Sötét Varázslatok Kivédése tanterem

*A házvezetőnője határozott belépése kiszakítja a csendes szemlélődés állapotából, ami közben észre sem vette, hogy egy kész kis erdőt rajzolt a pergamenjére, apró fácskákból. Bűntudatosan nézi a tönkretett pergament, de eltüntetni sem szeretné a rajzot, valamiért beleszeret. Gyorsan a tarisznyájába süllyeszti hát, és végre a tanárnőre koncentrál. Az idézetről egy dolog jut eszébe: ~Montgomerry... Anne, hát persze!~ Visszagondol ara az évre, amikor apja ráparancsolt, hogy az irodalmi műveltségét bővítenie kell, és rengeteg mugli könyvet, többek között az Anne-sorozatot is kivégezte. A tündelány beleszeret a részletbe, le is firkantja a fácskái alá, amit újra elővesz, odaillőnek gondolván a sorokat.*
- Ha egy barátom a kútba ugrik, nem követem. Megkeresem a vödröt, hogy utána dobhassam - *fűzi hozzá az első gondolatát a második idézethez, amit a húga hajtogatott neki annyit, mikor még régen kicsit furcsa ötletekkel állt elő.* - Számomra így lehet ezt az idézetet átírni, és... Hát, a barátaim... Legtöbbször nekik kell engem kimenteni a vízből - *mosolyog Ameliere, visszautalva egy korábbi esetre, és Mya felé is küld egy kedves biccentést.* - Őszintén, ha valakit megkedveltem, akkor azért bármit megteszek. Illetve, főleg csak vödröket keresek.
*Reméli, hogy nem nézték totál idiótának a kis ötlete miatt, és hogy sikerült nagyjából összefüggően beszélnie. Félősen a göndör fürtök mögé bújva hallgatja a többieket, és magában mosolyogva egy kis melegség tölti el Amelie szavai hallatán.*

Nyugodtan lépdel ki az Extremus alagsori rezidenciájáról, éppen a szobájában ücsörgött, amikor órájára ránézve észrevette, hogy már bőven elmúlt öt óra. Asztaláról besöpri a szükséges dolgokat a fekete válltáskájába, majd előkeríti a saját karos színeiben pompázó köpenyét, hogy a szabályok szerint induljon el az órára. El fog késni, tudja, sosem volt a pontos érkezés az erénye, csak olyan dolgokról nem felejtkezik el, amik érdeklik is, és le is tudják kötni figyelmét, mint egy bál, vagy netán a Bájitaltan óra. Kicsit távolabbról megpillantja a késő tanárnőt, úgyhogy megszaporázza a lépteit, s majdnem a nyomában lép be. – Szép napot, bocsánat a késésért, professzorasszony. Éppen a defenzív mágia rejtelmeiben merültem el, és amikor eme érdekes tantárgyat tanulmányozom, kissé elhagyom az időérzékemet. – Gyorsan köszön, és próbálja megúszni az esetleges büntetést, tudja magáról, hogy nagyon jó színész, és előző iskolájában már megtanulta, mit kell mondani a késésnél, vagy ez itt nem válik be..? Szépen végighallgatja a tanerő mondandóját, majd halkan elkezdi kipakolni a dolgait, pergamen, penna, tinta, még egy modernebb, mugli íróeszközt is magával hozott, ha esetleg nem lenne idő arra, hogy a hagyományos eszközöket használja. Ezek a frappáns varázstalan tárgyak számtalan hibával rendelkeznek, ám a pennánál gyorsabban, könnyebben lehet velük dolgozni. Az idézetet leírja magának, majd gondolkozni kezd, mihez kezdjen vele. Neki egy személyen kívül a barátai nem fontosak, simán hagyná őket belefulladni őket a vízbe, de ezzel nyílván a többség nem így van, ő se került még ilyen helyzetbe, tehát csak úgy tud rajta gondolkozni, ha beleképzeli magát, éles helyzetben talán másképp cselekedne, ki tudja? Gyorsan összeszedi a gondolatait, majd elkezdi őket elsorolni, több annál az esze, mintsem, hogy üljön és bambuljon, valamit azért illik mondani.
- Szerintem ez az idézet azt próbálja nekünk sugallni, hogy ne veszítsük el a fejünket, semmilyen helyzetben sem. Hisz mit érnénk vele, ha utánuk ugranánk, és mi is meghalnánk? Akkor inkább mi maradjunk életben, bár a szövegben „leugrik” van írva, emiatt nem vagyok benne biztos, nem tudom tökéletesen értelmezni. Tehát azt mondom, ne veszítsük el a fejünket, ha megtámadnak minket, hanem tartsuk meg a hidegvérünket úgy, ahogy kell, és inkább arra koncentráljunk, hogyan oldjuk meg a problémát, miképp segítsünk. –
Miután befejezte mondókáját, meghallgatja az utána beszélőket is, s újból felszólal, hogy a másik kérdésre is válaszoljon.
- A védekezni tudás is épp oly fontos, mint a védekezés, hisz mit ér, ha tudunk egy erős, mindent elsöprő átkot, ám mielőtt használhatnánk, lefagyasztanak minket? Ha a társammal ilyen történne, és én ott vagyok, akkor a helyzettől függ, hogy mit cselekedek. Ha még nem vettek észre, lesből megátkozom a támadót/támadókat, ha már látnak, akkor elé ugrok, és folytatom helyette a harcot, kivéve, ha már én is harcolok valakivel, akkor nem hagynám magam megzavarni, maximum megpróbálnám fedezékbe hozni, vagy megszüntetni a varázslatot, amit rá szórtak. –
Megint azt mondja, ami eszébe jut, ha nincs kedve hozzá, akkor általában csak épphogy megüti a minimumot a beszéde, szívesebben maradt volna a szobájában a könyvei között, de hát a kötelesség, az kötelesség. Meg ki tudja, talán még élvezni is fogja a továbbiakban az óra menetét.

