Nem neveti el magát, néha megszívja a fogát, nem akar rátenni még néhány lapáttal, de mit van mit tenni, imád színészkedni, és még azt is eléri, hogy a lány fogdosni kezdje. Nem nagyon, csak egy kicsit, épp eleget ahhoz, hogy kevésnek érezze.
A lélegeztetőgépnél visszakérdez, az ilyen mugli dolgokban nincs otthon, persze ha a gép szót leveszi, akkor érti mit is akar kihozni belőle a lány.
- Áááh, nem bízom az ilyen gépizékben, de a szájon át lélegeztetésben igen... - sokatmondó pillantás, még a szemöldökével is rátesz egy lapáttal, de aztán, mielőtt Arzenia túl komolyan vehetné elneveti magát. - ...remélem. Aztán majd bekamuzok valami vagány történetet, hogy valami megtámadott... - zavartalanul húzza fel a pólóját, és fedi az alatta levő hasát, mit sem törődve azzal, hogy ezzel esetleg zavarba hozza a másikat. Ám aztán ő az, aki meglepődik, bár zavarba nem jön, mégis meglepi, hogy a lány hozzáér. A meglepettséget nem tudja elrejteni, de próbálva terelni a dolgokat...
- Hát úgy néz ki nyoma nem maradt... - szórakozottan tartja még egy-két másodpercig a pólóját, majd elengedi, hogy újra elfedje, amit hivatott elfedni.
Egy darabig még biztosan az orrában fogja érezni a kellemes illatot, amit nem tud, hogy a lány hajából, esetleg a nyakából származott, de mindenesetre tetszik neki.
Nem tudja mit mondjon, csak vigyorog a lányra, persze próbál valahol bűnbánó is lenni, de nem olyan könnyű ez ebben a helyzetben, egyrészt már belül érzi a fölényes helyzetét, hiszen elkapta egy igen gyenge pillanatában, másrészt mert amiatt a zsömledarab miatt történt az egész, amit Arzi dobott be a tóba, mégis ki a hibás? Hát persze, hogy Kieran.
- Na persze, így feltűnés nélkül be tudnál csempészni a szobádba, hogy aztán kedvedre kiélhesd az élettelen testemen a perverzióid, mi? - kérdezi kajánul vigyorogva, de aztán gyorsan le is kapja a tekintetét a kékekről és inkább a "sebesült" lábra összpontosít, amit nem is olyan nehéz megtennie, hiszen Arzenia zavartalanul mutogatja neki, a nem létező sérülését.
- [i]Hát, majd az éjszaka folyamán kiderül. Sosem lehet tudni, lehet reggelre csőrrel és olyan tomporral kelsz, mint amilyen nekik van.. - kuncog, s annyira örül saját beszólásának, hogy el is felejti elrejteni. - itt? - tereli gyorsan a dolgokat, s ujjával végigsimít vélhetőleg azon a részen, ahol a lány mutatja. - Talán meg kellene próbálnom kiszívni a mérget... - na jó ezt ő is tudja, hogy nincs olyan, de kell valami fedősztori, hogy a selymes lábakat fogdoshassa még egy darabig.
- Kösz... - vigyorog a lányra, majd a kacsára néz, sajna hím... - ...de lánypárti vagyok - néhány pillanatig a kékekbe bámul, közben észre sem veszi, hogy kezei még mindig Arzenia lábát tartják. Na jó, de igen észreveszi, de azért reméli, hogy a lánynak egyelőre nem tűnik fel.

-Szájon át, miiii... teljesen, mint az őskorban. *Bólogat kicsit hitetlenkedve. Az jó kérdés, hogy a varázsló világban ezt hogy oldják meg. Ő ért a mugli világhoz, inkább a varázs világból kell leckéket vennie. Szerencse, hogy fogékony és gyorsan tanul.
A nagy semmit nézve hirtelen elkapja a nevetés, nem tudni miért, közben Kieran is rátesz egy lapáttal.* -Valami megtámadott, egy vörös démon... csak nyomokat nem hagyott. *Ha csak ez kell, egyik ujját ismét hozzáérinti az immár fedetlen testhez és úgy húzza végig, hogy az ne fájjon, egy egy halvány piros csík jelenjen meg. Mikor végighúzzuk magunkon ujjainkat, kicsit hozzáérintve körmünket és megjelenik pár pillanatra egy pirosas csík. Körülbelül így nézhet ki a fiú oldala, Arzi pedig egy bájos mosolyt küld.* -Most már megtámadtalak.... És nyoma is marad. *Tör ki nevetéseb. Nem gúnyosan, inkább csak sima nevetés. Most ez esik jól neki. A piros folt pedig valószínű pillanatokon belül eltűnik.
