Tornerans Mágusképző Szakiskola
Köszöntünk mindenkit az oldalon!

Amennyiben már regisztrált tag vagy, kérjük kattints a Bejelentkezés gombra, viszont ha vendég, nézz bátran körbe, itt is, és a főoldalon is (amit elérsz fent, a Főoldal gombra kattintva). Amennyiben regisztrálni akarsz, klikk a Regisztráció ikonra a fenti menüsortban, töltsd ki a tesztet, és pár nap után be lesz regisztrálva a karaktered!

Kellemes böngészést kíván: a vezetőség

Tornerans Mágusképző Szakiskola

Tornerans Mágusképző Szakiskola :: http://torneransmagusk.atw.hu/
 
FőoldalHomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokFelvételizésBelépésRegisztráció

Share | 
 

 Földszinti folyosók

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
SzerzőÜzenet
Rai Drac
Diák - Extremus
avatar

Male Mérleg Hozzászólások : 415
Évfolyam : Első
Kor : 40

TémanyitásTárgy: Re: Földszinti folyosók   Szomb. Nov. 28 2009, 17:51

// ne haragudjatok, de ma rengeteg melóm volt, és már nincs időm rendes hsz-t írni... :S Szóval kérlek titeket, hogy várjatok meg, ha lehet, holnap délelőtt pótolom, jó? *rohan* //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ireth McAvoy
Diák - Pugnax
avatar

Female Szűz Jelige : Nincs máshoz jogod, csak hogy akaratod szerint tégy
Hozzászólások : 105
Évfolyam : Első
Kor : 23

TémanyitásTárgy: Re: Földszinti folyosók   Szomb. Nov. 28 2009, 18:02

// Jó, rohanj!! * kiabál átunna, bár már csak a visszhang juthat el valakihez //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rai Drac
Diák - Extremus
avatar

Male Mérleg Hozzászólások : 415
Évfolyam : Első
Kor : 40

TémanyitásTárgy: Re: Földszinti folyosók   Vas. Nov. 29 2009, 16:38

Mire odaér, a láyn már a macskát vizsgálja, miközben testének különböző ponthaiból, vékony erecskékben csordogál a vér. Drac egy pillanatra megszédül. Vér... De aztán legyűri az érzéseit, és igyekszik érthetően tagolni a szavakat, miközben válaszol, hogy ezzel is elterelje a gondolatait.

- Azt a varázslatot használtam rajta, amit tőled lestem el az előbb. A kővédermeztőset... - nem tudja folytatni mert megint történik valami.
Az előbbi sötétet egy pálca fénye váltja föl, Ireth felpattan, és ellenségesen néz a közeledőre. Ajajj...

Aztán Edward megszólal, és Drac egyből megismeri a hangját. Ugyanaz a srác, akivel nemrégen bűbájtanon kiborították a profot. Mármint nem csak ők, bőven része volt a dologban az egész csoportnak, de azért jelentősen hozzá járultak. MEgdöbbenve figyeli a lány reakcióit, aki egyszer elmosolyodna, másszor mindezt igyeksik vicsorrá torzítani. Mi a fene folyik itt?

Az állatkínzás neki sem nagyon jön be, bár tudja, hoyg ő sem sokkal különb, hiszen éppen az előbb szórt egy olyan varázst szerencsétlen macskára, amit nem tud feloldani.

Ed kérdésére már válaszolna, amikor ireth megelőzi, és olyan ellenséges hangot üt meg, hogy a fiúnak végigszalad a hátán a hideg. Tényleg mi a fene folyik itt? Van egy olyan sötét gyanúja, hogy belekeveredett valamibe, ami sokkal régebb óta kezdődött.

Csöndesen figyeli a szóváltást,, igyekszik megfigyelni, hogy a másik srác hogyan áll a dolgokhoz. Nem kell sokat túráztatnia magát, amíg rájön, hogy ez nem más, mint egy frankó kis szerelmi dráma...
Hogy erre ráébredjen, sokat segített, hogy Ireth elkezd mellé araszolni. Most nem pirul el, annyira még ő sem naiv, hogy ne értse, mire megy ki a játék.

~ Ezt jól kifogtam ~ állapítottta meg kissé idegesen. ~ Most mi a fenét csináljak! ~
Ha arréb húzódik, hogy Ed ne higgye azt, amit Ireth láttatni akar, akkor a lány megsértődik, és ki tudja mire nem lesz képest. Ha hagyja, hogy közelebb jöjjön, akkor a prefektust haragítja magára. Így végül egy köztes megoldást talál ki, és maga lép a lány felé, hogy azzal foglalkozzon, ami a leginkább fontos számára, közben Edhez szól.

- Mindent elmagyarázunk mindjárt, de addig is, van egy tiszta zsebkendőd, vagy bármilyen ruhaanyagod? Szükségem van valamire, amit felszabdalhatok, mert nem ártana a vérzést elállítani. - Óvatosan fejti ki a sebbe ragadt anyagot, igyekszik nem fájdalmat okozni.

Próbálja magát elvonatkoztatni attól amit csinál, és elhitetnie az agyával, nem, nem vért rint éppen most. Minden erejével a feladatra koncentrál, közben pedig elkezdi Ednek mesélni a történet elejét, hogy ezzel is magát segítse.

- Úgy kezdődött, hogy feljöttem a lépcsőn, és majdnem eltarolt a macska, erre aztán kicsit megkövültem... - igyekszik kihagyni belőle a lányt, amennyire lehet, mert nem akar belekavarni ebbe a szemmel láthatóan is viharos viszonyba.

Ilyenkor érzi magát leginkább öregnek. Ezek itt ketten oda vannak egymásért, ezért utálják a másikat. Drac halkan felsóhajt. ~ Baromira remélem, hogy a macska nem egy fehérneműt szorongat. Az lenne még csak nagy szám... ~
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Lyons
Prefektus - Pugnax
avatar

Male Szűz Jelige : Az ördög elcseszett kisöccse
Hozzászólások : 682
Évfolyam : Első
Kor : 23

TémanyitásTárgy: Re: Földszinti folyosók   Vas. Nov. 29 2009, 23:16

*Persze, pont erre számított…Pedig egyáltalán nem nagy a feje…Egy gúnyos fintornál többre viszont nem tartja a dolgot, sőt fitymálóan jegyzi meg:*
-Nem tudsz jobbat kitalálni? Ez már unalmas…*Összehúzott szemei dühösen felvillannak egy percre, amikor a lány közelebb lép a másik fiúhoz, gondolataiban természetesen azonnal reagál, miért nem tetszik neki a dolog: Szegény fiú a fúria áldozatául esik. Drac olyan kis ártatlan és ahogy Frimika mondta aranyos, bár még mindig azon az állásponton van egy kisállat legyen aranyos, ne egy fiú, mégis egyáltalán nem érdemli meg, hogy Ireth a közelében legyen, főleg, hogy segített neki bűbájtanon. Na meg az is marja a csőrét, hogy a lány az ő fejét miért nem akarja leharapni…miért csak mindig az ő, az Ed feje a tét…Ökölbe szorulnak kezei, egyszerűen dühíti a lány viselkedése, pedig csak egy mozdulat volt.*
-Honnan tudod, lehet, hogy élvezi. *Fintorodik el, a farkánál fogva felemelve a dögöt.*
-Szerintem akasszuk fel valahová és írjuk ki, piros festékkel mellé a falra, hogy feltárult a titkok kamrája…*S még ő a prefektus…Bár lehet tudja az ellenvarázst, de úgylátszik Irethnek kőszobor kedvenc kell, kikapja a kezéből és ráfogja, állatkínzó. Na és? Utálja a macskákat, ráadásul valószínűleg ez az állat karmolta össze a lányt. Ezért még jobban utálja. Nem akarja felfogni mit jelent ez, inkább a lányra emeli tekintetét. Borzasztó mennyire összekarmolta az a dög…még jó, hogy itt van ő, aki tud rá néhány ügyes kis varázslatot, egyszerűen magához húzza majd, hátulról átöleli és....hülye liba! Zökken vissza a valóságba, képzeletben már odáig eljutott, hogy a realitásban is kinyújtotta kezét a lány felé, hogy megnyugtólan karjaiba zárja, hogy elállítsa minden vérzését…Gyorsan visszahúzza kezét, lenyeli a „hagy segítsek” kezdetű mondatot és igencsak méltatlan képet vág, önmagához képest…Legalábbis szemeiben feltűnik a fájdalom egy kicsiny csillanása, mintha azt mondaná „áu” mintha őt is megmarta volna a dög…egészen olyan képet vág, mint egy durcás kisfiú, aki megint nem kapott karácsonyi ajándékot. Ez tart egy egészen rövid másodpercig, arca aztán közönyös részvéttelen, hideg kifejezést ölt magára.*
-Nagy cucc…*Nyögi kissé rekedten, mintha nem érdekelné, bár Ireth nem képes őt úgy kiborítani, ahogy Katheleen ezzel a témával kapcsolatban. Egymásba fonja kezeit, meglehetősen gőgös arcot vág, futó pillantást vetve lány sebeire, megint. Egyszerűen odahúzza a tekintete, s a szemöldöke kissé sajnálkozóan felfelé kanyarodik.*
~Hogyarohadt…~
*A lány láthatólag Rain keresi a pálcáját, ráadásul nyápicnak titulája…*
-Nem én fostam be egy macskától. *Rándít vállat, hidegen fújtatva, mintha egyáltalán nem érdekelné a lány állapota. Inkább Rait veszi szemügyre, mint aggódó prefi. Különben tud ő olyat, csak titkolja.*
-Te jól vagy? Begyógyítom egy perc alatt minden sebesülésed. *Fordul a fiú felé, s valóban ért a varázsláshoz, elő is húzza pálcáját, az estre, ha akcióznia kéne. Nem vétlenül nem járt eddig még a gyengélkedőn…*
-Minek kell mindent túlbonyolítani? Egyszerű kis varázslat az egész…*Forgatja meg szemeit, miközben zsebkendőt húz elő nadrágja egyik zsebéből, a megfelelő igét mormolva pedig vizet locsol rá.*
-Te meg ne gyerekeskedj már, mutasd a kezed, vagy megbüntetlek. *Motyogja az orra alatt Irethnek, bár féloldalasan Drachoz beszélve. Természetesen őt nem büntetné, hálával tartozik neki, meg különben is…Nem is lenne rossz Irethtet büntetőmunkára ítélni…Kettesben…ráharap ajkára, biztos valami elmebaja van, lehet mégis elmegy a gyengélkedőre egyszer*
-Aha…*Hallgatja Drac magyarázatát, miközben a tőle telhető legegyütt érzőbb arcot vágja.*
-Kellemetlen lehetett…Biztos, hogy jól vagy már? Nem akarsz kicsit leülni? Ehzért mondom én mindig, hogy ne járkáljanak a diákok éjjel a folyosókon, veszélyes lehet. *Sápítozik, jól játszva az aggódó prefektus szerepét. Persze oké, hogy tud olyat, de most tisztában van vele, hogy „kicsit” túlzásba viszi. Az egyik lóca felé pillant, ha kell oda letámogatja a srácot, de előbb még megerősítést vár. Persze Irethnek csak szájelhúzás jut, ahogy rátekint. Minek néz egyáltalán oda? Ennek a lánynak levegőnek kellett volna születnie, az biztos…s még meri kísérteni…igen biztosan az, szellem…neki pedig át kéne néznie rajta és inkább Dracot nyugtatni meg.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ireth McAvoy
Diák - Pugnax
avatar

Female Szűz Jelige : Nincs máshoz jogod, csak hogy akaratod szerint tégy
Hozzászólások : 105
Évfolyam : Első
Kor : 23