*Miután helyére huppant, lassan lapozgatja a tankönyvét továbbra is, hogy átnézze mi mindent vettek eddig és vajon mire kerülhet sor ma. Közben lassan gyülekeznek körülötte a diákok, de ez Irethet nem igazán érdekli most. Egyik kezére támasztja fejét és elgondolkozva nézegeti a könyvet. Aztán hirtelen egy érintést érez a kezén. Gyorsan felemeli a fejét, hogy vajon ki is az, aki végigsimít a karján. Meglepődötten bámul fel a fiúra, hiszen nem is remélte, hogy végre eljön egy órára is. Végül persze elmosolyodik, bár azért látni rajta, hogy ő sem hisz a szemének.*
- Szia. *Köszön.* - Mit keresel Te itt? *Mosolyodik el és még mindig láthatóan meg van rökönyödve, hogy Castor meglátogat egyetlen órát is. Közben hátrafordul ültében, hogy meghallgassa a fiú válaszát. Ám ekkor kinyílik az ajtó és belép rajta a tanárnő. Ireth érdekesnek tartja a belépőjét és követi tekintetével, ahogyan az asztalához sétál. A táblán is figyelemmel olvassa el a szöveget.* ~Hát én bizony nem ismerem.~ *Majd a felszólításra, hogy mondják el véleményüket, gondolkozni kezd. Végül is ő is megtenne sok mindent a barátaiért. Bár ha belegondol, alig van belőlük egy pár. Legközelebb most hozzá Castor áll az iskola falain belül nézve. Amúgy pedig nagyanyja, és anyja. Valamint egy pár barátnő, de velük már vagy két éve nem is beszélt. Persze azért tudja, hogy mit kellene válaszolnia. Figyeli közben a többieket is, akik felszólalnak és néha biccent is, amikor egyetért velük. Tudja, ő is, hogy fontos a védekezés, és persze a barátság, de mire megszólalna, már szinte mindent elmondanak előtte. Most ismételje meg az előtte elhangzottakat? Úgy dönt inkább nem és így csak csendben ül a helyén, kissé féloldalra fordulva, hogy ha Castor esetleg mondani szeretne valamit, azt meghallja. A másik fülével pedig az órára igyekszik figyelni. Természetesen ha felszólítják, válaszol is, de egyenlőre nem érez rá komolyabb késztetést. Kissé összezavarodtak gondolatai és ebben Castornak is része van. Így végül is csak halkan sóhajt egyet, majd figyelemmel követi a felszólalók szavait.*

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

A tanárnő megérkeztével elrakta noteszét, szavai első pillanatban meglepik.~ Érdekes kezdete az SVK tanórának. Nem erre számítottam~
Kék szemeit a táblára veti, elolvassa magában az idézetet. ~„Ha az összes barátom leugrik egy hídról, én nem ugrom velük. Lent várok, hogy elkaphassam őket!”~ Végighallgatja azokat akik előtte felszólaltak, majd jelzi, hogy szeretne ő is hozzáfűzni valamit, mikor Rick befejezi mondandóját feláll és belekezd sajátjába. Vékony testalkata alig észrevehető neszt hallat mikor feláll és kilép a pad mellé.
-Annyit fűznék csak hozzá, hogy az elhangzottak együtt lesznek teljes értékűek. Kiegészítik egymást. Vagyis mégis hozzá tennék még egy megjegyzést. A legjobb barátunkból is lehet ellenség, amire mindíg számítanunk kell, és ha ez bekövetkezik meg kell próbálnunk elérni azt, hogy barátunk bármi okból fordul is ellenünk, ne tehessen bennünk és önmagában sem kárt. Mert bármit is tesz ellenünk emlékeznünk kell rá, hogy valaha sok mindent megéltünk együtt, és nem is tudhatjuk mi az oka cselekedeteinek.
Gondolatmenetét befejezve visszaül asztalához és a további felszólalásokat hallgatja, kíváncsian nézi a tanárnő reakcióját a különböző megállapításokkal kapcsolatban.

*Egy ideje már a teremben ücsörög, de nem sok mindenre reagál, legalábbis arra biztos, hogy nem amikor a többi diák bejön. Hiába a profi nyitott szemmel alvós technikája benne van. Néha lepillant az órájára, hogy mégis tudja hány percet bír ki pislantások nélkül, ami egész jól megy. Talán ha egy lény szállna a szemébe azt is kibírná... Vagy nem, de egyelőre ilyet nem próbál ki, mivel... Meglátja a tanárnőt az ajtóban, aki egyben a karvezetője is. Fejét felemeli a padból, majd pár pillanattal később fel is áll a széket kicsit kilökve maga mögül. Megigazítja a szürke-piros csíkos felsőjét, és a szakadt farmerját is feljebb húzza a csípőjén. Hiába, nem lesz hajlandó normálisan hordani egy nadrágot sem. Miután látja, hogy felesleges volt a felállás visszavetődik a székre, és a füzetét kinyitja egy üres oldalon, valahol a bájitaltan óra után. Végig hallgatja a kérdéseket, és persze az idézetet is jól megszemléli. Jó pár választ hall, és új ötlet híján csak átkölteni tudná a többiek válaszát. De azért elgondolkodik az utóbbi kérdéseken. Avagy mire jó a védekezés, és mit tenne ha egy társát érné egy támadás. Ravaszan elmosolyodik, majd felszólal.*
-Hát... Az idézethez nem fűzök semmit, szerintem elég jól kifejtették az értelmét... Max csak annyit, hogy magasságtól is függ. Ha 1 méter követem, ha 10, akkor már nem igazán.
*Erre csak vállat ránt. Ha a tanárnő figyelmét felkelti a válasza akkor visszakérdez rá.*
-A védekezés pedig nem csak a konkrét védekezésből állhat. Ha egy egyszerű harcot veszünk, akkor például lehet az, hogy szimplán arrébb lépek az ellenfél elől. Felhúzza magát, és neki vezetem egy falnak.
*Erre a gondolatra kicsit mosolyog.*
-Röviden a védekezést fontosnak tartom, de csak akkor ha egy társamat kell megvédeni. Legalábbis kevesen választanak egy ép harcra kész ellenfelet, ha közben ott van egy olyan aki félig sérült.
*A vázlatát felrajzolta, és most beleszőheti a Sötét Varázslatokat is.*
-És ezekből a példákból arra akarok utalni, hogy ha ránk támadnak egy átokkal, akkor lehet, hogy elég egy kisebb ellenvarázs, és abból több, mint sem ha nagyobb erejű védekezéssel védünk ki egy átkot, és azzal hamarabb lemegy az erőnk, és utána már nem biztos, hogy visszatámadhatunk... Ami pedig a társat illeti... Én elé állnék az ellenfélnek, és az erőviszonyokat felmérve döntenék arról, hogy inkább megfogom a társam és elfuttok vele, vagy kihívom harcra, vagy elcsalom, vagy rámondok egy vakító vagy hasonló gátló átkot amivel időt nyerhetek és leszedhetem róla az átkot.
*Kicsit hosszadalmas lett a kifejtése, és talán néhol érthetetlen is, de csak amiatt, mert most nincs ereje a kezével hozzámutogatni.*
-És végül... Ahogy mondani szokás... A legjobb védekezés a támadás.
*Egy újabb mosolyt csal az arcára, majd kényelmesen hátradől a széktámlájának.*

