Tornerans Mágusképző Szakiskola
Köszöntünk mindenkit az oldalon!

Amennyiben már regisztrált tag vagy, kérjük kattints a Bejelentkezés gombra, viszont ha vendég, nézz bátran körbe, itt is, és a főoldalon is (amit elérsz fent, a Főoldal gombra kattintva). Amennyiben regisztrálni akarsz, klikk a Regisztráció ikonra a fenti menüsortban, töltsd ki a tesztet, és pár nap után be lesz regisztrálva a karaktered!

Kellemes böngészést kíván: a vezetőség

Tornerans Mágusképző Szakiskola

Tornerans Mágusképző Szakiskola :: http://torneransmagusk.atw.hu/
 
FőoldalHomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokFelvételizésBelépésRegisztráció

Share | 
 

 Templom

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Akane Achironu
avatar

Female Kos Jelige : XVIII. A Hold
Hozzászólások : 2752
Tantárgy(ak) : Átváltoztatástan tanár
Kor : 683

TémanyitásTárgy: Templom   Szer. Ápr. 29 2009, 19:15




Méltóságteljesen áll mindenekfelett
Tartása büszke, s egyenes
Évének száma immár több ezer
Bús sóhajai szólnak csendesen.

Díszes, hatalmas háza Istennek
Míg színpada számtalan féregnek
Látott már sok véres színhelyet
Földi sikolyokat némán tűrte.

Dühöng, forrong csendesen
Konganak a harangok érdesen
Rá immár senki se figyel
Sötét kor ez templomok szentjének.


Méla, komor, bús épület ez már két emberöltő óta. Míg régebben fénye áradt minden emberre, addig mára a sok sikoly, vér és sötét gondolat megfertőzte falait, iszapként, kátrányként bemocskolva azt. Ott, vándor, nih. Pont ott áll, ahol a piactér is van. Pontosan jól látja az a hely az összes hóhéri teadélutánt. Minden Istenhez felszóló imádkozást, fohászt, sikolyt hall ám. Így fénye már kopott, s megtört, ahogy a város sötét gonoszsága összekarmolta falait... De belül...
Vándor, hidd el nékem, ha beteszed oda lábad, azonnal fényáradat fogad. Színes fények ötvöznek a szivárvány ezer színében. Ha úgy érzed az őrület kezdi szárnyait bontani fejedben, a gonoszság már falja fel lelkedet, a sikolyok tépik szét szívedet, hát lépj be ide... Biztosra veheted, hogy azonnal megtisztul, ott, ahol béke és csend honol...



írta: Gabriel Diego Rocca
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amelie Clarkson
Diák - Pugnax
avatar

Female Halak Jelige : Leterézanyuzott álmodozó - Keleti boszorkány
Hozzászólások : 1449
Évfolyam : Második
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Templom   Szomb. Jún. 06 2009, 14:35

*Képtelen megmaradni a kastély birtokán belül. Napok óta nem tud aludni, csak néhány órára ereszkedik jótékony álom szemeire. Nem elég, hogy Sors Anya valamiért haragszik rá, de ma már az Álommanóval sincsen nagy barátságban. Ez pedig meg is látszik rajta. Szemei fáradtan, közönyösen néznek végig a tömegen. Ma még ez a zsibongás is zavarja. Idegesíti a sok kiabálás, a kofák rikácsoló hangja, a bűz, ami mindenhol terjeng. Azt hitte, hogy majd itt, a kastélytól távol, jobb lesz, de ez a gondolata megdőlni látszott. Nem is vette észre, mikor ért a városba, azon belül is a piactérre. Korholja is most rendesen magát, hiszen itt nem szabad, hogy lankadjon figyelme, minden kis mozzanatra oda kell figyelnie. Vagyis kellene, de ilyen fáradtan nem tud mit tenni. Tanácstalanul néz körbe, és nagyot sóhajt. Aztán, miután kellően kimérgelődi magát a halál oltárán, ahogyan múltkor elnevezte magában, megfordul, csak hogy bizonytalanul méregesse a templomot.
Boszorkány, így igazán vallása sincsen, bár Merlinben hisz, emlegeti is sokszor. A falak láttán kicsit hezitál, olyan érzése van, mintha belül sem várná jobb állapotban az épület. De a zaj már annyira bosszantja, hogy végül megindul, és kicsit megilletődve, ajakit harapdálva, de benyit Isten házába.
Ő aranyvérű, nagy múltú család lány gyermeke, de ez most úgy látszik, mind nem számít, mert száját kicsit eltátva bámul körbe. Amilyen nyomasztó volt kívülről, olyan szemet gyönyörködtető belülről. Mivel még soha sem járt ezelőtt templomban, minden kis zugát, már ahová eljuthatott, megvizsgál. Aztán tanácstalanul megáll az egyik sor szélénél. Hallotta már, hogy ide azért jönnek a muglik, hogy erőt merítsenek, bűnbánatot tegyenek. Vagy legalábbis valami ilyesmi miatt.
Aztán behunyja szemeit. Neki is van bűne. Képzelt és valós egyszerre. De most jó helyen van, és talán megtalálja pár kérdésére is a választ.


