Első emeleti folyosók

A hatalmas folyosók, melyek behálózzák a különféle szinteket, melyeken közlekedni lehet, melyek azt a célt szolgálják, hogy a különféle helyekhez ellehessen jutni kényelmesen. Többnyire a felső szinteken ablakok vannak az egyik oldalon, míg a másikon ajtók tömkelege, melyek ki tudja, hogy mit rejtenek, tantermet, veszélyt, kalandot vagy esetleg egyéb helyiségeket? Nem lehet tudni, ki kell próbálni… Az ablakok azonban nem mindenhol ékesítik a falakat, elvégre nem minden folyosó húzódik közvetlenül a külvilágtól elválasztó fal mentén, vannak úgynevezett belső folyosók is, melyeken a fényt csak mesterséges úton-módon lehet előcsalogatni. Ezeken a helyeken fáklyák, oszlopok vannak, melyek megtöltik fénnyel a szakaszt. Oszlop alatt azt kell érteni, hogy e dolgok tetején egy láng található, mely, ha elmennek mellette, és nincs valamilyen módon befészkelődő természetes fény, automatikusan meggyullad. Fáklyák, és ilyen oszlopok azonban minden egyes folyosón vannak, csak ahol a természetes fény utat nyer, ott ezek csak az éjszaka leple alatt lépnek működésbe, gyulladnak meg, ha mellettük elhaladó személyt vélnek érzékelni…
Vigyázz a folyosókkal, mert eléggé szeszélyesek, és kiszámíthatatlanok. Ki tudja, hogy mikor pottyansz be egy olyan ajtón, ami mögött egy gonosz, ármánnyal teli lény van, vagy pedig mikor laza túlságosan a talaj, így egy apró gyengéd lépéssel már meg is nyílik alattad. Ráadásul a szakaszok labirintusa eléggé misztikus, lehet, hogy egyik perben még az egyik kanyar egy teljesen világos folyosóra vezet, de fél órával később már egy teljesen sötét, ablak nélküli szakaszra érkezel ugyanazon a helyen…

*Emmeline magányosan baktat, jó szokásához híven a folyosókon, belemélyedve kusza gondolatainak sokszor életveszélyes dzsungelébe. Nem figyell a külvilágra, így észre sem veszi, már egy ideje egy ablakon bámul kifelé, üveges teintettel. Levelet akart írni a szüleinek, de úgy érezte, nem képes jelen pillanatban rá, ezért választotta inkább a csavargást a levél vagy háziírás helyett. Lépéseket hall a háta mögül, ez kirángatja a való világba, és megfordulva egy ismeretlen, a kitűzője szerint pillus lánnyal találja szembe magát, akit legutóbb bájitaltanon és SVK-n is látott.*

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

Valami oknál fogva most egy kék miniszoknyát húzott magára, fehér blúzzal, cipője elég hangosan kopog, így nem csoda, hogy a folyosón álldogáló lány felfigyelt jöttére. Meglepett arcát látva kicsit zavarba jön Krisztyne.
-Szia, ne haragudj ha megzavartalak az elmélkedésben vagy éppen a merengésben.
Rámosolyog a lányra, akit még nem ismer személyesen, csak látásból.
-Krisztyne Blackcat vagyok. Mutatkozik be illendően ha már így összefutottak a folyosón.
-Hová kalandoztak el gondolataid? *kérdezi kíváncsian* -természetesen nem kell válaszolnod, csak akkor ha akarsz.
Kéklő haja szeme elé omlik, mikor lehajol egy pillanatra a zsebkendőjéért amit leejtett.

*Emmeline megrázza a fejét, mintha álomból ébredt volna, majd egy halovány mosoly kúszik az arcára a lány egyedi elnézéskérésén.*
- Semmi baj, éppen ideje volt felébrednem. A nevem Emmeline Way, örülök, hogy megismerhettelek - *szélesedik midjobban ki az a bizonyos emlegetett mosoly.* - Egyébként csak eltévedtem a sját gondolataim között, a szüleimnek kéne levelet írnom.
*A tündelány elintézte a dolgot egy kitérő felelettel, és reméli, nem sértődött meg beszélgetőpartnmere nagyon.*
- És téged mi szél hozott erre? - *pattan ő is a lehullott zsebkendőért, és mielőtt még a lány utána nyúlhatott volna, már a kezébe is kapja, és udvariasan visszaadja a kis hamis kendőt. Rádöbben, hogy megint elfeledkezett róla, hogy az emberek nem szokták mega tündék gyorsaságát, így kissé elpirul és elbújik a göndör fürtök mögé.* - Itt voltál eslő félévben is?
*Az udvarias kérdések mögött valódi érdeklődés rejlik, és amíg a Krisztyne válaszát hallgatja, elővarázsol két puha párnát, az egyiket maga alá rakja, lesimítja a rozsdavörös vászontunikája alját és lecsüccsen az ablakkeret egyik oldalára, maga mellett megpaskolva a helyet.*