// Vivien, nem kell jelentkezni, nyugodtan írj Smile

Holnap 8kor jön kövi hszem ! Aki még nem írt, írjon addig Smile

//

*Mosolyogva biccent az érkező ismerősöknek, így Myának, Bittának, és Sue-nak. Addisonnak halkan köszön, mikor mellé ül.*
- Heló. Rég találkoztunk. *majd újr gondolataiba mélyed, és firkálgatni kezd, ha már más dolga úgy sincs. Kamilla érkezésére felkapja a fejét.*
~Hmm, biztos későn indult el... Ismerős érzés...~
*Ezután újra rajzai felé fordítja fejét, és csak amikor a tanár érkezik, akkor hagyja abba a rajzolgatást.*
- Jó napot... *motyogja. Az idézett hallatán hirtelen egy nagyon érdekes dolgot pillant meg a padján, és azt kezdi nézni, hogy a többiek ne lássák értetlen arckifejezését. Aztán újabb idézet, ezúttal a táblán. Természetesen megint nem szűr le belőle semmit, viszont a következő kérdésre már tud válaszolni, így megvárja, amíg épp nem akar beszélni senki.*
- Hogy mi a véleményem a harc közbeni védekezésről? ~Semmi~ Véleményem szerint fontos, és ha esetleg nem egy iskolai párbajról van szó, szükséges, sőt kötelező. Mindazonáltal, a legjobb védekezés a támadás, ez az én "jelszavam", és alkalmazni is fogom, ha arra van szükség. *Ezután mély lélegzetet vesz, és körülnéz a teremben, várva a reakciókat.*
- Na, milyen voltam? *kérdezi Addisontól.*

**Hozzászólások** : 24 **Évfolyam** : Első

*Természetesen unatkozik, nincs itt senki akit ismerne, csak Clio, de ő is el van foglalva. Így csak könyököl, és néz ki a fejéből, amíg megérkezik a tanár. Végighallgatja az idézetet, de árvaházi gyerek lévén nem sokat mond neki. Újabb idézet, aztán egy kérdés. Most inkább kimarad ebből, ha hülyeséget mond, utána éghet a pofája. Így inkább ül, és figyel.*

*Elmosolyodik Ireth kérdését hallva, hisz valóban, ő nem lesz az az órára folyamatosan járkáló diák.Valahogy nem érez késztetést arra, hogy végigücsörögjön jó pár órát még akkor is, ha nagyon izgalmas tanulnivalókat raktározhat el az agyában.*
-Csak azért vagyok itt bent, mert a karvezetőm tartja az órát, semmi másért...bár most már azt hiszem ez az óra rögtön több jót tartogat nekem, mint előtte gondoltam volna.*Elmosolyodik újfent és Irethtre kacsint, majd mikor a pár pillanattal korábban a terembe libbenő tanárnő hozzálát az órához elfintorodik.*~Nah, ezt benéztem még a végén felszólítanak...~*Dünnyögi magában, majd nagyot sóhajtva átfutja az idézetet, levonja a szükséges konzekvenciákat és úgy dönt, ő bizony ugrik a társai után....vagy előttük, de a lényeg hogy ugrik.Iszonyúan fáradt s szinte abban a pillanatban koppan a homloka az asztalon mikor a tanárnő felteszi az első kérdést.Enyhe agyrázkódással igyekszik követni az eseményeket.*

* Vivien mikor látja hogy értelmetlen jelentkezni elmosolyodik és ő is inkább kötetlenül lép be a beszélgetésbe.*
- Szerintem ha frappánsan védekezünk, és megzavarjuk ezzel az ellenséget, sokkal nagyobb hatása van mint egy monoton, ámbár erős támadó átoknak. Nem lehet csak úgy neki támadni valakinek... Az eszünk is kell dolgozzon. Megzavarjuk vele az ellenséget. És a társunkat mindenképp meg kell védeni, hisz' ő ha harcképes, tulajdonképpen csak a segítségünkre van. Amíg vele foglalkoznak, hátulról ügyesen támadhatunk. És atársunk azért jó mert többen vagyunk és cselezhetünk akár. * Magabiztosan, kihangsúlyozva a fontosabb gondolatokat, magyarázza a gondolatait érthetően. Lehet hülyeséget mond, de akkor is megnyerő, és "zavarodás mentes".*

Egész jól el van a maga kis világában és csak a csukodó és záródó ajtó hangjára emeli fel fejét. Valahogy az itt-ott megejtett zajfoszlányok se emelik fel annyira kíváncsiságát, hogy a vörös arra emelje fel a fejét. Jól el van itt a maga kis padjában, a gondolatok tengerével és nem is igazán várja az óra kezdetét. Persze, ahogy az lenni szokott előbb-utóbb a tanár is megjelenik a színen és így gondolatait kizárva már nagyon is csak a mondott szavakra figyel.
~Maud, Maud miért is ismerős?!~
Valahogy az idézetek megragadják a képzeletét, de egyelőre ül, mint néma fogadalmat tett diák, lévén semmi plusz okosságot se tud mondani. Szerinte már eléggé ki lett vesézve a téma, így csak egyelőre lekörmöli a két idézetet és végére majd odateszi összegzésként a lényeget, amit a tanár kifog emelni.

//előre is bocs, ha véletlenül utánoztam valakit, nem volterőm végigolvasni az előttem írottakat... tök beteg vok...//

* Kamilla nagyot néz, ahogy a tanárnő megjelenik. Arcára ki is ül kicsit a döbbenet, de gyorsan rendbe szedi magát. Aztán a kis monológ alatt elgondolkozik. *
~ Mi lehet ebben, aminek a mágiához, és az SVK-hoz lehet valami köze?~ * Végül a többiek után neki is beugrik valami. *
- Tanárnő ezzel nem arra célzunk, hogy a barátság ereje csodákra képes? úgy értem, hogy a barátainkért, a szeretteinkért képesek vagyunk olyan energiákat is fölszabadítani, ami más esetekben nem sikerül... és mivel a mágia egyik alapköve az érzelmi szilárdságunk, vagy éppen labilitásunk, így erőnk megnő, ha egy barátunkon akarunk segíteni. Akár védelemről, akár támadásról van szó, az érzelmeink sokban meghatározzák az általunk használt varázslat vagy ártás nagyságát. Legalábbis... szerintem így van. * A végére kicsit elbizonytalanodik, majd érdeklődve várja a tanárnő véleményét a dologgal kapcsolatban. *

