Tornerans Mágusképző Szakiskola
Köszöntünk mindenkit az oldalon!

Amennyiben már regisztrált tag vagy, kérjük kattints a Bejelentkezés gombra, viszont ha vendég, nézz bátran körbe, itt is, és a főoldalon is (amit elérsz fent, a Főoldal gombra kattintva). Amennyiben regisztrálni akarsz, klikk a Regisztráció ikonra a fenti menüsortban, töltsd ki a tesztet, és pár nap után be lesz regisztrálva a karaktered!

Kellemes böngészést kíván: a vezetőség

Tornerans Mágusképző Szakiskola

Tornerans Mágusképző Szakiskola :: http://torneransmagusk.atw.hu/
 
FőoldalHomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokFelvételizésBelépésRegisztráció

Share | 
 

 Dorothea Bristow lakosztálya

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Dorothea Bristow
Karvezető - Pugnax
avatar

Female Bika Jelige : Néniiii ^^
Hozzászólások : 852
Tantárgy(ak) : Számmisztika, Mitológiák és Vallások tanár
Kor : 42

TémanyitásTárgy: Dorothea Bristow lakosztálya   Pént. Ápr. 10 2009, 20:43



Aki csak látásból ismeri Dorotheát, biztosan nem ilyen nappalira számítana tőle. Amint belépünk a lakosztályába, kényelmes, otthonos látkép tárul a szemünk elé. A legfeltűnőbb a két nagy ablak a szemben lévő fal két oldalán, középen pedig nagy, kétszárnyú, üveges teraszajtó található. A fal mindenhol hófehér, így nagyon jól illik hozzá a tört fehér, kissé rózsaszínes árnyalatú, földig érő függöny. Kissé jobbra két gyönyörű szekrény található, eltérő színben, mégis harmonikusan illeszkednek a finom eleganciát tükröző szobában. A fa mindenhol dominál a szobában, ez első pillantásra észre vehető. Középen egy kis asztal helyezkedik el. Egyik oldalán egy kényelmes kanapéval, a másikon egy nagy, kék fotellel és egy kerek, fém asztalkával. Még egy kis puff is helyet kapott az asztal környékén, amire a helyettes kis rókamangusztája tart igényt, ha pihenni szeretne.



Bal oldalt egy nagy cseresznyefa íróasztal foglal helyet, mögötte egy kényelmes székkel, amelyek a kanapé felé néznek. Így az egész teret belátni, és nézelődni is lehet. A baloldali ablak belső párkányára fel is lehet kucorodni, mivel az alacsonyabban helyezkedik el.



Bal oldalon található a tanárnő halószobájának ajtaja is. Ide csak az léphet be, akinek Dorothea engedélyt adott. Aki mégis megpróbál betörni hozzá, visszapattan a küszöbnél, egy régi családi bűbájnak hála. Itt is látható, hogy a berendezés követi a tanárnő eleganciáját. A fehér, a sárga és a kék szín uralkodik a szobában. Egy nagy franciaágy helyezkedik el a szemben lévő falnál, középen. Előtte egy kis ládika látható, amiben a tanárnő puhábbnál puhább plédjeit rejtette el. Balra egy kényelmes kis fotel található, ahol olvasgatni lehet még elalvás előtt, míg jobb kéz felől egy kis éjjeli szekrényhez hasonlatos kis asztalka foglal helyet, rajta egy kancsó vízzel vagy egy finom jázmin teával. Innen nyílik a fürdőszoba is, ami ügyes tértágító bűbájjal lett ellátva, mert itt helyet kapott egy nagy zuhanyzókabin, egy francia stílusú- és egy sarok fürdőkád. A mosdókagyló felőli oldal végig polcokkal lett felszerelve, helyet adva a sok fürdősónak, illatos szappannak, tusfürdőknek, samponoknak és más holmiknak, amikre Dorotheának szüksége lehet.


A hozzászólást Dorothea Bristow összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Júl. 29 2009, 16:18-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorothea Bristow
Karvezető - Pugnax
avatar

Female Bika Jelige : Néniiii ^^
Hozzászólások : 852
Tantárgy(ak) : Számmisztika, Mitológiák és Vallások tanár
Kor : 42

TémanyitásTárgy: Re: Dorothea Bristow lakosztálya   Hétf. Ápr. 13 2009, 01:10

Folyosókon:

- Dehogy dicsekszem, inkább letagadom - kacsintott egyet. - Amúgy sem nézek ki többnek huszonhétnél - nevetett fel vidáman. - Nagyon hiányzott már, hogy beszélgessünk - vallotta be, miközben a lépcsőket rótták. - Alig léptem be ide, de már most annyit nevettem, mint általában csak két nap alatt. És hidd el, jobb, hogy nem kellett engem keresgélned. Profi vagyok az eltűnésben - célzott a tájokozódási képességének hiányára, és arra is, hogy egyik pillanatról a másikra el tud tűnni egy országból.
- Szegény Tinky, ne piszkáld őt - védte meg kedvencét. - Olyan aranyos kis állat, és meglepően ragaszkodó - tette hozzá, miközben szeretettel méregette a ketrecből kikukkantó kis kedvencét. - Mindazonáltal, ha szeretnéd, írhatok egy kis történetet, és majd elmesélhetjük a diákoknak. Hátha ezáltal közelebb lehet hozzájuk kerülni. Soha sem árt, ha tudod, a diák jól érzi e itt magát, vagy sem. Vagy csak beszélgetni szeretne - hirtelen hagyta abba. - Vedd úgy, hogy nem mondtam semmit. Szakmai ártalom - húzta el a száját. - Még ennyi idő után sem tudom megállni, hogy ilyenekről beszéljek.
- Hogy merre jártam? Sok helyen megfordultam már. Legutóbb éppen Marokkóban pihengettem, amikor megkaptam a baglyot. Ha nem te kértél volna, hogy jöjjek, akkor a következő utam Velence lett volna, megint. Nem tudom, miért, de az a város mindig visszahív - morfondírozott el. - Hiszen szereted a gyerekeket - mondta meglepetten. - Azt hittem, hogy már te is a lenyugvós korszakba léptél, de talán nem is baj, ha megvan még benned a vágy, hogy valami újat keress és tanulj. Én kezdtem ebbe belefáradni - vallotta be. - És még mindig nem tudom, hogy mi az amit kerestem, csak azt tudom, hogy nem találtam meg - hangja bizonytalanul csengett egy pillanatra. Vannak olyan dolgok, amit, pszichológia ide vagy oda, még magának sem vallott be. - Azért remélem, hogy holnap reggel még itt leszel, és nem hagysz itt engem a slamasztikában - piszkálta kicsit Amber önérzetét. Tudta, hogy nem olyan, de nem tudta kihagyni a kínálkozó lehetőséget.
*A tanárokra vonatkozó kérdésére kapott válaszon kicsit meglepődött.*
- Ejj, te soha sem voltál az a típusú nő, aki nem ismerkedett meg rövid időn belül a kollégáival. Mindig is barátkozós, közvetlen nő voltál. De akkor úgy látszik, ez a része rám marad, hogy kiderítsem - mondta az orra alatt mormogva. A 16 éves megjegyzésre fintorba szalad arca. - Köszönöm, de még mindig a velem egykorú, vagy a kicsit idősebb férfiak érdekelnek, mert bár huszonhétnek nézek ki, tizenhatnak már nem tudnám eladni magam. Nézd csak, itt a szememnél már megjelent egy picurka szarkaláb - aggodalmaskodott, majd nagyot kacagott.
- Tényleg kicsit sok ez a lépcső - fújt egyet az egyik lépcsőforduló után. - Az utat megjegyzem, azt hiszem azzal nem lesz gond, meg ahogy érzem, a kondimmal sem - ahogy ezt mondta, nem lehetett tudni, hogy csak vidám megjegyzés volt, vagy vegyült belé egy kis szarkazmus is.

Lakosztály:

*Amber egy ajtóra mutatott, és ő pedig vidáman lépett be új lakosztályába. Amikor jobban körül nézett, elégedetten csillogó szemekkel nézett barátnőjére.*
- Nem tudom, hogy miért mondtad, de én itt biztosan nem fogok átrendezni semmit sem. Minden úgy jó, ahogy van - jelentette ki, majd letette a ketrecet, és kiengedte Tinkyt, hogy ő is körül nézhessen. Majd nem tudta megállni, és gyorsan bekukkantott a hálószobába, és a fürdőszobába is. Mosolyogva sietett vissza a nappaliba. - Oké, azt hiszem, hogy a fürdősóimat mégis csak átrendezem majd. De csak azért, mert szeretem színekbe csoportosítani őket - jegyezte meg, tudva, hogy ez furán hangzott tőle. Majd oda lépett Amberhöz, és még egyszer megölelte. - Örülök, hogy újra egy iskolában taníthatunk - mondta vidáman mosolyogva, majd elengedte őt.


A hozzászólást Dorothea Bristow összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Júl. 29 2009, 16:18-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Dorothea Bristow lakosztálya   Vas. Júl. 26 2009, 02:27

Még az uszodában:

- Jó lenne ha nem szólna vissza, így is nagy bajban vannak.
*Azzal a mozdulattal odasétált az ajtóhoz és kiment rajta, majd megvárta a többieket. Együtt szépen elindultak a kastélyba, fel a harmadik emeletre.*

Dorothea Bristow lakosztályánál:

*A folyosó csendjét egy kopogás töri meg. Engedélyt kér a belépésre, amit remél meg is ad neki, bár nagyon késő van, így nagy gázban lennének ha felébresztenék ezzel a professzor nőt. Mikor megkapja az engedélyt, belépve köszön.*
- Jó estét!
*Azzal közelebb lépve a nőhöz, kezét kinyújtva mutatkozik be.*
Azt hiszem mi még nem ismerjük egymást, Arwen R. Kearston vagyok a signumus prefektusa.
*Azzal betessékeli a többieket, majd folytatja.*
- Ez a két jó madár, akik még nem múltak el 18, kint mulatoztak az uszodában. A fiút, majd elviszem Cassandra professzor nőhöz délután.
*Mondja el a fontos információkat.*
Vissza az elejére Go down
Dorothea Bristow
Karvezető - Pugnax
avatar

Female Bika Jelige : Néniiii ^^
Hozzászólások : 852
Tantárgy(ak) : Számmisztika, Mitológiák és Vallások tanár
Kor : 42