TémanyitásTárgy: Re: Földszinti folyosók   Hétf. Nov. 30 2009, 17:57

* Örömmel konstatálja, hogy Drac tanult tőle valamit, még akkor is, ha neki sokkal jobban megy, mint a "mesternek". Nem irigy, csak cseppet, ő is szeretne jól varázsolni, de neki csak a baklövések mennek, még azt az egyszerű bájitalt is elcseszte az órán. Gondolatban vállat ránt, máris van valami amiről majd mindig ő jut Drac eszébe.
Már csak abban bízik, meg is tudják szüntetni az átkot, mert nem szeretne a Karvezetőjéhez menni a tolvajjal sem, hogy; nicsak megátkoztuk. Akármekkora bajt is kavart a macska, azért Ireth sajnálná, ha ebben a pózban maradna, nem szereti a kitömött, mozgószemű állatokat, arról nem is beszélve, hogy a lény mindenéből rémület árad. Lelki szemeivel látja magát, éppen intravénásan táplálja az állatot, éhen azért ne vesszen. Jó, de fog tudni üríteni is?
Fura lenne, ha most felkacagna, mégis majdnem megteszi, az ötlet is csak neki juthat eszébe.
Nevetés helyett, nagy zöld szemeivel, hálásan pislog a féltündére, amiért nem mártja be a prefektusnál, mert akkor Ed biztosan örömmel büntetné meg. Szerinte éppen elég büntetés, a több sebből való vérzés.
Összeszorítja ajkait, karmolásai meglehetősen fájnak, főleg melyek a dekoltázsára jutottak, reméli lejjebb nem, de azt nem itt fogja megszemlélni, ki tudj amilyen förtelmes meglepetésbe botlana?
Olyan látszatot kelthet, mint aki összefutott mégis egy baltás gyilkossal, de csak addig jutott el, hogy mélyenszántón a bőrét karcolássza.
Áldja Drac eszét, hogy hideg vizes zsepit emleget, jót tenne lázának is egy kis priznicezés, ahogy anyja mondaná, lehet meg is teszi, és akkor majd újra szabadon gyűlölheti Edet. Na nem mintha így nem gyűlölné, csak akkor jobban menne, mert nem kötné le a figyelmét a fájdalom.
A merev szőrcsomót szorongatva bújik ki az ingből, ami már magában is nagy teljesítmény, nem tehet róla de fájdalmasan felszisszen, hogy tagadja a fájdalmat, amikor könnybe lábadnak szemei? Mi ő valami Rambó? Most járhat utána ki a jó isten az a Rambó?!
Drac megfigyelése, hogy szerelmesek lennének... nos ha most megemlítené Ireth azonnal a gyenguszra küldené, azonnal vizsgáltassa ki elmebaját. Sosem adna neki igazat, hiszen ő nem látja, jelenleg nem is érzi, így gőze nem lenne róla, valaki, hogy olvassa le a testbeszédéből, ha ő maga nem érzi.
Pillantásai Ed felé lekicsinylőek, lesajnálóak és gyűlölettől izzóak, ebben szerelmet olvasni..., valaki itt nagyon oklumentor.
Hagyja, hogy Drac lesegítse a maradék inge róla és halkan sóhajtozik, nem akar fájdalmasan kiabálni, magára erőltet egy mosolyt, és loppal Edre pillantva megjegyzi Dracnak*
- Nagyon finom az érintésed, ez most jól jön. * noha sikoltani tudna, a lány elég kényes, nem viseli jól a fájdalmat, szája kiszárad, szemei izzik, mégis úgy pillog Dracra, mintha az a csillagokat hozta volna le neki. Ha tudná, hogy a fiú sejti mit akar, biztosan esdekelne tekintetével, hogy segítsen neki kiborítani Edet, majd megvigasztalja. Jesszus dehogy, inkább tovább idegesíti. Tekintete végigszalad Ed alakján, míg Drackal azon dolgoznak, hogy elálljanak vérzései.*
- Azért mondom, hogy nagy a fejed, nehogy elfelejtsd. * noha érzi, hogy ennek éle veszett, majd kitalál jobbat, már sértést persze. Felpuffog a prefi szavain, mint valami elcseszett kígyó.*
- Nincsen saját ötleted? A történelemből kell táplálkoznod? Múltkor néhai Perselus professzor szavait idézted, most meg a Titkok Kamrája, mi lenne, ha egyedivé tennéd magad? * nem néz a fiúra a sebeit szemléli, a lassan múló vérzést, nyikorogva szuszog. Már ott tart, hogy Ed felé nyújtott kezéhez lép, hogy simítson végig a karján, nyakán, ajkain, hogy aztán... leharapja a hülye ujjait, amiért azok hozzá mernek érni. A durcás arckifejezésre lebiggyesztet ajkakkal reagál, szeretné megvigasztalni, ehelyett jót rúg belé.*
- Ne is segíts, lehet a végén elfertőződök, percig sem hiszem, hogy tudsz megfelelő varázslatot, ha csak nincsen nálad a múltkori szerből, amit Mattel majd édes kettesben újrafőzünk. * gúnyos mosolyt villant, biztos benne, hogy Matt neve nem a legjobb hír, főleg, hogy Ed máris kezd elvonatkoztatni tőlük. Nem sokáig élvezheti a hatást, ha lett egyáltalán, mert sajgó karja újból sziszegésre készteti.*
- Nagyon fáj, ég az egész kezem. * nem tehet róla, hogy anyuci kicsi lánya, kétszer annyira fáj, mint egyébként, ha nem két pasi társaságában lenne, most talán sírna is.*
- De bunkó vagy, mi sem féltünk a macskától, csak el akartam venni tőle ami az enyém. * dühösen toppant, ami nagyon jól mutathat mamuszában, kedve lenne elrántani a kezét Dractól, és jól megpofozni Edet, most komolyan. Miért nem siet a segítségére? Miért nem sajnálja? Miért nem öleli meg? Miért nem simogatja meg a hátát, hogy megnyugodhasson?
Összerezzen, ő is agyturkászhoz megy, kész.
Felmorran. A marha, azt sem látja, hogy Drac nem sérült meg? Ő sérült meg! Őt kell ápolgatni! Őt kell megszeretgetni! Ő az aki a zsepit akarja, aki azt akarja, hogy Ed foglalkozzon vele. Igenis! Őt kell most babusgatni. Francba is már. Miért Drac miatt aggódik? Amikor ő itt túlszenved, hogy felkeltse a fiú óvni vágyó kedvét. Megrázza a fejét és a tőle telhető legbájosabban Dracra mosolyog.*
- Nagyon édes vagy, hogy ennyit teszel értem, nem is tudom, hogy fogom meghálálni, * kicsit közelebb lép, hogy jobban szemügyre egye Drac arcát.
Ed meg gebedjen meg. Eddig fél percig sem volt szándéka kikezdeni Drackal, de.... ő is tudja, hogy álnok húzás, de a srác helyes és aranyos, vicces is. Bal vállán ülő képzeletbeli kisördöge lerúgja a jobbik vállán lévő ellenségét és Ireth szemében ördögi fény csillan.*
- Nincsen kedved lejönni velem a faluba? A vásárba? Meghívnálak valamire, persze csak hálám jeléül. * bájos mosolya nem szűnik, olyan közel lép, hogy a fiú érezze teste melegét, muszáj, hogy Ed megörüljön.*
- Megbüntetsz? *pillog Drac mellől Edre. Neki is ugyanaz jut eszébe. Büntetés, Eddel, kettesben. Az élmény elképzelt hatásától égnek merednek az apró szőrszálak a tarkóján, Biztosan az undortól.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rai Drac
Diák - Extremus
avatar

Male Mérleg Hozzászólások : 415
Évfolyam : Első
Kor : 40

TémanyitásTárgy: Re: Földszinti folyosók   Kedd Dec. 01 2009, 11:56

Miközben a szövetdarabkákat szedegeti a lány puha bőréről, és hallgatja a másik kettő szóváltását, kicsit elmereng. Milyen furcsa is az élet. Itt vannak ezek ketten, annyira utálják egymást, hogy az már szeretet, és erre mi történik? Na? Persze, hogy ő valahoogy a kettő közé kerül! Drac utál pajzs lenne, de van akiben egyszerűen genetikailag kódolt a lúzerség. Most is két szék között, a pad tetején áll, és kétségbeesetten tekintget körbe, hátha valahol, nagy piros, villogós betűkkel ki van írva, hogy MEGOLDÁS.

Igazából nem lepi meg, hogy nincs kiírva.

Helyette csak halkan sóhajtozik, sőt néha hangtalan átkozódik is egy sort, igen, ez már határozottan Extremusos szokás, a végén még tényleg beilleszkedik, szóval átkozódik, amikor kicsit durvábban kell hozzáérnie a lányhoz, aki olyankor felszisszen, és vonaglik egy sort. Drac tudja, hogy fáj neki, és igyekszik minél óvatosabb is lenni, de ennél jobban nem megy, a karmolás az karmolás...
Óvatosan segítí le a lányról a megtépázott inget ~ Na ebből sem lesz már használható zsebkendő többé ~ gondolja, de most tényleg ez a legkevesebb, hiszen van még pár darab tarcsiban a szobájában. Az anyja gondoskodott ilyesmiről.

Aztán Ireth újra "belevonja" őt a beszélgetésbe. A fiú tudja, hogy óvatosan dolgozik, de a finom érintést enyhe túlzásnak találja, és ahogy oldalra sandít, megfigyelve a másik kettő arcát, a sejtés beigazolódik. Ezek megint egymást zrikálják, de most ő is a frontvonalba kerül. Így nem csinál semmit, a csöppnyi elpiruláson kívül, ami iylenkor elengedhetetlen kelléke a lúzerságának, nem szól hozz, igazából nem is néz fel, csak kicsit hátréb lép, felkinálva Ednek a helyet, hogy hozzáférhessen a lány összekaszabolt testéhez a vizes ronggyal.

De a lánynak még ennyi idő is elég volt, hogy újabb kapáttal tegyen az amúgy is kínossá váló helyzetre! Drac azon kapja magát, hogy Ireth már majdnem a akrjába bújik, és nagy, csillogó szemekkel néz fel rá. Igazából fogalma sincs mi a fenét csináljon, hogy ezt megússza, mert teljesen leblokkolt.
Nem, szó sincs arról, hogy a lány nem nézne ki jól, sőt! Még ebben az összekapkodott szerelésben, jóegynehány karmolással is elég vonzó, túlságosan is. Be kéne tiltani, hogy ilyen csajok járkáljanak a pasik között, mert a legtöbb zűrt ők okozzák egyetlen kis szempillarezegtetéssel.

- Öhhh.... izé... Ireth, én... - dadogja, igyekszik valami normális, öszefüggő gondolatatot kipréselni az agyából, de egyszerűen nincsen hozzászokva, hogy valaki ÚGY nézzen rá, és a lány most kifejezetten erre játszik. Nem annyira hülye, hogy ne vegye észre Ed megfeszült tartását, ahogy az előbb felé nyúlt, aztán mégse... esez ágában sincsen a gyújtópontban állni, de ezt hogyan magyarázza emg mindkettőjüknek úgy, hogy ne legyen belőle sértődés?

- Én csak... izé, hát elláttam valamennyire a sérüléseidet, de ez semmiség. Komolyan! Hiszen nem csináltam semmit, csak kiszedegettem a darabkákat... öö.. szerintem tényleg jobb lenne kitisztítani a sebeket... Ed - néz a prefektusra segélykérően - megtennéd, ha már úgyis nálad van, hogy azzal a vizes ronggyal végigtörülgeted a karmolásokat? Nem akarom, hogy elfertőzödjön, és te biztosan jobban értesz az ilyesmihez, mint én...

Hogy pontosan mihez is ért jobban a másik, azt nem részletezi, elvégre is, a sima sebellátással neki sincsen olyan nagy problémája, éppen eleget kötözgette magát, és másokat is, eddigi élete során. De így megkönnyebbülve lép el a lány mellől, hogy helyet adjon a másik fiúnak, miközben egy bíztató mosolyt küld a lány felé. Gondolatban nagyot sóhajt, ezt talán megússza. Igen, ez volt a legjobb megoldás, dönti el. Ednek lehetőséget ad, és Ireth sem érzi úgy talán, hogy visszautasítják. Aztán meg... Aztán majd kiderül, hogyan tovább.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Lyons
Prefektus - Pugnax
avatar

Male Szűz Jelige : Az ördög elcseszett kisöccse
Hozzászólások : 682
Évfolyam : Első
Kor : 23

