Hazaszeretet. Ez általában minden felsőbb rétegből való családot jellemez, és így már teljesen világossá válik számára, hogy Demetri az előbb azzal, hogy jobbhoz van szokva, nem hazudott. Elmosolyodik, miközben hallgatja az Oroszországról való áradozást, és próbálja maga elé képzelni az elhangzottakat.
Ezt azt már hallott, sok új információt nem sikerült közölni vele, de majd egyszer minden a saját szemével fog megnézni, ha alkalma lesz rá. Szülei hozzáállását tekintve azonban ez nem a közeljövőben esedékes.
A lányok szépségére tett megjegyzésre összehúzza a szemöldökét, úgy pislant félrebillentett fejjel az oroszra. Tökéletesen érti, mire is célozgat, de úgy dönt, inkább nem foglalkozik vele túlzottan, és nem bonyolódik bele, így csak apróbb mosollyal fogadja, a zavart pirulást sikeresen elkerüli.
- Nem gyönyörűek? - kérdez vissza szinte már hitetlenkedve. - Szerintem mindenki szép a maga módján - jegyzi meg újból eltekintve. Nem igazán érti, hogy az itteni lányok mivel érik el, hogy szebbnek mondja őket, mint az oroszországiakat. Arc miatt, lélek, viselkedés? De aztán vállat von, és inkább nem gondolkodik rajta. Ha viszont megkapja a várt magyarázatot, kénytelen lesz újra töprengésbe fogni, hogy megértse a férfi lélek kuszaságát, hogy mitől is látnak valakit gyönyörűnek.
Franciaországra bólint egyet. Hasonló szeretetet táplál országa iránt, mint a mellette ülő, de nem szeret róla dicshimnuszokat, ódákat zengeni. Szerinte Franciaországot nem lehet leírni, azt látni kell, hogy megfogjon a hangulat, az otthon érzet... De ahogy hallja, Demetri már ezt megtapasztalta.
- Igen, az. Nagyon szép ország, bár ennyivel nem lehet hitelesen jellemezni - vigyorodik el egy pillanatra. Látszólag többet nem is akar mondani, inkább azzal foglalatoskodik, hogy lábával egy nemrég fellelt követ piszkálgasson, tekintetével is követve annak gurulását, lábának körkörös mozgását. - Mesélj még. Valamit. Akármit.
Hangja ismét halk, kérlelő, és bár a kő birizgálásáról még nem mondott le, szemeivel már inkább a másik arcát figyeli. Még mindig nem árul el semmilyen érzelmet, mélységében óvatosság és tartózkodás csillan, így azt, hogy miért is kér ilyesmit, nem lehet kiolvasni. Így több lehetőség is fennáll, az egyszerű unalom, az, hogy szereti hallgatni a srác hangját, előadásmódból pedig jelesre vizsgázhatna, vagy az, hogy újból zavarja a közéjük települt csend.

