Bejárati csarnok

Erin

*Kicsit elbambult a leányzó, így mikor megszólítják hirtelen megrázkódik. Zavartan bámul föl a lányra a maga pöttöm 160 centijével, bár nem izgatja túlzottan a magasságbeli különbség.*
- Szia!*Hasonlóan szűkszavú, nem az a fecsegő típus, persze beszél ha kell, de általában olyan másokkal, mint amilyenek vele is.*
- Bizony. Chrissy Septon.*Nyomja meg picit keresztnevét, de talán csak őt bántotta, hogy Erin nem tudta a teljes nevét. Az apjára tett megjegyzésnél az orra alá dünnyög valami "én is hasonlókat szoktam gondolni" mondatfoszlányt, majd Erin után belép a bejárati csarnokba.*
- Azt hiszem nem lesz júliustól aktuális a takarodó.*Jegyzi meg mosolyogva a dolgot, majd tovább figyel a lányra és néha lopva megfigyeli a csarnokot.*
- Valami egyenruha az órákra, esetleg jó tanács?*Kérdez rá pár dologra és közben kicsit körbesétál az új helyiségben.*

*Őt viszont zavarja a különbség. Igaz szerencsétlen lány nem igazán tehet róla, hogy ekkora...* ~Dehogynem. Ihatott volna több tejet. Vagy gyúrt volna..~ *Oké, hagyjuk is a témát, mielőtt még több ostobaság jutna az eszébe. Csúnyán elaludta a nyakát a legutóbbi esti közös dorbézolás után Akanéval. Lehet, hogy nem a vécéülőke volt a legalkalmasabb párna.
Egyszóval némi kellemetlen nyakfájással jár, mikor megkísérel lenézni a vöröskére. Merthogy innentől neki Chrissy vöröske marad, minimum addig amíg nem tesz tanúbizonyságot a dominanciájáról. vele szemben.* ~Egyszóval soha.~ *Hogy férfiasan gondolkodna?
Igen.
Két lépéssel végig a lány előtt halad, hogy ne kelljen kóvályogniuk mindenfelé, míg nézelődik. Lesz ideje, ha már innentől ide jár.*
- Dehogynem. Neked még az lesz. Bár tök puhány prefektusok vannak, szóval tőlem aztán mehetsz akármerre.
*Csúnya is lenne, ha Erin tényleg ilyen pozíciót látna el. Heh, az "igazságszolgáltatás" gátlástalan ivászatba torkollana. Ó, azok a jó japán rizspálinkák amiket Akane hozott.. Egy pillanatra mintha kicsit álmodozva elrévedne, de aztán visszazökken és folytatja az utat.*
- Az egyenruhádat holnap reggel a manók az ágyadra teszik, jó tanácsom meg nincs, mert nem vagyok szeretetszolgálat, se az újdonsült anyukád, hogy pátyolgassalak.
*Válaszol teljes természetességgel, és egyszerűen vállat von. Majd továbbpasszolja a Yung gyereknek, ő úgyis jobban ért az emberekhez mint ő. Sokkal jobban. Pillanatnyilag nem igazán tudja, hogy mit kezdjen egy idegen emberi lénnyel, ráadásul egy lánnyal. Ha tudna tapintatos lenni, akkor megpróbálná, de őszintén szólva azt sem tudja, hogy kell, így felesleges is erőltetni.*

//---> alagsori folyosók//

Ameth-Caiss és a hőn szeretett Akane sensei*irónia csak karakter által Very Happy