TémanyitásTárgy: Re: Földszinti folyosók   Kedd Dec. 01 2009, 23:10

*Hülye tyúk…ismételgeti magában, hogy ne felejtse el, bár Ireth tesz róla, hogy ne tudja. A gonosz pillantásokra, csak lenéző faarccal válaszol, tökéletes a „kit érdekelsz, húzd le magad a wcn fintora „ meg a „tőlem elvérezhetsz, marhára nem fog érdekelni” villanások. Megfogadta, már akkor, amikor a lány először nézett így rá, hogy nem fogja érdekelni, hogy tökéletesen hidegen hagyja majd, mert bár bosszantotta, mindezek mellett kelletlenül be kellett vallania magának, hogy fáj is neki ez, hiszen mire fel gyűlöli, amikor nem is ismeri…Most is megbicsaklik valami benne, de egész tapasztalt önuralom terén, hogy ezt elnyomja és az látsszon kicsit sem hatja meg. Hogy tényleg így legyen, az alábbi gondolatokat alkalmazza:*
~Kis liba, mit érdekel engem, hogy utál…Ha ő utál, akkor én sem kedvelhetem, sőt, nem is kedvelem, miket gondolok itt össze-vissza…Miért kedvelném, undorító ezzel a fuj…véres kezével, utálom a vért, a szemei olyan szépen csillognak a sötétben, nem! Ronda, mint a bűn…szegényke, mindjárt síni fog…fúúúj, kit érdekel, inkább nyúlnék egy lepráshoz. Erről a lányról már tényleg csak az hiányzik, hogy leprás legyen. Nem értem Drac hogyhogy nem kap kiütést tőle...én talán már viszketek is.~
*Vakarja meg a füle tövénél, kissé a haját, ahogy szúrós, levagyszarva pillantással méltatja ezt a kis békát.*
-Nagyon finom az érintésed? Fúúúj, hogy lehet valaki ennyire nyálas?
*Vörösödik el a dühtől, amiért nem ő ér hozzá. Vagyis dehogy – korrigálja, megint gondolatait, azért, mert rettenetesen rózsaszín cukorborsós ez a kijelentés.*
-Tudod, van, akinek a nagy fejem is tetszik. *Kapaszkodik a számmisztikán mellé ült, határozottan bombanő gondolatába, aki azt mondta rá „szépfiú” nem azt, hogy nagyfejű…Arckifejezésére talán ki is ül az a hűűűűha…azt sem felejti milyen hatással volt rá a lány.*
~Ireth ilyet soha nem tudna…Nem érdemes sajnálni, hogy ilyen nagy kurva. Biztos nem csak Mattal, meg Raivel kavar…Vele még szexelni sem szeretnék, biztos hogy nemi beteg…~
-Miért, ha saját ötletem lenne jobban kedvelnél? *Hogy kérdezhetett ilyesmit? Egy percre önmagán is megdöbben, nehezen tud csak visszarázódni saját undok szerepébe, idegesen lesüti szemeit, s átáll egyik lábáról a másikra.*
-Jahj, ne hülyéskedjetek már! *Elege lesz…vagy csak tényleg kiszámíthtatlan. Mondjuk az, amit az imént mondott, még önmagát is meglepte. Megragadja Ireth kezét, s mielőtt még a lány tiltakozhatna…*
- Fascia *Emeli pálcáját a felület felé, ami vérzik, hogy a sebkötöző varázslattal orvosolni tudja a problémát. Különben biztos benne, hogy sok heget nem fog tudni eltüntetni, mert a lány időközben meg fogja akadályozni. Igykeszik nem nagyon hozzáérni, biztos benne, hogy dühroham lesz a vége, ezért akarata ellenére gyengéd…Vagy csak a leprát nem akarja elkapni? Sajnos cseppet sem undorodóak a mozdulatai, s lehet, hogy későn lesz, mire változtatni tud.*
-Mit akart elvenni tőled? A tamponod? *Most ne szemétkedjen? Főleg, amikor így rá van szállva a lány Dracra…Szegény fiú…*
-Mi van, Matt már nem elég neked? Te leszek a suli kurvája? Gratulálok, micsoda babérokra törsz. *Jah, felesleges itt gyógyítgatni a sebeit, láthatóan csak más fiúk érdeklik. Már éppen közölné a lánnyal, hogy nem ér annyit, hogy megbüntesse, mit fogja rá pazarolni az idejét…mikor Drac a kezébe nyomja a rongyot. Nem hegesztette be az összes sebét, s ő hülye elveszi a rongyot…egészen döbbenten.*
-Nem hiszem…*Kezdi hátralépve előlük, legszívesebben elrohanna, hagy enyelegjenek, ki nem szarja le…de irtózik a nyáladzástól és majd meg gebed…azt érzi, hogy sürgősen ki kell mennie a mosdóba, pedig nem kell pisilnie, mégis majd meg pukkad.*
-Hogy azt szeretné. Nem rám van rákattanva, hanem rád. Csak tudd, nem te vagy az egyetlen és ha rám hallgatsz nem éri meg küzdeni érte, főleg nem Mattal. *Jah, leverné a srác…acélbetétese van, Rai meg majdnem lány.*
-Belé is belé van zúgva, de csak hajrá! Büntetés? Pucold ki a vécét. *Veti oda Irethnek félvállról, reakciójához mérten bánva a ronggyal. Valószínűleg az arcába dobja, bár attól függ mit mond a lány...*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ireth McAvoy
Diák - Pugnax
avatar

Female Szűz Jelige : Nincs máshoz jogod, csak hogy akaratod szerint tégy
Hozzászólások : 105
Évfolyam : Első
Kor : 23

TémanyitásTárgy: Re: Földszinti folyosók   Szer. Dec. 02 2009, 00:07

*Mivel nem teljesen hülye látja Drac zavarát, valahol örül is, hogy ez neki szól, noha valójában a helyzetnek szól, nem is nagyon a lánynak.
Komor tekintettel fogadja, hogy Drac visszautasítja, és ez helyén is van. Akkor sem nagyon örül, jó lett volna, ha belemegy a játékba, arról nem is beszélve, hogy nagyon szeretet volna lejutni a vásárba.*
- Csak kirándulni hívlak, hogy nézzük meg a vásárt, biztosan nagyon szép, ilyenkor.... majdnem karácsonykor. * fel-felszisszen a tisztogatás közben, többször is mozdul, hogy elrántsa a kezét. Nem teszi, mert az anyja mindig elmondta, hogy túlreagálja a fájdalmat. Biztos ez sem fáj annyira, mint azt érzi.*
- De persze, ha nem akarsz nem kötelező, csak... annyit segítettél ma... * felpillant a féltündére, és pontosan látja, hogy neki nagyon kínos ez a helyzet. Sajnálja, hogy ilyen helyzetbe hozta. Szeretne bocsánatot kérni, de ezt csak pillantással teszi. Nem mondhatja ki, akkor kiderül, hogy játszik. Ha csak játszik. Lenne kedve Drackal lógni, a srác olyan simulékony, hogy Irethnek nem jut eszébe vele gonoszkodni, csak szeretné jobban megismerni. De nem akarja, hogy vita legyen, vagyis.... nem lenne baj, csak nem akarja Drackot szerencsétlen szituációba hozni.
Örömmel konstatálja, hogy Ed kezd dühbe gurulni, mert ez azt jelenti, hogy érdekli ami zajlik.
Noha Ireth nem túl vidám így sem, hiszen fájdalmai vannak, olyanok melyeket lehet csak beképzel, de nem tehet róla, hogy kényes lány. Ő apuci kicsi kedvence, akit mindig simogattak ha fájt, szeretgettek, óvtak, védtek, valaki mindig volt mellette ha megütötte magát, vagy csak fájt a hasa. Borogatták, teát főztek és vigasztalták fájdalom sóhajai közepette.*
- Ha egyszer olyan finom érintése van, hazudhatnék, hogy gyilkos, de nem az. * vállat ránt, mintha nem is érdekelné, közben loppal figyel csak Edre, mert látnia kell mit alkot Drac.*
- Szeretnéd? * pillantása mégis Edre siklik, nem mulasztotta el hallani a megjegyzést.*
- Hogy kedveljelek? * ha nem lenne nonszensz, akkor nem is kérdezne vissza, ilyet nem illik, ezt tudni kell magától, de Ednél... nem lehet azt tudni. Hökkenten pislog fel, na igen, ezt nem hitte volna. Jóleső melegség szalad végig a gerincén, hogy lecövekeljen a tarkóján és kipirosítsa arcát. Felcsillan a remény, és maga sem tudja miért, de nagyon megörül.
Sóhajtva fogadja, hogy Drac lepasszolja Ednek, mégis olyan izgalom tölti el, hogy kis híján felcsuklik. Minden idegszála Ed felé fordul, alig várja, hogy hozzá érjen. Akarja, hogy végigszaladjon a hideg a kezén, és a szívében felforrósodjon. És az érintés meg is történik, ahogy várta. Ajkai keskeny O-ra nyílnak, levegőt is elfelejt venni, hogy érezze minden pillanatát, majd elhangzik a varázsige és Ireth észbe kap, elrántja a kezét. Látja jól, hogy a bűbáj hatásos, de akkor is, na. Ne már. Nem kell ennek jónak lennie. Ed meg egy hülye nagyfejű, minek fogdossa? Egyáltalán minek ér hozzá? Igen még..., nem! Nem! Nem!
De igen, érjen hozzá. Simítsa végig a karját, jesszu dehogy. Egyáltalán nem.
Aztán el sem hiszi amit hall, hogy mi? Mit mondott? Egy pillanat alatt alakul át benne minden.
Ed szavaira, melyben éppen lekurvázza bukfencet vet a gyomra, csalódott könnycsepp marja szemeit, igyekszik lenyelni őket, hogy torkát marva a gyomrába csorogjon. Majd mérhetetlen dühbe gurul, halántékán kidagadnak az apró erek. Ajka lekonyul, úgy méri végéig Edet, mint egy idegent, most nem érti, hogy akarhatott hozzá bújni? Hogy akarhatta az érintését érezni? Hogy akarhatott bármit tőle? Attól aki ilyet képes neki mondani?
Előre lép, és ha Ed nem mozdul, lekever neki egy csattanós pofont. A mozdulattól ő is meghökken, nem akarja bántani a fiút, biztosan a sértődöttség szól belőle, vagy csak a gyűlölete. És tessék, itt a bizonyíték arra, hogy máris van ellensége.
Érzi, hogy jó lenne sírni, a hideg is kirázza, majd megborzong a rátörő forróságtól. Biztosan klimaxszol.
Zsibong a füle, valami zúg is benne, vagy csöng? De akkor ideje lenne csengőhangot váltani, és nem Ed szavait hallani újra meg újra és újra. Olyan szomorúság tör rá... egyszerre minden összeomlik. Még jó, hogy nem vallott a be magának mit is szeretne. Alig bír megszólalni, hangja rekedten cseng.*
- Látszik, hogy nem volt anyád. Így nem tudott megnevelni. Én meg azt hittem simán suttyó vagy, de nem, te egy igazi érzéketlen senki vagy. Én meg sajnáltalak, hogy beteg vagy, és gonosz voltam, de nem. A gonosz te vagy. Soha többet nem akarlak látni. * hangja halk, ha nem lenne ilyen kihalt a folyosó meg sem hallanák. Nem tud hangosabban beszélni, mert akkor elsírja magát, gombóc nő a torkában. Ökölbe szorulnak kezei. Ennyi, nincsen több mondani valója, nem érdekli többé semmi. Az az egész Edről szólt. Edről, aki lekurvázta.*
- Szerelem? * súgja a szót Ed felé. A fiú pont úgy nem tudja mit jelent, mint a sértés amit hozzá vágott. Jó isten. Ireth 15 éves. Hol tart ő még ehhez? Mitől lenne kurva? Attól, hogy nem tudja, hogy szerezze meg amit akar? Hogy hódítson el valakit, aki szerint ő egy ribanc? Akiről még ő sem tudja, hogy akarja?
Sehogy. Ez a fiú neki nem kell, mit kaphatna tőle?
Gyűlölet lobban a szívébe, elfordítja fejét, és könny fátyolos tekintetén keresztül pislog Drac felé, hogy a fiú mit szól a megaláztatáshoz, talán látja szemében, hogy bocsánatot akar kérni, reméli a sértettség könnyeit nem.
Lehet örülni, lehet megalázni, lehet majd a háta mögött ócsárolni. Sőt... lehet igaz is.
Immár biztos, hogy Drac nem megy vele sehova, meg is érti.
Lepislog a fiú lábaihoz és szerencséjére kiszúrja elhullott pálcáját, felé lép.
Szeretne elsüllyedni, olyan mélyre, hogy senki se lássa, vagy csak meghalni, hisz jelenleg a poklot éli meg.
A macskával a kezében felkapja a pálcát és köszönés nélkül elindul kifelé a folyosóról. Nem fog előttük sírni, de kell, nem bírja visszafogni. Jobban szeretne haragos lenni, dühös. Ordítani kéne, sikoltani, kényszeríteni, hogy a prefi kérjen bocsánatot .
Minek? Mi számít? Ha Ednek ez a véleménye, tartsa meg. Ő úgysem lehet elég jó egy ilyen nagyfiúnak.
Hallja még mit mond Dracnak és a büntetést is. Majd mondja el neki Ed máskor, vagy írja meg. Ennyi, ezt itt lezárta.
Sietősre fogja lépteit, majd futni kezd. Úgy szorítja magához a merev állatot, mint egy védő bástyát, de szíve nem lesz könnyebb.
Kifordul a folyosón sírni kezd.*


// Köszöntem "fiúk". Good night! //
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rai Drac
Diák - Extremus
avatar

Male Mérleg Hozzászólások : 415
Évfolyam : Első
Kor : 40

TémanyitásTárgy: Re: Földszinti folyosók   Hétf. Dec. 07 2009, 13:08

Látja, hogy a lányt, minden igyekezete ellenére, elszomorítja az elutasítás. Viszont észre vesz még valamit. Olyan, mintha valamiféle bocsánatkérést közvetítenének a szemek...
Drac bátorítóan mosolyodik el, tudja ő hogy van ez, nem fog megsértődni.
Miközben egy nagyobb darabot távolít el az ingből, még rá is kacsint kicsit a lányra, hogy ne aggódjon, nem lesz semmi gond!
- Ireth, nézd, nem akartalak megbántani, és nem azért segítek, mert viszonzást várok. Én mindössze... én nem vagyok szokva ahhoz, hogy engem ide-oda hívogatnak. Tudod - pillanatnyi szünetet tart, de kimondja - otthon nem igazán voltam népszerű, mert... mert ki sem néznéd belőlem, igaz, mennyire zűrös tudok lenni? De... ha áll még az ajánlatod, és nem zavar, akkor, mint egy haver, szivesen lemegyek veled.

Nem véletlenül hangsúlyozta ki a haver szót. Esze ágában sincsen Eddel szembekerülni, és a lány sem akar tőle igazából semmit, legalábbis ez esett le neki a bűnbánó pillantásokból. Így nincs érteme belemenni valami olyasmibe, ami minden oldalról kizárt, viszont neki igencsak fájana a végén. Vagy ezért, vagy azért.

