által képvisel modor. Visszapillant az üst tartalmára, és egy apró sóhajt követően lemászik addigi ülőhelyéről, ezzel egyszerre elhúzódik Akane kezétől is. A polchoz lép, és amíg egyik kezével az üveg felé nyúl, addig másikkal az egyik bőrszíjat igazítja el a vállán. Ráérős léptekkel ballag vissza az üst melletti asztalkához, hogy ott lecsavarja az üvegcse tetejét.. addig aztán a másik kettő nyugodtan marhatja egymást.*
- Semmiféle megállapodásra nem emlékszem. Arra emlékszem, hogy te még mindig reménytelenül próbálod megnyerni a beleegyezésem. De a válaszom még mindig...
*Meglötyögteti az üveget maga előtt, aztán pár cseppet a sötétlila-feketébe hajló masszába önt. Dolga végeztével visszadugaszolja, és már pakolja is a helyére.*
- Nem.
*Esze ágában sincs megengedni Claudiusnak, hogy halála után, már ha egyáltalán ő, Cain halna meg előbb, a testvére még ezután is zargassa, és kivájja a szemeit. Lehet, hogy mindennél jobban gyűlöli őket, de ettől függetlenül hozzá tartoznak, így nem szándékozik eladományozni, még akkor sem, ha neki már nincs rájuk szüksége.*

[Cain magánlaboratóriuma]

- A szőkére.
*Cain személy szerint nem szeret azzal dicsekedni, hogy hány embert bántott, vagy hogyan. Igen, tulajdonképpen a halálozási statisztikák közül Cainé az, amelyik a legkevésbé kétségbeejtő. Nem tartja különösebben érdekesnek elvenni mások életét, igazából sokkal szórakoztatóbb játszani velük, mint a sakkfigurákkal. Talán emiatt a csendesség miatt látszódhat a legártalmatlanabbnak négyük közül. Másrészről szerinte felesleges dicsekedni a kegyetlenkedésekkel. Ha már Claudius csinálja, akkor csinálja magának, őt például nem érdeklik a bátyja viselt dolgai - persze ennek ellenére így is vannak róla információi -. Ezért hát nem is szeretne hozzáfűzni semmi a jelenlegi beszélgetéshez. Akane és a bátyja láthatóan remekül lefoglalják egymást. Ő sem beszél hát többet, mint amennyi szükséges.
Cain pedig nem naiv, vannak módszerei amivel jobb belátásra bírhat másokat és hála ennek a magába forduló jellemnek, ezekről még a tulajdon rokonai sem tudhatnak. A gondolkodásmódja mindenki számára teljesen idegen lehet révén, hogy soha senkivel nem osztotta meg a gondolatait. testvéreinek háttal állva tekintetével keres valamit a polcon, ah, meg is van. Leemeli a por állagú anyagot tartalmazó üvegcsét. A mérőműszerekkel felpakolt asztalhoz lép, és elveszi onnan az egy pár fekete bőrkesztyűt. Ez az óvintézkedés szükséges, tekintve, hogy az őrölt hályoglepke szárny már akkor halált okoz, ha bőrrel érintkezik. Óvatosan szór bele olyan kevés adagot, hogy egy rendes ember azt mondaná, hogy ennek a mennyiségnek még a húszsorosa sem lenne elég ahhoz, hogy kellő hatást váltson ki. Na de bízzuk ezt szakértőkre.*
- Mint már mondtam, nem szeretném, ha megvakítanál. Nem.
*Majdnem hozzáteszi, hogy mert akkor kénytelen lenne viszonozni ezt a kedvességet, vannak olyan mérgei ami a mostani készülő drágasághoz hasonlóan képesek egyszerűen a pórusokon keresztül behatolni a szervezetbe, felkúszni a központi idegrendszerbe, és ott megbénítani a látásért felelős idegeket. Elég lenne csak Claudius szobáját bekenni vele és a bátyja már attól megvakulna, hogy befekszik a tulajdon ágyába. Ez pedig csak egyetlen lehetőség a sok közül. Mint már az említve volt. Cain csendes, de rendkívül kreatív kölyök.