Kérdésére csak elmosolyodtam. Nem fogtam bele a magyarázatba, hiszen... ezt egyszerűen nem lehet megmagyarázni, hogy mitől gyönyörű egy nő. Mindegyik máshogyan gyönyörű, van, amelyik egyáltalán nem az. Amélie természetesen az első kategóriába esett. Igazából külsőleg még csak hibát sem láttam rajta, tökéletes volt. Csak azokkal a jeges szemekkel nem voltam kibékülve. Jó lenne, ha egyszer sikerülne feloldanom őket, hogy ne legyenek annyira fagyosak, tartózkodóak. Az ilyen lányok, nők, mint a mellettem ülő egyed... kemények voltak. Találkoztam egy-kettővel életem során, s, hogy őszinte legyek igencsak kemény megpuhítani őket. De engem ők vonzanak, egyszer bele is szerettem egy ilyen lányba. Hiba volt...
Meglepetten néztem, ahogy vigyor terül szét arcán. Mennyivel szebb volt, mikor mosolygott, vonásai nem voltak olyan kemények, hanem meglágyultak a finom gesztus alatt, arca bájos lett, szinte angyali. Egészen magával ragadott a látvány, s pár percig nem is tudtam szólni. Aztán összeszedtem magam, s halványan mosolyogva szólaltam meg.
- Talán háromszor jártam ott, s igazán tetszett.
Jegyeztem meg csak úgy mellékesen, hogy mondjak valamit. Aztán újra csend lett. Sosem értettem, hogy miért zavarja az embereket a csönd. Pedig mennyire jó tud az lenni! Igaz néha őrjítő is, főleg, ha egyedül van az ember. Ám így, valaki társaságában még megnyugtató is lehet. Számomra az volt. Ilyenkor hallani lehetett az éjszaka hangjait, szinte még a csillagok is suttogtak.
Halk, kérlelő hangja zökkentett ki töprengésemből. Ránéztem, s újra elmosolyodtam.
- Nem is tudom, mit mondhatnék... Unalmas ember vagyok én. - Vigyorodtam el. Nem mintha igaz lett volna a kijelentés. - De ha ennyire szeretnéd, ám legyen. - Sóhajtottam, s elkezdtem beszélni magamról, az életemről. - Azt már tudod, hogy orosz vagyok. Van egy kishúgom, még csak 3 éves. Tatjána-nak hívják. - A kislány emlékére elmosolyodtam. Szerettem őt, s már most látszott, hogy mennyire gyönyörű nő lesz, ha egyszer felnő. - Igazán aranyos kislány. Hasonlít rám, az én bájos mosolyomat örökölte. - Vigyorogtam újra, csak, hogy megmutassam azt a bizonyos bájos mosolyt. - De beszélj inkább te, nem vagyok olyan érdekes. Te viszont annak látszol. - Jegyeztem meg, s vártam, hogy belekezdjen.

*Rufus nagy unalmában lejön egy kicsit sétálgatni. Ma estére egy térdig érő szürke nadrágot vett fel, hozzá egy sötét kék zoknit és kedvenc fekete színű kék csíkokkal díszített deszkás cipőjét vette fel. És felső részhez egy zöld színű pólót kapott magára, melyen egy főnix látható. Bár estére elég furcsa, de baseball sapiját is felvette, melyet egy kis sárkány díszít. Mikor a sövénykertbe ér szétnézz egy megáll és szétnézz és szeme egy lányon akad meg, de leginkább tornacipőjén. Egy kicsit még nézi a lányt, majd nagy levegőt vesz és odamegy hozzá.*
-Szia! *köszön a lánynak.* Én Rufus vagyok Pugnaxos.*mosolyog a lány felé.*
-Nem is tudtam, hogy a suliban lehet cigizni, mert akkor én is magammal hoztam volna egy doboz cigimet, de sajna otthon maradt.* szófolyása után, egy kicsit csöndbe marad, de folytatja a mondandóját.*
-Szép esténk van, nem de bár?*kérdezi a lánytól.*

*Rufus meglepődik mikor Naomi cigit ad neki. De ő elvesz egy szálat és rá is gyújt. Majd beleszív egyet és a füst kifújása után, belekezd mondandójába.*
-Köszi, a cigit! *köszönő mosolyt is küld a lánynak.*
-Londonba ritkán cigiztem inkább vízipipáztam, de mikor eljöttem a suliba az ilyen cuccokat otthon hagytam, mert nem tudtam, hogy engedélyezik-e a suliban. És már az első nap nem akartam repülni, de most már én se fogok félni cigizni. És kösz, de ha egy tanár jön akkor majd megvédem magam, hisz én fogadtam el tőled a cigit. Amúgy unatkoztam, meg el is vagyok fáradva a vizsgák miatt. És te? Neked hogy mennek a vizsgák? *kérdezősködik a lánytól.*
-Amúgy honnan jöttél a suliba?*egy újabb kérdés a lánynak címezve.*
-Amúgy tetszik a ruhád, főleg ez a tornacipő, igaz, hogy rajtam egy kicsit rosszul állna, de azért rajtad jól áll.*mosolyog a lányra.*