Közebn a vita tovább folytatódik, nem szól bele, elvégre nem ismerheti az elzményeket, és egyébként is, mit tudna ő ehhez hozzáfűzni? Hogy kicsit gyerekesek? Mert azok. De mindanyian azok még, és ő is biztosan követ el ilyen hibákat, csak akkor a másik oldalon állva, másnak tűnik a helyzet. Ilyenkor viszont, külső szemlélőként, világosan kitűnik, mennyire fölösleges ez a torzsalkodás. Most ő érzi magát felnőttnek, idősebbnek, és a megszerzett tapasztalok bölcsességével hallgat. Ilyenkor nem lehet mást tenni.

Szinte éri a bőrén a lány lehelletét, ahogy egy halk sóhajjal veszi tudomásul, hogy innentől Ed fogja kezelni. Dracnak valahogy rossz érzése támad ezzel kapcsolatban. Egyszerűen ő csak lehetőséget akar teremteni nekik, hogy maguk köré lássanak, de... nem biztos, hogy jó döntést, de már meghozta. Nincs visszaút!

Először úgy tűnik, minden jól megy. Drac elcsodálkozik a másik tökéletes bűbáján. Igazán tehetséges sebgyógyító varázslat... Aztán valami megtörik...
Csak pillanatképeket él mag, olyan mozaikos az egész,a mi ezután történik.
Ireth elrántja a kezét, Ed szinte lekurvázza a lányt, aki akkor összetörik. Szinte szemmel láthatóan hullik darabokra, akárcsak az addig tanusított, minimális önkontroll.

Drac csak tátog, nem tud hozzászólni ahhoz a valamihez, ami a levegőben kavarog. Fázósan öleli át magát a karjaival, de ez ismét rossz döntésnek bizonyult!
Így nem elég gyors, hogy Ireth után kapjon, csak az előbbi hallgatás miatt most rekedt hangja éri el a lányt:
- Ireth...
De nem fordul meg, karjában a szobormacskával rohan, kétségbeesett lépteit lassan elnyeli a sötét folyosó, de nem kell ahhoz különlegesen jó adottság, hogy hallja a zokogást...

Drac a másik ott maradt szereplő felé fordul, aki kezében a ronggyal áll. Tanácstalanul tekint rá, a hangja furán, elveszetten cseng a kihalt folyosón.
- Akkor most utána kéne szaladnunk?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Lyons
Prefektus - Pugnax
avatar

Male Szűz Jelige : Az ördög elcseszett kisöccse
Hozzászólások : 682
Évfolyam : Első
Kor : 23

TémanyitásTárgy: Re: Földszinti folyosók   Kedd Dec. 08 2009, 22:49

*Micsoda kérdés…hát persze, hogy szeretné, ha Ireth kedvelné, ha vele is olyan kedves lenne, mint Mattal, ha őt is meghívná a városba valamire, ha neki is engedné…Gyorsan fejet ráz. Talán beszívott? Természetesen őt mindenkinek utálnia kell, még véletlenül sem kerülhet közel hozzá senki ember fia, nem még egy lány…Egy ilyen lány… Most majd durván a képbe vágja, hogy egy ilyen kis izé…meg különben is, meg dehogy, még csak az kéne, ő a legszerencsésebb a földkerekségen, hogy mentes Ireth jóindulatától, biztos nem élné túl a szadista tyúk jóindulatát. De ez elképzelhetetlen, hogy tőle valaha is szép szavakat halljon? Olyan lenne, mintha a Mikulás részegen hányna az egyik fiú wcben…*
-Áh, úgyse tudnál olyat. Rühellsz és kész. *Fordít hátat neki száznyolcvan fokos szögben, az az félig, s hirtelen roppantul érdekeli kezdi egy csúf folt a szemközti falon. Arra eszmél csak fel, mikor lekevernek neki egyet. Azt egy ilyen nyamvad 15 esztendős srácocska, aki nem igazán néz ki még annyinak sem megérzi, szóval majdnem az a bizonyos foltos fal adja neki a másikat, s a döbbent szisszenés után, kissé kivörösödve, ám annál felháborodottabban mered a lány szemeibe. Persze, még ő van vérig sértve, villogó szemei meg megrebbennek, ahogy szólásra nyitja fintorba torzuló ajkát.*
-Valami rosszat mondtam? *Egy perc alatt válik láthatatlanná minden gőge, jobb kezét arcához kapja, s a meglepetéstől vádló pillantásai is elapadnak. Ugye nem fog sírni, na ne már, hiszen nem is úgy gondolta…Ajkai kissé lebiggyednek, automatikusan felveszi az Ireth által használt pózt. Nem akarja sajnálni, nem akar bűntudatot, így is elege van belőle, nem akarja, hogy még foglalkoztassa is, hosszabb távon, mint eddig! Nem, nem nem! Bekapja ajkát, újra összeszűkíti szemeit, s úgy csinál ahogy valóban kéne, mert jól mondja a lány, ő gonosz, gyűlölje csak, utálja mindennél jobban, sőt az sem baj, ha elhíreszteli, rajta, adjon neki még egy pofont megérdemli. Ő aztán nem fog sírni, perverzül néz mind az anyás megjegyzésen, mind a többin, s nem is próbál meg védekezni. Bár mindenkivel ilyen könnyen menne, majd a fiúkat is lekurvázza… Persze, az a legjobb, hogy nem is úgy gondolta, s nem is azt mondta, te rohadt kurva, hanem, kérdezte, hogy az akar-e lenni, s ha Mattal és Drackal is kavar egyszerre, könnyen el tujda képzelni, hogy a fél sulival jár még, de nem, ő nem féltékeny, nem azért gondolja, hanem mert egyszerű tény, hogy akkor kurvaként viselkedik. Azt meg nem fogja elemezgetni hány éves, ő is fitalal, a fiúk később is érnek ráadásul, s neki ez elegendő ok, hogy féltékeny legyen, s mint az oviban a csúfolódó kisrácok kétélű fegyverré váljon. A gyerekek kegyetlenek, Ed pedig még kölyök…ez van.*
-Nem mondtam, hogy az vagy, csak kérdeztem. Akinek nem inge ne vegye magára. *Von vállat lazán, beköpve egy snassz közhelyet, lekapva arcáról tenyerét, nehogy azt higgye, hogy fáj neki. Kapott már ő ettől nagyobbat… illetve nem, de naés? Sosem késő elkezdeni. Még el is fintorodik, ahogy egy fellengzős nemtörődöm ciccenés megbámulja a mennyezetet.*
-Erre hamarabb is rájöhettél volna. Talált, süllyedt. *Gonosz vigyort vet a lányra, tök hitelesen csinálja, épp mint az ördög ügyeletes kisöccse, s még az is lehet tovább kínozná a lányt, ha az nem szaladna el. Ez határtalanul megdöbbenti, hiszen hallja a zokogást, s szíve akaratlanul megengedhetetlen összeszorul, facsarodik, oda kap hirtelen, nem az arcához.*
-Naa, ne már, ne…*Indul meg utána szinte automatikusan, akkor pillant hátra a lemaradt, vagy tétovázó Drackra.*
-Naná, mert…izé…nem is érdekel, de a prefektusa vagyok, meg akarom büntetni. Ha már kurvának tartja magát, akkor pucoljon wct! *Drac sem sejtheti, hogy ez neki…rossz. Ő sem akarja ezt elfogadni, csak ahogy lélekszakadva rohanni kezd utána, hogy majd…hogy igen, majd a karjaiba zárja és közölje, nem baj, ha kurvának készül, attól még kedvelheti…Miért gondol mindig ilyen ostobaságra? Hiszen neki lelketlennek és keménynek kell lennie, ahogy ő is megmondta, nem még sajnálkozni…Chááá, ráadásul rohan utána, pedig köztudottan allergiás a megerőltetésre. Lépcső, na itt kileng, s lehet zuhanás lesz a vége.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rai Drac
Diák - Extremus
avatar

Male Mérleg Hozzászólások : 415
Évfolyam : Első
Kor : 40

TémanyitásTárgy: Re: Földszinti folyosók   Szer. Dec. 09 2009, 12:43

Csak döbbenten áll az események előtt. ez megint egy olyasfajta helyzet, amikez gyors reagálásra lenne szükség, és neki ez nem mindig jön össze. Most sem nagyon tudja, mit tegyen. Amit kívülről lát, nem sokat segít.

Véleménye szerint ireth jogosan akadt ki, de azért el is túlozta a dolgokat. Ed biztosan nem ezt akarta, vagy nem ennyire, vagy....

Az szakítja félbe az összekuszálódó gondolatokat, amikor a másik fiú elhalad mellette, abba az irányba, amibe nem sokkal azelőtt a lány szaladt.
Dracnak eszébe ötlik, h nem is olyan rég ő maga volt, aki megkérdezte, hogy utána menjenek-e? De az annyira ösztönös kérdés volt, a tanácstalanság mondatta ki vele, hogy nem is várt rá választ valahogy.

Ed mégis makog valamit a prefektusi kötelességekről, és már ott sincsen.
Dracnak sem maradt ezek után túl sok választása. Vagy ottmarad a folyosón, vagy lemegy az alagsorba, és hagyja az egészet a fenébe, amit viszont úgy sem tudna megtenni, mert ennél erősebb benne a kiváncsiság. Szóval maradt a legrosszabb verzió, Ed után rohan.

Ez már csak egy ilyen éjszaka. Megáll pihenni, és máris rohanhat tovább. Közben megátkozzák, ő is átkozódik, elsősegélyt nyújt, szerelmi sokszögeket igyekszik fejben kibogozni, ráadásul folyton pirul. Rémes este, mégis hosszú ideje ez alegizgalmasabb, ami történik vele. Az anyja, bár jogosan, de kissé túlóvta őt, most itt az ideje, hogy a maga feje után menjen.

Ismét követi hát a lépteket, már egészen jó benne. Az utolsó pillanatban érkezik, amikor a másik fiú éppen a lépcsőről készül lezuhanni.

~ Azért ennyire nem durva a helyzet ~ fut át a fején, miközben odaugrik, hogy hátha még el tudja kapni a másik ruháját, megóvva őt a zuhanástól.

- Ed, ne csináld ezt! Nem megoldás az, ha most leugrasz! gyere, biztosan megtaláljuk valahol Irethet, és akkor rendezhetjük ezt a dolgot....
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Lyons
Prefektus - Pugnax
avatar

Male Szűz Jelige : Az ördög elcseszett kisöccse
Hozzászólások : 682
Évfolyam : Első
Kor : 23

TémanyitásTárgy: Re: Földszinti folyosók   Csüt. Dec. 10 2009, 22:46

*Nem akar ő leugrani, csak hirtelen kilengett. Drac tulajdonképpen az alagsorba zuhanástól óvja meg, mert érzi, hogy valami visszatatrja, mégsem lesz orrcsonttöés a dologból. Mérgesen kifúj, persze ez sem megmentőjének, hanem a baj okozójának szól, neki szánja, akkor is, ha már régen lemaradt róla.*
-Hem? *Fordul szembe Drackal, egész közel hozzá, ahogy hirtelen megfordul, viszont patthelyzet, ellépni nem tud, hacsak nem akarja fejét káposztalé szerűvé loccsantani.*
-Leugrani? Miatta? *Döbbenten leheli a szavakat a másik képébe, meg kell jegyeznem, hogy Ednek nem büdös a szája, nincs mitől tartani, mikor végre kilép a másik személyes teréből, mintha ő maga észre sem vette volna, hogy bemászott Drack képébe, kissé zavartan lelép egy fokot. Megfordul a fejében, hogy eljátszik a fiúval...bár olyan rendes és igazán nem akarja bántani, mégis kihagyhatatlan a szituáció, amint ott állnak a lejtő legfelső fokán, mint a Titanickban, csak fordítva, az inkább fiúnak kinéző alul, a lánynak tűnő felett... Bár Drac biztos magasabb, ha nem ugyanolyan, hacsak nem törpe. *
-De én...meg akarok halni... Sose bocsátom meg magamnak amit tettem...amit tettem arra nincs bocsánat...*Ed sajnos hozzászokott a tettetéshez, hiszen az egész viselkedése merő megjátszás, és most ez a nagystílű, ám gonosz játék igazi csalódottságot csen lebiggyedő ajkaira. Más, egészen biztosan észrevenné mi a helyzet, ám Drac nem más...így lehet beveszi? Különben tényleg csalódott, Ireth egy... Meg ő nem is érzéketlen! Meg különben is... De akkor most mi is a színjáték? Persze ennyire sosem esne kétségbe egy hülye tyúk miatt, de igenis ki tud fejezni hangulatokat, ez a lebiggyedő ajak kifejezetten jellemző.*
-Isten veled...Rai Drac...köszönök mindent.*Reméli jól mondta, s elég fojtott hangon, miközben hirtelen mozdulatot tesz, mintha le akarná vetni magát a mélybe, de csak egy fokot lép lentebb, hirtelen megragadva mindkét kezével a srác karját kétoldalt, hátha kiesik a gatyájából az ijedtségtől. Annyira biztos nem fog megijedni...hiszen mit számítana neki az ő élete...Igazából már nem egy ember szólt neki, hogy jobb lenne, ha felakasztaná magát, többen is említették, hogy saját kezűleg végeznek vele, vagy kívántak neki boldog karácsony helyett kellemes koporsóban töltött ünnepeket. Ed meg csak nevet bár, hogy mennyire és hogyan az teljes mértékben a fiú reakciójától függ, a lényeg az, hogy fogja két karját két oldalon, miközben igyekszik fellépni hozzá és kikerülni, hogy majd Ireth után rohanjon. Igen ám...de egyszerűen nem bírja mozdítani a lábát... s egy pillanatra, felcsillan szemeiben az ijedelem. Bizony, az övéiben! De csak pillanatra...aztán egészen nyugodtan, sőt kissé zavartan közli, szívesen toporogna is hozzá, de nem tud...*
-Figyelj...beragadtam. Kihúzol? *Bár lehet a srác halálra rémül, mert azt hiszi tanúja lesz egy öngyilkosságnak, vagy halálosan besértődik és egyszerűen faképnél hagyja, ő pedig...ő pedig gázban lesz, lehet valódi slamasztikában.*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rai Drac
Diák - Extremus
avatar

Male Mérleg Hozzászólások : 415
Évfolyam : Első
Kor : 40

TémanyitásTárgy: Re: Földszinti folyosók   Pént. Dec. 11 2009, 13:54

Az utolsó pillanatban ért oda, legalábbis úgy hiszi, egészen addig, amíg a másik meg nem fordul. Az arcán döbbenet ül, és szinte érthetetlen félmondatokkal komunikál, mint aki nem is egészen tudja, vagy akarja megértetni, hogy mi van...
Igen, elég bonyolult ez az egész.