Hát persze, hogy Kieran a hibás, ez nem is vitás. Arzi nem lehet, más meg nem volt itt. Egyértelmű. Az a gyenge pillanat meg valahol jó is, hiszen ember és most legalább megmutatta, még ha nem önszántából. Csak javára válhat, plusz kellemes érzésekkel gazdagodott.*
-Te kész zseni vagy... egyből így rájönni a terveimre. Bámulatos. *Orrára koppint két ujjával.* -Lökött... én történetese párbajozna akartam volna rajtatok. Tudod, kell valami, ami kihoz a sodromból. *A világért sem vigyorogja el magát a fiú előtt, had higgye csak, hogy komolyan gondolja. Maximum, ha nagyon nem bírja, elfordul kicsit.*
-Látod, valahol ott volt... *Bólogat, színészeket megszégyenítő fájdalmas arccal. A lábát meg nem nehéz mutogatnia, hiszen egy rövid short van rajta, alig ér lejjebb combjánál. Ellenben a felső már tényleg kezd meleg lenni, pedig a zipzárt korábban lehúzta. Inkább csak igazít rajta, nem szeretné a derekára kötni, akkor már inkább kezében fogja tartani. Egyelőre csak mozgatja a két szélét, hogy bejusson egy kis friss levegő.*
-Jahj, ne már. Az lenne az utolsó, amit kibírnék. *Látványosan megborzong. Az kéne még, hogy tollakat meg csőrt növesszen. Inkább jó kislány lesz... úgy két percig.*
-Aha... *Válaszol, miközben direkt nem néz le, inkább a tavat és az eget bámulja. Kicsit még vállait is felhúzza az érintéstől.* ...ott. *Mikor elhangzik az a bizonyos mondat, halványan elmosolyodik, amit, Kieran ugye nem láthat.* -Próbáld...ha az segít. *Most már nem, hogy nem akar lenézni, nem is mer. Fejét határozottan elfordítja és a partot nézi, valahol oldalt.*
-Bocs, de olyan cuki páros lennétek. Kieran és A kacsa... *Kuncog magában. A lábán letáborozó ujjakat pedig észre is veszi, meg nem is akarja. Maradjunk annyiban, hogy jólesik neki, az érintés, a simogatás. Ott pont nem csiklandós.*
-Ellenben a halam eltűnt. Remélem nem ették meg a többiek. *Kár lenne azért a szép kék halért. Kénytelen lenne másikat választanai, azt a vöröset mondjuk.*

- Akár... - ezt mindketten tudják, hogy nem csak az őskorban használták ezt, hanem a mai napig - ...persze az sem baj, ha kicsit ügyetlen vagy benne... - újra elneveti magát, nem akar, mégis képtelen nem flörtölni vele. Ő nem fordul el egyszer sem, inkább próbál komolytalan maradni, és elröhögni az egészet, így talán nem feltűnő, hogy nem egészen komolytalan a dolog. Még inkább tagad magának is, talán csak az elmúlt percek eseményei miatt gondolkodik most másképpen. Legalábbis ebben bízik.
- Az... - neveti el ő is magát, de azért végigköveti a lány ujjának útját, mint ahogyan azt is szó nélkül nézi végig, amikor megkarcolja a bőrét. Erőlködnie kell, hogy a körmök, vagyis inkább az érintés nyomán ne kezdjen el bizseregni a bőre, és egyéb hatás se érje. Egy darabig figyeli az eleinte piros, majd halványodó csíkot, végül Arzenia szemeibe nézve pislog egyet-kettőt. - ...Vörös démon... - ismétli meg a szavait, majd kissé elkerekedett szemekkel folytatja - ...te, te megtámadtál - mintha ijedt lenne, de nem tart sokáig, el is neveti magát. Néhány pillanat múlva egészen eltűnik a csík, s ő csak elhúzza a száját, mivel már nincs mivel büszkélkedni.
- Túl gyorsan gyógyulok... - jegyzi meg elbizakodottan, megjátszott egoizmus ez, bár van némi alapja, talán túl sok is. A kész zseni beszólásra csak felvonja a szemöldökét, nem mert meglepődik, hanem mert ezzel ő is tisztában van. A párbajon elneveti magát, ezt ő sem hiszi el, de megnevetteti, ahogy a lány próbál kitérni. - Kihozlak a sodrodból? - kérdezi meg végül, némileg aggodalmas arccal, mintha annyira nagyon kétségbe ejtené a dolog. Valahol mégis izgatja a fantáziáját, de ezt ugyebár senki nem fogja megtudni.
Úgy szemléli a piros kis foltot, mintha legalábbis egy mérgező kígyómarás lenne ott, kicsit nyomkodja, persze csak finoman, úgy vizsgálgatja, mintha legalábbis értene hozzá. Tényleg ért, legalábbis ezekhez, hiszen Új-Zélandon élnek mérges kígyók, mint ahogyan Ausztráliában is, ahol elég sokat megfordult már. Vannak tapasztalatai, sajnos, bár azt nem gondolta, hogy a megszerzett tudást egyszer ilyen édes lesz hasznosítani.
- De nem ígérek semmit, ettől még simán kacsává változhatsz... - szeme sarkából néz csak rá, majd tovább játszva kezdi el emelni a kecses lábat, elfojtva egy-egy mosolyt. Vajon valóban megengedi Arzenia, hogy szájjal is hozzáérjen?
- Meg kell nevelnem a kacsámat úgy látom, lehet megette a haladat... - sosem lehet tudni.

*Hát persze, hogy nem csak ott. Egy titokzatos mosolyt villant, amiből jut a fiú felé is, meg a tó felé is. De nem veszi túlzásba, arca ugyan úgy visszaváltozik jegessé, mint az imént volt.* -Ügyetlen... cöh... *Egy laza, stílusos de legfőként látványos mozdulattal illeszti ujjait nyaka alá, jelezve, hogy ez a feltételezés most "fájt". Nem mond semmit, a mozdulatai mindent elárulnak gondolatairól.
Azért az jó, hogy a fiú képtelen ellenállni neki, most épp flörtölés szempontjából. A Jégkirálynő enged és nem is, attól függ épp mi a jó neki. Ki tud rajta eligazodni? Senki, de nem is kell, nem is akarja. Jelzéseket, apró jeleket küld, az nem rajta múlik lefordítja-e, vagy elenyésznek. Veszteni valója nincs ahogy a fiúnak sincs. Jó is így, ahogy van.*
-Meg... Csak nem meglepődtél? *Húzza vigyorra száját. Kicsit nézi művét, majd vállat vont.* -Megjelöltelek, most már az enyém vagy... kár, hogy pár pillanatig. Még lógsz nekem. *A múltkori felajánlásra gondol. Büntetésre, nézőpont kérdése. Őszintén szólva nem bánná, ha segítene neki, a szobája még mindig ugyan úgy van, mint mikor beköltözött. Unalmas. a tervek pedig megvannak az újhoz, de nem fog bútorokat huzigálni egyedül. Na azt már nem.
A piros csík máris eltűnik, alig ejti ki a szavakat.* -Túl, gyorsan... *Ismét hozzáérinti ujját és végighúzza, de már nem hagy nyomot, körme nem ér hozzá.* ...semmi nyoma, na tessék. *Megjátszott sóhajtás, megjátszott csalódottság.* -Elvesztettelek... *Hát, van ez így. Leereszti ujját, vele együtt lehúzza a fiú pólóját, amit korábban Kieran felhúzott. elnézegetné még a hasizmait, na de nem itt, és nem most és nem ebben a helyzetben.*
-Ki... *Várja rá egyből, végül hozzáteszi.*... de nem eléggé. Hm... *Elégedetlenkedés, mintha nagyon bánná. Csak tudná, hogy csinálja ez a szőke fiú. Valamit lát benne, amit a többiekben nem. Jó, még egy valakiben igen, egy másik szőkében, de vele manapság keveset beszélt.* ...sürgősen tenni kell ellene valamit. *Jegyzi még meg, mintha annyira rajta lenne a témán és tenni akarna ellene. Bár szavait inkább halkan ejti ki. Talán még el is mosolyodik...talán. Vagy csak megrándult a szája széle?