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

*Egyáltalán nem látható a sértődöttség jele Krisztyn, mért is sértődne meg, hisz olyat kérdezett amihez alapvetőleg semmi köze. Egyébként is tudpmásul veszi, ha valakinek titkai vannak, azt nem kell nagydobra verni, ő sem tenné másképp.*
-Ó, köszönöm. *Nem lepődött meg a tünde gyorsaságán, amellyel zsebkendőjét visszaadja, hisz nevelő anyja is tünde, így megszokta már, hogy mire ő csak megmozdul a tündék már végeznek is egy feladattal.*
-Szél, nem az nem hozott. *Mosoly jelenik meg arcán*- A saját lábamon sétáltam idáig. Semmi különösebb célom nem volt még mikor elindultam a szobámból. Reméltem, hogy összefutok valakivel, aki jó társaság lesz és ahogy látom sikerrel jártam.
*Már a tünde lány mellett elhelyezkedve válaszol a következő kérdésére.*
-Nem, nem voltam még itt, alig győzöm bepótolni az előző félév anyagát. Még van pár házi feladatom is amit le kellene adnom. ~Talán sosem érek a végére.~
*Kicsit elhúzza a száját a mikor belegondol mennyi dolga lenne még. De nem érdekli jelenleg, kell egy kis pihenő, ha nem akar begolyózni.*
-Te hová indultál eredetileg? Gondolom nem ide a folyosóra. *Kíváncsi tekintettel néz Emmeline-re, összekulcsolja maga előtt a kezeit, minta védekezni kellene valami ellen, vagy a nyugalom jele lenne?*

* A tünde lány kissé odébb húzódik, hogy mind a ketten kényelmesen elférhessenek, és enyhén félrebillenti a fejét, figyelmesen hallgatva.*
- Na igen, a pótlással én is szenvedek egy ideje, azt sem tudom néha, hol áll a fejem - *fűzi hozzá Emmeline a mondandóját.* - Nos, eredetileg sehova sem készültem. Úgy értem... - *rádöbben, micsoda oltári nagy ökörségnek hangozhatott, így mosolyogva kijavítja magát.* - Szóval, csak elindultam a vakvilágba, és itt kötöttem ki egy ablaknál. De örülök, hogy ide sodort az utam.
*Vigyorogva előveszi azt a fellengzős mondatformát, amit otthon a társasági eseményeken elvártak tőle, és amitől az emberek többsége a plafonra mászik.*
- Mit gondolsz a múltkori SVK-ról? Eseménydús óra volt, mi?
*Fölkapja a fejét, mert lépéseket hall közeledni, de a világért nem fordulna el beszélgetőpartnerétől, mert az nagy fokú udvariatlanság.*
- Valaki jön. Hogy milyen zsúfolt lett ez a folyosó!

*Sötét hajú fiú tűnik fel a folyosón; maga után egy elég nagy, teletömött, szürkés táskát vonszol. Mozdulataiból, arckifejezéséből csüggedtség süt, de mikor megpillantja a két lányt, felragyog, és integetve lépdel közelebb, majd meghajol.*
- Üdvözlet a hölgyeknek! Annyira örülök, hogy végre találkoztam valakivel, szörnyűek ezek a folyosók... Már nem is számolom, hányszor tévedtem el, és nem futottam össze senkivel, aki tudna segíteni. Bár én már annak is örülök, hogy a megérkezési helyemről betaláltam a kastélyba... *Enyhén fintorogva adja elő ezt az egészet, miközben kissé zavartan a hajába túr, majd rámosolyog a másik kettőre, reménykedve.* - Egész véletlen nem tudják a kisasszonyok, ki tudna szobát adni, körbevezetni, vagy valami hasonló? Eléggé el vagyok veszve egyedül... *Aztán hirtelen a homlokára csap, fájdalmas arcot vág, bár természetesen színészkedik, eltúlozza kissé.* - Elnézést, hiszen még meg sem kérdeztem, zavarok-e! Bár reménykedem a pozitív, tehát a nemleges válaszban, de azért mégiscsak jó lenne tudni... *Félredönti kissé a fejét, és csillogó szemekkel, vidáman méregeti diáktársait, a csüggedtség pedig tovaszállt.*