Mivel a leányzó hétfőn tud írni, őt most kihagyjuk, persze nem el...
Szóval terelgetem befelé őket, s itt bent már meg is állunk, hogy az alagsor felé vessek egy pillantást. Úgy látszik Akanet nagyon lefoglalják. Ne tudom hol a fenében lehet már, nem most kellene ügyes bajos dolgait intézni. Na de mit várhatok egy ilyen kígyószemű nőszemélytől. Na de fog ő jönni, nem kell aggódni. Nagyon.
Előbb utóbb ideér.
De most még az előbb előtt vagyunk, szóval illenék válaszolnom a diákoknak. Persze mindenek előtt bemutatkoznom sem ártana. Különösen azért, mert szemrehányást vélek felfedezni a fiú hangjában. No van már okom az iróniára...tudtam én!
- Mivel én a Pilluamuleto karvezető helyettese vagyok, nem lettem értesítve arról, hogy az Extremus is diákot vár. Így elnézést kell kérnek tudatlanságom miatt. A nevem pedig Tayler Thor Owain professzor.
A tanév rendje...ó istenem, ha már otthon lehetnék, milyen szép is lenne. Pedig már szünet van, vagy mi fene, ennek ellenére itt dekkolok, és diákokat kísérgetek. Pedig ha Friminkát is elvihetném valahová...De az álmok ideje nem itt és most van, egyébként is inkább a realitások embere vagyok, szóval a válasz:
- Úgy néz ki, hogy a szünet kezdetére érkeztek meg, szóval tanítás már nem igazán lesz, úgyhogy kikapcsolódásnak is felfoghatják. Ismerkedjenek, élvezzék a környék adta lehetőségeket.
~Nem mintha olyan sok lenne...~
- Minden bizonnyal az idén nyáron is lesz valami, amivel elfoglaljuk az itt maradó diákságot. Ha viszont mindenképpen tanulni szeretnének, akkor arról is tehetünk. Tartok maguknak különórát!
Mert hát miért is ne...ha nagyon ragaszkodnak hozzá. Elfoglaltságnak is jó, lesz kin köszörülni a nyelvemet. Hajj...mennyi rosszat írok magamról. Pedig ha közelembe engedném őket, ha megismerhetnének, ha tudnák mi rejlik a szívemben....na de minek...
- A házirend azonban most is életben van. Például kiskorúak 11 után nem hagyhatják el a hálókörletük csevegőjét, rendezvényeken kötelező a dísztalár "ésatöbbi, ésatöbbi..."megtalálják a szoba falán, olvasni tudnak nemde-bár?
Újabb pislogás lefelé a lépcsőkön...
- A tanárnő minden bizonnyal azonnal itt lesz önért! Csak nehogy "letanárnőzze"....még idegességében sem ajánlom!