Most sokkal jobban izgatja azt, hogy megteszi, vagy nem teszi meg? Nem akar találgatni, ezzel korábban már megjárta. Akkor is azt hitte nem teszi meg, aztán tessék, akkora meglepetést okozott a Pilluamuletos fiú, hogy pár pillanatba beletellett, mire újra magához tért. Nem szól semmit, csak pislog. Hol szemeibe, hol saját lábára, amit a fiú, kezeiben tart. Megmerné tenni? Komolyan meg merné? Nem kis bátorság kell hozzá, honnan tudja, hogy azzal a lendülettel nem fogja orrba rúgni, tőle simán kitelik, nem lehet se megbízni benne, se kiszámítani.*
-Ha átváltozom, akkor életed végéig kísérteni foglak... vérkacsa alakban... *Jegyzi meg válaszként.* -A kacsádnak meg ajánlom, hogy köhögje vissza a halamat. *Kék szemeivel villámokat szót a kacsa felé, hátha az egyik eltalálja és visszaböfögi azt a kék halat, amit kinézett magának.*
-A vörös sem rossz, de nem mondok le ilyen könnyen a kékről. *A fiúra néz, drámai sóhajtás.*

Sosem lehet tudni, de Kieran szívesen vállalja a tanár szerepet is, akár. Nem feltételezi, hogy a lány tapasztalatlan, bár ha elvonatkoztatunk a külsejétől, igenis nehezen kibírható, sokaknak beletörhetett már a bicskája, amikor megpróbálták "betörni". Neki eszébe sem jut ilyesmi, na jó talán egy kicsit mégis, de úgy van vele, hogy nem kísérli meg a teljes lebőgést.
- Ne haragudj... erről is híres vagy? - azért ő sem hazudtolhatja meg magát és, ha már így zajlott az eddigi beszélgetéseik zöme, nem lehet elvárni, hogy egyik pillanatról a másikra elhagyja a kötözködést. Főleg mert nem kicsit élvezi, hogy idegesíti a lányt.
Megrántja a vállát. Próbálkozni lehet. Megjelölni, kisajátítani, de mindent csak addig csinál, amíg kedve van hozzá, így az ilyesmit is csak addig tűri, amíg erre vágyik. Még nem volt olyan, aki egészen magáénak mondhatta, bár mindössze 16éves, szóval ideje van még bolondnak lenni.
- Pár pillanat álmodozás... - villant egy sokatmondó mosolyt. Nem írom le még egyszer. - ...lassú vagy - utal itt arra, hogy a lány még ha csak a saját képzeletében is, de nem használta ki azt a néhány másodpercet, amíg a piros csík, kisajátításának jelképe ott vöröslött az oldalán, amit az utóbbi másodpercekben Arzenia oly lelkesen tapogat. Ez Kierannak fel is tűnik, de hangot nem ad neki, csak elégedetten elvigyorodik.
- Lógok? Miért is? - tudja jól miről van szó, de azt nem érti igazán, hogy miért is lóg neki. Volt róla szó, de semmi egyéb. - Nem rémlik, hogy bármivel is tartoznék... - vág gondolkodó arcot, mintha valóban próbálna visszaemlékezni, hogy ÍGÉRT valamit is. De tudja jól, hogy ígéretről szó sem volt.
- Részvétem... - nevet fel mély hangján úgy, hogy kiborsózhat egyesek háta. - ...nagyon rossz lehet neked most - sztármosoly, szikrázó kék szemek, tényleg sajnálhatja.
- Az is valami, jobb, mintha hidegen hagynálak - részéről úgy van vele, hogy ez is egyfajta reakció, ahogyan ki lehet fejezni a szimpátiát. - Hm, hát tegyél ellene... - nem néz rá, csak a szeme sarkából. Nem tán még ő fog pedálozni neki. Részéről jól van így egyelőre, élvezi ezt a kutya-macska piszkálódást.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem bizonytalan. Nem fél megtenni, inkább csak a lányban nem bízik annyira, hogy ilyen kiszolgáltatott helyzetbe hozza magát. Ugyebár elég nagy támadási felületet ad neki, és ha mondjuk épp szájba rúgja... és miért ne tehetné meg? Semmi bizonyíték nincs rá, hogy nem tenné meg és Kieran sem igyekszik mindenkiről a legjobbakat feltételezni. A vörös feje fölé pedig még szögezni sem lehetne glóriát.
- Akkor nem is tudom miért szívjam ki a mérget... - húzódik kicsit visszább a lábtól és Arzira vigyorog, mélyen a szemeibe néz, remélve, hogy egyáltalán nem értelmezi úgy a megjegyzést, ahogyan azt Kieran gondolja. Húzza még az időt, had tippelgessen csak a lány, hogy megteszi-e vagy sem. Mindenesetre azt már egyértelműen jelzésnek veszi, hogy nem ellenkezik. Csak a fejében teszi fel a kérdést, de elveti, hogy ennyire könnyű eset lenne. Bár ki tudja, lehetséges lenne, hogy kiállta a próbát, ő túljutott azon, ahonnan a legtöbben visszafordulnak és innentől már nem is olyan nehéz? Ki tudja.
- Akkor el kell kapnod és ki kell miskárolnod a kacsát, bár... várj... nézd! - hát nem sok segítséget ad a lánynak hova kell néznie, na de előbb "sebgyógyítás" majd aztán vadásznak a kékségre.