TémanyitásTárgy: Re: Dorothea Bristow lakosztálya   Vas. Júl. 26 2009, 02:55

*Az íróasztalánál ül, amikor halk kopogás zavarja meg munkájában. Szemöldökét összeráncolva pillant az órára, majd egy halk sóhajjal feláll a székéről és pálcájával pár mozdulatot végez.*
- Szabad! - invitálja be vendégét, miközben leveszi a szemére odabiggyesztett szemüveget.
*Csak ritkán kell használnia, este sokat segít neki. Készíttethetne a szemére valami bájitalt, de mindig úgy gondolta, hogy addig felesleges, amíg csak néha van rá szüksége. Az ajtón bevonuló kis kompánia láttán meglepetten felvonja a szemöldökét, majd érdeklődve hallgatja a signumusos prefektus lány mondani valóját, miután persze kezet rázott vele. Nem mutatja ki, de meglepte ez a közvetlenség, diákok és tanárok között ez nem szokás, de aztán az is lehet, hogy csak ő van úgymond lemaradva a korral.
A panasz hallatán megrovóan pillant a két fiatalra, és közelebb sétál hozzájuk. Először a fiúra pillant.*
- Mr. Mihail, bár nem én vagyok a karvezetője, mélységesen csalódtam Önben - mondja szigorúan, miközben megpróbálja elrejteni a szemeiben bujkáló vidámságot. - Tudja, a szabályok nem azért vannak, hogy korlátozzuk magukat, hanem azért, hogy a legjobbat nyújthassuk Önöknek - hívja fel a fiú figyelmét a nyilvánvalóra. - Örülnék, ha ez többet nem fordulna elő, és nem találkoznánk többet ilyen kései időpontban. Jövőre az órámon persze sok szeretettel várom - néz egyre vidámabban, de még meg kell kicsit acéloznia magát, hiszen a lány még hátra van.
- És Ön, Miss Carry... Azt gondoltam, hogy sokkal felelősségteljesebb és komolyabb, de most csalódnom kellett - rázza meg kissé búsan a fejét, mire vörös, göndör tincsei röpködni kezdenek a feje körül. - Mivel nem én kaptam magukat a kihágáson, ezért az Ön büntetésétől nem tudok elfelejtkezni - néz a lányra megértően, de úgy, hogy lehetőleg ezt Miss Kearston ne lássa. - Szeretném, ha a jövő hét folyamán megjelenne nálam, én pedig kikísérem Önt az erdőbe, ahogy hallottam itt terem a legjobb vad levendula a környéken, igazán örülnék, ha szedne nekem egy nagyobb kosárral. Persze a levendulát holdfénynél a legérdemesebb szedni, de ez gondolom Önnek nem jelent gondot - mosolyog a lányra. - No, és persze én is a közelben leszel - nyugtatja meg végül a lányt, majd a prefektusokra néz.
- Igazán köszönöm, hogy ilyen remek munkát végeznek, de azért megjegyezném, hogy a spártai szigor sokszor sehová sem vezet - mormolja az orra alatt, majd a két járőrös fiatalra néz. - Ha van kedvük, maradjanak egy teára és süteményre, igazán megérdemlik a mai este után - mosolyodik el, majd a két szabályszegőre pillant. - Maguk pedig, sipirc a hálókörletükbe, mars aludni - tapsol kettőt a kezével, majd egy intésére kinyílik az ajtó. - Ha nem aludni mennek, én megtudom, tudják, a portrék nagyon pletykásak - mosolyog végre vidáman rájuk is, majd kezével vidáman kihessegeti őket, és becsukja az ajtót.
- Tehát, milyen süteménnyel kínálhatom meg a dolgos prefektusokat? - kérdezi kedvesen, miközben hellyel kínálja a két, valószínűleg már kicsit fáradt diákot.

_____________
Elveszthetsz hidd el, ha börtönbe zársz,
a fészkedből elszállok én.
Hogy megtarthass, az kell, hogy hadd higyjem már,
az élet, míg élek enyém.

Egy társ kell, egy barát, ki megvéd, ki átölel,
ki megóv, ki segít, ha vigasz, vagy tréfa kell.
De hagyja, hogy éljek, szabadon, mint a lélek,
mert így vagyok csak én.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Főmesélő
Mesélő
avatar

Hozzászólások : 172

TémanyitásTárgy: Re: Dorothea Bristow lakosztálya   Csüt. Aug. 06 2009, 18:15

Egy gyönyörű tollazatú barna bagoly landol Dorothea lakosztályában. A lábára gondosan feltekert pergamen van rögzítve, melyen érdekes mintázatú pecsét található. Bár nem vehető ki rendesen a mintázata, mintha egy kicsit elfojt volna, vagy egyszerűen nem akarnák, hogy tudomást szerezzenek az illető kilétéről.

Kedves Dorothea!

Nagyon örülnék, ha elfogadná meghívásomat, és ma este 18 órakor velem tartana egy könnyed vacsorához a japán étteremben. remélem elfogadja meghívásom, várom fogom Önt az étterem előtt.

További kellemes délutánt!


Miután Dorothea elolvasta a levelet, a bagoly tovareppen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorothea Bristow
Karvezető - Pugnax
avatar

Female Bika Jelige : Néniiii ^^
Hozzászólások : 852
Tantárgy(ak) : Számmisztika, Mitológiák és Vallások tanár
Kor : 42

TémanyitásTárgy: Re: Dorothea Bristow lakosztálya   Csüt. Okt. 08 2009, 13:10

[ Edward Lyons, Dorothea Bristow ]

Túl sok minden történt egyszerre. Igen, erre jön rá, miközben az asztalán nagyobb irathalmok tornyosulnak, és olyan érzése van, hogy soha sem fogja átrágni magát rajtuk. Nem erre számított, amikor idejött dolgozni az iskolába. A tanítást is azért vállalta el, hogy ne vágyjon annyira régi élete után, és ne akarja egyszer csak fogni a bőröndjét, és tova hoppanálni. És ez úgy tűnik, jó ötlet volt részéről, mert a tananyagok lefoglalták, mint ahogyan a könyvek is, amiket elolvasott, hogy mindent megtaníthasson a gyerekeknek, és semmit se hagyjon figyelmen kívül. A számmisztika nem játék, ha valaki tudás nélkül vág bele, nem sok jó származhat belőle.
~ De arról nem volt szó, hogy..., hogy Amber itt hagy egy karnyi gyerekkel. ~
Felkönyököl asztalára, fejét kezeibe hajtja, és egy hosszú, mély sóhaj szakad fel ajkairól. Fogalma sincs, hogy megfelelő lesz e a diákoknak, hiszen szerették Ambert. Vajon elfogadják majd, hogy átvette a helyét? Vagy rosszul fogják lereagálni?
Bízott abban, hogy végre újra egy helyen dolgozhatnak majd, mint a régi időkben, de úgy látszik, hogy ők már menthetetlenek. Ha egyszer hívja őket a kaland, akkor menni kell, és szárnyalni, mert mikor, ha nem most?
Ujjaival beletúr kibontott, göndör tincseibe, mely most szőkés-barna színben pompáznak. Ezzel is talán azt akarja megmutatni, hogy kicsit lenyugodott, és már nem ez a vadóc, vörös hajú Dorothea, aki egykoron volt. Ez persze nem akadályozza meg abban, hogy a természete változatlan maradjon, de így talán könnyebben meg tud ülni a fenekén.
- Na, elég ebből - szólal meg hangosan, hogy kirángassa magát gondolatai közül, majd pár pálcaintéssel rendszerezi a papírokat és szépen a polcra bűvöli őket. - Inkább majd később átnézem őket - motyogja halkabban, biztatva magát, hogy tényleg neki kell állnia majd, de nem most. Vendéget vár a lakosztályába.
Kicsit át kell szervezni a dolgokat, hogy olajozottabban működjön minden. Az egyik ilyen, hogy új prefektust kell felkérnie, mivel Raphael Wyld lemondott a titulusáról. Persze, hogy ilyenkor kell mindennek jönnie. Egyszerre. Helyettese még nincs, ezért úgy döntött, hogy először a fiatal Edwardot kérdezi meg, elvállalja e a posztot. Ha igen, akkor keresnie kell még egy diákot, mert segítség nélkül nem maradhat, de azt sem engedheti meg, hogy a diákok felügyelet nélkül maradjanak.
Órájára pillant, még van fél óra, míg a fiú megjelenik. A tükörbe pillantva szemléli meg magát, egy fehér ing, és fekete nadrágszoknya, kényelmes topán. Ez megfelelő lesz diákja fogadására.
De addig is, míg nem jön... Pálcájával gőzölgő teás kannát bűvöl elő egy szép csészével együtt, és a Lady Grey felszálló illataromája mosolyt csak ajkára. Önt magának egy pohárral, majd körbe tekeri magát puha, kék plédjével, felveszi a csészéjét, és kiül egy kicsit a teraszra, hogy kiélvezze a kissé hűvös őszi napot, és hogy a gyenge napsütés feltöltse egy kis energiával.

_____________
Elveszthetsz hidd el, ha börtönbe zársz,
a fészkedből elszállok én.
Hogy megtarthass, az kell, hogy hadd higyjem már,
az élet, míg élek enyém.

Egy társ kell, egy barát, ki megvéd, ki átölel,
ki megóv, ki segít, ha vigasz, vagy tréfa kell.
De hagyja, hogy éljek, szabadon, mint a lélek,
mert így vagyok csak én.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Lyons
Prefektus - Pugnax
avatar

Male Szűz Jelige : Az ördög elcseszett kisöccse
Hozzászólások : 682
Évfolyam : Első
Kor : 23

TémanyitásTárgy: Re: Dorothea Bristow lakosztálya   Csüt. Okt. 08 2009, 21:29

*


Úgy érkezik, mint minden „tisztességes” kivégzésre váró diák. Feketében. Még a szobatársát is hajlandóztatta megkérni, hogy ébressze fel, s ő szólt is neki fél órával a találka meghirdetett időpontja előtt. Körül belül azidőtájt, mikor karvezetője pakolgatni kezdte iratait. Kész csoda, hogy ideért úgy, hogy látott fésűt örökké kócos üstöke, hogy tiszta, fekete pólót és nadrágot tudott húzni, sőt a belőle áradó tusfürdő illatból következtethető, hogy még zuhanyhoz is volt szerencséje. Hiszen, ha már kivégzésre jön az ember stílusosan tegye. Az ajtó előtt persze megtorpan, s még egy utolsó halálhörgés a végzet előtt. Biztos benne, hogy le lesz teremtve…csak azon agyal éppen mivel lepleződött le…Lehetséges, hogy elaludt egyik éjszakai csatangolása közben, vagy éppen működik a híres papi mágia…De az is lehet, hogy az elcsent hajótulajdonos észlelte, hogy járműve tett egy egészen illegális köröcskét…Tulajdonképpen az is megfordul a fejében, hogy eltanácsolják. Tulajdonképpen, bár ezt nem hiszi…Mégis meglehetősen feszült, s elszámol négyig, mielőtt bekopogna, kétszer is kifújva a mellkasában rekedt levegőt. Talán csak…valaki panaszkodott rá a szoba miatt, hogy rendetlen és egyáltalán nem komoly a dolog. Taylerre gondol, hogy ő biztosan nem hagyná eltanácsolni.*
~Na, nyugi már…lehet anyám írt neki, hogy kimaradnak a hegedűórák, meg elfelejtek franciául…Hisz kifejezetten visszafogtam magam.~
*Várakozik az ajtó előtt, kezét kissé lóbázza, s mivel gondolatai annyira elkalandoznak a lehetséges büntetések mibenlétén, hogy meg sem hallja a „jöhetsz” szócskát, vagy el sem hangzik még, már nyit is be. Óvatosan, lassan lenyomja a kilincset, kissé nekidőlve. Még egy utolsó mély lélegzet, s kisvártatva már a szobában terem, hátul keresztbe tett ujjakkal melyek kissé megremegnek.*
-Jó estét *Köszön könnyednek szánt hangon, bár mondta végébe sóhajtás elemei vegyülhetnek, s most arcáról is hiányzik a Cézár vagyok, gőgös, önelégült merevség…Nem szólal meg…várja amint a tanárnő kezdeményezzen…noha agyába most belekúszik, alattomosan először settenkedve, majd egyre harsányabban…Mickeyvel hallgatták még régen, Tankcspba szám.*
~Baj, van baj…baj van, baj!~
*Meglehetősen gyászos képet vághat, ahogy ez átfut elméjén a következő borzalmas gondolattal az élen. A lányra gondolni már önmagában is egy rémálom.*
~Ireth volt…egyenesen a karvezetőhöz szaladt…~
*Kissé megnyitja ajkát, hogy a lehető leggyorsabban tujda rávágni, a tanárnő bármit is mond “nem én voltam”*