//Akane következik Wink

//

//Ameth-Caiss-meg a tisztelt Tanár Úr xD//

- Csak tudnám mi a halálért kell nekem még mindig kimennem a kölykökért... Ezért tartjuk a prefektusokat!
Dohog magában mérgelődve, persze, tudja ám, hogy jött megint egy új diák, de cseppet sincs kedve kimenni hozzá. Neki ennél sokkal fontosabb dolgai vannak. Például a testvéreit távoltartania a magán szférájától, ami nehézkes, tekintve, hogy nála csöveznek. Vagy mondjuk éppen Erinnel iszogatnia, mert a tegnapi dorbézolás kimaradt és ezt duplán be kell pótolni (A kötelességtudata igen nagy bizonyos esetekben). Esetleg a kutatásaival foglalkozna, vagy egy nagyon fontos személlyel, aki szintén vele él. Ezek mind prioritást nyerő dolgok, minthogy valami kölyök elé kimenjen. Az istenért! Miért nem tud az iskola egy nyamvadt térképet is kiküldeni az értesítő levél mellé aztán kész, aki eltalál a helyére, az legalább életképes. Mérgelődve pillant le hatalmas kígyójára, aki persze sziszegve követi lelkesen és farkát csóválva. Megkapta bizony a nyakörvét is, rá is lett gravíroztatva, hogy "Jacquelin2", sőt, még kis drágakövek is vannak rajta. A császárnő kedvencének a legjobb és legdrágább dolgok járnak, ez alap.
Amint meghallja Tayler hangját, megáll még a lépcső aljában és felszisszent mogorván.
- Ez meg mit keres itt...?
Majd kedvencére pillant és int egy aprót:
- Jacq, itt maradsz!
Nem igazán szeretné, ha netalán kivágná a hisztit a tanár bácsi Gerardnál, hogy egy böszme nagy anakondával az oldalán sétál ki a gyerekek elé. Az már másodlagos, hogy a kígyó teljesen ártalmatlan, jellemre inkább öleb, mintsem véreb. Azzal már fel is lépdel a lépcsőkön, felszegett állal és kimért lépésekkel haladva a kis csoport felé.
- Akkor maga meg minek "tanárnőzz le"? Unja az életét?
Morrantja Tayler felé minden köszönés nélkül, belevágódva a beszélgetésbe. A két kölyökre pillant, rögtön tudja, hogy a srác tartozik hozzá, a kedves szülők is zargatták őket, hogy jön a kölyök.
- Akane Achironu, a karvezető helyettesed, Átváltoztatástan tanár, illetve királynő és császárnő.
Mutatkozik be szokásos módján, nem zavartatja ám magát Tayler mellett. Tulajdonképpen nagyon jót tett neki a két hetes szünet Japánban, nem csak a pihenés jött jól, de legalább az élete is helyrerázódott. Ha éppen nem Tayler állna itt a gyerekek mellett még lehet kedvesebb is lenne.
- Mellesleg 11 után is kint lehettek, csak ne kapjanak el titeket és kész.
Vonja meg a vállát könnyedén és sunyi kis mosoly jelenik meg az arcán. Az Extremusosokat alapvetően ritkán bünteti meg (kivéve, ha a tettük ellene irányul), de amúgy sem érdekli, hogy mit művelnek a kölykök. Amíg őt békén hagyják, addig nincs probléma.

Ameth, Tayler és Akane

*Lassan elindul a kis társaság a Bejárati csarnoktól kicsit beljebb, el az ajtótól. Caius egy kis apró megjegyzést tesz a férfinek, hogy nem tudták, hogy jön, és hogy hol van az, aki esetleg érte jön. Tayler egy igen átlagos megjegyzést tesz erre a kérdésre, miszerint bizonyára lassan érkezik az ő vezetője is. Caius erre csak fintorog egyet és unottan a zsebébe teszi a kezét és a falnak dől. Nem nézelődik, nem igazán érdekli, hogy mi van itt. Majd ha lesz egy kis szabadideje, körbenéz. De valahogy most csak arra tud koncentrálni, hogy megint megváratták, amit utál. A bemutatkozásra persze Caius is felfigyel és csak biccent egyet. Gyanította, hogy a férfi tanár, de ez nem változtat azon, hogy ugyanolyan flegma vele, mint általában mindenkivel. Persze azért az első napján – vagy épp éjjelén nem kellene kihúznia a gyufát senkinél sem, így egy apró kis biccentést megenged a férfi felé. Végül feltesz egy apró kérdést, Ameth kedvéért és a lányra vet egy pillantást és egy apró, gúnyos vigyor jelenik meg az ajka szélén. Mikor Caius megkapja a választ kissé leesik az álla, és gondolatban a szüleit kezdi el szidni:*
~Mi a nyűnek küldtek el ide a szünet elejére? Ezt nem hiszem el. Biztos valami nagy rendezvény lesz megint a kastélyban és nem akarták, hogy ott lábatlankodjak. De ehhez elég lett volna szólni~*dohog magában Caius, de az arcára nem ül ki az érzelme. Megtanulta palástolni ezt a rossz tulajdonságot, amit nem minden ember tud legyőzni. Mint ahogy a tanár úr sem, hiszen az arcára kiül, hogy sokkal szívesebben lenne máshol, de sajnos ez a feladata és itt kell dekkolnia. Erre Caius csak egy gonosz vigyort ejt meg, de épp hogy elkaphatják, hamar el is tűnik az arcáról. Taylor elmond még pár infót, amit Caius eddig is sejtett. A többit meg majd elolvassa. Na igen, tud olvasni. Végül a tanár úr kijelenti, hogy lassan itt lesz Caiusért is valaki, csak ne tanár nőzze le.*
-Hát mit csináljak? Császárnőzzem? *kérdez vissza Caius és nem is sejti, hogy mennyire a közepébe talált. Halk kopogás hallatszik, majd valahonnan lentről meg is érkezik egy hölgyemény. Aki nem tanár nő… Úgy tűnik, hogy elég harapós kedvében van a nő, hiszen Taylornak elég keményen beszól. Caius egy apró vigyorral fejezi ki, hogy bejön neki a nő stílusa, már ezzel az egy szóval is. Mikor a nő bemutatkozik, Caius majdnem hangosan felnevet, mikor a császárnőt is odatolja a végére a nő. Hatalmas vigyorral hajol meg a hölgy előtt.*
-Caius Randy Woodrow *mutatkozik be ő is, majd miközben meghajol, rendezi arcvonásait és visszaáll a szokásos komolysága. Úgy tűnik, hogy Akane nem nagyon szívleli a szabályokat és Caius úgy véli, jól ki fog jönni a nővel. Lassan pálcájával fellebegteti maga mellé a bőröndjét, majd Ameth felé néz.*
-Kellemes itt tartózkodást. Biztosan összefutunk még! *kacsint a lányra, majd Taylorra néz. Felé komolyan biccent és végül a nő felé fordul és várakozóan néz rá, jelezve, hogy indulhatnak.*