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

-Igen, én is hallom.
*Mire ezt kimondja már egy különös fiú ábrázatát látja maga előtt, akinek tekintete első pillanatban fáradtságot tükröz. Türelmesen végighallgatja az újonnan érkező, elveszett fiú szavait, kedves, de egyben huncut mosolyal néz rá, mikor az arról érdeklődik bohókásan ki is tudná őt útba igazítani. *
-A karvezetőd, vagy a karodhoz tartozóprefektus ha jól tudom.
* Válasza egyszerű és tömör, közben azon goldolkodik, hol is találhatja meg a srác az említett illetékeseket. A mellette álló Tündére néz, hátha neki van valami ötlete. mellyel kisegíthetik a fiút, akinek a nevét még nem tudják, hisz nem mutatkozott be.*
-Te tudod hol találhatja meg őket?
*Visszafordul a fiúhoz, nagy szemeket mereszt rá, aminek kéksége a fiú tekintetét keresi.*
-Egyáltalán melyik karba vagy beoszva, mert hiába is gondolkodok rajta ki oszthat be, ha nem tudom kit kell felkutatnunk.
*Kisebb nevetés hallatszik Krisztyne felől, arca most szinte sugárzik, kék haja ezt még tetézi is csillogásával.*

*Emmeline döbbenten hallgatja az érkező fiú monológját. Na persze nem a stílussal, a megfogalmazással, vag magával a gyerekkel van baja, hanem hogy senki nem karolta föl a házából. Persze hozzáfűzi a mondandóját Krisztynéhez, nem hagyhatja szerencsétlen srácot bajban, az ellent mondana az elveivel.*
- Valóban könnyebb volna, ha tudnám, melyik karhoz tartozol, de hozzán, a Pugnaxba tuti nem, mivel prefektus vagyok, csak szóltak volna egy új diákról Ránézésre... ha megbocsájtasz, én az Extremusra tippelek. A legcélravezetőbb szerintem az volna, ha fölmennél a másodikra a tanárihoz, ott biztos an valaki, aki segít. Ha gondolod, fölkísérhetünk - *néz a monológja befejeztével a még mindig kuncogó ablaktársára, majd fölpattan.*
- De udvariatlan vagyok, még be sem mutatkoztam! A nevem Emmeline Way - *biccent a tünde lány a fiú felé, majd két lépést tesz, és visszafordul.* - Jöttök?

- És az mi fán terem? *Értetlenül pislog a "karvezető" és a "prefektus" szavakra, nem sok mindent olvasott el az iskoláról, pedig megkapta a házirendet, meg még egy csomó papírt, ismertetőt... Már megkérdezné, hogy és ezeket a valamiket mégis hol találja meg, de a jelek szerint Krisztyne sem tudja, hiszen átpasszolja a kérdést Emmeline-nek. A fiú figyelmét persze nem kerüli el a köszönés és a bemutatkozás hiánya, bár az utóbbit ő is kihagyta, de azért az előbbi hozzátartozik az alapvető illemhez. De nem szól érte, nem olyan ő... A következő kérdésre összeráncolja a szemöldökét, és láthatóan elgondolkozik.* ~ Mi is... Valami kereszt volt, vagy mi... Meg feketepárduc... Vagy nem ez az? ~ - Ööö, hát valami E betűs.
*Kissé esetlenül ácsorog egyik lábáról a másikra, ciki, hogy még a kar nevére sem emlékszik, és az is lehet, hogy több E betűs van... De mikor Emeline kimondja a nevet, akkor rögtön beugrik neki, és lelkesen bólogat.* - Azaz, Extremus. És ha felkísérnének a hölgyek, azt igazán megköszönném, mert félek, hogy megint eltévedek... *Felkapja a táskát, és ha elindulnak, akkor a földön kezdi el húzni maga mögött. Bizony, sajnos kereke nincsen, ezért gurulni nem tud, tehát csak a földön tudja vonszolni. Varázsolni eszébe sem jut, muglik közül jött, új még neki, hogy ő olyat is tud.* - Az én nevem Henzsely Levente, örvendek. *Csillogó szemekkel, menet közben hajol meg kissé Emmeline felé, majd a másik lányra pislog, elvégre az ő nevét még nem hallotta. De mostmár egész lényéből süt, hogy vidám, és örül, hogy végre talált segítséget, mert már egészen kezdett kétségbeesni.*

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

*Megkönnyebbülten hallja, hogy Emmeline a fiú segítségére tud lenni. Nem tehet esetlenségéről, hisz ő sem túl régen érkezett az iskola falai közé. Ennek ellenére kuncogása kezd átváltani pirulásba, nem is akár milyenbe, fülig vörösödik lassan.*
~Na most aztán jól nézhetek ki, céklavörös fej kék hajjal keretezve.~ *Sóhajt egyet, és beszélgető partneréhez hasonlóan bemutatkozik.*
-Krisztyne Blackcat a becses nevem, én is üdvözölöm önt itt a suliban. ~Ha ő magáz én sem tegezhetem, még akor sem ha csak viccből teszi is.~
*Egy mosoly jelenik meg az arcán, egy kedves, kellemes mosoly. Összedve magát megpróbál visszafogott lenni, nem is érti miért tört ki belőle az imént a nevetés, de elég mókásnak találta Levente segélykérését. Eszébe jutott, az amikor megérkezve elég hosszú időt töltött el főbejáratnál a nagy csarnokban, egyedül, esetlenül. A lányra néz, aki bár kérdését nem hozzá fűzte, mégis tudható, hogy választ vár, így Krisztyne nem is habozik a felelet megadásával.*
-Természetesen elkisérem én is, legalább nem macskásodik meg a lábunk. Kell a testmozgás.
*Elindul Emmeline és Levente társaságában a második emeleti tanári elé.*

