Tornerans Mágusképző Szakiskola
Köszöntünk mindenkit az oldalon!

Amennyiben már regisztrált tag vagy, kérjük kattints a Bejelentkezés gombra, viszont ha vendég, nézz bátran körbe, itt is, és a főoldalon is (amit elérsz fent, a Főoldal gombra kattintva). Amennyiben regisztrálni akarsz, klikk a Regisztráció ikonra a fenti menüsortban, töltsd ki a tesztet, és pár nap után be lesz regisztrálva a karaktered!

Kellemes böngészést kíván: a vezetőség

Tornerans Mágusképző Szakiskola

Tornerans Mágusképző Szakiskola :: http://torneransmagusk.atw.hu/
 
FőoldalHomeGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokFelvételizésBelépésRegisztráció

Share | 
 

 Sövénykert

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 8 ... 12, 13, 14  Next
SzerzőÜzenet
Rai Drac
Diák - Extremus
avatar

Male Mérleg Hozzászólások : 415
Évfolyam : Első
Kor : 40

TémanyitásTárgy: Re: Sövénykert   Kedd Nov. 10 2009, 18:10

~ Valamibe nagyon belecsöppenhettem ~ áll Drac kicsit idegesen egyik lábáról a másikra. A srácok tovább fetrengenek, a kissé ledéren öltözött tag pedig kabátot követel. A nép meg cigi, ahogy elnézi, elhallgatja, nem is akármilyet. Ajajj, ebből lesz ám csak nagy lebukás, ha erre jár valami főakárki...
Érdekes lesz, ha lebuknak. Ő mégis mit mondjon, a gruppen, vagy a joint vonzotta ide?
~ Maradok ~ dönti el, elhallgattatva a hangot a fejében, ami azt súgdossa, nagyon nem van ez jól. De már csak azért se figyel rá, mert általában igaza van. Nem szereti az olyan hangokat, amiknek mnidig igaza van, különösen akkor, ha azok a fejében szólnak.

Inkább tovább figyeli a birkózó társaságot, és valljuk be, kicsit irigy is, hogy ezek ilyen jól szórakoznak. Azért igyekszik leplezni zavarát, amikor a fekete ruhás alak a golyóit kezdi számbavenni, és letessékeli a kéretlen rajtuk taposót. De látja, hogy ezzel a színnel nincs egyedül.

Noel, ha jól emlékszik a koponyás fick nevére táncmágiáról, elkezdi kiosztani a cuccot, közben végre neki is biccent egyet, és közelebb invitálja.
Most, vagy soha alapobn Drac közelebb lép, és leül nem olyan messze, de nem is túl közel a fiúhoz. Amolyan barátkozós távolságra.

A fű nedves még, és elég hideg, egy pillanatra meg is borzong, de úgy dönt, csak azért sem áll fel innen. Helyette inkább lecsavarja a termosz tetejét, és táskájából, amit eddig jótéknyan eltakart a haja, előkotor pár darab műanyag poharat.
Aztán felemeli a fejét, és szemét újra körbejártatja a társaságon, akik már azóta a jointon osztoznak.
- Akkor, kávét valaki?
Végül a fehér ruhás fiú felé fordul.
- Ha gondolod, adhatok egy inget, van egy a táskámban. Nem túl vastag, de a fölsőddel együtt már legalább két réteg. Ha csak nem akarod magad továbbra is mutogatni... - hagyja nyitva a mondatot.
Talán kicsit merész húzás beszólni egy ismeretlennek, de az ilyen megszólalásokból születnek általában a nagy pofonok, vagy a barátságok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Sövénykert   Kedd Nov. 10 2009, 18:46

[ Naaaaaagy társaság ]

*Miért van az, h a Föld forog a nap körül...? Illetve, miért nem lehet állandóan olyan pulcsis, hosszú nadrágos idő? Ennyit arról, hogy mennyire figyelt földrajz órákon. Szóval a lényeg, a lényeg, hogy kénytelen volt, magára aggatni a szürke kockás kabátját, a fekete sapkáját a fejére húzni, és a megszokott egy zokni helyett kettőt felvenni. Hiába közelít a tél, de ő mégis csak kint egerészik a parkban. Szó szerint... Csak azt tudná, hogy miért volt olyan szerencsétlen az a bagoly, ami hozza az új háziállatját, hogy félúton elejti. A sötétben kevés eséllyel fog megtalálni egy körülbelül 5 centiméteres állatot. Na jó, lehet, hogy nagyobb, és az is jelent valamit, hogy fehér... Bár jelen pillanatban valami világítós neon zöldnek/sárgának/rózsaszínnek jobban örülne. Na de a helyzetek a jobbik oldalát látni kell, legalább nem fekete azaz egér.
Miután már az egész udvart, a sövény kert felé indult meg. Magában persze szidta a részeges bagoly felmenőit, egészen az egysejtűikig. Egyre beljebb haladva hangokat vél felfedezni, majd közelebb érve meg is találja a társaságot. Hát mit tehetne, köszönhetne, de ahogyan megérzi a dohány ismerős szagát, ajkaira mosoly kúszik.*
-A cigarettázás megengedett itt, a füst kifújása nem!
*Bár már nem prefektus, attól függetlenül azt észt még oszthatja. Maximum átgázol pár növényen, hogy ne verje meg az a sok főből álló társaság, amiért szólni merészelt. Ha a sövény elbírná a súlyát biztosan rájuk dőlne, csak, hogy mutathassa, hogy mennyire nem fél ő attól, hogy elkapják.*
-Amúgy mellesleg sziasztok!
*A köszönés sem lehet egy rossz pont. Tekintetét végig járatja a társaságon, és csak az órákról ismerősek neki az arcok. Na jó leszámítva Daeronét, akivel anno "kiissza le magát előbb a földig" játékot játszottak... Vagy valami hasonlót, de ha jól tudja, akkor nem ő nyert, vagy igen?*
Vissza az elejére Go down
Edward Lyons
Prefektus - Pugnax
avatar

Male Szűz Jelige : Az ördög elcseszett kisöccse
Hozzászólások : 682
Évfolyam : Első
Kor : 23

TémanyitásTárgy: Re: Sövénykert   Kedd Nov. 10 2009, 20:20

*Ez biztos csak véletlen…Izzy keze csak pöttyöket keresett a fenekén, még jó, hogy kitűz legalulról, mert olyan zavarban jön, hogy a feje is olyan lesz, mint a páviánok segge szokott lenni. Ez nem túl elegáns, sőt pillanatokig csak hápogni tud, mint a kacsamesékben Dagobert bácsi, akinek az aranytallérja még mindig Noelnél van, csoda-e, hogy feltételes módba kérdez? Elvégre Ednek nem minden nap lesz megfogdosva, egyáltalán semmije, nem még a segge, amit megtapogat, miután kimászott a langrétra aljáról, csak hogy megbizonyosodjon róla-igaz volt-e ez..*
-Dehhe…kitörik. *Gyorsan elfordul, mielőtt tüzet okádna, különben is olyan vörös a feje, hogy ez akár lehetséges is lehetne. Féloldalasan fordul csak hátra.*
-Najó, kérem. Megfelel? Kapok végre? *Ez tényleg fáj neki, legalább olyan arcát vág, mintha az ő golyóit taposták volna össze, habár akkor ő biztosan összetörik, mármint az egész gyerek, olyan kis vacaknak tűnik. Vagy pont olyannak, mint aki még nem próbálta a cigit. Tényleg azt hihetné az ember, hogy ártatlan 14 éves (s pedo, aki kikezd vele :p) de már 15, s abból a furcsa szemöldökrángásból egyáltalán nem az ártatlanságára lehet következtetni. Esik le a korona a fejéről, vagy nem is volt ott soha, s lassan az én vagyok az isten fájdalmas fintora is egy szájlebiggyesztésbe fullad. Kinek van kedve ezek után Istent játszani?*
-Nem vagyok marha. Készpénzként mondtam. Na, adjál már, kérlek. *Sóhajtsa a végére, bár edzőcipőjét bámulja közben, végtelenül lebiggyesztett szájjal. Mármin nem végtelenül, hanem éppen annyira, ahogy biggyeszteni lehet. De szép is lenne a jelent, ha elkezdene zuhogni az eső…Legalábbis a mostani profiljához nagyon illene. Feltehetőleg kap cigit, hogy Noelltől veszi el már, vagy Mattől teljesen mindegy, a fő az, hogy van neki, így félrevonulhat szívni.
Vállatvon Mattnak, Daeronról meg leveszi lábát, miközben a kabáttól percek alatt megszabadul, s lassan a fejére hullajtja.*
-Nesze. *Mondja kedvesen, de már az is nagy dolog, hogy odaadta, pocsékult kedve ellenére, Daeron ünnepelheti a karácsonyt…
Érdekes módon prefektus létére a legapróbb jelet nem produkálja arra, hogy zavarná, ha lebukna. Edet ismerve- bár nem ismeri senki pedig biztosak lehetünk abban, hogy nem is érdekli. Goromba bunkó lenne a legfőbb akárkivel is, mint mindig, ha éppen kedve van hozzá, bár jelenleg egyáltalán, csak elvonul magának a sarokba, mint a rossz gyerek, akit odaküldtek. Hű antiszocialista módjára vonul, hiszen egyedül akarja megtapasztalnia milyen a nikotin íze…
Közben beesik még egy fiú, neki biccent, s elvesz egy pohár kávét.*
-Köszönöm. *Mondja oda neki, legalább felváltja, ő távolabb megy, a fiú meg közelebb lép. Nem baj, jó neki így… Legalábbis ezt mondogatja magának, hiszen nem egészen vette komolyan Taylernek tett ígéretét. Soha nem tud betartani semmit! Levágja magát valami szélére, ő állni nem tud, fáradt, ráadásul éhes is…Még jó, hogy itt van ez a kávé, bár a nerkolepszián ez sem tud segíteni, teljesen bizonyos. Daeron újabb ajánlatot kap, nem izgatja, legfeljebb majd visszakerül hozzá a felsője, s nem fog fázni. Bár az sem izgatja, hogy fázik, sőt erősen arra koncentrál, hogy semmi se izgassa, csak mohorva, sötét hallgatásába burkolózik, mint szokott, néha. Mint most. Lehet, hogy minden izgatja? Nála nem lehet tudni…Legalább van mit csinálnia, előveszi a cigt, meg a pálcát, hogy a kettő konstallációjával végre valahára rágyújtson a dohányra. Meg is teszi, szájába tolja a szálat, meggyújtva, s a külvilág el is tűnik előle, annyira futja még, hogy köszön Raphaelnek, miközben beszívja és igen…Végre valahára megteheti, amit Mickeyvel mindig is akartak, végre ott van a tüdejében, de ááááh….nem kéne most Mickeyre gondolnia. Még jó, hogy messzebbre ment tőlük, de így is halál égő, ugyanis látványos fuldoklást produkál, ha valaki először szív cigibe megesik az ilyesmi, s ehhez Mickeynek semmi köze. Hörren, fuldoklik, ennek kellett neki ez a franc? Meg is fordul a fejében, hogy mi a fenének szívják ezt az emberek, fia élvezet sincs benne, neki legalábbis könnybe lábadnak szemei a füsttől, köhögési rohamai asztmát megszégyenítő módon jelentkeznek, legszívesebben kifutna innen, mert köhögni is egyedül kell, mint különben mindent, de egyáltalán nem tudja merre van kifelé, lehet, hogy látni kéne előbb megtanulni. Ed pedig egyáltalán nem meleg. Legalábbis még, semmi ilyesmiről nem tudatosult.
Teljesen meleg meg sosem lenne, max egy kicsit ebből, kicsit abból tipus...*

//Rai, sorrendet tarts, kérlek.//


A hozzászólást Edward Lyons összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Nov. 10 2009, 22:35-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Sövénykert   Kedd Nov. 10 2009, 21:32