A hozzászólást Amelie Clarkson összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jún. 06 2009, 16:30-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Főmesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások : 172

TémanyitásTárgy: Re: Templom   Szomb. Jún. 06 2009, 16:23

*A templom néma csendjén, szinte fülsüketítően hatnak az egyszerű léptek is. Drágának tűnő fekete csizma talpa koppan a padló kövén, a visszhangok pedig sokszorosára növelik a hangerőt. Sosem szerette igazán a templomokat. Túl csendesek, és túl magasztosak voltak a valódi világhoz képest. Számára mindig a kétszínűséget jelképezték. Ehhez köze van annak is, hogy már nem egy köztiszteletben álló papot látott, ahogy idejét a város bordélyházában múlatja. Az egyház csak egy tucat képmutató barbár, akik jobbnak gondolják magukat, csak mert papi ruhát viselnek. Szánalmas.
Pedig ő is keresztény volt. Mivel kiskorában hurcolták ide, nem volt igazán lehetősége választani a mohamedán, és a keresztény vallás közt. "Ha Rómában vagy, viselkedj úgy, mint a rómaiak." Milyen hasznos tanács ez. Hithű honfitársai nem sokáig élnek ebben az országban. Belé nem neveltek olyan igaz állhatatos nemzeti öntudatot, mint a keleten felnőtt társaiba. De nem bánja. A szolgasorból emelték ki akkor, mikor felráncigálták a földről társai gyűrűjéből, és egy "ez jó lesz!" kiáltással a lovak felé terelték. Elhozták ide, és megkeresztelték, hogy méltó legyen a hercegek társául. Itt találkozott velük először.
Mindig ezek a képsorok ugranak be, mikor belép ide. Most is elmélázva lépdel végig a hosszú padsorok közt annak ellenére, hogy csupán egy idegen lányt követve érkezett ide. Mégis -isten óvja lelkét- most, egy lélegzetvételnyi időre megfeledkezett Amelieről. Egyszerre gyanús, és egyszerre nem az. Gyanús, mert fehér köpenye miatt, mely az arca alsó részét is eltakarja még a város lakóitól is eltérő, pedig aztán az itteni viseletek is megérnének egy misét. Zöld szeme szinte rikít a fehér anyag, és az a mögül néhol elővillanó koromfekete tincsek között. Aztán eszébe villan, hogy miért is jött. A lány felé fordul, aki már pár perce mozdulatlanul álldogál egy helyben lehunyt szemekkel. Szája mosolyra görbül. Annak ellenére, hogy ő és a társai idegenek itt, mindannyian rendkívül naivak. Vannak ezen a helyen aranyszabályok. "Ne higgy senkinek." "Ne fogadj el senkitől semmit." és legfőképpen "Mindig tartsd a szemed nyitva."*
~... vagy.. Ki tudja ki keveredik a közeledbe.~
*Igaz-igaz.
Megtorpan a leányzó mellett, és ugyan nem fordul felé, egy oldaltekintettel végigméri. Nem kiéhezetten, mohón, vagy egyáltalán gyanúsan.. csupán érdeklődve.*
- Szép hely, nem igaz? Nem sok ilyen akad ebben a városban.
*Ugyan arcából nem sok látszik, de a hangja kellemesen mély bariton, fiatalos hangzású, mely alapján nem lehet idősebb 20-21 évnél.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amelie Clarkson
Diák - Pugnax
avatar