Azzal nem is fáradozik, hogy felvilágosítsa Claudiust azt illetően, hogy csak mert a régi helyére új szemeket pakol, attól ő még nem fog újból látni. Ha egy kicsit többet foglalkozna anatómiával, tudná. Emellett igyekszik nem odafigyelni a szeméről folytatott csevejre. Érezhetően elhatárolódik a párostól, mint ahogy mindenki mástól ezen a szép kerek világon. Visszatelepszik az asztalra, ahol azelőtt ült. Fogai közé csippenti a kesztyű anyagát, így húzza le a középső ujjáról, majd a kézfejéről.*
- Sokkal érdekesebb témák is vannak a szememnél, úgy hiszem.
*Ez Cainhoz képest egészen agresszív megnyilvánulás volt, még ha a taglejtés ugyanolyan színtelen is, mint eddig. Nem elég hogy gyűlölnie kell a szemeit, de még ezek ketten is csak ezen a témán képesek lovagolni. Természetesen azt az örömet azért nem adja meg a kedves testvéreknek, hogy ingerültnek lássák. Valójában jelenleg abszolút, teljes mértékben nyugodt, csak már kezd kellemetlen lenni a téma.*
- Meddig szándékozol maradni?
*Egyszerű kérdés, és végül is érthető, hiszen eddigi látogatásai során Akane csupán egy, legfeljebb két hétre látogatott vissza hozzájuk, és végeredményben a volt férje kastélya most már a nő birtokában áll. Nem tagadja magának, hogy próbálja terelni a témát, hiszen ahányszor szó esik a szemeiről, rossz emlékek köszönnek vissza a múltból.*

[Cain magánlaboratóriuma]

*Nem szereti amikor Claudius így néz rá. Nem mintha félne tőle vagy ilyesmi, sosem rettegett igazán semmitől, hacsaknem attól, hogy egy mérge félresikerül, és az áldozat két nap helyett egy, vagy három nap alatt hal meg. De akkor is rendkívül kellemetlen érzéssel tölti el ez a kutató tekintet, amivel a bátyja méregeti, főként a szemeit. Idegesíti. Igen, irritálja ez a hiénatekintet. Még Ludwig beteges imádata a hullái iránt is elviselhetőbb, mert abban legalább van egy szemernyi őszinte öröm, és ártatlan boldogság. Ettől függetlenül számára továbbra is undorító, hogy valaki holttestekkel henteregjen, még ha pont ő volt is az, aki tartósította számára a lányokat. Ez minden amit tehet, ha nem akarja, hogy a bátyja rohadó testekkel csinálja, azt amit egészséges ember élő nőkkel szokott. Ezzel legalább azt megakadályozza, hogy valami mutálódott fertőzést elkapjon azt az elmebeteg. Szándékosan nem néz se Claudius, se Akane szemébe, hiányzik is neki, hogy még ezzel arra késztesse őket, hogy a a sátánt megtestesítő íriszeket bámulják. Nézik így is eleget, pedig volt 17 évük megszokni. Tökéletesen tisztában van, hogy nem csak a saját, de a bátyjai keresztjét is neki kell viselni. Gyerekkorában Claudius, és Ludwig helyett is őt büntették, a család minden bűnének ő az epicentruma. Azaz ez az, amit kiskora óta belé neveltek, természetesen, ha tudatában lenne, hogy milyen önostorozó gondolkodásmóddal rendelkezik, akkor se tudna ezen változtatni. Akanet mindig szerette az apjuk, mert a kislányban ugyanannyi hajlam volt mások kínzására, mint benne. Claudius volt a legidősebb fiú, a tehetséges hadvezérpalánta. Ludwig a magántanárok kedvence, aki szókincsével bárkit lenyűgözött. Cain meg a bezárt fekete bárány // bariiii - a szerk.//. Végül is Cain olyan, mint egy kegyetlen kísérlet eredménye. Lehet, hogy a családfő kíváncsi volt milyen egy szeretet nélkül nevelkedett gyermek. Milyen kár, hogy ezt nem érte meg. Nem rossz név ez amit kapott. Ugyanúgy kiűzték a családi házból, és őt sem bánthatta senki. Elvégre ettől függetlenül még ő is királyi sarj, csak valahogy kiszorult a körből. A szeretetre vágyó gyermekből a saját apja faragott "érzéketlen szörnyet"; eleinte nem volt ebben a fiúban semmi ördögi vagy gonosz. Tulajdonképpen most sincs, csak egyszerűen érzéketlen lett, egy gyönyörűen megkomponált melódia, aki ugyan nem gyűlöl - már -, de továbbra is áthatja mások gyűlölete. Nem is kellett volna csodálkoznia az apjának, mikor az ostora markolatára erősített aprócska, méregbe mártott tű megszúrta a tenyerét.