Ed egészen közel van így, annyira, hogy miközben beszél, szinte Drac arcába fujja a haloványan látszó lehelletét. Idelenn is hideg van még, hiába, hogy fűtenek, de mésiscsak tél van, és ez egy kastély.
Rai egy pillanatra megzavarodik. Nem szokott hozzá az ilyen közeli érintésekhez, ezért hátrál egy lépést, hogy a másik is odébb tudjon mozdulni, amit maradéktalanul meg is tesz, Drac megkönnyebbülésére. Már éppen nekiállt volna pirulni... Az pedig nem lett volna éppen a legjobb megoldás.

Először hánnyavetinek tűnik Ed hozzáállása, mint kait nem érdekel, és kicsit hibbantnak nézi őt, amiért ilyen marhaságokat feltételez... Aztán valami megváltozhatott.
Az arca híven tükrözte ezt, mert a szeme elkomorodott, a szája, ami nem rég még gúnyos mosolyra húzódott, most lebiggyedt. A gúny maradt csak állandó az egész arckifejezésből.

Drac úgy érezte, ez nem az az ing, ami neki készült, ezért nem veszi fel, inkább hajlamos arra gondolni, hogy a másik úgy cakkumpakk a helyzetet szemléli ilyen világkeservvel.
Ezt látszik bizonyítani az is, amit mond.

Egy pillanat csak az egész, Drac még fel sem fogja teljesen a búcsú standart szövegét, amikor már látja, h a másik zuhanni fog.
Utána kapna, de Edward megelőzi, és mindkét karját olyan erővel szorítja meg, hogy kis híján felnyikkan tőle. De aztán belefolytja a hangot a feklismerés, hogy tényleg zuhanni fognak!

Sehol egy kapaszkodó, vagy bármi, amit megragadhatna, hogy megtartsa kettejük súlyát.

Aztán még sem esnek. Drac, miután a rántástól elvesztette az egyensúlyát, dől ugyan, de egyenesen rá Edre, aki nem mozdul. Csak dünnyög valamit valami ragasztóról...
Mivel most éppen rajta tehénkedik, Drac átnéz a válla felett, és meglátja a lépcsőn szétkent, ragacsosnak tűnő izét.

Nem tudja, mi célból lehet ott, vagy kinek tették oda, de pillanatnyilag nagyon hálás neki, h megúszták a zuhanást.
Kicsit hisztérikusan nevet fel. Egyszerűen sok már neki kicsit ez az éjszaka.
Megkövül, rohan, sebtisztít, rohan, rohan, rohan, pirul, rohan, esik-kel, és ráadásul most éppen egy olyan ember nyakába borult, aki ráragat a lépcsőre....

mikor idáig jut gondolatban, elvörösödik (igen, ez már időszerű volt, régen nem történt meg) és nekiáll a korlátba kapaszkodva letornázni magát a másikról.

- Ez ragasztó - jegyzi meg közben nagy okosan. - Odaragadtál - állapítja meg, hogy ezzel is növelje az IQ-ját a másik szemében. - Izé... most mi lesz?

~ Nagyon gáz vagyok - jut eszébe, miközben az agya kezdi kiheverni az előbbi sokkot ~

- Tudsz valami rgacstalanító varázslatot? ~ Azt hiszem, sikerült feltennem a koronát ˇ~ gondolta lemondóan.
Igen, Drac ma este határozottan nincsen formában, ami a társalgást illeti.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Lyons
Prefektus - Pugnax
avatar

Male Szűz Jelige : Az ördög elcseszett kisöccse
Hozzászólások : 682
Évfolyam : Első
Kor : 23

TémanyitásTárgy: Re: Földszinti folyosók   Pént. Dec. 11 2009, 17:17


*Pontosan azért lépett el, mert ő is zavarba jött volna, s ez egyáltalán nem illene a kiállásához, ahhoz a képhez, amit a mocskos világ felé mutat. Persze, Drac nem mocskos, mégis ennek a világnak a része, ő pedig lázad, mint egy vadló, s elképzelni sem tudhatják mennyire egyszerű őt megszelídíteni. Az is lehet, hogy nem lenne már annyira érdekes, de lehet, hogy még izgalmasabb lenne. Owainnak sikerült, ő sem izzadt vért vele, bár ki tudja, lehet nehezen viseli az őrültségeit.*
-Nyugi, vicceltem. Azt hittem utánam ugrassz, de elkaptalak volna…*Eddig jut a mondatban, mert ráesnek és minden olyan gyorsan történik, hogy alig fogja fel, a képváltások túl röpkék, Rai már javában rajta terpeszkedik, mikor eljut neki a fiú jelenléte, a benne rekedt nyögés, melynek csak a fele préselődik ki „oh” ra nyíló ajkai között. A következő, amin gyorsan meg tud döbbeni az a tény, hogy nem zuhannak, hanem ölelgeti a fiút. Vagyis ez olyan automatikus, az agya azt hiszi esnek, ő pedig reflexszerűen kapaszkodni szeretne, ugyanakkor megóvni a másikat az eséstől, hiszen ő kezdte a cukkolását és akarta, hogy megijedjen. De nem zuhannak, pedig ő gyenge, beteges fiúcska, a zsenge, 14 éves körüli testével, s ha Drac neki esne, akkor nem bírná megtartani, neki elég egy széllökés, hogy melegebb éghajlatra sodorja. Mégsem zuhannak, tartja őket a ragasztő, bár Ed reflexei már a zuhanást várják, mert egészen erősen kapaszkodik a fiúba és még a szemeit is összeszorítja, mert tudja, hogy fájni fog.*
-Ragasztó? *Szemei felpattannak, kissé elhajol Dracktól, behajlítja térdeit és próbálna ellépni, de tényleg nem tud mozdulni, valaki egy nagyon erős ragasztót kenhetett a lépcsőre, ráadásul azt sem tudja visszatartani, hogy elvörösödjön, elvégre megölelt valakit, ő! Megölelt! Még jó, hogy a fiú mászik le róla, mert ő még mindig ott tart „mi van?” „Mi történt?”*
-A fracba! *Rántja meg lábát dühösen, de csak nem akar kiszabadulni, csak a cipője talpa kezd megválni a többi részétől. A második edzőcipő, amit tönkretesz…*
-Nem tudok, nem tudom… *Ő sem a szavak embere, főleg, hogy még zavarban is van, azt meg egyenesen rühelli, ha idegenek között kell ezt éreznie. Megfogadta, hogy nem fog annyit gondolkodni, mert csak kedvetlen, ideges, flusztrált és beteg lesz tőle, így most nem áll neki elemezni ezt az újfajta kellemetlen és közeli helyzetet, inkább lehajol, hogy kiszabadítsa magát. Remélhetőleg a fiú már elhúzódott tőle valamennyire, bár még így is súrolja néhol a másik testét, ahogy jobb kezének ujjai cipőtalpra kulcsolódnak és egy türelmetlen rántással leszakítják azt. Nem gondolkodik, még mindig nem gondolkodik…inkább gyorsan kiegyenesedik, s elhajítja a használhatatlanná vált lábbelit, miközben gyorsan megkapaszkodik a falban, egy lábon ragad be ugyanis.. Ez kész, most már csak menekülnie kell, elszívnia egy cigit valamelyik erkélyen, hogy a gondolatai kiüvölthessék magukat. Ez is olyan, mint a wczés, csak most agyat kell ürítenie. Egyre sürgősebben.*
-Megoldom *Zihálja, s már attól görcsbe rándul a gyomra, hogy ziháláson kapja magát. Mi a franctól veszíti el minden ciki és még cikibb helyzettel a rendíthetetlen önbizalmát? Ez csak egy fiúúúúúúú??? Néha gyámoltalanabb, mint ő, az összes 15 évéveeeel! Spriccelnek a gondolatok, jajj ne…Drac felé kap, hogy megkapaszkodjon a vállába, s majd ki tudja tépni a másik lábát a slamasztikából.*
-Au…*Most veszi csak észre, hogy a keze ragasztós maradt, hogy nem egészen a srác vállába kapaszkodott, hanem egy kicsit lejjebbi pontba, s hogy a keze odaragadt ahhoz a ponthoz.*
-Ezt nem így akartam…Most…*Hozzáragadt, ráadásul a kiszabadult lábát sem tudja hová tenni.*
-Te nem tudsz valami jó igét? *Hülye kérdés…és kénytelen letenni a lábát, nem bírja tartani. Odateszi Dracké mellé.*



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rai Drac
Diák - Extremus
avatar

Male Mérleg Hozzászólások : 415
Évfolyam : Első
Kor : 40

TémanyitásTárgy: Re: Földszinti folyosók   Vas. Dec. 13 2009, 18:02

Azért valljuk be, elég komikus a helyzet. Ahogy állnak ott ketten, két fiatal kölyök, és egyik szerencsétlenebb, bénább, mint a másik. Egy harmadik arrajáró először tuti halálra röhögné magát, mielőtt bármit is tenne a kiszabadításuk érdekében.

Az pedig kifejezetten megnyugtató, hogy Ed sincsen a helyzet magaslatán. Csúnya dolog, de Drac tényleg kicsit lehiggad attól, hogy látja, nem csak vele történhetnek hülye balesetek.
A másik is ugyanúgy habog, így talán fel sem tűnt neki az előbbi szerencsétlenkedése, és suta megállapításai.

De azért odáig még nem jutott el, hogy cselekednie kéne, így csak nézi, ahogy a másik nekiáll atomjaira bontani a cipőjét. Néhány pillanat, és az egyik lába már szabad is. Lehet, hogy ő is béna a maga módján, de szemmel láthatóan százszor gyakorlatiasabb, mint Drac, hiszen neki ez nyilván eszébe sem jutott volna.
Így csak hallgatja, ahogy a másik néha szitkozódik, és tisztes távolságból szemlélődik. Időnként megpróbál helyet adni a másiknak, az ügyködéshez, de még így is hozzá-hozzá érnek. Nem ám feljebb kép! Áááá... igen, ez pont az a fata gyakorlatiassági hiány nála, amit az előbb annyira megcsodált Edben.

Így talán sorsszerű a dolog, ami eztán következik. Hogy Ed egyensúlya meginog, és mint legközelebbi szilárd pontot, megint őt kapja el.
Csakhogy ezúttal sem mehet semmi egyszerűen!
Ed ujajit, ki tudja mikor, de csöndben és suttyomban, befedte a ragasztó, így nagyon frankón, és igen valószínű, hogy atombiztosan hozzátapadt Drac derekához.

- Varázslatot, - kérdez vissza kicsit bambán, mint aki most ébredt valamiféle révületből. Közebn érzi, hogy Ed combja súrolja az övét, amint leteszi kiszabadult lábát az övé mellé.
~ Basszus, tisztára, mint valami groteszk tánc~ jut eszébe, ahogy elképzeli magukat kívülről.

- Bassza meg! - nem szokott csúnyán beszélni, fogalma sincs, ez most honnan jött, csak úgy kitört belőle. Elpirulva néz le a másikra, hiszen nem neki szánta - Izé... Nem te, csak... ööö... - szerencsétlenül, és nagyon vörösen hallgat el.

Bravó Drac! Ezzel biztosan megoldottad a problémát.