*


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorothea Bristow
Karvezető - Pugnax
avatar

Female Bika Jelige : Néniiii ^^
Hozzászólások : 852
Tantárgy(ak) : Számmisztika, Mitológiák és Vallások tanár
Kor : 42

TémanyitásTárgy: Re: Dorothea Bristow lakosztálya   Pént. Okt. 09 2009, 13:07

Kényelmes, puha székében üldögélve kortyolgatja teáját, ami meglepően jó hatással van kedvére, és valamennyire idegeire, ami meglepő, hiszen nem gyógynövényeket tartalmaz a forró ital. De a tea az tea, és rá mindig kedvezően hat. Egyfajta rituálé, megnyugszik tőle.
A parkban, így délután fele egyre több diák mászkál, valószínűleg kihasználják, hogy ilyen kellemes idő van. Ha fújna a szél, már lehetne fázni is, de hát arra meg kitalálták a vastag ruhákat.
A pihenés és a gondok kis időre való elhessegetése után zavartan néz már üres teás csészéjébe. Soha sem hitte volna, hogy az ilyen pillanatok is örömet szerezhetnek neki. Mindig úton volt, soha sem maradt olyan sokáig egy helyen, hogy igazán megszerethesse az ott élő embereket és életstílusukat. Mindig csak addig maradt, míg talált valami kalandot, vagy helyi érdekességet, esetleg régi feljegyzéseket, vagy amíg meg nem tanult egy adott nyelvet. Lekötni se kötötte le magát. Mindig megtartotta a távolságot, hogy magát és a "párját" is megvédje attól, hogy jobban kötődjenek egymáshoz. Eleinte még ez is dacból volt, hiszen otthon hitték, hogy majd megjön az esze, feladja álmait és vágyát, és rangjához méltón fog viselkedni, és azt teszi majd, amit a családja elvár tőle. De nem, nem adta fel, ment a maga útján, míg rá nem jött, hogy ő is csak menekült, és hiába numerológiai ismeretei, önmaga előtt is tagadott dolgokat, vagy egyszerűen csak figyelmen kívül hagyta. Talán azért válaszolt akkor olyan gyorsan arra a levélre, mely Velencében találta meg? Hosszú idő kellett hozzá, hogy beismerje, nem elszaladni kellett volna, hanem nemet mondani mindenre, ami nem tetszett neki.
Abba hagyta a világjárást, de már nincs kinek nemet mondani. Elvesztette a lehetőséget évekkel ezelőtt...
Gondolataiból egy köszönés rángatja ki. Gyorsan feláll székéből, és kihámozza magát plédjéből, amit ott hagy, majd bögréjével besiet a lakosztályába.
- Jó napot, Mr Lyons - köszön halvány mosollyal az ajkán, miközben egy pillanatra kipillant az ablakon. Igen, a nap még mindig süt, de még nem rendeződtek annyira a gondolatai, hogy megpróbáljon kiigazodni a fiú köszönésén.
Csészéjét az asztalkára teszi, és nadrágját oldalt lesimítja. Mosolyogva pillant fel újra, de szemöldöke magasba szökken a fiú idegességét látva.
- Ne aggódjon, nem egy esetleges leszidás miatt hívtam ide - rázza meg fejét, mire tincsei röpködni kezdenek. - Vagy esetleg tudnom kellene valamiről? - néz kíváncsian a fiúra, majd aprót legyint, és a fotel felé mutat. - Kérem, foglaljon helyet. Kér esetleg egy csésze teát? - kérdezi, de a választ meg sem várja, előbűvöl még egy csészét, a pálcájának egy intésére újra kellemesen meleg teával telik meg a kancsó, majd mindkettejüknek tölt az italból. - Ha szeretné, beízesítheti - mutat a cukor-citromlé-tej hármasra. Megvárja, míg a fiú tökéletesen elhelyezkedik, és belekezd a mondandójába.
- Mint tudja, változások történtek, ismét, a Pugnax karban. McCarthy tanárnő itt hagyta iskolánkat, így én vettem át a kar vezetését. Helyettesem egyenlőre nincsen, és közben Mr. Wyld is lemondott prefektusi rangjáról - sóhajt akaratlanul is egy nagyot. Kíváncsi pillantást vet Edwardra.
- Mondja, tervezte, hogy az iskolában esetlegesen valamilyen rangot töltsön be? Mondjuk prefektusként? - kérdezi, és a fiú válasza közben belekortyol teájába, amiből úgy tűnik, hogy soha sem lesz elege.

_____________
Elveszthetsz hidd el, ha börtönbe zársz,
a fészkedből elszállok én.
Hogy megtarthass, az kell, hogy hadd higyjem már,
az élet, míg élek enyém.

Egy társ kell, egy barát, ki megvéd, ki átölel,
ki megóv, ki segít, ha vigasz, vagy tréfa kell.
De hagyja, hogy éljek, szabadon, mint a lélek,
mert így vagyok csak én.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Lyons
Prefektus - Pugnax
avatar

Male Szűz Jelige : Az ördög elcseszett kisöccse
Hozzászólások : 682
Évfolyam : Első
Kor : 23

TémanyitásTárgy: Re: Dorothea Bristow lakosztálya   Pént. Okt. 09 2009, 22:06


*Tekintete szintúgy az ablakra vándorol, noha a másodperc csak kis töredékééig, hiszen amint belevillan egy sugár hunyorogva elfordítja. Őt egészen bágyadttá teszi a könnyed, délutáni napsütés...Egyáltalán nem tudja elképzelni, hogy hátralévő éveiben, amíg itt tanul, kiüljön a parkba és bájcsevejt folytasson az időjárásról elmélyedve a felhők elemzésében. Legszívesebben napernyővel járna, annyira irritálja néha a csillag fénye, s biztosra venné, hogy egy napos szituációban, főleg heverészve seperc alatt elnyomná az álom...Arról is meg van győződve, miszerint, ha elnyomná, még álmában is zavarná a fényesség, s ismét a rémálom átokcsapbájából kellene kikecmeregnie. Ilyen lehet például, hogy a nap, egyszerűen felfalja, vagy Bristow tanárnő felmondó levelet nyújt be neki...vagy esetleg mérgezett teával kínálja...Mindenesetre, most nem alszik, s egy rándulással visszazökken a valóságnak nevezett, csúnya, sötét világba. Addig pedig árnyékos is marad, akár süt a nap, akár nem, amíg meg nem tudja miért hívatták. Hiszen Bristow kisasszony nő, s neki még nem igazán volt dolga lányokkal, de amióta idejött, Kathleen és Ireth példján megtanulta, hogy amellett, hogy szadisták, perverz módon tudnak örülni mások kárának. Ezért hát nyilvánvalóan a mosoly sem nyugtatja meg. Ahogy a következő kérdésbe is beleborzong. Öregszik...érzi ő is. Két éve még kacagva rontott volna be Mickey barátjával hogy igen...ők árasztották el a harmadik emeleti lánywct csótányokkal, ők voltak azok, akik ellopták a felsőbb éves fiúk alsóneműit és dobálták le a harmadik emeletről a sárba, s szöktek el, teljesen illegálisan a közeli faluba varangyos békát csenni, amit aztán szegény öreg Asztrológia professzor süvege alá rejtettek...Igaz,hogy most nem osztozik vele egykori barátja a csínyekben, s tétje ittlétének igencsak nagy. Megpróbál elmosolyodni, kisfiús gödröcskéi máris szája két végébe kúsznak, s az általa borzasztóan utált virgonc vigyor ül ki fiús, ám cseppet sem kemény vonású arcára.*
-Nem, azt hiszem...nem *Végülis...a hajót visszavitték...a misebor meghát...pótolható. Vigyora némiképp hitelesebbé válik, mikor Dorothea nem az imént megemlített dolgokkal kezdi, ám azonnal levakarja, mikor leesik neki a kókuszdió, hogy talán nem kellen aggódnia, s csak rendetlen szobája miatt lesz megfedve. Villámgyorsan zuttyan le kijelölt fotelébe. Különös, hogy mindig nagyon hirtelen tud leülni, szinte csapja tomporát. Főleg olyankor, ha kissé izgatott. Most az, Dorothea a karvezetője, s biztos van vele valami célja. Tea...máris elő kerül egy csésze tea. Erről aztán rögvest eszébe bejut édesanyja nagyvonalú teaparty szervíze, s mert ami az otthont idézi számára megvetett, már nyitja is száját, hogy kedvesen visszautasítsa, mikor ki lesz töltve neki, ezért mondatában csak addig jut el:*
-Öööö...*S akképp folytatja:* - Köszönöm.
*Talán, ha agyon cukrozza, mézezi és tejezi, inkább lesz az egészből édes lötty, mint teakülönlegesség, s akkor nem kell viszolyogva, görcsben ülnie egész idő alatt, miközben az anyja jár a fejében. Tesz is bele bőven citromból, s úgy megcukrozza, hogy azt nézni és nehéz...miközben tejjel koszorúzza "remekművét" Valószínűleg undorító, amit csinál, s mindenki mosdónak szaladna tőle...de Edwardnak különleges gyomra van, főleg akkor szuperál jól, mikor valami édeset kell befogadnia. Lassan felemeli csészéjét, ugyanis kifejezetten inspirálni kezdi, hogy moslékot csinált a felkínált finom italból...Közben tekintetét a tanárnőre függeszti, s lassan belekortyol az italba. Arca kissé megrándul a rázúduló ízbrutalitástól, ám miután nagyobb kortyot hörpint belőle kiszakad belőle egy:*
-Nyam, ez nagyon finom. *Hogy ez Dorothea lelki világára milyen hatással lesz, nem tudni, mindenesetre úgy tűnik Ednek sincs kedve mosdóba menni, ízlik neki a nedü.*
-Igen? Ja, igen, persze *Okos fejet vág a dologhoz, s bólogat, pedig fogalma sem volt róla, hogy elment a tanárnő, nem is ismerte, Dorothea volt az, akire rászállt szabályszigorúság érdeklő kérdéseivel. Erre még emlékszik, de a volt Karvezető sajnos egy igencsak halovány pontként él benne. A döbbenet egyébkét kiül arcára, látszik rajta, hogy egyáltalán nem érti mi köze van neki ehhez...Talán Dorothea még sárkánnyá változhat és felcsattanhat "ÉN VAGYOK AZ ÚJ KARVEZETŐ, ÚGYHOGY MÁTÓL NINCS ALVÁS, ITT TANULNI KELL, NEM LAZSÁLNI, TAKARÍTANI ÉS MIDEN SZABÁLYTALAN LÉLEGZETVÉTEL UTÁN KORBÁCSÜTÉS.*
-Gratulálok -Mondja ezt is bőszen bólogatva, még igencsak értetlen képet vágva. Mr Wildről tudja is kicsoda, ő adta a díját oda a Pugnax napon. Nem is gondolta, hogy prefektus volt. Mindenesetre együtt érző arcot vág, mivel úgy gondolja biztosan ezt várják tőle. Igen, ő is nagyon sajnálja, hogy lemondott.*
-Biztosan...megunta *Tippel, igencsak szánalmasan, s kissé vállat rándít, hiszen még mindig nem érti, ez neki személyesen miért kéne, hogy világfájdalmat szabadítson fel benne.*
-Öh? *Nem, ezt a kérdést, biztosan csak képzelte? Meg sem fordult a fejében...egyáltalán soha. Roxfortos éveiben esély sem volt rá, hogy kinevezzék őt, volt az elit, meg az iskolaréme kategória, ők pedig ez utóbbi főkolomposai voltak. Persze, nem járt oda sokáig, hiszen magántanuló lett, de mivel a prefektussághoz talán nem olyan fontos az életrajzi vonatkoztatás...*
-Őszintén szólva, nem...gondoltam rá...kellett volna? *Kérdezi óvatosan, furcsán sandítva a tanárnéra.*
-Október van, igaz? Tehát semmiképpen sem lehet Április elseje...*Mert mintha arra célozna Dorothea, hogy kellett volna rá gondolnia, törjön babérokra, legyen prefektus...hisz milyen nagyszerű ő...Tényleg? Miért ilyen szerény?*











Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorothea Bristow
Karvezető - Pugnax
avatar

Female Bika Jelige : Néniiii ^^
Hozzászólások : 852
Tantárgy(ak) : Számmisztika, Mitológiák és Vallások tanár
Kor : 42

TémanyitásTárgy: Re: Dorothea Bristow lakosztálya   Szomb. Okt. 10 2009, 13:44

Így még egy gyerek sem reagált arra, ha magához hívatta. Furcsa volt nézni, hogy Edward idegei szinte pattanásig feszülnek, mintha csak arra várna, hogy "hammm", megegye uzsonnára a teája mellé. De, ha emlékezete nem csal, akkor eddig még egy gyereket sem evett meg. Meg felnőttet sem, nem kannibál ő.
És ordítani sem szokott, hiszen egy: nem az ő stílusa, kettő: nem is felelne meg az elveinek. Inkább tart hegyi beszédet, vagy kérdez, és válasz nélkül nem engedi el a másikat. De a kiabálást nem tartja célravezetőnek.
A kisfiús mosoly láttán felenged, és megnyugszik, mégsem nőtt ki még plusz két feje, hogy sárkánynak nézzék. A válasz hallatán megremeg a szája, és felemeli a kezét.
- Inkább nem szeretném tudni - mondja gyorsan. - Éppen elég feladatom van, és bár egy tanártól nem ez lenne az elvárható, most mégis azt kell, hogy mondjam, amiről nem tudok, az nem okoz még több problémát - talán a stílusa és hozzáállása láttatni engedi, hogy nem szörnyű nőszemély ő.
A tea úgy látszik, nem volt a legjobb választás, de már nem tud mást felajánlani, mert az ízesítési akció megkezdődött, így csak bólint a fiúnak. A citromlé és a cukor láttán meg sem lepődik, de amikor a tej is belekerül ebbe a kavalkádba, kissé nagyra nyílnak szemei. Ez kegyetlenség volt a világ egyik legfinomabb teája ellen. Megrázza kissé a fejét és legszívesebben kivenné a gyerek kezéből a poharat, hogy ugyan már nem kell meginni, kaphat valami mást, de Edward hősiesen belekortyol. A megjegyzés hallatán kirázza kissé a hideg, de nem tudja visszafojtani halk nevetését.
- Nehezen tudom elképzelni, Mr Lyons, de ha önnek ízlik... - nem fejezi be a mondatot, hanem még egy fél másodpercig a fura löttyöt szuggerálja, amire sértés lenne azt mondani, hogy az egy tea.
A gratulációra mosolyogva bólint egyet.
- Igazán köszönöm - ezt így illik, és hát a fiú nem tudhatta, hogy ő ezt egyáltalán nem így tervezte, de a gyerekek mindig fontosak voltak neki. Azt persze nem tudhatja, hogy a fiú még nem oldódott fel teljesen, és elég érdekes gondolatai vannak az ő személyéről.
- Lehet, nem indokolta meg pontosan. Pedig jól végezte a munkáját - válaszol Edward feltevésére.
Bár választ nem kap, a reakció kifejezetten mulatságos. Halkan felnevet inkább, nincs szíve leteremteni a gyereket, bár az "öh" helyett igazán használhatott volna egy kissé tisztelettudóbb kérdést. De a meglepődött arc, majd a gyanús sandítás annyira szórakoztatónak bizonyul, hogy egy pillanatra elfelejti minden gondját.
- Megnyugtatom, Mr. Lyons, október 8-a van, nem pedig április elseje - megpróbál nem nevetni, de hangja ettől még vidám.
- Tudja, elég sok diáknak megfordul a fejében, hogy a tovább tanulás szempontjából is jól jön belerázódni abba, milyen felelősséget vállalni egy csoportért, és az sem utolsó szempont, hogy az értékelésbe is belekerül a plusz feladat elvállalása, amivel sokkal hamarabb van esélye munkát kapni, véleményem szerint - nem tudja, hogy ez mennyire hat a fiúra, de ő már odakészítette az asztalra a prefektusi jelvényt.
- De, hogy konkrétan beszéljünk róla, szeretném felkérni, hogy Mr. Wyld lemondása után vállalja el a megüresedett helyet, és legyen a Pugnax kar prefektusa - hangja kissé megkomolyodik.
- Hogy értse, mit vállal el, felsorolok egy-két dolgot, ami mindenképpen a prefektus dolga - nem véletlenül tér ki erre a részre. - Önnek kellene felügyelnie a klubhelyiségben arra, hogy mindig rend legyen, ne legyen lármázás, megfelelő legyen a hang szint. A folyosókon szintén ügyelnie kell arra, hogy a diákok megfelelően viselkedjenek. Persze megijedni nem kell, hiszen többen vannak prefektusok, nem hárul minden önre. Őrjáratozni is kellene bizonyos időközönként, és ami a legfontosabb, önre már nem vonatkozik a 18 éven alattiak korlátozása, szabadon mozoghat a kastélyban este 11 után is, persze nem kihasználva a jelvénnyel hozzá jutott előnyökhöz - ravasz módon erre is kitér, hiszen emlékszik még az első nap kérdéseire.
Talán nem a legszebb dolog manipulálni egy gyereket, de valamiért úgy érzi, hogy Edwardnak kell megadnia ezt a lehetőséget, mert a fiú jóval fiatalabb iskolatársainál, és kell valami, amivel védheti magát. A prefektusi jelvény erre talán megfelelő lesz.
Előre hajol, üres csészéjét az asztalra teszi, majd visszadőlve kérdőn a fiúra néz.

_____________
Elveszthetsz hidd el, ha börtönbe zársz,
a fészkedből elszállok én.
Hogy megtarthass, az kell, hogy hadd higyjem már,
az élet, míg élek enyém.

Egy társ kell, egy barát, ki megvéd, ki átölel,
ki megóv, ki segít, ha vigasz, vagy tréfa kell.
De hagyja, hogy éljek, szabadon, mint a lélek,
mert így vagyok csak én.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Lyons
Prefektus - Pugnax
avatar

Male Szűz Jelige : Az ördög elcseszett kisöccse
Hozzászólások : 682
Évfolyam : Első
Kor : 23

