Tornerans Mágusképző Szakiskola
Köszöntünk mindenkit az oldalon!

Amennyiben már regisztrált tag vagy, kérjük kattints a Bejelentkezés gombra, viszont ha vendég, nézz bátran körbe, itt is, és a főoldalon is (amit elérsz fent, a Főoldal gombra kattintva). Amennyiben regisztrálni akarsz, klikk a Regisztráció ikonra a fenti menüsortban, töltsd ki a tesztet, és pár nap után be lesz regisztrálva a karaktered!

Kellemes böngészést kíván: a vezetőség

Tornerans Mágusképző Szakiskola

Tornerans Mágusképző Szakiskola :: http://torneransmagusk.atw.hu/
 
FőoldalHomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokFelvételizésBelépésRegisztráció

Share | 
 

 Bejárati csarnok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 11, 12, 13  Next
SzerzőÜzenet
Zoe Westwood
Diák - Pugnax
avatar

Female Rák Jelige : Vigyázz életveszélyes övezet!
Hozzászólások : 79
Évfolyam : Második
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Bejárati csarnok   Szer. Aug. 12 2009, 23:52

*Zoe bólogat egy sort mint az a bólogatós kutya a kocsi hátuljában.*
-Jól vagyok köszönöm a kérdésed. *Válaszol neki.*
-És igen megszáradtak. *Válaszolja. Aztán megint válaszol, mert, hogy megint újabb kérdéssel látja el Zoe-t.*
-Eddig jól. 4-ből 3 jó a negyediket nem tudom. *Mondja válaszként a lány.*
-Na és neked? Milyenek lettek eddig? *Kérdezi.*
-Nyilván jól sikerültek. Okosnak tűnsz te. *Mondja és utolsó mondatánál kicsit megütögeti Ruf fejét. Persze csak lágyan, hogy ne fájjon neki.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Bejárati csarnok   Csüt. Aug. 13 2009, 00:20

-Amúgy én is jól éreztem magam veled tegnap este!*mosolyog a lányra.*
-Biztos, hogy a 4. is jól sikerült.*egy bíztató mosoly zoe felé, majd folytatja beszédét.*
-Idáig 4.-ből 2 jól sikerült. És lehet, hogy annak tünnök, de nem vagyok az.*mosolyog a lányra.*
-És ma nincs Zoe hatás? Vagy hogy nevezted el? Már bocsi, hogy nem emlékszem csak feledékeny vagyok.* mosolyog a lányra.*


//Fagyunk//
Vissza az elejére Go down
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Bejárati csarnok   Csüt. Aug. 13 2009, 01:04

[ Midorikawa Kumiko ; Catherine White ]

Csendben sétálok mellette, néha vetek egy-egy pillantást a táskámra. Kellett nekem olyan könnyen kiborulható helyre raknom a cigimet. Nem baj, ha minden szépen megy egy sem fog kimenni. És miért ne menne minden rendben? Ahogy elnézem Kumikonak biztos keze van, és jól tartja a pálcáját. Hm... Fő a biztonság. Ezért a nadrág zsebemből kicsit kijjebb húzom a pálcám végét. Még csak az hiányozna, hogy az orvosi engedély nélkül használható nyugtatóm kiessen, és összetörjön. Azonban a lány felszólalása eléggé meglep.
-Remek, akkor kapok egy arany csillagot, mint a Spongya Bob-ban Puff asszony hajós iskolájában?
Talán kissé idióta kérdés lehet tőlem, pláne, hogy éppen megdicsért, de ez most úgy... Kikívánkozott... És ki is jött. Ez a nagyobb probléma, és ezért nem érdemes meglepni, vagy zavarba hozni. De jól van na, ami könnyen jött, könnyen megy. Nem szeretek átlagos, és unalmas kérdéseket feltenni, bár lehet, hogy a következő az lesz, hogy "Ugye nem nézel hülyének e-miatt?". És igen, nem jött ki a torkomból. Valaminek örülni is tudok. Észre veszem a lány arcán a mosolyt, és erre önkéntelenül visszamosolygok. Talán még egy félmétert teszek oldalra is. Sajnos még mindig jól él bennem, amikor az a fiúnak kinéző lány le akart smárolni. Miért vesznek engem körül olyanok, mint az a srác... Pardon lány. A kérdésem első válaszára csak elégedetten bólintok. Jó dolgunk van, miénk az igazgató. Ergo többet rendetlenkedhetünk, és kevesebb eséllyel csapnak ki. Vagy legalábbis remélem helyt álló az elképzelésem. Tovább hallgatom a név felsorolást. Sensei? Remélem tud angolul normálisan, nem tördelve, mert különben csak bólogatni fogok az óráin, hogy "Aha, érteeem.".
-Eddig értem, majd az órái előtt egy dobozzal fogyasztok el.
Sajátos szófordulattal élek, azzal kapcsolatban, hogy elszívok egy doboz cigit, még mielőtt akár a tanterme közelébe lépnék. Alex, Evon? Ácsi, ezek nem férfi nevek?
-Avagy Alex kicsit oldalba csapva szemléli a világot?
Jó, most nem akarok bunkó lenni, hogy konkrétan rákérdezzek arra, hogy "Egy maffia gyerek buzi, 'azzeg?", de nem árt ha tudom, hogy milyen emberek járnak ide, és milyenekkel kell megosztanom esetleg a fürdőt. Bár remélem lesz külön, és elszórakozhatok a kis gumikacsámmal. Gyerekes vagyok? Igen az vagyok, de hagyjanak lógva, így kerek számomra az élet.
-Legalább az alagsorba nem kell majd klíma, vagy hűtő bűbáj, ott szinte mindig kellemes az idő. Ügyesen összekötötték a kellemest a hasznossal.
Így távolról is megdicsérem azt a lenyűgöző tervezőt, aki így határozott a szobákkal kapcsolatban. És jön a számomra legérintettebb téma. Minden egyes szót jól feljegyzek. Erin? Na majd megkeresem, és megtárgyalom vele a dolgokat. Esetleg ha rohadtul szépen nézek rá, még azt is elmondja, hogy kitől szerzi őket.
-Öööh... Ne aggódj a suli előtt elszívtam egyet, az talán kitart addig amíg le nem fekszem. Szóval most nem fogok rágyújtani, és köszi a tippeket, mindet megfogadom.
Bár a kicsik résznél megakadok. Kicsik, milyen kicsik? Tudtommal a legfiatalabb is 15 évesnek kell, hogy legyen. De ne baj, tőlem úgysem fognak kapni, szóval nem foghatják rám, hogy miattam kezdtek el dohányozni. Megrökönyödve hallgatom a kérdést, és az utána való mondatot. Már félénken válaszolnék is, hogy 17, de aztán a másik, szinte megmentő kérdés éppen jól jön.
-Na látod, ez a jó hozzá állás. Nem foglalkozni azzal, hogy ki dohányzik, ki hány éves, mert úgysem lehet egy számhoz hozzá rendleni, hogy ki mennyire érett ahhoz a dologhoz amit tesz.
Biztatóak a szavaim, de ezzel valószínűleg azt is sikerült elárulnom, hogy még nem múltam el 18. Végül aztán még mielőtt belépnék a kastély ajtaján kinyögöm.
-17 éves vagyok.
Enyhén el is húzom a szám szélét, de azért a biztató szövegemet megtartottam, és már ezzel is jobban érzem magam. Belépve a terembe elég tágas csarnokban állok. Felpillantok, a plafonra, és a belmagasságot próbálom megállapítani. Bár előtte azt kéne, hogy mennyi egy méter. Hiába soha nem voltam jó az ilyenben. Talán ezért nincs még mindig jogsim.
-Itt még kviddics meccset is simán le lehetne játszani.
Jelentem ki, miközben még mindig a plafont nézem, és találomra elindulok valamerre. Aztán pár lépés után zavartan visszafordulok Kumiko felé. Egy kis tarkó vakargatás, és hasonló.
-Merre is kell innen tovább menni?
Szeretek a fejem után menni. A fejem pedig előre visz, így soha nem jövök ki jól a dologból. Aztán egy újabb kérdés érlelődik a nyelvemen.
-Az itteni diákok mennyire szívélyesek? Úgy értem kedvesek, rendesek, vagy inkább amolyan beképzelt aranyvérű hólyagok?
Hiába soha nem tudtam szépen megválogatni a szavaimat, de ez egy fontos kérdés. Tudnom kell, hogy mégis mennyire kell ráerősítenem a rugó izmaimra, amellyel egy-egy srácot le tudok majd szerelni. Vagy lányt... Mai világban már őket is hozzá teszem. Soha nem lehet tudni, hogy ki akar éppen rám vetődni. Miért nem értik meg, hogy a szingli élet is szép? Nem baj, majd egy szingli bibliával a kezembe fogok rohangálni, és osztom a igét.
Vissza az elejére Go down
Midorikawa Kumiko
Prefektus - Extremus
avatar

Female Halak Jelige : Mérgezett Fekete-Fehér
Hozzászólások : 2161
Tantárgy(ak) : Átváltoztatástan tanársegéd
Évfolyam : Második
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Bejárati csarnok   Csüt. Aug. 13 2009, 01:57