Female Halak Jelige : Leterézanyuzott álmodozó - Keleti boszorkány
Hozzászólások : 1449
Évfolyam : Második
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Templom   Szomb. Jún. 06 2009, 17:12

*Behunyt szemei előtt persze rögtön Charles jelenik meg. A vidám, szerelemmel csillogó szemei, kedves, csak neki szánt mosolya, és a kezei, amelyek mindig óvón ölelték őt, amikor szüksége volt rá. De ez már nincs, az ő hibájából. Ha akkor másként cselekszik, ha nem a figyelmeztető jelzéssel bajlódik, hanem helyette átkokat szór, talán még élne. Rosszabb napokon ezek "ha" szócskák kergetik őrületbe. De mindig végig játssza magában, akkor is, ha utána kínokat áll ki, mert szíve majd megszakad, és legszívesebben meghalna a bűntudattól. Anélkül, hogy észre venné, nyúl a nyakában lógó nyaklánc után, csak, hogy kezébe szorítsa eljegyzési gyűrűjét. Még képtelen elzárni egy kis dobozkába az ékszert, még kell, hogy tudjon emlékezni.
Nem sír, ahhoz túl fáradt és kimerült fizikailag és lelkileg is. Csak nagyokat sóhajt néha, ezzel kiadva magából a szomorúságot.
A cipő kopogását sem hallja meg, annyira elmerül az emlékeiben. Azt sem érzi meg, hogy valaki megáll mellette. Egyre csak marcangolja belül saját magát, mintha ezzel a mazochista viselkedéssel elérhetné, hogy kicsit jobb legyen.
Ezért is rezzen össze, amikor meghall maga mellett egy szépen csengő baritont. Kicsit ijedten nyitja ki szemeit, és arrébb lép egyet. Úgy érzi, gyorsan zakatoló szíve mindjárt kiugrik a helyéről, de a csillogó zöld szemek és a kedves hang elhessentik bizalmatlanságát. Bár egyáltalán nem tetszik neki, hogy nem lát semmit a férfi szemein kívül, azért bólint egyet.*
- Tényleg nagyon szép. Az egyetlen, itt a városban, ami megérdemli, hogy ezt mondjam rá - teszi hozzá kissé cinikusan. - Még soha sem jártam templomban, ez az első alkalom - teszi még hozzá. - De szerintem minden humbug, amit állítanak. Nem érzem úgy, hogy könnyebb lenne a lelkem, mióta beléptem ide, inkább csak felszakadtak a régi, fájó sebek - motyogja fáradtan, vállát vonogatva.
*Végül is, tényleg nem aludt napok óta, csak egy-két órát. És ha ehhez még hozzá teszi az őt gyötrő problémákat, akkor egyáltalán nem furcsa, hogy nem érzi meg, szépen el kellene tűnnie innen, amilyen gyorsan csak lehet. Ehelyett a férfi felé fordul.*
- Ön gyakran jár ide? - kérdezi, miközben kíváncsian szemléli az idegen ruházatát.
*Nem tudja eldönteni, hogy vajon városlakó lehet-e, vagy sem.*
~ De jobb, ha én nem ítélkezem. A középkorban vagyunk, én mégis egy fekete nadrágban és egy vékony fehér pulcsiban mászkálok, és akkor a talárt már jobb ha nem is említem. ~
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Főmesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások : 172