*Azt mondják, az ember sose elég idős új dolgokba belekezdeni. Ha már ilyen szép számban, s különböző bolygókról leszállt egyedek összegyűltek, meg kéne dobni egy rendezői székkel, s máris forgathatná az intellektuális, naturalista filmjét. A szituáció: Hideg, télhez közeli éjszakán egy ártatlan, szerény ifjú átsiklott a gonosz, nekromanta felett, lezúzva ezzel annak bennső szerveit. Míg rajta fetrengett, egy vörös idegen odasunnyogott megérezvén életét fenntartó anyag borzalmas szagát. A vadak, az erdő mélyéről ugyanezt tették, s dacolva a intim szféra megsértésével, gorombán lecsaptak a gonosz nekromantára. Hát nem rémisztő?
Röhögve figyeli az eseményeket, az egyre vörösödő fapofákat, s hogy mennyire szándékozzák a jelenlévők, a " ki a király, ki ha én nem?" játékot megnyerni. Gyerekek még, ő pedig bizonyára pedofil, ha effajta fiatal egyedek közt tengeti szabadidejét. Legidősebb révén felügyelnie kellene a kisebbeket, ezért nem teszi. Továbbra is körberöhögi fejét, sõt, a megjelenő alak exotikus kisugárzása csak tetézi ezt.*
-Naneee, többen ne!!! Így kifogy a vésztartalék!
*Sipítozik felrebbent szemhéjjal, végül neki is megakad a szeme a dobozkán, melyet Noel túr elő valamilyen rejtett helyről. Na, vajon mit tartalmazhat? Tejfogakat? Netán narkotikumot? Csak nem?! Izzy hiperaktív gyerekként veti rá magát oda, ahonnan pár perce jómaga leszállt, lőttek Noel másik veséjének is. Möszjő Edward is megkapja a szépenkért adagját, s félre is vonul, nyilván még nem volt alkalma megtapasztalni eme tüdőbe markoló érzést. Azonban számára új dolog történt. Szemei felragyognak Edward, felé nyúló keze láttán, s máris kap a kabát után. Megkaptaaa!! Megszerezte Edward kabátját!*
-Megmentettél egy öreg, vén kujont a megfagyástól.
*Vigyorog rá lecsiszolt fogaival Edwardra, aki el is tűnik a bozót közt. Mennyire tűnne tulipántaposónak liliomtiprónak, ha utánnamenne? Ezt majd megvitatja magában, s hogy meg merje tenni, szüksége van a Noel által kínálgatott finomságra.*
-Ez nem ér!! Miért Matt kapja??
*Sértődötten "ezzel még durván számolunk uraság" pillantást ró le Noelnek, majd megint ráveti magát Mattre. Úgy tünik, mágnesként vonzza szegény szerencsétlen gyereket. Elkobozza tőle a dobozt, két szálat kihúz, a többit benyomja Matt pólójába. Akcióját újabb érkező alak zavarja meg.*
-Raphyka! Miszter Izomagy! Nesze!
*A megmaradt, sima cigarettáját a fiú kezébe nyomja. A félreértések elkerülése miatt lemászik az agyontaposott gyermekről, mivel ő nem homoszexuális, csak negyedrészt, és nem szereti, ha lebuzizzák. Másrészt Matthewnál nagyobb nőfalót nem ismer, s mielőtt nagy ostobaságot csinálna (karóbatűzés, lefejelés) elvonul Ed után, meggyújtva a marihónalja adalékú cigarettát. Meg is hallja a prefektus köhögését, s máris mellette terem.*
-Első alkalom, igaz? Mikor először ittam vodkát...egy hétig kómában voltam.
*Szemöldökét felhúzza, s jó nagy laposakat pislog a semmibe. Beleszív az ujjai közt tartott elegybe, letüdőzi, kifújja. A hatást még nem érzi, ide a saját, igazi orosz mini-szivarja kéne, amiért valószinűleg mindenki halna.*

//Bogaraim, fullhouse van. Elegen vagyunk, így tartsuk a mostani sorrendet. Rai egyszer írj egy körben, Matt, bocsi, csak megírtam a hsz-t, inkább beküldtem. ^^" Ezentúl sorrend gyermekeim.//
Vissza az elejére Go down
Matthew Shady
Diák - Extremus
avatar

Male Ikrek Jelige : Az öngyilkos merénylő
Hozzászólások : 415
Évfolyam : Első
Kor : 24

TémanyitásTárgy: Re: Sövénykert   Kedd Nov. 10 2009, 23:11

*Hát ez eszméletlen. Itt még a kávé is meleg?!
Rainak biccent, bár user kikéri Mattnek, ő nem buzi, de még csak nem is biszex. A kávé viszont jó dolog, igaz, nem tizenegy órakor. Inkább reggel szokták inni, hogy kellőképp felébredjenek. Esetleg akkor éjszaka, ha nem akarnak aludni, vagy hasonló. De egy átlag nap? Kávézni?*
- Kösz, nem. *Pláne, ha cukrozott. Ed tudja miért, Noel is, a többiek meg csak gondolják azt nyugodtan, hogy nem szereti a keserű löttyöt, vagy valami. Viszont Rainak igaza van. Ökör iszik magában.
Olyan pirulásoknak lehetnek szemtanúi, amilyeneknek talán soha többé. Matt jót derül rajtuk, hisz neki nincs sok oka a pirulásra, és a világért be nem szállna közéjük. A tárcát elkapja, szintén két szálat kiszed.*
- Mert Matt szép, ügyes és okos. *szól az utolsó mondat jogán. Ekkor Daeron, mint meteorit csapódik belé, a már megszokott módon. Még jó, hogy most nem esik akkorát, mivel nem állt fel, és most a gerincét zúzza le, nem a mellkasát. Sőt, így még puhán gördülni is tud, már amennyire ez lehetséges. Egyébként elég meglepő tőle, hogy nem üt vissza, és nem veri Daeront szép palacsinta formájúra. Betudhatjuk ezt annak, hogy kedveli a fiút, annak, hogy késő van, de mivel ezek nem annyira erős okok, ami visszatartaná őt egy jó kis verekedéstől, ezért inkább tudjuk be annak, hogy tekintettel van a fiú pocsék napjára. Lehet, hogy ha neki is ellopnák az összes ruháját, ő is mindenkire rávetné magát. Végülis ez egy tipikus reakció, nem?*
- Odaadtam volna. *dünnyögi. Aztán már a pólója teli is lesz a tárcával, és az Oronar gyereket sem kell lelöknie magáról, mert megy is tovább, még a cigijét is nála felejti. Sokat nem kezd vele, zsebre vágja, a többi szir-szar közé. Ezután feltápászkodik, leporolja magát, kezdve a hajánál, egészen a cipőjéig. Mikor ezzel végez, a kútmély zsebeiben kezd kutakodni, eltűnik benne könyékig. Végül felderül az arca, előhúz egy ezeréves gyufásdobozt, előhúz belőle egy gyufát. Meggyújtja, és macsósan a fogai közé harapott cigi felé közelít vele. Amint felparázslik, szív is egyet, majd elvigyorodik. Persze ki is fújja, majd köszörülget a torkán, mire meg bír szólalni.*
- Nem rossz. *Látván, hogy Ed távozik, menne utána. De Daeron is így tesz.. Mi tagadás, kicsit kívülállónak érzi itt magát. Mindegy, azért utánasétál, hát max elküldik, vagy elmegy. Kezét zsebre vágja, és továbbra is a fogai közt tartva a jointot, mellébattyog.*
- Ezt próbáld ki. *Nyújt neki egy szálat. Tervezi, hogy visszaadja Noelnek a tárcát, meg ha marad benne cigi, akkor azt is, de most még korai lenne. Különben a hangulata egyre jobb, legalábbis vidámodik, a bizarr - vagy talán csak szokatlan - helyzet ellenére is. Ha Raphael rápillant, köszön, ha füvezni szeretne, tép neki. Vagyis nem, csak ad a dohányból.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Izzy Maddison
Diák - Pilluamuleto
avatar

Male Kos Jelige : Az embernek az a sorsa, ami, és az élet különben is illúzió.
Hozzászólások : 439
Évfolyam : Első
Kor : 24

TémanyitásTárgy: Re: Sövénykert   Szer. Nov. 11 2009, 17:25

*Persze, teljesen véletlen, hogy Ed fenekén van a keze, legalábbis biztos, hogy ezt mondaná, ha rákérdeznének. Természetesen az ő arca is rákvörös lesz, ahogy végignéz a srácon, és az gyorsan menekülőre fogja.*
-Ha kitörik, akkor tényleg jobb, ha ki sem mondod.
*Vigyorog cinikusan, főleg mikor a srác erőt vesz magán, és mégiscsak sikerül rendesen is kérnie azt a cigit.*
-Látod, megy ez. Bár a „kapok végre” nem kellett volna a végére, de ha Noelnek megfelel, akkor egy szót sem szóltam.
*Hirtelen kitört belőle a pedagógus, ami pedig nem jó, így gyorsan el is hallgat. Inkább a kávéra összpontosít, hiszen nem rossz az, ha valami ebben a hidegben kissé felmelegíti, ha már le kellett szállnia a srácokról. Mivel a srác úgyis Noel közelében táborozott le, így nem kell sokat mászkálnia, hogy oda ne üljön kettőjük közé.*
-Kérhetek egy kis kávét?
*Azzal máris nyújtja a kezét az egyik pohár felé, és meghúzza. Nem is olyan sz@r ez a suli, mint ahogy azt először gondolta. Már csak egy kis pia kéne, de Izzy nem telhetetlen.*
-Köszi! Te is rendes srác vagy. A következő bulira majd én is hozok valami piát, vagy hasonlót.
*Noel „zsebével” való elszúrt találkozás miatt jó ideig még feszengve ücsörög, és nem mer sehova sem nézni, hiszen ez oltári kínos. Most tényleg nem akart szegény sráctól semmit, de tehet ő arról, hogy folyton olyan dolgokat vált ki belőle, mint még senki? Pedig ez most nem is volt szándékos.*
-Bocsi… tényleg nem akartam itt mindenki előtt…
*Igen, az ilyesmit jobb kettesben intézni, nem szereti hozzá a közönséget. Elröhögi magát Noel kétértelmű megjegyzésén, bár azt már eldöntötte, ha úgy alakul a helyzet, jobb lenne neki mégiscsak ha alul. Ahogy összenéznek, kacsint egyet, bár tényleg nem lehet már eldönteni, melyikük van jobban zavarban.*
-Rendben van, akkor finomítok a technikámon is, viszont ha előbb tudom, hogy minden számít, akkor megkeresem a fésűmet is, és nem a törölközőt használom helyette. Pózolni is kell előtte, mint a testépítőknek?
*Azzal be is mutatja, mire gondolt. Mint egy ripacs, kiáll középre, és két karját befeszítve játssza a kemény gyereket, holott nem egy kigyúrt figura. Ahogy felé nyújtja a két szálat, már annyira azért szűnik a zavara, hogy el merje venni, de most gondosan ügyel arra, hogy ne érjen össze a kezük.*
-Köszönöm!
*Ahogy elveszi, már nem is foglalkozik mással. Lényegtelen, hogy a többiek mit csinálnak, ő most remegő kezekkel gyújt rá, és szív egy jó mélyet a cigiből. Szemét behunyva fújja ki a füstöt, szinte egész testében megremeg, annyira rég nem érezte már ezt, és már nagyon hiányzott neki az érzés. Persze a hatás még várat magára, addig megint lesz ideje rendesen körbenézni, mit alkotnak a többiek. Ekkor észleli Raphael érkezését is, és elröhögi magát.*
-Szia! Rendben, akkor csak dohányzunk, a füstöt meg majd kiizzadjuk.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Noel Wyard
Prefektus - Pilluamuleto
avatar

Male Skorpió Jelige : A halál csak a kezdet. Az Antisignus.
Hozzászólások : 1437
Évfolyam : Első
Kor : 23

TémanyitásTárgy: Re: Sövénykert   Szer. Nov. 11 2009, 17:44

*Már csak röhög a többiek szerencsétlenkedésén, Ed arca pedig ugyancsak tanulmány, ahogy elcsodálkozik, és aztán leutánozza Izzyt. Raphael megjelenése már csak hab a tortán, pár másodpercig kb. úgy néz rá., mint aki éppen szellemet lát, vagy valami hasonlót, és azt próbálja eldönteni, hogy ez megtörténik, vagy már most beszívott. A kijelentésre megrökönyödve nyitja ki a száját, aztán csukja be, és nyitja újra. A hal hozzá képest ipari tanuló most, már csak a kopoltyúja hiányzik mellé. Végül hang is kijön a torkán,, az együttes hatás pedig jobb, mint egy kabaré. Mégis amit mond, az egyértelmű döbbenetet sugall.*

-Mi a pics@? Osztódtok? Valaki kitáblázta, hogy össznépi cigizés van itt? Szendvicset hoztál? Már csak az hiányzik a kávé mellé.

*Leemel egy kávét, és úgy hajtja le, mint akinek éppen erre van szüksége ahhoz, hogy megvilágosodjon. Ednek bólint, így mégis jobban érthető, mit akar. Nem mondható róla, hogy irigy, vagy megtagadná bárkitől is a dohányárut, csak nem szereti, ha természetesnek veszik, hogy elég egy sóvárgó pillantás, és akkor azonnal ad is. Akinek igénye van, fejtse ki érthetően, ennyi az egész.*

-Meg, Ed. Ennyit kellett volna mondanod az előbb is, nem többet. Csak meg ne fulladj rajta, mesterséges lélegeztetést nem vállalok. Neked meg szevasz!

*Kicsit fáziskésik, de csak eljut odáig, hogy köszönjön Raphaelnek is. Izzy elintézi a másik oldalát is a vetődéssel, most már bátran jelentkezhet új vesékért, de semmi baj, a koponyája épségben, és az számít. Maximum ő belehal, Francist pedig végrendeletben hagyja majd valakire. Na ja, csak ahhoz végrendelet is kell, de már most biztos benne, ha visszamegy a sátorba, megírja. Matt elutasítását érti, hallotta, hogy a srác cukorbeteg, bár kár érte, na nem mintha érezte volna a kávé ízét, úgy döntötte le a torkán. Daeron aggódásán röhögni kezd, bár az igazat megvallva ez már neki is tömeg, és nem táboroztatásra készült. Sőt, semmire sem készült, csak egy cigit tervezett meg talán egy jointot, a maga szórakoztatására, erre tessék. Lassan a fél iskola itt tobzódik, hogy részese lehessen. Lehet, mégiscsak seftelnie kellene.*

-Nem, Daeron, az én vésztartalékom fogy ki, nem a tiéd, ez benne a pláne.