Máig senki sem tudja, hogy ki volt a tettes, és ha gyanakodnak is ugyan a fiúra, bizonyítani senki sem képes. A tűt gondosan eltüntette, és a méreg gyorsan szívódott fel a szervezetben, így nem hagyott nyomot. Szép, rendes tiszta munka. Az az icike-picike tűszúrás meg valószínűleg senkinek sem tűnt fel, olyan apró volt.*
- ...
*Claudius pontosan tudja, hogy az emlékek felhozatalával csak sebeket tép fel, de szerencséjére az öccse olyan ember, aki képes tűrni. Amúgy is, ez a földi élet a pokolhoz képest semmiség lesz, az ilyen apróságok eltörpülnek a rá váró örök szenvedés mellett. Akkor miért is idegesítené fel magát ilyesmiken?*
- Értem. *Hümmögi csendesen. Ha Akanenak ennyi örömöt szerez az, hogy az ő átkozott szemeiről beszéljen..*
~Igazán elmehetnétek már.~
*A válaszra, miszerint nem szándékozik távozni a közelből csak aprót biccent, de más reakciót valóban nem sikerül kicsikarni belőle. Kezébe veszi a kis csomagocskát, és bontogatni kezdi. Ujjai közé veszi az aprócska fiolát. Ismerős ez a smaragdzöld színezet. Óvatosan lecsavarja a tetejét nem törődve azzal, hogy a másik kettő nem immúnis az erős mérgekre, ha azok a levegőbe kerülnek. Ez egyébként is csupán akkor lenne halálos, ha 10 percnél tovább hagyná nyitva a kristályüvegcsét. Egy-két perctől nem dől össze a világ, este hányni fognak párszor és kész. Elég érdekes mérget hozott magával a nővére, jó ízlésre vall, csakhogy..*
~Ilyen már van a gyűjteményemben.~
*Fél kezével megtámaszkodik a háta mögött, és félig ülő, félig fekvő helyzetbe tornázza magát, miközben kicsit meglötyködi az folyadékot. Ejnye, lehet direkt csinálja? Megillatozza az üvegcse zöldet tartalmát és a másik kettőre pillant, de főleg Akanéra.*
- Vermis cruciamentum.. "A kígyó kínszenvedése" Azon ritka mérgek egyike, amik minden lehetséges módon felszívódhatnak a szervezetben. Ha belélegezzük, ha lenyeljük, de akár pórusokon át is. Fő komponense egy japánban honos kígyó mérge, melyet a halál előtti pillanatban csapolnak le, másképpen a méreg nem halálos - innen ered a neve.
*Visszahajol törökülésbe, és lezárja a fiolát. Nem említi meg, hogy ilyen már akad a drágaságai közt, ahhoz túl tapintatos. Rajta kívül egyébként sem látta még senki a gyűjteményét, ettől fogva csakis ő tudja milyen mérgek lelhetők fel benne.*
~Nem csodálkoznék, ha a halálod előtt tőled is tudnék levenni méregmintát.~
*Nem utálja Akanet, de nem is szereti. Teljesen semlegesen áll hozzá, mint ahogy másokhoz is. Talán vele, és a bátyjaival kevésbé arrogáns.. ötven évben egyszer.*
- A színéből ítélve már több évtizedes, ideális. Szép darab, igazán köszönöm.