TémanyitásTárgy: Re: Templom   Szomb. Jún. 06 2009, 17:57

*Ritkán látni anélkül, hogy arcát ne takarná el a fehér szövettel, na jó, annyira azért mégsem ritkán, de ez a kuriózum általában azoknak adatik meg, akiket ki, vagy elrabol, vagy bántalmaz, megaláz, plusz a bordélyokban tevékenykedő hölgyek és "üzletfeleinek" teszi meg azt a csekélyke szívességet, hogy szabaddá teszi vonásait. Egyelőre nem is moccan meg, csak a tekintete élénk, követi a lány minden mozdulatát. Mosolya szélesebb lesz, bár ez nem látszik, de jó így. Sosem jó, ha a préda látja a ragadozó mosolyát, főként ha ő egyelőre nem szándékozik megmutatni.*
- Vannak más szebb helyek is. Nem kell távolra menni, elég ha naplemente idején kiül az ember valamelyik tetőre.
*Na meg ott vannak a bordélyok, és a királyi udvar, ahol szintén a fényűzés a domináns. Nem mellesleg az minden világias mocsok fertője. Ez a legszebb benne. A kastélyon kívül élők mind azt gondolják milyen üdvözült hely az ott, a falakon túl, és nem is gondolják, hogy minden bűnös gondolat megvalósul azon a helyen. Meg most már jópár éve a falakon kívül is kényeztetheti bárki az érzékeit... ha elég pénze van.
Valahogy olyan álszent, és bűnös dolog egy templomban ilyeneken gondolkodni nem?
Még szerencse, hogy a férfi nem áltatja magát olyan sületlenségekkel, mint a "megtisztulás" vagy "megüdvözülés". Vannak olyan emberek akiknek a kezéhez annyi mocsok tapad amit semmiféle szenteltvíz le nem mos. Még akkor is, ha azokat mind elhivatottsággal tette. Néha irigyli Ludwigot amiért ennyire nem érdekli semmi, és Caint is amiatt a rezignáltsága miatt.*
- Ez az első alkalom? Ezt a többi lakónak ne hangoztasd. Rég akasztottak, az idegeneket pedig tizedannyi tiszteletlenségért is fellógatnák, ha rajtuk múlna.
*És sajnos többnyire rajtuk múlik. Szemöldöke épp csak el leheletnyivel feljebb szökik, bár ezt csak igen éles látással, és kitartó figyelemmel lehetne észrevenni. Milyen furcsa egy szerzet.*
- Sose várd egy épülettől, hogy csak a puszta létezésével megnyugvást hozzon. Ezek csak kőből épített falat, amik nem szolgálnak másra, csak arra, hogy megerősítsék az ember hitét. A nem létező hitet pedig nem lehet megszilárdítani.
*Vállat von, ezúttal egész testével Amelie felé fordul. Vajon kihez vigye? Nem kifejezetten kísérleti alany, Cainnak nem jó. Ludwignak nem az esete. Claudius meg csak szétcincálná, így kár lenne érte. Nem baj, majd útközben eldönti.*
- Nem, ritkán. Azt is csak megszokásból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amelie Clarkson
Diák - Pugnax
avatar

Female Halak Jelige : Leterézanyuzott álmodozó - Keleti boszorkány
Hozzászólások : 1449
Évfolyam : Második
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Templom   Szomb. Jún. 06 2009, 18:39