Maradjunk annyiban, hogy tömeg

*Csak bólint, mikor a nevét hallja, miután végre beérte az ismeretlen fiút. Bámészkodva leskelődik haja mögül. Nem elég neki egy hím nemű, most még egy tanár urat is küldtek a nyakára. Hát itt nincsenek nők, akikkel egy kissé talán felszabadultabban beszélni? Mindegy, ennél kisebbre talán már össze se mehetne, lassan úgy néz ki, mint egy kis egér, kinek két feje van. Egy kissé szende és nagyon is morcos. Bár legalább már bőröndjére nincsen gond. A morcosabbik még fúj is a felszólalásra hogy rá vigyázni kéne, merészeljen csak valaki közelebb jönni a kelleténél és ketté harapja a pálcáját. Nem mintha ez annyira valószínű lenne, de azért Ameth nem félti az apró lilaságot.
Zavartan toporog az ifjú mellett, szoknyájának szélét gyűrögetve, majd mint valami birkanyájat kezdik el őket terelgetni, miközben kiderül az idegen neve is, mire oldalra pislantva némi halványan derengő mosolyféleség kerül arcára. Azonban ez most kivételesen sokáig tart, hisz a nézés tárgya, mint egy ketrecbe zárt vadállat kezd el járkálni. Ameth felvont szemöldökkel és kicsit felemelve fejét bámulja a furcsa jelenséget. Tekintetét azonnal elkapja és fülig vörösödik, mikor Caius hirtelen ránéz. Újra cipőjén kezdi el nézni azt a furcsa alakú foltot, mit eddig is bámult. Némaságában pedig egyszerűen verhetetlen.
A nő megjelenésére és belépő szövegére, végre először valami életszerű is feltör belőle, a halk nyökögés és éles visszavágásokon kívül, ez pediglen lészen egy kuncogás. Nyílt tekintete a tanárnőre szegeződik, sőt még el is mosolyodik, s mintha félrebillentené fejét, ahogy érdeklődve pislog rá.*
-Amethyste Shadiia Qwang. *Hangja határozott, enyhén magas. A fiú hangja taszítja vissza görnyedt tartásába és félénk visszahúzódásába, s hogy még kacsint is hozzá, hát majd a szívrohamot hozza rá.*
-N..neked is.. sz..ia. Re..remélem. *Na nesze, már megint dadog és megint hülyeségeket beszél. És tessék az élet apró fintora, hogy ezek itt fogják hagyni a pasi tanárral, miért nem ő kapott valami nőt? Ez nem fair, miért kell állandóan zavarban lennie. Megpróbálja kihúzni magát, de amint Owainra akarna pillantani inkább Akáchoz kezd el beszélni.*
-Pálca.. keresd. *Adja ki a vezényszavakat, mire a kis jószág szimatolva körbeszalad a nyakán, le a kezén egészen a hosszú szárú csizmáig, ahol is halkan nyüfögni kezd. Ja igen, ha valaki a lábaszára mellett hordja azt amit nem ott kéne, nem mintha ő lenne az egyedüli, ha jól látta hogy honnan került elő a tanár úré is. Nyakát behúzva és heherészve húzza elő az elveszett rudat, hisz mégis csak illendő hogy nála legyen, ha már iskolába kerül. Miután a formalitásokon túl esett és a kétségbe is többször, csak pislog jobbra balra, mint egy ijedt kis nyúl és várja hogy most mi lesz.*