*Clio csak elmosolyodva nézi a lányt, ahogy eltünteti a tintapacát a pergamenről. Csöppet sincsen bűntudata, Scar is szokta szekálni, szóval ez azokhoz képest igen kis „tett” volt. De nagyon szereti a lányt, legjobb barátnője, szóval egy kis „csipkelődés” igazán belefér néha. Ekkor észreveszi egyik ismerősét, aki láthatólag egyedül van, s integet neki, jelezve, hogy Oliver nyugodtan oda mehet hozzájuk, már hangosan szólna is a fiúnak, mikor egyszeriben egy puszit kap az arcára, s meghallja azt a hangot, amit ezer közül is simán felismerne, Derek hangját. Oda is fordul a fiúhoz, s ekkor a szájára is érkezik egy puszi. Elmosolyodva néz a fiúra, még arra sem fordul el, mikor Scarlet köhögő rohamot kap, sőt a mosolya még szélesebb lesz, hiszen egyértelmű, hogy ez miattuk van.*
- Hali Derek! Már nagyon!*Mondja széles mosollyal, s áthajolva az asztal felett ad egy csókot a fiúnak, majd miközben visszaül, szeme sarkából barátnőjére pislog. Kíváncsi rá, hogy Scarlet hogyan reagál a helyzet jelenlegi állására, de amint látja most nincsen kötözködős kedvében. Kicsit csodálkozik is ezen, és nem csak amiatt, hogy nem reagálta le a dolgot, hanem azon is, hogy Derek érkezése előtt sem volt társalgós kedvében. Sóhajt egyet, majd szemével ismét végigfut a megjelent diákokon, jó pár ismerőst pillant meg, akiknek bár intett megérkezésekor, de igazából most fogta fel, hogy kiknek is köszönt még akkor. Pillantása újra Oliverre fut, akiről még nem tudta eldönteni, hogy nem vette észre az intését, vagy nem akar odamenni hozzájuk, vagy csak még egyszerűen nem indult el. Tekintete újra Derekre siklik. A két tekintet egymásba fonódik, s szeretett teljesen mosolyog a fiúra, miközben kinyújtja a kezét a pad alatt, s Derek tenyerébe csúsztatja sajátját. Hosszú távon a dolog így pad alatt nem túl kényelmes, de egy ideig elviselhető, s az, hogy saját bőrén érzi a fiú bőrének meleg tapintását, mindent megér. Ekkor az ajtó hangosan kicsapódik, s hátrakapva a fejét, egy vörös hajú nőt vél felfedezni. Van ideje végignézni rajta, de úgy dönt, majd később „elemzi”, miután már valamennyit a személyiségéről is tud, hiszen a külső nem minden. Egy idézettel kezd, amit Clio gyorsan le is körmöl, jó lesz majd az egyik fotóalbumjába ilyen kis „megjegyzésnek”. Persze Derek kezét most már elengedi, mert úgy kissé nehezebb jegyzetelni. Leírja annak a nőnek a nevét is, akitől a tanárnő idézett, majd csak figyel tovább. A Sötét Varázslatok Kivédése is azok közé a tantárgyak közé tartozik, amiket kedvel. A nő neve azonnal szöget üt a fejében.*
~ Amber, mint borostyán… Különleges név, mit ne mondjak!~*Gondolja, s elkezd azon gondolkodni, hogy milyennek képzelné el ezen név alapján a tulajdonosát, de ekkor egy újabb idézet jón, de ez már írásban. Ezt is gyorsan lefirkantja a pergamenjére, majd újra a tanárnőre koncentrál, aki egyből fel is teszi első kérdését. Neki is van hozzáfűznivalója, szóval megvárja, hogy legyen egy kis hely két válasz között és akkor feláll, s elmondja ő is a véleményét.*
- Most erről hírtelen az jutott az eszembe, hogy a bárányok általában követik egymást. Szóval, ha egy elindul, akkor az egész csorda, gondolkodás nélkül követi, s ha nem lenne a pásztor, hogy a helyes út felé terelje őket, akkor könnyen a vesztükbe szaladhatnának. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenki azt gondolja, hogy a barátait neki kell terelgetnie, hanem, hogy minden helyzetben van valaki, aki elég hideg fejjel gondolkodjon ahhoz, hogy segítsen a többieknek. Másfelől ez a kötödésről is szól. Hiszen még ha egy ember is leugrana a hídról, nem igazán lenne esélye annak, aki alul áll, hogy megmentse, talán valami varázslattal, de ha többen ugranak, akkor a helyzet kissé menthetetlenné válik. És ezt képletesen értve, akár milyen reménytelen is a helyzet, ha igaz barátaim bajba szorulnak, és a padlóra kerülnek és akár mennyire is úgy gondolná az ember, hogy már késő, a remény az, ami utoljára meghal. A leg utolsó pillanatban is segíthetünk, mert néha már az is nagy segítség, ha csak tudják, hogy ott vagyunk nekik. Szóval szerintem ez a feltétlen bizalomról és az önzetlen barátságról szól, és felhívja a figyelmet az ésszerűtlen, meggondolatlan döntések elkerülésére.*Fejezi be az igen csak hosszúra sikeredett magyarázatot, majd leül. Válasza valószínűleg jobban varázstalan gondolkodási módot tükröz, mint szerette volna, de mivel szinte teljesen varázslat nélkül élt ez idáig, így ez annyira nem meglepő a számára. Azért reménykedik, hogy egyre jobban belerázódik majd. Meghallgatja a többi választ is, lényegében nem sokban térnek el egymástól, de hát egy négy rövidke sorból álló versről nem is nagyon lehet sok különböző véleményt alkotni. El is hangzik egy másik kérdés is, amire szintén válaszol, mivel ezekre tud választ adni, s legalább letett már valamicskét az asztalra, még akkor is, ha a későbbiekben olyan kérdés lenne, amire nem fog tudni választ adni. Így legalább nem érzi úgy, hogy teljesen hülye, kivétel, ha baromságokat mondott.*
- A védekezés legalább olyan fontos, mint a támadás, sőt néha fontosabb is.*Ehhez többet nem mond, hiszen az előtte szólók, már szinte mindent elmondtak, s nem akar túl sok mindent ismételni.*
- Ha a megsebesült társamhoz érzelmileg jobban kötődnék, akár barátilag, szerelmileg, vagy családilag, valószínűleg az életem árán védelmezném őt és segítenék rajta. Amennyiben távolabbi ismerős, akkor is segítenék rajta, ahogyan csak tudok.*Ehhez most csak ennyit fűz, s bár mások is említettek ehhez hasonlókat, úgy gondolja, nem árt, ha ő is elmondja, amit gondol. Újra figyelni kezd, várva, hátha válaszai kritikát kapnak, ha meg nem, hiszen sok vélemény elhangzott, akkor pedig a folytatást várva. Elég gyakran pillant Derekre, mosolyogva, s Scarletre is. Itt a suliban ők azok, akik igazán sokat jelentenek neki, akikért valószínűleg az életét adná.*

*Derek összezárja az ujjait Clio kezén, de ekkor az ajtó kicsapódik. A vörös hajú nő látványa egy pillanatra lenyűgözi, de aztán elhangzik az idézet, ő pedig ráébred, hogy egy órán van... amikre mi tagadás, nem igazán szeret bejárni. De úgy gondolja, a Sötét Varázslatok Kivédése azért szükséges egy varázsló számára. Aztán újabb idézet. És a kérdés. Gyorsan leírja őket, aztán hátradől és ismét a tanárnőre néz. Szimpatikusnak találja a nőt, viszont egy kicsit érdekesnek gondolja a kezdést. Ami az idézeteket illeti, sok minden eszébe jut róluk, de inkább nem szólal meg, mert mindegyiket orbitális hülyeségnek tartja. Csak ül csendben és várja az óra további fejleményeit.*