TémanyitásTárgy: Re: Dorothea Bristow lakosztálya   Szomb. Okt. 10 2009, 20:47


*Fogalma sem volt róla, hogy Dorothea ilyen kedves néni. De hát honnan is tudhatta volna, hiszen nem ismerte annyira, csak megérkezése napján beszéltek, amikoris nem tűnt házsártosnak, mégis kissé szigorú nő hatását keltette. Vagy csak Ed képzelődik néha, s utóbbi, nőneműekkel kapcsolatos tapasztalatai nem éppen pozitívak, s hát miért ne lenne mindegyik házisárkány. Ám mégsem, s csodálkozását nehezen tudja leplezni. A fejeket keresi, melyek kimondottan hiányoznak, s mintha méregfogakat sem látna. Lassan kifújja a levegőt, ezúttal nem kell megküzdenie még egy sárkánnyal, sőt a tanárnő kijelentése is meghökkenésre készteti. Nem is firtatja viszont, nehogy még meggondolja magát, s neki mégis elő kéne adnia a Tanárnő kéremet. Biccent csak, nem szeretné tovább ragozni, még azt is nehezen hiszi el, hogy ennyivel megúszta. Aztán egy idő után kénytelen elhinni, s megörülni a ténynek, bár arca továbbra is enyhe meglepettséget tükröz. Talán, sőt nem talán, egészen biztosan a prefektus dolog miatt. Hogy elterelje figyelmét, s rendezi tudja arcvonásait, beleiszik a teába, csaknem kiissza egy hajtásra az egészet. Ízlelőbimbói enyhe kínzásnak vannak alávetve, de kifejezetten edzettek, el tudják viselni anélkül, hogy torz pofát kényszerítenének Edwardra, aki inkább leteszi a csészét, nehogy az újabb meglepetés roham kíséretében összetörje. Karvezetőjére függeszti tekintetét, vidámnak tűnik, s nem olyan nőnek, aki ne tudná, ha október helyett valóban április elseje lenne. Kissé mintha zavarba jönne, enyhe pír önti el arcát, tekintetét, pedig száznyolcvan fokos szögben cipője orrára szegezi, azon megbámul egy firkálmányt. Csak akkor sandít fel újra, mikor a tanárnő újra beszélni kezd. Elég sokaknak megfordul a fejében…neki soha, tényleg sosem gondolt rá, nem is igazán vágyakozott prefektusnak lenni, korai iskolás éveiben ki volt zárva, aztán pedig az jelentett hatalmas dolgot életében, hogy egyáltalán eljöhetett ide. Nem volt többé bezárva, sőt lehetősége nyílt még emlékeivel is szembenézni…ennek hatására aztán foglalkozni kezdett a jövővel, hiszen mindeddig csak legyintett arra, miért is jelentkezett átok törői szakra. Most már tudja, hogy nem véletlenül, noha egyáltalán nem hivatás céljából. Megfordul fejében, hogy pénze, most, hogy kiderült pár dolog, már nem is az övé, legalábbis nem tekinti sajátjának örökölt vagyonát, mintha kiesett volna az arisztokrata szerepből…ennek következtében dolgoznia kell majd, legalább, hogy megéljen. Noha elsődleges célpontja valóban teljesen más…ha azt túléli pedig már tényleg a hivatás jön. Ha túléli… Megborzong, s feltekint a tanárnőre. Ő nem tudhatja milyen kétes a jövője, s nem is óhajtja efféle információkkal sokkolni, hiszen annyira aranyosnak látszik, vidámnak, élvezi a napsütést, sugárzik belőle az életkedv, még neki is önkénytelenül mosolyogni támad kedve, nem csak a különös felvetésen, hogy ő mint prefektus, hanem magával ragadja tanárnője lénye, kisugárzása. Úgy gondolja, nem is tudná letörni ezt a nőt, egyszerűen nem vinné rá a lélek. Kissé elmosolyodik, mintha terve lenne a minisztériumban dolgozni egyszer, mint a varázsbűn üldözési főosztály vezetője…s tekintete a prefektusi jelvényre siklik. Arra gondol, talán egy másik életben lehetne is főosztályvezető, hogy majd mindent másképp fog csinálni és egészséges ambíciói lesznek. Viszont, még nem tart ott…prefektusi jelvény, végülis miért ne…. Mickey ellen szentségtörés lenne, Mickey viszont elrabolták, s valószínűleg siketült átváltoztatniuk. Most már ideje lenne új életet kezdeni…prefektusként akár. Hallgatja tovább tanárnője szavait, mi lenne a faladata, joga, kötelessége….s akaratlanul is elképzeli magát, amint rárivall a többiekre a klubhelyiségben, hogy kussoljanak be. Sajnos Edward simán megcsinálná, bármennyire is fiatal. Előszeretettel pofázik úgy, mintha legalább húsz éves lenne, s nem elképzelhetetlen, hogy tudja egy idősebb fiú benyomását kelteni, vagy rendet parancsolni. Kifejezetten élvezi, ha hallgatnak rá más emberek, sőt azt sem bánná, ha felnéznének rá, nem pedig azt kapná, amit a két lánytól mostanában, hogy lenézik. Segítene ezen a jelvény? Lehetséges…Őrjáratozni…igen, sétálgatni szeret, akkor is tenné, ha nem lenne prefi,s ezt a sétát lehetne nevezni akár őrjáratozásnak is. De amire igencsak felcsillannak szemei, az önre már nem vonatkozik a korlátozás szó… Nagyon bő három v múlva lesz csak 18, s bár eddig sem igazán foglalkozott a korlátozással kifejezette inspiráló eme tény. Nem kihasználni az előnyöket….ez Ednél relatív. Lehet Irethet fogja bosszantani vele, de egészen biztos nem menne neki ártatlan embereknek, akkor sem, ha nem lenne jelvénye, soha. Vannak nála elvi kérdések is. Meg tudja magát védeni, de tény, hogy inkább felhergeli a többieket, ugyanis sokszor nem hajlandó úgy viselkedni, mint egy frissen 15 éves, akinek valójában nem itt lenne még a helye. De nem bírta az otthonlétet és, hogy bezárták…s nagyon sokat küzdött, hogy eljusson idáig. Talán valóban kevesebb ellensége lesz így majd. Most már elhiszi, hogy ez komoly dolog, s bár a tanárnő döntését nem egészen érti, hiszen az egész kar szerencséjére nem második Suparman, aki gondolatolvasó, vagyis nem, nem jó legilimentor még ( de ezt még majd megtanulhatja)*
-Nagyon megtisztelő, hogy rám gondolt tanárnő *Szólal meg végül, s hangja igazán határozottan cseng, nincs is már benne az a félsz, mint először.* - Azt hiszem tudnám csinálni. Igen, köszönöm, elfogadom. *Valószínűleg elveheti a jelvényt, nyúl is utána.*
-Ezt ki kell tenni, mindig, a ruhára, ugye? *Reménykedik benne, hogy igen menne a jelvényhez szokásos, önelégült vigyora arcáról eltüntetetlen gőgjéről nem is beszélve.*















Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorothea Bristow
Karvezető - Pugnax
avatar

Female Bika Jelige : Néniiii ^^
Hozzászólások : 852
Tantárgy(ak) : Számmisztika, Mitológiák és Vallások tanár
Kor : 42

TémanyitásTárgy: Re: Dorothea Bristow lakosztálya   Vas. Okt. 11 2009, 00:31

Csendben és türelmesen vár, nem sietteti a fiút. Hozzászokott már, hogy csak üljön és figyeljen, várva, hogy a vele szemben ülő megszólaljon. Majd picit összeráncolja a szemöldökét, és megrója magát gondolatban, hiszen Edward itt nem a páciense, akit analizálni kell, hanem a diákja, a karának egy tagja. Aki, reményei szerint elfogadja majd a posztot.
Annyi érzelem fut át a gyerek arcán, és ő szinte bűntudattal gondol arra, hogy erre a gyerekre ekkora felelősséget akar tenni. De érzi, hogy ezzel hosszútávon a segítségére lesz.
Nem láthatja, hogy milyen gondolatok cikáznak Edward fejében, pedig ért a legilimenciához. De még egyetlen egyszer sem használta fel komoly tudását engedély nélkül. A szakmájában sokszor előfordult, hogy inkább legilimentált egy gyereket, mert az képtelen volt kifejezni, hogy mi történt vele, vagy túl nagy sokk érte. De hát ez sok mindentől függ, legfőképp a bizalomtól. Ha az nincs meg, akkor ez a művelet fájdalmas, nemcsak fizikailag, de lelkileg is.
Mégis, a borzongás kíváncsiságra készteti, de nem tudja megszegni adott esküjét, amelyet le kellett tennie ahhoz, hogy medi-pszichológus lehessen. A mosolyt, melyet a gyerektől kap, rögtön viszonoz, mintegy biztatásként, hogy nem olyan rossz dolog ám az, amit felajánlott.
Ő diák korában nem is álmodozhatott arról, hogy prefektus legyen, hiába volt az iskola egyik legjobb tanulója. Annyi csibészségben és nagyobb komiszságokban vett részt, hogy amikor a diákokat felkérték erre a posztra, ő még csak a tanárok eszébe sem jutott. De most sem bánja azt az időt. Azt már inkább, ami kiváltotta, de az idő kerekét ennyire nem forgathatja vissza. Vagy ha igen, nem változtathatja meg, mert az idő olyan finom műszer, amibe, ha belepiszkálunk, annak beláthatatlan következményei lehetnek.
Megpróbálja elrejteni büszke mosolyát, miközben figyeli a fiút. Tudta, hogy a prefektussággal járó előnyök igen csak kedvére lesznek Edwardnak, és azt is sejtette, hogy ebből a korlátlan mászkálás a kastélyban az, ami leginkább tetszett neki.
Az elfogadó válasz hallatán örömteli mosoly villan fel arcán, és szemei is nevetősen csillannak meg, ahogy a fiúra néz.
- Én köszönöm, Mr. Lyons - bólint a fiú felé, amikor a jelvény után nyúl. - Igen, megkérném, hogy mindig hordja a talárjára kitűzve - feleli a kérdésre, majd lassan felemelkedik a kanapéról, és vár, hogy a fiú is megtegye ugyanezt. Ekkor a kezét nyújtja Edwardnak.
- Üdvözlöm Önt a prefektusok között, Mr. Lyons - gratulál, majd az ajtó felé kíséri. - Bízom abban, hogy ön volt a megfelelő választás - mondja, miközben kinyitja az ajtót.
- További szép napot - köszön el tőle, és már majdnem becsukja az ajtót, amikor valami eszébe jut, és Edward után szól.
- Ó, és Mr. Lyons, kérem, próbálja meg nem keresni a bajt - villant fel egy leleplező és mindentudó mosolyt, ami miatt a fiúban talán felmerülhet az a gondolat, hogy többet tud, mint amennyit elárult.
Még mindig halványan mosolyogva kattan mögötte a zár, és felhúzza a védő varázslatokat, hogy más csak az engedélyével léphessenek be a szobába.
A csészéket a kancsóval együtt eltünteti, majd a teraszra kilépve enged a még finoman sütő nap csábításának és újra a plédjébe burkolózva leül kinti kényelmes székébe, miközben eldönti magában, hogy nem hagyja szem elől veszni kissé különös, de fiatal prefektusát.

_____________
Elveszthetsz hidd el, ha börtönbe zársz,
a fészkedből elszállok én.
Hogy megtarthass, az kell, hogy hadd higyjem már,
az élet, míg élek enyém.

Egy társ kell, egy barát, ki megvéd, ki átölel,
ki megóv, ki segít, ha vigasz, vagy tréfa kell.
De hagyja, hogy éljek, szabadon, mint a lélek,
mert így vagyok csak én.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Lyons
Prefektus - Pugnax
avatar

Male Szűz Jelige : Az ördög elcseszett kisöccse
Hozzászólások : 682
Évfolyam : Első
Kor : 23

TémanyitásTárgy: Re: Dorothea Bristow lakosztálya   Hétf. Okt. 12 2009, 17:47


*Elveszi a jelvényt, arcén felejtett vigyorral zárja tenyerébe. Ha nem tudná, hogy a szülei jobban odalesznek érte még jobban örülne neki, de így is örül, mint minden képtelenségének. S ez talán nem is olyan képtelenség, mint képzeli...*
-Ja, köszönöm., akkor kiteszem majd.*Vágja rá kis fáziskéséssel, túlságosan elmerült a jelvény szemlélgetésében...ám a viszont látásra már végképp észhez téríti, sőt eljut oda, hogy felálljon.*
-Önnek is, viszlát. *Indulna el a szoba ajtajához, mikor visszafordul, s kissé elmosolyodik. Inkább nevezhető csibészesnek ez a mosoly, mint bármi másnak, megátalkodottnak például. Még biccent is hozzá, mielőtt végleg eltűnne az ajtó mögött, s kisvártatva kattan is mögötte a zár, s ő már a folyosón baktat tovább hunyorogva a besütő nap fényétől.*

//köszi Smile //










Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Violetta J. Worth
Diák - Pugnax
avatar

Female Halak Jelige : A Kiszámíthatatlan
Hozzászólások : 1383
Évfolyam : Második
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Dorothea Bristow lakosztálya   Szomb. Okt. 17 2009, 14:50