[Cain magánlaboratóriuma]

*Nem szereti mikor a többiek a hadügyről tárgyalnak a közelében, számára ez ideges tudomány, nem ért hozzá, és idegenkedik mindentől amiről nincs megfelelő tudása, tapasztalata. Amúgy is túlzottan barbár megoldásnak tartja ezt az egész háborúskodást, neki ugyanis meggyőződése, hogy mindent meglehet oldani azzal, ha a tárgyaló felek hajlandóak leülni egymással szemben. Az megint más, hogy ez szerinte csakis azért jó megoldás, mert így kevesebb szemtanúval, gyorsabban, és tisztább módon takaríthatja el az útjában álló egyént. Erre jó példa az édesapja is. Ketten voltak, kényelmes tempóban rendezhette el a helyiséget és még felöltözni is maradt ideje, nehogy a szolgák meglássák az ostorhagyta vörös sebhelyeket a hátán. Nyugodt, tiszta és csendes környezet volt. De hogy néz ki egy csatatér? Hangos, mindenhol vér, ordítás, üvöltés, kosz és mocsok..*
- Hagyd Akanet Claudius, tudod hogy nem az a fajta, aki megtorlatlanul hagyja, ha női mivolta miatt szorítják ki valahonnan.
*Csak egy jó tanács a részéről. Cain jó tanácsait többnyire meg is illik, és meg is szokták fogadni, mivel általában valóban hasznosnak bizonyulnak. Na meg leginkább ő az, aki kordában tudja tartani őket. Amikor viszont Akane a Boszorkánysarok Erdőt említi akaratlanul is megrezzen kicsit, és hirtelen felpillant.*
- Oda ne. Nemsokára ott lesz a verseny.. *Megköszörüli a torkát. Khm. Kicsit több higgadtságot Cain. Lehet, hogy a legkedvesebb szórakozásodról van, szó, na de attól függetlenül nem árt, ha hanyagolod a heveskedést. Amúgy sem túl jellemző rád.*
- ... nem szeretném elhalasztani. Ebben az évben szeretnék egy igazán gyönyörű babát vinni.
*A tavalyi nem volt jó. Ugyan az úrfi így is nyert, de nem sokkal volt mögötte a második befutó. Az övé hamar kifáradt, és egyébként sem volt olyan szép darab, mint a tavaly előtti vagy az azelőtti. Ebben az évben valami hosszú vagy göndör hajút szeretne, valami karcsú, fürgét. Legalább lenne motivációja, hogy a verseny alatt különösen vigyázzon rá, és ne csak a győzelemre menjen.*
- Emellett szerintem 'Ő' sem örülne neki. A hadügy nem az én hatásköröm, de szeretném elkerülni annak a nőnek a vádaskodását.
*Igen, itt most elsősorban a jegyeséről van szó. Nem kedveli azt a nőt, egyszerűen nem szimpatikus, de hasznosak egymás számára. Az ellenszenv pedig hál' istennek kölcsönös, így nem is kell sürgetni azt a házasságot. Ráér az még jó pár év...tizedig. ha úgy nézzük, a birodalom Cain játszótere, de vannak kiemelt helyszínek, ilyen a kastély és az erdő. Itt a legszórakoztatóbb minden.*
- Egyébként meg... szerinted a diplomácia sosem segít. Ha rajtad múlna a szövetségeseink helyén egy nagy halom csontkupac lenne.
*Claudius inkább pusztítani szeret, mint hasznot húzni mások ismeretségéből. Öreg hiba.
Kintről ismerős tűsarkak koppanása hallatszik. Az ember először azt hinné, hogy egy nő közeleg, de nem! Ez "csak" Ludwig.*
~Ejnye, mik lesznek itt.~
*Felhúzza maga elé a lábait, karjaival átkarolja őket, és kézfejével igyekszik eltakarni arcának alsó felével együtt halvány mosolyát. Alsó ajkát beharapja, mikor nyílik az ajtó. Ludwignak még azt is hajlandó lesz elnézni, hogyha felsikít. Igazából róla van a legszebb babája, ezt el kell ismerni. Amíg Ludwig nőies sikolyától az egész helyiség berezonál - és a környéken az össze kutya szörnyethal ettől a frekvenciától -, addig ő elejt egy igazán halk nevetést. Valahogy kedveli a középső bátyját. Ezért is hajlandó a kedvéért holttesteket konzerválni.
kommentár nélkül hagyja a történteket, a nevetés, és a mosoly igazából így is több, mint sok az ő esetében.*