//akik előző hszre nem reagáltak: Addison, Alex, Susanna. Következő hsztekbe még beleírhatjátok ^.^//

[Még a folyosón – Rick!]
Hallja az egyre gyorsuló ritmusú lépteket mögötte, amikor már majdnem saját tanterméhez érkezne, így saját lépteit lelassítja. Nem is tévedett: egy diák igyekszik a terem felé, és miért feltételezne rosszat? De nem szereti, ha késnek. Nem, nem, nem… Összehúzza szemöldökét, rosszallóan néz a fiúra, felismeri szerencséjére az aktájából, amit róla kapott, képestül, leírásostól, mindenestül.
- Rick, kérem, ez máskor ne forduljon elő! Ne higgye, hogy ezt sokszor eljátszhatja, máskor a késés következményeket von maga után. De most fusson, nehogy én érjek be előbb a terembe. – A végére már kisimulnak a ráncok az arcán, megvárja amíg a fiú hátat fordít neki, és elindul arra, amerre eredetileg is menni akart. Mázlija, hogy jó a kedve a tanárnőnek.

[Később, teremben, óra folytatása]
A válaszok adása folyamán nem mond semmit, csak bólogat, mosolyog néha, figyeli, ahogy a diákjai egymástól átveszik a szót. Nem zavarja, ha pár örök igazság többször is elhangzott, az általános vélemény olyan, mint gondolta. Megvárja, amíg úgy tűnik, nincs több diák, aki szeretne valamit mondani, majd beszélni kezd. Közben járkál, és minden diákon végigfut a szeme.
- A válaszaik minden esetben érdekesek voltak, habár volt pár olyan, amire igazán nem számítottam. – Itt szeme találkozik Emmelinéjével, majd Clioéval és rámosolyog mindkét lányra.
- Ettől függetlenül a lényeg mindenkiében ott volt: valamiképpen megvédené társát, ha bajba kerülne. És ezzel el is érkeztünk a mai tananyaghoz, ami nem más, mint az ilyen esetekben való védekezés. Hogyan védekezzünk, ha nem csak mi vagyunk? Milyen varázslatok hatnak több személyre is? Mi ezek közül kettőt tanulunk. – Egy fél pillanatra a táblára néz, int egy picit a pálcájával, mire megjelenik rajta az anyag lényege.

Sötét Varázslatok Kivédése tanterem - Page 2 Lordfff

1. Tutormasc
- Végrehajtása: pálcánkkal rámutatunk egyesével azokra, akiket meg akarunk védeni, majd úgy csinálunk, mintha egy nagy körbe foglalnánk őket. Ezután kimondjuk a varázslatot.
- Hatása: a megvédendő személyek körül látható, kékes, mégis átlátszó búra keletkezik, ami elnyeli azokat a varázslatokat, amik a „búra” alatt lévő személyekre érkeznének.
- Hatóideje: egészen addig, amíg az illető koncentrál rá. Minél osztottabb a figyelme, annál gyengébb a pajzs, ereje, gyengébb varázslatokat véd ki. Ha teljesen eltereli róla valami a figyelmét, megszűnik a védelem.
- Egyéb fontos tudnivalók: a varázslatnak nagy hibája, hogy fizikai behatolás ellen nem véd, csak varázslatok ellen, tehát ellenállás nélkül áthatolhat rajta bárki. Ettől kezdve kívülről a „behatolót” se érhetik támadások, csak úgy, mint azokat, akikre az elején rámutattunk. A búrán belül lehet varázsolni. Egy személyre is lehet használni, csak saját magunkra mutatva a pálcamozdulatnál.

2. Tutamen
- Végrehajtása: ugyanúgy történik, mint a Tutormascnál, csak a végén, a varázslat nevének kimondásakor különbözik.
- Hatása: megvédi a kijelölt személyeket a fizikai támadásoktól. Ha nem éri az illetőket támadás, nem látszik semmi, de ha valaki mondjuk beléüt, olyan, mintha falba ütközne a keze. Az ütés pillanatában lesz látványos is a varázslat: mintha az ember bőrére felhúztak volna még egy réteget, ami ezüstösen, higanyszerűen csillog. Ez a „réteg” csak ott látszódik, ahol az ütés bekövetkezett, és fokozatosan elhalványodik.
- Hatóideje: átmeneti, a kezdőknél úgy 5 percig tarthat maximum. Később, ahogy gyarapodik a tudásuk, úgy tudják egyre hosszabb időtartalmúvá tenni.
- Egyéb fontos tudnivalók: egy személyen is lehet alkalmazni, de ilyenkor csak saját magunkkal kell megcsinálni a pálcamozdulatot (rámutatunk magunkra, és kört írunk). Varázslatok ellen nem véd.

Mindeközben ő maga is elmondja a táblán megjelenteket, persze bővebben kifejtve, nem csak vázlatpontosan.
-… És ha még mindez nem elég maguknak, a könyvben még mindig olvasgathatnak róla. – Ezzel befejezte mondandóját, vár, hallgatja a pennák sercegését. Amikor egyre több arc figyeli őt, és nem az előttük lévő papírokat, újra megszólal.
-Remélem minden érthető. És most, ha mindenki végzett, SVK tankönyv, papír vissza a táskákba, és mindenki jöjjön előre. Persze pálcákat hozzanak, remélem ezt nem kell mondani. – Vidáman elmosolyodik, párat int a saját pálcájával, és ahogy egy-egy tanuló feláll, a padja kiröppen az addigi helyéről, és a terem végébe csusszan. Szépen gyűlnek a padok, egymás tetejére, az ajtó se látszik ki már, mire mindenki kiér. Erre a helyhiány miatt van szükség, mert olyan szűkösen vannak itt, el se férnének, ha mindenki kijönne, pláne akkor nem, ha gyakorolni is szeretnének. De így, hogy a padok a terem végébe kerültek, helyes kis tér alakul ki, ami gyakorlásra alkalmas.
- Csoportokban folyik a továbbiakban a gyakorlás, a következőféle képen:
Azt szeretném, ha megpróbálnák először saját magukra, és csak utána több személyre alkalmazni az elolvasott varázsigéket. És ki is kéne próbálni, tehát valaki küldjön átkot a másikra a Tutormascnál, és a Tutamennél... Hát… Megüthetik a másikat, igen. – elmosolyodik vidáman, érdekes óra lesz... Int egyet pálcával, mire megjelenik pár baseball ütő is.
-Azért ne a fejet üssék, és próbálják ki valahogy, hogy a varázslat tényleg sikerült-e. Nem szeretnék senkivel a gyengélkedőre rohanni.

Tehát akkor a csoportok:
I. Emmeline, Amelie, Mya
II. Ireth, Castor
III. Alex, Daniel, Rick
IV. Cecilia, Krisztyne, Kamilla
V. Melinda, Addison
VI. Clio, Derek, Scarlet
VII. Bitta, Susanna
VIII. Oliver, Viven.