Azt, hogy az arcomról a gorombaságon kívül a srác mit is olvas le, az ő dolga. Lehet, hogy sokkal jobb emberismerő mindenkinél, pedig nem mutatom jelét gondolataimnak, vagy legalábbis nem veszem azt észre.
-...hát a császárnőnek örülni fog, ez tény.
A lány megszeppent viselkedése nem lep meg, hisz imádkoztam már ki lány én itt a lépcső alól is. Majd csak megbarátkozik előbb-utóbb.
Ó, nem is kell olyan soká reá várakozni, mint azt sejtettem. Meg is jelenik teljes fenséges mivoltában, s nem is ő lenne, ha nem lenne hozzám egy élces megjegyzése. Na de ismerhet annyira, hogy megválaszolok neki tüstént, s az irónia veséig hatolóan az övé. Mind az egész.
- Ó drága kisasszony, kezeit csókolom. Hogy vagyunk manapság? Christian? Remélem egyszer bemutatja, ha már ííly' érdekes módon egyszerre tűntek el, gondolom nem találnék önnél alkalmasabb személyt eme tisztre.
A szabályok...na igen, aki nem tud nemesi származása ellenére sem jó példával elől járni, az nem is igazán követelheti meg azok betartását, és valljuk be őszintén, ha egy tanár leissza magát a sárga földig, s azt diákjaival is megteszi...arra nincs mit mondani.
Most meghazudtolhatnám a kisasszonyt, hisz ő is büntet ám rendesen, csak más okból, más elvek alapján. De nem teszem, most nem. Majd esetleg az értekezleten, ha megjelenik a hölgyemény is.
- Az életemről már esett szó, azt hittem tovább emlékszik ennél, de úgy látszik tévedtem. Minden bizonnyal máson járt az esze kegyednek.
No de elég a perlekedésből, hisz az ifjú már elköszön, s nem hagyhatom, hogy itt kelljen várakoznia tovább miattam. Még a végén idegösszeroppanást kap, vagy begörcsöl a lába a sok járkálás miatt. Biccentek hát feléjük, elköszönésképpen, s ha nincs hozzám több mondanivalójuk, a lányhoz fordulok, hogy elindulhassunk a lépcsőkön felfelé, irányt mutatva neki.
- Kisasszony, erre tessék!