- Spongya Bob? Az meg mi?
*Kérdezi meg érdeklődve a japán lányka, a mondat többi részével nem foglalkozva. Hiszen egyértemű, hogy nem kap aranycsillagot, főleg nem olyat, amiről azt sem tudja micsoda. De valószínűleg akkor sem kapna, ha tudná mi az. (Sőt egészen biztosan nem.) Az egész doboz cigi, az nagyon soknak tűnik, főleg hogy csak egy tanóra miatt szívná el. Persze a lány tudja, de szerinte nem olyan gázos a tanerő.*
- Szerintem nem kell hozzá annyi cigi. Elég bevágódni nála, valami jó szöveggel, és akkor nyeregben vagy...
*Azt persze nem árulja el, mivel lehet bevágódni, mert nem akarja rontani a saját esélyeit. Egyébként is teljesen levágós a dolog, csak egy órán kell részt venni hozzá, és az ember elintézheti magát egy életre. Jó illetve rossz értelemben is...
Afelett a tény felett egészen nyugodtan elsiklana, hogy két pasi él szerelmi életet az alagsorban, főleg mivel ő szívesen bámulja őket, persze ezt a világért sem árulná el, soha senkinek. Siklana... de nem tud, rá kérdeznek. Lazán megrántja a vállát, mintha egyáltalán nem érdekelné a dolog, és nem is érdekli, csak egy egészen icirka-picurkát - nagyon.*
- Így is lehet fogalmazni... bár szerintem nyugodtan kimondhatod, hogy melegek...
*Ezen már sokszor gondolkozott egyébként ő is. Vajon mielőtt a két srác találkozott, a fiúk vagy a lányok hozták őket lázba? Esetleg mindkettő? Ez olyasmi, amit ki kéne derítenie, bár nem valószínű, hogy a tanulás mellett lesz rá ideje... Azt meg mégsem lehet, hogy csak odaáll eléjük és megkérdezi. Már csak azért sem, mert ugye ez nem tudományos dolog, amire rákérdez az ember... Igaz az információ éhség az megegyezik, talán még nagyobb is az órainál, de ezt akkor sem merné megtenni. Nem véletlen, hogy az extremusban van és nem a pugnaxban. Elvégre az a bátrak gyűjtő helye.... Ő extremusos, ergo meg fogja szerzni az infprmációt legfeljebb kicsit tovább tart. De a türelem rózsát terem, és ő bizony türelmes. Kivéve amikor nem. De az most nem tartozik ide...
Catherine hangja téríti magához, ahogy az alagsort dicséri. Meglepő hasonlóság...*
- Igen határozottan kellemes, télen meg ott a kandalló, ami tökéletesen befűti a helységet. Nem is értem, hogy bírják egyesek a padláson. Meleg is van, és mire felér az ember... Túl sok a lépcső ebben a kastélyban.
*Oh igen, elárulta magát: utálja a lépcsőket. Igaz már nem fárad le tőlük, de akkor sem lett jobb. S bár az alagsorba is lépcsők visznek, mégis jobb a hűvösben lépcsőzni...
Az is megnyugtató, hogy nem kell dohány füstöt szívnia, mert nem hiányzik egy köhögő roham, nagyon nem. Hiába a tüdeje nem a legjobb, és azon a sok gyógyító főzet, és erősítő bájital sem javított. Vagyis javított, de nem lett tökéletes. Eddig persze ez nem derült ki, hiszen csak a füstöt nem bírja. A rohangálásba már egészen belejött. Hogy jó-e a hozzáállása azt nem tudja. Abban biztos, hogy őt eléggé rövid láncra fogták a szülei, amitől neki ez a nézete alakult ki. Elvégre mindenki a maga ura, és mért izgatná magát azon, hogy a mellette lépkedő lány, pár év múlva tüdőrákban fog szenvedni? Az legyen majd Catherine baja, őt aztán nem fogja érdekelni. Na jó, lehet hogy fogja, érdekleni, az persze attól függ, mennyire lesznek jóban, és mennyire lesz hasznos a lány ismerete.*
~ 17, újabb közös vonás ~
- Én is 17 vagyok. Egyébként ahonnan én jövök, ott a varázslók és a boszorkányok 17 évesen már nagykorúak...
*Közli a tényeket, miközben Catherine-re kacsint. Ez amolyan cinkos kacsintás, ami kb annyit tesz: "Érted?" Vagyis, Kumiko szemében nagykorú, tehát nem látja akadályát a lassú öngyilkosságnak.
Ahogy beérnek a bejárati csarnokba, meg áll egy pillanatra, a táska amit lebegtet is mozdulatlan marad a levegőben. Neki már nem olyan nagy szám a csarnok, de az újak általában szeretik megbámulni. Neki persze annak idején nem volt rá ideje, de mit lehet tenni? A kviddics teljesen hidegen hagyja, inkább rábólint a kijelentésre, és nem szól semmit. Catherine aztán megindul, és ki tudja hova menne, mert nem az alagsor felé, az biztos. Még jó, hogy megáll és rákérdez, így legalább nem fog eltévedni. Bár azért Kumiko nem hagyta volna, hogy elcsászkáljon...*
- Az algsorba megyünk. Arra. *Mutat szabad kezével a lefelé vezető lécsősor felé, és a csomagot is arra kezdi irányítani, hogy jobban szemléltesse az útirányt. Aztán persze megindul és hallgatja a következő kérdést.*
- Hát van minden féle. Ha kedveseket akarsz, akkor a pilluamuletosokat ajánlom. Az okosak a signumusba járnak, a hős jelöltek meg a pugnaxba. Az extremus? Azt hiszem ez a kar a legegyedibb. Vannak kedvesek is, és olyanok is akiktől, Merlin óvjon. De majd meglátod.
*Benne fel sem merül az, amire Catherine gondol, lévén semmilyen tapasztalattal nem rendelkezik sem a fiúk, sem a lányok terén. Legalábbis olyannal nem, ami túl mutat a barátságon. Annak ellenére sem, hogy valahol a lelke mélyén vágyik ilyesmire... De neki a tanulás az első, és a kötelesség...*
- Vigyázz a lépcsőkkel, helyenként csúszós...
*Figyelmezteti a szőkét, mielőtt lefelé indulnának, majd a fáklyák pislákoló fényében megindul az alagsorba, nyomában Catherine-nel.*

_____________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Bejárati csarnok   Csüt. Aug. 13 2009, 02:59

- Spongya Bob? Hogy-hogy nem tudod?
Jó, elismerem… Letaglózott a kérdése. De most mit tehetnék, szinte jobban ismerik a mai fiatalok a Spongya Bobot mint a híradót. Ez meg is látszik, de ez már másik téma. Először is azt kell megtudnom, hogy Kumiko mugli világban, vagy varázsvilágban, esetleg köztes, már ha van olyan, világban nőt e fel. Mert ha nem, akkor magyarázhatom a TV-t is, sőt talán az elektromos áramot is. Pedig apám mennyire el akart tiltani ezektől, és mennyire akarta azt, hogy megtartsam az aranyvérűségemet. De hiába, ami nem megy, azt nem kell erőltetni.
- Röviden a Spongya Bob az egy rajzfilm sorozat, amit a TV-ben adnak, általában a Nickelodeon csatornán. Nem tudom, hogy mennyire vagy jártas a mugli világban, így ha bármi más olyan dolgot mondtam, amiről nem tudod, hogy micsoda, csak nyugodtan kérdez. Visszatérve Spongya Bob a sorozat főszereplője, egy sárga, fürdő szivacshoz hasonlító figura, elég kevés értelmi képességgel.
Talán ezért lehet az, hogy én is ilyen szoktam néha lenni. Bár lehet, hogy csak szimpla családi vonás. Hiába, már rég elkönyveltem, hogy a tv tényleg ártalmas a gyerekekre. De azért kicsit lesújtóan hat az a tény, hogy semmi kitüntetést nem kapok. Pedig büszkélkedhettem volna, hogy az első öt perc alatt sikerült is kapnom valami érdemleges dolgot. Akane Senseire visszatérve aprót bólintok, jelezve, hogy megértettem. Persze számtalan gondolat fut át az agyamon, hogy mégis mivel lehetne lekenyerezni egy tanárt.
- És ez a bevágódás nála, hogy megy? Úgy értem, viselkedjen az ember normálisan, üljön meg a fenekén, és csinálja a feladatot, vagy… Am… Nyalizzon be nála, pár szép szóval, ajándékokkal?
Az utóbbit talán könnyebben meg tudnám csinálni, de ha tényleg olyan rémséges jobban járok, ha meghúzódok a padsorok hátsó részében. A kissé nyílt beszédre csak vállat rántok, ahogyan Kumiko tette az előbb.
- Nem szeretem így nevezni őket, meg engem nem is zavarnak. Ráadásul én még Alex potenciális ellenfelek listáján sem lehetek rajta, mivel lány vagyok. Így még inkább felesleges az aggódás. Csak furcsa, hogy ilyen nyíltan felvállalják.
Ezen kicsit elgondolkodok, tényleg nem megszokott dolog, hogy csak így tessék-lássék stílusban vannak. De hát ők tudják, a lényeg, hogy ne engem keressen fel a maffiózó, ha a fiúja éppen elcsatangol. Meg amúgy sem vagyok pszichológus, hogy kikúráljam őket ebből, mindenkinek másképpen kerek a világ, nekik így, hát oké, rendben van. Hideg fejjel állok a dolgokhoz, talán ezért sem lennék jó szuperhősnek, mint egyesek, akiket a „jó” kategóriába sorolnak. Én maradok a pincében, tervezgetem Batman újabb járgányait, és kommunikálok a denevérekkel… Vagy, mi párduccal. Legalább ennyire hű maradok a karomhoz. Lépcső, lépcső.
- Tudod soha nem értettem az ilyen dolgokat. Varázsló világban élünk, miért nem képesek megoldani valami varázs liftet. Ezt már a mugliknak is sikerül, pedig ők aztán tényleg kicsik az ilyen dolgokhoz.
Hoppá, remélem ezzel azért nem sértettem meg Kumikot. De apai ártalom, mi szerint minden mugli dolog rossz, még az is, ami első ránézésre jó lenne. Legalább az alagsorba könnyen el lehet jutni. Az ember „véletlenül” elesik, majd talán pár csonttöréssel le is érkezik. A csonttörést meg egy Pontcsont rapid főzet megoldja. Vagy négy hetes gipsz. Hiába a mágia szinte már bármire tud megoldást. Leszámítva a liftre… Szóval miért pont a tüdőrák ellenszerét ne tudnák. Vagy legrosszabb esetben elvisznek kemoterápiára, ahol kihullik az összes hajam, de meggyógyulok… Nem, inkább valami lötty, mint sem haj hullasztás. Csak a megszokás miatt. Nem hiszem, hogy meg tudnám szokni azt, hogy nem kell majd minden reggel fél órát szórakozni azzal, hogy ki legyen fésülve a hajam. Furcsa változás lenne, azt meg kell hagynom. Szemeimben felcsillan egy fény, ahogyan hallgatom Kumiko mondatait.
- Ohh, akkor mondhatni mázlista vagy. Nálunk nincs sok megkülönböztetés, hogy mágus, boszorkány vagy mugli. Ugyan úgy 21 éves kortól van a nagykorúság. Kész kínzás.
Ezen még mindig meg tudok rökönyödni, de nem én írtam a törvényeket. A lényeg, hogy a jó öreg Lee kiadja azt, amire éppen szükségünk van.
- Amúgy ha szabad megkérdeznem honnan jöttél? Csak, mert érdekes szokásaitok vannak. Bár így kinézetre, és stílusra valami ázsiai országra tippelek.
Igen, csak tippelek, nem vagyok biztos benne, pláne, hogy annyi népvándorlás, és rasszkeveredés van, hogy ember legyen a talpán, aki követni tudja. A lábaim vittek volna a lépcsősorok felé. Ezek szerint még mindig kilométer hiányom van. Legközelebb kettővel előbb fogok leszállni a vonatról, mint sem eggyel utána, és akkor meglátjuk, hogy mennyi erőm marad. Kumiko kezét figyelem, hogy merre mutat, majd a lebegő táskámat, ami hasítja a levegőt, mint Mózes a Vörös-tengert. Végig hallgatom Kumiko leírását a karokról, illetve azoknak az embereiről.
- Eléggé széttagolt egy iskola. Bele nem merek gondolni, hogy közben mik mehetnek a háttérben. Már mint, hogy a pilluamuletosok valójában gyűlölik egymást. A signumusok jól puskáznak. A pugnaxosok meg egyre inkább elfajulva lesznek inkább fő gonoszok… De hát ízlések és pofonok, nevelés és mi egymás kérdése.
Ennyivel ezt le is tudtam. Engem arra neveltek, hogy legyek jó, viselkedjek úgy, mint egy aranyvérű mágus. Persze meg majd a többi hülyeség, ami feleslegesen kitölti a memóriámat. Egyelőre azt érdemes megjegyeznem, hogy mi merre van, aztán felőlem, jöhet az ismerkedés, csak egy kis időt kérek, ami alatt felfedezem a kastélyt.
-Rendben, figyelek előre.
Motyogom hátra Kumikonak, hogy értettem a figyelmeztetését. Egy apróbb csúszást máris érzek a talpam alatt… Meg kell hagyni, igaza van. Mély levegő, és korlátba kapaszkodás. Tökéletes taktika, tuti lejutok így. Az utolsó pár lépcsőfokot pedig egy nem túl elegáns ugrással hagyom ki. Elég nagyot csapódtam, még vízhangozhat is a folyosó helyenként. Nem szép bemutatkozás, de hát. Egy patkányt akartam elkapni. Ez az, ez jó kifogás. Még mielőtt újra elindulnék, inkább egy helyben megállok.
-Szerintem nem most indulok felfedezőútra, szóval előre engedlek. Mindketten jobban járunk vele.
Erről jut eszembe. Mekkora szerencsém volt, hogy nem indultam el keresgélni. Ki tudja, hogy mi falt volna fel, vagy mihez fagyok oda, vagy miket fedezek fel… Na jó, az utolsó azért kísért, mert hát a kalandvágy ott lappang bennem, de majd később kiélem, eme vágyamat.
Vissza az elejére Go down
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Bejárati csarnok   Hétf. Aug. 24 2009, 01:35