*Persze azt nem osztja meg senkivel, hogy akad még egy tárcája, ahogy azt sem, hogy feltankolt rendesen, mielőtt idejött, így egy darabig van ellátmánya. Az kéne még csak, akkor képesek lennének rádönteni a sátrat is. Izzy nyúlkálása után még mindig vérvörös, és megelőzve a kicsi a rakást, még jó, hogy odadobta Mattnek a jointos tárcát.*

-Azért, Daeron, mert te mindenkit levadásznivaló prédának néztél éppen, így pedig nehezen kaptad volna el. Matt legalább figyelt.

*Már tényleg burleszkbe illő jelenet, amit a srác csinál. Egyrészt ismét ráveti magát Mattre, ami után már elkönyveli, hogy biztos ez a perverziója. Akárki jön, arra ugrani kell. Végül is nem rossz, ha vadászni akar puszta kézzel, csak kicsit komikus a látvány. Ezen felül a sima cigit egyből le is passzolja, így vigyorogva gondolja végig, Raphael mit szólna hozzá, ha mindenkitől kapna egy félig szívott dekket? Izzy megjegyzése után pedig ezer százalékra veszi, hogy akik eddig nem láttak semmit, azok most veszettül érdeklődni fognak.*

-Nem történt semmi baj, Izzy.

*Nyakig vörös, teljesen meggyőző lehet így, evidens. Nem is néz semerre, csak előre maga elé, és úgy tesz, mintha a pohárban lenne még egy adag kávé. A baj, az, hogy nincs, így pedig még zavartabbá válik, röhögve fordul el, ezzel elütve az egésznek az élét. Ezt már csak fokozza a rögtönzött bemutató, de megrázza a fejét.*

-Sokat látunk, ha ruhában vagy. Ez most melyik póz volt? A buggyos?

*Érdekes lesz ez így, Daeronék lelépnek külön, ők meg itt maradnak kávéstól, mindenestől. Törökülésbe ül, onnan pásztázza a kert látható részét, na meg Raphaelt és Rait is. Nem nagyon görcsöl amiatt, hogy valaki rájuk pirít, mert szabad levegőn vannak, a csikk meg jó lesz komposztnak. Nem szennyez annyira, mintha bent lennének. Már csak az a kérdés, mi lesz a következő, amit kitalálnak, mert pikniknek ez jó, csak lassan a családias hangulatból össznépi banzáj lesz. Lehet, le kellene zárni az egész sövénykertet, más ide ne találhasson már.*

_____________
A halálnak is van stílusa.
Többnyire zagyva, visszataszító és érthetetlen.
Kivételes pillanatokban viszont egyenesen avantgárd.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Noel Wyard
Prefektus - Pilluamuleto
avatar

Male Skorpió Jelige : A halál csak a kezdet. Az Antisignus.
Hozzászólások : 1437
Évfolyam : Első
Kor : 23

TémanyitásTárgy: Re: Sövénykert   Csüt. Nov. 12 2009, 21:28

//No most jössz te, Rai, aztán Raphael...stb.//

_____________
A halálnak is van stílusa.
Többnyire zagyva, visszataszító és érthetetlen.
Kivételes pillanatokban viszont egyenesen avantgárd.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rai Drac
Diák - Extremus
avatar

Male Mérleg Hozzászólások : 415
Évfolyam : Első
Kor : 40

TémanyitásTárgy: Re: Sövénykert   Pént. Nov. 13 2009, 17:50

//köszi Smile//

Az idő továbbra sem kegyes, bár érdekes maga az elgondolás, hogy a Napnak kötelessége lenne kisütnie akkor, ha elég nagy társaság gyűlik össze egy eldugott zugban, hogy titokban cigizzenek...
Mert társaság az már van, szó se róla. Újabb ember érkezik, nem sokkal utána, és a fiú, aki a társaság központja, mivel nála van a "vadakat" csábító illat forrása, rendesen ki is fakad. Kikéri magának a szeretet-szolgálatot...

Közban újabb hempergések, egy-két eltévedt kéz, és istentelen mennyiségű pirulás. Drac örült, hogy idejött. Szerette tanulmányozni az embereket. Órákig képes volt, ha kellett, csöndben, észrevétlenül ülni, míg aztán teljesen el nem feledkezetk a jelenlétéről, és az emberek végre ellazultak, kiadva valós, vagy legalábbis ahhoz jobban hasonlító, önmagukat. Sok segítséget jelentett ez a tulajdonsága eddig, a túléléshez.

Merengéséből a fuldokló srác szakította ki, aki, ezek szerint, a büdös életben nem szívott még cigarettát. Bíztatták, hogy ne haljon nagyon meg, és Drac ezzel egyetértett, mert bár a sövénykrt épp elég eldugott hely ahhoz, hogy egy hullát eltüntessenek, azért óhatatlan, hogy valaki meg ne kérdezze később őket, nem találkoztak-e xy-nal... Aztán meg mehet a habogás. Nem is beszélve arról, hogy egy ilyen heléyen bármi megtörténhet. Nem lenne jó, ha ezt a csendes zugot, egy visszajáró lélek venné birtokba...

A kávé, amit nem sokkal azelőtt kezdett poharakba öntögetni, lassan elfogy. Innen is, onnan is kezek nyulnak érte, és egy egy kösz érkezik visszafelé.
A levegőt lassan betölti valami furcsa, kissé édeskés illat, ahogy a jointok sorban égni kezdenek, és Drac azon elmélkedik, hogy vajon mikor állnak be a népek tőle... főleg, hogy a dologra rásegít esetleg az a kis mennyiségű ugyan, de eléggé jófajta rum, amit a kávéhoz öntött még odahaza. Mert igen, ki az, aki tizenegykor kávézik? Ő viszont gondolkozni jött eredetileg, csak aztán talált jobb elfoglaltságot.

Ahogy dél felé közeledik az idő, és a Nap egyre inkább erőre kap, kibukkanva a tornyok mögül néha, kezd kicsit felszáradni a fű. Drac nerm szereti, amikor a nagy égitest egyenesen rátűz, állandó tüsszükhetnékje van tőle... Ezt megelőzve kicsit beljebb húzódik az árnyékba, és így közelebb kerül Noel koponyájához.
Rápillant, de nem zavarja különösképpen. Megszokta, hogy az emberek néha furcsa dolgokkal rohangálnak, és pont ő kezdjen el papolni, amikor egy denevérrel osztja meg a szobáját, és a gondolatait? Tisztában van vele, milyen jó hallgatóság tud lenni egy kis állat... mennyivel jobb lehet egy koponya...
Azért kicsit kiváncsi, hogy mi lehet az oka annak, hogy a fiú ezt a fajta barátságot választotta.

Mielőtt viszont tovább gondolkodhatott volna, új jelenet kötötte le a figyelmét. Az egyik fiú pózba merevedik, a többi röhög...
Nah, kezdődik, konstatálja magában, miközben lehajtja a saját adag kávéját, és kiváncsian várja a folytatást...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Lyons
Prefektus - Pugnax
avatar

Male Szűz Jelige : Az ördög elcseszett kisöccse
Hozzászólások : 682
Évfolyam : Első
Kor : 23

TémanyitásTárgy: Re: Sövénykert   Hétf. Nov. 16 2009, 23:14

*Még egy vigyor jár neki, mielőtt elragadná arcát Daeron elől, természetesen kihagyhatatlan szurkálódó megjegyzéssel.*
-Ma nagylelkű kedvemben vagyok. Főleg, ami az aggastyánokat illeti. *Amúgy Daeron nem is lehet öreg…Mennyi lehet? 18 már biztos…még jó hogy menekül, olyat látna a fiú megcsillanni szemében, mely némi sóvárgásra emlékeztetné a nagyra becsültet, hisz a nyamvad lilomok, főleg a mazochisták, lehet tiprásról álmodoznak. Ednél tényleg nem lehet tudni…mielőtt az ember rendesen meggyőződne szándékáról, már üres a tekintete, s ez némi kételkedésre adhat okot olykor. Leáll tehát antiszockodni, vagyis szívni…elég ciki lesz ez először két szem közt is, hát még hogy a tipró úr meglátogatja…ajjj…Biztosan csak azért vöröslik megint, mert éppen fulladozik, van mire fogni…jó dolog a fuldoklás…hörögve igyekszik abbahagyni, meg pislogva, a füst épp a szemébe megy. Hát ezt még gyakorolni kell bár a bénázás is lehet szexi…ez bizonyos mennyiségű Joint elszívása után. Agyába mindjárt belényilall, igen úgy vág belé, mint nyári villám, hogy te jóóó ég de rendes a tag, még itt biztatgatja, nem szerencsétlen taknyosnak titulálja, mint az összes csaj tenné…Bele sem mer gondolni Ireth mit vágna le a jelenet láttán.*
-Ahmh…*nyögi, illetve ezután képes kihúzni magát, felszegni fejét és elegáns férfiasan köhinteni egyet.*
-Eghen. *Burmmogja...Kissé elsápad, életében nem ivott még vodkát, francegye, hogy ennyire el van maradva…De hát próbál fapofát vágni, leküzdeni a szemeiben megcsillanó irigységet, főleg felnézést, pedig szívesen csinálna egyet s mást, amire jobb nem is gondolni.*
-Jah, még én is, emlékszem…*Füllenti, lazán nekidőlve éppen annak, ami a közelében van. Közben igyekszik egyenletesen lélegezni, arca is inkább flegma, miközben érzi, hogy szíve hevesebben ver, gyorsulni kezd a haladó másodpercek hatására, már attól fél, hogy Daeron meghallja, úgyhogy jó hangosan kezd el beszélni.*
-Remélem jó meleg a kabát. *Lehet nem ezt kellett volna mondania.*
-Szóval Daeron vagy, igaz? Én meg Edward, Lyons egyébként. *Igencsak határozottnak tud mutatkozni, ha akar, most pl acélosan kinyújtja kezét a másik felé, hogy megrázza. Hozzáérhet…Najóóó, érzi már, kezd megőrülni…fura, mert még nem is szívott.*
~Beteg vagyok…~
*Állapítja meg tompán…Jó, hogy jön Matt, ő majd kigyógyítja. Legszívesebben elvonulna vele négyszemközt és kérné pofozza fel…De hát Daeron előtt nem csinálhat ilyeneket, meg a többiek előtt sem.*
-Nah, mit hozol? Ez…joint? *Kerekednek el kissé szemei, ahogy átveszi Mattől az anyagot. Még nem gyújtja meg, előbb elszívja a rendeset, most már siet vele. Egyre jobban áll ujjai között a szál, próbál mozdulatainak némi hanyag eleganciát kölcsönözni, ha nem vágna ilyen önelégült képet…még kelthetne is némi szimpátiát, talán.*
-Ahh, franc fog vele vacakolni! *Biztosan megőrült, fogja, odanyomja Daeron jointjához az övét, csak egy pillanat az egész, egy perc alatt meggyullad, kezd gyakorlottnak tűnni, nyamvadt kis kezdő létére, s inkább nem gondol bele, mert bizseregni kezd a vére, közelebb is áll Matthez, miután gyorsan elhúzódik, már érezte a fiú illatát közelről.*
-Asszem beszívtam…*Súgja Mattnek, pedig alig egy két szívás, biztosan nem állt be, sőt nem is olyan erős az anyag. De ezt azért meg kell osztania vele, nem gondolhat badarságokat! Izzy pedagógiai próbálkozásain nagyot néz, megnyilvánul ez egy „he?” szerű szemöldökrángásban. De kinek sikerülhet őt megnevelnie? Ennyire nem egyszerű eset a gyerek…*
-Nem teapartyn vagyunk…kávépartyn. *Beszív, kifúj, csak talán nem lesz ilyen szemét beállva…ő csak józanul durva, ha beáll nem biztos..mert direkt csinálja, hogy mindenki utálja, bár Matt esetében még küzdenie kell a cél elérése érdekében…Daeron pedig…őt nem tudja hová tenni, abban már biztos, hogy Noellékkel szemben eléri amit akar, főleg, ha elfelejti azt mondani, kérem és köszönöm, bár így néhány szívás után semmi sem egyértelmű. Mindenesetre lezártnak tekinti a vitát, unja. Különben nehéz őt megölni, túlságosan is. Próbálták már, nem jött össze, valamiért élnie kell, most már nem is bánja. Főleg, ahogy beszív, kifúj és marha vicces lesz Matt göndör haja, meg hogy Raphael izmos…meg hogy kávéznak ott nem messze tőlük, mint az indián törzsfőnökök…A másik kettőnek, mesélni kezd, ez lehet már a joint végén, vagy időközben beszerzett még egyet Mattitől. Tudja, hogy vele nem kell udvariaskodnia, csak egyszerűen elveszi és kész, egy köszönömöt brummogva hozzá azért.*
-A kis indián kíváncsi volt! *Mutat Dracra, hirtelen. Rájött, ez kifejezetten öt perc, remélhetőleg van humorérzékük…*
-Meg akarta tudni, mitől koponya, a koponya! Úgyhogy megvesztegette kávéval a törzsfőnököt! *Mutat Noelre.*
-Hogy adjon neki fejet…Miközben a kitaszított indiánt nem érdekelte ez az egész! *Mutat Raphaelre.*
-De a rőt indián. *Mutat Izzyre.*
-Irigykedett, mert valójában az ő feje volt…csak nem tudott róla. Mert Ozzy két fejjel született, de az egyiket levágták és odaadták a törzsfőnek ajándékba…ezért fura dolgokat érez saját ikertestvére volt feje iránt…*Pedig ez még annyira nem erős anyag…de ha először próbálja az ember…lesz belőle egy pofás kis mese…*
-És akkor Hamlett felemelte Ozzy második fejét…Lenni, vagy nem lenni, ez itt a kérdés! *Mattre támaszkodik, miközben arcán idióta mosoly fut át.*
-Te göndör vagy! *Közli vele, mielőtt visszafordulna Daeronhoz.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Sövénykert   Pént. Dec. 11 2009, 20:28