-Én is örülök, mert idáig senkinek nem mondtam el, hogy cigizem. De végre ettől a titkomtól is megszabadultam.*mosolyog a lányra.*
-Hát semmi értelme, miért nem jegyek alapján engedik tovább az embereket. Nem értem, így csak fárasztják az agyunkat, ami mondjuk nekem nincs, de neked biztos van és neked elég fárasztó lehet. *mondja mosolyogva a lánynak.*
-Nekem csak ilyen stílusú ruhákat veszek fel, de most ezt csak úgy elsőre ami a kezembe akadt.*mosolyog a lányra.*
-Téged a cigi nyugtat meg? Engem inkább a gitározás. Te játszol valamilyen hangszeren? *egy újabb kérdés a lánynak.*
-Neked már sok barátod van itt a suliban?

-Hát idáig már két dologban értettünk egyet. *mosolyog a Naomira.*-Hát akkor rám ez nem igaz én lusta vagyok, inkább minden nap hülyéskedek, csak idáig kevés embert ismerek akik nem stréberkednek hanem inkább velem együtt hülyülnek. És te szeretsz hülyéskedni vagy inkább tanulni szeretsz? *kérdezi Naomitól.*
-Ha van kedved szívesen megtanítalak gitározni, most már úgyis itt van a suliban a gitárom. És én apámtól tanultam meg gitározni.*mosolyog a lányra a válasza után, és mikor elszívta a cigit ő is elnyomja, majd a lány szemébe nézz.*
-Nagyon szép szemed van.*majd az elnyomott cigire nézz, hogy így terelje a figyelmet.*
-És itt lehet valahol cigit venni szerinted? *kérdezi beszélgető partnerét.*
-Amúgy én is csak pár embert ismerek, de a házamból csak egyet. És mindegyiket elmondhatom barátomnak, de akire azt mondhatnám, hogy a legjobb barátom olyan még nincs. Amúgy neked mi a kedvenc kajád? Voltál már a görög heteken? *kérdezősködik a lánytól, így legalább nincs csend közöttük.*

-Én se nagyon szeretek tanulni, sőt lusta vagyok hozzá. És ezzel együtt már három . *nevet fel.*
-Nem baj, én se voltam jó tanítvány, de megszoktam és most már imádok is gitározni. De majd elhülyéskedjük és akkor úgy könnyebben megtanulod, mintha halál komolyanvennénk, mert akkor megutálod az egészet.*ő is kacsint a lányra.*
-Köszi, de a tiéd szebb *mosolyog a lányra.*
-Akkor majd megköszönöm, és majd én is kérek otthonról. És akkor majd visszaadom egy dobozzal.*köszönő nevetést küld a lánynak.*
-Nekem a pizza, meg a spagetti tenger gyümölcseivel. A görög heteket a Pugnax rendezi és az egy hétig tart és lehet enni meg feladványok vannak. Múlt héten az extremusok a Japán hetet csinálták ha jól emlékszem, de még két hétig a két ház fog tartani ilyen heteket. És ha van kedved akkor lemehetünk valamikor a görög hétre?! *világosítja fel Naomit egy mosoly kíséretében.*
-Amúgy te már vízipipáztál? Az olyan mint a cigi csak nem annyira káros.*egy újabb mosoly melletti felvilágosítás.*

-Hidd el hülyéskedve a legjobb, sőt az élet is csak úgy élvezhető ha boldogok avygunk benne.*mosolyog Naomira. Majd ő is leül a lány mellé.*
-Én meg szívesen elkísérlek, mert még én se jártam ott. Meg hallottam, hogy van egy nagy kajálda azt is ki kéne próbálnom.*mosolyog a mellette ülő Naomira.*
-Nagyon jó buli és sokkal egészségesebb. De am. már tényleg kezd hideg lenni én meg így jöttem ki, de amíg nem fázom addig nincs is baj.*egy újabb mosoly Naomi felé.*
-Van valamilyen állatod? Amúgy már sok mindenkivel beszéltem, de még ilyen későn senkivel se. Úgyhogy gratulálok te vagy az első akivel ilyen későn beszélgetek és még nem is alszom el.