-A gyakorlást el lehet kezdeni!

//Szombaton írok legközelebb, addig lehet játszani, több hozzászólásba is! Smile

//

*Enyhe unott tekintettel üli végig az órát, és hallgatja a diák társait... Nem félre érteni kedves tanárnő, Danielnek mindig ilyen arca van ha óráról van szó. Végig hallgatja az óra tananyagának a felvázolását.*
~Hm... Így elsőre nem hangzik rosszul...~
*Gondolja magában, de amint megjelenik a táblán lévő szöveg lehorgasztja a fejét. Hiába az írás nem a kedvenc sportja. Ellenben elég gyorsan serceg a penna a keze alatt, igaz nem kimondottan olvasható a szöveg -leszámítva persze a varázsigét-, de neki meg fog felelni. Miközben a tanárnő pontosításait hallja még le is rajzolja azt a képet ami a táblán van... Persze nem mint valami ifjonc Picasso... Hanem mint egy három éves kis kölyök aki még csak pálcika emberkéket tud rajzolni. De azért az övé és büszke arra, hogy ő rajzolta. A következő szó ami igazán megragadja őt azaz SVK tankönyv. Érdemes lesz órára járnia, mivel nem igazán tudja, hogy a szekrény mennyire mély amibe belehajította a tankönyveit. A füzetet összecsukva belerakja a táskájába, majd lassú felállásának köszönhetően a kiröppenő pad elviszi a lábát is. Persze nem kell rosszra gondolni, nem szakadt ki a helyéről, csak egy pillanatra túl közel érezte saját találkozását a hideg padlóval. De ez szerencséjére nem történik meg, így csak egy kis egy lábon ugrálást láthatnak a fiútól. Illetve a jó maga azt érzi ahogyan a szíve szétrepeszti a bordáit és átszakítja a bőrét és... Lecsitul ahogyan egyre nagyobb tömeg lesz körülötte. A pálcáját kiszedi a fekete nadrágja egyik oldalsó zsebéből, majd megpörgeti párszor az ujjai körül. Amikor hallja a nevét az... Egy, kettő... Harmadik csoportban akkor hevesen kapálózni kezd, hogy láthassák ő az egyik. Szemeiben ismeretlen fények csillannak meg ahogyan a baseball ütőkre néz. Kedve lenne harciasan felüvöltve azt skandálni, hogy "Itt vér fog folyni!", de aztán visszafogja magát, mivel nem a "Hogyan üvöltözzünk határozottan." órára jött be. Miközben kialakulnak a csoportok ő maga gyakorolja a pálcamozdulatot és magában elszavalja a Tutormasc és a Tutamen varázsigéket. Végül oda sétál az egyedül maradtak egyikéhez...*

[Rick Westingham; Alex Reynolds]

*Az egyik Extremusos fiúhoz oda lépve enyhén zavartan kérdez a dologra.*
-Bocsi, de ha jól sejtem akkor te lennél Rick...
*Reménykedik, hogy a válasz igen lesz, mert akkor bele is kezdhetnek a gyakorlásba... Feltéve miután Alex nevezetű partnerüket is megtalálják. Ez mondjuk nem lesz nehéz, mivel sokkal kevesebben lettek a terembe, így mondhatni valamivel könnyebb dolga lesz. Meg is pillant egy egyedül ácsorgó fiút aki hozzá hasonlóan Pugnaxos egyenruhában van. Kicsit nyugodtabban lép oda hozzá.*
-Szia! Daniel lennék, és remélem te vagy a hiányzó a trióból.
*Arcára egy kis mosolyt erőltet, ismeretlen diákokkal rakták össze őt, de még mindig jobb mintha Kamillához csatlakozott volna, mert akkor fix, hogy semmit sem tanulna ezen az órán, hanem a beszéd témájuk valami más lenne. De hiába, majd találkoznak tanórán kívül is, hogy megvitassák a különböző dolgokat.*

*Castor szavaira csak mosolyog egyet, majd újra a tanárnő felé fordítja arcát és igyekszik teljes erejéből koncentrálni. Amint a táblán megjelenik a szöveg, máris jegyzeteléshez lát és szép döntött betűivel gyorsan lekörmöli, amit a táblán lát. Közben igyekszik arra is figyelni, amit a professzor mond, de ez eléggé nehéz munka, mivel három érzékszervét is dolgoztatnia kell. Miután végez a jegyzeteléssel, figyel a tanárnő további szavaira, ám pennájával közben apró rajzocskákat biggyeszt a pergamenje szélére. Túlnyomó többségében fellelhetők a virágok és a szívecskék. Végül is észbe kap és pennáját elfekteti a papíron, hogy eltakarja a rajzokat, majd óvatosan visszapillant a háta mögé, hogy lássa Castor jegyzetel-e még. Mikor már lassan mindenki végez, már ő is tudja, hogy gyakorlás következik. Igazából sosem tudja eldönteni, hogy a gyakorlati, vagy az elméleti órákat szereti-e jobban, mindig hangulatától függ. Most viszont jó hangulatban van és már azt is tudja, kit fog megkérni, ha párra lesz szüksége. Gyorsan beletuszkolja táskába a holmiját és egy pillanattal később már röpül is padja a terem végébe. Érdeklődve és elgondolkozva figyeli a padok pakolását és az ácsorgó diákokat, míg átfut a fején egy gondolat.* ~Ha valami történik, hogy jutunk ki az ajtón?~ *És valóban, a padok az ajtó elé huppannak le sorba. Végül újra a tanárnő felé fordul és figyeli annak kiadott instrukcióit és a "megüthetik a másikat"-nál elmosolyodik, neki is az jut eszébe, hogy igen, ez egy érdekes óra lesz, a legjobb értelemben. Aztán meghallja a csoporttársa nevét és kissé csodálkozva, de mosolyogva fordul a fiúhoz.*
- Micsoda véletlen... *És valóban elgondolkozik rajta, honnan is gondolta a tanárnő, hogy jó lesz neki Castor párjának lenni. De a lényeg, hogy áldja a professzort ezért az ötletéért. Kissé gyámoltalanul áll a fiú mellett és a táblára pillant, hogy mit is kellene csinálniuk. Aztán felfogja, hogy mindenképp az lesz a dolga, hogy egy átkot küldjön Castorra. Erre elmosolyodik, ez tényleg érdekes lesz. Majd újra a fiúhoz fordul.*
- Na ki kezdje? *Kérdezi vigyorogva és oldalra hajtott fejjel várja a választ, miközben szeme végig pásztázza a fiú arcát, elkalandozva annak egyes részein.*