Még kint a parkban:

*A válaszra csak lazán bólint egyet, jelezve, hogy megértette. Csak legyint egyet a kezével a köszönetre.*
-Ugyan már, nem tesz semmit, ez a feladatom.
*A növényes dolgokra csak vállat ránt. Nem kedveli őket kimondottan. Aztán kap pár mondatot, amire szépen sorjában felel.*
-Szóval én nem értek a virágokhoz, de mint díszítőelemek, igen szépek.
*Az egyetlen egy dolog amihez növény terén ért az annyi, hogy hogyan ne szedjünk ki egy morgacstuskó termését. De ezt igen jól megtanulta, legalább ez megmaradt benne, ha más nem is.*
-Ugyan, de hogy untatsz, legalább van beszélő partnerem.
*Ehhez már egy kicsit szélesebb mosolyt is fűz. Az ajánlatra pedig csak int egyet a kezével, hogy kövesse őt a fiú.*
-Akkor most bemegyünk a kastélyba, ami az iskola központja lenne. Onnan pedig a padlás felé vesszük az irányt, ahol a klubhelyiségünk található.
*Lassú léptekkel elindul a bejárat felé, hagyva Actont, hagy nézelődjön, vagy éppen ámuldozzon. Ahogyan ő jónak látja.*

Bejárati csarnokban:

*A tölgyfaajtót egy lökéssel ki is nyitja. Még jó, hogy a gondnok beolajozta, különben most itt nyikorogna az egész csarnok.*
-És, íme ez a csarnok, a lépcsők pedig arra felé vannak.
*Mutat a kissé soknak tűnő lépcsőre. Első pillantásra talán soknak tűnik. Másodjára talán nem annyira. De ahogyan elindul rajta az ember a padlás felé úgy lesz egyre több lépcső.*
-Szóval, amit tudni kell, az csak pár szabály. Például az, hogy este 11 után tilos kimenni, csak a társalgóban, és a klubhelyiségben lehetsz. De ha elmúltál 18, akkor ezek a szabályok megsemmisülnek. És bárhol lehetsz.
*Mondogatja a szinte legalapvetőbbet. Őt eddig nem kapták el, de hát prefektus, ezért joga, sőt feladata, hogy kint legyen, és elkapja azokat akik kint bóklásznak. Mondatait a halk lépések zavarják meg, amivel átsétál a csarnokon a lépcsők felé, hogy az egy helyben magyarázással ne húzza annyira az időt.*
-Nos ezenkívül, amit még érdemes tudni. Az étkezőben tudsz enni. Fejből nem tudom, hogy hogyan van a nyitva tartása, de a bejáratán megnézheted. Amúgy a nyugati-szárnyban találhatod meg.
*Elindul a lépcsőkön, és a fiúra pillant.*
-Ha bármilyen kérdésed van, akkor nyugodtan mond. Nem fogom leharapni a fejedet.
*Bátorítóan mosolyog is szavai mellé.*
Vissza az elejére Go down
Acton Wenzel
Diák - Pugnax
avatar

Male Hozzászólások : 87
Évfolyam : Első

TémanyitásTárgy: Re: Bejárati csarnok   Hétf. Aug. 24 2009, 01:51

-Húúú-mondtam csodálkozottan, a sok lépcsőt nézegetve. örültem annak hogy végre láthatom belülről az iskolát, már nagyon izgatott voltam. Sokan mondogatták hogy nagyon nagy meg hogy nagyon szép, de én az egyik fülemen be a másikon meg ki. Csak azt hiszem el amit látok. és ezt most láttam csuda szép volt az egész iskola.
-És ha éjjel éhes vagyok hogy egyek?-kérdeztem miközben csodálkozva néztem a nagy mennyezetet.-Használjak begyüjtő bűbájt?-kérdeztem mosolyogva a prefektusra nézve.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Bejárati csarnok   Hétf. Aug. 24 2009, 02:04

*A lépcsőket maguk mögött hagyva egy elég érdekes kérdést kap. Kénytelen újra megvakarni az állát, mivel ez ugye nála a gondolkodás jele.*
-Konkrétan ezt még egyszer sem kérdezték meg. De mondjuk én mindig tartalékolok pár zacskó sós rágcsálni valót, ha ilyen helyzetbe kerülök. Amúgy tényleg jó kérdés...
*Még mindig gondolkozik a dolgon.*
-A begyűjtő bűbáj azért nem jó, mert jó pár fal választja el a szobádat és az ebédlőt. Hm... Talán egy transportus igével megoldható a helyzet. Egyszer ki kell próbálni, aztán ha sikerül mond el, hogy milyen eredménnyel jártál vele kapcsolatban.
*Ő is kipróbálná, de hát esténként inkább más valakivel foglalkozik, ha már ugye nappal nem tudnak elég idő szakítani egymásra. Jó pár emeletet maguk mögött hagynak, amikor feltűnik a Pugnax klubhelyiség bejárata.*
-Nos szerintem menjünk be, így este elég könnyű eltévedni a folyosókon.
*Ajánlja fel, ahogyan belép a klubhelyiség ajtaján.*
Vissza az elejére Go down
Acton Wenzel
Diák - Pugnax
avatar