-Akkor jó, akkor egymásnak vagyunk elsők.*mosolyog Naomira.*
-Hát én is remélem, hogy majd még tudunk beszélni valamikor. Szia! Jó éjszakát!*majd miután Naomi elmegy ő még ott marad egy kis ideig leül a földre és gondolkozik. Belebámul a sötétségbe, majd utána mikor ő is megunja és kezdi elnyomni az álmosság és a ruháján is átmegy a hideg. Feláll és lassan bemegy az iskolába. Majd felballag a szobájába, ledűl az ágyára és elalszik.*

-Hát elég meleg van és én még mindig cipőben jöttem ki. De azért most bent se jó lenni, mert ha odasüt a nap akkor ott fulladunk meg a hőségtől.*mondja a lánynak, majd ő is észreveszi, hogy már nem beszélnek olyan sokat.*
-Van egy lány aki tetszik nekem, de nem tudom, hogy mit szólna, ha én meg mondanám neki.*a sövényt nézve mondja Naonak.*
-Neked van olyan akit többre tartasz barátnál?*kérdezi még mindig a sövényeket bámulva a fiú.*
-Mert akkor nem lenék egyedül ezzel a kis hát félig meddig problémának nevezhető dologgal.*mosolyog most már a lányt nézve.*

-Hát főleg úgy, hogy a lánnyal majdnem minden nap beszélgetek. És ismerem?*kérdezi Naot kedvesen.*
-Azok aranyos állatok, de én a Westie fajtájú kiskutyákat jobban szerettem, mert azok kis helyen is elférnek és aranyosak is.*mosolyog a lányra.*
-De te most olyan csöndes vagy! Valami baj történt? Nyugodtan elmondhatod! Igérem nem mondom tovább.*figyeli a lányt s egy bíztató kacsintást ad neki, hogy benne tényleg megbízhat.*

-Bár én nem ilyenek ismertelek meg! De hidd el még párszor beszélünk és te is minden nap mosolyogni fogsz mint én.*mosolyog a lányra kivillantva hófehér fogait. Majd a kérdésre amit a lány pár perces hezitálás után feltett neki, válaszol, de előbb feláll és járkálgat a lány előtt. Látszik rajta, hogy ideges. Majd kiböki a választ.*
-A lány jól ismered. Hisz ő is extremusos és a neve Naomi Sterling.*miután a szavakat kimondta a lány felé fordul. Most már jobban látszik az idegesség rajta. De szemtől szemben áll a lánnyal és várja, hogy mit mond, hogy mit reagál a mondatára Naomi.*

*Rufus meglepődik és egyben nagyon örül annak amit Nao mondott.*
-Igen, mikor először találkoztunk akkor szerettem beléd. Te egy gyönyörű szép lány vagy és nagyon örülök, hogy én is tetszem neked.*majd közelebb lép Naomihoz, annyira közel vannak egymáshoz, hogy egy katica bogár se tudna köztük elrepülni. Majd Rufus Naomi haját gyengéden hátra simítja. Majd jobban mosolyog most is látszanak fehér fogai.*
-Neked van a legszebb hajad az egész világon. És a szemeidben a gyönyörűség és a boldogság megannyi csillaga táncot jár.*mosoly közben mondja e bókolásnak szánt szavakat.*
-Ilyen gyönyörű lánnyal még sose találkoztam.