Meglepetten vonja fel a szemöldökét a srác meghajlásán, amit kivételesen nem gúnynak vesz, sőt, tulajdonképpen jól is esik neki. Ittléte alatt nem túl sok ember tette meg felé ezt a gesztust és ami azt illeti már nagyon hiányzott neki. A Japán út alatt erősen letaposott egója pedig most szinte repes a boldogságtól ennek a mozzanatnak köszönhetően. Szélesen elmosolyodik, szinte már jóllakott elégedettséggel, és biccent egy aprót, még a lány felé is. Ebből a mennyei boldogságból zökkenti ki Tayler és rángatja le a rút valóságba a pornép közé.
- Csókolgassa a saját kezeit, még összenyálaz.
Mogorván sandít lassan a férfira, azonban némi kis pír mintha megjelenne az arcán, mázlija, hogy sok sminket használ. Úgy fúj egyet csípőre tett kézzel.
- Magának hobbija az utánam való kémkedés? Nem foglalja le eléggé az asszonykája?
Aztán megvonja kecsesen, könnyedén a vállát.
- Nem tudom mennyire tud tájékozódni, de ott van az a kis "Tanári" feliratú táblácskával ellátott ajtó, csak ki kell nyitnia és láss csodát, egy Blackstone tanár úr!
Mosolyodik el "bájosan" a végére, miközben úgy beszél, mintha egy 6 éves szintű emberrel lenne dolga. Amúgy sem tetszik neki, hogy diákok -ráadásul az egyik az ő karjába tartozik!- előtt firtatja Tayler a magánéletét, amihez sem nekik, sem neki nincs köze. Hát ha azt hiszi, hogy ezzel alááshatja a tekintéjét, akkor téved! De egyszer biztosan ráfázik a sompolygásra, csak kémkedjen utána.
- Még szép! A jellegtelen alakok hamar kimennek a fejemből.
Fordul is, hogy végre elindulhasson a fiúval a maga területére, miközben a lánynak biccent egyet elköszönésül, Tayler felé meg csak halkan odamorrantja.
- Soha viszont nem látásra!
De sajnos ez a vágyálma nem teljesülhet. Még.
Int egyet Caiusnak, hogy induljanak el szépen az alagsor folyosói felé, ott már várja természetesen Jacquelin2 is, nem kockáztatta meg, hogy Tayler meglássa. Ahogy lépdelnek le a lépcsőn, úgy jegyzi meg a fiúnak hátrafelé bökve fejével.
- Ha annak az idiótának keresztbe teszel véletlenül a későbbiek során, örömmel jutalmazlak ponttal...
Még hogy kész akarva bujtogat Tayler ellen? Áhhh, uuuugyan, szemen szedett rágalom! Minden esetre széles mosollyal az arcán cirógatja meg kígyója fejét, ahogy leérnek a lépcső aljára, s az rögtön ölebként csúszik a nő mellett, sziszegve és farokcsóválva.
- Remélem nem szívta le túlságosan az agysejtjeidet, elég fárasztó egy alak.
Most minek csépelje hiába a szót a házirendről, meg a többiről? Biztosra veszi, hogy "Mr. Mindentudó és Kötelességtudó" már mindent eldarált a kölyöknek, ha meg nem, hát később úgyis megtudja. Sosem szerette ezt az egész szobabeosztásos dolgot, elég alpári munkának gondolta mindig is.

//És akkor a következő hsz-t az alagsori folyosóra kérem Very Happy

//

Milyen koszos, milyen poros, nem lehet, hogy ennyire lepusztult már. Nem volt olyan régen, hogy ide beléptem, nem lehet, hogy az enyészet pár év alatt ilyen jó munkát végzett. Közeledve az iskola felé, már messziről látom mennyi munka lesz vele, hogy mennyit kellesz nekem, és remélem még pár lelkes embernek dolgoznunk, hogy lelket leheljünk az öreg falakba, az üres termekbe...
A hatalma bejárati ajtón belépve szinte hallom, ahogy a pók siratja hálóját, jajveszékel szerencsétlen, hogy kezdheti előröl munkáját. Pedig ha tudná, hogy mi a szándékom, ha tudná, hogy újra fiatal srácok hangját akarom itt hallani, futkosás, pajkosságot, hangulatot.
Igen, van dolgom most is, hiszen nem akarom feladni eddigi életemet sem. Hiszen Dexternon falai között jól érzem magam...De megoldom...
Vajon lesz itt még Pilluamuleto, lesz Pugnax, és az Extremus? Nem tudom. De én itt állok már, a kockás, flanel ingemben, a szakadt farmeromban, weszkó sarkantyús csizmámban, kalapomban, s harcra kész vagyok, s tudván, tényleg csak szellemek hallhatnak itt még, hangosan kiálltok bele a hatalmas terembe:

Tornerans szellemei, ébresztő!!!