Male Hozzászólások : 87
Évfolyam : Első

TémanyitásTárgy: Re: Bejárati csarnok   Kedd Szept. 08 2009, 20:25

Miközben az ágyamon fekszek azon gondolkozok hogy mért kellett nekem megenni nyolc szendvicset. Természetesen most nem tudok felkelni mert fáj a hasam de hát aki meg esz nyolc szendvicset az ne csodálkozzon. A nyolc szendvics megülte a gyomromat, kicsit olvasok esetleg el tudom venni a figyelmemet a fájó hasamról. Magamhoz veszem a Dollár és veszteség című képregényt. Elolvasok belőle 15 oldalt mire valami eszembe jut.
~ Ha esetleg megszökök az iskolából szabad lehetek és nem kell se tanulni se semmit csinálni. Talán nekem is egy arany madár hull az ölembe. Mint Cash Raynek a képregényben. De ez csak mese, nincs neki értelme. Sokat tanulni nem lehet belőle de azért olvasni jó. Hiányzik a zaj és a verekedő diákok nézése. Felültem és egyszerre mintha gyomorba rúgtak volna. A hasam benyomta saját magát. Könny szökött a szemebe és én fel nyögtem. Hirtelen felálltam és az ajtó fele mendegéltem vidáman.~Minek vagyok én ennyire vidám?~kérdeztem magamtól. De választ nem kaptam. Hát ha igazat kell mondani nem is akartam rá adni választ. Miközben ezeket gondoltam már a folyosókra érkeztem. Elindultam a lépcsőkön lefele és dúdolgattam magamban azt a verset ami mindig esze,be jut mikor az apámra meg az anyámra gondolok. A bejárati csarnokba vettem az utamat. Még sok van hátra de én türelmes vagyok és kemény.
Mikor leértem ki akartam menni az udvarra de nem volt rá okom hogy ki mennyek és fagyásig ázzak el a zuhogó eső alatt. Hát kicsi gondolkozás után leültem az egyik lépcsőfokra és dúdolni kezdtem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Midorikawa Kumiko
Prefektus - Extremus
avatar

Female Halak Jelige : Mérgezett Fekete-Fehér
Hozzászólások : 2161
Tantárgy(ak) : Átváltoztatástan tanársegéd
Évfolyam : Második
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Bejárati csarnok   Kedd Szept. 08 2009, 21:24

*Természetesen nekem pont ma kellett lemennem a könyvtárba menni. Most amikor szakad az eső, és bőrig ázhatok. Igen, ez vagyok én: Kumiko. Joggal kérdezhetné bárki, hogy miért nem tudtam várni holnapig, hátha kisüt a nap. Erre két válaszom van. Az egyik, hogy egyáltalán nem biztos, hogy kisüt a nap. A másik, hogy halaszthatatlan dolgom van. Ez persze elég hülyén hangozhat főleg, ha valaki elolvassa a könyv címét: Büszkeség és Balítélet (Jane Austen). Pedig nekem most tényleg erre van szükségem. Nem még nem olvastam. De úgy éreztem a szobámban ülve, hogy muszáj valamivel elterelni a gondolataimat. Az elmúlt napokban túl sok dolog törtnik velem. Kezdjük ott, hogy hirtelen mindenki azzal jön, hogy szép vagyok. Normális lányok persze örülnek ennek, de nekem fura. Kisiskolás korom óta hallgatom, hogy "Kumiko csúnya" meg gusztustalan, stérber, és más, és nem is tudom még mit... Igyekeztem nem foglalkozni az ilyesmivel, de őszintén szólva nem ment túl jól. A külvilággal el tudtam hitetni, hogy rólam lepereg az ilyesmi, de belül nagyon fájtak a megjegyzéseik.
Szóval, ilyen és ehhez hasonló dolgok történnek velem mostanság, és ezért úgy érzem kell valami, ami segít kikapcsolni. A saját könyveimet már fejből tudom, ezért mentem a könyvtárba. A kezemben lévő könyv, az első ami a kezembe akadt. Nem is igazán érdekelt mi ez. Mugli irodalmat akartam, és ez kissé kilógott a pocról. A címe egész jónak tűnt, gondoltam meg ér egy próbát.
Amikor elindultam a könyvtárba, akkor persze még nem esett. Vagyis csöpögött, de egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ekkora zuhé lesz belőle. A könyvet a kabátom alá rejtem, hogy megóvjam az esőtől, de nincs sok eredménye. Futni kéne, de szandálba jöttem én hülye...
Így ahogy csak tudok, sietek vissza felé. Már látom is a bejáratot, meg azt is hogy valaki ül a lépcsőkön. Közelebb érve azt is ki tudom venni, hogy ki az. Őszintén? Hát vele nem akarok találkozni. Bocsánatot kért, meg minden, de ki tudja mikor gurul be újra...
Persze mint mindig, most is feltör bennem, valami gondoskodási vágy...*
- Acton Wenzel! Fel fogsz fázni, ha tovább ücsörögsz a lépcsőn. Legalább lenne alattad valami...
*A hangomban nincsen semmi fenyegető, inkább kedves és törődő. Bár a megfázásról nem nekem kéne papolnom. A szoknyámból, a kabátomból és a felsőmből is csavarni lehetne a vizet. A hajam is egészen biztosan csapzott, olyan lehet, mint haj mosáskor. A lábam meg tiszta sár... Hát igen. Ha most nem fázom meg, akkor soha.*

_____________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Acton Wenzel
Diák - Pugnax
avatar

Male Hozzászólások : 87
Évfolyam : Első

TémanyitásTárgy: Re: Bejárati csarnok   Kedd Szept. 08 2009, 22:05

A dúdolásba annyira benne voltam hogy mikor megszólítottak kis híján leestem a lépcsőröl. Akkor vettem észre hogy milyen magasra ültem. De most már mindegy leestem és kész. Fölálltam és leporoltam magamat,. Meg ijedtem mikor megláttam Kumikot. Nem akarok még egyszer balhét csinálni és a Gyengyélkedőre kerülni. Majd miután vettem egy nagy levegőt megszólaltam.
-Hát...inkább ezt nekem kéne mondani neked. Látom eláztál. Ha akarod elmehetünk valahova ahol átöltözöl vagy valamit csinálsz magaddal. Nem kell férre érteni nem akarok tőled semmit se. Csak segíteni akarok neked. Én nagyon bírlak téged de nem akarok megint össze veszni veled. De megpróbálok jól viselkedni.-mondtam hadarva de érthetően Kumikora nézve.- És a nyakláncot meg kordában tartom szóval nem lesz szerintem semmi baj. És én nem aggódok magam miatt, legalább ha felfázok akkor tudok valami csinálni hogy meghaljak. Nem nagyon akarok élni. Mindenki utál engem. Na mindegy azért köszi hogy figyelmeztettél hogy fölfázok.
Miután felálltam arra a lépcsőre amin állt Kumiko és a szemébe néztem. Elgondolkoztam hogy esetleg meg kéne neki mondani hogy szerelmes vagyok belé. De nem tehetem mert sokkal idősebb nálam. Majd miután rájöttem hogy mit kéne mondani hát elkezdtem.
-Én nagyon bírlak téged és nem akartam veled gonoszkodni de....-a mondtad elvágódott mintha egy kést érintettek volna a torkomhoz. Elgondolkoztam rajta hogy mért hagytam abba a mondani valómat.
~Talán el mondtam volna hogy szerelmes vagyok belé és akkor lelök a lépcsőn. De az nem lenne előnyös hogy lelök a lépcsőn mert akkor büntetést kapna. És az nekem nagyon rossza lenne miattam valaki büntetést kana. Persze Kumikon kívül mindenki kaphat miattam büntetést sőt még ki is rúghatják de Kumikot hogy ha valaki meg akarja verni vagy valami hasonló az tőlem kap. És senki nem tudja hogy ha felszabadul a szeretet ereje bennem akkor bármi megtörténhet. Mikor abba hagytam a gondolkozást kicsit hátra léptem hogy ne higgye azt hogy meg akarom csókolni. Nekem az nem lenne rossz de neki biztos.
-Segítek neked mindenben csak szólj és én előtted termek, nem kell egyedül átvészelned a káoszt. Mellettem leszel és én melletted és vigyázok rád minden bajban,viharban és a többi rosszban.-mondtam ki hirtelen Kumikonak a szemébe. (Ez inkább vers nem mint hogy mondat.)
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Midorikawa Kumiko
Prefektus - Extremus
avatar

Female Halak Jelige : Mérgezett Fekete-Fehér
Hozzászólások : 2161
Tantárgy(ak) : Átváltoztatástan tanársegéd
Évfolyam : Második
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Bejárati csarnok   Szer. Szept. 09 2009, 11:46

*Néha tényleg nem értem miért szólalok meg. Valószínűleg észre sem vett volna, ha nem szólok hozzá. Így viszont kishíjján leborul a lépcsőről, én meg már azon vagyok, hogy előkapom a pálcámat, mert ha ettől nem lesz rám mérges akkor semmitől.
Kezdenék pánikolni, de normálisan viselkedik. Leporolja magát, és beszélni kezd. A megfázással kapcsolatban sajnos igaza van, de erre a megjegyzésére, csak egy fintorral tudok reagálni. A következő mondata az, ami lesokkol.*
~ Elmegyünk? Hogy átöltözzek? De miért jönne velem? Csak nem... ?? Nah jó most itt hagyom, tuti beteg, a gyengélkedőn kellett volna maradnia. ~
*Valószínű az arcom is lesápad egy kicsit, ami nálam nagy teljesítmény, de ezzel a mondattal jobban megijeszt, mint amikor fellökött. Valamiért mégsem rohanok el, hanem tovább hallgatom. Már kezdek is megnyugodni, mert nem tesz semmi olyat, ami valami rosszra utal, és azt mondja viselkedni is fog. Ettől persze megkönnyebbülten sóhajtok fel, de ez még túl korai.*
~ Meg akar halni? Mi az, hogy mindenki utálja? Én nem utálom... jó azt se mondom, hogy ő a legjobb barátom, de végül is érthető, ha nem rajongok érte elvégre ő támadott meg! ~
- Ne beszélj hülyeségeket senki sem utál. Ha így gondolod annak egyedül te vagy az oka!
*Ezt az egyet megtanultam. Lehet, hogy odahaza utáltak engem a többiek, de én sem tettem azért, hogy ez másképp legyen. Sőt ha lehet még rontottam is a helyzetemen. Kizártnak tartom, hogy őt mindenki utálná. Inkább csak olyan lehet, mint én voltam... Remélem a kijelentésemmel nem sértem meg, mert az egyáltalán nem célom.
Általában nem vagyok ijedős típus, de ahogy elém lép, a kezem ismét a szoknyám zsebéhez közelítem. Ha támad, nem habozok, kimondom az első átkot, ami eszembe jut. Azonban csak bocsánatot kér, meg valami olyasmit mond, hogy bír engem, amit nem igazán értek. Ahogy azt sem, miért kell ilyen közel jönnie hozzám. Akaratlanul is hátrálni kezdek, a mondata félbemarad, annyira furán viselkedik. Esküszöm jobb volt a múltkor, amikor lökdösött, kiabált és varázsolt. A nyugodtsága és a szemeinek csillogása megrémít.
Talán ő is érzi, mert ő is távolabb lép, viszont amit ez után mond...*
- Acton, jól vagy? ~Egész biztosan lázas... és félre beszél. Mitől kéne engem megvédenie? És mi az, hogy mellettem lesz, én meg mellette? ~
- Felkísérjelek a pugnaxhoz? Lehet lázas vagy...
*Őrület, hogy a kezem megindul, hogy a homlokára tehessem, s még közelebb is lépek hozzá. Pedig az eszem azt súgja nem kéne ezt tennem, de azt hiszem ez valami ösztön lehet nálam...*