Maga sem tudja, meddig áltak ött a táncszerű ölelésben, mire eszébe ötlött végre a világ egyik legegyszerűbb megoldása. feljebb lép a lépcsőn.
Ha minden igaz, és elég erős, akkor ezzel felemeli Edet is, aki így ki tudja csúsztatni a másik lábát is a cipőből, és ha az összeragadás problémáját még nem is tudják ezzel megoldani, legalább már nem lesznek helyhezkötve. Csak össze... Semmi sem lehet tökéletes.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Lyons
Prefektus - Pugnax
avatar

Male Szűz Jelige : Az ördög elcseszett kisöccse
Hozzászólások : 682
Évfolyam : Első
Kor : 23

TémanyitásTárgy: Re: Földszinti folyosók   Kedd Dec. 15 2009, 23:29

*Tényleg nem csak vele történhetnek, de ha hallaná, hogy bénának gondolják villámgyorsan kitépné a lábát a medencéjéből, mondana a másiknak valami csúnyát és pökhendien elmászna, hiszen oda lenne az egész imidzse. Igen, varázslatot, varázslatot, merthát ő nagy, félelmetes, veszélyes Edward, rossz hírnevű gonosz ördögfióka, nem tapadhat hozzá a lépcsőhöz! Rontaná az egész imidzsét! Hát még, hogy sikerült hozzátapadnia egy fiúhoz, de ezt momentán még nem tudja, mereven és igencsak méltóságteljesnek igyekezvén kihúzza magát, viszonylag higgadt fensőbbrendűséggel közölve, mint király a parasztnak:*
-Varázslatot *S úgy néz az értetlen fiúra, mintha ez egyértelmű lenne, mintha ő nem tartaná cikinek ezt az egészet, a helyzet magaslatán állna. Mereven belenéz a szemébe, mint valami meggyőző érvek fanatikus, egészen addig a pillanatig, különös, merev de egészen mélyrehatoló tipikus Ed nézésével, amíg…
Persze azt sem tudja mit csinál közben, csak bámulja, hogy majd hipnotizálja, s a fiúból Merlin lesz egy varázsütésre. Egészen addig…egészen addig. Elvenné a kezét, ellépne, kijelentené, hogy megoldja maga, egyáltalán nincs szüksége segítségre. De hoppá…úgy sápad le, mintha Drac vérengző háromfejű öleb lenne, az ő feje pedig benne lenne mind a három dög szájában egyszerre.*
-Én ezt nem akartam! *Tiltakozik szinte rémülten, sőt meg is ugrik, amikor elhagyja a másik száját a káromkodás. Ehhhe… Villámgyorsan megrántja a kezét, mire ugye nem enged a ragacs, csak a fiút rántja magához egyre közelebb, miközben szegény azon fáradozik, hogy neki jobb legyen és ne rohadjon a lába ragasztóba. Észre sem veszi mikor szabadult ki beragadt végtagja, csak hogy már tud járni, tud hátrálni és hogy jön vele a fiú, a keze pedig a derekán pihen.*
~Nem ilyen nincs, ilyen nem létezik, ezt megintcsak álmodom. De vajon miért álmodom ilyen hülyeségeket egy fiúúúval?~
*Ráadásul egyre közelebb húzza magához, s ő lassan holtfehérből valami egész céklaszínűre színeződik, csak hátrál a fiút húzza, minden idegszála tüntet, de a légzése…mintha maratont futna, s biztos…egészen biztos Drac is érzi, apró, szapora, kétségbeesett lélegzetételeit az arcán. A fiú egészen lányos…így közelről, jajj menjen már innen a hihetetlen vonásaival! Egyre vörösebb lesz és egyre…Ne! Biztos csak ettől a vártalan kellemetlen helyzettől van, hiszen nem szokott bénázni, nem szokott megbotlani, ragadni és hátraesni és rántani magára egy fiút, akinek a derekára tapadt az ő tenyere. Azt sem tudja hol van, egy percre tényleg minden összemosódik előtte, hogy most a folyosó kövére puffan-e a sráccal a nyakában, vagy a lépcsőkre… Úgyis teljesen összetörik, egyáltalán nem ő a Férfi, Swarcenegger, 13 éves kisfiúnak néz ki, egy vékony kisfiúnak, úgyhogy ez így is úgyis fájni fog neki, bár most egyáltalán nem ezzel törődik…Hanem hogy ááááh, agyhalál, nem tudja elkerülni hogy a fiú ráessen, egyszerűen hozzáragadt, várja a halált…mert hogy mit fog ő erre reagálni, ő maga sem tudja, de kezd félni tőle. S mindezt egy másodperc alatt. Egyetlen másodperc is megváltoztathatja a világot…*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rai Drac
Diák - Extremus
avatar

Male Mérleg Hozzászólások : 415
Évfolyam : Első
Kor : 40

TémanyitásTárgy: Re: Földszinti folyosók   Szer. Dec. 16 2009, 14:33

Igazán, nagyon, és végérvényesen elege lett ebből az egészből! Nem létezik, hogy ez az egész este ilyen lesz! Egyszerűen nem létezik. Ő most álmodik éppen, és elég nagy hülyeségeket, mert kényelmetlen, túl kemény, vagy éppen nagyon puha az ágy. Tudja a halál, és baromira nem érdekli, mindössze szeretne felébredni.
Ez annyira sztereotip gondolat, de képtelen másként elviselni ezt az egészet. Igazából tök kínos az egész, és nem tud nem röhögni, amikor látja, hogy a másik feje elvörösödik. Persze nem tudja, hogy milyen gondolatok okozzák ezt, ő a maga kissé naiv módján azt hiszi, hogy Edet az erőlködés pirosítja ki, amivel a kezét próbálná elhúzni.... Ami nem megy. Mert odaragadt.
Nem tehet róla, de csendesen, rázkódóan röhög, és reméli, hogy a másik nem veszi észre, mert tuti megsértődne, azt hinné ellene irányul a dolog, hogy rajta röhög, pedig dehogy! Az egész hülye helyzeten, amibe kerültek!

Aztán eszébe jut a nyagszerű, ámbátor fél megoldás, miszerint ha hátráébb lép, akkor talán sikerül kiugrasztania ragaszkodó társát a cipőjéből. A gondolatran megint röhögni kezd, kis híja volt, hogy nem hangosan. A tervet pedig, csak hogy valami pozitív is történjen az éjszaka folyamán, siker koronázza.

Kicsit ironikus, vagy humoros, vagy nem is igazán tudja megmonhdani milyen, amikor Ed, észre sem véve jóformán, hogy nincsen már lerögzítve a lépcsőhöz, egyre hátrál...
Először viccesnek tűnik, ahogy lép egyre hátrább, és ezzel akaratlanul húzza őt is, aztán már mégsem olyan vicces...
Drac megrémül.
Miért menekül előle a másik? Hiszen jobb esetben most le kéne ülniük, és nyugodtan megbeszélniük, hogy hova tovább? Ehelyett a másik, szemmel látható, jól észrevehető rémülettel a szemében egyre csak hátrál.
Drac egy ösztönös, rémült mozdulattal kap a bal válla felé, és markolja meg nem sokkal alatta.
~ Nem lehet, nem, nem nem... ~ zakatol a fejében, miközben szeme valami tükör, vagy egyébb tárgy után kutat.

Az ing ugyanis réges-régi harapások nyomát rejti el. Vámpír harapásokét!
Soha nem beszélt erről senkinek, és legfőképpen senkivel. Csak az anyja tudott róluk, és a Lord... no meg az apja... Miután lelépett, anyja azért részben ezért is küldte ebbe az iskolába. Mert akkor derült fény a harapásokra. Az apja hurcolta állandóan a vámpírhoz, akihez a föld tartozott, amin éltek. Anyjának azt mondta, ezek kötelességszerű látogatások, de sosem részletezte, miféle kötelességeké, Drac pedig nem mert beszélni róluk...
Aztán apja eltűnt, és anyja tudomást szerzett a dologról.
Félt.
A vámpír harapása fertőző, és ki tudja, hogy a Lord mikor akar társat teremteni magának?

Így mennie kellett, hiszen bármikor kiderülhet, hogy fertőzött gének kerültek a szervezetébe, és egyszer csak bekattan. Kicsi a valószínűsége ugyan, hiszen félig tünde, és az normál esetben lehetetlenné tenné a dolgot, de ő félig ember is...

És Drac most ettől tartott. Hogy a másik valami olyasmit pillantott meg az arcán, amitől ő mindig is rettegett.
Magas hangon, szinte sikoltva kérdezett rá, nem tudva kontrolálni magát, és ahnagját sem:

- Mi van? Mi a fene bajod van?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Lyons
Prefektus - Pugnax
avatar

Male Szűz Jelige : Az ördög elcseszett kisöccse
Hozzászólások : 682
Évfolyam : Első
Kor : 23

TémanyitásTárgy: Re: Földszinti folyosók   Csüt. Dec. 17 2009, 19:23


*Eszébe sem jut megsértődni, sajnos semmi nem jut az eszébe, ahogy vöröslik és ez az egész...Mivel azonban ez nem az első eset az életében talán jobban viseli, mint Drac... Nevetni azonban még nem képes rajta, főleg ahogy besültek agysejtjei a láva fejébe...Lassacskán elkezd majd gőzölögni a füle, s lehet, hogy az is kiderül róla, tűzokádó ember. Figyeli a fiú arcát, hogy az nem érti mitől rémült meg ennyire...Hülyeség lenne közölni vele, hogy "ja, nem akarok meleg lenni, de ez kicsit forró helyzet" a meleg szóval lehet ki is űzni a világból, bár nem csak őt, önmagát is...de az, hogy a tenyere egy fiú derekára van tapadva, meglehetősen horribilis, főleg mert valahol egészen izgalmasnek tűnik. Milyen jó, hogy elesik, talán a padló végre lehűti, csak az a baj, hogy Drac éppen rá, bár a fájdalom most ténylg nem érdekli, azért megérzi, s össze is rezzen, hiszen nem tudja kezével felfogni az esést, mert az a másik testére ragadt, úgyhogy:*
-Auu *Szisszszenti, még a szemeit is becsukja, reflexből, ahogy az szokott lenni, ha valaki hátra esik. Bele gondolni sem mer Ireth mit látna, ha visszafordulna, vagy valaki más most meglepné őket. Félreértené a helyzetet ez biztos. Nem olyan könnyű ez a Drac gyerek, most már igazán megpróbálhatna lemászni róla, valahogy eltépné azt az inget és ő is normális lenne megint, mint szokott, mondjuk gyorsan lerázná, vagy lecsesszintené, mint prefektus, esetleg büntetőfeladatot adna ki rá egy prefektus nyilvános ellökése címen. Muszáj innen kiszabadulnia, gyorsan. Összeszorított szemeit lassan kinyitja, megpróbálja felvenni a szokásos flegma pofát, de igencsak meg kell illetődnie. Mi baja lehet ennek?*
-Hé, jól vagy? Meghúztad a hátad? *Még ő kérdezősködik, mikor neki természetesen sokkal jobban fáj, hisz hátrazuhant és megütötte magát, dehát nem nyögődik nagyon, kell ilyen kedvesnek lennie...csak azért mert prefektus, csak azért! Ez legalább elvonja a figyelmét arról, hogy rajta fekszik és testének a kelleténél jóval több felülete érintkezik valaki máséval. Igen, ez éppen kapóra jön, hogy ne történjen szervezetével semmi kellemetlen, amit esetleg a másik is megérez. Persze nem sejti ezt a vámpír dolgot, ha valami olyasmi derülne ki, hogy Drac bármikor átváltozhat és hozzá van tapadva, lehet ő is skoltana. Na jó, ő olyat nem tud, egyszerűen nem lány és valószínűleg ordítana, ha egyáltalán meg merne szólalni, hisz a vámpíroktól mindig is lefagyott. Mivel azonban van velük néhány elintézetlen ügylete, igen, az ő életében is jelentős szerephez jutottak. De térjünk csak vissza a meglepettséghez. A fiú hirtelen sikoltozni kezd, de nem fájdalmában, hanem mintha ideges lenne, s ez az egész olyan fura, hogy Ed megintcsak kénytelen megijedni tőle. Nem látványosan, de azért összerezzen, s egy percig holtra váltan mered rá.*
~Megőrült...~
*Hisz az előbb még nevetett, akkor most mi baja lehet? Mitől ilyen...dehát ő egy kedves, aranyos fiú, most meg? Dehát ő nem direkt csinálta vele, nem akart hozzátapadni, hiszen mondta is. Nem akarja megerőszakolni.*
-Semmi, mondtam már nem direkt csináltam, most sem direkt estem el, szállj le rólam, szállj le! *Most már neki is elege van, nem elég, hogy zavarba jött, megijedt és eltűnt az álarca, ami a sebezhetetlen nem törődőm, szemét hős képét mutogatta neki, de most még meg is őrült a másik és mindenért őt hibáztatja, vagy ha nem, akkor valami dili jött rá, ami még rosszabb, mert egyáltalán nem éri tőle el a pálcáját, őt meg még lehet Drac is megveri. Megpróbál kiszabadulni, elkeseredett, kínos, rémült és vonaglós harc a szabadulásért, legszívesebben azt ordítaná: sseegíííítsééééég!, egyre bőszebbek mozdulatai, egyre jobban ki akar szabadulni és eltűnni, de Drac közbenjárása nélkül, csak vonaglani fog a fiú alatt, ha ő nem emelkedik fel kissé nem bírja megemelni, hogy oldalra fordulhasson és mindketten legalább egymás mellett feküdjenek, de ne egymáson. Ráadásul a fiúra rájött valami...Edward a kezét is kétségbeesetten rángatja róla, remélhetőleg csak a pólójához tapadt hozzá, amit mindjárt leránt róla, majd megveszi neki, vagy valami, de most már mindent el akar követni azért, hogy Drac ne rajta legyen. Főleg mert érzi, hogy ez az izgés mozgás sem az, ami normális esetben ne töltené el, s nem is kevés izgalommal. De most nem szabad!*



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rai Drac
Diák - Extremus
avatar

Male Mérleg Hozzászólások : 415
Évfolyam : Első
Kor : 40

TémanyitásTárgy: Re: Földszinti folyosók   Pént. Dec. 18 2009, 15:24

Percekig, pillanatokig? Ki tudja, az idő olyannyira relatív dolog. Nem tudja megmondani mennyi idő telt el azóta, hogy a szinte hisztérikus röhögését felváltotta a jeges félelem. Nem a helyzettől, a másiktól, a sötéttől, vagy bármi más racionális dologtól való, hanem az önmaga felé irányuló rettegés. Ennél nincsne rosszabb, mélyebb, sötétebb.