*A bemutatkozó meghajlás láttán megáll, és egy tökéletesen szabályos pukedlivel válaszol, ahogy a drága tünde szülők elvárnák elsőszülött, immár egyetlen lányuktól. A testmozgás emelegtésére egy vigyor kúszik fel az arcára, aminek eredetéről Ameliet lehetne kérdezni, nomeg szegény lány izomklázas tagjait.*
- Kérem, engedje meg, hogy segítsek! - *udvariaskodik mosolyogva, mikor látja, hogy Levente magázni szándékozik őket, és már Krisztyne is belement a játékba. - Pennea!
*A szegény, eddig földön senyvedő szürke táska kecsesen a levegőbe emelkedik, és megindul Emmeline előtt, aki tovább baktat.*
- Mit gondolnak, találhatunk valakit, aki tud segíteni eme rettentő problémában? Vajh' fel tudjuk lelni az Ön házvezetőjét, vagy elbukunk nemes harcunkban? - * néz jelentőségteljesen előbb a fiúra, majd gyanúsan rángatózó szájszéllel Krisztynere. Nem szándékosan, de egy lehelletnyi gúny is kerül a hanghordozásba, ugyanis a mondandóját egy családi esten is csak így értették volna meg.*

*A fiú hamar észreveszi Krisztyne pirulását, és amolyan "semmi baj" módon mosolyog rá. Nehogymár zavarban legyen itt szegény, a vörös arc a kék hajjal tényleg nem áll jól. Bár Leventének már eleve a kék haj furcsa, de hát meg kell szoknia a varázslókat, akik úgy látszik, a különösebb hajszíneket részesítik előnyben... Mondjuk otthon is látott egy-két rózsaszín üstökkel mászkáló mugli leányzót. Aztán ha minden igaz, hárman baktatnak tovább a második emelet felé, amiről ugye a fiú szintén nem tudja, merre van, mert lépcsőt sem igazán látott errefelé. Halványan elmosolyodik Emmeline pukedlijét látva, nem igazán látja szükségét... Bár tény, hogy ő nem tudja, milyen ez a nemesi nevelés, ő reflexből magázik, hajlong, meg ilyenek. De bármikor abbahagyhatná, az ő családjának semmi baja nem lenne belőle. Viszont mikor a csomagja felemelkedik, a fiú megtorpan, és egy ideig döbbenten pislog, majd gyors léptekkel, hatalmas vigyorral az arcán éri be a lányokat.*
- Wow! És ilyet nekem is kéne tudni csinálni, vagy mi? Csak mert őszintén szólva nem tudok... Olyan fadarabot már szereztem, a kedves unokabátyám volt olyan kedves, és bevásárolt velem, nélküle mindenféle felszerelés nélkül érkeztem volna ide... De a varázslás dolog még nem igazán megy. *Értetlenül pislog Emmeline szavaira, ezt a túlzott cifrázást megintcsak nem érti, viszont a szöveg jelentését szerencsére igen, ezért csak elmosolyodik.* - Nos, nagyon remélem, hogy sikerrel járunk... *A zsebéből labdát vesz elő, kis gumilabda, azt kezdi a kezében dobálgatni, vagy akár egészen a földig lepattintani, elvan.* - Harc... azért remélem, nem kell megküzdenem egy szobáért. Vagy annyian versengenek érte, hogy kénytelen leszek? *Felnevet a mondat végén, persze viccből mondja; eléggé lehervadna az arcáról a vigyor, ha valóban így lenne.*