A néni ^^

Szép nyári nap. Na persze, jó is lenne, ha a történet így kezdődhetne el, de sajnos, nem így van. Hűvös minden, már nagyon is érezni lehet az Ősz-t, ami nekem nem tetszik. Kifejezetten nem vagyok oda ezért az évszakért, persze engem is vonz, hogy szép a táj, de azt majdnem minden évszakban el lehet mondani. Télen azért, mert havas és hűűű, de szép fehér minden. Tavasszal azért, mert nyílnak a virágok, és mindenhol madárcsicsergés, nyáron már csak, azért mert meleg van, süt a nap, szép naplementék és egyebek. Ősszel pedig, hullnak a fáról a levelek, amelyek megint egy különleges képet festenek le nekünk.
Kissé jobban felöltözve, mint az tőlem megszokott lenne, sétálgatok már órák óta a folyosókon. Nem is tudom igazán, hogy mi vezérelt ki a szobámból. Talán az, hogy már régen voltam bármerre, talán éppen csak az, hogy unatkoztam, vagy már elegem volt a Pugnax légköréből, bármi megeshet. Mivel kedvem nem igazán van másokhoz, és a tény, hogy engem itt nem is ismernek sokan, arra késztet, hogy lassan, elinduljak vissza a szobám felé. Ám kis kitérőkkel teszem meg a visszafelé vezető utat. Minden folyosót bejárok, megnézegetem az ajtók kiírását és néha elgondolkozok, hogy ismerem-e az illetőt, vagy jártam-e már ezen a helyen.
A harmadik emeleten sétálva, megállok egy ajtó előtt, és kissé hangosan elolvasom a nevet: Dorothea Bristow. Bizony, sikerült drága karvezetőm szobájához eltévedni, amit legtöbbször inkább elkerülnék, de ez esetben egy jó kis heccelés, balhé, vagy esetleg csak egy kisebb beszélgetés csillagai kezdenek előttem lebegni, mégis tovább sétálok. Bizony megfutamodok, és mikor kanyarodnék már el a folyosó végén, mégis meggondolom magam, és visszasétálok.
Mielőtt azonban bekopognék, körbenézek. Nem kell nekem az, hogy lássanak éppen hozzá betérni. Bár abból még senki se jön rá arra, hogy miért is kerültem ide, így megmaradhat a „hírnevem”. Kissé hezitálva, ám mégis határozottan bekopogok az ajtón és várok, amíg az kinyíljon. Persze, ha szerencsém van, senki sincsen itt, és nem fog megindulni az ajtót, ez esetben pedig csak elkönyvelek magamnak egy „győzelmet”, mert így nem kellett valamit kitalálnom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorothea Bristow
Karvezető - Pugnax
avatar

Female Bika Jelige : Néniiii ^^
Hozzászólások : 852
Tantárgy(ak) : Számmisztika, Mitológiák és Vallások tanár
Kor : 42

TémanyitásTárgy: Re: Dorothea Bristow lakosztálya   Szomb. Okt. 17 2009, 15:15

A diáklány ^^

Az első megilletődöttség után elég jól átvészelte a napokat. Lett végül négy prefektusa, és a helyettese is megérkezett, de nem ő fogadta, így a nevén kívül nem tud róla semmit. Ezen majd gyorsan változtatnia kell, de talán nem ma. Ma olyan szép idő van, mintha napokkal ezelőtt nem is szakadt volna az eső, nem hűtötte volna le a levegőt.
Jó idő nincsen, egy puha, jó pár mérettel nagyobb, vastag fehér pulcsi van rajta, és egy kényelmes sötét kék, buggyos szárú nadrág, haja pedig kibontva, finoman keretezve arcát. A finom napsütés ma megint az erkélyre csábította, de ezúttal nem a székében üldögél, hanem a földre terítette le a plédjét, és most ott lent ücsörög törökülésben, egy izgalmas regénnyel a kezében, mellette egy kis tálkában aszalt sárgabarackkal, ami elég gyorsan fogy olvasás közben. Kis mangusztája ott álldogál mellette, és őrzi a nyugalmát, hiszen neki ő a családja.
A mellette lévő pergamenhalomról, melyet kihozott magával, tudatosan tudomást sem vesz, egyszerűen képtelen rávenni magát, hogy most azzal foglalkozzon. Hogyan tehetné meg, amikor a könyvben talán éppen most derül ki, hogy a cselédlány miért ölte meg a család kutyáját, és talán az is kiderül, hogy hová tűnt a négy éves Eliza, akit már hónapok óta keresnek a rendőrök.
Igen, éppen mugli könyvet olvas, és úgy csinál, mintha soha sem forgatta volna a kezében a könyvet, és nem tudja, hogy mi lesz a vége, pedig ez az egyik kedvence, amit két havonta egyszer mindig elővesz, és elolvassa, mert nem tudja megunni az írónő szépen leírt képeit, és a függővégeket egy-egy fejezet végén, ami még mindig fel tudja kelteni a kíváncsiságát.
Éppen egy újabb barackot kap be, és már ott tart, hogy a lány bevallja tettét, amikor kopognak az ajtaján. Egy pillanatra megdermed, ahogyan kipottyan a képzelt világból, és rájön, hol is van valójában. Sebesen pattan fel a plédről, és Tinkyvel együtt az ajtóhoz siet, miközben pálcájával feloldja a védő varázslatokat. Lenyomja a kilincset, és kitárja az ajtót, csak, hogy egy diákkal szemben találja magát. Az arca olyan ismerős, biztosan olvasta a kartonját, de egyszerűen nem ugrik be neki a lány neve.
- Jó napot, Miss... ? - hagyja függőben a kérdést. - Fáradjon be - invitálja a lányt, majd mögötte becsukja az ajtót. - Miben lehetek a segítségére? - kérdezi kedvesen, miközben kezével a fotel felé int, hogy a lány nyugodtan helyet foglalhasson. Ő maga a kanapéra ül le, és figyelmes tekintetét a lányra függeszti.

_____________
Elveszthetsz hidd el, ha börtönbe zársz,
a fészkedből elszállok én.
Hogy megtarthass, az kell, hogy hadd higyjem már,
az élet, míg élek enyém.

Egy társ kell, egy barát, ki megvéd, ki átölel,
ki megóv, ki segít, ha vigasz, vagy tréfa kell.
De hagyja, hogy éljek, szabadon, mint a lélek,
mert így vagyok csak én.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Violetta J. Worth
Diák - Pugnax
avatar

Female Halak Jelige : A Kiszámíthatatlan
Hozzászólások : 1383
Évfolyam : Második
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Dorothea Bristow lakosztálya   Szomb. Okt. 17 2009, 15:32

Néniiiiii <3

Elmenekülni, úgyse tudja meg, hogy én voltam…
- Körbenézek gondolataim közepette. – És mások se tudják meg, nincs itt senki. – Talán most jönne el az a pillanat, amikor megfutamodok? Érdekes lenne az biztos, a mindig talpraesett, mindig szókimondó és mindig okoskodó kislány elfut, csak azért, mert éppen a karvezetőjéhez kopogott be. Vicces.
Lábammal halkan elkezdek kopogni, amíg várok a „csodára”, ami nem is lesz olyan nagy szám, hiszen, minden nap van lehetőségem látni, igaz még egyszer se beszéltünk egymással, szerencsémre. Szóval menekülni már nincs idő, ugyanis az ajtó kinyitódik, és szembe találom magam a teljes életnagyságú Dorothea Bristow előtt. Egy kicsit végigmérem, persze csak ahogy illik, nem úgy, hogy feltűnő legyen, majd egy apró sóhaj kiszalad a számon.
- Jó napot. – Igen csak köszönök, sikerült elérnie, hogy nincs jelenleg magasan nálam. Nem tudja a saját karába járó diák nevét. Ez nekem fura, régi sulikban mindig mindenki tudta mindenki nevét, ami eléggé idegesítő volt, mégis megszokott, most meg.
- Miss Worth. – Bököm neki oda, persze magamhoz képest illedelmesen, nem úgy, mintha egy diáktársammal beszélnék. Az invitálást elfogadom, és lassan belépkedek a szobába, ahol nagyra nyílt szemekkel tekintgetek körbe, még mielőtt helyet foglalnék. Igen, nekem ez új, még nem volt szerencsém idejönni, remélem nem is kell sűrűn látogatnom, de egyből elnyerte tetszésemet a hely.
- Köszönöm. – Én illedelmes? Ez a dolog nekem még új, de megköszönöm a helykínálást és lehuppanok a fotelbe. Vagyis, kényelmesebben elhelyezem magam, talán kicsit fura lesz, de ledobom a cipőimet és lábaimat, magam alá húzva ülök a fotelben még mindig körbetekintve.
- Hát csak úgy gondoltam meglátogatom, persze van oka is a dolognak, de gondoltam előtte még akár beszélgethetnénk is, csak úgy spontán. – Amikor az okot említem, rámutatok a kezemben lévő néhány papírra, amiben eléggé érdekes dolgok is megtalálhatóak. Na igen, felfedezések, amik idevezettek engem, nem kell azt hinni, hogy csak úgy önszántamból betenném a lábamat egy tanár szobájába, akkor ott már tényleg bajok vannak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorothea Bristow
Karvezető - Pugnax
avatar

Female Bika Jelige : Néniiii ^^
Hozzászólások : 852
Tantárgy(ak) : Számmisztika, Mitológiák és Vallások tanár
Kor : 42

TémanyitásTárgy: Re: Dorothea Bristow lakosztálya   Szomb. Okt. 17 2009, 15:52

Diáklányka ^^

- Ó, igen, Miss Violetta J. Worth, bocsásson meg nekem - kér tőle elnézést egy vidám mosollyal arcán.
Kicsit bosszankodik magában, hiszen a memóriája mindig jó volt, de úgy látszik, hogy túlságosan belemerült a könyvbe. Mindig ilyen volt, lázadó könyvmoly. Csupa-csupa ellentét, akin soha sem lehetett kiigazodni, és mégis könnyű volt őt megérteni.
Elnézi a lány arcát, ahogyan körbe néz, és elégedetten látja, hogy az otthonos külső elnyerte tetszését. Nem szerette a hivalkodó, nagyzoló bútorokat, jobban szerette magát körbe venni fa bútorokkal, nagy, kényelmes fotelekkel és kanapékkal, színes párnákkal, puha, finom plédekkel.
Lopva végig néz magán, kissé laza a megjelenése, fiatalít is rajta jó pár évet, főleg szertelen kibontott tincseivel, de szombat van, és nem várt látogatót. No, nem mintha nem örülne a lánynak.
Szórakozottan nézi, ahogyan a lány otthonosan befészkeli magát a kék fotelba, és megereszt egy halk kuncogást. Medi-pszichológusként mindig kedvelte, ha a gyerekek jól érzik magukat a közelében, és úgy látszik, hogy ez most sem változott. Lágy fuvallat söpör végig a szobán, mire felpattan a kanapéról, és gyorsan becsukja az erkélyajtót.
- Azt hiszem, egyikünknek sem hiányzik egy megfázás - mosolyog rá, miközben visszaül a kanapéra, a lány hozzáállása miatt jóval oldottabban.
- Kér esetleg egy teát, vagy valamilyen gyümölcslevet? - kérdezi, amikor megkapja a választ, és rájön, hogy ez nem villámlátogatás lesz. Alternatívát is felajánl, amikor felidézi, hogy Edward mit csinált a teával.
Szemei közben visszatévednek a Violetta kezében tartott papírra, és elég nehezen leplezett kíváncsisággal néz újra a lány arcára.
- Jól sejtem, hogy Önnek nem szokása meglátogatni a tanárait? - kérdezi halványan mosolyogva, miközben kényelmesen hátra dől a kanapén. - Ne értsen félre, én örülök a társaságnak - nyugtatja meg, miközben újra a papírt kezdi szuggerálni.
- Azért én szívesen meghallgatnám, mit tartalmaznak azok a papírok - mosolyodik el könnyedén. - És azt is, hogy ennek van e valami köze ahhoz, hogy meglátogatott.