Észre sem veszi, ahogy elzuhannak, nem hallja a fájdalmas sziszegést, ahogy a másik gerince szinte koppan a kemény kőpadlón. Csak a távolra helyezett fáklyák gyenge fényénél felsejló bőrt látja, és a rémületet a másik szemében. A rémületet,, amit ő keltett...

- NEM - kiállt fel, és saját hangja elég végre, hogy felrázza, és kitisztítsa a gondolatait.

Nem tudja, hogy valóban hallja-e, vagy csak hozzáképzeli a mondat első felét, de lassan eljutnak a füléig a másik szavai, amik telen vannak ugyan idegességgel, de nem azért, mert ő... hanem, mert hogy rajta fekszik, és ez olyan, mintha...

Rémülten fordul oldara, akaratlanul is segítve ezzel a másik megkezdett mozdulatait.
~ Ő nem... ~
- Bocsánat, én nem... nem akartalak megütni.
Ez most megint rémesen hülyén hangzott, végtére is, nem bántotta őt, a ragasztót sem ő kente fel oda, de valamit muszáj volt mondania, hogy megpróbálja elűzni a csendet, mielőtt az gazán kínossá válhatott volna.

Ugyetlen, sietős, és kissé reszketős mozdulatokkal gombolja végig az ingét, amit a másik tévesen polónak hitt, és egyetlen, határozott mozdulattal bújik ki belőle, hogy mindketten megszabadulhassanak a kényszerű ragaszkodástól.
Mivel nem volt rajta egyébb fölső, és a kastélyban rémesen hideg van, még nap közben is, hátmég éjszaka, nem támadt jobb ötlete, minthogy szétengedte a haját, ami megkkönnyebbülve tekergőzött le egészen a derekáig, befedve az ő részleges mezítlenségét.
Túl szégyellős volt ahhoz, hogy csak úgy, félmeztelen flangáljon a folyosókon, még egyedül a szobája magányában sem tette meg, de egyszerűen nem akarta azt sem, hogy a másik továbbra is hozzá legyen ragadva. Ez olyan... bizalmas volt. Ő pedig... sosem vallaná meg magának sem, hogy fél az emberektől, az érintésektől, bármitől, ami többet akar tőle, mint amennyit ő mutatni, adni szándékozik magából. Ő haver, egy lelki szemetesléda, talán lazább barát. De egyszerűen kényszeresen nem bízik, nem tud megbízni senkiben, és általában keveset tudnak róla ahhoz, hogy igazán foglakozzanak vele. Ez pedig így jó, így helyes.

Tétován pillant hajának függönye mögül a másik fiúra, aki most az ingét birtokolja, és valószínűleg nincs tisztában azzal, hogy ő még soha nem adott saját ruháiból senkinek. Nem azért mert irígy, hiszen a zsebkendőjéből, nem is olyan régen, minden gondolkodás nélkül bűvölt fölsőt a lánynak, de az más, az nem olyan ruha volt, ami az ő börével érintkezett...

- Jól vagy? - teszi fel tétován, kcsit feszélyezetten a kérdést. Fogalma sincsen, hogyan tovább?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Lyons
Prefektus - Pugnax
avatar

Male Szűz Jelige : Az ördög elcseszett kisöccse
Hozzászólások : 682
Évfolyam : Első
Kor : 23

TémanyitásTárgy: Re: Földszinti folyosók   Szomb. Dec. 19 2009, 19:30


*Vörös, feldúlt tekintetét a másikéba fúrja. Még mindig ijedt, de most már eljutott abba a fázisa, hogy nem akarja ezt a másik tudtára adni. Mikor a fiú felkiált összerezzen, s keresztet vet a helyzet felett, tényleg van valami dilije...*
~Nyugi...tíz, kilenc, nyolc, hét, hat, öt, négy...~
*Egyik szemét kinyitva, óvatosan sandít rá fel, szeretné közölni azt az egyszerű tényt: nyomsz, de meg sem mer mukkanni, nemhogy ettől a másik majd azt hiszi terrortámadást akar vele elkövettetni, s megint elkezd üvöltözni, helyesebben visítozni, Edward fülei már csilingelnek, sőt lassan harangoznak az ultrahangoktól.*
-Kiordítottad magad? *Zihállja, kissé remegő hangon, kétségkívül a dühtől, bár valójában talán mégis a megilletődöttségtől. Nincs hozzászokva, hogy emberek hozzá tapadva, rajta kapnak rohamot.*
~Még hogy megütött...azt próbálta csak volna meg...~
-Szerencsédre nem ütöttél meg *Fújtat, megpróbálja visszaszerezni méltóságát és ismét magára ölteni a gőg álarcát. A feltételezést is nevetségesnek tartja, még hogy őt csak úgy meg lehet ütni...Még sosem verték meg...Igazi csoda különben. Kissé sértődött képet vág, hogy Rai így fejezte ki magát, bár inkább aranyos, mintsem vérengző... A durcás pofi illik neki, a haragos teszi kissé bizarrá, vagy félelmetessé olykor. De most durcás...talán még fel kell dolgoznia, új ez a dolog...kissé vadul lüktet halántékán az ér és próbál nem arra figyelni, hogyan vetkőzik a másik. Oldalra hajtsa fejét, s inkább becsukja szemeit, hogy lehiggadjon. Mikor szemei felpattannak, Rai már szétengedett hajjal fekszik mellette, vagy feltehetőleg még fekszik, vagy próbál felállni. Egy kis rosszindulatú mosoly sejlik fel vonásain, majdnem közli vele: Olyan vagy, mint egy lány...Deh Rai megint olyan kis ártatlan képet vág, mint szokott, láthatóan fázik és megviselt, így csak szemöldöke ugrik meg, aztán elcsitulnak vonásai. Mégsem gondolhat úgy a fiúra, min egy lányra...S ahogy leszáll róla ez végre könnyebben fog menni. Felül, s kezét vadul rángatni kezdi az inggel, de a ragasztó makacsul tapad rá.*
-Fenébe...*Szisszenti, miközben másik kezével kezdi fejtegetni a szövetet.*
-Nem *Morranja a kérdésre morcosan, az inget tovább rángatja, eredménytelenül.*
-De ezt inkább én kérdezhetném tőled...Mi volt ez az előbb? *Nem hiszi, hogy fog választ kapni...Ha a fiú beteg, azt titkolni fogja, ha rossz élmény volt, azt értelemszerűen elhallgatja. Ő sem véletlenül nem szerez barátokat, róla sem véletlenül nem tud senki semmit. Nem szabad és így a legjobb nekik. Nem is kiváncsi...najó...de...de Rainek ezt nem szabad látnia, hozzá is teszi:*
-Gondolom, nem akarsz róla beszélni... Nem tudom mi legyen az ingeddel...nem akar lejönni *Ráadásul rendkívüli módon húzza a bőrét. Ezt persze nem említi.*
-De így fázni fogsz...Én kibírom. *Morranja újra, hogy majd ő megmutatja, hogy kell férfiként viselkedni.*
-Odaadom az enyém. *Persze, majd ráfogják, hogy megfázott miatta. Meg ő amúgy is kibírja. Fél kézzel elkezd ügyködni a maga ingén, rajta is az van, általában fekete, vagy sötétkék kockás. Alatta semmi...Felelőtlenek ezek a mai fiatalok. Valahogy áthúzza az ing egyik ujján a kezét a másik felsőjével és oda tudja adni neki.*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Noel Wyard
Prefektus - Pilluamuleto
avatar

Male Skorpió Jelige : A halál csak a kezdet. Az Antisignus.
Hozzászólások : 1437
Évfolyam : Első
Kor : 23

TémanyitásTárgy: Re: Földszinti folyosók   Szomb. Dec. 19 2009, 19:41

[Samantha]

*Míg ő gyönyörűnek látja Francist, addig lehet, ezzel mások nem így vannak, de nem győzköd senkit sem, hiszen nem várhatja el, hogy természetesnek vegyék az ilyesmit. Ahogy itt látta, egyedül Izzynek van csontváza, másnak nem nagyon, a fiú pedig nem is cipeli magával, ahogyan ő teszi. Számára a koponya felbecsülhetetlen érték, félti és óvja az avatatlan kezektől.*

-Majd megtalálod, emiatt ne aggódj. Most körbekérdeznél, a fél társaság meg nem tudná mondani, mi az, ami érdekli, vagy mi az, amivel el tud bíbelődni órák hosszat, és nem két napig. Raul szerint ez az a korszak, amikor naponta váltogatjuk a céljainkat, és naponta döntünk pont ellenkezőleg, mint előtte tettük. Viszont ha ezek érdekelnek, akkor lehet, művészeti irányzatot kellene választanod. Az íjászkodást meg űzhetnéd komoly sportként is.

*Nevetve ér le a lépcső aljára, sajnos lehet abban valami, amit Raul mondott. Egyik nap még éppen verset akart írni, másnap már nem akart, mert neki erre nincs ideje sem kedve. Persze minden komoly elképzelését hatalmas vehemenciával jelentett be, hogy ugyanígy másnapra meggondolja magát. Utólag tényleg vicces, de akkor azért nem esett jól neki, hogy kinevették és megveregették a vállát.*

-Még nem igazán tudom, az az igazság. Érdekel a nekromancia, de itt passzolom, kitől lehetne tanulni tovább, és gyakorolni, hogy ne felejtsek, amíg haza nem megyek. Kedvelem az svk-t, a varázsfegyvertant, a bájitalokat. A rúnákra szükségem van, a nekromancia miatt, és tényleg nem tudom még.

*Tanácstalan, sok dolog érdekli, karrierista típus, és kicsit össze is van zavarodva. Talán mire végez, letisztul a kép, és tudni fogja, mivel szeretne igazán foglalkozni, de egyelőre teljes a káosz. A csoporttól nem akar elszakadni, neki az a családja és ott van az otthona is. Megfelel neki a földszint is, bármerre szívesen sétál Samanthával. Még a végén kiderül, itt kevesebben vannak azok, akik kinézik a furcsaságai miatt.*

_____________
A halálnak is van stílusa.
Többnyire zagyva, visszataszító és érthetetlen.
Kivételes pillanatokban viszont egyenesen avantgárd.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rai Drac
Diák - Extremus
avatar

Male Mérleg Hozzászólások : 415
Évfolyam : Első
Kor : 40

TémanyitásTárgy: Re: Földszinti folyosók   Vas. Dec. 20 2009, 17:50

{Ed}

- Jah, asszem sikerült - válaszolja a kérdésre, hogy kiüvöltötte-e magát?
Igazából nem is nagyon tudja, mi üthetett belé, talán az idegfeszültség. Mindenesetre most semmi mást nem tud érezni, mint a megkönnyebbülés hullámait, hogy nem történt semmi komoly. Ed nem törte össze magát, és ő sem kezdett mutálódni.

- Nincsen semmi gond, csak... Igazából tényleg nem akarok róla beszélni - szalad ki száján az igazság. - Azt hiszem, ezt most jobb lesz enm feszegetni - küld egy újabb halovány mosolyt a másik felé.

Mindeközben nem tudja nem észrevenni a másik pillantásait, amivel végigméri őt. idegesen borzong meg az érzéstől, vagyis inkább a tudattól, hiszen maga a pillantás nem válthat ki fizikai érzetet, ugye?
Nem kell ahhoz belelátnia a másik gondolataiba, hogy pontosan tudja, mi játszódik le annak a fejében. Igen, ez apillanat, amikor a szeme kicsit összehúzódik, amikor éppen arra gondol, hogy olyan cvagyok mint egy lány... Már szinte hallja is a gúnyos megjegyzést.
A szemeit becsukja egy pillanatra, nem akarja magát ennyire kiszolgáltatni, hiszen a szem a lélek tükre, fölösleges látnia a másiknak, mit okoz odabenn ezzel a kis megjegyzéssel.
Aztán a kijelentés elmarad....

Félve, kissé döbbenten pillant fel, és figyeli a komikus látványt, ahogy a másik igyekszik leszedni a kezéhez ragadt inget. Ha nem lenne őrülten hálás az előbbi csöndért, most lehet, hogy felnevetne. Ehelyett inkább ő is viszonozza a szivességet, és nem nyitja ki a száját.

Az ingnek persze esze ágában sincs megválni ed tenyerétől, akárki is gyártotta azt a ragasztót, igazán büszke lehet a munkájára. Az más kérdés, hogyha összefutna most velük, azt nem tenné ki az ablakba, amit akkor kapna.