[Sion]

Már nem számoltam a napokat. Nem érdemes, úgy csak még lassabban telik az idő. Éreztem az ürességet belül, magamban, ez szinte felemészt. De a kongó ürességnek van jó oldala is. Nem érzem a külvilágot, nem jut hang az agyamba, illat az orromba, szinte látni is alig látok. Igen, ez bizonyára betudható annak, hogy megint rákaptam az agypusztító létre. Ha valaki bemenne a szobámba, s kihúzná ágyam alól a faládikát, hát... valószínűleg azt hinné, hogy egy diller féle lehetek. Oké, csak a füvet szívom, de elég sok minden megtalálható a kis rejtekhelyen, amolyan végszükség esetére. Kitudja, mikor érzem úgy, hogy már nem bírom tovább. Biztos, ami biztos.
Szinte tudatlanul léptem ki a kastély kapuján, számban már lógott is a nikotin rudacska. Még mindig, mondhatni jó fej vagyok, hogy nem bagózok az épületbe, ez persze ahhoz vezet, hogy nagyjából az egész napomat valahol a birtokon kóvályogva töltöm. Enni egy nap talán egyszer bemegyek, meg persze azok a bizonyos emberi szükségletek, melyeket én sem tudok figyelmen kívül venni. De nem is baj, így legalább valami levegőhöz jut a szervezetem, s nem kell egész álló nap a kastély dohos pinceszagát belélegeznem. Ez egyfajta megváltás már számomra.
Miközben a gyufával szerencsétlenkedtem, a szél jó néhányszor arcomba csapott, barna -inkább sörénynek nevezhető - hajamat szemembe sodorta, így nem csoda, hogy többször is halálközeli élményben volt részem, mikor majdnem felgyújtottam a hajamat. Ám nagy nehezen mégis sikerült egy mély slukkal meggyújtanom a cigarettát, s rögtön indulhattam is utamnak, ami... hát, dunsztom sincs hova vezetett. Én csak úgy mentem. Még most sem ismertem a birtokot, élőhalott állapotban járkáltam összevissza, nem is figyelve arra, hogy merre visznek lábaim. Nálam az lenne az abnormális, ha felfognám hova is megyek, ha látnék egyáltalán valamit az elém táruló tájból. Jól van ez így.
Fejem lehajtva araszoltam a sötétben, néha felpillantottam, hogy nem-e ütközöm frontálisan egy fának, néha pedig megálltam, hogy kifújjam magam a séta megpróbáltatásai miatt. Egyik ilyen alkalommal vettem észre, hogy most aztán tényleg fingom sincs merre lehetek. Mindenhol bokrok - vagy mik - vettek körbe, teljes homály. Talán sövény lehetett, nem is tudom, magas volt, nem láttam ki mögüle, de ami még ennél is aggasztóbb volt, az az, hogy egy labirintusban voltam. Egy labirintusban! Most komolyan... Miért teszik ezt velem? Ez direkt kicseszés, biztos valami béna vicc. Nem lehetek egy labirintusba, én még egy üres pusztán is eltévedek! Ráadásul pálca az nuku, zéró. Nem hordom magammal, tekintve, hogy utálom a varázsvilágot, a mágiát, s mindent ami ehhez kapcsolódik, így még csak esélyem sem volt arra, hogy valaha is kitalálok innen. Itt halok meg, s csak jó pár év múlva találnak rá a csontvázamra, vagy a napokban oszladozó tetememre. Tiszta Walt Disney.
Heeeelppp meeee!
Egyéb lehetőségek hiányában elindultam, így esetleg még mélyebbre sétálva a naaaagy fekete lyukba.
Hideg volt, ujjaim már lefagytak, ráadásul nem is nagyon túloztam el az öltözködést. Egy fekete tornacipő, szakad nadrág, s egy egyszerű, barna pulóver. A halál oka: elfagyás. A halál beállta: kb. fél óra múlva. De legalább cigim van, meg pár gyufám. Kell ennél több a boldogsághoz?
Vissza az elejére Go down
Sion Gavrail
Diák - Extremus
avatar

Male Skorpió Jelige : Einmal ist keinmal.
Hozzászólások : 107
Évfolyam : Első
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Sövénykert   Pént. Dec. 11 2009, 21:14

[Francesca]

*Mondhatná, hogy otthon, édes otthon, de nem lenne igaz. Egyrészről mert a Torneranst közel sem érzi az otthonának, másrészről pedig még csak nem is édes. Amióta itt van, egy fia ismerős arcot nem látott. Tényleg, sehol. Egyelőre pedig túl morcos ahhoz, hogy bárkivel is barátkozzon. Majd.. ha már sikerült kiheverni az óraeltolódás miatti kellemetlenségeket, és beáll megint normálisan az a fránya biológiai óra. A repülőút unalmas volt, egyedüli pozitívumként legfeljebb az ingyen földimogyorót tudná felsorakoztatni, és a stewardess lánykák rövid szoknyáját. Repülni sem lenne olyan rossz élmény, ha nem egy olyan zárt helyen lenne. Félreértés ne essék, szereti ő a kényszer-mozdulatlanságot és hasonlókat... ha élvezi, és nem hagyják unatkozni, na de így. Rendesen felöltözött, nem szándékozik megfázni, amúgy sem szeret beteg lenni, korlátozza a lehetőségeit. Ettől függetlenül a friss levegőtől csak nem fogja magát megvonni - gondolta kinéz kicsit relaxálni. Ez tulajdonképpen meg is történt, hiszen teljes lelki nyugalomban (fáradtan, ámde törve nem) nyúlik el egy padon. Egyik lábát átvetve ül a másikon, bokája a térdén nyugszik, így felveszi azt a tipikus fiúkra jellemző "ki ha én nem" pozíciót. Azért a stílusa másfél év alatt semmit sem változott. Bőrcsizma, bőrnadrág, és még mindig nem lehet megállapítani hol kezdődik a lábbeli szára, és hol a ruhadarab. Csak a kabátot cserélte le szövetre, az mégis jobban melegít. Karjait az ülőalkalmatosság háttámláján nyugtatja, fejét kicsit hátraveti, így konkrétan az égbolttal néz farkasszemet. Pillanatnyilag egy igencsak szürke égbolttal, ami lehangoló. Még jó, hogy a megbűvölt mp3 itt dübörög a fülébe, ez az egész téli látvány lelombozná, ha ez az apróság nem lenne. Ujjaival a padon dobolja az ütemet, de más életjelen nem ad magáról. Látszatra.*
~Komolyan, minden arc elhúzott, borzalom, már most mardos a magány.~
*Még gondolatban is elteatralizálja a szituációt, de nem bánta meg, hogy végül úgy döntött visszanéz a jóöreg iskolába, ahonnan annak idején igazából elég csekélyke indokkal tolta el a képét. Már nem is emlékszik mi volt pontosan. "Unatkoztam, bocs." vagy "Rossz a női és férfi felhozatal", vagy "Szar a kaja"? Pillanatra összeráncolja a homlokát, de aztán vonásai kisimulnak, és széles vigyor rajzolódik ki az arcán.
Ahogy magát ismeri, a második opció lenne a nyerő.
Meg az, hogy lényegében utál tanulni, mert lusta hozzá, meg egyébként se tud, ha minden óra első tíz percéről kiküldik rossz magaviselet miatt. Ez a másfél év meg kellett, hogy kinője az olyan hülyeségeket, mint a tudatmódosító szerek. Elvégre lassan New Yorkban már inkább az a divat, és az a menő, ha valaki anyagozott.. aztán le is tudott vele állni.*
~Nos, tervek a közeljövőre. Ha már van idő és alkalom tervezgetni. Megkeressük Wayner bá'-t, és bejelentkezünk nála szolgálatra készen. A szoba már kipipálva. Jareddel elküldetni a náluk maradt holmimat, bahh, akkor neki még írni kell. Tankönyveket felesleges megszerezni, úgysem használom - ez akkor kipipálva. És sürgősen keresni valami jófej tagot, mielőtt megbolondulok a semmittevéstől.~
*Na nem kifogása lenne a semmittevés ellen. A semmittevés jó. A semmittevés fiatalít. A semmittevés boldoggá tesz.
De a semmittevés csak társaságban szórakoztató.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Sövénykert   Pént. Dec. 11 2009, 21:53

/Csak Frankie/
[Sion]

Fényt! Istenem, adj már valami fényt! Szeretem én a sötétet, nem is arról van szó, csak jelenleg azt sem látnám, ha Freddy Krueger osonna felém egy baltával a kezébe. Ez pedig veszélyes. Mert ha semmit nem látok, akkor nem látom a buktatókat, aminek a következménye az, hogy elzuhanok, betöröm a fejem, orrom, karom, vagy valamelyik testrészemet, az pedig... mint tudjuk, nem lenne jó. Jól ismervén magamat, tudom, hogy elfogok esni. Ez a végzetem, hogy egy tök sötét labirintus bigyóba törjem magam össze... Irgalmazz!!!
Eldobtam a cigit, melyet már szűrőig szívtam, majd tovább araszoltam. Nagyon erősen próbáltam hunyorítani, hogy valamit kivehessek a nagy fekete pacából. Valamicske eredménye ezért csak lett, kiszúrtam egy padot, vagy valami ülőalkalmatosság félét a sötétben, körülbelül öt méterre tőlem, ha nem kevesebb. Ezt át kell gondolni. Ad1: vagy elindulok a pad felé, kitudja, hogy mibe botlok bele, ha letérek az egyenes úttól, nem-e borulok bele a sövénybe, vagy zakózok-e egy nagyot. Ad2: megyek tovább a vakvilágba, s kutyagolok reggelig, míg nem lesz világos. Hm... megfontolandó. Igaz, nagyon csábító volt az első lehetőség, ám a lábaim annyira elfagytak, s elfáradtak, hogy már nem éreztem őket. Szerettem volna már leülni, így hát a második variáció mellett döntöttem, és elindultam a pad felé. Lassú, óvatos léptekkel haladtam, egyre közelebb érve hozzá, miközben szememmel próbáltam teljesen a facsodára fókuszálni. Talán még az is lehet, hogy túlélem csonttörés nélkül.
Már csak három méter, már csak kettő... már csak egy. És végül: győzelem!! Yeah! Sikeresen odaértem, majd lecsüccsentem az egyik végébe. Szemem lehunytam, s élveztem, hogy a fenekem végre szilárd talajt ért, hogy a lábaimat kinyújthattam, s nem kellett mozgatni őket. Mennyei érzés volt! Már az sem érdekelt, hogy kitalálok-e innen, vagy, hogy itt alszom-e ezen a padon. A lényeget elértem: a padot.
Pár percig euforikus állapotban voltam, majd nagy nehezen kinyitottam szemem - ami megjegyzem, sötétben tök felesleges volt -, pulóverem zsebébe nyúltam, és kihúztam belőle egy száll cigit, miközben másik zsebemben a gyufa után kotortam. A készletem már jócskán fogyóban volt, de micsoda szerencse, hogy van egy jótétlélek-alkalmazott odahaza, aki mindig küld nekem utánpótlást, mielőtt becsavarodnék. Így hát nem aggódtam semmiért, élveztem a nyugalmat, s a csendet. A csend mondjuk nem volt annyira fontos, hisz ha akarom, akkor könnyűszerrel kizárom a külvilágot, aztán hajókürtöt is fújhatnak a fejem mellett, azt sem hallom meg. Ez az egyetlen különleges képesség, ami a birtokomban van...
A gyufát végighúztam a skatulya oldalán, mire az apró lángra gyulladt, én pedig cigivel a számba közelebb hajoltam, s mélyet szívtam egyetlen, hűséges társamból. Ekkor tűnt fel valami. Mikor meghallottam a halk kis szikrát, a burok egyszeriben leolvadt fülemről, érzékeim - az a kevéske, ami van - bekapcsoltak, s észleltek valamit. Azaz, valakit. Még mindig égett a gyufa, számban a cigi, miközben oldalra fordítottam fejem.
Egy alak. Fehér bőr, sötét ruha.
Aztabüdösmindenit!
Ha most nem visz halálba a szívinfarktus, akkor soha. Észre sem vettem! A legviccesebb, hogy félelmemnek nem volt jele, csak a szívem kezdett őrült tempóban zakatolni bordáim között. Annyira hozzászoktak már izmaim és testem ahhoz, hogy nem nagyon mutatok ki semmilyen érzelmet, hogy úgy tűnik, ez a bizonyos funkció kihalt belőlem, vagy legalábbis nagyon mélyen lapul, amit csak több hónapnyi kúrával lehetne előcsalogatni. Ez persze nem jelenti, hogy nem ijedtem meg, mert de. Nagyon is, és ha nem vagyok ilyen lusta, valószínűleg ugrok egyet ültembe.
Gyufát tartó kezem a szívemre nyomtam - persze csak miután kialudt a láng, nehogy felgyújtsam magamat -, majd elfordítottam fejem a srácról, legalábbis valami hímnemű egyednek nézett ki, bár ebben a mai világban sosem lehet biztos az ember. Szívtam egy nagyot a cigiből, próbáltam lenyugtatni őrjöngő szívverésemet, mely igazából az elmúlt hónapok során most mutatott csak igazán életjelet magáról. Meglepő.
- Ez a nyomorult útvesztő lesz a végzetem... - Morogtam magamban hajamba túrva, térdemre könyökölve.
Most már tuti, hogy nem jutok ki élve.
Egy sötét fazon terpeszkedik mellettem, mint egy nagyságos úr, halál kussban, még levegőt sem véve. Lehet, hogy szellem, vagy vámpír! Oké, Frankie, le kell állnod ezzel az önpusztító életmóddal.
Vissza az elejére Go down
Sion Gavrail
Diák - Extremus
avatar