_____________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Acton Wenzel
Diák - Pugnax
avatar

Male Hozzászólások : 87
Évfolyam : Első

TémanyitásTárgy: Re: Bejárati csarnok   Szer. Szept. 09 2009, 22:24

Elgondolkoztam rajta hogy mért nem utál. Múltkor kis híján fellöktem. Na mindegy nem zavar hogy nem utál.
-Köszi hogy te nem utálsz.-mondtam Kumiko szemébe. De mikor megint akartam mondani valamit meg kérdezte hogy lázas-e vagyok és felém nyúlt. Hagytam magam tudtam hogy csak a homlokomat nézi meg. És megnyugtató hangon elkezdem.
-Aranyos vagy hogy aggódsz értem nem kell elkísérni sehova se. Nincs semmi bajom. Tudod néha hülyeségeket beszélek. Ez nállam nem új. Na mindegy én inkább miattad aggódok. Télleg el kéne menned átöltözni mert megfázhatsz. Kicsit fúrcsálom hogy nem utálsz vagy nem akarsz felpofozni.- mikor a pofozni szót mondtam le akartam lépni egy lépcső fokot és megcsúsztam.
Miközben estem lefele hallottam egy csont ropogását. Eltelt pár másodperc mire eszembe jutott hogy hol vagyok. Nem bírtam megmozdítani a kezemet.
-Ez sajnos eltört.-mondtam Kumiko szemébe mikor fölálltam viccesen és mosolyogva.-Tudod nem nagyon érdekel hogy mi van velem nem zavar.-folytattam mosolyogva. Kicsit elgondolkoztam hogy mért nem érdekel a saját testi épségem.
~Lehet hogy már teljesen nem hiszek magamban? Lehet hogy már csak másnak a testi épsége érdekel. És már az enyémmel csak annyit törődök hogy igyak és egyek? Ez nem jó jel számomra de nem lehet magamnak parancsolni. Mikor abba hagytam a gondolkozást Kumikohoz felléptem és elkezdtem mondani a szemébe.
-Véletlen nem tudsz valami varázsigét a törött karra? De az se baj hogy ha nem mert akkor nem nagyon tudnék fölmenni a gyengélkedőre mert már nem érdekel a testi épségem. De azért az igaz hogy törött karral nem megyek semmire se. Szóval kénytelen leszek, ha csak nem tudsz valami gyógyírt rá.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Midorikawa Kumiko
Prefektus - Extremus
avatar

Female Halak Jelige : Mérgezett Fekete-Fehér
Hozzászólások : 2161
Tantárgy(ak) : Átváltoztatástan tanársegéd
Évfolyam : Második
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Bejárati csarnok   Csüt. Szept. 10 2009, 18:03

*Valami tényleg nem stimmel vele, először azzal jön, hogy fura, hogy nem utálom. Aztán azzal, hogy átkéne öltöznöm, amit én is tudok, aztán megint az utálkozással, meg valami pofozást is belekever. Nem vagyok pofozkodós típus, akkor már inkább valami jó átok, de szerintem ő kapott azért eleget, amit a múltkor tett. Mindegy, nem fogok megérteni, bár azt hiszem nem is akarom. Ha nem kell a gyengélkedőre vinni az csak nekem jó, mert nem kell még fél órán át abajgatnom, és nyugodtan átöltözhetek...*
- VI - GYÁÁZZ!
*Kiáltok fel hirtelen, de már nem tudom megóvni, hogy ne zúhjon le a lépcsőn. A reccsenés sem az a hang, amit kellemesnek neveznék. Megmernék rá esküdni, hogy eltört valamilye, de akkor nem tudna mosolyogva fölállni. Közelebb megyek, hogy lássam mi baja. Azt hiszem kettőnk közül neki lenne rá oka, hogy utáljon. Most találkozunk másodszor, és ő már megint a gyengélkedőn fog kikötni.
Ahogy teljes nyugalommal közli, hogy eltört a karja, meg hogy nem érdekli, az ledöbbent. Varázsigét? De elméletben tudok, de nem rajta fogom tesztelni, egyébként sem vagyok benne biztos, hogy jól emlékszem, azt még hetekkel ezelőtt olvastam, amikor a vizsgákra készültem, de nem volt rá szükség... Viszont hogy lehet, hogy nem is látszik rajta, hogy fájdalmai vannak? Kizárt, hogy egy törést ilyen nyugalommal viseljen.
Végül a sokkra fogom, és eldöntöm, hogy elkísérem a gyengélkedőre. Az a legjobb, ott legalább szakszerűen ellátják. De ezt követően tényleg nem találkozom vele. Legutóbb is rossz hatással voltam rá és most is. Nem akarom, hogy elterjedjenek holmi pletykák, hogy veszélyes vagyok. Bár ez szinte kizárt.
Csak egy pillantást vetek a kezére, amilyen pózban áll, tényleg eltörhetett, de szerencsére nem nyílt törés.*
- Nem tudok ilyen varázsigét, szóval most azonnal megyünk a gyengélkedőre, ahol megmondom, hogy a kezeden kívül a fejedet is tegyék rendbe! Mert te nem - vagy - normális.
*Az utolsó három szót lassan és tagolva mondom, hátha úgy felfogja. Elvégre, ki az az őrült, akit hidegen hagy a testi épsége? Lehet mazochista lenne? Az még egy ok, hogy most lát utoljára.*
- Ha nem mész magadtól, ugyanúgy odaviszlek mint a múltkor! Nah indíts!
*Nézek rá szigorúan, s most egyáltalán nem érzem a hideget. Odakint az eső is elcsendesedett, valószínűleg már hét ágra süt a nap. Ha Acton nem indulna el, akkor biztos lehet benne, hogy előkerül a zsebemből a pálca, de az neki nagyon rossz lesz...*

_____________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Midorikawa Kumiko
Prefektus - Extremus
avatar

Female Halak Jelige : Mérgezett Fekete-Fehér
Hozzászólások : 2161
Tantárgy(ak) : Átváltoztatástan tanársegéd
Évfolyam : Második
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Bejárati csarnok   Pént. Szept. 11 2009, 10:42

Visszafelé a gyengélkedőről...

*Lehet, hogy nem köszöntem meg, de lássuk be, fel vagyok dúlva. És a legkevésbé sem érdekelnek most a dolgok. amikor legutóbb a gyengélkedőn voltam - mármint nekem volt bajom -, akkor sokkal rosszabul néztem ki, de a gyógyító közölte, hogy nincs ideje velem foglalkozni, és készítsük el magunk a bájitalt. Most nem tehette meg ezt, mert amire szükségünk volt, azt még nem ismertük, de őszintén szólva, nem vagyok elégedett az itteni betegellátással.
Nem tudom Acton hova lesz mögülem, de egy vállrándítással letudom a dolgot, és a szobám felé indulok. Jót fog tenni egy forró fürdő, meg ez a mugli könyv. Elemezném magamban a nap további részét is, de Acton kiáltása utol ér. Hát jó várok. Futva érkezik, de nem tudom miért. Ennyire sűrgős lenne? Nem nem az...*
- Azt hittem visszamész a szobádba pihenni... Még egy pár napig, nem lesz a kezed az igazi. Gondolom mondta a gyógyító, hogy pihentetni kell.
~Mi másért maradt volna még beszélgetni? ~
- És nem volt szó róla, hogy együtt megyünk bárhová is... Mellesleg, nem vagy vicces.
*Vagy csak én nem vagyok vevő a humorárára. De arra egész biztosan nem kényszeríteném egy bűbájjal sem, hogy kövessen a gyengélkedőről kifele... Viszont, nem akarom megbántani, ezért egy sóhaj után, mosolyogva fordulok hozzá*
- Bocsi, de tényleg nem volt vicces. Én a szobámba tartottam, de ha gondolod leülhetünk valahol beszélgetni.
*Ajánlom fel, s közben megérkezünk a bejárati csarnokba, ahonnan elindultunk, nem messze innen találkoztunk először. Azonban arra a folyosóra nem szeretnék menni még egy darabig. Inkább kitekintek a bejárati ajtón, odakint elállt az eső, és süt a nap.*
- Akár ki is mehetünk... amíg nem kezd el újra esni.
*Teszem még hozzá, de a döntést rábízom.*