*Szorgalmasan jegyzetel a pargamenjére, s közben néha-néha felpillant a táblára. Mikor nem sokára elkészül, elteszi a papírt (pontosabban hátrább tolja a padon). Most pálcáját készíti elő, mivel szüksége lesz rá, jól gondolta még az óra előtt. És szerencsére Addison a párja, ez még csak javít a helyzeten.*
- Ugye tudod, hogy ha nem sikerül a varázslatom, és megütsz, véged van? *jegyzi meg tréfásan, és elmosolyodik. Természetesen esze ágában sincs bántani a barátnőjét, de ezt nem tudta kihagyni.*
- Te kezded, én támadni szeretnék először. Jobban illik hozzám. *e szavak elhangzása után feláll, leporolja talárját, és valami jó kis varázslaton töri a fejét.*

//Bocsi h ilyen rövid, de abszolút nem volt semmi ihletem:S//

* Kamilla válasza is hasonló volt a többekéhez melyet a tanárnő ki is fejtett. Ahogy elkezdték átvenni az új anyagot, a lány meglepődött. *
~ Most én vagyok nagyon hülye, vagy az anyag ennyire gáz? ~ * Ahogy olvasta a könyvben leírtakat egyre inkább elbizonytalanodott. *
~ Na igen az SVK sohasem volt az erősségem... ~ * Szinte bepánikol, ahogy a tanárnő megmondja a feladatukat. *
~ Nekem is ki kell ezt próbálnom, mikor semmit se értek belőle? Ez kész téboly! ~ * Kissé feszengve néz körbe, hogy kik mellél lett beosztva. Ceciliát már ismeri valamennyire, de a másik lányt nem. *
~ Vajon ki lehet az? ~ * Gondterhelten néz körbe, majd mikor meglátja a lányt, kicsit megdöbben. *
~ Hű... ez aztán a haj. ~ * Állapítja meg, majd sietve odaszalad a lányokhoz. *
- Heló, azt hiszem veletek vagyok beosztva. A nevem Kamilla. * Nyújt keret Krisztyne-nek. *
- Ti értitek, hogy pontosan hogyan is kéne ezt megcsinálni? Nekem túl száraz az anyag. * Elfintorodik ahogy arra gondol, hogy valószínűleg ezen az órán csúfosan be fog égni. *

Sejtette, hogy a tanárnőnek nem lesz kivetnivalója a válaszok sokféleségében, hiszen a lényeget szerinte mindenki megragadta. Aztán végre jön az izgibb rész, vagyis a rendes anyag, amire már annyira áhítozott. Épp ezért szorgos buzgómocsing módjára kezd bele a jegyzetelésbe és szinte minden szavát issza a tanerőnek. Furcsa, mert régen csak unottan bámult az ürességbe, de most mintha érzések is lakoznának a felszín alatt. Aztán valahogy az már nem tetszik neki, hogy közösen kell dolgozni, de végtére van benne igazság, mert egyedül semmi muris se lenne a gyakorlásban. Így meg legalább meglesz az a csöppnyi élvezet siker esetén, hogy egy pár perc erejéig a másikon mulasson. Persze mire felfogja a feladat lényegét az egyik kis csoporttag megcélozza, Krisztyne pedig már végtére ismerős, mert mintha mellette ült volna az egyik órán. Na nem is fontos, inkább mosolyog az érkező Kamillára.
- Szia! Talán valamennyire felfogtam. Szóval azt hiszem első lépésként önmagunkra kéne kipróbálni, ha jól értelmeztem és utána pedig a másikon letesztelni. Vagy félreértelmeztem volna én is? - most már ő is Krisztyne felé pislog, hátha tényleg az ő agya is kacérkodik az értelmezés kapcsán. Azért reméli a kis csapatuk nem fog felsülni és valamennyire sikerül majd a munka. Tényleg nem szeretne azok közé tartozni, akik szerencsétlenkedésre képesek. Az valahogy döfést okozna a lelkében a vörösnek.

[Clio, Derek, Scarlet]

*Alapjában figyel a tanárnőre, de gondolatai csak-csak elkalandoznak Clio és Derek felé, akármennyire nem akarja. Néha rámosolyog papírjára, amin fut kezében... A pálcája?* ~Hupsza.~ *Véletlenül az óra elején gyakorolt kis varázslattal kezdte írni az anyagot. Egy ideig furán néz, majd gyorsan előkap egy pennát, a tinta már kint van, és azzal írja tovább. Mégiscsak kényelmesebb, és megszokottabb. Néha elmaszatolódik a keze nyomától írása, de még olvasható, legalábbis számára. Oldalra pislant, Clio érti-e, ő igen... Még magyarázhat a későbbiekben... Szerencse, hogy bájitaltanból meg SVKból jó, de a többi! Gyógynövénytanból kérdezhetik, úgy se tud egy szót se, Krisztallográfiáról nem is beszélve. Annyira nem állnak közel hozzá... De vissza az SVK órára. Ír, hallgat, tanul, figyel, semmi különös. Majd mikor a tanárnő kijelenti, hogy gyakorlásba kezdenek, elmosolyodik, és tapsol két picit hirtelen felindulásból. Persze nem hangos, maximum Derek meg Clio hallja meg, és néz majd a vidám kis arcára... Mint egy ovis, aki megkapta a rég kívánt maciját. Aranyos. Vidám. Harciiiaaaas. Gyorsan elpakolja pergament, tintát, könyvet, majd kilép a padjából. Szerencséjére kikerüli őt, elrepül a feje felett, és ő nyugodtan sétál tovább kifelé, mintha mi se történt volna. Útközben még tintás pálcája végét megtörli az egyenruhába, nem nagyon zavartatja magát, ha olyan marad... Majd kiszedi valamilyen varázslattal. 10 másodpercébe fog kerülni, akkor meg minek zavarja?
Örömmel hallja, hogy barátaival gyakorolhat együtt, szépen kioktathat mindenkit, ha nem megy... És Dereket még ütheti is. Miért is ne? Elvigyorodik vidáman. Nem utálja a fiút, sőt, szimpatikus neki, csak ha Cliot bántani meri, megeszi reggelire. Mindenesetre jó kis ideglevezetés lesz ez neki. A többiekre néz, vidáman rájuk mosolyog*
-Na hát akkor... Talán úgy haladnánk a leggyorsabban, ha egyszerre ketten csinálnánk meg a varázslat-ellen-védő cuccmókot, aztán az, aki nem csinálta, küld mindkettőnkre egy-egy átkot. *elmosolyodik, meg se várva a válaszukat nekilát gyakorolni. Arcára rá vannak írva gondolatai* ~Én vagyok az egyik, ti döntsétek el, ki a másik.~
~Pálca magam felé... Kör.~ -Tutormasc. *maga körül kékes búra jelenik meg, nem valami erős így elsőre, de talán egy iciripiciri átoktól így is védett volna... Abban az 5 másodpercben amíg figyelt rá.*
~Na de kérem, így elsőre semmi se jöhet össze, nem igaz? Még hogy figyelni kell rá... Ilyet... Hö.~ *Kicsit lendületesebben, kevesebb tétovázással lát neki a következőnek, majd az azt követőnek, egészen addig, míg pajzsa érdemlegesnek nem lesz mondható.*