_____________
Elveszthetsz hidd el, ha börtönbe zársz,
a fészkedből elszállok én.
Hogy megtarthass, az kell, hogy hadd higyjem már,
az élet, míg élek enyém.

Egy társ kell, egy barát, ki megvéd, ki átölel,
ki megóv, ki segít, ha vigasz, vagy tréfa kell.
De hagyja, hogy éljek, szabadon, mint a lélek,
mert így vagyok csak én.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Violetta J. Worth
Diák - Pugnax
avatar

Female Halak Jelige : A Kiszámíthatatlan
Hozzászólások : 1383
Évfolyam : Második
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Dorothea Bristow lakosztálya   Szomb. Okt. 17 2009, 16:04

Néniiiiii

Na szép, nem én szabadkozok, de én érzem magamat kellemetlenül a helyzetben. Nekem ez is új, mint oly sok minden, ami az elkövetkezendő percekben esetleg órákban itt történni fog. Nem igazán vagyok a híve annak, hogy sokat kell beszélgetni az emberekkel, hogy mindenkit ismerni kell, de most, mivel okkal jöttem ide, biztos vagyok benne, hogy nem szabad hagynom néhány kérdést megválaszolatlanul.
A fotelben ülve kicsit összehúzom magamat, karjaimat a térdeimre teszem, és egy kicsit elkezdek előre hátra hintázni.
- Engem különösebben nem zavar, bár nem szeretem a hideget. – Nekem teljesen mindegy, ha szeretné felőlem lehet nyitva az ablak, nem fog zavarni. Sőt még azt is elnézem, ha megengedi, hogy kinézzek, persze csak kíváncsiságból, csak idővel, vagy esetleg máskor. Már, ha lesz máskor.
- Hát, esetleg egy citromos teát, de nem akarok gondot okozni, szóval csak akkor, ha maga is iszik velem. – Na igen, tényleg valami más, itt már biztos van ok. Nem szoktam ilyen lenni, bár ő nem tudhatja, de eléggé rá tudnak az emberek hibázni arra, ha én máshogyan viselkedek, még akkor is, ha nem ismernek. Szeleburdi, okoskodó, vélemény kinyilvánító, nem törődöm, makacs, és önfejű emberke, aki nem arról híres, hogy illedelmes lenne, nem szokta mások érdekeit maga előtt tartani, most eléggé furcsán viselkedik. Ez még engem is megrémít, lehet elkaptam valami betegséget, vagy éppenséggel csak érzem, hogy a karvezetőm előtt nem kéne elásnom magamat, legalábbis nem az első találkozásnál.
- Nem egy nagy hobbim a tanárlátogatás az biztos. – Egy apró mosoly jelenik meg az arcomon, miközben válaszolok a kérdésére és tekintetemmel újra, meg újra végigfürkészem a szobát.
- Ha zavarom elmehetek, tényleg, nem is tudom mi jutott eszembe, mikor bekopogtam. – Szabadkozok, magyarázkodok és lassan meg is indulok a fotelból. Vagyis elkezdem keresni a cipőimet, mert valahogy sikerült a fotel alá rugdosni őket, ahonnan azért nem olyan könnyű előhalászni.
- Csak egy kis érdekesség. – Lassan felkelek – mezítláb- odacsoszogok a tanárnőhöz, odanyújtom elé a papírokat, amin egy családfa több generációján át levezetett története van. Igen, nekem ezzel sikerült az időmet eltöltenem, amíg a szobámba voltam, mindenféle segítség nélkül, és bizony találtam valamit, ami akár a tanárnőnek is érdekes lehet. Már ha elhiszi azt, ami a papíron áll. Miután a papírok már nincsenek a kezemben, lassan visszacsoszogok a fotelhez és visszahuppanok, úgy nézegetem tovább a velem szemben ülőt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorothea Bristow
Karvezető - Pugnax
avatar

Female Bika Jelige : Néniiii ^^
Hozzászólások : 852
Tantárgy(ak) : Számmisztika, Mitológiák és Vallások tanár
Kor : 42

TémanyitásTárgy: Re: Dorothea Bristow lakosztálya   Szomb. Okt. 17 2009, 16:37

Rokonlányka ^^

Az, hogy valaki hintázik, vagy dülöngél, nem mindig ad okot az aggodalomra, de ő sejti, hogy a lánynak van valami mondanivalója, vagy történt valami, amiről beszélni szeretne. Legalábbis ezt olvassa ki a testtartásából.
- Nekem még hozzá kell szoknom ehhez a változatos időjáráshoz, és ma már elég sokat üldögéltem ott kint - nézek egy pillanatra az erkély felé. - A parkra nyílik a kilátás, és bár magasan vagyunk, azért egy-egy jókedvű nevetés idáig is elhallatszik, ezért is van nyitva általában - magyarázza kedvesen, hamar feloldódik az emberek társaságában.
- Nem okoz gondot, Miss Worth, ezért is ajánlottam fel - nevetem finoman el magam. - És szívesen csatlakozom önhöz, a tea bármikor jó választás számomra.
Pálcáját előveszi, és hármat pöccint vele, mire megjelenik egy teás készlet, a kancsóban a meleg tea, mellette pedig citromlé, tej, cukor és méz. Mindkét nagy csészébe, melyet kék virágok tarkítanak, tölt a teából, majd az egyiket a lány elé tolja.
- Ízesítse be kedvére, ahogyan Ön szereti - mondja, miközben ő már egy púpozott kanál cukorral és kevés citrommal ízesített teáját kevergeti. - Egészségére - ezzel finoman belekortyol a kellemesen meleg nedűbe, két keze között tartva a bögrét, melengetve kicsit a kezét.
- Mindjárt gondoltam, hogy nem szokása - nevet fel. - Tudja, megérzés - mosolyog rá vissza, miközben követi tekintetét. - Talán nem ilyenre számított? - néz ő is még egyszer körbe, egyértelműen utalva a lakosztályra. A zavart magyarázkodásra megrázza fejét, mire tincsei fél pillanat alatt ugrándoznak össze-vissza.
- Hiszen mondtam, örülök, hogy van társaságom - hangja komoly, mégis nyugtató, érezni rajta, hogy mindegy, gyerek vagy felnőtt az illető. - Szóval, csak maradjon, és iszogassa a teáját - mosolyog rá, miközben a csészéjét a tálcára teszi, és átveszi tőle a papírokat.
Meglepetten néz fel, nem érti, hogy a lány miért adja oda a családfája papírjait, de nem akarja megbántani, figyelmesen tanulmányozni kezdi. Ahogyan szépen lassan halad, úgy akad el a lélegzete, majd nehezen véve a levegőt, felpillant a lányra.
- Ez..., ez nem szimplán egy kis érdekesség - néz Violetta szemeibe, majd újra a papírra, és megint a lányra, mintha valami tenisz mérkőzést nézne. - Az ön nagynénikéjének az én apám a féltestvére volt - mondja ki a nyilvánvalót, hiszen erre már a lány is rájött, különben nem lenne itt a lakosztályban.
- Tudja..., tudod - néz fel bocsánatkérően -, - azt hiszem, nem illik ilyenkor már magázódni -, nekem azt mondták, hogy apám családjából már senki sem él - nem magyarázkodik tovább, csak pálcájával pöccint egyet, mire teája kissé megemelkedik, ahogyan valami más is belekerül, illatából ítélve talán egy kortynyi whiskey. Aprót kortyol belőle, miközben a papírokat leteszi maguk közé az asztalra.
- Ahogy látom, te sokkal jobban viseled a dolgot - présel ki magából egy halvány mosolyt, miközben szeme visszatéved a papír egy bizonyos pontjára.

_____________
Elveszthetsz hidd el, ha börtönbe zársz,
a fészkedből elszállok én.
Hogy megtarthass, az kell, hogy hadd higyjem már,
az élet, míg élek enyém.

Egy társ kell, egy barát, ki megvéd, ki átölel,
ki megóv, ki segít, ha vigasz, vagy tréfa kell.
De hagyja, hogy éljek, szabadon, mint a lélek,
mert így vagyok csak én.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Violetta J. Worth
Diák - Pugnax
avatar

Female Halak Jelige : A Kiszámíthatatlan
Hozzászólások : 1383
Évfolyam : Második
Kor : 26

TémanyitásTárgy: Re: Dorothea Bristow lakosztálya   Szomb. Okt. 17 2009, 18:14

Néniiiii

- Értem tehát a tanárnő kíváncsi emberke. – Ezt valahogy magamban szerettem volna megállapítani, de egy kicsit hangosabb lett a kelleténél, és inkább összehúzom magam. Már, ha annál jobban össze lehet, mint amennyire össze vagyok. Ez kellemetlen, nem szerettem volna az orra alá dörgölni, de hát nekem mindig a rossz jut eszembe mindenről elsőre.
A teát szívesen elfogadom, és elkészítem magamnak. Egy kis méz, egy kis cukor és annál sokkal, de sokkal több citrom kerül bele a löttybe, majd egy kanál, amivel elkezdem kevergetni, aztán egy nagyobbat kortyolok bele.
- Köszönöm. – Igen, ez megint nem maradhat el, és, mintha minta diák lennék mindent, megköszöngetek. Elkezdem kortyolgatni az italt, és közben még mindig nézelődök körbe.
- Hát fogalmam se volt róla, vajon, hogyan is nézhet ki. – Valahogy nem számítottam ilyenre, tényleg nem, ezt eltalálta. Gondoltam, ez is olyan lesz, mint a többi. Legalábbis, ahol én eddig jártam a büntetéseket beszerezve, mindegyik egy rideg irodának tűnt, egy ajtóval elválasztva a lakosztályt, minden érdeklődő pillantástól.
- Akkor még maradnék egy picit, ha lehet. – Egy apró mosoly jelenik meg az arcomon, majd nézem az arcvonásait, miközben a papírokat vizslatja. Gondoltam, hogy az elején nem fogja érdekelni, erre számítottam, de azt már most becsülöm benne, hogy nem adja vissza egyből.
Aztán valami változik, hirtelen megijedek, mert úgy tűnik, mintha szegény karvezetőm mindjárt elájulna. Eléggé érdekes arcot vágva nézem, ahogy felpillant rám, majd kortyolok egyet a teámba.
- Igen, én már megszoktam a furcsaságokat. – Apró mosoly. Sok minden kiderült már az én családomról, amit megszoktam már az évek során.
- Én azért maradnék a magázódásnál. – Igen, nekem kissé furán hatna, hogy tegeződjek, de azt nem bánom, ha engem nem magáznak. Tudom, hogy már betöltöttem a 18. életévemet, de azért még nem érzem magamat olyan öregnek, hogy magázzanak, ezért is nem szeretem a tanárok eme szokását.
- Hát, tudja, mikor összehoztam, akkor kicsit meglepődtem én is, de az nem ma volt. Napokkal ezelőtt, talán éppen ezért vagyok most ilyen állapotban. Szóval érti… - Remélem, hogy érti, mert még én magam se tudom, hogy mit akartam ezzel mondani. Egy kisebb sóhajt kipréselek az ajkaim között, majd egy újabbat kortyolok a poharam tartalmába, és úgy vizslatóm tovább a velem szemben ülőt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Dorothea Bristow
Karvezető - Pugnax
avatar