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

*...és mennek tovább. Miért is ne mennének, ha már így nekiindultak. Emmeline szavai Krisztynenek is kicsit furán, fellengzősen hangzanak, inkább az egyszerűségre volt nevelve, talán túlságosan is. *
-Valószínűleg találunk ott valakit, ha nem is az Extermusok karvezetőjét. Esetleg egy másik tanárt, aki megmondja hol is találhatjuk Geard Rowne Wayner professzort, ha jól tudom ő az illetékes karvezető, akire nekünk most szükségünk van.
*Beszélgetésük az előttük lebegő táska látványára terelődik, mely csak a fiúnak oly különös, hisz a kék hajú, sete-suta lány is használt már hasonlót a tünde kisasszonyhoz hasonlóan.*
-Igen, valószínűleg ön is fog hasonlóakat "bűvészkedni", sőt ennél sokkal komolyabbakat is. Ha már ide az iskolába kapott meghívó levelet mindenképpen, mert az azt jelenti, hogy a képesség önben is megvan, hogy varázsló legyen egykor. Bár több mint valószínű, hogy nem egy fadarabbal, hanem az annak nevezett varázspálcájával.
*Utolsó mondatához egy kacsintást is kapcsol. A szobákba való beoszásról nem sokat tud, de nem valószínű, hogy meg kellesz verekedni egy helyért, hisz ha már betelt volna az iskola befogadó képessége, nem is valószínű, hogy most itt állnának már a lépcsőknek. Igen, a lépcsőknél. Vannak lépcsők.... ha nem lennének, hogyan jutott volna fel a srác az első emeletre. Más kérdés, hogy néha kicsit eltünedezőben is lehetnek. Most viszont látják a lépcsőfokokat, melyekkel nap mint nap meg kell hadakozniuk fel és le.....fel és le....fel és le.
Levente valószínűleg lifthez szokott, így az ő lábainak is hozzá kell erősödni a sok gyalogtúrához, amiket a kastély falai között meg kell tenniük, mint ahogy Krisztyne is először izomlázzal szenvedett. Az erdei kis házikóban nem voltak lépcsősorok. El is indulnak felfelé, Kriszty hol az egyik, hol a másik diáktársára néz, várva melyikük szólal meg előbb.*

//Folyt. köv. a második emeleti folyosókon Smile

Várom ki szólal meg hamarabb Very Happy

//

*Egy Pugnaxos fiú érkezik meg az első emeletre. vagyis.. ő ezt nem tudja, csak sejti. Farmernadrág, kék póló és sport csuka van rajta. Haja mint mindig, szépen eligazítva. A gróf származású fiúcska zsebre dugott kézzel sétálgat a folyosó, majd egyszer csak feltűnik neki hogy eltéved. megáll és megvakarja buksiját.*
~ajjjajjj..~ *gondolja magában, majd egyszer hátra, egyszer előre néz. nem tudja most merre, gondolkodik. az egere közben a háta mögött és a lábánál szaladgál. az nem megy el, egyfolytában ott lohol(már ha tud olyat) Flónál. Imádják egymást..:p Bár a fiú azt tudja, hogy Polinak nem annyira tetszik, hogy neki egere van. de el kell fogadja. *
~na, most merre? ~ *vállat von, majd nekidől a falnak, úgy tetetve, mintha tudná hol van és nem tévedt el. szegény feje kicsit hülye. Felveszi az egeret, akinek még mindig nincs neve, és körülnéz. várja hogy a galamb a szájába repüljön..xD*
-szerinted kis fehér, mi lesz ha nem jön senki? *vigyorog az egérre, aki persze nem szól vissza, mert nem tud, csak cincog egyet(vagy mit csinál) és vörös szemeit Flórián barnáiba szegezi. egy ideig elvannak együtt, és persze "várnak."*

*Poli jön a harmadikról, a másodikra. Vagy is csak gondolja hogy a másodikon van. Eléggé eltévedt a csajszi. Emígy fehér póló van rajta, amin egy szív van kirakva piros kövekkel. Farmer miniszoknya is van rajta. Ami egyszerű. Lábán pedig egy fehér topánka van. Kutyusa a lány mellett sétál. Megáll egy pillanatra és körbe pillog. Menne már lefelé egy emeletet az elsőre. De már ott van csak ő ezt még nem tudja. Neki dől a falnak és a kutyusra pillog nagy szemekkel. Vállat von és megy előre. Egy alak rajzolódik ki előtte, de persze elsőre látja hogy az ő kis Szöszikéje az. Elhúzza a száját, de szerencsére még látja a patkányt. Oda lép a srác elé és egy csókot nyom a szájára. Megöleli és akkor látja meg a patkányt. Megrázza a fejét és elfintorodik.*
-Szija Szöszikém. *Köszön kedvesen és bele túr barna hajába.Végig méri a fiút és nagyokat vigyordog. Jó kedve van a lánynak nagyon is.*
-Milyen undi egy patkány ez. *Mutat rá a patkányra és a srácra pillog nagy kék boci szemekkel. Reméli megérti. Közben már a kutyus is észleli a rágcsálót és kapkodni kezd felé...*

*Fló nagyon elgondolkodott azon, hogy tényleg mi lenne akkor ha nem jönne senki. Komolyan, itt halna meg, ha rajta múlna..:p de nem, egyszer csak hangokat hall, egész messziről(jó a hallása). már épp indulna el, de úgy dönt mégsem megy. Majd az a valaki jön hozzá, ha akar. nem is kell sokáig várnia, már jön is a személy. egész messziről meglátja hogy az ő Polikája az. elindul felé, közben az egeret zsebébe teszi. az a kedvenc helye, ott szokott aludni. mikor odaér Polikához, átöleli és megcsókolja. majd elvigyorodik és gondolkodik. hát tényleg nem a másodikon vannak..XD*
-Szeja Pollim.. öhöm.. Pollikám. *két l betűvel mondta.. direkt..xD elvigyorodik megint, és átkarolja a lányt. mikor a lány végigméri akkor csak kacsint egyet. tudja hogy jól néz ki.. és azt is, hogy Poli még jobban.*
-hűűha.. de jól néz ki ma valaki.. *gondolja a miniszoknyára és a többi klafa cuccra. elmosolyodik és végigsímít a lány lábán. a megjegyzésre vállat von.*
-szerintem cuki! *mondja és a lányhoz hajol és csókolja mohón. szinte minden második percben.*
-te merre tartottál? *kérdi nagy szemekkel és közben a lány derekát fogva. na meg persze az apró és hosszabb csókok sem maradhatnak le..*