_____________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Acton Wenzel
Diák - Pugnax
avatar

Male Hozzászólások : 87
Évfolyam : Első

TémanyitásTárgy: Re: Bejárati csarnok   Pént. Szept. 11 2009, 11:40

Kumiko arcáról le lehet olvasni hogy nincs kedve hozzám. Nem tudom hogy mit tettem megint. De azért nem kellene gorombáskodni.
-Ne haragudj.-mondtam miután elhatároztam hogy valahogy megnyugtatom. De nem voltam benne biztos hogy sikerülni fog. De azért folytattam.-Mi baj van? Ha esetleg egyedül akarsz lenni akkor csak szólj és én is vissza megyek a szobámba és nem tudom hogy mit fogok csinálni. Gondolom te olvasni fogsz, szerintem nem azért vetted ki a könyvtárból a könyvet hogy velem beszélgess és közben pedig fogd.-megvoltam győződve róla hogy nem lesz oda amiket mondtam. De esetleg rá tudom venni hogy kicsit ki kapcsolódjon.- Szerintem neked ki kéne egy kicsit kapcsolódni. Igaz hogy nem egy olyan emberrel mint én, aki múltkor bunkó volt veled. Inkább neked kéne a gyengélkedőre menned nem mint hogy nekem. Én teljesen nyugodt vagyok. De te feszült és ideges vagy. Lehet hogy rám lehet hogy másra de télleg fel kéne menned valami tanácsot kérni.-mondtam kedvesen de tudtam hogy nem fog neki tetszeni. De varázslatot nem használhat mert akkor szólok az igazgatónak hogy ok nélkül használt ellenem varázslatot. De természetesen nem akarok rosszat neki de ami muszáj az muszáj.- Kérlek ne sértődj meg de most igazam van. Lehet hogy rossza napod van vagy történt valami de akkor se máson kell kitölteni. Ha valami bajod van találj egy olyan embert aki segíthet.-cseppet sem voltam bunkó se ideges. A magam szelíd hangján mondtam neki. De ő biztos nem szelídséget érzett benne. Én vélemény kimondó ember vagyok és nem érdekel hogy ki mit mond.-Talán segíthetek neked hogyha elmondod hogy mi baj van. Természetesen nem vagyok lelki orvos de sok bajom volt kicsinek és abból sokat tanultam. De ha nem akarod akkor nem erőszak a medvétől.-nem vagyok hozzá rossz indulatú de ha ő az lesz hozzám akkor viszont télleg el kell neki mennie valami lelki dokihoz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Midorikawa Kumiko
Prefektus - Extremus
avatar

Female Halak Jelige : Mérgezett Fekete-Fehér
Hozzászólások : 2161
Tantárgy(ak) : Átváltoztatástan tanársegéd
Évfolyam : Második
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Bejárati csarnok   Pént. Szept. 11 2009, 13:55

*Téved. Nem haragszom és még csak egyedül sem szeretnék lenni. Voltam eleget egyedül a múltban. Bár abban igaza van, hogy nem éppen az ő társaságára vágyom. Tulajdonképpen egy bizonyos személlyel lennék a legszívesebben, de kitudja ő merre van most? Nem tehetek róla, de Acton egyszerűen idegesítő. Mindent félreért, és ez zavar. Ismét nagyot sóhajtok, mert nem akarom, megbántani, bár úgy néz ki már sikerült... Sóhaj után már nyitnám a számat, de ő tovább beszél és beszél, és a szavai alapján szerinte én vagyok a dilis. Ha eddig azt hittem ideges vagyok, akkor tévedtem... Most idegesít fel. Még hogy gyógyszer? Neki fogalma sincs semmiről!
Egyébként is én kiakartam kapcsolódni, azért a könyv, de ezt már ő is megállapította. Most komolyan, őrültnek néz, mert egy kicsit ideges lettem? Akkor mit szóljak én. Ő egyik percről a másikra változtatja a természetét, mind emellet olyanokat mond, hogy nem zavarja, hogy eltört a keze, vagy hogy bármi baja esik. És én menjek a gyengélkedőre, mert segíteni akartam neki? Nah jó ez beteg... Nagyon beteg. És nem velem van a gond...*
- Nézd - Kezdek bele nyugodtan, persze azután, hogy elszámoltam 10-ig és kieresztettem az eddig bentartott levegőt. - Nincs szükségem pszichológusra sem semmi másra. Egyszerűen csak túl fárasztó volt az utóbbi pár hét, és pihennem kell. A könyvet azért vettem ki, hogy kikapcsolódjak, de gondoltam, ha már utánam jöttél beszélgethetünk is, mert az sem túl megerőltető dolog. Egyébként ha nem akarom cipelni, egyszerűen lekicsinyítem és kész. Másrészt egyáltalán nem töltöttem ki rajtad semmit... Tényleg szar volt a vicced. De sajnálom, ha ez a kijelentés, ennyire mélyen érintett...
*Igazán nem értem, miért mondja hogy ideges és feszült vagyok, mert nem vagyok. Ideges az lehet, de csakis azért, mert a hülyeségeivel felidegesít. Ezen kívül viszont tényleg csak fáradt vagyok. Már csak azért is, mert az előbb amikor arról beszélt, hogy pszichológushoz kéne mennem, nehezen bírtam visszafogni magam, hogy ne átkozzam halálra. Nah jó azt nem tettem volna, de éreztem, hogy a mágiám kicsit elszabadult, és az sosem jó. De visszafogtam, még mielőtt megérezhette volna. Ez pedig még jobban lefárasztott.
Mindegy. Azt hiszem jobb, ha nem próbálkozom tovább, úgysem fog megérteni. Teljesen mások vagyunk.*
- Én visszamegyek a szobámba, és pihenek. Majd még biztosan találkozunk.
*A pihenek szót kicsit megnyomom, azért hogy örüljön, mert azt fogom tenni, amit mondott. Igaz nem azért, mert ő mondta. Amúgy is erre készültem... Aztán sarkon fordulok és elindulok az alagsor felé. Remélve, hogy a következő találkozás az jó soká lesz. Pár lépés után visszaforulok.*
- Aztán vigyázz magádra! Szia!

_____________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Acton Wenzel
Diák - Pugnax
avatar

Male Hozzászólások : 87
Évfolyam : Első

TémanyitásTárgy: Re: Bejárati csarnok   Szomb. Szept. 12 2009, 23:22

Most viszont megint sikeresen megbántottam és megint bocsánatot kell kérnem tőle. így hát gyors léptekkel utána megyek és elkezdem mikor még meg se álltam.-Ne haragudj az előbbi ért. Nem akartalak megint megbántani.-viszont tudtam hogy mit mondtam és meg tudtam volna állítani hogy ne mondjam ki. Vagyis nem akartam megbántani de még is akartam.-Tudom hogy milyen hogy ha le hülyéznek. De én nem akartam. Kicsúszott a számon. Kérni szeretnék tőled egy kis segítséget.-mondtam Kumiko szemébe kicsit fájdalmasan hogy pont én kérek tőle segítséget. De azért benne volt a nézésemben a segítséget kérés. El akartam futni mert szégyenben voltam.~De nem szabad szégyenkeznem, idősebb vagyok mint ő(igaz hogy egy évvel de az is sok.) Kerestem az ablakot hogy messze van-e. Meg pillantom, mellettem van 6 lépésnyire. Elindulok felé és mikor benne volt a lábamban az ugrás csak annyit teszek hogy kinyitom. Furcsa ez még tőlem is. Én általában olyan ember vagyok aki azonnal dönt és meg is teszi. De most nem tettem meg semmit sem, csak annyit hogy kinyitottam az ablakot. A szelő ami bejött rajta kellemesen langyos volt és megnyugtató.
-Nem vázol Kumiko?-kérdezem kedves mosollyal Kumiko szemébe nézve. Most már átváltok a kedves és aranyos módszerembe. Amit csak akkor teszek amikor valakinek jót akarok és le akarom nyugtatni. De ebben az esetben nem volt kit nyugtatni. Elvileg Kumiko nem ideges és én nem szállok vele vitába, elhiszem neki hogy nem ideges csak mostanában nincsenek napjai.
Meg tudom őt érteni mert mostanában nekem sincsenek jó napjaim. Feszült vagyok és morcos. nincs kedvemre senkivel se beszélgetni, de Kumiko más mint a többi ember. Az itt léte megnyugtató. Meg próbálnám őt felvidítani de félek hogy még jobban ideges lesz és most nem lesz olyan kedves mint múltkor. Most nem csak meg dermeszt hanem ki is dob az ablakon. a szellő csak jött és ment körülöttem. Most veszem észre hogy a szelő pajzsot csinál körém. Ez nekem már nem nagyon furcsa. Velem mostanában sok különös dolog történik. Ez már nem számít azok közé. Ez már csak egy kis hagyományos dolog.
-Kumiko én nagyon kedvesen talállak és nem akarok össze veszni veled.-mondtam miután abba hagytam a gondolkozást.-Ha nincs hozzám kedved akkor csak nyugodtan szólj. Nem fogok meg haragudni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Midorikawa Kumiko
Prefektus - Extremus
avatar

Female Halak Jelige : Mérgezett Fekete-Fehér
Hozzászólások : 2161
Tantárgy(ak) : Átváltoztatástan tanársegéd
Évfolyam : Második
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Bejárati csarnok   Vas. Szept. 13 2009, 11:06