Male Skorpió Jelige : Einmal ist keinmal.
Hozzászólások : 107
Évfolyam : Első
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Sövénykert   Pént. Dec. 11 2009, 22:46

[Frankie]

*Hiába varázsló, a mugli dolgok még mindig képesek őt végtelenül lenyűgözni. A zenéjük például. A kis mütyürjeik, találmányaik. Az egész közeg. Kicsit éles váltás csak úgy New York (azon belül is Soho) utcáiról visszatérni ide, ahol rend van, és vannak szabályok, amiket.. amiket úgy sem fog maradéktalanul betartani, mert ha akarná se menne. Ha valakibe beleivódik egy életstílus, az otthagyja a nyomát rajta. Végeredményben az ember csak egy vázlat amibe nyugodtan beleradírozhat az események láncolata, hogy aztán más vonalakat pingáljon a helyébe. Pláne ha az ember fiatal, és hagyja magát formálni. Vagy befolyásolni.
Nem mintha a befolyásoltság olyan borzalmas dolog lenne.
Hunyorogva nyitja ki a szemeit, mert nincs kedve visszagondolni az elmúlt hónapokra. Na nem azért, mert kellemetlen, dehogy. Csak nincs nosztalgikus hangulatban. Érzi ugyan, hogy valaki leült mellé a padra, de nem veszi a fáradtságot egyelőre, hogy oda is nézzen. Majd mindjárt. Még egy perc, és esküszik, rászánja magát. De tényleg. Komolyan. Hajába túrva egyenesedik ki, kicsit morogva, elvégre pont azért jött el erre, hogy ne kelljen társalognia senki fiával. Ritka, de egyelőre ki kéne pihennie magát, a kedvesség és egyéb elragadó, meg lehengerlő dolgok majd jöhetnek azután. Ha valaki annyit tölt emberek közt, mint Sion, akkor néha igényli, hogy egyedül hagyják. Tudod, magánszféra. Vagy valami ahhoz hasonló dolog. Ha úgy vesszük, a srác igazán toleráns, nála a magánszféra pár centiméterre korlátozódik, nem fél méterre, mint egy normális embernél.
Dzsungelzöld szemeit a lányra függeszti, és pofátlanul méri végig a lábujja hegyétől a feje tetejéig, a szokásos helyeken (domborulatok) elidőzve pár századmásodperc erejéig. Na nem rajongással, ma nincs kedve udvarolgatni, meg csapni a szelet, arra még lesz ideje, meg ezer más alany is. Ez inkább a tapasztalt szerető objektív (a női nem iránt minden elfogultságot és csodálatot mellőző) szemszöge. Aztán egy biccentéssel nyugtázza, hogy ugyan nem bányarém, de azért lehetne jobb bőrben is. Tekintve Sion igényességét az esztétikát illetően.. sokkal jobb bőrben. Szája gunyoros, pofátlan félmosolyra húzódik ahogy megállapítja, hogy jelenléte nem váltott ki éppenséggel teljes közönyt.*
- Na mivan Csipkerózsika, nem jött Fülöp herceg, hogy megmentsen a susnyásból?
*A hangja sem rossz. Igaz nem tükröz valódi rosszindulatot, vagy negatív töltetet, de mégis idegesítően arcátlan és arrogáns. A hangtónus sem kimondottan magas, viszont nem is mély basszus. Mondjuk bátran szinkronizálhatná Kát, vagy az almát ajánló kígyószerzeményt - enyhén vontatottan beszél, mégsem alszik meg a tej a szájában. Inkább amolyan.. leereszkedő.*
- Vigyázni kéne, még a végén elvisz a csúnya zsákosbácsi, aztán nézhetsz.
*Alapvetően nem akart rágyújtani, de mégiscsak nikotinfüggő lenne. És ki is bírná cigi nélkül, ha nem épp előtte szívná a sajátját valaki más is, így azonban kénytelen, és szinte öntudatlan mozdulattal már nyúl is a saját zsebébe, hogy a maga Black-jét (hogy honnan telik alapvetően csóró embernek ilyen márkára, ne firtassuk) megnyújtva mélyen letüdőzzön egy adag kátrányt. Lehet hogy illegális droggal nem él már, de a legálissal semmi baj nincs. Nem?*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Sövénykert   Pént. Dec. 11 2009, 23:43

[Sion]

Az egy dolog, hogy bennem volt a félsz a sötét miatt, de azért társaságra nem vágytam. Főleg nem egy ilyenre, mint amilyen mellettem ült. Miután szívem úgy-ahogy normális ritmusban kezdett verni, oldalra pillantottam, s hunyorogva ránéztem a sötét alakra. Ehhe, pff... Azért ez se semmi. Világ életemben kerültem az arrogáns, s nagyképű embereket - főleg a férfiaknak eme lélegzetelállító példányát -, erre nem pont egy olyan mellé huppanok le? A mustráló tekintet szerencsére elkerülte figyelmem, bár amúgy sem érdekelt volna túlzottan. Sosem tartottam magam olyan lánynak, akit az emberek megnéznek, így hát mikor időközönként sor került egy ilyenre, nem vettem figyelembe. Nem érdekelt, ha darab húsként tekint rám egy férfi, nem ismer, a külcsín alapján ítél, erre mit lehet mondani? Semmit. Bár azért elég érdekes, hogy a férfiak attól érzik magukat annak, hogy jól megbámulják a csajokat. Pedig egy férfi nem attól lesz az, mert egy húsdarab lóg a lába között. Legalábbis, nem csak ettől. De ez már más téma, olyan, ami nemigen tartozik a hatásköröm alá. Soha nem foglalkoztam a pasikkal, igazából nem voltam az a flörtölős fajta. Nincs porcelán-baba arcom, nagy melleim, vagy épp hatalmas szempillákkal megáldott égszínkék szemem, s miniszoknyában sem túl sokszor látni engem. Így hát nem is csoda, hogy a fiúk mondhatni kimaradtak az életemből. De nem is baj, máshol is tudják csóválni a farkukat. Már, ha van aki beveszi ezt a fantáziamentes dumát.
Mert fantáziamentes.
És van, aki beveszi.
Az arrogáns megszólalásra először nem feleltem. Hátra dőltem, lábaimat felhúztam, s kinyújtott kezem rájuk helyeztem. Én nyugalomra vágyom, erre itt ez a srác, aki majd végig löki nekem a béna szövegét, s majd nagyon nyeregbe érzi magát tőle. Príma! Csak magamnak köszönhetem, hallgatnom kellett volna a megérzéseimre, és tovább menni, de nem. Én inkább ideült a lúzerarc mellé. Csakis az én hibám. De Isten a tanúm rá, hogy én innen nem állok fel, hacsak nem küldenek egy vontatót, s paddal együtt el nem visznek.
Mélyet szívtam a cigiből, majd lassan felé fordultam. Próbáltam kivenni a sötétből arcát, ami nagyon nem ment. Addig eljutottam, hogy zöld a szeme, valamivel sötétebb, mint az enyém. De a vonásait egyáltalán nem láttam, ám volt annyi fantáziám, hogy hozzá tudjam képzelni. Bizonyára a cinikus zöld tekintet, egy piperkőc, hátranyalt hajú bájgúnárt takart. Nem tudom, csak feltételezni mertem. Egy dolog miatt viszont hálás voltam ebben a percben: a sötét miatt. Igen, sötét volt, én nem láttam Őt, ergo Ő sem látott engem, legalábbis reményeim szerint. Éppen ezért, ha esetleg egy világos folyosón, vagy valahol a parkba lesz hozzá újra szerencsém, akkor nem fog felismerni. Majd esti imát mondok érte az ágyam széléhez térdelve, hogy az ellenkezője ne következzen be.
Aprót sóhajtottam, majd halkan megszólaltam.
- Ja, nem jött. Így nekem csak a béka királyfi marad. - morogtam oda, majd visszanéztem a semmibe.
Miért kell minden férfinak ezzel a dumával jönni? Folyton felhozzák ezeket az elcsépelt meséket, melyben a herceg mindig megmenti a királylányt. Vagy nagyon gyerekesek, és még mindig az ágyuk mellett felolvasott esti mesékbe kapaszkodnak, vagy azt hiszik, hogy ez menő szöveg. Tévhit, közel sem az. Mert ha még egy Barbie-girlnek mondják ezt oké, de pont nekem? Tényleg egy királylányhoz kell ENGEM hasonlítani?!
Nem akartam beszélgetni vele, Ő mégis újra szólt hozzám. Pompás, újabb elmés, mitöbb, díjnyertes megszólalás! Bár jönne már a zsákos bácsi, s hurcolna el magával! Vele talán nem kéne cseverésznem. De üsse kavics, építsük az emberi kapcsolataimat. Vagy csak csináljunk úgy.
- Nem gond. - vontam vállat finoman, majd egy utolsó slukkot szívtam a cigiből, s elpöcköltem valahova a bokrok közé. - Ha a zsákos bácsi egy leheletnyivel jobbképűbb nálad, akkor még jól is járok. - Ezt mondom pont én, aki aztán tényleg nem egy szépségkirálynő. Segáz.
Próbáltam újra kizárni a külső hangokat, de hiába. Elromlott ez a funkció. Halottam a gyújtó kattanását, a dohány finom sistergését, mikor lángot kapott, s az apró parázs fényében kifújt füstöt is láttam. Jó pont, dohányos. Legalább nem megint egy cigi-gyűlölő srácnak kell élveznem a társaságát, mint a múltkori Gyufafejűnek.
Csak ültem és vártam. Hogy mire? A következő labdára, amit feldob nekem... Mert fog, nem tűnt olyan srácnak, aki eltántorítható a stílusától. Kellemetlen.
Vissza az elejére Go down
Sion Gavrail
Diák - Extremus
avatar

Male Skorpió Jelige : Einmal ist keinmal.
Hozzászólások : 107
Évfolyam : Első
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Sövénykert   Szomb. Dec. 12 2009, 00:24

[Frankie]

*Halkan felkuncog a visszavágásra, miközben egy újabb slukkot küld le a torkán, de nem válaszol azonnal, csak üldögél tovább, tekintetét, pedig ismét inkább előre szegezi. Nem bámulja tovább annál, mint amennyire szükséges, vagy érdemesnek tartja. Az egy dolog, hogy szereti a különcöket, egyfajta kuriózumként tekint rájuk, egy egzotikus valamiként, amiért érdemes teperni. Az extremus felé menet mintha látott is volna egy ilyen nőt, bár csak futólag. Mindenesetre a kígyószemei megragadták. Tény, hogy szeret megnézni magának mindenki. Nem csak nőket.*
~Majd ki kell derítenem mit tanít, ahogy elnéztem nem lesz nehéz.~
*Nem tehet róla, szereti a különlegességeket. De azért fontos, hogy az említett személy ne emlékeztessen egy csövesre. Nem, oldalra sem kell pillantania, hogy felidézze azt amennyit a lányból látott a sötétben. Jó a vizuális memóriája, és azért nincs éjszaka sem olyan vaksötét, hogy semmit se lehessen látni. Legfeljebb ha kiszúrnák a szemét. Hosszú ujjaival közrefogja a cigarettaszálat majd némi hamut a földre pöccint.. Amúgy sem lenne kedve ágyba vinni, még ha jó nő is lenne - nincs hangulatban, így meg aztán végképp.
Az meg, hogy kosarat kap, nem vágja túlzottan a földhöz. Egyrészről, mert mint minden más emberrel, vele sem fordul elő ilyen először. Másrészről, mint az már említve volt, nem érdekelt az ügyben. Arról aztán meg már nem ő tehet, hogy a lány azt hiszi magáról ő a közepe, és rögtön _amiatt_ nézik meg, nem pedig megszokásból.*
~Chh. Tipikus nők.~
*Bezzeg ha virágot venne neki vagy ékszert egyből hanyatt vágná magát, és esedezve könyörögne neki, hogy döntse a szaténágyneműbe.
Hm.
Mondjuk ez a fajta nem lenne vevő erre sem. Az ilyenek mindenkinél jobbnak hiszik magukat, micsoda képmutatás ez, holott ahogy így a sötétben elnézte nincs mire a nagy büszkeség. Amúgy is a teltebb kebleket kedveli, az ő szemszögéből Frankie igencsak laposka, legfeljebb az arcát definiálná egész megnyerőnek, és a csípőjének ívét. - A művészlélek mindig az ilyen apróságokat ragadja meg. Berögzül ez a késztetés. Ásít, majd több perces hallgatás után böki vissza abszolút rezignáltan, csupán bujkáló éllel a hangjában - van amit nem lehet elhagyni.*
- Hát így jártál, kellemetlen. De lehetőleg ne csókolj meg, a mai nap még szeretnék nyugodtan és békében aludni, nem hiányoznak a rémálmok.
*Különben meg. Ő éppenséggel szereti a meséket. Mivel nem törődő szülők nevelték, azokon tanult meg olvasni. Dzsungel könyvén, és hasonlókon, nem szégyelli, néha társaságban ha nincs más téma gyakran felveti. Amúgy is túl lusta most még a menőzéshez is. Ha nem lenne, akkor most nem itt ülne, majd holnap ráér arcoskodni, abban úgy is nagyon jó.*
- Kérlek, engem nem feltétlenül az arcomért szeretnek, meztelenül is jól nézek ki.
*Szélesedik el a mosolya, már-már vidáman. Hát csak nem bír magával, még álmosan sem, szörnyű, hogy az emberi jellem milyen mértékben képes előtérbe tolakodni minden egyes alkalommal. Pláne az övé. Szórakozottan karikákat kezd fújni, lejárt dolog, de kényszercselekvésnek remek. Gondolatai vissza-vissza kalandoznak a kígyószerű nőhöz, és.. végül is ha már itt van, miért ne kérdezhetné meg?*
- Te.. idefelé jövet láttam egy nőt, fura szemekkel, és japán volt, legalábbis az öltözetéből adódóan. Mit tanít?
*Félreértés ne essék, itt megint nem arról van szó, hogy nőként érdeklődik Akane iránt. Abból a pár századmásodpercből amit kifogott, nem sokat tudott megállapítani a deviáns összehatáson kívül. Szereti a különlegességeket, mint az már feljebb említve volt. Legyen az ember, tárgy, étel vagy akármi. De leginkább ember.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Sövénykert   Szomb. Dec. 12 2009, 01:27