*Hát igen, most Polika a megmentő... Ennyire azért nem lehet szőke a srác. Na jó Poli még szőkébb annak ellenére hogy kívül nem éppen szőke, de a látszat néha csal. xD Ez van az ő esettében is. Kacag azon hogy a srác haja még mindig olyan tökéletes. Na jó mikor nem az? Pedig a lány nem hülye csak még új. Na jó azért ennyire hülye még ő sem lehet. Vagy még is? Pedig akkor is a második van kész. Nem lehet vele vitázni ezen mert neki lesz igaza akkor is.*
-Nem mind egy? Neked muszáj mindent direkt csinálnod? Hmm? *Kérdi és nagyokat hümmög. Elhúzza a száját és erről nem fog leszokni senki kedvéért sem. Hát igen abból a híres egóból a srácnak nagyon nagy van. A kacsintásra csak válasz képen elhúzza a száját majd mosoly kerekedik belőle. Na igen Polika tényleg jobban néz ki.*
-Csak ma? Na jó, ezt megjegyeztem. Már megyek is és bele írom a nagy könyvbe. Már ha feltalálok a szobámba. *Ölti ki a nyelvét. És még mindig a másodikon hiszi magát akkor is.*
-Na de azért te se panaszkodhatsz, nem rossz. *Jegyzi meg és ismét jön a száj elhúzás majd a mosoly. A csókokat csak viszonozza. A kezét a srác csípőjére csúsztatja és elmosolyodik. Csókokból soha nem elég. Így minden másodperceben egyet nyom a fiú szájára.*
-Az elsőre. Te? *Kérdez vissza.*

*Hát, szentem nem Poli a megmentő.. azaz.. is eltévedt..xD elvigyorodik a szöszi, és figyeli a lányt. közben elgondolkodik. Szegény lány tényleg nem tudja hol van.. Fló legalább nagyjából..XD*
-Mért? igen, muszáj mindent direkt... *vigyorog tovább, majd bólogat. a hümmögésre elhúzza a száját.. úgy tűnik Polika rászoktatta..xD*
-hát.. amilyen rég óta ismerlek, azóta igen.. *ölti ki nyelvét a lányra. neki sincsen kevés az Egóból az száz. a nagy könyves sztorin elvigyorodik.*
-aha.. tegnap én is azt akartam. *nevet fel, ekkor az egér elkezd mocorogni zsebében. egy idő után lenyugszik és újból elalszik.*
-hát igen, én mindig jól nézek ki! *tesz egy furcsa mozdulatot és nekidől a falnak. majd elvigyorodik megint.*
-tudom, hogy nagy az egóm.. bocsi. de ilyen vagyok.*kuncog egy sort. aztán bólogat egy csomót. a csókokat persze viszonozza a csípőrecsúsztatásra pedig elvigyorodik és ő még léjebb engedi a lány derekáról a kezét.. ha már itt tartanak.. Razz

*
-hát szabad ilyet? *vigyorodik el és csókolja mohón a csajszit. alig bir válaszolni a kérdésre és még hozzáfűni valamit.*
-áhááá.. szóval ez volt a célod? mert ugye.. most az első emeleten van.. *vigyorodik el, megfordul ám a fejébe, hogy Polika eltévedt.. úgy mint ő..xD*
-én csak sétálgattam... *mosolyog, majd a lányt a falhoz nyomja. persze csak szelíden és csókolgatni kezdi. elvannak... Very Happy