*Azt hiszem ezt nevezik Murphy-törvényének. Nem akarok maradni, erre marasztalnak. Sőt azt sem hagyják, hogy elmenjek. A mellém, majd elém beuszó Acton képe megállásra kényszerít, s kénytelen vagyok végig hallgatni, már megint mit talált ki. Kezdek kifogyni a türelmemből, és egyébként is fáradt vagyok.
Meglep, hogy bocsánatot kér, s már mondanám is, hogy "jó el van nézve, meg nem haragszom", de tovább mondja. Azt hiszem még gyakorolnia kéne a dolgokat. Tudom, hogy nem direkt csinálja, de akkor is. Most nyiltan lehülyézett. Erre azonban csak sóhajtok egyet. Egyre jobban hasonlít az öcsémre. Ő olyan, hogy jót akar, és mégis rosszul sül el. a különbség annyi, hogy Seiji még csak 11, ő meg leaglább 18... Ami azért nem mindegy.*
~ Segítség? Vajon miben? Rendben meghallgatom. ~
*Határozok magamban és várnám, hogy kifejtse, miben kell segíteni. Ehelyett azonban az ablakhoz megy és kinyitja.*
- Nem, nem fázom. De mihez kéne a segítségem?
*Válaszolom, majd kérdezek rá arra, ami maradásra bírt. Az ablakhoz sétálok, s leülök a földre. A jobb lábamat kinyújtom, a balt pedig felhúzom. Az nem jut eszembe, hogy szoknyában ez nem éppen nyerő pozíció. Fáradt vagyok, és most kényelmes így ülni. A fejemet a hideg falnak döntöm, s egy pillanatra behunyt szemmel élvezem a beáramló friss levegőt. Várom a választ a segítséggel kapcsolatban, amit remélem hamar megkapok.
Kissé elgondolkodom. Nem tudom, miért akarok neki segíteni, hogy miért vagyok még mindig itt, amikor sokkal szívesebben lennék máshol... A válaszokat nem tudom, és Acton is megzavar.*
~ Kedvesnek talállak, és nem akarok összeveszni veled. ~
*Ez a mondat dübörög a fülemben, mire kinyitom a szememet. Veszekedni én sem akarok, nem vagyok az a fajta ember. Vagyis, szeretek veszekedni, de sokkal inkább tudományos dolgokon és nem hülyeségeken... Actonra nézek, és úgy válaszolok.*
- Ok - nem túl értelmes, és nem is biztos, hogy érti mire gondolok... - Majd szólok.
*Teszem hozzá, de valójában az "ok"-ot arra értettem, hogy ne veszekedjünk. A második mondat az már egyértelmű kell, hogy legyen. Az azonban, még mindig nem tiszta, hogy miben kell segítenem. Lehet mondta az előbb, de őszintén szólva, akkor nem figyeltem. Rossz ezt bevallani, de mi lehet a legrosszabb? Megutál, és mástól kér segítséget. Azt pedig könnyedén túlélem.*
- Szóval, mit is kell segítenem?
*Kérdezem meg újra Acton szemébe nézve.*

_____________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Acton Wenzel
Diák - Pugnax
avatar

Male Hozzászólások : 87
Évfolyam : Első

TémanyitásTárgy: Re: Bejárati csarnok   Hétf. Szept. 14 2009, 11:44

*Olyan érzésem támadt ami nem szokott mindig. Csak akkor hogy ha balhé vagy veszekedés lesz. A segítséget csak azért mondtam hogy még beszélgethessek vele. Most viszont ki kell találnom valamit hogy húzzam az időt. Akarok neki mondani valamit amit csak egy bizonyos idő pontban lehet tenni, ha nem akkor teszed súlyos következménye lesz. Mármint a könyvben az volt. De lehet hogy az a varázsló aki postán küldte a Csalódások és örömök című könyvet átvert. Ez nem volt valószínű mert az a könyv egész jól szolgál nekem. Ránéztem az aranyórámra 12:13 volt rajta. Akkor viszont fél egykor kell megkérdeznem tőle azt a dolgot. Most viszont terelnem kell a szót, nem akartam tőle segítséget kérni csak beszélgetni vele.
-Van egy nagyon jó könyvem ha érdekel.-mondtam neki hátha érdekli a varázsló által kapott könyvemet.-Elég jó könyv, mármint szerintem. Egy varázsló küldte postán. Kicsit hosszú könyv de nagyon jó.-folytattam kicsit nyugtalanul. Mikor Kumiko leült én neki dőltem a lépcső korlátának és úgy folytattam a mondani valómat.-Tudod az a könyv sokat segít. Én abból tanultam meg hogy hogyan legyek nyugodt és hogy mikor legyek ideges. A varázsló mellékelt egy kis cetlit is mellé amin az állt hogy az apámé és ne adjam oda senkinek sem. De neked szerintem nyugodtan oda adhatom., te biztos vigyázol rá.-miután elmondtam a mondani valómat becsuktam a szememet és gondolkozni kezdtem.
~Kumiko nagyon kedves lány, de minden kedves lányban vagy fiúban van rossz tulajdonság. Senkiben nem szabad meg bíznom. Ezt írta a varázsló a kis levélben. Nem mertem megmondani Kumikonak az igazat. Nem tudtam hogy mit fog rá reagálni. Lehet hogy fér-re érti. Nekem meg van olyan szerencsém hogy megint jön valami hős és elkezd pattogni mint múltkor Raphael. De mindegy a múlton nem szabad idegeskedni.~A gondolatomat egy nagy dörgés és egy éles fény amit még becsukott szemen át is láttam. Kinyitottam a szemet és az ablakon kinézve láttam hogy szakad az eső.-Becsukjam az ablakot?-kérdeztem Kumikotol.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Midorikawa Kumiko
Prefektus - Extremus
avatar

Female Halak Jelige : Mérgezett Fekete-Fehér
Hozzászólások : 2161
Tantárgy(ak) : Átváltoztatástan tanársegéd
Évfolyam : Második
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Bejárati csarnok   Kedd Szept. 15 2009, 11:43

~Könyv?~ *Erre a szóra felcsillanak a szemeim. Könyvekkel kapcsolatban lehet rám számítani. De ahogy tovább beszél kezd gyanús lenni a dolog. A falnak támaszkodva próbálom feldolgozni az információkat. Ahogy Acton befejezi rákérdezek pár dologra.*
- Ismered a varázslót, aki küldte? És mit jelent a kicsit hosszú? - elsőre ennyi, de ha erre megkapom a választ akkor folytatom is. - Tudod az előbb óriási hülyeséget mondtál. Azt elhiszem, hogy van benne valami módszer, ami segít nyugodt maradni, de hogy megmondja mikor legyél ideges... Ez hülyeség...
~ Ekkora baromságot életemben nem hallottam, olyan nincs hogy a ember megtanulja mikor legyen nyugodt vagy ideges... Vannak módszerek, amivel lehet magunkat kontrolálni, de mindenki tudja, hogy az ilyesmi leginkább a személyiségünktől, a szituációtól, és a másik személy(ek)től függ. ~
*Ezt persze már nem teszem hozzá. Szerintem azonban látszik rajtam, hogy komolyan gondolom, hogy ez hülyeség. Bár biztos, hogy segítségre szorul, de nem rám. Legalábbis én nem akarok ilyesmiről beszélgetni. Habár, érdekes vita lehetne belőle, de azt hiszem könnyű győzelem lenne.
Nekem az is gyanús, hogy nem adhatja oda...*
- Tudod, elég fura, hogy küldd neked egy könyvet, és azt mondja ne add oda senkinek. Honnan tudod, hogy jó szándékkal küldte, és nem átkozta el? Ha jó dolgok vannak benne, akkor miért nem mutathatod meg másoknak?
*Bombázom újabb kérdésekkel, hiszen az is lehet, hogy a könyv valami fekete mágiás cucc. Bár nem hiszem, de nem árt óvatosnak lenni. Ahogy Actont figyelem, az az érzésem támad, hogy elhallgat előlem valamit. Nem teszem szóvá, ha nem akarja ne mondja el. Nem szoktam senkit sem kényszeríteni. Nekem is vannak titkaim, másoknak is lehetnek.
A könyv nem érdekel, vagyis nagyon is érdekel, de az alapján, amit eddig mondott róla, jobb nem kézbe venni.*
~Pedig lehet megtalálnám benne azt az információt, amire szükségem van. ~
*Ezt a gondolatot azonban elvetem.*
- Nem kell, szerintem pár perc és eláll.
*Válaszolom a felhangzó kérdésre. Mondanék valamit, de nem tudom mit. Szeretnék többet tudni a könyvről... de nem merek rákérdezni. Talán magától is beszél még róla.*


//Csak úgy mellesleg: előbb villámlik aztán dörög Wink Tudod a fény gyorsabban terjed, mint a hang. //

_____________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Acton Wenzel
Diák - Pugnax
avatar

Male Hozzászólások : 87
Évfolyam : Első

TémanyitásTárgy: Re: Bejárati csarnok   Kedd Szept. 15 2009, 12:11

*Végre felkeltettem Kumiko figyelmét. Ennek nagyon örülök. Ha valakinek fel tudod valamivel kelteni a figyelmét akkor arról hosszú órákat tzd beszélni vele az ember. Természetesen ezt is a könyvből tudom. Mikor megkérdezte hogy milyen hosszú kicsit megzavarodtam. Bele gondoltam hogy ha szereti a könyveket akkor nem lehet neki hosszú. így hát úgy döntöttem hogy elmondom.*
-1200 oldal.-mondtam ki Kumiko szemébe. Majd eldöntöttem magamban hogy folytatom tovább a mondani valómat.-Tudod ha szereted a könyveket és szeretsz olvasni akkor viszont neked nem lesz hosszú. Igaz én is nagyon szeretek olvasni, nekem is eltartott két hétig. Elég érdekes könyv és szerintem nagyon hasznos.-Kumiko újabb kérdéseket dob nekem.
~Sötét varázslat? Ez furcsa, még sose volt dolgom sötét varázslattal így hát nem tudom hogy el van-e átkozva.~gondoltam feszültem magamban.
-Nem szerintem nincs benne sötét varázslat és nincs elátkozva se.-mondtam miután szerte foszlottak a gondolataim.-Amúgy az előző kérdésedre válaszolva nem, nem ismerem azt a varázslót.
~Ebben van valami. Ha nem ismerem akkor lehet hogy rosszat akar nekem. De lehet hogy csak jót akar. Na Ebbe viszont bele zavarodtam. Ez nekem egyszerre sok. Nem vagyok nagy varázsló és nem tudok sokat senkiről se.~elkezdtem gondolkozni Kumiko kérdésén.~Na de hogy ha az van benne akkor is mért akarna nekem rosszat. Nem is ismer és én se őt. Vagy lehet hogy ismer csak én nem ismerem őt? Na mindegy ezen ráérek máskor is gondolkozni. Most társaságban vagyok szóval azzal kell törődnöm.
Abba hagytam a gondolkozást és megint Kumikora figyeltem. Lehet hogy meg akar többet tudni a könyvről, csak nem meri megmondani? Ezen viszont el kéne gondolkoznom, de nem most. Megkérdezem hogy meg akar-e többet tudni a könyvről. Hátha érdekli, de az se baj hogy ha nem.
-Meg akarsz többet tudni a könyvről?-kérdeztem kedvesen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Midorikawa Kumiko
Prefektus - Extremus
avatar