*A férfinak elég csak megszólalnia, és kimondania pár szót ahhoz, hogy egy pillanatra elboruljon a tekintete. Hónapokkal ezelőtt Charles és ő éppen egy szép naplemente közben sétáltak haza, amikor megtámadták őket. Persze erről a férfi mit sem tudott, így pár mélyebb lélegzet után rendezi vonásait.
Hiába fürkészi a tekintetét, nem igazán tud belőle semmit megfejteni. De az egyre inkább feltűnik neki, fáradtsága ellenére is, hogy felettébb zavaró, amiért nem látja a másik vonásait. Nézi, ahogyan elmerül a férfi egy kicsit a gondolataiban, ő pedig közben újra a különlegesen szép ablakokat csodálja. Valahogy olyan nyugodt ez a hely. No, nem olyan mint az erdő volt, nem. Ott halotti volt a csönd, szinte teljesen kikészítette. A sötétre pedig megpróbál nem is emlékezni, mert attól még most is rémálmai vannak. Többek között ezért sem tud aludni rendesen. Ahogyan most Sebasitanra sem akar gondolni. Ameddig a vőlegénye elvesztése ilyen mély érzelmi válságokba tudja taszítani, addig ostobaság lenne bármibe belekezdeni, a barátságon kívül. Visszapillant a férfira.*
~Érdekes, Sebastiannak is zöld szemei vannak, de messze nem ilyen kifejezőek ~ - gondolja, és érzi, hogy fehér arcára két kis rózsafolt ül ki.
*A szavakra csak felvonja a szemöldökét, látszik rajta, hogy kételkedik abban, fel tudnák akasztani.*
- Nos, maradjunk annyiban, hogy azért meg tudnám magam védeni. Csak nem gondolja, hogy nem tanúsítanék ellenállást? - kérdezi fáradt mosollyal arcán, miközben megrázza kissé fejét, haja pedig végig simítja hátát és nyakát.
*Hallgatja a férfi filozófikus mondandóját, és fel sem tűnik neki, hogy letegezték, engedély nélkül. Máskor ezen felháborodna. De ma már nem kell semmin meglepődni, hiszen nyilvánvaló, hogy a belső gyanuszkópja teljesen lemerült.*
- Lehet, hogy nincsen Istenbe vetett hitem, de hiszek a Jóban. Azt hittem, kezdetnek ennyi is elég lesz ahhoz, hogy kapjak valamit ettől a helytől - húzódik szomorkás mosolyra ajka. - Tévedtem, de hát ezekből tanul az ember, nem igaz? - kérdezi, miközben kezdi kicsit kellemetlenül érezni magát, amiért ilyen feltűnően mustrálják.
- A naplementéről jut eszembe, hamarosan esteledik. Jobb lesz, ha visszaindulok, semmi kedvem késő este a városban egyedül bolyongani - magyarázza fáradtan, majd megfordul, hogy elinduljon, de még visszapillant a férfira. - Örülök, hogy találkoztunk - köszön el olyan naivitással, amitől az ember leesett állal bámul rá.
*Majd lassú léptekkel elindul a kijárat felé.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Főmesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások : 172

TémanyitásTárgy: Re: Templom   Szomb. Jún. 06 2009, 20:52

- Az emberek itt is értenek valamicskét a mágiához.
*Valahogy nem tudja elképzelni, hogy ez a törékeny lány meg tudja magát védeni másoktól. Olyna korban nőtt fel, és olyan korban él, ahol a nők tulajdonképpen másra nem igen jók, minthogy kiszolgálják a férfiak minden igényét. Félnek tőlük, és vonzódnak hozzájuk, mert tudják, hogy a férfi erősebb náluk. Félnek, mert az erősebb bánthatja a gyengéket, és vonzódnak, mert meg is védheti, a úgy alakul. Egy ilyen szellemi környezetben csak nagyon kevés nő mer kiállni magáért. Meg hát nem is szabad. Másrészről ez igazán .. unalmas. Csak a sekélyes emberek tudják kiélvezni az ilyen hatalmat. Ebből is látszik, hogy ez a világ telve van csupa-csupa sekélyes emberrel. Érdekes, hogy Amelie ilyen magabiztosan kijelenti, hogy ha kell, akkor erőszakhoz folyamodik.
Figyeli, ahogy a lány megfordul, hogy távozzon, miközben azon töpreng, hogy tényleg hagyja-e futni. Csak úgy. Elvégre az nem az ő reszortja. Pedig bizony be kell vallani, hogy most még ez is megfordult a fejében. Végül Ameliere bízza a sorsát.*
~Ha visszanéz, elviszem.~
*Ejnye, a három legnagyobb hibából kettőt fél órán belül teljesíteni. Nem rossz teljesítmény, nem rossz. Borzasztóan naiv lehet a lány, ha csak úgy hátat mer neki fordítani. Bezzeg, ha tudná, hogy kivel beszélget ilyen könnyeden, nem valószínű, hogy így állna hozzá a másikhoz. Helyette pálcát rántana, minimum..*
- Nos, ha nincs ellenedre, én szívesen visszakísérlek.
*Mutatóujját bal arcféltekénél beakasztja a fehér vászonba, és lehúzza azt egészen a nyakáig, hogy arca láthatóvá váljon. Mosolya szimpatikus, bizalomgerjesztő, bár ott van benne az a fiatalos frissesség, és komisz mindenttudás, ami sok huszonéves fiúra jellemző. Valóban nem túl idős, vonásai karakteresek, bőre az itteniekéhez képest néhány árnyalattal sötétebb, kellemes napbarnított. Valahol egészséges úton lehet a szép és a jóképű közt.*
- Nem biztonságos, aztán meg nem venném a szívemre ha még valami baj történne..
*A mondat második feléből mintha kicsengene valami cinkos irónia, amit Amelie szerencsére nem igen érthet, sőt nem is túl feltűnő, ha az ember nem számít rá. kicsit inkább gúnyosan hat az avatatlan szemnek, de érezhetően nem a lány felé irányul ez a hanglejtés. Elvégre egy férfinak kell, hogy legyenek elvei: Nőket nem bántunk.
Csak egy egészen icipicit elraboljuk őket. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amelie Clarkson
Diák - Pugnax
avatar