[Sion]

Nem reagáltam halk kuncogására. Ha ennyire defektes, hát nevetgéljen csak magában. Vicces lett volna amit mondtam? Lehetséges. Igazából elég fáradt voltam már ahhoz, hogy ne érdekeljen mit gondol. Válaszolni sem akartam, mégis a szervezetem automatikusan reagált a szövegére. Ez van, egy idő után megtanultam, hiszen hiába várt otthon a hatalmas kúria, mint gazdagéknál, én az utcán nevelkedtem. Míg Ő pont úgy nézett ki, mint egy arisztokrata, gazdag család sarja, addig én úgy, mint egy csóró gyerek. Pedig igazából fordítva volt - nagyjából, bár nem voltam tisztába az Ő anyagi helyzetével. Ebből is látszik, hogy mindig van választásunk, nem muszáj úgy élni, ahogy az ősök elrendelik. Én választottam, lehet rosszul, lehet meghalok húsz évesen az életformám miatt, de legalább van szabad akaratom, s nem állok mások irányítása alatt. Nem rángathatnak zsinóron, mint egy marionettbábút. És ez elégtétellel töltött el.
Amúgy nem vagyok tipikus nő. Nem viselkedek csajosan, nem festem magam, semmi körömlakk, s egy divatdiktátor sem vagyok. Tudom magamról, hogy nem vagyok egy hű de jó csaj, ezzel együtt kell élnem. Igaz, volt rá példa, még ifjabb koromban, hogy engedtem anyám elnyomásának, s megjelentem egy bálon, ahol azért elég flancosan kellett kinézni. A tükörben magamra sem ismertem, egy idegen arc tekintett vissza rám. Persze, szép volt, csinos meg minden, de nem én. Nem Frankiet láttam a tükörben, hanem egy arisztokrata, kékvérű lányt. Megtévesztő, épp ezért nem kell a smink. Ha egyszer lekerül, s úgy lát valaki, akkor az nagy csalódás lehet számára, hiszen elsőként nem a valóságot látta, csak egy maszkot. Lehet, hogy ami a maszk mögött van, az meg már nem is tetszik neki.
Ásítására oldalra pillantottam, és akkor jött az a bizonyos labda. Szám sarka megrándult, egy igazi mosoly lett volna belőle, de valahogy mégis abbamaradt. Ah! Már erre sem vagyok képes. Genetikai hulladék vagyok, ennyi.
- Már miért tenném? - Fordultam felé kíváncsian. - A szájpenész tudtommal fertőző. De mondd csak, nagyon fáj? Bár, lehet már nem is érzed, olyan régóta hozzá vagy szokva.
Fáradt sóhajjal kezdtem dörzsölgetni lábszáramat. Már a csontom is átfagyott, rohadt hideg volt, én pedig szakadt gatyában ültem a nyirkos padon. Egy petefészek gyulladás rendel! Igaz, ha a sok éjszakai kóborlástól nem lett bajom, akkor ez a kis szelecske sem fog megártani. Talán erős az immunrendszerem, vagy nem is tudom. Sosem voltam beteg, semmi láz, vagy ájulás. Oké, leszámítva azt az egyet, ami után az elvonó jött, de az sem megfázás miatt! Legalább ezt már tudom.
Saját testére tett megjegyzésére nem bírtam megállni, hogy fel ne vihogjak. Atya Úr Isten! Ekkora arc befér egyáltalán egy ajtón? Maximum a kétszárnyú nagykapun.
- Hiszek neked. - Nyögtem ki fulladozva. Bevallom, ez tényleg vicces volt.
Persze, attól még nagyképű, és szex-centrikus, de vicces. Ha jobban belegondolok, elég sok önbizalom kellhet ahhoz, hogy az ember saját magáról képes legyen ilyet állítani. S, ahogy beszélgető partneremre néztem, nem kellett sokat törnöm a fejem azon, hogy neki van-e önbizalma. Talán még több is, mint amennyi megengedett lenne. Nem volt olyan jóképű, bár feltételezem Ő az a típus, aki a szavakkal veszi le a lányokat a lábukról, amolyan bugyiból kibeszélősen.
A nagy örömlöket után újra visszazökkentem az unott állapotba. Hátradőltem, kezem pedig a zsebembe mélyesztettem. Volt benne valami. És... tudjátok mi? Egy kisebb fajta cigike, olyan jó fajta. Kihúztam kezem, s ráfókuszáltam a tenyerembe tartó cigire. Azta! Micsoda mákom van. Ez most jól fog jönni, legalább egy kicsit lezsibbad az agyam. Előkotortam a gyufát, majd begyújtottam a kedvest, s mélyet szívtam belőle. Szív, szív, lent tart, még mindig, kifúj. Ah! Isteni! Az illata, az íze, hát még a hatása, bár ez már pár napja a zsebembe lehetett, így az erejéből is jócskán engedett már. De mit számít?
Kérdését hallva megálltam a mozdulatba. Japán nő. Fura szemekkel. Na igen, hozzá nekem is volt szerencsém, sajnos nem csak egy futó pillantásra. Bólintottam hát.
- Ha jól tudom átváltoztatástant. Az extremusosok karvezető-helyettese. Asszem... - Ránéztem, majd felé nyújtottam a cigit. Biztos voltam benne, hogy nem fogja elfogadni, ahhoz Ő túl nagyképűnek tűnt, de én azért megkínáltam. - Egy slukkot?
Furcsa. A nőtől is ugyan ezt kérdeztem a minap, csak Ő eltaposta a drága cigimet. Féltem, hogy most is ugyanerre kerül a sor, de azért bíztam az ellenkezőjében.
Vissza az elejére Go down
Sion Gavrail
Diák - Extremus
avatar

Male Skorpió Jelige : Einmal ist keinmal.
Hozzászólások : 107
Évfolyam : Első
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Sövénykert   Szomb. Dec. 12 2009, 02:40

[Frankie]

- Én egyesekkel ellentétben vigyázok a személyes higiéniámra.
*Jelenti ki büszkén, mert hogy bizony abban nem sokat tévedett a lány, tényleg egy piperkőccel van dolga. Igaz nem azzal a tipikus hátranyalt hajú, undorító pacsuliszagot árasztó piperkőccel, de azért mégis. Sion bizony bevállalja, hogy életéből naponta minimum két órát a fürdőszobának, és önmagának áldoz. Egyrészről, mert tényleg kifejezetten elégedett az adottságaival (van mire), másrészről pedig ezzel is tulajdonképpen megad egy bizonyos fajta tiszteletet azoknak a nőknek, férfiaknak, akiknek közelebbről is szerencséjük lesz hozzá. Kezét színpadiasan a homlokához emeli és jellegzetes filmes mozdulattal félrefordítva a fejét, a horizontra szegezi tekintetét.*
- De csak hogy tudd...
*Drámai csend.*
- Ezzel most mélyen a lelkembe tiportál, ó kegyetlen úrnő.
*Aztán úgy ahogy van kiesik a szerepből amint ismét a szájához tartja a cigarettát. Persze, elvicceli, de a tisztaság neki igenis valami minimális dolog. Nem feltétlenül maga körül, csak magán - már ezeknek a hosszú fekete tincseknek a karbantartása is jó kis munka lehet. Ehhez képest a személyes hobbija igen nagy kontrasztot képvisel. Elvégre. Az ágytorna egy mocskos dolog. Ha jól csinálják. És Sion abszolút meggyőződéssel állítja, hogy remekül műveli. Azért nem hivatás szerűen, de.. mit köntörfalazzon, az elmúlt hónapokban volt rá példa. Egyszer-kétszer. Csak hogy kipróbálja milyen. Érdeklődő ifjúság, na. Nem mellesleg meg nem rossz, ha nagy felárat számít.
Amúgy sem néz ki túlzottan elegánsnak vagy arisztokratikusnak, önteltsége nem származásából, hanem ki tudja milyen belső indíttatásból ered. Valószínűleg ez az optimizmusnak valami rendkívül eltorzult válfaja lehet, amit külön magának alakított ki. Mikor a lány kijelenti, hogy hisz neki, elégedetten hümmög, mint aki pont ezt várta - valójában már készül előre valami visszavágással.*
- Helyes. Ez eddig a legjobb döntésed.
*Újabb slukk, lassan már a háromnegyedénél jár, lány meg egyszerűen nevet. Hát nevessen, Siont amúgy is irritálják a búskomor képű, besavanyodott emberek. Jobb szereti az oldott hangulatot maga körül, elvégre ilyenhez volt szokva, és ugyan jól alkalmazkodik, de nem feltétlenül szívesen. A közegtől függ.
Elhúzott szájjal figyeli az előkerülő spanglit. Egyszerre viszolyog, és érez erős kényszert arra, hogy kikapja a lány kezéből és ő maga szívja el, ez azonban csupán annyiban nyilvánul meg, hogy mélyebb levegőt vesz a kelleténél, amit akár félre is lehet értelmezni. Tekintete úgy követi a spangli útját a lány kezében, mint a macska a gombolyagot. Megfeszített figyelemmel. Valószínűleg ezt ő is észreveheti, mivel tüntetően, elfordul. Mondjuk...
Mondjuk a szemközti susnyás. Az nagyon.. ühm. Érdekfeszítő. Rendkívül. Jé, azt a levelet megrágta egy bogár? De érdekes.*
- Áh, tudtam én, hogy a jó öreg Wayner nem oszt be maga alá idiótákat.
*Csettint a nyelvével elégedetten, és már tervezi is, hogy elsős átváltoztatástanon legközelebb biztosan tiszteletét teszi majd. Mindenképp meg kell néznie magának azt a nőt. Legfeljebb csalódik egyet és kiderül, hogy valójában teljesen átlagos, csak szeret extrémen kinézni. A felajánlásra szándékosan, mintegy hárításképpen a saját cigarettájából tüdőz le egy újabb adagot.*
- Nem, kösz', már leszoktam és nincs kedvem visszaesni.
*Így megy ez. Esett már vissza. Azt hiszi rendben van egy füvescigi, az még semmi. De aztán már csak ez nem lenne elég, hanem kell a por, meg kellenek a steril tűk. Nemnem. Egyébként is túl költséges szenvedély. Marad az ágytornánál. Az is kielégítő, nem hal meg tőle (bár mindig is úgy gondolta, hogy az lenne a legszebb halál) - valamint csak óvszerre kell költeni. Bár ő plusz kiadásként szívesen vállal be szíjakat. Vagy bilincset.
Nem csoda, hogy szereti a deviánsokat, ha egyszer ő maga is az.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Sövénykert   Szomb. Dec. 12 2009, 02:55

[Most fagy, ha nem gond, holnap jön a válasz reagom. ^^]
Vissza az elejére Go down
Vendég



TémanyitásTárgy: Re: Sövénykert   Szomb. Dec. 12 2009, 16:48

[Sion]