Female Halak Jelige : Mérgezett Fekete-Fehér
Hozzászólások : 2161
Tantárgy(ak) : Átváltoztatástan tanársegéd
Évfolyam : Második
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Bejárati csarnok   Szer. Szept. 16 2009, 11:14

~ 1200 oldal... Az egész jó. Kár, hogy az alapján, amit eddig mondott totális baromságokkal lehet tele. ~
*Nyugtázom magamban a tényeket, de még nem írom le nagyon a dolgot, mert hát, látatlanban mégsem illik ítélkezni.*
- Igen szeretek olvasni, de az, hogy hosszú-e vagy sem, sokkal inkább függ attól, hogy mennyire olvasmányos... Mármint egy 200 oldalas kis semmi is eltarthat 2 hétig, ha unalmas, ellenben 3-4000 oldalt is el lehet olvasni ugyanannyi idő alatt ha érdekes...
*Emlékszem, volt otthon egy lexikon, Japán történelméről. Nagyon izgalmas volt, és az sem zavart, hogy régiesen van írva. Néhány hét alatt kiolvastam. Bár már nem sok mindenre emlékszem belőle.
Ezért gondolm úgy, hogy a könyv tartalmától függ inkább az, hogy hosszúnak vagy rövidnek ítéljük meg. De ezt már nem mesélem el Actonnak, remélem, hogy érti mire gondolok.
Abban még mindig kételkedem, hogy ez a könyv tényleg hasznos, és én ismeretlen emberekben sem bíznék meg, de mit lehet tenni, nem vagyunk egyformák. Elvégre az ismerőseim közül is csak kevésben bízom, de Actonnak biztos nem csalódott még annyit a körülötte lévőkben, hogy óvatosabb legyen. Nem igazán kéne ezzel foglalkoznom, hisz semmi közöm hozzá. Valamiért mégis nyugtalanít a dolog. Végül mégis megnyugtatom magam azzal, hogy nekem ehhez semmi közöm, és ráhagyom Actonra a dolgot.
A kérdése túl csábító, mégsem dőlök be neki.*
~Oka van annnak, hogy azt írták neki, ne adja oda másnak a könyvet. Lehet neki nem okozott semmilyen gondot, de vajon, ha én venném a kezembe, akkor is ártalmatlan könyv lenne? ~
*Az igazség az, hogy túl sok rosszat hall az ember a mágikus tárgyakkal kapcsolatan, és nem tudhatom, hogy a könyv nem-e egy az említettek közül. Így végül néhány másodpercnyi gondolkodás után felállok és közelebb megyek hozzá, úgy válaszolok*
- Nem, köszönöm. Ha tényleg édesapádé volt, akkor vigyázz rá nagyon!
*Engem is meglep, hogy ez jut eszembe magyarázatnak, de elégedett vagyok magammal. Acton szemébe nézve, rezzenéstelen arccal mondom végig, el kell hinni, hogy így gondolom.
Hirtelen felindulásból szólalok meg újra.*
- Érdekelnek még a mangák?
*Amint kimondom, egy pillantra megijedek saját magamtól. Legutóbb ez a téma juttatta oda, hogy megtámadjon. Mégsem hátrálok. Ma már okoztam elég bajt neki. Ha igazat mondott a beszélgetés elején, és többet nem fordul elő a múltkori, akkor nincs mitől tartanom.*

_____________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Acton Wenzel
Diák - Pugnax
avatar

Male Hozzászólások : 87
Évfolyam : Első

TémanyitásTárgy: Re: Bejárati csarnok   Szer. Szept. 16 2009, 11:59

Kumiko válaszát csak fél füllel halottam. Az agyam máshol járt. A szüleimre gondolok. A szőke anyámra, a kék hajú apámra és metamorf húgomra. A húgom anyámra hasonlított. Ő is metamorf mágus volt akárcsak az anyánk. Miközben ezekre gondolok könnyek gördülnek a szemeb. Én felkapom a fejemet mikor Kumiko ki mondja az apám szót. Megtörlöm a könnyeimet és válaszolok.
-Akkor te sok könyvet olvashatsz. Igen vigyázok is rá. Elvileg az apám maga írta azt a könyvet. Sajnos nem ismerem apám kézírását de ha igaz hogy ő írta azt a könyvet akkor most már ismerem.-mikor végig mondtam azonnal a könyvnek a betűire gondolok. Dőlt, nagy és kicsit hibás, megtöredezett betűk azok. Sokan azt mondják az apámról hogy mikor iskolába járt sok rosszat csinált. Én nem kérdeztem soha rá hogy miket csinált. Nem voltam rá kíváncsi de most már az vagyok. Most már meg akarom tudni hogy miket és miért csinálta azokat a rossz dolgokat. Az is lehet hogy nem is csinált semmit csak nekem akarták rossznak beállítani. Na mindegy ezen rá érek máskor gondolkozni. Most itt áll előttem egy nagyon aranyos és szép lány.
Mikor megkérdezte a mangás dolgot, nekem egyből a múltkori eset jutott eszembe. De nem nagyon foglalkozok a megtörtént esetekkel. Veszek egy nagy levegőt és Kumiko szemébe nézek. Miután eldöntöttem hogy mit fogok mondani elkezdtem.
-Igen érdekelnek csak nagyon félek. A múltkor elég rossz vége lett. De nagyon sok baromságot mondtam akkor. Még egyszer bocsánatot kérek.
-miután végig mondtam nehéz és fájó szível megint a családomra gondolok.
~Bárcsak élnének. Bárcsak levelezhetnék velük. Biztos a húgom is ide járna iskolába, nem egy holmi mugli félébe. A mostoha szüleim tudják hogy varázsló vagyok és azóta rosszul bánnak velem. Bárcsak itt lehetne élni. De ez csak álom. Az életben mindig lesznek gondok és rossz dolgok. Elég nekem az is hogy meghaltak a szüleim. Nem kell még az is hogy új helyet szokjak meg. De ezt a helyet gyorsan meg tudnám szokni. De ez csak álom és gondolat. Az élet számomra ugyan úgy nehéz lesz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Midorikawa Kumiko
Prefektus - Extremus
avatar

Female Halak Jelige : Mérgezett Fekete-Fehér
Hozzászólások : 2161
Tantárgy(ak) : Átváltoztatástan tanársegéd
Évfolyam : Második
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Bejárati csarnok   Pént. Szept. 18 2009, 10:00

- Te sírsz?
*Kérdezem meg, ahogy felpillant és törölgetni kezdi a szemeit. Elég egyértelmű, hogy mi történik, csak hihetetlen a számomra, hogy egy srác sírni kezd, főleg azután, hogy könyvekről beszélgetünk. Nem firtatom tovább a dolgot, csak egy zsepit nyújtok felé, amit a felsőm zsebéből kortok elő. Mindegy, hogy elfogadja-e vagy sem, én mindenesetre megpróbáltam.
A könyvről az információk egyre furábbak.*
~ Az apja írta? Vajon mi volt az apja? ~
*Merülnek fel bennem a kérdések, de hangosan már nem teszem fel őket. Acton láthatóan máshol jár, s most az is kezd világos lenni, miért kezdett el könnyezni. Valamiért a tématerelés tűnik jó megoldásnak, ezért is kérdezek rá a mangákra. Neki is az juthat eszébe, ami múltkor történt, s ahogy megszólal már biztos is vagyok benne. Én is féltem, hogy baj lesz, de úgy veszem észre, hogy ő nem sokat gondolkozik ezen. Bár bocsánatot kér újra, szinte rögtön elterelődnek a gondolatai.*
- Nincs semmi baj, de már mondtam.
*Nagyon elnéző vagyok mostanság, de miért? Nem is értem magamat. Nem szoktam ilyen kedves lenni senkivel sem, aki bánt engem. A saját anyámmal sem sikerült jó viszonyba kerülnöm, és a volt osztálytársaimmal sem volt fényes a helyzet. Azt hiszem az itteni környezet lehet a magyarázat, de nem ezzel kéne foglalkoznom. Jelenleg pihenésre vágyom, és egy láthatóan szomorú személy vigasztalása nem éppen pihentető. Arról nem is beszélve, hogy nem vagyok jó a vigasztalásban.*
- Szereted a focit?
*Fura kérdés lehet, de épp azon gondolkozom milyen mangát hozzak neki? Nekem nem sok fiús mangám van. Az öcsém rajongott pár mangáért és elolvastatta velem. Mielőtt idejöttem, berakott egy párat a bőröndömbe is, hogy elolvassam őket. Az egyiket már olvastam és az pont a fociról szól. Ha Acton szereti a focit, akkor talán tetszene neki is.
Ezen egy kissé elgondolkodva várom a választ, miközben leülök a lépcsőre. Nem értem miért állunk.*


//Bocsi, nem vagyok túl jó fromában Sad //

_____________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Bejárati csarnok   

Vissza az elejére Go down
 

Bejárati csarnok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 13 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 5, 6, 7 ... 11, 12, 13  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tornerans Mágusképző Szakiskola :: Központi kastély :: Földszint-


Free forum | © phpBB | Free forum support | Kapcsolat | Report an abuse | Sosblogs