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

Figyelmesen hallgatja a tanárnőt, majd mikor a táblára felkerül az új anyag lejegyzeteli, bár csak nagy vonalakban, hisz a tanárnő is említette, hogy a könyvükben is benne van.
Befejezve irományát pálcájával kezében kisétál a tanárnő kérése szerint, közben azon elmélkedik magában hogyan is kell pontosan végrehajtani a feladatot. Hirtelen mintha a semmiből került volna elő Kamilla toppan oda hozzá.
-Szia Kamilla, én Krisztyne vagyok. *Kezet fog a lánnyal, Ceciliát már úgy ahogy ismeri, hisz nemrég lehuppant mellé egy órán, szinte a frászt hozva a lányra.-Azt hiszem jól értelmezted, elsőként tényleg önmagunkon kell kipróbálni, gondolom, hogy magunknak okozzunk gondot ne másnak. *Elvigyorodik*-Aztán majd egymáson, de azt nem tudom ki kezdje majd, és melyik szereppel. Minden esetre kezdem én a próbát magamon, ha már így rám néztetek mindketten....*Mosolyogva néz a két lányra.*
-Tutormasc! *Mondja ki az első varázsigét, miközben magára mutat, majd egy kört ír le maga körül. Remélhetőleg megjelenik a kékes átlátszó burok szerű védelme. A két társára néz, becsukja a szemét, és felkészül rá, hogy valamelyikük átkot küldjön próbaképp.*

*Bitta nagy szemekkel figyeli a tanárnőt, ahogy tanít, majd kedves mosollyal taglalaja a varázsigék megismertetését. Bár a lány érdekesnek találja a sötét varázslatok kivédését, most mégis kicsit unott arcot vág, s szinte látni, hogy mit mond magában. "Varáááááázsoljunk " Nos igen. Egy nagyon türelmetlen féltünde van a tisztes társaságban, de ezt mégsem venné észre senki, elvégre egy bűbájos arc mögé rejlik minden. Kicsit unatkozik. Ő a gyakorlat híve, s már várja a varázslatokat. Bár ki nem. Kicsit körbenézve feleszmél arra, hogy mennyien is vannak itt, aztán visszamerül a jegyzetelésbe. Okosan kiszűri a lényeget a tanárnő szavaiból, majd mikor megemlítésre kerülnek a varázslatok, minden szót lejegyez, majd a gyakorlás kezdéséhez oldalra fordul Susi felé, s szélesen elmosolyodik.*
-Úgy tűnik mi minden SVK tanárnőnél egy csoportba valók vagyunk.
*Mondja, miközben visszaemlékezik arra, mikor az elöző tanárnő is egy "kalandon" őket egy csoportba tette. Csak akkor még nem voltak barátnők, s nem is voltak valami túlzottan kedvesen és nyájasak egymással. De mostmár minden bajba együtt keverednek. Majd Gewinn feláll, s megvárva Susannat elhelyezkedik a terem egy részében, s elolvassa gyorsan egyszer a varázsigéket, s mindent amit róla tudni kell, majd pálcáját előkapja talárja zsebéből.*
-Na kezdhetjük Susi, vagy előbb gyakorolsz?
*Kérdi gonoszkásan, s ördögi mosoly ül ki az arcára, majd kissé elgondolkodik*
~És mi kit is fogunk megvédeni? Magunkat?~
*Gondol bele, mikor leesik, hogy ők csak ketten vannak, majd körbenéz a csoportokon, s megpillantja először Myat, akinek kedves kis mosollyal az arcán biccent, s mivelhogy nem ál tőlük messze, ezért sok sikert kívánt neki. Majd észreveszi Kamillát is, akire szintén széles mosollyal néz, amiről lesül, hogy sok sikert kíván, majd Melindára is hasonló pillantásokat vet. Majd vissza a gyakorláshoz*
-Na ki védekezik először?
*Kérdezi kedvesen, s várja barátnője válaszát.*

* Kamilla bőszen bólogat, és ezek szerint csak nem olyan hülye, mint az gondolja. Érdeklődve hallgatja a rögtönzött megbeszélést, miszerint Krisztyne kezdi a gyakorlást. Kimondja magára a bűbájt. *
- Akkor majd kezdem én, ne vedd személyeskedésnek... egy csiklandozó elég lesz szerintem. * Vállat von, majd előveszi pálcáját és a lányra irányítja. Aprót pöccint vele, és kimondja a varázsigét. *
- Rideo! * A varázslatot megállítja a kék derengés, ami valószínűleg a pajzs lesz, véli a lány. *
- Úgy tűnik neked megy. Akkor most én... * Idegesen emeli maga felé pálcáját. *
- Tutormasc! * Hangja kissé megremeg, majd leírja pálcájával maga körül a kört. Bizonytalanul vár. *
- Ez lehet nem sikerült... * Húzza el a száját, és felkészül az ártásra. *
- Csak kíméletesen... * Még a szemét is becsukja. Hát igen, ha könyvekről van szó, vagy bájitalfőzésről ő az első, de mikor gyakorlatban kell valamit bemutatni... na az már nem annyira az erőssége. *

*Emmeline miután végighallgat mindenkit, leszűr pár dolgot magában, többek között azt is, hogy semnnki nem szólt be neki a naiv felfogásai miatt, és ezért külön örül is. Mikor a tanárnő megjegyzi, hogy meglepte, amit mondott, lehajtja a fejét, mélyen elpirul a hegyes fülek csúcsinál, és a haja mögé bújik, szokás szerint. A látszat ellenére azonban rettentően figyel, és amint arra kerül a sor, mindent le is jegyzetel a miniatűr gyöngybetűivel. A szorgos körmölésben és a figyelésben el is merül, a külvilág csak apró zajjá csitul az érzékszervei határán. Hirtelen zökkenéssel tér vissza a való világba, mikor a tanárnője befejezi az előadását a pajzsbűbájojkról. Az utasításra elpakolja a könyveit, a terem elejébe sétál, és már alig várja, hogy kezdetét vegye az óra érdekesebb része: a gyakorlat. Mikor azt hallja, hogy megüthetik a másikat: nos, valljuk be, ledöbben. De mivel nem szeretne a közeljövőben törött orral mászkálni, gyorsan el is végzi magán a két bűbájt, amint erre lehetősége van, több-kevesebb sikerrel. Mosolyogva fordul Ameliehez és Myához.*
- Védjétek magatokat és egymást! - *rikkantja el magát.* - Peravus! Tropeo! Rideo! Destinatus!
*A négy kiröppenő fénnyláb elküldése után nekiiramodik, hogy szerezzen magának egy baseball-ütőt, és izgalmasabbá tegye a dolgokat.*