*Azt mindjárt gondolta. Tanárra azonban semmi szüksége, nem játszunk ilyet, de nem ám. Maradjunk csak a nehezen kibírható természeténél és annál, hogy semmit nem fog megtenni azért, hogy másnak bizonyítson. Nem olyan. Senkinek nem tartozik magyarázattal, bizonyítással és semmi mással. Ajjajjaj, azért annál egosabb és az Énközpontúságról sem hajlandó lemondani. Be lehet törni, ha ügyesen csinálják és sikerül kirakni a valós képet abból a számtalan mozaikdarabból, amit egyfolytában dobál. Nem könnyűűű.*
-A támadásaimról? Nem eléggé... sajnálatos, de ez van. *Legyint. * -Amúgy meg mit izgulsz, pár pillanat alatt eltűnt. *Csak nem gondolja, hogy bepiszkolja a körmét. Eszébe sincs kaparászni. Ahhoz pedig, hogy idegesíteni lehessen, kicsit több kell. Próbálkozni persze lehet, szereti a színesebb beszélgetéseket.*
-Ugyan már Kieran, egy pillanat álmodozás mire jó? Nincs értelme... *Csóválja meg fejét. Ha álmodozni akart volna, nagyobb sebet ejt, azt meg minek.* ... különben is... *Végignéz rajta.* ...mit tudnék veled kezdeni? *Magas labda, nagyon, magas. Direkt. Ettől függetlenül úgy teszi fel a kérdés, mintha költőinek szánná. Majdnem száz százalékig biztos, hogy a fiú válaszolni fog rá, kivéve, ha olyan kiszámíthatatlan mint Ő maga. Majd meglátjuk.*
-Miért? Ezt most komolyan... *Ujjait homlokához érinti és úgy csóválja meg fejét, még szemeit is lehunyja.* -Segítesz nekem. Tudod. Szobám. Átrendezni. De ha meggondoltad magad most szólj, majd kerítek mást, aki segít. *Hümmög egy sort.* -Két hét telt el, és máris elfelejted. *Körülbelül úgy adja elő, mintha a fiú valóban tartozna neki valamivel, holott nem, csak szó volt róla és kezdetben viccelt, végül csak elkészítette azokat a terveket. Ráfér a változás.*
-Nem ingyen kérném... mellékesen. *Na igen, ez meg a másik, ő nem hisz az ingyen munkákban. Egyrészt az ingyen munka nem munka szokták mondani, másrészt eszében sincs tartozni senkinek semmivel.*
-Így? *Ilyen feltételek mellett nem is rossz ajánlat. Nem kell megszakadni, nem sok bútor van a szobában, holmi annál több, de a nagyját már összerakta.* -Majd gondold meg és tudod, hol találsz.
-Erre inkább nem mondok semmit. *Hidegen éppen nem hagyja. Aki ennyi mindent kibír, az nem hagyja hidegen, és egyébként sem rossz a fiú. Belsőleg pedig hasonlóak. Azért, egy kicsit rá akarja hozni a frászt. Megtanítani, hogy ne jelentsen ki semmit felelőtlenül, főleg ne az ő jelenlétében.* -Azt mondod? Hm... *Von vállat és egyik tenyerét a vállának nyomja, mintha meg akarná lökni, a szándék egyértelműnek látszik, ha Kieran belenéz a lány szemeibe, az csak tesz rá egy lapáttal. Szép ívesen esne a tóba az már biztos, és egy pillanatra biztos elhiszi, hogy valóban be akarja lökni. Egyetlen egy gond van ezzel, a lába éppen a kezében. Márpedig eszében sincs vele együtt fürdőzni. Bármennyire sajnálatos, végül mégsem löki bele, visszahúzza kezét.*
-Hát, ha nem akarsz megmenteni... *Mivel jó pár perce nem történik semmi, kihúzza lábát a fiú kezei közül és inkább leül a partra. Egyik lábát felhúzza, kezeivel pedig megtámaszkodik hátul. Kicsit durcás, de teljesen megjátszott. Kérdés, észre veszi-e a fiú, vagy elhiszi a színjátékot.* -Innentől fogva téged foglak hibáztatni, ha holnapra tollaim lesznek. Megtámad a kacsád és meg sem mentesz... belőled is legalább úgy árad a kedvesség, mint belőlem. *Eh, azért ahhoz még kicsit messze van a fiú.*

Ez a rengeteg tagadás... kár próbálkozni bármivel is.
- Nem erre gondoltam - forgatja meg szemeit, de végül is nem magyarázza meg mire gondolt. Ha a lányt érdekli rákérdez, ha meg nem, hát nem fog kiderülni. Nem hiszem, hogy egy pillanatig is izgalom jelét mutatta volna, de ha mégis így volt, hát valami tévedés folytán történhetett. Nem izgul ő semmi miatt, mondhatni hót halálos nyugodt. Végül is ezt elengedi válaszadás nélkül, nem is nagyon mondhatna semmit, csak vág egy értetlen arcot, felvonja a szemöldökét és száját elhúzva mosolyog rá. Nem, azt ő sem gondolná, hogy a lány bepiszkolná a kezét azzal, hogy hozzáér, csak akkor miért fogdossa ilyen hosszú ideig. Őt nem zavarja, de mégiscsak érdekes.
Na ezt most megkapta, nem is rejtegeti vigyorát, halkan nevet is. Érezze csak nyeregben magát Arzi, bár nem tudja mi alapján von le ilyen következtetést.
- Nos, Kedves, ha ezt nekem kell elmondanom, talán jobb is, ha semmit - kacsint rá, bár tekintetében már nincs benne az, ami eddig. Hát ez van. Még egyet-kettőt nevet rajta, de tovább nem foglalkozik a dologgal.
- Segítek? - vonja fel egyik szemöldökét. Csak azért kérdez vissza, mert nem feltételezésként, vagy kérdésként teszi fel, hanem egyszerűen kijelenti. - Nem ígértem semmit, bocsi programom van arra az időpontra - sóhajt fel, mintha tényleg annyira bánná. - Ebben nem kételkedem, Arzenia - mosolyog rá úgy, ahogyan a lány szokott mosolyogni rá, amikor oly tündérien szívja a vérét, hogy szinte nem is bánja. Szinte.