Female Halak Jelige : Leterézanyuzott álmodozó - Keleti boszorkány
Hozzászólások : 1449
Évfolyam : Második
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Templom   Szomb. Jún. 06 2009, 21:15

*Már majdnem az ajtónál jár, amikor újra felcsendül a férfi hangja. Meglepetten fordul vissza, és már hárítaná az ajánlatot, amikor amaz végre felfedi arcát. A lány becsületére váljék, hogy az arcán semmilyen mimika nem található, de ha valaki jobban megfigyelhetné, láthatná, mint szorul egy pillanatra ökölbe a keze, hogy ne fejezze ki valahogy, milyen hatással van rá a férfi mosolya.*
~ Most már egészen biztosan fáradok. Mióta vagyok olyan sekélyes, hogy ilyenek után ítéljek meg valakit? ~ - kérdezi magától, de kivételesen nem érkezett válasz, ami valahol kicsit megnyugtatja, mert ez legalább biztosítja, hogy még valamennyire rendben vannak az idegei.
- Ez igazán kedves tőled - bólint, és ezzel el is fogadja az ajánlatot.
*Hiszen azért is sietett annyira, mert zavarta a másik titkolózása, és mert rém neveletlen dolognak tartotta, hogy takargatja az arcát. Még akkor is, ha ez más népeknél szokás volt. És nem fogja magázni sem a másikat, mert utólag rájött, hogy az idegen már az elejétől fogva tegezi őt. Nem fogja felhúzni érte az orrát, de magában ezt is elraktározza.
Félre biccentett fejjel várja be a másikat, majd kezét nyújtja felé.*
- Ha már lesz egy kísérőm, illene bemutatkozom. Amelie Clarkson vagyok - mosolyog, majd lassan kinyitja az ajtót. - Ez a város tényleg nem biztonságos, sajnos már a tapasztalat beszél belőlem. Két nagy mamlasz, tohonya férfi kapott el, és cibált be minket egy sikátorba, mert a főnökük azt hitte, hogy mi tulajdonítottuk el az amúgy becstelen úton szerzett aranyát. Mondanom sem kell, hogy nem úgy bántak velem, ahogyan kellett volna - mesél, miközben szavaiból süt, hogy semmire sem tartja az ostoba férfiakat. - Ha akkor nem jön Elv..., szóval, ha akkor nem jön a megmentőnk, biztosan elraboltak volna minket, vagy már, ahogyan az egyszerű emberek is mondják, alulról szagolnánk az ibolyát - fejezi be, miközben reméli, hogy nem volt feltűnő, amiért elharapta megmentőjüknek nevét.
*Majd elindulnak lefelé a lépcsőn, és ő bosszúsan veszi tudomásul, hogy a városban még mindig zajonganak, bár az estére való tekintettel már nem olyan rémesen hangosan, mint a délután folyamán.*
- És mondja csak, régóta él ebben a városban? - kíváncsiskodik, miközben megpróbál odafigyelni arra, hogy ne aludjon el menet közben, és arra, nehogy közel kerüljön az utcán lődörgő kétes emberekhez, miközben nem is sejti, hogy a legkétesebbik mellett sétál teljes nyugalomban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Templom   

Vissza az elejére Go down
 

Templom

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tornerans Mágusképző Szakiskola :: Kalandok, programok :: A nyúlon túl... ? - Középkori kaland helyszínei-


Free forum | © phpBB | Free forum support | Kapcsolat | Report an abuse | Have a free blog with Sosblogs