*

*Na, most ebbe az egybe igazat kell adjak, nem Polika lesz most a megmentő mert ő még mindig azt hiszi hogy a második emeleten van. Szegény lány kicsit nagyon eltévedt. Még nagyjából sem tudja hogy most merre is van.*
-Csak úgy. De miért is? Hmm? Ilyen szemét vagy? *Érdeklődik és hümmög pár sort. Majd elhúzza a száját a saját kérdésre. Figyelgeti a srácot. Amikor elhúzza a száját a kis Szöszi felkacag a lány. Hát igen a hülyeség már csak ilyen ragályos.*
-Rég óta? Nagyon rég óta. Na de ha nem vigyázol akkor még jön egy másik Szöke herceg akinek van lova és még el talál vinni. *Jelenti ki és felnevet. Ettől nagyobb hülyeséget nem tudott volna mondani az már biztos.*
-Kivéve amikor nem. És én? *Mondja arra hogy ő mindig jól néz ki. Majd vissza kérdez. Kacag nagyokat és felvonja a szemöldökét is. Micsoda új szokások.*
-Höh. Nem tehetek róla hogy szép vagyok, bocsi. *Nevetgél tovább. A kijelentés meg csak úgy jött kíváncsi lesz hogy mit fog reagálni rá Fló. Ha a fiú is akkor már ő is. Még szép. Nem majd nem csinálja. Elhúzza ismét a száját.*
-Miért neked szabad ilyet? Nem vagy kicsi ehhez még? *Nem mintha nem egy korúak lennének na de egy próbát megér tán csak. A csókokat egytől egyig viszonozza. Felkacag a következő kijelentésre. Még hogy az első.*
-Hát nem, szerintem te nagyon eltévedtél mert a másodikon vagyunk. *Na de beismerni hogy el tévedt azt már nem fogja. De még az se biztos hogy vissza talál a Pillus társalgóba nem hogy a szobájába. xD:P*
-De akkor is a másodikon vagyunk. *Nyögi ki válaszul. Mondana ám még pár dolgot de akkor a srác a falhoz szorítja. Majd jönnek a csókok is. Elhúzza a fejét és megrázza azt.*
-Na de Szöszikém., *Kacag fel és átöleli, magához szorítja és csókolgatni kezdi. Bele túr a szőke hajába és elvannak, nem is kicsit.xD*

*Hallgatja Polikát, igenis, most ő tévedt el jobban, mint Fló. ő azért még lehet hogy visszatalálna.. *
-én nem is vagyok szemét.. neked nagy a fantáziád.*nevetgél és bólint.*
-áá, szóval már le akarsz cserélni? na jó.. nem.. *vigyorodik el, majd figyeli a lány összes mozdulatait. megrázza a fejét.*
-kivéve mikor nem?hát ezt megjegyeztem... te mindig na.. *vigyorodik el és átöleli a lányt. akkor jön az a rész mikor a falhoz is nyomja.*
-én vagyok kicsi? akkor te? *viszont egyidősek.. és az a lényeg.. szóval ha ő akkor Poli is.*
-és nem a másodikon vagyunk.. hanem az elsőőőn.. logika. számoltad az emeleteket lefele jövet? *pillant nagyokat, majd egy hosszú csókot kap a lány. ismét megrázza a fejét, nem hagyja magát, mert akkor sem a másodikon vannak. *
-mi na de? *vigyorodik el, majd visszaöleli és csókolja, aztán még egy jó ideig elvannak és mindenki megy a saját dolgára. remélhetőleg nemsokára találkoznak.. Razz

*

*És hihetetlen, hogy a lépcsőkorlát nem marad Raphael kezébe, ugyanis olyan sebességgel vette be azt a fordulót, hogy azt hitte magával, rántja az egész korlátot, nem csak azt a darabot. És mily kár, hogy ezt nem vette fel egy kamera… Na nem baj, majd az első hivatalos Torneransi pajzsbord versenyen, ő lesz a hivatalos rendezvényszervező. Ezen kívül csapatot is indít Torneransi Tökösbárányok Testülete néven. Ezt mind sikerül végig gondolnia az alatt a nyelvöltésnyi idő alatt, amikor elsuhant Hailey mellett.*
-Én megmondtam!- *Egy fél pillanatra hátranéz, hogy láthassa a lány arcát.*
~Kéne erre a pajzsra egy visszapillantó tükör.~ *Talán ez az egyik legértelmesebb gondolat, amit a mostani verseny alatt sikerült kitalálnia. Azonban kezd elfogyni a lendülete, így ugrálásba kezd, hogy lendületet szerezhessen, az alatt a pár tizedmásodpercnyi előnyből, amilye éppen van. De öröme nem tarthat sokáig, mivel egy újabb forduló érkezik elé. Vajon megint sikerül úgy bevennie, mint az előbb? Elég kétséges, mivel ez most másabb korlát, mint az előző. Nem baj, majd neki csapódik a falnak, és remélhetőleg, sikerül akkora lendületet szereznie, hogy még Hailey előtt visszatérjen a kanyar ívére.*