- Az a fizetségtől függ... - rosszindulatú vigyor, bár most csak az arcán van jelen, gondolatai között egyáltalán nem jelenik meg semmilyen piszkos gondolat. A végén csak bólint, majd talán meggondolja, bár annyira nem vonzza a dolog és mint, ahogyan közölte vele, nincs rászorulva az ő segítségére, könnyű szerrel talál valakit, aki majd megteszi neki azt a hangyányi szívességet, hogy málhás szamarat játszik a két szép szeméért, meg valamiért, amit ad érte.
Okos lány, hamar felméri, hogy rosszul járna a kis akciójával, így visszavonulót fúj, de ezzel egy időben Kieran is hasonlóképpen tesz, nem kap a lába után engedi, hogy kihúzza kezei közül.
- Azt hiszem együtt fogok tudni élni ezzel a teherrel... - neveti el magát, nem igazán figyeli a lány inkább a tavat és a halakat figyeli, közben pedig vigyorog. - Ne bókolj!

*Ezt talán nem neki kell eldönteni. Mérlegeljen mindenki magának, mi mennyire éri meg.*
-Akkor hogy, kifejtenéd kicsivel bővebben? Attól tartok nem egy nyelvet beszélünk. *Pislog rá, még vállat is enyhén felhúzza, nemértését kinyilvánítva. Amúgy tényleg nem érti, most mire mondja ezt, de van ez így is, majd lesz másként. Lehet egyszerűbb lenne jelbeszédet használniuk, akkor jobban megértenék egymást, mint szavakkal.
Az pedig, hogy bepiszkolja a kezét, úgy lett értve, hogy ha felsértené a bőrét. Azzal nem piszkolja be, ha csak simán hozzáér, probléma megoldva, mert visszahúzta rá a pólót. *
-Személyre szabott... *Enyhén köhögi szavait. Ennyit mond csak a fiú szavaira. Ha érti érti, ha nem...nos, az baj, de lehet jobb is. Azért még egyszer végignéz rajta ki is ez a merő tapasztaltság, aztán újra elfordul, mintha valami nagyon érdekeset látna a túlparton. Múltkor nagyon benne volt a megjegyzésekbe, az idő telik, és úgy tűnik a fiú is higgad kicsit és már nincsenek ilyen-olyan elszólásai, mint a legelső találkozásukkor. És nem jelentette kis, csak felsorolta a távpontokat, amik alapján esetlen eszébe jut valami. Szép lassan, szavanként.*
-Hát ez borzasztó... és érdekes. Időpontról szó nem volt. *Tudja, hogy úgy értette, bármilyen időpontot mond, az foglalt. Ez van, majd kerít mást. Mindegy kinek fizet. Aztán nocsak, mi történt? Először nem, aztán majd meggondolja? Kicsit furcsán néz rá a szavai és a bólintás után, végül vállat von.*
-Mond, mit akarsz... *Sóhajt fel.* -Csak ne vidd túlzásba, egy kis segítség fog kelleni és ketten könnyebb, mint egyedül. De ha eddig kéreted magad, felejtsük el. *Nem fog azért se nyalizni, de megalázkodni. Ez azért már túlzás lenne. Korrektül kért segítséget és inkább tőle, mint a többitől. Nem is kéri többet, ha akarja, majd megkeresi, ha pedig nem jön két napon belül, megkéri az egyik kartársát. Az idő telik az idő melegszik, jó a parton üldögélni, csak lenne valami kis árnyék. Nincs más választása, leveszi vékonyka pulóverét, mait azért vett fel korábban, mert hűvös volt. Bár ugyan olyan idő lenne, mint pár órával korábban. Leteszi maga mellé a pulóvert és visszahelyezi kezeit. *
-Azt kétlem. *Tovább gondolva itt a történetet, amit elkezdett. Ha élete végéig kísértené, aligha tudna nyugodtan élni.* -Bosszúm sírodig kísér majd. *Nevetgél a tavat nézve. Végül a fiúra néz.* -Féééélj. *Ismét felkacag.*
-Nem bókolok. Sajnálatos ugyan, de tény. *Pislog rá. Kék szemei megcsillannak. Ez a fránya Nap és víztükör. "Áh, még véletlenül sem mástól".*

- Most már egyáltalán nem fontos - motyogja egy fintor kíséretében. Már tényleg hülyén jönne ki. - gondolkodj - teszi még hozzá, hátha nyughatatlan a kishölgy. Nem erőlteti a témát, bár arról volt szó, ha a lány kérdezi elmondja neki, de már most hiába utalgat neki vissza a szájonátlélegeztetésre, ami alatt ő természetesen a csókot értette. Túlságosan szájbarágós lenne, és még azt is gondolná, hogy teljesen rá van állva a témára, pedig dehogy.
Ránéz, nem felel, csak megpróbál elfojtani egy mosolyt, nem egészen sikeresen. A válasz, avagy megjegyzés elég sokértelmű, ő maga nem igazán érti, így megrázza a fejét. Úgy van vele, hogy talán valami egyedi kifogása van ellene, tehát nem általánosságban nem tud mit kezdeni egy sráccal, hanem csak vele. Ergo nem az esete. Nincs ezzel gond és ha csak burkoltan is de ez is letisztázódott. Szerencse, hogy Kieran nem az a fajta, aki nincs tisztában azzal, hogy akadnak olyan génhibás emberek, akiknek nem jön be. (Az egy dolog, hogy én mit tudok kiolvasni a csillagok között, sajna Kieran oda nem lát be xD)
Újabb dolog, amit csak szó nélkül hagy, ha tudja, mert egyértelmű, akkor nincs mit magyarázni, pedig szívesen megtenné, de most el van veszve a fonalak között. Az egyik percben Arzenia gonoszan megjegyez ezt-azt, a következőben pedig célzásokat tesz. Legalábbis ő bátorkodik ilyet gondolni. Na de miért tenné? Jól csinálja a vörös, meg kell hagyni el tudja bizonytalanítani az embert, bár kétséges, hogy ez valóban jó-e. Neki biztosan, elvégre fenntartja az érdeklődést, így a fiúét is, mégis. A bizonytalanság sem túl jó, főleg, ha túl sokáig tart.