A drámai hangra, s a teátrális kézmozdulatra csak felvontam szemöldököm bujkáló mosollyal arcomon. Anyám! Kifogtam egy diliset, ez mennyei! De van jó oldala is. Most már legalább tudom, hogy nem mindenki épelméjű itt, és vannak defektesebb, hozzám hasonló fazonok is. Ez egyfajta megkönnyebbülés volt, a sok hülye között nem érzi magát az ember annyira degeneráltnak, mint nélkülük tenné.
Csak vállat vontam, inkább magamnak, mintsem neki, majd tovább szívogattam a cigit. Nem kerülte el figyelmemet reakciója, s mivel szemem már kezdett hozzászokni a sötéthez, így a formák is kibontakoztak az éjszakából. Láttam ahogy egy zöld írisz követi kezemet, halottam, ahogy mély levegőt vesz, majd fejét fegyelmezetten előre szegezi. Ahhaa! Egy nagy füves mellé ültem le, aki próbál leszokni róla, ami úgy tűnt, nem megy neki könnyen. Nem ítélkezem, neki legalább volt ereje megtagadni magától, nekem nem lett volna, nem is akartam. A fű már a részemmé vált, talán már élni sem tudnék nélkül, vagy legalábbis idő előtt begolyóznék. Nem erőszakoltam rá a cigit, inkább egy utolsó, mély slukkot szívtam belőle, majd elpöcköltem.
Kezdett nagyon, nagyon hideg lenni. Fogaim össze-össze koccantak a didergéstől.
- Wayner? - Kérdeztem némi fáziskéséssel. Na igen, elértem a kellő hatást. - Az a magas, borostás üreg, aki mindig olyan arcot vág, mintha citromba harapott volna? - Hangomból igencsak kiérződött az ellenszenv az említett férfi iránt.
Valami rémlett. Ha jól emlékszem, akkor ő kísért fel a hálókörletbe. Nem volt túl szószátyár az öreg, s amit elhadart nekem, az is betanult szövegnek tűnt. Nem úgy nézett ki, mint aki szereti a gyerekeket, vagy a fiatalabbakat. Tudtam, hogy vele is meg fog gyűlni még a bajom, hogy minden alkalommal majd alám tesz, s megpróbál elnyomni. Yeah! Egy újabb pancserrel bővül az ismeretségi táram. Nem baj, majd meghúzom magam, a hátsó padba ülök, nem szólok hozzá. Legalábbis megpróbálom, ám nem tudom, hogy sikerül-e. Tudjátok, van az a nemrégiben említett funkció, ami miatt szervezetem rögtön reagál minden nemű megnyilvánulásra. Ezt pedig mondanom sem kell, hogy mennyire nehéz visszafogni. Hát még a stílust, amiben válaszolok. Mindegy, majd csak lesz valahogy.
Lában letettem a földre, s kinyújtottam, hátha érzem még őket. De sajnos csalódnom kellett. Teljesen elfagytak tagjaim, reméltem hogy feltudok majd állni. Na de ácsi! Az egy dolog, hogy felbírok-e majd tápászkodni erről az átkozott padról, melyre felelőtlenül leültem, de vajon kitalálok-e ebből az útvesztőből? Ez már neccesebb kérdés volt. Nem tartottam túl valószínűleg, hogy nagyképű barátom majd kikísér engem a sövénykertnek álcázott labirintusból. Hmm, ez felvet némi problémát. Talán tábortüzet kéne gyújtanom, hátha valaki észre vesz engem, s értem jön. Vagy talán felkéne gyújtanom a sövényeket, ezzel utat tudnék nyerni kifelé! Ja, hát persze, aztán járhatnék egész évben büntetőmunkára, vagy esetleg testi fenyítésben is részem lenne. Már semmi nem lepődnék meg, ez a hely tiszta halál tábor.
- Te, figyelj már. - Szóltam hozzá dideregve, csak remélni tudtam, hogy megértette ami nagy nehezen kinyögtem. - Nem tudod véletlen, hogy merre kell kimenni? Én azt sem tudom, hogyan kerültem ide...
Kérdeztem tőle szinte esedezve, miközben véletlen, a nagy vacogásba ráharaptam számra. Ajkaimhoz kaptam, éreztem, ahogy egy kisebb vércsepp kibuggyan az aprócska sebből. Fantasztikus! Ekkora szerencsétlen is csak én lehet. Nem volt más választásom, zsebkendő hiányában kénytelen voltam barna pulóverem ujjába törölni számat. Nem tudtam, hogy az egészet letöröltem-e, de feltételeztem alsó ajkam még vértől fog csillogni, míg be nem érek a szobámba, s le nem mosom. Ah, tök mindegy, az összhatáson már nem sokat tud rontani.
Vissza az elejére Go down
Serenity Crusade
Prefektus - Pilluamuleto
avatar

Female Skorpió Jelige : plüssnyuszíí alias Noel Wyard fogadott hugicája
Hozzászólások : 649
Évfolyam : Második
Kor : 24

TémanyitásTárgy: Re: Sövénykert   Szomb. Feb. 20 2010, 15:44



*Rémesen aludt, ráadásul utálja a hétvégéket. Nincs mit csinálni, és csak a szobájában ül, és tanul. Így hát Cymrura pórázt téve, melegen felöltözve elindul kutyát sétáltatni. Kiérve a kastélyból leveszi a pórázt a kutyáról, és lassan elindul. Nem nézi merre megy, csak sétál. Majdnem felbukik egy kavicsban, nekimegy egy fának, ezért inkább felnéz, és elindul a sövénykert felé. Odaérve leül egy padra, és mosolyogva nézi ahogy kis kedvence (aki nem is olyan kicsi már) rohangál a hóban, és boldogan ugrándozik. Már nem is tudja, mi lenne, ha Cymru nem lenne neki. Visszagondol arra a napra, mikor megkapta, és az emlékre elmosolyodik. Kezd egy kicsit fázni, ezért lassan feláll, és elkezd sétálgatni, és hógolyóval dobálgatni Cymru-t.*
-Te átokfajzat, szétdobáltad a ruháimat. Nesze neked.
*Hangosan kacarászva terül el a hóban, és kezd el hóangyalkát csinálni, amíg rá nem mászik az előbb említett átokfajzat.*
-Szállsz le rólam te dög. Összenyomsz.

///Bocsi ennyire futja.///

_____________
By: Cailin Landry
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Darnay Hajnal
Diák - Pugnax
avatar

Female Bika Jelige : Pukkancs, Gumilány, Angyalka, Csiszolatlan gyémánt
Hozzászólások : 410
Évfolyam : Első
Kor : 25

TémanyitásTárgy: Re: Sövénykert   Vas. Feb. 21 2010, 22:35

Hajnal 1,2, már dél van és én még nem csináltam semmit, 3, 4.
Nem vagyok se fáradt, se éhes, mindent megtanultam, ami mostanára kellett, és meg kell hagyni: unatkozom. Mit csináljak, mit csináljak, mit csináljak? Megkereshetném Anselmot, de kell egy kis szabadság. Kell, hogy legyen az életemnek egy olyan része is, amiben ő nem szerepel.
...Amúgy se találom, hogy a fene esne belé. Biztos bebújt földalatti hálókörletébe, ahova nekem persze mint Pugnaxos, nincs bejárásom.
Így hirtelen felindulásból felhúzom fekete kabátom, piros kötött sálam és sapkám, majd elindulok sétálni, ugyanis az elmúlt hetekben nem múlt el a hó iránti lelkesedésem. A friss levegővel, a lépteim alatt összeroppanó hóréteggel nincs is bajom - azonban ez unalmamat cseppet sem űzi el. Szép szombati nap, még a napocska is vidáman süt, én pedig nem tudok magammal mit kezdeni. Hát ennyi jár csodás személyemnek? Unalom? Áh...
Mit csináljak?
Néma kérdésemre egy kutya tűnik fel a semmiből, és egyenesen felém tart. Szemeim kikerekednek, és habár nem szokásom félni aranyos kis édes kutyáktól, eme állat teljes gőzerővel egyenesen az irányomba csahol, anélkül, hogy szándékát tudnám. Úgyhogy lehet jelen esetben gyávának hívni, nem különösebben érdekelne látva a kutya hegyes fogait: rohanok. A kutya meg utánam.
Futáááááááááááás! Vissza, vissza a kastély menedékébe, ahol nincsenek vérengző kiskutyák, akik megzavarják békés merengős napom! Futáááááááááááás, mert ő eszik meg engem reggelire, ha nem vigyázok! Futáááááááááááás, mert nincs jobb dolgom!
Azonban mivel folyton hátra-hátra nézek, nem nagyon tudok koncentrálni arra, merre megyek. Lábam beleakad valamibe, én pedig hatalmasat ordítva hasra esek, arccal előre a hóba. Azon nyomban fejemre teszem mind a két kezem, félve a vérengző állat becsapódásától. Ez pillanatokon belül meg is történik, érzem tappancsain át hátamon a csöpp állat kevéske kis súlyát.
Most lesz az, amikor élve elfogyaszt, vagy letépi rólam a kabátomat. Megáll bennem a vér, minden másodperc egy életnek tűnik... Amíg a nyakamon valami nedveset nem érzek.
Az idő újra rendes kerékvágás szerint mozog, amikor rájövök mi történt.
Ez a döööög megnyalta a nyakamat!
ÁÁÁÁ! Kutyanyálas a nyakam!
Kihúzom a hóból a fejem, kezeimet is leveszem róla. Felemelkednék, de nem tudom, hogyan anélkül, hogy a nyálas kutyust a hóba ne söpörném, ugyanis felettébb állatbarát személyiség vagyok, habár ez a jelenlegi helyzetben nem nagyon derült ki. Szerencsémre ezt ő megoldja helyettem, és lemászik a hátamról, amikor mozgolódni kezdek. Én pedig megfordulok, felülök a helyemen, és körbenézek.
Atyaúristen! Kin estem én hasra?!
- Ezer b-bocsánat, é-é-én nem vettelek észre, nem akartam, nagyon bocsánat - mondom, miközben lehúzom Serenityről a lábam, felállok, és leporolom magam, majd neki is kezet nyújtok, hogy segítsek felállni. Kétségbeesetten kutatok emlékezetemben: eldöntöttem volna? Nem emlékszem rá.
- Mit csináltál te a hóban...? - Szép. Most ismerem fel a lányt a Grimmes megemlékezésről, de ötletem sincs a nevéről, csak annyira emlékszem, hogy valamelyik pugnaxos barátnője volt. Hát hogy oldjam meg szorult helyzetem? Rámosolygok, újfent kezet nyújtok. Fogalmam sincs miért, nem szokásom.
- Darnay Hajnal. - Körbenézek. Hiszen innen indultam el! Körbe futottam?! Azt hiszem, most idiótának tűnhetek, ami igazán nem jó. Zavaromban szórakozottan rágcsálni kezdem a számat.
Legalább ezen a napon is történik valami emlékezetes. Történetesen egy újabb személy előtt csinálok hülyét magamból. Letörlöm a nyakamról a kutyanyálat.

_____________
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Lyons
Prefektus - Pugnax
avatar

Male Szűz Jelige : Az ördög elcseszett kisöccse
Hozzászólások : 682
Évfolyam : Első
Kor : 23

TémanyitásTárgy: Re: Sövénykert   Pént. Feb. 26 2010, 19:53

**Noel**


*Úgy emlékszik nem kunyizott csúnyán Izzytől sem (magához képest) az „adjál” szóra határozottan nem emlékszik.*
-Szerintem normálisan…valami olyasmi volt, hogy nem tudnál szerezni nekem is? Ennyire kevés van már nektek? Ha nem probléma, akkor nem értem minek kell annyit tökölni, nem rátokszólok, hogy adjatok, annyit mondok, kérek, ha van…ha meg nincs, szerzek majd mástól…Nem próbáltam. *Von vállat, arra is, hogy beledöglik, nem tagadja, hogy célja.*
-De nem érdekel…miért milyen? Te próbáltad? *Kérdezi és megpróbál nem nagyon lelkes lenni, elvégre mindent ki kell próbálni- szerinte, bár ki tudja eljut-e majd addig, olyan gyerek még, hogy lehet csak beszél…nem merne egy férfi kedvére tenni az ügy érdekében, csupán felbátorítja a felháborodás, hogy neki valamiből nincsen. Elvégre mindig mindene megvolt, perszehogy hisztizik, meg lázad, ha valamit nem kap meg és menne utána, mert „csakazéris” hogy neki is legyen…még akkor is, ha nem használná, ha hülyeségről lenne szó, ezt még nem nőtte ki, nem volt mikor. Noel sokkal előrelátóbb, ő nem gondol bele, hogy az üveg, ha szétvágná fájna, csak amikor a másik megemlíti. Inkább nem szól rá semmit, elvégre Noel hozzá képest normális (vagy legalábbis az ambíciói azok) arra meg, hogy mi a baja vállatvon. Tudja, hogy akaratos, ha akar valamit azt gyorsan és semmibe nem gondol bele, csak utána jön rá, mi volt a hiba…most is igaza van neki, nem megy gyorsan, de ezt őt idegesíti, neki mindent megteremtettek első szóra, most meg megkell tanulnia várakozni a csodákra. Attól azonban ő sem zárkózott el teljesen soha, hogy ismerkedjen, most is azt teszi, végül is. Beszélget…tervez és nem gondol arra, hogy megalázkodna, mert nem, csak sodródik az eseményekkel. Aztán Noel vagy megszereti őt, vagy nem. Ha nem, akkor azt ő úgyis észre fogja venni, mondjuk elkerüli, nem megy oda, nem hívja, ha igen, akkor nem küldi el, hívja és nyitni fog majd felé ő is. Ha a fiú azt mondta idő kell, akkor bizonyára idő kell neki is, hogy eldöntse melyik tábort fogja akarni gazdagítani, talán az első fél évben még tényleg lehetetlen megszeretni őt és rengeteg balhé, meg dumaparty kell hozzá, hogy megfeleljen valakinek. A viccen felnevet kissé, eszerint nem fog tőle elszaladni a fiú annyira és még virágot is vinne neki, vagy valami mást?*
-Mi az a más? Az is jó lesz. *Vigyorog féloldalasan, lehet kapna saját sátrat Noeltől, vagy egy alkarcsontot, csak ugye milyen alapon? A föld alatt meg már késő. A virág és Noel képén ő is röhögne, lehet majd a sövénykertben fon neki koszorút fűből, végülis találó lenne…ha átvitt értelemben is. Végre ideérnek, s a másik nem tiltakozott olyan nagyon, ő meg azt hiszi nagyszerű üzlet lenne, s ha sikerülne jutna neki is, hiszen ő találta ki. Még kunyizni sem kéne, mert ugye könyörögni nem szeret. Nem adnak neki, kész…nem dugja az emberek seggébe a fejét, hogy „jajj de, léccilécci, nem látod, hogy szükségem van rá?” Most Noelre bámul, ő biztos tudja, hogy kell csinálni egy ilyen kertet és alapanyaga is van hozzá. Ed tekintetével a helyet keresi, meg a mesterséges medencét, amit majd kiásnak maguknak és csak pénzért lehet majd a sárba feküdni.*
-Szerintem addig tábortüzet simán csinálhatnánk…jót tenne a kullancsoknak…Minek ennyi fű ide egyáltalán? *Előhúzza pálcáját, bár ki tudja a canabisnak mennyi hő kell, előbb a szakértőre bámul, hogy mégis hogyan kezdjenek hozzá, mielőtt még magukra gyújtaná az egész kertet…*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Noel Wyard
Prefektus - Pilluamuleto
avatar