Female Bika Jelige : Néniiii ^^
Hozzászólások : 852
Tantárgy(ak) : Számmisztika, Mitológiák és Vallások tanár
Kor : 42

TémanyitásTárgy: Re: Dorothea Bristow lakosztálya   Vas. Okt. 18 2009, 13:51

Rokonlányka ^^

- Azt hiszem, így is mondhatjuk - neveti el magát a lány zavarán, és bár nem szidja le, most nem is nyugtatja meg, csak kuncog még egy ideig a kissé szemtelen, de felettébb őszinte megjegyzésen.
A válaszra aprót bólint, és elégedetten szemléli hangulatos lakosztályát.
- Nem szeretek az átlaghoz tartozni, tudja? - kérdezi, bár választ nem igazán vár, hiszen még nem ismeri. - Egy külön irodába beszorítva lenni nekem kényelmetlen lett volna, így a nappali egy részét - mutat az íróasztalra és a két kényelmes székre -, feláldoztam és azért betettem egy íróasztalt, de nem igazán használom, csak, ha nagyon szükséges, és komoly dologról van szó.
Igen, eljött az iskolába, tanítani is fog, de ez nem jelenti azt, hogy mindenben alkalmazkodik a szabályokhoz.
A családfa láttán inkább csak hebegni-habogni tudna, így egy kicsit csendben marad, míg elkortyolja a teáját. Nem szokott inni, csak nagyon ritkán, és ez is inkább ízesítés a teába, de most nagyon jól tud esni. Miért mondták azt a szülei és nagyszülei, hogy nincs senki már a másik családból? Lehet, hogy minden másképpen alakult volna, ha mások veszik magukhoz. De akkor az is lehet, hogy nem lenne itt, hanem valami teljesen más foglalkozása lenne, esetleg otthon üldögélne, miközben a gyerekei a feje tetejére fordítják a házat.
Az üres csésze halkan koppan a tálcán, majd tétova mosollyal a lányra néz.
- Megértelek, de tudd, hogy a lehetőség adott. Ha bármikor szeretnél váltani, amikor négyszemközt vagyunk, nyugodtan tegezhetsz - úgy érzi, hogy ezt a lehetőséget fel kell ajánlania, mert..., mert így tűnik helyesnek.
Ismét tölt magának egy kis teát, beízesíti, és a csészét újra a kezébe veszi.
- Így már érthető - bólogat, és talán most először fordul elő, hogy nem találja a szavakat. - Ezek szerint a családodban megszokottak az ilyen esetek? - böki ki a kérdést, majd legyint egyet, és halvány mosoly szalad ajkaira.
- Nem mintha az én családom olyan egyszerű lenne. Mindenki szétszéledt a világ négy tája felé, van aki író lett, vagy képregényrajzoló, van, aki játékboltot nyitott, vagy éppen színészkedik, és igen, ők mind a mugli világban értek el sikereket - neveti el magát. - Tudod, nekünk szinte a vérünkben volt, hogy azt tegyük, ami biztosan nem felel meg az aranyvérűek normájának - somolyog az orra alatt.

_____________
Elveszthetsz hidd el, ha börtönbe zársz,
a fészkedből elszállok én.
Hogy megtarthass, az kell, hogy hadd higyjem már,
az élet, míg élek enyém.

Egy társ kell, egy barát, ki megvéd, ki átölel,
ki megóv, ki segít, ha vigasz, vagy tréfa kell.
De hagyja, hogy éljek, szabadon, mint a lélek,
mert így vagyok csak én.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Stefán Adrián
Diák - Pilluamuleto
avatar

Male Kos Jelige : EGO
Hozzászólások : 255
Évfolyam : Második
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Dorothea Bristow lakosztálya   Szomb. Okt. 31 2009, 16:34

Minden bizonnyal érdekes látvány lehet a pillus szöszi fiú ebben a farkas jelmezben. Nem a legjobb darab, de hát ezt kapta testvérétől, neki pedig be kell érnie ennyivel. Igyekezett kicsit kicsinosítani, legalább némileg közelítse meg tökéletességében a jelmez Adriánt. No, ennyire futott. Szóval a lompos elindult a megbeszélt találkahelyre. Igaz, nem éppen időben, hiszen pont az általa megemlített randit késte le. De talán a leendő Piroska elnéző lesz. Legalábbis a fiú próbálkozik. Szerencsére olyan sokat nem kell osonnia a folyosókon, hisz a tanerő szobája, nincs olyan messze tőlük. De a buli miatt már megéri ezt a kosztümöt felöltenie. No meg a csokik... remélhetőleg a tanárok is készülnek, nem csak ők, és nem kell majd üres kosárral visszatérniük a toronyba.
Megáll a terem előtt, bár igyekszik némi félhomályba kerülni, ami ebben a pillanatban, vagyis ebben a napszakban igencsak nehézkes. Figyeli a folyosót, mármint a toronyból érkező felét, hogy ki is a rejtélyes Piroska, akivel a mai napot majd tölti. Remélhetőleg a normálisabb fajtából jön. Lehet jobban oda kéne figyelnie a kézírásokra, és legközelebb majd nem kell azon izgulnia, hogy vajon bányaréme, vagy formás kis bige.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Krisztyne Blackcat
Diák - Pilluamuleto
avatar

Female Hozzászólások : 907
Évfolyam : Második

TémanyitásTárgy: Re: Dorothea Bristow lakosztálya   Szomb. Okt. 31 2009, 16:48

Lassan, kicsit szomorkásan indulok neki a csokigyűjtéési akciónak...Piros ruházatom elég érdekessé tesz, különösen, hogy a hajam most is maradt kék, bár az elkenődöttséget jelezve belecsempésztem némi szürke árnyalatot. Még jó, hogy a felsőm kapucnia eltakarja, mert úgy nézhetek ki, mint egy őszülö lány. A fodrokat igazgatva szoknyámon érek oda Miss Brithow ajtajához. Nem nagyon nézek körül, nem is várom már igazán Adrián. Elkönyvelem, hogy hoppon maradt piroskaként fogok gyújtögetni.
Bekopogok a tanárnő lakosztályába, és mint egy 10 éves kislányka állok ott elárvultan. Várom, hogy kinyíljon az ajtó, vagy valaki kiszóljon rajta. Valaki...na vajon ki.
~Most mit is kell mondani? Nem csináltam még ilyet... Csokit, vagy csínyt? Na de ha nem kapok csokit milyen csínyt követek én itt el egyedül?~
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Stefán Adrián
Diák - Pilluamuleto
avatar

Male Kos Jelige : EGO
Hozzászólások : 255
Évfolyam : Második
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Dorothea Bristow lakosztálya   Szomb. Okt. 31 2009, 16:58

Adrián pedig az árnyékszerűségben elbújva várja Piroskáját. Látja ám ő érkezni a kékséget. Azért egy kisebb sóhaj elhagyja ajkait, mert hát mégiscsak megkönnyebbülés Krisztivel gyűjtögetni, mint bárki mással, őt azért jobban ismeri, mint akármelyik pillust. A lány nincs a legjobb kedvében, ez látszik rajta. És bár Adrián olvasta a hirdetőt, de nem írt vissza, ezért bizonyára azt hiheti, hogy már nem is jön. Pedig ő itt van egy nagy lompos farkasként. Persze, az elegancia kicsiny csírája is látszik rajta, de mindössze ennyi csak, ami mára maradt. Nagh meg ő a teremtől nem is olyan messze. Mikor Kriszti bekopog, azért előjön ő a félhomályból, ne hogy ő kapjon meg minden csokit, ha esetleg a tanránő nem túl sok mindennel készült volna. Bár, Mrs Bristow-nak jó a híre, talán nem feledkezik meg a "gyerekekről". Remélhetőleg. Szóval, Adrián előlép a félhomályból, persze előtte azért jól szemügyre veszi a kiöltözött, vagyis Piroskának beöltözött lányt.
- Mekkore kő esett le a szívemről, hogy Te vagy az.. és hm... hát meg kell mondjam... - máris beszél, mihelyet előlépett, és persze tekintete is sűrűn jár fel le a lány karosszériáján - ... minő kellemes csalódás.
Szája halvány mosolyra húzódik, miközben beáll a lány mellé, az ajtó elé.
- Amúgy egyszerre mondjuk?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Krisztyne Blackcat
Diák - Pilluamuleto
avatar

Female Hozzászólások : 907
Évfolyam : Második

TémanyitásTárgy: Re: Dorothea Bristow lakosztálya   Szomb. Okt. 31 2009, 17:11

Végigvizslatom a farkast, akiről ha nem tudnám, hogy kicsoda, talán nem is ismerném meg. Bár a hagja árulkodó. És a vizslatása is ismerős. Bár nem engem szokott végigfürkészni, láttam már hogyan mustrálja a lányokat. Nem is olyan nagy baj az, hisz fiúból van vagy mifene. Én meg lányból, így talán örömömben, hogy megérkezett, talán az a kis sokat sejtető hümmögés miatt, de széles mosoly jelenik meg arcomon.
- Azt hittem a követ a farkas hasába varrta a nagymama....amúgy kire számítottál? Egyébként merre csatangoltál Farkarom?
Na jó, azért még egy kis játék belefér a dolgokba. Ha már késett, akkor egy kis iróniát had kapjon a fiú...persze széles vigyorral, és egy kis kacsintással párosítva. Más kérdés, hogy én is késtem, de ezt ő remélhetőleg nem sejti. Ha mégis, akkor hatalmasat fogok koppanni, de lassan megszokom. Hozzáedződöm én, és erős leszek, mint egy kőszikla.
- Persze, egyszerre....
Be nem vallanám, ogy nem vagyok benne biztos, hogy mit is kell mondani. Majd lesz valami. Ha ő belekezd én bekapcsolódom. Most már csak arra kell várni, hogy nyíljon az a fránya ajtó.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Dorothea Bristow lakosztálya   

Vissza az elejére Go down
 

Dorothea Bristow lakosztálya

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tornerans Mágusképző Szakiskola :: Központi kastély :: Harmadik emelet-


Forumotion.com | © phpBB | Free forum support | Kapcsolat | Report an abuse | Create a free blog