- Akarok? - kapja fel hirtelen a fejét, és a folytatáson még feljebb vonja a szemöldökét. - Nem te vagy az, akinek "szüksége" van a segítségre? - kár lenne tagadnia, hogy ez az ajánlat kecsegtető, de ha mélyen is egy úriemberhez hasonló valami benne is elveszett, és az ilyen helyzetek amúgy sem sülnek el jól a legtöbb esetben.
- Inkább én kérdezem, hogy mit ajánlsz, ennek függvényében megfontolom, hogy elfogadom-e... hm? - így valamivel igazságosabb a dolog és ő sem tűnik valami állatnak, mert esetleg kicsit meglódul a fantáziája és olyan kér, ami kívül esik a határokon.
Az ilyen helyzetek annyira kínosak tudnak lenni, és a lányok ezt biztosan tudatosan csinálják. Arzi megszabadul a pulóverétől, aminek a fiú nagyon is tud örülni, de ezt ugye nem mutathatja ki. Mindenesetre végigméri így is, de próbál nem túl nagy figyelmet fordítani rá. Nehéz.
- Várj, mindjárt megijedek... - rázza meg a fejét. Ennél egyértelműbb már nem lesz, az már nem az ő stílusa. - ...az a baj, ha meggondolnám sem tehetnék már semmit, és hiába nézel ilyen szépen rám, akkor sem tudok mit tenni. A vérkacsa mérge felszívódott. Félek, kénytelen megbarátkozni a ténnyel, hogy lesz egy csinos kis csőröd meg... egyebek. Ennivaló leszel... - kacsint a lányra, hát ez van, így járt.

-Jó, majd gondolkodom. *Köszöni szépen nem hülye, pontosan vágta, hogy a szájon át lélegeztetéssel mire célzott a fiú. Máskor is kapott már ilyen beszólást egyáltalán nem újdonság, de téma lezárva, ő sem hozza fel újra, túltárgyalták a nagy titokzatoskodásokkal. Ha pedig elkezdene szájbarágósan beszélni neki, biztos szó nélkül otthagyná. Kicsit még csiszolódniuk kell, de ez benne van a pakliban. Mégis van valami oka annak, hogy egyik sem szabadult meg a másiktól.
A lánynak nem a srác külseje nem jön be, sőt azzal nincs is semmi probléma. Egészen más dolgokról van itt szó, hiszen most egy belsőleg hozzá hasonló emberrel találkozott össze aki még tetszik is neki a maga módján. A baj az, hogy egyik sem hagyja magát és visszaszól, visszabánt. A nagy kuszaságban pedig már azt sem tudják ki kivel van és hányadán állnak. No akkor megoldjuk a problémát. A lány pedig nem génhibás, mert ha az lenne, rántaná magával a fiút is. Ebbe megint nem megyünk bele.
Az pedig, hogy sokáig fennmarad a bizonytalanság, igazán nem az ő hibája. Ő lány, nem neki kell kezdeményezni. Jól is néznénk ki, ha megfordulnának a szerepek. Csak az bukik el, aki nem elég bátor és nem is akar az lenni, arról pedig nem ő tehet. Erős jellem és eszébe sincs a gyengébb lelkét ápolgatni. Aki megmarad mellette és bátor és csak ez számít. Ő is máshogy fog hozzáállni. Ez persze csak általánosítás. És ha Kieran akart volna, már kezdeményezett volna, hiszen elég egos jellemnek mutatja magát. Ezt pedig ő nem tudja hova tenni és meg is van a kuszaság. Egymás jeleire várnak?*
-De, én. Miért, mit hittél? De én nem tudom eldönteni, mit szeretnél cserébe azért, mert segítesz. Annyira még nem ismerlek. *Ez pedig jogos. Pénzt általában nem szoktak elfogadni, kivéve... A személyre szabott fizetségeket meg ő aztán honnan tudja. Valaki könyvet kér, valaki édességet. De tényleg, ezt neki honnan kellene tudnia?*
-Ehm... azt hittem megkönnyíted a dolgom és elárulod mit szeretnél. *Sóhajt egyet.* -Mi érdekel, aminek örülnél? Könyv, édesség, valami fiús holmi? Vagy kviddics cucc? Kisállat? *Nem sok, de távpont és nagyon reméli kinyög valamit. amíg vár nézelődik, közben észreveszi, hogy a pulóvere ujja majdnem belelóg a vízbe. Gyorsan felhúzza és sokkal távolabb rakta a víztől. ránéz a fiúra, kigondolta-e már mit akar, majd visszahelyezkedik, csak hogy egyik kezét véletlen ráteszi a fiúéra.*
-Bocs... *Kapja vissza hirtelen és visszateszi, bár nem rá, hanem mellé alig pár miniméternyire. Talán tudatos, talán nem, a lényeg, hogy ott van. Ha nagyon jóindulatúak akarunk lenni akkor hozzáér kicsit.*
-Nem szeretnék se csinos csőrt, se mutatós tollakat. És akkor is a te hibád lesz... képtelen voltál megmenteni. *Színpadias sóhaj, még fejét is kicsit hátraveti. Legalább nyakát is éri a napfény.* -Pedig számítottam rád. *Teszi még hozzá.*

Nem hitt semmit, mit is hihetne, csak próbált tiszta vizet önteni a pohárba, bár lehet az a bizonyos víz csak számára nem volt tiszta.
- Az meglehet, de ezzel csak akkor kellene törődnöd, ha mindenáron az akarnád, hogy én csináljam meg neked, de mint tudjuk ehhez nem ragaszkodsz annyira - meglehet, hogy valaki nehezen kapcsol. Túlságosan is nehezen, de a remény hal meg utoljára, egyszer csak rájön, hogy annak ellenére, hogy Arzenia lazán közölte néhány perce, hogy keres majd valaki mást még mindig a témán a lovagolnak, sőt már ott tartanak, hogy a lány felajánlja, hogy ő találhatja ki a fizetséget. Botor dolog ilyet a fiúra hagyni, mert bár erőlködik azon, hogy legalább most úriember maradjon, nehezére esik visszafogni a lovacskát, ami erőteljesen el akar vele szaladni.