Male Skorpió Jelige : A halál csak a kezdet. Az Antisignus.
Hozzászólások : 1437
Évfolyam : Első
Kor : 23

TémanyitásTárgy: Re: Sövénykert   Szomb. Feb. 27 2010, 16:12

Ed


-Nem mondom, hogy mindenhol az van, és azt sem, hogy kifogyóban a készlet. Mivel nem nagyon legális a dolog, nem véletlen, hogy óvatosabbak vagyunk, ennyire egyszerű. Nem próbáltad, mindjárt gondoltam. Én igen, és éltem is vele… egy darabig. Hosszú távon leépít, és észre sem veszed, mert függő vagy. Baromi jónak gondoltam én is, mert tetszett a hatása, egészen addig, amíg nem lettem tőle olyan rosszul, hogy biztosra vettem, ez volt az utolsó napom. Egyáltalán nem úgy sikerült, mint az aranylövés, attól kevesebb volt a mennyiség, de nem sokon múlt. Addig nem érdekel az egész, amíg ilyen nem következik be, azt hiszed, tiéd a világ, és kit érdekel, ha belehalsz?
Aki azt mondja, fejezd be, mert tönkreteszed magad, azon is nevetsz, hiszen ő nem tudja, mit hagy ki. Én is ezt hittem, és amikor elcsesztem, akkor jöttem rá, nem, még nem akarok meghalni. Minél többet használod, annál többet akarsz, annál keményebbet, és két lehetőséged van. Vagy egyszer túllövöd magad, akkor egy pillanat alatt kinyír, vagy éppen úgy jársz, mint én, és megváltásnak veszed azt, ha vége szakad, akár így, akár úgy, és mégis abban bízol, életben maradsz, csakhogy, ez segítség nélkül lehetetlen. Nem vagyok kényes, nem rettegek a haláltól, de az a kín… hát ne akard átélni, inkább ne.

*A páncélos dologról nem beszél, az már csak hab volt a tortán, ráadásul azóta retteg tőlük. Amit pedig elmondott, olyan halálos nyugalommal teszi, mintha ez természetes lenne, holott nem az. Amikor elszúrta, és érezte gáz van, akkor megijedt. Egyáltalán nem azt a hatást kapta amit várt, a rosszulléte borzalmas volt, és nem csak a fájdalom miatt. Az volt a legkevesebb. Szerencséje volt, hogy Raul előbb érezte és hallotta meg, baj van, mint ő bármit is tehetett volna, mivel szólni nem nagyon tudott. Utána állt le, akkor mondta azt, soha többet. Azonban azt is tudja, ha valaki egyszer a fejébe veszi, kipróbálja, akkor nem lehet lebeszélni róla, így a fiún a döntés sora, miként cselekszik majd.
Mennyire normális, az nézőpont kérdése, Ed szinte semmit nem tud róla, ahogy a múltjáról sem, hiszen nem beszél. Azt ő lezárta, illetve helyére tette, nem fordított hátat, és nem törölte ki, mert az is hozzá tartozik. Az más kérdés, hogy megtartja magának, és nem avat be senkit sem. Amikor idejött, furcsa volt neki, hogy vele egykorúak között van, várta ugyanazt az elutasítást, amit addig is tapasztalt, és neki volt a legnagyobb meglepetés, hogy ez nem minden esetben volt így. Ugyan azt nem lehet elmondani róla, hogy mindenáron keresi a társaságot, de azért a maga módján néha megpróbálja, csak nem mindig jön be. Nem mutatja másnak magát, mint amilyen valójában, vagy elfogadják, vagy nem.
Hogy a közeledése esetlen vagy suta, azon nincs mit csodálkozni, hiszen életében először kell a saját korabeliekkel lennie, és nem nagyon tudja még kezelni a helyzetet. Akin érzi, nem igazán óhajt vele kommunikálni, azzal nem is erőlteti a dolgot, igaz, akkor sem, ha pont az ellenkezőjét tapasztalja, csak egészen másként reagál, ha az illető újból megtalálja. Ednél majd elválik, miként dönt, ha azt veszi észre, hogy ugyanúgy visszatér ahhoz a szokásához, miszerint amikor köztük van, örül, aztán utána, mint egy vadidegennel, úgy bánik, abban az esetben nem fogja keresni, mert teljesen felesleges. Remélni tudja, ez nem így lesz, bár már volt erre példa, igaz, akkor nem négyszemközt beszélgettek.*

-Mondanám, hogy csoki, de azzal nem sokra mész, én előbb szerzek be egy csontot, mint bármi mást. Tessék, rakj tüzet, de azért kerítsd el azt a részt, amit égetni akarsz. Ha felgyulladt az egész sövénykert, akkor ciki van. Maximum azt mondjuk, át akartuk alakítani kicsit, formára.

*A koszorún halálra röhögné magát, ez biztos, és nem, nem értené félre… talán. Mennyire szerencsés vadkendert ültetni… jó kérdés, Mindenképp eldugott rész kell, olyan, ahová nem nagyon járnak a többiek és a tanárok sem, és még akkor sem árt, ha elrejtik. Nagy területre nem koncentrálhatnak, az egyenlő a bukással, nem is kérdés. Várja, hogy a srác alkosson, logikusnak tartja, hogy elbarikádozza a kiszemelt részt, ha pedig nem, akkor benézte, és tényleg oltani fognak.*

_____________
A halálnak is van stílusa.
Többnyire zagyva, visszataszító és érthetetlen.
Kivételes pillanatokban viszont egyenesen avantgárd.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Edward Lyons
Prefektus - Pugnax
avatar

Male Szűz Jelige : Az ördög elcseszett kisöccse
Hozzászólások : 682
Évfolyam : Első
Kor : 23

TémanyitásTárgy: Re: Sövénykert   Szomb. Feb. 27 2010, 19:50

*Kissé elképedve hallgatja a kemény drogos históriákat. Valahol sejtette, hogy a díler srác (elvégre, amikor életében egyszer kipróbálta a jointot tőle volt az anyag, lehet annak nevezni) próbálta keményebbekkel is, de azért azt nem sejtette, hogy járt a létra alsó fokán is, sőt azt sem tudja elképzelni Noelről, hogy haldoklik. Lehet rossz vizualizátor.*
-Jó, persze, de én nem mondanám el senkinek. *Közli kissé dacosan, a feltételezést is nevetségesnek tartva, hiszen Noel talán már rájöhetett, hogy nem az a mindenféle hülyeséggel tanárokhoz rohangáló árulkodó. Vagy nem...nem lát a fiú fejébe...de ha ezt hiszi nagyot kell csalódnia, az biztos. Igen, ő is így gondolja, kit érdekel, ha belehal, ha előtte néhány percig övé lehetne a világ? Noel már tapasztaltabb ebben, lehet hallgatnia kéne rá, s talán valóban elgondolkodik rajta mennyire kéne eme tervéről lemondania, isten tudja mi játszódik le a fejében. Arcáról leolvasni sok mindent nem lehet, főleg, hogy tekintetét a fűre szegezi, nem a fiúra. Nem tartja valószínűnek, hogy lenne olyan erős, mint az antisignus srác itt mellette, sem azt, hogy valaki segítene rajta, pedig egyvalaki biztosan. Lehet, hogy csak nem akaqrja elhinni ezt...milyen csábítóan is hangzik a szókapcsolat "nincs visszaút" szinte rávigyorogna Noelra, hogy megköszönje, mekkora kedvet adott hozzá. Túllő a célon...egész jól hangzik ebben a pillanatban neki.*
-De itt vagy és jó neked, szóval minden klassz már, a kín pedig a múlté, nem? Most szívod a kis jointod, meglegyinted a kalapod, és elég azt mondanod a világnak "nyald ki" Nem lenne rossz így élni...de ha ti nem adtok jointot, akkor majd én szerzek magamnak. A kemény drogot lehet kihagyom, de a füves cigit, ki akarom próbálni majd még egyszer.
*Ő kért, kész. Nem adnak, nem adnak. Könyörögni nem fog. Se barátságért, se piáért, cigiért, isten tudja miért, majd szerez valahonnan, egyszer valakitől valamennyit. Odamegy hozzájuk, ahogy odament a temetőben, odamegy majd számmisztikán, és a kútban is elvolt velük, amíg nem jött számításba a baloldal. Ha elküldik majd, elmegy, ha nem elég ez senkinek, legyen szó róluk, vagy bárki másról nem fog belehalni a jövőben sem (csak majdnem) akkor megölelhetik a kemencét, lesz, ami lesz...Belefáradt mindig azon agyalni, jajj csak foglalja le valaki a gondolatait, legyen kivel lennie, mert olyan pocsék egyedül a nagy világban, olyan, mintha azt mondanák baj van veled, de nem tudod micsoda...egyszerűen csak senki nem szeret...valamiért. Az, hogy ismeretlenként viselkedett Noellel néha, megvolt a fiúnak magyarázva már, nem akart barátokat, pont. Direkt nem akart és elmesélte miért. Azóta rájött, hogy ez sem segít rajta és semmi értelme nem volt, de akkor ezt látta helyesnek. Ha ezen kiakad a srác, azt hiszi a jövőben is ez lesz...ezt hiszi. Ő megmagyarázta, Noel úgy tűnt megérti és sok mindenre rájön vele kapcsoltban, ahogy Ed is a segítségével ráébred dolgokra. Az, hogy néha dacos, előfordul, még mindig nincs olyan értelmi szinten, mint a többiek, valahol benne él az elkényeztetett kisfiú, aki az egész világot birtokolta. Az, hogy már nem körülötte forog számára egy trauma és nem minden helyzetet úgy kezel, mint kéne, hanem megmakacsolja magát és duzzog, mint egy ovis, ha ezt kapta, így volt nevelve, ha ennyire nem tökéletes, akkor ilyen. Egy embergyerek, semmi különleges nincs benne, sokkal több rossz tulajdonsága van, mint jó, vagy elfogadják így, vagy nem. Most már tudja, hogy nem ér el semmit a "nem akarok barátokat-val" és ehhez mérten is viselkedik majd jövőben, de néha más utat választ, mert más tényezők is hatnak a pszichéjére, s mivel pszichológiai eset...*
-Hehe, pont erre gondoltam én is. Tuti csontot hoznál nekem. Bár, ha meghalok valakinek mond el, hogy gumicukor sírt szeretnék elkerítve, védőbűbájjal, hogy csorogjon a gyerekek nyála, ha meglátják, de ne kaphassanak belőle egy szemet sem.
*Közi nagy átéléssel Noelnek.*
-Persze, elkerítem, elég ciki lenne, ha benn égnénk...Bár ez a forma nem is rossz ötlet...csinálhatnánk ufo köröket. Amúgy hiszel az ufokban?
*Keres közben valami kerítő dolgot, talál is néhány követ, próbálja az egyiket felemelni, csakhát az ő fizikai erőtlenségével kissé nehézkes és lassú folyamat ez. Kiszemel egy területet, megjelöli a kövével, aztán nagyot nyögve elindul egy másikért. Úgy érzi magát, mint egy ősember... különben nem tudja mennyire lesz ez biztonságos, néhány kővel, varázslattal, majd kicsit méretre kell szabnia. A második elhordása után már csak egy van, de vet közben egy "igazán segíthetnél" megrovó pillantást Noelre, miközben elindul a harmadikért. Ami hülyeség, mert már csak egy van, ebből kéne gazdálkodniuk. Ő legalábbis nem lát többet, de ha ezt elviszi, tuti ki lesz dögölve legalább két percig, az oldalát szorongatva.*
-Az...azt valami rejtett...helyre...kell...feltűnésmentes...félreeső...területre...de nemtom...hogy kell...ültetni...
*Zihálja vacakolva azzal a nyomorult kővel, a dolog rendezési részét, hogy álljanak hány szögben és fokban, azt már tuti a másikra hagyja, nem emeli fel őket még egyszer, hogy el is rendezgesse, mint a kispárnánkat.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Sövénykert   

Vissza az elejére Go down
 

Sövénykert

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
13 / 14 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 8 ... 12, 13, 14  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Tornerans Mágusképző Szakiskola :: A kastély parkja :: A kastély körüli park-


Free forum | © phpBB | Free forum support | Kapcsolat | Report an abuse | Create your own blog