Egészen megható a gesztus, ami ezek után következik. Ed kibújik a saját ruhájából, és felé nyújtja az anyagot. Persze sosem mondaná neki azt a szót, hogy megható, mert tuti megátkozná. Még így s majdhogynem hozzávágja a cuccot, csakhogy ne tünjön az egész jószívűségnek. Drac belemegy a játékba, ismét megtartja hát a véleményét magának, és elveszi a fölsőt.
Azért nem hagyja mindezt ennyiben, hiszen ő is tud egy két apróságot...

Egy bocsánatkérő pillantással tépi ketté az anyagot, hiszen nincs más módja annak, amire most készül. Így legalább mindketten tartonak a másiknak egy ruhadarabbal.
Koncentrálni kezd, és újra előhívja elméjében a varázslatot, amit az éjszaka során már használt egyszer. Bár az ajkai nem mozognak, a mágia engedelmeskedik az akaratának, és a kezében tartott két ruhadarab lassan új formát ölt.
Pár pillanat telik el, és két, nagyából egyforma ing lóg a kezében.

Az egyiket a néhai gazdájának nyújtja, ezekkel a szavakkal:
- Tessék, ennyit tudtam tenni. Még finomítanom kell a technikán, hogy jobb szabású darabokat tudjak létrehozni, de azt hiszem, jobb, mint a semmi. Egyébként nem is annyira meleg, mint a régi fölsőd volt, hiszen csak feleannyi anyag állt a rendelkezésemre. de talán tényleg jobb, ha nem kóborlunk félmeztelenül.

Amikor a másik elveszi a felé nyújtott ingeet, ő is magára rántja a másik darabot, hiszen eddig is szörnyen feszélyezte a helyzet. Abba már inkább bele sem gondol, hogy most olyan ruha simul az ő bőréhez, amit előzőleg a másik hordott. Ez még zavarbaejtőbb, mint az előbbi gonndolatsor a saját ruhája kapcsán.
~ Te jó ég, belegondoltam ~ gondolja, és inkább nagyon gyorsan tovább is hessegeti a foszlányokat.
Helyette a másikra mosolyog, így felöltözötten már egy fokkal felszabadultabban.

- Akkor most, hova tovább, prefektus úr? - incselődik a másikkal. - Ha már aludni úgy sem fogunk ma éjjal, keressük meg talán a rénszarvasokat - kacag fel ismét, de ezúttal tényleges vidámsággal a hangjában.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Lyons
Prefektus - Pugnax
avatar

Male Szűz Jelige : Az ördög elcseszett kisöccse
Hozzászólások : 682
Évfolyam : Első
Kor : 23

TémanyitásTárgy: Re: Földszinti folyosók   Hétf. Dec. 21 2009, 22:57


/Rai/


-Gondoltam. *Biztos valami ciki, vagy rémes dolog lehet, így csak vállat ránt, hát ha valaki, ő biztosan meg tudja érteni a titkolózás miértjeit, okait, még a halovány mosolyt is igyekszik viszonozni, a maga módján. Néha tényleg úgy tűnik, hogy számára fizikai fájdalmat okoz a mosolygás... A srác becsukja szemeit, éppen mikor szatirikus szemmel vizslatja, ez kicsit meghökkenti. Talán szívesen kinyögné "ne félj, nem bántalak", de ez megint csak nem illene ahhoz a képhez, amit a fiú hisz róla, végülis világos, hogy idegesítheti...Őt is idegesíti, hogy nem egy Adonisz, bár most, hogy találkozott Raial, kicsitt több önbizalmat tudhat magáénak. (Még a már meglévőnél is.) Kiderült, hogy nem annyira lányos, vagy hogy van rosszabb is.
Őt ki lehet nevetni, nem fáj az neki. Fel sem venné, nem hogy megharagudna. Edet nagyon nehéz igazán kiborítani, persze tüzes, de nem frusztrálja magát felesleges feszültséggel. Csak bosszankodva morogna, de az általában nem igazi bosszankodás, csak ritkán replikázik úgy istenigazából.... eddig még csak Kathleenra és Irethre sikerült valóban dühösnek lennie... De Rai csak nem fogja fél órát bizonygatni neki, hogy jobb lenne, ha meghalna, s ha ezt megunná, akkor nem huzakodna elő a halott családja tagjainak fikázásával, s mellé Ed értéktelenségének kihangsúlyozásával. S mivel Rai nem lány, mindent összevetve és egészen alaposan, testközelről szemlélve a dolgot, nem lány, Ed ebben az esetben egészen biztosan nekimenne. Csakhogy a fiúnak ennél több esze van, s annál is sokkal rendesebb, mint a lányok, nem próbálja feszegetni, van-e neki lelke. Nah...nagyszerű túl van ezen az adakozási jeleneten is, s Drac nem használta azt a szót,hogy megható. Ám szemei kissé elkerekednek, mikor a szép fekete inge ketté lesz tépve. Mielőtt elfutná az a bizonyos pulykaméreg, amit az imént említettem, nagyot nyel, mert a fiú mutatványozik, szóval mindenképpen ki kell várni, mielőtt leteremti. A vége egy megkönnyebbült sóhajba torkollik, elveszi az inget, s magára húzza sietve. Tényleg nagyon hideg van.*
-Így sokkal jobb. Kösz. *Az első igazi mosolyféle, ami felderül az arcán, ekkor látszódik...Rai is jobban érzi magát most, hogy felöltözött, elkapja a csatangolási kedv. Szabályszegésre csábítani egy prefektuuuust? Egyre szélesebb az a mosoly arcán, már egészen mosolynak, s feldobottnak mondható, ha Rai ilyen csillogó szemekkel fogja kísérteni továbbra is,még beindul. Már az is lehet, hogy késő, érzi, amint vibrálni kezdenek zsigerei...*
-Minek aludni, ha már így össze...futottunk. *Nem akart ő mást mondani, persze. Vigyorát némi értetlenkedés váltja fel, néhány pillanatra. Hogy is jönnek akkor most ide a rénsyarvasok? A fiú most nyilván viccel és valami egészen mást akar kihozni a dologból, csak ő nem érti a jelbeszédet, vagy a titkos kódokat. Úgy tesz, mintha igen, okosan bólogat, az ember azt hihetné fantasztikus ötletnek tartja rénszarvasokat hajkurászni éjnek idején a farkasordító hidegben.*
~Azért mondja, mert, ha ne adj isten tényleg léteznének rénszarvasok, télapó, meg ilyen badarság, ellopnánk az egyiket és elmaradna a karácsony!~
-Ahááá, értem, akkor nincs vesztegetni való időnk! De először szereznünk kell egy szánkót...Várjunk csak... Le tudod bűvölni a kabátod a szobádból? Ha gondolod én megcsinálom neked! *Ő alig tanult meg varázsolni, máris a vonzás bűbáját gyakorolta, hiszen kinek esik jól megjelenni ott, ahonnan elő is lehet hívni a szükséges tárgyat.Jó, hogy a mosdókagylót nem bűvöli ágyhoz...Mindenesetre már lendíti pálcáját, hiszen egy tisztességes rénszarvas vadászathoz eszközök kellenek! Pillanatokon belül már repül is felé kabátja, melyet, egy ....fotel követ. A klubhelyiségükből pottyan elébük, vagyis gurul, jó nagy példány, Ed meg kicsi, tőle elfér az óriás is, meg főleg Drac, aki nem nagy.
-Vigyázz, jön! *Kissé félrerámtja a fiút, nehogy elüsse a száguldó fotel, meg a kabátja, ami időközben gazdája képébe csapódik, aki persze igyekszik gyorsan és méltóságteljesen megszabadulni tőle, főleg, mert a fotellel már szeretne máshogy járni...Azért Dracot sikeresen a háta mögé vonta, hogy a fotel akkor se üsse el, ha felvette a nyolcvan nyolc méter/h-s sebességet, ámbár egészen elegánsan parkol be eléjük. Szegény Drac...kicsit sokat ráncigálják ma...De Ed sem kap szívbajt, hogy hozzá kell érnie, valószínűleg nem gondolkodik sokat rajta, vagy döglött rénszarvasokat lát maga körül, minden bizonnyal vérszemet kapott.*
-Pattanj bele, majd én tollak, mint a rolleren! Kell ez, olyan lesz, mint a szánkó és gondolom nem akarsz gyalog menni, szarvas vadászatra...A fenébe, puskám nincs...Na nem baj, majd valamit kitalálunk! *ő már hajtaná is a szekeret, a kérdés már csak az, Rai mennyire fog kiakadni.*
-Gondolom szeretsz szánkózni. *Minden aranyos kisgyerek szeret...Még ő is.*

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Samantha Cerry
Diák - Pugnax
avatar

Female Bika Hozzászólások : 78
Évfolyam : Első
Kor : 24

TémanyitásTárgy: Re: Földszinti folyosók   Csüt. Dec. 24 2009, 02:11

[Noel]
*Leérve a lépcsőn, immár a földszinti folyosón sétálnak Noellel. Esti érdeklődve hallgatja a fiút. Örülök a társaságnak, főleg az ilyen jónak. Nem szívesen szokott pedig másokkal beszélni, mármint olyanokkal akik nem pugnaxosok. Mert valahogy nem nagyon szokott velük szót érteni. De szerencsére, Noellel meg vannak. Igazán jól szótértenek, Sammy pedig igazán szimpatikusnak találja.*
-Egyszer biztos. Ráérek még. Végülis így is le tudom magam kötni, bár nem hosszú távon.*Mondja, majd hozzáteszi.*-Igazad lehet. De hát végülis szerintem ebben a korban, nem tudják még sokan, hogy mi az amivel hosszútávon szívesen foglalkoznának. Olyan kicsit, mint a pályaválasztás nem? *Kérdi, s utána figyelmesen hallgatja a fiút.*
-HÁt tudod. Szerintem bármibe kezdesz is majd, jól fogod csinálni. Van kitartásod. Ha találsz olyan munkát amit szeretsz, nem lesz szerintem gond. *Mondja mosolyogva a véleményét.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Noel Wyard
Prefektus - Pilluamuleto
avatar

Male Skorpió Jelige : A halál csak a kezdet. Az Antisignus.
Hozzászólások : 1437
Évfolyam : Első
Kor : 23

TémanyitásTárgy: Re: Földszinti folyosók   Csüt. Dec. 24 2009, 14:11

[Samantha]

*Samanthának ha itt van kedve, akkor itt sétál vele, majd mennek másfelé is, ha elérkezik az ideje. Egy dolgot furcsáll, azt az egyet, ami megint megerősíti a hitében, ő bizony rossz helyen van. Érdekes módon sokakkal elbeszélget, ám egyik sem azon a karon van, hová őt tették. Eddig is biztos volt a tévedésben, most viszont már végképp nem lehet meggyőzni az ellenkezőjéről, annyira egyértelmű. Muszáj lesz felkeresnie az igazgatót, ahogy Owain is javasolta, bár nem sok jóval kecsegtet az, hogy nem szokta megváltoztatni a döntéseit. Inkább elkeserítő a tudat, hogy ott kell maradnia, ahova nem tartozik.*

-Most még igen, bár nem tudom, itt kell szakosodni, vagy nem? A legrosszabb, hogy azért elvárják, ebben a korban már tudja az ember nagyjából, mit akar kezdeni, holott ez azért nem ilyen egyszerű. Persze ha sikerül olyat találnod, amivel hónapokon, éveken keresztül elvagy, az hatalmas előny, bár mindig jöhet valami, ami miatt esetleg váltasz.

*Bólint, mint mindenki más, ő is próbál kiigazodni a tervei között, amikből nem egy-kettő van, csak még nem tudja, melyik az igazi. Valahol fura, régebben ilyenkor már a többség csak és kizárólag azzal foglalkozott, amit választott, ők pedig itt állnak bizonytalanul, és még azzal sincsenek tisztában, kik ők, és egyáltalán mit akarnak?*

-Az a baj, Samantha, hogy lassan felnőttnek számítunk, ezzel a 4 évvel nyertünk egy kis időt, ám lassan csak döntésre kell jutni. Igen, pályaválasztás, és vagy megtalálod, amit igazán szeretnél, vagy becsődölsz, és olyan területen kötsz ki, ami a könyöködön jön ki, nem kedveled, nem akarod. Tudom-e? Talán. Elképzelésem van, de még korántsem végleges a döntésem, azt hiszem.

*Elmosolyodik, csak reméli, jó irányba halad, nem jön közbe semmiféle hirtelen ötlet vagy úgynevezett megvilágosodás, hogy márpedig 180 fokos fordulattal teljesen másba kezdjen. Egy dolgot tud, mégpedig azt, hogy olyat keres, ami érdekli, és amit ténylegesen is szeret.*

_____________
A halálnak is van stílusa.
Többnyire zagyva, visszataszító és érthetetlen.
Kivételes pillanatokban viszont egyenesen avantgárd.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Földszinti folyosók   

Vissza az elejére Go down
 

Földszinti folyosók

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tornerans Mágusképző Szakiskola :: Központi kastély :: Földszint-


Free forum | © phpBB | Free forum support | Kapcsolat | Report an abuse | Sosblogs.com