- Majd meglátjuk mennyit kell melóznom, hm? - próbál kompromisszumot kötni, s nem kapcsol ,hogy tulajdonképpen most mondott igent, pedig eddig próbálta állni a sarat. Ő sem lehet mindig toppon. Úgy néz ki Arzinak nem elég ennyi.
- Mondom, majd kitalálok valamit, ne félj nem engedem, hogy tartozz... - neveti el magát, ennek ellenére teljesen komolyan gondolja. Nem híve az üres beszédnek, meg a felelőtlen ígéreteknek. A múltkor csak téma volt, ezzel is piszkálták egymást, ezért nem is értette, hogy a Vörös miért így tálalta a dolgot. na jó, de igen értette. Most viszont megígérte, meg is fogja tartani, bár azért már most szívja a fogát. Nem büdös neki a meló csak szimplán előre tart attól, hogy kartársa kicsit vissza fog élni a helyzettel. Na de ugye nagy melóért nagy fizetség jár, így ha némileg visszakozva is, de el fog végezni mindent, amit a lány kér. De csak azért, hogy aztán kamatostul visszaélhessen a helyzettel.
- De ugyebár normál keretek között bármit kérhetek? - próbál ő is valamit kibulizni, hogy aztán neki is jó legyen. Nagyjából körvonalazódik már előtte, hogy mi is legyen a fizetség, azt már most biztosra veszi, hogy a lánynak elég nagy erőfeszítésébe fog kerülni.
- Öhm.. - csak ennyit tud kinyögni, mikor a vörös tenyere a kézfejére simul, mindössze egyetlen rövid másodperc erejéig, vagy még annyira sem. Villant egy félmosolyt, majd motyog egy semmi bajt. Ám a finom kis kezecske nem kerül messzire az övétől, sőt, konkrétan hozzáér az övéhez.
- Ne csináld ezt velem, még a végén lelkiismeret- furdalásom lesz... - megmozdítja a kezét, de csak alig, hogy tartást tudjon váltani, emiatt ha csak kicsit is, de jobban összeér a kezük.

-Hm... nem is tudom, ha már ennyi időt szántunk erre a témára, talán mégis ragaszkodnék hozzád. Ne értsd félre... *De, de értsd csak nyugodtan félre. Bár nem mondja ki, halvány mosolya talán elárulhatja.* ... nem csak erős, de egyben megbízható emberre is szükségem van. *Hát nem Aranyos, Kedves, hogy ilyen szépeket mond? Igazán nem lehet rá panasz, egyszerűen bámulatos és még lehetne sorolni a pozitívumokat. De, ha ezzel visszaél a fiú és beszól valamit, akkor megint borul a kártyavár. Ilyen türelemjáték ez...hol lesz a vége? Azt nem tudni, de izgalmas az út.* -És téged... veled többet beszéltem, mint a többiekkel. *Még szép, nem áll szóba akárkikkel, bár az Extremusosokkal elfogultabb. De hát ez csak természetes. A legjobbak mind egy helyen vannak.*
-Értettem elsőre is. Majd meglátjuk... *Nem kell sokat, talán egy kis festés is lesz benne, majd meglátja, de akiket tart valamire, nem használja csicskának, arra ott van az alja. Csak az a bökkenő, hogy Extrások közt nincs ilyen, legalább is nagyon reméli, mióta itt van nem vettek fel semmi selejtet a karba. Zokon venné a dolgot. De igazán. Maximum ha valamelyik elkezd neki pattogni, elküldi melegebb éghajlatra.*
-Jajaj, kezdek félni mi jár a fejedben. *Egy ismételten nagyon halvány mosoly. De mosoly. A kérdését még meg kell fontolni. Normális kereteken belül, ez eddig jól hangzik. Az, a bármit szócska nem igazán tetszik neki. eltűnődik, szemeit összébb szűkíti és úgy néz a fiú szemeibe, még kicsit közelebb is hajol hozzá.*
-Mire készülsz? Földön csúszni nem fogok neked ezt felejtsd el. *Megalázkodni sem fog, és semmi ilyesmi. Csicskája sem lesz, de majd kiderül mit szeretne tőle.* -Maradjunk annyiban, hogy talán. Ha valóban normál lesz, akkor belemegyek. *Bevállalós, de megalázkodni soha senkinek nem fog. Túl büszke hozzá és különben sem ehhez van szokva. Nézni jobb, mint csinálni, ahhoz különös érzéke van. Kegyetlen? Meglehet.
A Vörös tenyere pedig volt, nincs, aztán mégis ott van és Kierané is. Közelebb, közelebb, egészen közel...ismét. Nem húzza el, talán egy hangyányit ő is közelebb araszol vele. Egy egészen picit csak. Lassú haladás, de haladás. Végig a tavat nézi, a messzi túlpartot és a fákat meg a sövényeket, rózsabokrot. Nem a szépségükért, az nem érdekli, csak azért, hogy legyen mit nézi addig sem kell oldalra pillantania. Egy mosoly jelenik meg arcán, amit futónak szánt, mégis megül egy picit szája szegletén.*
-Helyes, helyes ez volt a cél. *Vigyorog rá és végre visszarendezheti magát, nyakát is megfosztja a napfénytől. Felsóhajt, mint akinek semmi dolga és szívszerelmével üldögél a tóparton. Hát majdnem stimmelnek a dolgok, néhány apróságot kivéve, kezdve ott, hogy lassan vissza kellene indulniuk, mert órájuk lesz.*
-Lassan vissza kell mennem...apropó, te is abban a csoportban vagy mit én. Ez esetben, vissza kell mennünk. Bűbájtan óra lesz... Thierry nem szereti, ha késünk. *Ránéz a fiúra.* -Mindig bezárja az ajtót. Egyszer megkérdezem tőle, miért. Amúgy jó órái vannak. De az ÁTV mindent üt. A karvezető helyettesünk nagyon szimpatikus. *Kezdve ott, hogy szigorú, szadista és még sorolhatnánk a jó tulajdonságait. Rosszat nem is tudna róla mondani, ő nagyon élvezi az óráit. Főleg, mikor a szerencsétlenebbjét szapulja.*

Nem, egyáltalán nem érti félre, pontosan úgy érti ahogyan azt kell. El is jutnak agyáig a dolgok, és mosolya egyre szélesebbé válik. Nem sokáig tart nála ez az állapot, mivel talán komolyabban veszi a lány szavait, mint kellene. Egyrészt ennyi ismeretség után nem tudhatja, hogy mennyire megbízható. Lehet, hogy egy gyakorló szadista állat, aki így próbál a gyanútlan lányok közelébe férkőzni, hogy aztán különféle kegyetlen dolgokat műveljen le velük ésper rajtuk. Mosolya lefagy szépen fokozatosan, ahogyan a mondandó a végéhez közeledik.