//Nincs dobás, userek letárgyalták a dolgot. xD//

*Mérgelődve veszi tudomásul a tényt, hogy gyorsan szerzett vezetése gyorsan is vész el. Azonban ahelyett, hogy elkeseredne, versenyszelleme egyre erősödik, ezáltal újabb ötleteket agyal ki.*
-Még nem vagyunk a végén! *Kiáltja vissza versenytársának, mikor még egymás mellett haladnak.
Ügyesen egyensúlyozva, mint egy kötéltáncos, a meredekebb részén a lépcsősornak valahogy sikerül elővarázsolnia pálcáját. Elvégre, arról nem volt szó, hogy azt nem lehet használni, nemde? És egyébként sem sóbálvány átokra készül, hiszen az elvenné az egész játék értelmét.*
-Effloresco! *Hangzik a varázsige a megfelelő pálcamozdulattal egy időben, s a fiú előtt nem sokkal virágok jelennek meg, egyenesen az arcába hullva. Akad köztük rózsa, nárcisz, viola, orchidea, de még árvácskák és gyermekláncfű is. Vajon újfent szerzett előnye meddig tart? Illetve Raphy lesz-e olyan "raphy-nált", hogy visszavág, mielőtt még átlépnék a képzeletbeli célszalagot?*

**Hozzászólások** : 907 **Évfolyam** : Második

Pár pillanattal a fekete kis hölgy után lép ki a Krisztallográfia teremből. Meglátva egy gyors döntéssel utána szól, kiáltásnak nem mondhatóan, de azért hangosan.
-Kumiko! Várj meg légyszíves!
*Mikor utoléri a lányt elég kelletlenül, de belekezd mondandójába. Nem nagyon szeret segítséget kérni, de most muszáj, ha nem akar nagyon lemaradni és át akar menni a vizsgákon.
-Hogy megy neked a Krisztallográfia? Nem tudsz nekem kicsit segíteni, valahogy nem megy, és nem mehetek be a következő órára is így. A karvezetőm vacsorája nem szeretnék lenni.
*Kicsit elneveti magát, de aztán megint elkomorodik és kérlelően néz Kumiko-ra.
-Igaz, hogy még alig ismerjük egymást, de elég jól megy az együtt dolgozás ahogy észrevettem. Talán segíthetnénk egymásnak, ha te is benne vagy. Már ha én tudok neked valamiben segíteni.
*Na és persze közben meg is ismerkedhetnek, bejárhatnak pár helyet itt a kastély körül.

*Épp csak pár perce lépett ki a Krisztallográfia teremből és épp a könyvtárat akarta felkeresni, hogy utána nézhessen a másik két kőzetnek is. Nah meg persze, hogy leellenőrizze a válasza helyességét. Kicsit meglepődik, amikor egy hang a nevén szólítja. Azonnal megfordul és a kék hajú pillus lányt látja maga előtt. Igen felismerte a hangját. Ő is akart már vele beszélni, de remélte, hogy lesz alkalmuk még órákon együtt dolgozni és akkor... Ő egész biztos nem szólította volna le a folyosón a másikat. Most azonban nem bánja, hogy a másik lány közvetlenebb és bátrabb.*
~ Ez valami pillus dolog...~
*Állapítja meg magában, hisz Clioval is hasonló képpen kezdődött a kapcsolatuk. Bár nincs túl jó kedve a dolgozat miatt, egy mosolyt erőltet az arcára és úgy köszön Krisztynek.*
- Szia Neked is!
*Várja, hogy miért állította meg a másik, s mivel az nehezen akar csak belekezdeni, sejti, hogy valami kényes dologról lehet szó. Azonban a másik nagy nehezen kinyögi, hogy segítségre van szüksége, és ahogy cserét igér, Kumikonak felcsillan a szeme. Jó extráshoz híven, a saját érdekei mindig mások előtt vannak, de igyekszik azért háttérbe szorítani az ilyen érzéseket, mert ugye ő most barátkozik. Így szinte gondolkodás nélkül válaszol.*
- Azt nem tudom, mi számít jónak. Amennyire én tudom, a dolgozatban szereplő ásványokat még nem is tanultátok...Én is csak kettőről hallottam. Épp a könyvtárba készültem, hogy utánanézzek annak a merlinitnek. De persze mifelénk elég elterjedt tudomány. Még a muglik is alkalmazzák. Szóval esetleg tudok segíteni. Majd kiderül.
*Nah igen, ami azt illeti szerény véleménye szerint többet tud, mint az átlag. Mert ugye mielőtt idejött utánajárt ennek-annak, de lehetne nagyobb is a tudása, így nem kérkedik vele. Azt sem tudja, a másik lány milyen szinten áll. Lehet van olyan ásvány, amiről a másik többet tud, de majd kiderül.*
- És ami azt illeti, tudnál segíteni. Gyógynövénytanból van egy kis lemaradásom. A múlt óra az oké volt, de csak azért mert veled voltam párba, és te jól bemutattad mit kell csinálni. Ismerek pár növényt, és a hatásukat is tudom, de kb. ennyi. Ahogy elnéztem, neked elég jól megy. Szóval abban segíthetsz.
*Fejti ki a számára lényegesebb részt. Hiszen neki mindenből maximum pontszámot kell elérnie a vizsgákon. Különben nem lehet gyógyító Japánban. Márpedig, ő ha törik ha szakad az lesz. Fürkészve figyeli a másik arcát, hogy mit válaszol.*