- Ez szép. Három hete vagyok itt és én vagyok a legközelebbi.... - nem fejezi be a mondatot, nem is tudja hogyan fejezhetné be. Barát? Ugyan, alig ismeri, sőt azon kívül, hogy szócsatákat vívnak nem sok mindent derített ki róla. Ismerős? Hát talán. Mindegy, marad nyitva a mondat. Mindenesetre ez a dolog valahogy nagyon megragad benne, de most nem áll le ezen agyalni, majd csöndes magányában, amikor farigcsál valamit a szobájában.
Részéről mindegy mit kell csinálnia, hiszen megkéri az árát ezt a lány is biztosra veheti, s mint kiderül biztosra is veszi, csak nagyon rossz irányba gondolkodik.
- Na, és hova tűnt a bizalom, Kedves? - kérdezi vigyorogva a közelebb hajolásra elhúzódással válaszolva. Nem mintha ellenére lenne, de így nem tudott rendesen a szemébe nézni. - Annyit elárulok, hogy nagyon rossz irányba gondolkozol, vagy... tippelsz vagy nem tudom. Ekkora tuskó azért nem vagyok - nem rejti azt a csepp neheztelést, amit Arzi szavai váltanak ki belőle. Számára nem lenne benne semmi élvezet, nem gerjeszti be az alázás, főleg nem lányokkal szemben. Elég gusztustalan húzás lenne tőle.
- Én sem úgy megyek bele, hogy ha nekem nem tetszik, amit kitalálsz, akkor nem csinálom meg... - ezt nevezzük bevállalósnak és bizalomnak? Ms Rockefellernek össze kell kapnia magát, ha mégiscsak rá szeretné venni a fiút, hogy ezek után is elvállalja. Arcán részben megjátszott sértettség, kékjeivel próbál hatni a lányra, hogy elhiggye valóban nem volt túl bölcs megkérdőjelezni.
Ha most megköszörülné a torkát, ami ilyen esetben sajna állandóan elkezd kaparni, valószínűleg tönkre tenné az egészet, így inkább küszködik egy sort.
- Azért gyúrjál még egy kicsit... - neveti el magát. Azt nem mondta, hogy máris megszólalt az a bizonyos hang onnan belülről, hogy mennyire tűrhetetlen dolog, hogy nem állt le csókolgatni, az amúgy igenis csókolgatni való lábakat, vagyis csak az egyiket.
- Ahhaaa.. - kezét most húzza vissza, de reflexbeli tettet gyorsan megpróbálja palástolni, így el is kezd mocorogni. - Szóval Thierry vár.. - némileg gúnyos ez a hangszín - ...szóval ilyen jóban vagytok - vigyorog kajánul és még a szemöldökeivel is játszadozik, majd feláll és kezét nyújtja Arzenia felé, hogy felsegítse.

-Hm... nem éppen, de te tudsz egyedül bejönni hozzám. *Na igen, az a bizonyos másik esetlen elképzelheti, milyen belülről az Extremus és Arzi kis birodalma. Milyen pech. Szadistának nem nézi, semmiféle jel nem utal rá és annyira nem hiszi, hogy profi lenne, hogy nem árulja el magát ilyen-olyan apró jelekkel. Tehát nem fél.
A mondatot ő sem tudná befejezni, ahhoz nagyon át kéne gondolni az ők kapcsolatukat. Kutya-macska harc ez az egyedüli biztos pont jelenleg. Az más kérdés, hogy néha bepróbálkoznak a másiknál apróbb dolgokkal.*
-Oh, hát a bizalom az megvan... csak sűrűn tekintgetek majd hátrafelé. *Vigyorodik el. Szemei még mindig szűkek és ő is visszább hajol kicsivel. Tehát rossz irányba indult el? Hm...* -Áhá... remélem is. *Végleg visszahelyezkedik és újra a tavat bámulja. A halak visszatértek, a kéket még mindig nem látja sehol még úgy se, hogy előre hajol. Rejtett mérgében felvesz egy kavicsot és a halak közé dobja, közben persze hallgatja a fiút is, néha rápillant.*
-Rábólintottam, most mit vársz még? *Nem dobja fel a tudat ez tény, de nem fog belehalni, ha egyszer megtesz neki valamit, amit nagyon szeretne. Maximum ha olyan, tarkón csapja. Ahogy elnézegeti a fiút, szinte biztos benne, hogy már körvonalazódik fejében valami. Ez nem jó jel, de csak magában jegyzi meg. Biztosra nem tudná megmondani.
Na, ennyit a romantikázásról, szokás szerint kik törik meg,hát persze, hogy a pasik. Mivel keze egyedül marad, kicsit közelebb húzza magához. Nem sokáig lesz ez így, Kieran mozgolódni kezd így végig őt nézi, mi baja, belebújt valami?*
-De hülye vagy... *Egy-két villámot azért kiszórnak szép kék szemei.* -Nem is ismerem annyira. Sosem beszéltem vele órán kívül. A szomszéd szobában lakó lány mesélt ezt-azt. És ennyi. *Elfogadja a felé nyújtott kezet, másik kezével megfogja pulóverét és feláll. Nem teszi dereka köré, inkább karjára fekteti a ruhadarabot.*
-Ideje lenne bejárnod az órákra nem gondolod? *Persze, nem tudja, hogy bejár-e vagy sem. Mindenesetre imád szemrehányást tenni. Elindulnak a kastély felé maguk mögött hagyva a birtokon. Útközben beszélgetnek egészen az Extremusig, vagy még tovább is.*